Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Márc. 07, 2017 5:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Figyelmesen hallgatom Les szavait, és ugyan nem értem teljesen, hogy mire célozgat, de a lelkem mélyén érzem, és ez csaknem ugyanolyan, mintha az elmémmel érteném.
- Felfogtam. Legalábbis azt hiszem - bólogatok lassan, aztán felülök, és magam köré tömködöm a takarót. - Hagy válaszoljak, ahogy tudok. Nézd, nem voltam boldog, amikor megbántottál, vagy amikor tettél olyan dolgokat, amik elszomorítottak engem. De én is megbántottalak néhányszor, ezt nem lehet, de nem is akarom tagadni. És bármit is mondtál, vagy tapostál belém néha, a legkevésbé sem bánom. Komolyan mondom - erősítem meg. - Azt hiszem, ezek a dolgok segítettek minket hozzá, hogy összecsiszolódjunk. Tanultunk egymástól dolgokat... elfogadást, türelmet, más nézőpontot is megismertünk, mint a saját, önző mivoltunkat. Ezek mind kellettek ahhoz, hogy most itt legyünk - tekintek körbe, utalva az új életünkre. - Olyanok voltak ezek, mint az ásónyomok, mielőtt elérnénk a mélybe ásott kincshez - szalad ki a számon egy kissé fura hasonlat, de máshoz nem tudom viszonyítani, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül az elmúlt egy évben, a megismerkedésünktől az egybekelésünkig. - És hogy mit fogunk csinálni együtt? - visszhangozom a kérdést, amit ő tett fel nemrégen. - Nos, gondoltam, egy-két éven belül csinálunk egy igazi, nagy esküvőt. Aztán két-három gyereket - vigyorgom el magam. - Felneveljük őket, nézzük, ahogy kirepülnek, és szépen megöregszünk egymás mellett. Ja, és persze ettől függetlenül hetente egyszer a másik agyára megyünk majd - nevetek fel, és piszkálódva meglökdösöm kissé, aztán nézek utána, ahogy felkel, megáll az ablaknál, és kileskel a picit félrehúzott függöny mellett a kertbe.
- Szeretem, ha csapongó vagy mellettem - mondom őszintén, aztán én is felkelek, megállok a háta mögött, és megölelem. - Ami meg a vihar előtti csendet illeti: ha akarod, leszek a villámhárítód. De komolyan. Nem fogom engedni, hogy bármi baj is történjen veled, vagy velem... körülöttünk. És nem is akarok rágódni ezen. Sem a múlton, ami volt... ahogy éltem, vagy éltél éppen te. Lezártam azon a napon, mikor kimondtam neked az igent abban a kis kápolnában. Nem akarom, hogy egy fekete fellegként telepedjen rá az egész életünkre, a jelenünkre, vagy a jövőnkre. Szóval, a régi rossz dolgokat az elnyűtt bútorokkal együtt hagyjuk a régi lakásban, mit szólsz hozzá? - nyomok csókot a vállára.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 05, 2017 7:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Nem akartam rá a szívbajt hozni, a jelek szerint mégis sikerült. Nagyot sóhajtok és hátamra gördülök, ahogy kihúzódik alólam, s rám néz.
Csendesen vizslaatom a tökéletesre mázolt falat, amit egészen biztosan meg kell még szoknom, sok más dolog mellett.
-Ne nevettess...-rázom meg fejem, amiért értetlenkedik, bár hibáztatni ezért nem fogom, értelmetlen lenne. Csendben maradok, nem szólalok meg, inkább gondolataim próbálom rendezni, majd nagyot sóhajtva felülök és az ágy puha háttámlájának dőlök, a gyertyák félhomályában pedig szemeim arca helyett inkább a flakon vetett árnyékokat vizslatják, válaszokat megfogalmazva, legalábbis próbálkozva ezzel.
-Mindenért. Egyszerűen az elmúlt hónapok...-ismét vállat vonok, majd nagyot fújok, és lehunyt szemmel elmosolyodom, majd kinyitva ismét, mégis inkább Chriest arcára nézek.-Ezért, hogy itt vagyunk. Hogy mi vagyunk itt. Azért, ahogy itt vagyunk. Mennyi mindent tettem, hogy ez ne történjen meg, és nem, nem csak arra gondolok, mikor azt mondtam éjszaka, hogy nem megyek hozzá, mert őrület. Hányszor bántottalak meg hülyeségek miatt. Mennyi mindent nem mondtam el, s mennyi ilyen dolog miatt vitatkoztunk. Tudom, hogy ez az élet rendje, hogy a rózsaszín köd és a többi csak dajkamese, de akkor is. Fel sem tudom fogni, mi a fenét fogunk mi még csinálni együtt.-aztán ismét elmosolyodom, megnyugtatóan végigsimítva arcán.-Mondtam, hogy hülyeség. Csak folyton az jár a gondolataim között, hogy ez lehetetlen. El akarom hinni, de nem megy. Annyira nyugalmas, békés... és bevallom pont ez a nyugalom rémít meg. Mint a vihar előtti csend.-szuszogom, majd felállok, magamra kapom a földre dobott pólóját, és elsétálok a poharakig, hogy töltsek a pezsgőből egy keveset. Elhúzom kicsit a függönyöket, kinézek a kis kertre, s a tavacska vizén csillogó Hold fényében elmerülök.-Csak próbálok a földön maradni. És mindent úgy csinálni, hogy az nekünk legyen jó. És közbe borzasztóan érzelmessé és csapongóvá válok, a te legnagyobb örömödre.-nézek rá, megforgatva szemeim, majd a pezsgőbe kortyolva, keresztbe fonom lábaim, és úgy nézek rá. Arcomra minden eddig kimondott szavam mögött rejlő gondolatom, érzelmem kiül, furcsa elegyet alkotva.-Komolyan semmi baj. Épp ellenkezőleg. Te vagy a legjobb dolog az életemben. Csak ezt beismerni magamnak néha kicsit körülményesebb és hihetetlenebb.-vonok vállat könnyedén, szégyenlősen lesütve szemem, amiért ennyire a frászt hoztam rá a saját csapongó gondolataimnak hála.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 05, 2017 3:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Nagybátyám mindig azt mondta, hogy soha nem fogom megérteni a nőket. Vagy legyintettem erre, vagy nevettem, de a jelek szerint beigazolódik az igaza. Mert per pillanat tényleg nem értem, hogy mi baja van Les-nek.
- Ajajajaj.... - nyögök fel elkeseredve, mikor azt mondja, hogy hülyeségeken jár a feje, és valahogy sejtem, hogy a befejezés sem lesz valami örömteli. Viszont még mindig hiába várok az értelmes magyarázatra, semmi ilyesmit nem kapok, csak némi összevissza hebegést.
- Nem értem, miért akarsz te engem bármiért is kárpótolni - pislogok értetlenül. Végeredményben ha valakinek kárpótolnia kellene, azok a szüleim, akik tettek róla, hogy nem épp optimális körülmények közt nevelkedjek, még akkor is, ha érthető okok miatt került sor arra, hogy más kezébe adjanak.
- Mennyi minden miatt nem értesz? - faggatózom aztán már olyan tökéletesen megzavarodva, hogy már tényleg nem vagyok képes másra, csak a tátott szájú csodálkozásra. Felkönyökölök - így Les feje alól kicsúszik a vállam - és felvont szemöldökkel nézek rá, mintha a másodperc tört része alatt elmentek volna neki otthonról. Bár olyanról még nem hallottam, hogy valaki belebolondult volna egy izélésbe...
- Ne mondd, hogy semmi, mert ez az a szó, ami a nők szájából halálos fegyver - mondom komolyan. - Na ki vele, mi ez az egész? Magyarázd el, mert esküszöm a teljes kétségbeesésbe kergetsz.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 05, 2017 9:49 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

-Szavadon foglak.-reagálok szavaira, apró csókot nyomva nyaka lüktető bőrére, és mellkasán kezdenek játszani ujjaim.
Ahogy elneveti magát, tudom, hogy ő is észreveszi, mennyire abszurd dolgokon jár az eszem épp most, de szavai nem épp arról árulkodnak, hogy ezen megrökönyödne, sőt. Beismeri, hogy igazam van, de szinte zsigerből és automatikusan javítom ki.
-Az ágyunk kényelmesebb, mint az ágyam. Ez így jó.-nem kötözködésből javítom ki, pusztán szórakozásból, még jobban tudatosítva benne és bennem is, hogy hol is tartunk. Próbálok nem rágódni ezen, de nem megy. Egész életemben a tökéletes ellentettje voltam annak a lánynak, aki most vagyok. Annak, akinek szinte mindene megvan, sőt, még talán több is, mint amit eddig várt vagy kívánt.
Mikor megérzem, hogy észreveszi testem reakcióját, ahogy gondolataim elkalandoznak, próbálom megrázni fejem a kérdésre, de már késő. Maga felé fordít, és olyan kétségbe esve néz rám, hogy attól már szinte a hideg ráz. Ismét megrázom a fejem, és ujjaimmal végigsimítok arcán, amin már a borosta ismét ujjaim csiklandozza.
-Baj? Nincs semmi baj, csak...-vonok vállat, és lehunyt szemmel megrázom a fejem.-Nem érdekes, csak hülyeségeken rágódok.-hagyom ennyiben, és közelebb hajolva hozzá, lágy csókot lehelek szájára.-Csak ez az egész. Fogalmad sincs róla, mennyi mindenért akarlak kárpótolni. És mennyi minden miatt nem értem, hogy ez hogy lehetséges... Mondtam, hogy hülyeség...-teszem hozzá végül, és ajkamra mosolyt erőltetek, de szemem mindennél beszédesebb kék fényben csillog. A szerelem az egyik ilyen tartalma. Talán a legerősebb is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 05, 2017 9:19 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

- Mmmmm - dorombolom lusta elégedettséggel Les szavaira. - Az úgy nem fair, ha mindig te lepsz meg engem. Néha adj majd egy kis teret nekem is. A következővel majd én jövök - ölelem magamhoz, aztán röviden felnevetek, mikor a matrac állapotát teszi szóvá. Hihetetlen, hogy a nők mindig minden körülmények közt képesek olyat is észre venni, ami nekem az agyam legtávolabbi zugában se fordulna meg.
- Puha - értek vele egyet. - Továbbá nincsenek rajta apró gödrök, és vadonatúj. Félre ne értsd, a régi ágyad is kényelmes, de ez... verhetetlen - nyújtózom el kényelmesen, aztán beáll némi csend, míg mindketten a gondolatainkba merülünk. Nincs ebben semmiféle felesleges agyalás, vagy a dolgok túlkombinálása, egyszerűen azt hiszem, csak emésztjük a helyzetet, hogy olyan lépést tettünk meg mindketten, amit először talán el sem hittünk volna, de most már - ami engem illet - elképzelni sem tudnám magam másképpen. Feleségem van, otthonom, munkám, normális életem... amiről alig néhány évvel ezelőtt, vagy egész sanyarú gyerekkoromban még csak maximum álmodhattam.
A néma csendben hallom, ahogy Les hatalmasat nyel, és ugyan nem vagyok a női lélek nagy szakértője, de azt már tudom, hogy ez általában valaminek a kezdődő jele. Kissé meg is ijedek, mert nem tudom, az eddigi jó hangulat vajon hol siklott ki.
- Mi a baj? - mozdulok meg, hogy belenézzek a szemébe, miután ujjammal magam felé fordítom az arcát. - Mi történt? Fájdalmat okoztam? Vagy csináltam valami rosszat, valami hibát? - kérdezgetem döbbenten. Egyszerűen fogalmam sincs, mi lehet a baj.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 04, 2017 8:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

A gyönyör egyszerre ragad minket magával, s erőtlenül zuhanva mellkasára, kis időbe telik, mg képes leszek megmozdulni. akkor viszont mellé gördülök és arcát fürkészve mosolygok, feltéve az egyszerű kérdést.
-Majd igyekszem meg-meg lepni néha...-simulok hozzá egész testemmel, a takaró alatt cirógatva mellkasát, fejem nyakába fúrva. Észre sem veszem, ahogy gondolataim elkalandoznak, Lehunyt szemmel hallgatom a heves szívverést, s óvatosan nyaka bőrébe csókolok.-Meg kell hagyni ez az ágy is kényelmes.-mosolygok, majd azért hozzáteszem némi fészkelődés után...-Bár a matrac furán puha.-majd akaratlanul is elnevetem magam szavaimon.-Igaz, a matrica állapotát nem most kellene szóvá tennem.-tény, ami tény, hogy egy ilyen szeretkezés után nem ez lenne a legkézenfekvőbb téma, de sose lehet tudni. Felnézek arcára, és megint azon kapom magam, hogy vonásait vizsgálom. Mintha valóban megváltozott volna minden köztük, s ezzel ő is. A kisfiús vonásokat kevésbé veszem észre, viszont valamiféle büszkeséget veszek észre rajta, amin elmosolyodom, de nem szólalok meg, inkább csendben visszadőlök mellkasára, s elmosolyodva bújok közelebb hozzá. Nem akartam, hogy bármi változzon, s egy percig sem bántam a lépéseket, amiket eddig megtettem. Először voltunk igazán sínen valami felé, ami közös volt és ugyanúgy akartuk. Az, hogy kiállt értünk... sosem fogom tudni kárpótolni azokért a kemény napokért. Érzem, hogy hirtelen összeszorul a torkom, s nagyot nyelek, mielőtt meggondolatlan könnycseppek jelennének meg szememben. A megnyugvás és a boldogság édes elegye úgy járja át testem, mintha mindig is erre vártam volna. S talán így is volt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 04, 2017 7:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

- Hát ezzel tisztában vagyok - dünnyögöm erőtlenül, mikor egy kihívó szót suttog a fülembe, aztán ismét az eredeti felállásba kerülünk - én fekszem a hátamon, ő pedig a csípőmön foglal helyet - de ezúttal már szinte egy mozdulattal csúszom egészen testének mélyére. Beleharap ajkába, mint aki így akarja visszatartani a felszínre kívánkozó nyögéseket vagy sóhajokat, és ekkor már úgy érzem, alighanem a szívroham fog elvinni, mert olyan gyorsan ver a mellkasomban, hogy csaknem elhagyja a testemet.
Némileg visszakapom az irányítást, ahogy Les két kezemet a csípőjére húzza, hogy ezzel segítsem mozgását, és biztató szavakat suttog, nem mintha szükség lenne rá... a kéj egyre és egyre sűrűbben és erősebben simítja végig a gerincemet, mígnem egy utolsó döféssel átlököm őt a határon, és ahogy izmai ritmusosan megrándulnak körülöttem, én magam is követem őt. Együtt zuhanunk bele a nagy megsemmisülésbe, aztán rám zuhan, és néhány percig meg sem mozdulunk, csak igyekszünk összeszedni annyi erőt, hogy képes legyünk a legminimálisabb mozgásra.
Les mellém gördül, betakar mindkettőnket, és a szemembe hulló verejtékcseppek ellenére is látom, hogy engem fürkész a tekintete.
- Azt hiszem... ez volt a legtökéletesebb meglepetés egész eddigi életemben. De ha bármikor is überelni tudod... - kapkodok még mindig levegő után - csak rajta - mosolygom el magam, aztán felemelem a karomat, hogy mellkasomra bújjon. Szeretem, amikor hozzám simul, és ezúttal tényleg úgy érzem, mintha egy álom vált volna valóra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 04, 2017 7:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

+18

Szavaira és a nekem címzett kérdésre egyértelmű választ ad minden mozdulatom, és bár az utolsó darab csipke még rajtam van, kezét lejjebb tolom, ösztönözve, hogy valóban egész testemmel hozzá tudjak simulni.
-Mindig.-suttogom fülébe, magamhoz húzva, mikor a csipke szinte elszakadva kerül a földre, s csípőm övének nyomom, de még mindig várok. Fordítok a helyzeten, vissza az eredeti felálláshoz, s mikor hátára ér, hagyom, hogy testünk összeforrjon. Alsó ajkamba harapva fogom vissza az előtörni készülő nyögést, ahogy szinte azonnal megfeszül körülötte minden izmom. Lassan, majd egyre ritmusosabban mozgok csípőjén, kicsit kezébe is adva az irányítást azzal, hogy kezeit csípőmre vezetem, de tekintetemmel nem eresztem.-Gyere...-préselem ki ajkaim közül, ahogy érzem a gyönyör közeledtét, lehajolok hozzá, hogy újra összeforrjanak ajkaink, s megfeszülve körülötte, magammal rántom őt is, belenyögve a csókba. Combomba markoló ujjait érezve csípőm mozgása fokozatosan lelassul, s zihálva borulok mellkasára, pár percig meg se mozdulva. Bőröm apró libabőr jelenik meg, ahogy a gyönyör utolsó hullámai is elmúlnak, s lassan felemelkedve róla, mellé gördülök, magunkra húzva a takarót. Arcát vizslatva erőtlenül elmosolyodom, és szavak nélkül figyelem vonásai. Csak most érzem úgy igazán, mintha a valóság valóban valóság lenne, mintha ez nem egy álom lenne, hanem a mienk.-Hogy tetszett a meglepetés?-érdeklődöm, de szavaim egyenlőre még alig hallhatóak, hangom kissé rekedt, és kipirult arcomnak hála úgy nézek ki, mint egy szégyenlős kislány.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 04, 2017 6:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Fura, ambivalens állapot ez, mert miközben vágyom a beteljesülésre, ezt nem egyedül akarom megtenni, hanem vele egyetemben. Így hát kissé megkönnyebbülök, mikor enged az óhajomnak, és visszakúszik a fejemhez.
- Igen, de... te képes vagy egymás után többször is... - motyogom. - Én kevésbé - teszem hozzá, mire megajándékoz egy apró harapással az alsó ajkamba, aztán mire kettős pislognék, máris ő fekszik hanyatt az ágyon, és én terítem őt be testemmel.
Gondolnám, itt a szüret, így hát kissé csalódottan bámulok rá, mikor testünk minden porcikája egymáshoz simul ugyan, de még nem enged be a már jól megszokott, kedvenc helyemre. Hallom apró nyögéseit, amik a felfokozott helyzetből fakadnak, de én semmi másra nem vagyok képes, csak hogy farkasként morogjak egyet-kettőt, kifejezve nemtetszésemet. Ha így folytatja, két dolgot érhet el: vagy elmegy a kedvem a dologtól, vagy elveszem amit akarok, még akkor is, ha utána keservesen meg fogom bánni.
- Te most élvezed, hogy szívod a vérem? - préselek ki fogaim között egy kérdést, és örülök, hogy jelen helyzetben legalább ezt az egy mondatot képes vagyok összerakni, és még ez is kimondott nehézségembe kerül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 04, 2017 6:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

+18

Nem mozdul, pont úgy tesz, ahogy szavak nélkül kértem. Izmai megfeszülnek érintésemtől, s bár rettentően vágyom érintésére, nem akarok azonnal betelni vele. Szeretem látni, milyen hatással vagyok rá, ahogy a levegőt kapkodva küzd, ujjaim és szám játéka pedig csak tovább fokozza vágyát, s így küzdelmét is.
Mikor rekedtes hangon megszólal, elszakadok ajkától, és kúszok vissza ajkaihoz.
-Pár napja esélyt sem adtál nekem.-emlékeztetem, és kirívóan alsó ajkába harapok, s hátamra fordulva magamra húzom. Egyik kezét elkapom, derekamra húzom, míg másikkal közel tartom magamhoz.-Az én rabom vagy. Az én farkasom. De még ne...-suttogom, de nem fejezem be a mondatot, hisz ujjait lejjebb vezetem, s bőröm már szinte forró érintésétől. Az utasítás egyértelmű tőlem, s a befejezés az én kezemben lesz. Szavaim egyértelműen kifejezik a kívánságom, bár ezzel az ő tűrőképességét is feszegetem, ahogy sajátom is, még nem akarom átadni magam neki. És tekintetem azt is elárulja, ahogy övébe fúródik, hogy nem is fogom engedni, hogy elvegye, ami az övé.
Enyémnek feszülő teste betakar, és minden idegszálam kiélezett érintésére, amit meg is kapok. Torkomból apró, halk nyögések törnek elő, és hagyom, hogy ezeket hallja is, s nem hallgatom el előle, mit is vált ki belőlem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 04, 2017 5:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

- Nem panaszkodhatok... azért, vagy nincs miért, vagy mert nem szabad? - kérdezek vissza, de el is akad a hangom nagyon gyorsan, amikor lerángatja rólam a farmert, és keze végigkalandozza a testemen. Önkéntelenül behúzom a hasam, mikor kockáimon járnak az ujjai, aztán mohó tekintettel figyelem hogyan kerül sorra a lábam, és az ajkamba harapok, mikor merevségemet is finoman meg-megérinti kalandozás közben. A szívem szinte tripla tempóra kapcsol, ahogy kikapcsolja a melltartóját, és hagyja, hogy a csipke-csoda lassan a padlóra hulljon, feltárva előttem melleinek domborulatait, aminek láttán elég erősen vissza kell fogni magam, hogy ne rúgjam fel, amit nemrég mondtam, és nehogy másodpercek alatt teperjem magam alá.
Engedelmeskedem szorgalmasan, ahogy két kezem a fejem fölé szorítja egy pillanatra, jelzésként, hogy maradjak is így, aztán felhördülök, mikor megérzem, hogy szájába fogad.
- Jesszusom - nyögök fel, és behunyom a szememet, hogy ne menjek el ebben a pillanatban, már csak ennyitől is. Látom, hogy élvezi, hogy ilyen hatással van rám, folytatja édes gyötrésemet, mígnem csípőm megfeszül, és próbálok mélyebbre merülni a szájába. A tekintet, ahogy közben rám néz.... elmondhatatlanul érzéki pillanat.
- Elég, Les... - zihálom, erőm utolsó maradékával igyekezvén elhúzódni - állj meg, mert különben... nem lesz időnk elkezdeni sem - nyöszörgök, próbálva visszatartani magam, nehogy idő előtt elérjen a robbanás.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 04, 2017 5:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Alsó ajkamba harapva reagálok szavára, majd egy győzedelmes félmosoly suhan át arcomon, mikor megszólal. Valami ilyesmire számítok, és az, hogy mennyire jólesik és felpezsdíti a vérem egyszerre, na az lep meg igazán.
-Te nem szinte vagy a rabom.-suttogom ajkára, míg kezeim munkálkodva kezdik el letolni derekáról nadrágját.-De ezt imádom a legjobban. És éppen te sem panaszkodhatsz.-csókolom meg ismét, szavainak hála elégtételt veszek és arcomon, nyakamon simogató érintésétől megszabadulva, összefűzöm ujjait enyémmel és feje mellé szorítom. Ismét elszakadok tőle, szívem egyre hevesebben ver, míg nadrágját is a földre dobom.
Ismét szemébe nézek, ujjaim végigsiklanak izmos hasfalán, férfiasságán, majd combja belső felén, s vissza. Fejem kicsit oldalra billentem, a fekete csipke kapcsa elől található, így míg átvetem lábam derekán, könnyűszerrel pattintom ki az apró kapcsot, s hagyom, hogy lecsússzanak vállaimon a pántok, s ez is valahol a földön leljen új otthonra. Ujjaim immár nem állnak meg a fekete alsó derekánál, tovább mennek, gyengéden megérintve őt, míg tekintetemmel továbbra se eresztem, sőt, lassan lejjebb araszolok, és ajkaim is bevetem. Hallom a torkából feltörő morgást, szívének vad pulzálását, ahogy a levegő bent-bent akad tüdejében, de nem állok meg. Gyengéden és lassan kényeztetem, megadva neki azt, amit a nászéjszakán ő adott nekem. Azt akartam, hogy ne felejtse ezt az éjszakát, hogy az új lakással ismét új szintre lépjünk, s semmit sem szerettem volna jobban, mint az elképzelt terveink megvalósítását.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Márc. 03, 2017 5:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Ahogy felemelem a fejem, máris megérzem ujjait a tarkómon. Finom masszírozással szítja bennem a tüzet még feljebb, ujjközeit az apró szálak csiklandozzák, én pedig önkéntelenül is belenyögök az először gyengéd, majd egyre szenvedélyesebb csókba. Csípője meg-megmozdul, és ennek köszönhetően nyilvánvalóan érezheti a soha le nem csillapodó vágyamat iránta, ami most újfent életre kel.
Engedelmesen feljebb tornázom kissé magam a néma, ki nem mondott biztatására, és nagyot nyelve nézem, ahogy felhúzza a pólómat. Kezdek örülni, hogy nem blicceltem el a tusolást... Ahogy ujjai néha kissé erősebben mélyednek a bőrömbe, végigfut rajtam valami jóleső remegés, és mikor kigombolja a nadrágomat, megállás nélkül a szemembe nézve, én már a teljes extázis állapotában vagyok.
- Gyönyörű vagy, és csodálatos. Én pedig szinte a rabod - suttogom halkan, végigsimítva arcát. - Legyen ez az este a tiéd. Irányíts... legyen ma minden úgy, ahogy te akarod - adom át a kezébe a gyeplőt teljesen. Tudom, hogy maradéktalanul elégedett volna a nászéjszakán nyújtott teljesítményemmel, de tényleg azt akarom, hogy néha ő érezze magát dominánsnak, én pedig engedelmesen várom, hogy mi lesz a következő lépése. Egy biztos: csak csettintenie kell ahhoz, hogy ma megkapjon tőlem bármit, de bármit...
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 02, 2017 7:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Szavaira próbálok rezzenéstelen, kemény arcot vágni, de elbukok, hisz ajkam sarkában mosoly ül. A puszta említéstől viszont egy pillanatra megvillan egy gondolat agyamban, amit aztán elűzök, mielőtt túl késő lenne.
-Talán elgondolkodok ezen. De nem. Maradsz a hálón és a fürdőn kívül.-szögezem le, olyan széles és magabiztos mosollyal arcomon, amennyire telik tőlem, de aztán győz az éhes tekintet, s mikor közelebb lépek hozzá, magához ránt.
Csókjainak hála lehunyom szemem, fejem kicsit hátravetem, és próbálom a jóleső sóhajom elnyomni, mintha nem is lenne. De nyilvánvaló reakciókat vált ki testemből, és tudom, hogy én is övéből. Az árulkodó írisz tűztől pezsegve szegeződik rám, s ahogy magával húz, belesüpped a puha ágyneműbe, a puha matracba. Derekán átvetett lábakkal tartom meg magam felette, s hogy szavait tettek formájában alátámasszam, ujjaim tarkójára siklanak, s először gyengéden, majd hosszan és mélyen csókolom, csípőm megmozdítva kicsit, s érzem éledező vágyát. Feljebb tessékelem az ágyon, nem dobom le magamról a selyem köntöst, hagyom, hogy még így is legyen takarásban maradó csipkeanyag, s ujjaim végigvezetem mellkasán, hogy a pólót könnyedén tolhassam felfelé, majd felhúzva magamhoz, meg is szabadítsam tőle. Ismét lecsapok ajkára, s lejjebb indulok, nyakát csókolom, mellkasától kezdve pedig hevesebbé válik, s mégis gyengéden bele-bele marok bőrébe. Ujjaim követik mozgásom, s mikor derekához érek, alsó ajkamba harapva pattintom ki a nadrágja gombját, végig szemébe nézve.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 02, 2017 4:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Mulatok magamban, ahogy hallom Les felmordulását, imádom, amikor két másodperc alatt kihozom a sodrából, persze azért határokon belül.
- Szürke... - ismétlem utána a szavait. - Ötven árnyalatban? - érdeklődöm kaján vigyorral. - Ha esetleg olyasmit szeretnél, én nem vagyok semmi rossznak elrontója. Van itt elég szoba... mi is berendezhetünk egy játszószobát - cukkolom, aztán elhallgatok, még mielőtt villámló tekintet is járna a morgolódás mellé.
Szerencsére ez nem történik meg, sőt, észreveszem hogy akaratlanul is végigszalad rajta a libabőr a csókom nyomán, amit a hasára nyomok, bár ezúttal rajtam a sor a szemöldökráncolásban.
- Szép - dünnyögöm, mint akit sikerült megbántani. - Szóval már arra sem vagyok méltó, hogy a lakásban terítsd ki a bőrömet - durcázok, persze nem komolyan, és mikor ujjait végigfuttatja az arcomon és hajamon, egy másodpercre lehunyom a szemem, hogy hagyja testem minden sejtjén végigszaladni azt az elmondhatatlan jó érzést, amit egyedül ő okozhat nekem.
- Én is szeretlek - suttogok aztán felnézve, és mikor az átlátszó anyag lecsúszik a válláról, és ott áll előttem istennőként, gyönyörűen és kacéran, biztos vagyok benne, hogy ha nem tettem volna le a poharamat, most alighanem kiesne a kezemből. Lesz olyan az életben, hogy egyszer is azt érzem, képes vagyok betelni vele? Nem, alighanem soha, az utolsó leheletemig sem.
Magamhoz szorítom, és ezer apró csókkal borítom el hasát és csípőjét, vékony nyálcsíkot hagyva köldöke felett, aztán hátrahanyatlom az ágyon úgy, hogy magammal húzom őt is, minek következtében a csípőmre ül.
- Nos... ha már szóba került minden, ami szürke, akkor ezúttal átadom az irányítást, úrnőm - mondom, és pimaszul hunyorítok rá. Lássuk, mit kezd a helyzettel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Márc. 01, 2017 9:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

-Na látod, pont ezért nem tartottam ettől. Annyira.-vigyorodom el, s mivel leül mellém, és a poharakba pezsgőt tölt, van lehetőségem végigmérni vonásait. Igazat mond, látom rajta. -Ahogy mondtam pár napja. Az én farkasom vagy. Úgy, ahogy vagy, nem akarom, hogy megváltozz.-biztosítom róla, hogy nem akarom átformálni, megváltoztatni, vagy hasonlók. Egyszerűen csak élvezni akartam a vele töltött perceket. Élni, amit nagyon régóta nem is tudtam, milyen, de ő megmutatta. S most ennek nyomán ülünk itt, a jövőre koccintva.
Felmordulok, nem túl nőies hangon, de egyenesen kifejezve szavaira az ellenérzésem, még akkor is, ha ezzel csak idegesíteni akar.
-Ez fehér. Az szürke a kosztól. Ne hasonlítsd össze.-szuszogom dacosan, de aztán elkap a hév, és kiöntöm gondolataim a berendezésről. Elképzelem a puha szőnyeget, a virágokat, de aztán magához húz, mire elmosolyodom, hisz észreveszem magam, hogy milyen hévvel kezdtem tervezgetni. Csókjának hála alsó ajkamba harapok, és igen nagy levegőt kell vennem, hogy ne tegyek mást is ezzel a lendülettel.
-Hmm, tény, hogy a bejárat előtt frekventáltabb helyen lennél...-merengek, ajkamon gonosz mosollyal, hogy visszaadjam iménti cukkolását, és meglepődöm, hogy ezen kijelentésemre még mindig emlékszik.
Felvázolja az elképzeléseit, követem tekintetemmel, majd bólintok. Ajkamra mosoly ül, tenyerem arcára siklik, gyengéden végigsimítva rajta, a borosta már elkezdi karcolni ujjaim, de cseppet sem zavar. Ekkor tűnik fel, hogy a kócos fürtök helyett egy viszonylag rendezett kupac ül feje tetején, ami szintén megmosolyogtat.
-Szeretlek.-reagálok ennyit szavaira, majd kiveszem az immár üres poharat kezéből, ugyanis egy második tósztot is megejt időközben,  és a tálcára teszem őket. Elé lépek, lenézek rá, vállamon hagyom kicsit lejjebb csúszni a könnyű selyem anyagot.-Nos, az első meglepetés kipipálva. Azt nem kellett kicsomagolni. A másikról van sejtésed mi lehet és hol találod?-érdeklődöm ártatlan arcot vágva, és teszek egy lépést felé, hogy ismét fölé magasodhassak, s a vállam elé omló tincset fülem mögé tűröm, hogy láthassam arcát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Márc. 01, 2017 6:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

- Szerinted mertem volna nem követni az utasításaidat? - kérdezem vissza jókedvűen. - A legelső átkot a fejemre küldted volna, ami eszedbe jut - cukkolom Les-t, aztán leülök mellé az ágyra, és míg a poharakat tartja, előbányászom a pezsgőt a táskám mélyéről. - Egyébként, még soha nem voltam ilyen szelíd farkas. Ennél jobban már ne akarj szeliditeni, mert az már nem én lennék - teszem hozzá, majd pukkan a dugó, és öntök mindkettőnk poharába a gyöngyöző italból.
- Ránk, az otthonunkra, a szerelemre és mindarra amit mondtál, és amire már nem emlékszem - koccintom a poharam az övéhez, aztán végignézek a szépen berendezett hálón.
- Azt szokták mondani, hogy egy kapcsolatban egy idő után már nincsenek újdonságok. Cáfolom. Azt eddig sikeresen titkoltad szívem, hogy grafomán vagy - nevetek, majd a szemem sarkából rásandítok Les-re.
- Mintha valami emlék úgy sejlene fel bennem, hogy bajod volt a fehér falakkal - szívom kicsit a vérét, mert a falak itt is ugyanolyan színűek, mint a régi lakásban, bár azt meg kell hagyni, hogy a hangulat, amit ez a szoba áraszt, sokkal kellemesebb, mint a másik lakásbeli hálószoba.
Egy pillanatra meglepődöm, ahogy felpattanva magyarázni kezd, aztán csak szívből mosolygok a lelkesedésén, és nem tagadom egy pillanatig sem, hogy ez rám is rám ragad.
- Gyere ide - nyújtom ki a kezem, és finoman magamhoz húzom, míg én az ágyban ülök, ő előttem áll, így akadálytalanul nyomhatok egy apró csókot a hasára.
- Először is, örülök hogy ezek szerint lemondtál arról, hogy én legyek az ágyelő. Vagy engem a bejárati ajtó elé tartogatsz? - érdeklődöm, aztán félredöntöm a fejem. - Vehetnénk ide nagy képeket... amik több részesek, mégis egyet alkotnak. Ide, az ágy fölé pont jó lenne - mutatom is, amiről beszélek. - És vannak közös képeink, ha kinagyítjuk őket, akkor egy pár szintén mehetne a falra. És puha ágytakaró... egy sminkasztal neked... szerintem tökéletesen elférne itt minden. Majd közösen, együtt megálmodjuk - pislogok felfelé, aztán újra belekortyolok a pezsgőbe.
- Nos, ezúttal igyunk arra, hogy az ingatlanközvetítő hamarosan értesítsen minket, hogy talált vevőt a régi lakásra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Feb. 28, 2017 9:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

A gyomromban érzett pillangók akkor szállnak fel, mikor meglátom alakját felbukkanni, s mikor arcán kiülő döbbenet meglepettség és áhítat elegye bukkan elő, elmosolyodom. Igen, valami ilyesmit szerettem volna kiváltani belőle.
-Szia-suttogom válaszul, ahogy elém lép, majd leguggol hozzám, testem megborzong közelségétől. Érzem bőrömön a forró leheletet, s bár látom rajta, hogy küzd a hirtelen rátörő érzésekkel, elmosolyodva nyugtázom szavait. Vállat vonok, s körbepillantok a félhomályba burkolt szobán.
-Hát, még nem az igazi, de azt akartam, hogy mielőbb lakható legyen, így nem kis munkával, de csak eddig jutottam. Viszont a meglepetést nem akartam kihagyni. Szóval, örülök, hogy tetszik.-vallom be, hajamba túrva, szégyenlősen, mint egy kislány, bár jelen pillanatban takargatni valóm lenne, felesleges, hisz nagyon erre nem alkalmas holmi áttetsző selyem és csipke.
-Nos, követtél minden utasítást...-állapítom meg elmosolyodva, majd hozzáteszem, még mielőtt a poharakért nyúlnék.-Nem, mintha nem számítottam volna rá, de akkor is. Itt vagy. A szemed nem karikás, és a szagod sem emlékeztet a tegnapra. Azt hiszem, még a végén valóban a szelídített farkasom leszel.-harapok alsó ajkamba, majd megfogom kezét, és az ágyra tessékelem, kezébe adva az egyik poharat, amit imént már előkészítettem a nagy rendezkedés után.-És a pezsgő is megérkezett, szóval... igyunk ránk, az otthonunkra, a szerelemre és mindarra, ami előttünk áll.-tartom felé saját poharam is, hogyha kinyitja a pezsgőt, tudjon tölteni, majd miután poharam övéhez koccintottam, könnyedén pattanok fel és nézek körbe a szobán.-Arra gondoltam, ide vehetnénk egy puha szőnyeget. Kicsit hideg és csúszós ez a parketta, erről meg is feledkeztem. Ide pedig kerülhetnének még képek, persze, ehhez a jelenleginél több képkeret kell, de...-kezdek neki hevesen, harisnyás lábam valóban könnyedén csúszkál a parkettán, s tekintete láttán pezsgőmbe kortyolok, s úgy fogom be lepcses szám.-Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Olyan, amilyennek elképzelted, amilyennek elképzeltük.-vallom be, egyik lábamról a másikra támaszkodva, s bár nem feszengek előtte, tény és való, hogy ha azt vesszük, így még sosem láthatott. S ettől kicsit idegesebb leszek, mint amennyire kellene, hisz ő a férjem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Feb. 28, 2017 8:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

(Les lakása)

Nem tart sokáig az út, közben gyönyörködöm a környékben. Tény és való, hogy ez a kertvárosi rész szebb, mint ahol jelenleg lakunk. Smaragdzöld fű, terebélyes fák a házak előtt, és az udvarokban, és ahogy meglátom a házunkat, valami elszabadul bennem, mintha láncról engednék el. Az utolsó métereket futva teszem meg, csak a bejárati ajtó előtt lassítok le, mert tény és való, hogy kissé remegő kézzel lököm a kulcsot a zárba, mert bárhogy is nézem, ez bizony jelentős mérföldkő az életemben. Át akarom élni, és ki akarom élvezni minden egyes pillanatát.
Ahogy belépek, végigkúszik a szemem a berendezésen. Az ajtóból belátni a konyhába, aztán végignézek a többi helyiségen is. Sötét van, csak néhány gyertya világít, de tudom, hogy Les itt van. Érzem az illatát, és szinte érzékelem a jelenlétét, valahol mélyen, a bőröm alatt.
- Wooow... - nyögöm ki lenyűgözve, ahogy meglátom a berendezést. A lakás félig-meddig berendezve volt, mikor megnéztük, előnyt jelent, hogy nem kell sokat költeni a berendezésre. Ahogy leraknám a kulcsot, újabb cetli vár, mindössze két szóval.
- Naná, hogy megkereslek szívem - motyogom a sötétbe, és önkéntelenül is a háló felé indulok el. Lassan lépek be, szememnek szokni kell még a félhomályt, de látom Lest, ahogy ott ül az ágyon, és igazából hirtelen nem is tudom eldönteni, miért is dönt el a hőség. Talán mert rájövök, most már visszavonhatatlanul, hogy olyan házban járok, ami csakugyan az enyém is. Talán azért, mert meglátom a berendezést, ami egyszerűsége ellenére lenyűgöz, és szinte azonnal otthon érzem magam. De az is lehet, hogy Les látványa okozza ezt, aki egy szinte selyem-semmiben ül az ágyon, és valahogy a minimális ruházat, amit visel, jobban megmozgatja bennem a vért, mint eddig bármikor.
- Szia - suttogom kissé meghatva, és boldogan, majd megállok előtte. - Azt hiszem elmondhatom, hogy még soha életemben nem kaptam ennyire kellemes meglepetést, mint most - mosolygok, aztán leguggolok, hogy a szemem egy magasságba kerüljön az övével, és ahogy közben végignézek a vonalain, igencsak nagyon kell nyelnem, mert nagyon hamar kiszárad a szám.
- Hűha - jegyzem meg röviden, és félrehajtom a fejem. - Igazából nem is tudom, miben gyönyörködjem jobban. A lakásban, vagy benned. De ezt a látványt minden nap képes lennék megszokni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Feb. 28, 2017 8:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Az egész napos rendezkedés eredményére büszkén nézek. A nappali és a konyha még közel sincsen kész, de azok berendezése amúgy is elég kötött volt. A friss ágynemű, ami az ágyon fehérlik, az ágy feletti polc pár könyvvel, pár közös képpel, amelyek közül még akad pár, aminek nincs kerete, otthonossá teszi a világos szobát. Bár a falak fehérek, ez a hely világos, üde és friss, mintha az új élet kezdetét jelezné.
Az órára pillantva szinte kétségbe esve vetem be magam a fürdőbe, gyors hajmosás majd hajszárítás, és mikor megbizonyosodom róla, hogy bőröm üde virágillatot áraszt, törölközőbe csavarva lépkedek a sima parkettán az ágyig.  Felkapom az előkészített fekete csipkét, majd a tükör elé lépek. Többet sejtet, mint amennyit takar, de ez nem probléma. Elmosolyodva tűröm hajam vállam elé, s kapom fel a hasonlóan merész fekete selyemköntöst, ami épp a combom közepéig ér, majd a combfixet, aminek viselésétől egészen elszoktam, így  pár percbe telik, mire nem akarom magamról egyszerűen lekapni és hagyni, hogy a sarokban töltse a következő napokat. Kikészítek két poharat az ágy mellé, remélve, hogy az utasításoknak megfelelően felpakolja indulás előtt a pezsgőt.
Lekapcsolom a villanyokat, a behúzott sötétítőknek hála, a meggyújtott gyertyák csupán sejtelmes árnyékokat vetnek a szobára. Hallom, ahogy belép az ajtón, ahogy csörren a kulcs. Egy utolsó cédula várja, szintén a kulcscsomó reménybeli landolási helyén.
"Keress meg."
Gyomromban megannyi pillangó kel szárnyra, s lábaim remegve nyújtom ki, s várom, hogy felbukkanjon a szoba ajtajában. S csak remélem, hogy a szoba berendezése is tetszik majd neki, ahogy a kis játék sem lesz ellenére, ami alapján idáig eljuthatott.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Feb. 28, 2017 7:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Vissza az elejére Go down
 

Hálószoba és fürdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
8 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

 Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3