Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 11, 2017 4:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

- Inkább nem képzelem el annak a következményeit, ha más lenne rám ilyen hatással - dörmögöm, aztán nagyot nyújtózkodom, aztán nyekkenek egyet, mikor Les öklét érzem finoman odacsapódni a gyomrom tájékára.
- Pfff.... - vágok sértődött arcot. - Ezek szerint menjek vissza a kanapéra? - mozdulok meg, mint aki tényleg komolyan is gondolja, de aztán Les következő szavai leszerelnek,
- Mondd, hogy minden létező téren hiányoztam, nem kell ezt túlzottan cizellálni - szemétkedek egy sort, aztán ahogy Les megint a mellkasomat kezdi használni párnának, hamar ragadósnak bizonyul az ásítozása, mert én is követem a példáját - csakugyan úgy is érzem, hogy másodpercek múlva leragad a szemem. Ez alighanem így is lenne, ha nem fognám még fel az utolsó szavait, amikben felbukkan a gyerek. Nem nyitom a szemem ki, de a szívem olyan zakatolásba fog, hogy biztosra veszem, ha Les nem húzná a lóbőrt már mélyen, most biztos felkapná a fejét, és azonnal a mentőket tárcsázná. Azzal a tudattal csúszom bele az alvásba, hogy talán most sikerült...

Reggel - kivételesen - én ébredek elsőként. Óvatosan kihúzom a vállam Les feje alól, és szinte azonnal a tegnapi zárszava jut eszembe - nem tudom megállni, hogy ne húzzam le róla a takarót, aztán óvatosan egy csókot nyomok a hasára.
- Szia... - motyogom, rátapasztva tenyerem a köldökére. - Mondd csak, már odabenn vagy? - kérdezem, közben felpislogva Les arcára, mert ha most rajtakap, fix hogy azt hiszi, hogy teljesen megőrültem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 09, 2017 6:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Magam mellé tessékelem, már amennyi erőm van, de a meglepettség és a zavar, ami arcán ül, mosolyt varázsol arcomra, végül pedig elfojtva ugyan, de elengedek egy nevetést. Gyengéden cirógatom mellkasát, ujjaimmal köröket leírva, a takaró kellemes melegét és ölelő karjait élvezve.
-Hm...-sóhajtok lehunyt szemmel, de még mindig mosolyogva.-Talán meg tudok barátkozni a ténnyel, hogy én vagyok rád ilyen hatással és nem mások.-harapok alsó ajkamba, ahogy a mosolyom próbálom elrejteni. A kellemes melegség, ami átjár, hamar álmosságot hoz magával, de amikor orromra nyom egy csókot, fintorogva öklözök óvatosan hasába.
-Mernél mást mondani. Bár, ha jobban belegondolok, egy hatalmas ágyam volt, amin nem kellett osztozkodnom.-teszek úgy, mintha nem zavart volna, hogy nincs mellettem, végül mégis elgondolkodva simítok végig borostás arcán, és próbálom megfogalmazni, amit gondolok.-Fogalmad sincs róla, mennyire hiányoztál. Nem, nem arra gondolok, hogy itt mennyire hiányoztál...-értem ezt az ágyra, majd kezeim mellkasára siklanak szíve fölé.-Inkább itt. Szóval örülök, hogy jól érzed magad a hálószobánkban és az ágyunkban, mellettem és velem.-nyomok csókot forró bőrére, aztán visszafészkelem magam vállához, átölelve derekát és lehunyom szemeim.-Nekem nem okoztál csalódást, remélem a baba-projektnek sem...-suttogom egyre halkabban, ahogy elnyom az álom és képtelen leszek tovább nyitva tartani a szemeim.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 09, 2017 6:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Az átélt élvezetnek és Les közelségének hála, úgy ver a szívem, hogy szinte a torkomban érzem a dobogását, és ólmos fáradtság lesz úrrá a tagjaimon, bár ez tagadhatatlanul kellemesebb, mint amikor a munka okozza. Izzadt vagyok, kissé kábult még az agyam, de ahogy Les megmozdul alattam, és finoman jelzi, hogy másszak le róla engedelmeskedem, és elterülök az ágyon - kb úgy, mint aki egy maratont lefutva elért ereje legvégére. Újra kapok egy csókot a nyakamra, és már szinte automatikusan, a jól megszokott mozdulattal emelem fel a karom, hogy hozzám bújhasson, aztán jólesően nyújtózom egyet a takaró kellemes melege alatt - bár tény, hogy a rajtam patakzó verejtéknek hála, messze állok a megfagyástól - miközben eláraszt a megkönnyebbülés, hogy nem hagytam parlagon heverni azért őt sem.
- Utoljára 15 éves koromban történt velem ilyen, amikor életemben először... - hagyom a mondatot befejezetlenül. - Akkor sem tartottam tovább két percnél. Szóval, azért ciki, bár remélem jelent neked némi elégtételt, hogy ezt te váltottad ki belőlem - cirógatom Les hátát gyengéden. - Túl nagy volt ez a pár hét kihagyás. Tudod jól, hogy mindig mennyire vágyom rád - dörmögöm, és élvezem a csendes meghittséget. - Egyébként is, sokkal jobban érzem magam így... a hálószobában, és a társaságodban. Meg úgy, hogy nem átkozod le a fejem a helyéről - vigyorgok szélesen, aztán Les felé fordulok amennyire lehet, és játékosan az orra hegyére nyomok egy csókot.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Szept. 08, 2017 9:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Végtelen hosszúnak tűnő percek múlnak el, ahogy testem övének simul, a bennem élő vágyak szinte azonnal ellepik testem. Megadom magam neki, még kisebb teret hagyva neki arra, hogy elhúzódjon tőlem. Lábaim dereka köré fonom, magamhoz vonom, nyakát csókolom, míg ujjaim hátát szántják végig újra és újra.
Fülébe suttogva, hevesebben csókolok nyakába, gyengéden beleharapva bőrébe, mikor úgy érzem nem bírom már tovább. Ezzel őt is átlököm a gyönyör határán, testünk összeforr, fejem a párnára vetve, csendesen, ajkaim szétnyitva adom meg magam neki. Ujjaim a göcsösségükből engednek, lábaim derekát már nem tartják olyan mereven és határozottan, testem pedig olyan könnyűnek tűnik, hogy szinte nem is érzem magaménak.
Mikor megszólal, még mindig csukva van szemem, ám kétségbeesett pillantását látva csak gyengéden végigsimítok arcának ívén, ajkaimon mosollyal és magam mellé tessékelem gyengéden, s bár rengeteg erőt kell gyűjtenem, teljesen nem szakadok el tőle, inkább belé fojtom a gondolatot és gyengéden csókolom.
-Saját magadnak ciki, nem nekem...-rázom meg fejem, hangom még rekedtes, kevésbé érzem magam erősnek, s szinte egész tetemben remegek még.-Hmm...-búgom, mint egy macska, nyakába csókolva, majd magunkra húzom a takarót és mellé fészkelem magam.-Mohó vagyok, valóban...de egy percig sem zavar, ha ezt gondolod.-simítok végig mellkasán, hevesen emelkedő mellkasán táncoltatva ujjaim, s bár még mindig gyengének érzem magam, ahogy hozzá bújok, érzem közelségét, mintha semmi sem számítana, csak mi. Megszűnne az idő és a tér. Még sosem kívántam ennyire, de reméltem, hogy ez nem is fog elmúlni, még jó darabig. És szerettem volna, ha nem hiszi azt, hogy nem adott meg nekem mindent, mert ez nem így volt... mindent megkaptam tőle, amit egy nő kívánhat az életébe.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Szept. 08, 2017 4:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Sokféle harcot vívtam már életemben, most magammal kell küzdenem, a saját érzékeimmel, a saját testemmel. Jó néhány nővel volt dolgom életem folyamán, és eddig azt hittem, hogy a szeretkezés szó csak szép szinonímája annak, amit mások jóval vulgárisabban fogalmaznak meg. Csak mióta Les-el találkoztam érzem azt, hogy lehet egy nő testét birtokba venni úgy is, hogy közben a szívemet tálcán teszem elé. Mennyivel másabb így az együttlét valakivel, mint csak valamiféle gépies mechanizmus gyanánt!
Talán ez tehet róla, hogy igencsak gyorsan sodródom a végkifejlet felé. A bőre, ahogy verejtékesen hozzám tapad, az ölelő karja, a sóhajai, az ölének forrósága, ahogy minden porcikája egy ütemben és ritmusban mozog az enyémmel, és már szinte színes karikák ugrálnak a szemem előtt az erőfeszítéstől, hogy legyek még némi ideig képes féken tartani magam... de hiába. Beleharap finoman a nyakamba, és ezzel engem elér a totális vég: szinte felrobban minden sejtem, ahogy a gyönyörbe lépek, és izzadtan, lihegve pihenek meg rajta néhány pillanatig, hogy aztán felemelve kócos fejem úgy nézzek Les szemébe, mint egy bűntudatos kiskutya.
- Jézusom... - motyogom - ne haragudj. Kicsim ne haragudj, nem így akartam... sajnálom, én próbáltam még... úristen, de ciki... - hebegem, mert a saját mámorom közepette nem voltam képes felfogni, hogy ő vajon tudott-e engem követni a felhők fölé, vagy csak én szálltam el, és ő a földön maradt...
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 07, 2017 7:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

+18

Túlzottan fűtött a vágy, hogy megálljt parancsoljak magamnak, hogy ne akarjam még inkább érintését érezni, hogy ne akarjam magamban tudni. Forró bőröm övéhez simul, gyengéden, de határozottan fedezi fel testem, én pedig hasonló hévvel irányítom ujjaim vágyam forrása felé.
Alig érint, felrobban körülöttem a világ, s mire feleszmélnék, egész testével enyémnek feszül. Lehunyt szemmel nyitom szét szám, elfojtott hangon felnyögve a testem átjáró remegést élvezve, majd csókjába és szavaiba felvetkezve kulcsolom lábaim dereka köré. Hajába túrva csókolom, s egyszerre próbáljuk mohón, mégis gyengéden érinteni a másikat. Ennek ellenére körmeim vállába vájom, s úgy érzem a világ körülöttünk már minden irányba forog. Sosem éreztem még olyan felfokozottsággal azt a vágyat, amit most, bár mindig képes volt emlékeztetni rá, hogy senki mást sem engednék ismét ilyen közel magamhoz, mint őt.
Mikor elhúzódik tőlem, látom arcán, ahogy küzd, hogy bírja még, de nem hagyok neki menekvést. Magamhoz húzom, fülébe harapva egy aprót, halk, a vágytól felfokozottan szinte suttogva, sóhajok között, ujjaimmal szorosan tartva szólalok meg.
-Szeretlek...-gyengéden nyakának bőrébe harapok, tudom, hogy ezzel átlököm őt is a határain, de nem érdekel. El akartam veszni ölelésében és örömöt akartam neki okozni. Meg szerettem volna mindent adni neki, amit elterveztünk. És rettentően hiányzott már, nem csak ez, hanem az is, hogy otthon érezzem magam igazán, mikor mellettem volt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 07, 2017 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Nem tudom, a hosszúra nyúlt önmegtartóztatás okozza-e, vagy a tény, hogy a szerelem szinte szikrázik köztünk, de azok után, hogy Les eddig megadóan sóhajtozott alattam, most hirtelen ficánkolni kezd, mint egy hermelin. Szemmel láthatóan teljesen be van pörögve - bár ezzel aztán tényleg nincs egyedül. Nagyon óvakodom tőle, hogy most megérintse merevségemet, mert félő, hogy abban a szent pillanatban végem is lenne... de még így is meglepve nézek rá, ahogy némileg átveszi az irányítást, és kezem határozottan a két combja közé igazítja.
- Mohó... - vigyorgom széles jókedvvel, de mikor már szinte önkívületben dobálja fejét a párnán, nem váratom tovább: óvatosan, lassan, gyöngéden hatolok belé, míg teljesen el nem érek teste mélyére. Akkor megállok néhány pillanatra, szinte magamba feledkezve nézek bele abba a gyönyörűséges kék szempárba, ami most párás ködön át fénylik felém.
- Iszonyúan szeretlek, Leslie Elisabeth Shay - suttogom, majd ajkára hajolva megcsókolom, és míg nyelvem az övével játszik, ritmikusan mozogni kezdek. Mintha kemencébe löknének, olyan erővel csap le rám ölének, bőrének, egész testének forrósága, és hatalmas levegőkkel igyekszem lecsillapítani magam... ciki lenne, ha alig egy perc alatt elérne a vég.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Szept. 05, 2017 8:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

+18

Testem vágyakozott érintése után, hogy birtokolja azt, s csókjai már önmagában elegek ahhoz, hogy egész testemben remegve simuljak hozzá. Megemelem kissé csípőm, gerincemen végigszántó ujjainak hála még inkább a párnába nyomom fejem, kezeim hol hajába túrnak, hol a lepedőbe markolva próbálok magamnak megálljt parancsolni. Vágytam rá, sóhajaim és nyöszörgésem pedig már felesleges leplezendő dologgá válnak.
Tudatni akartam vele, mennyire hiányzott, hogy mennyire kívántam, s mégis úgy éreztem, még ez is kevés ahhoz, hogy mindazt megosszam vele, amit érzek. Testem már most forró volt, már most képes lettem volna elmerülni vele a vágyak beteljesedésében, de szerencsémre nem sietett. Csókjai egyre hevesebbek, egészen addig nem is érzékelem, hogy újra és újra ugyan azt az utat járja be, amíg mellemre nem talál szája.
-Még...-suttogom elfúló hangon, de tetteim nagyobb mohóságról tanúskodnak. Elkapom kezét s felhúzva térdeim, vágyam forrásához vezetem.-Kérlek...akarom...-motyogom szinte összefüggéstelenül, érthetetlen hangon, nyöszörögve és felajzva, kiéhezve érintésére még inkább. A gondolataim már nem találom. Túl sok ideje nem éreztem, ahogy maga alá gyűrt, ahogy testünk összesimult, és nem bírtam volna tovább nélküle.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Szept. 05, 2017 6:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Ahogy fölé hajolok, és beborítom testemmel, beletúr a hajamba, mire lehunyom szemem a jóleső érzéstől, de még így is tudom, ha nem is látom, hogy milyen készségesen hajtja hátra a fejét, hogy hozzáférjek nyaka bőréhez, és ütőeréhez. Nem is kéretem magam, szaporán csókolom végig bőrét, mikor végül elérek a köldökéig, addigra egyre görcsösebben szorít, és egyre jobban feszül a teste, mire csodálkozva, de roppant elégedetten emelem fel a fejem. Még nem volt rá példa, hogy csupán ennyivel elsodorjam őt a gyönyör kapujába, de ez minden szónál beszédesebb számomra, hogy csakugyan mennyire vágyik rám - a hosszas kihagyás a jelek szerint őt is legalább annyira megviselte mint engem.
- Ha akarod, csak nyugodtan... - suttogom, hogy nem kell erőnek erejével visszafogni magát. Mindenesetre vagyok olyan szemtelen, hogy egyik erogén zónáját sem közelítem meg, csak ugyanazt az utat járom végig nyelvemmel és ajkammal, amit eddig is. Imádom a hangját, amik kitörnek belőle közben: egyszerre nyöszörög, sóhajt, néha mintha alig hallhatóan a nevem is kisiklana a száján - bár ennek nyilván aligha van tudatában. A bőre olyan forró, mint a kályha télvíz idején, aztán megkönyörülök rajta, és rátalálok számmal melleire - ha csak ennyi hiányzik neki ahhoz, hogy átessen a határ túloldalára, hát rajtam ne múljon az öröme.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 04, 2017 9:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

+18

Ahogy hozzá simul bőröm, átjár a forróság, érzem, hogy mennyire vágyik rám, s sóhajom, ahogy egy pillanatra elszakadok arcáról, ugyan erről árulkodik. A takaró alá bújva mosolygok rá, mérem végig, várok rá. Érezni akartam minden porcikámon, hogy övé vagyok, azt akartam, hogy birtokoljon. Szerettem és nem lettem volna máshol. A döntéseink hada határozza meg életünk, s ahogy eljutottunk idáig, az egy megjárandó út volt. Nem akartam vele több vitát, mégis tudtam, hogy ez lehetetlen kívánság, most mégsem érdekelt.
Túl sokáig gondolkodtam azon, mit is akarok az élettől, most pedig a valóban fontos döntések kapujában álltam, mellette és vele akartam azt átlépni. Nem akartam elveszíteni azt, ami eddig enyém volt. De változnom kellett mellette, hogy megkaphassam, amire vágyok. amire mindketten vágytunk.
Ahogy csatlakozik hozzám, fölém hajol, ujjaim hajába túrnak, s fejem felszegve hagyom, hogy végigcsókolja nyakam. Nem rejtem el érzéseim, halk sóhajok hagyják el ajkam, míg másik kezemmel a paplanba kapaszkodom, mikor elér köldökömig. Bőröm libabőrös lesz érintése nyomán, s bár lassítani akarok, mohón vágyom rá, elengedem haját, s bár a takaró alatt elveszik, s már nem látom, csókját érezve lehunyt szemmel nyöszörgök a félhomályba, hevesen véve a levegőt és harcolva, hogy testem ne adja át magát ennyitől a gyönyörnek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 04, 2017 7:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Aznap éjjel, mikor először töltöttem a házában az éjszakát, féken tartottam magam, pedig már akkor vágytam rá, hogy megkapjam. Aztán mikor először lett enyém a lakókocsi ágyán, vagy amikor a nászéjszakánkat ünnepeltük, akkor éreztem hasonló érzéseket mint most: mintha most érinteném őt először, és most készülnék vele elveszíteni a szüzességemet: mintha ez lenne az első alkalom, hogy feltérképezhetem a testét. Most is ugyanezt érzem, ahogy a törülköző lassan lehullik róla, majd immár meztelen testünk úgy simul össze, mint a bársony. Arca pírban izzik, de ettől csak gyönyörűbbnek látom őt is, és az egész helyzetet - tudom, hogy ő ugyanúgy vágyik rám, ahogy én rá, amit én már tagadni sem tudnék, mert a vágyam jele már ott feszül kettőnk között.
Lassú hátrálásba kezd úgy, hogy a szánk közben egy pillanatra sem válik szét, és ahogy elérünk az ágyig, lehuppan, majd a helyére araszol, kacér mosollyal magára borítva közben a takarót, mire felnevetek - imádom Les ezen énjét: játékos, szexi, egy vad, csábító istennő.
Tudom, mit szeretne, és én sem akarom másképp: ennek most nem a vadságról, vagy gyorsaságról kell szólnia, épp ellenkezőleg. Lassan akarom csinálni, kiélvezni a rég vágyott együttlét minden egyes létező másodpercét. Azt akarom, hogy ez az alkalom olyan tökéletes legyen, mint talán még soha...
Óvatosan fölé mászom, megtámasztva magam két karomon, és elgyönyörködöm bőrének simaságában, és tekintete ragyogásában, majd fejem lejjebb hajtom, hogy apró, óvatos csókokkal hintsem végig nyakától egészen a köldökéig. Akarom, hogy elveszítse az eszét - és én is vele egyetemben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Szept. 03, 2017 6:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Nem akartam harcolni ellene, sem közeledése, sem érintése ellen. Minden porcikám vágyott rá, s ahogy nyakamba csókol, az apró sóhaj, s a testem átjáró remegés is erről ad tanúbizonyságot, számára is.
Alsó ajakamba harapva engedem el a törölközőm, távolabb lépve tőle, és tudom jól, hogy arcomra pír ül, de már nem szégyenlem azt. Emlékeztet az első éjszakánkra, amikor hasonlóan nem tudtuk mit is akarunk. De ahogy akkor elutasítottam, most eszemben sem volt. Utasítást nem adok, mégis könnyedén lép ki a fekete bokszerből és lép felém ismét. Gyengéden, de határozottan húz magához, ujjai derekam cirógatják, s könnyedén adom át magam csókjának. Ujjaim tarkójára siklanak, úgy húzom magammal, mivel szinte észre sem vettem, hogy az ágyig hátrálok vele, térdem hajlata pedig már a matrac szélét éri.
-Nincs mit megbánnom holnap reggel.-suttogom elhúzódva tőle.-Csak te se akarj elsietni semmit.-kérem, gyengéden, s lassan siklanak végig ujjaim mellkasán, fenekén, míg tekintetem övét keresi, leülök az ágy szélére, beljebb araszolva, odébb tolva a pizsamám, de magamra rántva a takarót egy vadóc mosollyal arcomon, hisz így ismét elfedtem előtte testem. Azt szerettem volna, ha úgy érint, mint a nászéjszakánkon, mintha ez lenne az első, hogy a másik testét felfedezzük. Tekintetemben tudom, hogy mindez látszik, s tudom, hogy sosem bántana. De az elmúlt napoknak hála sok mindent át kellett gondolnunk. S valahogy nem azt képzeltem, hogy a gyerekünk egy út széli kocsma hátsó kijárata mellett fogan meg. Mást képzeltem magunknak, ahogy ő is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Szept. 03, 2017 5:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Drukkolok magamban, hogy lehetőleg ne szúrjak el semmit - ha Les-nek ahhoz lenne kedve, hogy leállítson, akkor lehetőleg finoman tegye, akkor nem sértődöm meg. Meg hát, igazából meg is érteném, ha még nem telt volna el túl hosszú idő a kibékülésünk óta ahhoz, hogy fizikailag is vágyjon rám - legalábbis úgy, ahogy én vágyom rá. De ahogy önkéntelenül is végigfut egy apró remegés a testén, mikor a nyakába csókolok, már tudom, hogy jó úton járok - ettől függetlenül nem használom ki a helyzetet. Idejében leállok, és engedek, hogy ő hozza meg a döntést.
- Hogy a fenébe ne akarnám... - mormolom halkan. - Dehogynem akarom. Csak hát... - vonok vállat tétován - én attól féltem, hogy esetleg te nem akarod... és hogy majd azt mondod, hogy mohó vagyok, vagy hogy elsietem a dolgokat. Mert nem akarom, hogy holnap reggel majd megbánd, vagy ilyesmi - dadogok, és kb úgy érzem magam, mint azon az első éjszakán, amit a régen házban töltöttem vele, és egyszerre akartam is az együttlétet vele, másrészt viszont önuralmat erőltettem magamra - és lám, hasznos és célravezető volt a módszer.
Aztán amikor lebontja magáról a törülközőt, az ádámcsutkám majd' kiszakad, akkorát nyelek, és a szavaira úgy dobom le magamról a bokszert, hogy az szinte felér egy varázslattal. Azt viszont eldöntöm, hogy a vehemens lerohanás alighanem az ellenkezőjét váltaná ki, mint amit szeretnék: így hát lassan lépek elé, és gyengéden húzom magamhoz, hogy két karom a derekára fonva magamhoz húzzam, és ezúttal én csókoljam meg őt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Szept. 03, 2017 3:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Félig előre, félig hátra haladok. Mint aki csapdába esett, és ez a csapda hamar utol is ér. A gyors törölközés után elindulnék a szobába, hogy az ágyra készített pizsamámba bújjak, de a derekam köré simuló karok megakadályoznak ebben. Maga felé fordít, és szívverésem még hevesebbé változik. Egész testemben megremegek, ahogy nyakamba csókol.
-Én sem, de...-csuklik el hangom, forró leheletét nyakamon érezve, fejem kicsit oldalra billentem. Elengedem a törölközőm, tenyeremmel végigsimítok vállán, egészen nyakáig.-Lehet, hogy kellene.-mosolyodom el, bár ezt így nem láthatja.-Csak azt hittem, hogy nem akarsz...-húzódom el tőle, majd elmosolyodva sütöm le szemem.-Tudom, be kellene ezt fejeznem, de egyikünknek sem megy ez a... bármit is csinálunk.-simítok végig mellkasán, s ujjaink összefonva teszek az ágy felé egy lépést, magammal húzva, de még mielőtt elérnénk addig, kibontom a törölköző és hagyom, hogy az a földre hulljon. Kibontom hajam, ami eddig fejem búbján kontyba fogva díszelgett.-Azt hiszem ez úgy igazságos, ha rajtad sincs ruha.-rándul meg szemöldököm, de tudom, hogy arcomra pír ül, ahogy végigmérem és mellkasom máris túl hevesen emelkedik, s süllyed. Vágytam érintésére, hogy csókoljon, hogy csókolhassam és elmúljon a hiány, amit eddig éreztem az elmúlt pár napban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Szept. 03, 2017 3:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Tisztában vagyok vele, hogy ő maga a tökéletesen tudja, hol van rajtam a be, vagy éppen kikapcsoló gomb, mert egy rejtélyes mosollyal tovább masszírozza a tarkómat, én meg szinte beleolvadok ebbe a kéjes, jó érzésbe.
- Gyerekek... - ismétlem, és kissé felcsuklom a többes szám hallatán. Azért azt mondom, haladjunk csak lassacskán... egyelőre beszéljünk csak egyről! Ha majd az elsőszülöttet nem rontjuk el, vagy tesszük tönkre végleg, akkor jöhet a sorban a következő. Hacsak a sors nem fog a képünkbe röhögni oly módon, hogy ikreket ad majd - ismerve magunkat, meg az abszurditások sűrű jelenlétét életünkben, hát erre is látok némi esélyt. Akkor meglátjuk, mi lesz bennem a nagyobb: a családom iránti szeretet és eltökéltség, vagy a színinfarktus fenyegető réme.
A hangos nevetés, ami kitör belőlem, hamar el is hal: ezúttal nem a rosszkedv az oka, hanem a mély, és mámoros csók, amit kapok Les-től. Sajnos meglehetősen rövid ideig: mire jobban belefeledkeznék a régen tapasztalt érzésbe, már el is húzódik tőlem, én meg olyan kárvallott képpel nézek utána, mikor kimászik a kádból, mint egy macska, amelyknek megmutatják a tejszínhabot - aztán elzárják a hűtőbe.
Rájövök, hogy ide ugyan már nem fogom őt visszacsalogatni, hát csatlakozom hozzá - talpra állok, gyors és heves mozdulatokkal ledörgölöm magamról a felesleges vizet, majd belebújok a bokszeromba, és követem Les-t a hálószobába, de még mielőtt elérne az ágyig megfogom a derekát, magam felé fordítom, és átölelem.
- Nem akarlak sürgetni, vagy a történtek után ajtóstól rontani a házba - suttogom, és megcsókolom a nyakát. - De mit gondolsz... nem kellene dolgoznunk egy keveset a gyerek-projekten? - dünnyögöm reménykedve. Ahogy mondani szokás, nincs is jobb, mint a kibékülős szex...
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Szept. 03, 2017 11:07 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Vonásai gyorsan változnak, szeme csillog, és olyan nyugodt képet vág, mint egy jóllakott, elkényeztetett kandúr. Így eszem ágában sincs elvenni ujjaim tarkójáról, sőt, még gyengédebben simogatom tarkóját. De a tekintet, amivel rám néz, hamar távolabb megy, mint amilyenre felkészülök és úgy pirulok el, mint egy szégyenlős kislány.
-Hát ahhoz először gyerekek kellenek. Még élvezném én is, hogy fiatalok vagyunk. Bár kétlem, hogy ennek ellen tudnál állni öregkorodban.-simogatom tarkóját, amivel egyszerre akarom kicsit húzni az agyát, s aminek hála élvezem azt a nyugalmas pillanatot, ami hirtelen beszippantott minket.-A génjeiddel nem tudok mit csinálni. Ez jutott nekem, nehezen, de megtanulok élni velük.-cukkolom, de mikor elneveti magát a megjegyzésemen, szó szerint nyakon csípem. A tekintete valóban megváltozik, mire szem forgatva rázom meg fejem.
-Fogd be...-szűröm a szavakat, és teszek is róla, hogy ne tudjon többet mondani, közelebb húzom magamhoz, gyengéden, de határozottan csókolom, elengedve kezét, amit eddig összefűztem ujjaival, s mellkasára simulnak ujjaim, egész testemmel övének feszülve. Szívem hevesen kezd verni, s levegőért kapkodva húzódom el tőle.-Hmmm...-búgom, homlokom övének támasztva.-Na gyere, mielőtt kihűl a víz és megfagyunk mindketten.-parancsolok magamra is ezzel, és mivel a habcsókok lassan eltűnnek a víz felszínéről, bár ahogy felállok a kádból és a zuhanyfejjel gyorsan lemosom magamról a habot, olyannak tűnök, mint aki egyszerre akar menekülni és maradni, ráadásul közben belecsíptek a fenekébe és sietségre is fogja. Magam köré tekerem a törölközőt és a tükör felé fordulok, bár tekintetem onnan is őt figyeli. Nyilvánvaló volt mit akarunk a jövőtől, de még mindig nehéz volt úgy összhangot találni a kis és nagy lépések között, hogy közben kitaláljuk a másik éppen mit akar. Bár a jégfal leomlott, legalábbis úgy tűnt, óvatos és óvatlan lépések sora között lavíroztunk.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Szept. 03, 2017 9:38 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Fene tudja, talán nem ártana egy orvossal, vagy genetikussal megnézetni magam. Az se kizárt, hogy valamiféle kormánykísérletnek vagyok a megszökött, vagy szabadon engedett áldozata - alapozom mindezt arra, hogy szerintem lehet egy beépített gomb a tarkómon, mert akárhányszor Les odaér, és ujjaival finoman masszírozni kezdi, úgy esek szét, mint a kártyavár a szélben, és a legmorcosabb énemet levetkőzve is azonnal doromboló macskává szelídülök csak ennyitől.
A tény pedig, hogy igazat ad nekem, felteszi az egészre a koronát. Persze, hogy igazam van - annak meg külön örülök, hogy ő is osztozik velem abban az elgondolásban, hogy a legközelebbi összeveszésnél - mert magunkat ismerve lesz az még bőven az életünkben - nem mehetünk el eddig a pontig, mert onnan talán még egyszer már nem lenne visszaút. Mint mondtam, a veszekedések mindig jók, mert tanítanak nekünk valamit: ezúttal azt, hol van az a pont, ahonnan ideje visszatáncolni mindkettőnknek.
- Annak azért örülök, hogy a terveid nem változtak, és nem mondod azt, hogy "Chriest Wolfswood, eszem ágában sincs a génjeidet meg a pokoli rossz természetesedet félig átörökíteni egy gyerekre" - mosolygom el magam. - Azért az unokákkal még várnék. Annyira még nem öregedtünk meg - teszem hozzá, aztán amikor szóba hozza a pirulást hátravetem a fejem, és teljes szívből elnevetem magam.
- Édesem, most még csak simán néztem rád - csóválom a fejem. - De... tudod nézni tényleg pirulósan is - vetek be egy amolyan klasszikus bugyiszaggató pillantást - ami persze itt nem állja meg a helyét, mert a vízbe merülés előtt önszántából vált meg eme ruhadarabjától.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 02, 2017 4:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Közelsége egyszerre feszélyez és hat bódítóan, egyszerre rohannék karjai közé, és tartom a távolságot. Bár az elmúlt két nap békés volt, úgy mozogtunk, mint két farkas, akik most találkoznak először. Méregettük egymás határaid, féltünk, hogy a következő lépésünk vitát generál. Más volt ez, és más az első találkozásunk. Akkor mindketten egy dolog miatt akartunk társaságot, hogy a magánnyal még csak szembe se kelljen nézni. Most viszont, hogy pár napra megízleltük ismét, olyan félelem kúszott be a küszöb alatt, ami mindkettőnk hatalmába kerítette.
Közelebb húzódom hozzá, miután nevetése kicsit oldja a félelmem, viszont ahogy lehunyt szemmel fogadja érintésem, s határozottan ölébe húz, derekamon nyugvó tenyerével, megborzongok. Térdeim magam alá húzva tartom meg magam, ujjaim tarkóján nyugtatva. Lassan bólintok szavaira.
-Igazad van.-biccentek, kezeim végigcsúsztatva mellkasán, szabad tenyerét megemelem és összefonom ujjaink.-Nélküled semmi nem lenne ugyan olyan.-rázom meg fejem.-Komolyan, szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen. Nem zavar, ha lépésekben és nem rohamléptekben építkezünk, de szükségem van rád. Jóban, rosszban, nem mással akarom megélni a perceket vagy egyedül. Csakis veled. A terveink szerint. Kettesben megöregedni, gyerekek és unokák között.-állom tekintetét.-És utálom mikor így nézel rám, mert mindig úgy érzem, hogy a föld alá pirulok.-forgatom meg szemem és halovány mosollyal arcomon, kissé lejjebb hajtom fejem, s úgy pillantok fel rá valóban, mint amikor először mondta azt, hogy szeret.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 02, 2017 3:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Kissé feszengünk - persze, ez nem a hely méreteinek köszönhető, hanem mert egyszerűen nem igazán értjük, mit akar a másikunk, és mert mindketten félünk, hogy nem teszünk-e olyan elhamarkodott lépést, ami a másiknak kellemetlen lesz, vagy túl korainak tartja majd. Mindenesetre lassan, lépésről lépésre közeledünk - olyan, mint egy kisherceg és róka-féle mesében.
Elnevetem magam, amikor említést tesz a fürdőhabról, amit néha előszeretettel varázsolt a fejemre, főképp egy-egy pimasz beszólás "büntetéseképpen", aztán nagyot kortyolok a borból, és fura, de mintha most a meleg víz lenne az oka, de a jégfal legeslegutolsó darabkái is pattogva olvadnának fel köztünk.
Lehunyom a szemem, ahogy Les óvatosan az arcomhoz ér, mintha félne tőle, hogy eltolom a kezét, mire nemes egyszerűséggel, és határozottan az ölembe húzom, ahová vágyik.
- Te is hiányoztál - suttogom, miközben kisimítom arcából nedves tincseit, és belenézek a szemébe. - Elég volt az ilyen sz*rságokból, és hülyeségekből. Ne rontsuk el többször, rendben? Nem ezt akarom. Nem ezt szántam magunknak, mikor elvettelek. Szeretlek, és békét akarok. Van már háború épp elég ebben a városban, legalább köztünk ne legyen. A viták jók, mert... mert mindketten tanulunk belőle mindig valamit, de ez most súlyosabb volt, mint eddig bármikor. Félek, hogy a következőt már nem viselné el a házasságunk, és abba... - sóhajtok, aztán kimondom az igazságot - abba belehalnék.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Szept. 01, 2017 8:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

A kádba jó adag habfürdőt és fürdősót öntve olyan illatokat varázsolok a fürdőbe, ami meglehetősen bódítóan hat, s mikor utolér, a tükör felé fordulva kötöm kontyba hajam, de közben figyelemmel kísérem mozdulatait. A pillantását érzem magamon, mikor követem, s én is elmerülök a habokban. Nagyot nyelek, és magam alá húzva lábaim, figyelem, ahogy tölt a poharakba. De hangja épp annyira karcos, mint amennyire igaz. A habbal játszom, nem nézek rá.
-Hát, igen, igazad van.-rántok vállat, bár én a fürdés részeket minden este megejtettem, ez most nem ugyan olyan volt. Felemelem fejem, és bár próbáltam ellenállni, mégis kinyújtom a lábaim, így közelebb kerülve hozzá.
-Elszoktam én is. Igazából el is felejtettem, hogyan is szoktam habcsókokat eregetni a fejedre.-veszem el a poharam mosolyogva és kortyolok bele ismét a borba, tekintetem viszont már nem ereszti övét. Egész testemben éreztem a késztetést, hogy ölelésébe kuporodjak, s ahogy a mosolyomból is látszik, nem a bor szállt a fejembe, hanem valóban képtelen vagyok máshogy nézni rá.-Hiányoztál.-engedek a kísértésnek és közelebb csúszok felé, szabad kezemmel végigsimítva arcán, homlokom övének támasztva. Túl sok ideje nem éreztem ezt a békességet, mint ami most állt be e közöttünk. És rég nem voltam annyira bizonytalan mozdulataimban, mint most.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Szept. 01, 2017 5:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

- Jaj már... - dünnyögöm kissé morcosan, amikor rám bízza a maradékok elpakolását, majd a megbontott borral egyetemben a fürdőbe vonul. Nem húzom az időt sokáig, bedobálok mindent a hűtőbe - ahová esik oda puffan alapon - aztán kikapok két poharat a szekrényből, és úgy talpalok Les után, mintha tűz ütött volna ki a fürdőben, amit sürgősen el kell oltani. Hiába, így is elkések - mire belépek, már javában folyik a meleg víz a kádba, és mámorító illatok terjengenek - csodálom, hogy van még tusfürdő és fürdősó a házban, bár mostanában mivel a közös fürdéseket nélkülöztük, talán így nem is csoda. Mindenesetre még most feljegyzem magamnak a koponyám belsejébe, hogy lassan be kéne vásárolni majd az utánpótlást - remélem a közeljövőben nem lesznek olyan nézeteltéréseink, aminek köszönhetően ismét nélkülöznünk kell a lazítás eme kellemes formáját.
Ledobálom a ruháimat, és beleereszkedem a vízbe, lekoppintva a poharakat a kád szélére, és nézem a sztriptízműsort amit Les előad. Lévén, hogy meglehetősen hosszas ideje nem nyúltunk egymáshoz, nem is bánom, hogy bőven ellepi a hab a víz felszínét, mert látható és érzékelhető jele van a látványnak.
- Már szinte el is felejtettem, hogy milyen együtt ülnünk itt a kádban, a forró vízben, egy pohár borral, na meg békében - jegyzem meg - semmi bántó él nincs a hangomban, csak az igazat mondtam ki. - Szinte el is szoktam már ettől. Bár az elmúlt néhány napban a fürdéstől is, csak úgy natúr - vigyorgom el magam bűnbánóan, aztán felnevetek a tekintetre, amit Les-től kapok erre az elé tolt mondatra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 21, 2017 3:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

A durcás ébredése hiányzott, de az a kócos fej is, ami utána kibújik a takaró alól, ahogy a kávét éppen csak az orra alá nem teszem. Elnevetem magam, ahogy gyors mozdulattal kapja maga elé a takarót, bár ennél már csak az a próbálkozása szebb, ahogy álomittas szemekkel próbál meggyőzni másfajta ébredezésről.
-Ne csináld...-szisszenek fel alsó ajkamba harapva.-Túl vonzó az ajánlat...-hajolok hozzá közelebb.-De téged vár egy autó. Engem a konyha és a bevásárlás. Szóval jobban jársz, ha elkerülsz a nap további részében.-paskolom meg mellkasát, és nagy levegőt véve hátrébb húzódóm tőle, a kávém magamba töltve, aztán az üres bögrém a komódra téve a szekrényhez sétálok.-Azt hiszem már tudom is mivel veszlek le a lábadról.-teszek kettős tartalmú célzást, s ezt most egyszerre értem a vacsorára és az este folytatására is, de nem nézek rá, inkább ledobom a pizsamám és magamra kapok egy felsőt egy nadrággal.-Komolyan mondtam, hogy ideje felkelni. A fél délelőttöt ágyban töltöttük, a másik felét pedig te szeretnéd ott tölteni, de emlékeim szerint önálló vállalkozó a férjem, vagy mi...-fogom lófarokba hajam és táskám a vállamra kapom.-Majd jövök.-nyomok csókot homlokára, mint egy gyereknek és azzal a lendülettel el is tűnök a szobából, s a házból is, motorra pattanva pedig megejtek egy gyors bevásárlást.

||Konyha
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 21, 2017 3:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Alighanem a kellemesebb légkör, és a béke is hozzájárul ahhoz, hogy végigalszom az éjszakát. Nincsenek rossz gondolatok, vagy kellemetlen álmok, se ébren forgolódás órákon át. Olyannyira nincs, hogy reggel csak arra riadok fel, amikor egy tenyér óvatosan az arcomhoz ér, majd egy apró csók is társul mellé. Aztán eljut a fülemig Les hangja is, mire nyűgös nyöszörgéssel nyitom fel a szemeimet, mint egy óvodás.
- Ne már... - fogom kicsit még könyörgőre, de tudom, hogy úgyis hiába. Igaza van, mert tényleg vár ránk a munka, ennek ellenére simán vissza tudnék aludni, csak akkor kezd el mozogni az orrom, mikor kávéillat érkezik el a fejemre húzott takaró alá. Akkor már tényleg erőt veszek magamon, és felülök - örülök, hogy nincs tükör, mert egy torzonborz, hegyi rablóra emlékeztető férfit látnék az ágyban gubbasztva, híján mindenféle szexepilnek.
- Nanana! - vonom össze a szemöldökömet, a takarót védelmezően az ágyékom elé húzva. A forró kávé találkozása a legnemesebb szervemmel már gondolatban sem hangzott túl jól. - Tudod, van ennél jobb ébresztő is, amit derékon alul lehet tenni velem - hunyorgok kajánul, pedig tudom, hogy bárminemű reményeimre alighanem tényleg várnom kell estig, vagy legalábbis délutánig.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 19, 2017 6:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Kicsit megnyugtat, hogy nem érzi nyomásnak, amit mondok, hogy nem akarok beleszólni a dolgába, de örülök, hogy azon a véleményen van, amin én. A félelem pedig ennek hála el is illan.
-Pedig elég vicces látvány lehetnél...-gondolkodom el mosolyogva a fejemben lejátszódó képen, de a mosoly hamar eltűnik arcomról, helyére pedig inkább némi önmegtartóztatásból fakadó kínos mosoly jelenik meg. Túl hosszú volt az elmúlt hét, és az elmúlt három nap vitás időszaka, így már az is bőven nagy előrelépés, ha ölelésében pihenhetek. Viszont ahogy ő, úgy én is nehezen veszem a levegőt és ha nem teszünk két lépést hátra, mindketten megadjuk magunkat.
-Fogd be...-sziszegem, és már lendülne a kezem, hogy a párnával a fejére csapok, de elkapja kezem, mire buszkén elmosolyodom.-Gyorsan tanulsz.-szánom ezt dicséretnek, de mosolya láttán szinte képtelen vagyok nem nevetni.-Hmm, most kíváncsivá tettél.-csókol nyakamba, mire gyengéden beleharapok a fülcimpájába, s fejem mellkasára helyezve, hagyom, hogy szívverése álomba ringasson.

Reggel előbb ébredek, mint ő, így pár percig még mozdulatlanul fekszem, s csak azután tornászom feljebb magam.
-Ideje felkelni szerelmem.-simítok végig arcán gyengéden, s mielőtt kinyitná szemét, hasonló gyengédséggel csókolom meg.-Téged vár a büféd, engem a bevásárlás és a főzés. És már jócskán felkelt a nap.-pillantok az órára, ami már igen csak előrehaladott állapotba zökkenti a mai napot, mikor realizálom, hogy tíz óra is elmúlt már.-Azt hiszem a szerinted nyálcsíkos álmom hiányzott mindkettőnknek, hogy kialudjuk magunkat rendesen.-érzésem szerint szemeim alatt nincsenek karikák, és kifejezetten azt sem mondanám, hogy álmos maradtam, inkább kótyagos a kellemes éjszakától.-Főzök egy kávét, addig lehelj magadba némi életet....-suttogom, és jobbnak látom ismét inkább magára hagyni, lassan felülök, s anélkül, hogy hátra néznék, távozom a szobából, ajkamba harapva, mosolyogva, egészen a konyháig, majd a kávéscsészékkel visszatérve az egyiket felé nyújtom.
-Csak ne kényszeríts rá, hogy a forró kávét az öledbe borítsam.-ülök le mellé az ágy szélére.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 19, 2017 5:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Lassan, de biztos kezd köztünk helyreállni a béke, és az a légkör, ami a mindennapokat jellemezte - már akkor, amikor nem akartuk éppen agyoncsapni a másikat. Én legalábbis úgy mártózom meg a békülékeny légkör hullámaiban, mint egy kád forró vízben.
- Igazából erre szerettelek volna megkérni - pislogok rá Les-re. - Úgy értem, te vagy a szerelő, és noha azért néhány dologhoz magam is értek, ha te azt mondod, hogy rendben van minden, akkor igazán nyugodt leszek - bólogatok. Persze átnéztem én a magam ismereteinek tudatában az autót a telephelyen, de tartja magát a mondás, miszerint több szem többet lát. - Nem akarom úgy kezdeni az első napomat, hogy a hotdogokat egy fa tetejéről fogom árulni, mert oda csavarodom fel - dünnyögöm még hozzá, aztán aztán Les a csókom után halkan sóhajt egyet, nem csak neki, de nekem is szükségem van némi lélekerőre, hogy ne teperjem őt magam alá most azonnal - egyszerűen csak nem akarok ajtóstól rontani a házba, és a sietséggel elrontani mindent.
- Óhaja parancsa, asszonyom - helyezkedem el kényelmesen, és karom felemelve megvárom, míg Les feje a megszokott helyére a kerül - a mellkasomra. - Igazából nekem is hiányzott, mikor a köldökömig nyálcsíkos vagyok a mély álmodnak köszönhetően - heccelem még kicsit, aztán ahogy felemeli a kezét, hogy finoman nyakon vágjon, megragadom nevetve a csuklóját.
- A vadulást csak hagyjuk meg holnap estére, bébi - nyomok egy jó éjt csókot a nyakára, aztán belélegzem lehunyt szemmel hajának bódítóan édes illatát.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Vissza az elejére Go down
 

Hálószoba és fürdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3