Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Yesterday at 7:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Megrázom a fejem, a tányérra meredek, nem nézek a szemébe. Kezeim továbbra is görcsösen marokba szorítom, de végül felemelem fejem és szemébe nézek. Érzem az ereimben cikázó, bizonytalan, de létező erőm. Mégis... mikor megint és elrántanám a kezem, furcsa melegség jár át.
-Chriest kérlek...-suttogom, de ennél többre nem vagyok képes. Ahogy egymás után hadarja a szavakat, úgy érzem, összeszorul a mellkasom és bár kitartok amellett, hogy nem ejtek több könnycseppet, egy pillanatra, egy rövid, szinte másodpercnek tűnő pillanatra felcsillannak szemeim. Érzem, hogy az ereim maró energia gyengülő hatású lesz. A csodálkozás tudom, hogy kiül arcomra. Szavaira képtelen vagyok szavakkal reagálni, felnézek rá, csak bámulok abba a végtelenül áttetsző, de hirtelen bizakodónak tűnő borostyán színűnek tűnő, mégis kékes szempárba és azon kapom magam, hogy egyszerűen elengedem magam. Fogalmam sincs, hogy a gondolataim között végigszaladó gondolatokat látja-e vagy csak előttem jelennek meg azok a képek. Az első vele töltött, felejthetetlen nap, amikor először látott farkasnak, majd szépen sorjában a közös emlékek. A tavalyi karácsony, amikor megkérte a kezem, amikor azt mondta szeret. Az esküvőnk, ahogy akkor éreztem magam mellette. A pillanat, amikor kiléptem az ajtón... majd a másik, mikor beléptem rajta újra. Elrántanám a kezem ismét, e helyett szabad kezem mellkasára, szívére csúszik. A gyűrűk nélkül egész fura ez az apró mozdulat, de nem bánom.
-Szeretnék olyan lenni, olyan nő akarok lenni, mint akit elvettél. De nem...-rázom meg fejem, nagy levegőt véve.-Kérek valamit és kérlek, ígérd meg, hogy így teszel. Addig nem húzod vissza az ujjamra azt a gyűrűt, míg újra úgy nem érzed, az a nő vagyok. Kérlek, csak ígérd meg. Akár visszaköltözök a szobába, akár sem. Bár jelenleg jól esne egy alvás, de ahhoz még idő kell, nem igaz?-kérem, és el is bizonytalanodom ebben a kérésben. Nem akartam úgy viselni azt a gyűrűt, hogy nem érdemeltem ki. Mégis, ahogy ezt kimondom, úgy érzem ismét perzselni kezd a vérem és talán nem leszek képes visszafogni magam. De ha mégis... minden közelében töltött perc megéri a kockázatot, és ettől a gondolattól eddig fakó kék, félelemtől ködös szemem mintha kitisztulna kissé.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Yesterday at 5:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Egy szendvicset nem nagy nehézség összerakni - rázom a fejem halvány mosollyal. - Egyébként is, a hozzávalókat te szedted össze. Én csak felhasználtam - vonok vállat, és nézem ahogy Les egy lépést közeledik, majd úgy torpan meg, mintha falba ütközne. Keze ökölbe szorul, és nagyot nyel, mire összevont szemöldökkel, értetlenül nézek rá.
- Ezt értsem úgy, hogy veszélyben kellene éreznem magam? - kapisgálom aztán a lényeget, majd odaállok Les elé. - Gyerünk. Ami ki akar törni, az előbb-utóbb ki is fog. Nem félek tőled. De az erődtől sem. Kaptam már belőle bemutatót, túléltem. Inkább rajtam próbáld ki, mint máson, aki majd a szemed elé kerül. Mondjuk a kollégáidon, vagy épp a főnöködön - mondom határozottan, és végtelenül higgadtan, aztán olyan dologra vetemedem, amit még fél órával, de akár öt perccel ezelőtt sem tartottam volna lehetségesnek: megfogom a kezét.
- Nézd - szedem össze a gondolataimat. - Ez így nem mehet tovább. Egyszerűen sem kedvem, sem energiám ahhoz, hogy keringjünk egymás körül, mint az ellenségek. Meg kellene próbálnunk úgy csinálni, mintha még mindig farkasbőrben lennénk, amikor minden sokkal könnyebb és egyszerűbb. Segíts nekem ebben. Segítsünk egymásnak, egész pontosan. Ott az erdőben az a Les voltál néhány pillanatra, akit megismertem, és akit szerettem. Az a Les, aki a feleségem, és nem az, aki hátat fordított nekem. Látni akarom újra ezt az énedet. Nem azt mondom, hogy költözz vissza a hálóba, csak azt, hogy próbáljunk kulturált emberekként viselkedni. Olyan emberekként, akiknek van közük egymáshoz. Olyan emberekként, akiket nem csak egy tragédia, és annak árnyéka köt egymáshoz. Mit mondasz? Szerinted fog sikerülni?
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Dec. 12, 2017 6:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

-Finomnak néz ki. Mint mindig.-próbálok mosolyogni, de az invitálás hallatán és láttán elbizonytalanodva döntöm oldalra fejem. Szeretnék csatlakozni hozzá, és megmagyarázni az előbbit, de talán nem ez a jó alakalom és talán jobb is, ha nem magyarázkodom. Maradni akarok, a közelében lenni, de távol is tőle. A furcsa kettősség túl könnyen ragad el és ez kiül arcomra is. Szinte döntésképtelen leszek előtte... ez pedig elkezd voltaképp idegesíteni is. A meleg fürdő kérdéstelen, hogy jót tett-e.
-Nem félek tőled. Sosem féltem.-mondom nyugodt hangon, és teszek felé egy lépést. Az ereimben érzem, hogy megmozdul az erőm és megremegnek ujjaim, amiket aztán ökölbe szorítok és lassan leülök.-Magamtól félek. Talán jobb lenne, ha elmennél fürdeni, aztán aludni, biztos fáradt vagy.-emelem fel kezem, hogy az egyik szendvicset megfogva beleharaphassak a friss kenyérbe, de tekintetem mindvégig őt pásztázza. Tudta minek hatására öltem. Hogy mit tett a nevelőapám, és azt is, hogy ennek hála öltem először. De most, ahogy előtte ülök, kicsit fáj beismernem, hogy az érzés, ami átjár, ugyan az. Nem a düh, nem a harag, hisz igazán egyiket sem érzem. A félelem, a jövőtől való félelem és a bizonytalanság, a testem ért fájdalmak pedig hirtelen felülemelkednek ismét rajtam. Ez egyike volt azon indokoknak, ami az elmúlt pár hétben távol tartott tőle. Szinte ódzkodom a közelségétől, mert mi van, ha egy óvatlan érintésem az ő életébe kerül? Ugyanakkor jó itt vele és tudom, hogy ez arcomra is kiül. A kellemes béke érzése... túl régen ültem vele szemben így, hogy ilyen könnyen feladjam most. Az ismét más kérdés, hogy az átváltozásokat követően az alvás nem erősségem mostanság. Vagy úgy egyáltalán. Bár a szemeim nem karikásak, lassan hozzászoktam, hogy éjszakákat töltök ébren, a plafont bámulva, gondolkodva a jelenen, a múlton és a jövőn. Meddig lehet ezt még így csinálni, mint ahogy most csináljuk?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Dec. 12, 2017 5:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Hallom, hogy Les hebeg valamit, de nem igazán értem, hová akar kilyukadni. Sokáig nem is ad esélyt, hogy ezen gondolkozzam, mert sarkon fordul, és inkább elmenekül, mint elsétál a fürdőig. Hallom, ahogy becsukódik mögötte az ajtó, de még mindig egy helyben álldogálok, tanácstalanul vakargatva a fejemet, aztán leülök az asztalhoz, és szemügyre veszem a kínálatot. Felvágott, sajt, zöldségek, zsömle, vaj, tej. Nem kéretem magam, neki is állok az evésnek, bár közben folyamatosan jár az agyam. Remélem Les nem sértődött meg most a kelleténél jobban. Tényleg nem akarom bántani, próbálok előre nézni a jövőbe, de tény és való, hogy nem tudom egy vállvonogatással azt mondani, hogy felejtsük el a dolgokat úgy, mintha meg sem történtek volna. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve gyártok néhány szendvicset Lesnek - ismerem már annyira, hogy tudjam, hogyan szereti, és még kávét is főzök. Hétvége van, bőven akad időnk a pihenésre. Hogy él-e vele, vagy sem, majd eldönti. Ami engem illet, én erőteljesen szeretnék aludni egyet.
Éppen eltolom a tányéromat magam elől, mikor Les megjelenik az ajtóban - frissen, tisztán, illatosan, és arcán egy kis kényszeredett mosollyal.
- Igen, ez most nagyon hiányzott - engedek meg egy halvány mosolyt magamnak én is. - Csináltam neked is pár szendvicset - intek az ő tányérja felé. Nem kell kimondanom, remélem ő is tudja, hogy ez valami finomítása annak, hogy visszautasítottam az együtt fürdést, meg együtt alvást vele. - Gyere, ülj le. Ne félj, nem harapok - rázom meg a fejem. Bármennyire is neheztelek még némileg rá, nem akarom, hogy folyton félelem legyen a tekintetében, ha rám néz, arra várva, hogy mikor robbanok, vagy mikor gázolok verbálisan a lelkébe.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 11, 2017 7:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

-Nem...-pördülök meg, mikor azt mondja egyedül akar menni. Akaratlan a pultba kapaszkodom, mintha félnék.-Én... nekem.... nem...-rázom meg fejem ellenkezve, bár nem igazán hiszem, hogy erre a reakcióra számított. Szerettem volna a közelében lenni, de ahogy közelebb jött, elbizonytalanodva táncolok vissza és teszek egy lépést hátra. Ismertem ezt az érzést... túl jól ismertem ahhoz, hogy tudjam, ez nem jó jel egyikünkre nézve sem. Épült bennem egy gát, szép lassan, de újra körülvett. Ismerhette a történetet, emlékszem, hogy hogyan mondtam el neki. És ahogy erre gondolok, a kezem mellett lévő vizespohárban megmozdul a víz eddig tükörsima felülete, pedig hozzá sem érek.
-Mindent megtalálsz.-kerülöm ki végül a fürdőszobába menekülve olyan sebesen, ahogy csak tudok. Jó megoldás lenne ez, ha fél óra múlva nem kellene ismét előtte állnom. De kell, és szeretnék is. Nem akarok egyedül maradni, de ez sem lesz megoldás semmire, amit most csinálunk. Az első nap hasonló volt, mégis egészen más. Most jobban féltem minden mozdulatom következményétől.
A tükör elé lépek, a szennyes tartóba dobálom a ruháim, aztán a forróvíz alá állok és lemosom magamról az éjszaka sáros mocskát. Felfrissülve lépek ki a zuhany alól, de ahogy a kilincs felé nyúlok, elbizonytalanodom. Mint egy tini, zavarodottan végül, de sikerül kilépnem.
-Látom, jó lett.-erőltetek egy mosolyt arcomra, bár látszik rajtam, hogy nem tudom leplezni a zavartságom. Veszek egy mély levegőt. Felé fordulok és ránézek. Megszólalnék, de nem jön ki hang a torkomon. Hirtelen elveszettnek érzem magam, vívódok a bocsánatkérés és az egyszerű terelés lépései között... mintha bármelyiket is választanám, nem ugyan az lenne a vége. A reakcióm túl sok mindent megmagyarázott. Leginkább az a hév, ahogy elutasítottam a puszta közeledés lehetőségét is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 11, 2017 5:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Az elmúlt napokban, mióta Les visszatért a házba, nem uralkodott köztünk ilyen béke. Jelenleg nem volt semmiféle hangos szóváltás, sőt még egy vádló pillantás sem. Kicsit úgy éreztem magam, mint amikor megismerkedtünk: tapogatóztunk óvatosan a másik irányába, készen arra, hogy ha kell, azonnal vissza is húzzuk a kezünket - jelképesen, meg szó szerinti értelmezésben egyaránt. Ez az éjszaka valamiféleképpen áldás volt, mert végre mindketten át tudtuk érezni a másik minden gyötrelmét. Ideje volt ennek. Hogy jelent-e majd valamiféle megoldást a problémánkra, arra majd a jövő adja meg a választ.
Ahogy belépünk a házba, legszívesebben azonnal a reggelire vetném magam, de belátom, hogy némileg sáros, és izzadt fizimiskámra tényleg ráfér egy alapos zuhanyzás, így hát ösztönösen fordulok a fürdőszoba irányába, aztán megtorpanok. Na most légy okos Chriest, és add Les tudtára amit akarsz, anélkül, hogy sértődés vagy duzzogás lenne a vége. Vagy esetleg egy újabb vita és veszekedés.
- Öhm... - kapirgálom zavartan a szőnyeget a lábujjaimmal. - Én azt hiszem, hogy... jobban szeretnék egyedül fürödni - nyögöm ki végül. Igen, azt mondtam, próbáljuk meg a dolgokat újra - de ez nem jelenti azt, hogy az asztalról le kell söpörni az eddig történteket. Az az apró tüske még mindig bennem van, és tényleg dolgozni kell azon, hogy ismét eljussunk arra a szintre, ahol a tragédia előtt tartottunk. Ebbe pedig a közös alvás, és közös fürdés is beletartozik. Momentán egyikre sem lennék képes. Még most, ebben a percben nem.
- Ha gondolod, nyugodtan menj te hamarabb - ajánlom fel. Ez nem puszta udvariasság, tényleg előre engedem, ha akarja. Egyrészt az fix, hogy én nem megyek majd be hozzá, másrészt amíg ő ázik, én nekiülök a reggelinek, mert esküszöm, már szinte szédelgek az éhségtől. Az elmúlt hetekben nem nagyon volt kedvem kiadós vacsorákat meg ebédeket csapni, épphogy annyi kaját vettem magamhoz, ami még az éhhalál innenső szélén tartott. Most viszont kezdem úgy érezni, hogy aszkétává fogok változni záros határidőn belül. Talán ez már a lelki gyógyulás első lépése lehet. Remélem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Dec. 10, 2017 9:38 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

|| Fütyül NEW ORLEANS Fütyül KÜLTERÜLET Fütyül ERDŐ

Csendesen állok előtte, hallgatom, súlypontom egyre egyik, majd másik lábamra helyezve. Fogalmam sincs, mi mást mondhatnék még. Egyszerűen azt akartam, hogy minden úgy legyen, mint régen, még akkor is, ha ez nem ment egyik pillanatról, napról a másikra. Féltem, hogy mi lesz, ha nem sikerül, de ez nem tartott vissza semmitől. Előre akartam nézni, bár a tetteim következményét mindig is a hátamon kellett cipelnem. Megpróbáltam őt és az egész helyzetet a hátam mögött hagyni. Feleslegesen, hisz szerettem. Nem tudtam volna úgy tekinteni rá, mint egy idegenre, mégis sikerült úgy ellöknöm magamtól, mint olyasvalakit, akit nem is ismertem.
-Megértettem, hidd el. És tudom, hogy igazad van.-mondom szemébe nézve, de ahogy hazafelé invitál, mintha egy pillanatra átjárna a melegség. Haza? Képesek leszünk ezt túlélni valóban?
-Köszönöm.-simítok végig kézfején, ahogy rám teríti kabátját, és nem tudom megállni, de mélyen beszívom illatát. A kabátból áradó melegség hamar átjár, csontjaimban már kevésbé érzem a metsző hideg dermesztő hatását.

A házig békésen, csendben, a felkelő Nap fényét élvezve sétálunk. Fejem leszegve, a lábam alatt recsegő-ropogó ágakat és száraz leveleket fürkészem, ujjaimmal a kabátba marva, hogy azt magamon tudjam tartani.
-A kávét és a reggelit előre elkészítettem. Menj csak, fürödj le, majd utánad megyek én is.-töröm végül meg a csendet, mikor belépünk a házba és kabátját a fogasra akasztom, bakancsom lerúgva, a többi cipő mellé teszem.-Csak a koszos ruhát a szennyes tartóba dobd, ne a földre.-kérem, mivel a vásárlást követően kiadós takarításon esett túl a lakás, ami jó volt a gondolkodásra is... mindig ebbe temetkeztem, ha valami baj volt, és ezzel szerintem őt sem leptem már meg.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Aug. 30, 2017 7:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Mintha megjelenne előttem a kép, teli szájjal nevetek a nőies énjére tett megjegyzésén.
-Megnyugtatlak, nem vagy nő. Egyáltalán.-biztosítom, ha ezzel nem lenne tisztában ő maga is. Minden esetre vicces volt, de sosem gondoltam volna, hogy a női és férfi munkamegosztás meghatároz minket. Valaki szerethette a motorokat és viselhetett kinyúlt melegítőt, attól még nő volt, és nem férfi. Fordítva pedig szerethetett takarítani. Mégis ki dönteni el, hogy kinek mi áll jól?
-Nem vagyok ünneprontó. Éppenséggel most nem akartam ezt rád hagyni, de ha úgy látod jónak...-vonok vállat és felállva az edényem elviszem a mosogatóig, az övével együtt, engedek rájuk vizet, s összecsapott kezekkel fordulok felé ismét.
-Szerencsére hasonló terveink voltak. Részben.-mosolygok rá, megállva mellette, aztán felemelem az üveget és ártatlan szemekkel nézek le rá. De nem fejezem be a gondolatmenet kivesézését, inkább sarkon fordulok.-Intézem a vizet, a tied a maradék elpakolása. És a poharak.-azzal elindulok a fürdő felé és megengedve a forróvizet, bedugom a dugót, némi habfürdőt locsolva a kád aljába, ami hamar pamacsokká nő.

//fürdő és hálószoba
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Aug. 30, 2017 6:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Les válasza hallatán először értetlenül meregetem a szemem - így, meg a tele pofazacskóimmal elég erőteljesen egy hibbant hörcsögre hasonlíthatok - aztán leesik a húszfilléres, amikor rájövök, hogy csak cukkolt egy keveset - már megint persze.
- Ravasz - csóválom a fejem vidáman, miután lenyelem a falatot. - Fura, hogy annak ellenére, hogy imádom a motorozást, én jobban kedvelem a konyhai munkát. Te jó ég, lehet hogy belülről nő vagyok? - teszem fel a morbid kérdést, de tudom, hogy ahogy én, hát Les sem gondolja nyilván komolyan. Férfiúi mivoltomról és az ilyen hozzáállásomról már lehettek tapasztalatai - jók és rosszak egyaránt.
- Ami engem illet, én is jól laktam - dőlök hátra elégedetten, aztán keserű ábrázattal megforgatom a szemeimet. - Ne légy már ilyen ünneprontó - dünnyögöm. - Miért kell azonnal mosogatni? Megvár reggelig. És alighanem akkor is majd rám vár - bökök a mellkasomra. Igaz, abszolút nem zavar a dolog - a konyhai munkát illetően én ezt sem utálom úgy, ahogy egyesek. - Én úgy gondoltam, hogy most engedünk egy kád jó forró vizet. Magunkkal visszük a bort - bólintok fejemmel az üvegre. - Lazítunk egy kicsit a vízben, úgy, ahogy régen tettük már, és úgy, ahogy pontosan ráfér mindkettőnkre. Aztán... - köszörülgetem a torkomat - hát... csinálhatunk bármit - kerülgetem a forró kását: nem mondom ki, hogy mit szeretnék - nyilván ő maga is rájött, de nem tudom, hogy olyan vita után, ami volt köztünk néhány napja, ő akarja-e egyáltalán.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Aug. 29, 2017 7:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Ahogy meglátom a felcsillanó szemeket, amiket rég láttam már, elfog a melegség. Mintha teljesen megnyugodnék, mintha az elmúlt pár nap csak rossz álom lenne, semmi több. A történtekre pedig mintha fátyol szállt volna.
-Vicces látvány lenne.-állapítom meg, s mikor beljebb jön velem, mikor a székre rogy, elé tolom a csirkét, hogy tudjon szedni. Leülök vele szemben, s figyelem, ahogy falni kezd, jót mosolyogva vonásainak változásán. Én finomabb módon állok neki, bár lelkesen és meglehetősen éhesen.
Elnevetem magam, ahogy pufók pofával, teli szájjal motyog és csak sejtem, hogy mit mond.
-Igen drágám, ahogy mondod. Nekem is ízlik.-teszek úgy, mintha nem is érteném, mit mondott, de hamar elnevetem magam ismét, és megadom neki a valódi választ.-Hát a motorolaj szagát jobban szeretem, mint az égett olajét.-vallom be őszintén.-Plusz a feleséged amúgy sem nagy szakács. Pár kaját tudok csak csinálni, amik életben tartottak, mikor egyedül voltam. Nem nagy dolog. Sütni például nem is szeretek. Igaz, ahhoz a részhez ott vagy te.-vonok vállat, és újabb csirkefalatot szúrok villámra, némi salátával karöltve. A nem létező barátokra hivatkozhattam volna. A régi életem, már ami volt belőle, szép lassan távol került tőlem. Nem ugyan az a lány voltam, próbáltam nem ugyan az lenni, nem úgy gondolkodni, nem úgy cselekedni, nem félni a jövőtől és kitartóan harcolni. Ahogy az utolsó falatokkal is.
-Hm, nem fér belém több.-törlöm meg szám, és belekortyolok a kitöltött borba. Az üveg még félig volt és azzal más terveim voltak, így mielőtt lecsaphatna rá, odébb tolom, magam felé húzva.-Tartsuk magunk a napirendi pontokhoz. Most a mosogatás jön.-mondom, bár felállni még képtelen lennék, így tányéromra teszem az evőeszközöket és várok egy keveset.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 28, 2017 5:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Igen, ez volt az, amit hallani akartam már az elején is. A támogatást, a feltétlen bizalmat Les szájából. Ahogy megdicsér, és látom tekintetén, hogy komolyan gondolja, nem csak azért mondja, hogy ápolgassa vele az érzékeny lelkemet, nagy levegőt veszek, és most esik le a legutolsó tüske is, ami még borította a szívemet. Mennyivel jobb hallani ezeket a szavakat, mint azt, hogy úgysem lesz jó semmire amit tervezek - még akkor is, ha ezeket nem mondta ki ténylegesen, de erőteljesen sugallta.
- Ami azt illeti, épp itt lesz az ideje a vacsorának. Büfém lesz, én meg itt halok mellette éhen - nevetek, aztán lezárom a spalettákat, és az egész lakókocsit is. Holnap vasárnap, hétfőn pedig indul az éles bevetés.
Követem Leslie-t a konyhába, és ahogy megcsapja az orromat a csirke illata, erőteljesen uralkodnom kell magamon, hogy ne essek neki a vacsorának kézzel, mint valami barlanglakó ősember.
- Isteni illatok - rogyok le az egyik székre, aztán akkora adagot szedek magamnak, mint egy zsákhordó, akik egész nap kőkemény fizikai munkát végzek. Az első kanál után pedig lehunyom a szemem, és elhaló hangon nyögök egyet - ízorgia omlik szét a számban.
- Ha valaha mégis úgy döntenél, hogy el akarod hagyni a műhelyt, ne gondolkodj sokáig, miféle munkát keress - dünnyögöm Les felé olyan teli pofazacskókkal, hogy csodálkoznék, ha tökéletesen értené a mondandómat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Aug. 27, 2017 6:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Bevonulok főzni, és lassan el is készül az utoljára pár hónapja készített szaftos csirkém, pakolok az asztalra még egy adag friss salátát, egy üveg bort veszek elő a hűtőből és rakom az asztalra azt is, a teríték mellé. Épp a mosogatással végzek, mikor beszól az ablakon én pedig kíváncsian lépek mellé.
-Váó....-elismerően mérem végig a végeredményt, és mellé lépve átölelem derekát.-Nem véletlenül neked mondtam igent. Nagyon jól néz ki.-húzom magamhoz elismerően.-Büszke vagyok rád.-csókolom meg, aztán elengedve körbesétálok a kocsi körül, végighúzva ujjaim a frissen mázolt ajtón.-Azt hiszem, hogy megérdemelsz egy vacsorát. Mondjuk kezdésnek. Aztán egy üveg bort kibonthatnánk és...-vonok vállat-megnézhetnénk, működik-e a kád összes funkciója...-hallgatok el, mert mire ezt mondom, már ismét mellette állok.
Felnézek rá, pár másodpercig ugyan, de élvezem a kettőnk közé telepedő csöndet, ahogy az este közeledtét jelző napsugarak egyre alább buknak. Próbálok legalább egy okot találni rá, hogy miért voltam ez ellen, de már nem tudok. Egyszerűen csak örülök, hogy így alakul minden, s mintha az elmúlt pár nap csak a távoli múlt lenne.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Aug. 27, 2017 5:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Mikor Les végez, és néhány szóval megnyugtat, csak megfogatom a szemeimet.
- Mintha én nem értenék hozzá azért valamennyit - dünnyögöm, bölcsen leplezve, hogy jócskán megkönnyebbülök, mert tényleg csak futólag értek ám a dolgokhoz. Hiába, engem nem az ilyesmi érdekel... Les viszont úgy néz ki, mint aki nem a ház előtt, hanem egy olajfúrótoronyban dolgozik, aztán azon maszatosan elvonul - nemsokára csak a nyitott ablakon kiérzett készülő ebéd illata jelzi a munkálkodását. Ritkán szokott főzni - viszont jól. Olyannyira, hogy megkordul a gyomrom - bár ebben nyilván része van a meglehetős távolságban lévő reggelinek is.
Megragadom a takarítószereket, és nekiesek a kocsinak, kb olyan intenzitással, mintha ki akarnám radírozni a világból. Órákba telik, mire rendet rakok, és indulásra kész állapotba varázsolom a szerzeményemet, akkor viszont fáradtan, de roppant elégedetten csavarom ki a vizet az atlétámból.
- Azt hiszem, készen vagyok szívem - szólok be Les-nek a nyitott ablakon. - Kérlek, gyere ki megnézni - csalogatom, és mikor kilép az ajtó elé, büszkén mutatom meg a jövőnk zálogát.
- Na, mit szólsz hozzá? - kérdezem csillogó szemekkel. Fura, de nagyon jó érzés itt állni az álmom kapujában.

Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Aug. 27, 2017 4:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Az autó szerencséjére jó állapotnak örvend, egy-két csavar meghúzása ugyan segít a dolgokon. Átnézek minden vezetéket, csövet, felfüggesztést, keréknyomást, de még azt is, hogy a biztonsági öveke azon a két ülésen működnek-e. Nem akarok a véletlenekre bízni semmit.
Mikor alig egy óra csendes matatása után megszólal mögöttem, már fülig olajos vagyok, hála a kocsi alatt töltött pár percnek. Az emelőre nézek, majd megtörölve kezem ajkamba harapva végigmérem.
-Szerencséd, hogy csupa mocsok vagyok. Meg, hogy nem egy roncsot hagytál magadra sózni.-kapom el inkább tekintetem és lecsapom a motorházat.-Kevés benne a hűtővíz és az olajszint sem a legjobb, de ezen kívül olyan, mintha most gurult volna ide a gyártósorról.-mondom ki az ítéletet, megpaskolva immár tiszta kézzel a motorház tetejét.-Egészséges a kicsike, elél egy ideig.-mosolygok elégedetten, ahogy arcáról végre eltűnik az az aggodalmas, kíváncsi grimasz.-A munka rám eső része ész, a többi rád vár.-nyomom kezébe a rongyot, és gyors csókot nyomok arcára.-Két óra és kész az ebéd. Ha szeretnél kukta lenni, kivételesen megengedem, hogy átvedd a szerepem, ha már te is átadtad a tied.-dobom le az előszobában a kék anorákot és tűnök el a fürdőben egy gyors mosakodásra, hogy aztán tisztán vessem bele magam a konyhában az ebéd elkészítésébe.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Aug. 27, 2017 3:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Csak nevetek jókedvűen, ahogy Les csúnyán néz a piszkálódásomra. Imádom húzni az agyát, ahogy ő is az enyémet, és lám, végre legalább helyreállt ténylegesen az a régi hangulat köztünk, ami nem csak megnyugvást hoz, de immár tökéletesen jelzi, hogy tényleg végleges a béke.
Ahogy megemlítem Les-nek, hogy nézze át a kocsit, úgy csillan fel a szeme, mint a bikának a vörös posztó láttán, vagy mint egy ínyenc, ha rálel kedvenc éttermére. Még szinte le sem nyelte a kifli utolsó morzsáit, máris talpra ugrik, és öltözik - felspannolja a lehetőség. Fejem csóválgatva követem - most komolyan, képes volt felajánlani, hogy keres egy másik munkát? Belehalna lelkileg, ha nem szagolhatna benzint, vagy nem szerszámokat szorongatna az olajfoltokkal pettyezett keze.
Kiérvén én csak ledobom magamról a felsőt, és egy szál atlétában - na meg persze egy nadrágban - várom az ítéletet. Noha én is átnéztem az autót, mert a nagybátyám megtanított egyre-másra, jobb ezt mégis szakemberre hagyni - még akkor is, ha fura a helyzet, mert ez a szakember jelenleg a feleségem.
- Nos? - érdeklődöm aztán kíváncsian toporogva Les háta mögött. Olyan aggodalmasan figyelem ahogy az alvázon babrál, mintha a lakókocsi terhes lenne, és nemsokára kis lakókocsikat potyogtatna a világra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 26, 2017 9:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

A boszi erő néha jól jön. Bár a vásárlás során nem használtam, megfordult a fejemben, hogy a pénztáros munkájára rásegítsek kicsit. Ellenben a cipelés megkönnyítésén már kevésbé gondolkodtam.
-Ne menj messzire!-szisszenek fel az odaszúró megjegyzésén és inkább beleharapok az egyik kifliben, mielőtt az egyik szatyorból pár alma felé repülhetne.
Felnézek a kakaóból és összevont szemöldökkel bólintok, s csak akkor szólalok meg, mikor a falatot lenyomtam a torkomon.
-Akkor reggeli... pontosabban ebéd után átnézem, aztán nekiállok főzni.-pontosítok a terveken.-Első ránézésre nem láttam rajta semmit. Igaz, a karosszéria még nem jelent semmit. Majd, ha beindítod.-megyek a részletek felé, majd legyintve falatozom tovább, bár tudom, hogy a kihívás felspannolt és csillognak a szemeim, hogy átnézhetem az autóját.
-De előre szólok, hogy az utolsó csavart is meg fogom nézni.-figyelmeztetem a reggeli-ebéd végeztével, mellé lépve, kócos haját még kócosabbá varázsolva. Felkapom a táskám és az előszobában magamra rángatom a kék anorákot, ami jócskán visel már pár olajfoltot és az ajtón szinte azonnal kilépve, a bejárat előtt parkoló autó felé indulok. Minek húzni az időt?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 26, 2017 4:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Emlékeztetlek rá, hogy mivel a feleségem vagy, ezért a fele jár neked is mindenből - reagálok rá szemtelenül, ahogy Les a szatyrokkal beoldalazik a bejárati ajtón. Egész pontosan, Les előre sétál, a szatyrok meg lebegnek előtte - ennél morbidabb csak akkor lenne a látvány, ha a szütyők a két sarkukon billegnének a nyomában, mint valami szürreális nászmenet. - Szóval néha igazán eljárhatsz bevásárolni is. Nekem se a kedvencem. Utálom a bunkó embereket, pedig óhatatlan, hogy ilyen helyeken ne fussak össze olyannal, akibe legszívesebben belemélyeszteném a fogaimat - teszem hozzá, aztán amíg Les leül az asztalhoz, és tömni kezdi magát, én megállok a konyhapult előtt, karba font kezekkel.
- Látod, ebben különbözik egy férfi a nőtől. Nekünk van logikánk - vigyorgok, aztán előre tartom mindkét kezem védekezés gyanánt, mert nagyjából sejtem, hogy ezért valami repülni fog felém - akármi. - Azért nem kezdtem eddig hozzá, mert gondoltam, megvárlak téged. Noha átnéztem a kocsit a kereskedőnél, ha esetleg találnál valami hibát, akkor nyilván vissza kell vinnem. Addig minek essek neki a takarításnak, amíg nem vagyok benne biztos, hogy nem hiába? Nem fizeti ki senki majd a feleslegesen elvégzett munkámat - dörgölöm meg az államat, aztán leülök én is, és kisgyerek módjára beletunkolom a friss kiflit a kakaóba.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Aug. 25, 2017 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

A reggel gyorsan telik, mire kikászálódunk az ágyból, már tíz óra is elmúlt. Felöltözöm és gyors léptekkel indulok a motorom felé, hogy a vásárlás részt is letudjam. Chriest tudta, hogy mennyire utálok vásárolni, de a gyorsabb haladás érdekében jobbnak láttam, ha kivételesen letudom én a dolgot. Igyekszem mindent egy helyen megvenni, majd a jó pár szatyrot logisztikailag  telepakolni és elhelyezni a motorom minden oldalán. Kipirulva és kifáradva lépek be az ajtón, nyomomban a csomagokkal, amiket nem titok, némi boszi erőt bevetve mozgatok.
-Emlékeztess rá, hogy a vásárlás réd kell hagynom.-türelmetlen típus voltam, ami ilyenkor még jobban kijött rajtam. A konyhába pakolok, de a kakaó illatát megérezve megkordul a gyomrom.-Nem mondtad, hogy az ebédet te állod, nekem csak a vacsora van.-nézek rá mosolyogva, s elé lépve amolyan hálám jeléül csókot nyomok szájára.
-Együnk, hogy aztán nekiláthass az autód bütykölésének én meg a vacsorának.-tanácsolom és leülök vele szemben, a kakaóba kortyolva, aminek ízétől felcsillan szemem, s török egy falatot a frissen vásárolt kifliből, amit egy tányérra halmoztam az asztal közepén.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Aug. 25, 2017 3:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

(hálószoba)

Be kell hogy lássam, Les-nek - nem mindig, de azért elég sokszor - most is igaza van. Én simán képes lettem volna elheverészni még néhány órát, de a munka nem végezte volna el magát. Pedig nekem valahogy jobban tetszett volna az időtöltésnek az a verziója, amit én már lejátszottam képzeletben, és amit láthatóan Les is kívánt - volna.
Ahogy kimászik az ágyból, és öltözni kezd, úgy nézek rá, mint a kutya a padlásra akasztott abált szalonnára, de csakhamar el is rejti csábító idomait a ruha alá, majd egy búcsúcsókot követően távozik, én pedig hallgatva a józan értelem szavára, csatlakozom hozzá, és botladozva kikecmergek magam is a takaró alól.

Gyors fürdés után végre kiérek a konyhapultig, és akkora adag kávét öntök ki magamnak, hogy a fél várost fel lehetne ébreszteni vele. Aztán kikészítem a tányérokat, evőeszközöket, szalvétát, majd kakaót főzök - amilyet csak én tudok - és várom, hogy Les hazaérjen a bevásárlásból. Nem mondtam ugyan ki, de jelenleg hálás voltam, hogy bevállalta ezt a feladatot, még akkor is, ha általában nem nagyon rajongott érte. Közben óhatatlanul is felmérem a szekrény készletét, és agyamban összeáll a terv: ha készen vagyok a lakókocsi kitakarításával, készítek egy tortát... egy amolyan békülős-ünneplős-tortát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Aug. 16, 2017 6:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Nem ismertem a testvérét, de amit már a legelején tisztáztunk, most is tartottam. Nem érdekeltek a pénze, a csillogó luxus, amiben élt, s az elmúlt napokból kiindulva épp annak örülhettem, hogy ő még itt van, hogy Mi itt vagyunk.
-Bent is fura volt egyedül. Nem magányos, annál rosszabb.-feleslegesen tagadtam volna, hisz az én szemeim épp úgy karikásak voltak a tegnapi alvás előtt, mint neki is. És az álom nem, hogy nem jött, inkább zavaros gondolatok támolyogtak ide-oda a fejemben és kisebb szívrohamot kapva ébredtem végül.
Felállok és a mosogatóhoz lépek, kezemben tányérjainkkal, s ő mögém lépve magához ölel. Felsóhajtok, és lehunyt szemmel billentem oldalra fejem, mikor forró csókja bőröm érinti.
-Én is, mielőtt ettünk volna, de...-vonok vállat, és a kis elejtett mondat hallatán elnevetem magam, elmosom kezemről a habot és felé fordulok úgy, hogy öleléséből ne szakadhassak ki.
-Nem, de szeretném még ezt hallani sokszor.-fűzöm ujjaim össze tarkóján.-Ha nem mondtam volna mostanság... én is szeretlek.-biztosítom, és magamhoz húzom egy csókra. A pillanat hosszú másodpernek tűnik és olyan melegség jár át, hogy hirtelen szédülni kezdek, s ha nem ölelne, valószínűleg már a földön feküdnék ájultan.-Mielőtt megromlik a vacsora maradéka...-húzódom el tőle nehezen és az asztal felé biccentek.-Szeretném, ha elraknád, a hűtő a te felségterületed.-szökkenek ki öleléséből és ezzel a lendülettel el is tűnök a háló ajtaja mögött.

//háló
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Aug. 16, 2017 6:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Enyhén nézne félcédulásnak mindenki, ha öltönyben meg nyakkendőben sütögetnék egy lakókocsiban, nem? - kérdezem, vigyorogva a meglehetősen képtelen ötleten. - Mellesleg, én sosem leszek olyan, mint a bátyám. Ha lehetőségem lenne rá, sem lennék - rázom a fejem aztán határozottan. Azt hiszem bele is bolondulnék egy olyan rideg, és kimért életbe, amit az ikertestvérem él. És amúgy is, azt hiszem, nem csak nekem nem tetszene, ha olyanná válnék - Les sem repesne a boldogságtól.
Ahogy átnyúlok az asztalon, és megfogom Les kezét, ő is összefűzi ujjait az enyémekkel - ekkor nyugszom meg végérvényesen. Ez a mozdulat jelképezi nekem a napnál is világosabban, hogy ha csak valami orbitális hülyeséget nem csinál valamelyikünk, immár vége a veszekedésnek.
- Hát persze, hogy visszaköltözöm a hálóba. A nappali kanapéja azért nem olyan kényelmes, és amúgy is... magányos volt ott eddig nélküled - teszem hozzá, aztán nézem, ahogy Les felkel, és mosogatni kezd.
- Azelőtt fürödtem, mielőtt jöttél, szóval tiszta vagyok - lépek mögé, aztán két karommal átfogom hátulról a derekát, és magamhoz ölelem. - Szóval tényleg nem vár ránk már más, csak a pihenés. Tudod... - nyomok egy csókot a nyakára. - Megőrültem volna nélküled. Nagyon szeretlek, ha ezt mostanában nem nagyon mondtam volna.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Aug. 15, 2017 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Abban hamar megegyeztünk, hogy ez így nem normális állapot és sehová sem vezet, ha attól tartunk, mit mondunk vagy teszünk. Ellenben elég röhejes volt, hogy próbáltuk ezt leplezni, majd úgy döntöttünk, még sem tesszük. Emlékeztettem magam, hogy a férjem és nem egy első randin ülök vele. Bár tény, hogy a főztje még mindig túl meggyőző volt.
-Nem nagyon, bár elég viccesek lehetünk külső szemmel.-mosolyodom el, és ahogy visszakérdezek arra, hogy milyen volt a napja, valami olyasmit látok megcsillanni a szemében, amit rég láttam. Valami büszkeséget és izgalmat, ugyanakkor, ahogy megköszörüli a torkát, látom, hogy mennyire nehezen tudja ő is elönteni mit is lehet mondani a másiknak, s mit nem kellene.
-Ez aranyos. Üzletember. Bár jobb lenne, ha a csupasz képet és az öltönyt mellőznéd. Félre ne értsd, mindkettő jól áll, de az nem te vagy.-fintorodom el, remélve, hogy nem veszi sértésnek szavaim. Eddig nem zavarta, hogy nem kell mellettem zakóba csomagolva létezni, remélem ezután sem lesz máshogy.
Kezei közé veszi egyik kezem, mire szinte automatikusan reagálok és másik kezem is övével összefűzve tartom az asztal közepén.
-Szóval ma már számíthatok arra, hogy mellém bújsz az ágyban és nem a kanapét szeretgeted?-érdeklődöm fejem kicsit oldalra billentve.-Persze, megértem, ha nem akarsz ennyire sietni, de én örülnék neki. Mert hiányoztál már. Csak ez... fura volt most.-értem a konyhai jelenetre, amikor szívem szerint előre léptem volna és élveztem volna körém fonódó karjait, mégis az asztal felé léptem.-Viszont mielőtt alvásra gondolnánk...-húzom ki kezeim kezei közül, és felkapom üres tányérom, majd pördülve egyet, övét is a mosogatóhoz viszem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Aug. 15, 2017 5:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Alighanem nem csak aludni nem tudtunk az elmúlt pár napban, a veszekedés meg a bizonytalanság kihatott az étvágyunkra is. Legalábbis most, ahogy leülünk, szinte fájdalmasan csavar az éhség egyet a gyomromon, és úgy kezdünk neki mindketten a csirkének, hogy félni kezdek, egy szárnyas talán nem is lesz jelenleg nekünk elég. Ha így lesz is, örülök neki, mert valahol azt jelenti, hogy már nyugodtabbak vagyunk, és ha lassan, óvatosan is, de elkezdjük visszaépíteni a balhé előtti állapotot - legalábbis dolgozunk ezen.
Felnézek az éppen marcangolt csirkecombról, ahogy Les száján kiszalad egy rövid kis mondat, és látom, hogy megijed - nyilván nem bántásnak szánta, abszolút nem is veszem annak. Látom a zavarát, és kb ilyen az enyém is - pirulunk és szerencsétlenkedünk, mint a szüzek a nászéjszakán.
- Hát, ha vigasztal, én is ritka bénának érzem most magam, bármit is mondjak, vagy tegyek - dünnyögöm, zavaromban az asztalterítőt piszkálva, csaknem lyukat vakarok bele, aztán csak egy bólintással nyugtázom, miszerint Les-nek jó napja volt.
- Én is... szóval, elvoltam ma. Kihasználom a hetet a pihenésre, mert hétfőtől már üzletember vagyok - köszörülöm meg a torkomat, aztán összeszedem minden bátorságomat, átnyúlok az asztalon, és mancsomba fogom Les kezét.
- Tudod, csak azt akartam mondani, hogy én is sajnálom... az egészet, ami történt. Mindketten teljesen egyformán voltunk hülyék. Szóval... nem akarok újra veszekedni. Hiányoztál nekem. Hiányzott, ami köztünk volt azelőtt. Gyűlölöm a cirkuszt, meg amikor olyan a levegő a házban, mint a Titanic jéghegyének. Azt szeretném, ami eddig volt. Veled, melletted - szorongatom az ujjait izzadó kézzel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 14, 2017 7:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Fogalmam sincs, hogy félek vagy inkább örülök, hogy mindkettő egyszerre, s ha így is van, az ilyen hatást képes kihozni belőlem. Mint aki sokkot kap, vagy egy folyton repedő üveglapon sétálnék. Nincs biztos lépésem.
-Nem fogja, nem olyan típus.-biztosítom elmosolyodva, de látom rajta, hogy a távolságtartásom nem alaptalan, és ő sem igazán tudja mi a biztonságos lépés előre. Kihátrálok a bizonytalanból és teszek egy lépést hátra, majd leülök az asztalhoz. Tudtam, hogy lerí rólam, hogy vívódok, hogy egyszerre akarnám érezni ölelő karjait és csókjait, de ugyanakkor attól is tartottam, hogy mi van, ha ő nem így gondolja. Hogy bár azt mondtuk minden rendben, érezzük mindketten, hogy teljesen azért még semmi sincs rendben.
Elmosolyodom, mikor szed magának egy nagy adagot, majd hasonlóan teszek én is, és lassan falatozni kezdek. Az elmúlt napokban nem ettem sokat, és most mintha ismét emlékeztetne ez a helyzet arra, amilyen régen volt, ami a normális viszony volt kettőnk között.
-Jobb, mint az elmúlt három.-nem nézek rá, de ahogy elhagyja a mondat a szám, felemelem fejem, óvatosan rá emelve tekintetem, hogy ezt most jó vagy rossz néven veszi, hangomban ugyanis van némi gúny, de az is inkább valamiféle szomorúságnak tűnik.-Mármint... Jézusom, ez borzalmas.-nevetem végül el magam, mintha bolond lennék.-Komolyan, utoljára tini koromban éreztem így magam. Ne mond, hogy te nem.-napok óta nem nevettem egy jót, de a vaknak is feltűnne, hogy úgy ülünk egymással szemben, mint két tini az első csókjuk előtt.-Jó napom volt. Gyorsan végeztem. Pár régi tragacs, és a férjem főztje fogadott. Ennél jobban nem nagyon kívánhatnék mára.-harapok alsó ajkamba, mosolyogva, és remélem kicsit rá is ragad a hirtelen jövő jókedvemből és nem tőr ki köztünk újabb háború.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 14, 2017 6:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Épp a vacsora utolsó simításait végzem, és két tányérral egyensúlyozok az asztal felé, mikor beállít Les - igaza volt, tényleg időben ért haza. És ténylegesen jobb hangulatban, mint ahogy tegnap este.
- Szia - próbálkozom meg egy aprócska mosollyal, de nem kell hozzá sok ész, hogy rájöjjek, én magam is olyan furán viselkedem, ahogy ő. Kibékültünk ugyan, de nem tudom, ez mennyire hivatalos, így hát nem mer közeledni felém - ezt ezúttal bánom.
Gyorsan eltűnik a fürdőben, majd előkerül, immár tisztán és illatosan, és a jelek szerint igencsak éhesen.
- Mi? - bambulok egy sort, aztán rájövök, miről is beszél. - Ja igen, persze. Ha kirakod az ajtóra ezt a plakátot, meg a betérőknek odaadsz egy-egy szórólapot, már sokat segítesz nekem. Remélem a főnököd nem lesz háklis, és nem tépi lesz a jövőmet - nézek a papírokra, majd egy ideig, néhány másodpercig téblábolunk egymás körül ide-oda. Olyanok vagyunk most, mint a tinédzserek az első csók előtt: szeretnék is, de nem merik. Mire meg elhatároznám magam, hogy nemes egyszerűséggel magamhoz húzom, és megcsókolom, ő már dönt, és leül az asztalhoz, miközben szemmel láthatóan ugyanolyan zavarban van, mint én.
- Igen, persze... együnk - egyezek aztán bele, majd követem példáját, és leülök vele szemben. Én sem ettem sokat egész nap, így korog a gyomrom, hát jó alapos adagot pakolok a tányéromra.
- Milyen volt a napod? - érdeklődöm aztán. Ha azt mondja, jobb, mint tegnap - már csak a hangulata miatt is - akkor azt hiszem, tényleg túl vagyunk a nehezén. Legalábbis bennem már nyoma sincs a harag apró szikrájának sem.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3