Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Aug. 30, 2017 7:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Mintha megjelenne előttem a kép, teli szájjal nevetek a nőies énjére tett megjegyzésén.
-Megnyugtatlak, nem vagy nő. Egyáltalán.-biztosítom, ha ezzel nem lenne tisztában ő maga is. Minden esetre vicces volt, de sosem gondoltam volna, hogy a női és férfi munkamegosztás meghatároz minket. Valaki szerethette a motorokat és viselhetett kinyúlt melegítőt, attól még nő volt, és nem férfi. Fordítva pedig szerethetett takarítani. Mégis ki dönteni el, hogy kinek mi áll jól?
-Nem vagyok ünneprontó. Éppenséggel most nem akartam ezt rád hagyni, de ha úgy látod jónak...-vonok vállat és felállva az edényem elviszem a mosogatóig, az övével együtt, engedek rájuk vizet, s összecsapott kezekkel fordulok felé ismét.
-Szerencsére hasonló terveink voltak. Részben.-mosolygok rá, megállva mellette, aztán felemelem az üveget és ártatlan szemekkel nézek le rá. De nem fejezem be a gondolatmenet kivesézését, inkább sarkon fordulok.-Intézem a vizet, a tied a maradék elpakolása. És a poharak.-azzal elindulok a fürdő felé és megengedve a forróvizet, bedugom a dugót, némi habfürdőt locsolva a kád aljába, ami hamar pamacsokká nő.

//fürdő és hálószoba
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Aug. 30, 2017 6:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Les válasza hallatán először értetlenül meregetem a szemem - így, meg a tele pofazacskóimmal elég erőteljesen egy hibbant hörcsögre hasonlíthatok - aztán leesik a húszfilléres, amikor rájövök, hogy csak cukkolt egy keveset - már megint persze.
- Ravasz - csóválom a fejem vidáman, miután lenyelem a falatot. - Fura, hogy annak ellenére, hogy imádom a motorozást, én jobban kedvelem a konyhai munkát. Te jó ég, lehet hogy belülről nő vagyok? - teszem fel a morbid kérdést, de tudom, hogy ahogy én, hát Les sem gondolja nyilván komolyan. Férfiúi mivoltomról és az ilyen hozzáállásomról már lehettek tapasztalatai - jók és rosszak egyaránt.
- Ami engem illet, én is jól laktam - dőlök hátra elégedetten, aztán keserű ábrázattal megforgatom a szemeimet. - Ne légy már ilyen ünneprontó - dünnyögöm. - Miért kell azonnal mosogatni? Megvár reggelig. És alighanem akkor is majd rám vár - bökök a mellkasomra. Igaz, abszolút nem zavar a dolog - a konyhai munkát illetően én ezt sem utálom úgy, ahogy egyesek. - Én úgy gondoltam, hogy most engedünk egy kád jó forró vizet. Magunkkal visszük a bort - bólintok fejemmel az üvegre. - Lazítunk egy kicsit a vízben, úgy, ahogy régen tettük már, és úgy, ahogy pontosan ráfér mindkettőnkre. Aztán... - köszörülgetem a torkomat - hát... csinálhatunk bármit - kerülgetem a forró kását: nem mondom ki, hogy mit szeretnék - nyilván ő maga is rájött, de nem tudom, hogy olyan vita után, ami volt köztünk néhány napja, ő akarja-e egyáltalán.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Aug. 29, 2017 7:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Ahogy meglátom a felcsillanó szemeket, amiket rég láttam már, elfog a melegség. Mintha teljesen megnyugodnék, mintha az elmúlt pár nap csak rossz álom lenne, semmi több. A történtekre pedig mintha fátyol szállt volna.
-Vicces látvány lenne.-állapítom meg, s mikor beljebb jön velem, mikor a székre rogy, elé tolom a csirkét, hogy tudjon szedni. Leülök vele szemben, s figyelem, ahogy falni kezd, jót mosolyogva vonásainak változásán. Én finomabb módon állok neki, bár lelkesen és meglehetősen éhesen.
Elnevetem magam, ahogy pufók pofával, teli szájjal motyog és csak sejtem, hogy mit mond.
-Igen drágám, ahogy mondod. Nekem is ízlik.-teszek úgy, mintha nem is érteném, mit mondott, de hamar elnevetem magam ismét, és megadom neki a valódi választ.-Hát a motorolaj szagát jobban szeretem, mint az égett olajét.-vallom be őszintén.-Plusz a feleséged amúgy sem nagy szakács. Pár kaját tudok csak csinálni, amik életben tartottak, mikor egyedül voltam. Nem nagy dolog. Sütni például nem is szeretek. Igaz, ahhoz a részhez ott vagy te.-vonok vállat, és újabb csirkefalatot szúrok villámra, némi salátával karöltve. A nem létező barátokra hivatkozhattam volna. A régi életem, már ami volt belőle, szép lassan távol került tőlem. Nem ugyan az a lány voltam, próbáltam nem ugyan az lenni, nem úgy gondolkodni, nem úgy cselekedni, nem félni a jövőtől és kitartóan harcolni. Ahogy az utolsó falatokkal is.
-Hm, nem fér belém több.-törlöm meg szám, és belekortyolok a kitöltött borba. Az üveg még félig volt és azzal más terveim voltak, így mielőtt lecsaphatna rá, odébb tolom, magam felé húzva.-Tartsuk magunk a napirendi pontokhoz. Most a mosogatás jön.-mondom, bár felállni még képtelen lennék, így tányéromra teszem az evőeszközöket és várok egy keveset.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 28, 2017 5:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Igen, ez volt az, amit hallani akartam már az elején is. A támogatást, a feltétlen bizalmat Les szájából. Ahogy megdicsér, és látom tekintetén, hogy komolyan gondolja, nem csak azért mondja, hogy ápolgassa vele az érzékeny lelkemet, nagy levegőt veszek, és most esik le a legutolsó tüske is, ami még borította a szívemet. Mennyivel jobb hallani ezeket a szavakat, mint azt, hogy úgysem lesz jó semmire amit tervezek - még akkor is, ha ezeket nem mondta ki ténylegesen, de erőteljesen sugallta.
- Ami azt illeti, épp itt lesz az ideje a vacsorának. Büfém lesz, én meg itt halok mellette éhen - nevetek, aztán lezárom a spalettákat, és az egész lakókocsit is. Holnap vasárnap, hétfőn pedig indul az éles bevetés.
Követem Leslie-t a konyhába, és ahogy megcsapja az orromat a csirke illata, erőteljesen uralkodnom kell magamon, hogy ne essek neki a vacsorának kézzel, mint valami barlanglakó ősember.
- Isteni illatok - rogyok le az egyik székre, aztán akkora adagot szedek magamnak, mint egy zsákhordó, akik egész nap kőkemény fizikai munkát végzek. Az első kanál után pedig lehunyom a szemem, és elhaló hangon nyögök egyet - ízorgia omlik szét a számban.
- Ha valaha mégis úgy döntenél, hogy el akarod hagyni a műhelyt, ne gondolkodj sokáig, miféle munkát keress - dünnyögöm Les felé olyan teli pofazacskókkal, hogy csodálkoznék, ha tökéletesen értené a mondandómat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Aug. 27, 2017 6:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Bevonulok főzni, és lassan el is készül az utoljára pár hónapja készített szaftos csirkém, pakolok az asztalra még egy adag friss salátát, egy üveg bort veszek elő a hűtőből és rakom az asztalra azt is, a teríték mellé. Épp a mosogatással végzek, mikor beszól az ablakon én pedig kíváncsian lépek mellé.
-Váó....-elismerően mérem végig a végeredményt, és mellé lépve átölelem derekát.-Nem véletlenül neked mondtam igent. Nagyon jól néz ki.-húzom magamhoz elismerően.-Büszke vagyok rád.-csókolom meg, aztán elengedve körbesétálok a kocsi körül, végighúzva ujjaim a frissen mázolt ajtón.-Azt hiszem, hogy megérdemelsz egy vacsorát. Mondjuk kezdésnek. Aztán egy üveg bort kibonthatnánk és...-vonok vállat-megnézhetnénk, működik-e a kád összes funkciója...-hallgatok el, mert mire ezt mondom, már ismét mellette állok.
Felnézek rá, pár másodpercig ugyan, de élvezem a kettőnk közé telepedő csöndet, ahogy az este közeledtét jelző napsugarak egyre alább buknak. Próbálok legalább egy okot találni rá, hogy miért voltam ez ellen, de már nem tudok. Egyszerűen csak örülök, hogy így alakul minden, s mintha az elmúlt pár nap csak a távoli múlt lenne.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Aug. 27, 2017 5:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Mikor Les végez, és néhány szóval megnyugtat, csak megfogatom a szemeimet.
- Mintha én nem értenék hozzá azért valamennyit - dünnyögöm, bölcsen leplezve, hogy jócskán megkönnyebbülök, mert tényleg csak futólag értek ám a dolgokhoz. Hiába, engem nem az ilyesmi érdekel... Les viszont úgy néz ki, mint aki nem a ház előtt, hanem egy olajfúrótoronyban dolgozik, aztán azon maszatosan elvonul - nemsokára csak a nyitott ablakon kiérzett készülő ebéd illata jelzi a munkálkodását. Ritkán szokott főzni - viszont jól. Olyannyira, hogy megkordul a gyomrom - bár ebben nyilván része van a meglehetős távolságban lévő reggelinek is.
Megragadom a takarítószereket, és nekiesek a kocsinak, kb olyan intenzitással, mintha ki akarnám radírozni a világból. Órákba telik, mire rendet rakok, és indulásra kész állapotba varázsolom a szerzeményemet, akkor viszont fáradtan, de roppant elégedetten csavarom ki a vizet az atlétámból.
- Azt hiszem, készen vagyok szívem - szólok be Les-nek a nyitott ablakon. - Kérlek, gyere ki megnézni - csalogatom, és mikor kilép az ajtó elé, büszkén mutatom meg a jövőnk zálogát.
- Na, mit szólsz hozzá? - kérdezem csillogó szemekkel. Fura, de nagyon jó érzés itt állni az álmom kapujában.

Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Aug. 27, 2017 4:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Az autó szerencséjére jó állapotnak örvend, egy-két csavar meghúzása ugyan segít a dolgokon. Átnézek minden vezetéket, csövet, felfüggesztést, keréknyomást, de még azt is, hogy a biztonsági öveke azon a két ülésen működnek-e. Nem akarok a véletlenekre bízni semmit.
Mikor alig egy óra csendes matatása után megszólal mögöttem, már fülig olajos vagyok, hála a kocsi alatt töltött pár percnek. Az emelőre nézek, majd megtörölve kezem ajkamba harapva végigmérem.
-Szerencséd, hogy csupa mocsok vagyok. Meg, hogy nem egy roncsot hagytál magadra sózni.-kapom el inkább tekintetem és lecsapom a motorházat.-Kevés benne a hűtővíz és az olajszint sem a legjobb, de ezen kívül olyan, mintha most gurult volna ide a gyártósorról.-mondom ki az ítéletet, megpaskolva immár tiszta kézzel a motorház tetejét.-Egészséges a kicsike, elél egy ideig.-mosolygok elégedetten, ahogy arcáról végre eltűnik az az aggodalmas, kíváncsi grimasz.-A munka rám eső része ész, a többi rád vár.-nyomom kezébe a rongyot, és gyors csókot nyomok arcára.-Két óra és kész az ebéd. Ha szeretnél kukta lenni, kivételesen megengedem, hogy átvedd a szerepem, ha már te is átadtad a tied.-dobom le az előszobában a kék anorákot és tűnök el a fürdőben egy gyors mosakodásra, hogy aztán tisztán vessem bele magam a konyhában az ebéd elkészítésébe.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Aug. 27, 2017 3:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Csak nevetek jókedvűen, ahogy Les csúnyán néz a piszkálódásomra. Imádom húzni az agyát, ahogy ő is az enyémet, és lám, végre legalább helyreállt ténylegesen az a régi hangulat köztünk, ami nem csak megnyugvást hoz, de immár tökéletesen jelzi, hogy tényleg végleges a béke.
Ahogy megemlítem Les-nek, hogy nézze át a kocsit, úgy csillan fel a szeme, mint a bikának a vörös posztó láttán, vagy mint egy ínyenc, ha rálel kedvenc éttermére. Még szinte le sem nyelte a kifli utolsó morzsáit, máris talpra ugrik, és öltözik - felspannolja a lehetőség. Fejem csóválgatva követem - most komolyan, képes volt felajánlani, hogy keres egy másik munkát? Belehalna lelkileg, ha nem szagolhatna benzint, vagy nem szerszámokat szorongatna az olajfoltokkal pettyezett keze.
Kiérvén én csak ledobom magamról a felsőt, és egy szál atlétában - na meg persze egy nadrágban - várom az ítéletet. Noha én is átnéztem az autót, mert a nagybátyám megtanított egyre-másra, jobb ezt mégis szakemberre hagyni - még akkor is, ha fura a helyzet, mert ez a szakember jelenleg a feleségem.
- Nos? - érdeklődöm aztán kíváncsian toporogva Les háta mögött. Olyan aggodalmasan figyelem ahogy az alvázon babrál, mintha a lakókocsi terhes lenne, és nemsokára kis lakókocsikat potyogtatna a világra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 26, 2017 9:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

A boszi erő néha jól jön. Bár a vásárlás során nem használtam, megfordult a fejemben, hogy a pénztáros munkájára rásegítsek kicsit. Ellenben a cipelés megkönnyítésén már kevésbé gondolkodtam.
-Ne menj messzire!-szisszenek fel az odaszúró megjegyzésén és inkább beleharapok az egyik kifliben, mielőtt az egyik szatyorból pár alma felé repülhetne.
Felnézek a kakaóból és összevont szemöldökkel bólintok, s csak akkor szólalok meg, mikor a falatot lenyomtam a torkomon.
-Akkor reggeli... pontosabban ebéd után átnézem, aztán nekiállok főzni.-pontosítok a terveken.-Első ránézésre nem láttam rajta semmit. Igaz, a karosszéria még nem jelent semmit. Majd, ha beindítod.-megyek a részletek felé, majd legyintve falatozom tovább, bár tudom, hogy a kihívás felspannolt és csillognak a szemeim, hogy átnézhetem az autóját.
-De előre szólok, hogy az utolsó csavart is meg fogom nézni.-figyelmeztetem a reggeli-ebéd végeztével, mellé lépve, kócos haját még kócosabbá varázsolva. Felkapom a táskám és az előszobában magamra rángatom a kék anorákot, ami jócskán visel már pár olajfoltot és az ajtón szinte azonnal kilépve, a bejárat előtt parkoló autó felé indulok. Minek húzni az időt?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 26, 2017 4:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Emlékeztetlek rá, hogy mivel a feleségem vagy, ezért a fele jár neked is mindenből - reagálok rá szemtelenül, ahogy Les a szatyrokkal beoldalazik a bejárati ajtón. Egész pontosan, Les előre sétál, a szatyrok meg lebegnek előtte - ennél morbidabb csak akkor lenne a látvány, ha a szütyők a két sarkukon billegnének a nyomában, mint valami szürreális nászmenet. - Szóval néha igazán eljárhatsz bevásárolni is. Nekem se a kedvencem. Utálom a bunkó embereket, pedig óhatatlan, hogy ilyen helyeken ne fussak össze olyannal, akibe legszívesebben belemélyeszteném a fogaimat - teszem hozzá, aztán amíg Les leül az asztalhoz, és tömni kezdi magát, én megállok a konyhapult előtt, karba font kezekkel.
- Látod, ebben különbözik egy férfi a nőtől. Nekünk van logikánk - vigyorgok, aztán előre tartom mindkét kezem védekezés gyanánt, mert nagyjából sejtem, hogy ezért valami repülni fog felém - akármi. - Azért nem kezdtem eddig hozzá, mert gondoltam, megvárlak téged. Noha átnéztem a kocsit a kereskedőnél, ha esetleg találnál valami hibát, akkor nyilván vissza kell vinnem. Addig minek essek neki a takarításnak, amíg nem vagyok benne biztos, hogy nem hiába? Nem fizeti ki senki majd a feleslegesen elvégzett munkámat - dörgölöm meg az államat, aztán leülök én is, és kisgyerek módjára beletunkolom a friss kiflit a kakaóba.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Aug. 25, 2017 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

A reggel gyorsan telik, mire kikászálódunk az ágyból, már tíz óra is elmúlt. Felöltözöm és gyors léptekkel indulok a motorom felé, hogy a vásárlás részt is letudjam. Chriest tudta, hogy mennyire utálok vásárolni, de a gyorsabb haladás érdekében jobbnak láttam, ha kivételesen letudom én a dolgot. Igyekszem mindent egy helyen megvenni, majd a jó pár szatyrot logisztikailag  telepakolni és elhelyezni a motorom minden oldalán. Kipirulva és kifáradva lépek be az ajtón, nyomomban a csomagokkal, amiket nem titok, némi boszi erőt bevetve mozgatok.
-Emlékeztess rá, hogy a vásárlás réd kell hagynom.-türelmetlen típus voltam, ami ilyenkor még jobban kijött rajtam. A konyhába pakolok, de a kakaó illatát megérezve megkordul a gyomrom.-Nem mondtad, hogy az ebédet te állod, nekem csak a vacsora van.-nézek rá mosolyogva, s elé lépve amolyan hálám jeléül csókot nyomok szájára.
-Együnk, hogy aztán nekiláthass az autód bütykölésének én meg a vacsorának.-tanácsolom és leülök vele szemben, a kakaóba kortyolva, aminek ízétől felcsillan szemem, s török egy falatot a frissen vásárolt kifliből, amit egy tányérra halmoztam az asztal közepén.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Aug. 25, 2017 3:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

(hálószoba)

Be kell hogy lássam, Les-nek - nem mindig, de azért elég sokszor - most is igaza van. Én simán képes lettem volna elheverészni még néhány órát, de a munka nem végezte volna el magát. Pedig nekem valahogy jobban tetszett volna az időtöltésnek az a verziója, amit én már lejátszottam képzeletben, és amit láthatóan Les is kívánt - volna.
Ahogy kimászik az ágyból, és öltözni kezd, úgy nézek rá, mint a kutya a padlásra akasztott abált szalonnára, de csakhamar el is rejti csábító idomait a ruha alá, majd egy búcsúcsókot követően távozik, én pedig hallgatva a józan értelem szavára, csatlakozom hozzá, és botladozva kikecmergek magam is a takaró alól.

Gyors fürdés után végre kiérek a konyhapultig, és akkora adag kávét öntök ki magamnak, hogy a fél várost fel lehetne ébreszteni vele. Aztán kikészítem a tányérokat, evőeszközöket, szalvétát, majd kakaót főzök - amilyet csak én tudok - és várom, hogy Les hazaérjen a bevásárlásból. Nem mondtam ugyan ki, de jelenleg hálás voltam, hogy bevállalta ezt a feladatot, még akkor is, ha általában nem nagyon rajongott érte. Közben óhatatlanul is felmérem a szekrény készletét, és agyamban összeáll a terv: ha készen vagyok a lakókocsi kitakarításával, készítek egy tortát... egy amolyan békülős-ünneplős-tortát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Aug. 16, 2017 6:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Nem ismertem a testvérét, de amit már a legelején tisztáztunk, most is tartottam. Nem érdekeltek a pénze, a csillogó luxus, amiben élt, s az elmúlt napokból kiindulva épp annak örülhettem, hogy ő még itt van, hogy Mi itt vagyunk.
-Bent is fura volt egyedül. Nem magányos, annál rosszabb.-feleslegesen tagadtam volna, hisz az én szemeim épp úgy karikásak voltak a tegnapi alvás előtt, mint neki is. És az álom nem, hogy nem jött, inkább zavaros gondolatok támolyogtak ide-oda a fejemben és kisebb szívrohamot kapva ébredtem végül.
Felállok és a mosogatóhoz lépek, kezemben tányérjainkkal, s ő mögém lépve magához ölel. Felsóhajtok, és lehunyt szemmel billentem oldalra fejem, mikor forró csókja bőröm érinti.
-Én is, mielőtt ettünk volna, de...-vonok vállat, és a kis elejtett mondat hallatán elnevetem magam, elmosom kezemről a habot és felé fordulok úgy, hogy öleléséből ne szakadhassak ki.
-Nem, de szeretném még ezt hallani sokszor.-fűzöm ujjaim össze tarkóján.-Ha nem mondtam volna mostanság... én is szeretlek.-biztosítom, és magamhoz húzom egy csókra. A pillanat hosszú másodpernek tűnik és olyan melegség jár át, hogy hirtelen szédülni kezdek, s ha nem ölelne, valószínűleg már a földön feküdnék ájultan.-Mielőtt megromlik a vacsora maradéka...-húzódom el tőle nehezen és az asztal felé biccentek.-Szeretném, ha elraknád, a hűtő a te felségterületed.-szökkenek ki öleléséből és ezzel a lendülettel el is tűnök a háló ajtaja mögött.

//háló
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Aug. 16, 2017 6:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Enyhén nézne félcédulásnak mindenki, ha öltönyben meg nyakkendőben sütögetnék egy lakókocsiban, nem? - kérdezem, vigyorogva a meglehetősen képtelen ötleten. - Mellesleg, én sosem leszek olyan, mint a bátyám. Ha lehetőségem lenne rá, sem lennék - rázom a fejem aztán határozottan. Azt hiszem bele is bolondulnék egy olyan rideg, és kimért életbe, amit az ikertestvérem él. És amúgy is, azt hiszem, nem csak nekem nem tetszene, ha olyanná válnék - Les sem repesne a boldogságtól.
Ahogy átnyúlok az asztalon, és megfogom Les kezét, ő is összefűzi ujjait az enyémekkel - ekkor nyugszom meg végérvényesen. Ez a mozdulat jelképezi nekem a napnál is világosabban, hogy ha csak valami orbitális hülyeséget nem csinál valamelyikünk, immár vége a veszekedésnek.
- Hát persze, hogy visszaköltözöm a hálóba. A nappali kanapéja azért nem olyan kényelmes, és amúgy is... magányos volt ott eddig nélküled - teszem hozzá, aztán nézem, ahogy Les felkel, és mosogatni kezd.
- Azelőtt fürödtem, mielőtt jöttél, szóval tiszta vagyok - lépek mögé, aztán két karommal átfogom hátulról a derekát, és magamhoz ölelem. - Szóval tényleg nem vár ránk már más, csak a pihenés. Tudod... - nyomok egy csókot a nyakára. - Megőrültem volna nélküled. Nagyon szeretlek, ha ezt mostanában nem nagyon mondtam volna.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Aug. 15, 2017 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Abban hamar megegyeztünk, hogy ez így nem normális állapot és sehová sem vezet, ha attól tartunk, mit mondunk vagy teszünk. Ellenben elég röhejes volt, hogy próbáltuk ezt leplezni, majd úgy döntöttünk, még sem tesszük. Emlékeztettem magam, hogy a férjem és nem egy első randin ülök vele. Bár tény, hogy a főztje még mindig túl meggyőző volt.
-Nem nagyon, bár elég viccesek lehetünk külső szemmel.-mosolyodom el, és ahogy visszakérdezek arra, hogy milyen volt a napja, valami olyasmit látok megcsillanni a szemében, amit rég láttam. Valami büszkeséget és izgalmat, ugyanakkor, ahogy megköszörüli a torkát, látom, hogy mennyire nehezen tudja ő is elönteni mit is lehet mondani a másiknak, s mit nem kellene.
-Ez aranyos. Üzletember. Bár jobb lenne, ha a csupasz képet és az öltönyt mellőznéd. Félre ne értsd, mindkettő jól áll, de az nem te vagy.-fintorodom el, remélve, hogy nem veszi sértésnek szavaim. Eddig nem zavarta, hogy nem kell mellettem zakóba csomagolva létezni, remélem ezután sem lesz máshogy.
Kezei közé veszi egyik kezem, mire szinte automatikusan reagálok és másik kezem is övével összefűzve tartom az asztal közepén.
-Szóval ma már számíthatok arra, hogy mellém bújsz az ágyban és nem a kanapét szeretgeted?-érdeklődöm fejem kicsit oldalra billentve.-Persze, megértem, ha nem akarsz ennyire sietni, de én örülnék neki. Mert hiányoztál már. Csak ez... fura volt most.-értem a konyhai jelenetre, amikor szívem szerint előre léptem volna és élveztem volna körém fonódó karjait, mégis az asztal felé léptem.-Viszont mielőtt alvásra gondolnánk...-húzom ki kezeim kezei közül, és felkapom üres tányérom, majd pördülve egyet, övét is a mosogatóhoz viszem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Aug. 15, 2017 5:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Alighanem nem csak aludni nem tudtunk az elmúlt pár napban, a veszekedés meg a bizonytalanság kihatott az étvágyunkra is. Legalábbis most, ahogy leülünk, szinte fájdalmasan csavar az éhség egyet a gyomromon, és úgy kezdünk neki mindketten a csirkének, hogy félni kezdek, egy szárnyas talán nem is lesz jelenleg nekünk elég. Ha így lesz is, örülök neki, mert valahol azt jelenti, hogy már nyugodtabbak vagyunk, és ha lassan, óvatosan is, de elkezdjük visszaépíteni a balhé előtti állapotot - legalábbis dolgozunk ezen.
Felnézek az éppen marcangolt csirkecombról, ahogy Les száján kiszalad egy rövid kis mondat, és látom, hogy megijed - nyilván nem bántásnak szánta, abszolút nem is veszem annak. Látom a zavarát, és kb ilyen az enyém is - pirulunk és szerencsétlenkedünk, mint a szüzek a nászéjszakán.
- Hát, ha vigasztal, én is ritka bénának érzem most magam, bármit is mondjak, vagy tegyek - dünnyögöm, zavaromban az asztalterítőt piszkálva, csaknem lyukat vakarok bele, aztán csak egy bólintással nyugtázom, miszerint Les-nek jó napja volt.
- Én is... szóval, elvoltam ma. Kihasználom a hetet a pihenésre, mert hétfőtől már üzletember vagyok - köszörülöm meg a torkomat, aztán összeszedem minden bátorságomat, átnyúlok az asztalon, és mancsomba fogom Les kezét.
- Tudod, csak azt akartam mondani, hogy én is sajnálom... az egészet, ami történt. Mindketten teljesen egyformán voltunk hülyék. Szóval... nem akarok újra veszekedni. Hiányoztál nekem. Hiányzott, ami köztünk volt azelőtt. Gyűlölöm a cirkuszt, meg amikor olyan a levegő a házban, mint a Titanic jéghegyének. Azt szeretném, ami eddig volt. Veled, melletted - szorongatom az ujjait izzadó kézzel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 14, 2017 7:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Fogalmam sincs, hogy félek vagy inkább örülök, hogy mindkettő egyszerre, s ha így is van, az ilyen hatást képes kihozni belőlem. Mint aki sokkot kap, vagy egy folyton repedő üveglapon sétálnék. Nincs biztos lépésem.
-Nem fogja, nem olyan típus.-biztosítom elmosolyodva, de látom rajta, hogy a távolságtartásom nem alaptalan, és ő sem igazán tudja mi a biztonságos lépés előre. Kihátrálok a bizonytalanból és teszek egy lépést hátra, majd leülök az asztalhoz. Tudtam, hogy lerí rólam, hogy vívódok, hogy egyszerre akarnám érezni ölelő karjait és csókjait, de ugyanakkor attól is tartottam, hogy mi van, ha ő nem így gondolja. Hogy bár azt mondtuk minden rendben, érezzük mindketten, hogy teljesen azért még semmi sincs rendben.
Elmosolyodom, mikor szed magának egy nagy adagot, majd hasonlóan teszek én is, és lassan falatozni kezdek. Az elmúlt napokban nem ettem sokat, és most mintha ismét emlékeztetne ez a helyzet arra, amilyen régen volt, ami a normális viszony volt kettőnk között.
-Jobb, mint az elmúlt három.-nem nézek rá, de ahogy elhagyja a mondat a szám, felemelem fejem, óvatosan rá emelve tekintetem, hogy ezt most jó vagy rossz néven veszi, hangomban ugyanis van némi gúny, de az is inkább valamiféle szomorúságnak tűnik.-Mármint... Jézusom, ez borzalmas.-nevetem végül el magam, mintha bolond lennék.-Komolyan, utoljára tini koromban éreztem így magam. Ne mond, hogy te nem.-napok óta nem nevettem egy jót, de a vaknak is feltűnne, hogy úgy ülünk egymással szemben, mint két tini az első csókjuk előtt.-Jó napom volt. Gyorsan végeztem. Pár régi tragacs, és a férjem főztje fogadott. Ennél jobban nem nagyon kívánhatnék mára.-harapok alsó ajkamba, mosolyogva, és remélem kicsit rá is ragad a hirtelen jövő jókedvemből és nem tőr ki köztünk újabb háború.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 14, 2017 6:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Épp a vacsora utolsó simításait végzem, és két tányérral egyensúlyozok az asztal felé, mikor beállít Les - igaza volt, tényleg időben ért haza. És ténylegesen jobb hangulatban, mint ahogy tegnap este.
- Szia - próbálkozom meg egy aprócska mosollyal, de nem kell hozzá sok ész, hogy rájöjjek, én magam is olyan furán viselkedem, ahogy ő. Kibékültünk ugyan, de nem tudom, ez mennyire hivatalos, így hát nem mer közeledni felém - ezt ezúttal bánom.
Gyorsan eltűnik a fürdőben, majd előkerül, immár tisztán és illatosan, és a jelek szerint igencsak éhesen.
- Mi? - bambulok egy sort, aztán rájövök, miről is beszél. - Ja igen, persze. Ha kirakod az ajtóra ezt a plakátot, meg a betérőknek odaadsz egy-egy szórólapot, már sokat segítesz nekem. Remélem a főnököd nem lesz háklis, és nem tépi lesz a jövőmet - nézek a papírokra, majd egy ideig, néhány másodpercig téblábolunk egymás körül ide-oda. Olyanok vagyunk most, mint a tinédzserek az első csók előtt: szeretnék is, de nem merik. Mire meg elhatároznám magam, hogy nemes egyszerűséggel magamhoz húzom, és megcsókolom, ő már dönt, és leül az asztalhoz, miközben szemmel láthatóan ugyanolyan zavarban van, mint én.
- Igen, persze... együnk - egyezek aztán bele, majd követem példáját, és leülök vele szemben. Én sem ettem sokat egész nap, így korog a gyomrom, hát jó alapos adagot pakolok a tányéromra.
- Milyen volt a napod? - érdeklődöm aztán. Ha azt mondja, jobb, mint tegnap - már csak a hangulata miatt is - akkor azt hiszem, tényleg túl vagyunk a nehezén. Legalábbis bennem már nyoma sincs a harag apró szikrájának sem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Júl. 19, 2017 5:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Ne részletezzük - húzom félre a számat, ahogy szóba kerül, a férfiak mit csinálhatnak a poszterek láttán. - Bár a bögyös nők sokat nyomnának a latban nálam is. És inkább a poszterek láttán jöjjenek lázba, mint tőled - dünnyögöm aztán félhangosan a végére, aztán látványosan kerülöm Les tekintetét, legalább addig, míg uralni tudom kissé a gondolataimat, meg az arcvonásaimat is. Bár ahogy látom hogyan pillant rám, lehet hogy nem voltam teljesen sikeres. Mindenesetre szó nélkül hagyja, hogy általában nyitott könyv vagyok a számára, hála az égnek.
- Akkor azt mondom, másszunk vissza a hálószobába, vagy akár a nappaliba. Ma nincs kedvem semmihez, max némi tévénézéshez. Szóval, ott hozzám bújhatsz - mosolygok, megfogva Les kezét, és átvonulok vele a nappaliba, a jókora tévé elé. Épp itt lesz az ideje némi lazításnak, még legalább a mai napot használjuk ki erre.

(nappali)
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Júl. 18, 2017 6:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

-Máshoz is értenék, de nem, engem mindig is az olajos kezek, a szagok éltettek. Én ott nőttem fel. Egy koszos műhelyben, és tetszik vagy sem, ahogy most, úgy akkor is bögyös csajok poszterei voltak az öltözőkben, fürdőkben és isten tudja, hogy mit csinált a képek láttán.-ha tudta volna, hogy a mostani helyem mekkora Kánaán a régiekhez képest, meglepődött volna. Értettem, legalábbis próbáltam őt megérteni, de elég nehezemre esett elrugaszkodni annyira a földtől, mint neki. Szemeiben látom, hogy elkalandozik, de hamar, mintha ezt ő is észrevenné, ismét rám néz. Úgy teszek, mintha semmit sem láttam volna, ugyanakkor elkap a rossz érzés, így próbálom azt magamban is igen mélyre temetni és semmisnek tekinteni.
-Fogalmam sincs, nincsenek terveim.-ismerem el hangosan is, miközben egyre azon gondolkodom, hogy hogyan tovább.-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ilyenre terveztem a reggelt... jobban örültem volna annak, ha hozzád bújhatok mondjuk...-mosolyodom el kicsit bánatosan, nagyot sóhajtva és abbahagyom tarkójának masszírozását, szemébe nézek, mintha abból akarnám kiolvasni gondolatait, amire persze képtelen vagyok. De azt ő láthatja rajtam, hogy valóban fogalmam sincs, merre van az előre, mégis próbálnék a megcsömörlött reggelünkből tenni egy lépést előre, valamiféle célt találva a mai napnak.-Felőlem egész nap lógathatjuk a lábunkat, holnaptól úgy is visszaáll minden a régibe. Legalábbis, majdnem a régibe.-tekintek legalább annyira ki, hogy pontosabban lássuk mi az, ami biztos. Még...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Júl. 18, 2017 3:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Pedig boszorkány vagy. Fejleszthetnéd ezt a képességedet is - dünnyögöm kissé mogorván. Persze, nem rá haragszom, hanem inkább magamra, meg erre az egész hülye helyzetre. Itt lenne a lehetőség belevágni valamibe, a kimenetel viszont kétesélyes. Vagy jól járunk, vagy nem én csak én zuhanok a mélybe, hanem magammal rántom őt is.
Engedem, hogy letúrja könyökömet az asztalról, és az ölembe fészkelje magát. Igyekszik kissé pozitív lenni, és lelket önteni belém. Ez alighanem működne is, ha nem látnék a tekintetében merőben mást: ennek a totális ellenkezőjét.
- Nem az egész világ fájdalmát viselem. A sajátom épp elég nekem - morgom kissé megsértve. Nem akarok én mártírkodni, csak simán elkeseredtem, és ennyi.
- Nézd, te a saját munkádat végzed. Azt, amit szeretsz, és gyanítom ha összekötöznélek se tudnálak elrángatni abból a műhelyből. Olyan nagy baj az, ha én is olyat akarok csinálni, amiben kedvem telik? Felajánlottam, hogy dolgozzunk közösen, elutasítottad. Megértettem, mert tudom, hogy téged mi éltet. Az én éltető gondolatom viszont az a rögeszme, ami gyökeret vert a fejemben - sóhajtok, de hagyom, hagy turkálja a hajamat, ez általában elég jól beválik feszültséglevezetés címszóval. Közben már azon jár az agyam, hogy holnap Les dolgozni megy, és amint kiteszi a lábát a házból, én is azt fogom tenni. Csak épp nem munka után megyek majd, mint ő hiszi... hanem el, a város széli használtautó-piacra a lakóautóval. Jó állapotú, ha van némi szerencsém, néhány óra alatt túladok rajta. Mire Les hazajön, kész tények elé fogom állítani. Biztos, hogy lesz belőle némi hiszti, megkockáztatom, hogy némi kanapén alvás is, de előbb-utóbb úgyis meg fogja érteni, hogy ezt kettőnkért teszem. Vagyis, egész pontosan, a későbbi hármunkért.
- Na jó, mik a tervek mára? - váltok témát, még mielőtt belelátna a fejembe. Itt, ülő helyemben kitekerné érte a nyakamat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 17, 2017 8:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Próbáltam pozitív lenni, háttérbe szorítani a kontra érveket és inkább a mellette lévőket figyelembe venni, de egyszerűen nem ment. Ennek jó sok és jó nyomós okai voltak. Féltem, hogy mindent elvesztünk, ami eddig a mienk volt, és rettegtem tőle, hogy olyasmi történik, ami ellen semmit sem tudunk tenni, csak elúszunk a nyugalmas beletörődésbe.
-Bárcsak a jövőbe látnék, de nem tudok.-suttogom neki háttal, inkább magamnak kívánva ezt, hogy azt mondhassam neki, igen, ez egy jó ötlet, egy jövedelmező üzlettel, de nem mertem volna ezt így kijelenteni, akárhogy is próbáltam volna.
Próbál ő lenni a pozitív felem, és próbálom a lelkesedését átérezni legalább annyira, hogy szembe merjek vele fordulni, de nem merek. Rettegek tőle, hogy ha meglátja tekintetemben a félelmet, hogy mennyire képtelen vagyok ebben most mellette állni... nem akartam vele vitatkozni. Veszek egy mély levegőt, nyelek egy nagyot, s mégis elé fordulok végül.
-Talán igazad lehet.-próbálok mosolyt erőltetni arcomra, majd elindulok felé, hátrébb tessékelve őt könyökéről és féloldalasan ölébe ülök.
-Ne merészelj nekem itt önsajnálatba meg önmarcangolásba kezdeni, hallod! Nem egy ilyen alakhoz mentem feleségül.-fogom közre határozottan arcát és elérem, hogy szemembe nézzen.-Nekem elég van, tökéletes, és legkevésbé sem érdekel, hogy a világon más mit gondol rólad. De kezdhetnél olyan földi dolgokkal is, mint a legtöbb ember. Tudod, felcsapni az újságot, a laptop tetejét és álláshirdetéseket nézegetni. Nem fog semmi az öledbe pottyanni. Ahogy a jó ötlet is csak egy jó ötlet, amíg nem jársz utána, hogy milyen vonzata van. Mik a szabályok és a többi.-tanácsolom, ajkamon óvatos mosollyal, amiről nem tudom, hogy félelmet tükröz-e, amiért kicsit azt érzem, hogy ellene beszéltem, vagy csak a bizonytalanságomról ad tanúbizonyságot, amit nyilvánvalóan eddig is éreztem.-Szeretlek, csak jobban szeretlek akkor, mikor nem vágsz ilyen reményvesztett arcot és nem teszel úgy, mintha a világ összes fájdalma a tied lenne. Itt vagyok és nem megyek sehová, szóval jó lenne, ha összeszednéd magad és a sarkadra állnál. Már csak a leendő gyereked kedvéért is. Nem azt akarom neki mesélni, hogy az apja fülét farkát behúzva elkönyvelte magát évekkel ezelőtt egy haszontalan alaknak.-kérem, mert őszintén kétségbe ejt, hogy ennyire letört, mint a bili füle. Nem akartam mást, csak egy kis csillogást látni a hirtelen fakóvá vált tekintetbe, így magamhoz húzom, csókot nyomok homlokára, és magamhoz ölelem, ujjaimmal hajába túrva. Tudom, hogy látja arcom rezdülését, hogy vívódok, a józan és a szeretetemnek hála keltett gondolatok között, amik próbálják a racionalista gondolatokat elengedni és kicsit szállni hagyni az optimista kilátásokat...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 17, 2017 5:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Körülbelül erre számítottam Les-től, és a legrosszabb, hogy részben igaza van. De csak részben. Igen, kockáztatnék... de ahogy mondani szokták, kockázat nélkül nincs siker.
- Igen, hát ez az - dünnyögöm csüggedten, és az asztalra könyökölök. - Ezért tépelődöm már napok óta magamban. Tudod... - nézek fel aztán az omlettből szerelmemre - te olyan munkát végzel, amit szeretsz. Én is ilyet szeretnék. Ahol magam ura vagyok, ahol kiélhetem azt az érzést, amit te a motorok mellett. De az tagadhatatlan tény, hogy noha jogom van normális munkához, ahhoz nincs, hogy kockára tegyem a megélhetésünket - támasztom az arcomat a tenyerembe elkeseredve. - Bárcsak tudnám, mi az ördögöt tegyek! - teszem aztán hozzá. - Hacsak... nem, közbe ne szólj! Hacsak el nem adom a lakóautót. Figyelj, ez már szóba került egyszer-kétszer, de mindeddig lebeszéltél róla. Viszont abból a pénzből elindíthatnám a saját vállalkozásomat. Ha belebukom, hát... nem azt a pénzt veszítem el, ami a kettőnk közös jövőjét, vagyis hármunkét hivatott megalapozni. Ha viszont a megérzéseim nem csalnak, és beindul az üzlet, akkor már te sem sajnálnád a lakóautót. Talán vehetünk helyette majd másikat. Jobbat, szebbet is - magyarázkodom, aztán keserveset sóhajtok, az orrom meg már csaknem az omlettbe lóg a kesergéstől.
- Néha úgy érzem, hogy egyszerűen nem vagyok én jó a világon semmire - mondom ki azt az érzést, ami azóta rágja a lelkemet, hogy rövid úton lapátra tettek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 6:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Hallgatom, de olyan áhítattal és döbbenettel, hogy még szemeim is elkerekednek az ötlet kibontakozása hallatán. Az omlettben turkálva nem tudom melyik részt mondjam ki először, így inkább a narancslevembe iszok és próbálok ezzel is némi időt adni magamnak. Őt viszont a csendességem tudom, hogy elkezdi kizsigerelni, ezt a részt ár ismerem.
-Hűű, mármint hűű...-nyelek nagyot, némi omlettet hagyva a tányéromon.-Ez egy jó gondolat, de a szépséghibát, ahogy te hívtad, jól kiemelted. Az egy elég nagy szépséghiba.-hívom rá fel figyelmem, és nem tudom, hogy ezzel végleg elkeserítem-e vagy inkább felhúzom az örök optimizmusommal.-Néhány ezer dollárt? Ugye most hallottad magad?-nézek rá ismét elkerekedő szemekkel, de ez már nem a csodálkozásom jele, inkább a meglepettségem és a hüledezésemé.-Ha elbukunk annyit... Jelenleg, ne vedd magadra, de attól a néhány ezer dollártól érezhetjük úgy, hogy nem vagyunk a totál csőd szélén.-hívom rá fel figyelmem, talán kicsit hevesebben, mint szerettem volna. Nem mérges voltam, de furcsa érzés töltött el.-A rengeteg engedély, a rengeteg szabály, mire beindul, már, ha a turisták valóban vevők az ilyesmire... hisz a város hemzseg a kajáldáktól.-állok fel, mikor az utolsó falatot már nem vagyok képes lenyomni a torkomon. A mosogatóhoz sétálok és a narancslé helyére egy pohár vizet töltök.-Gondoljuk át,egy kicsit. Nem akarom ezt elveszteni. Sem a leendő gyerek...-nézek rá, mert tudom, hogy talán az aggódásom most kicsit messze ment, így szemembe némi félelem is szökik, amiért mindezt ilyen hévvel adom neki elő.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 5:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Ezt akár már holnap is elintézhetjük a hivatalban, ha addig meg nem gondolod magam szerény nevemet illetően - válaszolom, aztán kérdésére turkálni kezdek egy zöldborsót az omlettben.
- Nem, nem akarom átalakítani a lakókocsit. Inkább vennék egy másikat - bököm ki aztán, majd mikor Les vet rám egy meghökkent tekintetet úgy döntök, hogy bővebben is elmagyarázom a dolgot. - Emlékszel, mikor először azt mondtam, hogy lehetnék a magam ura is? Bárhogy is rágom meg a dolgot, újra és újra ide lyukadok ki. Ha vennék egy lestrapált lakókocsit, és átalakítanám, lehetne egy saját büfém. Árulhatnék igazi streetfood kajákat... hamburgert, hot dogot, gumbót, po-boy szendvicset, gyrost és ilyesmit. A városban, bármerre is jártam, nem nagyon láttam hasonlót, csak olyan éttermeket, ahová beülnek a népek. Itt rengeteg turista mozog, biztos vagyok benne, hogy szívesen vennék, ha a nézelődésre való idejük egy részét nem kéne egy kajáldában üldögélésre fordítaniuk. Ahogy láttam, eddig bejött neked a főztöm, remélem ez nem csupán elfogultság. Szóval, belevághatnék... - vonogatom a vállamat. - Én lennék magam főnöke, és senki nem rúghatna ki. A dolog szépséghibája most már csak egy valami. Szükségem lenne a pénzre, a nyeremény maradékára. És ezért hezitálok még a dolgon. Mert ha a dolog bejön, ezt a pénzt bőven megsokszorozhatom. Ha nem... akkor viszont elbuktam néhány ezer dollárt - sóhajtok végül fel. A felelőtlen költekezéstől és felelőtlen gondolkodástól most már visszatart a tény, hogy nem csak saját magamért vagyok felelős.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3