Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Aug. 16, 2017 6:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Nem ismertem a testvérét, de amit már a legelején tisztáztunk, most is tartottam. Nem érdekeltek a pénze, a csillogó luxus, amiben élt, s az elmúlt napokból kiindulva épp annak örülhettem, hogy ő még itt van, hogy Mi itt vagyunk.
-Bent is fura volt egyedül. Nem magányos, annál rosszabb.-feleslegesen tagadtam volna, hisz az én szemeim épp úgy karikásak voltak a tegnapi alvás előtt, mint neki is. És az álom nem, hogy nem jött, inkább zavaros gondolatok támolyogtak ide-oda a fejemben és kisebb szívrohamot kapva ébredtem végül.
Felállok és a mosogatóhoz lépek, kezemben tányérjainkkal, s ő mögém lépve magához ölel. Felsóhajtok, és lehunyt szemmel billentem oldalra fejem, mikor forró csókja bőröm érinti.
-Én is, mielőtt ettünk volna, de...-vonok vállat, és a kis elejtett mondat hallatán elnevetem magam, elmosom kezemről a habot és felé fordulok úgy, hogy öleléséből ne szakadhassak ki.
-Nem, de szeretném még ezt hallani sokszor.-fűzöm ujjaim össze tarkóján.-Ha nem mondtam volna mostanság... én is szeretlek.-biztosítom, és magamhoz húzom egy csókra. A pillanat hosszú másodpernek tűnik és olyan melegség jár át, hogy hirtelen szédülni kezdek, s ha nem ölelne, valószínűleg már a földön feküdnék ájultan.-Mielőtt megromlik a vacsora maradéka...-húzódom el tőle nehezen és az asztal felé biccentek.-Szeretném, ha elraknád, a hűtő a te felségterületed.-szökkenek ki öleléséből és ezzel a lendülettel el is tűnök a háló ajtaja mögött.

//háló
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Aug. 16, 2017 6:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Enyhén nézne félcédulásnak mindenki, ha öltönyben meg nyakkendőben sütögetnék egy lakókocsiban, nem? - kérdezem, vigyorogva a meglehetősen képtelen ötleten. - Mellesleg, én sosem leszek olyan, mint a bátyám. Ha lehetőségem lenne rá, sem lennék - rázom a fejem aztán határozottan. Azt hiszem bele is bolondulnék egy olyan rideg, és kimért életbe, amit az ikertestvérem él. És amúgy is, azt hiszem, nem csak nekem nem tetszene, ha olyanná válnék - Les sem repesne a boldogságtól.
Ahogy átnyúlok az asztalon, és megfogom Les kezét, ő is összefűzi ujjait az enyémekkel - ekkor nyugszom meg végérvényesen. Ez a mozdulat jelképezi nekem a napnál is világosabban, hogy ha csak valami orbitális hülyeséget nem csinál valamelyikünk, immár vége a veszekedésnek.
- Hát persze, hogy visszaköltözöm a hálóba. A nappali kanapéja azért nem olyan kényelmes, és amúgy is... magányos volt ott eddig nélküled - teszem hozzá, aztán nézem, ahogy Les felkel, és mosogatni kezd.
- Azelőtt fürödtem, mielőtt jöttél, szóval tiszta vagyok - lépek mögé, aztán két karommal átfogom hátulról a derekát, és magamhoz ölelem. - Szóval tényleg nem vár ránk már más, csak a pihenés. Tudod... - nyomok egy csókot a nyakára. - Megőrültem volna nélküled. Nagyon szeretlek, ha ezt mostanában nem nagyon mondtam volna.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Aug. 15, 2017 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Abban hamar megegyeztünk, hogy ez így nem normális állapot és sehová sem vezet, ha attól tartunk, mit mondunk vagy teszünk. Ellenben elég röhejes volt, hogy próbáltuk ezt leplezni, majd úgy döntöttünk, még sem tesszük. Emlékeztettem magam, hogy a férjem és nem egy első randin ülök vele. Bár tény, hogy a főztje még mindig túl meggyőző volt.
-Nem nagyon, bár elég viccesek lehetünk külső szemmel.-mosolyodom el, és ahogy visszakérdezek arra, hogy milyen volt a napja, valami olyasmit látok megcsillanni a szemében, amit rég láttam. Valami büszkeséget és izgalmat, ugyanakkor, ahogy megköszörüli a torkát, látom, hogy mennyire nehezen tudja ő is elönteni mit is lehet mondani a másiknak, s mit nem kellene.
-Ez aranyos. Üzletember. Bár jobb lenne, ha a csupasz képet és az öltönyt mellőznéd. Félre ne értsd, mindkettő jól áll, de az nem te vagy.-fintorodom el, remélve, hogy nem veszi sértésnek szavaim. Eddig nem zavarta, hogy nem kell mellettem zakóba csomagolva létezni, remélem ezután sem lesz máshogy.
Kezei közé veszi egyik kezem, mire szinte automatikusan reagálok és másik kezem is övével összefűzve tartom az asztal közepén.
-Szóval ma már számíthatok arra, hogy mellém bújsz az ágyban és nem a kanapét szeretgeted?-érdeklődöm fejem kicsit oldalra billentve.-Persze, megértem, ha nem akarsz ennyire sietni, de én örülnék neki. Mert hiányoztál már. Csak ez... fura volt most.-értem a konyhai jelenetre, amikor szívem szerint előre léptem volna és élveztem volna körém fonódó karjait, mégis az asztal felé léptem.-Viszont mielőtt alvásra gondolnánk...-húzom ki kezeim kezei közül, és felkapom üres tányérom, majd pördülve egyet, övét is a mosogatóhoz viszem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Aug. 15, 2017 5:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Alighanem nem csak aludni nem tudtunk az elmúlt pár napban, a veszekedés meg a bizonytalanság kihatott az étvágyunkra is. Legalábbis most, ahogy leülünk, szinte fájdalmasan csavar az éhség egyet a gyomromon, és úgy kezdünk neki mindketten a csirkének, hogy félni kezdek, egy szárnyas talán nem is lesz jelenleg nekünk elég. Ha így lesz is, örülök neki, mert valahol azt jelenti, hogy már nyugodtabbak vagyunk, és ha lassan, óvatosan is, de elkezdjük visszaépíteni a balhé előtti állapotot - legalábbis dolgozunk ezen.
Felnézek az éppen marcangolt csirkecombról, ahogy Les száján kiszalad egy rövid kis mondat, és látom, hogy megijed - nyilván nem bántásnak szánta, abszolút nem is veszem annak. Látom a zavarát, és kb ilyen az enyém is - pirulunk és szerencsétlenkedünk, mint a szüzek a nászéjszakán.
- Hát, ha vigasztal, én is ritka bénának érzem most magam, bármit is mondjak, vagy tegyek - dünnyögöm, zavaromban az asztalterítőt piszkálva, csaknem lyukat vakarok bele, aztán csak egy bólintással nyugtázom, miszerint Les-nek jó napja volt.
- Én is... szóval, elvoltam ma. Kihasználom a hetet a pihenésre, mert hétfőtől már üzletember vagyok - köszörülöm meg a torkomat, aztán összeszedem minden bátorságomat, átnyúlok az asztalon, és mancsomba fogom Les kezét.
- Tudod, csak azt akartam mondani, hogy én is sajnálom... az egészet, ami történt. Mindketten teljesen egyformán voltunk hülyék. Szóval... nem akarok újra veszekedni. Hiányoztál nekem. Hiányzott, ami köztünk volt azelőtt. Gyűlölöm a cirkuszt, meg amikor olyan a levegő a házban, mint a Titanic jéghegyének. Azt szeretném, ami eddig volt. Veled, melletted - szorongatom az ujjait izzadó kézzel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 14, 2017 7:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Fogalmam sincs, hogy félek vagy inkább örülök, hogy mindkettő egyszerre, s ha így is van, az ilyen hatást képes kihozni belőlem. Mint aki sokkot kap, vagy egy folyton repedő üveglapon sétálnék. Nincs biztos lépésem.
-Nem fogja, nem olyan típus.-biztosítom elmosolyodva, de látom rajta, hogy a távolságtartásom nem alaptalan, és ő sem igazán tudja mi a biztonságos lépés előre. Kihátrálok a bizonytalanból és teszek egy lépést hátra, majd leülök az asztalhoz. Tudtam, hogy lerí rólam, hogy vívódok, hogy egyszerre akarnám érezni ölelő karjait és csókjait, de ugyanakkor attól is tartottam, hogy mi van, ha ő nem így gondolja. Hogy bár azt mondtuk minden rendben, érezzük mindketten, hogy teljesen azért még semmi sincs rendben.
Elmosolyodom, mikor szed magának egy nagy adagot, majd hasonlóan teszek én is, és lassan falatozni kezdek. Az elmúlt napokban nem ettem sokat, és most mintha ismét emlékeztetne ez a helyzet arra, amilyen régen volt, ami a normális viszony volt kettőnk között.
-Jobb, mint az elmúlt három.-nem nézek rá, de ahogy elhagyja a mondat a szám, felemelem fejem, óvatosan rá emelve tekintetem, hogy ezt most jó vagy rossz néven veszi, hangomban ugyanis van némi gúny, de az is inkább valamiféle szomorúságnak tűnik.-Mármint... Jézusom, ez borzalmas.-nevetem végül el magam, mintha bolond lennék.-Komolyan, utoljára tini koromban éreztem így magam. Ne mond, hogy te nem.-napok óta nem nevettem egy jót, de a vaknak is feltűnne, hogy úgy ülünk egymással szemben, mint két tini az első csókjuk előtt.-Jó napom volt. Gyorsan végeztem. Pár régi tragacs, és a férjem főztje fogadott. Ennél jobban nem nagyon kívánhatnék mára.-harapok alsó ajkamba, mosolyogva, és remélem kicsit rá is ragad a hirtelen jövő jókedvemből és nem tőr ki köztünk újabb háború.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 14, 2017 6:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Épp a vacsora utolsó simításait végzem, és két tányérral egyensúlyozok az asztal felé, mikor beállít Les - igaza volt, tényleg időben ért haza. És ténylegesen jobb hangulatban, mint ahogy tegnap este.
- Szia - próbálkozom meg egy aprócska mosollyal, de nem kell hozzá sok ész, hogy rájöjjek, én magam is olyan furán viselkedem, ahogy ő. Kibékültünk ugyan, de nem tudom, ez mennyire hivatalos, így hát nem mer közeledni felém - ezt ezúttal bánom.
Gyorsan eltűnik a fürdőben, majd előkerül, immár tisztán és illatosan, és a jelek szerint igencsak éhesen.
- Mi? - bambulok egy sort, aztán rájövök, miről is beszél. - Ja igen, persze. Ha kirakod az ajtóra ezt a plakátot, meg a betérőknek odaadsz egy-egy szórólapot, már sokat segítesz nekem. Remélem a főnököd nem lesz háklis, és nem tépi lesz a jövőmet - nézek a papírokra, majd egy ideig, néhány másodpercig téblábolunk egymás körül ide-oda. Olyanok vagyunk most, mint a tinédzserek az első csók előtt: szeretnék is, de nem merik. Mire meg elhatároznám magam, hogy nemes egyszerűséggel magamhoz húzom, és megcsókolom, ő már dönt, és leül az asztalhoz, miközben szemmel láthatóan ugyanolyan zavarban van, mint én.
- Igen, persze... együnk - egyezek aztán bele, majd követem példáját, és leülök vele szemben. Én sem ettem sokat egész nap, így korog a gyomrom, hát jó alapos adagot pakolok a tányéromra.
- Milyen volt a napod? - érdeklődöm aztán. Ha azt mondja, jobb, mint tegnap - már csak a hangulata miatt is - akkor azt hiszem, tényleg túl vagyunk a nehezén. Legalábbis bennem már nyoma sincs a harag apró szikrájának sem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Júl. 19, 2017 5:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Ne részletezzük - húzom félre a számat, ahogy szóba kerül, a férfiak mit csinálhatnak a poszterek láttán. - Bár a bögyös nők sokat nyomnának a latban nálam is. És inkább a poszterek láttán jöjjenek lázba, mint tőled - dünnyögöm aztán félhangosan a végére, aztán látványosan kerülöm Les tekintetét, legalább addig, míg uralni tudom kissé a gondolataimat, meg az arcvonásaimat is. Bár ahogy látom hogyan pillant rám, lehet hogy nem voltam teljesen sikeres. Mindenesetre szó nélkül hagyja, hogy általában nyitott könyv vagyok a számára, hála az égnek.
- Akkor azt mondom, másszunk vissza a hálószobába, vagy akár a nappaliba. Ma nincs kedvem semmihez, max némi tévénézéshez. Szóval, ott hozzám bújhatsz - mosolygok, megfogva Les kezét, és átvonulok vele a nappaliba, a jókora tévé elé. Épp itt lesz az ideje némi lazításnak, még legalább a mai napot használjuk ki erre.

(nappali)
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Júl. 18, 2017 6:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

-Máshoz is értenék, de nem, engem mindig is az olajos kezek, a szagok éltettek. Én ott nőttem fel. Egy koszos műhelyben, és tetszik vagy sem, ahogy most, úgy akkor is bögyös csajok poszterei voltak az öltözőkben, fürdőkben és isten tudja, hogy mit csinált a képek láttán.-ha tudta volna, hogy a mostani helyem mekkora Kánaán a régiekhez képest, meglepődött volna. Értettem, legalábbis próbáltam őt megérteni, de elég nehezemre esett elrugaszkodni annyira a földtől, mint neki. Szemeiben látom, hogy elkalandozik, de hamar, mintha ezt ő is észrevenné, ismét rám néz. Úgy teszek, mintha semmit sem láttam volna, ugyanakkor elkap a rossz érzés, így próbálom azt magamban is igen mélyre temetni és semmisnek tekinteni.
-Fogalmam sincs, nincsenek terveim.-ismerem el hangosan is, miközben egyre azon gondolkodom, hogy hogyan tovább.-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ilyenre terveztem a reggelt... jobban örültem volna annak, ha hozzád bújhatok mondjuk...-mosolyodom el kicsit bánatosan, nagyot sóhajtva és abbahagyom tarkójának masszírozását, szemébe nézek, mintha abból akarnám kiolvasni gondolatait, amire persze képtelen vagyok. De azt ő láthatja rajtam, hogy valóban fogalmam sincs, merre van az előre, mégis próbálnék a megcsömörlött reggelünkből tenni egy lépést előre, valamiféle célt találva a mai napnak.-Felőlem egész nap lógathatjuk a lábunkat, holnaptól úgy is visszaáll minden a régibe. Legalábbis, majdnem a régibe.-tekintek legalább annyira ki, hogy pontosabban lássuk mi az, ami biztos. Még...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Júl. 18, 2017 3:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Pedig boszorkány vagy. Fejleszthetnéd ezt a képességedet is - dünnyögöm kissé mogorván. Persze, nem rá haragszom, hanem inkább magamra, meg erre az egész hülye helyzetre. Itt lenne a lehetőség belevágni valamibe, a kimenetel viszont kétesélyes. Vagy jól járunk, vagy nem én csak én zuhanok a mélybe, hanem magammal rántom őt is.
Engedem, hogy letúrja könyökömet az asztalról, és az ölembe fészkelje magát. Igyekszik kissé pozitív lenni, és lelket önteni belém. Ez alighanem működne is, ha nem látnék a tekintetében merőben mást: ennek a totális ellenkezőjét.
- Nem az egész világ fájdalmát viselem. A sajátom épp elég nekem - morgom kissé megsértve. Nem akarok én mártírkodni, csak simán elkeseredtem, és ennyi.
- Nézd, te a saját munkádat végzed. Azt, amit szeretsz, és gyanítom ha összekötöznélek se tudnálak elrángatni abból a műhelyből. Olyan nagy baj az, ha én is olyat akarok csinálni, amiben kedvem telik? Felajánlottam, hogy dolgozzunk közösen, elutasítottad. Megértettem, mert tudom, hogy téged mi éltet. Az én éltető gondolatom viszont az a rögeszme, ami gyökeret vert a fejemben - sóhajtok, de hagyom, hagy turkálja a hajamat, ez általában elég jól beválik feszültséglevezetés címszóval. Közben már azon jár az agyam, hogy holnap Les dolgozni megy, és amint kiteszi a lábát a házból, én is azt fogom tenni. Csak épp nem munka után megyek majd, mint ő hiszi... hanem el, a város széli használtautó-piacra a lakóautóval. Jó állapotú, ha van némi szerencsém, néhány óra alatt túladok rajta. Mire Les hazajön, kész tények elé fogom állítani. Biztos, hogy lesz belőle némi hiszti, megkockáztatom, hogy némi kanapén alvás is, de előbb-utóbb úgyis meg fogja érteni, hogy ezt kettőnkért teszem. Vagyis, egész pontosan, a későbbi hármunkért.
- Na jó, mik a tervek mára? - váltok témát, még mielőtt belelátna a fejembe. Itt, ülő helyemben kitekerné érte a nyakamat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 17, 2017 8:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Próbáltam pozitív lenni, háttérbe szorítani a kontra érveket és inkább a mellette lévőket figyelembe venni, de egyszerűen nem ment. Ennek jó sok és jó nyomós okai voltak. Féltem, hogy mindent elvesztünk, ami eddig a mienk volt, és rettegtem tőle, hogy olyasmi történik, ami ellen semmit sem tudunk tenni, csak elúszunk a nyugalmas beletörődésbe.
-Bárcsak a jövőbe látnék, de nem tudok.-suttogom neki háttal, inkább magamnak kívánva ezt, hogy azt mondhassam neki, igen, ez egy jó ötlet, egy jövedelmező üzlettel, de nem mertem volna ezt így kijelenteni, akárhogy is próbáltam volna.
Próbál ő lenni a pozitív felem, és próbálom a lelkesedését átérezni legalább annyira, hogy szembe merjek vele fordulni, de nem merek. Rettegek tőle, hogy ha meglátja tekintetemben a félelmet, hogy mennyire képtelen vagyok ebben most mellette állni... nem akartam vele vitatkozni. Veszek egy mély levegőt, nyelek egy nagyot, s mégis elé fordulok végül.
-Talán igazad lehet.-próbálok mosolyt erőltetni arcomra, majd elindulok felé, hátrébb tessékelve őt könyökéről és féloldalasan ölébe ülök.
-Ne merészelj nekem itt önsajnálatba meg önmarcangolásba kezdeni, hallod! Nem egy ilyen alakhoz mentem feleségül.-fogom közre határozottan arcát és elérem, hogy szemembe nézzen.-Nekem elég van, tökéletes, és legkevésbé sem érdekel, hogy a világon más mit gondol rólad. De kezdhetnél olyan földi dolgokkal is, mint a legtöbb ember. Tudod, felcsapni az újságot, a laptop tetejét és álláshirdetéseket nézegetni. Nem fog semmi az öledbe pottyanni. Ahogy a jó ötlet is csak egy jó ötlet, amíg nem jársz utána, hogy milyen vonzata van. Mik a szabályok és a többi.-tanácsolom, ajkamon óvatos mosollyal, amiről nem tudom, hogy félelmet tükröz-e, amiért kicsit azt érzem, hogy ellene beszéltem, vagy csak a bizonytalanságomról ad tanúbizonyságot, amit nyilvánvalóan eddig is éreztem.-Szeretlek, csak jobban szeretlek akkor, mikor nem vágsz ilyen reményvesztett arcot és nem teszel úgy, mintha a világ összes fájdalma a tied lenne. Itt vagyok és nem megyek sehová, szóval jó lenne, ha összeszednéd magad és a sarkadra állnál. Már csak a leendő gyereked kedvéért is. Nem azt akarom neki mesélni, hogy az apja fülét farkát behúzva elkönyvelte magát évekkel ezelőtt egy haszontalan alaknak.-kérem, mert őszintén kétségbe ejt, hogy ennyire letört, mint a bili füle. Nem akartam mást, csak egy kis csillogást látni a hirtelen fakóvá vált tekintetbe, így magamhoz húzom, csókot nyomok homlokára, és magamhoz ölelem, ujjaimmal hajába túrva. Tudom, hogy látja arcom rezdülését, hogy vívódok, a józan és a szeretetemnek hála keltett gondolatok között, amik próbálják a racionalista gondolatokat elengedni és kicsit szállni hagyni az optimista kilátásokat...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 17, 2017 5:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Körülbelül erre számítottam Les-től, és a legrosszabb, hogy részben igaza van. De csak részben. Igen, kockáztatnék... de ahogy mondani szokták, kockázat nélkül nincs siker.
- Igen, hát ez az - dünnyögöm csüggedten, és az asztalra könyökölök. - Ezért tépelődöm már napok óta magamban. Tudod... - nézek fel aztán az omlettből szerelmemre - te olyan munkát végzel, amit szeretsz. Én is ilyet szeretnék. Ahol magam ura vagyok, ahol kiélhetem azt az érzést, amit te a motorok mellett. De az tagadhatatlan tény, hogy noha jogom van normális munkához, ahhoz nincs, hogy kockára tegyem a megélhetésünket - támasztom az arcomat a tenyerembe elkeseredve. - Bárcsak tudnám, mi az ördögöt tegyek! - teszem aztán hozzá. - Hacsak... nem, közbe ne szólj! Hacsak el nem adom a lakóautót. Figyelj, ez már szóba került egyszer-kétszer, de mindeddig lebeszéltél róla. Viszont abból a pénzből elindíthatnám a saját vállalkozásomat. Ha belebukom, hát... nem azt a pénzt veszítem el, ami a kettőnk közös jövőjét, vagyis hármunkét hivatott megalapozni. Ha viszont a megérzéseim nem csalnak, és beindul az üzlet, akkor már te sem sajnálnád a lakóautót. Talán vehetünk helyette majd másikat. Jobbat, szebbet is - magyarázkodom, aztán keserveset sóhajtok, az orrom meg már csaknem az omlettbe lóg a kesergéstől.
- Néha úgy érzem, hogy egyszerűen nem vagyok én jó a világon semmire - mondom ki azt az érzést, ami azóta rágja a lelkemet, hogy rövid úton lapátra tettek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 6:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Hallgatom, de olyan áhítattal és döbbenettel, hogy még szemeim is elkerekednek az ötlet kibontakozása hallatán. Az omlettben turkálva nem tudom melyik részt mondjam ki először, így inkább a narancslevembe iszok és próbálok ezzel is némi időt adni magamnak. Őt viszont a csendességem tudom, hogy elkezdi kizsigerelni, ezt a részt ár ismerem.
-Hűű, mármint hűű...-nyelek nagyot, némi omlettet hagyva a tányéromon.-Ez egy jó gondolat, de a szépséghibát, ahogy te hívtad, jól kiemelted. Az egy elég nagy szépséghiba.-hívom rá fel figyelmem, és nem tudom, hogy ezzel végleg elkeserítem-e vagy inkább felhúzom az örök optimizmusommal.-Néhány ezer dollárt? Ugye most hallottad magad?-nézek rá ismét elkerekedő szemekkel, de ez már nem a csodálkozásom jele, inkább a meglepettségem és a hüledezésemé.-Ha elbukunk annyit... Jelenleg, ne vedd magadra, de attól a néhány ezer dollártól érezhetjük úgy, hogy nem vagyunk a totál csőd szélén.-hívom rá fel figyelmem, talán kicsit hevesebben, mint szerettem volna. Nem mérges voltam, de furcsa érzés töltött el.-A rengeteg engedély, a rengeteg szabály, mire beindul, már, ha a turisták valóban vevők az ilyesmire... hisz a város hemzseg a kajáldáktól.-állok fel, mikor az utolsó falatot már nem vagyok képes lenyomni a torkomon. A mosogatóhoz sétálok és a narancslé helyére egy pohár vizet töltök.-Gondoljuk át,egy kicsit. Nem akarom ezt elveszteni. Sem a leendő gyerek...-nézek rá, mert tudom, hogy talán az aggódásom most kicsit messze ment, így szemembe némi félelem is szökik, amiért mindezt ilyen hévvel adom neki elő.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 5:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Ezt akár már holnap is elintézhetjük a hivatalban, ha addig meg nem gondolod magam szerény nevemet illetően - válaszolom, aztán kérdésére turkálni kezdek egy zöldborsót az omlettben.
- Nem, nem akarom átalakítani a lakókocsit. Inkább vennék egy másikat - bököm ki aztán, majd mikor Les vet rám egy meghökkent tekintetet úgy döntök, hogy bővebben is elmagyarázom a dolgot. - Emlékszel, mikor először azt mondtam, hogy lehetnék a magam ura is? Bárhogy is rágom meg a dolgot, újra és újra ide lyukadok ki. Ha vennék egy lestrapált lakókocsit, és átalakítanám, lehetne egy saját büfém. Árulhatnék igazi streetfood kajákat... hamburgert, hot dogot, gumbót, po-boy szendvicset, gyrost és ilyesmit. A városban, bármerre is jártam, nem nagyon láttam hasonlót, csak olyan éttermeket, ahová beülnek a népek. Itt rengeteg turista mozog, biztos vagyok benne, hogy szívesen vennék, ha a nézelődésre való idejük egy részét nem kéne egy kajáldában üldögélésre fordítaniuk. Ahogy láttam, eddig bejött neked a főztöm, remélem ez nem csupán elfogultság. Szóval, belevághatnék... - vonogatom a vállamat. - Én lennék magam főnöke, és senki nem rúghatna ki. A dolog szépséghibája most már csak egy valami. Szükségem lenne a pénzre, a nyeremény maradékára. És ezért hezitálok még a dolgon. Mert ha a dolog bejön, ezt a pénzt bőven megsokszorozhatom. Ha nem... akkor viszont elbuktam néhány ezer dollárt - sóhajtok végül fel. A felelőtlen költekezéstől és felelőtlen gondolkodástól most már visszatart a tény, hogy nem csak saját magamért vagyok felelős.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 5:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Elmosolyodva figyelem, ahogy méreget, hogy emlékezteti magát és engem is, hogy a nevem kapcsán nem szálltam vitába, megértette az én nézőpontom is.
-Hát, ehhez már csak egy papír kell és végleg az enyém lesz. És szeretném, ha az lenne.-mosolygok határozottan, valószínűleg ezzel épp annyira meglepve őt, mint saját magam is.
De aztán kiadom az utasítást és hagyom, hogy ő az omlettel foglalkozzon, míg én megterítek, s helyet foglalok. Az újságot gondosan félre teszem és terveim szerint kivágom később a cikket, s ha nem is keretbe, de szeretném eltenni. Soha, senki nem tett értem ilyesmit, ez viszont olyasmi volt, amire mindig is emlékezni akartam.
Mikor végre elkészül a reggeli és leül velem szembe, kérdésére hunyorogva döntöm oldalra fejem.
-Mik a terveid?-szegezem neki a kérdést kíváncsian, míg egy falatot a villámra véve úgy csinálok, mintha próbálnák a gondolataiban olvasni.-A lakókocsi marad, nem alakítjuk át. De bármi másban támogatlak. Amíg nem idegeneknek kell ücsörögnie a teraszunkon és nem én leszek a felszolgáló. A forró nacit azt hiszem megtartom a te örömödre.-mosolyodom el alsó ajkamba harapva, majd várom, hogy mivel hozakodik elő.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 4:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Kissé csalódottan nézem, ahogy Les megszabadul a ragtapasztól. Igazán kár, aranyosak voltak együtt, szerelmem és Mickey egér párosa. Aztán ebből a csalódottságból kiragad a reggeli újság érkezése, és míg Les átfutja a sorokat, én lefoglalom magam az omlett hozzávalóinak elkészítésével. Csak akkor áll meg kezem a sajtreszelő felett, mikor Les felkel az asztaltól. Nem szól egy szót sem, csak néz rám, de ez a tekintet többet mond annál, mintha monológot tartana. Minden érzelme ott tükröződik a pillantásában, és megnyugszom ezt látva. Főképp akkor, amikor felágaskodik, és megcsókol, lassan, lágyan, érzékien, aztán a meghatottság a visszájára fordul: a szavak, amiket mond, csaknem könnyet csalnak a szemembe. Mit számítanak a veszekedéseink, az apró viták és néha a nézeteltérések? Tudjuk, mit jelentünk a másiknak, és ezekért a pillanatokért érdemes túljutni mindenen, de mindenen. Ezek a pillanatok a közös életünk értelmei.
- Örülök, hogy tetszik így a neved - mondom aztán kedvesen, és átölelem Les derekát. - Amikor felvetettem, hogy a nevemet felvehetnéd, láttam, hogy nem nagyon vagy elragadtatva az ötlettől. Nyilván fontos neked a saját neved, és ezt megértem. Gondoltam, talán így nem lesz ellene kifogásod. A saját neved, mégis benne van, hogy hozzám tartozol - simítok végig Les arcán, aztán tréfásan szalutálok, ahogy kifordul a karjaim közül, kiadja a reggeli iránti igényét, és szorgoskodni kezd körülöttem.
- Igenis, asszonyom! - állok vigyázzba egy pillanatba, aztán gyorsan összedobom az omlettet. Beborítom a tojásokat a serpenyőbe, megszórom bőven zöldborsóval, a tetejére szórom a sajtot, aztán mikor emelkedni kezd megfordítom. Még néhány perc, aztán lekapcsolom a tűzhelyet, és máris ínycsiklandozó illatok szállnak a konyhában.
Becsületesen fele-fele alapon kiosztom az ételt, aztán leülök az asztalhoz, és nekiesek a kajának, mint aki ki tudja mikor evett utoljára.
- Mondd... - nézek fel aztán az omlettről Les-re. - Szerinted a város népe mit szólna a konyhaművészetemhez? - kockáztatok meg egy látszólag apró és lényegtelen kis kérdést, amivel talán felvezethetem az ötletemet - kérdés, mit szól majd hozzá szerelmem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 12:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

A reggeli gyors ébredés szó szerint fejbe vág, és szédületesen hat rám. Ölbe kapva visz el a konyháig, én fintorogva fogom fejem, és mikor a ragtapaszt a homlokomra nyomja, elfintorodom.
-Életed értelme boszorkány. Ezt ne felejtsd el. De az omlett jól hangzik.-mondom morcosan, majd kedvesen mosolyogva, letépve a ragtapaszt és helyre igazítom a felhasadt bőrt és visszaszorítom a pukli növekedését, ami emlékeztetne a ma reggelre.
Figyelem, ahogy pördül, fordul, elém tolva a kávém, aminek láttán felcsillannak szemeim, és egy mosollyal díjazva kortyolok bele a habba. Ő közben a hűtőben turkál, majd sebesen megfordulva az ajtóhoz lép és behozza az újságokat. Fogalmam sincs mitől lett ennyi energiája, de kezdem irigyelni.
-Hmm, lássuk.-fogom kezembe az újságot, amit készségesen kinyitott az adott oldalon, és olvasni kezdek, figyelmesen és minden szót elraktározva agyamban. Érzem, ahogy elönt a melegség, hogy tarkómtól végigsiklik gerincemen egy kellemes bizsergés, hogy alsó ajkamba harapva próbálok összeszoruló torkomnak ellen állni, s a lágy mosolyom mellé nem engedem, hogy csillogó szememből egy sós könnycsepp is alább guruljon.
A nevem, Leslie Elisabeth Shay-Wolfswood és a férjed szó láttán egyszerre pirulok el, szorul össze még jobban gyomrom és a pillangók úgy kezdenek bennem röpködni, hogy szinte beleszédülök. Nem nézek rá, mégis érzem fürkésző tekintetér, ahogy reakciómra vár, viszont én talán aljasan, de kitartóan bámulom az újságot, kicsit élvezve a helyzetem, ízlelgetve a szavakat, hagyom magam, hogy a pillanat úgy járjon át, mintha az életem is ettől függne.
Felállok, lassan, kimérten, tekintetem övébe fúrom, de még mindig nem mondok semmit. Szavak nélkül is beszélek, és tudom, hogy érti minden mozdulatom. Lábujjhegyre állva, lassan csókolom meg, de még mindig élvezkedve az idegen, mégis lehengerlő érzelmekben.
-Neked adom a testem, hogy ketten eggyé váljunk. Neked adom a lelkem, az idők végezetéig.-suttogom homlokom övének nyomva.-Bár kicsit hosszú, de tetszik. Leslie Elisabeth Shay-Wolfswood...-ízlelgetem mosolyogva. Tudta, hogy saját nevemtől sosem válnék meg. Ez az egy emlékeztetett arra, hogy volt családom valamikor. Hogy volt egy anyám, aki rég meghalt. De így lehettem az, aki voltam és vetítette elém a jövőm.-Na csináld azt az omlettet, mielőtt felfallak reggelire.-tolom el magamtól, sugárzó mosollyal lépek mellé, hogy elkezdjem megteríteni az asztalt, elővéve a tányérokat és a narancsléhez a poharakat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 11:18 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

(nappali)

Óvatosan leteszem Les-t a konyhaszékre, az asztal mellé, aztán amíg sziszegve tapogatja a homlokát, lefőzöm a kávét, felturbózom az övét egy nagy adag tejszínhabbal, még fahéjat is szórok a tetejére, és elé teszem.
- Nagyon fáj? - mosolygok, lehajolva szemügyre véve a fejét, aztán kihúzom az egyik fiókot, és egy rajzfilmfigurás ragtapaszt nyomok óvatosan a már szemmel látható kis puklira. Távolabbról vigyorogva szemlélem a művemet, majd kinyitom a hűtő ajtaját.
- Mit szól az én életem értelme egy napindító omletthez? - érdeklődöm. - Mondjuk, narancslével - teszem hozzá, de még mielőtt Les válaszolhatna, valami hallhatóan csattan a bejárati ajtón, mire elengedem a hűtő ajtaját, és egy rikkanással kiporzok a konyhából. Egy perc múlva vissza is térek, a városi napilapot lóbálva a kezemben.
- Hm... elvileg itt a hirdetésem - vonogatom a szemöldökömet. -Tessék, élvezd végleg ki a győzelmedet - nevetek aztán jókedvűen, és Les elé tolom az újságot, majd amíg ő olvas, addig ténylegesen hozzákezdek az omlett gyártásához. Fél szemmel közben persze azért odapislogok rá, hogy lássam, milyen reakciót váltanak ki belőle a szavaim, amiket tegnap nem láthatott.
A hirdetést ugyanis ezzel a szöveggel adtam fel:

"Emlékszem, karácsony közeledett... Az első igazi ünnep az életemben. Ünneplőbe öltözött utcákkal, szépen díszített fával, sok-sok finomsággal, talán szeretettel, békességgel, töltődéssel. És ajándékokkal. Sok-sok ajándékkal... de nekem csak egy kell. Egy ajándék. Az igazi. Aki nem ünneptől függ, nem karácsonytól, húsvéttól, születésnaptól. Mert amikor megkapom, az a nap karácsony, húsvét, születésnap. Ünnep. A legcsodásabb ünnep. Az Ajándéktól. Az Igazitól. Tőled. Lehet sok "nagy Ő", de mindenkinek csak egy olyan adatik, aki kiforgatja minden sarkából az életét - és nekem az Te vagy. Az én csodálatos, gyönyörű feleségem, Leslie Elisabeth Shay-Wolfswood. Te vagy a mindenem, és veled akarom leélni az egész életet. Azt mondják, jöjjön bár jó, bár rossz... de ha te mellettem vagy, tudom, hogy semmi rossz nem jöhet. El nem mondható, mennyire szeretlek.

Férjed, Chriest Wolfswood"


Látom, ahogy lerakja az újságot, én pedig némileg félve pislogok rá: kissé aggódva várom, hogyan reagál a névhez, hogy a sajátomat is hozzá csatoltam az övéhez.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Május 20, 2017 7:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Próbáltam nem foglalkozni a ténnyel, hogy ha az ő pártját fogom, nem fogom megérteni Hays oldalát, fordítva viszont épp ellene lépek egyet. Láttam a sebeket, orromban keveredett két ismerős szag, a vér és a testvérem szaga. Nem tudtam, mennyire hibáztassam vagy mennyire ne. Nem tudtam, hogy ne mondjam ki azt, amit ki akarok, vagy inkább egyenesen, gondolkodás nélkül cselekedjek. Legszívesebben rávilágítottam volna, hogy ez a város nem olyan, mint a többi, nem rohangálhat ide-oda, és nem várhatja, hogy egy alfa jól fogadjon egy idegen másikat, még akkor se, ha az jelen esetben a tulajdon testvérének a férje. Én sem rohangáltam volna csak úgy az ő területükön.
-És ha baj lesz? Min fog változtatni? Bár nem vagy a halálodon, jól sem vagy.-makacskodom, igaz abban is reménykedem, hogy idővel meg tudjuk beszélni a történteket, normális, kulturált ember módjára.
-Azt még meglátjuk. Nem tépem le a fejed, de...-harapom el mondandóm, és inkább megrázom fejem és nem fejezem be a mondatot, ellenben a gyógyulására koncentrálom a beszélgetést.
Feláll és a szoba felé kezdem irányítani, mire már egészen más hangnemben szólunk a másikhoz. Bár a szag, amit áraszt magából cseppet sincs ínyemre.
-Fürödj meg, különben elájulok a szagodtól. De már az is nagy segítség lenne, ha beleülnél egy kád vízbe, közbe helyrehoználak. De rettentően idegesít Hayley szaga.Mert csak emlékeztet rá, hogy milyen helyzetbe hoztál.-épp csak kezem nem kapom a szám elé, de végre kinyögöm azt, ami böki a csőröm, és tudom, hogy ez arcomra is kiül semmi perc alatt.-Kérlek, csak ne nehezítsd meg.-kérem, mielőtt ellenkezhetne, és próbálom hangom kedvesebbé varázsolni, ám arcomon minden izom megfeszül, és szememben csillogó aggodalmam eltörpül emellett.

|| Háló
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Május 20, 2017 7:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Csak egy mérges-megbántott pillantással tudatom, hogy a szavai igenis rosszul esnek. Oké, hibás vagyok, az tény, mert nem figyeltem, elragadott a vadászat heve, és az ösztön. De az isten szerelmére, miért kell azonnal dúvad módjára rárontani arra, aki egészen véletlen másik falka területére téved? Nem jelöltem körbe a területet, magaménak követelve, és nem kerestem a bajt direkte. Hayley Marshall megvárhatta volna a napkeltét, és kulturált emberek módjára megbeszélhettük volna a dolgot, mit keresek ott, és ki is vagyok. Akkor nem lenne Les olyan helyzetben, hogy nem tudja, kit szúrjon le, és kit sajnáljon, plusz én sem úgy festenék, mintha darálóban vagy mozsárban töltöttem volna az éjszakámat.
Végighallgatja a történetemet, és látom, hogy szaporán nyeldekel, alighanem azért, hogy magába fojtsa a véleményét. Helyette odalép, és felsegít a székből, én pedig kénytelen vagyok elfogadni a támogatását, mert magamtól elég nehezen megy a mozgás. A farkaslét gyorsan gyógyítja a sebeket, de ezeket egy másik vérfarkas okozta, szóval mégsem megy a dolog annyira könnyen, mint máskor.
- Nem lesz gond abból, ha ma nem mész be? - kérdezem. - Csak mert nem szeretném, ha utána azért is én lennék bűnösnek kikiáltva - teszem hozzá. Már így is úgy érzem magam, mint az elítélt a nyaktiló felé közelítve, mert tisztában vagyok vele, hogy a "később megbeszéljük" dolog sem lesz egy fákylásmenet, vagy egy jutalom.
- A tegyük rendben dolgot úgy érted, hogy nem, nem fogsz megölni, mert szeretsz, vagy úgy, hogy megvárod amíg újra ép és egészséges leszek, és akkor téped majd le a fejem? - próbálkozom meg egy halvány mosollyal, hátha feloldom kissé a nem épp rózsaszín légkört, aztán megállok, ahogy Les szemügyre veszi számos sérülésemet.
- Bármi is kell, nem számít. Örülnék, ha kissé összefoltoznál. A te erőddel egy perc, és vége, anélkül meg egész nap nyögdécselhetnék. Ugye segítesz? - vetem be a jól bevált boci tekintetet, amitől a kőszikla is meglágyulna.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Május 20, 2017 5:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Valahogy próbáltam egyensúlyt teremteni a gondolataim, a jelenem, a tegnap estém és a történtek között. Világossá vált, hogy valami nincs rendben köztünk ismét, és az okokat, mivel nem is keretük még, még nehezebben kezeltem az ilyen helyzeteket. A pláne, hogy éreztem a testvérem szagát is rajta. Úgy éreztem, hogy két szék közé estem, teljesen mindegy, hogy kinek a pártját fogom, valakit így is, úgy is "cserben hagyok".
-Nem ezt mondtam, de igen, ahogy ismerlek, igen.-meggondolatlanul hagyják el a szavak szám, s mivel ő sem volt éppen jó hangulatában, nem hiszem, hogy azt gondolná, ezt nem szándékosan vágtam a fejéhez és végképp nem gondoltam komolyan. Mégis nehezemre esett volna gondolkodni, s a kimondott szavak belőle is könnyedén jutnak el dühöngő elmémig.
Ajkam összeszorítva parancsolok megálljt az előtörni készülő szavaknak, és inkább csendben szorítom ökölbe a kezem, mikor kikapja belőle a csirkét, minthogy meggondolatlanul megint engedjek mindannak a szóáradatnak, ami a helyzeten csak ronthat.
Percek telnek, ahogy beszél, hallgatom a történetet, miközben a konyhapultnak támaszkodom. Figyelem, ahogy feláll, ahogy próbálkozik, mire mellé lépek, és átölelem úgy, hogy meg tudjon bennem támaszkodni.
-Hagyjuk. Tegyünk rendbe, ma nem megyek be dolgozni. Pihenned kell.-hangomban megbújik az aggódás, de valami fura, abszurd elegyet alkot azzal a sejtelmes semlegességgel, ami rám a legkevésbé sem volt jellemző.-Majd megbeszéljük a történteket, ha jobban vagy.-remélem így is lesz, mert túl sok kérdés forog most a fejemben, amivel nem tudok és nem is akarok foglalkozni, mégsem hagynak nyugalmat elmémnek. Az viszont biztos jele volt ennek, hogy tereltem és inkább elhessegettem a problémát, mintsem azonnal meg akarjam oldani.-Össze tudlak foltozni, semmi perc alatt, de ahhoz kellene ez meg az.-vizsgálom meg közelebbről is a sérüléseket.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Május 20, 2017 10:47 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Na tessék. Ennyit az elképzelt apokalipszisről, ami ténylegesen ki is tört. Valahogy előre tudtam, hogy ez lesz, mert ismerem már Les ezen oldalát. Nem csoda, hogy kiakadt, bár ha jobban megnézzük, nekem is bőven van rá okom.
Ilyen dühösnek viszont még tényleg csak nagyon ritkán láttam. Úgy sziszeg, mint egy köpködő kobra, és olyan elánnal indul meg felém, mintha minimum el akarna taposni. Meghökkenten hátrálni kezdek előre - a székkel egyetemben - amíg el nem érek a falig, de még szinte lélegzetvételnyi időt sem hagy nekem, máris úgy soroz meg szavaival, mintha balegyeneseket öklözne belém. Ettől viszont átkattan bennem az a bizonyos kapcsoló, és az eddig érzett bűntudat és lelkifurdalás valami teljesen másba fordul át.
- Örülök, hogy hazajöhettem az én kedves, szerető, gyengéd feleségemhez. Egyébként itthon van? - kérdezem meglehetősen epésen. Jellemző, hogy meg sem kérdezi, mi történt. Ahogy megérzi rajtam a testvére szagát, azonnal én vagyok felelősként elkönyvelve természetesen. Még úgy is, hogy annak a Hayleynek vagy kinek haja szála sem görbült, én meg úgy jöttem haza, mint egy sebesült partizán.
- Hát persze, csak nekem mehetett el az eszem, mi? - dühöngök, kb már olyan hangnemben és hangerőséggel, ahogy ő is. Szívesen felpattannék a székről, de gyanítom, eltartana egy ideig, inkább az ülve zsémbelést választom program gyanánt.
- Nyilvánvalóan nem igazán érdekel az én verzióm, de ettől függetlenül úgy hiszem, elmondomom. Képzeld, tényleg a parkban voltam, a saját külön bejáratú bokrom alatt, és sima lett volna az éjszaka, ha nem éppen előttem baktat el az a nyúl - fújok nagyot. Emlékemben még él a bamba ábrázatú tapsi meglepett ábrázata, amikor egy jól megtermett farkassal találta magát szemben. - Egy bizonyos fokig képes vagyok az öntudatom megőrzésére átváltozva is, de farkas voltam, ráadásul éhes. Vess rám keresztet érte - morgom, aztán visszaveszem a húst Les kezéből, és egy mordulással újfent az arcomra csapom. - A lényeg, hogy üldözni kezdtem azt a dögöt, egészen az erdőig. Úgy belefeledkeztem a vadászatba, hogy mire észbe kaptam, már egy másik falka területén jártam. Azonnal sarkon is akartam fordulni, mert nem kerestem a bajt, de addigra már a nyakamon is volt a kedves testvéred. Szintén négy lábon - mesélem a történteket, meglehetősen zabosan. - Úgy esett nekem, mint egy őrült. Gyanítom csak azért nem harapta át a nyakamat, mert eljött a hajnal, és elkezdődött a visszaváltozás. Legalábbis nálam. Ahogy észrevettem, ő... - rázom meg a fejem, elnapolva a problémát, hogy a jelek szerint őt nem nagyon érintette a holdfázis, akkor és úgy vedlett vissza emberré, ahogy akart. - A lényeg, hogy amikor közölte a nevét, már tudtam, ki az, még akkor is, ha nem láttam előtte. Nem mondom, hogy szívbeli barátok lettünk, de azért nem is nyírtuk ki egymást - nézek Les-re durcásan. - Szóval bárhogy is gondolod, nem én kezdtem a balhét. De nem muszáj persze hinned nekem, ahogy értem aggódnod sem. Ha gondolod, nyugodtan menj, nézd meg, ő jól érzi-e magát. Én addig megnyalogatom a sebeimet, aztán bedőlök az ágyba. Remélem arra ébredek, hogy egy rémálom volt az egész - motyogom még az orrom alatt tényleg megbántódva, majd igyekszem feltápászkodni a szék ölelő karjaiból - kb olyan lendülettel és intenzitással, mint az öregek otthonának valamelyik lakója.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Május 19, 2017 8:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Az éjszaka túl lassan telik, s csontjaim fájnak, de ellenállok. Kitartóan, miután elmosogatok és elpakolok, na meg kitakarítok ott, "ahol a papok táncolnak", lefürdök és lefekszem. Aludni ilyenkor nem sokat tudok, a gondolataim viszont mintha önálló életet élnének, s hiába próbálok megálljt parancsolni magamnak, nem tudok. Nem jön álom a szememre, ellenben rossz érzés kerülget, és még rosszabb ébreszt reggel. Fogalmam sincs, mikor és hogyan alszom el, reggel mégsem érzem magam fáradtnak. Korán ébredek, mint mindig, és hogy a reggelit megelőzzem, a tegnap félbehagyott mosást is befejezve, kiteregetek, majd felöltözöm.
Hallom, hogy csukódik az ajtó, mire nagy elánnal indulok a konyha felé, arcomon mosollyal, még annak ellenére is, hogy nem éppen a legszebb módon váltunk el tegnap este.
Amikor viszont odaérek a konyhába, nem épp az a látvány fogad, mint amit elképzeltem. Szeme alatt egy csirkecombbal ücsörög, és érzem a vér szagát, ahogy hirtelen, szinte azonnal megérzek még egy ismerős szagot.
-Mi a francot csináltál? Nem arról volt szó, hogy lefekszel egy bokor alá és...-lépek elé, de olyan sebességgel, mintha én magam is vámpír lennék. -Ne....-sziszegem, ahogy szinte biztosra veszem a szag forrását.-Elment az eszed? Mi a francot kerestél a Hayley területén?
És mi a francot képzeltél?
-szegezem neki a kérdést, elkapva kezét a szeme elől, nem túl kedvesen, hogy az alatta lévő dagadt, véraláfutásos szemet is megvizslathassam. Tele van kék-zöld foltokkal, karcolásokkal, ami farkas alakjának hála már gyógyult valamicskét. Jelenleg mégis dühös vagyok és nehezen, szaggatva veszem a levegőt ennek hála.-Hozok kötszert, bár először le kellene fürödnöd, mielőtt nagyobb bajok lennének.-próbálom visszafogni magam, ám soha nem látott erő jár át, s a kezemben lévő fagyos húsban lévő csont recsegni kezd a szorításomnak hála. Mi a francot képzelt? És mit keresett a testvérem falkájának területén?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Május 17, 2017 5:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

(erdő)

Ez az éjszaka nem éppen úgy sikerült, ahogy azt előre terveztem. Jelenleg úgy festek, mint egy nem túl dicsőséges csata utolsó túlélője, és tudom, hogy ezért is meg lesz mosva a fejem jó alaposan. Az meg, hogy a park helyett az erdőbe mentem, ráadásul tetézve mindannak tudatával, hogy mi történt - nos, csodálkozom, ha Les nemes egyszerűséggel nem fog a küszöbre rakni - még akkor is, ha nem teljes mértékben engem terhel a felelősség a zűrös éjszakáért.
Ahogy benyitok a házba, a hálószoba környékről hallom Leslie motoszkálását, és bízom benne, hogy lesz néhány másodpercem, hogy kissé összeszedjem magam, még mielőtt szembekerülök vele, ámbár ez egyenlő lenne egy kisebb csodával. A ruháim koszosak, itt-ott el is szakadtak, a két kezem tele karmolásokkal, mintha egy rózsabokorban hemperegtem volna az éjjel, a szemem alatt pedig - érzem ahogy megtapogatom, hogy már most feldagadt - alighanem olyan monokli virít, mintha három sminkes dolgozott volna rajtam egészen hajnalig.
Elkecmergek a hűtőig, a fagyasztóból kiveszek egy jókora darab jeges húst, majd felhajtok egy jó nagy pohár vizet. Aztán levágom magam a konyhaasztal mellé egy fáradt-kínlódó nyögéssel, és a sertéscomb egy jókora cuppanással landol a szememen. Most, ebben az állapotomban - plusz ezzel a "szemkötővel" minimum olyan lehetek, mintha egy kalóz érkezett volna a házba, hogy áldozatot raboljon a váltságdíj érdekében.
Aztán meghallom Les lépteit a konyha felé közeledni, és igazából nem tudom eldönteni, miért is fohászkodjak inkább: hogy legyen megértő és ne szedje le a fejem, vagy ha már meg akar ölni, akkor lehetőleg gyorsan és fájdalommentesen tegye.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 4:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Felkelek, és elmosogatok, gondolataim az elhangzottakon is kegyegnek, de egészen más irányban is útra kelnek. A mosogató kiürül és ahogy visszafordulnék hozzá, már mögöttem van és szorosan hozzám simul, majd maga felé fordítva beszorít a pult és maga közé.
Csillogó szemekkel nézek fel rá, ujjaim lassan indulnak el oldalán, nyakába karolva döntöm kicsit oldalra fejem, mikor a kérdést nekem szegezi.
-Hidd el, van, hogy nem csak a pillantásom akar ilyesmit tenni... De azt hiszem, pont ez a szép ebben.-nem azt mondom, hogy szeretek vitatkozni, de ha valakik, hát mi ketten tipikusan azok vagyunk, akik nem tudnának csendesen ücsörögni a kanapén minden este, filmeket bámulva, majd egyszerűen aludni térni. Csiszolódtunk egymás mellett és egymáshoz, s néha az élek összeértek és ilyenkor kicsit paprikásabbra fordul a helyzet. De elhagyni vagy elveszíteni nem akartam, képtelen lettem volna azt a hiányt túlélni, amit hagyott volna maga után. Ahogy mondtam, a szívem az övé volt és ezen nem tudott változtatni semmi.-Akkor majd sok hasonlót mondok neked. Csak, hogy emlékeztesselek rájuk.-harapok alsó ajkamba, hogy mosolyom elnyomjam, s ahogy félreérthető megjegyzést tesz az este további részére, hogy merre tovább, érdeklődve pillantok rá és húzom magamhoz közelebb.
-Kezdem azt hinni, hogy pár napig nem te voltál itt.-mosolyom egyben jele is annak, hogy állok elébe az ötletnek, így ujjaim végighúzom vállán, hogy egyik tenyerem övébe fektessem, ujjaink pedig összefonjam.-Szeretném, ha megmutatnád, milyen merényletet terveltél még ki ellenem.-hagyom, hogy vezessen, és a dolgok az ő elképzelései szerint haladjanak tovább.-Ha nem is azért, de ki tudja...-vonok vállat sokatmondóan, és várom, hogy elinduljon a szoba felé és követhessem.


//háló és fürdő
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 4:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Csak jót röhögök, mikor Les kissé durcásan pillant rám a megjegyzésem után, de persze kb ő is annyira veszi komolyan a sértődését, mint én. Mindenesetre hamar átlát a szitán, hogy hiába cukkolom a nő külsejének leírásával, egy sejtemet se mozgatta meg bennem az a magakelletés. Lehet, hogy régimódi fazon vagyok, de még mindig úgy tartom, a férfi hódítson, és szemelje ki a nőt, ne pedig fordítva. Olyankor mindig úgy érzem magam, mintha egy tank rohanna le.
A dicséretem hatására ő is úgyanúgy húzza ki magát, ahogy én is tettem néhány perccel ezelőtt, és - csak hogy visszavágjon - a saját külsejét kezdi tömjénezni. Nem mintha nagy szüksége lenne rá...
- Khm, khm... - köszörülgetem a torkomat, mikor a méreteire tereli a szót, és nem tudom megállni, a szemem úgy tapad oda, mintha soha többé nem akarnám levenni a két kerek domborulatról. - Igen, ez tagadhatatlan - fixírozom még mindig a mellei vonalát, és nagyon nyelek közben. Azt nem lehet tagadni, hogy tényleg tökéletesek voltak. Más számára talán nem... ízlés dolga. De az én számomra gyönyörűek voltak, és igazából azt hiszem, mások is osztották volna a véleményemet, bár rohadtul nem örültem volna, ha mások legeltetik a szemüket azon, ami az enyém. Vagyis, a tulajdonosuk az enyém.
A kérdésemet viszont válasz nélkül hagyja, és mosogatni kezd. Nem sértődöm meg, és nem is nógatom a válaszért, tudom, hogy úgyis meg fogom kapni, ha türelmesen várok. És lám, nem csalódom: mire a tányérom kiürül, megáll mögöttem, és testem minden idegszálán végigfut az a csodálatos, borzongató érzés, amit a puszta érintésével képes kiváltani belőlem.
- Ezek szerint el tudod nézni a férjednek, ha néha egy bunkó alak, mert akkor is szereted, ha épp a puszta pillantásoddal megölnéd? - kérdezem évődve, majd felkelek, és magamhoz húzom Les-t. - A mai naptól a sablonos szövegek lesznek a kedvenceim - mormolom lágyan, aztán hunyorogva nézek Les szemébe.
- Nincs kedved átmenni a hálóba? Nem, nem azért... - teszem hozzá gyorsan. - De ott is van valami, amit szeretném, ha látnál - hallgatok aztán el. Remélem, a szétszórt virágszirmok visszafogott romantikája is hatással lesz rá.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3