Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 6:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Mennyi idő telt el, mióta úgy istenigazából összevesztünk? Kb egy hónap... talán kicsivel több. Hát tessék, eddig tartott. Mit is vártam volna, hogy mindig minden olyan békés lesz köztünk, mint az elmúlt hetekben? Cöh... az nem is a mi életünk lenne.
Igyekszem visszafogni magamban a dühöt, vajmi kevés sikerrel. Szinte érzem, hogy úgy uralkodik el rajtam a düh, mintha forró vízbe mártottak volna. Alighanem a fejem is belevörösödött, bár fene tudja, itt nincs tükör, hogy lássam magam. Bár talán jobb is. Les arckifejezéséből kiindulva nem igazán nézhetek ki ilyenkor olyan aranyosan, és imádnivalóan, mint egyébként.
- Én nem kezdek semmit! - tiltakozom, de ezt meghazudtoló hangerővel. - Csak megfojtom azt a dögöt! - hisztizek, bár igazán nem tudom, mit is művelhetnék. Ha helybéli lenne, akkor a farkasszaglás kisegítene még ember formájában is, hogy megtaláljam, és megdorgáljam - lehetőleg úgy, hogy kórházban kössön ki. Így viszont minimum annyit kívánhatok, hogy forduljon fel a legelső kanyarban. Méghozzá mindenféle értelemben.
- Bah, hát én viszont kiszúrhatom a szemét! - tolom ki a széket magam alól, és úgy kezdek járkálni, mintha feltett szándékom lenne, hogy az eljövendő tíz percben árkot véssek a konyha padlójába. - És nem, tényleg nem kezdem, sőt, még folytatni sem akarom, de én megmondtam, hogy ez lesz! - torpanok aztán meg, és Les arcára bökök ujjammal. - Azt mondtad, te zártál. Ergo, full egyedül voltál. És ha nem tudod megvédeni magad? Ha mittuomén, leüt hátulról, és míg ájult vagy, addig ő... addig téged... - hörgöm már meglehetősen értelmetlenül, a puszta feltételezésre is. - Nem akarom, hogy visszamenj oda! - jelentem ki végül kőkeményen. - Holnap te már nem dolgozol. Legalábbis ott nem, az fix! Nem foglak kitenni... ilyesminek. Semmi ilyennek! Sem nyúlkálásnak, sem annak, hogy lebámulják rólad a ruhát, vagy hasonlónak!
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 6:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Hasonlót ugyan már ettem, de azt nem ő csinálta, és az emlékeim szerint az fele ennyire sem olt jó, így jóízűen lakmározom, szavára mosolyogva reagálva. Valóban sok minden volt mögöttünk, de valószínűleg, ha nem így lett volna, nem lennénk itt. Így jobb is, hogy a dolgok eseménydúsan pörögtek eddig.
-Ez most kihívás vagy azt gondolod, hogy a reggeli rántottánál megáll a tudományom?-szalad fel szemöldököm a homlokom közepére, míg a tésztát utoljára hagyva, annak neki nem esek. Azt viszont elfelejtem, hogy hogyan reagált már az elején a munkához, amit elvállaltam, hát még az a meggondolatlanság tőlem, hogy ilyen könnyedén adom elő... nos, az eredménye határozottan megvan. Megdermedve ül, mikor rá emelem tekintetem, és nagyot nyelve megtörlöm szám.
Úgy néz rám, s szólnak szavai, mint ahogy a mesékben a dühös figurák, csak éppen a fülén nem jön ki gőz.
-Jézusom, ne kezd!/b]-egy hónap telt el úgy, hogy nem vitatkoztunk, erre tessék. Az első napom után, máris ismét ott vagyunk, ahol voltunk.-[b]Mit tudom én ki volt! Csak valami átutazó fazon, akinek a motorja a normális és a halál között lebegett félúton, mert képtelen volt pár csavart meghúzni és rendszeresen átnézni a vasdarabot.-ellenben vele, nekem ez nem volt ismeretlen, s ellenben vele én nem húztam fel magam már ennyire ezen. Abban a pillanatban szívesen felképeltem volna az illetőt, de épp idejében döntött úgy, hogy odébb áll.-Nem mászott rám. Az, hogy végignéz, még ha zavar is... nem szúrhatom ki mindenki szemét, hiába szeretném. Nekitámaszkodva az egyik oszlopnak végignézte, ahogy életet lehelek a motorjába, aztán egy valag pénzt hagyott az asztalon. Ha bármit csinált volna, meg tudom magam védeni, emlékszel? NE vitatkozzunk ilyen hülyeségen, ami semmit nem jelent.-hangom egyenlőre halk, és nyugodt, ami meglepő. De nyilvánvaló, hogy szemem máris csillog, hisz a dühödt farkas ábrázolata cseppet sem a bárányt kezdte el előhozni belőlem, hanem a lányt, akit pár szép szóval könnyen megszelídített már párszor. De ezt most édes kevésnek érzem. A lerágott csont ugyanis épp most ásta ki magát a földből.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 6:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
- Hidd el, jobb ezt azért tisztázni - bólogatok Les szavaira. Nem tételezem fel, hogy az első munkanapján kikezdenének vele a kollégái, de tényleg jobb ha tudják, hogy az én feleségem mindenki számára tiltott terület.
- Öh... köszi - vigyorgok aztán Les-re, mikor gratulál. - Azt hiszem, elmondhatjuk mindketten, hogy büszkék vagyunk magunkra, meg egymásra is. Nézd csak meg, hová jutottunk el ketten - húzom ki magam. Nincs könnyű életünk, az tény, ugyanakkor harcolunk vállt-vállnak vetve az előrejutásért, és egymásért. Nem mindig idilli, de hát az élet nem is hollywoodi film.
Nekifogunk a vacsorának. Ilyet még sosem készítettem, de ízlik, és a jelek szerint Leslie-nek is. Legalábbis ahogy tömi magát, nem azt mutatja, hogy nem jönne be nála a főztöm.
- Azért csak jelzem, hogy a főzés itthon még mindig a nő dolga - szurkálódom egy keveset, aztán hallgatom a beszámolóját az első napjáról. Láthatóan elégedett magával, a munkájával, a környezettel, és ha ő az, akkor én is az vagyok. Látni akarom, hogy nem csak mellettem boldog, hanem akkor is, ha megtalálta a célját az életében a munka terén is.
Egészen addig derűs vagyok, míg meg nem hallom az utolsó mondatait. Akkor ledermedve leteszem a kezemből a kaja maradékát, és úgy meredek Les-re, mintha most látnám őt először.
- Micsoda? - ismétlem utána még higgadtan, de a hangomban már ott hörög a távoli mennydörgés. - Ez neked semmi extra? - csikorgom, és érzem, hogyan önti el a fejem a düh. - Ki volt az a patkány? Mit művelt? - villámlik a szemem, és nem is tudom, utoljára mikor voltam ennyire dühös.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 5:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
-Nekik pedig feleségük van. Jobb, ha nem feltételezek semmit, drága férjem.-vonom meg sokatmondóan szemöldököm, de széles vigyorral nyugtázom szavait, miszerint itthon minden a legnagyobb rendben ment. Végül is, akkor ez egy sikeres nap volt. Eddig legalábbis.
-Gratulálok!-mosolygok elismerően, arcom valóban erről árulkodik, és nem kicsit büszke is vagyok. Valamit elértünk eddig, ideje, ha meg is tartjuk ezt a helyzetet. -Én havonta kapok, plusz a napi borravaló, ha van. És éppenséggel ma is akadt, ha nem is sok. De ez az első nap volt csak. Majd pár nap múlva, vagy ha van visszatérő ügyfél, meglátjuk.-térek az egyik leglényegesebb kérdésre, majd visszacsapnak gondolataim mondata elejére.-Valóban, a konyha nem égett le, a ház sem. A teszten átmentél. És ha én nem halok meg melletted, nem hiszem, hogy más bármi kifogást találna. Ahogy elnézem, így is steril körülmények között dolgoztál.-nézek végig a ragyogó pulton, ami még akkor is tiszta, ha a vacsora még kisebb simításokra vár. Leülök, míg elém nem kerül a tányér, és mikor ő is helyet foglal, ismét vállat vonok.
-Volt pár autó. A legtöbb apró hiba volt, a gyújtással voltak bajok, valamelyiknek a motorolaja folyt. Akadtak családi autók, kölykökkel és türelmetlen szülőkkel, nők, akik elcsodálkoztak, hogy nő szereli a kocsijukat, csak semmi feminizmus!-mosolyodom el, és vágok egy szeletet a palacsintából, s villámra halmozom a zöldségekkel együtt.-Az utolsó betérő viszont egy igazi bunkó volt. Tipikus fajtája azoknak, amilyennek téged is gondoltalak az elején. A pultot támasztó csajozógép, csakhogy se a jó külső, se a normális viselkedés nem igazán volt meg, ellenben némi whisky mindenkinek képes szuper képességeket adni ahhoz, hogy többnek gondolja magát, mint aki. De ezeken már meg se lepődöm. Ez viszont mennyei!-habzsolok, hisz napközben az ebédemen kívül nem igazán volt lehetőségem enni.-Összességében jó nap volt amúgy. Semmi extra.-vonok vállat és törlöm meg szám, s végre felnézek a zöldségekről. Az evésre ugyanis jobban koncentráltam, mint a kimondott szavakra. De ennyit jelent, a nem akarok előle titkokat rejtegetni magamban.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 5:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Nos, a soron következő a kérdésem lett volna, miszerint hogy telt az új helyen az első napja, de a jelek szerint vagy a fejembe lát, vagy a képem tükrözött elmondhatatlan kíváncsiságot, nincs időm érdeklődni, anélkül is válaszol, amin elvigyorgom magam.
- Helyes - nyugtázom aztán bólintással a beszámolóját. - Remélem azért az apatigrisekkel közölted, hogy férjes asszony vagy, és nem kell ketrecharcra indulnom, hogy megneveljem őket - fogom át Les derekát. - Te is hiányoztál nekem. Túl csendes volt a ház nélküled - teszem hozzá, aztán lerakom a vállamról a konyharuhát, mikor enged magának egy pohár vizet.
- Nos, ha eddig nem bíztál a képességeimben, akkor remélem, most átmentem a vizsgafeladaton. Nem gyújtogattam, és ahogy láttam, a futár elégedett volt azzal, amit látott. Megkaptam a szerződést is - lobogtatom meg a papírt Les előtt. - Egyelőre próbaidőn vagyok, és itthon dolgozom. Ha minden oké lesz, és minőségi munkát végzek, plusz nem találnak mérget vagy vírust egy kajában sem, egy vendéget sem teszek el láb alól, később bevisznek a cukrászda konyhájára. Ennyi. Ja, és hetente fizetnek - teszem hozzá, aztán előszedem a palacsintára hasonlító tésztát, megtöltöm a fűszeres hússal és zöldségekkel, majd feltekerem, és máris kész a vacsora.
- Voilá - mondom, aztán terítek. - Remélem éhes vagy. A mai vacsora mondjuk úgy, a távol-kelet jegyében - teszek le elé két jókora tekercset. - Na és mesélj. Mit szereltél ma? Lehet, hogy te dolgoztál ilyen helyen, de én nem, nem tudom, hogy megy ez - ülök le, zajosan húzva magam alá a széket. Tényleg kíváncsi vagyok, mi mindenhez lehet hozzáférni egy műhelyben, és arra is, első napján mennyire bíztak benne, mihez engedték oda.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 5:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Az első napom, mégsem tűnik rossznak a hely. Bár eleinte gyanakvó pillantással méreget a többi szerelő, felbukkan egy nálam kicsivel idősebb nő, aki szintén a műhelyben dolgozik, a tulajdon felesége, de nem csak az asztal mögött ücsörög. Figyelmeztet, hogy az első nap mindig nehéz. Elhiszem neki, de próbálok nem erre koncentrálni.
Felkapom az öltözőben a kék kezeslábast, felkötött hajam egy kendővel tartósítom, hogy egy apró tincs se hulljon szemembe, majd övemre tűzöm a kapott rongydarabot, ami kéztörlőként is fog szolgálni, és az első beguruló autót már is megkapom, mint amolyan vizsgafeladatot. A gyújtással van baj, gyors javítást ígérek, délutánra kéretem vissza a tulajt. A nap gyorsan pereg pár autót azonnal javítunk, párat áttolunk más napokra, vagy későbbi órákra. Az ebédidő hangulata pedig egészen meglep. Az itt dolgozók többségét a felesége este vacsorával várja, és nem kis gratuláció fogadja a bejelentésem, miszerint engem a férjem vár otthon. A probléma igazából akkor kezdődik, mielőtt elindulnék. A kék kabátot már ledobtam, amikor begördül egy motor. Mivel a műhely már szinte üres, az enyém a feladat. A pasasról süt, hogy melyik fajta. A motor jó állapotú ugyan, de messze van a legjobb formájától, a sofőr kicsit pia szagú, nem lepődöm meg. Tipikus, ismert fajta. Szándékosan kapom fel vissza a kék kabátot és forgolódom úgy, hogy ne nézhessen végig. Legalábbis minimálisan....
Nem vagyok ideges, inkább fáradt. Ahogy megállok a bejártnál és belépek, azonnal megcsap a friss vacsora illata. Az épp időben felkiáltásra ledobom táskám az előszobában, kilépek a cipőmből és a konyha felé indulok. Mielőtt elindultam volna, lefürödtem, így se benzin szagom, se olajfoltos arcom nincs.
-Kérdés nélkül. Igazából jó hely. Csupa védelmező apatigris. Kivéve, mikor én zárok.-vonok vállat.-Nem először dolgozok ilyen helyen, csak a szokásos.-mosolyodom el, majd elé lépek és válla mellett nézek a tűzhely felé.-Hiányoztál.-csókolom meg égül és ellépve mellette, töltök egy pohár vizet magamnak.-A ház még áll, szóval a jelek szerint jól ment és a konyha is megfelelő felszereltségű.-állapítom meg, levonva a következtetést, amit leginkább a borogatón sorakozó edények számából tudok csak megtenni. A vacsora illata ugyanis szokás szerint mennyei.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 4:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Ahogy Les kimászik az ágyból, az én szememből is gyorsan kimegy az álom. Noha az én ébresztőm későbbre van állítva, már nem tudok visszaaludni... ma már én is dolgozom, bár kényelmesebben, mint Les, nekem ugyanis a lábam se kell kitennem itthonról. Viszont mielőtt hozzákezdek a feladataimhoz, nem árt felmérni a konyhát, és a készletét, hogy lehetőleg ne akkor kapkodjak majd fejetlenül fűhöz-fához.
Kikecmergek hát, és nagyokat ásítozva talpalok ki idáig, és először is kiutalok magamnak egy jókora adag kávét. Enélkül teljes mértékben életképtelen vagyok ugyanis...
Szerencsére a telefonom csörgése is hozzásegít a totális ébredéshez. A cukrászdából jön a hívás, miszerint készen állok-e a munkára, továbbá mailben átküldik a listát, amit ma délután a futárnak át kell adnom - elkészült sütemények formájában természetesen.
Miután mindent sikerül fixálni, munkához is látok. Bekapcsolom a zenét, épp csak olyan hangerőn, hogy ne vonja el a figyelmemet, és elmosolygom magam, mikor rájövök, hogy élvezem a munkát, méghozzá ezt a munkát. Les-nek igaza van. Mindenkinek van tehetsége valamihez. A jelek szerint nekem tényleg a konyhai sütés-főzéshez. Abban reménykedem, neki legalább ugyanolyan jól telik a munkaidő, mint nekem, és legalább annyi örömet lel a bütykölésben, mint én az egyre növekvő sütemények halmában.

Szinte észre sem veszem, hogyan csúszunk át a délelőttből a délutánba. Még ebédelni sem állok meg - egyrészt nem nagyon van rá időm, ha tényleg végezni akarok, másrészt kóstolgatás közben épp eléggé eltelek az édes krémekkel. Amúgy is, jobb, és meghittebb lesz Les-el együtt vacsorázni, munka után, mint... nos, mint ahogy a normális családok, és emberek.
Épp végzek a csomagolással, meg a mosogatással, mikor a futár beállít. Segítek kihordani a dobozokat, majd nekifogok valami vacsorafélét összeütni, mikor meghallom a ház elé beforduló motor hangját, nyilván Les-el a nyeregben.
- Tökéletes időzítés, szívem - kiáltok egyet, mikor nyílik a bejárati ajtó, és noha háttal vagyok, az illat már messziről elárulja, hogy nem tévedtem a betérő személyét illetően. Farkas vagyok, és ezer közül is felismerném Les illatát. Leteszem a kezemben szorongatott villát, aztán vállamra csapom a konyharuhát, mint a filmeken, és kíváncsian fordulok meg, mert látni akarom az arcán, vajon hogy telt az első napja a munkában.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Feb. 28, 2017 7:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Vissza az elejére Go down
 

Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

 Similar topics

-
»  Konyha
» Konyha
» Konyha
» Konyha
» Konyha

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •