Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 07, 2017 8:12 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Hátat fordítva neki kicsit könynebbnek tűnik. Bár égető tekintetét így is érzem hátamon. Mintha marná húsom és figyelmeztetne, hogy ha tovább sétálok ezen az úton, akár az ajtón is kisétálhatnék anélkül, hogy hátra néznék. De ha ezt akarnám, rég megtehettem volna. Nem akartam, és nem is akartam volna mindezt így folytatni, ahogy most álltunk. Olyan volt ez, mint egy csapda, amibe magam hajszoltam ismét. –Igen, emlékszem rá, hogy ezt mondtam.- bólintok, mikor végre képes vagyok szemébe nézni. Csakhogy képes vagyok-e állni a tekintetet, abban már nem voltam olyan biztos. Ennek több oka is volt. Például, hogy a saját tükörképemmel sem voltam jelenleg kibékülve, hát vele hogy lehetnék egy hullámhosszon.
-Nem akarom örökké dédelgetni ezt. És ez nem más szemében szálka, hanem a múltamban egy hülye, értelmetlen, idegesítő seb, ami valahogy nem akar elmúlni.-a hasonlat ki sem fejezhette azt, amit éreztem vagy gondoltam arról a bizonyos sebről.-Fogalmam sincs mit érzek. Nem akarom, hogy elmenj. Képtelen vagyok elengedni azt, ami az enyém lett melletted.-lépek ismét elé, az előbb megnövelt távolságot a felére csökkentve.-El akarom a múltat engedni, de mi van, ha ehhez olyasmi kell, amire te képtelen lennél? Ha azt kérném, hogy vedd el, ami a tied anélkül, hogy én bármit tehetnék ellene? Nem tudom kiölni magamból azt a képet, és bármennyire próbálkozom, nem tudok csak a jövőbe tekinteni. Túl akarok ezen lépni. A vitán is és a múlton is. De fogalmam sincs ehhez mi kellene, vagy ha tudom is, még attól is félek, hogy ilyesmire kérjelek.-állom tekintetét, arcomon hirtelen minden vonásom megkeményedik, és ha eddig nem is hihetett a kimondott szavamban, most olyan eltökéltséggel mondom, hogy azzal magamra is a frászt hozom.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Aug. 06, 2017 6:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Nagy levegőket véve igyekszem lecsillapodni, hogy ne mondjak, vagy tegyek olyat, amit én magam is megbánnék, és nem is bánom, hogy Les hátat fordít nekem, mert a jelek szerint nem csak nekem, neki is könnyebb így.
Összevont szemöldökkel hallgatom a szavait, és meg is értem őket, de jelen pillanatban úgy belém van csontosodba a megbántottság, hogy csak nagyon nehezen tudok csiszolni magamba némi megértést.
- Emlékszel, mikor elmeséltem neked az életem? - kérdezek vissza, de hangom már tompábban csend - legalábbis nem ordítozok már. A jelen esetben úgy hiszem már ez is jókora haladás. - Emlékszel, mit mondtál nekem, mikor elmondtam, milyen bélyeget ütött rajtam az eddigi sorsom? Akkor azt mondtad, hogy nem nézhetek mindig vissza a múltba, mert vissza fog tartani a jelentől, és a jövőtől. Nehezen értettem meg, és nehezen is ment változtatnom a rosszon, de sikerült. Most akkor én mondom neked ugyanezt. Miért akarod örökké dédelgetni és ápolni az akkori sérelmeidet? - rázom meg a fejem értetlenül. - Vagy ez amolyan a "más szemében a szálkát, sajátodban a gerendát sem" dolog? - morgom. - Kisétálhatnék, és hagyhatnám az egészet. Könnyebb lenne. Egy ideig legalábbis. Aztán jönne a hiány, ami betöltené az életemet. Eleget szenvedtünk már mindketten ahhoz, hogy ne okozzunk se magunknak, se a másikunknak újabb gyötrelmeket. És egyébként is, azzal, hogy letudtam, és hátam mögött tudtam a múltat, változtam is. Ma már nem futok el a problémák elől. És egyébként is, megfogadtam neked valamit Vegasban. A fele a jónak a mi jön, a fele a rossznak, ami lesz. A fele. Ezért vagy a feleségem. Neked kell eldöntened, ezen a mostanin túl tudunk-e emelkedni. Ha úgy érzed nem, megértem, és elmegyek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 05, 2017 9:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

A legnagyobb problémám az volt, hogy valaki birtokolta a szívem, mindenem és féltem lépni. Fogalmam sincs miért volt előttem ez a gát. A múltam azon része miatt, mikor kihasznált a nevelőapám? Lehet. Mert akkor megöltem őt, s még ha nem is tudatosan végiggondolva, de sorra véve a dolgokat, minden azóta fordult fel fenekestül az életemben. Egyszerre lettem kitaszított, vesztettem el az otthonom, a lehetőséget, hogy olyan életem legyen, mint másnak. A tisztaságom, már ha ezt lehetett annak nevezni. Ugyanakkor a magabiztosságomból is jócskán lejeb ment. Tudat alatt talán ezekkel tisztában voltam, de hangosan vagy egyáltalán bárhogy beismerni mindezt... na, azt már nem. Attól féltem összetörök, és végül is, harmadszorra esek ebbe a gödörbe, minden próbálkozásom ellenére is. Először attól féltem, hogy mi lesz, ha egy fedél alatt kell vele laknom, ha azt mondja szeret és nem tudom ugyan ezt ilyen magabiztossággal kimondani. Aztán a lánykérés örömében már féltem hozzá menni. A lakásvásárlás jó ötletnek tűnt, kiszakadni a régi környezetből. De nem változott semmi. Eldöntöttem, hogy belevágok valamibe, amire ő is rábólintott. Az a mosoly, amit akkor láttam arcán...
Megrázom fejem és lehunyom szemeim, hátat fordítok neki, mintha így könnyebb lenne.
-Emlékszel arra, mikor azt mondtad, attól tartasz, ha valaki olyat tesz velem, mint amit Gwen már átélt, semmi nem lenne ugyan olyan?-nem várok válaszára, folytatom-Mi van, ha az, ami égen velem történt, már eleve gátat vert mindenbe? Ha nem tudok változtatni ezen, és mindig valamitől fogok félni? Ha nem attól, hogy mi lesz, ha bizonytalanba kezdünk, hanem attól, hogy rossz anya leszek, vagy attól, hogy nem tudok életben tartani egy gyereket?-nézek rá ismét.-Sétálj ki az ajtón, mert ez az, amit nem tudok egyedül én legyőzni. Akkor, mikor a karjaid körém fonod, és azt mondod, hogy szeretsz, megy. Akkor képes vagyok félelem nélkül élni. De...-vonok vállat.-Szeretnék álmodni. Komolyan. Nem egyedül, hanem veled. De ha egyszer valaki elhiteti veled, hogy nincs semmid, hogy senki vagy és ezt tényleg el is hiszed... Eddig nem ismertem volna ezt be, még magamnak sem, nem, hogy neked.-vonok vállat, mintha tényleg ennyire könnyű lenne az egész. Pedig nem volt az.-Nem akarok így élni. De valahogy mindig ide lyukadunk ki és fogalmam sincs ezen mi segíthetne.-dőlök a falnak, szinte észre sem véve, hogy eddig hátráltam. Csakhogy remegtek a lábaim és izzó tekintetét lassan már nem tudtam állni.-Tudom mit akarok, csak ígérni nem szeretnék...bármennyire szeretlek. Nem láncolhatlak ide, ebbe az életbe, a démonjaim közé, akik mindig ott lesznek köztünk.-nem nézek szemébe, mert tudom annak mi lenne a vége. A torkom maró érzés egyszerre megjelenne szememben, amiben a félelem már így is ott csillog.-Sajnálom, és bár kérném, hogy bocsáss meg...Ha szeretnél, menj, nincs jogom eléd állni és megakadályozni.-rázom meg fejem, s mivel a fal mellett állok, ha valóban menni szeretne, elengedem. Mert nem volt jogom magammal rántani abba az érzésbe, ami mindig ott jött mögöttem, néha pedig halálra rémítve visszahúzott jó pár lépésnyit.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 05, 2017 4:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Talán kezdem megszokni a boszorkányerőt, vagy talán jelenleg a felháborodásom és sértettségem nagyobb annál, hogy felvegyem ezt az "apróságot": mindenesetre meg sem rezzenek, mikor egy váza nemes egyszerűséggel atomjaira robban szét. Még akkor sem hátrálok egy lépést sem, sőt, még a nyakam se húzom a vállaim közé, mikor Les megáll előttem szinte már tajtékozva. Úgy állok vele szemben, mint egy kőszobor - szinte rendíthetetlenül.
- Az ordítozás persze azonnal rendbe hoz majd mindent - jegyzem meg. - Nem vagyok a kutyád, hogy üvöltözz velem, úgyhogy jó lenne, ha tompítanál a hangerőn, mert én még nem emeltem kezet rád soha, de ezt nem vagyok hajlandó eltűrni még tőled sem! - sziszegem, ujjammal belemutatva Les arcába. - Tehát ha egészen jól értem, akkor te a jövőbe akarsz mutatni, azért viselkedsz úgy, hogy lenyesed a szárnyaimat, amelyekkel repülhetnék. Ha elkocsmázni akarnám a pénzt, vagy eljátszani, azt mondanám, igazad van, mert hülyeségre pazarolnám. De én is jövőért küzdök! - kiáltok fel, és a mellkasomra csapok. - Vagy az nem számít? De tudod mit, kössünk alkut! Feladom az álmomat, hagyom a büfé puszta gondolatát is a fenébe. De akkor holnap te szépen leszámolsz a munkahelyedről. Keresünk neked egy olyan helyet, amit utálsz, szépen bedugunk majd oda, aztán ha fanyalogni kezdenél, vagy ott akarnád hagyni a céget, majd mindig csapok egy szép kis balhét, hogy te nem gondolsz a jövőre. Nos, hogy tetszik az ötlet? - kérdezem már én is jócskán felpaprikázódva. Látom, hogy felemelné a kezét, hogy az arcomhoz érjen, de időben meggondolja magát - bár én is besegítek azzal, hogy elhúzom a fejem a közeléből. Most aztán piszkosul nem vágyom az érintésére, az fix. - Van egy álmom, igen. Végre, életemben először vannak álmaim, és céljaim. Küzdök érte, és próbálkozom. Neked még sosem volt olyan érzésed, ami a lelkedbe égett, valami mély bizonyosság, hogy tudod, hogy amit akarsz, sikerülni fog? Mert ami engem illet, én most ezt érzem, mindennél jobban! Ezen mi úgysem fogunk túllépni, igaz? - kérdezem aztán már csendesebben. - A félelmeken, amik ezúttal benned élnek. Féltél kapcsolatba kezdeni velem, aztán hozzám jönni. Most félsz attól, amit elterveztem. Tényleg így akarsz élni? Mindig parázva azon, hogy jaj, mi lesz? Tudom, hogy szükségünk van biztos pontra az életben, de nem így! Nem attól rettegve, néha rémképekkel ijesztgetve magunkat, hogy mi lesz majd, ha....? Ha te így akarsz élni, tedd. De akkor nélkülem, mert én ebben nem leszek a társad.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 05, 2017 3:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Ahogy belőlem, úgy belőle is előtörnek a szavak, s minden figyelmem rá szegezve hallgatom. Lassan ökölbe szorulnak kezeim és mikor befejezi a mondandóját, az egyik üvegváza a szekrénysor egyik polcán anélkül törik ripityára, hogy bárki hozzá érne vagy a közelébe kerülne.
-Felfogni?-kérdezek vissza, de ahogy felmegy bennem a pumpa, inkább lassan üvöltök, mint beszélek.-Lehet, hogy tényleg ki kellett volna mondanom, de sosem akartam ezt mondani neked. Te egyféleképp látod a dolgot, én máshogy. Támogassalak? Miben? A bizonytalanban? Oké, hogy ezt szeretnéd mindennél jobban és akár hiszed akár sem, jót akarok neked. De az, hogy se végiggondolni, se megfontolni nem vagy hajlandó a dolgot és űzöl egy álmot, aminek fogalmad sincs milyen vége lesz... Az, hogy a magad ura lehetsz, hogy nem áll feletted senki lehet, hogy most jó. De mi lesz akkor, ha valami nem a terveid szerint sül el? Beleölni egy halom pénzt, időt, energiát, munkát... ha ebben nem látod a kockázatot, én kérek elnézést érte, hogy nem vagyok olyan, mint az elején. Hogy próbálok a jövőbe gondolkodni, biztos dolgokat teremteni.-állok meg előtte, mély levegőt véve, és lehunyt szemmel fújom ki a levegőt.-Komolyan nem azt akarom ezt. Hogy elmenj. Szeretlek, de az, hogy semmi nem beszélünk meg normálisan, épp oda vezet, ahová szerintem egyikünk sem akar jutni. Melletted állok, de én nem tudok úgy gondolkodni, ahogy te. Belátom, nem fejeztem ki magam a megfelelően. Elbeszélünk a másik mellett. Téged az bánt, hogy nem éreztettem veled, hogy támogatlak. Engem az, hogy meg sem próbáltál őszinte lenni velem, meggyőzni, hogy ez biztos jó ötlet.-rázom meg fejem szemébe nézve. Felemelem a kezem, végigsimítanék arcán, de vissza is húzom, mert nem tűnik ez most túl jó ötletnek.-Sajnálom, hogy ez így alakult, nem akartam, hogy ezt érezd, mert nincs rá okod. Mindig melletted voltam, de... Amikor gyerekről beszéltünk, meg közös jövőről, aztán jött ez az egész... bepánikoltam. Komolyan.-kezem mellkasára fektetem, szíve fölé. -Szeretlek és ez sosem fog elmúlni, de rettegek, hogy valami rosszul sül el, hogy valami történik veled, velem, velünk, az ismeretlen jövőtől, szinte mindentől, aminek következménye lehet.-és ez volt a lényeg részemről. A félelem. Ahogy a házasságtól is, most ismét egy lépcsőtől kezdtem félni, amit akartam, de a helyzetben nem láttam a fényt, hiába kerestem.-Neked ez fontos és kiállsz érte, értem, és próbállak támogatni benne. De úgy, hogy attól tartok közben, hogy mi lesz, ha pofára esel és nem tudlak összevakarni, kevésbé vonz a helyzet, mint téged.-engedem el, hátrálva egy lépést.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 05, 2017 3:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Örülök, hogy velem ellentétben te legalább végezheted az álommunkádat - jegyzem meg kissé csípősen, aztán monológját hallva egyre jobban vonom össze a szemöldökömet. Egyszerűen nem, és nem hiszem el az egészet. Eddig is tudtam, hogy iszonyatosan, elmondhatatlanul makacs, de azt álmomban sem gondoltam, hogy tényleg ennyire nem képes felfogni, hogy mi az, ami nekem mindennél rosszabbul esik.
- Tudod mit? - kérdezem, és hirtelen leengedek, mint egy gumilabda - teljesen lemondok róla, hogy megláthassa a dolgokat az én szemszögemből is. - Nem is értem, miért próbálok magyarázkodni. Mindig is ezt a kört futjuk újra és újra, ugye? Szereted, ha a dolgok mindig a te szád íze szerint mennek. Valahogy lassan már alá-fölérendelt viszonyban vagyunk, mintha nem is egyelő felek lennénk. Ha nem úgy történik valami, ahogy azt te tervezted, jön a makacskodás, meg a balhék, és meg se próbálod megérteni, hogy én magam mit szeretnék, vagy mi mellett állok ki. Nem vagyok szellemi fogyatékos, pontosan tudom, hogy jelenleg nincs munkám. Ha úgy tetszik, egy senki vagyok, akit a felesége tart el - nevetek fel keserűen. - Nyilván egy ilyen alaknak nem lehetnek álmai, jogai meg végképp nem. Képes lettem volna feláldozni valamit, ami fontos nekem, hogy később lehessen belőle több is. Hogy valamit elérjek, vagy alkossak egy jóval nagyobb dolgot egy tárgynál: egy lehetséges jövőt. És tényleg semmi másra nem vágytam, csak hogy támogass a céljaimban, hogy állj mellettem úgy, mint egy feleségnek kell, és nem azt, hogy egy jókora lendülettel kirúgd a lábamat alólam. Tulajdonképp azt is mondhattad volna, hogy "add fel Chriest, mert úgysem lesz belőled soha senki meg semmi" - macskakörmözök a levegőbe. - És ha te ezt tényleg képtelen vagy felfogni, akkor igazad van. Tényleg nem akarok egy levegőt szívni veled, inkább kiköltözöm a lakóautóba. Szóval döntsd el, mi fontosabb neked. Mi ketten, vagy önmagad.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 03, 2017 9:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

A kanapé kényelmét élvezve reggelre derékfájással kelek, egy kiadós alvás pedig szóba se kerülhetett, mikor egész éjszaka a plafont bámultam, és vártam a hajnalt, hogy visszaváltozzon. El-el merengtem a múlton, de az, hogy bármi érdemlegeset megfogalmazzak magamban, nem ment. Nem voltam hajlandó olyasmiért bocsánatot kérni, ami nem tettem, és az sem érdekelt, hogy milyen véleményen van most rólam. Egyszerűen nem voltam hajlandó most tartani a hátam, és igen, voltam annyira makacs, hogy a saját igazam helyezzem előtérbe.
A csontok ropogására eszmélek, majd a felém irányuló hangra, de próbálok nem erre figyelni. Lassan felülök, hajamba túrva fordulok felé.
-Remek estém volt. Legalább sikerélményem volt egy halálra ítélt motor kapcsán.-nem érdekelt volna a vitatkozás ténye, de a levegő cseppet sem változott meg körülöttünk.
-Nem fogok bocsánatot kérni azért, mert elmondtam a véleményem. Tudom, hogy mi lesz most, összepakolod a cuccod és a lakókocsiba költözöl. Legyen, nem foglak megállítani.-emelem magam elé kezeim.-Nekem nemsokára mennem kell dolgozni. Gondolom mire hazajövök, nem leszel itt. Fáj igen, szeretlek, ez sem változott. De nem tartom tovább a hátam mindenért. Nem tudjuk megbeszélni a problémáink? Akkor minek vagyunk még itt, így? Akkor minek vannak a tervek. Tudni kell bocsánatot kérni, és hidd el megfordult a fejemben, de azzal még semmi nem fog megoldódni. Sem a te sértettséged, sem az én makacsságom. Ha azt gondolod, amit mondtál, hogy nem látok túl a saját akaratomnál, akkor mond el mit akarsz milyen legyek? Megértő és olyan, aki hagyja, hogy esztelenül hülyeségeket csinálj, mert megfontolni a jövő szempontjából valamit túl nehéz közösen? Hidd csak, hogy a saját örömödtől akartalak elszakítani és ne lásd az én szememmel. Én voltam a kereső, és bár nem élünk szűkösen, én nem vagyok hajlandó gyereket szülni egy bizonytalan jövőbe. Még akkor se, ha az tenne a legboldogabbá, hogy tudom, jó apja lennél. Nekem ez így nem megy. Ennyi.-nézek rá, arcom nem kétségbeesett, inkább kicsit reményvesztett és a merő tehetetlenséget sugározza, ugyanakkor tökéletesen kimutatja azt a nőt is, akivé tett. Határozottan kiálltam, de magamért. S ha azt hiszi, hogy nem fájt az, ami most köztünk volt, hagytam volna ebben a hitében. Pedig úgy éreztem, a csontomig hatol a fájdalom, de én mégsem akartam olyasmiért fejet hajtani, amivel nem értettem egyet.-Sajnálom, ami történt, hogy azt hiszed, nem számít, hogy te mit szeretnél. Pedig számít. De nekem az is számít, amit elterveztünk, és abban ilyen meredek döntéseknek nincs helye. Pláne úgy, hogy mindent a hátam mögött tervelsz ki, mert meg sem próbálsz szavakkal meggyőzni.-lépek mellé és lábujj hegyre állva csókot nyomok arcára.-Tégy, ahogy jónak látod, nem állok az utadba.-úgy érzem, hogy a gyűrűm a kezébe kell adnom, mégis képtelen vagyok lehúzni azt az ujjamról. Inkább a táskámért nyúlok, hogy elindulhassak dolgozni, minden nyúzott vonásommal együtt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 03, 2017 8:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Komolyan mondom, csodálkozom néha saját magamon, hogy lehetek felnőtt férfi létemre ennyire naiv még a mai napig is. Mégis, mit képzeltem? Hogy majd lehajol hozzám, a bundámba túr, és elgügyögi, hogy ő volt a hibás, és hogy igazam van, és persze a saját szokásos makacsságával cseszte szét megint a dolgokat? Cöhhh...
Lerázni persze nem tudom, elterül a kanapén, míg én továbbra is következetesen a szőnyegen foglalok helyet. Egész éjjel félálomban forgolódom, néha morranok is egyet-egyet, csak amolyan miheztartás végett. Aztán eljön a hajnal, és - végre valahára - némi kínlódás után sikerül talpra állnom, ezúttal már két lábon, és láss csodát, visszakapom a szólás roppant nemes, és emberekre jellemző képességét is.
- Remélem a te estéd jobban telt, mint az enyém - morgom dühösen, miközben komótosan magamra húzgálom a ruháimat. A nappaliban eltöltött éjszaka roppant nagy előnye: nem kell zuhanyoznom, mert nem nézek ki úgy a vadonban töltött éj után, mintha nem farkas, hanem legalábbis vaddisznó lennék. - Nyilván abban ne is reménykedjek, hogy valami elmélkedésfélével töltötted a felesleges óráidat, és nyilván eszed ágában sem volt magadba nézni, hogy egy tetteddel meg néhány szavaddal mit sikerült lerombolnod... már megint - vetek felé egy fagyos pillantást, aztán megállok, karba font kézzel, és nekidőlök a falnak. Adok neki még néhány percet, mielőtt összeszedném a hálóban a cuccaimat, és kiköltöznék a lakókocsiba.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Júl. 30, 2017 7:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Nem fogom magam vissza. Most nem hátrálok ki és ha emberi alakban lesz sem fogok. Nem kérek bocsánatot, kizárt, hogy ő kérne. Akkor ez lenne a vég? Ennyi? Felemelkedik és rám vicsorog. Kihúzom maga, ökölbe szorult kezekkel állok, nem mozdulok, majd ahogy odébb sétál a harcias fogvillantás után, összeszorított ajkakkal lépek vissza a kanapéhoz, és úgy vágom ujjaim az anyagba, hogy attól tartok, egyszerűen elporhad ujjaim között a könnyű matrac.
-Remek...-mormogom, és végignyúlok a kanapén, fejem alá gyűrve egyik kezem és lekapcsolom a villanyokat. Nem alszom, egész éjszaka csak mozdulatlanul bámulom a fehér falat. Hajnalban a csontok ropogását hallom, de nem modulok. A gyomrom összeszorul és érzem, ahogy a fájdalom még úgy is átjár, hogy nem érzek semmit belőle. Sosem értettem a természet miért tette ezt velünk. De ezen gondolkodni pont nem most volt a legalkalmasabb. Felülök, de továbbra sem mozdulok. Ruhái előttem hevernek, én pedig csak úgy érzem magam, mint az egyik össze gyűrött zokni, aki a párját keresi. A pár megvan, és nem is ezzel vannak a gondok. Hanem úgy körülbelül minden mással. Továbbra sem mozdulok, felé nézek, de ennyi.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Júl. 30, 2017 6:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Hallgatom a szavait - noha válaszolni nem tudok, felfogni azért képes vagyok őket. Lehunyom a szemem, és próbálok türelemért fohászkodni, mert esküszöm, ilyen dühöt még talán sosem éreztem, mint amit most belém vert. Lehet, hogy jobb lett volna ma éjjel nem a lakásban maradni, hanem elmenni valahová az erdőbe, és... a fene tudja, talán vissza se jönni addig, míg egy kicsit el nem gondolkodik! Valamelyik falka nyilván befogadott volna... még talán sosem éreztem olyan vágyódást egy család, egy IGAZI, VÉR SZERINTI CSALÁD, meg egy falka védelmező és óvó léte iránt, mint most, ebben a pillanatban. Hát persze, hogy már megint Les van felháborodva, és már megint ő a mártír ebben a nem épp dicsőséges történetben.
Próbálom kizárni a szavait, meg a hangját, de nem nagyon sikerül, amikor úgy kerepel mellettem, mint egy géppuska. Direkt hergelni akar? Ha igen, akkor sikerrel járt.
Felemelkedem, rávillantom fogaimat - nem akarom megtámadni, csak jelzem, hogy itt és most állítsa le magát, de sürgősen - majd megfordulok, és két hátsó lábammal kaparok egyet, mint mikor a kutyák a földet kaparják. Kb ennyi a véleményem, amit most képes vagyok kinyilvánítani. Remélem gyorsan jön a hajnal, mert abban biztos lehet, hogy ha eddig nem ordítottam még vele kontrollomat vesztve, hát akkor most megkaphatja. Abban per pillanat elég biztos vagyok, hogy nemhogy a hálószobából, de a lakásból is ki fogok költözni - a lakóautó remek erre a célra. De ha eladtam volna már, inkább a parkban aludnék egy padon, mint abban a csodálatos légkörben, ahol még a pokol is befagyna.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Júl. 30, 2017 5:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Leguggolok, felé nyúlok, de elhúzza fejét és odébb araszol. Nem hibáztatom, de nem is mondok már mást. Nem kérek bocsánatot, és ha így is tennék, biztos, hogy nem most tenném. Leülök hát a kanapéra, figyelem, ahogy odébb araszol, és lekuporodik, nagyot sóhajtva dőlök a párnára és úgy figyelem. Túl sok mindenen mentünk már keresztül, és ahogy ő, úgy én is változtam. De nem értettem miért hiszi azt, hogy neki nem akarok jót.
-Oké, tudod mit, én vagyok a hibás!-kezdek neki hevesen.-Önző vagyok és csak az érdekel, hogy nekem jó legyen!-sziszegem a szavakat, még akkor is, ha nem most a legjobb feldühíteni, de nem különösebben érdekel.-De én legalább nem kergetek hiú álmokat egy városban, ahol a halálon kívül semmi sem biztos! a lakókocsi a tied, felőlem bontóba is adhatod, nem érdekelne. De az, hogy a terveid szerint meg se próbáljuk megbeszélni... nem, én önző vagyok és uralkodom feletted, de az egy percre se fordult meg a fejedben, hogy a feleséged háta mögött ne csinálj hülyeségeket? Mert ehhez nekem marhára nincs türelmem. Minek élünk itt, együtt, ha mindketten tudjuk, hogy úgy sem enged a másik?-dőlnek belőlem a szavak, felállok és elé lépek.-Amikor nekem papolsz arról, hogy legyünk őszinték és ugyan erre képtelen vagy, és akkor még én vagyok a hibás, mert elvárom, hogy elmond, mire készülsz? Hidd el, hogy alárendelt vagy, ezt úgy is nagyon jól tudod eljátszani.-nézek le rá, szó szerint szembe nézni az esetleges haragjával, hogy farkasként a falhoz szorít, de nem érdekel. Így legalább elmondhatom mindazt, amit gondolok, és jelenleg hidegen hagy, hogy az erőm még csak nem is tudnám ellene használni, s megvédeni magam is igen kis eséllyel tudnám. Szemem sötéten izzik, ahogy várom, hogy tegyen valamit, bármit.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Júl. 30, 2017 4:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Nem nézem az órát, de már sötét van, és átestem az átváltozáson, mikor nyílik az ajtó, és belép Les. Szinte azonnal rálátása nyílik szerény személyemre, ahogy szinte puha szőnyegként fekszem, összegömbölyödve a kanapé előtti szőnyegen, és tétován lép felém egyet. Nem tudom tőle megkérdezni, hol és merre járt, és ahogy jelenleg állunk egymással, alighanem emberként sem tenném meg, nem még így. Ki tudja, talán elment a kollégáival egy sörözőbe, ahol jó alaposan kipanaszkodta magát, mekkora bunkó és fafejű alakhoz ment hozzá... minden lehetséges.
Nem emelem meg a fejem, de pillantásommal követem, ahogy közelebb ér hozzám, és csak rá villantom sárgán égő szemeimet. Békejobb? Na nem babám, ahhoz jelenleg kissé többre lesz szükség. Úgy tűnik, még mindig nem nagyon érti meg, hogy ez nem egyszerű összeveszés volt, mint amin átestünk már néhányszor. Annyit bizonyítottam már, mióta összekerültünk! Változtam, csakis kizárólag érte. Vagyis, kettőnkért... úgy hittem, ha már férj és feleség vagyunk, bízik bennem, meg az ítélőképességemben. Tudom, hogy egy rakás sz*r dolgot teszek, meg sok mindent elszúrok, de valami belső érzéktől vezérelve tudom, hogy igazam van. A saját utam akarom járni, az álmaimat követni, ahogy ő tette. Viszont azzal, ahogy ő viselkedett velem, és amikor a fejemhez vágott, nemes egyszerűséggel úgy érzem, hogy elvette tőlem ezt a jogot, mintha csak neki lenne kiváltsága az álommunka. Egyszerűen egyenrangú felekből alárendeltté degradált, és EZ AZ, ami mindennél rosszabbul esik. Szóval ha békejobbal akar jönni, akkor először bizonyítsa, hogy képes bízni bennem. Majd a többi jöhet utána.
Mindezeket jelenleg persze nem tudom szavakba önteni, így hát megelégszem annyival, hogy mikor kinyújtja felém a kezét arrébb húzódom, és tőle két lépésre újra összegömbölyödöm, mintha csak azt mondanám, hagyjon békén.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Júl. 30, 2017 4:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Úgy éreztem magam, mint akin úthengerek haladtak át, és ezen nem sokat segít a rengeteg felhalmozódó munka. Motorok jönnek-mennek, egyiket a másik után szerelem, telik az idő. Egész sötét lesz, mire elindulok. Nem voltam egyedül, a többiek viszont egy ócskavasnak kikiáltott régi autót pofozgattak, mintegy hobbi szinten. A cél az előtte-utána dolog volt, de valószínű mindenki látta, hogy nem vagyok jó kedvembe, így hagytak a saját munkámban elmerülni.
Felpillantva az égre a Hold kerek tányéra kíséri utam, minden csontom fáj, de nem engedek a kísértésnek. Semmi kedvem belépni a lakásba és egyedül végigücsörögni az éjszakát, s ahogy belépek, nem is nagyon lesz esélyem ilyesmire. Nagyot nyelek, ahogy a fehér szőnyegen elterülő farkast meglátom, és még szerencse, hogy az ajtó bezáródik mögöttem. Lépek egyet hátra, nagyot nyelek és csupán a kislámpákat kapcsolom fel, de azokat is a boszi erőt kihasználva, s nem tudván, hogy ez a pillanatnyi rémület műve vagy a lábam kisujját akarom megmenteni a kanapé szélével való találkozástól.
-Szia!-szólalok végül meg, de bármennyire akarok határozottnak tűnni, nem túlzottan sikerül ezt a hatást elérnem. Közelebb lépek, cipőm időközben elhagyva az előszobában lévő szőnyegen, és táskám óvatosan lerakom a kanapéra, mikor elé érek.-Hát ez is egy módja annak, hogy elkerüljük a vitákat...-dünnyögöm magamnak, majd nagyot sóhajtva próbálok egy megfontolt, mégis óvatos lépést tenni felé, s leguggolni elé, s felé nyújtani kezem.-A másik békejobbját nem illik leharapni, szóval örülnék, ha nem lennék vacsora...-nézek szemébe, és próbálok ezen nem elmosolyodni. Nem sikerül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Júl. 30, 2017 4:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Hátat fordítok a szobának, a kanapé háttámláját bámulom egy ideig még mérgesen. Hallom, ahogy Les kijön a fürdőből, és egy hang nélkül elvonul a hálóba. Remek. Tessék, egy újabb veszekedés. Ezúttal viszont nem kérek bocsánatot, vagy elnézést. Úgy érzem, teljes mértékben igazam van, és ebből nem engedek!
Forgolódom egy darabig, mert a gondolatok nem hagynak békén, aztán egy másodperc alatt vág le szinte az álom. Moccanás nélkül húzom a lóbőrt reggelig, és mikor magamhoz térek, már síri csend van a lakásban. A jelek szerint Les már munkába ment - ahogy a megtalált cédula is alátámasztja. Most viszont jóval morcosabb és megbántottabb vagyok annál, hogy egy egyszerű "szeretlekkel" le lehetne szerelni a duzzogásomat.
Én sem maradok sokáig a házban, egész nap futkosok. Tervek, szabályok, papírmunka, engedélyek... szinte teljesen beleszédülök. Viszont sikerrel járok: a nap végére a kezemben tartok mindent, amire csak szükségem van. Most már semmi más nincs hátra, csak elmenni a használt autópiacra, és megvenni azt, ami majd a jövendőbeli büfémként fog szolgálni. Azonban erre ma már nem lesz időm... a bürokrácia útvesztőiben úgy elszaladt az idő, hogy a nap már lefelé hajlik az égi útján, mire hazaérek. Ma éjjel pedig telihold...
Vacsorázom - igaz, nincs nagy étvágyam - de erőt kell gyűjtenem az átváltozáshoz. Bár ahogy megbeszéltük, nem szándékozom itthonról elmenni. Dühös vagyok még mindig a tegnap este miatt, és ilyenkor könnyebben vesztem el a fejem. Arra meg aztán végképp semmi szükség, hogy a múltkorihoz hasonló balhé legyen belőle a végén.
Ahogy immár teljesen besötétedik, Les még mindig nincs itthon. Más körülmények közt aggódnék, de most megfordul a fejemben, hogy direkt próbál idegesíteni még ezzel is. Hát ha azt hiszi, hogy most kétségbeesve fogom hívogatni, téved. Egyszer majd csak hazaérkezik... bár gyanítom, hogy az Antarktiszon kellemesebb lesz a klíma, mint amilyen hangulat el fog uralkodni ebben a házban.
A kanapé mellett megállva leszórom magamról a ruhákat, és anyaszült meztelen várom, hogy a Hold a zenitre érjen. Ahogy csontjaim törni kezdenek újra és újra, egymás után, kis időre szinte elvakít a kín. Mikor eszmélek, immár négy lábon, és bundában álldogálok.
Leheveredem a kanapé elé egy sóhajjal, jelzés értékkel, hogy ma éjjel sem szándékozom alvóhelyet váltani, nagyon megfelel nekem a nappali. Lehunyom a szemem, és próbálom átaludni az egész átkozott éjszakát, bár fülem minden erőteljes neszre hegyezem... ahogy a farkasok szokták.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 29, 2017 5:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- De igen, tudom, hogy ismered magad! - vágok vissza Les-nek. - Talán éppen ezért néha tehetnél engedményeket, és visszafoghatnád a dirigálós énedet - sziszegem. - Képzeld, tisztában vagyok vele, hogy ha semmi nem jön össze, akkor elveszítjük a jelenlegi életünket, de semmi mást nem vártam, csak hogy legalább egy kicsit HIGGY BENNEM! - nyomom meg nagyon erősen az utolsó két szót, de a válasz nem érkezik rá: a következő másodpercben nagyot dörrenve becsapódik a fürdőszoba ajtaja. Hát persze, ez a legegyszerűbb, elfutni a vita elől. Vagy a megbeszélés elől, vagy hívjuk bárhogy a problémát. Egy azonban biztos: ez alkalommal nem megyek Leslie után. Már csak azért sem, mert úgy érzem, tökéletesen igazam van. Én őt minden alkalommal támogattam, még ha nehezen is. De mellette álltam, lenyeltem féltékenységet, és minden egyebet, ami esetleg hátránya volt a munkájának. Tisztában voltam vele, számára mit jelent egy műhely, a motorok, az olaj és benzin szaga. Én nem akartam mást, csak ugyanúgy az álmomat élni, ahogy ő is tette - de mintha itt kemény falakba ütköznék, úgy pattannak vissza a gondolataim és érveim Les-ről. Nem tudom, létezik-e hatodik érzék, vagy valamiféle megérzés, de a lelkem mélyén ordít valami, hogy igazam van. Hogy bejönne a tervem, hogy talpra állhatnánk végre egy életre úgy, hogy ne legyenek gondjaink... még talán a gyerekünknek se. Olyan nehéz megérteni ezt, és kicsit hinni bennem? A jelek szerint igen.
Levágom magam egy morcos mordulással a kanapéra, fejem alá gyűröm az egyik díszpárnát, és az ágytakaróval beburkolom magam. Nos, ez alkalommal talán nem lesz hülyeség a kanapén alvás... csak éppen én fogom kezdeményezni. Jelenleg sokkal jobban neheztelek annál, hogy megosszam vele a hálószoba ágyát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 29, 2017 4:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Nem tagadom, a lépés, amit megtett volna nélkülem, kicsit fájt volna. Abban igaza volt, mikor megszólalt, hogy az az ő régi tulajdona volt. De ahogy azóta a vita óta mindent próbáltam megbeszélni vele, most úgy éreztem ismét szakadék lett köztünk, mert ahogy neki, úgy nekem is megvannak a magam döntései, amikből nem akarunk engedni. De abból sem akartam engedni, amit éreztem.
-Szerinted nem tudom, milyen vagyok, hogy nem ismerem magam?-érdeklődöm, de szemem eddigre már egészen sötétkékké változik, hangulatom jelezve.-A saját álmaid követni? Felfogtad, hogy ha eladtad volna a lakókocsit, és ne adja a magasságos, de elfogynak a kereteink, nem lesz hol laknunk? Én nem fogok visszaköltözni abba a mindenki által használt motelszobába.-nem arról volt szó, hogy nem adtam volna lejjebb már az élet színvonalból, de ezt a helyet ezerszer inkább éreztem magaménak, mint azt. Ezt ezerszer jobban éreztem, hogy a közös jövőnk egyik alapköve, mint azt, minden emléket összevetve is.
Hátat fordít, a könyvespolchoz sétál, és egy könyvbe nyomja a pénzt.
-Tudod, mit? Csinálj, amit akarsz. Elegem van abból, hogy változtatni próbálok mindenen, hogy próbálok a jövőbe gondolkodni, de még akkor is ide lyukadunk ki, ha szó sincs róla. Nem az bántott volna, hogy megteszed, hanem az, nem is az, hogy most dühös vagy. Hanem a tény, hogy meg se próbáltál érvelni vagy úgy tenni, mintha megfontolnád, amit mondok. De örülök, hogy adunk a másik szavára és próbálunk változni. Mert szerintem az elmúlt hetekben egyszer sem mondtam, vagy vártam el, hogy bármit is csinálj azért, mert én kérem vagy mert én úgy AKAROM.-nyomom meg az utolsó szót, és indulok a szoba felé, ha utánam kapna vagy jönne, az sem érdekelne, besietek a fürdőszobába és magam mögött bevágom ajtaját, hogy ne kelljen a könnyeim rejtegetnem, maximum a tükörképem röhöghessen ki azért, amiért ennyire könnyen kiborított egy semmiség.

||háló és fürdőszoba
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 29, 2017 3:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Látom, ahogy Les elhúzza a száját szavaim hallatán, és magamban puffogva jegyzem meg, hogy tessék: tökéletesen igazam lett volna a végeredményt illetően. Túl jól ismerem már ehhez Les-t... vagy épp a körülményeket, ki tudja? Mindenesetre nem ő az egyetlen, akit rosszul tudnak bizonyos dolgok érinteni. Ebben én is társ lehetek.
Ahogy elkezdi a maradékokat és edényeket összeszedni az asztalról, talpra kecmergek, összeszedem a bankókat, majd csak állok a pénzzel a kezemben.
- Tudod, tényleg nem csalódtam - tör ki belőlem végül a keserűség. - Igazán kár, hogy nem került sor arra, amit terveztem, mert most tökéletesen bizonyítva lenne a tétel, amit felállítottam. A kelleténél jobban ismerlek már. Ahogy azt is, mikor mire hogyan reagálsz. Felhívjam a figyelmed valamire? - jelenik meg a dac a tekintetemben. - A "megbeszéléseink" és "megfontolásaink" - macskakörmözök a levegőbe - általában úgy végződnek, hogy te meghozol bizonyos döntéseket, én meg vagy egyetértek, vagy választhatom a kanapén alvást. Persze, hiszen örüljek, hogy van tető a fejem felett - gúnyolódom keserűen. - Tudom, mi az álmod, és egyszer próbáltalak csak lebeszélni róla, többet soha! Nem, mert tisztában vagyok vele, hogy téged ez éltet, és ez tesz boldoggá! Nincs jogom ezt az örömöt elvenni az életedből! Ekkora bűn, ha én is saját álmaimat akarnám követni? Felfogtam, hogy nem akarod az anyagi biztonságunkat kockára tenni, hát megtettem volna a leglogikusabb lépést, amit csak lehet! Gondoltam, egy régi vagyontárgyam felett van jogom dönteni - de a jelek szerint ehhez csak neked van jogod. Dönteni helyettem is. Tudod, az elmondottak tükrében jólesett volna, ha ennyire, csak ennyire - tolom Les arca elé az egymástól alig egy centire lévő mutató- és hüvelykujjamat - támogattál volna. De nem, te szokás szerint meghoztál volna egy döntést, én meg szabadon bólogathattam volna hogy a te akaratod teljesüljön, ugye? - fordítok hátat, aztán a könyvespolchoz lépek, kiválasztom a legvastagabb kötetet, és belerakom a pénzt. Lehet, hogy most Les csalódott, de az én csalódottságom jóval nagyobb, mint az övé.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 27, 2017 9:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Nem akartam, hogy most a múlt miatt elkezdje magát kínozni, így csak remélni tudtam, hogy ez a problémakör meg sem fordul a fejében és nem a múltban keresi a hibákat, hanem képes lesz a jelenben maradni. Részben sikerült neki.
Mikor magához húz, elmosolyodom, majd a mosoly el is tűnik arcomról, helyére meglepettség és némi fanyar mosoly szökik, ami inkább a pillanatnyi dühöm leplezésére szolgál.
-Jól gondolod, tuti, hogy a kanapén aludtál volna. Ne merészelj nekem ilyeneken gondolkodni! Arról volt szó, hogy mindent megbeszélünk.-szisszenek fel, kicsit távolabb húzódva tőle, mert ez most annyira nem érintett kellemesen, mint hihette, hiába változott meg a jövő és a holnapi nap tervei.-Nem is értem mit hittél, de komolyan. Nem azt mondtam, hogy ne fontoljuk meg azt az opciót, de azt hittem ami itt van, ami a mienk, az közös és közösen döntünk. Nem lebeszélni akartalak, csak a józan észre hagyatkozni, hogy azért az élet nem a szerint megy, ahogy te azt elképzeled.-talán kicsit harsányabban és keményebben szólnak szavaim, mint terveztem, vitatkozni nem volt kedvem, de voltam annyira makacs, hogy ezt a lépését kicsit máshogy fogjam fel még így is.-Vedd ki belőle, amit szükségesnek gondolsz, a többit eltesszük a számlánkra. Semmi értelme ennyi készpénzt itthon tartogatni.-indulok ezzel el, hogy összeszedjem az asztalról az ügyvéd által hagyott romokat, a poharakat elöblítem és az ebédről ott maradt edények elpakolásába is belekezdek. Nem sértődött vagy dühös vagyok, mintha inkább kicsit csalódottabb lennék a kelleténél.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 27, 2017 5:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Egy szóval nem mondtam, hogy hagyd ott a műhelyt - nézek Les-re értetlenül pislogva. - Ezt már eljátszottuk egyszer, szóval felfogtam, hogy téged ez éltet. Nem erőszakolnék rád olyasmit, amit nekem akarsz, vagy ami nem tesz boldoggá - rázom meg a fejem, aztán mikor Les mellém ül, szórakozottan bólogatni kezdek.
- Talán Jack bácsi is felnőtt, velem egyetemben. Talán amikor bezártak engem, döbbentette rá, hogy ha így folytatjuk az életet, annak nem lesz jó vége. Végeredményben azért loptam, mert rá voltunk kényszerülve - gondolkodom hangosan. - És ugyan mivel szerzett volna pénzt? Örültünk, ha a munkákért annyit kapott, amiből némi kaját és benzint vehettünk. Bárhogy is, hálás vagyok neki, meg a szerencséjének is - mosolygom el magam újra. Nem fogom nyilván véresre ostorozni magam képletesen persze azért, mert bármikor is volt szóváltás köztünk. Az is az élet velejárója, nem? Akárhogy is, ő nevelt fel, neki köszönhetem azt, hogy most itt vagyok, és nem holtan fekszem a mocsárban, vagy bárhol, mint a szüleim.
Nézem, ahogy Les elveszi az asztalról a pénzt, aztán feltápászkodom, és megfogom a karját, majd magamhoz húzom.
- Akkor most már bevallhatom a borzalmas bűntényt, amire készültem - hümmögök. - Tudod, azt terveztem, hogy mivel máshonnan nem tudok pénzt keresni, amivel az ötletemet finanszírozhatom, hogy megvárom, amíg holnap dolgozni mész, és eladom a lakóautót. Mire hazajöttél volna már kész helyzet elé állítottalak volna. Nyilván kaptam volna érte a fejemre, lehet, hogy néhány napig a kanapén aludtam volna, de... - vonok vállat - ahogy te kergeted az álmaidat, úgy én is azt akarom tenni. Szóval, ne rakd el az összes pénzt. Szeretnék belőle elvenni annyit, amennyiből holnap kimehetek a használt autópiacra. Nem kell gondolom elmondanom, miért. Valóra fogom váltani az álmomat. Csak kérlek, higgy bennem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Júl. 25, 2017 7:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

-Igen, ez így van. De én szeretnék a jelenlegi helyemen maradni és erről a kérdésről nem vitát nyitni. Te mondtad, mind a ketten máshol érezzük jól magunkat. Nekem arra van szükséged, neked erre.-remélem ezt ennyiben hagyhatjuk, mert sok kedvem nincs arról vitát nyitni, hogy más munkát keressek.
Látom, ahogy lerogy a kanapéra, mire mellé telepszem, figyelem, ahogy a pénzt a kezébe veszi, majd azt, ahogy a mosoly eltűnik az arcáról.
-Kaszinókban szórni a pénzt nem is túl felelősségteljes húzás. Még akkor se, ha azt a végén rád hagyja.-nem fogom neki azt mondani, hogy a nagybátyja szent volt, de nem is fogom ellene felbujtani. A gyerekkorát ismerve viszont eddig szimpatikusnak tűnt az említett rokon. Pláne azok után, amit arról a nőről mesélt, akinek szerencsére a nevét és a létezését is elfelejtettem eddig a pillanatig.
-Nem vagy szar alak, ő sem volt. Az a múlt. Ha megsértődött volna rád, most nem lennél itt, sem ez, sem te.-semmi szükségét nem éreztem az önsanyargatásnak, vagy önsajnálatnak, annak meg pláne nem, hogy magát hibáztassa.
-Na, a program a nap hátra lévő részében a következő.-terelem a szót, mielőtt végleg megölné a hangulatot és remélem, hogy képes elterelni a saját maga ostorozásáról a gondolatait.-Ezt elvisszük innen, mielőtt éjszaka ránk akarná valaki törni az ajtót. Aztán felbontunk egy pezsgőt, és beülünk egy kád forró vízbe. Hálásak leszünk a nagybátyádnak, aztán meglátjuk mit hoz az este többi része.-kacsintok rá, arcán végigsimítva, s tekintetem tudom, hogy épp azoktól az érzésektől átitatott, amit most nem akarna látni. Sajnálom, a helyzetet, amibe került, és félek is kicsit, hogy esetleg benne is reked a kelleténél jobban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Júl. 25, 2017 7:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Természetesen nem bolondulok meg teljesen a pénz láttán, és nem kezdek - még képzeletben sem - hatalmas költekezésbe. Nincs a terveim között utazás, meg a fene tudja, miféle luxus. Nem is a mi stílusunk lenne.
- Tudom - bólintok aztán Les szavaira. - Mivel egyikünk sem élt úgy soha, hogy ilyesféle csoda hullott volna az ölébe, mi jobban megbecsüljük bárkinél. Szóval, eszem ágában sincs elkölteni. Viszont... a tervemet valóra válthatnám vele. Ebből akár tízszer is futná egy lakókocsira, amit átalakíthatnék, és végre a saját lábamra állhatnék munkaügyileg. A többi pedig jól fog jönni, ha gyarapodik a családunk. Sőt... - gondolkodom, aztán elhallgatok. Az a gyerek még itt sincs, egyelőre még felesleges olyan dolgokat felemlegetni, amik most eszembe jutottak.
- Viszont az is igaz, hogy most érzek némi lelkifurdalást - ülök aztán vissza, és összeszedem a bankókat, majd a kezembe tartva nézek rájuk, mintha azoktól várnék valamiféle választ. - Tudod, a börtönben mindig úgy gondoltam a bácsikámra, mint egy nihilista, nemtörődöm alakra, sőt ezt egy levélben egyszer tudomására is hoztam. Lehordtam, mert egyszerűen képtelen volt arra, hogy felelősségteljesen neveljen fel egy gyereket, ne úgy, hogy egy útszéli csavargóvá tegye. És közben a bácsikám már talán akkor gondoskodott róla, hogy nekem egyszer jobb életem legyen, mint amit valamikor is adni tudott nekem. Szar alaknak érzem most magam, mert hálás lehettem volna neki azért, hogy egyáltalán felnevelt... és gondolt rám - emelem meg a bankóköteget.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Júl. 25, 2017 6:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Próbáltam felfogni a történteket, ahogy a pénzkupac előttünk landol. Nem tudom elhinni, hogy ez megtörténik, és ahogy látom Chriest sem nagyon reménykedett ilyesmiben. Plusz, az már önmagában elég abszurd, hogy egy tíz éve halott nagybácsi örökségéről beszélünk.
Fel sem fogom igazán, mikor távozik, azt meg végképp nem, mikor Chriest felkap. Lesokkolok, megkönnyebbülök, magam sem tudom pontosan mi a fenét érzek. Arcomon lassan terül szét a mosoly, csimpaszkodom szerelmem nyakába, mint egy majom, nyakába nevetve, ahogy végre képes vagyok elhinni, ami történt.
-Nem szórjuk el!-szólalok végül meg, mikor elenged és a pénzre nézek.-Csodák nincsenek, hacsak nem a nagybátyád nem szeretnéd ezek után szentté avatni, de mivel tényleg nincsenek csodák, okosnak kell lennünk.-szállok vissza a földre elég hamar, mivel nem akarok hamis reményekkel élni, és a biztos jövő jobban hangzik, mint amiben ott van a mi van ha... most már van annyink, sőt, még több is, mint ami kell. De elveszteni a fejünk badarság lenne.-Az, hogy én terhes vagyok, hogy világra hozok valakit, aki a fiad vagy a lányod, sokba fog kerülni, ezt már tudjuk. De minden másra is gondolni kellene....-rázom meg fejem még mindig mosolyogva, majd ismét nyakába kulcsolom kezeim, és magamhoz húzom egy csókra.-És te még azt merészeled nekem állítani, hogy egy szerencsétlen farkasnak mondtam ki az igent és tőle akarok gyereket.-vigyorgok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Júl. 25, 2017 5:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Vagy épp a nagybátyám jobb és bölcsebb ember volt, mint amilyennek én hittem éveken át - motyogom még mindig kábán, kb úgy, mint akit fejbe vágtak egy lapáttal. Történtek velem már megdöbbentő dolgok életem folyamán, de ilyesmi még nem, nyilván nem csoda, ha tényleg alig tudok magamhoz térni a jóleső sokkból.
Az ügyvéd a székét hátratolva feláll, de még mielőtt távozna, elkéri irataimat - a személyem igazolása céljából. Teljesítem a kérést, és amikor elrakom igazolványaimat, újfent kinyitja táskáját, és kiszámolja elém a már említett összeget. Szemmel láthatóan jól elszórakozik a látványon, hogy szinte tátott szájjal bámulok a bankókra.
- Nos, Mr. Wolfswood - ráz velem újra kezet az ügyvéd, ahogy Les-el is - minden jót kívánok önöknek a továbbiakban. Örülök, hogy végre teljesíthettem a megbízásomat. Mr. Parkons úgy hiszem, most már békében nyugodhat - biccent felénk. - Ne fáradjanak, kitalálok. Úgy hiszem, most egymásra van szükségük - ereszt el egy újabb reklámvigyort, majd sarkon fordul, és nemsokára csak a bejárati ajtó csapódását halljuk - majd az azt követő néma csendet.
- Még mindig úgy érzem magam, mint aki álmodik - dünnyögöm, és végighordozom a tekintetem a pénzen, nagyjából úgy, mintha arra számítanék, hogy vagy eltűnik, vagy minimum felrobban, majd talpra állok. - Tudod, hogy mit jelent ez a pénz? - fut aztán végre körbe egy önfeledt mosoly az arcomon, és felkapom Les-t, hogy megpördüljek vele. - Jövőt jelent! Nekem, neked... a jövendő gyerekünknek! Te jó ég... ezek után merje valaki azt mondani, hogy nincsenek csodák! - táncolok már szinte örömömben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Júl. 23, 2017 7:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Az ügyvéd mosolya még jobban kezd idegesíteni, mint a puszta jelenléte. Mintha tudná, hogyan kell az ember agyára menni, de minimum elkezdeni kihúzni azt a bizonyos gyufát. Kezd felmenni bennem a pumpa, s ő még épp időben kezd el beszélni, hogy a nemtetszésemnek hangot is adjak. Elég volt már a rossz hírekből, hát még az olyan alakokból, akik csak úgy felbukkantak.
Nagy nehezen, újabb körök után kinyitja a táskáját, és elkezd egy papírból olvasni, amit aztán átnyújt Chriest-nek, aki akár úgy tartja, hogy olvasni tudjak én is a sorokban, akár nem, elolvasom a papírra vésett fekete nyomtatott szöveget. Igaza van, a papír alján ott egy aláírás, tanúk és egyéb információk, amik kellenek a hitelesítéshez. Aztán a lényegre tér, a pontos összeg hallatán viszont mindketten úgy nézünk az ügyvédre, mintha szellemet látnánk, és én akaratlanul elnevetem magam.
-A nagybátyád vagy nagyon nagy mázlista volt, vagy jobban játszott, mint te bármikor.-lököm oldalba Chriest-et, hogy ezzel is próbáljam visszarángatni a földre, de az ügyvéd a kellemes csevejt nem sokáig akarja folytatni a jelek szerint, a táskáját ugyanis becsukja és hátrébb tolja a széket maga alatt. Nyilván ő is érzi, amit mi is. Ez az öröm helye, amiben neki már nem kell részt vennie. Pedig én szívem szerint már most Chriest nyakába ugranék, de ehelyett csak megszorítom egyik kezét, bátorítóan és mosolyogva, hogy érezze, ugyan azt érzem, amit minden bizonnyal ő is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Júl. 23, 2017 6:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Nem igazán értek semmit, kb úgy érzem magam, mint aki a film felénél esik be a moziba. Nem tudom, hogy ez valami kandi-kamera esetleg, vagy hasonló, de az fix, hogy ilyen mesék - ilyen hirtelenséggel pláne - csak az álmokban történnek.
- Igen, az én kérdésem is ez lett volna - pillantok Les-re. - Eltelt tíz év. Tényleg olyan marha nehéz valakit megtalálni? - faggatózom, mire az ügyvéd mosolya szélesebbé válik.
- Mrs. Wolfwood, önnek teljesen igaza van - néz Les-re. - Bárkit könnyű megtalálni - feltéve persze, ha az illető bejelentett lakcímmel rendelkezik. Miután Mr. Wolfswood letöltötte a büntetését, szándékoztam megkeresni, de ő azonnali hatállyal eltávozott a városból - néz aztán felém, mire biccentek. Ez tagadhatatlan tény, csakugyan így volt. Az már másik tény, hogy azért, hogy azt a mocskot, ami Jack bácsi életét elvette, minél hamarabb nagybátyám után küldjem. Ezt persze nem bököm ki - tíz évig megúsztam egy gyilkosságot, hülye lennék most feladni magam.
- Ami a férjét illeti, képtelen voltam a nyomára bukkanni. Pedig higgye el, Mrs. Wolfswood, igyekeztem. De ahogy az előtt is tisztában voltam vele Mr. Parsons elmondása alapján, a férje és nagybátyja meglehetős vándoréletet éltek. Az Egyesült Államok pedig bőven van akkora, hogy aki el akar tűnni, az meg is tehesse. Egy lakcímmel vagy munkahellyel nem rendelkező személyt megtalálni körülbelül olyan esélyes, mint tűt keresni a szénakazalban. Lehetetlen, hacsak a csoda nem segít. A jelek szerint viszont tényleg léteznek csodák - mutat újra az újságra. - Ha nincs ez a hirdetés, fogalmam sem lett volna róla, hogy a férje visszatért a városba. Így viszont nincs akadálya annak - nyitja ki a táskáját, és elővesz egy némileg megsárgult borítékot, majd abból egy papírt - hogy a néhai Jack Parsons végakaratának eleget tegyek. Míg ön a büntetését töltötte, Mr. Wolfswood, a nagybátyja felkeresett, és a nyereményét letétbe helyezte az ön nevére. Azzal a kikötéssel, hogy akkor adhatom át az ön részére, amikor ön visszatér a New Orleans-i gyökereihez, vagy megnősül. A nagybátyja gondoskodott önről, uram - biccent, majd átadja a papírt, és ad néhány percet, hogy átfussam a sorokat. - Mr. Parsons tisztában volt vele, hogy nem azt a jövőt és sorsot szánja önnek, ami neki, és ami az ön szüleinek jutott. Így hát a szerencséjét arra használta fel, hogy legalább az ön kezébe valamiféle jövőt adjon. És azt hiszem, ezzel az összeggel sikerül is. Röviden, Mr. Wolfswood... húszezer dolláról van szó. Pontosan huszonnégyezerháromszáztizenkét dollárról, a kamatokkal egyetemben - fejezi be végül, én meg úgy érzem, hogy vagy helyben megáll a szívem, vagy lefordulok a kanapéról. Azt hiszem, nálam utánozhatatlanul butábban ember nem nézett még a földön senkire, mint ahogy én bambulok most az ügyvédre.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3