Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Júl. 23, 2017 6:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Nem nagyon, inkább rettenetesen lesokkol az ügyvéd ittléte, és bár próbálom nem mutatni, borsózik a hátam és nem az örömtől, inkább a félelemtől, amit érzek.
A nagybátyja? Értetlenül nézek Chriestre, aki szintén értetlenül néz az ügyvédre. Ahogy mondja, tíz éve halott. A legutolsó információm nekem is ez volt, bár eljátszottam a gondolattal jelenleg, hogy mi van akkor, ha annyira mégsem az és épp valami baljós ügy miatt tévedt ide az ügyvéd. Testtartásom nem kevésbé volt vészjósló, mint gyanakvó kék tekintetem, ami ahogy láttam kicsit kezdte zavarba hozni az idegent.
Torkomból kis híján egy morgás tör elő, és átfut a fejemen, hogy ha ennyi ideje keresi, vajon rólam mennyi mindent derített már ki... nem nyugtat meg továbbra sem, de nem szólalok meg. Ellenben kissé elkerekednek szemeim, ahogy a lényegre tér végre.
-Bocs, de komolyan? Tíz év alatt most találta meg őt?-bökök a férjemre, majd gyanakvó pillantással az ügyvédre nézek ismét.-Épp most? Értem a hirdetés, de komolyan pont most? Bocsásson meg, kicsit gyanús ez nekem. Szóval lekötelezne, ha a lényegre térne és erről valami papír formátumú, hivatalosnak tűnő dolgot is villantana.-míg az ügyvéd mosolyog, én gyanakvó pillantással várok, hogy előhalásszon valami papírt a táskájából, ami igazolja ittléte okát. Felettébb meglep ez az egész, gyanúsnak ítélem és feszélyez, hogy épp ma jelenik meg nálunk, mintha tudná, milyen helyzetben vagyunk éppen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Júl. 23, 2017 6:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Nagyjából ugyanazokat az érzelmeket látom Les arcán tükröződni, ami az enyémen is játszhat. Szorongás, némi félelem. Nem nagyon volt közünk azokhoz körökhöz, ami ügyvédekhez és hasonlókhoz volt köthető, így hát természetesen a balsejtelem volt a legerősebb gyanú ami bennünket ér. Amúgy is, a magunkfajták ha a törvény képviselőivel kerülnek szembe, akkor is azonnal bűnösnek érzik magukat, ha ártatlanok, mint a ma született bárány - legalábbis már egy ideje.
- Azt hiszem, jobb, ha azonnal az ittlétem okára térek - tekint ránk az ügyvéd - persze csak azok után, hogy megitta a kávéját. Esküszöm, titokban élvezi, hogy ránk hozza az infarktust. - Mr. és Mrs. Wolfswood, én a néha Jack Parsons végakarata vagyok itt. Aki, ha nem tévedek, az ön nagybátyja - pislog rám aztán, mire csak bambán bólintok egyet. Végakarat? Most? Hihetetlen. Sőt, nonszensz.
- A nagybátyám tíz éve halott - szólalok meg rekedten. - Nem értem, miféle végakaratról beszél. Nem volt semmink a világon. Az egyetlen, amit rám hagyott, ott áll odakinn, a parkolóban. Tehát nem túlzok ha azt mondom, hogy egyszerűen nem értem, mire akar kilyukadni - fogom meg Les kezét, mintha belőle akarnék erőt meríteni, mert kissé úgy érzem magam most, mint valami szürreális álomban.
- Így igaz, Mr. Wolfswood. Ugyanis pontosan tíz évig kerestem önt, mindhiába. És most sem találtam volna meg, ha nincs ez - veszi aztán elő az ügyvéd a reggeli lapot, és elém tolja - kinyitva a cikknél: a Les-nek szóló vallomásomnál. - Mr. Wolfswood, ön egy évet töltött börtönben, 18 éves korában. Elítélték bolti lopásért - folytatja aztán, mire megrándul az arcom. A nem épp fényes körülményeim okán rákényszerült bűntényre sosem voltam büszke. Fájó emlék, ennyi az egész. - Fogságának ideje alatt a nagybátyja bejárt néhány várost. Többek között Las Vegas pár kaszinóját is. És busás nyereménnyel távozott - mosolyogja el magát az ügyvéd, mire nekem nemes egyszerűséggel leesik az állam. - És a nagybátyja gondoskodott róla, hogy ez a nyeremény önt illesse.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Júl. 23, 2017 9:13 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Egész nap csendesen fekszünk a nappaliban, fejem mellkasán, vállán pihentetem, figyelem a tévé képernyőjét, pár gondolataim jóval másabb irányban folytatják útjukat. Elgondolkodok azon, hogy mennyire hozzászoktam a kellemes, kényelmes élethez, és mennyire meglepett, hogy így lesokkolt a tény, ő elvesztette az állását, s így máris megszűnt a komfortzóna, ami biztosnak tűnt.
A megannyi zavaros gondolat közül egy erőteljes kopogás ébreszt fel, s ez elég ahhoz, hogy arcvonásaim is összekapjam annyira, ne felejtsek el mosolyogni, ha kell vagy épp meglepett arcot vágni. Nem vártunk senkit, igazából rajtunk kívül maximum az előző tulaj tehette be ide lábát.
Felállok, megigazítom magamon a pólóm, hajamba túrva pedig gyorsan lófarkat kötök a fejem búbjára, míg ő az ajtóból beljebb tessékeli az idegent. Legalábbis hang alapján nem tudom archoz párosítani az érkező férfit, így bemutatkozást követően leülök Chriest mellé és fürkésző, kíváncsi szemmel méregetem a nyakkendő-öltöny kombinációba bugyoláld férfit. Ügyvéd lenne? Agyamban megannyi gondolat indul útjára, de egyik sem feltétlenül biztató vagy kellemes előjeleket képzel be, sőt, frusztrál a helyzet, hogy ez asztalnál úgy ülünk most, mint akik éppen a végrendeletük írják alá. A házról lenne szó? A gyomrom görcsbe rándul, és azon kapom magam, hogy ölemben ökölbe szorulnak ujjaim... Bár nem mutatom arcomon, egész testem átjárja valami furcsa félelem, mait Chriest minden bizonnyal érez már. Az első mondatra várok, mintha a bíróság utolsó, biztos ítéletére számítanék.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Júl. 19, 2017 5:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

(konyha)

Ahogy Bruno Mars megénekelte, ez egy igazi "lazy day" volt mindkettőnk számára. Összebújtunk a kanapén, mint a szegény ember malacai, néztük a tévét, beszélgettünk, aztán egy amolyan tessék-lássék ebédet összeütöttünk ketten, hogy aztán jóllakva kiterüljünk, és aludjunk egy hatalmasat ebéd után. Szegény, csóró farkasként sokszor képzeltem el, vajon milyen lehet a gazdagok élete - azoké, akiknek nem kell nap mint nap megdolgozni a megélhetésért. Azt hiszem, nem sokáig bírnám idegekkel. Felőrölne a teljes semmittevés. Jó egy darabig, de hát a lazításba is totálisan bele lehet unni.
Az ebéd utáni emésztő álomból hangos kopogás zaja ver fel. Kissé kábán hallgatózom, és csak a harmadik ismétlésre kászálódom le az ágyról, óvatosan kihúzva a vállam Les feje alól, bár hiába az óvatosság, ő is hamar magához tér.
- Ki az ördög lehet ez? - morgom. Eléggé híján vagyunk ismerősöknek, ha valaki ide beállíthat, az vagy az ő testvére, vagy az enyém. Egyik verziótól se lennék elragadtatva.
Elkecmergek a bejárati ajtóig, kócos tincseimben turkálva, és bambán nézek magam elé, mikor egy öltönyös fickó áll a küszöbön.
- Segíthetek? - kérdezem egy ásítás kíséretében, remélve, hogy gyorsan megszabadulok a férfitől. Egy mosoly futja át az arcát, így látva már nem is olyan fiatal, mint elsőre hittem. - Igen, én vagyok Chriest Wolfswood - válaszolom a kérdésére, arcát fürkészve. Mindössze néhány percet kér, hogy beszélhessen velem, és némi hezitálás után egy kis vállvonogatással kísérve a nappaliba kalauzolom. Remélem, nem valami utazó ügynök, vagy vallási megszállott, aki egy szektába akar beinvitálni. Abban az esetben harapni fogok.
A nappaliba beérve látom Les arcán is a totális tanácstalanságot, mire a fickó háta mögött csak kifelé fordítom tenyeremet. Nemsokára kiderül, ki is ő, és mit akar tőlünk. Annyi udvariasság azért szorul belém, hogy hellyel kínálom, és kávéval, majd leülök magam is Les mellé, és várakozás teljesen minden figyelmem a pasasnak szentelem - Les-el egyetemben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 10:56 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Egyszer nagyjából ráébredek éjjel, hogy Les hozzám tapad, szinte a mellkasomba fúrja magát, így hát csak félálomban, szinte öntudatlanul fonom át rajta a karjaimat, és vissza is alszom azon nyomban. Akkor viszont már tényleg magamhoz térek - és kissé ijedten fel is ülök - mikor valami földrengésszerű robajlást hallok. Néhány másodpercig némán pislogok magam elé, aztán amikor felfogom végre, hogy mi történt, és fókuszba kerül Les, aki a padlón fetreng éppen, visszahanyatlom az ágyba - igaz, nem is tudnék ülve maradni a röhögéstől, ami elfog.
Ő is nevet, miközben kicsúszik a száján néhány káromkodás, aztán mikor képes vagyok végre megmozdulni, lekecmergek a kanapéról, és kezem nyújtva felhúzom Les-t a földről.
- Valahogy az ágyba kávé meg egy finom csók jobb ébresztő. De ha te ezt jobban preferálod... - vigyorgok még mindig szélesen, aztán kisöpröm a haját az arcából, mert nyilván a földre huppanás következtében most csakugyan úgy fest, mint egy boszorkány.
- Na gyere... csak hogy lásd, az én verzióm mennyivel élhetőbb - kapom aztán hirtelen ölbe. - Kapsz egy kávét, meg egy reggelit, aztán... majd valahogy elütjük a napot - nyomok csókot a kis pirosló foltra, ahol a feje találkozott az anyafölddel - vagyis a szőnyegünkkel.

(konyha)
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 15, 2017 4:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Megforgatom a szemeim, ugyanis megjelenik előttem pár kép arról, ahogy ebben a témában kínos beszélgetéseket zavarnak le egymás között, amiken én csak jókat mosolygok majd. Nem, nem hiszem, hogy ez be fog következni.
Látom, hogy megrémül, mikor előhozakodok egy gondolattal, és olyasmire kérem, amiről tudom, hogy szinte sosem lenne képes dönteni. Értettem, hogy miért, és hasonló helyzetben én sem hiszem, hogy döntöttem volna köztük, de minden eshetőséget figyelembe véve nem akartam, hogy akkor és ott kelljen döntenie. Előre le akartam szögezni, hogy én mit akarok és tudhatta, ha másképp cselekszik, soha többé nem lennék képes még magamnak sem megbocsájtani, nem, hogy neki. De önző mód hallani akartam, akárcsak megnyugtató szavait is, amik biztosítani próbáltak arról, hogy nem lesz semmi baj és minden jól fog alakulni.
Lassan elnyom az álom, a rossz érzés magja ugyan bennem marad, és viszonylag nyugodtan alszom, de többször eszmélek arra, hogy elkap valami furcsa érzés és a fehér falon táncoló árnyakat kémlelem. Talán pont ezért végül megfordulok, mellkasába fúrom fejem, közel simulok hozzá, magam köré húzva karjait.
Ezt viszont reggel meg is bánom. Szédelegve ébredek arra, hogy fejem hatalmasat koppan a puha szőnyeg ellenére is.
-Áhhúúú....-nevetem el magam kínomban, homlokomra tapasztva tenyerem, amiért elfeledkeztem róla, hogy hol is nyomott el az álom.-Ne merészelj nevetni!-sziszegem, mikor látom, hogy megmozdul, de arra igen kevés esélyt látok, hogy eleget tesz szavaimnak.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 15, 2017 3:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

- Gondos apuka leszek. Majd azt mondom neki, hogy a szex fáj - dörmögöm, persze egy szavamat sem gondolom komolyan. Azt már viszont teljes mértékben, amikor Les választásról beszél: egy lehetséges tényről, amit majd meg kell hoznom közte, és a gyermekünk között.
- Butaság... - morgom rosszkedvűen. - Ilyen egyszerűen nem történhet meg. Tudom, hogy... szóval, hogy ez a város nem épp a nyugalom szigete. Ahogy azt is, hogy a mi sorsunk megismétlődhet a gyerekeink sorsában is. De soha nem fogok választani köztetek, mert létezhetnek más megoldások is. Abban a pillanatban, hogy veszélyben leszünk, hogy bajba kerülhetnénk, fogunk mindent, és ha kell itt hagyunk csapot-papot, hogy mentsem magunkat. A családunkat, és az életünket. Én tudom, milyen szülő nélkül felnőni. És tudom, milyen úgy felnőni, hogy nincs előttem anyapélda. Sosem akarnék ilyet a gyerekemnek. És soha nem akarnék nélküled élni - sóhajtok nagyot, aztán feljebb tornázom magam úgy, hogy immár arcom Les arca mellett legyen.
- Egyszer, nem is olyan régen azt mondtad nekem, hogy csak előre nézzek, és pozitívan gondolkozzam. Akkor most én mondom neked. Semmiféle rossz gondolatot nem tűrök idebenn - kocogtatom meg finoman Les homlokát. - Csak a szép jövő járhat a fejedben. Na meg persze én - kacsintok, aztán mikor úgy látom, még ha csak minimálisan is, de megnyugszik, nagyot ásítok.
- Akkor majd éjjel egyformán hűtlenek leszünk a hálószobához - dünnyögöm halkan. - Aludjunk itt - értek egyet, aztán kihalászom a párnákat a kanapé hátrészéről, hogy kissé nagyobb legyen a helyünk. Még van némi energiám, hogy ráterítsem Les-re az ágytakaró felső részét, aztán úgy nyom el az álom, mintha egy láthatatlan alak verne fejbe a bunkósbotjával.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Júl. 14, 2017 6:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Megfogan egy gondolata fejemben, amit félve őrzök egy ideig. Mi tagadás, féltem. A várostól, a jövőtől, ami idegen volt, még akkor is, ha várakozással, kíváncsisággal teli. Rettegtem a gondolattól, de tudtam, hogy bármi megtörténhet. Erős voltam, de mennyire? Tudnom kellett, hogy ő mennyire az. Először nem szólok semmit, hallgatom, és még képes vagyok elnevetni magam az utolsó mondatán, ami a lánya jövőjéről szólna.
-Ha negyven éves koráig senkivel nem bújik ágyba... akkor majd mit mondasz neki? Mi cölibátusban éltünk, engem pedig megrontottál?-szalad kérdőn szemöldököm homlokom közepére, de torkom görcsösen összeszorul, s hangom halkká válik, ő pedig szinte rémültem szakad ki ölelésemből és ül le velem szembe. Ennek nyomán én is feljebb tornászom magam, és bár hagyom, hogy arcom tartsa, lehunyom szemeim.
-Nem kérnem, de tudnom kell, mit fogsz lépni, mert ez a világ... mindketten tudjuk milyen veszélyeket hordoz. Nem csak ránk nézve. Ez a város meg...-sóhajtok, s félve nyitom ki szemeim.-Nem akarom, hogy úgy nőjön fel, hogy nem ismeri a szüleit. De azt se akarom, hogy történjen valami, mégis fel kell térképeznünk minden lehetőséget. És ez nem optimizmus vagy pesszimizmus kérdése. Ezek az esélyek. Kevés van rá, de nem mondhatod biztosra, hogy minden rendben lesz. Azt se mondhatod biztosra, hogy holnap mi lesz, nem, hogy azt, hogy kilenc hónap múlva. Fogalmunk sem lesz róla, hogy mikor jön el az idő, egyszer csak érezni fogom, hogy ő növekszik bennem.-vonok vállat, magamhoz húzva, szorosan mellé bújva, belélegezve bőre melegét, illatát, magammal húzva a kanapéra.-Szeretlek, és bár nem mondom ki, mert ígéretet tettem neked, de most rettentően félek. Mindentől, amit a jövő tartogat.-ismerem el, hogy a rég elfeledettnek hitt szokásom azért még megvan, a különbség csak az, hogy amíg mellettem volt, tudtam, hogy van valaki, akire számíthatok, akinek a puszta lélegzése megnyugtat, akihez odabújhattam, mint most is.-Maradjunk itt éjszakára...-kérem fáradtan, mert érezni kezdem, ahogy az álom rám telepedik szép lassan.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Júl. 14, 2017 6:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Megkönnyebbülten és elégedetten heverészek, ajkamon egy apró mosollyal, mikor Les-nek tetszik a név.
- Easton... mint... mint Easton - vonok vállat. - Mindig tetszett nekem ez a név, gondoltam, olyannak akarom adni, aki fontos nekem. Te is az vagy, de téged már nem nevezhetlek át - somolygok. - És tudod, hogy miért lesz még gyönyörű? Nem csak azért, mert rád fog hasonlítani, hanem azért, mert olyan ritka szerelemből fogan majd meg, ami csaknem az égig felcsapott. Csak azért mondom ezt el, hogy majd ő is tudja, ha egyszer a világra jön. És azt is, hogy olyan szeretettel várjuk majd, ahogy talán még nem vártak gyermeket - simogatom Les hasát, mintha már csakugyan ott lakozna a mélyén közös szerelmünk gyümölcse. - Oh, és nem mellesleg, harminc éves koráig nem léphet ki a házból. Negyven éves koráig meg a szexről se álmodjon - dünnyögöm hozzá a végén. Már csaknem lehunynám a szemeimet, félig belealudva a kellemes légkörbe és roppant kényelmes "párnámba", de a békés nyugalom viszont varázsütésre illan el a lelkemből, mikor meghallom Les hangján, hogy most valami olyat fog mondani, ami nagyon nem fog tetszeni nekem.
- Micsoda? - tágulnak ki a szemeim, felpattanok, és úgy nézek rá, mintha kísértet lenne. - Megőrültél? Hogyan... hogyan választhatnék valaha majd köztetek? És... egyáltalán miért kellene? - túrok a hajamba idegesen. - Na ide hallgass - fogok két kezem közé Les arcát, és ellentmondást nem tűrően nézek bele a szemébe. - Soha, de soha nem lesz olyan helyzet, hogy választanom kelljen köztetek. Soha, érted? Szépen fogunk élni, és boldogan. Mindhárman. Mind a négyen, vagy öten... majd később. De nyugalomban, és örömben. Azért vagyok melletted, hogy biztosítsam ezt. Szóval, ne kérj tőlem ilyet. Nem azért, mert nem teljesíteném, hanem azért, mert egyszerűen nem lesz rá szükség. Szóval édesem, kérlek, ha nem akarsz elsodorni engem a szívbajig, akkor fékezd az optimizmusodat, oké? - ráncolom össze a szemöldökömet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Júl. 14, 2017 6:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Elkerekedő, kíváncsi és csodálkozó tekintettel nézek rá, mikor megosztja velem az elképzeléseit, hogy inkább lányt szeretne, mint fit, aki részben rám, részben rá hasonlít. Reméltem, hogy így lesz, s bár igyekeztem nem azon rágódni, hogy olyan lesz-e, mint én vagy olyan, mint ő, ez a kérdés kezdetektől fogva foglalkoztatott. Anyám tiszta vérű boszorkány volt, apám félholdas, aminek hála Hays a testvérem volt. Egy farkas és egy boszorkány, s megszülettem én. Nem voltam jó genetikából, de bármit is örököljön, ha felkészítjük és próbáljuk úgy nevelni, talán kevesebb szenvedéssel éli majd túl a teliholdak idejét.
-Ó...-nyelek nagyot a név hallatán, ami hirtelen visszaránt a jelenbe és kicsit elmerengek a név hallatán.-Easton? A Chriest és az Elizabeth után szabadon?-szalad szemöldököm homlokom közepére-De tetszik. Tényleg.-ajkamon boldog mosollyal, remélem ezt sem érti félre és ahogy visszahanyatlik hasamra feje, tovább cirógatom ujjaimmal a kócos tincsekkel játszadozva.-És ő lesz apu szeme fénye, és tizennyolc éves koráig ki se léphet a házból, igaz?-pont olyan apának képzeltem el, mint amilyennek a legtöbb film, könyv leírja. De ő nem ábránd lett volna. Szerelmes pillantással olvadt volna bele lánya tekintetébe és óvta volna, kerüljön az bármibe.-Szeretném, ha már itt lenne velünk. De valamit meg kell ígérned. Ne kérdezd miért kérem, csak ígérd meg.-nézek mélyen szemébe, ujjaimmal álla alá nyúlva, magam felé fordítva, hogy ezt lehetővé tegyem.-Történjen bármi, őt válaszd. Ne engem.... meg kell ígérned.-érzem, hogy összeszorul a torkom, és bár a gondolat hirtelen fogan meg fejemben, nem akarom, szinte képtelen vagyok magamban tartani. Nem voltam benn biztos, hogy képes lett volna erre, de muszáj volt hallanom.-Kérlek, ezt tedd meg értem, ha döntést kell hoznod. Ne kelljen, de ha mégis... Képtelen lennék úgy élni, hogy tudom, miattam...-zavarodottan hadarok, szívem pedig hevesen kezd verni a mellkasomban, hogy szinte fájni kezdenek bordáim.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Júl. 14, 2017 6:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

- Igen, azt látom - mormolom, miközben kényelmesen elfekszem, fejem Les hasán nyugtatva, és élvezem, ahogy a hajamban turkál. Nem kétlem, hogy ha négy lábon fogok állni, ugyanígy fog cirógatni, a különbség az lesz, hogy imádni fogja, hogy kihasználhatja a helyzetet, amikor nem szólok közbe, mert képtelen leszek rá, és megállás nélkül fog csacsogni. Egye fene... az az igazság, hogy még azt is imádom benne.
- Hát, én is afféle magányos farkas voltam mindig is, de azért az én álmaimban szerepelte egy majdani család, bár amíg meg nem ismertelek, ez eléggé az utópia kategóriájába tartozott. Nem gondolkodtam soha a neveken, és fura, mert mindig is fiút akartam elsőként, de amikor szemléletesen kidobtad a tablettákat a kukába, és kimondtad a végszót, hogy vállaljunk gyereket, szinte abban a másodpercben bevillant egy név az agyamba. Méghozzá lánynév - emelem fel kissé a fejem, hogy ránézzek Les-re. - Nyugodtan nevess ki ha akarsz, de annyit tudok, hogy ha majd egyszer, valamikor lányunk fog születni, szeretném Sophie-nak hívni. Sophie Easton Wolfswood. Szerinted hogy hangzik? - kérdezem, majd visszahajtom a fejem szerelmem hasára. - Ostoba vagyok, vagy tényleg létezhet ilyesmi, én nem tudom, de ha lehunyom a szemem, és erősen koncentrálok, szinte látom is őt. Büszke lehetsz, mert csaknem teljesen rád hasonlít majd. Csak a szája lesz az enyém, és a szeme. Erős tekintete lesz, erősebb, mint az enyém. De ha tényleg így lesz, akkor azt hiszem, rendben lesz így. És persze gyönyörű lesz - mosolygom el magam szélesen - bár Les ezt nyilván nem látja.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Júl. 14, 2017 5:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

-Szeretném vakargatni a bundád.-túrok hajába, majd ujjaim füle és nyaka találkozásához siklanak, és gyengéden cirógatom végig forró bőrét. El-el mosolyodom, még úgy is, hogy tudom, nem látja, de aztán hangos nevetésben tör ki, ölelésemben rázkódva, amikor már én sem bírom tovább és elnevetem magam.
-Valószínű én rontottalak volna meg.-harapok alsó ajkamba, mosolyogva a feltételezésen és mikor elkezdi a történetet, felém fordulva, ujjaim mellkasáról nyakár siklanak, és bár könyökén támaszkodik, úgy helyezkedem a kanapén, hogy még véletlenül se kössünk ki a földön.
-Hmmm...-gondolkodom el.-Én nagyon örülök, hogy elhálták azt az éjszakát, aminek az ittléted köszönheted, különben nem lennél itt. Másodszor pedig... nem gondolkodtam még ezen.-vallom be, hisz alig több, mint egy napja mondtuk ki, hogy merre tovább. Ez idő alatt megfordult a fejemben egy két név, de komolyabban nem merengtem el a kérdésen.-Igazából szemeztem már totál egyszerű nevekkel régebben, de sosem gondoltam, hogy valaki felesége leszek, azt meg pláne nem, hogy egy vita után beszélem meg valakivel, hogy tulajdonképpen döntöttem és szeretnék vele egy közös gyerkőcöt. Arra meg még kevésbé számítottam, hogy az illetékes ilyen hamar, egy éjszaka után tervezgetni kezd....-vonok vállat, de mielőtt azt hihetné, hogy ezt szemrehányásnak vagy bántásnak szánom, ragyogó szemmel mosolyodom el.-De ez egy nagyon aranyos ötlet. Leszámítva, hogy nem akarom, hogy az én gyerekem azt higgye, hogy a szülei valami merényletet terveztek ellene. Az Eleanor mondjuk tetszik, de jobban érdekelnek a te ötleteid...szinte biztosra veszem, hogy vannak.-hagyom, hogy hasamon nyugtassa fejét, míg ujjaimmal hajában turkálok, élvezve a nyugalmas pillanatokat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Júl. 14, 2017 5:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

- Persze hogy nem foglak bántani! - sietem leszögezni. Voltunk már együtt teliholdkor, és akkor sem támadtam meg, sőt. Hála az égnek bizonyos szinten képes vagyok megőrizni emberi tudatomat - még ha felszínesen is - és ha annak idején Gwen-t nem támadtam meg vámpír mivolta ellenére, akkor alighanem Les-t sem fogom. - Ha akarod, bezárkózom a használaton kívüli szobába, és csak reggel jövök elő, mikor vége az éjszakának. Ez rajtad múlik. Persze, ha tényleg nem félsz, akkor lefekszem ide az ágy elé, és vakargathatod majd a bundámat - teszem hozzá.
Kissé elgondolkodom, vajon hogyan is fog kinézni az első éjszaka, amit átváltozva a lakásban töltök majd, csak az zökkent ki, amikor Les megszólal, mire kitör belőlem a hangos nevetés, egész testemben rázkódom, mert minden szava igazán, hamisítatlanul Leslie-s.
- Igen, ez tényleg szín igaz - mondom, mikor végül meg tudok szólalni. - Apádtól bajosan kértem volna meg a kezed, és kíváncsi vagyok, ha én várni akartam volna a nászéjszakáig te milyen arcot vágtál volna hozzá - fordulok meg Les karjaiban. - De igazából én nem is erre gondoltam. Tudod, én anno egyszer megkérdeztem, honnan kaptam a nevem, hogy miért lettem éppen Chriest. Tudom, hogy anyám neve Grace volt, apámé Jack, a nagybátyám pedig John. Az enyém valahogy különlegesebb. A bácsikám azt mondta, hogy tudták, hogy különleges leszek, és akarták is, hogy azzá váljak, hát így kaptam a kissé különlegesebb nevem. A farkasok hagyománya azt tartja, hogy ha csak gondolunk is egy megszületendő gyerekre, már nevet kell neki adni, hogy legyen ideje beleszokni ebbe. Ez fontos dolog - már persze, ha hihetünk a hagyománynak. Nem tudom, hogyan hívtak volna, ha lánynak születek - mosolygom el magam - de már azelőtt megegyeztek szüleim a Chriest névben, még mielőtt egyáltalán elhálták volna azt az éjszakát, aminek az ittlétemet köszönhetem. Szóval, ezért kérdeztem, hogy mennyire akarunk hagyománytisztelőek lenni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 13, 2017 6:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Mellkasomhoz húzva ölelem át, hátra dőlve a kanapén, kényelmesen, élvezve, ahogy hozzám bújik, ahogy ujjaink összefonódnak kicsit megnyugszom.
-Nem fogsz bántani.-jelentem ki határozottan.-De egy valamit jobb, ha tudsz... telihold ide vagy oda, az erőm nem tudom fajom bélin használni. Az az életembe is kerülhetne.-a szavakat félve mondom ki, de szerencsére úgy fogom, hogy ne tudjon szemembe nézni, amiben biztos, hogy megcsillan némi félelem.-Nem akarom látni. De legalább biztonságban tudhatlak. Mindennek ellenére.-simítok végig mellkasán, orrom ismét hajába fúrom, és mélyet szippantok a sampon megszokott illatából.
Gondolataim között Hays és az átváltozás egyszerre játszik, egy részem örül annak, ha egyiküknek sem esik baja, egy másik részem viszont retteg tőle, hogy mit tartogatnak az ilyen éjszakák. És ezen nem segít, hogy a gondolattal is eljátszom, mi volt utolsó találkozásuk kimenetele.
Kérdése meglep és összevont szemöldökkel fordítom kicsit oldalra fejem, hogy részben megkereshessem tekintetét.
-Hát...-szisszenek fel, sorra véve a lehetőségeink.-Ha eltekintünk tőle, hogy nem kérted ki a kezem apámtól, hogy nem vártál a nászéjszakáig, és tekintve a tényt, hogy Vegasban esküdtünk... szerintem nem vagyunk így sem hagyománytisztelők. De mire gondolsz?-érdeklődöm kíváncsian.-Nem, nem adjuk azt a nevet a gyereknek, ami az enyém vagy a tied. Nem mintha bajom lenne ezekkel, de a szüleim nevét is lehúznám a listáról.-mormogom orrom kicsit felhúzva, de őszinte kíváncsisággal várom, hogy mit is akar ebből kihozni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 13, 2017 5:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Nem kell kinyitnom a szemeimet, anélkül is tudom, mert érzem, hogy kezei kicsit megremegnek a vállamon mikor Hayley szóba kerül. Azt is tudom, hogy miért, hiszen ő látta milyen állapotban érkeztem haza a testvérével történt találkozás után, és nyilván aggódott Hayley-ért is, még akkor is, ha ő jobb állapotban volt nálam. Már csak azon elvből kifolyólag is, mert nem ütök meg nőt, ha nagyon nyomós okom lenne rá sem.
- Hát, igazából... - mormolom - ha hiszed, ha nem, én is gondoltam erre. Hogy talán biztonságosabb lenne, ha bevackolnám magam az ágy elé, és kivárnám mire véget ér az éjszaka. Csak nem igazán tudtam, hogy hozzam meg vezessem elő a dolgot. Nem voltam benne biztos, hogy akarnád látni, amint épp atomjaimra hullok, aztán újra összerakom magam, mint egy elfuserált transformers. És abban sem voltam biztos, hogy te mennyire éreznéd magad biztonságban mellettem, mert nem akarlak kényelmetlen vagy veszélyes helyzetnek kitenni téged. Inkább agyonharapnám előtte magam - sóhajtok fel, igaz ez jóleső sóhaj, mert imádom, ahogy ügyes kezei kihajtják belőlem a feszültség minden létező nyomát.
Aztán mikor átveszi kissé a szerepemet, és ő ölel át engem hátulról, összefűzzük ujjainkat, és elgondolkodva bámulom a falon a tapétát.
- Mondd csak... - köszörülöm meg a torkomat - mennyire vagyunk hagyománytisztelőek, vagy mennyire akarunk azok lenni?
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Júl. 12, 2017 7:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Elnevetem magam, mert lelki szemeim előtt megjelenik a kép, ahogy fanyalogva legelészik, mint egy tehén, nem pedig jóízűen eszik, mint egy farkas.
-Nem aggódok. És imádom, hogy ilyen vagy és azt is, hogy így fogadsz el.-biztosítom, és ahogy lehetőségem adódik, ujjaimmal gyúrni kezdem vállát, lassan, de határozottan.
A testvérem említésére elkap a rossz érzés és testem megremeg. Nehezemre esik pártatlannak maradni, de ujjaim megremegnek vállán, és mikor nekem dől, feje búbjára szorítom szám és a kócos tincsekbe nyomok egy csókot. Lekapja magáról a pólót, forró bőre parázsként izzik ujjaim alatt. Elgondolkodva nézek ki a lemenő napsugarakba és mély levegőt véve próbálom a bennem kavargó gondolatokat megfogalmazni.
-Meg fogjátok tudni...-suttogom, gyengéden masszírozva tovább, aztán füléhez hajolok és úgy folytatom.-Mi lenne, ha itthon maradnál?-érdeklődöm, de ha meg akar fordulni sem hagyom, erősebben szorítom vállát. A bizonytalanságot és a félelmet nem akarom, hogy észrevegye tekintetemben.-Veled lennék végig. Nem fogsz bántani, tudom. Én sem tettem. És ha gondolod szerzek neked egy nyulat, ha ez segít.-szuszogok fülébe és  lassan elengedem vállát, végigsimítva mellkasán, de nem húzódok el tőle.-Szeretném, ha mellettem lennél, nem akarom, hogy bajod essen.-ismerem el végül, összefonva ujjaink, és ha máskor nem is, most biztos érzi, hogy mellkasomban hevesen dobog szívem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Júl. 12, 2017 4:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Mintha csak varázsütésre történne, úgy tűnnek el előlünk a hamburgerek, csakhamar az üres tálcák, és a koszos szalvéták emlékeztetnek a bőséges vacsorára. Most még jobban motoszkál a fejemben az apró gondolat - egyre nagyobb méreteket öltve - hogy nem is lenne ostoba ötlet az a mozgó büfé. Majd találok egy alkalmas pillanatot rá, hogy ezt szépen beadagoljam Les-nek úgy, hogy ne ütközzek azonnal ellenállásba. Végeredményben a magam ura lehetnék, és onnan aztán tényleg nem rúghat ki senki.
Kényelmesen elnyúlunk a kaja végeztével, és végigsiklik a szemem Les alakján. Tény, hogy teltebb, mint mikor megismertem, de azt hiszem nekem így még sokkal jobban tetszik. Az a néhány kiló amit felszedett arányosan eloszlik rajta, és ettől van igazi, nőies alakja - az elhízás mindenféle lehetősége nélkül. Egyszerűen tökéletes - számomra legalábbis az.
- Elég lelombozó lenne nekem, ha én szertartásosan tömném a fejem, te meg nyúltápon rágódnál mellettem - mondom elgondolkozva. - Azt meg ne várd, hogy én is salátát rágcsáljak ebéd gyanánt, és vágjak hozzá olyan ábrázatot, mint aki a világ legfinomabb csemegéjét eszi. Farkas vagyok, férfi vagyok, húst akarok. Ennyi - vigyorgok. - Ha meg annyira aggódsz a kilóid miatt, hetente néhányszor körbekergetlek a ház körül - teszem hozzá, a mellkasomra szorított plüssfarkast cirógatva, aztán megmozgatom néhányszor a vállamat mikor Les keze hozzáér.
- Ami azt illeti - dünnyögöm - igazad van. Elég kellemetlen, és a telihold közeledtével mindig is jobban érzem. Nem ártana azt sem kitalálnom, hová menjek néhány nap múlva. A parkba nem akarok, mert nem biztonságos. Az erdő szintúgy. Elég egy olyan malőr, mint a múltkor, egy nyúl, és a vadászösztön felülír bennem minden mást. Nem hiányzik egy olyan balhé, mint legutóbb Hayley-vel. Amit azért egyszer majd ember alakban, és békésen remélem még megbeszélhetek vele - mormolom a végén, aztán ledobom a pólómat, és hátat fordítok Les-nek, lehunyt szemmel élvezve az erőteljes, masszírozó mozdulatokat amikkel a hátamat és vállamat gyúrja.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Júl. 11, 2017 7:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Felmordulok, egy megvető és mindent elmondó reakció ez tőlem arra, ahogy hasonlít minket másokhoz. Igaza volt, mégis szerettem ezt az életet, ezt a  jelent, hogy úgy kucoroghatok a kanapénkon, hogy tudom a konyhában sürgölődő férfi szeret és én menthetetlenül beleszerettem.
-Be is fogom tartani.-biztosítom az ígéretemről, s elkezdek falatozni. Az ízek gyorsan csapnak össze számban, és az emlékek hasonló gyorsasággal suhannak keresztül fejemen. Akaratlanul is, de elmosolyodom, és szinte minden falatot úgy kiélvezek, mintha soha többé nem ehetnék ilyet. Pedig bőven volt rá lehetőségem, csak kérnem kellett.
Viszont ez egy olyan probléma is olt, amivel ő kevésbé, én annál inkább foglalkoztam. Szép lassan, szinte lenevelt a salátáról és a főztének hála máris felszedtem pár kilót.
-Igen, ez igaz, és imádom, hogy beléd habarodhatok, de bizonyos helyzetekben hátrány is lehet, ha eléred, hogy elhízzak.-próbálok érvelni, de ahogy ő érvel, az sokkal jobban megállja most a helyét.
Én előbb befejezem, mint ő, és elégedetten nézem, ahogy hátradől a kanapén, szorongatva a plüsst. Mellé bújok, orrom nyakába fúrva .
-Ez egy tökéletes nap volt. És még a naplementéből is látunk valamit.-nézek az elénk táruló fényes korong felé, és a meggyújtott gyertyákat egy gondolattal eloltom magunk körül.-Mi lenne, ha itt maradnánk? Mármint még egy kicsit. Mondjuk amíg ezt a szörnyű csomót eltüntetem innen.-markolok vállába, megérezve, ahogy az izmok összesimulva, de mereven rezzennek meg kezeim alatt.-Túl keveset mozgatod őket. Vagy épp túl sokat, de nem eleget.-vonogatom szemöldökeim vigyorogva és úgy helyezkedem, hogy mindkét tenyerem vállára simulhasson.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Júl. 11, 2017 4:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

- A kispolgároknak is vannak gyerekeik, és alighanem nem a gólya hozza őket - vágok vissza Les-nek, aztán a szárítóba pakolom az edényeket. - Arra céloztam, hogy úgy élünk, mint egy igazi, átlag, halandó pár. Vásárolunk, dolgozunk, házimunkát végzünk, csak épp havonta egyszer van egy kissé gyötrelmes éjszakánk. Legalábbis egyikünknek - bökök magamra, aztán bevonulok a nappaliba a tálcákkal, és lepakolom az asztalra.
- Ha még a vacsora után képes leszel megmozdulni, akkor ki fogom belőled csikarni a masszázst, ha már megígérted - figyelmeztetem rá Les-t, aztán én is beleharapok a hamburgerbe. Tény és való, eddig nem is igazán éreztem az éhséget, de most a konyhában állva, főzés közben, a szállongó illatok hatására erőteljesen korgott már a gyomrom, és most, csak a hamburgere látványára is úgy folyik a nyálam, mint Pavlov kutyájának.
Ahogy látom, szerelmem sem piszkálja félre undorodva az alkotásomat, úgy tömi magába a bucikat, mint aki egy hete nem jutott semmiféle táplálékhoz. Tudom, hogy Les szinte ilyesmiken nőtt fel - motorosok közt nyilván nem igazán él Jamie Oliver - így az íz alighanem nosztalgikus érzésekkel tölti el. Engem meg csak simán és lazán a jólakottsággal. Aztán mikor eldünnyög egy kérdést felnevetek, olyannyira, hogy saját magam kell néhányszor mellcsonton veregetnem, hogy ne fulladjak bele a félúton megakadt falatba.
- Hát, mondjuk azért, mert imádom, ha egy nő eszik. Soha életemben nem bírtam a salátázó libákat, se azokat, akik minden kalóriát számolnak, és azokat sem, akiknek a bordája átszúrja a bőrét. Szóval ha amiatt aggódnál, hogy előbb-utóbb elhízol, és nem foglak szeretni, akkor hagy nyugtassalak meg: minél jobban látom, hogy élvezed a főztömet, annál jobban habarodom beléd. Remélem, elhiszed, hogy nem linkelek, és ez az igazság - vonok vállat, aztán mikor az én tálcámról az utolsó hamburger is eltűnik, felbüfögök, és kényelmesen hátradőlök a kanapén.
- Tökéletes nap. Ha létezik ilyen, akkor a mai az volt, legalábbis én úgy érzem. És mindketten élünk, nem nyírtuk ki egymást. Sőt, szaporodtunk - veszem kezembe a plüssfarkast, és a mellkasomra fektetem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 10, 2017 7:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Figyelem, ahogy otthonosan mozog a konyhában, de megjegyzésétől elkap a nevetés és nemlegesen megrázom fejem. Ő már mosogatásba fog, amit viszont egy elégedett mosollyal fogadok.
-Gondolod, hogy a kispolgári lakók olyasmit csinálnak, mint tegnap mi a kertünkben? Kétlem.-nevetem el magam, ám hangom pontosan kifejezi, hogy egyáltalán nem volt ellenemre a tegnap este.-De, mint azt tegnap is mondtam. A saját életével és saját házánál mindenki azt csinál,
amit akar. Én ma a nappaliban akarok vacsorázni, ezért ott fogok vacsorázni.
-jelentem ki, nem mintha az vita tárgyát képezte volna eddig.
Összepakolja egy tálcára a hatalmas hamburgereket, mire összefut a nyál is a számban, és mikor mellém kuporodik, úgy hajol hozzám, hogy én nevetve először a farkast nyomom az orrához.
-Nem hiszem, hogy ezt fogod hallani. De ígértem cserébe egy masszázst,
szóval azt hiszem törlesztek is.
-húzom aztán magamhoz, mielőtt menekülhetne vagy megsértődhetne.-Szeretlek ám...-suttogom ajkaira, s egy csókot nyomva szájára, magam elé kapom a tányérom és feltéve lábam a dohányzóasztal szélére, nagyot harapok a hamburgerből.
-Óh édes istenem!-kapom kezem szám elé, hogy a falat ne potyogjon ki belőle, de ez a kifejezés hüledezés, ahogy az ízek kavarogni kezdenek számban, szinte azonnal elönt a melegség és gyomrom is emlékezni kezd az elfeledettnek hitt ízre. De az ezt nem múlhatja felől amúgy sem.-Ez isteni! Csak tudnám minek eszek ennyit ma is...-dünnyögöm a végét inkább magamnak, szint szemrehányóan és újabb falatot harapok a puha húsból és zsemléből.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 10, 2017 7:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Szusszanok egyet, mikor Les kikapja a szatyrokat a kezemből, és épp javasolnám, hogy pihenjünk egyet, de sok választási lehetőséget nem hagy: nemes egyszerűséggel beosztja a munkát, ő a lakást szedi rendbe, engem a konyhapulthoz parancsol.
- Kellett nekem nősülés, meg feleség... - dünnyögöm mikor távozni kezd, persze tisztában vagyok vele, hogy hallja, de csodák csodája nem csapódik nekem semmi. Alighanem a tegnap éjjel, meg a mai nap után benne is lemerültek az elemek.
Nekifogok a beígért vacsora gyártásának, és még az itt szállongó illatfelhőkön keresztül is megcsap a takarítószerek, és a frissen mosott ruhák illata. Aztán megérzem a hátamban Les pillantását, és ahogy a vállam fölött hátranézek, úgy ül az ágyon, a plüss farkast ölelgetve, hogy szinte féltékeny leszek arra a szőrmevacakra.
- Ha valaki belépne hozzánk, elöntené a sárga irigység - jegyzem meg. - Tiszta lakás, jó vacsora. Nem gondolod, hogy kezdünk tényleg kispolgári házaspárként viselkedni és élni a mindennapjainkat? - kérdezem, és elégedetten nézek szét a konyhában. Összerakom a hamburgereket - nem spóroltam a fejenként számolt mennyiséggel - aztán elmosogatok, ne mondhassa Les, hogy az egész lakásban rend van, egyedül a konyhát uralja disznóól, majd tálcákra pakolom a kaját, és úgy döntök, ma kivételesen a nappaliban eszünk.
- Remélem sosem fogom hallani tőled, hogy nem teljesítem minden kívánságodat - teszem le a kis dohányzó asztalra a tálcákat, majd odahajolok Les-hez, és várom a csókot, a szakács jól megérdemelt jutalmát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 10, 2017 6:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

|| Utca

Lassan hazafelé indulunk, útközben magunkra aggatva még pár szatyrot, és ahogy hazaérünk, szinte azonnal a konyhában meg is szabadulok a szatyrok egy részétől.
-Arra gondoltam, míg te főzöl, én kicsit rendbe szedem a lakást, aztán leheveredek oda, elnézem, ahogy főzőcskézel és a nappaliban, a kintről beszűrődő tücsökciripelés mellett megvacsorázunk.-vázolom fel a terveim, de mire reagálhatna, kikapom hóna alól a plüssfarkast és a nappalin át a szoba felé indulok.-Helyes, nincs ellenvetés.-vetek csillogó pillantást még vállam felett rá. Felkapok egy kényelmes rövidnadrágot és egy kinyúlt pólót, amiben szinte elveszem, majd a fürdőszobába lépve bepakolok egy adag mosnivalót, gyorsan lehúzom az ágyneműt, majd a lejárt programnak hála tiszta ruhákat kiteregetem a nappaliban felállított szárítóra. Kitárom a teraszajtót, visszafogott fényeket varázsolva az időközben lemenődben lévő nap utolsó sugarainak azért még teret engedve. Egy pillanatra elrévedek a narancsos fényekben, és a gyertyák anélkül lobbannak körülöttem lángra, hogy kifejezetten készültem volna ilyesmire.
-Isteni illatok.-jegyzem meg a kanapéra huppanva, s annak háttámlája fölött nézek a konyha felé, szorosan magamhoz ölelve a plüsst. Szinte megbabonázottan nézem, ahogy a konyhát uralja, ajkamon anélkül is mosoly ül, hogy különösebb okom lenne mosolygásra. A furcsa békesség, amit érzek, elfeledteti velem az elmúlt napok nehézségeit, és a szebb jövő felé löknek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Márc. 15, 2017 9:40 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3