Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Szer. Márc. 29, 2017 9:51 pm
Ugrás egy másik oldalra

Gratulálunk, elfogadva!  
üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!

Drága Camille!  Cool

Először is elnézésedet kérem, hogy megvárakoztattunk, de minden sorozatbeli karakter lapját közös döntés alapján bíráljuk el. Végre lefutottuk ezeket a köröket, szóval már itt is vagyok. Very Happy
Kezdeném azzal, hogy imádom az arcod, talán kár is mondanom, de a sorozat készítői nagyon eltalálták a karakterhez passzoló színésznőt.  tongue

Nem is nagyon kötekednék, bár a lapod elejét olvasva nem jött át a sorozatbeli Cami jelleme, a vége bőven kárpótolt, és bízunk benne, hogy a játéktéren még inkább belerázódsz a karakterbe. Senki ne mondja ránk, hogy vaskalaposak vagyunk, nem célunk megnehezíteni a helyzetedet, bizalmat szavaztunk neked.  :033:
Őszintén remélem, hogy sikerül "beilleszkedned" a Mikaelsonok közé. Ha az információim nem csalnak, már le is egyeztettél néhány játékot, szóval nem is tartanálak tovább itt feleslegesen.

Nincs más hátra, mint lefoglalnod a pb-det és ha eddig nem tetted volna meg, akkor bevésni a neved a főkarakterek listájára. A linkeket alább találsz hozzájuk.

Jó szórakozást kívánok!  Cool


[You must be registered and logged in to see this link.] & [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Keresem :
× The way to my happiness ×
Kedvenc dal :
× I don't wanna live forever ×
Tartózkodási hely :
× New Orleans ×
Hobbi & foglalkozás :
× I'm a bartender ×
Humor :
× I love cats? ×



A poszt írója Camille O'Connell
Elküldésének ideje Kedd Márc. 28, 2017 4:42 pm
Ugrás egy másik oldalra

Camille O'Connell
nomen est omen

huszonnyolc

brave bartender

new orleans

leah pipes

ember

cami

pultos, hobbi szinte pszichológus

[You must be registered and logged in to see this image.]
canon

[You must be registered and logged in to see this image.]

Születési idő, hely   New Orleans, 1988. augusztus 18
Első átváltozás   -
Család   Nem tudok sokat mesélni a szüleimről, mióta az eszemet tudom azóta Kieran bácsi nevelt minket a testvéremmel, ők voltak a legfontosabbak az életemben. A bácsikánk nagyon szeretett minket, mindig is mások elé helyezte a mi problémáinkat és mi voltunk a legfontosabbak. Kieran bácsi volt a tökéletes példa az emberi jóságra.
Sean volt az öcsém, mindig is nagyon közel álltunk egymáshoz, mindig is védelmeztem és gyakran anyáskodtam felette, de nem rossz szándékból. Sean sosem volt rossz gyerek, nagyon rendes és szófogadó volt, arra tette fel az életét, hogy Istent szolgálja, akárcsak a bácsikánk, nem értettem hogyan tehette azt amit tett, de már tudom, hogy magától tette..
A számomra legfontosabbakat a boszorkányok miatt veszítettem el, mert rontást raktak rájuk, elvették tőlem őket és szükségem lenne rájuk, egyetlen élő rokonom sincs.. Hiányoznak, minden egyes nappal egyre jobban.

 

Nem is tudom, hogy hol kezdjem el, annyi mindent történt és szinte mindent tudtok róla, kivéve egy történetet. Okkal nem ismeri senki, hisz szégyellem, szégyellem elmondani bárkinek is. Én Camille O'Connell nem vagyok annyira tökéletes, mint amilyennek az emberek hisznek engem, hisz engem is kísértésbe ejt a sötétség. Épp ehhez tartozik a történetet, melyet most elmesélek nektek..
Harmadéves voltam, amikor minden történt és letartoztattak testi sértésért és tettlegességért. Akkoriban volt egy barátnőm, akit nagyon szerettem, olyan volt számomra, mint a testvérem. Boldog voltam, a barátsága bearanyozta a mindennapjaimat és túlsegített a gyászon, sikerült túllépnem a tényen, hogy a testvérem megölte magát. De a barátnőm elkezdett egy sráccal randizgatni, aki egyáltalán nem volt jó hozzá, eleinte nem tűnt rossz alaknak, de később összevesztek és veszekedtek, míg addig a fajult a dolog, hogy megütötte a barátnőmet. Mindig is elítéltem azokat a férfiakat, akik a nőket bántották.. Győzködtem a barátnőmet, hogy jelentse fel és vetessen látleletet a rendőrségen, de nem tette meg, túlságosan is félt a sráctól.
Eltelt egy hét, eltelt kettő és egyre csak gyűlt bennem a harag. Nem is találkoztam a sráccal többet, de egyik este egy buliban találkoztunk, épp egy elsőst próbált becserkészni és én.. nem tudtam kontrollálni magam, egyszerre csak kitört belőlem az addig elfojtott indulataimat. Felkaptam a hozzám legközelebb eső sörösüveget és teljes erőmmel a képébe vágtam, egyetlen pillanatig sem bántam, még azt sem, hogy pár szilánk az én kezembe fúródott, pont ellenkezőleg, élveztem és.. többet akartam. Láttam ahogyan a vére lassan kezd csörgedezni, de nem kaptam meg még, amit érdemelt.. Eleinte csak ütlegeltem és ő próbált védekezni, de egyre gyengébb lett. Aztán a fejét kezdtem el a pultba verni, de nehezen ment, mert próbáltak elszakítani a sráctól, próbáltak szétválasztani minket, de én nem akartam.. Egyszerűen nem tudtam leállni, hiába tudtam, hogy amit teszek az nem helyes, de gyűlöltem őt.. gyűlöltem, mert majdnem megúszta az egészet. Mikor végre leráncigáltak róla már nem volt annyira vidám, már.. nem volt nagyfiú, mint amikor megütötte a barátnőmet.
Aurorának igaza volt, azért tanultam pszichológiát, hogy megértem a saját sötétségemet, hogy megértem azt, miért éleztem azt, amit tettem, de mai napig nem tudom megfejteni.. egyszerűen csak ellent mondok, próbálok ellenállni. De már csak egyetlen lökés kell, hogy újra visszakerüljek a sötétségbe, de nem akarok.. Próbálok másokon segíteni, de az ő sötétségüket megértem és reménykedem, hogy az övéken keresztül egyszer nekem is sikerül megérteni, hogy milyen is vagyok.

Ez az a történet, ez az amit még senki sem tud rólam. Azóta persze az életem más fordulatot vett, megváltoztam és másmilyen lettem. Próbáltam jó lenne, megpróbáltam magam mögött hagyni a sötétséget, melynek nemet mondtam, mely ellen küzdök, ezért választottam ezt a pályát, azért lettem pszichológus.
Nem mondom, hogy az életem könnyen ment, hogy amint bekerültem a Mikaelson család bizalmi körébe az életem más fordulatot vett, látom bennük ugyanazt a sötétséget, amit magamban. Miért nem hagyom el a várost? Miért nem megyek el innen? Mert nem vagyok rá képes és nem is szeretném ezt tenni, fontosak lettek nekem, olyan mintha ők lennének a családom, arról nem is beszélve, hogy Hope milyen jó hatással van Klausra. Részese akarok lenni ennek az egésznek, nem szeretnék hátat fordítani nekik.
Mivel foglalkozom, amikor nem a Mikaelson családdal foglalkozom? Egy bárban dolgozom és próbálok normális életet élni, azonban kezdek rájönni, hogy ez lehetetlen. Próbálok megoldást találni a gondjaikra, próbálom őket kibékíteni és elsimítani a gondjaikat, addig sem kell az enyémekkel foglalkoznom.

Vissza az elejére Go down
 

Camille O'Connell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Camille O'Connell II
» Camille O'connell
» Camille Caffrey

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Emberek
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3