Bulgáriában születtem, Katerina Petrova és egy ismeretlen férfi lányaként. Azonban egyik igazi szülőmet sem ismerhettem meg, mert az anyám lelépett egy Klaus nevezetű Ősi vámpír elől, apámról semmit nem tudok, a többi rokonomat meg leölte Klaus bosszúból. Legalábbis így tudom - és rengeteg időm volt utána nézni ennek a históriának. Amióta az eszemet tudom, másra sem vágyom, csak arra, hogy megtaláljam az igazi anyámat.
A gyerekkorom egészen átlagos volt. Miután Katerine apja elszakított az anyámtól, egy másik családhoz kerültem, akik saját lányukként kezeltek. De mindig is éreztem, hogy valami nincs jól. Mintha nem tartoznék közéjük. A "testvéreim" annyira mások voltak, mint én... mintha nem tartoznék közéjük. Egy este anyám szobájában kezdtem kutakodni és végül találtam néhány feljegyzést. Katerina Petrováról. Ezután számonkértem a szüleimet, akik elmondták, hogy mi az igazság. Azt, hogy az igazi anyámtól elszakítottak, mert törvénytelen gyermek voltam, és azt is, hogy ez a nő végül eltűnt és mindent hátrahagyott. Dühös voltam. 19 éves voltam ekkor. A csalódottság nagyon is úrrá lett rajtam, de valahol örültem: igazam volt, más vagyok, mint ők. Nem tartozom ide. Eldöntöttem, hogy megkeresem Őt. Katerinát. Az anyámat.
Lehet eldobott magától és a saját élete fontosabb volt bárkinél... de attól még az anyám. És ha él, ismerni akarom őt. Összeszedtem hát a holmijaimat, beszéltem a nevelő szüleimmel, akik végül elengedtek. Azóta úton vagyok.
Amióta őt keresem, rengeteg mindent megtudtam róla. Többek közt azt is, hogy nagyon sok haragosa van. Sokakat használt ki és hagyott cserben a túlélés érdekében. Volt, aki azt mondta, ne keressem, mert csalódnék benne és biztosan hátrahagyna engem is. Újra. Ahogy annak idején tette.
Azonban azt is megtudtam, hogy Katherine egyszer visszatért Bulgáriába, csakhogy én már nem voltam ott. Ezek szerint valamennyire mégis csak fontos volt neki a család, nem? Épp ezért akarok adni számára egy esélyt. Arra, hogy jóvá tegye a múltbéli hibáját.
1520-ban vámpírrá váltam egy idegen által - én kértem rá, bár már nem tudom, miféle indíttatásból. Talán abból az okból, hogy nem akartam elhagyni a saját testem és átköltözni másba - hisz megtehettem volna, vándor vagyok. De valahogy ez a gondolat nem vonzott.
Még több vámpírt, vándort ismertem meg, ezzel közelebb kerülve a megoldáshoz és hozzá.
Sokszor elgondolkodtam, mit fog szólni, ha egyszer szemtől-szembe állunk majd. Örülni fog nekem? Vagy megvetően fog végigmérni, hogy mégis ki vagyok? Viszont eldöntöttem valamit. Ha megtalálom, próbára fogom tenni őt. Látni akarom azt a "Katherine Pierce"-t, akiről beszélnek. Vagy még mélyen benne él-e az a nő, az anyám, aki egykor visszament a családi házhoz, hogy lássa a családját és gyermekét... vajon az a Katerina Petrova él még? Tudnom kell.

Kedves Nadia!

Nagyon vártak már rád és ezen nincs is mit csodálni... emlékszem arra, amikor a sorozatban kiderült, hogy Katherine-nek van egy lánya: sok rajongónak leesett az álla, én is köztük voltam és nagyon kíváncsi lettem arra, mit hoznak ki ebből a történetszálból. Örülök, hogy úgy tűnik, az oldalon is helyed van, hiszen így egy olyan történetet építhetsz magad köré, ami a nyakamat rá, hogy teljesen egyedi és érdekes, fordulatos lesz.
Nehéz lehetett megtudni, hogy a biológiai anyád eldobott magától, még ha nem is az ő hibája volt, hanem a nagyapádé. Az életed a feje tetejére állt és még a halandóságodat is képes voltál feláldozni azért, hogy megtaláld Katherine-t, aki nem arról híres, hogy anyai érzések tombolnának benne. De sosem lehet tudni, lehet, hogy idővel a ti anya-lánya párosotok lesz a legjobban működő egység, amit a világ eddig látott... elvégre tuti, hogy van benned legalább egy kicsi a Petrova-tűzből, ha más nem, ennyi hasonlóság biztosan van közöttetek.
Nem is tartalak fel tovább, menj, foglalózz, aztán irány a játéktér! Jó szórakozást!