Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 
Melisandre & Philip ~ valamikor a 18.században

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
Hobbi & foglalkozás :
újra élni
Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Yesterday at 8:11 pm




Melisandre & Philip
idézet helye

[You must be registered and logged in to see this image.]

Meglepően könnyen veszi nézeteim, amitől egy pillanatra foglyul is ejtődik pár gondolatom. Elkezdem arcát, vonásait figyelni, megfejteni, a felszín mögé akarok nézni. Kíváncsi énem előlép a sötétből, ám előtte továbbra is a sötétben marad ez a részem. Arcom nem rezzen, szemem sem csillan fel árulkodóan.
-Nem félek. És akármennyit mondogathatja, hogy az én halálom a sorsomban ott lapul és közeleghet nem fog érdekelni.-közlöm könnyedén, ezzel elárulva azt is, hogy a sorsban, mint olyanban, boszorkány létemre nem hiszek. Nem hiszek másban, csupán abban, amit kezem érint, szemem lát, gondolataim téveszméje sem kivétel ez alól. A csapongó gondolatok csupán zavaros képzelgések, dolgok, amik nem történhetnek meg. Dolgok, amik ha meg is történnek, a helyzet adja a cselekvéshez az ösztönző erőt.
Ajkam halovány mosolynak hála ívbe siklik, de ez csupán a másodperc törtrészéig ül ajkamon. A farkasok közelednek, s bár ahogy mondtam, nem vagyok védtelen, nem várnám meg, hogy a falka beérje a könnyelmű és meggondolatlan fiatal kölyköt, aki elénk lohol. Vicsorog, vakkant, s meglehet elsőre összerezzennek fogaim, arcom megkeményedik, mozdulataim határozottak és darabosak lesznek, akár egy marionett bábú, akit irányítanak. De itt én vagyok az, aki irányít. Hagyom, hogy erőm elkezdjen pezsegni véremben, s az általa védekezésnek titulált testtartásom valóban védekezésem jele legyen.
Kissé félre biccentem fejem, ahogy a földre zuhanó, huppanással érkező farkas testére nézek, és bár tagadhatatlanul tetszik a látvány, érzem a többiek közeledtét, ahogy ő is. Így kihasználom a lehetőséget, amivel él is.
-Meglehet, hogy már eddig is az voltam, de nem tud róla, hisz nem ismer, nem igaz?-szalad szemöldököm homlokomra, de a bájcsevejt elvethetjük, mintegy későbbi tevékenységet, amikor már nem loccsan a nyakunkba bűzös farkasnyál.
-Reméltem.-hagyom ennyiben, s karolok belé, hogy aztán a vámpírok egyedi képességét, a gyorsaságot mellénk állítsa, s kihasználja, előnyt szerezzen, s ezzel mindkettőnk megmentsen attól, hogy karók és máglya helyett cafatokban végezzük.
Mikor egy tisztásra érünk, elengedném, de ő nem ereszt. Túl közel van hozzám, most már a félhomály nem fedi arcát, vonásait tisztán látom, s időközben fejemről lecsusszanó kapucnimnak hála, az én arcom is előbukkan a kétes homályból.
-Halálosnak gondolja a mérgem? Megleptem, ezt látom. De nem gondolom, hogy fekete özvegy lennék... kivéve a férfiak esetében.-mosolyodom el.-Éppenséggel hálával, vagy inkább köszönettel tartozom önnek, amiért specialitása a hölgyek megmentése.-állom az engem fürkésző tekintetet, ujjaim nem eresztik a bőr felöltőt, ajkamon viszont ott táncol az a sejtelmes mosoly, amiről én magam sem tudom pontosan, hogy mit is akar üzenni. Viszont valami furcsa dolgot kezdek érezni irányából...érdeklődést, kíváncsiságot, ami meglepetésként ér.-Mit szólna, ha ma inkább aranyhal lennék? Vagy egy dzsinn? Amiért megmentett, teljesítem egy kívánságát. Vagy maga is olyan, mint a többiek és elmenekül?-érdeklődésem ismét kíváncsiságomból fakad, ami leginkább felé és kiléte felé irányul. Hisz még a nevét sem tudom, ám a szerencsés véltlen, mint olyan, akár igaz is lehet. Egyenlőre elkerült a baj, a kérdés csak az, hogy meddig?



||Cause once this land was Heaven on Earth||:hug:|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Yesterday at 6:11 pm
-Hogy magamra venném? Eszembe sincs így tenni, mindenkinek megvannak a maguk kis előítéletei, ez alól senki sem kivétel.- mosolygok én is a megvető mosolyára válaszul. Teljesen feldob az a megvetés, ami a szemében csillog, hány, de hány hasonlóval találkoztam életem során, mégis, ez valahogy még mulattat is, magam sem értem miért.
-Valóban, szívesen húznának karóba, de az emberek egy kis csoportja van csupán tisztában a vámpírok létezésével azonban a boszorkányok kultusza századokkal visszavezethető, azt kell mondanom, több okod van félni, mint nekem.
Az emberek egyesével olyanok akár egy gally, könnyen törnek ám, ha összeverősnek már fává kovácsolódnak és csak egy vihar képes elpusztítani őket.
Bár megvetem az emberi fajt többnyire nem szívesen hívom ki a sorsot magam ellen, mert érhet még engem is meglepetés, a vén róka is épp olyan sebezhető.
Talán épp nem jelentek a boszorkányra fenyegetést, ám érzem a részéről, hogy alábecsül, ez a legnagyobb hiba, az ellenség alábecsülése, még a leggyengébb, legesetlenebb is győzhet, erre a történelemben volt már példa.
-Miből gondolom? Semmiből, vagy várjunk csak, mégis, ha nem volnának az ellenségei, akkor nem éreznem az ön felől felizzó védelmi mechanizmust, ugyan, kérem, régi motoros vagyok. - vigyorgok.
Lassan Én magam is érzem hogy a farkasok közelednek felénk. Nem kimondottan félek szembeszállni velük, ha elkerülöm az állkapcsukat akkor nem mások, mint egyszerű, veszett kutyák, úgy is kell bánni velük, agyonütni mindet vagy kitörni a nyakukat. Bár ha látják társaik elhullását általában agresszívabbak lesznek, ez nem feltétlenül rossz, sokkal meggondolatlanabbak lesznek és óvatlanok.
-Ki kérné ilyen becstelenségre? Oldalt választani? Dehogyis. - nevetek fel öblösen és készen állok, hogy szembe nézzek a farkas alfával újdonsült kis boszorkám oldalán.
-Tessék csak, hölgyeké az elsőbbség. - hagyom, hogy elintézze az alfát, aki ájultan esik össze miután a falnak csapódott. - Magából remek állatkínzó lenne, elismerésem. - színpadiasan meghajlok majd egy pillanattal később már egy szürke, fiatal farkasnak a nyakát reccsentem el és dobom le a tetemet a földre.
-Bajba jutott hölgyek megmentése a specialitásom. - nyújtom a karom felé, hogy belekaroljon és már itt sem vagyunk. Amint ráeszmélnek, hogy egy fiatal kölyök meghalt megkattannak és ideje is, hogy odébb álljunk.
Amint belém karol vagy megkapaszkodik már el is tűnünk a színről. Még hallom, ahogy a falka felüvölt gyászában és dühében.
Egy semleges, távoli kis tisztáson állok meg és magammal szembe fordítom a boszorkát.
-Maga aztán nem kíméletes, egy ilyen nővel vigyázni kell, igazi fekete özvegy. -vigyorgok és még mindig nem engedem el a karját, úgy állunk pár centire egymástól.
Nem rajongok a banyákért, de megfoghatatlan érdeklődés csillan a szememben ahogy a boszorkányra nézek.
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
Hobbi & foglalkozás :
újra élni
Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 11, 2017 7:44 pm




Melisandre & Philip
idézet helye

[You must be registered and logged in to see this image.]
Megvető mosoly suhan át arcomon, olyasféle, ami egyszerre válasz is a kérdésére. Nem, nem gondoltam, hogy igaza van, s találkoztam már olyannal is, aki ezt a bizonyos labilis kölyökkort egészen máshogy értelmezte, mondhatni vakon hitte, hogy túl van rajta.
-Nem vélekedek sehogy. És ha meg is teszem, nem szívesen osztom meg mással. Ne vegye magára, minden vámpírt ezzel a tisztelettel övezek.-hangomban merő gúny és lenézés társul egymáshoz, tekintetem egyre inkább sötéten csillog.
-És karóba húznák a tied. Nem most születtem, ismerem az összes veszélyt. De pár felkészültnek hitt ember nem rémiszt meg.-rántok vállat könnyedén, noha tökéletesen tisztában voltam vele, hogy az embereket alábecsülni nem épp jó ötlet, hisz ahogy mi, úgy ők is lehetnek szeszélyesek. De egyenlőre semmi veszélyt nem éreztem, maximum a férfiban láthattam más fajta szándékokat, mint amikkel találkozni szerettem volna, de még ez sem volt elég, hogy lábaim megremegjenek alattam és futásnak induljak.
-A farkasokra céloz? Miből gondolja, hogy bármelyik is z ellenségem?-érdeklődöm, hisz tulajdon képen részben ezért is voltam itt. De nem egészen így képzeltem a velük való találkozást. Érzem a hátam mögül érkező fenyegetés szelét, mire megfordulok, és a férfi mellé lépek.-A vámpírokért sem, ne is várja, hogy oldalt választok.-szisszenek fel, immár elé lépve, szó szerint farkas szemet nézve a fekete farkassal.-Ő az enyém.-sziszegem, és hagyom, hogy ereimben forrni kezdjen erőm és a farkast a falnak csapom, mielőtt reagálhatna bármit is. A nyekkenéssel földre hulló szőrcsomó láttán elmosolyodom.-Nem úgy öltöztem, szóval, ha megtenné, hogy kisegít egy kicsit...-célzok a vámpír felé egy mondattal, ami most inkább kifejezetten a "hátra arc" dolgot jelenti, mintsem a valódi harcra való vágyakozást.



||Cause once this land was Heaven on Earth||:hug:|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 23, 2017 6:37 pm
Jó magam úgy gondolom jobb nem alábecsülni a nőket, láttam már boszorkányokat könnyűszerrel megölni nálamnál sokkal erőteljesebb férfit is. Az élet nem úgy osztogatja lapjait, ahogy azt mi remélni merjük. Ezek a nőstényboszorkák hatalmat kaptak és szeretnek vele élni.
-Úgy véli nincs igazam? Meglepődnék, ha nem így volna. Még nem tévedtem, valahogy ráérzek a dolgokra. Nem mellesleg nem ma növesztettem szemfogakat, kicsit túl vagyok a labilis kölyökkoron. - Vigyorodtam el, egy percig sem rejtegetve, hogy vámpír vagyok, elvégre nyílt lapokkal játszunk, nem?
-Lehet, hogy megvagy áldva hatalommal banya, de nagyobb veszély is leskelődik rád nálamnál, Én csak egy közönséges vámpír vagyok, de rengetegen akarnak kifüstölni innen titeket. Manapság az emberek megrögzötten máglyára vetnék a fajtád, édes nem?
Mit is mondana erre a haverom? Jah megvan, lehet, hogy mi vagyunk kárhozatra ítélve, de mégsem mi vagyunk azok, akik szép lassan nyárson sülnek meg.
Csak figyelem a nőt, van benne valami, ami az afféle rothadó lelkű lényeket vonzza. Talán az, hogy nincs benne a félelem vagy éppen az, hogy a merészsége mindenkiből kihozza a ragadozót.
-Az Én érdekemben? Én vagyok az éjszaka gyermeke, otthon vagyok mindenhol, de Ön azonban egy olyan helyre tolakodott be, amiről még csak fogalma sincs mit rejt.
Ez a környék a vérfarkasok törzshelye, ugyan lehet egyet-kettőt megöl, de a többi darabokra tépi. Tulajdonképpen, engem keresnek a kutyák, de eddig nem akadtak a nyomomra, idő kérdése csupán.
Már épp közelebb lépnék a nőhöz, csak, hogy kísértsem a sorsot, de ekkor a nem messze lévő épület mögül előbukkan egy fekete szőrű farkas, a falkavezér.
Vigyorogva nézek szembe Rufusszal. Ha Ő itt van, akkor a kis fenékszagolgató bandája sem lehet messze. Talán vétek volt lopni tőlük, de annál nagyobb élvezet volt.
-Gondolom nincs oda a veszett ebekért, mit szólna, ha társulnánk a kényszerhelyzetben?
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
Hobbi & foglalkozás :
újra élni
Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 01, 2017 10:01 am




Melisandre & Philip
idézet helye

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ahogy az utcákat járom, küzdve a mocsok szaga által kiváltott hányingerrel, a késztetéssel, hogy elfussak a világ elől, s talán, évszázadok múltán, ha valami változik, akkor visszatérjek. De nem teszek ilyesmit, ellenben könnyűszerrel szelem át az utcákat, a sötét árnyakban megbújókkal mit sem törődve. Boszorkányként el tudok rejtőzni bárki elől, ha úgy tartja kedvem, most mégis inkább hosszú, fekete köpenyem, s annak takarásának élek. Nem sokáig. Ha nem is követnek, de figyelnek, s ahogy megállok, máris előbukkan a férfi az egyik ilyen árnyékos beugróból.
-Győzködje ezzel magát, biztos eljön az az idő, mikor az elméje hinni is fog magának.-nézem a sebhelyes arc vonásait, ami valószínűleg, s jó eséllyel másokat eltántorítana attól, hogy határozottan és meggondolatlanul lépjenek fel. Pláne nőként. De ez voltaképp hidegen hagy. Elindulnék, de ahogy utamba kerül, ajkam megremeg, nem a félelemtől, hanem a dühtől, ami először suhan keresztül testemen a mai napon.
Szavaira felszaladó szemöldököm csak reakcióim egy része, egy látható, de nem eltörpülő része.
-Majd, ha úgy ítélem meg, hogy kiérdemelte, akkor higgye el, előkeresem a jó modorom. Addig is, tartom magam a bárdolatlansághoz, amiért még annyira sem kell erőlködnöm magával szemben. Most pedig, ha megbocsájt, indulnék a dolgomra. Jobban tenné ön is, ha így tenne. A maga érdekében is.-nem vagyok rest cselekedni, ha érzem, hogy szükséges, könnyűszerrel töröm ki nyakát. De alábecsülni sem akarom az erőviszonyokat. Megítélésem, s hirtelen jövő megérzésem által körülbelül egyidősnek tűnik velem, már nem a látható vonásait elnézve. Magához képest későn vált vámpírrá. Mostanában sok túl fiatal és tapasztalatlan kölyök esik áldozatul, ami persze ahhoz elég, hogy aki irányítani akar, irányítani is tudjon.



||Cause once this land was Heaven on Earth||:hug:|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 11, 2017 6:50 pm
Ez a század maga a bűzlő pöcegödör, az eltusolt gyilkosságok melegágya. A rendőrség, maga a nevetséges komikum, nincs kimondott fegyelem, nincs kimondott védelem, az egyszerű kis emberek már sötétedés előtt zárják ajtajaikat, húzzák be ablakaik előtt a függönyt és megpróbálnak úgy tenni mintha nem is léteznének. Egy vámpírnak tökéletes, jobb, mint 50 évvel ezelőtt, szinte rejtőzködnünk sem kell, mindenki igyekszik nem észre venni bármi furcsát is lát, a lebukás veszélye olyan lehetetlen, mint, hogy Én maratont kocogjak egy brokát szoknyában.
Az üres utcákat járom, ezúttal se nem vér, se nem kaland nem vonz, csupán csak nem tudok megmaradni a fenekemen vagy hallgatni, ahogy a hotel másik szobájából sikongatnak a kurtizánok Darius kis előjátékaitól, hányinger mennyit nőzik. Ebben persze Én sem vagyok utolsó, de magasan veri a lécet, Darius megállíthatatlan.
-Ez diszkrimináció, azt hiszem így hívják ezt az új emberi fogalmat, Ön beskatulyáz csupán a fajom miatt, a vér nem afféle drog, hogy mindenképp az kelljen, ez sértő. – Lépek el a faltól melyet eddig támasztottam és nem félek magam megmutatni a boszinak, mert az, érzem rajta, ez olyan, lebutítva, mint látni egy kutyát, rögtön látod rajta, hogy az bizonyosan nem macska.
Attól sem tartok igazán, hogy a sebhelyeimnek hála ráhozom a frászt, hisz érdekel is az egem, a vámpírok nem bájologni szoktak, legalábbis az ép elméjű fajta biztosan nem. Bár hallani olyan vámpírokról is melyek falvakat öltek meg, nyomorult kis senkiházik, azt se tudják jó dolgukban mit tegyenek.
-Jól felvágták a nyelvét Hölgyem, a jó modort manapság nem osztogatják igaz? – Kajánul elvigyorodom és csak azért sem tágítok, megelőzöm és elállom az útját. Veszélyes dolog boszorkánnyal kekeckedni, de mindig is szerettem a lehetetlen és veszélyes dolgokat. Ha már az élet így alakult, akkor nem fogok nyúl üregbe megbújva élni.
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
Hobbi & foglalkozás :
újra élni
Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 02, 2017 9:13 am




Melisandre & Philip
idézet helye

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az utcák bűzben úsztak, mint szinte mindig. A kocsmákból hangos viták, üvöltözés zaja szűrődött ki. Nőként ilyenkor az utcákat róni nem okos dolog. De kimondta, hogy védtelen vagyok? Míg mások behúzott nyakkal, köpenyük kapucniját a fejükre húzva sietnek, cseppet sem feltűnően, addig én kihúzott háttal, kapucnim épp annyira arcomba lógatva, hogy az látszódjék, lassú léptekkel haladok. Félnivalóm nincs.
Az egyik sikátorba érve mégis érzem magamon egy férfi kíváncsi tekintetét. Nem lassítok, tovább haladok. Végül megállok a fal mellett, a gázlámpák fénye alatt és lassan visszafordulok. Érzem az ereimben áramló erőt, hogy a férfi közeledik, és nem egy emberről beszélünk. A környék amolyan szörnyszülöttek lakhelye is lehetne. Emberből alig akad. Aki van, az is nemsokára vérbe fagyva végzi valamelyik macskaköves úton.
-Ha nem lenne nyilvánvaló, jelezném, nem vagyok ember. Ha az éhségét próbálja csillapítani, térjen vissza a kocsmák közé. Biztos akad egy-két esetlen fehérnép, aki bármire képes.-szólalok meg, és emelem rá a tekintetem, határozottan és kimérten, kihúzva magam, testem minden porcikájával azt sugallva, hogy nem félek. A férfi arcát ugyan félig árnyék takarja, látom a szemét, a sebhelyet, ami végigfut arcán. Összerezzenhetnék, mégsem teszek. Nem félek, sosem tetem. A magamba vetett bizalmamnak hála nincs ilyesmire okom.-Most pedig, ha nem bánja, szeretném folytatni utam.-lépek egyet előre, nem sokkal előtte megállva.-De tudja mit? Akkor is folytatom, ha bánja!-húzódik sötét mosoly ajkamra, azzal megigazítom kapucnim és próbálok kitérni előle, hogy valóban úti célomhoz érhessek. A boszorkányok tanácsára szükségem van, farkasok és vámpírok pedig nem hiányoznak kísérőnek. Elég, ha egyszerre egy dolog miatt fő a fejem. Abban pedig egyenesen kételkedtem, hogy a férfi puszta figyelmességből követett eddig. Manapság, s ezen a környéken ez igen ritka, mondhatni, sosem eshet meg. Nem, mintha ez a nők többségét érdekelné, még azokat sem, akik gyengék és sebezhetőek.



||Cause once this land was Heaven on Earth||:hug:|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Vissza az elejére Go down
 

Melisandre & Philip ~ valamikor a 18.században

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék :: Múlt-