Share | 
A topik címe: Melisandre & Philip ~ valamikor a 18.században

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
Hobbi & foglalkozás :
újra élni
Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



A poszt írója Melisandre Faith
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 14, 2017 7:00 pm
Ugrás egy másik oldalra

+18





Melisandre & Philip
idézet helye

[You must be registered and logged in to see this image.]
Élni akartam. Cselekedni, ahogy kedvem tartja, távol a felém elvárásokat tápláló boszorkányoktól, az uralkodó gondolatoktól, amik némiképp féken tartottak. A közelsége vonz, talán a veszély, hogy vámpírnak adjam oda magam... talán az elvesztegetett évek, talán, hogy végre erősebb, hevesebb, birtoklóbb vágyakkal teli férfi érint. Az erdő sötétjéből egy eldugott, gyertyafénytől homályos, nem túl díszes szobában kötünk ki, ahogy az ajtó becsapódik, mintha szívem dobbanna. Hevesen ver, pulzusom az egekben, s csókja, érintése bőröm forróvá változtatja. Hátam a falnak nyomódik, ahogy a fűző anyaga megreccsen, és a ruhadarab a földre hullik, ujjaim a jobb napokat is látó fehér ingre siklanak, s azt, nyakától végigszakítva aljáig, a földre dobom róla. Ujjai nem tétlenkednek, egész testével nekem feszülve kezdi el felfedezni testem, domborulataim simogatva, egyszerre hevesen, mégis gyengéden birtokolva.
Ajkamon érzem szemfogát, szavain elmosolyodva húzom ki magam és lobbantom gondolataimmal nagyobbra a lángokat, hogy látása még tökéletesebb lehessen, az árnyak aztán mégis hamar visszakúsznak a szobába, mert gondolataim már képtelenek az erőmre koncentrálni.
-Ki mondta, hogy finomkodó ficsúrra vágyom ma az ágyamban?-kérdezem elfúló hangon, de nem engedek neki. Elkapom állát, szorosan tartom, míg szabad kezem lüktető férfiasságára siklik-Én sem vagyok finomkodó kisasszony.-mozdítom meg ujjaim határozottan, mindvégig tekintetét fogva tartva, ajkamon határozott ívű, igéző, sötét és vad mosollyal. Ha arra számított, hogy ilyen könnyen megadom neki mindazt, amire vágyik, tévedett. Szerettem volna, ha uralkodik felettem, ha érezhetem, hogy védtelen vagyok karjai között, ugyanakkor azt akartam, hogy ismerje fel, nem csak a szavak, de a tettek embere is vagyok. Olyasvalaki, aki képes hozzá hasonlóan uralkodni a történések felett.-És nem is olyan valaki, aki csak tűr...-suttogom, fejem oldalra billentve, elengedve állát, hogy immár szabadon hozzáférhessen nyakamhoz. De másik kezemmel továbbra sem eresztem, forró testem övének és a hasonlóan hideg falnak simul, ennek hála a levegő mintha bódítóan fülledté változna körülöttünk.



||[You must be registered and logged in to see this link.]||:hug:|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



A poszt írója Philip Normann
Elküldésének ideje Szer. Okt. 04, 2017 1:22 pm
Ugrás egy másik oldalra

Minden boszorkány ugyanolyan, gondoltam mindaddig míg ez a nő az utamba nem tévedt. Benne ott van minden, ami egy vámpírban is, a félelem nélküli lét, a korlátok tágítása, a kihívások gyarapítása, a vakmerőség, a vérengzés, a szenvedély. Egyszerre tekintettem rá valami fenséges nőként, akit megakarok kapni és egy olyan lényként, aki megannyi rejtéllyel van felvértezve.
Szemfogaim megnyúlnak és fel is szisszenek. Sebeim emléke élesen nyíllal a fejembe, még emlékszem, hogyan szereztem. De az az érzéki érintés, ahogy végig járatja ujjait a vágás nyomán vággyá formálja a dühöt, amit a múltam iránt táplálok.
-Nos ez érthető, nem szeretnénk, ha suttognának rólunk, igaz? - csókot nyomok ismét hevesen lüktető ütőerére. Bálványoz a látvány, hamvas bőre, akár a márvány. Ez a nő maga a kísértés, a holtak is megőrülnek érte.
-Olyan messzire viszlek, hogy soha nem talál ránk senki. - csókolom meg hevesen vöröslő ajkait, melyek csábítanak azóta mióta csak megpillantottam.
Feszít a vágy iránta, olyan hévvel amelyet még soha nem tapasztaltam pedig millió évem volt rá, hogy tapasztaljak és meg is tettem.
Az ajtó bevágódik mögöttünk és a csók amiben részesülök heves és vágyakozó, érzem az éhségét és ugyanolyan hévvel viszonozom ezt az éhséget. A gyönyörű ruha mellyel magát a Krisztust is bűnbe tudná csábítani hamar tönkre megy erős, heves mozdulataimnak köszönhetően. Lüktetnek a szemfogaim, egyszerre a testi vágy és a vér iránti sóvárgásnak hála.
A falnak szorítom karcsú testét és az enyémmel takarom be. Kezeimet végig járatom finom domborulatain, melle beleillik tenyerembe és olyan mintha mindig is oda tartozott volna.
-Gyönyörű vagy. - suttogom ajkaiba majd megcsókolom sürgetőn. Szemfogaim lágyan érintik ajkait, sebet nem hagynak rajta. Sürgető, követelőző érzés kerít hatalmába. A magamon levő ruha és hasonlóan végzi, mint a boszorkány ruhája. Immár jéghideg bőröm érinti forró, élettel teli testét.
-Remélem jól átgondoltad ezt, nem vagyok egy finomkodó lélek. - vigyorgok és testét az enyémhez rántom szorosan. - A véredet fogom venni. - közlöm tényként, ha nem tetszik számára ez az eshetőség, már késő, akkor az volt mikor találkoztunk. Már akkor akartam érezni vérét, mert illata szinte megőrjített.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
Hobbi & foglalkozás :
újra élni
Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



A poszt írója Melisandre Faith
Elküldésének ideje Vas. Aug. 27, 2017 8:24 pm
Ugrás egy másik oldalra





Melisandre & Philip
idézet helye

[You must be registered and logged in to see this image.]
Veszélyesen élni, veszélyesen létezni egy dolog volt, de egy vámpír karjaiba sétálnom igazi veszély volt. Magam miatt. A boszorkányok, akik mellettem és mögöttem álltak, száz százalék lojalitást kértek. Azzal nem is volt baj, de ezt elvárni egy olyantól, aki kísérti a sorsát újra és újra... mintha kicsit felelőtlenség lett volna.
-Igen, én is azt a suttogást hallom.-nem érdekel, hogy megnyúlik foga, ahogy végighúzom ujjaim sebén, felsóhajtok viszont, mikor alsó ajkam érinti, majd nyakam vonalát, s ujjai megállnak pulzáló ütőerem felett. Láttam szemében a vad éhséget keveredni a vággyal.
-Tudod egy boszorkánynak ebben az évtizedben jobb, ha nincsenek szeretői látványos helyen.-harapok alsó ajkamba, mivel derekamra sikló kezei mellé nyakamba csókol, aminek hála minden kételkedő gondolatom elszáll.
-Nem találnának ránk. Tettem róla, hogy rejtve maradjunk, de egy kényelmes ágy gondolata izgalmasabbnak tűnik.-billentem kicsit oldalra fejem.-Vigyél messze innen.-kérem, zöld utat adva az utolsó felajánlásának, s ahogy suhanni kezdünk a fák között, nyakába karolok, gyengéden fülébe harapva. Testem szinte lángol, ahogy övének simulok, s mikor az ajtó hangos csukódására eszmélek, további kérdések és kérések nélkül csókolom meg, hevesen és forrón, vággyal teli. Gondolataimban már nem jár semmi egyéb, nem érdekelnek a nyomunkban lévő árnyak, farkasok vagy boszorkányok, túl rég érintett férfi. Túl régen éreztem valaki törődését, vágyát, túl rég csókolt valaki olyan hévvel, mint ő vagy nézett rám úgy, hogy elhittem belém lát. Túl rég éltem árnyak között egyedül, belesüppedve a jövő reménytelenségébe. Sok időt töltöttem azzal, hogy másoknak eleget tegyek. Most azt akartam, hogy valaki irányítson, birtokoljon. Élni akartam és élvezni a megadatott pillanatokat.



||[You must be registered and logged in to see this link.]||:hug:|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



A poszt írója Philip Normann
Elküldésének ideje Pént. Aug. 25, 2017 8:50 pm
Ugrás egy másik oldalra

-Valóban az. - nézek rá figyelmesen. Gyönyörű nő és veszélyes a maga nemében, ha ártani akarna nekem bizonyára már halott lennék, a körülményekhez képest sokkal halottabb. De ez a veszély olyan vonzó ebben a nőstény ördögben, ott munkál benne az erő, és a hatalom és ezt nem féli használni, nincs benne irgalom és ez a puszta lényét és kívánatossá teszi.
Közelebb lép, nem riad vissza a megnyúló szemfogaimtól, nem ez volt az első az életében, ebben kétségem sincs. Tetszik a vakmerősége, pedig ha akarnám átharaphatnám a torkát még azelőtt, hogy reagálhatna rá. De momentán nem ehhez van hangulatom...
-Nem, azt hiszem nem dacolnék, nem vagyok semmi jó elrontója és valami azt súgja, hogy jó dolognak nézünk elébe. - mormogom egy torz vigyor kíséretében.
A sebhelyem érintése érzékenyen érint, azonban mégis megmondhatatlanul fura érzés kerít hatalmába, ahogy azokat a vágásokat vizslatja. Szemfogaim a maguk módján villannak ki ajkaim közül a vérére szomjazva míg testem az övét kívánja.
-Már vártam mikor térsz ki erre a kérdésre.. - dörmögöm mély hangon. a nyaka vonalán időzik a kezem, érzem az ujjaim alatt vadul lüktető eret melyben az élet csak úgy csordogál. Ha lehet még éhesebbé válik a tekintetem, ami Őt pásztázza.
-A terv tökéletes és jómagam is így vélekedek. A dögök előbb utóbb idetalálnának. - vigyorgok. Nincs bennem veszélyérzet, azonban az idő értékes, bár végtelen van belőle azért azt is élvezni kell.
-Elviszlek bárhová csak mond hová. - ismét átkarolom karcsú derekát és kész vagyok olyan gyorsan száguldani amilyen gyorsan az csak lehetséges.
-Ha netán a szállásod homályban akarod tartani, mehetünk hozzám is. - hajolok hozzá és csókot lehelek a nyakszirtjébe.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
Hobbi & foglalkozás :
újra élni
Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



A poszt írója Melisandre Faith
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 29, 2017 7:50 pm
Ugrás egy másik oldalra





Melisandre & Philip
idézet helye

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ajkamon furcsa mosoly táncol. Kihívó és sejtelmes, szemem csillog a sötétben. Felkeltette a figyelmem, nem leplezem ezt, inkább felmérem a lehetőségeket.
-Hmm... érdekes...-ha olyan lenne, mint bárki más, biztos azt mondaná, amit hallani akarok. De már önmagában a felajánlás sem volt olyasmi, amit elutasítottam volna. Kihívást nem jelentett nem féltem mellette, sőt, valami furcsa érzés kerített magába, holott tudtam, megbabonázni a szó szoros értelmében, tekintetével nem tudna. Miért? Egyszerű... én sem voltam olyan, mint bármelyik másik gyáva boszorkány. A zsák és a foltja...
-Nem rémiszt meg.-szólalok meg, mikor elé érek, holott látom megnyúló szemfogát is.-És ha szeretek irányítani, akkor maga dacolna?Mert én sem szeretem, ha akaratom ellen cselekszik valaki.-adom tudtára, ha eddig nem volt mindez világos számára.
Figyelem a finom, lassú mozdulatot, ahogy hagyja szemfogait előugrani, míg ujjaim végighúzom arcát keresztező sebhelyén. Derekamra sikló ujjai kellemes bizsergéssel töltenek el, még a fűző kemény anyagán keresztül is.
-Mi lenne, ha megszabadulnék eme ördögi öltözettől?-érdeklődöm, ahogy ujjait végighúzza nyakamon, mire felszegem kissé fejem, hogy az ér kidagadjon nyakamon és alsó ajkamba harapok, hogy dekoltázsom érinti.-De mi lenne, ha egy kevésbé veszélyes terepen folytatnánk? A szagunk ide fogja őket vezetni...idővel. És szeretném kiélvezni kicsit az időt, amit nyertünk az életünkhöz.-vetem fel az ötletet, közelebb hajolva hozzá, de testünk már szinte így is összeér.-De biztos nem kíváncsi egy boszorkány szállásra, ahová nem érnek el illetéktelen kezek.-rándul meg szemöldököm kérdőn, és ellépek tőle, kezét lehámozva derekamról, vállam felett visszapillantva felé.-Mehetünk az én tempómban is, de gyanítom az önével még többet spórolnánk... Philip.-honnan tudom a nevét? Ha kíváncsi elmondom, ha nem, hagyom, hogy a sejtelmes titok az enyém maradjon. De azt láthatja, hogy ahhoz én is elég határozott vagyok, hogy a szálakat magam is mozgassam, ne csak rá hagyatkozzak.



||[You must be registered and logged in to see this link.]||:hug:|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



A poszt írója Philip Normann
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 29, 2017 6:32 pm
Ugrás egy másik oldalra

-Igaza van, a bölcsesség olyan dolog, melyhez meg kell érni, tapasztalni, egy gyáva is lehet bölcs, de egy bátor lehet tudatlan. - hagyom annyiban a dolgot.
Igaza van ebből és nem is szándékozom vitába bocsátkozni.
Még inkább úgy érzem beszélgetésünk vége felé, hogy sok dologban értünk egyet. Ilyen például az, hogy minél hamarabb távozzunk a farkasok által uralt negyedből, ha életben szándékozunk maradni. Ha egyesével jönnének a nyakunkra eltudnánk bánni velük, azonban a farkasoknak meg van az a rossz szokásuk, hogy falkában támadnak. Egy vérfarkas méreggel átitatott kis harapás nem volna remek időzítés.
-Ez bölcs döntés, én sem, általában. - biccentem oldalra a fejem. Nos, az igazság leginkább az, hogy nem szoktam ítélkezni nekem mindenki egyforma, ha halnia kell meghal, ha élnie kell életben hagyom. Nem ítélkezem, ez nem az én reszortom. Hagyom, hogy lássa arcom minden négyzetcentijét. A hegek éles példát mutatnak arról, hogy emberként nem volt könnyű életem, de magamon viselem a múltat és ez az, ami minden nap harciasabbá tesz.
-Bármit, bármi mást, amit hallani akar. - követem a tekintetettem mozgását. Kecsesen lépked és izgatottan, kíváncsian tekint rám. Felkeltettem az érdeklődését, ettől elfolytok magamban egy mosolyt.
-Szeretem, ha egy nő tudja mit akar, ha nem hátrál meg és dacol az akarattal szemben. Jobb nyílt lapokkal játszani, én sem adom ki magam másnak, mint ami vagyunk, egy veszélyes vámpír, akinek a gyilkolás az uzsonnája. - vigyorgok szélesen a szemfogaimat is megmutatva.
Tudom, hogy nem fog megilletődni, több szempontból sem.
Ajkaim felhúzódnak, ahogy ujjai sebhelyem érintik. Szemfogaim meghosszabbodnak. A nő szerencséje az, hogy tudja, hogy a tűzzel játszik.
Karcsú termete a hold fényében mintha táncot lejtene. Idomait alig takarja a szorosan köré fonódó fűző. Kezem derekát érinti, végig simítva a fűző ékes díszítésén.
-Jobb szeretem, ha nincsenek útban efféle ördögi női öltözetek. - mormogom. Közelebb húzódom hozzá, testem már majdnem az övéhez ér. Az a kezem, mely nem a derekán pihen szép lassan a nyakán simít végig le, egészen a kulcscsontjáig majd a két melle közötti kis ösvényig.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
Hobbi & foglalkozás :
újra élni
Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



A poszt írója Melisandre Faith
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 2:03 pm
Ugrás egy másik oldalra





Melisandre & Philip
idézet helye

[You must be registered and logged in to see this image.]

-Az ember bölcsessége nem azon múlik, hogy mitől fél, esetleg retteg.-vallom nézetem hangosan, hisz a jelek szerint hasonlóan osztozunk a gondolaton.
Ahogy abban is osztozunk, hogy egyikünk sem farkasvacsoraként akarja végezni, így közös erővel támadunk, majd az ő erejét használva, el is tűnünk a sikátoros részről, jóval több időt nyerve ezzel, mint azt a farkasok gondolhatnák. Hisz mire nem jó egy boszorkány ereje, ha nem arra, hogy a zűrös helyzetekben eltüntessen minden hátrahagyott nyomot és téves útra terelje a nyájat?
-Sose ítélkezzen első benyomás alapján.-mosolyodom el, mit sem törődve az illemmel, végigmérve arcát. A csúnya, heges sebhelyek, melyek keresztülszántják arcát, átható gonoszságot sugároznak, azt a fajtát, ami mögé mégis képes voltam azt képzelni, hogy van kifinomultság is. Meggondolatlanság vagy sem, felkeltette az érdeklődésem, s ezt nem leplezve, elnevetem magam a kutyákkal való fogócskázás gondolatát hallva.
-Hát persze. Mi mást is mondhatna?-nézek rá, immár széles, elismerő, mégis sejtelmes mosollyal.
Érdeklődve, kíváncsian billentem oldalra fejem, s szemöldököm homlokom közepére siklik. Mosolyom és tekintetem sötét, vakmerőségről árulkodó lesz, és elgondolkodva lépek egyet hátra, majd körbesétálva őt, ismét megállok előtte.
-Kimondta azt, amit más nem mondott volna ki.-jegyzem meg.-Meghátrálni? Ugyan. De felmerül a kérdés, mit tenne, ha nemet mondanék? Elvehetné úgy is, amit akar, vagy talán nincs igazam?-elé érve egészen közel állok meg hozzá.-Játszhatjuk, hogy finom nő vagyok, aki menekül, de ahogy maga sem állítja be saját magát egy sebhelyes arcú délceg hercegnek, úgy én sem fogom beállítani magam szende kislánynak.-húzom végig vakmerőn ujjaim a két sebhelyen, száját súrolva. Szikrát szórnak szemeim, nem félek, kihúzom magam a homályos tisztáson hagyva, hogy minden vonásom láthatóvá váljon, hogy kissé szétnyíló köpenyem ne takargassa fűzőbe bugyolált testem.



||[You must be registered and logged in to see this link.]||:hug:|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



A poszt írója Philip Normann
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 15, 2017 9:09 pm
Ugrás egy másik oldalra

Muszáj elmosolyodnom a nő vakmerő kijelentésén. Nehéz a mai világban olyan nőre akadni, aki felmeri vállalni a nézeteit vagy éppen kiállna önmagáért. Érdeklődés csillan a szememben. Persze minden fehérnép egyforma, másra egyik sem jó, mint, hogy örömet szerezzen az ágyban, mind addig jó és kívánatos, míg meg nem kapod, utána olyanok, mint a zokni, használod őket, de semmi különöset nem jelentenek a számodra.
-Tehát nem fél a haláltól? Nem bölcs dolog, de ettől még értékelem, én sem félek tőle. - közlöm csak úgy mellékesen. A halál olyan, ami vagy elkerülhető vagy nem, de az elkerülés sem örök, egyszer én is ott leszek a túloldalon és koktélozom majd a sátánnal.
A mosolya ugyan halovány, de jobb, mint amikor még a fejemet akarta leszedni a helyéről.
Bár elsőre igencsak lebecsméreltem a boszorkány erejét, örömmel nézem végig, ahogy az egyik farkas teste a porba hull és többé nem kell fel onnan.
Én is épp így teszek a felém száguldó ezüsthátúval, ez az utolsó, aki az első csapattal érkezik. Megölöm gyorsan.
Fel kacagom a nő válaszán, csípős nyelve van, ez tetszik.
-Igaza van, de szándékomban áll eme ismeretséget megejteni, ha ebből a helyzetből kikerülünk. - vigyorgok rá.
Mikor belém karol már ott sem vagyunk, gyorsak a farkasok, de a vámpírok gyorsabbak, ha akarják, nekem pedig ezzel semmi gondom nem akad.
A tisztás csendes, csupán ketten vagyunk itt, a farkasok messze lemaradhattak és valahol veszteségeiket nyalogatják.
-Hogy meglepett? Nem kétséges, nem néztem ki egy finom hölgyből mindezt, a csalódás azonban kellemesnek bizonyult. - nézem áthatóan. Egy igazán gyönyörű nő halálos erővel megfűszerezve. Látom az érdeklődést irányomba a szemeiben és ez tetszik, kíváncsivá tettem és nem riadt meg a sebhelyektől sem. Az emberekkel sosincs gond, ha nem tetszik, hogy bámulják a sebhelyeim, nos vagy megigézem őket vagy Darius-szal élvezettel szaggatjuk szét őket, mindegyik dolog élvezetes.
-Én soha nem menekülök, most sem menekültem csak fogócskázom a kutyákkal. - vigyorgok a nőre. - Ami azt illeti ez a kívánság dolog roppantul felkeltette érdeklődésem. Mit szólna ahhoz, ha azt kérném Öntől, hogy töltse velem az éjszakát? Meghátrálna? - kérdezem komolyan, de mosoly torzítja el sebhelyes arcom. Afféle nőnek tűnik, aki messze elkerüli az efféle fickókat, de a kérésem egyszerre előhozhatja belőle a vakmerőséget, de akár a megfutamodást is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
Hobbi & foglalkozás :
újra élni
Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



A poszt írója Melisandre Faith
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 24, 2017 8:11 pm
Ugrás egy másik oldalra





Melisandre & Philip
idézet helye

[You must be registered and logged in to see this image.]

Meglepően könnyen veszi nézeteim, amitől egy pillanatra foglyul is ejtődik pár gondolatom. Elkezdem arcát, vonásait figyelni, megfejteni, a felszín mögé akarok nézni. Kíváncsi énem előlép a sötétből, ám előtte továbbra is a sötétben marad ez a részem. Arcom nem rezzen, szemem sem csillan fel árulkodóan.
-Nem félek. És akármennyit mondogathatja, hogy az én halálom a sorsomban ott lapul és közeleghet nem fog érdekelni.-közlöm könnyedén, ezzel elárulva azt is, hogy a sorsban, mint olyanban, boszorkány létemre nem hiszek. Nem hiszek másban, csupán abban, amit kezem érint, szemem lát, gondolataim téveszméje sem kivétel ez alól. A csapongó gondolatok csupán zavaros képzelgések, dolgok, amik nem történhetnek meg. Dolgok, amik ha meg is történnek, a helyzet adja a cselekvéshez az ösztönző erőt.
Ajkam halovány mosolynak hála ívbe siklik, de ez csupán a másodperc törtrészéig ül ajkamon. A farkasok közelednek, s bár ahogy mondtam, nem vagyok védtelen, nem várnám meg, hogy a falka beérje a könnyelmű és meggondolatlan fiatal kölyköt, aki elénk lohol. Vicsorog, vakkant, s meglehet elsőre összerezzennek fogaim, arcom megkeményedik, mozdulataim határozottak és darabosak lesznek, akár egy marionett bábú, akit irányítanak. De itt én vagyok az, aki irányít. Hagyom, hogy erőm elkezdjen pezsegni véremben, s az általa védekezésnek titulált testtartásom valóban védekezésem jele legyen.
Kissé félre biccentem fejem, ahogy a földre zuhanó, huppanással érkező farkas testére nézek, és bár tagadhatatlanul tetszik a látvány, érzem a többiek közeledtét, ahogy ő is. Így kihasználom a lehetőséget, amivel él is.
-Meglehet, hogy már eddig is az voltam, de nem tud róla, hisz nem ismer, nem igaz?-szalad szemöldököm homlokomra, de a bájcsevejt elvethetjük, mintegy későbbi tevékenységet, amikor már nem loccsan a nyakunkba bűzös farkasnyál.
-Reméltem.-hagyom ennyiben, s karolok belé, hogy aztán a vámpírok egyedi képességét, a gyorsaságot mellénk állítsa, s kihasználja, előnyt szerezzen, s ezzel mindkettőnk megmentsen attól, hogy karók és máglya helyett cafatokban végezzük.
Mikor egy tisztásra érünk, elengedném, de ő nem ereszt. Túl közel van hozzám, most már a félhomály nem fedi arcát, vonásait tisztán látom, s időközben fejemről lecsusszanó kapucnimnak hála, az én arcom is előbukkan a kétes homályból.
-Halálosnak gondolja a mérgem? Megleptem, ezt látom. De nem gondolom, hogy fekete özvegy lennék... kivéve a férfiak esetében.-mosolyodom el.-Éppenséggel hálával, vagy inkább köszönettel tartozom önnek, amiért specialitása a hölgyek megmentése.-állom az engem fürkésző tekintetet, ujjaim nem eresztik a bőr felöltőt, ajkamon viszont ott táncol az a sejtelmes mosoly, amiről én magam sem tudom pontosan, hogy mit is akar üzenni. Viszont valami furcsa dolgot kezdek érezni irányából...érdeklődést, kíváncsiságot, ami meglepetésként ér.-Mit szólna, ha ma inkább aranyhal lennék? Vagy egy dzsinn? Amiért megmentett, teljesítem egy kívánságát. Vagy maga is olyan, mint a többiek és elmenekül?-érdeklődésem ismét kíváncsiságomból fakad, ami leginkább felé és kiléte felé irányul. Hisz még a nevét sem tudom, ám a szerencsés véltlen, mint olyan, akár igaz is lehet. Egyenlőre elkerült a baj, a kérdés csak az, hogy meddig?



||[You must be registered and logged in to see this link.]||:hug:|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



A poszt írója Philip Normann
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 24, 2017 6:11 pm
Ugrás egy másik oldalra

-Hogy magamra venném? Eszembe sincs így tenni, mindenkinek megvannak a maguk kis előítéletei, ez alól senki sem kivétel.- mosolygok én is a megvető mosolyára válaszul. Teljesen feldob az a megvetés, ami a szemében csillog, hány, de hány hasonlóval találkoztam életem során, mégis, ez valahogy még mulattat is, magam sem értem miért.
-Valóban, szívesen húznának karóba, de az emberek egy kis csoportja van csupán tisztában a vámpírok létezésével azonban a boszorkányok kultusza századokkal visszavezethető, azt kell mondanom, több okod van félni, mint nekem.
Az emberek egyesével olyanok akár egy gally, könnyen törnek ám, ha összeverősnek már fává kovácsolódnak és csak egy vihar képes elpusztítani őket.
Bár megvetem az emberi fajt többnyire nem szívesen hívom ki a sorsot magam ellen, mert érhet még engem is meglepetés, a vén róka is épp olyan sebezhető.
Talán épp nem jelentek a boszorkányra fenyegetést, ám érzem a részéről, hogy alábecsül, ez a legnagyobb hiba, az ellenség alábecsülése, még a leggyengébb, legesetlenebb is győzhet, erre a történelemben volt már példa.
-Miből gondolom? Semmiből, vagy várjunk csak, mégis, ha nem volnának az ellenségei, akkor nem éreznem az ön felől felizzó védelmi mechanizmust, ugyan, kérem, régi motoros vagyok. - vigyorgok.
Lassan Én magam is érzem hogy a farkasok közelednek felénk. Nem kimondottan félek szembeszállni velük, ha elkerülöm az állkapcsukat akkor nem mások, mint egyszerű, veszett kutyák, úgy is kell bánni velük, agyonütni mindet vagy kitörni a nyakukat. Bár ha látják társaik elhullását általában agresszívabbak lesznek, ez nem feltétlenül rossz, sokkal meggondolatlanabbak lesznek és óvatlanok.
-Ki kérné ilyen becstelenségre? Oldalt választani? Dehogyis. - nevetek fel öblösen és készen állok, hogy szembe nézzek a farkas alfával újdonsült kis boszorkám oldalán.
-Tessék csak, hölgyeké az elsőbbség. - hagyom, hogy elintézze az alfát, aki ájultan esik össze miután a falnak csapódott. - Magából remek állatkínzó lenne, elismerésem. - színpadiasan meghajlok majd egy pillanattal később már egy szürke, fiatal farkasnak a nyakát reccsentem el és dobom le a tetemet a földre.
-Bajba jutott hölgyek megmentése a specialitásom. - nyújtom a karom felé, hogy belekaroljon és már itt sem vagyunk. Amint ráeszmélnek, hogy egy fiatal kölyök meghalt megkattannak és ideje is, hogy odébb álljunk.
Amint belém karol vagy megkapaszkodik már el is tűnünk a színről. Még hallom, ahogy a falka felüvölt gyászában és dühében.
Egy semleges, távoli kis tisztáson állok meg és magammal szembe fordítom a boszorkát.
-Maga aztán nem kíméletes, egy ilyen nővel vigyázni kell, igazi fekete özvegy. -vigyorgok és még mindig nem engedem el a karját, úgy állunk pár centire egymástól.
Nem rajongok a banyákért, de megfoghatatlan érdeklődés csillan a szememben ahogy a boszorkányra nézek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
Hobbi & foglalkozás :
újra élni
Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



A poszt írója Melisandre Faith
Elküldésének ideje Vas. Jún. 11, 2017 7:44 pm
Ugrás egy másik oldalra





Melisandre & Philip
idézet helye

[You must be registered and logged in to see this image.]
Megvető mosoly suhan át arcomon, olyasféle, ami egyszerre válasz is a kérdésére. Nem, nem gondoltam, hogy igaza van, s találkoztam már olyannal is, aki ezt a bizonyos labilis kölyökkort egészen máshogy értelmezte, mondhatni vakon hitte, hogy túl van rajta.
-Nem vélekedek sehogy. És ha meg is teszem, nem szívesen osztom meg mással. Ne vegye magára, minden vámpírt ezzel a tisztelettel övezek.-hangomban merő gúny és lenézés társul egymáshoz, tekintetem egyre inkább sötéten csillog.
-És karóba húznák a tied. Nem most születtem, ismerem az összes veszélyt. De pár felkészültnek hitt ember nem rémiszt meg.-rántok vállat könnyedén, noha tökéletesen tisztában voltam vele, hogy az embereket alábecsülni nem épp jó ötlet, hisz ahogy mi, úgy ők is lehetnek szeszélyesek. De egyenlőre semmi veszélyt nem éreztem, maximum a férfiban láthattam más fajta szándékokat, mint amikkel találkozni szerettem volna, de még ez sem volt elég, hogy lábaim megremegjenek alattam és futásnak induljak.
-A farkasokra céloz? Miből gondolja, hogy bármelyik is z ellenségem?-érdeklődöm, hisz tulajdon képen részben ezért is voltam itt. De nem egészen így képzeltem a velük való találkozást. Érzem a hátam mögül érkező fenyegetés szelét, mire megfordulok, és a férfi mellé lépek.-A vámpírokért sem, ne is várja, hogy oldalt választok.-szisszenek fel, immár elé lépve, szó szerint farkas szemet nézve a fekete farkassal.-Ő az enyém.-sziszegem, és hagyom, hogy ereimben forrni kezdjen erőm és a farkast a falnak csapom, mielőtt reagálhatna bármit is. A nyekkenéssel földre hulló szőrcsomó láttán elmosolyodom.-Nem úgy öltöztem, szóval, ha megtenné, hogy kisegít egy kicsit...-célzok a vámpír felé egy mondattal, ami most inkább kifejezetten a "hátra arc" dolgot jelenti, mintsem a valódi harcra való vágyakozást.



||[You must be registered and logged in to see this link.]||:hug:|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



A poszt írója Philip Normann
Elküldésének ideje Kedd Május 23, 2017 6:37 pm
Ugrás egy másik oldalra

Jó magam úgy gondolom jobb nem alábecsülni a nőket, láttam már boszorkányokat könnyűszerrel megölni nálamnál sokkal erőteljesebb férfit is. Az élet nem úgy osztogatja lapjait, ahogy azt mi remélni merjük. Ezek a nőstényboszorkák hatalmat kaptak és szeretnek vele élni.
-Úgy véli nincs igazam? Meglepődnék, ha nem így volna. Még nem tévedtem, valahogy ráérzek a dolgokra. Nem mellesleg nem ma növesztettem szemfogakat, kicsit túl vagyok a labilis kölyökkoron. - Vigyorodtam el, egy percig sem rejtegetve, hogy vámpír vagyok, elvégre nyílt lapokkal játszunk, nem?
-Lehet, hogy megvagy áldva hatalommal banya, de nagyobb veszély is leskelődik rád nálamnál, Én csak egy közönséges vámpír vagyok, de rengetegen akarnak kifüstölni innen titeket. Manapság az emberek megrögzötten máglyára vetnék a fajtád, édes nem?
Mit is mondana erre a haverom? Jah megvan, lehet, hogy mi vagyunk kárhozatra ítélve, de mégsem mi vagyunk azok, akik szép lassan nyárson sülnek meg.
Csak figyelem a nőt, van benne valami, ami az afféle rothadó lelkű lényeket vonzza. Talán az, hogy nincs benne a félelem vagy éppen az, hogy a merészsége mindenkiből kihozza a ragadozót.
-Az Én érdekemben? Én vagyok az éjszaka gyermeke, otthon vagyok mindenhol, de Ön azonban egy olyan helyre tolakodott be, amiről még csak fogalma sincs mit rejt.
Ez a környék a vérfarkasok törzshelye, ugyan lehet egyet-kettőt megöl, de a többi darabokra tépi. Tulajdonképpen, engem keresnek a kutyák, de eddig nem akadtak a nyomomra, idő kérdése csupán.
Már épp közelebb lépnék a nőhöz, csak, hogy kísértsem a sorsot, de ekkor a nem messze lévő épület mögül előbukkan egy fekete szőrű farkas, a falkavezér.
Vigyorogva nézek szembe Rufusszal. Ha Ő itt van, akkor a kis fenékszagolgató bandája sem lehet messze. Talán vétek volt lopni tőlük, de annál nagyobb élvezet volt.
-Gondolom nincs oda a veszett ebekért, mit szólna, ha társulnánk a kényszerhelyzetben?
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
Hobbi & foglalkozás :
újra élni
Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



A poszt írója Melisandre Faith
Elküldésének ideje Hétf. Május 01, 2017 10:01 am
Ugrás egy másik oldalra





Melisandre & Philip
idézet helye

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ahogy az utcákat járom, küzdve a mocsok szaga által kiváltott hányingerrel, a késztetéssel, hogy elfussak a világ elől, s talán, évszázadok múltán, ha valami változik, akkor visszatérjek. De nem teszek ilyesmit, ellenben könnyűszerrel szelem át az utcákat, a sötét árnyakban megbújókkal mit sem törődve. Boszorkányként el tudok rejtőzni bárki elől, ha úgy tartja kedvem, most mégis inkább hosszú, fekete köpenyem, s annak takarásának élek. Nem sokáig. Ha nem is követnek, de figyelnek, s ahogy megállok, máris előbukkan a férfi az egyik ilyen árnyékos beugróból.
-Győzködje ezzel magát, biztos eljön az az idő, mikor az elméje hinni is fog magának.-nézem a sebhelyes arc vonásait, ami valószínűleg, s jó eséllyel másokat eltántorítana attól, hogy határozottan és meggondolatlanul lépjenek fel. Pláne nőként. De ez voltaképp hidegen hagy. Elindulnék, de ahogy utamba kerül, ajkam megremeg, nem a félelemtől, hanem a dühtől, ami először suhan keresztül testemen a mai napon.
Szavaira felszaladó szemöldököm csak reakcióim egy része, egy látható, de nem eltörpülő része.
-Majd, ha úgy ítélem meg, hogy kiérdemelte, akkor higgye el, előkeresem a jó modorom. Addig is, tartom magam a bárdolatlansághoz, amiért még annyira sem kell erőlködnöm magával szemben. Most pedig, ha megbocsájt, indulnék a dolgomra. Jobban tenné ön is, ha így tenne. A maga érdekében is.-nem vagyok rest cselekedni, ha érzem, hogy szükséges, könnyűszerrel töröm ki nyakát. De alábecsülni sem akarom az erőviszonyokat. Megítélésem, s hirtelen jövő megérzésem által körülbelül egyidősnek tűnik velem, már nem a látható vonásait elnézve. Magához képest későn vált vámpírrá. Mostanában sok túl fiatal és tapasztalatlan kölyök esik áldozatul, ami persze ahhoz elég, hogy aki irányítani akar, irányítani is tudjon.



||[You must be registered and logged in to see this link.]||:hug:|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



A poszt írója Philip Normann
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 11, 2017 6:50 pm
Ugrás egy másik oldalra

Ez a század maga a bűzlő pöcegödör, az eltusolt gyilkosságok melegágya. A rendőrség, maga a nevetséges komikum, nincs kimondott fegyelem, nincs kimondott védelem, az egyszerű kis emberek már sötétedés előtt zárják ajtajaikat, húzzák be ablakaik előtt a függönyt és megpróbálnak úgy tenni mintha nem is léteznének. Egy vámpírnak tökéletes, jobb, mint 50 évvel ezelőtt, szinte rejtőzködnünk sem kell, mindenki igyekszik nem észre venni bármi furcsát is lát, a lebukás veszélye olyan lehetetlen, mint, hogy Én maratont kocogjak egy brokát szoknyában.
Az üres utcákat járom, ezúttal se nem vér, se nem kaland nem vonz, csupán csak nem tudok megmaradni a fenekemen vagy hallgatni, ahogy a hotel másik szobájából sikongatnak a kurtizánok Darius kis előjátékaitól, hányinger mennyit nőzik. Ebben persze Én sem vagyok utolsó, de magasan veri a lécet, Darius megállíthatatlan.
-Ez diszkrimináció, azt hiszem így hívják ezt az új emberi fogalmat, Ön beskatulyáz csupán a fajom miatt, a vér nem afféle drog, hogy mindenképp az kelljen, ez sértő. – Lépek el a faltól melyet eddig támasztottam és nem félek magam megmutatni a boszinak, mert az, érzem rajta, ez olyan, lebutítva, mint látni egy kutyát, rögtön látod rajta, hogy az bizonyosan nem macska.
Attól sem tartok igazán, hogy a sebhelyeimnek hála ráhozom a frászt, hisz érdekel is az egem, a vámpírok nem bájologni szoktak, legalábbis az ép elméjű fajta biztosan nem. Bár hallani olyan vámpírokról is melyek falvakat öltek meg, nyomorult kis senkiházik, azt se tudják jó dolgukban mit tegyenek.
-Jól felvágták a nyelvét Hölgyem, a jó modort manapság nem osztogatják igaz? – Kajánul elvigyorodom és csak azért sem tágítok, megelőzöm és elállom az útját. Veszélyes dolog boszorkánnyal kekeckedni, de mindig is szerettem a lehetetlen és veszélyes dolgokat. Ha már az élet így alakult, akkor nem fogok nyúl üregbe megbújva élni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
Hobbi & foglalkozás :
újra élni
Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



A poszt írója Melisandre Faith
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 02, 2017 9:13 am
Ugrás egy másik oldalra





Melisandre & Philip
idézet helye

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az utcák bűzben úsztak, mint szinte mindig. A kocsmákból hangos viták, üvöltözés zaja szűrődött ki. Nőként ilyenkor az utcákat róni nem okos dolog. De kimondta, hogy védtelen vagyok? Míg mások behúzott nyakkal, köpenyük kapucniját a fejükre húzva sietnek, cseppet sem feltűnően, addig én kihúzott háttal, kapucnim épp annyira arcomba lógatva, hogy az látszódjék, lassú léptekkel haladok. Félnivalóm nincs.
Az egyik sikátorba érve mégis érzem magamon egy férfi kíváncsi tekintetét. Nem lassítok, tovább haladok. Végül megállok a fal mellett, a gázlámpák fénye alatt és lassan visszafordulok. Érzem az ereimben áramló erőt, hogy a férfi közeledik, és nem egy emberről beszélünk. A környék amolyan szörnyszülöttek lakhelye is lehetne. Emberből alig akad. Aki van, az is nemsokára vérbe fagyva végzi valamelyik macskaköves úton.
-Ha nem lenne nyilvánvaló, jelezném, nem vagyok ember. Ha az éhségét próbálja csillapítani, térjen vissza a kocsmák közé. Biztos akad egy-két esetlen fehérnép, aki bármire képes.-szólalok meg, és emelem rá a tekintetem, határozottan és kimérten, kihúzva magam, testem minden porcikájával azt sugallva, hogy nem félek. A férfi arcát ugyan félig árnyék takarja, látom a szemét, a sebhelyet, ami végigfut arcán. Összerezzenhetnék, mégsem teszek. Nem félek, sosem tetem. A magamba vetett bizalmamnak hála nincs ilyesmire okom.-Most pedig, ha nem bánja, szeretném folytatni utam.-lépek egyet előre, nem sokkal előtte megállva.-De tudja mit? Akkor is folytatom, ha bánja!-húzódik sötét mosoly ajkamra, azzal megigazítom kapucnim és próbálok kitérni előle, hogy valóban úti célomhoz érhessek. A boszorkányok tanácsára szükségem van, farkasok és vámpírok pedig nem hiányoznak kísérőnek. Elég, ha egyszerre egy dolog miatt fő a fejem. Abban pedig egyenesen kételkedtem, hogy a férfi puszta figyelmességből követett eddig. Manapság, s ezen a környéken ez igen ritka, mondhatni, sosem eshet meg. Nem, mintha ez a nők többségét érdekelné, még azokat sem, akik gyengék és sebezhetőek.



||[You must be registered and logged in to see this link.]||:hug:|| [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Melisandre & Philip ~ valamikor a 18.században

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Múlt
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3