Share | 
A topik címe: Kősivatag (N.O határán kívül)

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Május 12, 2017 4:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Mitől is kéne pontosan félnem? - kérdezem kihívóan, ahogy ő is. - Attól, hogy mikor veted rám magad? Nem, a legkevésbé sem. Egyrészt remek élvezet, másrészt édesebbé teszi majd a győzelmem tudata - kajánkodom, aztán nézem, ahogy Les is öltözködni kezd, de előbb egy bűnbánó kis vigyor jelenik meg szám szélén, ahogy megkérdezi, van-e valami, amiről nem tudott - egészen eddig.
- Hát tudod... - vonok vállat. - Nekünk kell az ilyesmi. Ez már csak amolyan pasi-dolog. De ha ez jelent némi plusz pontot... olyankor is rád gondolok - tárom szét a két kezem, majd egy lendülettel behuppanok az anyósülésbe, és kényelmesen elvetem mind a négy végtagomat.
- Két nap... tökéletesen elég lesz ahhoz, hogy felkészüljek lelkileg az újabb teliholdra. Mellesleg velem jöhetsz, ha élveztet találsz a nyugdíjas programokban. Ugyanis eszem ágában sincs kimenni sem az erdőbe, sem máshová. Hiába, öregszem. Vagy lustulok, attól függ, honnan nézzük. Alighanem bevetem magam a legsűrűbb bokor aljába a parkban, ahogy legutóbb is, és végigalszom az éjszakát. És alighanem te is azt tennéd, legalábbis ha velem leszel. Akkor már nem kényelmesebb otthon az ágyban tenned, és emberi alakban? - kérdezem, miközben bekötöm a biztonsági övemet. - Megbeszéljük még - teszem aztán hozzá, és várom, hogy Les beindítsa a motort. Lassan kanyarodunk ki a hajnali napfény sugarai által övezve a sivatagból, csak egy tűzhely hamuját hagyva magunk után, és egy rakás szép emléket víve magunkkal.

(Les és Chriest háza)
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Május 11, 2017 7:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Arcát, tekintetét figyelem, ahogy megadóan enged, majd minden mozdulatom követve próbál nem végigmérni ismét. Ahogy elé lépek, úgy pattan fel, mint a villám, mire örömittas mosollyal díjazom a látványt, és én magam is elkezdek öltözködni, miközben teljes figyelmem neki szentelem.
-Miért, te félsz?-kérdezem csillogó, kirívó tekintettel, ahogy nekem szegezi a kérdést, ezzel megkérdőjelezve a tűrőképességem. Láttam már mellette sok mindent, s tudtam jól, elég egy apró mozdulat, és máris romba dől a fogadás. De azt tudtam, hogy nem fogok engedni a kísértésnek, ha kell a nyelvembe harapok, de nem hagyom, hogy nyerjen.
-Valamiről tudnom kellene, amiről eddig nem tudtam?-szegezem neki egyből a kérdést, ahogy a közös ágytornáról eltereli a szót a személyes örömökre.-Hát úgy ismersz engem? Melletted nincs szükségem ilyesmire, plusz, két hét. Ha úgy vesszük, és jó oldalról nézzük...két hét múlva hosszú éjszakánk lesz valószínűleg.-tudtam, hogy testem minden porcikája sikítani fog azért, hogy érintsen, hogy kényeztessen, de épp ez volt benne az izgalmas.
Felkapom a nadrágom is végül, felkötöm a hajam egy kontyba, mikor aztán a kulcs a kezemben landol, és elnevetve magam, közelebb lépek hozzá.
-Két napunk van addig. Csak nem felkészülési idő, hogy két hétig emlékezz rám.-cukkolom, aztán végül komolyra fordítva a szót, amit tekintetem is sugall felé, a dolog másik részére is kitérek.-Veled akarok menni akkor éjjel.-azzal kilépek a lakóautó ajtaján, előre sétálok, s a volán mögé pattanok. Ideje hazaindulni és csak remélni tudom, hogy a lakás megúszta az elmúlt nap távollétét, s még nem törtek be, nem volt hurrikán, ami elsodorhatott volna mindent, vagy nem volt álom az egész, és nincs is igazából hová hazamenni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Május 09, 2017 5:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Csak némán kezembe temetem az arcomat amikor visszavág. Egyszerűen nincsenek már szavaim, hihetetlen, hogy mindig és minden körülmények közt képes a visszavágásra. Imádom azt a nagy száját és csípős nyelvét, ezt viszont nem lehet letagadni. Persze, van amikor az agyvérzés közeli állapotba tud taszítani, de talán nem is tudnám olyan nővel élni a napjaimat, aki bólogató kutyaként funkcionál mellettem. Lesnek erős akarata és egyénisége volt, és a szájalása pedig egyenesen szórakoztatott - na jó, az esetek 98 százalékában. A maradék két százalékban pedig általában lelkierőért és türelemért fohászkodtam.
Még mindig egy szál csipkében tömi magába a tömény édességet, de szeme csillogásán látom, hogy már fontolóra is veszi az ajánlatomat, és nincs ellenére a dolog. Csalódtam volna, ha nem így lenne. Aztán - mintha csak máris kísérteni akarna - megáll közvetlenül előttem, lehajol hozzám, miközben a hajával babrál.
- Miért zárnám ki a közös fürdést? - érdeklődöm ártatlan ábrázattal. - Talán félsz, hogy nem bírsz majd ellenállni a vágyaidnak? - jelenik meg a pimasz fény az én szememben is, aztán felkelek, nyújtózom egy nagyot, és komótosan öltözködni kezdek.
- Mindent úgy csinálunk, ahogy máskor. Együtt fürdünk, együtt alszunk, csak... fogadunk némi cölibátust - vigyorgok szélesen. - Jobb ha beletörődsz már most édesem, hogy veszteni fogsz. Többet bírnok, mint amennyit te képzelnél. Ja, és persze semmiféle önciróka! - teszem hozzá. - Egyikünknek sem - egészítem ki aztán a dolgot, még mielőtt majd azzal vádolna meg, hogy másképpen vezetem le a vágyaimat.
- Három nap múlva telihold - kotrom elő a lakóautó kulcsát a zsebemből, és Les kezébe nyomom. - Kezdjünk utána, nehogy azt mondd, hogy könnyű dolgom volt, mert a holdtölte lekötötte a figyelmemet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Május 08, 2017 7:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Tekintete láttán egyértelmű lesz, hogy mennyire nincs ínyére a dolog, így győzedelmes mosollyal konstatálom, hogy nyert ügyem van, s egy könnyű indok elég volt arra, hogy elgondolkodjon a jövőn és a ruháimon, amiket ha rajta múlik könnyedén ki fogok hízni.
-Nem szeretnéd te, hogy a szememnél legyen csak rés...-vigyorodom el, hisz ha úgy vesszük szép procedúra lenne, mire az anyagrengetegből kibogozna, bár ez sosem okozott neki problémát.
Felpattanva kapom magamra a csipkéket, s csapok le a mályvacukrokra, kihívó pillantással lecsapva a felém dobott labdát, s a kihívást egyből szavakba is öntöm. Azt látom, hogy meglepődik, de ahogy megvillan szeme, azt is elárulja, hogy nem adja magát ilyen könnyen. Szinte látom, ahogy fejében lassan megfogalmazódik a gondolat.
-Legyen.-rándul meg szemöldököm, és egyik lábamról másikra billenve hallgatom, hogy mit fundált ki a téteket illetően. Elnevetem magam, majd elé sétálok, egészen közel megállva hozzá, s fülem mögé tűröm vállam elé omló tincseim.
-Hosszú két heted lesz, az már biztos. Vannak más játékszabályok is?
Kihúzzuk az együtt fürdést is a listáról? Vagy vagy annyira határozott, és hideg víz nélkül is kibírod mellettem? Ezt ugyanis kétlem.
-cukkolom, egy darab mályvacukrot szájába adva.-De az biztos, hogy arra az estre is emlékezni fogsz.-harapok alsó ajkamba, majd megfordulok, hogy nadrágomért nyúljak és elkezdjek összekészülni az előttünk álló útra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Május 08, 2017 6:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Még a falat is megáll a számban, ahogy Les vázolni kezdi, mi minden történhet vele akár útközben, akár munkában, ha egy lenge lepelben vonulna dolgozni, és a puszta feltételezésekre is vészjóslóan kezd villogni a szemem.
- Győztél, kapsz ruhákat. Egy gardróbnyit. Sőt, egy burkát veszek neked, mint amit az arab nők hordanak. Lesz a szemednél egy rés, amin kilátsz, ennyi - emelem fel a mutatóujjamat tanár bácsisan, és igyekszem kiverni a fejemből a minduntalan agyamba tolakodó képet, ahogy mások a feleségemre másznának. Jobb ebbe bele sem gondolni, mert minimum kétszázra ugrik a vérnyomásom, mindenféle átmenet nélkül.
Aztán a nem épp szívderítő mélázásból Les szakít ki a szavaival. Először meglepve pislogok felé, mert eltart kis ideig, hogy vajon komolyan gondolja-e szavait, vagy nemes egyszerűséggel szivat, de aztán úgy döntök, hogy én sem megyek a szomszédba némi szemétkedésért, így hát csak vállat vonok, miközben figyelem a műsort, amit csipkében és mályvacukrot majszolva művel.
- Legyen két hét, szívem - fonom öntelten és magabiztosan karba a kezeimet, és hátam nekitámasztom a lakóautó falának. - Két hétig bírjuk ki. És hogy legyen tétje is a dolognak... - tűnődöm el - ne a házimunka legyen a tét. Az elég lapos, ha érted, mire gondolok. Mondok jobbat. Aki veszít, köteles lesz a helyi újságban feladni egy apróhirdetést, és a világ legcsodálatosabb, legmesésebb, legszebb, és minden hasonló jelzőjével illetni benne a másikunkat, a legmélyebb szerelemmel. Na erre mit mondasz, bébi? - vonogatom a szemöldkömet. Eddig meglehetősen bevállalósnak ismertem meg, lássuk, ez alkalommal is felveszi-e a kesztyűt, vagy gyorsan meghátrál.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Május 07, 2017 6:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Képtelen vagyok nem mosolyogva ücsörögni előtte, hallgatni szavait, néha alsó ajkamba harapni, ezzel elnyomva az előtörni készülő nevetést.
Fintorogva, de továbbra is vigyorral az arcomon hitetlenkedek, ahogy szinte ígéretet tesz arra, hogy amit felvázolt, az úgy is lesz, és valóban tógában kell végigsétálnom az utcán.
-Az ellen nem lenne kifogásom, hogy előtted egy szál semmiben billegjek, nem hiszem, hogy olyasmit látnál, amit még nem ismernél. Ellenben képzeld csak el... egy szál fehér lepedő...-kezdek el közben ártatlan arcot vágva falatozni-Tudod, ki tudja, ha esik az eső, de még a nélkül is. Tudtommal az igavonó farkasom szeret birtokolni, és ami azt illeti erről nemrég vitába is szálltam vele. De persze, ha ezt szeretnéd.-vonok végül vállat, mintha megadnám magam a felvázolt ötletnek, de süt rólam, hogy arca láttán még jót is nevetek rajta.
Ahogy megakad a falat a szájában, már nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam, és a nemrég általa a tányéromra dobott falatokat magamba tömöm.
-Ez kihívás? Legyen egy hét. Rajtam ne múljon. Mi a tét? Én mosogatok? Bevásárolok? Gyerünk édesem, ne fogd vissza magad.-hajolok hozzá közelebb, szándékosan kóstolgatva még egy kicsit, feszegetve a határait, aztán a tányéromon maradt két falatot övére pöckölöm, lerúgom magamról a takarót, felkapom a csipkéket, és a pulthoz sétálok, hogy aztán annak támaszkodva egy mályvacukrot is ellopjak a tegnapról maradt készletekből.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Május 07, 2017 3:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Jó, akkor igavonó farkas - egyezem bele Les szavaiba, és nézem hogyan csóválja a fejét nevetve a duzzogásom láttán. - Csak egyszer nehogy véletlenül a farkas kissé kimutassa a foga fehérjét. Vagy épp a fenekedbe mélyessze - vonom fel a szemöldökömet, aztán ahogy visszaülök Les mellé - két tányérral a kezemben - ellenkezés nélkül nézem, ahogy persze, hogy az én adagomból szolgálja ki magát.
- Na és mi lenne, hogy ha kihízod a ruháidat, nem kapnál másikat? - teszem fel a kérdést. - Ha elmész dolgozni, csak rád dobunk egy leplet, mint valami római tógát, de otthon egy szál semmiben szaladgálnál. Azt hiszem, én tudnám ezt értékelni, nagyon is. Szóval édesem, csak nyugodtan egyél! - biztatom, és még két kis kolbászt a saját tányéromról ráteszek az övére. - A többi miatt ne aggódj. Lecseréljük az ágyat is strapabíróbbra, a kádat meg nagyobbra. Nem gond. Olcsóbban meg is úszom, mintha éppen ruházni kellene majd - pimaszkodom, aztán én is enni kezdek, de csaknem a torkomon akad az első falat a méltatlankodástól.
- Cöhhh... - forgatom a szemeimet. - Hát persze... te csak azt hiszed, hogy le tudnál mondani róla. Se a konyhaművészetemről, se más művészetemről nem lennél képes - jelentem ki magabiztosan. - De ha gondolod, tehetünk próbát mindkettővel - biggyesztem le a számat. Kíváncsi vagyok, ki bírná tovább. Ami azt illeti, egy évig, amíg börtönben voltam nem nyúltam senkihez - mivel nem volt nő, férfiakhoz meg nincs az az isten! - szóval van bennem némi rutin. Alighanem ő lenne, aki két hét múlva vadmacskaként vetné rám magát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Május 06, 2017 6:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Ahogy duzzogva nevet velem, próbálva leplezni utóbbit, én magam is jót mulatok rajta. Tíz évesen valóban abszurd lett volna, ha a konyhában sertepertél, de sosem lehet tudni, hogy mit hoz az élet.
Majd figyelmesen bólogatóm végig a kis monológot, mintha csak először hallanám azt, holott volt már hasonlóhoz szerencsém. Mégis jó nézni, ahogy őt is szórakoztatja mindez, s a csók folytja csak bele a szót.
-Talán.-cukkolom a tegnap esti talánnal most én, majd végigsimítok arcán.-De az én igavonó barmom vagy, pontosabban farkasom. És ezt ha nem is mondod, de szereted.-az őszinte összhang, ami a tegnapi nap óta még erősebben működik köztünk, szinte már furcsa volt, vagyis lehetett egy kívülállónak. De én lubickoltam ebben az érzésben, azt hiszem joggal. Imádtam az elmúlt napokat, és a reggeli ébredés most kifejezetten jól esett, hisz így ismét koptathattam a nyelvem pár jól irányzott mondattal.
Elnevetem magam, szerencsére a kávé már nincs a közelben, s mivel felpattan, már ő sincs mellettem.
-Arra pedig én fogok, hogyha kihízom a ruháim, a te fizetésed költsem el. Hidd l, nem járnál jól. Vagy a pólóid vagy a pénztárcád bánná. A kiálló borda lenne az, amit kívánnál.-vázolom fel a következményeket, de addigra már mellettem ül, megpakolt tányérokkal, amiből egyet felém tart.
-Ami azt hiszem szintén mindkettőnknek jó. De ha azt szeretnéd, leszokhatok a kolbászokról.-hozzá hasonló vigyort villantok felé, és szándékosan is, de kikapok egy falatot az ő tányérjáról és jóízűen elmajszolom. -Hiányzott ez. Az éjszaka is, de ez is. Rég reggeliztem melletted az ágyban. És rég célozgattál édességre meg kolbászokra. Bár utóbbi nélkül is tudok élni, legalábbis ebben az értelemben.-folytatom a falatozást, tekintetem kicsit a tányérra emelve, s a szempilláim alól sandítva rá.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Május 06, 2017 5:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Önelégült képet vágok, mikor Les azt mondja, hogy bóknak vehetem a szavait, és tényleg jót tett nekem a kor, az elmúlt 18 év. Persze, nyilván az átélt viszontagságok is rányomták az arcomra a bélyegüket, de ez egy férfinál sosem jelenthet hátrányt. A markáns arcvonásokra buknak a nők, legalábbis eddigi tapasztalataim szerint.
- Csak tíz éves voltam! - nevetem el magam újra. - Ha akkor konyha közelébe engedtek volna, alighanem tűzvész lett volna a vége. Nem, nem én sütöttem. Akkoriban nem is annyira érdekelt a főzés, csak később. Elég durva apropóból kifolyólag, de nem akarom elmondani - fintorodom el az emlékeken, aztán a fél szemöldökömet felvonva nézes Les-re.
- Aha. Szóval ezért vagy velem, hogy legyen, aki etessen - fonom karba a karjaimat, bevágva a jól megszokott durcás képet, amit tudom, hogy kedvel bennem, pláne úgy, hogy tisztában van vele, semmiféle komolyság nincs a duzzogásom mögött. - Főzök, takarítok, kávét főzök, az ágyban is kiszolgállak...ez vagyok én. Egy cseléd. Egy igavonó barom - teszem hozzá, aztán ahogy viszonozza a csókomat már jókedvűen nézek rá.
- Édesem, mint már mondtam, szeretem ha nem vagy csont és bőr. És hidd el, hogy tenni is fogok róla. Nem azt mondom, hogy addig etetlek, amíg kigurulsz a házból, és visszagurulsz, de nem akarom, hogy látszódjanak a bordáid, vagy ha rád fekszem, a csípőd szétszúrja az enyémet - pimaszkodom egy sort, aztán vigyorogva hallgatom, ahogy a gyomra korog, mintha valahol a távolban robbantanának. Gyorsan előkapom hát a tányérokat, ráhalmozom a tegnap megsütött grillkolbászokat, majd egy adag kenyérrel egyetemben visszaviszem neki az ágyba.
- Előbb tessék megenni a reggelit, csak utána van édesség! - emelem fel a mutatóujjamat, ha már az előbb lenagyizott. - Nem mellesleg, úgy vettem észre, szereted a kolbászokat - fűzöm hozzá kaján pofával.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Május 06, 2017 1:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

A fess fiatalember, kinek szája a füléig ér, igen édes, de jobban tetszik az, akivé vált. Mégis tetszik a kép, és valóban, ha eddig megúszta, ezek után sem kel lába.
-Veheted, akár.-mosolygok rá, bár nehezen mozdulok meg, az üres bögrém az ágy mellé teszem, kiropogtatva ezzel hátam és nyakam.
Pontosan tudtam mire gondolt, még ha nem is volt ugyanolyan a két helyzet, de akadt azért hasonlóság a dolgokban. Hirtelen elkezdek gondolkodni azon, hogy nekem vajon vannak-e ilyen relikviáim, vagy talán a múltban valaha ha voltak is, mára az enyészeté lettek. Nem laktam sok ideig egy helyen, egy táskával pedig könnyű volt utazni, amiben leginkább ruha és kaja volt.
-Gondolom azt még nem te sütötted. Bár, ha igen... talán tetszettél volna a kislány énemnek is. Nem sokban különbözünk...-mosolygok sejtelmesen, majd a mondat végét, ami fejemben is elhangzik, nem tudom megállni, hogy még ne mondjam ki-És most lebuktam, hogy miért is vagyok még itt.-nevetem el magam, de a világért sem szándékozom megsérteni, s mivel ez egy igen magas labda volt, nem állhattam meg, hogy ne dobjam vissza felé, semmi jóra nem számítva.
Viszonozom csókját, elhúzódva tőle alsó ajkamba harapok.
-Szóval köthetnénk egyezséget? Akkor tömsz, mint egy nagymama, ha ilyen éjszakák kerülnek szóba előtte? Tehát innentől csak reggelin élek, vagy még azon sem.-cukkolom, aztán még szorosabban csavarom magam köré a takarót és hallom, ahogy megkordul a gyomrom.-Inkább ne mondj semmit, készítsd a tányérokat és megyek is. Ezt pedig megtartjuk.-húzom ki a fényképet a kezéből, és a kis éjjeliszekrény felső fiókjába csúsztatom megóvva a további lehetséges károktól.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Május 05, 2017 3:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Nem tudom, hogy a kávé illata okozza-e, vagy a mozgolódásom, talán mindkettőnek része van benne, hogy mikor leülök az ágyra a bögrével a kezemben, Les már némileg éberebben pislog rám, és úgy kap a kávé felé, mint a fuldokló a mentőöv után. Igaz, egyikünk sem vitte túlzásba az alvást meg pihenést, és az éjszakai testmozgás után érezhető némi kimerültség. De ez nem érdekel, soha rosszabb okunk ne legyen rá.
Aztán ahogy Les kezébe nyomom a fényképet, számítok ugyan rá, hogy hangos nevetés lesz a reakciója, de jobbnak látom kissé hátrébb húzódni, mielőtt nemes egyszerűséggel beterítene kávéval. Szerencsére még időben lenyeli a kortyot, de persze nem úszom meg, hogy ne röhögjön ki. Igazából persze nem is engem, vagyis nem rajtam nevet, így eszem ágában sincs megsértődni. És ami azt illeti, tényleg elég fura voltam kölyökként, ez tagadhatatlan tény.
- Vehetem ezt bóknak? - nevetek magam is, mikor azt mondja, hogy a kor jót tett nekem. Tény és való, azon szerencsések közé tartozom, akik jó géneket örököltek, és fiúból férfivá válás során ezek előtérbe is kerültek. - Emlékszem erre a képre, hogy mikor készült. Pontosan a tizedik születésnapomon. Akkor épp egy elég jó periódusban éltünk, volt pénz tortára, és ajándékra is. Ezt a ruhát kaptam a bácsikámtól - mutatok a képre. - Azért feszítek benne ilyen büszkén, mert ritka alkalom volt az új ruha az életünkben, olyan, amit mások nem hordtak már előttünk - nosztalgiázom vissza a múltra. - A nagybátyám vett egy fényképezőgépet is. Persze, komolyra nem telt, csak amolyan eldobhatósra... a többi képnek az évek során lába kelt, de ez az egy szerencsésen túlélte az elmúlt 18 évet. A torta mellesleg isteni finom volt - teszem még hozzá vigyorogva, aztán nagyot nyújtózom, egy hosszú nyögéssel kísérve.
- Lassan vissza kellene indulnunk a városba, de ha gondolod, előtte még reggelihetünk. Maradt tegnapról kolbász, és cukor is. Nem éppen update reggeli, de egy ilyen éjszaka után mindkettőnknek kell a kalóriápótlás - hajolok oda, és csókot nyomok Les szájára.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Május 04, 2017 11:43 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Hallom, ahogy még valamit reagál szavaimra, de már nem fogom fel, amit mond, az álom hamarosan elnyom, s én megadom magam neki, egyszerűen átzuhanok abba a másik világba. Érzem, ahogy még pár percig ő is mocorog, ahogy ujjai hátamon játszanak, majd követ az álmok világába, s reggelig szinte mozdulatlanul fekszem karjaiban. Reggel a becézgetésre ébredem, ahogy ajka óvatosan csókot nyom enyémre, s nagyot nyújtózva húzom magam köré a takarót, hisz az az egyetlen, ami jelenleg takaró funkciót valóban betölthet.
Jó reggelt szerelmem.–motyogom, de ahogy reagálhatnék, már el is tűnik mellőlem. Ébredezve pislogok körbe, érzékelem az ablakokon besütő napsütés melegét, és elmosolyodva figyelem, ahogy a kis konyhapult felett szorgoskodik a kávéfőzéssel. Ellenben velem, ő már magára kapott egy alsónadrágot, nekem viszont még kényelmes így. Kócos hajamba túrok, érdeklődve figyelem, ahogy visszatér, immár a két bögrével. Az illat szinte azonnal felébreszt. Valamit a kezembe nyom, egy gyűrött papírlapot, amiről egy kisfiú vigyorgó képe néz vissza rám. Ingben, jól fésült hajjal, mint aki amolyan „anyuci kicsi fia” stílusban éli a mindennapjait. A bögrében lévő kávéból iszok egy kortyot, de kis híján kiköpöm azt, ahogy elnevetem magam, fél kézzel a takarót magam körül szorongatva, lábaim magam alá húzva.
Már ne is vedd magadra, de ha általánosban nem lettél volna az esetem. Minden esetre nagyon cuki voltál, azt meg kell hagyni. De határozottan jót tett az idő és a kor..–nézek rá, majd a képre, de ajkamon ott ül továbbra is a mosoly, ami sok mindent elárul, és kevésbé az a fő csapásiránya, hogy rajta nevetek. Inkább azon, hogy milyen büszkén feszít, s eszembe jut, ahogy pár hete épp így állt előttem is, s várta, hogy mellé lépjek, s a lelkész előtt megfoghassa kezem.–A kávé mennyei.–iszom meg az utolsó kortyot is, elbújva a bögre mögé, de tekintetem előtt még ott táncol a gyermekkori kép, aminek hála ismét fülig érő vigyor ül ki arcomra, s remélem nem veszi magára, bár mikor először megpillantotta a képet, ő maga is jót szórakozott rajta, legalábbis, amennyit profilból láttam belőle, erre következtettem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Május 03, 2017 4:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Nevetek Les szavait hallva, aztán kajánul nézek az arcába.
- Ha most én lennék a nő, méltán kiverhetném a hisztit, mondván, hogy persze, csak erre vagyok neked jó, és neked csak a testem kell - öltök nyelvet, aztán ahogy hozzám simul fél karommal átölelem, és érzem hosszú, selymes haja hogy cirógatja mellkasom bőrét.
- Hát bébi... - kezdek bele tétován kissé, mert ez a téma olyasmi, amiben egy percig sem szeretném, ha bármire is kényszerítve érezné magát - tudom, hogy teszel róla, hogy véletlenül érjen bennünket meglepetés. És tudom, hogy megbeszéltük, hogy néhány évig még ki szeretnénk élvezni a közös életet, csak mi ketten, mielőtt apró lábak dobogása veri majd fel a ház viszonylagos csendjét. Én már nagyon várom, de kivárom, míg majd te magad is így érzed. Nem számít, mennyi időre van szükséged. Lehet egy év, öt év, vagy akár tíz... nem számít. Csak azt akarom, hogy tudd, hogy ha bármikor úgy gondolod, hogy ideje szülővé válnunk, hát én már készen állok rá. Most is, és bármikor - nyomok egy csókot Les feje búbjára, de mikor nem érkezik válasz, fejem kissé felemelve pislogok rá, és vigyorogva hanyatlok vissza, mert ő már bőszen húzza a lóbőrt. Egy darabig még nézem a tetőablakon beragyogó csillagokat, aztán én is lehunyom a szemeimet.

A kelleténél gyorsabban jön el a hajnal, legalábbis úgy tűnik, mintha nem órákat, csak alig néhány percet aludtam volna. Egy jókora ásítással konstatálom, hogy túl gyorsan eljött az indulás ideje, majd finoman megrázom Les vállát.
- Ébresztő, szívem - érintem meg ajkammal leheletfinoman az ő ajkát, majd kikecmergek az ágyból, és az apró konyhában kávét kezdek főzni. Ha más nem, remélem az az illat meg kirángatja a drágámat a kómából.
Kinyitom az egyik ezer éve használt szekrény ajtaját, és miközben a poharak után kotorászok egy aprócska papír esik ki onnan, és pilinkélve hullik lefelé, még épp elkapom, mielőtt padlót érne. Csodálkozva vetek rá egy pillantást, fogalmam sincs, mi lehet ez, aztán mikor meglátom a vigyorom csaknem körbeéri az egész fejemet.
Ahogy lefő a kávé, bögrével a kezemben leülök az ágy szélére, és az ekkor már álmosan, de éberen pislogó Les kezébe nyomom a feketét, majd meglengetem a papírt az orra előtt.
- Fogadok, hogy tudok olyat mutatni, amitől azonnal felébredsz - vonogatom a szemöldökömet, de még nem adom neki oda a "leletet". - Tudod, egész gyerekkoromból jóformán csak az emlékeim vannak. Tárgyi dolgok csak ez a lakóautó, és ennyi - vonok vállat. - Meg ez. Már el is felejtettem, hogy annak idején itt hagytam. Nyilván nem kell mondanom, kit látsz itt - nyomom végül kezébe a régi fényképet, és várom a reakcióját.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Május 02, 2017 7:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Megforgatom szemeim, és kissé durcás, mérges grimaszt vágok.
-Imádom, hogy ennyire pozitív és bizakodó vagy.-szisszenek fel dühösen, mivel eddig ő, most én voltam képes a jövő felé nézni. Igaza volt, ki tudja, mit hoz a jövő. De az én terveim között nem igazán szerepelt a vita, vagy az egymás elleni szócsata. Talán kicsit most jó volt így. Tudtam, hogy sokáig nem lehet így, az élet nem fekete vagy fehér, de szép volt most, ezekben a pillanatokban ebben hinni.
-Ne mond, hogy nem szóltam előre.-vonok vállat megadóan, sejtelmesen csillogó szemekkel és megmagyarázhatatlan mosollyal, ami leginkább valami olyasmit takar, hogy a végén még igazat ad nekem és többé nem enged a volán mögé. Nem tartoztam az agresszív vezetők közé, de hajlamos voltam odalépni, ha arról volt szó. És nem igazán hagytam, hogy a nőkről alkotott vezetési sztereotípiák szabályozzanak.
-Talán az ágy maradhatna közös. Van, amiben biztos, hogy jól kiegészítjük egymást. Tudod, amolyan barátság, némi extrával.-vándorol végig kezem hátán, de megállok, mielőtt meggondolatlanul cselekednék. Ahogy itt fekszem mellette, ahogy arcom vizslatja, ahogy végül lemondóan legyint a törölköző kérdésére, ismét megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy mennyire hálás lehetek a sors nevű izének, hogy itt van, én pedig mellette lehetek.-Nem akarok osztozkodni. Úgy nem,
hogy az mást jelentene, mint ahogy most vagyunk. Veled akarok osztozkodni, nem nélküled.
-szögezem le határozottan, kicsit közelebb simulva hozzá, s tekintetem elkalandozik a csillagos ég felé.
-Tetszik, de...-harapom el a mondatot, majd egy bő percig csak csendesen figyelem. Gondolataim ide-oda cikáznak, és bár először visszahanyatlok a párnára, és az álmosságnak próbálok engedni, végül mégis visszatérek még hozzá egy pillanatra.-Azt a döntést nem akarom nélküled meghozni. De ha véletlenül felkészületlenül érne minket... nem akarom, hogy azt hidd, így akarlak magam mellett tartani, vagy azt, hogy önző vagyok, mert én hoztam rossz döntést.-nézek szemébe, de a mellkasán pihenő fejemnek hála, az előbb elmúlt hosszú, csendes percnek hála, elfog az álom, s olyan hirtelen zuhanok a karmaiba, hogy már csak a zümmögésszerű, távoli hangot hallom, ahogy talán még mond valamit.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Május 02, 2017 5:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Naaaa.... - duzzogok lightosan, ahogy a vállamba öklöz, majd megigazítom a párnát a fejem alatt. - Igenis, talán. Sose lehet tudni mi lesz egy vita vége, figyelembe véve a vehemenciádat, meg a vitatkozásaink hevét. Lehet egyszer nem egy párnát vágsz nekem, hanem engem ki az ajtón. Szóval, talán - vágok csúfondárosan kötekedő képet Les felé. - Mellesleg igen, rád akarom bízni a vezetést. Remekül hangzik az, hogy azért, mert ez most már a te lakókocsid is. Másrészt meg azért, mert nemes egyszerűséggel kinevezem magam tiszteletbeli lustának, és még csak vezetni sem leszek hajlandó holnap - vigyorgok szélesen.
Aztán ahogy előkerül a telefont az üzenettel egyetemben, és Les szeme is átfut a sorokon, amolyan "álmodik a nyomor" - típusó pofával nézek rá.
- Csak hogy tisztázzuk szívem, az a ház az enyém is. Azért is, mert a férjed vagyok, meg azért is, mert nagyrészt a nyereményem fekszik benne. Szóval, felejtsd el, hogy ha bármikor is agyon akarnánk várni egymást, én megyek el. Viszont ezen indokok alapján téged se dobnálak ki. Kénytelenek lennénk megegyezni, hogy melyikünknek hány négyzetméter jutna, és a lakás mely része lenne az - fészkelem magam ismét fekvőbe kényelmesen. - Igazából szeretem az asztalosmunkát. A medencepucolással sincs bajom, ahogy a fűnyírással sem. A törülköző viszont... - nyögök egyet lemondóan, és legyintek. Egye fene, Les kedvéért még kulturáltnak is átvedlek, ha ezen múlik a lelke üdve.
- Mellesleg a hússütés is az én feladatom lesz a kertünkben, te majd gondozhatod a virágokat a kertben. Pláne, ha majd a legkisebb farkas fog ott szaladgálni és letaposni mindent - nézek a szemem sarkából Les felé.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Május 01, 2017 10:28 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Arcán furcsa, eddig talán egyszer látott érzelemhullám suhan át, nagyot nyel, és ezeket a dolgokat nem tudom nem észrevenni. Emlékeztet jó pár mellette eltöltött kellemes percre, amikor igent mondtam neki, körülbelül ugyan ilyen arcot vágott, ez most valamiben mégis másabb volt. Gyengéden simítok végig arcán, s mellkasán, szíve fölött pihentetem meg ujjaim. Ujjaim alatt érzem a forró bőrt, a hevesen dobó szívet, s ajkamra akaratlanul is széles mosoly ül ki, mikor a vitákról alkotott véleményét hallom.
-Talán? Adok én neked talánt.-öklözök vállába, ahogy a talán te se nélkülem részhez ér, elnevetve magam, amikor kicsit meglepett arcot vág. Ahogy nyakamba harap, nevetésem csak még hangosabb lesz, tekintetem pedig a csillagos égre siklik egy rövid pillanatra.-Nekem tetszik az ékesszóló hajlamod. Túl szép dolgokat mondasz ilyenkor, hogy ne bírjam akármeddig és akármilyen fáradtan hallgatni.-mosolygok rá, jelezve, hogy mennyire sokat jelent az, amit az elmúlt percekben átadott nekem, amellett, hogy minden percben, amikor nincs mellettem, hiányzik a közelsége. A biztonság, amit mellette átélhettem, a szerelme, amit még akkor is éreztem, ha nem láttam őt. Valami furcsa kapocs volt köztünk, azt hiszem ez az igazi szerelem, de nem akartam fogalmakat keresni, csak élvezni azt a bizonyos érzést.
-Talán. De mi lesz, ha eltereled a figyelmem? Biztos, hogy rám akarod bízni a vezetést?-érdeklődöm, noha tudom jól, hogy mikor ő vezet, semmivel sem tudom kizökkenteni az út figyeléséből, még akkor sem, ha beszélgetek vele. A figyelme olyan lankadatlan ilyenkor, hogy szinte lehetetlen vele bármit kezdeni, lepereg róla.
A párna alatt kezd el kutakodni, aztán arcán szétterülő vigyora láttán kérdőn pillantok rá. Mikor megtudom, hogy mi az öröm oka, elmosolyodom, de kicsit gonoszan.
-Ez azt jelenti, hogy neked van egy lakókocsid, szóval, ha kihúzod a gyufát, te mész el, én maradok.-nevetem el magam, aztán mielőtt ellenkezhetne, ujjaink összefonva csókolom meg.-Ez azt jelenti, hogy a jövőnek élünk, nem a múltnak. Nincs, ami emlékeztessen a rossz dolgokra, amiket magunk mögött akarunk hagyni. És ez azt jelenti, hogy a szabadidődben kénytelen leszel bútorokat összerakni, kipucolni a medencét, lenyírni a füvet, és ha úgy alakul...használni a törölközőt.-nevetek jókedvűen, arckifejezése láttán, de tarok tőle, hogy ezt most kisebb bosszú nélkül nem úszom majd meg.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Május 01, 2017 7:02 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Bocs édesem, de nem tudok más szavakat használni. Tudod jól, hogy nem vagyok a szavak embere - dünnyögöm. Lehet, hogy ő úgy találja hogy mégis, ha kettőnkről beszélek, de ez igazából nem más, mint a szerelem, és annak a szavai. Igencsak messze állok attól, hogy szónok legyek, vagy olyas valaki, aki abból él, hogy a leglogikusabb, legszebb szavakat és mondatokat rója egymás után egy papírra. A magam egyszerű valójában tudok beszélni mindenről, de ahogy látom, ennél több nem is kell, mert egyikünk sem vágyik többre.
Csak vigyorgok egyet szélesen, mikor Les - ha rövid időre is - de arra tereli a szót, hogy élvezi, mikor a hátsóját markolászom, de aztán a vigyorom nemsokára másba fordul át: meghatott mosolyba, még akkor is, ha igyekszem ezt tagadni. A fenébe is, legalább a szabadban lennénk, és akkor foghatnám a dolgot arra, hogy beleszállt valami a szemembe... így csak nyelek néhányat, mert mégis szégyen lenne, ha férfi létemre hatódnék itt könnyekig, és mindezt Les szeme láttára. Halálig tartó ugratásra adnék ezzel okot, és ismerve a kisasszonyt, ő alaposan ki is használná ezt a helyzetet.
- Ami a vitákat illeti, biztos perverz módon hangzik, de én is élvezem. És tudod, miért? - gondolkodom el. - Mert van benne valami bizonyosság, többszörös is. Egyrészt tudom, hogy azért vitázunk, mert szeretjük egymást, és a legjobbat akarjuk nem csak magunknak, de a másiknak is, ez viszont néha akaratlanul is véleménykülönbségeket jelent. Tudom, haragudtál rám, amiért féltékeny voltam, de ha úgy nézed, ez a maga bárdolatlan módján jó dolog. A féltékenység azt mutatja, hogy szeretlek, és félek attól, hogy valaki elvehet tőlem. Másrészt, bárhogy is vagdossuk egymásra az ajtót, vagy a nem épp kedves szavakat a másik fejéhez, esetlegesen párnákat - hunyorítok cinkosan Les-re - de tudjuk, hogy mindennek a végén úgyis ott vár a kibékülés. Nem tudnék élni nélküled, ahogy talán te sem nélkülem. Ez az oka mindennek. Az egésznek... így, ahogy van - teszek egy széles, mindent felölelő mozdulatot, mintha az egész világunkat óhajtanám jelképezni vele, aztán játékosan beleharapok Les nyakába. - Tudod, mire képes még a szerelem? - kérdezem nevetve. - Arra, hogy előhozza belőlünk az ékesszóló hajlamokat. És mivel elfáradtam, ahogy te is, talán jobb lenne, ha beszéd helyett pihennénk keveset. Így is közel a hajnal. Reggel viszont vezethetsz vissza a városba. Még eddig senki nem ülhetett a lakókocsi volánja mögé rajtam kívül. De mint a feleségemnek, a fele jog ennek is jár - nyúlok be a párnám alá, hogy előhúzzam a mobilomat, és kikapcsoljam, de félúton a kis gomb felé megáll a kezem a levegőben. Talán éppen odakinn voltunk, mikor jelzett a készülék, ezért nem hallottuk, de ahogy elolvasom a pár soros üzenetet, szemöldökömet felvonva nézek vissza Les-re.
- Fogadjunk, hogy tudok olyat mondani, amik még az előbbi szavainknál és vallomásainknál is szebbek? - kérdezem, és kezébe nyomom a telefont a megnyitott üzenettel. - Elkelt a régi lakásunk. Ugye tudod, hogy ez mit jelent? - vigyorgok boldogan, és olyan szélesen, hogy azt érzem, a szám körbeéri az egész fejemet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 29, 2017 7:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Felé fordulok, csendesen nézem arcának vonásait, s próbálok ébren maradni, élvezni a pillanatot, ahogy testem még mindig gyenge, de minden porcikám érintése nyomán még most is forró. Ahogy körém borítja a gyűrött, kissé megviselt takarót, úgy igazítom, hogy őt is átölelhesse, s testünk még így is összeforhasson. Beszívom a levegőt, egyenletesen kifújom, míg mellkasán apró köröket rajzolok, de ahogy felkönyököl, kíváncsian támasztom meg én is fejem a párnán, hátamra gördülve.
Kérdésére alsó ajkamba harapva mosolygok, vállat vonva.
-Ha te ezeket a szavakat használnád...-csillogó szemem túl sok mindent árul el arról, amit szavakban most nem biztos, hogy el tudnék neki mondani. De kétlem, hogy ezt bármi és bármikor el tudná mondani. Ez a leírhatatlan érzés most úgy beszippantott, hogy kis híján ahhoz is komoly erőfeszítés kell, hogy képes legyek egyáltalán válaszolni kérdésére.
Kíváncsian kémlelem tekintetét, ahogy egyik hajtincsem ujjai közé véve, játszadozni kezd vele, csak kényelmesen oldalamra fordulok, ezen műveletben nem megakadályozva. Szavai őszinte melegséggel töltenek el, és nagyot nyelek, hogy még véletlenül se legyek érzelgősebb a kelleténél, és a könnycsepp megjelenjen szememben. De mivel ezt sikerül elkerülnöm, egyszerűen végigsimítok oldalán, vállán, míg ujjaim tarkójára nem siklanak, gyengéden simogatva a borostás arcot. Mintha nem is akarná, hogy válaszoljak, szinte levegővétel nélkül beszél, csillogó szemekkel, gyengéden megcsókolva szabad kezem.
-Szeretem, ha a fenekem...-próbálok mosolyogva közbeszólni, de esélyt sem adva folytatja, mire már egészen közel simulok hozzá, lábaink összefűzve, hogy szinte csak mellkasunk ne érjen össze, hogy még képes legyek arcára nézni, tekintetét kémlelni, s viszonozni a jegesnek ható kék íriszemmel azt, amit az ő meleg barna tekintete sugall felém.
-Még szerencse, hogy levegőt venni csak néha felejtesz el mellettem.-célzok az elmúlt percekre, s egyben az elmúlt órára is.-Így szeretlek. Ilyen bolondul, aki a rózsaszín ködbe belerángatott, akaratom és kérésem ellenére, s aki ott tartott, mert hagytam, mert akartam, hogy így tegyen.-simogatom gyengéden arcát, néha bele-bele túrva a kócos barna fürtökbe. Összevonom szemöldököm, majd mosolyogva rázom meg a fejem a párnába simulva.-Istenem, még vitatkozni is szeretek veled. És nem a kibékülés miatt. Azt tudom, amit kevés nő tudhat, érezhet. Hogy milyen érzés, mikor őszinte szerelemmel feküdhetsz valaki mellé este, s az érzések viszonzásra lelnek. Mikor az a kimondott szó, hogy szeretlek, nem egy levegőbe kiáltott valami. Igen, egy idő után megszokod, hogy ezt mondod annak, aki gyűrűt húzott az ujjadra, ezt nem tagadom. De mikor érezteti is veled, és hagyja, hogy te is éreztesd vele, na az az igazi ritkaság.-haladok ujjammal mellkasára, simítok végig a lüktető bőrön, s talán kicsit elpirulok abba, amit mondani készülök, de nem érdekel.-Amikor nem csak azt szeretnéd, hogy valaki felpezsdítse benned a vágyaid, hanem amikor valaki mellett egyfolytában azt érzed, hogy minden porcikád üvöltve kiállt érintéséért.-próbálom kifejezni neki, amit az elmúlt óra, s a mai nap kiváltott belőlem, de nem vagyok benne még mindig biztos, hogy a jó szavakat használom.-Szóval...-köszörülöm meg torkom, és vállat vonok.-Nem tudom leírni, hogy mit érzek melletted, teljesen mindegy, hogy mit mondok. Kiugrik a szívem a helyéről, elfelejtek levegőt venni, s egyszeriben ott állok melletted, veled lélegezve, a szívem pedig egy ritmust jár a tieddel. De volt egy dolog, amiben mindig is igazat adtam a nevelőanyámnak. Az otthonod ott van, ahol a szíved, nem pedig ott, ahol párnára hajtva a fejed alszol egy jót. Nos, nekem nem kell párna, jobb szeretem a szívverését hallgatni annak, aki elrabolta a szívem. És komolyan mondom, mikor ilyeneket mondasz nekem, meg tudnálak fojtani, mert nem elég, hogy nem tudom elmondani azt, amit érzek, de még könnyeket is csalsz a szemembe.-nyelek ismét nagyot, és ahogy kiül a vigyor az arcára, egy határozott mozdulattal fordítom el, míg arcomra nekem is mosoly szökik, még akkor is, ha a fáradtság egyre erősebben súlyt le rám. A hebegés-habogás viszont még mindig tökélyre fejlesztésre vár. Míg ő szinte szónoki képességekkel van megáldva, addig én még csak tanulom mellette, hogy mindazt ki tudjam mondani, amit érzek, gondolok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 29, 2017 10:34 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Egyszerre semmisülünk meg, és úszunk el a fél-eszméletlenség szárnyán. Erőnk sincs megmozdulni, percekig - vagy talán épp ki tudja meddig - fekszünk ugyanabban a pozícióban, mígnem Les szedi össze elsőként magát. Megmoccan a karjaimban, megfordul, majd magához húz, és úgy bújik az ölelésembe, mint egy kiscica. Hevesen hullámzik még mindig a mellkasom, ahogy ő is gyorsabban kapkodja a levegőt a kelleténél, és néha csendben fekszünk egymás mellett. Minek is kellenének mindig a szavak, ha néha a csönd többet mondhat bármi másnál?
Az álmosság meglepő gyorsasággal kerít hatalmába, és ahogy látom, nem csupán engem. Tisztában vagyok vele, hogy nemsokára engedni is fogok a csábításának, de előbb még szeretném kissé kiélvezni a békés perceket. Mikor felemelem a karomat, hogy letöröljem magamról a verejtéket, úgy érzem, minden energiámra szükségem van ehhez a mozdulathoz.
- Szóval... - pislogok nagyon laposakat, aztán sikerül felkönyökölnöm, és tenyerembe támasztom fejemet - vehetem úgy, hogy immár hivatalos a kibékülés? - mosolygok Les-re fáradt-boldogan, majd ráborítok egy könnyű takarót. Benne nincs "farkasfűtés", mint bennem, és ahogy az izzadtság felszárad a bőréről, nem akarom, hogy egy nátha emlékével térjen haza erről a kikapcsolódásról.
- Tudod.... - mondom tűnődve, miközben ujjamra tekerem egy hajtincsét, és játszani kezdek vele. - Fogalmam sincs, hogy csinálod ezt. Hogy teszed velem, hogy mindig, minden pillanatban azt érzem, hogy egyszerűen a világom nem lenne teljes nélküled. Mindig azt hittem, az örök szerelem meg a monogámia a legnagyobb ostobaság a világon. Ki az a bolond, aki egész életében kitartana egy nő mellett, ha százakat megkaphat? - teszem fel a kérdést. - Hát, az a bolond én vagyok - bökök aztán a mellkasomra. - Egyszerűen azt érzem, hogy általad valami elmondhatatlan ajándékot kaptam az élettől. És ha ez az ember birtokában van, nem is kíván már semmi mást - húzom ajkamhoz Les kezét, és apró csókot nyomok rá. - Én már tudom azt az igazságot, amit oly kevés férfi tudhat. Hogy ujjal végig simítani a nő arcát több, mint megmarkolni a fenekét. Hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni felemelőbb, mint kocsival, pénzzel felvágni előtte. Hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem forgolódom más nők után. Hogy egy jó szóval beljebb kerülni a nő szívébe, mint ezer hazug ígérettel. Biztos voltam benne, hogy én ezeket a dolgokat sosem fogom sem megérteni, sem átélni. Mégis sikerült. Általad, és veled.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 27, 2017 6:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

+18
Ledönt egy falat bennem, amit eddig lelkesen tartottam, hála a rossz emlékeknek. De, ahogy simogat, ölel, újabb és újabb csókot hintve nyakamra, elfeledkezem mindenről, és egész testem, lelkem átadom neki. Idomulok mozgásához, szívverésem övével egy ritmusban jár, és testemen újabb bizsergésnek futnak végig, mikor teljesen elmerül bennem. Tartom magam, az utolsó percig húzva az időt, mikor már szinte testemen kívülinek élem meg a pillanatokat, elfeledkezve mindenről Érzem, ahogy megfeszül bennem, s vállamba harapva nyög fel, mikor átadja magát a megsemmisülésnek, s vele együtt én is elengedem magam, s a beteljesülés oltárán áldozva, lehunyt szemmel akad bennem a hang. Szorító kezei még közelebb húznak hozzá, majd egyszer elernyedve csúsznak le ujjai derekamra, s fogalmam sincs meddig, de így fekszünk, mozdulatlanul, erőt gyűjtve és úszva az elmúlt percek hatásában. Kicsit elhúzódom tőle, hogy ki tudjon húzódni belőlem, s felé fordulva kutatom zavarosan, párásan csillogó szemeit.
Szavak nélkül húzom közel magamhoz, izzadtságtól csillogó arcán végigsimítva, hogy egy könnyű csók kíséretében aztán befészkeljem magam ölelésébe, ajkamon elégedett mosollyal, kissé szégyenlősen összehúzva magam, míg testünk így is összeér, aminek hála megnyugtató békesség és boldogság jár át. Tudom, hogy szavak nélkül is tudja mit gondolok, de jelenleg képtelen vagyok megszólalni. Szívverését hallgatva az álmok világa egészen közelinek tűnik, de még ha laposakat is pislogok, akkor sem engedek azonnal. Kicsit még szeretnék így maradni mellette, csendesen, ébren, mégis, mintha álmodnék. 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 27, 2017 5:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Tetszik ez a helyzet. Nem emlékszem, voltam-e már vele így, hogy hátulról simulok hozzá, de nem tartom kizártnak a nemleges választ, már csak azért sem, mert az első néhány másodpercben Les szemmel láthatóan nem tudta, mire is készülök. Most viszont ahogy látom, a jelek szerint neki legalább annyira nincs ellenére ez a pozíció, ahogy nekem sem. Sőt, nemes egyszerűséggel olyan mohó, mint még soha. Nem csak a melleit simogató kezeimet élvezi, másik kezem lehúzza lábai közé, én pedig lelkesen simogatom, mindenféle gondolkodás nélkül, miközben csípőm ütemesen mozdul újra és újra előre, hogy elmerüljek benne, majd ismét előbukkanjak.
Érzem, hogy a mámor így nem fog sokáig váratni magára, egyikünknél sem. A nyöszörgések és sóhajok immár nem csak Les torkából törnek elő, hanem az enyémből is. Hevesen kapkodom a levegőt, a verejték szinte elborít, összekeveredik a Les testéről patakokban folyó izzadtsággal.
- Én is.... én is.... szeretlek... - lihegem szaggatottan, és szinte már vörös karikák ugrálnak szemem előtt, hogy csak még addig tudjam tartani magam, míg ő ismét fel nem robban körülöttem, imádkozom, hogy kitartsak csak még egy kicsit, csak még néhány másodpercig....
- Les... gyere! Nem bírom! - kiáltok bele a sötétbe aztán, mikor megérzem férfiasságom hogyan lüktet teste mélyén egyre hevesebben, aztán finoman a vállába harapok épp abban a pillanatban, mikor elérem a kéjt, és megtöltöm testét gyönyöröm jelével.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 26, 2017 8:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

+18
Harcolok, de testem megadja magát neki, s hirtelen robban fel körülöttem a világ. Remegve adom át magam a gyönyörnek, lábaim szorosan ölelik közre, nem eresztem.
Tekintete arcom pásztázza, ahogy képes leszek ismét felfogni a külvilágot, látva kajla, győzedelmes mosolyát, csak alsó ajkamba harapok. Túl sok mindent látok arcán, amit nem mond ki, s amit teste forrósága elárul. Kérésemre elhúzóik tőlem, s mivel nem egészen ezt foglaltam szavakba, csalódottan és morcosan mordulok fel. Érintése határozott, oldalamra fordít, mire morgás helyett ismét mosoly szökik arcomra, s mikor újra megérzem magamban, ajkam jóleső sóhaj hagyja el, amit immár meg se próbálok rejtegetni előle. Egyik tenyere mellemre siklik, ezzel még inkább mellkasához simulok. Fülemben egyszerre hallom dobogó szívverésem, s visszhangzó sóhajait, csípője ritmusos mozgásához könnyedén idomulok, s bár még talán sosem kívántam ennyire, az újdonság erejével hat rám közelsége, hisz így még egyszer sem volt velem. Mivel másik keze, ami eddig csak derekam tartotta szabad, összefonódik ujjaimmal, s lejjebb vezetem kezét, arra ösztönözve, hogy ujjai ismét ráleljenek vágyam forrására. Szívverése mintha egy pillanatra kihagyna, talán a meglepettség,
talán annak köszönhetően, hogy ezzel is még tovább löktem a beteljesedés felé, magam sem tudom, de jóleső sóhajjal engedem el kezét, túrok hajába, s húzom fejét nyakamhoz. Az új helyzet, amibe sodort minket még inkább eltölt a vágyakozással, még akkor is, ha a lehető legtovább akarom húzni. Még akkor is, ha ezzel a pulzusom már az egekben jár, s lassan kapkodva veszem már a levegőt, vele egyetemben.
-Szeretlek...-pihegem alig hallhatóan, hisz a percek lassan peregnek, s gyorsuló mozgása is jelzi, hamarosan már ő se tudja tovább türtőztetni magát. Ujjai továbbra nyakát, tarkóját simogatják, szemem viszont immár lehunyva tartom, fejem egészen hátravetve, ahogy újra és újra átjárja testem a kellemes remegés.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 26, 2017 4:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Szinte megszűnik körülöttünk az idő és a tér, ahogy egymásba olvadunk. Csak a suttogások, a sóhajok, a halk nyögések repkednek körülöttünk, szítva egymásban, és magunkban is egyre feljebb a tüzet. Les tekintete az enyémbe kapcsolódik, de pillantása minden mozdulatom után egyre párásabb, ujjait összefonja az enyémmel, de érzem ahogy keze hogyan remeg egyre jobban ahogy ritmikusan mozdulok benne újra és újra. Csípőjét felém nyomja, mintha kérné, hogy egyre jobban kitöltsem, feje hol a párnába hanyatlik, hol csókjait érzem nyakam bőrén, és némileg meglepődöm - de ugyanakkor mélységes elégedettség fog el - mikor olyan rövid idő alatt éri el a gyönyör, ahogy talán még soha sem. Egész testében reszket alattam, lábai szorosan körém kulcsolódnak, és míg lecseng nála a kéj, magamba belefeledkezem gyönyörködöm arcának vonásaiban. Mindig is gyönyörű nő, de most, ahogy fél lábbal a másik világban van, szinte megdöbbent és megfojt az öröm, hogy a világ legszebb lánya az enyém - az én számomra legalábbis a legszebb.
Csak elmosolygom magam, ahogy félig kér, félig utasít a következő körre, de kihúzódom belőle, egészen addig, míg oldalára nem fordítom. Az első néhány másodpercben egy csalódott kis morgást hallat, de fordul engedelmesen, míg én hátulról hozzá simulok, és így térek vissza teste csodálatos, nedves forróságába.
- Most... együtt... - suttogom és lihegem egyszerre, és ahogy csípőm örökmozgóként lendül előre majd vissza, kezeimmel rátalálok melleire, és lágyan gyúrni kezdem őket.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 24, 2017 6:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

+18
Egymásnak feszülő testünk vágytól fűtve biztatja a másikat cselekvésre. Érezni akartam őt, s ahogy csípőmhöz nyomja magát, felnyögök a testem érő ingertől. A takarót magunk körül tartva, a levegő szép lassan a kétszeresére melegszik. Lefogva kezeit, mégis segítve őt, hogy meg tudjon támaszkodni, összefonom ujjaink fejem fölött. Az ágy nem túl nagy, de ennek hála még kevesebb lehetősége van menekülni, s érezve lábam között lüktető férfiasságát, látva az éhes tekintetet, tudom, hogy nem is akar menekülni. Otthon van, ahogy ő is.  Hiánya csak még tovább kényszerít a megadásra, s ahogy nyöszörgésem, kérésem, mely szinte könyörgésnek hat, ahogy eljut tudatáig, arca egészen más vonásokkal telik meg. Lassan mozdul, ívbe feszülő gerinccel, de tekintetét nem eresztve fogadom magamba, de szétnyíló ajkaim között egy hang se csúszik ki, csupán a forró lélegzetem az, ami bőrét cirógatja.
Szavaira képtelen vagyok szavakkal reagálni, csípőm nyomom még inkább felé, hogy teljesen elmerülhessen bennem. Lassú mozgásba kezd, fejem hol a párnába hanyatlik, ahogy csókjai nyakam bőrét ostromolják, csak még inkább átadom magam neki. Érzem, hogy túl közel a vég, hogy lassú mozgása ellenére is képtelen vagyok tovább várni. Harcolva ellene, vállába csókolok, de akaratom ellenére is megfeszülök körülötte, ujjaim pedig válláról derekára, majd fenekére siklanak, megakadályozva ezzel, hogy tovább mozogjon vagy elhúzódjon tőlem.
-Még...-lehelem ajkaira, amikor ismét képes vagyok kinyitni a szemeim, s próbálom befolyásolni testem, hogy immár vele élhessem át a gyönyört. Magamhoz húzom, mélyen csókolom, nyelveink heves táncba kezdenek, ajkammal övét ízlelgetem. Összeforró testünk a másikért kiállt, de én még nem akarom, hogy véget érjen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 24, 2017 6:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Az én torkomból is nehezen törnek ki értelmes szavak és mondatok, Les viszont úgy néz rám, mint aki először hall embert beszélni. Felfogja vágytól agyával ugyan azt a néhány szót, amit nyögdécselek felé, de szemmel láthatóan teljes erőfeszítésébe telik, hogy valamit motyogjon válaszul... de nem is igazán foglalkoztat a dolog, kapok-e választ vagy sem. Sokkal inkább érdekel ahogy érzem teste forróságát, ami szinte izzóvá hevít engem is. Gerince ívbe hajlik, próbál minél közelebb kerülni hozzám, ujjaival hajamban turkál, tökéletesen tisztában vele, mennyire imádom, amikor ezt csinálja...
Szinte benne reked a levegő, és megtelik várakozással, ahogy térdei közé fészkelem be magam. Feszítő vágyam a nőiességének szorul, de mindaddig nem mozdulok, míg a halk könyörgés el nem hatol a fülemig. Látom, ahogy ajkába harap, és ez átlök engem a maradék önuralom határán. Lassan, centiről centire merülök el testében, hogy mikor végül megérintem nőiességének mélyét, megálljak néhány másodpercre, és belenézzek szemébe. A kék szempár szinte világít a körülöttünk lévő sötétségben, fogva tartja a tekintetem a belőle sugárzó vágyakozás, és szerelem.
- Szeretlek... - suttogom, és hangom szinte remeg a felfokozott érzelmektől. - És szeretni akarlak. A tenyeremen hordani. Elvarázsolni... most... és mindaddig, míg élünk - hajtom fejem nyakára, és míg egy-két apró csókkal behintem bőrét, fokozatosan, lassan, de ritmikusan mozogni kezdek.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Kősivatag (N.O határán kívül)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Határvidék
» Határszigetek
» Határvidékek
» 17. - kiképzőterep
» Határvidékek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: A határokon túl
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3