Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Chatkép :

Kedvenc dal :
OneRepublic-Love Runs Out
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Jogi asszisztens



Andrea Corwin ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 30, 2017 2:21 pm
Andrea Corwin
nomen est omen

27

-

Mystic Falls

Amber Heard

Vadász

Win

Jogi asszisztens

a karakterem keresett


Születési idő, hely  New York, 1990. február 10.
Első átváltozás  -
Család: Néma gyereknek anyja se érti a szavát….de mi a helyzet az árvákkal? Őket vajon ki hallja meg amikor olyan nagyon szükségük lenne rá? És mi van azokkal akik családra leltek, akik bíztak abban, hogy rongy kis életük melyet valaki egykor már semmisnek ítélt azzal, hogy a világra szülte, de nem volt rá többé szüksége...szóval mi van azokkal akik az életük fordulópontjának vélték, amikor egy napon ők voltak azok akiket az árvaházból valakik magukkal vittek? Szeretni fogják...törődni fognak vele...vélte ő. Aztán persze jött az első pofon, amikor átlépte a küszöböt: mint minden ilyen esetben a pénz beszélt, a kutya meg hallgatott. És hallgatott ő is. Csak pislogott, szürke gránitszín szemeivel félve néha, visszahúzódva tekingetett a környezetére, és próbálta magát elhelyezni a családi sakktáblán: futó...futnia kellett volna, mikor az első rossz érzés elfogta...bástya...bástyának kellett volna lennie önmaga számára, és megvédenie saját valóját, mert más nem fogja megtenni. De nem volt csupán egy gyalog, egy feláldozható kis senki, akinek nem annyira az élete számított, sokkal inkább az, hogy minél több pénzt fejjenek le Uncle Samről érte. Aztán egy napon rádöbbent, hogy senki nem jön majd segítő kezet nyújtani, nem fogják visszavinni sem, amíg ilyen jól tejel, és nem fogja senki megmondani neki, hogy mit hogyan csináljon. Egyedül volt, saját maga az egész világgal szemben. Két lehetőség volt: vagy feladja és beletörődve, nagykorúvá válva az utca nyeli majd el, a nagyváros feneketlen és néha észvesztően magába szippantó, egymásba tekergő utcái. Vagy tanulni kezd és sokkal többre viszi, mint arról bárki is álmodhatott valaha. Leginkább ő maga. Az utóbbit választotta, amellyel együtt elérkezett az az idő, amikor barátokat kellett volna gyűjtenie, de helyette az ellenségeit, ellenfeleit strigulázta rendületlenül. Egyetlen cél lebegett a szemei előtt és ezért képes volt bárkin és bárhogyan átgázolni. Ezen tulajdonságát oly tökéletesre fejlesztette, hogy a mai napig az egyetlen és leghatékonyabb fegyvere. A szeretet fogalma a fejében egyenlő lett a céltudatossággal, vagy éppen a kitartó állhatatossággal. Egy ideig az időt számlálta, amelyet csak úgy hívott: “ölelés nélkül eltöltött nap”. Mikor vágyakozol egy dologra, mikor vágyakozol valamire olyan elementáris erővel, hogy szinte keresztül lennél képes üvölteni az egész univerzumot...akkor egy idő után rádöbbensz majd, hogy a hiányából kovácsolt új erőd felvértez majd a világ vétkeivel szemben. Te pedig zokogva döngeted a mellkasod győzelmi lakomát ülve a sikereid felett, és azt gondolod, már nem is érdekes mit kapsz meg. Az hajt előre, ami nem lehet a tiéd. Így lett az emberek többsége ellenségeddé, és így váltál te önjelölt hóhérukká, hogy aztán végül olyanokon vezesd le haragod, akiken lehetőséged van.
Ez a történet rólam szól...az árva gyerekről, mint egy elnyűtt lapokkal kibélelt Andersen mesekönyv ezeregyedik meséje, amely akár jól is végződhetne, csakhogy kihull kezemből a toll, pacát pettyez a tinta és nem ér véget a történet. Tulajdonképpen most kezdődik...
 


 

………

Vissza az elejére Go down
 

Andrea Corwin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Karakterek birodalma :: Jövevények-