Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Tartózkodási hely :
Költözésben
Hobbi & foglalkozás :
"Kutya"kiképző



Hadrian Riot ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 17, 2017 2:02 pm


Nora & Dragh
[You must be registered and logged in to see this image.]
Belegondolni is zavaros, hogy mi járhat az ifjú lány fejében, amikor nem itt jár. Amikor csak rá tud gondolni. A kettejük forrongó érzésekre és a hiányra. Az itt létének hiányára… mindenkinek fáj. Jó vezetőnk volt és most az egység elveszett… talpra kell állítania ezt. Amíg ő rendelkezik ezzel a titulussal…ezt nem dobáljuk napi szinten. Neki meg van hozzá a belső ereje, hogy irányítson egy falkát. Csak a falkának nincs ínyére ez. Ezért kell mihamarabb cselekedni és előhúzni valamit a kalapból. A kés visszakerül a pultra, szavaira megrándul a szám széle, no nem azért mert sértene. Más okból. Csak ő és Sam tud erről a dologról. Sam a sírba vitte ezt a titkot. Nem kell erről senkinek se tudnia. Biztonsági okok miatt.
- Ne mondj semmit… - szusszantam a sajnálkozására. Ne tegye. Csak még jobban károsítja magát. Összetörik még jobban. Különben is, én érzem rajta a lényeget, ezért sem kell mondania semmit. Az illata…elárul mindent róla. A pultnak döntöm az oldalamat, kényelmesen nekidőlök és figyelem a lépéseit karba tett kézzel. A házba is kieresztem az energiámat, körülnézek még egyszer ekképp. Kérdésére még jobban rá fokuszálok, íriszeit keresem, majd bólintok. - Kérek. - válasz is van, számára mindig lesz. Ahogy leül egy üres helyre, a bögrémet elveszem, egy cukorral ízesítem, megkavargatom, újra a pultnak dőlök. Jártam a kicsinél is, aludt, békés volt, az arca is ki volt simulva.
Kérdésére nem válaszoltam rögtön, csupán a kávémba kortyoltam egyet, majd még egyet. Majd letettem azt a pultra és a pult másik oldalára helyezkedtem el, hogy szembe legyek a nővel.
- Nem…most teljesen kihalt volt. Nem csíptem el semmi érdekeset. - vagy csak semmi sem tűnt érdekesnek…főleg a mai nap. Olyan…magányos a város ilyenkor. Vagy csak az előbb emlegetett hiány miatt? Nem. Biztos vagyok benne, hogy figyeltem. Bízom, az ösztöneimben. Bízom a falka hatalmában. Bízom abban, hogy Nora jó úton fog haladni. Pillantásom követi a lányét, közben még a pohárért is elnyúlok, hogy az utolsó kortyokat is eltüntessem. Végül egy időben a nő újra megjelenésével teszem a poharat a mosogatóba és fordulok ismét felé… nekidöntve hátsómat a mosogatónak.
- Mi jár a fejedben? Összeszedetlen vagy már egy jó ideje… - közre játszik a férje halála ebben, de ez most más… nagyon más. Valamit tervez. És tudnom kell a részleteket.





Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
teach me how to fight, i'll show you how to win
Hobbi & foglalkozás :
being mom and some werewitch stuffs
Humor :
sarcastic



Nora Jones-Godbert ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 27, 2017 1:08 am


Dragh & Nora
A falka területe, California; pár nappal az indulás előtt
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ismerős arc rajzolódik ki a penge végén, és ahogy belém csap a felismerés, elkerekedik a szemem. Nem mozdulok, ahhoz túlságosan belefagytam a mozdulatba. Nagy, határozott fogása a csuklómon és a torkának szegezett fegyver megfontoltságra int, így hát csak bámulok rá a konyhakés felett, dühösen és fájdalmasan. Egyik érzelem sem neki szól, de ő az egyetlen, akin levezethetem, mert tudom, hogy elbírja. Sokkal erősebb nálam, nem csak fizikailag, hanem lelkileg és szellemileg is, és ezért az elmúlt hetekben borzasztó irigy és mérges voltam rá. Nem fair, hogy csak én zuhanok össze, amikor Sam a legjobb barátja volt! Másrészt viszont tudom, hogy pontosan azért mutatja magát ilyen erősnek, mert helyettem is annak kell lennie, és ezért hálás vagyok.
Megrándul a szemem, nem azért, mert fájna a mozdulat, amivel lefegyverez, inkább csak a könnyedsége böki a szemem. Nem esik jól a büszkeségemnek, hogy ennyivel gyengébb vagyok nála. De persze nem tiltakozom, hátrébb lépek és leteszem a helyére a kést, hogy véletlenül se jusson megint eszembe felkapni.
- "A te korodban" - ismétlem cinikus mosollyal. - Mindig elfelejtem, hogy nem csak pár évvel vagy idősebb nálam. Ha rád nézek, korombelit látok.
Vagyis inkább Sam-korabelit, de túl fájdalmas lett volna kiejteni a nevét. A temetés óta képtelen voltam rá ebben a házban. Minden tele van az emlékekkel, és ha megszólítanám, tudatosítanám magamban, hogy elment - akkor pedig összetörnék. Nem törhettem össze, nem egy ilyen fontos küldetés előtt. Egyébként is furcsa belegondolni, milyen sokat élt már Dragh. Kíváncsi vagyok, az én mágiámmal vajon elérhetnék-e hasonló eredményt. Nem kéne azon aggódnom, megélem-e Beth esküvőjét.
- Ne haragudj, Dragh! Nem hallottalak bejönni... Én csak... fáradt vagyok, azt hiszem - szabadkozom, de kerülöm a tekintetét. Sokkal inkább a paranoia vezette a kezemet, mint a kimerültség, és valószínűleg ezt ő is tudja. Visszafordulok inkább a pulthoz és folytatom a kávéfőzést, ha már elkezdtem, és amúgy is kell valami, amivel lekötöm a kezem. Leveszek még egy bögrét, és anélkül töltök bele mindkettőbe, hogy megkérdezném, kér-e. Ízesítem, ahogy szereti, aztán felé fordulva odanyújtom.
- Kérsz?
Nem baj, ha nem, majd én megiszom mindkettőt. Rám fér... Függetlenül attól, elvette-e a kávét, a saját bögrémmel az asztalhoz megyek, lehuppanok az egyik székre. Leteszem magam elé a kávét és csak bámulok ki a fejemből. Ahhoz sincs energiám, hogy belekortyoljak. Odahúzom magamhoz a babafigyelő bébiőrt, ellenőrzöm, működik-e és hallok-e bármit is az emeletről, Beth azonban békésen alszik, a készülék teljesen néma.
- Merre jártál? Hallottál valami érdekeset a városban? - érdeklődöm. Szeretném hétköznapi kérdésekkel fenntartani a beszélgetést, mintha mi sem történt volna, mert így nem kell előhozakodni a kényesebb témákkal. Nincs senki, akiben jobban bíznék jelenleg Draghnál, de van, amiről vele sem könnyű beszélnem, pedig előbb-utóbb kénytelen leszek.
Végre belekortyolok a kávéba, de az első korty után fintorogva félre is toltam a bögrét. Inkább a sör... Hol is hagytam a megkezdett dobozt? Oh, igen! Átcammogok érte a nappaliba, a sörrel a kezemben térek vissza, és jókorát húzok belőle. Leplezetlen fintorral nyelem le a kortyot, de amilyen rossz, annyira kellemes érzés is, ahogy az alkohol elbódítja az agyam.


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Tartózkodási hely :
Költözésben
Hobbi & foglalkozás :
"Kutya"kiképző



Hadrian Riot ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 22, 2017 8:52 am


Nora & Dragh
[You must be registered and logged in to see this image.]
Körbejártam és tapogattam, szagoltam a várost, szó szerint. Élveztem, ahogy egy idő után a lábaim megérezték a megtett kilométereket, hogy egy-egy zsúfoltabb helyen nekem jöttek, én mentem másoknak. Nézelődtem étteremből büfébe, büféből parkba mentem, s amíg szabad ég alatt tartózkodtam, élvezettel nézelődtem a magam módján.
Extra adag csípős mexikóit ettem. Elég csípős volt, szóval lehet megbánom még. Nem akartam zavarni senkit sem, szóval inkább jöttem enni egy nagyot. Meglehetősen nagy étkű vagyok. A lét átka - és még ezt is élveztem. Világ életemben szerettem a kihívásokat, ezért is ettem csípőset.
Lépteim ezúttal haza vezettek, reméltem, hogy Nora letudta fektetni a gyereket, amíg ott vagyok, az a gyerek olyan mint egy búgócsiga. Imád nah. Ilyenkor meg kell egy kilépőt tartanom… a gyerek lefekvésének érdekében is, meg a falka érdekében is. Én vigyázok rájuk, mióta Sam…
A házba benyitottam, biccentettem az ott tartózkodó hímnek, aki szinte láthatatlanul tartózkodott a házban. Felügyelte a lányokat. Ezt hagytam rá, míg távol voltam és remekül elvégezte ezt a feladatot. Egy pont neki és még csak 25 éves. A gyerek szoba felé indultam, benyitottam a törpéhez… aludt. Körülnéztem a szobában, illetéktelenek után kutatva, de csendes volt a szoba. Magára hagytam a csemetét. Ha van valami, amit farkas múltamból harcosként kamatoztatni tudok, akkor az egyedül a gyors helyzetátlátási képességem. Néhány szétszórt holmit helyre teszek. Megmosolyogtat. A gyerek munkát ad a nagyoknak.. ejh. Csodálatos családja van. Ugye tudod, Sam? Szó se kellene, ha tehetném felkapnám és felraknám az első gépre, mi messze viszi innét, biztonságba. De nem tizenéves fruska, s lerágott csont a téma, hogy tudjam, utolsó erőtlen próbálkozásom nem sok eséllyel száll ringbe makacssága ellen.
Ahogy az étkezőbe érek, már lendűlt is felém a fényes tárgy, amit hamar hárítok egy csuklófogással. A torkomtól alig 2 centire. Bátor és nem itt van fejben.
Lapáttenyereimmel kézfejére fogok. Nem szólok közbe, nem utasítom, hogy márpedig hallgasson a józan szóra... épp csak szóra nyílik szám, de hang nem jön ki rajta. Tekintetem beszédesebb, ahogy állom nyílt, világos pillantását a boszorkának. Úgy érzem néhány rossz tulajdonságtól nem tudtam megszabadulni, az önfegyelmem azonban határozottan sokat fejlődött.
Halvány, alig látható mosolyra húztam a számat, szóval azonban nem reagáltam. Egy futó pillanatra mégis újra embereknek érzem magunkat: ő a különös gyermek, én a harcos.
- Elég, Nora. - tekintek rá, kék tekintetem most sokkal inkább szürkének hat. Befagyott tó jeges tükre. A kezét lefele nyomtam, nagy erő nem igazán kellett hozzá, ha hagyta, ha nem.
- A te korodban én is még ilyen haragosan reagáltam mindenre, ami nem tetszett, igaz tenni nem sokat tehettem… - vontam vállat, hiszen mindez nem igazán számít most. Érzem a sör szagát, nem keveset, így már képben vagyok rendesen.



Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
teach me how to fight, i'll show you how to win
Hobbi & foglalkozás :
being mom and some werewitch stuffs
Humor :
sarcastic



Nora Jones-Godbert ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 20, 2017 5:11 pm


Dragh & Nora
A falka területe, California; pár nappal az indulás előtt
[You must be registered and logged in to see this image.]
Újabb adag kávét főzök le. Az elfogyasztott tej mennyisége alapján legalább már egy literrel van bennem, mégsem érzem fikarcnyit sem a hatását. Miután nagy nehezen sikerült végre elaltatnom Beth-t, megpróbáltam vele együtt nyugovóra térni, de csak forgolódtam és vergődtem mellette, így inkább magára hagytam a gyerekszobában és levonultam a konyhába. Vergődni ott is lehet, de azzal legalább nem zavarom a gyereket.
Míg lefő a kávé, előrángatom a farmerem zsebéből a rongyosra gyűrt cetlit, rajta a névvel és az elérhetőséggel. Feleslegesen őrizgetem a papírdarabot, hiszen már kívülről fújom, ami rajta áll: Kevin Godbert, Mystic Falls... Hetekkel ezelőttig fogalmam sem volt róla, hol az ördögben lehet Mystic Falls. Azóta már többször is rákerestem az interneten, elolvastam minden egyes fellelhető anyagot róla, és igyekeztem ugyanezzel a módszerrel többet megtudni újdonsült sógoromról - a városról sem találtam túl sok információt, a polgármesteréről viszont annál kevésbé. Polgármester. Egy vérfarkas. Egyszerre röhejes és lenyűgöző gondolat.
Sikerült mindent leszerveznem - majdnem mindent. Beth és én az öreg tragaccsal elutazunk, felkeressük a fickót és meggyőzöm valahogy, hogy fogadja el Sam örökségét. Bízom benne, hogy pár hétnél tovább nem kell távol lennünk; addig Hadrian vigyáz a falkára, aztán ha Kevin csatlakozott hozzájuk, boldogan élhetnek, míg csak óhajtanak: Beth és én azonban már itt sem vagyunk. Keletre gondoltam vele utazni, valamerre Európába, Brüsszelbe, vagy talán Prágába... Ez még további tervezgetésre szorul. S hogy miért csak majdnem kidolgozott a tervem? Mert Sam bétájával még nem közöltem.
Dragh szinte családtag, Sam testvéreként szerette, és ő az egyetlen, akire bármikor nyugodt szívvel rábíznám a lányomat - de nem most. Amíg Beth veszélyben van, mellettem a helye, nem bízhatom rá senki másra, azt pedig szintén nem akartam, hogy velünk jöjjön - összefogni egy alfa nélkül maradt falkát épp elég veszélyes, nem kell a nyakára még egy depis farkasboszi és annak hiperaktív kislánya. Viszont titokban sem léphettünk le... Ezt a problémát meg kellett oldanom, minél előbb.
Fogalmam sincs, a kávéból mikor lett sör, de azon kapom magam, hogy a sötét, kesernyés koffein helyett az alkohol édes, habzó kortyai marják a torkomat. A temetés óta kell valami, ami eltereli a gondolataimat, és ami mégsem üt ki annyira, hogy teljesen leengedjem a védelmem. Az alkohol remek társnak bizonyul, meghallgatja minden nyavalygásom, nem dumál feleslegesen és tompítja azt a gyógyíthatatlan lyukat a mellkasomban, amit Sam halála okozott.
A második vagy a harmadik dobozt bontom ki a csap felett épp, amikor észlelem valaki más jelenlétét a házban. Képtelen vagyok hozzászokni a farkasléttel járó ösztönökhöz... Ezerszer láttam már, Sam hogyan nyugtatta meg az újonnan átalakult farkasokat, de magamon tapasztalni ennek tüneteit borzasztóan bizarr dolog. Boszorkányból vérfarkassá átalakulni semmihez sem hasonlítható. Képtelen vagyok beazonosítani a betolakodót, még csak azt sem tudom eldönteni, ismerem-e vagy sem. Az alkohol tompít, az ösztöneim még túlságosan kiforratlanok.
Halk, óvatos mozdulattal tapogatózom a pulton hagyott kés után, és amint ujjaim a markolatra fonódnak, határozottan megszorítom. Egyetlen mély levegőt veszek csupán, mielőtt megpördülnék a tengelyem körül, készen rá, hogy a kést a nem várt látogatómba döfjem. Még egyszer nem hagyom, hogy tőrbe csaljanak!

Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Vissza az elejére Go down
 

Valahol Californiában

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Valahol az Udvar egyik útján

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: A határokon túl-