Share | 

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
.•° 7 years
Tartózkodási hely :
.•° on my way
Hobbi & foglalkozás :
.•° therapist



A poszt írója Charlotte Wayne
Elküldésének ideje Pént. Aug. 11, 2017 11:08 pm
Ugrás egy másik oldalra

to my bestie ♥


Egy részem őszintén örül, amiért végre nem én vagyok a középpontban, és szegénynek nem azzal kell foglalatoskodnia, hogy a szar házasságomról szóló meséket hallgassa, amivel csak megerősíteném őt abban az elhatározásában, hogy ő bizony soha nem megy férjhez. Másik részem - az amelyik még ilyen körülmények között is tud józanul gondolkozni - éppen azt latolgatja, hogy mégis hogy fogjon neki a megnyugtatásához. Az ugyanis szemmel látható, hogy majd szétveti az ideg, meg talán a háttérben más is van, de eszem ágában sincs többet faggatózni most a kelleténél. Végül úgy döntöttem, hogy csak magamhoz húzom és nem igazán foglalkozom most azzal, hogy mennyire szokatlan őt gyengének, már-már elesettnek látnom. Gyanítom, én sokkal rosszabbul festettem, mikor kiderült a megcsalás és csak úgy betoppantam hozzá, hogy a vendégszobájába költözve napokig színemet se lássa senki.
- Oké, szóval Kevin.. És ő tudja már? - nyugtázom a helyzetet. Jobb apránként haladni. Hallottam már egyet s mást a fickóról, de jelenleg azon agysejtjeim, amikben rosszallást válthatott volna ki a név, nem igazán akartak működni.
- Klaaasz... Vagyis nem. Egyáltalán nem... Te a felesége vagy? - térek magamhoz, és már semmit sem értek igazán. Összezavarodva nézek felé, hátha elsiklottam valami felett, várom hogy beugorjanak a részletek, de hiába. Nem tudok felette napirendre térni, és csak a helyzetre való tekintettel nem esek neki miatta. Igazából nem tudom, mikor éri el a saját határait, soha nem volt még rá példa, így azt sem tudom, mire készüljek.
- Ha meg akarod tartani, akkor első dolgod az orvoshoz vezessen. Kérek neked időpontot Angela-hoz, mondjuk tegnapra... - veszem elő a telefonomat még azelőtt, hogy jóváhagyná a javaslatomat és küldök egy sms-t a doktornőnek, hogy sürgősen időpontra van szükségem. Neki majd ráérek magyarázkodni később is, bár igazság szerint nem szokott kérdezősködni. Az Ifjúsági Központban előírás a diszkréció, így sokan még arról sem tudnak, hogy a lányoknak saját nőgyógyászuk lehet a bentlakás ideje alatt is. - Nagyon aranyos, imádni fogod. És ami ennél fontosabb, hogy nagyon jó doki, a rendelője a belváros szélén van. - érvelek tovább, annak ellenére, hogy bármiféle reakciót várnék tőle. Inkább csak magamnak beszélek, hogy ne burkolózzunk csendbe..
- Hé, Faye, ne aggódj, megbirkózol vele, nézz már magadra, egy Charpentier vagy... - rázom meg kissé a vállát, ahogy átölelem. Nem törhet össze egy gyerek miatt. - Babád lesz, anya leszel... Kit érdekel a többi?


 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 26, 2017 9:42 pm
Ugrás egy másik oldalra

to my best friend ❤
Magam alá húztam a lábaimat, de nem volt kényelmes, úgyhogy a törökülés mellett döntöttem. Aztán három másodperc múlva így is fájni kezdtek a végtagjaim, felhúztam hát a térdeimet és ismét rájuk támaszkodtam. Nem találtam a helyem és ez nem csak abban mutatkozott meg, hogy ülni sem tudtam normálisan: belül még rosszabb volt a helyzet, a mellkasom tombolt, a szívem attól függően vert gyorsabban és lassabban, hogy mire gondoltam, az agyamban pedig mintha ütvefúró munkálkodott volna. Teljesen szétcsúsztam, ha belenéztem a tükörbe, egyáltalán nem emlékeztettem arra, aki eddig nézett vissza rám. Igyekeztem összekaparni magam, de tudtam, hogy ma délután leengedhetek: Charlie előtt nem kell tartanom magam, nem fog elítélni, ha sóhajtok egyet, sőt, akkor sem, ha csak a fejemet fogom fogni és azt hajtogatni, hogy fogalmam sincs mi történik és mit csináljak. Nem akartam ennyire mélyre süllyedni, ám minden eshetőségre próbáltam felkészülni. Soha nem esett nehezemre felszedni magam a földről, még akár bele is rúgtam volna magamba azért, hogy észhez térjek, de... most nem voltam elég. Kellett a külső segítség és kihez fordulhattam volna a húgomon kívül? Persze, hogy Charlie-hoz. Az életemet is rábíznám. Engedném, hogy döntsön helyettem és ez nálam a legnagyobb elismerés, amivel adózni tudok valaki előtt. Benne még sohasem csalódtam.
- Ja. Egy gyerek. - Hangom kezdett hisztérikusba fordulni, hátravetettem a fejemet a kanapén és a kezeimmel a hajamba túrtam, úgy, hogy a karom eltakarja az arcomat. A pár másodpercnyi sötétbe burkolózás sem sokat segített, lehunyt szemeim előtt narancssárga foltok kezdtek ugrálni. Túl hirtelen mozdultam, mostanában ez nem járja, a kis nyavalyás bennem ügyel arra, nehogy felébresszem vagy olyat csináljak, ami nem tetszik neki. Pont, mint az apja. Ahogy eszembe jutott Kevin és Charlie is felemlegette, kacaj hagyta el a számat. Nem a jó fajtából. - Kevin az apja. - A barátnőmre néztem, aki a pillantásomból pontosan rájöhetett arra, kiről beszélek. Meséltem már neki róla, nem újdonság számára a név. - És őszintén? Álnéven ugyan, de a felesége vagyok. Hivatalosan hamisított papír van róla, úgyhogy megtennéd, hogy begyújtasz a kandallóba, hadd ugorjak bele és égjek halálra? - Újabb sóhaj. Üzlet, semmi más... magamtól biztos nem mennék hozzá senkihez, Charlie ismerte az álláspontom a házasságról. Hülyeség. Ő is hogy járt?
- Még nem voltam orvosnál, túl sok minden kellett elintéznem, ahogy visszajöttem. De... - Nagyot nyeltem, ismét helyzetet váltottam, hogy vele szemben térdeljek. - Hülyének fogsz nézni. - Emeltem a plafon felé a tekintetemet. - Meg akarom tartani.

  :hug: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
.•° 7 years
Tartózkodási hely :
.•° on my way
Hobbi & foglalkozás :
.•° therapist



A poszt írója Charlotte Wayne
Elküldésének ideje Vas. Jún. 04, 2017 10:29 pm
Ugrás egy másik oldalra

to my bestie ♥


Nagyon rajta voltam az ügyön, hogy időben hazaérjek ma a munkából, és igyekezetemnek minden oka meg is volt, ráadásul egyetlen rövid kis szóban összpontosult is: Faye. Fogalmam sincs, mi ütött belé mostanában, de az teljesen biztos, hogy valami nincs rendjén. Azt a vak is látná, de a tetejébe én még a barátnője is vagyok, szóval némiképp több rálátásom van az életére. Vagy legalábbis eddig maximálisan abban a hiszemben voltam, hogy így van, néhány hete viszont azt érzem, hogy titkolózik, ráadásul nem sejtet sok jót az sem, hogy minduntalan valami mondvacsinált indokkal húzza ki magát a közös programok alól. Tisztára, mintha egy elszámoltató szülőtől tartana... Legalábbis én is mindig így maradtam távol a szülői háztól, mikor nem füllött a fogam az okoskodáshoz. Fayenek viszont erre semmi alapja nincs. Naná, hogy mikor bejelentkezett, kapva-kaptam az alkalmon, hogy lássam és végre tiszta vizet öntsünk a pohárba. Persze csak finoman, azt a világért se akarnám, hogy inkvizíciónak érezze a helyzetet, de tagadni sem tudnám, hogy fúrja az oldalamat a kíváncsiság. Hogy is lehetne másképp, mikor hetekre eltűnik, lemondja a moziestet és dob egy sms-t, hogy ki tudja mennyi időre Monacoba megy, és ne keressem, majd ő jelentkezik. Hát az embernek nem az jut először eszébe, hogy vállat rándít az eset felett, ami kicsit sem jellemző a másikra. Nem kérdéses, hogy az is megfordult a fejemben, hogy elrabolták... Vagy belekeveredett valami zűrbe. És heteken keresztül, míg semmi infóm nem volt róla, csak ezeket tetéztem és kombináltam különféle aspektusokból, csoda, hogy nem zakkantam meg teljesen. Mondjuk Zeusznak hála, aligha jutott sok időm az utóbbi napokban ezeken filozofálni.
Szerencsémre a megbeszélt időpont előtt sikerült hazaesnem, gyorsan rendeltem egy kis olaszt - hisz előtte nem kellett titkolnom, hogy a háziasszonyi képességeim leragadtak a rántottánál - Zeuszt is megetettem, utána pedig nagyon igyekeztem valami élhető külsőt varázsolni a nappalimba. Több-kevesebb sikerrel. Rájöttem, hogy lassan ideje lenne kidobozolnom, mert ettől a lakás minden bája elvész. Amikor viszont megláttam őt, egyből tudtam, hogy azzal fog legkevésbé foglalkozni, hogy a lakás szarul néz ki. Kitártam felé kezeimet, bár már későn, mert mire körülfogtam, rajtam csimpaszkodott, én pedig nem értettem az okát. Egy szó nem sok, annyi sem tört fel a torkomból, annyira meglepett, de sokkal inkább megrémisztett ez a fogadtatás.
- Most már igazán elmesélhetnéd, mi folyik itt... - próbálok felülkerekedni a spontán sokkhatáson, de még így is számonkérő a hangom. Talán nem így kellett volna nyitnom, de itt, ebben a pillanatban lecsapódott az összes feszültség, amit csak Faye bejelentése óta megéltem. Nem tudtam tovább magamban tartani, de átkoztam magam érte, mikor szemmel láthatóan csak még egy csapád vagyok neki. Ez nem Faye, csak halvány mása annak a nőnek, akinek most be kellett volna viharzania az ajtómon és leteremteni, amiért olyan lusta vagyok, hogy hetek óta kerülgetem a dobozaimat, ahelyett hogy berendezkednék végre és elfogadnám, hogy a házasságom végérvényesen zátonyra futott.
Helyette itt van ő, akit nem tudom, hogyan is kellene kezelnem és a megérzésem azt súgja, hogy ha csak annyit kérdeznék tőle, csináljak-e egy limonádét, még jobban összetörne. Én.. Nem is tudom, mit csinálok, vagy hogy mit kellene, csak igyekszem magamhoz térni az egyik sokkhatásból, amibe a hirtelen érzelemkitörés taszított, de jön a következő hullám, ami aztán teljesen maga alá temet.
Terhes. Eszembe sem jut megkérdőjelezni, a látvány nem engedi, hogy egy pillanatig is kételkedjek. Lassan mellé manőverezek és meredten nézve próbálom feldolgozni a hallottakat.
- Oké.. Szóval egy gyerek. És rendben van? És te? Voltál orvosnál? És ultrahangon? Van egy ismerősöm, ha kell egy jó nőgyógyász... és szülésznő. Ki az apja? Ő miért nem jött? Óóóó, ugye nem mentél férjhez nélkülem? - csak dől belőlem sok kérdés és megjegyzés. Automatikusan pillantok a kezére, habár tudom jól, hogy nem híve ennek az egész házasságosdinak, sőt. De egy gyerek elég sok mindent képes megváltoztatni. - Faye.... - puhatolózom halkan, a legrosszabbat is számításba véve. - Ugye nem...? - Farkas, ráadásul egy egész falkáért felelős, erős, független és határozott. Most viszont úgy ül a kanapémon, mint egy összetört tinédzser, így nem tudok nem arra a lehetőségre gondolni, hogy túlságosan előreszaladtam és nem is akarja megtartani a babát.


 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Vas. Május 21, 2017 3:41 pm
Ugrás egy másik oldalra

to my best friend ❤
Végre ideértem. Mióta visszajöttem Monaco-ból arra készülök, hogy átszáguldok Charlie küszöbén, ledobom magam a kanapéra és kibeszélem magamból, mi történt, de három napba tellett, mire ténylegesen be tudtam kopogni hozzá. Volt mit elintézni és igazából kicsit féltem is. Szép, mi? Pont a legjobb barátnőm képe elé nem mertem kerülni: alig mondtam neki valamit a telefonban, folyamatosan hárítottam a meghívását, mert nem tudtam szavakba önteni, ami történt velem. Ha beszélek róla, valóságos lesz. Csoda, hogy a saját húgomat is kerültem? Inkább a falka ügyivel foglalkoztam, mert a farkasok nem kérdeznek rá arra, amire nem akarom, hogy rákérdezzenek. Persze, a magánéletem szintjén.
Egyszerre vártam, hogy Charlie ajtót nyisson, de abban is reménykedtem, hogy valamilyen okból kifolyólag mégsincs itthon. Nem tudom, melyiknek örültem volna jobban, de amikor nyílott az ajtó, rájöttem: természetesen annak, hogy itt van, várt rám és meg fog hallgatni. Egyetlen szó nélkül vetettem magam a nyakába és olyan szorosan öleltem magamhoz, mintha évtizedek óta nem láttam volna. Talán az ölelésem szépen példázta, hogy baj van. Nagy, komoly, mindent átható probléma.
- Tényleg bocs, hogy csak most jöttem. - Leültem a kanapéra, magam alá húztam a lábaimat és végül a törökülés mellett döntöttem. Kifújtam magam. Mintha az elmúlt napok feszültsége egy az egyben távozott volna belőlem. A mellkasomat szorító érzés nem múlt el, de már kezdtem hozzászokni. A bordáim mintha napok óta satuba lettek volna zárva. - Szerintem meg fogok őrülni. - Néztem rá a barátnőmre hatalmas szemekkel. A lábaimra könyököltem, a hajam az arcomba hullott. Ha más látott volna így, az illetőt kivégzem, Charlie előtt viszont egyáltalán nem szégyelltem magam. - Charlie... terhes vagyok. - Végül is, ez volt a lényeg, emiatt kezdett feje tetejére állni a világom.

  :hug: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
.•° 7 years
Tartózkodási hely :
.•° on my way
Hobbi & foglalkozás :
.•° therapist



A poszt írója Charlotte Wayne
Elküldésének ideje Vas. Május 21, 2017 3:27 pm
Ugrás egy másik oldalra

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Wayne-ház
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3