Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



Ebony Tate-Smith ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 21, 2017 8:02 pm
Gratulálunk, elfogadva!  
üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!

Kedves Freya! 40
Nagyon vártak már itt rád és csodálkoztam is, hogy egy ilyen jó sorozatbeli karakterre hogyhogy nem csaptak le előbb… ja, mondjuk de, mert nem sokan szeretnének a Mikaelson-családba tartozni.  27 Különleges lány vagy te, sokan menekülnének, ha tudnák, hogy ehhez a pereputtyhoz hasonló rokonok várnak rájuk, viszont te nem így teszel, még keresed is őket. Jól meggondoltad?
Nehéz életed volt, ezt nem lehet tagadni, a vak is látja, hogy ne lehetett könnyű neked. Gyermekként kiszakítottak abból a környezetből, ahol fel kellett volna nevelkedned és a tény, hogy a sajt édesanyád áldozott fel téged azért, hogy több gyereke lehessen, szintén nem szívmelengető... aztán Dahlia sem volt egy főnyeremény. Csúnya dolog ilyen mondani, de nem csodálkozom, hogy már minden lehetőség megfordult a fejedben végső elkeseredettségedben... bár őszintén, a testvéreidnek sem volt jobb dolga, lásd a mellékelt ábrát, ezer éve rontják a levegőt. Most, hogy csatlakozol hozzájuk, mit tervezel? Hogyan szeretnél az életül részévé válni? Kíváncsi vagyok rád, de nem lesz itt probléma, mivel úgy vettem észre, hogy szépen megragadtad a karakter lényegét és szépen is írsz. 40
Menj, foglald le az arcod, aztán keresd fel a többieket! Jó szórakozást neked! 40 Smile



Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
the one and only keelin
Tartózkodási hely :
• new orleans •
Humor :
• old, but gold •



Freya Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 21, 2017 6:54 pm
freya mikaelson
nomen est omen

1045

the viking witch

new orleans

riley voelkel

boszorkány

freya?

családom védelme ♥

a karakterem sorozatbeli


Születési idő, hely   Norvég királyság, 972
Család   My family, my everything.
A képem a családról eléggé elmosódott az évek során, de egy biztos. Mindig is vágytam arra, hogy a testvéreimet megismerhessem. Kegyetlen módon szakítottak el tőlük, mintha mit sem számított volna. De hadd magyarázzam meg mindezt néhány "családtagom" kiemelésével.
Mikael ●● Az apa, akinél jobbat nem is kívánhattam volna. Én voltam a fény az életében azt hiszem. A történetek, amelyeket róla hallottam azon rövidke pillanatokban, amelyekben kétségbeesetten kerestem a válaszokat egyáltalán nem őt jellemezték. Mintha kifordult volna önmagából. De szeretetem irányába sosem halványult, bármilyen hadjáratot is indított a testvéreim ellen. Mert ő volt egyike azon kevés embereknek, akik őszintén képesek voltak engem szeretni.
Esther ●● A nő, akit még anyának nevezni is szentségtörés. Képes volt lemondani rólam és egyfajta örök kárhozatra ítélni. Mást a gyűlöleten kívül soha nem lennék képes táplálni iránta. Az én szememben halott.
Dahlia ●● A nő, aki pokollá tette létezésem minden egyes pillanatát. Mindent, amely boldogságot jelenthetett volna a számomra elpusztította. Számára nem létezett más boldogságforma, mint a hatalom. Ez számított. Ameddig pedig az oldalán voltam én is csak egy kellék voltam a hatalmához. De rabláncaimat leverve magamról teszek meg mindent, hogy soha többé ne törhessen az életemre és senki máséra.
Finn ●● Az én öcsém. Aki abban a pillanatban, hogy megszületett temérdek boldogsággal töltötte el a lelkemet. Ha akarnám sem tudnám megmagyarázni, vagy leírni az érzést, amelyet akkor éreztem, mikor megpillantottam az arcát. A testvérem volt. Mindennél jobban szerettem és a tőle való elszakadás volt a legnehezebb. Hiszen ismertem, szerettem. Az arcát örökre emlékembe zártam. A tudat, hogy anyám pedig egy újabb testvért hordott a szíve alatt, mikor engem rabszolgasorsra ítélt.. Megfosztott valamitől, ami újra boldoggá tehetett volna.
Elijah & Kol & Rebekah & Niklaus & Henrik & Hope ●● A családom többi része, amelyet még nem ismerhettem meg teljes valójában, de mindent elkövetek annak érdekében, hogy befogadjanak, hiszen sosem vágytam másra. Csak, hogy a családomhoz tartozhassak. Ahogyan annak történnie kellett volna.

 

SHE WANTED TO BE A PART OF THE FAMILY

Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy kislány. Az élete teljesen csendben zajlott. Boldog volt, hiszen ott volt a testvére, aki nem sokkal volt nála fiatalabb. Szerette szívének minden egyes dobannásával. Ahogyan az anyját és az apját is. Az apja mindig a tenyerén hordozta, hiszen ha úgy vesszük egy apának mindig is a lánya az igazi gyenge pontja. Erre pedig az ő történetük igazi, élő példa.
Mikor mindössze ötéves volt, az apja pedig háborúba indult a kislányt elszakították a családjától. Emögött egy sötét alku rejtőzött, amely áldozatául követelte a Mikaelson család első szülött gyermekét. Ugyanis az anya, nem volt képes arra, hogy teherbe essék. Egy sötét varázslatot használt a nővére, aki segített abban, hogy termékeny lehessen, de ezért cserébe az elsőszülött gyermeket kérte cserébe. Ez egy olyan titok volt, amelyet a két testvér hordozott magával mondhatni a sírig, de velük ez koránt sem volt ilyen egyszerű. Mindketten pontosan tudták, hogyan játsszák ki az idő kerekét és még a mai napig is az élők közé sorolhatóak. A lány pedig mindössze egy emlékként maradt fenn a családban. Amely az idő múlásával teljesen feledésbe merült. Egyedül Esther őrizte magában a titkot, hogy a lánya titokban él. Míg Mikael a lánya halálhírét próbálta megemészteni, de minden elveszettnek tűnt a számára. Kifordult önmagából és már soha többé nem lett ugyanaz, aki volt. Megkeseredett és elveszett. A gyerekek közül egyedül a legidősebb testvérnek élt halvány emlékezetében a testvére, akit a szeme láttára vittek el. De ő sem szólt semmit. Már-már csak képzeletként létezett elméjében. Akár csak egy képzeletbeli barát, akire mindig is vágytál. Egy emlék, amelyet soha nem ismertek. Csak egy mende-monda. Melyet soha meg nem érthettek.

SUFFERING THROUGH MANY LIFETIMES

A lány története kegyetlen módon folytatódott. Mind áldott este siratta a családját, amelyet egyetlen pillanat töredéke alatt elveszített. Lehet, hogy nem is született volna meg az ár nélkül, amit meg kellett fizetnie, de ettől függetlenül ő a saját életét akarta élni. Az életet a családjával, amitől kegyetlen módon elszakították. Dahlia is a családja volt. De sosem úgy viselkedett, mintha az lenne. Megpróbálta irányítani. Nem volt más, csak egy forrás, ami a hatalomhoz vezetett utat szolgálta. Megsínylette az életét, mert soha nem volt a sajátja. Mindig Dahlia kis bábja maradt, akinek markából nem tudott szabadulni. Nem is igazán próbálta, hiszen mindössze egy gyermek volt, aki a szabadságáért áhítozott, de azt sosem kaphatta meg. Azonban egyszer tényleg azt hitte, hogy van kiút a kegyetlen életből, amelyre kárhoztatták. Van fény az alagút végén. Szerelembe esett. A férfi is őszintén viszonozta az érzelmeit. Készen álltak arra, hogy elszökjenek és megpróbálják együtt felépíteni az életüket. A közös jövőjüket tervezték és már készen álltak arra, hogy maguk mögött hagyják a börtönt, amelyet Dahlia kreált a lány körül, amikor menekülésük pillanatában, mintha mindvégig tudott volna a terveikről és a háttérben meghúzódva élvezte, hogy mégis miképp zajlanak le az események. Hiszen a leány gyermeke csak egy újabb erőforrás lett volna az életében. Az első szülött gyermek abból a generációból. Talán ezért is hagyta, hogy szerelmük beteljesedjen. Mindvégig ez állt a háttérben. A férfi csak egy használati tárgy volt. Ahogy a lány is. De egy váratlan lépésre szánta el magát, amely mégsem volt olyan váratlan. Miután látta, ahogy szerelme élete véget ér nem kívánt többet az élők közé tartozni. A legerősebb mérgeket öntötte magába annak érdekében, hogy megszabadulhasson a börtöntől, amelyet mások életnek hívtak. De a halála nem következett be. Akárcsak minden lépését erre is számított Dahlia. A méreg őt nem pusztította el. Nem semmisítette meg, de a gyermekének életét magáénak követelte. Aznap nem csak egy szeretetét veszítette el, de önmagát is. Megígérte magának, hogy soha többé nem esik bele ugyanebbe a hibába. Nem enged senkit túl közel magához, hogy megsérülhessen. A fájdalom, ami átjárta ereit, elviselhetetlen volt. Mégis épp elég, ahhoz, hogy évszázadokon keresztül táplálja a benne fortyogó dühöt az anyja, és Dahliaval szemben. Egy nap szabad lesz és mindent megtesz annak érdekében, hogy megbűnhődjenek azok, akik tönkretették.

Vissza az elejére Go down
 

Freya Mikaelson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mikaelson család kunyhója
» Rebekah Mikaelson - The Girl, Who Loved Too Esily
» Mikael Mikaelson
» Mikaelson Villa 1800 években
» Klaus Mikaelson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Karakterek birodalma :: Halhatatlan évek :: Boszorkányok-