Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
●● you are my family , freya mikaelson
Kedvenc dal :
●● my god, what a lovely sin...
Tartózkodási hely :
●● lost inside my insane mind
Hobbi & foglalkozás :
●● troublemaker & womanizer
Humor :
●● i can get a little crazy just for fun



Kol Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 22, 2017 9:52 pm
Freyus || Kol
- Huh... -az ágyának a sarkán ücsörögve vakarom zavartan az állam, próbálván magamban megfogalmazni azon kérdést, hogy még is hogyan történhetett így. Nyilván kellett kis idő, mire a bizalmamba fogadtam őt, merthogy a nő, aki találkozót szervezett velem több, mint száz éve... a sors végül újra csak egy béna tréfát űzött, merthogy az a nő mindegyikőnk nővére volt; a legelső kölyök a Mikaelsonok között. Apánk szeme fénye. De anyánk, ócska ember révén végül minden szívfájdalom nélkül kötötte masnira a lányát és adta oda valakinek, mint egy becses kis ajándékot. Aranyos.
Úgy néz ki, hogy már ő is megtapasztalta az anyai szeretet már a legelső kanyarban. Hah, azt egy pillanatra sem gondoltam volna, hogy anyánk is úgy szerette volna őt, mint Mikael. Az apánk mindig is gondoskodó volt a maga módján, de Freya elvesztése volt a töréspont, nem mellesleg az, hogy anyánk más embertől vágyott kéjre. Pont egy vérfarkastól! Hát nem zseniális?! És lássunk csodát...  megszületett a korcsok uralkodója, akinek titkon oly nagy szíve van, hogy a gyapotszedőből időközben megteremtette a szemétdomb királyát; Marcelt. Lámpással kell az ilyeneket keresni.
Freya most először van nálam itt, ám ezúttal úgy döntöttem, hogy helyet szorítok neki ebben a házban, ahol szerény énem is csak éldegél. Máshol különben sem tudnék meglenni, merthogy a Mikaelson villában tabu téma vagyok. Evidens. Viszont nem kívánom, hogy Freya is olyan cseléd legyen, mint az én kedves bátyám, akinek már túlságosan is megnyúlt a nyelve a sok-sok szolgálattól. Meglátásaim szerint ennél Freya sokkal többet érdemel. Nem látom benne az ellenséget.
Az ágyról felkaptam Freya-nak szánt puha plüssmacit, s a nővérem felé fordítottam miközben megragadtam a mackó kezeit, mint egy bábut.
- S mondd csak, Freya, az a szajha még mindig a környéken ólálkodik? - Hangomat eltompítottam jó mélyre, épp úgy, mint amilyen egy igazi medvének is van. Jó morcis.
Tulajdonképpen engem csak Dahlia érdekelt, aki tudtommal a jó anyánk nővére volt. Van elég gond így is, többet nem is kívánhatnék, de nem szeretném, ha Freya a nyakunkra varrná még azt is. Nem lenne előnyös, de én, mint óvó testvér, hajlandó vagyok megvédeni őt. Vámpírboszorkányként több hatalommal rendelkezem, mint bárki más.
Végül felálltam lassan, s egy sejtelmes vigyor keretében léptem Freya mögé a plüssel együtt, s vállára helyeztem játékosan. Épp úgy, mint egy gyerek.
Nem akartam őt először elfogadni. A hátam közepére sem akartam még egy olyan haszontalan testvért, mint amilyenekkel különben is meg vagyok áldva. De ezúttal Freya más. És szükségünk van egymásra.
 
|| nem hagyhattam ki a gifet sry :')
Vissza az elejére Go down
 

Freya szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed :: Kol lakása-