Mindenkinek vannak sebezhető pillanatai, mindenkinek van az életében olyan perc, mikor elgyengül és olyan dolgot tesz, melyet nem gondolt át. Ilyen pillanat volt, mikor jelentkeztem a Whitmoreba tanárnak.. Egyetlen név, egyetlen a névhez társítható kép miatt képes voltam megint valamilyen szinten fájdalmat okozni magamnak, gondolom érdekel ez a név.. Brandon Perkins. Nem elég, hogy a férfit, aki tönkre tette az életemet és elhagyott, így hívták, de még kísértetiesen is hasonlítanak egymásra. A bosszú és a fájdalom okozás, e kettő érzés vezérelt és vette át felettem a hatalmat.

Hallom a sikolyt, hallom ahogyan édesanyám torkaszakadtából visít és könyörög, hogy engedjék el, nem tett semmit sem, de.. végül csak meggyújtják a gallyakat és szép lassan égett hús szaga lepi el a levegőt, miközben fülsüketítő halálsikoly hallatszik. Végig néztem, ahogyan a szüleimet a földdé tették egyelővé, ahogy elítélték őket, mert nem voltak olyanok, mint a többiek. Sosem volt könnyű kitűnni a tömegből, másnak lenni, mert a másságot mindig is elítélték.. De nem tudom kiverni a fejemből ezeket a hangokat, képeket és szagokat.
Kapkodom a levegőt, trikóm a hátamra tapadt az izzadságtól és egyszerűen úgy érzem magam, mint akit egész este dolgoztattak volna, pedig hatkor elaludtam. Próbálok elaludni, de az agyam nem engedi, mintha félne attól, hogy ezek a képek megint csak előtörnének. Órákon át csak forgolódtam és próbáltam elaludni, pihenni, hisz holnap egy elég kemény napom lesz, beszélgetnem kell a dékánnal, hogy miért pont nekem adja azt az állást, melyre kereken egy hete jelentkeztem.. Végül csak lehunyom a szememet.
Átélni a legrosszabb pillanatokat, ezek jelentik számomra az álmok, átélni a szenvedést, mintha még egyszer megtörténne velem. Éppen hazafelé tartok egy fárasztó nap után, már vagy öt éve a szüleim halálának és találtam egy kedves fiatalembert, akivel sikerült megismerkednünk, barátokká lettünk vagy talán kicsit többé. Sose hittem volna, hogy egyszer majd megtapasztalom ezt az érzést, hogy milyen valakit szeretni és érezni a másik szeretetét. Mindent képes lennék megtenni érte, még az életem is odaadnám és már alig várom, hogy újra láthassam, de olyan hangok csapják meg a fülemet.. Félve, de kinyitom az ajtót, az addig általam szeretetnek hitt férfi éppen egy másik nő fölé tornyosult és elég heves csípőmozdulatokat végzet.. Nem vettek észre, annyira bele voltak merülve az egymás testének feltárásába, hogy nem is vettek észre. Könnyek gyűltek a szemembe és szép lassan lefolytak az arcomon, akár a sósav, olyan érzés volt és.. ez a sósav nem csak az arcomon ejtett sebeket, hanem a lelkemen is.. Egyszerűen nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy bűnhődjenek, haragom lángra lobbantotta az ágyat és szép lassan minden a lángok martalékává vált..
Megint csak felriadok, de most nem izzadságomban tocsogva, sokkal inkább a beállított ébresztőm hangjára. Fáradt vagyok, elég fáradt, hogy nyugodt szívvel lemondjam ezt a beszélgetést, de nem tehetem meg, annyi mindent feláldoztam ezért. Végül kikelek az ágyból és elvégzem a reggeli teendőimet, lezuhanyzok, felöltözök, megreggelizek, megmosom a fogamat és már indulok is.

Egy hosszú és fárasztó nap után jól esik egy pohárka bor, egy nagy habfürdő és egy lábmasszázs.. És igen, szívesen tenném ezt, azonban nem tehetem.. felkavaró találkozásban volt részem, ez a Brandon megszólalásig hasonlít arra a férfira, akit a földdel tettem egyenlővé. Talán a gyilkosság bűntudata késztet arra, hogy ilyeneket álmodjak.. vagy csak egyszerűen nem tudok olyan szerencsés lenni, mint a legtöbb ember, ki tudja? Egy dolog biztos, Brandon közelébe fogok férkőzni és elveszek tőle mindent, ami fontos számára, szépen lassan megkeserítem és megmérgezem életének ambróziás poharát..

Kedves Aoibhinn!

Imádom a különleges neveket és neked sikerült igazán azt választani, ahogyan az arcod is gyönyörű. Kíváncsian vártam azt, hogy egy ilyen archoz milyen történet párosulhat, hiszen mindig másabb történetekkel olvasható és azt kell mondanom, hogy erre megérte várni.
Nagyon tetszett az, ahogyan a szavakkal bánsz, ahogyan megjeleníted a karakter érzéseit, a múlt árnyait, amik még mindig kísértik őt. Biztos vagyok abban, hogy nem lehet könnyű ilyen emlékképekkel együttélni, ahogyan az se lehet könnyű, hogy az egykori szeretet férfi hasonmása itt rohangál a jelenben. Kíváncsi vagyok abban, hogy a bosszú lángjai esetleg fel fogja-e más váltani, miként kavarjátok fel egymás életét, vagy éppen merre fog változni a karaktered.

Nem is szeretnélek tovább feltartnai, hiszen már így is megvárakoztattunk, így hess foglald le a gyönyörű arcodat, aztán mehet is a játék! Jó szórakozást, sweety!