Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
●● you are my family , freya mikaelson
Kedvenc dal :
●● my god, what a lovely sin...
Tartózkodási hely :
●● lost inside my insane mind
Hobbi & foglalkozás :
●● troublemaker & womanizer
Humor :
●● i can get a little crazy just for fun



Kol Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 29, 2017 11:38 pm
daisy && kol
Kopognak.
Arcomat teljesen belesüllyesztettem duzzogva a hófehér, mostanra már nyálassá vált párnába. Túl kényelmes volt, főleg úgy, hogy csak egy szál bokszerban aludtam el. Az éjjeli fürdésem után annyira elfáradtam még vámpírlétem ellenére is, hogy amint vízszintesbe helyeztem magam talán abban a pillanatban zuhantam édes kis álomba. Nem szokásom aludni, de most valamiért még is késztetést éreztem rá. Most pedig úgy kellene kirugdosni az ágyból, de még is muszáj vagyok megerőltetnem magam, mert kopogtak.
Kócos hajjal, és nyúzott fejjel végül felülök az ágy szélénél, s csak meredten bámulok magam elé a nagy semmibe. Hihetetlen, hogy mennyire nem tudok észhez térni, te jó ég!
Megráztam a fejemet kissé morcosan, s miközben összegörnyedve a tenyereimbe temettem arcomat. Kínlódtam, mint kukac a napon.
Újra kopognak.
- Ah, nem vagyok süket! - Morogtam bele tenyereimbe, s azzal a lendülettel álltam végül fel nehezen, és a fejem  tetejét vakarva indultam meg kifele lassú, szinte önön kívüli léptekkel.
Mikor már elértem az előteret, a fal felé fordulok, hogy a tükörbe nézhessek azzal a szándékkal, hogy megigazítsam az éjjel folyamán összebuzerált hajamat.
Nem ragoztam túl, merthogy csak néhányszor beletúrtam ujjaimmal, s már is felvette a hozzám való alakját, tehát gond egy szál se. Azzal pedig már nem is foglalkoztam, hogy ruha aligha volt rajtam, mindössze csak egy szál alsógatya. De komolyan... ilyen kómásan órákig telne bele, mire is legalább egy felsőt magamra rántanék. Szóval nem, nem vagyok szatír azt hiszem.
Ki az az öngyilkosjelölt, aki képes reggeli nyolckor engem felzavarni? Fogalma sincs, hogy mi fog most rá várni, merthogy okozott némi fejfájást. Ez pedig nagyon nem fair.
Abban a pillanatban aztán feszülten csaptam a jobb tenyeremet a felőlem való kilincsre, s mikor magam felé nyitottam az ajtót azzal a szándékkal, hogy köszöntsem a vendéget, hirtelen megugrottam.
- Fúj, te perverz kukkoló! - Hangomat direkt elvékonyítottam, s abban a pillanatban azonnal helyeztem tenyereimet feszes mellkasomra, mintha oly szégyellős volnék. Jesszus...
- Csak viccelek...- Végül elvontam fedetlen mellkasomtól a tenyereimet és csak egy bájos, még is szórakozott vigyort ejtek meg. Persze, nem lenne ennyire jó kedvem, ha nem Daisyvel találnám magamat szemben. Nagyon nem lenne jó kedvem. Olyannyira, hogy az illetőt használnám mondjuk lábtörlőnek. Kellemes.
- Hogy ityeg? - Oldalra billentettem fejemet szórakozottan, miközben méregető tekintettel néztem végig alakját. Ruha nélkül jobban tetszett a kisasszony, de egyelőre most így is megelégszem vele.
Vissza az elejére Go down
 

Bejárat és előtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed :: Kol lakása-