Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Jún. 27, 2017 7:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Elégedett, boldog tunyasággal nézem Les arcvonásait miközben beszél, és bólogatok lelkem mélyén a szavaira. Azt hiszem, ez így tökéletes. Nem siettetünk semmit, mert nem akarunk elhamarkodni semmit. Nem sürgetjük a gyerekvállalást, nem teszünk érte, de ellene sem. A természet, sors, vagy hívjuk bárhogy, majd eldönti helyettünk, mikor minek jön el az ideje. Ahogy egymásra vártunk - és lám, megérte - talán nem véletlenül fog esetleg megvárakoztatni azzal sem, hogy családdá bővüljünk. A jövő zenéje... előbb-utóbb majd kiderül.
- Ne aggódj, nem húzom ki a fejem a hurokból - nevetek fel. - Mint mondtam, önként és dalolva beismertem a vereségemet, szóval a vesztes fizessen. Választhatsz, hol szeretnéd meglátni a hirdetést. A hetilapban, vagy a napi is megfelel? - ülök aztán fel, és nézem, ahogy Les megborzong. Noha abszolút nincs hideg, a verejtékes bőre lassan felszárad, és nyilván emiatt borzong jobban a kelleténél.
- Menjünk - állok talpra, és magammal húzom Les-t a kezénél fogva, majd a vállára borítok a jókora törülközőt, de csak miután kiráztam belőle a kósza fűszálakat.
- Sipirc befelé - fordítom meg gyengéden a vállánál fogva, és egy csókot nyomok a nyakszirtjére. - Nem akarom, hogy megfázás legyen a vége. Én még összeszedem a holmikat, aztán sietek utánad - nézem, ahogy belép a lakásba, én pedig gyors pakolászásba kezdek a kertben.

(háló)
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Jún. 25, 2017 6:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Egész testem remeg, ahogy mellkasára dőlve hallgatom szívverését, s bár mindennél boldogabb vagyok, ami arcomra is kiül, testem olyan könnyűnek érzem, hogy szinte azt sem tudom, magamtól mozdulok-e vagy ő is rásegít.
Mellé gördülök, vagyis inkább maga mellé segít, féloldalas mosollyal nézek az időközben csillagossá változó ég felé, mikor megmozdul, mégis elnevetem magam, hisz érzem a derekamra sikló, csiklandós érzést kiváltó tenyereit, s csókját hasamon.
Mosolyogva nézek le rá, ujjaim hajába fúrva, ahogy merengve beszél a közös jövőnk következő mérföldkövéről, a gyermekünkről.
-Hát...-vonok vállat, tekintetét látva mégis nagyot nyelek, mert valami eddig ismeretlen erejű boldogság áraszt el ezen rövid gondolattól.-Lehet. Senki sem tudja, kivéve őt. Ő tudni fogja mikor érkezzen. Mi pedig várunk a megfelelő pillanatra és...-harapok alsó ajkamba mosolyogva-teszünk érte, hogy választhasson. De nem erőltetjük. Semmi kedvem naptárat vezetni ehhez. Csak hagyjuk magunkat sodródni. És persze ha már itt tartunk...-támasztom meg fejem tarkóm alatt és vigyorogva hunyorgok felé.
-Az apukának még lesz holnap egy feladata bizonyos újsággal és hirdetéssel kapcsolatban, nem igaz?-cukkolom elégedetten és olyan átható tekintettel fürkészem a boldog arcot, mint gyerek a karácsonyfát és az alatta lévő ajándékokat.-Bár az apuka mára kétség kívül kidolgozta magát, bizonyos feladatoktól nem menekülhet.-simogatom arcát gyengéden, s érzem, hogy lassan kihűl forró bőröm, s apró libabőrök jelennek meg rajta.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Jún. 25, 2017 5:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ahogy magamra emelem őt, reszketve minden ízében ugyan, de nem ellenkezik velem, épp ellenkezőleg. Szorosan nekem simul, mellei a mellkasomat érintik, minden négyzetcentimétere bőrünknek egymáshoz tapad a rajtunk végigfutó izzadtság miatt. Fogom csípőjét, igyekszem segíteni mozgását még úgy is, hogy nem láthatom, csupán érezhetem mozdulatait. Egyre és egyre feljebb tol engem minden rándulással az élvezetek csúcsa felé, és mikor végre elérek odáig, gerincem megfeszül, izmaim egész testemben szinte elpattannak a görcsösségtől, ahogy igyekszem magam még beljebb fúrni belé, hogy minél jobban kiélvezhessem a mámor minden egyes másodpercét, és csak halványan érzékelem, hogy a saját kéjemen túl újra ő is átéli a csodát. Aztán rám borul, és csak fekszünk összeölelkezve, pihegve, elfáradva de roppant elégedetten.
- De igen, van - suttogom. - És legalább annyira, ahogyan én - emelem fel végül a kezem, ami nem könnyű feladat, mert szinte mázsás súlynak érzem, és elsimítom arcából kusza, izzadt haját. Magam mellé gördítem óvatosan, vigyázva rá, aztán csak felkönyökölök, és nézem őt, belefeledkezve szinte a csodálatba. Majd - egy hirtelen ötlettől vezérelve - lejjebb csúszom, és egy apró, mégis hosszú csókot nyomok a hasára.
- Tudom, hogy elvileg ez még korai, a gyógyszer és minden más miatt - válaszolok aztán, látva Les csodálkozó tekintetét - de ki tudja, talán már most fészket ver odabenn a fiunk, vagy a lányunk - magyarázom szégyenlős mosollyal, de közben ott motoszkál a fejemben, hogy a mondás szerint a remény hal meg utoljára.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Jún. 25, 2017 11:00 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forró bőre perzselően simul össze enyémmel, s bár ellenkeznék, próbálnék megálljt parancsolni, makacs és eltökélt mozgása nem hagy lehetőséget erre. Csípője enyémnek feszül, ujjaim megadóan, mégis határozottan vájom vállába, s nem eresztem. Bármennyire akarom, hogy megadja, amire vágyom, még akkor is, ha vele akartam. Lehunyt szemmel fojtom magamba előtörni készülő hangom, s remegve adom át magam neki.
Lassan nyitom ki szemem, mozdulatlansága visszaránt a jelenbe, ám testem olyan könnyűnek és szinte folyékonynak érzem, hogy ha nem szorítana magához, alighanem azt hinném, hogy ez nem is a jelen.
Szavaira végigsimítok arcán, erőtlen mosoly siklik számra, s mikor maga fölé emel, kezeit derekamra vezetem. Nem húzódom el tőle, mellkasára simulok, homlokom övének támasztom, forró leheletét összemossa enyémmel a kellemesen lehűlő esti levegő. Szorosan derekát ölelő lábaim szinte remegnek, és ha nem tartana, aligha lennék én magam megtartani így. Lassan mozdulok, tekintetem fogva tartja övét. Nem emelkedek fel mellkasáról, érezni akarom egész testemmel a belőle áradó forróságot, ami csak tovább nő, ahogy mozgásom lassú ritmusa valamivel gyorsabbá változik.
-Shh...-suttogom fülébe, ahogy egyre hevesebben véve a levegőt egyre közelebb jut a beteljesüléshez, s megfeszítve körülötte izmaim, még mohóbban mozdulok, csókolom, és ahogy megremeg gerince, elmosolyodva adom át magam én is neki, s követem a beteljesülésbe, aprót nyakába harapva. Elönt a forróság, és mozdulatlanul simulok hozzá, orrom nyakába fúrva, élvezve, hogy szívünk ugyan olyan heves ritmusban lüktet.-Fogalmad sincs, mennyire szeretlek...-suttogom fáradtan, de ölelésébe burkolózva boldogan és könnyedén.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Jún. 25, 2017 10:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Múlt, jelen, és jövő. Ott játszik minden a pillantásában, úgy olvasok benne, mint egy könyvben, vagy mintha épp egy végtelenített filmet látnék - nem csupán benne, saját magamban is. A hosszú utat, amit együtt végigjártunk, a nehézségeket, az összecsiszolódást, majd a boldogságot, mikor végre egymásra leltünk, mindörökre. Az életem 28 éven át nem ért semmit, egész addig, míg el nem jött ő. Soha nem volt fogalmam róla, mire is jó ez az életnek nevezett létezés, egészen addig, míg meg nem bizonyosodtam róla, hogy immár van kiért, és van miért. Nem mindig napfényes az életünk, de oda nem adnék a világ össze kincséért cserébe sem. Itt volt mellettem akit szerettem, épp a vállamat szorítja mámorosan, fejem szinte dorombolva hajtom egyre hátrébb, hogy ujjai erősen tarkómba marjanak, akinek egy apró, erőtlen tiltakozás bukik ki éppen az ajkán, de aztán megadja magát, és belehull a jóleső, élveteg megsemmisülésbe.
Hagyom, hogy teljes mértékben átélje a mámort, és türelmesen várok, amíg felnyitja szemeit, tekintete párás a boldogságtól, majd elmosolygom magam, és apró csókot lopok az orra hegyére.
- Istenem, milyen gyönyörű vagy... - suttogom elvarázsolva, majd ujjamat végighúzom arcvonalán. - Akarlak. Még egyszer... most mindketten - mormolom csendesen, aztán kezem háta alá csúsztatom, és erősen magamhoz szorítva átfordulok vele, hogy immár ő kerüljön felülre. Diktálja az ütemet úgy, ahogy neki jólesik... tudom, hogy tetszik neki, mikor ő "uralhat" engem, és ami azt illeti, nekem sincs ellenemre ez a helyzet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 24, 2017 4:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Mozdulatait mintha előre megtervezné, úgy néz le rám, mint aki tekintetemből merít erőt. Próbálom magamban megfogalmazni és megfogni azokat az érzéseket, amik átjárnak, de nem megy. Egyszerűen elveszek, megsemmisülnek gondolataim, s csak a jelen kezd számítani, az engem fürkésző tekintet. Féltem sosem tudom kellőképp szavakba önteni érzéseim, hogy nem tudtam leírni, mennyire szerencsésnek érzem magam, amiért őt mellém sodorta a sors. Hogy mekkora kő esett le a szívemről, mikor először azt mondta "szeretlek", hogy milyen boldoggá tett, mikor megkérte a kezem, vagy mikor ellenkezés nélkül, csillogó szemmel fogadta a jövőről alkotott véleményem. Amikor felvilágosítottam róla, hogy elérte, ne tervezzek évekre, hogy ne a múltban, hanem a jelenben éljek, s ennek fényében kezdtem el mégis tervezgetni. S ennek nyomán most itt volt velem. Érintése forróvá változtatja bőröm, s bár tekintetem összeforr övével, nekem feszülő teste apró remegést vált ki belőlem. Ujjaim vállára siklanak, s mikor elmerül bennem, halk sóhaj hagyja el torkom. Lábaim dereka köré fonom, ujjaim tarkóját szántják végig, s egészen belefeledkezem a mozdulatlanságba, s csak akkor húzom közel magamhoz, mikor csípője előre lendül. Érzem, ahogy megremeg felettem, látom arcán az eltökéltséget, s bár szólnék, képtelen vagyok.Ellenkeznék, de nem megy. -Ne...-szűröm fogaim között, ahogy lassú, finom mozgása is épp elég lesz ahhoz, hogy a perceket óráknak kezdjem érezni. Talán túl hamar is, de én feladom a harcot, testem megadóan feszül meg körülötte, ujjaim vállába markolnak, s ajkaim szétválnak, hangtalanul merülök el a vágy tengerén. Lábaimmal szorosabban ölelem csípőjét, belefeledkezve a pillanatba, de mozdulatlanságra ítélve.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 24, 2017 3:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Mi a szex? Számomra menedék. Olyan tűzforró odú, ahol elrejtőzhetek a világ hibákat kereső tekintete elől. Ahol valóban önmagamat adhatom, és ezáltal istenien tökéletes lehetek. Ahol kikövetelt álarcok és jelmezek nélkül létezhetek. Ahol a nyelvek nem ostoroznak, hanem dicsérnek. Ahol a vágyam nem szégyen, hanem erény. És mi a szerelem? Ha valakit igazán szeretsz, mindig mosolyát látod... akkor is, ha éppen rossz kedve van, akkor is, ha mérges, ha aggódik, ha szomorú. Te mégis a mosolyát látod. Azt a mosolyát, amit majd te varázsolsz arcára, szívébe, amikor fáradt, mérges, vagy bánatos. Mert szereted. Ilyenkor is. Sőt. Ilyenkor igazán. Az igazi szerelem szíven üt, mint a villám. Az igazi szerelmet érzem minden pillanatban, amikor Les arcára, vagy szemébe nézek. Az igazi szerelmet és vágyat bizonyítja számomra az, ahogy hozzám ér, ahogy érzem forró szinte perzselő forróságát, és halk nyögéseit, amikkel feloldódik a velem való együttlétben. Együtt voltunk, együtt voltunk egy végtelen térben, és nem volt egy olyan pont, ahol ő végződött, és én elkezdődtem.
- Ezek szerint lenyűgöznek a meglepetéseim? - kérdezem évődő mosollyal, aztán lehunyom a szemem, és testem az övének dörzsölöm, ritmusosan, és erőnek erejével tartom magam vissza, hogy még ne merüljek el ölének hívogató forróságában. Bőre eddig is lángolt alattam, most szinte szikrázik a felfokozott érzelmektől, és csakhamar eljön a pillanat, amikor sutba dobom a türelem minden erényét, és lassan, óvatosan megmártózom benne.
Szinte megáll az idő, megáll a pillanat, ha valaha festő ecsetje lefestené a mozdulatlanságot, a tökéletes momentumot, ezt a képet kellene vászonra vinnie: a másodpercet, mikor két ember eggyé válik, mert ez egyszerűen tökéletes - mi ketten tesszük azzá.
Lassan mozdulok, óvatosan, lágy ritmussal ringatom csípőmet fel s alá, élvezem rám kulcsolódó lábait, a hajamban önfeledten turkáló ujját, és háttérbe szorítom saját gyönyörömet az ő gyönyörének elérése érdekében. Azt akarom, hogy ő semmisüljön meg körülöttem, hogy lássam és érezzem, ezt csak én tudom neki megadni, a bennem dúló szerelem erejével.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Jún. 23, 2017 4:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Lassú tempót diktál, szavak nélkül is tudja, hogy most erre vágyom. Hogy nem akarok sietni, amit figyelembe vesz, s csak még eggyel több okot ad arra, hogy még inkább szeressem. Az, ahogy minden rezdülésemre figyel, szinte lehetetlen cselekedetnek tűnik, olyasminek amit eddig rajta kívül senki nem adott meg nekem.
Egész testével nekem feszül, bőre a szokottnál is forróbb, érintése gyengéd, mégis határozott, s érezteti vele, amit kezdetektől fogva tudok. Az övé vagyok, s testem, lelkem egyszerre kezdte el birtokolni.
Csendre int, legalábbis próbál, de míg csókolni nem kezd, nem folytom magamba azokat a nyöszörgés szerű hangokat, amik már most jelzik, hogy mennyire vágyom rá, s hogy megkapjam őt.
El-el ér vágyam forrásához, ám ujjai , mintha ismeretlen területen járnának bizonytalanul mozdulnak. Belenyögög a csókjába, amivel elakasztja hangom, s elmosolyodom, ahogy behódol.
-Mi lenne, ha csak tennéd, amit máskor is? -teszek fel költői kérdést, s újabb csókra húzom magamhoz.-Vagy lepj meg, mint legutóbb. Nem akarok nyertes lenni egyedül. Egyenlő felek vagyunk. Csak szeress, ahogy eddig is tetted. - állok elő egyszerű kéréssel, s kéken csillogó szemeimelvesznek tekintetében, ám ismét magamhoz húzom, s olyan gyengéden futtatom végig ujjaim tarkóján, ahogy csak tudom, s figyelem, ahogy bőre szinte libabőrös lesz ezen apró érintéstől.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Jún. 23, 2017 2:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Ez is igaz... - dünnyögöm válaszul, aztán ezzel el is intézem annak a problémáját, hogy valaki olyasmit láthat, amit maximum a felnőtt filmeken szokás. Nem kell belebámulni a másik család privát szférájába, és ennyi. Akinek nem tetszik, építsen tűzfalat a két udvar közé.
Ahogy Les szavait hallom, őt sem ez a probléma köti le, sokkal inkább az, hogyan terüljön el alattam úgy, hogy teste minden porcikájához hozzá tudjak férni. Ahogy csípője hullámzik alattam szinte érzem a belőle áradó forróságot, és észnél kell lennem, ha nem akarom túlságosan hamar elveszíteni a fejem. Megadhatnám gyorsan is amire mindketten vágyunk, de szavak nélkül is tisztában vagyok vele, hogy ezúttal másra vágyunk mindketten. Van ideje a vadságnak, és a romantikának is, és most épp az utóbbi percei jöttek el.
Nehezen válok meg az ingerlően kerek halmoktól, de csak azért, hogy végigcsókolhassam hasa bőrét és csípője vonalát, amit - ahogy az eddigieket is - szapora sóhajtozással díjaz. Időközben ujjaim már megtalálják az utat vágya forrásához, mire megfeszül egész testében.
- Csss.... - próbálom belefojtani a kikívánkozó hangokat vigyorogva, aztán egy csókkal zárol le ajkait, miközben nekifeszítem immár fájón lüktető izgalmamat.
- Veszítettem - ismerem el aztán újfent. - Szóval... ma bármit kívánhatsz tőlem. Mit szeretnél, mit tegyek? - mosolygok rá, és szinte megdöbbenek tőle, milyen tűz árad azokból a gyönyörű kék szemekből.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Jún. 23, 2017 8:19 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

El próbálhattam volna rejteni előle, hogy milyen hatással van rám, de felesleges lett volna, hisz tudta. A mai nappal valami ismét változott köztünk. Lassan építkeztünk, lépésről lépésre haladtunk előre, húztuk a másikat magunkkal, ha kellett. Próbáltunk mindent megtenni, hogy ne tűnjön minden lépésünk elhamarkodottnak, hogy egy év alatt megtett táv ne csak egy fura álom legyen, hanem valóság, amiben lubickolunk mindketten.
Ahogy elhúzódom tőle, látom, hogy hogy reagál, hogy tekintete párássá változik, hogy lassan és szaggatottan veszi a levegőt. Ettől még inkább nyeregben érzem magam, s lassú mozdulatokkal indulok el felfedezőútra, s hagyom, hogy ujjaim célba érése is hasonló hatást váltson ki belőle. Felnevetek, ahogy a másodperc tört része alatt gyűr maga alá.
-Nem sok esélyt hagysz arra, hogy bizonyítsak…-nevetek, de ahogy ujjai az apró bikini alsó részét lefejtik rólam, tekintetem áthatóan merül el övében. Szavaira mondanék ezt-azt, de nem hagyja, hogy megszólaljak. Egyszerűen elkap a hév és elsőször halkan, majd valamivel hangosabban sóhajtok bele az éjszakába.
-A saját udvarunkon vagyunk és… ahogy én se les…-akadoznak szavaim és rájövök, felesleges próbálkozás ez a beszédre, hisz lassan szinte olvadozni kezdek érintésétől és csókjaitól. Testem forró, s minden porcikám érintéséért kiállt. Derekamon pihenő kezét határozott mozdulattal kezdem el irányítani, míg másik kezem fejem mellett pihen. Gerincem ívbe feszül, és bár próbálom visszafogni sóhajaim, ez is sikertelen próbálkozásnak bizonyul.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 22, 2017 5:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Cccc.... - ciccegek vigyorogva, ahogy provokál egy keveset, de tisztában van vele, hogy nem megyek a szomszédba egy kihívás elfogadásáért, én meg azzal, hogy ha máskor nem is, de ilyenkor tényleg komolyan gondolja, és alighanem nem is bánná, ha teljesíteném ezen vágyát is.
Aztán ahogy fekvő helyzetbe kerülünk a törülközőn kapok egy olyan lassú, és lágy csókot, hogy ha valaki megkérdezné ebben a pillanatban a nevemet, alighanem a teljes agylágyulás jeleivel bámulnék az illetőre. Szinte tényleg egyetlen gondolat nem marad a fejemben - azon kívül persze, hogy mennyire kívánom ezt a kis boszorkát.
- Mmm - reagálom le csupán ennyivel, mikor újfent időmilliomosnak titulál bennünket, és jobb is, hogy nem szólalok meg, mert a lélegzet is bennem akad, mikor megérzem kezét a merevségemen, igaz, még csak a nadrágon keresztül. Nagy erőfeszítésembe kerül féken tartani magam, de mire pisloghatna egyet is, máris lefelé görgetem a bugyiját a lábain, aztán kajánul jó messze dobom a főbe - a rajtam lévő, vagyis immár magamról levarázsolt bokszerrel egyetemben.
- Ha most valamelyik szomszédnak van egy távcsöve, vagy kíváncsibb a kelleténél, a mai éjszakát tuti a fogdában töltjük - mormolom, de nem hagyok lehetőséget Les-nek a válaszra, mert ajkam közé veszem mellbimbóját, és lágyan jártatni kezdem rajta a nyelvemet, kínzó lassúsággal, tudom, hogy pontosan így szereti.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Jún. 21, 2017 6:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+18

-Szeretném, ha visszaélnél ezzel.-harapok alsó ajkamba, de ölében ücsörögve, ahogy forró bőre enyémhez ér, hamar feladom a harcot és engedek a ki nem mondott vágyaknak. Kezeit határozottan, de gyengéden fogom meg és vezetem végig oldalamon, míg ajkaink forró táncába kezdenek. Végig-végig suhan hátamon pár apró inger, meg-meg remegek, ahogy egyre inkább felveszem a ritmust, amit ilyen rövid idő alatt is képesek vagyunk közösen megfogalmazni. Szívem szinte együtt dobban övével, s ahogy felállítva leteríti a fehér törölközőt, majd magával húz a földre, már nem tudom ajkamról levakarni a mosolyt.
-Szeretem, mikor ezt tettekkel is alátámasztod. De hallani is nagyon jó...-suttogom, ahogy homlokunk összesimulva, tekintetünk rabul ejtve a másikat, figyelünk, élvezzük a pillanatot.-Én is szeretlek, de ezt szavak nem hiszem, hogy le tudják írni.-suttogom halkan, és lassan mozdulok. Hasonló sebességgel csókolom, ajkaink összefonódnak és forró, de lassú táncba kezdenek. Mozdulatom óvatos, lábaim átvetem derekán, és úgy döntöm a puha fűbe. Alsó ajkába harapva indulok felfedezőútra, lassú, szinte kínzó tempóban. Aprókat harapok felhevült bőrébe, tekintetem újra és újra övébe fűzve. Ujjaim megelőzik ajkaim, s a fürdőnadrághoz érve elmosolyodom.-Időmilliomosok vagyunk, ugye?-húzom végig ujjaim az anyagon keresztül férfiasságán, de akaratlanul alsó ajkamba harapok ezen mozdulat közben. Teste automatikusan reagál, és tekintetemből süt, hogy szinte úszom az érzésben, amit tetteim kiváltanak belőle, s hogy ezt heves légzése csak még jobban alátámasztja.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Jún. 21, 2017 3:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vannak olyan pillanatok, amikor megáll a világ forgása. Megsemmisül minden, talán még az univerzum is egy pillantásnak, egy szónak, vagy egy érintésnek köszönhetően. Ezt érzem minden alkalommal, amikor Les szemeibe nézek - a szerelem, odaadás, boldogság tiszta kútja a pillantása, ez pedig engem is az egekbe emel.
Összeforrunk egy hosszú, önfeledt csókban, miközben érzem, hogyan cirógat, turkál hosszú ujjaival a hajamban. Bőröm az övéhez ér, forróság a forrósághoz, és már most nehezen veszem a levegőt, pedig még szinte semmit nem tett velem, de mégis: ebbe a teljes megsemmisülésbe lök a szerelem, amit iránta érzek...
- Vigyázz, nehogy visszaéljek ezzel - mormolom kedvesen és lágyan a "fenyegetést" mikor azt mondja, időmilliomosok vagyunk. De igaza van... nem kell sietnünk, és noha néha jólesik egy-egy gyors együttlét, de most másra vágyom... és alighanem ő is. Egy boldog, belsőséges szeretkezéssel akarom feltenni a koronát a mai napunkra. És amúgy is, hagy élvezze ki ez a kis boszorkány a győzelme minden másodpercét...
Megérzem tenyerét kezemen, és így irányít, vezet végig testén, és halkan felsóhajtok ahogy megérzem ujjaim között duzzadó melleit. Ezer és ezer szobrász faragta, festő festette már meg a tökéletes asszonyi testet, de bármennyi szobor és kép is ábrázolja, mind nekem érdekel. Nekem egyszerűen ő a tökéletes.
Elmosolyodom, ahogy játékosan húzza az agyamat, aztán leemelem magamról, talpra állok, és az előbb még rajta lévő, lepedő nagyságú törülközőt elterítem a pázsiton, majd megfogom a kezét, és magammal húzom a rögtönzött nászi ágyra.
- Nagyon szeretlek - suttogom halkan, és homlokom az övének támasztom. Nem mozdulok, csak hagyom magam feloldódni ebben az érzésben...
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Jún. 18, 2017 6:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+18
Próbálok nem beleremegni érintésébe, közelségébe, mikor ölébe húz, de ez a próbálkozásom egy éve teljesen sikertelenül sül el. Érintése a nap minden percében képes szinte lángra lobbantani és elhitetni velem, hogy a világ minden problémája, veszélye sosem ér el bennünket.
Ahogy kér, engedelmeskedem, ujjaim vállára majd tarkójára siklanak, és ajkamra könnyed mosoly ül ki, ahogy tekintete enyémbe olvad. A végtelen szerelem, boldogság és békesség, öröm csillogása azonnal megbabonáz és bár egyre hevesebben vert szívem, most egy pillanatra úgy éreztem, kihagy jó pár ütemet. Légzésem lassan alkalmazkodik övéhez s ahogy ajkaink összeforrnak, eggyé válunk. Lassan mégis szenvedélyesen csókolom, ujjaim hol nyakára siklanak, hol álla alá, s próbálok nem mozdulni ölelő karjai között.
-Időmilliomosok vagyunk...-ismétlem szavait, mikor hagyja a földre hullani felsőm, s olyan éhes pillantással mér végig, hogy félek arcom is belepirul a fürkésző tekintetbe. Ki szerettem volna élvezni minden másodpercet, minden apró érintését, s nem akartam siettetni semmit. Lassan csúsztatom ujjaim egyik tenyerére, ami derekamon pihen, s vezetem végig oldalamon, hogy aztán mellemen simíthasson végig.-Csak a tied vagyok és sosem leszek már másé.-nézek szemébe, elengedve kezét, s csípőm lassan előre mozdítom alsó ajkamba harapva. Homlokának támasztom homlokom, s mosolyodva húzom magammal, de nem hagyom, hogy megcsókolhasson. Játékosan térek ki, alig érintve ajkammal, óvatosan bele-bele harapva alsó ajkába. Bőröm sosem érzett forrósággal simul övének, s ujjaim lassan táncolnak végig hasfalán, de még nem érintem az egyre jobban lüktető, s combomnak nyomódó férfiasságát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Jún. 18, 2017 6:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Fogalmam sincs - rázom meg a fejem Les kérdésére. Nincs nálam óra, és a városi órát sem lehet látni innen. - De hát nem mindegy? - kérdezem aztán. Holnap vasárnap, nem vár a munka bennünket, így hát a ma este, és a holnap is egész nap a miénk. - Annyi, amennyi. Időmilliomosok vagyunk - mormolom kedvesen, aztán ahogy Les az ölembe kuporodik és vizes fejem a nyakába hajtom, érzem, hogyan peregnek végig mindkettőnk testén a maradék vízcseppek.
- Nézz csak rám... - kérem Les-t, és amikor tekintete belefúródik az enyémbe, hatalmasat dobban a szívem a kobaltkék pillantás láttán. Egyszerűen semmi mást nem látok benne, csak az őszinte, minden felett álló boldogságot. Létezhet vajon egyetlen férfi, vagy férj számára is nagyobb öröm annál, mint ha tudja, hogy így érez élete párja? Aligha.
Kissé nagyobb sötétség borul ránk, ahogy a szomszéd eloltja a kerti lámpáit, és mikor bevonulnak a házba, ránk szakad a csend. Csak néhány kései varjú károgását hallani, a tücskök ciripelését, és az éjszaka hangjait, amik életre kelnek körülöttünk. Aztán a figyelmem eltereli egy forró, édes csók, ahogy Les ajka az enyémhez ér, és mintha tűz kezdene perzselni mindkettőnket, érzem hogyan válik forróvá mindkettőnk bőre. Ujjaim játékosan futnak végig szerelmem hátán, mígnem rátalálok a bikini felsőjének madzagjára, és egy mozdulattal oldom ki, hogy aztán mohó és elismerő szemmel nézzem, hogyan hullik le róla a parányi textil, és olyan belegyönyörködve bámulok a napvilágra bukkanó két keblet, mintha most látnám életemben először.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Jún. 18, 2017 4:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

-Imádom ezt a rossz szokásod.-vallom be őszintén, hisz bár háttal áll nekem, a bőrén csillogó vízcseppek tánca a félhomályban, olyanná varázsolja hátát, mintha megannyi apró gyémántban forgolódott volna meg, s izmos vállai még inkább kitűnnek, körvonalazódnak előttem.
Mellette állni, hagyni, hogy minden elbűvöljön, a jelen, a kert, a közös jövő gondolata, egész testem átjáró melegséget vonz maga után. Végtelen nyugalommal fonom karjaim át derekán, hajtom fejem övének, ahogy vállára támasztom állam, s a lemenő Nap sugarait kémlelem az égen.
Ismét megborzongok, de ezúttal már érintése váltja ki belőlem ezt, ahogy ujjai végigtáncolnak nedves bőrömön.
-Néhány óra...?-próbálok nem lehunyt szemmel suttogni, de épp ezt teszem. Ahogy megfordul ölelésemben, visszaereszkedem a lábujjaimról, s ha kezei nem derekam ölelnék, lehet, hogy már nem állnék a két lábamon. A szemében égő tűz szinte azonnal elkezd felemészteni, és ajkamra azonnal mosoly szökik, mikor ujjaink összefonva az egyik székhez vezet.-Semmi. De ki tudja, mi áll még előttünk. Kezdésnek talán nem is rossz.-suttogom, ahogy ölébe húz és fejét nyakamba fúrja, míg ujjaim elengedik a törölközőt, amit eddig vállam köré csavartam, s hagyom, hogy hátamon végigcsúszva ölébe hulljon.-Soha nem fogom hagyni, hogy ez elmúljon.-suttogom, és mikor a szomszéd ablakából kiszűrődő fény elalszik, ezzel szinte teljesen sötétbe burkolva arcát, gyengéden végighúzom ujjaim vállán, s álla alá nyúlva, lassan és óvatosan ízlelem meg ajkait. Lassan és érzékien csókolom, egyre jobban átadva magam a csendes estének, szinte alig mozdulva, bőröm mégis forróvá változik, s a testemen lefelé haladó vízcseppek lassan teljesen eltűnnek bőrömről.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Jún. 18, 2017 3:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Hát, nem mondhatod, hogy neked ellenedre szokott lenni a gyerekgyártás gyakorlása. Legalábbis eddig nem panaszkodtál nekem - válaszolom, majd elgondolkodom a szavain. Igaz, ha a lakóautóban foganna meg a gyerekünk, az olyan lenne, mint mikor a kör visszatér önmagába. Ott kezdődött el köztünk minden komoly érzelem, és ez tenné fel rá a koronát. Aztán úgy döntök, nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Mindegy a hely, és a mikor is. A lényeg semmi más nem lesz, csak a végeredmény: egy apró, rúgkapáló Wolfswood.
Ahogy kimászunk a medencéből, és Les vállára terítem a törülközőt, elvigyorodom kissé a szavain.
- Ironikus? Annyira azért mégsem. Mint látod, nekem eszem ágában sincs törülközni, csak hogy hű maradjak ezen rossz szokásomhoz - dünnyögöm csendesen, aztán mikor Les mögém lép, és átkarol, önkéntelen is az ő karjaira fonom a sajátomat, így állunk a kertben néma meghittségben, gyönyörködve a virágokban, és a lassan leszálló alkonyatban.
"Az otthonunk". Még mindig kissé különösen ízlelgetem ezt a szót, kb úgy, mint a lottómilliomos a pénznyereményének a tudatát. Talán Ádám és Éva nézhette úgy az édenkertet, ahogy én ezt a parányi területet, amit a közös menedékünknek mondhatok.
- A program nem tűnik rossznak - bólintok aztán elgondolkodva Les szavaira. - De én jobb szeretném ma éjjelre mellőzni a takarót, meg az ágyat is. Legalábbis még néhány órán át - nyúlok hátra, hogy kezem végigfuttassam Les combján. - Tudod, mindjárt leszáll a sötétség. A szomszédok bevonulnak... senki nem láthat bennünket. Itt akarlak... a kert zöld pázsitján, a vörösfák és virágok édes illata közepette, a fáklyák fényében. Mi lehetne romantikusabb ennél? - kérdezem, majd sarkon fordulok szerelmem ölelő karjaiban, kezénél fogva az egyik székhez vezetem, és miközben kényelmesen elnyúlok a pihenőágyon, Les-t az ölembe ültetem, és nyakába fúrom a fejem, nagyot szippantva bőrének az illatából.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 17, 2017 6:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Elnevetem magam és megforgatom szemeim. Valahogy máris látom magam előtt, ahogy az éjszaka hol én hol pedig ő az, aki felkel a síró gyerekhez. A lakásválasztás ebből a szempontból kifejezetten jól sikerült. Akadt üres szoba, épp a mienkkel szemben. Pont minden célnak megfelelt, jelenleg még üresen ácsorgott, pár dobozzal, amit még nem pakoltunk ki, de idővel annak is eljön az ideje, hogy a fehér falat vicces tapéta váltsa, a csendet pedig gügyögés.
-Hát persze, hogy élvezed! Végül is mindent megteszünk majd, hála a két hetes fogadásunk megszegésének is.-nevetek elégedetten, majd nagyot sóhajtok.-Hát, nem az útszéli sziklára gondoltam jelenleg. De mondjuk a lakókocsi is életszerű lenne. Végül is, részben minden ott kezdődött, nem igaz?-kellemes emlékek fűznek oda, s tekintettel arra, hogy pár napja épp azon a helyen fogant meg a gondolat fejemben, ami a mi lenne ha belevágnánk dolgot illette.
-Tudom, hogy ezen leszel. És épp ezért imádlak annyira.-nézek rá elégedetten, és büszkén, s ahogy kimászik a medencéből, én is követem példáját.
Hunyorogva figyelem, ahogy körém tekeri a törülközőt és még fejem is kicsit oldalra billentem, aminek hála nedves hajam is vállam elé omlik.
-Remélem tudod, hogy ezt most kicsit ironikus mozdulat volt tőled.-de cseppet sem bánom a gesztust, ez arcomon is tökéletesen látszik.-De egyáltalán nem fázom, egyébként.-figyelem mozdulatait, majd érzékelem a gerincemen végigszaladó bizsergést és egy pillanatra torkomban a csomót, amitől muszáj nagyot nyelnem.-Ez nagyon szép.-jegyzem meg, végigmérve a kertet, és mögé lépek, átkarolva derekát, állam pedig vállára csúsztatom, kicsit lábujjhegyre emelkedve.-Ha még nem mondtam volna, imádom ezt a helyet. Az otthonunk. De azt hiszem még kicsit szeretném itt élvezni veled a fáklyák fényében az estét, aztán bebújni a takaró alá és megmutatni, hogy téged mennyire szeretlek.-suttogom fülébe, de nem mozdulok. Végtelen nyugalommal tölt el a ránk ereszkedő szürkület, a lemenő Nap utolsó sugarai, a közelsége, ahogy még most is forró bőre enyémhez simul.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Jún. 16, 2017 5:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Egymással szemben tapossuk a vizet szótlanul, csak a gondolatainkba mélyedbe. Les közben úgy fürkész engem, mintha már a jövőben látna, és azon morfondírozna, mennyire birkózom majd meg olyan kevésbé nemes feladatokkal, mint a pelenkázás meg a büfiztetés. Én meg titokban leképzelem Les-t jókora pocakkal, és néma fohászt küldök az ég felé, hogy képes legyek majd zökkenőmentesen átvészelni a hormonoktól még nyűgösebb természetét. Ha ezen a problémán túl leszünk, akkor már tényleg senki és semmi nem választ szét minket. Egyébként meg, inkább kijövök néha, ha már végképp nem bírom idegekkel a dolgot, és bemártogatom a fejem a hideg vizű medencébe amíg le nem higgadok, de legalább tudni fogom, hogy kikért és miért csinálom az egészet.
- Édesem... - rázom meg aztán vizes fejemet - a mi életünk is kb olyan "unalmasan" kezdődött el - macskakörmözök a levegőbe. - Én unalmasnak nem mondanám, kimondottan élvezem a gyerekvállalás próbálkozási folyamatát - teszem hozzá hamiskásan. - Egyébként meg, az azért mégis romantikusabb lenne azt mondani, hogy fiam, éjjel a csillagok alatt fogantál, mint azt, hogy valamelyik útszéli szikla mellett - fintorgom el magam kissé. - Ne légy hangulatgyilkos. Majd megteremtjük hozzá a legmegfelelőbb hangulatot és helyzetet - kapaszkodom aztán ki a partra, és kihúzom Les-t is a vízből, még mielőtt teljesen szétáznánk.
- Várj egy keveset - lépek be a házba, de alig egy perc múlva fordulok is vissza, egy jókora törülközőt borítok Les vállaira, nehogy megfázzon, és kissé elvigyorgom magam a helyzet abszurditásán, hogy ezúttal én ragaszkodom ehhez a művelethez, majd a magammal hozott gyufával meggyújtom a kert fáklyáit, amitől azonnal meghitt hangulat ereszkedik le ránk. Ahogy közeledik az alkony, megtelik a levegő virágok édes illatával, és a kis fáklyák körül máris megjelenik pár éjjeli lepke és szentjánosbogár.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Jún. 14, 2017 8:39 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Figyelmesen hallgatom a jó feleségről alkotott véleményét, és el-el mosolyodom, mikor a jövő is szóba kerül, a család. Egyszerre tűnik mindez távolinak és végtelenül közelinek, olyannak, amit el tudok képzelni, amibe bele tudom magam élni, s olyasminek, amit egyáltalán nem tudok elképzelni sem magamról, sem kettőnkről. Nem gondolom, hogy képtelenek lennénk rá vagy bármi ilyesmi, csak amíg nem vagyunk benne az egészben, még ha el is tudom képzelni, ahogy álomba ringatja a fiát vagy épp lányát, akkor sem tudom a jelen helyzetet átalakítani arra. Mégis végtelenül boldoggá tesz, ahogy gondolkodik.
-Talán igazad lehet.-merengek, de nem sokáig, kihasználom a lehetőségeim és a víz alá rántom, magammal, s el sem engedem, míg összes levegőnk el nem fogy. Felbukkanva a víz alól, jót nevetek arckifejezésén, boldogan simítom hátra hajam, mely így részben vállamra tapad részben pedig a víz tetején úszik, terül el körülöttem.
Meglepettséget színlelve vigyorodom el, s aztán ártatlan arcot vágva úgy teszek, mintha nem hatna rám sehogy sem a gondolat, a szituáció, amit felvázolt.
-Hmm…-dünnyögöm lehunyt szemmel, amikor végigsimít vállamon.-Szóval romantikus…valóban. Bár, ha jobban belegondolok…-döntöm oldalra fejem, és sejtelmes mosollyal folytatom-Eddig elég spontánok voltunk. Ha mesélnénk neki a gyerekkorunkról, mikor már abban a korban van, még a végén feltenné a kérdést, hogy hogy a fenébe lehet ilyen unalmas az ő történetének kezdete?-mosolyogok, aztán vállat vonok –Bár, attól még tetszik a felvázolt terv. Még akár lehet olyan gyerek is, mint én. Nem a szülői példa vagy a gyerekkor vagy bármi más, de ki tudja, hogy a kirándulás alatt mindig kéznél lesz-e a lakóautó vagy a szállás…-vezetem homályos és sejtelmes képzelgések közé.-Viszont még van pár óránk estig, szóval használjuk ki az időt.-nézek a lefelé tartó fényes korongra, bár hála a nyári időnek, kicsit hosszabbak a nappalok és később lesz kellő sötétség körülöttünk.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Jún. 13, 2017 5:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Szerintem a jó házasság titka, hogy a felek kiegészítik egymást. Mi pedig pontosan ilyenek vagyunk - akár a jin, meg a jang. Van, amiben én vagyok erős, van amiben Les. Ő néha határozottabb, és kemény kézzel vezeti az életünket, és nem tűr ellentmondást olyan dolgokban, amiket én talán hajlamos lennék ellinkelni. Én meg otthon vagyok a konyhában, ahol ő már kevésbé, szerintem egyszerűen bárhogy is nézzük, de így kerek a mi történetünk.
- Erősen kétlem, hogy a jó feleség ismérve az lenne, hogy megállja a helyét a konyhában - mondom ki őszintén amire gondolok. - Sokkal inkább az, hogy irányítsa a családot. Szerintem ez egy feleség dolga. A férfi a támasz, akinek a legjobban nyomja a vállait a felelősség, de a nő a főnök minden kapcsolatban, bár ez kimondatlan tény és igazság. Egy nő ha nem tartaná össze a háztartást, a gyerekeket, akkor talán szétesne az egész kis mikroközösség, amit család néven szoktak emlegetni. Szóval hidd el, ha megszületik a legkisebb Wolfswood, lesz dolgod bőven. Cserébe vállalom, hogy etetlek és jól tartalak majd titeket. Munkamegosztás - tárom szét a karjaimat, aztán kissé kizökkent, ahogy kapok Les-től egy adag vizet, majd gyorsan egérutat nyer.
- Igen, de... - kezdek bele, viszont már nem jutok el a mondat végére, mert elkapja a nyakam, és egy csók kíséretében a víz alá húz, és addig nem is enged el, míg a megfulladás határára nem kerülünk. Egy hangos hörgéssel bukom fel, és szaporán kapkodok levegő után - két okból kifolyólag is.
- Nos... - köszörülgetem a torkomat - nagyon csábító az ajánlat, de szeretném megvárni az estét. Már csak azért is, mert akkor legalább nyugodtan pucérkodhatok. Nincs kedvem ahhoz, hogy valamelyik szemfüles szomszéd felnyomjon közszemérem sértés miatt. De gondolj csak bele... este... fáklyafényben...a szürkülő égbolt alatt, a még akkor is forró levegőben, és a kellemesen hűvös vízben - suttogom sokat sejtetően, és végigsimítom Les vállát. - Azt hiszem, az lenne a legromantikusabb, ha egyszer majd itt, vagy esetleg épp a betervezett kirándulás közben foganna meg a gyerekünk.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Jún. 13, 2017 4:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Hangosan és végtelen őszinteséggel nevetem el magam, ahogy megjelenik előttem a felvázolt kép, s szinte érzem ,ahogy gyomromban lépcsőzni kezd a nemrég elfogyasztott tészta.
-Egyenlőre nem is vagy kövér. De az biztos, ha én az leszek, azt rád fogom kenni. Ha te pedig rám… na ettől nem félek. Nem vagyok konyhatündér, ezt te is tudod. Még akkor is, ha most máshogy gondolod. A tipikus jó feleségtől mindenben távol állok.-ezt nem magam ellen mondom, nem mentegetőzöm, szimpla és egyszerű őszinteséggel tényeket közlök. Mondjuk azt, hogy eddig nem nagyon evett mást a rántottámon kívül, na meg a reggeli kávén kívül, de azt nem is biztos, hogy más sem tudja megcsinálni, sőt. Az annyira alap dolognak tűnt, hogy el sem gondolkodtam volna rajta képes vagyok-e rá vagy sem.
Ahogy elém ér, beszorítva engem ezzel a medence és maga közé, azonnal kapok a lehetőségen, s kicsinyesen, gyerekesen, de jó adag vizet fröcskölök képébe, ezzel megakadályozva, hogy tovább folytassa a gondolatot. Értettem mire gondol, de nem akartam ilyesmin rágódni. Élni akartam és élvezni azt, ami megadatott.
-És? Ki mondta, hogy menekülni akarok? Én megvárnám az esttét. Ígértél valami olyasmit, aminek köze volt ahhoz, hogy nincs rajtad ruha…-kezdek bele, közelebb úszva hozzá.-Ugyanakkor estéről is beszélsz. Telhetetlen lennél? Mert a világért sem rontanám el a kedved, ellenben a vereséged kifejezetten előnyömre vált. De ki is használhatom azt, nem igaz? -érdeklődöm kíváncsian, mikor már egészen közel kerültem hozzá, s ismét nyakába csimpaszkodom, majd magammal húzom a víz alá, míg olyan hévvel csapok le ajkára, hogy menekülésre vagy a helyzetből való kihátrálásra esélyt sem adok neki. Fülemben egyszerre dobol hangos szívverésem és a víz morajlása, távolról pedig a madarak hangja és a város zaja.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Jún. 13, 2017 3:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Eddig mindig te aggódtál azért, hogy egyszer elhízol a főztömtől, és én biztosítottalak róla, hogy súlyosabb egyéniségként sem lenne kifogásom ellened, most meg fordult a kocka. Igazából azt hiszem, örülhetünk, hogy a nappali egyik fala egy az egyben lehúzható üveg, mert ha tényleg mindketten túl nagyra terebélyesednénk, csak simán kigurulunk a medencéhez, aztán meg visszagurulunk - vigyorgok, aztán csak megrázom a fejem. - Kétlem, hogy én valaha tévé előtt sörözős tohonyává válnék. Talán majd egyszer, ősz és nyugdíjas koromban, ha már nem lesz energiám semmi máshoz. De egyelőre még nem terveztem ilyesmit - simítom hátra víztől csöpörgő fürtjeimet, aztán elgondolkodva nézek Les-re.
- Nem, félreértettél - mondom aztán határozottan. - Nem rágódok a múlton, és ez nem olyasféle félelem. Hanem csak olyasmi, mint amikor az ember reggel felébred, és nyújtózás közben eszébe jut, hogy milyen szépet is álmodott, és szeretne oda visszajutni, de nem lehet. Szóval, inkább afféle félelem, hogy nem akarok egy szép álomból felkelni. Nem amolyan para-féle, hogy jaj, mi lesz, ha.... - magyarázkodom, majd odatempózok szívem szerelméhez, és belekapaszkodom a medence szélébe, de még mielőtt folytathatnám, máris egy adag víz érkezik a képembe - mintha még nem szoktam volna meg - majd Les gyorsan elsiklik a környékemről, mielőtt bosszúra ragadtatnám magam.
- Hm... - nézek utána, miután a vizet nagy ívben kiköptem - igazán kár, hogy elszaladtál, vagyis elúsztál. Tudod, épp azon morfondíroztam, vajon hogy lenne kényelmesebb, így, hogy a medence szélét fogod, miközben hátulról hozzád simulok - demonstrálom a mozdulatot - vagy épp úgy, hogy én a széles, kényelmes lépcsőn ülök, veled az ölemben? - vonogatom a szemöldökömet. - Édesem, mint már mondtam, önként beismerem a vereségemet. Sajnálom, de esténél tovább nem menekülsz tőlem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Jún. 11, 2017 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Igaza volt. Imádtam mellette aludni, s ha nem volt mellettem, kifejezetten rosszul aludtam, vagy a plafont bámultam ébren. Az elmúlt másfél évben kevésszer nem aludt mellettem, de azokat az alkalmakat, amikor ez így volt, nem akartam volna átélni újra. Miért? Lássuk csak. Vagy a Hold vonzása volt a probléma okozója, vagy valami vita. Túl jó volt vele itt és most.
Érzem, ahogy figyel, mikor beugrom a vízbe, majd kiemelkedve annak fejszínére, arcom a Nap felé emelem. Elmosolyodva nézek rá, amikor feláll és a medence szélére ül, majd beleereszkedik a vízbe.
-Kis felesleggel is tetszenél, nyugi.-mérem végig, bár még ettől az állapottól is messze, nagyon messze van.-Igazad volt, vagy van. Levettél a lábamról. De ha igazi papucs férj leszel, aki pocakot növeszt és a délutáni meccset bámulja, komolyan lábtörlőként végzed.-nevetek, mikor közelebb ér hozzám, a víz felszínről én is függőlegesbe ereszkedem, taposva magam alatt a vizet.
Rosszallóan rázom meg fejem, és úszom elé, hogy aztán átkarolhassam nyakát.
-Tudod mit? Ha ez egy álom is, örülök, hogy veled lehetek benne.-biztosítom, s bár ő nem láthatja, de elmosolyodom azon, amikor a gyűrű megcsillan ujjamon, tarkóján pihenő kezemen.-Az se érdekel, ha ez mind álom volt eddig, mert egy szép álom volt. De nem, ez a valóság.
És meg kell tanulnunk élvezni minden percét, emlékszel. Nem a múlton a jövőn rágódni.
-a megállapodásunk része volt ez, és egész jól kezdtünk ebbe jók lenni.-Szóval, ne merészelj nekem itt félelemről papolni Chriest Wolfswood, mert ha elfelejtetted volna, boszorkány vagyok. És sok mindenre képes vagyok.-fenyegetem, de szemem úgy csillog, hogy mást sem láthat belőle, csak őszinte szerelmem jelét.-Ne merészelj nekem álmokról meg felébredésről beszélni.-simítok végig borostás arcán, majd fröcskölök arcába jó adag vizet és lököm el magam tőle, mielőtt könnyű bosszút állhatna rajtam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Jún. 11, 2017 3:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Ugyan már szívem - legyintek, mikor utalást tesz rá, hogy ha kitúrnám a térfeléről, külön hálószobát rendezne be nekünk. - Mintha tudnál bármikor is nélkülem aludni. Mi ketten már úgy összeforrunk még álmunkban is, mint a jin meg a jang - vonok vállat, és azt hiszem, mindketten tisztában vagyunk vele, hogy ez az igazság. Ő sem alszik nyugodtan, ha nem bújik hozzám, és én sem, ha nem érzem az orromban hajának és bőrének illatát. Olyan nekünk a másikunk, mint a nyugtalan embereknek a nyugtató vagy az altató. Egyszerűen jobb tőle az éjszaka, ennyi az egész.
Les felnevet, ahogy az orrára kenek némi fagyimaradékot, aztán én is felnevetek, mikor megjegyzést tesz az önbizalmamra. Sosem voltam elszállva magamtól, de az igazságból jottányit sem engedek. Tudom, hogy levettem a lábáról a sármommal, az egyéniségemmel, és azzal, hogy nem viselkedtem vele bunkóként, és nem akartam azonnal hatállyal magam alá teperni. Talán mert már az első éjszaka alatt éreztem, mikor még csak békén aludtunk egymás mellett, hogy én ezt a nőt nem csak néhány alkalomra akarom.
Nézem, ahogy feltápászkodik, aztán kecsesen a medencébe ugrik, és néhány tempó után felbukkan a másik oldalon. Ahogy megrázza haját, vízcseppek fröccsennek szerteszét, és a rajtuk megtörő fényben egyetlen pillanatig ezernyi apró gyémánttá változnak. A látvány szemet gyönyörködtető....kár, hogy túl gyorsan vége.
- Meghoztad a kedvem - állok talpra magam is. - Talán jó lesz lemozogni az ebédet, hogy nehogy a végén az én fekrészemen jobban ki legyen taposva a matrac, mint a tiéden - mosolygok, aztán követem a vízbe, bár én nem ugrom fejest - ilyen és ennyi ebéddel a gyomromban nem tanácsos - csak leülök a medence szélén, úgy merülök el, aztán - mintha csak versenyen lennék - tempózok néhány hosszat fel s alá.
- Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a mi házunk - állok meg aztán a vizet taposva. - Néha félek, hogy felébredek, és semmivé lesz ez az egész, veled egyetemben.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vissza az elejére Go down
 

Udvar és medence

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Ház és udvar
» Tavaszudvar
» Valahol az Udvar egyik útján

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 12:22 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3