Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Jún. 18, 2017 3:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Hát, nem mondhatod, hogy neked ellenedre szokott lenni a gyerekgyártás gyakorlása. Legalábbis eddig nem panaszkodtál nekem - válaszolom, majd elgondolkodom a szavain. Igaz, ha a lakóautóban foganna meg a gyerekünk, az olyan lenne, mint mikor a kör visszatér önmagába. Ott kezdődött el köztünk minden komoly érzelem, és ez tenné fel rá a koronát. Aztán úgy döntök, nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Mindegy a hely, és a mikor is. A lényeg semmi más nem lesz, csak a végeredmény: egy apró, rúgkapáló Wolfswood.
Ahogy kimászunk a medencéből, és Les vállára terítem a törülközőt, elvigyorodom kissé a szavain.
- Ironikus? Annyira azért mégsem. Mint látod, nekem eszem ágában sincs törülközni, csak hogy hű maradjak ezen rossz szokásomhoz - dünnyögöm csendesen, aztán mikor Les mögém lép, és átkarol, önkéntelen is az ő karjaira fonom a sajátomat, így állunk a kertben néma meghittségben, gyönyörködve a virágokban, és a lassan leszálló alkonyatban.
"Az otthonunk". Még mindig kissé különösen ízlelgetem ezt a szót, kb úgy, mint a lottómilliomos a pénznyereményének a tudatát. Talán Ádám és Éva nézhette úgy az édenkertet, ahogy én ezt a parányi területet, amit a közös menedékünknek mondhatok.
- A program nem tűnik rossznak - bólintok aztán elgondolkodva Les szavaira. - De én jobb szeretném ma éjjelre mellőzni a takarót, meg az ágyat is. Legalábbis még néhány órán át - nyúlok hátra, hogy kezem végigfuttassam Les combján. - Tudod, mindjárt leszáll a sötétség. A szomszédok bevonulnak... senki nem láthat bennünket. Itt akarlak... a kert zöld pázsitján, a vörösfák és virágok édes illata közepette, a fáklyák fényében. Mi lehetne romantikusabb ennél? - kérdezem, majd sarkon fordulok szerelmem ölelő karjaiban, kezénél fogva az egyik székhez vezetem, és miközben kényelmesen elnyúlok a pihenőágyon, Les-t az ölembe ültetem, és nyakába fúrom a fejem, nagyot szippantva bőrének az illatából.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 17, 2017 6:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Elnevetem magam és megforgatom szemeim. Valahogy máris látom magam előtt, ahogy az éjszaka hol én hol pedig ő az, aki felkel a síró gyerekhez. A lakásválasztás ebből a szempontból kifejezetten jól sikerült. Akadt üres szoba, épp a mienkkel szemben. Pont minden célnak megfelelt, jelenleg még üresen ácsorgott, pár dobozzal, amit még nem pakoltunk ki, de idővel annak is eljön az ideje, hogy a fehér falat vicces tapéta váltsa, a csendet pedig gügyögés.
-Hát persze, hogy élvezed! Végül is mindent megteszünk majd, hála a két hetes fogadásunk megszegésének is.-nevetek elégedetten, majd nagyot sóhajtok.-Hát, nem az útszéli sziklára gondoltam jelenleg. De mondjuk a lakókocsi is életszerű lenne. Végül is, részben minden ott kezdődött, nem igaz?-kellemes emlékek fűznek oda, s tekintettel arra, hogy pár napja épp azon a helyen fogant meg a gondolat fejemben, ami a mi lenne ha belevágnánk dolgot illette.
-Tudom, hogy ezen leszel. És épp ezért imádlak annyira.-nézek rá elégedetten, és büszkén, s ahogy kimászik a medencéből, én is követem példáját.
Hunyorogva figyelem, ahogy körém tekeri a törülközőt és még fejem is kicsit oldalra billentem, aminek hála nedves hajam is vállam elé omlik.
-Remélem tudod, hogy ezt most kicsit ironikus mozdulat volt tőled.-de cseppet sem bánom a gesztust, ez arcomon is tökéletesen látszik.-De egyáltalán nem fázom, egyébként.-figyelem mozdulatait, majd érzékelem a gerincemen végigszaladó bizsergést és egy pillanatra torkomban a csomót, amitől muszáj nagyot nyelnem.-Ez nagyon szép.-jegyzem meg, végigmérve a kertet, és mögé lépek, átkarolva derekát, állam pedig vállára csúsztatom, kicsit lábujjhegyre emelkedve.-Ha még nem mondtam volna, imádom ezt a helyet. Az otthonunk. De azt hiszem még kicsit szeretném itt élvezni veled a fáklyák fényében az estét, aztán bebújni a takaró alá és megmutatni, hogy téged mennyire szeretlek.-suttogom fülébe, de nem mozdulok. Végtelen nyugalommal tölt el a ránk ereszkedő szürkület, a lemenő Nap utolsó sugarai, a közelsége, ahogy még most is forró bőre enyémhez simul.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Jún. 16, 2017 5:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Egymással szemben tapossuk a vizet szótlanul, csak a gondolatainkba mélyedbe. Les közben úgy fürkész engem, mintha már a jövőben látna, és azon morfondírozna, mennyire birkózom majd meg olyan kevésbé nemes feladatokkal, mint a pelenkázás meg a büfiztetés. Én meg titokban leképzelem Les-t jókora pocakkal, és néma fohászt küldök az ég felé, hogy képes legyek majd zökkenőmentesen átvészelni a hormonoktól még nyűgösebb természetét. Ha ezen a problémán túl leszünk, akkor már tényleg senki és semmi nem választ szét minket. Egyébként meg, inkább kijövök néha, ha már végképp nem bírom idegekkel a dolgot, és bemártogatom a fejem a hideg vizű medencébe amíg le nem higgadok, de legalább tudni fogom, hogy kikért és miért csinálom az egészet.
- Édesem... - rázom meg aztán vizes fejemet - a mi életünk is kb olyan "unalmasan" kezdődött el - macskakörmözök a levegőbe. - Én unalmasnak nem mondanám, kimondottan élvezem a gyerekvállalás próbálkozási folyamatát - teszem hozzá hamiskásan. - Egyébként meg, az azért mégis romantikusabb lenne azt mondani, hogy fiam, éjjel a csillagok alatt fogantál, mint azt, hogy valamelyik útszéli szikla mellett - fintorgom el magam kissé. - Ne légy hangulatgyilkos. Majd megteremtjük hozzá a legmegfelelőbb hangulatot és helyzetet - kapaszkodom aztán ki a partra, és kihúzom Les-t is a vízből, még mielőtt teljesen szétáznánk.
- Várj egy keveset - lépek be a házba, de alig egy perc múlva fordulok is vissza, egy jókora törülközőt borítok Les vállaira, nehogy megfázzon, és kissé elvigyorgom magam a helyzet abszurditásán, hogy ezúttal én ragaszkodom ehhez a művelethez, majd a magammal hozott gyufával meggyújtom a kert fáklyáit, amitől azonnal meghitt hangulat ereszkedik le ránk. Ahogy közeledik az alkony, megtelik a levegő virágok édes illatával, és a kis fáklyák körül máris megjelenik pár éjjeli lepke és szentjánosbogár.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Jún. 14, 2017 8:39 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Figyelmesen hallgatom a jó feleségről alkotott véleményét, és el-el mosolyodom, mikor a jövő is szóba kerül, a család. Egyszerre tűnik mindez távolinak és végtelenül közelinek, olyannak, amit el tudok képzelni, amibe bele tudom magam élni, s olyasminek, amit egyáltalán nem tudok elképzelni sem magamról, sem kettőnkről. Nem gondolom, hogy képtelenek lennénk rá vagy bármi ilyesmi, csak amíg nem vagyunk benne az egészben, még ha el is tudom képzelni, ahogy álomba ringatja a fiát vagy épp lányát, akkor sem tudom a jelen helyzetet átalakítani arra. Mégis végtelenül boldoggá tesz, ahogy gondolkodik.
-Talán igazad lehet.-merengek, de nem sokáig, kihasználom a lehetőségeim és a víz alá rántom, magammal, s el sem engedem, míg összes levegőnk el nem fogy. Felbukkanva a víz alól, jót nevetek arckifejezésén, boldogan simítom hátra hajam, mely így részben vállamra tapad részben pedig a víz tetején úszik, terül el körülöttem.
Meglepettséget színlelve vigyorodom el, s aztán ártatlan arcot vágva úgy teszek, mintha nem hatna rám sehogy sem a gondolat, a szituáció, amit felvázolt.
-Hmm…-dünnyögöm lehunyt szemmel, amikor végigsimít vállamon.-Szóval romantikus…valóban. Bár, ha jobban belegondolok…-döntöm oldalra fejem, és sejtelmes mosollyal folytatom-Eddig elég spontánok voltunk. Ha mesélnénk neki a gyerekkorunkról, mikor már abban a korban van, még a végén feltenné a kérdést, hogy hogy a fenébe lehet ilyen unalmas az ő történetének kezdete?-mosolyogok, aztán vállat vonok –Bár, attól még tetszik a felvázolt terv. Még akár lehet olyan gyerek is, mint én. Nem a szülői példa vagy a gyerekkor vagy bármi más, de ki tudja, hogy a kirándulás alatt mindig kéznél lesz-e a lakóautó vagy a szállás…-vezetem homályos és sejtelmes képzelgések közé.-Viszont még van pár óránk estig, szóval használjuk ki az időt.-nézek a lefelé tartó fényes korongra, bár hála a nyári időnek, kicsit hosszabbak a nappalok és később lesz kellő sötétség körülöttünk.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Jún. 13, 2017 5:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Szerintem a jó házasság titka, hogy a felek kiegészítik egymást. Mi pedig pontosan ilyenek vagyunk - akár a jin, meg a jang. Van, amiben én vagyok erős, van amiben Les. Ő néha határozottabb, és kemény kézzel vezeti az életünket, és nem tűr ellentmondást olyan dolgokban, amiket én talán hajlamos lennék ellinkelni. Én meg otthon vagyok a konyhában, ahol ő már kevésbé, szerintem egyszerűen bárhogy is nézzük, de így kerek a mi történetünk.
- Erősen kétlem, hogy a jó feleség ismérve az lenne, hogy megállja a helyét a konyhában - mondom ki őszintén amire gondolok. - Sokkal inkább az, hogy irányítsa a családot. Szerintem ez egy feleség dolga. A férfi a támasz, akinek a legjobban nyomja a vállait a felelősség, de a nő a főnök minden kapcsolatban, bár ez kimondatlan tény és igazság. Egy nő ha nem tartaná össze a háztartást, a gyerekeket, akkor talán szétesne az egész kis mikroközösség, amit család néven szoktak emlegetni. Szóval hidd el, ha megszületik a legkisebb Wolfswood, lesz dolgod bőven. Cserébe vállalom, hogy etetlek és jól tartalak majd titeket. Munkamegosztás - tárom szét a karjaimat, aztán kissé kizökkent, ahogy kapok Les-től egy adag vizet, majd gyorsan egérutat nyer.
- Igen, de... - kezdek bele, viszont már nem jutok el a mondat végére, mert elkapja a nyakam, és egy csók kíséretében a víz alá húz, és addig nem is enged el, míg a megfulladás határára nem kerülünk. Egy hangos hörgéssel bukom fel, és szaporán kapkodok levegő után - két okból kifolyólag is.
- Nos... - köszörülgetem a torkomat - nagyon csábító az ajánlat, de szeretném megvárni az estét. Már csak azért is, mert akkor legalább nyugodtan pucérkodhatok. Nincs kedvem ahhoz, hogy valamelyik szemfüles szomszéd felnyomjon közszemérem sértés miatt. De gondolj csak bele... este... fáklyafényben...a szürkülő égbolt alatt, a még akkor is forró levegőben, és a kellemesen hűvös vízben - suttogom sokat sejtetően, és végigsimítom Les vállát. - Azt hiszem, az lenne a legromantikusabb, ha egyszer majd itt, vagy esetleg épp a betervezett kirándulás közben foganna meg a gyerekünk.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Jún. 13, 2017 4:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Hangosan és végtelen őszinteséggel nevetem el magam, ahogy megjelenik előttem a felvázolt kép, s szinte érzem ,ahogy gyomromban lépcsőzni kezd a nemrég elfogyasztott tészta.
-Egyenlőre nem is vagy kövér. De az biztos, ha én az leszek, azt rád fogom kenni. Ha te pedig rám… na ettől nem félek. Nem vagyok konyhatündér, ezt te is tudod. Még akkor is, ha most máshogy gondolod. A tipikus jó feleségtől mindenben távol állok.-ezt nem magam ellen mondom, nem mentegetőzöm, szimpla és egyszerű őszinteséggel tényeket közlök. Mondjuk azt, hogy eddig nem nagyon evett mást a rántottámon kívül, na meg a reggeli kávén kívül, de azt nem is biztos, hogy más sem tudja megcsinálni, sőt. Az annyira alap dolognak tűnt, hogy el sem gondolkodtam volna rajta képes vagyok-e rá vagy sem.
Ahogy elém ér, beszorítva engem ezzel a medence és maga közé, azonnal kapok a lehetőségen, s kicsinyesen, gyerekesen, de jó adag vizet fröcskölök képébe, ezzel megakadályozva, hogy tovább folytassa a gondolatot. Értettem mire gondol, de nem akartam ilyesmin rágódni. Élni akartam és élvezni azt, ami megadatott.
-És? Ki mondta, hogy menekülni akarok? Én megvárnám az esttét. Ígértél valami olyasmit, aminek köze volt ahhoz, hogy nincs rajtad ruha…-kezdek bele, közelebb úszva hozzá.-Ugyanakkor estéről is beszélsz. Telhetetlen lennél? Mert a világért sem rontanám el a kedved, ellenben a vereséged kifejezetten előnyömre vált. De ki is használhatom azt, nem igaz? -érdeklődöm kíváncsian, mikor már egészen közel kerültem hozzá, s ismét nyakába csimpaszkodom, majd magammal húzom a víz alá, míg olyan hévvel csapok le ajkára, hogy menekülésre vagy a helyzetből való kihátrálásra esélyt sem adok neki. Fülemben egyszerre dobol hangos szívverésem és a víz morajlása, távolról pedig a madarak hangja és a város zaja.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Jún. 13, 2017 3:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Eddig mindig te aggódtál azért, hogy egyszer elhízol a főztömtől, és én biztosítottalak róla, hogy súlyosabb egyéniségként sem lenne kifogásom ellened, most meg fordult a kocka. Igazából azt hiszem, örülhetünk, hogy a nappali egyik fala egy az egyben lehúzható üveg, mert ha tényleg mindketten túl nagyra terebélyesednénk, csak simán kigurulunk a medencéhez, aztán meg visszagurulunk - vigyorgok, aztán csak megrázom a fejem. - Kétlem, hogy én valaha tévé előtt sörözős tohonyává válnék. Talán majd egyszer, ősz és nyugdíjas koromban, ha már nem lesz energiám semmi máshoz. De egyelőre még nem terveztem ilyesmit - simítom hátra víztől csöpörgő fürtjeimet, aztán elgondolkodva nézek Les-re.
- Nem, félreértettél - mondom aztán határozottan. - Nem rágódok a múlton, és ez nem olyasféle félelem. Hanem csak olyasmi, mint amikor az ember reggel felébred, és nyújtózás közben eszébe jut, hogy milyen szépet is álmodott, és szeretne oda visszajutni, de nem lehet. Szóval, inkább afféle félelem, hogy nem akarok egy szép álomból felkelni. Nem amolyan para-féle, hogy jaj, mi lesz, ha.... - magyarázkodom, majd odatempózok szívem szerelméhez, és belekapaszkodom a medence szélébe, de még mielőtt folytathatnám, máris egy adag víz érkezik a képembe - mintha még nem szoktam volna meg - majd Les gyorsan elsiklik a környékemről, mielőtt bosszúra ragadtatnám magam.
- Hm... - nézek utána, miután a vizet nagy ívben kiköptem - igazán kár, hogy elszaladtál, vagyis elúsztál. Tudod, épp azon morfondíroztam, vajon hogy lenne kényelmesebb, így, hogy a medence szélét fogod, miközben hátulról hozzád simulok - demonstrálom a mozdulatot - vagy épp úgy, hogy én a széles, kényelmes lépcsőn ülök, veled az ölemben? - vonogatom a szemöldökömet. - Édesem, mint már mondtam, önként beismerem a vereségemet. Sajnálom, de esténél tovább nem menekülsz tőlem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Jún. 11, 2017 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Igaza volt. Imádtam mellette aludni, s ha nem volt mellettem, kifejezetten rosszul aludtam, vagy a plafont bámultam ébren. Az elmúlt másfél évben kevésszer nem aludt mellettem, de azokat az alkalmakat, amikor ez így volt, nem akartam volna átélni újra. Miért? Lássuk csak. Vagy a Hold vonzása volt a probléma okozója, vagy valami vita. Túl jó volt vele itt és most.
Érzem, ahogy figyel, mikor beugrom a vízbe, majd kiemelkedve annak fejszínére, arcom a Nap felé emelem. Elmosolyodva nézek rá, amikor feláll és a medence szélére ül, majd beleereszkedik a vízbe.
-Kis felesleggel is tetszenél, nyugi.-mérem végig, bár még ettől az állapottól is messze, nagyon messze van.-Igazad volt, vagy van. Levettél a lábamról. De ha igazi papucs férj leszel, aki pocakot növeszt és a délutáni meccset bámulja, komolyan lábtörlőként végzed.-nevetek, mikor közelebb ér hozzám, a víz felszínről én is függőlegesbe ereszkedem, taposva magam alatt a vizet.
Rosszallóan rázom meg fejem, és úszom elé, hogy aztán átkarolhassam nyakát.
-Tudod mit? Ha ez egy álom is, örülök, hogy veled lehetek benne.-biztosítom, s bár ő nem láthatja, de elmosolyodom azon, amikor a gyűrű megcsillan ujjamon, tarkóján pihenő kezemen.-Az se érdekel, ha ez mind álom volt eddig, mert egy szép álom volt. De nem, ez a valóság.
És meg kell tanulnunk élvezni minden percét, emlékszel. Nem a múlton a jövőn rágódni.
-a megállapodásunk része volt ez, és egész jól kezdtünk ebbe jók lenni.-Szóval, ne merészelj nekem itt félelemről papolni Chriest Wolfswood, mert ha elfelejtetted volna, boszorkány vagyok. És sok mindenre képes vagyok.-fenyegetem, de szemem úgy csillog, hogy mást sem láthat belőle, csak őszinte szerelmem jelét.-Ne merészelj nekem álmokról meg felébredésről beszélni.-simítok végig borostás arcán, majd fröcskölök arcába jó adag vizet és lököm el magam tőle, mielőtt könnyű bosszút állhatna rajtam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Jún. 11, 2017 3:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Ugyan már szívem - legyintek, mikor utalást tesz rá, hogy ha kitúrnám a térfeléről, külön hálószobát rendezne be nekünk. - Mintha tudnál bármikor is nélkülem aludni. Mi ketten már úgy összeforrunk még álmunkban is, mint a jin meg a jang - vonok vállat, és azt hiszem, mindketten tisztában vagyunk vele, hogy ez az igazság. Ő sem alszik nyugodtan, ha nem bújik hozzám, és én sem, ha nem érzem az orromban hajának és bőrének illatát. Olyan nekünk a másikunk, mint a nyugtalan embereknek a nyugtató vagy az altató. Egyszerűen jobb tőle az éjszaka, ennyi az egész.
Les felnevet, ahogy az orrára kenek némi fagyimaradékot, aztán én is felnevetek, mikor megjegyzést tesz az önbizalmamra. Sosem voltam elszállva magamtól, de az igazságból jottányit sem engedek. Tudom, hogy levettem a lábáról a sármommal, az egyéniségemmel, és azzal, hogy nem viselkedtem vele bunkóként, és nem akartam azonnal hatállyal magam alá teperni. Talán mert már az első éjszaka alatt éreztem, mikor még csak békén aludtunk egymás mellett, hogy én ezt a nőt nem csak néhány alkalomra akarom.
Nézem, ahogy feltápászkodik, aztán kecsesen a medencébe ugrik, és néhány tempó után felbukkan a másik oldalon. Ahogy megrázza haját, vízcseppek fröccsennek szerteszét, és a rajtuk megtörő fényben egyetlen pillanatig ezernyi apró gyémánttá változnak. A látvány szemet gyönyörködtető....kár, hogy túl gyorsan vége.
- Meghoztad a kedvem - állok talpra magam is. - Talán jó lesz lemozogni az ebédet, hogy nehogy a végén az én fekrészemen jobban ki legyen taposva a matrac, mint a tiéden - mosolygok, aztán követem a vízbe, bár én nem ugrom fejest - ilyen és ennyi ebéddel a gyomromban nem tanácsos - csak leülök a medence szélén, úgy merülök el, aztán - mintha csak versenyen lennék - tempózok néhány hosszat fel s alá.
- Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a mi házunk - állok meg aztán a vizet taposva. - Néha félek, hogy felébredek, és semmivé lesz ez az egész, veled egyetemben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Jún. 09, 2017 8:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Figyelem, ahogy elterül, elégedetten nézem arcát, majd magam is hátra dőlök, de én a saját mohóságomnak megálljt parancsoltam, így a bikinim nem mutat furán kicsin rajtam. Bár őt elnézve, amíg látom a kockáit, nincs probléma.
-Addig aludtál egy ágyba velem.-szúrós szemmel méregetem, és ezt akár veheti készpénznek is. Bár egyikünk sem volt az az elhízó típus, nem is szerettem volna, ha ebbe az irányba haladunk.-Az ágy túl kényelmes,
te meg túl egészséges vagy, hogy elhízz.
-tisztázom, hogy a kockázatok tekintetében sem ártana, ha figyelne magára, igaz a thai tésztám a maga jellegével kifejezetten egészséges volt.
-Ha sikítva nem is, de az tuti, hogy furcsa arcot vágtam volna. Még akkor is, ha már akkor tudtam, mit nem akarok elveszteni.-nézek rá komolyan, de esélyt sem ad további komolykodásra, ahogy a kehelyből egy adagot orromra ken.-Hé, ez nem ér.-törlöm le a fagylaltot magamról és nyalom le ujjaim nevetve, míg felé dobom az összegyűrt szalvétát.-A fene a nagy magabiztosságodba.-nevetek elégedetten, de nem cáfolom meg, ami mond. Igaza volt. Szerettem és most tökéletesnek éreztem mindent, még a kisebb viták mellett is. Pláne, hogy a mai megállapodásunk kifejezetten előnyösen hatott mindenre. Nyílt lapokkal kezdtünk játszani, és ez jó volt, egy nagy előrelépés.
-Én már most is teszek a kíváncsi szomszédságra és kipróbálom a medencét.-pattanok fel a székből és könnyed fejessel ugrok a vízbe, míg annak másik végén fel nem bukkanok a víz alól. Hajam vállam mögé söpröm, és tekintetem a magasba emelem.-Már csak pár óra. Addig én süttetem magam kicsit. És élvezem, hogy van egy, az eddigihez képest hatalmas medencénk.-fekszem fel a víz tetejére, fél szemmel figyelve rá is, mielőtt úgy ugrana be a vízbe, hogy belefullaszt a hullámokba. Az irónia viszont kiült hangomba, és valóban élveztem, ahogy a kellemesen hűvös víz átjárja egész testem, s a víz tetején lebegve élvezem a Nap cirógató sugarait.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Jún. 09, 2017 7:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ahogy Les felemleget egy hízott farkast, önkéntelenül is hasamra esik a pillantásom, de aztán csak vállat rántok. Még látni a kockáimat, ergo egy ideig még biztosan nem kell aggódnom a túlsúly miatt. Egyébként is, farkas vagyok. A magunkfajta nem hízik el olyan könnyedén, mint egy hétköznapi halandó ember.
Ásítok egy hatalmasat, és belátom, hogy Les-nek igaza volt abban, hogy a tésztája után nehéz nem hogy mozogni, de még lélegezni is. Ennek ellenére még képes vagyok magamba gyűrni a desszertet is, aztán végleg úgy dőlök hátra a székben, mint Jabba. Ha most bárki hozzáérne a hasamhoz, azt hiszem, simán belehalnék.
- Te jó ég... - simogatom gyomrom táját elégedett-keserves képpel. - Kérlek szívem, ma már ne engedj a hűtő közelébe, hacsak nem akarunk nemsokára ágyat cserélni, mert egy hájas farkas fog letúrni téged a térfeledről - nyögöm, aztán elrévedezem amikor ő is megemlíti Mexikót.
- Hát, igazából az volt az első olyan időszak, amit hosszabb ideig töltöttünk együtt. És elég jól kijöttünk, vita és veszekedés nélkül. Igazából én már valahol akkor éreztem, hogy talán te vagy az a nő, akivel egyszer majd össze szeretném kötni az életemet. Tudom, te akkor viccnek fogtad fel, de én nem annak szántam. Persze, még nem mertem neked komolyan elmondani, mert féltem, hogy sikítva rohansz majd vissza New Orleansba. De tudod... - nyúlok bele a már kiürült jégkrémes pohárba, és egy kevés maradék fagyit az ujjam hegyéről Les orrára kenek - bíztam benne, hogy egyszer majd úgy leveszlek a lábadról a sármommal, hogy úgyis igent mondasz nekem. Látod, bejött - vigyorgok pimaszul és öntelten, aztán a medence felé vándorol a pillantásom.
- Nos, a kerítés ugyan magas, de jobb lesz, ha estig magamon hagyom az úszónadrágot. De este... mondjuk olyan alkonytájt... szívesen kipróbálnám a meztelen fürdőzést is veled, amikor már akarattal sem láthat a kíváncsi szomszédság - hajtom a fejem félre, és a pilláimat rebegtetem a drágám felé.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 08, 2017 6:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Elmosolyodva figyelem, ahogy magba tömi az első adagot, amit elégedetten konstatálok, s betudom annak, hogy azon kevés dolgok közül, amit főzni tudok, ez még mindig egy jól bevált receptúra. Magam is nekilátok, de ellentétben vele én komótosan falatozom, s az első tányér után nem szedek újabb adagot, mert már az is bőven eltelít.
-Bálnaként nem, de egy elhízott farkasként igen.-nevetem el magam, ahogy lelki szemeim előtt megjelenik ez a kis kép és elképzelhetetlenül nevetségessé válik.
A dicséret hallatán kicsit kihúzom magam, de egyből fel is szólalok magam mellett s egyben ellenem is.
-Akkor sűrűben főzök. Bár a közös főzőcskézés is jó móka tudna lenni, ki kellene próbálnunk egyszer.-vetem fel a hirtelen jövő ötletet, szám szélén bujkáló mosollyal. Kifejezetten jó ötletnek tűnt, s már egyszer volt szerencsém kuktaként funkcionálni, de az inkább a csöpögő edények szárazra törlésében merült ki, mintsem a főzőtudományom fejlesztésében.
-A tészta gyorsan megvan. A fagyi pedig a te hozzávalóidból van, szóval azért nem vállalok felelősséget.-tisztázom a felhasznált forrásaim egy részét, mert ha valami, hát a vásárlás kifejezetten az ő reszortja volt, s ezt a jó szokását reméltem meg is tartja. Én ugyanis utáltam vásárolgatni, minden értelemben. Bár azon pár alkalommal, amikor a ruhatáram frissítettem, nem tett megjegyzést, ami ne lett volna ínyemre.
-Valóban olyan.-helyeslek, s ahogy elterül a széken, kinyújtom felé kezem, hogy összefonhassuk ujjaink.-De ez jó, nem?-mosolygok pilláim alól kissé félénken.-Mármint, ha jobban belegondolunk...-merengek egy sort magamban, majd hangosan is-Ott kérted meg a kezem először.Bár akkor lehet, hogy még csak viccesnek találtad, és én is, de valahogy nem bántam, hogy nekem szegezted azt a rövid kijelentést.-emlékeztetem, aztán kihúzom kezem ujjai közül és kettőnk közé tolom a fagylaltkelyhet.-A desszert a legjobb rész.-szedek kanalamra, s tartom szája elé azt, míg szinte le se veszem róla tekintetem. Ha másért nem, hát ezért a délutánért megérte a reggeli nehéz indulás.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 08, 2017 5:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Eddig ha valami oknál fogva ki akartam kissé kapcsolni, vagy úgymond kivonni magam a valóság keménységéből, akkor a motoromhoz nyúltam, és csak mentem, amerre láttam. Most rájövök, hogy találtam olyan tevékenységet, ami szintén nyugtató hatással van rám: a kerti munka. A két, munkálkodó kéz által létrehozott végeredmény látványa elégedettséggel tölt el, és noha érzek minimális fáradtságot a tagjaimban, valahogy mégsem bánom. Még a fáradtság is jóleső, és most már ugyanaz a frissen vágott fű-illat lengedez nálunk is, amit nemrég még a szomszédból hozott a meleg szellő.
Ahogy elpakolok, mintha csak tökéletesen így lenne időzítve, Les jelenik meg, és annyi kaját hoz magával, hogy csak ámulok, hogyan volt képes mindent kicipelni ide. Tökéletes terülj asztalkám vár, és a puszta illatoktól elkap az érzés, hogy sutba fogom dobni a kulturált étkezés összes szabályát.
- Szemmel látható előnyei is vannak annak, ha az ember egy boszorkánnyal él együtt - jegyzem meg, mert ennyi ételt nem hiszem, hogy varázslat nélkül elő lehet állítani ilyen minimális idő alatt, aztán egy rövid csók után letelepszem én is az asztalhoz, és nagyot szimatolok az ebéd illatából.
- Hát, ha én ezt most mind megeszem, akkor alighanem egy bálnaként fogok lubickolni, de egye fene. Mondd, hogy akkor is szeretni fogsz - villantom mosolyom Les felé, de ez csak addig tart, amíg az első adag tésztát a számba nem gyűröm. A meglepetéstől kitágult szemekkel nézek rá, és alighanem nem kell szavakkal elmondanom a teljes elragadtatásomat. Tényleg nagyon régen ettem már ehhez fogható finomságot!
- Te mondtad rám, hogy én vagyok a főnyeremény. Azt hiszem, ez pontosan fordítva van. Nem is értem, miért én vagyok kettőnk közül a szakács. Csak simán ebből a főztödből megélnénk - tömöm a fejem szaporán, és mikor kiürül a tányérom, újra szedek.
- Tudod... arra gondoltam, talán elkölthetnénk itt a vacsorát is. Bízom benne, hogy nem lesz ellenedre - teszem le aztán a villát, mikor másodszor is kiürül a tányérom, de ekkor már szuszogni is alig bírok, holott a desszert még hátra van. - Olyan, mint Mexikó - szalad ki aztán a számon. A környezet nem, de az érzés, amit magával hoz, édes emlékeket ébreszt bennem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Jún. 07, 2017 7:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Látom, hogyan hat rá a fürdőruha, mire elégedett mosollyal táncolok a konyhába és kezdek neki a főzésnek. Egy serpenyőben felmelegítem az olajat, beledobom a hagymát és a csirkefalatokat, s míg azok főni kezdenek, előkészítem a többi hozzávalót. Összekeverem a szószt, a pikáns, alig csípős fűszereket, és a régi bandám által áhított thai jellegű tésztám el is készül. Az illatoktól korogni kezd a gyomrom, s azon kapom magam mosogatás közben, hogy az idő jócskán telik és a délt már jócskán elütötte az óra. Tálcára pakolok, vállam felett hátra pillantva, szembesülök vele, hogy Chriest igen kemény munkát végzett, így a kehelybe halmozott fagylaltot is feldíszítem és elindulok az ajtó felé a tálcával. Egyensúlyozva, kicsit segítségül hívva az erőm, végül kiérek a kertbe, és minden túléli a műveletet. A medence mellett lévő asztalra pakolok, a két poharat, a megpúpozott tányérokat és a nagy fagyi kelyhet, s körbepillantok az udvaron. Ha valamibe, hát ebbe elsőre bele lehetett szeretni, s ez így is volt. A megannyi lakás közül ennek több előnye is hamar feltűnt, és a medencét bár kezdetben luxusnak éreztem, most megláttam az előnyét.
-Hmm...-mosolyodom el elégedetten, amikor az asztalhoz lép.-Valóságos vagy te?-hunyorgok, ezzel kifejezve, hogy voltaképp le vagyok nyűgözve, nem mellesleg pedig komolyan elgondolkodtat, hogy mivel is érdemeltem ki őt.-Imádom ezt a helyet.-jelentem ki a nyilvánvalót és karolom át nyakát, hogy magamhoz húzzam egy csókra, de hamar el is libbenek mellőle és leülök az egyik székre.-Több embert is tudok, akik a tésztám után alig bírtak felkelni az asztal mellől. Nem sok mindent tudok főzni, de ezt azt hiszem kijelenthetem, hogy igen. Ez a Shay-ek féle thai jellegű tészta.-mutatok a tányérra.-Ez pedig a jutalom.-mutatok a pohár fagylaltra, aminek tetején magasra púpozva áll a tejszínhab.-Gondolj mögé valami okot, ha szeretnél.-vonok vállat mosolyogva, és hirtelen olyan érzésem támad, mint mikor jó pár hónapja Mexikóban ücsörögtünk a tenger partján, és ettől csak még kellemesebben kezdem el érezni magam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Jún. 07, 2017 6:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

(háló és fürdő)

Kinyitom a kertre vezető üvegajtót, aztán kilépek a teraszra. A reggeli napnak köszönhetően már most meleg a kőpadló a lábaim alatt, és valahonnan frissen nyírt fű semmivel össze nem hasonlítható illata száll a levegőben. Igazi nyári hangulat... ennél már este lehet majd szebb. Csakhamar el is döntöm, hogy a mai vacsorát töltsük itt kinn, a medence partján, meggyújtva a kert fényeit. Alig hiszem, hogy Les-nek lenne ez ellen kifogása.
Előhúzom a hosszú nyelű hálót, és lelkiismeretes halászgatom a vízből a fadarabokat, leveleket és hasonlókat, amiket a szél hord a kertbe és a medencébe. A keringetőszivattyú halk búgással gondoskodik a mindig frissülő vízről, a kék csempék pedig egyszerűen szemet gyönyörködtetnek. Számomra Les régi lakása is egy remek kis fészeknek tűnt, pedig azért hagyott kívánnivalókat maga után, ezt nem is tudnám tagadni. Ez a mostani lakás viszont egyszerűen olyan, mint egy apró darab mennyország, vagy mint egy kacsalábon forgó palota. Álmomban sem gondoltam, hogy nekem valaha részem lehet ilyesmiben...
Ahogy végzek a medencével, úgy döntök, rendbe teszem a környéket: hát előszedem a ház mögötti kis kamrából a fűnyírót, majd egy slaggal lemosom a padlót is, aztán büszkén és elégedetten nézek végig az eredményen. Azt hiszem, Lesnek is tetszeni fog... és reménykedem benne, hogy lassan készen lesz az ebéddel: talán a szabad levegő, talán a munka hozta meg az étvágyam, de vészesen korogni kezd a gyomrom.
Vissza az elejére Go down

avatar
Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
A város megóvása



A poszt írója Elijah Mikaelson
Elküldésének ideje Szer. Jún. 07, 2017 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Udvar és medence

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3