Share | 

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
.•° on my way
Hobbi & foglalkozás :
.•° therapist



A poszt írója Charlotte Wayne
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 12, 2017 8:00 pm
Ugrás egy másik oldalra

Gratulálunk, elfogadva!  
üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!

Kedves Ariel! 40

Bocsáss meg, hogy megvárakoztattalak, ma valahogy minden és mindenki összeesküdött ellenem, de hidd el, hogy hősként küzdöttem, hogy végre ideérjek hozzád. Very Happy
Az arcodat látva - akarva-akaratlanul - egyből beugrott a Royals című sorozat, amit nagy lelkesen követek, és imádom benne Eleanor karakterét, tökéletes választás a te karakteredhez is. Tragikus sorsú főhősnő, de azért remélem, hamarosan elkezd pislákolni ott még a remény és kilábalsz a gödörből.
Azért valljuk be, nem minden nap olvassa az ember egy balerina et-jét, de azt kell mondanom, szépen megoldottad, külön megnyerő volt számomra, ahogy a karaktered színpadi jelenlétét írtad le, illetve ahogy megjelenítetted a fájdalmát. De azt hiszem, hogy ha azok az óvó kezek mindig hazacincálnak, nagy baj nem történhet. Smile

Nem is tartalak itt tovább, bőven el is vagyok késve, úgyhogy utadra engedlek, már biztosan várnak rád. 20 Fuss egy kört a foglalóknál, aztán tiéd a játéktér.
Jó szórakozást kívánok! 40



Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
∞ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



A poszt írója Ariel Nadine Breslin
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 10, 2017 3:57 pm
Ugrás egy másik oldalra

Ariel N. Breslin
nomen est omen

kor: 22 múlt (általában 24 évesnek hiszik)

titulus: little Princess

város: Seattle

play by: Alexandra Park

faj: farkasboszorkány

becenév: sok van

foglalkozás: Tanuló, hivatásos balerina

a karakterem keresett;; Ashley Hatfield várt rám


Születési idő, hely   Seattle,
1995. Feb. 19.
Első átváltozás   2001. tavasza - boszorkány képesség megmutatkozik
2017. januárja - farkasboszorkányá válás
Család  
Miriam Breslin: édesanyám, aki eltartott feleség volt régóta, hiszen a karrierjét feladta a családjáért. Imádta édesapámat minden hibája ellenére is, ahogyan engem és az öcsémet is. Neki köszönhetően lett belőlem is részben balerina, hiszen egykoron ő is táncos volt, ennek köszönhetően ismerte meg apát is.

Benjamin Breslin: édesapám, akitől a legtöbb dolgot tanultam. Ő tanított, hogy jó boszorkány válhasson belőlem és mellette normális életem lehessen. A legtöbb dolgot tőle tanultam el, ahogyan tőle kaptam a legtöbb támogatást és biztatást is életem során. Igazán szoros kapcsolat alakult ki köztünk gyerekkorom óta, hiszen mindig is számíthattam rá. Ő segített abban is, hogy farkasboszorkányá válhassak a baleset után is. Nem ítélt el és egyedül miatta voltam képes részben megbékélni a történtekkel, illetve azzal, hogy nem az én hibám volt az, ami történt. Fogalmam sem volt arról, hogy milyen titkokat rejt a múlt és még se volt annyira kedves, vagy ártatlan, mint amilyennek megismertem őt, hiszen van két féltestvérem is, még ha nem is tudok a létezésükről.

Matthew Breslin: a dinka öcsém, aki mindig is kicsit nagylábon élt és imádja élvezni az életet is. Ha buliról van szó, akkor ő tuti ő lesz. Főleg, ha valami fergetegesnek mondanak egyet. Nem egyszer mentettem már meg a fenekét a családi szigortól is, de mégis csak a kisöcsémről van szó. Imádom és bármire képes lennék érte, de azért olykor egy-egy fenékbe billentés nem árthat meg neki se.  

Amit még érdemes tudni a családomról, hogy az egyik legelitebb család Seattle-ben, hiszen nem csak vagyonosak vagyunk, hanem tiszteletnek is övezi az apámat, a családunkat a városvezetés köreiben. Egyik legismertebb és legbefolyásosabb család a városban a miénk, de nem az egyetlen.

 

Mindenki ismeri a két szerelmes történetét, vagyis a Rómeó és Júlia művet, hiszen megannyi feldolgozása volt már, de az emberek újra és újra megnézik. És ez nem volt másképpen Seattle lakósságával se, hiszen villámgyorsan elkeltek a jegyek a balettelőadásra, de ennek köszönhetően csak még idegesebbek voltunk, hiszen megannyi allergo, adagio vagy éppen ballon van benne; valójában még hosszasan lehetne sorolni a szakkifejezéseket a csöppet se könnyű lépésekre. Hosszú hónapokon át tanultuk mi is, de mégis ez a fellépés is olyan volt, mint a legelső, minden egyes fellépés számomra, hiszen túl hamar keveredhettem a nagyok közé. Míg mások csak álmodoznak, addig nekem teljesült az álmom ilyen téren egészen hamar. Lassan másfél éve voltam a társaság tagja, de mégis mindannyian tudtuk, ha az első előadásba hiba csúszik, akkor onnantól kezdve nagyon nehéz lesz megnyerni az embereket, hogy de megéri beülni rá és végignézni az elődadást.
Mennyei érzés a színpadon állni, hiszen egy pillanatra megszűnik a világ és nem marad semmi más, mint a tánc és te, vagy éppen olykor a partnered. Mintha csak egy álomvilágba kerülné, amelyért megdolgoztál, hiszen megannyi sérülést, fájdalom és próbatételen esik át az ember, mert tökéletes akar lenni, meg akarja nyerni magának először a rendezőt, utána a partnerét, majd pedig a közönséget. Elhitetni a világgal, hogy ők rövid időre másik világba csöppentek és itt minden lehetséges. Azt hinné az ember, hogy a verseny véget ér, ahogyan az álmai beteljesülnek, de nem… Az igazi verseny csak ilyenkor kezdődik és valójában sose ér véget. Ez pedig nem volt másképpen most se, amikor megkaptam Júlia szerepét.
Maxim igyekezet megnyugtatni, de valahogy még se ment, mert valamiféle megfoghatatlan rossz érzés kerített hatalmába, mint amikor érzed, hogy valami rossz fog történni, de magad se tudod, hogy mi vagy éppen kivel, de ennek ellenére, amikor kiléptem a színpadra, akkor igyekeztem elengedni és hagyni, hogy a zene, a tánc magával ragadjon és sajnos sikerült is. Hatalmas sikert aratott a társaság, a közönség állva tapsolt, de aztán minden romokba dőlt, mert az ünneplés helyett a veszteség lesújtó ereje csapott le, hiszen alig, hogy az öltőzőbe értem már rendőrök vártak rám, mert édesapámat baleset érte és meghalt. Nem akartam elhinni, hiszen nem történhetett ez meg. Apa mindig is óvatos volt és az előadásra igyekezett anyáékkal együtt, mint kiderült őket kihívták időközben, azért nem voltak már ott. Pedig csak arra vágytam, hogy újra édesapám karjaiba elveszhessek és láthassam a büszkeséget az íriszeiben megcsillanni, de többé nem volt ilyen… Ahogyan pedig egyre inkább tudatosult bennem, hogy úgy kezdett egyre inkább záporozni a könnyeim, hogy utána a lábaimról is ledöntsenek és úgy hulljak a porba, mint a szárnyát szegett madár. Éreztem, hogy valaki a karjaiba zár, de nem igazán fogtam fel, hogy ki, ahogyan arra se emlékszem, hogy miként kerültem haza. Hirtelen a világ megszűnt és csak sötétség maradt. Úgy éreztem, hogy a legnagyobb álmomtól fosztott meg az élet és többé már nem küzdhetek érte, mert elvették tőlem, elvették azt, aki legfontosabb volt…

Két hete történt az eset, azóta pedig teljesen kifordultam magamból. A szobámat megannyi firka tarkítja, ahogyan nem egyszer tört vagy éppen borult tárgy, ha éppen felhúztak, mint még előtte sose. A szelíd lányból egy megtört és lázadásba menekülő nő lett, aki közel került ahhoz is, hogy a másik álmát elveszítse, hiszen a balettől is egyre távolabb keveredtem, mintha hirtelen nem érdekelt volna az se. Mindenki feketét ölt, ahogyan én is, de még se megyek. Nem tudom átlépni a lakásküszöbét, pedig most kéne búcsút venni apától, de még se tudom megtenni. Nem tudok a tömeggel együtt menni, helyette inkább, mint egy kisgyerek futok el, messzire, nem tudom, hogy merre megyek, csak nem akarok ott lenni. Talán már félórája is futok, amikor is belépek egy hatalmas teremben. A díszítése gyönyörű, tükrök pedig megannyi oldalon ölelik körbe. Egykoron jól ismertem, de most mégis ismerős idegenként köszönt vissza. Magassarkú, a fekete szoknya könnyedén hullik a földre, mintha nem jelentene semmit se. Sietve gombolom ki a hosszabb ingemet, ami alatt inkább a táncosokhoz illő fehérnemű lappangott, mintha csak mélyen legbelül tudtam volna, hogy itt fogok ma kikötni.
Zene se kell, hiszen mélyen legbelül magamban érzem a ritmust, mire szép lassan minden porcikám megmozdul és reagál, hogy újra táncolni kezdjek. Azóta az eset óta nem táncoltam, magam mögött hagytam a balettet, de most még is szép lassan újra magával rántott és a bennem lakozó elveszettség, fájdalom pedig utat tört magának, míg végül szép lassan meg nem repedtek a tükrök, hogy aztán milliónyi darabra törjenek, ahogyan egy kisebb ordítás keretében a földre rogytam ismét. A fájdalom könnyedén tört pontosan annyi darabra, mint az erőm azokat a tárgyakat. A legrosszabb pedig az volt, hogy egyre gyakrabban történt ilyen, mintha hirtelen csak elfelejtettem volna azt, hogy miként is kell kontrollálni az erőmet, hogy miként lehetek erős és jó boszorkány, amit édesapámtól tanultam. Azt pedig továbbra se tudtam feledni, amit ma reggel hallottam… Nem baleset volt, hanem valaki megölte édesapámat. Tudni akarom, hogy ki és miért tette, meg akarok fizetni neki… Azt akarom, hogy ő törjön ennyi darabra, mint amennyire engem tördelt egyetlen egy tettével.
Léptek zaja hallatszott, mire sietve töröltem le a könnyeimet, az üvegszilánkok könnyedén törtek még tovább, ahogyan az illető átvágott rajta.
- Ariel, gyere. Haza kell menned, itt nem vagy biztonságban. – azzal a lendülettel úgy kapott a karjaiba, mintha csak egy ötéves kislány lennék, pedig inkább talán mások nincsenek biztonságban az én közelemben, hiszen pár napja majdnem farkasként rontottam valakinek.... Pontosan tudja, hogy mi vagyok, de az életemből úgy zártam ki, ahogyan mindenki mást. Az ajtók bezáródtak, a kulcsokat pedig eldobtam. Vissza akarom kapni az életemet, de mégse tudom, hogy miként kellene. Nem tudom, hogy merre kellene indulnom, csak azt tudom, hogy most túlzottan is remek érzés elveszni abban az ölelésben, ami azon van, hogy hazavigyen, mint oly sokszor mostanában. Túl sokszor kapart már össze mostanában, de én mégis csak újra és újra megszúrtam a bennem lakozó tövisekkel.


Szükségem van rá, az apámra, egy segítő kézre, akit a tövisek nem szúrhatnak meg...


Vissza az elejére Go down
 

Miss Breslin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» miss cartelle ••
» Miss Whatever

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Werewitch-ek
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Jan. 13, 2018 5:58 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3