Share | 

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
★ ☆ no place i'd rather be ★ ☆
★ ☆ all of me ★ ☆
★ ☆ shatter me ★ ☆
★ ☆ you're in my head ★ ☆
Tartózkodási hely :
mystic falls, now ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
full time psychologist ★ ☆
Humor :
ancient ★ ☆



A poszt írója Kayla Wraith
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 15, 2017 7:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Delmar & Kayla

- Elkerülhettük volna ezt a nyolc évszázadot, ha a haverjaiddal nem terveztétek volna átvenni a világ feletti uralmat. – Bukott ki belőlem, de próbáltam visszavenni a rosszalló arckifejezésemből, mert nekem és a társaimnak is megvoltak a magunk szennyesei. Amikor bezártuk a druidákat, szerettem volna magamra hősként tekinteni és elhitetni magammal, hogy amit tettünk, az jó. Így akartam palástolni a fájdalmamat, amit Delmar elvesztése miatt éreztem és ami az árulásomból fakadt. Az utóbbi miatt nem tudtam túlságosan ítélkező lenni vele szemben. – Nem tudtalak előbb kiengedni, egyedül kevés voltam hozzá. Meg kellett várnom, míg lejár a varázslat szavatossága és úgy tűnik, hogy túlságosan jól sikerült a hókuszpókusz, mert évszázadokig aludtatok. – Őszintén, fogalmunk sem volt arról, hogy mit csinálunk pontosan. A társaim szeme előtt az lebegett, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban megszabaduljanak a druidáktól, az én rábeszélésem csak enyhítette az általuk kieszelt büntetést. – A többiek meg akartak ölni titeket és nekem semmi esélyem sem volt ellenük, csak annyit tehettem, hogy megpróbáltam lebeszélni őket a kivégzésetekről. Ezért lettetek bezárva. Szívesen! – Ma már nem voltam büszke magamra, de még mindig jobb volt így, mintha Delmar hosszú évek, évtizedek, évszázadok óta halott lenne. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig elhúzódik a fogságuk, ám még ennyi idő sem volt elég ahhoz, hogy kitaláljam, mit fogok kezdeni, ha a druidák újra kinyitják a szemüket. Ők ott voltak egymásnak, bármikor össze tudtak fogni… nekem csak Delmar volt.
- Máris tíz évet öregedtem, pedig csak pár órája vagy újra mellettem. – A számra mosoly húzódott, a grimaszom viccesbe ment át. Játszhattam volna akkor is a nagy komolyat, amikor nem volt muszáj, viszont nem értem volna el vele semmit. Nem is akartam, jobban szerettem volna, ha a kettőnk közötti kapcsolat olyan lesz, mint a régi szép időkben.
- Te mikor lettél ennyire felvilágosult történelemből? Az egészet végigaludtad, mégis felhasználod ellenem? – Megcsóváltam a fejemet és beleharaptam a halrudacskába. Hirtelenjében fura volt az édes puding és a sós hal keveredés, de annyira nem volt rossz, hogy elhányjam magam tőle. Puding majonéz helyett. – És a háborúkból mi lett? A dokumentumfilmeket nem pótoltad? Az elnökgyilkosoknak sem lett szuper az életük. – Az asztalra könyököltem. – Én csak azt nem szeretném, hogy neked megint bajod legyen. Azt azért beláthatod, ha elkezdesz haditerveket gyártani a társaid ellen és ők erre rájönnek, akkor mi ketten nagyon kevesek leszünk ellenük. – Ez tény, véletlenül sem ferdítettem az igazságon és egyáltalán nem volt kedvem újra harcba keveredni a druidákkal. Örültem, hogy eddig egyiküknek sem jutott eszébe felkeresni azokat a boszorkányokat, akik bezárták őket. Csak engem találtam volna és egyedül elvinni a balhét biztosan kellemetlen lett volna.
- Dehogynem tetszik! Szeretsz engem, úgyhogy be fogod látni, hogy igazam van és majd megtetszik az új világ, amiben nem gyilkolunk le csak úgy másokat a saját igényeink szerint. – Akár a demokráciát is felhozhattam volna példának, nem mintha a természetfeletti világra vonatkoztak volna a halandók által alkotott törvények. Még az emberek sem tartották be a saját szabályaikat. – A 30 százalék ártatlanságodat megpróbálhatnánk átültetni némi empátiába, közben pedig kitalálnánk, mihez kezdjünk az eltűnt erőddel. – Étel került a szervezetembe, így már tudtam gondolkodni. Éhesen nem forgott az agyam, a cukor viszont felpörgetett. – Évekig tartott, mire rájöttem, hogy egyedül én sem vagyok képes hozzányúlni a ti varázserőtökhöz és annak csak a töredékére vagyok képes, amit a társaimmal tettünk. Azóta fejlődtem, de… régóta nem foglalkoztam a ti mágiátokkal. Kellenek a könyveim és akkor talán Harry Potter nyomába érhetek. – Ezen elindulhattunk, ám mit sem változott a véleményem. Nem szerettem volna, ha Delmar túl sok hatalmat kapna a kezébe.. még a végén elveszítené a fejét.


:hug:
Vissza az elejére Go down

avatar
Druida •• feladatul kaptam a rombolást, de ne állj az utunkba
Chatkép :

Tartózkodási hely :
♠ time and space
Hobbi & foglalkozás :
♠ i love funerals!
Humor :
♠ british



A poszt írója Delmar Adelsberger
Elküldésének ideje Szer. Júl. 12, 2017 4:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


-Tudod, hogy megy ez! Idősebb korában mindenki berozsdásodik egy kicsit … de te szeretsz fiatalos maradni! – ahogy én is. Nem szeretném magam ráncosan, ősz hajjal viszont látni. A boszorkányok, az ő csapata, elméletben azért van, hogy fenntartsák a természet törvényeit. Gyakorlatban azonban mindent csinálnak, csak ezt nem. Elvégre, ha így volna, Kayla-nak mostanra talán a csontjai se lennének meg. Ez pedig egy igen … szomorú gondolat. Jó helyen vannak a csontjai, ahol vannak.
-Ebben egyetértünk! – dörzsöltem a tenyeremet a halrudacska és a puding gondolatára. Oh, igen, vannak még csodák, és ez a két dolog alkotta ízorgánum is egy ilyen csoda. Ha az én időmben lett volna ilyen ínyencség … a történelem más utat vett volna. – Tudod, elkerülhettük volna ezt a nyolc évszázadot, ha … nem zártok be. Vagy, ha előbb kiengedtek.  Idős voltam már akkor is a szobafogsághoz. A koporsóhoz pedig kissé fiatal. – kissé groteszk, hogy pont egy koporsóba zártak. Egyesek üvegkoporsót kapnak, másokat pedig … katakombákban temetnek el, mélyen a világ alá, hogy még véletlen se hallja mi folyik odafent. Ha nevelési célzatuk volt ezzel a nyolc évszázados fogsággal, hát kissé elvetették a sulykot. Senki nem szereti, ha bezárják, hát még, ha azt ilyen goromba módon teszik.
-Pedig elég látványosan csinálod. A szemöldököd így … -  az ujjaimmal az arcom előtt kezdtem el mutogatni, hogy bemutassam miként is élnek különálló életet a szemöldökei. Nem ma keltem ám a koporsómból, felismerem én az aggodalmas arcokat. Főleg az övét. Az ő arcát sokat láttam, akár maszkot is húzhatna, úgy is rájönnék. – El fog így fáradni a szád. Inkább … mosolyogj! Mosolyogni jó, van pudingod, halrudacskád, itt vagyok én! – mutattam magamon végig tetőtől talpig. – Mi okod lenne ilyen … fura arcot vágni? – még szép, hogy semmilyen logikus indoka nem lenne rá. Ha egy valamit megtanultam a rabságom alatt, az nem más mint, hogy … a grimaszolás nem segít.
-Már megbocsáts, de van egy sor érvem, amit semmiféle mágiával nem tudsz megcáfolni! Kennedy, Lincoln, háborúk … látod? Néha meg kell ölni másokat. – vontam meg a vállam. Ha nem mi öljük őket meg, hát megölik őket mások. – Nem olyan rossz az, hányan jöttek eddig vissza panaszkodni, hogy meghaltak? - mire feltettem a kérdést, már rájöttem, hogy talán nem ez a legütősebb érv egy boszorkány ellen. Elméletben ő tud a túlvilágon nyaralókkal beszélni. Gyakorlatban remélem, hogy nem teszi, az ijesztő és … ütné az érvem. – Ez nem egy … kutya, Kayla. Nem lehet csak úgy megtalálni. Vagy talán … elrejtettétek valahol a varázserőm? – nem, olyat nem lehet. Azt hiszem. De talán a mágia is fejlődött azóta, kitudja, kissé sokáig tartottak bezárva abba a kődobozba. – Én talán nem voltam ártatlan? – kérdeztem, ahogy a pudingba mártottam a halrudacskát. – Legalább … 30%-ban ártatlan voltam! – bizony, én együttműködtem velük, de ők vertek át, nem én őket! – Nem tetszik ez az új ”a gyilkosság nem megoldás” divat. Határozottan nem! – az én időmben minden egyszerűbb volt. Ha valakinek baja volt, fogta a kis kardját és leszúrta vele a másikat. Nem voltak lélekőrlő erkölcsi dilemmák, nem fárasztottuk magunkat ilyenekkel. – Tegyük fel, hogy … hallgatok rád és nem ölöm meg őket. Hogy kaphatnám vissza az erőmet? – ő boszorkány, részben ő vette el tőlem, úgyhogy … biztos tudja azt is, hogyan adhatja vissza.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
★ ☆ no place i'd rather be ★ ☆
★ ☆ all of me ★ ☆
★ ☆ shatter me ★ ☆
★ ☆ you're in my head ★ ☆
Tartózkodási hely :
mystic falls, now ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
full time psychologist ★ ☆
Humor :
ancient ★ ☆



A poszt írója Kayla Wraith
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 08, 2017 2:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Delmar & Kayla

- Elfelejteni? A varázslást? Nagyon vicces kedvedben vagy! – És tényleg, apró kacaj tört elő belőle. Talán néha a pokolba kívántam a varázserőmet: például akkor, amikor eszembe jutott, hogy emiatt veszítettem el Delmar-t és nagyjából mindenkit. Mire jó a varázserő, ha nem használhatom arra, amire szeretném? Megmenteni a számomra legfontosabbakat, törődni velük sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem lettek volna a szabályok és mindig a magam ura lehettem volna. Sajnos, nagyon hosszú évek kellettek ahhoz, hogy egyáltalán elfogadjam és megemésszem, hogy ha akartam volna sem tehettem volna semmit, mivel egyedül közel sem rendelkeztem annyi erővel és világmegváltó tendenciákkal, amellyel jobb megoldást tudtam volna kitalálni és nem csak a druidák hatástalanításra gondoltam, hanem a többi nagyobb hibám elkövetésére is.
- Persze, hogy vártalak, több mint nyolc évszázada. Egy kis halrudacskát igazán megérdemelsz. – Mosolyt villantottam felé. Azt hiszem, én vártam a legjobban, hogy a varázsunk megtörjön és a druidák szabadok legyen. Leginkább Delmar, a többieket nem csíptem és egyébként is, biztosan szívesen szabadítottak volna meg a fejemtől, ha összefutottunk volna. Örültem, hogy néhányuk nem élte túl a száműzetést, jobb, hogy kevesebben vannak. A legtöbbjük olyan volt, mint egy terrorista, amikor rájöttek, milyen erő van a birtokukban. Delmar sem volt sokkal jobb, de… ő Delmar. Az én Delmar-om, akit még egyszer soha nem adnék oda semmiért.
- Tényleg? Aggódnék? Fel sem tűnt! – Megforgattam a szemeimet. Bárcsak ki lehetne ölni belőle ezt az ölés iránti vágyat, mert ez így nem lesz jó. Nem fogom tudni megakadályozni, hogy baja essen, ha úton-útfélen öldökölni fog: ha ellenségeket szerez, én kevés leszek. – Szokj hozzá, úgy tűnik, ez lesz az új arckifejezésem, amikor a közelemben vagy. – Az ujjammal a fejem körül köröztem és az összevont szemöldökeimből, összeszűkített szemeimből és csücsörített számból láthatta, hogy nem éppen a boldogság ült ki az arcomra. – Megint én leszek a buli elrontója, de az ölés egyszerűen nem megoldás. Pont. Hülyeség. Haszontalan. – Megfordítottam a sercegő halrudacskákat, aztán kivettem a pudingot a hűtőből, felbontottam és Delmar elé raktam. – Mi lenne, ha csak nem foglalkoznál velük, közben pedig együtt kitalálnák, hogyan szerezhetjük vissza a varázserődet? Nem lehet annyira bonyolult. – Hazudtam. Ha Delmar-nak lesz varázsereje, akkor az össze életben lévő druidának is. Össze vannak kapcsolva, lehetetlenség, hogy csak az egyiküknek legyen ereje, a többiek pedig parlagon maradjanak. Ha viszont mindegyikük meghalna, Delmar-ra szállna az összes mágiájuk, aminek szintén beláthatatlan következményei lennének. Ennyi erővel nem rendelkezhet egyetlen személy. – Mészárlásról beszélsz, Delmar. Nem csak a régi társaidat, hanem azokat is meg kellene ölnöd, akiknek talán még fogalmuk sincs arról, hogy druidák. Ártatlan emberekről van szó. – Leraktam magunk elé a halrudacskákat és a székre ülve törökülésben helyezkedtem el, próbáltam a lehető legkomolyabb tekintetemet elővenni, miközben végül mégiscsak belemártottam a halat a pudingba. Nevetséges.


:hug:
Vissza az elejére Go down

avatar
Druida •• feladatul kaptam a rombolást, de ne állj az utunkba
Chatkép :

Tartózkodási hely :
♠ time and space
Hobbi & foglalkozás :
♠ i love funerals!
Humor :
♠ british



A poszt írója Delmar Adelsberger
Elküldésének ideje Vas. Júl. 02, 2017 7:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


-Wáó! – adtam hangot a lelkesedésemnek, mikor pillanatok alatt változott meg körülöttem a környezet. Ez nagyon hiányzik, a … varázsolgatás. Régen én is tudtam, nem is akárhogy, de most … a koporsómban nem igazán volt alkalmam, esélyem, és ami azt illeti helyem sem, hogy kezdhessek bármit is magammal. Mióta kijöttem … mindent magamnak kell csinálnom. Barbár dolog ez, olyan … nagyon emberi. – Nem felejtettél el varázsolni, mi? Megedzettek az évszázadok? – kitudja mi mindent kellett átélnie, míg én koporsóba zárva vártam a … azt, amit éppen vártam. A szabadulást, a halált, és minden hasonló finomságot. Ha az ember sokáig be van zárva, már szinte mindent vár.
-Kayla, te vártál engem! – összecsaptam a két kezemet, ahogy a hűtőhez rohantam, ami igazából csak pár lépés volt, de … pár nagy és gyors lépés! A halrudacska említésére hüledezve kaptam oda a fejemet és megnyaltam a szám szélét. Ki hitte volna, hogy ilyen fenséges vacsorával vár majd? Nagyon készülhetett … - Túl sokat aggódsz! A dolgok néha csak úgy … megtörténnek! Talán Ignotus-t elviszi majd a nagy idegeskedésben a … szíve. Az ő korában oda kell figyelni erre! – az évek őt se kímélik, engem se, de  vele ellentétben olyan fiatalos vagyok, mint egy … fiatal. – A puding pedig tökéletes lesz, minél előbb ehetünk, annál kevésbé leszünk éhesek! – vagy valami ilyesmi. Sok minden van ebben az új korban, amit nem értek, sőt még annál is több, de egy-egy vívmány bizony kiérdemelte az elismerésemet. A halrudacska és a puding ilyenek, az új fajta … elektromos hintókat nem igazán értem, hiányoznak a rabszolgák. Nemrég felvilágosítottak, hogy már nincsenek rabszolgák és meg kell mondjam igazán szíven ütött a hír. Ha belegondolok mennyit fáradoztam, hogy legyenek szolgáim … most pedig nem lehet szolgákat tartani. Nagyot fordult a világ az évszázadok alatt, míg én a sötétben tapogatóztam, szó szerint.
-A legjobb dolgokat úgy kapjuk meg, ha megölünk érte valakit! – magyaráztam, ahogy leültem. Ez már az én időmben is örökérvényű igazság volt. Öltem én sok mindenért. Szolgákért, lóért, pénzért, kastélyért … szóval, ha valami nagyon kell, és nincs ingyen …. a gyilkosság a legjobb módszer. Megkíméli az ember erszényét is. – Ha nem ölöm meg őket, soha nem varázsolhatok újra. Tudod, hogy milyen rossz az? – pillantottam fel rá, de aztán el is húztam a szám. Hogy is tudhatná, végül is… az előbb varázsolt. – Tényleg tudsz repülni vele? – mindig is érdekelt, hogy igaz-e ez a kis pletyka.És, hogy mégis honnan lehet beszerezni ilyen seprűt. – Ahj! – sóhajtottam fel, mikor kiköti, hogy nem ölhetek meg senkit. Nem ölhetek meg senkit … én nem … - Szóval … én nem, de más megölheti őket? Fizethetnék valakinek. Ismerek egy férfit, az utcán lakik, azt mondta bármit megtenne egy kis alamizsnáért. Ő megölhetné őket! – egyszerű a dolog. Lekötözzük őket, a férfinak pedig csak el kell vágni a torkukat. Mindenki jól járna ezzel.  
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
★ ☆ no place i'd rather be ★ ☆
★ ☆ all of me ★ ☆
★ ☆ shatter me ★ ☆
★ ☆ you're in my head ★ ☆
Tartózkodási hely :
mystic falls, now ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
full time psychologist ★ ☆
Humor :
ancient ★ ☆



A poszt írója Kayla Wraith
Elküldésének ideje Kedd Jún. 27, 2017 6:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Delmar & Kayla

Egy csettintés és az otthonomban voltunk. Majd' ezer éves boszorkány voltam, akit a druidák eltüntetésével bíztak meg az ősei, nem esett nehezemre megtanulni egy varázsigét, amelyet csak magamban mormolással is használni tudok. A természet törvényei ellen való volt öncélúan használni a mágiát, de úgy voltam vele, hogy ennyi jár. Arról nem is beszélve, hogy talán Delmar-nak is eláll majd a szava. Vagy éppen ellenkezőleg, sokáig fogja emlegetni, mennyi mindent megtehetnék, de én elpocsékolom az erőmet. De az is lehet, hogy ez csak az én rejtett érzelmem volt: néha tényleg átjárt egyfajta elégedetlenség. Elvégre mit csináltam az elmúlt évszázadokban? Nagy dolgot nem tudtam felmutatni. Egyszerűen éltem, próbáltam a lehető legtöbbet kihozni magamból úgy, hogy ne keltsek nagy visszhangot... csak egy-két sötétebb pillanatomban ez vajmi kevésnek bizonyult.
- Van puding a hűtőben. Csomagolt, de ha frissre vágysz, akár főzhetünk is. - Megvontam a vállamat és öntöttem magamnak egy pohár vizet. A puding gondolatára eszembe jutott, mennyire éhes vagyok, tegnap este óta semmit sem ettem. Nem voltam nagy konyhatündér, úgyhogy a fagyasztómban mindenféle mirelitkaja megtalálható volt, amikor kinyitottam az ajtaját, halvány mosollyal sóhajtottam. - És láss csodát, halrudacska! - Megráztam a dobozt. - Éhesen nem tudok gondolkozni és nagyobb esély van arra, hogy beleegyezek valamelyik eszement tervedbe. Mert ugye csak úgy megölni a társaidat nem az év ötlete. - Jegyeztem meg. Képmutató lehettem, ahogy akadékoskodok és őszintén, egyáltalán nem hiányoztak volna a társai. Az ébredésükkel bármelyik pillanatban elkezdhet a fejére állni a természet rendje, évszázadokkal ezelőtt is csak a baj volt abból, hogy rájöttek, mekkora hatalmuk van. Ha másoknak is eszébe jutott, ami Delmar-nak és megpróbálják megkeresni az újakat, akik nagy valószínűséggel még bizonytalanok és befolyásolhatóak, lesz nemulass. Mindez attól függ, vajon a régi csapat tagjai tanultak-e a bezártságból vagy tudván, hogy akik megállították őket, már nem igazán vannak a helyzet magaslatán, ismét magukat szeretnék a ranglista tetejére tenni?
- Neked is le kellene ülnöd és átgondolni ezt a nagy öldöklési vágyat. - Kihúztam magamnak egy széket és az asztalra könyököltem. Úgy figyeltem Delmar-ra, mintha egyetlen percig is szem elől téveszteném, akkor beköszöntene a világvége. Nem nekem való volt az egy helyben ücsörgés, inkább felpattantam és elkezdtem megsütni a halrudacskát, mert tényleg majdnem elájultam az éhségtől. Kicsi voltam ugyan, de a gyomrom akár egy fél disznót is be tudott volna fogadni. - Segítek megkeresni a többieket, nem kell hozzá semmi különleges. Azért is jöttünk ide, mert itthon van térkép, kalap és seprű is. Közkívánatra repkedhetek is vele. - Elfintorodtam. - De csak akkor, ha első körben elveted annak az ötletét, hogy bárkit megölj.


:hug:
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
★ ☆ no place i'd rather be ★ ☆
★ ☆ all of me ★ ☆
★ ☆ shatter me ★ ☆
★ ☆ you're in my head ★ ☆
Tartózkodási hely :
mystic falls, now ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
full time psychologist ★ ☆
Humor :
ancient ★ ☆



A poszt írója Kayla Wraith
Elküldésének ideje Kedd Jún. 27, 2017 6:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Kertváros :: Wraith lakás
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Hétf. Dec. 10, 2018 12:09 pm
Pént. Nov. 30, 2018 1:01 pm
Pént. Nov. 30, 2018 12:45 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3