Share | 

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
★ ☆ no place i'd rather be ★ ☆
★ ☆ all of me ★ ☆
★ ☆ shatter me ★ ☆
★ ☆ you're in my head ★ ☆
Tartózkodási hely :
mystic falls, now ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
full time psychologist ★ ☆
Humor :
ancient ★ ☆



A poszt írója Kayla Wraith
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 08, 2017 2:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Delmar & Kayla

- Elfelejteni? A varázslást? Nagyon vicces kedvedben vagy! – És tényleg, apró kacaj tört elő belőle. Talán néha a pokolba kívántam a varázserőmet: például akkor, amikor eszembe jutott, hogy emiatt veszítettem el Delmar-t és nagyjából mindenkit. Mire jó a varázserő, ha nem használhatom arra, amire szeretném? Megmenteni a számomra legfontosabbakat, törődni velük sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem lettek volna a szabályok és mindig a magam ura lehettem volna. Sajnos, nagyon hosszú évek kellettek ahhoz, hogy egyáltalán elfogadjam és megemésszem, hogy ha akartam volna sem tehettem volna semmit, mivel egyedül közel sem rendelkeztem annyi erővel és világmegváltó tendenciákkal, amellyel jobb megoldást tudtam volna kitalálni és nem csak a druidák hatástalanításra gondoltam, hanem a többi nagyobb hibám elkövetésére is.
- Persze, hogy vártalak, több mint nyolc évszázada. Egy kis halrudacskát igazán megérdemelsz. – Mosolyt villantottam felé. Azt hiszem, én vártam a legjobban, hogy a varázsunk megtörjön és a druidák szabadok legyen. Leginkább Delmar, a többieket nem csíptem és egyébként is, biztosan szívesen szabadítottak volna meg a fejemtől, ha összefutottunk volna. Örültem, hogy néhányuk nem élte túl a száműzetést, jobb, hogy kevesebben vannak. A legtöbbjük olyan volt, mint egy terrorista, amikor rájöttek, milyen erő van a birtokukban. Delmar sem volt sokkal jobb, de… ő Delmar. Az én Delmar-om, akit még egyszer soha nem adnék oda semmiért.
- Tényleg? Aggódnék? Fel sem tűnt! – Megforgattam a szemeimet. Bárcsak ki lehetne ölni belőle ezt az ölés iránti vágyat, mert ez így nem lesz jó. Nem fogom tudni megakadályozni, hogy baja essen, ha úton-útfélen öldökölni fog: ha ellenségeket szerez, én kevés leszek. – Szokj hozzá, úgy tűnik, ez lesz az új arckifejezésem, amikor a közelemben vagy. – Az ujjammal a fejem körül köröztem és az összevont szemöldökeimből, összeszűkített szemeimből és csücsörített számból láthatta, hogy nem éppen a boldogság ült ki az arcomra. – Megint én leszek a buli elrontója, de az ölés egyszerűen nem megoldás. Pont. Hülyeség. Haszontalan. – Megfordítottam a sercegő halrudacskákat, aztán kivettem a pudingot a hűtőből, felbontottam és Delmar elé raktam. – Mi lenne, ha csak nem foglalkoznál velük, közben pedig együtt kitalálnák, hogyan szerezhetjük vissza a varázserődet? Nem lehet annyira bonyolult. – Hazudtam. Ha Delmar-nak lesz varázsereje, akkor az össze életben lévő druidának is. Össze vannak kapcsolva, lehetetlenség, hogy csak az egyiküknek legyen ereje, a többiek pedig parlagon maradjanak. Ha viszont mindegyikük meghalna, Delmar-ra szállna az összes mágiájuk, aminek szintén beláthatatlan következményei lennének. Ennyi erővel nem rendelkezhet egyetlen személy. – Mészárlásról beszélsz, Delmar. Nem csak a régi társaidat, hanem azokat is meg kellene ölnöd, akiknek talán még fogalmuk sincs arról, hogy druidák. Ártatlan emberekről van szó. – Leraktam magunk elé a halrudacskákat és a székre ülve törökülésben helyezkedtem el, próbáltam a lehető legkomolyabb tekintetemet elővenni, miközben végül mégiscsak belemártottam a halat a pudingba. Nevetséges.


:hug:
Vissza az elejére Go down

avatar
Druida •• feladatul kaptam a rombolást, de ne állj az utunkba
Chatkép :

Tartózkodási hely :
♠ time and space
Hobbi & foglalkozás :
♠ i love funerals!
Humor :
♠ british



A poszt írója Delmar Adelsberger
Elküldésének ideje Vas. Júl. 02, 2017 7:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


-Wáó! – adtam hangot a lelkesedésemnek, mikor pillanatok alatt változott meg körülöttem a környezet. Ez nagyon hiányzik, a … varázsolgatás. Régen én is tudtam, nem is akárhogy, de most … a koporsómban nem igazán volt alkalmam, esélyem, és ami azt illeti helyem sem, hogy kezdhessek bármit is magammal. Mióta kijöttem … mindent magamnak kell csinálnom. Barbár dolog ez, olyan … nagyon emberi. – Nem felejtettél el varázsolni, mi? Megedzettek az évszázadok? – kitudja mi mindent kellett átélnie, míg én koporsóba zárva vártam a … azt, amit éppen vártam. A szabadulást, a halált, és minden hasonló finomságot. Ha az ember sokáig be van zárva, már szinte mindent vár.
-Kayla, te vártál engem! – összecsaptam a két kezemet, ahogy a hűtőhez rohantam, ami igazából csak pár lépés volt, de … pár nagy és gyors lépés! A halrudacska említésére hüledezve kaptam oda a fejemet és megnyaltam a szám szélét. Ki hitte volna, hogy ilyen fenséges vacsorával vár majd? Nagyon készülhetett … - Túl sokat aggódsz! A dolgok néha csak úgy … megtörténnek! Talán Ignotus-t elviszi majd a nagy idegeskedésben a … szíve. Az ő korában oda kell figyelni erre! – az évek őt se kímélik, engem se, de  vele ellentétben olyan fiatalos vagyok, mint egy … fiatal. – A puding pedig tökéletes lesz, minél előbb ehetünk, annál kevésbé leszünk éhesek! – vagy valami ilyesmi. Sok minden van ebben az új korban, amit nem értek, sőt még annál is több, de egy-egy vívmány bizony kiérdemelte az elismerésemet. A halrudacska és a puding ilyenek, az új fajta … elektromos hintókat nem igazán értem, hiányoznak a rabszolgák. Nemrég felvilágosítottak, hogy már nincsenek rabszolgák és meg kell mondjam igazán szíven ütött a hír. Ha belegondolok mennyit fáradoztam, hogy legyenek szolgáim … most pedig nem lehet szolgákat tartani. Nagyot fordult a világ az évszázadok alatt, míg én a sötétben tapogatóztam, szó szerint.
-A legjobb dolgokat úgy kapjuk meg, ha megölünk érte valakit! – magyaráztam, ahogy leültem. Ez már az én időmben is örökérvényű igazság volt. Öltem én sok mindenért. Szolgákért, lóért, pénzért, kastélyért … szóval, ha valami nagyon kell, és nincs ingyen …. a gyilkosság a legjobb módszer. Megkíméli az ember erszényét is. – Ha nem ölöm meg őket, soha nem varázsolhatok újra. Tudod, hogy milyen rossz az? – pillantottam fel rá, de aztán el is húztam a szám. Hogy is tudhatná, végül is… az előbb varázsolt. – Tényleg tudsz repülni vele? – mindig is érdekelt, hogy igaz-e ez a kis pletyka.És, hogy mégis honnan lehet beszerezni ilyen seprűt. – Ahj! – sóhajtottam fel, mikor kiköti, hogy nem ölhetek meg senkit. Nem ölhetek meg senkit … én nem … - Szóval … én nem, de más megölheti őket? Fizethetnék valakinek. Ismerek egy férfit, az utcán lakik, azt mondta bármit megtenne egy kis alamizsnáért. Ő megölhetné őket! – egyszerű a dolog. Lekötözzük őket, a férfinak pedig csak el kell vágni a torkukat. Mindenki jól járna ezzel.  
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
★ ☆ no place i'd rather be ★ ☆
★ ☆ all of me ★ ☆
★ ☆ shatter me ★ ☆
★ ☆ you're in my head ★ ☆
Tartózkodási hely :
mystic falls, now ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
full time psychologist ★ ☆
Humor :
ancient ★ ☆



A poszt írója Kayla Wraith
Elküldésének ideje Kedd Jún. 27, 2017 6:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Delmar & Kayla

Egy csettintés és az otthonomban voltunk. Majd' ezer éves boszorkány voltam, akit a druidák eltüntetésével bíztak meg az ősei, nem esett nehezemre megtanulni egy varázsigét, amelyet csak magamban mormolással is használni tudok. A természet törvényei ellen való volt öncélúan használni a mágiát, de úgy voltam vele, hogy ennyi jár. Arról nem is beszélve, hogy talán Delmar-nak is eláll majd a szava. Vagy éppen ellenkezőleg, sokáig fogja emlegetni, mennyi mindent megtehetnék, de én elpocsékolom az erőmet. De az is lehet, hogy ez csak az én rejtett érzelmem volt: néha tényleg átjárt egyfajta elégedetlenség. Elvégre mit csináltam az elmúlt évszázadokban? Nagy dolgot nem tudtam felmutatni. Egyszerűen éltem, próbáltam a lehető legtöbbet kihozni magamból úgy, hogy ne keltsek nagy visszhangot... csak egy-két sötétebb pillanatomban ez vajmi kevésnek bizonyult.
- Van puding a hűtőben. Csomagolt, de ha frissre vágysz, akár főzhetünk is. - Megvontam a vállamat és öntöttem magamnak egy pohár vizet. A puding gondolatára eszembe jutott, mennyire éhes vagyok, tegnap este óta semmit sem ettem. Nem voltam nagy konyhatündér, úgyhogy a fagyasztómban mindenféle mirelitkaja megtalálható volt, amikor kinyitottam az ajtaját, halvány mosollyal sóhajtottam. - És láss csodát, halrudacska! - Megráztam a dobozt. - Éhesen nem tudok gondolkozni és nagyobb esély van arra, hogy beleegyezek valamelyik eszement tervedbe. Mert ugye csak úgy megölni a társaidat nem az év ötlete. - Jegyeztem meg. Képmutató lehettem, ahogy akadékoskodok és őszintén, egyáltalán nem hiányoztak volna a társai. Az ébredésükkel bármelyik pillanatban elkezdhet a fejére állni a természet rendje, évszázadokkal ezelőtt is csak a baj volt abból, hogy rájöttek, mekkora hatalmuk van. Ha másoknak is eszébe jutott, ami Delmar-nak és megpróbálják megkeresni az újakat, akik nagy valószínűséggel még bizonytalanok és befolyásolhatóak, lesz nemulass. Mindez attól függ, vajon a régi csapat tagjai tanultak-e a bezártságból vagy tudván, hogy akik megállították őket, már nem igazán vannak a helyzet magaslatán, ismét magukat szeretnék a ranglista tetejére tenni?
- Neked is le kellene ülnöd és átgondolni ezt a nagy öldöklési vágyat. - Kihúztam magamnak egy széket és az asztalra könyököltem. Úgy figyeltem Delmar-ra, mintha egyetlen percig is szem elől téveszteném, akkor beköszöntene a világvége. Nem nekem való volt az egy helyben ücsörgés, inkább felpattantam és elkezdtem megsütni a halrudacskát, mert tényleg majdnem elájultam az éhségtől. Kicsi voltam ugyan, de a gyomrom akár egy fél disznót is be tudott volna fogadni. - Segítek megkeresni a többieket, nem kell hozzá semmi különleges. Azért is jöttünk ide, mert itthon van térkép, kalap és seprű is. Közkívánatra repkedhetek is vele. - Elfintorodtam. - De csak akkor, ha első körben elveted annak az ötletét, hogy bárkit megölj.


:hug:
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
★ ☆ no place i'd rather be ★ ☆
★ ☆ all of me ★ ☆
★ ☆ shatter me ★ ☆
★ ☆ you're in my head ★ ☆
Tartózkodási hely :
mystic falls, now ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
full time psychologist ★ ☆
Humor :
ancient ★ ☆



A poszt írója Kayla Wraith
Elküldésének ideje Kedd Jún. 27, 2017 6:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Kertváros :: Wraith lakás
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szer. Aug. 15, 2018 8:21 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3