Share | 

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
♣ All Along the Watch Tower
Tartózkodási hely :
♣ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
♣ pub owner



A poszt írója Lucifer Mercury
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 17, 2017 8:09 am
Ugrás egy másik oldalra

Gratulálunk, elfogadva!  
üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!

My lil one,

Elnézésedet kérem, hogy megvárakoztattalak, de nem sok időm volt hétvégén és nem is nagyon kerültem gép elé. 27 Egyúttal köszönöm a türelmedet is, hiszen vétek lett volna kihagyni ehhez a gyönyörű névhez és bájos archoz párosuló történetet. 40

Kíváncsi voltam, hogy miként fogod beleszőni a lapodba a foglalkozásodat, hiszen nem éppen hétköznapi dolgot választottál, de talán nem is kellene ennyire előrerohannom, hiszen már a családod felvezetése is remekül sikerült. 40 Annak ellenére, hogy csak egy személyt tartasz annak sikerült kicsit bővebben kifejtened, aminek én nagyon örültem és igazán élveztem. 31 De akkor térjünk is vissza a történetedhez, ha már azzal kezdtem majdnem – nézd el nekem hétfő reggel van - , nagyon tetszik az, ahogyan fogalmazol még mindig, ahogyan megjeleníted a dolgokat. Tökéletesen passzol a karakteredhez a választott foglalkozásod is, ahogyan tetszettek az apró sejtető dolgok is, hogy mutattál valamit, de még se mutattál meg mindent. 40 Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kivel miként fog alakulni a kapcsolatod, vagy éppen miként okozol nekem szívrohamot, hogy most már te is betoppansz újra az életembe – ne félj, mindig szívesen látlak, még ha nem is ezt mutatom sokszor -, ugyanakkor arra is, hogy a Doreah-val milyen cselszövéseket fogtok ti ketten ellenem kitalálni. Rolling Eyes Razz

Nem is szeretnélek feltartani tovább a süketszövegeléssel, így mivel már túlvagy a foglalásokon is nincs más hátra mint játszani! Jó szórakozást kívánok! :hug: (letagadom, ha bárki kérdezné az ölelgetést. Rolling Eyes)



Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
I'm as free as birds catching the wind
Tartózkodási hely :
Seattle...I'm coming for you



A poszt írója Sophia Mercury
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 10, 2017 7:38 pm
Ugrás egy másik oldalra

Sophia Mercury
nomen est omen

900

titulus

seattle

blake lively

boszorkány

sophia, sop, sophie

leginkább a pszichológia foglalkoztat

a karakterem keresett


Születési idő, hely   900 éve egy helyen, amiről senki sem hiszi, hogy valóban létezik
Első átváltozás   -
Család   Ez egy bonyolult része életemnek. A testvérem, maga az ördög. Lucifer, akivel a kapcsolatom... nos, elég megfoghatatlan. Ha le kellene írnom a mai világ nyelvezetével vagy emberi viselkedésformáinak egyikével, legjobban a se veled, se nélküled dolog jellemezné kapcsolatunk. A saját életünkben mind a ketten komfortosan mozogtunk, míg én a jót kerestem, ő próbált egyensúlyt teremteni a jó és a rossz között, de inkább a rossz felé húzott. Sokan legalábbis így látták, én nem. Nekem egészen más elképzeléseim voltak róla. Már rég nem éreztem haragot, dühöt, féltékenységet, szégyent miatta. Megtanultam külön kezelni az ő világát, nem összemosva enyémmel. Mégis ügyelve rá, hogy ha kell, ott legyek.
Nagyából és egészen pontosan ő jelenti a családom, s a múltam magam mögött hagyva mással nem is nagyon foglalkozom. Élek, a magam módján.

 

Valószínűleg azt hihetnéd, hogy a húszas éveim közepén járok, hogy a szőke loknik, a porcelán bőr, a törékeny, magas, formás testalkat és az igéző kék szemek jól tükrözik a manapság ideálját. A kedves, mosolygós lány, a felszín és ennyi. Nincs semmi tartalom, semmi cél, csak a megfoghatatlan szépség. Nos, ez talán igaz is lehet. Csakhogy nem érzem magam megfoghatatlan szépségnek, fiatalnak, vagy felszínesnek. A felszín valóban sokat számít, sugárzó mosolyom könnyen megnyerő lehet. Csillogó szemeim meglehet kíváncsiak, de éberek is, sosem mondanád meg, hogy éppen mire figyelek. Arra, amit mondasz vagy arra, ahogy a szavakat formálod, ahogy próbálod álarc mögé bújtatni a valóságot, vagy épp míves szavakkal fogalmazol a gondolataidban, hogy a hazugságod tökéletesen hihető legyen. Vagy épp arra figyelek, hogyan változik testtartásod. Jó emberismerő vagyok, a koromból fakadóan lenne ez így? Vagy mindig is ilyen voltam? Ez a kérdés és eldöntése rajtad áll. Önkritikából bőven akad nálam, végtelen őszinteség szintén, a hazugság elleni utálat, az elnyomás és a megkülönböztetés elleni küzdelem. A mai szóval aktivistának is hívhatnál, pedig nem vagyok az. A testvérem révén vagy nélküle, de belőlem szinte minden rosszindulat kihalt. Kivéve persze, ha jogos a döntés. Atyánk megtanított erre a leckére, ítélkezni más felett nem szép dolog. De ne hidd, ha ártatlanok nyakát vagy épp az enyém fenyegeted, nem öllek meg szemrebbenés nélkül. Ez pedig már a természetes fluktuáció. Egyszer fent, egyszer lent.

Egész életemben ez határozott meg. A kezdetektől. Voltak jobb, rosszabb napok, ahogy most is. Mikor a mosoly nem esik nehezemre, mikor nagy levegőt kell ahhoz vennem, hogy a páciensem fejébe ne akarjak olyasmiket is meglátni, amiket nem szeretnék, mégis segítsek, ahogy tudok. Ha a mosoly nálam is álca... nem hazugság, de elengedhetetlen, hisz ez ezzel jár. Nem szolgáltathatok ki senkit a magam bajának.
-Mit tanácsol?-hangzik fel a kérdés, mire nagyot pislogok, a magam elé merengésből a jelenbe visszatérve és próbálom visszapörgetni a fejemben az elmúlt perceket. Egyre a testvérem járt a gondolataim között, a lánnyal egyetemben, akiért alkut kötöttünk.
-Úgy gondolom az lenne a legjobb, ha megvitatná vele a problémáit és...-kezdek bele, mire a nő felháborodva dobbant, felállva és ezzel egy időben dühösen ordítva.
-Azt tettem és itt vagyok...-visítja és köszönés nélkül távozik. Megrázom fejem, hunyorogva fordulok utána és nagyot sóhajtva dobom fel lábaim a dohányzóasztalra, tekintetem a plafon felé emelve. Nem voltam fáradt, mégis úgy éreztem, mázsás súlyok húznak a mély felé.
Lassan elkezdtem magamban visszafelé számolni...10...9...8...7...6...5...4...3...2...1...elaludtam.

-Nem teheted ezt vele! Milyen élete lesz?-kérdezem, mintha érdekelné, hogy mit is tesz.-Kérlek....-suttogom elcsukló hangon, mégis határozottságot keresve, valamit, amibe kapaszkodhatok. De már késő...mindketten tudjuk, hogy késő. A lány túl sok mindent adott és vett el tőlünk. De haragudni nincs rá okom.

Felriadok, hogy valaki kopogtat az ajtón. Összeszorul a gyomrom, és érzem,
hogy a hideg verejték végigcsorog hátamon.
-Megyek...őmm...egy pillanat.-dadogom, majd ismétlem meg valamivel hangosabban, hajamba túrva, nagyokat pislogva, próbálom összeszedni földre hulló darabjaim, nehezemre esik. Felállok, megigazítom a ruhám, villantok egy mosolyt és úgy teszek, mintha mi sem történt volna. Pedig nagyon is sok minden történt, ezt a korom is igazolja. De jobb néha ezeket elrejteni. Ezt magamnak tanácsolom, a pácienseim épp ellenkező cselekvésre sarkallom. Az utolsó betegem volt ma, már ha lehet őket betegnek nevezni. Mindenkinek vannak démonjai. Az enyém épp abban a városban lapul most, ahová elindulok, bőröndökbe pakolva. Furcsa érzések kerülgettek, nap, mint nap el-el gondolkodtam azon, hogy testvérem pár telefonhíváson túl mire képes. Azokra se kaptam választ, hát kutakodtam kicsit. Nem volt nehéz. Ő maga volt az ördög...mindenki rettegett tőle.
A repülőtérre érve meghallok egy hangot. Körbefordulok, de nem látok sehol senkit. Csak érzem? Kezdek megbolondulni vagy ismét csak a régi árnyak kísértenek?
-Kövesd a szíved.-szólal meg az előttem álló vörös hajú nő, mire összevont szemöldökkel mérem végig.
-Elnézést, mit mondott?-pislogok nagyokat, mintha nem értettem volna tisztán minden szavát.
-Kapcsolja be az övét kisasszony, nemsokára felszállunk.-mosolyodik el, majd hátat fordítva távozik. Megrázom fejem, eleget téve kérésének és kibámulok az ablakon. Lassan a fellegekbe emelkedik a kép, a habos, fehér felhők tengerében úszva. Lehunyom a szemem és ismét hagyom, hogy elnyomjon az álom.

Vissza az elejére Go down
 

Sophia Mercury

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Boszorkányok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3