Share | 
A topik címe: Dr Violet Strait

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 12, 2017 1:46 pm
Ugrás egy másik oldalra

Violet Strait
nomen est omen

31

Dr Human

MF

Erica Durance

Ember

Vio

Kutató orvos

a karakterem saját


Születési idő, hely   Hillsboro, 1985. augusztus 4.
Első átváltozás   -Család   Hogy lesz egy patrióta, déli farmercsalád, negyedik gyermekéből igazi városi hölgy, aki aztán orvosira megy ösztöndíjjal? Akinek a szülei egy teljes évi marha bevételt áldoznak arra, hogy ez a kicsi lány, hatalmas álmait megvalósítsa? Aki az évek előrehaladtával töretlenül hisz abban, hogy nem csupán feladata de kötelessége is a gyógyítás? Hogyan kerül végül arra sor, hogy maga mögött hagyja a poros kis texasi városkát, de soha nem feledve honnan indult, végül egy egészen másfajta helyen és egészen másfajta célokkal nézzen szembe?Még millió hasonló kérdést lehetne talán felvetni az életemmel vagy éppen az egyszerű, de soha nem szégyelt származásommal kapcsolatban. Ám talán ezekre a válaszok, ha léteznek is, nem hiszem, hogy olyan sok embert érdekelnének. Anyám nem volt szép asszony. Az arcát egy gyermekkorból visszamaradt rózsahimlő hegei pettyezték olyanra, mintha millió krátert festett volna rá az élet. Apám délceg, ugyanakkor nagyon magának való ember lévén, már korán elhatározta, hogy nem olyan nőt vesz feleségül aki a szépségével tűnik ki, sokkal inkább a teherbírásával, a kikezdhetetlen hűségével, és persze azzal, hogy fészekaljnyi gyermekkel ajándékozza meg őt. Nyolcan voltunk testvérek, ám egyedül én voltam lány. Bátyáim és öcséim között kicsit olyan voltam mint egy kertbe ültetett, idegen földről származó virág. Apám gyakran mondogatta, hogy a külsőm olyan, amilyen anyám lehetett volna, ha nem teszi őt tönkre az a bizonyos visszamaradt szövődmény. Talán ez a kijelentés sarkallt arra már egészen kora gyermekkoromban, hogy arra tegyem fel az életem, hogy anyám arcát olyan gyönyörűségesnek lássák mások is, amilyennek én magam láttam. Levendulás szappan illata, öblítőtől kérges kezeinek simítása, vagy éppen a semmihez sem fogható, megnyugtatóan gyengéd hangja valami olyasmi, ami soha el nem múlóan vésődött agyamba. Mégis az élet fintoraként, mire végeztem az egyetemen, és első rezidens éveimet kezdtem meg a Dallas Memorialban, ő már nem volt közöttünk. A legrosszabb érzések egyike, hogy éppen azon nem tudsz már segíteni, aki lépteidet a hivatásod felé vezette egykor, aki miatt végigcsináltad az egészet. Amikor célodat veszíted, amikor a kapaszkodó mint olyan már nem létezik, újak után kezdesz kutatni. Útelágazáshoz érkeztem: hozzámegyek az egyetemi disszertációmban nagy segítséget nyújtó tanársegédhez, akivel akkor már hónapok óta kellemes randevúkat tudhattam magam mögött. Család vár rám, és egy nyugalmas, kikezdhetetlenül nyugalmas élet, amelyben a karrierem szépen ível majd felfelé. Vagy új utat keresek magamnak. Egy járatlanabbat az előzőnél, egy ismeretlen, sötétségbe futó, még soha be nem járt ösvényt, amelynek végén tán hagyok valamit magam mögött amelyről a világ megemleget. Igen….nyomot hagyni. Ez lett a lényeges. Hogy ne tűnjek el csak úgy az életből, mintha soha nem is léteztem volna, mintha soha, semmit nem tettem volna az emberiségért. Ám ez a két út, egy bizonyos ponton találkozott: a tanársegéddel történt valami, ami aztán felnyitotta a szemeimet egy másik világra, mit én nem misztikus meseként, hanem a szkeptikus és kétkedő tudós fejével kezdtem szemlélni. Így lettem általános sebészből, plasztikai sebésszé specializálódott orvosból a vámpírok és természetfelettiek kémiájának és működési mechanizmusának kutatója. Hát így vált a texasi farmerlányból tudós orvos, akinek egyetlen célja: rájönni mi okozza a vámpírizmust pontosan, mi a működési elve, és hogyan fordítható vissza. Mert hiszek abban, hogy ami egyszer a természet törvényeivel szembe menve létrejött, azt ugyanazon az elven meg is lehet fordítani.

 

Nézd: meg kell értened a gondolkodásomat! Meg kell értened, hogy nem úgy látom ezt a világot, ahogyan el akarják azt velem hitetni, ahogyan a filmekben láthatod, ahogyan nagy mesemondók, régi hantások azt előadják. Nem úgy, ahogyan az élet könnyed függönye mögé rejtve igyekeznek valami képtelenül mocskos romantikus köntösbe bújtatni, és a képembe mosolyogni vele. Úgy látom, ahogyan egy olyan ember látja azt, aki a tudomány szemüvegén át szemléli a dolgokat, akiben örökké ott a kétkedés, aki nem akar mindent készpénznek venni, és aki néha még azt sem akarja elhinni amit lát. Tudni akarom, miért olyan fontos a vér, hogy miért olyan elementáris minden felfokozott érzelem, amelyet ők éreznek, hogyan képes megbirkózni a test tulajdonképpeni halálával, minekutána valami ismeretlen erő kezdi mozgatni őket. Akár egy fertőzés, amelyet nem tudunk honnan jött, és amíg nincs meg a kiindulási pont, a forrás, ahonnan származik, gyógyítani sem tudjuk. Vagy tán megismerni sem igazán.
Mint oly sok mindenkinél akit a téma érdekelni kezdett nálam is egy személyes üggyel kezdődött. De amíg mások elcsúsztak a veszélyesen sikamlós jégen, és hagyták magukat elveszni az egész túllihegett misztikumában, amely legfőbb célja: még csak meg sem adni a lehetőségét annak, hogy más oldalról szemléljük a dolgokat, addig én igyekeztem józanul szemlélni. Vadászokkal értekeztem, de hamar rá kellett döbbennem, hogy ők maguk sem sokban különböznek üldözöttjeiktől. Megszállottságuk, vagy éppen érzelmi instabilitásuk, elgyengülésük a vadjaik közelében bevallom a kelleténél jobban meglepett. Tévedés ne essék, nem vagyok érzelmek nélküli jégfal, és még csak azt sem lehet rólam állítani, hogy ne tudnának engem is éppúgy megérinteni bizonyos történetek, mint mondjuk őket. De tudni kell elválasztani egymástól azt ami az ember lelkére hat, és azt amit mindenképpen mellőzni akar, ha a célját el akarja érni. Nem szemlélhetem ezeket a teremtményeket emberként, mert nem azok. Ugyanakkor nem szemlélhetem holmi tárgyakként, mert valamikor emberek voltak. Van aki önként vetette oda halandóságát, volt, akit akaratán kívül tettek a vérszomj örökös és szinte már szivettépően szenvedő rabjává. Mégsem lehet különbséget tenni teljesen közöttük, mert a végeredmény szempontjából ugyan oda jutunk. Legalábbis amit a tudomány szemszögéből meg lehet vizsgálni. Mindegyiket egyetlen dolog tartja életben, amelyről tán ideiglenesen képesek lemondani, de ha a szükség úgy hozza, akkor visszavedlenek azzá akik voltak.
Kísérleteim során nem egyszer bebizonyosodott, hogy a valamiféle vér- aszketizmusban szenvedő alanyok, kik önnön döntésük alapján vonják meg maguktól életben maradásuk és erejük fenntartásához szükséges táplálékukat, melyet kizárólag humanoidokból, vagy azok egyszerűbb mutációiból nyernek, képesek elveszíteni a fejüket. Mindez csupán az idő és a bezártság függvénye. Ha valaki azzal vádolna, hogy vámpírokat kínoztam, feláldozva őket a tudomány oltárán, attól megkérdezném, hogy vajon mi a nagyobb kínszenvedés: tudni, hogy az örökkévalóság mint fogalom teljesen felfoghatatlanul válik az életük részévé, hogy halandóságuktól és ezáltal méltóságuktól megfosztott bábokká váltak, vagy egy remény apró állomásának áldozatává lenni, és tudni, hogy az egész végén a megnyugtató halál vár majd rájuk. Ha erre a kérdésre nem lenne egyértelmű a válasz, akkor elmondom, hogy kísérleteim nagy részének befejeztével a legtöbben önként mondtak le a szabad távozás lehetőségéről. Nem vagyok gyilkos. Még akkor sem, ha az esküm elsősorban az emberi élet védelmére kötelez. Ahogyan mondottam volt, ezek a lények valamikor emberek voltak. Gyarló természetük vagy éppen egykor volt tulajdonságaik éppen úgy megmaradtak, csak éppen keverednek valami egészen mással, amely ahhoz szükséges, hogy halhatatlanságukat megőrizzék. A kérdés sokszor az, hogy miképpen lesznek átoklényként is ennyire különbözőek. Mi az ami miatt éppen úgy viselkednek időnként mint az emberek? Ezek azok a kérdések, amelyekre egyelőre biokémiai magyarázatot még nem sikerült találnom, ahogyan arra sem, hogy miért működik bizonyos helyzetekben és bizonyos ideig az ő vérük akár vakcinaként egy sima halandóban is. Rengeteg kérdés vetődött fel az évek során, és az aktáim, vagy éppen a kísérleti és kutatási anyagaim csak gyűltek szépen sorban, de mindegyik, vagy legalábbis a legtöbb lezáratlanul hever a polcon. Nem volt olyan része létezésüknek, ahol ne akadtam volna millió ellentmondásba, és éppen ezért nem voltam képes a válaszokat sem megtalálni. Mindezeken túl ott vannak még azok, akiknek a világunkban való jelenléte, az egymásra való kölcsönhatása éppen úgy érdekes és hovatovább megoldásra váró kérdéseket vet fel: miért más egy vérfarkas génállománya, vajon hanyadik generáción keresztül hordozza magában ezt a fertőzést, amelyre egy cselekedet a katalizátor? Miképpen képes mindez biokémiai szempontból az egész folyamatot beindítani? Az alakváltók csontszerkezete miben más mint az egyszerű halandóké, és a legtöbbjükkből miért hiányzik a más fajokra jellemző vérszomj? Vajon emberi tudatuk befolyásolja őket akkor is, amikor állati alakot öltenek fel, vagy az állat ösztönei irányítanak? Ugye érezhető, hogy rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem az évek során, és ezek nem csökkentek, hanem a tapasztalatokkal együtt egyre szaporodtak tovább.
Talán különösnek hat, hogy a magánéletemről egyetlen szót sem ejtettem az előzőekben, ahogyan arról sem beszéltem milyen életet élek, és a kutatásomon kívül mi az ami érdekel. Mindez talán azért lehet, mert szívesebben beszélek arról ami érdekel, ami kitölti a napjaimat, semmint saját magamról. Ez lehet talán az oka, hogy jelenleg egyedül élek. Nem nagyon tudom elhinni, hogy létezik valaki, aki ezt a fajta megszállottságot hosszú távon tolerálni tudja, vagy éppen partner lenne benne. Pedig bevallom néha nekem is jól jönne a lelki támogatás, amikor padlóra küld a tehetetlen kilátástalanság. De folytatom, mert megoldást kell találnom. Mert valakinek megígértem, hogy nem fogom feladni a reményt, és egyszer még meg fogom gyógyítani őt. Nem tudom merre jár, hogy éppen hol van...nem keres és én sem keresem. Nem is akarom, hogy másképpen legyen, de tudom, hogy ha egyszer rájövök a megoldásra, akkor újra felbukkan majd. És ezúttal nem akarom elveszíteni a célomat, ahogyan egykor anyám esetében. Erős vagyok, még ha hirtelen nem is tűnök annak.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szer. Júl. 12, 2017 3:03 pm
Ugrás egy másik oldalra

Gratulálunk, elfogadva!  
üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!

Kedves Violet!

Elismerésem, nagyon hamar kész letté és én is igyekeztem, hogy ne kelljen sokat várnod. Elolvasva az előtörténetedet az volt az első gondolatom, hogy micsoda véletlen! Nekem is van egy lánykám, aki bár nem sebész (az az egyik fiam), de biokémikusként pontosan azon dolgozik, mint te: a vámpírlét mikéntjeire próbál választ találni, a DNS-szerkezetüket feltérképezni, az emberektől való másságukra vonatkozó kérdéseket megválaszolni, méghozzá kísérletezés segítségével. Egyszer majd összefuthatnánk. Wink
Mindig érdekes arról olvasni, hogy vált egy hozzád hasonló, egyszerű lányból az, aki. Sajnálom, hogy idejekorán elveszítetted az édesanyádat, de szemmel láthatóan tudtál építkezni a tragédiából... ahogy a vámpírokkal való kapcsolatodat magalapozó személyes ügyet is a munkád előnyére tudtad fordítani. Nem sokan lennének erre képesek. Azért remélem, néha előbújik belőled majd belőled az a lány, akit úgy látom, szeretnél szabadon engedni, de nem mered. A szubjektivitás nem mindig jelent egyet a sebezhetőséggel, sőt!

Menj, foglalózz, aztán irány a játéktér! Jó szórakozást! Smile


Vissza az elejére Go down
 

Dr Violet Strait

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Emberek-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 12:22 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 12:20 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3