Share | 
A topik címe: Long beach Island, Chad nyaralója

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Vas. Márc. 11, 2018 12:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Szeretlek, hozzám tartozol, te vagy a szívem, és most, hogy elmegyek, úgy érzem, a szívem tépik ki belőlem."
[You must be registered and logged in to see this link.]:hug: ha kapok [You must be registered and logged in to see this link.] soha többé nem hagylak magadra • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

A gondolataim és a cselekedeteim nem állnak össze eggyé, pláne nem az érzéseimmel A szívem éppen kettészakad, mert életem két legfontosabb férfijának szüksége van rá, teljesen egyszerre. Mégis mi tévő lehetnék ilyenkor? Már csak azon csodálkozom, hogy érzelmeim vihara még nem mutatkozott meg kívül és csapott át szeszélyes időjárásba. Lehunyva a szemeimet inkább elrejtem őket jó mélyre, ahogy kislány koromban is tettem, de ennek meglesz a böjtje. Egyszer ki kell engednem ezt a mérhetetlen energiát és érzelmi tultöltöttséget vagy összeroppanok a súlya alatt. Próbálnám megértetni Chaddel, hogy mit jelent számomra Calder és Alaska, de nem érek célt. Visszakérdez a család szó hallatán aztán dühödten felnevet. Az életem olyan emlékeit eleveníti fel, amit szívem szerint kitörölnék, nem akarok emlékezni a vérszerinti szüleimre, hiszen ők halottak számomra méghozzá az én kezeim által. Dühösen morog, akár egy veszett kutya, akinek habzik a szája. Tisztában vagyok vele, hogy Calder sosem volt a szíve csücske, de ez azért már tőle is sok.
- Ne emlegesd fel azokat az állatokat. Nem véletlen öltem meg őket, miután voltál olyan szíves és átváltoztattál - vágom vissza felróva neki élete egyik legnagyobb hibáját - Még te beszélsz? Hány év korkülönbség volt közöttünk, mikor megrontottál? Egy szavad se legyen! Calder legalább otthon adott nekem és nyugodt környezetben nőhettem fel, amellett, hogy megtanított arra miként használjam az erőmet - emelem fel a hangom dühösen, szemeim szikrákat hánynak, egyenlőre csak rajtam érződik a kezdődő apokalipszis. Szóra se méltatom a következő kérdését, ami arra utal, hogy megint a vezetéknevén neveztem, amit akkor használtam utoljára mikor még megakartam ölni. Tudom mennyire utálja, ha így hívom, éppen ezért teszem meg minden egyes alkalommal. Ugyanakkor meglepődök, mikor azt mondja szüksége van rám. Ha nem lennék ennyire feldúlt biztos a karjaiba ugranék a boldogságtól, de ezt már elrontotta. Bármennyire is tudom, hogy a szívem egy része itt akarna maradni nem tehetem, mikor tisztában vagyok vele, hogy máshol szükség van rám. Fiatal koromban megtanultam milyen egy romboló, szadista ember mellett élni aztán a sors szerencsecsillaga azt is megmutatta milyen ha szeretnek és végül boldog családi idillben nőhettem fel. Ezt sosem fogom elfelejteni, hálával tartozom feléjük, ezért kell mennem. Kiabálása közepette megint sikeresen bevallja, hogy is érez irántam, felhúzom az egyik szemöldököm és várom, hogy folytassa, de elakad a szava.
- Látod, még ezt sem vagy képes kimondani. Akkor hogyan várhatod el, hogy maradjak? Szükséged van rám? Hát persze, különben üres lenne az ágyad - kiabálok vissza neki - Gyáva egy alak vagy te Brannagh! - sziszegem felé. Kezemben a bőrönd indulásra készen, még egy utolsó próbát teszek, hogy jobb belátásra bírjam. Azt hiszem sosem fogom feladni a reményt, hogy jobb belátásra bírjam, a belé vetett hitem túlságosan nagy. Éppen örülnék, hogy végre sikerült bebizonyítanom neki, hogy miért megyek oda és mit érzek iránta, de a mondata másik felével le is rombolja a reményeimet.
- Elegem van belőled! Kiállhatatlan vagy, csökönyös és értetlen, akár egy kisgyerek - vagdalódzok a szavakkal elengedve az utolsó szalmaszálat is. Éppen olyan dühös mint én, a szavaival egyértelműen kitépte a szívemet, ez volt az utolsó csepp a pohárban az eddig elnyomott érzéseim felszínre törnek. Egy utolsó csepp könny végig gördül az arcomon, amit képtelen vagyok letörölni, nézem ahogy a kulcsot az ágyra dobja. Letörlöm a sós lét az arcomról, majd a padlóra dobom a bőröndöm, felkapom a kulcsot és teljes erőből hozzá vágom.
- Tudod mit? Fulladj bele a nyomorodba! Nem is állt szándékomban visszajönni se ide, se hozzád. Öntelt, arrogáns lény vagy,
aki egy csepp szeretetet sem érdekel. Kár volt egyáltalán rád pazarolnom az időmet!
- egy szusszra hadarom el, miközben hirtelen szél kapja fel a hajamat. Kinnt a gyönyörű napsütésnek nyoma sincs, a zord, sötét felhők eltakarják az égboltot. Villám hasítja ketté az eget, hatalmas dörgéssel társulva, ami tökéletesen mutatja az érzéseim állapotát is.
- Gyűlöllek mindennél jobban! - közlebb lépek hozzá, kezem lendül és egy hatalmas pofonnal jutalmazom.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 10, 2018 5:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Azt hiszem, rohadtul nem így képzeltem el a kiruccanást, meg az egész együttlétünket. Hogy az előbb kiakasztott, és önérzetemben mélyen sértett, azt - eddigi önmagamtól szokatlanul - de még lenyelem. Azt, hogy csődöt mondtam miatta az ágyban, már kevésbé, mert ilyenre velem még nem volt példa. Az, hogy bőgésbe fog, miközben mellettem pihen, az már csak a hab a tortán, az pedig, hogy öltözködik, hogy rohanjon ahhoz a bohóchoz - na, ez már tényleg túlmegy minden határon. Oké, láttam az agyában néhány kósza emléket arról, hogy kik is voltak neki az a halott lány, meg az az idióta pasas, de most komolyan képes engem faképnél hagyni azért, hogy siessen Calder lelkét ápolgatni meg vigasztalni? Menjen, igya le magát az az idióta, az esetek túlnyomó részében ez remek vigasz szokott lenni. A halott csajt meg már úgysem hozza vissza egy közös, meghitt zokogás sem.
- A családod? - kérdezek vissza, aztán kissé felnevetek, bár ebben sok öröm nem zeng, inkább csak düh. - Csak hagy emlékeztesselek rá, hogy a családod simán túladott volna rajtad. A drágalátos apád egyenesen úgy bánt veled, mint mások egy kiló kenyérrel a boltban. A helyedben inkább nem emlegetnék családot. Hogy ez az idióta megmentett, az a te szemedben lehet hogy család, az enyémben nem. A helyedben azért rákérdeznék, hogy biztos nincsenek-e pedofil hajlamai, mert egy kislány megmentésére vagy csak egy angyal képes, vagy valami beteg állat. És bocs, de Calderről inkább feltétezem az utóbbit, mint az első felvetést - morgom nagyon dühödten, aztán felvonom a szemöldökömet. - Á, szóval most már újra Brannagh vagyok? - kérdezem, és figyelem ahogy Angel szemében szinte Zeusz villámaként szikrázik a harag. Oké, mondjuk hogy megértem az érzelmeit - nem igazán így van, de legalább tételezzük fel. De az enyémeket miért nem lehet megérteni? Tényleg fogalma sincs róla mit érzek akkor, amikor felmerül Calder neve? Mintha ketten két világ felé húznánk Angelt, és neki választania kellene e két világ közt - az egyik világban én állok, a másikban az a pojáca.
- Szüksége van rád - ismétlem Angel után a szavait. - Az isten verje meg, nekem is! - kiabálok. - Soha, de soha nem volt még olyan, hogy... - akad el a szavam. Hogyan is szólna a folytatás? Kb úgy, hogy soha nem volt még rá példa, hogy én beleszerettem volna egy nőbe. Olyan legfőképpen nem, hogy elhoztam volna magammal ide. Tessék, alighogy beengedtem őt a lelkembe, máris élvezettel tiporja el az éppen kiserkedt hajtásait a frissen megismert önmagamnak.
- Hát jó - fonom aztán karba a kezeimet morcosan. - Menj! Tudom, hogy úgyis hiába marasztalnának, mert Calder egyet csettint, és boldogan lihegve rohansz, nehogy véletlenül ne dédelgesd szegény megsebezett lelkét. Légy szíves, vegyél egy csomag zsebkendőt neki a nevemben - sziszegem. - De ha most elmész, ide ne gyere vissza. És hozzám se. A drágalátos családtagodra a jelek szerint nagyobb szükséged van, mint rám - villogtatom a szemem. Apámnak tényleg elmondhatatlanul és piszkosul igaza volt. Az érzelmek a legnagyobb ostobaság, amik csak léteznek. Sebezhetővé, meg idiótává tesznek. Én vagyok az élő példa. Hála az égnek, hogy apám nem érte meg, hogy idáig aljasodjak, hogy egy nő az ujja köré igyekezzen tekerni engem. Egy hang nélkül odadobom az ágyra a kocsi kulcsát - vigye nyugodtan. Az se érdekel, ha elviszi mindenemet. A legfontosabbat úgyis épp ebben a percben tépi ki tövestől.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 05, 2018 2:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Szeretlek, hozzám tartozol, te vagy a szívem, és most, hogy elmegyek, úgy érzem, a szívem tépik ki belőlem."
[You must be registered and logged in to see this link.]:hug: ha kapok [You must be registered and logged in to see this link.] soha többé nem hagylak magadra • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

A legtöbb szívtelen lény azt mondja a sírás gyengeség, de én tudom, hogy nem az. Néha szükségünk van rá ahhoz, hogy megkönnyebbüljünk. A sok felgyülemlett érzést nem lehet tompítani máshogy. Persze a vámpíroknak könnyű, hiszen ők kitudják kapcsolni az érzéseiket, ahogy ezt én is megtehetném. De nem fogom! Az a valaha volt legnagyobb gyengeség lenne tőlem, olyan mintha szívem szúrnám saját magamat. Inkább hagyom, hadd távozzon könnyek formájában a rám törő érzelmi sokk. Valahonnan távolról érzékelem, hogy Chad végig simít a vállamon, tisztában vagyok vele, hogy semmit sem ért. Percek telnek el, mire nagy nehezen kinyögöm, hogy mi történt valójában, mire összeráncolja a szemöldökét, feltehetőleg az emlékei között kutat a név gazdáját illetően. Végül könnyedén elintézné a dolgot, egy olyan sablon szöveggel, hogy "ilyen az élet". Haragos pillantást vetek felé, még mondaná tovább, de elkezdek pakolászni és öltözködni. Ezzel sikeresen belé fojtom a szót, aminek most kivételesen felettébb örülök. Nem akarom hallgatni a kiselőadását arról, hogy ennek így kellett lennie, ne sírjak miatta blaa, blaa, blaa. Ha végig kellene hallgatnom ezt mind, van egy olyan érzésem menten kitépném a szívét a helyéről, aztán egy dunsztos üvegben tárolnám és cipelném magammal mindenhova, mivel szeretem. Igen, biztos ezt tenném. Bár jobban bele gondolva lehet nincs is szíve és ha benyúlnék a mellkasába valami nyálkás fekete trutyiba ütköznék.
Szavaim hallatán méltatlankodni kezd, majd felháborodottan lerúgja magáról a takarót és felkel. Egyetlen perc erejéig mérgesen meredek rá, ujjaim ökölbe szorítom, hogy ne látszódjon a rajtuk végigfutó remegés.
- Nem! Egyáltalán nem elég - csattanok fel, majd a hajamba túrok tehetetlenül - Te ezt nem értheted. Ők a családom, mindig is azok maradtak bármi is történt közöttünk. Nagyon tévedsz, mikor Mystic Falls-ban jártam találkoztam Alaska-val és megbocsájtott nekem. Őt is visszakaptam akkor és azt mondtam neki, hogy segíteni fogok neki az átka miatt - kissé elgondolkodom. De látva gunyoros fintorát újabb sóhaj szakad fel belőlem. Azt gondoltam ezt már megbeszéltük, hogy túl tette magát a féltékenységen, hiszen semmi olyan sem történt köztem és Calder között. Hangja érdeklődő, szavai mégis olyanok számomra, mintha egy tőrt vájt volna a szívembe.
- Elég legyen! Mégis mit képzelsz magadról Brannagh? - sziszegem felé, teljesen felháborodottan. Nem akarok vele veszekedni, így inkább magamhoz veszem a bőröndöm és indulnék, de elkapja a karom és szorosan tartja. Szemébe nézek, amiben nyoma sincs a haragnak, szomorúságtól csillog, patthelyzetbe kerültem. A szívem ketté akar szakadni, képtelen vagyok dönteni, mindketten fontosak számomra.
- Most már csak ő nekem, az egyetlen családtagom. Szüksége van rám!  - jó erősen megnyomom a család szót, hogy tudatosítsa magában, milyen kapcsolatban állok a mesteremmel. Leteszem a táskámat és közelebb lépek hozzá, végig simítok az arcán, majd a tarkóján pihentetem azt.
- Kérlek... - suttogom neki, majd lágyan megcsókolom - Téged szeretlek, de most mellette van a helyem a gyászban, Alaska a nővérem volt és - elszorul a torkom és csak reménykedni tudok benne, hogy megért.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Vas. Feb. 25, 2018 8:08 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Mint mondtam, az ágyban történő beszélgetés mint olyan, erőteljes problémákat okozott nekem. Egyszerűen csak nem volt sem tapasztalatom, sem viszonyítási alapom, miről folyhat a szó ilyenkor. Tárgyaljuk meg a világbank helyzetét? Nem hiszem, hogy itt lenne a helye. A nők valószínűleg valamiféle nyálas ömlengést várnak el ilyenkor, az viszont ugyanúgy nem az én asztalom. Képtelen lennék mézes-mázos szavakat búgni Angel fülébe, és alighanem meg lenne róla győződve, hogy nekem elmentek itthonról, ha csakugyan ilyesféle, önmagamhoz méltatlan dolgokra vetemednék.
Mivel a tanácstalan hallgatás nem a sajátom, épp javaslatot szándékozom tenni, hogy próbáljuk meg újra, ami nemrég félbeszakadt, és inkább induljunk el együtt a mennyország irányába, de ekkor Angel telefonja megszólal - utána pedig megtörténik az, ami végképp elveszi a szavamat: történetesen, hogy hangos sírásban tör ki. Szerintem még ennyire bambán és kétségbeesve senki nem nézhetett másik emberi lényre, mint én magam. Te jó isten, mit kéne csinálnom? Nem igazán vigasztaltam soha senkit, sőt. Általában én voltam az oka annak, ha görcsös zokogásba kezdtek. Most mondjak olyan hatalmas bölcsességeket, mint hogy "na ne sírj már"? Nevetséges!
Csak hápogok, mikor az ölembe fúrja magát, és a mellkasomba zokog, annyit mindenesetre megteszek, hogy megsimogatom a vállát. Hát, előbb-utóbb majd csak elmondja, mi történt. Én meg viszonylag türelmes típus vagyok, kivárom. Remélem nem csak valami tipikus női hiszti, mert, nem is tudom, bezárt a kedvenc kávézója.
Aztán mikor végül megszólal, a szemöldökömet ráncolva próbálom emlékezetembe idézni, kiről is van szó. Lassan körvonalazódik előttem a lényeg: hát, persze. Az az igencsak távoli boszorkány-társaság, akik anno felkarolták, mikor az apja áruba bocsátotta. Meg mielőtt én megöltem. Ennek azért van már néhány százada, nem is értem, miért kell ebből akkor problémát csinálni. Én ugyan a lánnyal nem találkoztam, csak azzal a tenyérbe mászó pofájú Calderrel, de az is bőven elég volt.
- Hát, az élet ilyen - tárom szét a tenyereimet. - Nézd, ezzel már nem segítesz rajta. Egyszer mindenki meghal, szóval... - akad bennem a szó, mikor kiugrik mellőlem, és vihargyors öltözködésbe kezd.
- Na ne már! - méltatlankodom. - Küldünk egy koszorút, az nem elég? Emberöltők óta nincs már közöd ahhoz a bandához, akkor meg? - rúgom le magamról a takarót én is, és talpra pattanok. - Háááát persze, Calder - húzom el aztán gúnyosan a számat. - Ha Calder vinnyog egyet, máris rohanni kell hozzá. Meddig fogsz nála elmenni a vigasztalásban? - érdeklődöm. Persze, saját magam alatt vágom a fát, mert elvégre láttam a fejében, hogy nem volt szorosan közük egymáshoz - legalábbis nem abban az értelemben, ahogy én gondoltam. Ettől függetlenül utáltam azt a seggfejet, és kész.
- Maradj itt! - kapom el Angel karját, szorosan tartva. - Oldja meg a problémát, ahogy akarja. Mi az isten közöd van hozzá?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Pént. Feb. 23, 2018 7:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Szeretlek, hozzám tartozol, te vagy a szívem, és most, hogy elmegyek, úgy érzem, a szívem tépik ki belőlem."
[You must be registered and logged in to see this link.]:hug: ha kapok [You must be registered and logged in to see this link.] soha többé nem hagylak magadra • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Minden kapcsolat okkal jön létre, vannak olyanok melyek az idő múlásával elöregednek és nem lehet mit tenni, egyszerűen tovább kell lépni. De vannak olyanok is, melyek kibírják az idő próbáját és megszépülnek. Talán ezeket hívják igaz szerelemnek? Fogalmam sincs, de tudom a lelkem mélyén, hogy a mi szerelmünk valami ilyesmi. Annak ellenére is, hogy egyikünk sincs tisztában azzal, hogy milyen egy kapcsolat. Az esetek túlnyomó részében csak futó kalandjaim voltak, senki sem volt arra érdemes, hogy kitartsak mellette, egészen eddig. Aprót bólintok dünnyögésére, majd gondolkodóba esek. Hangosan mondom ki a szavakat, de egyikben sem vagyok biztos. Mióta vámpírboszorkány lettem nem beszélgettem igazán a lelkemről és az érzéseimről, kivéve egyetlen esetet. Mikor újra találkoztam a nevelőmmel és a nővéremmel. Chad felemeli a két kezét, mikor felvetem a témákat, meghökkenve csóválja a fejét.
- Reménytelen eset vagy - rázom meg a fejem egy apró halovány mosollyal az arcomon. Hangom édesen cseng, kedvesen ejtem ki a szavakat. Szeretem őt a hibáival együtt. Válaszára egy szemrehányót kap, inkább nem kommentálom ezt a mondandóját. Új témába kezdenék, mikor megszólal a telefonom, van egy olyan megérzésem, hogy ezt mindenképpen látnom kell. De arra, ami a kijelzőn fogadott egyáltalán nem készültem fel. Két egyértelmű szó, ami megtört bennem valamit, aminek a létezéséről se tudtam igazán. Valahonnan a távolból hallom Chad hangját és halk kérdését, a szavak nem álltak össze a fejemben. Egyetlen mondat lüktetett odabenn, ami teljesen összetört; Alaska meghalt. Még mindig képtelen vagyok megszólalni, gondolkodás nélkül az ölébe bújok, mellkasába fúrom a fejem, kezeimet a vállán pihentetem. Olyanná válok mint egy szeretethiányos kismacska. Szükségem van rá, jobban mint valaha.
Percek telnek el, mire nagy nehezen képes vagyok kipréselni magamból pár szót: - Alaska... - nyögöm ki, elcsuklik a hangom - ...meghalt - suttogom, alig hallhatóan, majd újra sírásban török ki. Fogalmam sincs mennyi idő telt el, ahogy azt sem Chadnek mi a reakciója, a testem ott van, de a lelkem eltávozott, mióta megláttam azt az üzenetet.

Egyetlen szó nélkül felkeltem az ágyból és pakolni kezdtem, gyorsan összecsomagoltam és indulásra készen álltam Chad előtt, egyik lábamról a másikra, fogalmam sincs mit kellene mondanom ebben az esetben.
- Nekem... ...el kell mennem... ...Caldernek szüksége van rám! - nyögöm ki nagy nehezen, félve nézek Chadre. Ha tetszik neki,
ha nem akkor is Mystic Falls-ba fogok menni, meg kell tudnom mi történt valójában. Caldernek szüksége van rá, őt nem veszíthetem el. Ő az egyetlen családtagom! Most már...
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Kedd Feb. 20, 2018 3:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Mindig is azt hangoztattam, hogy az életnek addig van értelme, míg képesek vagyunk kihasználni a vámpírlét előnyeit: iszunk, táplálkozunk, gyilkolunk, kefélünk. Ezen felül az égvilágon semmi más nem számít. Nem tartozunk senkinek és semminek felelőséggel, magyarázatokkal, lelkifurdalással meg pláne nem. Ez az én fajom létének kiváltsága: hogy a szabályok felett is létezhetünk. Igen, az életnek csak így van értelme. Most pedig megéltem, hogy egy nő kifordítson önmagamból. Egy romantikus seggfej lettem, egy valakivel törődő nyálgép, és fura de sokkal jobban érzem, mint bármikor máskor, hogy élni szép, és érdemes. A dolgok nem zökkenőmentesek, tele vannak bonyodalmakkal, de mégis, a lelkem mélyén ott van az a bizonyos plusz, ami értelmet pumpál a létezésem mindennapjaiba. És ezt a plusz cizellálás nélkül, egyetlen szóval is meg lehet nevezni. Ez a plusz Ő.
Igen, a dolgok tényleg bonyolultabbak, vagy talán csak másabbak, mint eddig. Itt van példának okáért a beszélgetés. Fogós, ravasz kérdés az ilyesmi. Mivel lehet egy nővel beszélgetni, főképpen az ágyban? Sosem tettem eddig ilyesmit, teljes mértékben kezdő vagyok a téren.
- Hát, az azért vigasztal, hogy nem csak én vagyok tapasztalatan dumálás terén - dünnyögöm magam elé, mikor Angel is legalább annyira tanácstalanul néz vissza rám, ahogy én bámulok rá, aztán felemelem a két kezem, mikor felvet néhány témát.
- Nanana... - hökkenek meg. - Lassítsunk oké? Kissé szűkíteni kéne a kört - csóválom meg a fejem. Magunkról, a lelkünkről, a terveinkről, nem lesz ez kissé sok egyszerre? Magunkról még anno a gyóntató papomnak sem beszéltem, mikor - még emberi koromban - kötelező volt igénybe vennem a szolgáltatásait, mert apám jelszava az volt: a tiszta lélek és a kegyetlen lélek nem ugyanaz. Ő szilárdan hitte, hogy ha minden bűnömet meggyónom, az égbe megyek egyenesen. Nos, ha a faterom most élne, közölném vele, hogy a dugás ennek egy sokkal kellemesebb módja, mint egy órányi lelki nirvána egy csuhással. A terveimről? Fogalmam sincs, mik azok. Nem igazán voltak soha nagyszabású terveim, az életet úgy vettem, ahogy jött, komplikációk nélkül. Annyit már tudok, hogy ha a nők a jövőről akarnak hallani, akkor elvárják, hogy abban ők játsszák a legjelentősebb szerepet. Angelt illetően ezzel nem is lenne gondom, csak hát... az isten szerelmére, alig egy órája ismertem még csak be, hogy szeretem. A saját cselekedeteimmel sem vagyok jelenleg tisztában, nem még a terveimmel, meg az eljövendő évekkel. Ami meg a lelket illeti, elég nehéz lenne ódákat zengeni valamiről, amelynek nem vagyok birtokában. Inkább beszéljünk az időjárásról, valahogy több pontot tudnék benne érinteni, mint az Angel által felvetett opciókban.
- Hát, ami azt illeti, örültem volna, ha én is fontos vagyok annyira, hogy én is elmenjek - válaszolom neki, némileg kitekerve és elferdítve a mondandóját, mire kaptam egy elég szemrehányó pillantást. Szerencsére a telefonja épp ezt a pillanatot választja arra, hogy csipogni kezdjen, és noha máskor dühödten morogtam volna érte, most egy mozdulattal sem akadályozom meg, hogy felvegye: szükségem van erre a pár perc "egérútra".
Végigfut tekintete a kijelzőn, aztán úgy ül fel, mint akibe villám vágott, aztán zokogásban tör ki, amitől sikerül végképp megzavarodnom. Az elmúlt fél percben meg sem szólaltam, most mi a fene baja van? Mi hírt kapott, összeomlott a tőzsde? Senkije nincs a világon, akkor meg most mi borította ki ennyire?
- Valami történt? - kérdezem, aztán megforgatom a szemeimet, és megveregetem a saját vállamat képzeletben. Remek, ez volt a hét hülye kérdése. Bár ez még mindig jobb annál, mintha vigasztalnom kéne. Fogalmam sincs, miket szoktak mondani egy bőgő nőnek. Valószínűleg annyi lenne a maximum, amit tőlem el lehetne várni, hogy megpaskolgatom néha a vállát, és olyan bölcsességeket mondok hozzá, mint hogy "jól van na".
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 15, 2018 9:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben."
[You must be registered and logged in to see this link.] • tudom, hogy szeretsz  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

A létezésünket valami olyan megmagyarázhatatlan dolognak köszönhetjük, ami még sosem fedte fel magát egészen. Szerencsére nem is találkoztam vele, viszont azzal az illetővel, aki egyszer és mindenkorra megváltoztatta az életemet. Nos, vele minden bizonnyal összefutottam és meg kell hagyni gyönyörűen egymásra találtunk és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem változtattam meg az ő életét. Mindketten hatással voltunk és vagyunk egymásra. Az eddigi macska-egér játék egy új fázisába érkezett, ahol a vad és a préda egymásra találtak. Egy nagyon gyenge ifjúsági könyvben olvastam valamit, ami tökéletesen illik a mi kapcsolatunkra is. "Az oroszlán beleszeret a bárányba. Milyen buta bárány. Milyen beteg mazochista oroszlán." Vagy valami ilyesmi, bár nálunk felmerül az a kérdés is, hogy ki az oroszlán? Gondolataimból dünnyögése szakít ki, aminek hallatán halvány mosolyra húzódik az ajkam széle. Szemöldökét ráncolja, hátha valami értelmes gondolat is megfogan a fejében a beszélgetésünk témáját illetően, bár az arcára pillantva nem gondolnám, hogy sikerrel járt.
- Őszintén? Fogalmam sincs, hogy ilyen esetben miről szoktak - válaszolok nagyot sóhajtva, végül gondolkodóba esek - Talán önmagukról, mi nyomja a lelküket, a terveikről és mindenféléről, mit szeretnek és mit nem - magyarázom alig hallhatóan. Tényleg nem tudom, mi miről beszélhetnénk ezek után, nem vagyok hozzászokva, hogy mi ketten beszélgessünk, mint a normális párok. Sosem volt kapcsolatom, maximum futó, szóval ezekben is tapasztalatlan vagyok, ami vicces tekintve, hogy mennyi idős vagyok eredetileg. Úgy érzem magam, mintha egy hidegháború kellős közepén lennék, aminek a vége már eldöntetett, mégis valahol megakadt a harc és a felek képtelenek eldönteni mit is akarnak valójában. Hallom a sóhaját, érzem, ahogy ő is felül. Szívem hevesebb ütemre vált, ahogy meghallom érdeklődő hangját, éppen felé fordulnék, mikor magyarázkodásba kezd. Egyre jobban érzem magam, tudva, hogy egy cipőben evezünk. Kérdését meghallva kikerekedett szemekkel felé fordulok.
- Én sem voltam még soha ilyen helyzetben. Ez mind nekem is új és nem tudom mit kellene most tennünk - válaszolom egyenlőre még megkerülve a kérdését - Nem foglak itt hagyni - jelentem ki megérintve az arcát - Azt akarom, hogy ez működjön közöttünk. Túlságosan fontos vagy nekem ahhoz,
hogy elmenjek
- suttogom apró mosollyal az arcomon, közelebb csúszok hozzá és gyengéd csókot lehelek ajkaira. Halk pittyegést hallok a telefonom felől, egy érzés kerít hatalmába, hogy valami baj van. Fel is kelek, hogy előkerítsem a kütyümet. A gomb megnyomása után felvillan a kijelző,
amin pár szó szerepel. Calder írt nekem egy üzenetet, aminek láttán egyből le kellett ülnöm. Levert a víz, mintha forró vizet öntöttek volna rám, a telefonom kizuhant a kezemből. Képtelen vagyok megszólalni, ez csak rossz vicc. Ilyen nem történhet meg, ez csak egy rossz álom. Ugyanakkor a szívem legmélyén tudom, hogy a nevelőm sosem viccelne ilyenekkel. Ez a borzalmas valóság, ami megtalált ebben a paradicsomi világban, becsúszott az elmém mélyére, hogy teljesen tönkretegyen. Egyetlen szó nélkül sírásban törtem ki, könnyeim patakokban folytak, belül üvöltök a fájdalomtól, miközben torkomra fagyott minden egyes szó.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 03, 2018 4:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ha Angelnek eddig nem nyílt volna alkalma, hogy jó alaposan kiismerjen engem, akkor most alighanem meg lenne győződve, hogy nekem teljesen elmentek otthonról - vagy éppen nem zárná ki a teljes skizofréniát. Egyszer dühöngök és úgy viselkedem, mint aki épphogy kinőtt az óvodás korszakból, aztán meg nevetek és elővarázsolódik az az énem, amiről még csak nem is sejtettem, hogy létezik bennem. És még azt mondják, hogy a nők nem hülyítik meg az embert. Első kézből cáfolom ezt a tézist: magam vagyok ennek szenvedő alanya. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy látom Angel arcán a totális elégedettséget: tudja, hogy ezt a játszmát megnyerte. A legnagyobb fegyvert tudta ellenem fordítani, önmagamat, és saját egómat.
Fogalmam sincs, hogy két olyan lény között létezhet-e bármiféle összhang, mint amilyenek mi vagyunk, és nem kizárólag a természetfeletti mivoltunkra gondolunk. Milliónyi sebet, emléket hordunk mindketten, amelyek azzá formáltak, akik ma vagyunk. Sokkal inkább az érdekel, hogy két egyforma ember mennyi ideig képes a másik mellett létezni anélkül, hogy mind fizikailag, mind agyilag felőrülnénk egymást. Talán ez a két dudás egy csárdában alapelv tökéletes metafórája - bárhogy is, hála az égieknek, vagy a pokolbélieknek, még itt vagyunk, és még mindketten élünk. Talán Angel tényleg sokkal különlegesebb, mint gondoltam - képes volt megszelidíteni kissé a bennem lakó szörnyeteget. Elégedett lehet önmagával, mert minden pimaszsága és hőzöngése ellenére még életben van - ami talán számomra a leginkább meglepő.
Az elégedettségét egy valami viszont alááshatja, hogy olyan oldalamat is megismerhette az elmúlt percekben, amivel én is most találkozom először. Különös, évszázadokat éltem le úgy, hogy soha nem foglalkoztam olyan apróságokkal, mint egy nő lelke - nagyjából nem is tételeztem fel, hogy ők is ilyesmivel egyetemben létezhetnek. Éppen ezért voltam képes minden gyűlölet, megvetés, vagy épp az általam okozott fájdalom ellenére megd*gni bárkit, akit csak akartam, sokszor épp az illető akarata ellenére. Most viszont látom Angelen a csalódottságot, amiért meglengetem a fehér zászlót. Azok után, hogy két lábbal taposta az egómat, meg vele egyetemben a potenciámat is, legalább annyira vagyok érzékeny, mint egy hercegnő. A ma éjszakai kedvemet legalábbis sikerült elvennie. Helyette felajánlottam valami olyat, amitől még nekem is meg kellett kapaszkodnom az ágy szélében a meglepetéstől: mikor akartam én beszélgetni egy nővel? Úgy tűnik, engem is utolért a sok százados létezés hátránya, a teljes demencia.
- Hát... - dünnyögöm kérdésére. - Nem tudom. Miről szoktak az emberek beszélgetni? - ráncolom össze a szemöldökömet. Ha visszatekintek eddigi életemre, az ágyban a beszélgetéseim mindössze annyira koncentrálódtak, hogy közöltem a nőkkel, hogy tűnés - feltéve, ha túlélték az éjszakát.
Figyelem Angelt, ahogy felül, és az arcába hulló haja elrejli őt előlem, mire nagyot sóhajtok, és magam is ülésbe tornázom magam.
- Mi a gond? - érdeklődöm. - Nézd, nem voltam még ilyen helyzetben. Nem csak te érzed furán, meg hülyén magad - magyarázkodom, ami szintén szokatlan élmény számomra, még sosem tartoztam magyarázattal senkinek. - Le akarsz lépni? - teszem hozzá. Ha igen, elengedem - nyilván nem arra a Chad Brannagh-ra számított, aki most itt ül mellette - és akiből egy érzelgős, nyavalygós, szerelmes idiótát csinált néhány hét leforgása alatt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Vas. Jan. 28, 2018 7:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben."
[You must be registered and logged in to see this link.] • tudom, hogy szeretsz  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahogy mosolyra húzódik az ajkam, látom a szemében meghökkenést, ilyen reakcióra számítottam tőle. Kezdem egyre inkább kiismerni, ami mindkettőnk számára előny, ugyanakkor egyfajta hátránynak is mondanám. A mondandójában megakad, ahogy meghallja a nevetésemet, lélegzet visszafojtva figyel engem. Szerintem neki is éppen ugyanaz a gondolata, hogy valamelyikünknél nagyon elmehettek otthonról, hacsak nem mindkettőnknél. Kívülről szemlélve ez az egyik legkomikusabb szituáció, amiben részem volt hosszú életem alatt, pedig láttam és tapasztaltam már egy s mást. Még mindig akár egy kígyó sziszeg felém feltéve a kérdését, amivel kicsit sem törődök, tisztában vagyok vele, hogy a felháborodás maradéka jön ki belőle. A következő pillanatban már rám vigyorog, mintha mi sem történt volna egy negyed órával ezelőtt. Kezdünk olyanná válni mint a szerelmes halandók, akik évődnek egymással, azzal a különbséggel, hogy a közöttünk lévő parázsló viták sokkal erőteljesebbek és gyilkosabbak. De a mi életünk már csak ilyen, amit semmi pénzért sem cserélnék le. Kissé szomorkásan veszem tudomásul, hogy nem minden zajlik a terveim szerint, amikor legurul rólam. Két kezével körül fogja a fejét, miközben a szemeit forgatja, míg én ecsetelem a gondolataimat vele kapcsolatban. Kettőnk közül ezt a technikát én szoktam alkalmazni, de a mondandóm közepette nincs időm ilyeneken felháborodni, túlságosan lefoglal az, hogy szembesítsem a kristálytiszta igazsággal. Hallom, ahogy morog a nemlétező bajsza alatt, mire még jobban kiszélesedik a mosolyom. 1:0 nekem, nyugtázom magamban és mérhetetlen büszkeség tölt el attól, hogy sikerült meglátni az embert a szörny álcája mögött és megszelídíteni őt. Oldalra fordul, hogy szembe kerüljön velem, mire én is ugyanígy teszek.
- Mindketten tudjuk, hogy azt a fogadást megnyernéd - válaszolok alig hallhatóan, miközben az arcát fürkészem. Egy részét nagyon jól ismerem, éppen annyira mint a tenyeremet. De ez az új Chad, aki velem szemben fekszik más, még ismeretlen, gyengéd és érző lény, mint én. Furcsa ugyanakkor érdekes is, őt is megakarom ismerni és megszeretni, ahogy azt a pszichopatát is képes vagyok szeretni mindennél jobban. Sóhaja bánatos, ahogy a szavai is, miszerint a mai éjszakára kiöltem belőle mindenféle ágytornát. Kissé csalódottan és éppen olyan szomorúan veszem tudomásul, kissé lebiggyesztem az alsó ajkamat jelezve csalódottságomat. A hozzá fűzött félmondata hallatán felhördülök és a sértettséget megjátszva a hátamra fekszem. Még hogy magamnak köszönhetem, ő akarta, hogy bántsam. A felvetett ötlete hallatán kikerekedett szemekkel fordulok felé, sosem gondoltam volna, hogy pont ő hozza fel ezt. Ugyanakkor valahol örülök neki, hiszen olyan keveset tudunk egymásról ahhoz képest, hogy hónapok óta megy közöttünk egyfajta macska-egér játék.
- Rendben - egyezek bele egyből, majd a közöttünk lévő lepedőt kezdek fixírozni, mintha valami nagyon fontos lenne rajta - Miről szeretnél beszélgetni? - megadom neki az esélyt, hogy témát válasszon. Gondolataimba merülve várakozok, hogy valami megváltozzon és ne érezzem ennyire rosszul magam. Aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve újra a hátamra fordulok és abban a pillanatban fel is ülök. Egyik térdem felhúzom, könyökömet megtámasztom rajta és a hajamba túrok tehetetlenségemben, míg a többi tincsem az arcomba hullik ezzel függönyt képezve Chad előtt. Nem vagyok hajlandó rá emelni a pillantásom, zavar a közöttünk lévő távolság és a "veszekedésünk", amit sehova se tudok tenni. Nem így szoktuk megoldani a dolgokat. Ott van nem messze tőlem, mégis régen éreztem magam ennyire elveszettnek és zavarodottnak.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Vas. Jan. 28, 2018 9:33 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Háttal vagyok Angelnek, így csupán az elégedetlen szusszanását hallom, ahogy kissé elhúzom a hátamat a kezei alól. Nem látom őt, de már ismerem annyira, hogy bármibe lefogadjam, hogy épp bőszen forgatja a szemeit. Egyszerre vagyok sértett, meg dühös, aztán a két érzelem közül a harag győzedelmeskedik, és mire észbe kapna, már fölé is hengeredem, hogy vadul villogó szemekkel meredjek az övébe. Tényleg azt hiszi, hogy velem bármikor szórakozhat, és bármit megtehet? Hát ha elfelejtette volna, hogy nem tűröm az ilyesmit, akkor most majd emlékeztetem rá - verbálisan és fizikálisan is.
Még épp javában a tirádám kellős közepén tartok, mikor látom, hogy a szája sarka felfelé kezd görbülni. Még a haragom közepette is meghökkenten nézek rá, de folytatom a monológomat, egészen addig, míg képtelen visszafogni magát, és nemes egyszerűséggel kitör belőle a hahota, hogy a képembe röhögjön - ettől meg azonnali hatállyal elakad a szavam, és hüledezve figyelem. Nem tudom, kettőnk közül melyikünknek ment el az esze, de valamelyikünk nem teljesen százas, az fix.
- Te tényleg azt hiszed, hogy ez valami vicc? - sziszegem felé, de már éppen csak parázsló felháborodással, és - te jó ég, mi történik velem? - azon kapom magam, hogy én magam is vigyorogni kezdek. Na jó, ez nálam már tényleg a teljes pszichés szétesés állapota. Tessék, már más sem hiányzott az életembe: életemben először kezdek gyengédebb érzelmeket táplálni egy nő iránt, és azonnal kimossák az agyamat. Tessék-lássék még morgok egy keveset, bár tisztában vagyok vele, hogy tökéletesen tudja, e mögött bár tényleg nincs harag - bár csak a vak nem tudná megállapítani, mikor úgy vigyorgok egyfolytában, mint egy gilisztás kutya. Aztán legördülök róla, két kezemmel megfogva a fejem, és ha először Angel-en, akkor most rajtam volt a szemforgatás sora, míg a fejemhez vágta a rólam való véleményét - ami nem mellesleg maga volt a színtiszta igazság.
- Már megint az okos és nagy szája...- dünnyögöm a levegőnek, aztán a fejem csóválva fordulok oldalra, hogy szembe legyek Angellel. - Bármibe fogadom, hogy azzal is tisztában vagy, hogy évszázadok óta te vagy az első nő, aki túlélt mellettem egy ekkora szemtelenséget - pislogok rá, aztán felajánlkozására, miszerint fejezzük be amit nemrég elkezdtünk, csak sóhajtok egyet bánatosan.
- Sajnálom, de ma éjszakára már kikarmoltad belőlem a libidót - mondom bánatosan. - Ha hoppon maradsz, azt most magadnak is köszönheted - fűzöm hozzá. - Beszélgessünk! - vetem fel aztán, és saját magamon vagyok a legjobban megdöbbenve. Gyere le Isten! Képes vagyok itt feküdni egy nő mellett, és ahelyett, hogy már épp félúton lennék vele a mennyországba, én egy sima, átlagos estét ajánlok fel, mintha húsz éves házasok lennénk. Még jó, hogy nincs kamera a nyaralóban - ha ez a felvétel kikerülne a világhálóra, az összes vérszopó összecsinálná magát a röhögéstől.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 25, 2018 7:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben."
[You must be registered and logged in to see this link.] • tudom, hogy szeretsz  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem szokásom bocsánatot kérni, semmiért. Általában elveszem azt, amit akarok és nem érdekelnek a következmények, de ebben az esetben a helyzet más. Érdekel, hiszen érzek valami számomra is megmagyarázhatatlant iránta, aminek persze kínomban hangot is adok. Nem esik nehezemre kimondani az érzéseimet, mert tudom, hogy valódiak, ahogy azt is, hogy viszonozza őket. Mégis, amint hozzá bújok érzem, hogy megmerevedik a háta, mintha valami ragályos betegség lennék, amitől irtózni kell. Szíven üt ez a reakció és már fordulnék is el, hogy a lehető legtávolabb kerüljek tőle, de egy másodperccel megelőz. Fölém magasodik, akár egy dühödt vadállat, karjával lefogja a csuklóimat, hogy mozdulni se tudjak, kezeim teljesen lemerevedtek, ahogy egy perccel előbb ő tette. Először meglepődök, az elnyíló ajkaim mutatják hüledezésemet, aztán azt felváltja a harag szikrája. Gyűlölöm, mikor a játékának tekint és korlátoz a szabadságomban, kihasználhatnám a boszorkány erőmet, de egyenlőre nem teszem. Várok, hogy mi fog ebből kisülni. Ha bántani akar, azt úgy sem ússza meg szárazon.  Hallom ahogy sziszegve próbál fenyegetni, fogait összepréseli a benne dúló haragtól, akár egy gyilkos kobra, aki bármelyik pillanatban beléd mélyesztheti a méregfogait. Egyáltalán nem féltem tőle, ismerem ezt az oldalát, a szörnyeteget, a múlt elevenen élő darabkáját, a gyilkosomat, aki a lelke sötét zugában várakozott eddig. Mélyen a szemeibe nézek, hogy lássa nem tud meghatni, közben hatalmas vigyorra húzódik a szám széle, akár egy őrültnek. Ha jobban bele gondolunk, lehetséges, hogy mellette én is éppen olyan pszichopata lettem, mint amilyen ő.  Parancsoló hanghordozást üt meg, haragosan csattan fel, mire elnevetem magam. Tisztában vagyok vele, hogy semmi humoros sincs abban, amit mondott, mégis ahogy felém magaslik és az összetört, maradék férfiasságát, felsőbbrendűségét próbálja felém mutatni azon nevetnem kell.
- Ha nem vetted volna észre, próbálnom sem kellett, anélkül is ment - vágok vissza gúnyos éllel a hangomban.  A pillanat tört része alatt eltűnik minden gúnyom meghallva a fenyegetőzését, kissé oldalra döntöm a fejem és az arcát kémlelem. Kétségem sincs afelől, hogy képes lenne-e megtenni, hiszen párszor én is hozzávágtam hasonló mondatokat. Milyen szép is a mi szerelmünk, egy gyilkos, mérgezett penge, amit előszeretettel egymás torkának szegezünk, mert anélkül képtelenek lennénk létezni, ahogy egymás nélkül sem.
- Ugyan már, mindketten tudjuk, hogy szükséged van rám. Ha összetörsz abba te is belepusztulsz. Nem találnál magad mellé még egy ilyen lényt mint én - hangon a helyzethez képest túlságosan nyugodt és halk. Próbálok kicsit helyezkedni - már amennyire lehetséges a szorításától-, hozzá préselődök. Érzem meleg mellkasát, ahogy a szíve vért pumpál a teste több részébe.
- Hiányoznék neked. Lehet, hogy meg tudnád osztani mással az ágyad, de mindketten tudjuk, hogy az fele annyira se lenne kielégítő mint én - ágyékához dörgölőzök - Egy selejtes pótlék lenne, akivel nem tudnád megosztani az életed - nézek mélyen a szemébe, majd tekintetem az ajkaira siklik, megnyalom a számat. Megakarom csókolni, szeretkezni vele és mindent elfelejteni, hogy csak mi ketten létezzünk.
- Szóval mi lenne, ha ugornánk arra a részre, mikor vadul egymásnak esünk? - teszem fel a kérdést csillogó szemekkel, tudom, hogy ő is akarja - Ki szeretnélek engesztelni - kiskutya szemeket villantok, majd oldalra fordítom a fejem, hogy a nyakam látszódjon - Harapj meg - suttogom alig hallhatóan. Tudom mit cselekszem, ahogy azt is, hogy egyszer ő is megengedte nekem, most rajtam a sor. Az életemet egyszer már elvette így, most is megteheti, ha nagyon akarja, ugyanakkor teljes mértékig megbízom benne.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 25, 2018 3:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Oké, lehet, hogy most gyerekesen viselkedem, de kb kezdem érteni, apám miért akart belőlem gyökerestől kiirtani minden érzelmet. Fura, hogy évszázadoknak kellett eltelnie ahhoz, hogy belássam, mennyire igaza volt: az érzelmet csak marhát csinálnak az emberből. Megőrjítik, kiherélik, egy töketlen barommá formálják, és a jelek szerint én magam is közel járok ehhez az állapothoz. Nem kellett hozzá semmi más, csak egy nő, aki kibillentett lelki egyensúlyomból, aki elérte, hogy más legyek, mint eddig voltam, és aki most alighanem azt várja, hogy utána menjek. Nos, azt várhatja... Eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha Angel csak egy átlagos nő lenne, akit felszedtem mondjuk egy kellemes hétvégére. Nos, abban az esetben most nem érezném magam vérig sértve a hülye kis játéka miatt. Alighanem azt sem engedtem volna, hogy kimenjen innen, azt meg pláne nem, hogy lekötözzön, mint egy sonkát a padláson. Az efféle manőverek és próbálkozások első jelére magam alá tepertem volna, és durván, kegyetlenül megerőszakoltam volna. Igen, ezt tette volna a régi, tökös Chad. A mostani meg, aki a nadrágjával együtt a golyóit is ledobta fél órával ezelőtt meg itt fekszik, és duzzog, mint az óvodás, akitől elvették a játékát. A farkam meg úgy viselkedik, mintha sosem lett volna fickós - bár azon se csodálkoznék, ha visszahúzódott volna a testembe, hogy elbújjon szégyenében, látva a meghülyült viselkedésemet.
Még mindig dühöngve puffogok magamban, és fogalmam sincs, mennyi idő telik el, mikor meghallom az erkélyajtó nyitását, majd meztelen talpak puffanását a padlón. Nem kell hozzá nagy logika, hogy kitaláljam, ki ez, még úgy sem, hogy háttal fekszem a szobának, és a falat stírolom vad tekintettel. Érzékelem, ahogy bebújik mellém, hallom a szavait, meg az érintését, amitől úgy merevedik meg a hátam, mintha sínbe tették volna. NE-ÉRJ-HOZZÁM-BASSZA-MEG!
A másodperc tört része alatt mozdulok meg, fölé hengeredem, két karommal erősen és keményen lefogom két csuklóját, hogy mozdulni se tudjon, és leszarom azt is, ha a varázserejével a házat elviszi a fejem felől. Jobb lefekteti az alapokat, hogy az efféle szórakozásokat marha gyorsan felejtse el - legalábbis velem biztosan.
- Ha még egyszer... - sziszegem összeprésel fogaim mögül, és szememben megjelenik a gyilkos fény, amit már ismerhet, és érzem, ahogy a régi Chad feléled odabenn, valahol a lelkem leges legmélyén. - Soha többé nem merészelj ilyet megpróbálni velem! - csattan immár a hangom dühödten, és ellentmondást nem tűrően. - Vagy ha igen... hát összetörlek - csikorgom, és pillantásom alighanem nem hagy kétséget afelől, hogy képes lennék állni a szavamat. A régi Chad-et akartad édes, aki könyörtelen, uralkodó, irányításmániás, és szadista? Akkor tessék, most megkapod... élőben és egyenesben, a gyártótól.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Szer. Jan. 17, 2018 8:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben."
[You must be registered and logged in to see this link.] • bocsánat a késésért  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Magamban számolok és várok, mikor jön ki feldúltan, hogy kiabáljon velem. Tomboljon, ahogy szokott. Már rég elhagytam a tízet, de még mindig nem jelent meg. A mosoly apránként lefagy az arcomról, ezt követően nem sokkal meghallom a bilincs tompa csörömpölését. Még várok egy-kér percet, de semmi. Realizálom magamban a tényt, hogy nem fog kijönni hozzám. Hangos sóhaj hagyja el az ajkaimat, kezeimet hanyagul magam mellé ejtem. Csalódott vagyok? Igen, mondhatni. Nem gondoltam volna, hogy ennyit változott ilyen rövid idő alatt. Meg kell tanulnom kezelni ezt a helyzetet nekem is. De jobban belegondolva sosem volt egyetlen párkapcsolatom sem, fogalmam sincs hogyan működik az egész. Eddig megszoktam, hogy halálra idegesítjük egymást, veszekszünk, majd az egész szexbe fullad, a sorrend változó. A kertből vezet egy kisebb kavicsos út a partra, azon indulok el a tenger felé. Ahogy egyre közelebb érek a vízhez apránként megnyugszom, kiskorom óta mindig így volt ez. Ahogy meghallottam a hullámok jellegzetes, monoton hangját minden olyan egyszerűnek tűnt. Kellemes illat vesz körül, élvezem, ahogy a homok a lábujjaim közé ér. A világ egyszeriben tökéletes, nem is érdekelnek az előbbi problémák. Gondolataimba merülve próbálom kitalálni a megfelelő megoldást. Egy emlék kúszik elő nagyon mélyről, aminek hála mosolyra húzódik az ajkam. Calderrel való első találkozásom alkalmával nagyon sok inger ért, apró kislány voltam és semmit sem értettem. Mégis akkor mondott valamit a mesterem, ami az elmémbe vésődött. "Sose felejts el a szívedre hallgatni, de ne felejtsd el az elme, a józan gondolatok fontosságát sem." Mintha itt állna mellettem és most mondaná el ezeket a szavakat. Sóhajtok egyet, majd lehunyom a szemhéjam és hagyom hadd járjon át a természet ereje. Milyen régen éreztem ezt. Percekkel később kinyitom a szemeimet és elindulok vissza a házhoz. Az ajtó előtt megállok egyetlen pillanat erejéig, erőt veszek magamon. Hangtalanul nyitom ki a tolóajtót, látom ahogy háttal az ajtónak az oldalán fekszik, nyakig betakarózva. Visszafojtok egy kitörni készülő sóhajt és bebújok mellé az ágyba, egyetlen szó nélkül átölelem. Nyakának hajlatába fúrom az arcomat s hagyom, hogy a hajam eltakarja az arcomat.
- Sajnálom... - mormolom alig hallhatóan - ...én... - megakadok, nem tudom mit is mondhatnék igazából - ...szeretlek - nyögöm ki végül, majd egy apró puszit adok neki. Tudom, hogy mérhetetlenül megbántottam, fogalmam sincs hogyan tudnám kiengesztelni. De úgy érzem itt most a szavaknak nincs értelme. Tudtuk, mikor neki vágtunk ennek az egésznek, hogy ez iszonyú nehéz lesz. Mindketten túlságosan erős személyiségek vagyunk, képtelenek vagyunk engedni. Mégis valahogy hiszek benne, hogy ezt mind megtudjuk oldani. Elég erős a szerelmünk ahhoz, hogy mindent túl éljen, még önmagunkat is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 28, 2017 6:29 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Azt mondják, hogy a szexben bármit lehet, ami mindkét fél örömét szolgálja, továbbá hogy a perverzió valójában mindenkiben ott lapul, csak néhány embernél a szokások, felvett viselkedésformák, vagy éppen a társadalmi tiltások és korlátok megakadályozzák, hogy kitörjön. Nos, alighanem Angel is ebbe az utóbbi kategóriába tartozik: amikor velem van, sosincs kifogása az ellen, hogy az együttléteink felvegyenek valamilyen vadállatiasabb és hajmeresztőbb módszert. Pontosan tudja, miféle ember vagyok, milyen lélekkel rendelkezem, szerintem tudat alatt tökéletesen elfogadta, hogy nekem szükségem is van erre. Így hát ennek tudatában már előre borítékolom az aprócska kis győzelmemet, miszerint ellenvetés nélkül teljesíti a kérésemet. Vigyorogva engedem hát, hogy ez alkalommal ő szedje elő a bilincset, ami nemrég még az ő csuklóját díszítette, és tűröm, hogy béklyóba verjen - igaz, megint pofátlanul kihasználja az erejét, hogy az amúgy sem tervezett ellenállásomat megtörje. Elég kísérteties látni meg érezni, hogy a karjaim úgy mozdulnak, mintha marionettbábu lennék, és ha kapálóznék se nagyon lennék képes kibújni a rám erőltetett mágia alól. Persze, eszem ágában sincs berzenkedni, és csakhamar meg is érzem a hűvös fémkarikát ezúttal az én kezemre csapódni. Eddig tökéletesen rendben is volnánk - a vigyor csak a következő percben fagy le totálisan a képemről. Na erre végképp nem számítottam. Már azt is csak csalódott morgással veszem tudomásul, ahogy leszáll rólam, és kihúzódom belőle, majd belém vágja hosszú körmeit, bár ezt még mindig a perverzió számlájára írom, akárcsak azt, amikor erősen hajamba markol. A következő szavai és tettei azonban mérhetetlenül felbőszítenek, ugyanakkor legalább ennyi csalódással is töltenek el. Csak nézem kikerekedett szemmel, ahogy felveszi a köntösét, és kisétál, majd behúzza maga mögött a tolóajtót, és teljesen egyedül maradok.
A következő néhány percemet az teszi ki, hogy a szitokszótáram minden fellelhető szavával illetem hol Angelt, hol a saját hülye fejemet, igaz mivel ő épp az udvaron időzik, alighanem csak a saját magam hallgatósága vagyok. Az biztos, hogy nem a katolikus liturgia szavait használom a jelen helyzetem leírásához, és egy szent életű ember szívrohamban halna meg a kifejezéseimet hallgatván. A szituáció csak akkor lesz némileg könnyebb, mikor érzem, hogy a rám erőltetett mágia ereje hogyan foszlik egyre inkább semmivé, egészen addig, míg vissza nem nyerem magam fölött az irányítást, és néhány mozdulattal szét nem roppantom a bilincseket. Mikor viszont végre-valahára visszanyerem szabadságomat, az egyetlen érzés ami bennem marad nem más, mint a teljes, totális megbántottság és sértettség. Új érzés, ezzel sem nagyon tudok mit kezdeni. Eddig legalábbis szemrebbenés nélkül küldtem másvilágra azokat, akik kiváltották belőlem ezt az emóciót, és ez azonnal helyrehozta a lelkemet. Most viszont durcásan veszem tudomásul, hogy egyrészt az akciókész állapotomnak már annyi, másrészt hogy hülyének nézett egy nő. Hangos csörömpöléssel vágom a bilincs darabjait a sarokba, aztán magamra rántom a takarót, az oldalamra dobom magam, és sötét, morcos pillantásokkal méregetem a falat - háttal az ajtónak, amin át Angel a kertbe távozott.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 25, 2017 6:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Nincs okunk azt hinni, hogy valaha megszűnik a szerelmünk. Viszont minden okunk megvan azt hinni, hogy nem fog."
[You must be registered and logged in to see this link.] • boldog karácsonyt honey!  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Élvezem az együttlét minden egyes percét, amit képesek vagyunk adni egymásnak feltétel nélkül az leírhatatlan. Minden jogom megvan hinni benne, hogy a kettőnk között lévő szerelem olyan erős, amit senki se tud legyűrni. Semmi nem állíthat meg minket abban, hogy együtt legyünk. A sors furcsa szeszélye, hogy a kettőnk sorba egybe fonódott és a mai naptól kezdve sosem fog külön válni. Az univerzum egymás mellé taszít minket bárhogy is döntenénk, az valahol meg volt írva, egyszerűen elrendeltetett.
Gyengéden mozog bennem, mintha attól tartana, hogy összetörök. Tetszik ez a Chad, de a lelkem egy része hiányolja a másikat, azt a beteg pszichopatát, akinek különleges elvárásai és szokásai vannak, azt a felfuvalkodott seggfejet, akibe beleszerettem. Miközben egymás társaságában keressük a közös gyönyört, összeérinti a homlokunkat, mint valami imádnivaló, romantikus film szexjelenetében. Levegő után kapkod, ahogy én is kezdek kifogyni az édes oxigénből, lehunyt pilláimat megajándékozza egy-egy puszival, mire mosolyra húzódik ajkam. De a varázs és a nyálas film szerencsére véget ér, amint Chad megszólal, aminek köszönhetően egy kissé meglepődök. Szavai hallatán magasba szökik az egyik szemöldököm. Tudom, mire gondol tudatalatt, ő is meg van rökönyödve saját magán és tesztelni akarja, hogy benne van-e az az édes vadállat, akit sikerült megszelídítenem. Dobpergés! Igen, kérem szépen. Pár hónap alatt sikerült a fenevadból egy édes, szeretetéhes kiskutyát faragni. Lehetséges, hogy ezt tanítanom kellene másoknak... Ezek a gondolatom pár másodperc leforgása alatt cikáztak végig az elmémen, egy bólintással jelzem neki, hogy értem mire gondolt. Gyerünk, akkor húzogassuk meg egy kicsit az oroszlán bajszát! Lábaimmal csípőjénél átszorítom és azzal a lendülettel fordítok a felálláson és az ágyba nyomom. Combjaimmal szorosan átölelem, hogy véletlen se tudjon változtatni a helyzeten.
- Te akartad - gonosz fény csillan meg a szemeimben, míg ajkaim játékos mosolyra húzódnak - Hmm, hol is van az a bilincs - szemeim a teret pásztázzák, míg nem - Áhá! Meg is van - tájékoztatom a fejleményemről és nyúlok is az előbb említett tárgy után. Két kezem közé veszem a fémet, miközben végig futtatom pillantásom Chad testén. Ajkamba harapok öntudatlan, órákig el tudom nézegetni. Mielőtt bármit is tehetne boszorkány képességeimet kihasználva lehűtöm a levegőt, a hűs fuvallat a hajamba kap, míg az ő testét egy láthatatlan erő az ágyba préseli, ami ellen semmit se tehet.
- Állítsuk fel a szabályokat. Ha jó és engedelmes leszel, szépen kérsz akkor elengedlek - felemelem az egyik kezem, mire Chad karjai is felemelkednek, fölé hajolok, hogy az ágykereten át tudjam fűzni a bilincs láncát - De ha nem, akkor büntetésben lesz részed - egy-egy kattanás jelzi, hogy a bilincs tartja fogságban innentől kezdve. Felemelkedek, hogy lássam milyen kiszolgáltatottá vált, csípőmet megemelem, ezzel megszakítva az aktusunkat. Körmeimet mélyen a húsába vájom, hogy érezze milyen a fájdalom, mire kiserken a vére. Lenyalom róla a vércseppeket, majd egy mosollyal a számon birtokba veszem ajkait. Akaratosan teszem mindezt, majd megfogom a haját és annál fogva hátra feszítem.
- Tudod imádom, hogy ennyire kiszolgáltatott vagy nekem. Semmi hatalmad sincs felettem jelen pillanatban és amúgy sem. Megadtad magad nekem, mikor kimondtad azokat a szavakat  - vigyorgok - Ez gyengévé tett, így most meg kell tanulnod, hogyan kovácsolj belőle erőt - nézek mélyen a szemeibe. Hirtelen elengedem és hagyom, hogy az ágyra zuhanjon a feje, leszállok róla és az ágy szélére ülök.
- A legnagyobb erő mindig gyengeségből fakad - teszem hozzá, majd felkelek és a táskámból kiveszem a fehér selyem köntösöm. Lazán összekötöm magamon, majd a hatalmas tolóajtóhoz sétálok és elhúzom azt, még mielőtt kilépnék rajta visszanézek Chadre egyetlen mondat erejéig.
- Gyűlölhetsz és szerethetsz egyszerre, én is ugyanezt teszem - mondom, majd otthagyom. Ahogy egyre távolodok a szobától úgy gyengül az erőm felette, hagyom had párologjon el folyamatosan. A kert előtt megállok és gyönyörködök az elém táruló látványban, így várakozom. Olyan messze kerültem tőle, hogy az erőm elvesztette hatását felette, mosollyal az arcomon kezdek visszaszámolni magamban várva a reakcióit. Ő akarta, hát most meg is kapta...
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Pént. Nov. 24, 2017 3:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Angel & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

Úgy tűnik, a kissé abszurd - mindkettőnk egyéniségét és személyiségét tekintve is abszurd - helyzet nem csak belőlem hozza ki a mélyen eltemetett, vagy eddig halottnak hitt énemet: Angel is felnevet, legalább annyi örömmel a hangjában, ahogy én is. Szeretem hallani ezt a hangot. Olyan, mint a zengő harangszó, harangjáték.
- Miért is ne lehetne egy egész kórház? - lövök vissza a kérdést csípőből Angel-nek. - Szeretem a kórházakat. A labor környékét leginkább. A sok vérrel, és halállal, meg minden egyébbel - mormogom, de aztán egy apró fejrázással el is legyintem magamtól a gondolatot. Most sokkal inkább valami mással szeretnék foglalkozni.
Arra koncentrálok, hogy kiszabadítsam Angel testét a csipesz, meg a bilincs fogságából, és mikor megérzem kezét a hátamra tapadni, gyengéden és finoman belé hatolok. Tisztában vagyok vele, hogy legalább annyira imádja, mint gyűlöli a kissé vadabb énemet, és Chad, akit eddig ismert, és aki nem sokkal azelőtt létezett, akinek még fogalma sem volt róla, miféle érzelem hajtja e nő felé - nos, az a Chad meg is tenné ezt. Könyörtelen lenne, némileg szadista, ellentmondást nem tűrő. De a mostani Chad azt akarja, hogy az első együttlét, ami azóta történik köztünk, hogy végre rájöttünk, mi űz bennünket egymás karjaiba, az az együttlét szép legyen. Felejthetetlen emlék. Hogy talán kitörölje a fejéből azt, amit tettem vele egykoron: azt akarom, hogy ha valaha, valami véletlen, vagy a sors szeszélye folytán el kellene válnunk egymástól - nem lehet előre kifürkészni az élet szövevényeit - akkor ha rám gondol, ne a gyilkosa jusson azonnal eszébe rólam. Nem a vad, gyilkos, állatias Chad Brannagot kell majd akkor gondolatban látnia, hanem a férfit, aki megajándékozta őt egy igazi, érzelmekkel teli együttléttel.
Lehunyt szemekkel élvezem teste melegét, a karjai szorítását, ujjának táncát a hajamban, aztán finoman, lágyan mozogni kezdek, újra és újra megismerve testének minden egyes négyzetcentijét. Kell nekem ez a nő, örökre kell. Ha szükség lesz rá, leláncolom, magamhoz kötözöm, legyűröm, rabságban tartom, de nem engedem el magam mellől. Miatta, általa lettem más. Bánom? Nem tudom rá a választ. Több száz évet éltem le úgy, hogy minden nemes emberi érezelem - jóság, szeretet, békesség, tisztesség és társaik - messze elkerültek engem. Igazából soha nem is ismertük egymást. És most megkaptam valamit, amit eddig csak hallottam, most viszont már képes vagyok át is érezni. Mintha lényem ketté vált volna: egyik felemben a régi Chad maradtam, a másik felemben az új Chad vagyok. Azt hiszem, Angelnek egyik énem sem lesz ellenére.
Miközben ritmusosan mozdulok benne újra és újra, izzadt homlokomat az övének támasztva, levegő után kapkodva, lehajtom fejem, hogy egy-egy csókot adjak lehunyt két szemére.
- Üss meg... - suttogom. - Gyerünk. Akarom! Mondd, hogy ronda vagyok. Valaki, akiben van egy csúfság, amit nem lehet szeretni. Tudom, hogy imádod... és nekem is szükségem van rá - nem cizellálom jobban a dolgot, azt hiszem, érti ennyiből is: éreznem kell, hogy ott van a régi önmagam is a szerelmes férfi mögött. Fura dolog ez a számból, de tényleg képes lennék bármire is ezért a nőért. Bármire, amit csak kér, vagy szeretne. De képes volt beleszeretni a régi énembe - és annak az énemnek voltak morbid igényei az ágyban. Na nem mintha Angelnek eddig kifogásai lettek volna ez ellen.
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Kedd Nov. 21, 2017 8:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Nincs okunk azt hinni, hogy valaha megszűnik a szerelmünk. Viszont minden okunk megvan azt hinni, hogy nem fog."
[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés: bocsi a késésért  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Csipkelődő megjegyzésemen már csak nevet, szíve mélyéről, jóízűen. Imádom hallgatni ezt a nevetést, olyan akár egy kellemes szimfónia. Ahogy rá nézek látom, amint az egész arca ragyog, szemei csillognak, ami az én arcomra is mosolyt varázsol. Szeretem és ahogy fölém hajolva látom, tudom biztosan, hogy viszont szeret. Hosszú ideig tartott, mire rá jött, de ez mindennél többet ér. Túlságosan sokat jelentünk egymásnak ahhoz, hogy ezeknek a szavaknak ne legyen hatalmas súlyuk. Sok minden voltuk egymás számára, mégis a sors minden alkalommal úgy hozta, hogy egymásra találjunk. Gondolataimból jókedvű baritonja szakít ki, szemöldökét húzkodja pimaszul, miközben én nevetek.
- Persze drágám, jó hogy nem az egész kórházat akarod egyből - vágok vissza édesen, közben egyetlen pillanat nyugtot se hagyok neki. Ahogy ő sem nekem, fészkelődök alatta, majd kérlelni kezdem, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Érzem, ahogy lecsípteti rólam a kis szerkezetet és a kezeimet is elengedi, mire egyből megmozgatom a csuklóimat. Teste az enyémnek simul, pici puszikat kapok szemhéjaimra, mire mosolyra derülök. Érthetetlen okokból kifolyólag egyfolytában vigyorgok, mint akinek teljesen elment az esze. Olyan finoman hatolt belé, mintha ott helyben összetörnék. Más esetben dühös lennék ezért, hiszen nem vagyok tollpihe, amire annyira vigyázni kellene, most mégis jól esik. Egész életem során két ember törődött velem igazán, akik a családot jelentették régen, Alaska és Calder. De ez most más, Chad nem olyan számomra akár egy apa vagy nővér, Ő ennél sokkalta több. Rövid időn belül teljesen kitöltötte a szívemet, az ő jöttével megszűnt a lelkemben tátongó üresség. Ha jobban végig gondolnám, rá döbbennék, hogy megtaláltam azt Chad személyében, amire mindig is vágytam; egy mindent felemésztő, tökéletes szerelem. Egyik kezemet a tarkójára teszem a mentén ujjaimmal a hasába túrok, míg másik kezemet a hátán pihentetem. Apró csókokkal hintem be a nyakát, állának ívét, arcát egészen a szája széléig. Alsó ajkát a sajátjaim közé helyezem és megszívom játékosan majd szenvedélyesen megcsókolom, miközben hátát simogatom. Ez a pillanat a legtökéletesebb, itt vagyunk egymásnak, egymásban, bármi történhet most már sosem válunk el egymástól. A jövőnk egymás kezében van, ketten vagyunk teljesek. 
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Szer. Nov. 15, 2017 3:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Angel & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

Amikor először találkoztam Angellel, egy kiadós vacsorában reménykedtem, meg persze egy fantasztikus éjszakában. Nos, az utóbbit megkaptam, ébredéskor kiegészítve egy istenes pofonnal. Akkorába, aminek a helye még most is fáj, ha belegondolok. Aztán megkaptam olyan dolgokat is tőle, amiket nem kértem: kitörte a nyakamat, gyűlölt, haragudott, megvetett, aztán közben mégis újra és újra visszatalált hozzám. Vagyis, egész pontosan én magam is tettem azért, hogy ez így legyen. Kellett nekem, és én is neki, valamiféle morbid, elmebeteg pszichopaták módján vonzódtunk egymásnak. Nem tudom, létezik-e mazochista vágyakozás, vagy talán ez Stockholm-szindróma, de mindketten belezuhantunk ebbe az egészbe. Sejtelmem sem volt róla, mi felé haladunk, talán ezért is tartott ennyi ideig, hogy ráeszméljek az érzéseim valóságára - na meg persze arra is, hogy egyrészt feldolgozzam, másrészt felcímkézzem őket.
Most pedig itt vagyunk, egy olyan helyen, ahová még nem hoztam senki, de senki mást. Érte ezt is megtettem. Halvány fogalmam sincs, mi fán terem a romantika, vagy hogyan kell egy nőt levenni a lábáról, de alighanem ilyesmivel. Persze, ez sem ment simán, mert alig fél órával ezelőtt még tajtékzott az irántam érzett dühében, de az az igazság, hogy még azt az énjét is kedvelem. És a megbékítésben ezek szerint csakugyan marha jó vagyok.
Egy valami persze abszolút nem változott: a nekem címzett csípős szavai. Önkéntelenül nevetem el magam újra és újra a megjegyzéseit hallva, és egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy nem kizárt, hogy rátapintott a lényegre: lehet, hogy tényleg tumorom van. Ez pedig agyam azon területét stimulálja, amely az érzelmeket irányítja, és amely eddig rohadtul nem volt igénybe véve. Nos, most legalább Angel lesöpri róla az évszázadok alatt összegyűlt port meg pókhálót.
- Menjünk el egy orvoshoz - értek egyet vele jókedvűen. - Aztán együk meg a dokit együtt - teszem hozzá kaján szemöldökvonogatással, de aztán ezt a gondolatot marha gyorsan félre is tolom, mikor a lábával kezd izgatni, ráadásul úgy izeg-mozog alatt és Chadez, mintha kígyók fészkére fektettem volna le. Jaj szívem, ezt már ismerem... ezt az elfulladt hangot, meg a könyörgést már hallottam a szájából. Úgy fel van hergelve, hogy ha nem csinálok valamit, hanem aljas módon még nyektetem egy keveset, akkor alighanem elszabadítja a mágiáját, és a végén a levegőn kívül semmi nem marad a gerincemben. Úgy fogja rólam leszopogatni még a húst is, mint egy Tom és Jerry rajzfilmben a halat, mikor a végén csak szálka marad belőle.
Leveszem a melleiről az apró kis eszközt, és elengedem kezeit is. Nagyon egyszerű a magyarázat: érezni akarom, ahogy átkarol. Beborítom testemmel, és miközben egy-egy apró csókot nyomok lehunyt szemhéjaira, óvatosan belefúrom magam a testébe, és meg sem állok addig, míg el nem érek a legmélyére. Akkor néhány másodpercre mozdulatlanná válok, mert azt hiszem most értem meg igazán, hogy milyen feloldódni valaki másban. Ez a tökéletes pillanat, és a tökéletes egymásra találás. Én meg a tökéletes, szerelmes hülye. De nem számít. Élvezem az életet, és úgy veszem minden pillanatát, ahogy jön. Ezúttal viszont már Angellel az oldalamon.

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Pént. Nov. 10, 2017 8:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Nincs okunk azt hinni, hogy valaha megszűnik a szerelmünk. Viszont minden okunk megvan azt hinni, hogy nem fog."
[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés: bocsi a késésért  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

A szenvedélyek viharában sosem lehet tudni mikor, melyik érzelem csap le ránk. Mi vámpírok, pedig ezeket kétszer jobban megérezzük, olyan mintha minden idegszálunkat egyszerre érné egy hatalmas impulzus, ami ellen képtelenek vagyunk bármit is tenni. A szerelem, pedig egy olyan érzés, ami magában hordoz egy tucatnyi másik érzelmet. Azt szokták mondani minden szerelem más és más, csak az tud róla beszélni, aki éppen átéli azt. Ugyanakkor azt is mondják, hogy mindenki számára létezik tökéletes társ csak meg kell találnia az illetőt. Tudom, hogy megtaláltam a nagy ő-met, de a sors ostoba fintora, hogy nem csak a szerelmem. Gyilkosom, teremtőm, ősellenségem, szeretőm és összességében egy szóval kifejezve a mindenem. Az élettel is képes lennék dacolni érte, annyi mindenen mentünk keresztül közösen pár hónap alatt, ami másoknak évek sokasága alatt sem sikerül. Tudom, hogy a szerelmünk bármikor át csaphat gyűlöletbe, ami az életünk végét jelentené. Valamilyen okból kifolyólag mégis hiszem, hogy ez sosem történhet meg, olyan erős pillére emelkedett a kapcsolatunk, amit semmi sem zúzhat szét. Hallom, ahogy búg, miközben rám teszi azokat a valamiket, egyenlőre fogalmam sincs mire készül. Szeretnék bízni benne a végsőkig, bízom benne annyira, hogy ne féljek tőle. Találkoztam már a szörnyeteggel, aki benne rejtőzik, de valamiért én mégis képes voltam meglátni a szörny mögött az embert, akinek a lelke gyönyörű.
Végül kinyitom a szemeimet és elcsodálkozom a látottakon, két csipesz van a mellbimbóimra tűzve, amik felfelé merednek. Ajkaim elnyílnak a meglepettségtől, ezzel egy időben rózsaszínné változik az arcom egy része. Félve Chadre nézek, felesleges volt aggódnom, a szemei ugyanúgy csillognak, talán még jobban, mint azelőtt. Egyfolytában fel-le cikázik a tekintete rajtam, teljesen beindította a látvány. Szavaim hallatán elneveti magát, mintha az évezred poénját mondtam volna neki az előbb. Igen, azt hiszem van, ami egyáltalán nem változik. Válaszával megint csak meglep, az elmúlt fél órában már negyedjére ejti ki azokat a szavakat, amik olyan messze állnak tőle, mint Makó Jeruzsálemtől - a mondáshoz hozzá tartozik, hogy az m betűs fazon sosem jutott el oda, annyira részegre itta magát -. Még vörösebbé válok, ahogy sorolni kezdi mit szeret bennem annyira, ha nem lenne rajtam a csipesz már réges-régen letámadtam volna.
- Teljesen le vagyok nyűgözve, még sosem mondtál ilyen szépeket nekem. Ha hazaértünk most már biztos elviszlek egy orvoshoz kivizsgálásra, hátha egy tumor van az agyadban, ami ilyen szavak kimondására késztet - mondom, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Több realitást látok ebben, mint abban, hogy tényleg szeret és ezt komolyan is gondolja. A lábammal célt értem, hiszen abban a pillanatban leveszi magáról az utolsó zavaró ruhadarabot, ami még kettőnk közé állt. Kérdésén csak nevetek, szemeim diadalittasak. Alsó ajkamba harapok, míg ő elhúzza a lábam, hogy közelebb férkőzhessen hozzám. Minden apró részemet végig hinti csókokkal, míg melleimhez nem ér, ott egy pillanatra megáll tekintetünk találkozik egyetlen másodperc erejéig. Még látom a tőle megszokott féloldalas mosolyt, amivel bármikor letud venni a lábamról. Nyelvével a melleimet érinti, végig húzza a bimbókon, amitől pezsegni kezd a vérem. Hangos, kéjes nyögések hagyják el ajkaimat, míg ő libabőrös bőrömet simogatja, ezt követően férfiasságával kezdett odalenn izgatni. Ebben az állapotban ez felér egy nagyon durva kínzással, önkéntelen felemeltem a csípőmet, hogy könnyebb bejutást biztosíthassak neki.
- Chad... - suttogom két nyögés között - ...kérlek - nagy levegővételek közepette fejeztem be a mondatot. Bármennyire is próbáltam képtelen voltam rá nézni, szemhéjaim minduntalan lecsukódtak, ezzel egyidejűleg még szélesebbre nyitottam a lábaimat, hogy belém férkőzhessen.  
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Kedd Okt. 31, 2017 10:16 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Angel & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

A mondás szerint a szerelmet, meg a gyűlöletet csak egy hajszál választja el. De én úgy hiszem, ez nem teljesen így van - a mi esetünkben legalábbis. Mi ugyanis tökéletesen bejártuk mindkét utat, és úgy estünk egyik érzelemből a másikba, mintha valamiféle mérleghintán ülnénk, ami egyszer lefelé billen velünk, egyszer pedig a magasba röpít. Valahogy úgy érzem, hogy ez a két érzelem nálunk még most sem különül el: magában hordozza egyik a másikat. Az már csak rajtunk múlik, hogy melyiket fogjuk táplálni, és melyik kerül ki győzedelmesen, maga alá gyűrve a másik érzelmet. Most, hogy már a nevét is tudom annak az érzésnek, ami elönt Angel közelében, tisztában vagyok vele, hogy még soha életemben nem voltam szerelmes - ennél fogva jócskán lesz még mit tanulnom, hogyan is kell ezt csinálni. Biztos, hogy rengetegszer szúrom majd el, és arra is mérget veszek, hogy jó pár véres összecsapásnak is részesei leszünk, de egy biztos: igyekszem majd jól csinálni. Majd a jövő eldönti, hogy sikerül-e. Ha még egy hónap múlva is élek, ráadásul Angellel az oldalamon, akkor talán kimondhatom majd, hogy igen.
Annak most mindenesetre örülök, és valamiféle elégedettséggel tölt el, hogy Angel - kivételesen - de engedelmeskedik az akaratomnak. Noha pillái meg-megrebbennek, de mégis uralkodik a kíváncsiságán, és csak remélem, hogy nem fogja megbánni az elkövetkezendőket. Nem kell kimondani, anélkül is tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy az engedelmesség olyan dolog számára, mint egy kismadárnak azt mondani, csipegesse fel a Mount Everestet - határos a lehetetlennel, meg a csodával. Csak reménykedem abban, hogy a mostani készséges mivolt nem másnak köszönhető, mint annak, hogy immár tényleg, szívével-lelkével bízik bennem.
- Tényleg ne félj tőlem. Nem akarom, hogy félj - suttogom halkan, mikor a csipeszek a helyükre kerülnek, és ahogy végigmérem az előttem fekvő meztelen testét, ezzel a kis "ékszerrel" felékesítve, nagy levegőket kell vennem, hogy ne rohanjam le azonnal, és előbb neki adjam meg azt, amellyel bebizonyíthatom, hogy Chad Brannagh szívét ezúttal tényleg elnyerte valaki - nevezetesen, hogy őt helyezzem önmagam elé.
Nézem, ahogy végül kinyitja szemét, és végigméri önmagát - a látványtól egyszerre eltátja a száját, meglepődik, ugyanakkor már elönti arcát az a pír, amit ismerek: tetszik neki a látvány. Beindítja, ahogy engem is. Aztán alig fél perc múlva ezt simán szavakba is önti, amitől kénytelen vagyok hangosan felnevetni.
- Tudod, tényleg szeretlek. Mindenhogyan - mormolom. - Amikor engedelmes vagy, és készséges, azt is. Amikor dühös vagy, azt is. És amikor határozott, és mohó... azt talán a legjobban - követem aztán tekintetemmel a lábát, ahogy óvatosan felkúszik a bokszeremben meredő férfiasságomig, és lágyan masszírozni kezdi - jobbnak látom hát gyorsan meg is szabadulni ettől az apró, mégis roppant módon zavaró ruhadarabtól.
- Most akkor ki is engedelmeskedik kinek? - vigyorgok rá, aztán elhúzom a lábát, még mielőtt a kelleténél jobban elvenné az eszemet, aztán ismét beborítom őt testemmel. A nyaka íve, a fülcimpái, a kulcscsontja... mindenét beborítom csókokkal, egészen addig, míg el nem érek a melléig. Nyelvem lágyan végighúzom a felmeredő mellbimbóin, annak tudatában, hogy hála a kis kiegészítőnek, ez az érzés ezerszer intenzívebb számára, mint eddig bármikor. Körbecirógatom, simogatom, élvezettel hallgatom a belőle kitörő hangokat, míg merevségemmel lábainak közét kezdem el izgatni. Érzem a nyirkos forróságot, ami odalenn fogad - ezek szerint már ennyitől is tökéletesen készen áll rám.

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Vas. Okt. 29, 2017 10:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Nincs okunk azt hinni, hogy valaha megszűnik a szerelmünk. Viszont minden okunk megvan azt hinni, hogy nem fog."
[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés: bocsi a késésért  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az idézet hallatán csak megrázza a fejét, majd tekintetét az enyémbe fúrja. Valahol egyet kell vele érteme, így bólintok aprót. Igazság szerint egymást szelidítettük meg azáltal, hogy minden egyes pillanatban idomulunk egymáshoz. Hiszem, hogy jobbá tesszük egymást, olyat hozunk ki egymásból, amire nincsenek szavak. Érzéseink olyanok, akár egy tüzes tornádó, minden felemésztenek, tönkre tesszük a körülöttünk lévő világot, lángra lobbantjuk egymást, ugyanakkor élvezzük a lángokat akár a jó mazochisták. Végig simít az arcomon gyengéden, miközben én megteszem azt, amire kér most az egyetlen egyszer. A dicséretre csak morranok egyet jelezve nemtetszésemet, hiszen nem vagyok sem a bábja, sem a szolgája. Finoman duruzsolva parancsol, ami gondolom másoknál bejön, de én csak kérdőn meredek rá. Bízok benne, de legbelül van egy vészcsengő, ami csilingel, hogy ne hagyjam magam. A teljes kiszolgáltatottság sosem volt ínyemre, viszont most mágis megteszem. Arra kér bízzak benne és szeretném is ezt tenni, amellett, hogy szeretem. De azt ahogy mondani szokták; a szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Úgy érzem engem elbutított éppen annyira, hogy rabigába hajtsam magam, mert ő arra kért. Lehunyt pilláimon keresztül érzékelem, hogy elhúzza tenyerét felette.
- Bízhatnál kicsit jobban bennem. Éppen most tettem olyat, amit soha ezelőtt... - hangom halk, mégis van benne egy cseppnyi számonkérés - ...ezt mind miattad. -
fejezem be a mondatom, miközben lábaimat a csípőjéhez szorítom. Tisztában vagyok vele, hogy nem bántana,mivel tudja, hogy azt nem ússza meg élve. A kapcsolatunk talán egyik leggyönyörűbb és bonyolultabb része is egyben az, hogy a legnagyobb mélyésgekbe és magasságokba tudunk emelkedni együtt. Mindennél jobban szeretem és az életemet is fel áldoznám érte ugyanakkor ha olyat tesz velem szemben azt nem hagyom megtorlás nélkül. Képes lennék megölni, ami az érzéseim kikapcsolásával járna együtt és a boszorkányságom elvesztésével természetesen. Ahogy felemelkedik rólam pilláim megrebbennek a hűvös levegőtől, ugyanakkor legyőzöm a kíváncsiságom és lehunyva tartom a szemhéjaimat. Kérdésre nyílnak ajkaim mégis miért lenne furcsa, de nem tudom megkérdezni mert ajkai megtalálják fedetlen bőröm. Hagyom hadd kényeztesse csókokkal a testem minden porcikáját, aminek következtében egy jóleső sóhaj hagyja el ajkaimat. Egy pillanatra elborít a vágy, így nem gondolkodom, ezt gonosz módon kihasználja és valamit a mellemre csiptet. Elsőre olyan, mintha egy szúnyog csípett volna meg, de az érzés nem múlt el, stagnál. Ennek köszönhetően fészkelődni kezdek alatta.
- Édesem, ha semmit se csinálsz hamar véget vetek az egésznek és rabigába hajtalak - búgom neki, miközben egy ördögi vigyor bújkál a szám sarkában. Nem kell kimondanom, tisztában van vele, hogy a boszorkány képességeimre célzok ezzel, annak segítségével sok mindenre képes vagyok ellene. Még türelmes vagyok, így a lábam segítségével végig simítok a combján felfelé, egészen a meredő férfiasságáig,
amit elkezdek masszírozni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Csüt. Okt. 26, 2017 4:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Angel & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hogy Angel utálja, amikor ilyen vagyok vele, mint most is? Naná, hogy utálja. Tisztában vagyok vele, és ki is fejtette már néhányszor, nem a legszalonképesebb szavakat használva, tombolva, és a pokol legmélyebb bugyrába kívánva engem minden alkalommal, amikor igyekeztem őt az akaratom igájába hajtani. Hogy Angel imádja, amikor ilyen vagyok vele? Persze, hogy imádja. Az az apró, sötét folt a lelkében, amely minden emberben ott él, kiben jobban, kiben kevésbé, vonzódik a bennem élő sötétséghez. És egyébként is: ha belém tudott szeretni így, ez a napnál világosabban bizonyítja, hogy az utálat és a szeretet kéz és kézben járnak együtt.
Valószínű, hogy éppen ezért enged most is a szelíd erőszaknak, amivel magam alá gyűröm, és önkéntelenül is hangos nevetésre fakadok a meglepett ábrázatán, amit akkor vág, mikor meglátja a bilincset. Kissé el is pirul, gyanítom az a meglehetősen kéjes emlék villan eszébe, mikor engem, hogy kivételesen ő uraljon engem, és egy észvesztő éjszakát tomboltunk végig együtt. Igaz, ő is lazán kiröhög, mikor azt kérem, legyen engedelmes, szóval ez a mostani apró megszeppenése szinte olajjal kenegeti a lelkemet.
- Bizony, bébi... - vonogatom pimaszul a szemöldökömet, és látom, hogyan lágyul el a tekintete, mikor kimondom a bűvös szót: szerelmem. Nem csak neki fura ilyesmit hallani a számból, nekem is eléggé érdekes, akár csak maga az a tény, hogy képes vagyok olyan érzelmekre, amiket soha fel nem tételeztem volna magamról. Mindig azt mondtam, a szerelem a gyengéknek, meg az idiótáknak való. Nos, nyilván azért, mert nem találkoztam még eddig azzal, aki a lelkem mélyéig képes engem is felkavarni: magával Angel-el. Tisztában vagyok azzal is, hogy a mi utunk együtt soha, egyetlen pillanatig sem lesz könnyű, vagy zökkenőmentes, de azt hiszem, megéri. Neki is, és nekem is. Eddig semmi mást nem akartam az élettől, csak pénzt, hatalmat, hedonizmust. Most is ugyanezt akarom, csak most már Angel-el egyetemben. Mintha valahogy egyszerűen vele, és általa válnék teljessé.
Aztán hallgatom a rövid kis idézetet, ami olyan, mintha egyenesen a szívemet fogná marokra. Csak pár egyszerű szó, mégis mennyi igazságot rejt magában. Aztán megrázom a fejem, és belenézek azokba a gyönyörű kék szemekbe.
- Én szelídítettelek meg? - kérdezem. - Én azt hiszem, ez épp fordítva történt - simítok végig egy pillanatra arcán, időlegesen átengedve a teret a gyengédebbik énemnek, aztán elégedetten nézem, hogy hiszti helyett átveszi tőlem a bilincset, és önként, dalolva veri béklyóba magát, egészen addig, míg az ágy, és az én foglyommá nem válik.
- Jó kislány... - dicsérem meg, aztán egy csókot nyomok az orra hegyére. - Hunyd le a szemed! - parancsolom, igaz, a hangnemem ezúttal finomabb, mint ahogy eddig beszéltem vele. - Bízz bennem! - biztatom, és mikor engedelmeskedik, elhúzom a tenyeremet az arca előtt, hogy biztos legyek benne, szó sincs leselkedésről.
- Ez az egész a bizalomról szól, nem másról - duruzsolom a fülébe halkan. - Tudod, hogy nem bántanálak. El akarlak varázsolni. Engedd, és ígérem, feledhetetlen lesz - emelkedem fel róla, hogy kezem ismét eltűnjön a fiókban. Látom, ahogy szempillái megrebbennek, de továbbra is úgy viselkedik, ahogy kérem tőle: még mindig megállja leskelődés nélkül a motoszkálásomat.
- Ez egy pillanatig fura lesz, de hidd el, élvezni fogod - somolygok végül, aztán bevezetésként végigcsókolom vadító, meztelen gyönyörű testét, egészen addig, míg hangos sóhaj nem szakad ki a szájából, aztán kihasználom az alkalmat, hogy kezd bódulttá válni a feje, és mire észbe kapni, máris peckesen felmeredő mellbimbóira csíptetem a bimbócsipeszeket, aztán némán és áhítatosan gyönyörködöm el a látványban.

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Kedd Okt. 24, 2017 8:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Nincs okunk azt hinni, hogy valaha megszűnik a szerelmünk. Viszont minden okunk megvan azt hinni, hogy nem fog."
[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés: bocsi a késésért  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Apró mosoly jelenik meg a szám szélében, ahogy nevet és ő maga is konstatálja a meglepettségét. Egyikünk se gondolta volna soha, hogy ez megtörténhet valaha, mégis melegséggel töltötte el a szívemet a tény miszerint szerelmes belém. Terveim vannak vele a nap további részében, szerencséjére figyelmen kívül hagyja a takarítónőre tett megjegyzésem. Az öreglány biztos mérges tekintettel nyugtázta a viselkedésem, de éppen akkor csukódik a bejáraiajtó, mikor én megtorpanok. Reménykedtem benne, hogy hamar lelép az ember, amik itt fognak történni annak jobb, ha nem lesz fültanúja. A heccelésre válaszul elkapja a csuklómat, maga mellé ránt és mire feleszmélnék változott a helyzet. Fölém magasodik, a matracba préselődik a testem, de egyáltalán nem bánom. Kénytelen vagyok elnevetni magamat morgása hallatán, érzem ahogy a hajamba túr és szétteríti a párnán, abban reménykedtem, hogy finom lesz velem, ennek ellenére a kezére csavarja és finoman meghúzza. Aprót szisszenek, majd a tekintetem az övébe fúrom, mérgesen meredek rá davból, ugyanakkor még mindig ott bujkál az a mosoly a szám sarkában. Nevetek a következő egy és fél mondatán. Ugyanmár! Sosem voltam se szelíd, se engedelmes és nem is vágyom rá, akkor túl egyszerű dolga lenne és nem lennék több az egyik volt "partnerénél". Félígérete sokkal több kimondatlan szót és tettet takar, aminek nagyját el tudtam képzelni. Hangja kedvesen cseng, a szemei úgy csillognak, mint a legfényesebb csillagok az égen, van benne valami természetellenes ugyanakkor gyönyörű. Én is így szoktam rá nézni éppen ezért egyre jobban tudatosul bennem a gondolat, hogy szeret. Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben. Chad ezt tette velem, és remélem, én is ezt teszem vele.
- Sosem voltam azaz engedelmes fajta te is nagyon jól tudod. - válaszolok kedvesen. Elgondolkodó arcát látva megemelkedik a szemöldököm és kérdőn meredek rá. A fiókban kutat egy darabig aztán előkap egy bilincset, mire hatalmasra keredekdnek a szemeim. Éppen szólásra nyitnám a számat, hogy megkérdezzem; miért? hogyan? Kinevet, majd válaszol a kimondatlan kérdéseimre, miközben végig simít az arcomon, önkéntelen lehunyom a pillaimat. Révetegen rá emelem a tekintetem, ami szerelemtől csillog. A szavaira teljesen kiakadnék másik esetben, de most valahogy nem tűnik olyan lehetetlennek. Nem áll szándékomban kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. Éppen azon gondolkodom, hogyan tudnám visszautasítani veszekedés nélkül, mikor az agyam teljesen kikapcsol, amihez elég volt egyetlen mondat. De ja vu érzésem támad, hiszen pár perccel ezelőtt valami hasonló zajlott le kettőnk között, igaz most nem kezdtünk el egymással ordibálni. szerelmem Ez a szó Chad szájából eléggé váratlan és hihetetlen, éppen annyira mint a szeretlek. - Mint mondtam nem erősségem az engedelmesség, ahogy a szelídség sem, de... Ha megszelidítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra... - idézek neki egy számomra nagyon kedves kis könyvből, majd kissé megemelkedek, hogy megcsókolhassam - Azt hiszem megszelidítettél - teszem hozzá, egyik kezemmel szétnyitom a törölközőt és a padlóra dobom, míg a másikkal elveszem tőle a bilincset. Mindkét kezemet a fejem fölé csúsztatom, egyik csuklómra rá csattintom a bilincset, míg a másikra rá helyezem. Félve Chadre pillantok és várom a következő lépéseket, hosszú lesz a mai nap.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 21, 2017 4:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Angel & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]


Korántsem lassan érő gyümölcs a szerelem, nem vár tavaszi záporra és napsütésre, lesújt, mint a villám, néha meg is semmisítve minket. Réveteg vagyok, mint aki csodát lát, lángol az egész lényem, az érzés túlárad rajtam, átöleli az egész mindenséget - most ez a nyaraló a mindenség, a ház, a medence vize, a napsütés, a nyár, az óceán idáig érezhető sós levegője. Csak állunk Angellel, szorosan összefonódva, szavak nélkül, ami ritka alkalom - legfőképp őt tekintve.
- Mmm... - mormolom lustán, aztán felnevetek. - Ha téged meglep a tény, hogy képes vagyok a szerelemre, akkor mit mondjak én? - élcelődöm, aztán ahogy Angel megindul befelé, úgy követem, mintha varázslat hatása alatt állnék. Bár a drágám boszorkány-énjét ismerve, ez sem lenne kizárt. Megfordul a fejemben, hogy tényleg valami bűbájt használ rajtam: persze, nem szó szerint értve. Maga a lénye, a személyisége a varázslat, én meg lelkesen vetem magam alá eme bámulatos kis zsarnok minden szeszélyének és akaratának.
Maria mellett elhaladva csak vágok egy bocsánatkérő fintort, és hála istennek, az öreglány tényleg régi bútordarab: arcizma sem rezzen, nyilván nem túl kedves élcelődésnek veszi Angel szavait. Mindenesetre leteszi a kötényét, és távozik, amiért kimondottan hálás vagyok neki. Egyrészt nagyon nem szeretném, ha az ittmaradásával kockáztatná az életét, amiért is egy komplett mexikói falu haragjával kellene szembenéznem, meg a felgyújtott nyaralóm látványával, másrészt meg vannak róla halvány sejtéseim, mi következik most, és örülnék, ha nem hallgatná végig egy meglehetősen heves, és intim együttléttel együttjáró hanghatásokat. Épp akkor csapódik mögötte a bejárati ajtó, mikor beérünk a hálóba, és Angel nemes egyszerűséggel, meg finom erőszakkal hanyatt lök az ágyra.
Fölém magasodik, aztán heccelődő szavai hallatán elkapom a csuklóját, magam mellé rántom, és mire észbe kaphatna, máris helyzetet váltok vele: ezúttal én préselem őt a matracba, és szegezem oda félig testem súlyával.
- Csak álmodj róla, édesem... - mormolom, aztán beletúrok a hosszú fürtjeibe, ahogy a párnán elterülnek, és kezemre csavarom, hogy finoman meghúzzam őket. - Légy jó kislány. Szelíd, engedelmes... és akkor egye fene, később talán beszélhetünk olyasmiről is, hogy időlegesen átadjam neked a gyeplőt. De egyelőre mondjuk úgy, hogy ne akard átvenni az én szerepet. Cserébe viszont ígérem, olyasmiben lesz részed, amiben az elmúlt évszázadban talán egyszer sem - mosolygok rá, szavaimmal ellentétben kedvesen, és nem látom ugyan magam, de anélkül is tudom, hogy a szemeim szinte természetellenesen csillognak, ahányszor csak rá nézek.
- Tudod... - vágok aztán elgondolkodó pofát, és miközben egy csókot nyomok a nyakára, fél kézzel benyúlok a fiókba. - Egyszer engedtem neked valamit, és most szeretnék revansot venni érte - lóbálom meg a szemei előtt a bilincset, aztán hangosan felnevetek a meglepődött ábrázatán. - Igen, gyönyörűm. Mindenhol vannak készleteim - mulatok rajta, aztán gyengéden végigsimítok arcán. - Csak mondd, hogy te is szeretnéd, és azonnal a mennyekbe repítelek... szerelmem - teszem hozzá némi hezitálás után. Nem azért, mintha nem ez lenne az igazság, csak egyszerűen szokatlan a számból kimondani egy ilyet szót. De talán jobb is, ha gyakorlom - az eljövendőben sűrűn szeretném ismételni neki.  

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/Mytic Falls
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Kedd Okt. 17, 2017 11:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Chad & Angel
"Onnan tudom, hogy jó szíved van, hogy abban a pillanatban, hogy megismertelek, harcolni akartam érte."
[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés: bocsi a késésért  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az élet olyan váratlan dolgokat képes produkálni, amikre képtelen vagyok egyből reagálni. Többször éreztem határtalan boldogságot, amelyekre a mai napok örömmel emlékszem vissza. Ugyanakkor a mai naptól kezdve ez lesz a legkedvesebb mind közül. Kettőnk kapcsolata olyan akár egy elb*szott szerelmi történet, aminek minden egyes fejezeténél tépi az olvasó a haját, hogy lehetnek a szereplők ennyire makacsok és indulatosak. A köztünk lévő szerelem leírhatatlan, mindent megtennénk egymásért és ez így van jól. Képtelenek vagyunk egymás nélkül létezni, egy láthatatlan kötelék van közöttünk, ami napról napra erősödik. A szerelmi vallomása kizökkentett és egyetlen szempillantás alatt megváltoztatta az összes tervemet. Úgy döntöttem elhagyom, képtelen vagyok vele együtt élni, legalábbis ezt hittem. De azok a szavak mindent felülírtak, sosem hittem volna, hogy valaha kimondja nekem. Néha éreztem rajta, hogy szeret, de ez olyan ritka pillanatok egyike volt, mintha láttam volna egy hófehér hollót. Szóval nagyjából soha. Most itt vagyok, fejem a mellkasára hajtva, hallom, hogy majd' kiugrik a szíve a helyéről. Elkezd magyarázkodni, bocsánatot kér tőlem, mielőtt befejezné a mondandóját inkább csak megrántja a vállát. Nem kell kimondania, annélkül is tudom, hogy ő ilyen. Nem ez volt az első veszekedésünk és ahogy magunkat ismerem nem is az utolsó. Mosoloygnom kell, amint meghallom, hogy megerősíti az előbbi szavait, miszerint igazat szólt az érzéseiről.
- Tudom - suttogom, miközben ölelésébe simulok, akár egy kiscica - ALig hiszem el, a nagy Chad Brannagh szerelmes és méghozzá belém - kuncogok vallomásán ércelődve, de engesztelés gyanánt egy apró puszit adok ajkaira.
A házba menet fogalmam sincs hová tartok, az érzéseim vezetnek csupán. Vele akarok lenni, szorosan hozzá bújni, élvezni a pillanatot annélkül, hogy bármin is gondolkodnánk. Túl sok mindenen mentünk keresztül, úgy gondolom megérdemlünk ennyit.
- Nem sokon múlott, hogy megöljem Mariat - teszem hozzá, míg elhaladunk a házvezetőnő mellett. Angyali mosollyal az arcomon integetek neki, hogy minél menjen el. Ő csak egy zavaró körülmény, amitől bármelyik pillanatban meg tudok szabadulni. A halószoba ajtajában torpanok meg kérdését meghallva, felé fordulok és látom halvány mosolyát. - Még meglátjuk, attól függ jófiú leszel-e - vigyorgok rá csínytalanul. Tarkójánál fogva magamhoz húzom, hogy szenvedélyesen megcsókolhassam, egyetlen pillanatra sem válok el tőle úgy haladok vele együtt lépésről-lépésre az ágy felé. Elengedem, majd az ágyra lököm, hogy fölé tudjak magasodni.
- Most jöhet az, hogy az ágyhoz kötözlek aztán itt hagylak? - nevetek közelebb hajolva hozzá, szemöldököm huzogatom. Felakarom bosszantani, hogy előtörjön belőle az a Chad, akit annyira szeretek.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vissza az elejére Go down
 

Long beach Island, Chad nyaralója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» REIGN FRPG
» Lány + Fiú + Sivatag = ???
» Loki & Thor - A long time ago
» Szabadságszobor - Liberty Island

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: A határokon túl
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3