Share | 
A topik címe: Long beach Island, Chad nyaralója

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Vas. Okt. 01, 2017 10:16 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Angel & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]


Fogalmam sincs, a vámpírok vajon kaphatnak-e sokkot. Ha nem, akkor én itt és most forradalmasítom a tudományt, mert nekem alighanem sikerült. Úgy állok, teljesen lebénulva, hogy ha most az életemért kéne küzdenem se nagyon lennék képes felemelni a kezem, és nem látom ugyan magam tükör híján, de tisztában vagyok vele, hogy nagyjából olyan fehér lehetek, mint az Angel köré csavart törülköző. Az arcomra kiülő teljes bambaságról meg már ne is beszéljek. Hallom a hangomat, tisztában vagyok vele, hogy az én torkomból szakadt ki az a szó, aminek a kimondására eddig nem tartottam magam képesnek, de most, hogy megtörtént, már nem bánom. Egész egyszerűen azért, mert alighanem az a teljes igazság. Sokáig tartott, míg rájöttem, és nyilván kell idő még ahhoz is, hogy elfogadjam, és tudatosítsam magamban, hogy képes vagyok olyan érzelmekre, amikről úgy hittem, bennem egyszerűen nem lehetnek, és nincsenek meg. De egy biztos: ha kimondtam, tudom, hogy őszintén mondtam. Hogy viszont Angel hogy fog reagálni, arról fogalmam sincs. Tudom, hogy mit érez irántam, mert elmondta már: de ahogy jelenleg rám néz, mindenféle fenntartás nélkül el tudnám képzelni azt is, hogy a gyűlölete erősebb, mint a szerelem, amit irántam érez. Ha tehetném, most hangos, elkeseredett, és morbid hahotára fakadnék, mert ha valami, akkor ez tényleg őrület. A sors nem csak szeszélyes, de rohadt módon pofátlan is: két olyan embert sodort egymás mellé, akik egyrészt nem nagyon tudnák már elképzelni a világukat a másik nélkül, másrészt viszont ők maguk fojtanák bele a másikat egy kanál vízbe néhanapján.
Megrezzenek, mikor Angel megmozdul, és elém lép, majd két kezét arcom két oldalára emeli finoman. Látom pillantásában a meglepettséget, de még mindig ott tombol mellette a düh is, így hát megadóan tűröm a sorsomat: biztosra veszem, hogy a következő pillanatban törött nyakkal roskadok majd a földre, hogy mikor magamhoz térek, már csak az üres házat találjam itt, és összeráncolom szemöldökömet mikor azon kapom magam, hogy soha nem hittem volna korábban, hogy ennyire tudna fájni az az érzés - a magára hagyatottság érzése. A csókja sem vesz le a lábamról - alighanem búcsúcsók. Nos, egy valamit elkönyvelhetek: én szúrtam el az egészet. De alighanem igaza van, ha menekülni akar: ilyen vagyok, és nem tudok, de nem is akarok változni. Nem adhatom meg neki azt, amit ő akar kapni a szerelemben: virágokat, szívecskéket és hasonlókat. Szeretem, de a magam konok, makacs, kegyetlen, és irányításmániás mivoltában. Ha ezt képtelen elfogadni, nem lázadok a sors ellen, csak simán megértem.
Mikor viszont még mindig talpon vagyok - és épkézláb - majd Angel feje óvatosan a mellkasomra simul, szinte egy szuperszónikus repülőgép lökhajtásos robbanását érzem a szívemben. Ez a hitvány, áruló szerv a mellkasomban úgy ver, mint talán még soha életemben, és elönt - ha nem is teljes megnyugvás - de a lehetséges pozitív végkifejlet reménye.
- Én... én... - keresgélem kissé a szavakat, majd erőt veszek magamon, és megköszörülöm a torkomat. - Nem, én sajnálom. Nem akartalak bántani. Én csak egyszerűen... - vonok aztán vállat. Ilyen vagyok, de ezt ő is tudja. Így hát nem is fejezem be a mondatot: felesleges kimondani a nyilvánvalót. - De amit az előbb mondtam, az színigaz - nézek bele a gyönyörű kék szemekbe, és magamhoz ölelem őt. Csaknem kilencszáz év kellett hozzá, hogy megtörténjen, de végül sikerült nekem is beleesnem abba az elmebeteg, idióta, és idilli állapotba, aminek szerelem a neve.
Némán nézem, ahogy Angel végül kibontakozik a karjaimból, majd kézen fogva vezetni kezd a ház felé.
- Gracias, Maria. Elmehet, mára ennyi volt - szólok oda menet közben a házvezetőnőnek, aztán engedelmesen talpalok Angel után.
- Nem tudom, hová megyünk, de ugye jól értelmezem, hogy ez azt jelenti, mégsem mész sehová, és nem hagysz egyedül? - érdeklődöm egy halvány mosollyal az ajkamon - és ez egyszer engedek neki. Hagy tegye a kis bestia azt, amit akar - alávetem magam bármiféle elképzelésének.

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/ Singapore
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Pént. Szept. 29, 2017 6:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Chad & Angel
"Onnan tudom, hogy jó szíved van, hogy abban a pillanatban, hogy megismertelek, harcolni akartam érte."
[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés: nem késtem  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

A sorsom az volt, hogy megismerjem őt, de sosem hittem volna, hogy rövid idő alatt ennyi mindent fog jelenteni számomra. Visszavonhatatlanul belé szerettem mindazok ellenére, hogy az elején gyűlöltem, egy részem talán most is megveti, amiért régen átváltoztatott, de az iránta érzett szerelem ezt réges-régen felül írta. A tette miatt egy hosszú teljes életet élhettem, ami még nem ért véget. Mindent megtettem volna érte, akartam, hogy ez működön közöttünk az ellentétek ellenére is. A szívemet neki adtam és a lelkem mélyén mindig tudtam, hogy ő a másik felem. Mégis most itt állok a nyaralója medencéjénél és elhatároztam magam. Döntöttem. Itt fogom hagyni és többet vissza se nézek. Belefáradtam az állandó harcba, erre nincs szükségem. Mindazok ellenére amit együtt átéltünk a döntésem megmásíthatatlan. Túlságosan erősen akartam a testek háborúját, hogy azok kibékültek. A törölközőt magamra tekerve indultam volna, de egy morgást hallatva kipattant a medencéből és elém állt. Szemei rám villannak, éppen olyan haragosan mered rám, mint én. Elfordulok tőle megvetően, nem akarok rá nézni, már nincs értelme. Én, aki a végsőkig képes harcolni mindenért, most feladtam. Nem vagyok hajlandó tovább tűrni a viselkedését, nem fog megváltozni, így könnyebb lesz, ha itt hagyom. Karomnál fogva magához ránt és sziszegve próbál nekem parancsolgatni.
- Nem te fogod megszabni nekem, hogy mit csináljak! - vágom hozzá, miközben próbálok tőle szabadulni. Rá meredek, miközben fejemben a megfelelő varázslaton gondolkodom, hogy ártalmatlanná tehessem. Fellengzős mosolya láttán még nagyobb haragra gyúlok, éppen olyan arrogáns, mint a kezdetek kezdetén. Nem uralkodhat felettem, ahogy parancsolni sem parancsolhat. Karomnál fogva megráz, mint ahogy a dacos kisgyermekeket szokták rendere utasítani. Próbálok kiszabadulni markolásából, mire testét az enyémhez préseli, kezeit körém tekeri, hogy moccanni se tudjak jóformán.
- Azt el is felejtheted Brannagh! - sziszegem neki a fogaim között. Az érzéseim nem változtak az irányába, mégis most a düh uralkodott el rajtam, ahogy a testem az övéhez préselődik érzem a kettőnk közötti kémiát. Ha nem tennénk ezt egyfolytában már régen az ágyban lehetnénk a lepedőt gyűrve, de neki kellett ez a kis revans. Rám kiált, amitől össze rezzenek, sosem tette ezt. Minden alkalommal én kiabáltam le a fejét, míg ő dacosan tartotta magát. Most fordult a kocka. Az utolsó szavai teljesen lesokkoltak. Kikerekedett szemekkel bámultam rá, mintha egy teljesen más ember állna előttem, mint az előtte lévő percekben. Teljesen elnémul, csend telepedett kettőnk közé, valószínű a sokktól, amit magának is okozott. "...azért hoztalak ide mert szeretlek!" vizhangzik a fejemben a mondata, aminek köszönhetően minden más értelmet nyert. Végül elenged, aminek köszönhetően hatalmas üresség támad bennem, olyan mintha az egyik felem eltűnt volna. Percekig állhattunk így egymással szemben magunkba roskadva, mire megtudtam emészteni a történteket. Egyetlen szó nélkül közelebb léptem hozzá, két kezem közé fogtam az arcát, szemeibe fúrom sajátomat. Csak nézem, próbálom megfejteni mi játszódhat le a fejében, majd halvány mosolyt eresztek meg. Apró csókot lehelek ajkaira aztán elengedem arcát, átölelem őt, miközben fejemet a mellkasába fúrom.
- Sajnálom - suttogom alig hallhatóan neki, remélem érti mire célzok. Ezt követően fel pillantok rá és hevesen megcsókolom, biztosítva arról, hogy nem fogok elmenni.
- Én is szeretlek - teszem hozzá vigyorogva. Ellépek tőle, megfogom a kezét, elindulok vele a házba, remélem jön magától és nem kell boszorkánycselhez folyamodnom.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Szer. Szept. 27, 2017 5:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Angel & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ha megtaláljuk a megfelelő kulcsot, vagy eszközt, akkor minden nő lelke nyitott könyv - legalábbis így tartják. Nos, a jelek szerint ez Angel-re vagy nem igaz, a kivétel erősíti a szabályt alapon, vagy pedig én magam vagyok olvasni képtelen analfabéta - nem tudom a választ erre a kérdésre. De egy biztos: talán túlságosan is nyeregben éreztem magam. És ez ezúttal nem a velemszületett önteltségnek, vagy arroganciának tudható be, hanem Angel meglehetősen szeszélyes természetének. Bármiféle, vagyis sokféle reakciót vártam: hogy nekem ront, apró öklével a mellkasomat püfölve, egyszerre elhordva engem mindennek és nevetve közben, vártam hogy nyelvet ölt rám, vagy a maga módján majd megtalálja a lehetőségét a revansnak, de... nem, ezt a reakciót igazán nem vártam tőle. Annak mindenesetre örülök, hogy Angel meghagyja Maria életét: elég régi bútordarab már ahhoz, hogy megváljak tőle, és a családjának nehéz lenne megmagyarázni az eltűnését. Így némileg megkönnyebbülök, ahogy Angel megigézi, majd a házba küldi - de a fellélegzésem csak átmeneti, néhány másodperces, mert a következő pillanatban Angel felém fordítja haragját, nekem pedig még csak nem is kell látnom vagy tapasztalnom a boszorkányerejét, behunyt szemmel is tisztában lennék vele, hogy körülöttem tombol. Néhány pillanatig úgy érzem, hogy nem is Long Island nyaralójának medencéjében pancsolok, hanem az Antarktisz egy jégtábláján heverek, és dermedt némasággal nézem, hogy fordul sarkon Angel, velős szavak kíséretében. A jelzőket, amiket a fejemhez vág, megszoktam már, lévén nem először hallom - sem tőle, sem másoktól. Az viszont már meghökkent - igazán némileg meg is ijeszt - amikor beburkolja magát egy törülközőbe, és menetre készen áll ahhoz, hogy pakoljon, és eltűnjön nem csak innen, hanem az egész életemből is.
- Na nem - morgom, kipattanva a medencéből, és azon vizesen odaállok Angel elé. - Ajánlom, ezt a marhaságot most azonnal verd ki a fejedből! - villantom rá a szememet már én magam is telve haraggal, aztán ahogy hang nélkül elfordul tőlem, csak egy megvető pillantás kíséretében, megragadom a karját, hogy magamhoz rántsam.
- Nem mész te innen sehová! - sziszegem. - Még csak az kéne! Tényleg azt hiszed, hogy engedem, hogy a saját fejed után menj? - vigyorgok rá aztán a már megszokott mosolyommal, ami mögött láthatja a valódi Chad-et, azt, akit szíve mélyéből utál. - Azt fogod csinálni, amit akarok! - rázom meg kissé karjánál fogva, és nem érdekel, miféle boszorkánycsellel fog bosszút állni ezért. Amikor kapálózni kezd, és szabadulni próbál, egy másodperc alatt testéhez szorítom mindkét karját, majd az én két karom bilincsébe zárom - moccanni sem bír ilyenformán. A hisztis nők ellen mindig jól beválik ez a módszer.
- Azt mondtam, itt maradsz! - kiáltok rá emésztő dühvel. - Nem foglak elengedni! Az isten verje meg, azért hoztalak ide, mert szeretlek! - ordítom az arcába teljes hangerővel - hogy aztán a következő másodpercben a hangoskodásom úgy szakadjon félbe, mint amit elvágtak. Ha előfordult eddig bármikor is meglepődés az életemben, hát hozzá sem mérhető ahhoz a döbbenethez, amit ebben a pillanatban érzek. Olyan sokáig, és olyan boncolgattam már, vajon miféle emóció köt Angel-hez, és lám, most egy önfeledt, ösztönös pillanat robbantotta ki belőlem a valós igazságot. Amit eddig éreztem, ami eddig vonzott hozzá... csakugyan ez lenne, ilyen lenne a szerelem? Ez az egyszerre fájó, gyötrő, mégis vágyott, és édes érzés ami a mellkasom közepébe fészkelte magát... ilyen lenne? Nem tudom a választ, és nem tudom, mit tehetnék azért, hogy maradásra bírjam a nőt, aki mindennél többet jelent nekem, és nem tudom, mit tegyek azért, hogy úrrá legyek önmagamön ebben a morbid helyzetben. Csak elengedem Angelt, hátrálok egy lépést, testem minden porcikájában pedig egymással ellentétes érzelmek cikáznak: félelem, döbbenet, megrőkönyödés, határozatlanság. Azt hiszem, teljes sokkot sikerült okoznom - nem, nem csupán Angelnek - önmagamnak is.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/ Singapore
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 25, 2017 6:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Chad & Angel
"Összeköt bennünket a szerelem. Egymáshoz forraszt az örökkévalóság. Te vagy az én fényem, én a te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül."
[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés: bocsi a késésért  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Többféle szerelem létezik a világon, az egyik plátói, ami az eredeti értelmében egyneműek közöttit jelent, de a modern világban már olyat, melyet csak az egyik fél érez. Míg van a viszonzott szerelem, amiből egy gyönyörű kapcsolat születhet. De vannak olyan szerelmek melyek olyan lángolóak, hogy megégetik az embert. Mégis minden szerelem egyezik valamiben a kezdet kezdetén lángra lobbantja a szívünket, amely olyan tettekre sarkall, amit még álmodni sem merünk. A vámpírok érzései fokozottabbak, mindent sokkal mélyebben élünk meg akár fájdalomról, akár szerelemről legyen szó. Azt a szerelmet, mit Chad iránt érzek lehetetlen szavakba önteni, a költők verseikben földöntúli szrelemről beszélnek, de azok a szavak is alig közelítik meg a valóságot. Ez a valami annál sokkalta több és magasztosabb. Úgy hiszem a sors direkt sodort össze minket, ez az akarata, hogy valami gyönyörűt teremtsünk közösen. Egymás mellett tanulásra lettünk ítéltetve és arra, hogy szeressük egymást, ahogy soha senki azelőtt.
Ahogy rá kulcsolom lábaimat, oldalra döntött fejjel néz rám, éppen kérdésre nyitnám az ajkaimat, mikor fejét rázva morgolódik. Nevetek rajta, majd szemeimet forgatom, ahogy azt ecseteli miért nem gyermek. Arcát látva mosolyra húzódik szám, amint fenekembe markol jóleső morgás hangzik torkomból. Sosem viselkedtem így még, de most mindent megadnék azért, hogy közelebb kerülhessek hozzá. Elragadott a hév és semmi mást sem akartam csak őt most és mindörökre. Nyelvemmel csettintek rosszalóan, mikor a rajta levő alsóneműt nem hajlandó levenni, azt hihetném, hogy nem kíván. Meg is fordul a fejemben a gondolat, de egyből el is hessegetem, mikor meghallom nem csak én készültem játékkal. Gyermekded kíváncsiság csillan meg szemeimben, pajkosan rá mosolygok annélkül, hogy egy pillanatra is elengedném.
- Hmm, tényleg? Mi lenne az? - teszem fel a kérdést. Viselkedése eléggé zavaró, olyan mintha valamit titkolna előlem. Valamire nagyon fókuszál, az arcáról képes vagyok leolvasni, a vámpír képességeim kissé tompultak amint kiment a szervezetemből a mértéktelen vér. Chad eltempózik tőlem, így egyedül maradok a medence közepén. A repülőút alatt kitisztult a szervezetem, így eltelt egy kis idő, mire meghallottam az idegen jöttét. Egy-két cipőkoppanás után meglátok egy terebélyes spanyol nőt, aki ijedtében kiáltott fel évakosztümöm láttán. Mindeközben Chad már fuldokol a nevetéstől, hiszen ő jól tudhatta, hogy jön ez a nő a nyaralóba. Mérhetetlen haragra gyúlok, amit felhasználva elő csalogatom a vámpír énemet és a pillanat tört része alatt a nő előtt termek.
- Ha nem akarsz most rögtön meghalni menj be szépen a házba és tedd a dolgod, míg jó kedvemben vagyok. Akármit is hallasz nem fogsz kijönni onnan. Most menj! - igézem meg egy bűbájos mosoly kíséretében. Megvárom, míg megteszi, amire kérem majd Chad felé fordulok, szemeim szikrákat szórnak.
- Chad Brannagh te alávaló féreg! Mégis hogy volt képed ezt tenni velem? Megaláztál engem! - kiabálom egyenesen neki szegezve. A méreg fortyog bennem, erős érzelmi kitörésemnek köszönhetően a levegő egyetlen másodperc alatt egy-két fokot lehül, míg a szél mozgásba lendül.
- Gyűlöllek teljes szívemből! Végeztem veled, sosem volt értelme egy cseppnyi időt is pazarolni rád. Elmegyek innen, most rögtön - vagdalódzok a szavakkal, majd egy törölközőbe tekerem a testem. Nem érdekel hogyan, de minél előbb itt akarom hagyni ezt a helyet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 31, 2017 6:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Angel & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Ja, hát persze - forgatom a szememet sokatmondó ábrázattal. Hiába, a nők tényleg kiismerhetetlenek - Angel meg főleg. Alighanem ezért nem is kerestem soha az érzelmeken alapuló kapcsolatokat - vagy mondjuk úgy, hogy a legkevésbé sem bántam, hogy kimaradtam az ilyesféléből - bőven megelégedtem a testi kapcsolatokkal. Teljes mértékben kielégítőek tudtak lenni az ilyen kötelékek is, ha élhetek némi morbid humorral. Az egyetlen nő, aki ellent mond ennek a felállított tézisnek itt áll előttem, és épp kötekszik - nem durván, csak a maga szokásos, és "csakazértis" modorában. Mindenesetre különösebb megtorlás nélkül hagyom a szájalását - ő még nem tudja, ahogy egy szál semmiben kiringatja formás hátsóját a medencéhez, hogy a bosszúm ezúttal meglehetősen mulatságos lesz - számomra legalábbis.
Mikor egy hirtelen ötlettől, és a futás lendületétől felspanolva megelőzöm, jókora fejessel csobbanva a medencébe, nem is bánom, hogy a kellemesen hűvös víz nyaldossa a bőrömet. Nincs kizárva, hogy ha még fél percig legeltetem a szemem az idomain, a házvezetőnő olyan látványra nyitott volna be a házba, ami talán kikezdte volna az idősödő mexikói asszonyokra jellemző vallásosságát.
Vigyorogva vállat vonok, ahogy tesz egy megjegyzést a viselkedésemre, aztán figyelem, hogyan törik meg rajta a fény játéka mikor a víz alá bukik, és félrebiccentett fejjel nézek rá, ahogy felbukkanva rám csimpaszkodik.
- Nem vagyok gyerek - rázom a fejem. - Kilencszáz éves vagyok. Nem mellesleg, szerintem néhányszor tartottam már róla bemutatót, hogy nem vagyok kiskorú, hanem felnőtt férfi - vonogatom pimaszul a szemöldökömet, és belemarkolok a fenekébe, mikor két lábát csípőm köré kulcsolja. Nagyon bátran játszik a tűzzel, és más körülmények közt már készséggel engednék a csábításnak, de egyelőre muszáj vagyok féken tartani magam.
- Egy bokszer van rajtam. Kétlem, hogy ez sok lenne - kajánkodom. - És tudod jól, hogy soha nem mondok nemet az ilyesféle, játékra szóló invitálásra, de előbb nekem van egy játékom számodra - pukkadozom a visszafojtott nevetéstől - én a vámpírhallásnak köszönhetően hallom azt, amit ő most talán nem - legalábbis, ha boszorkány énje uralkodik rajta. Kissé távolabb tempózom tőle, nem túl messze, talán csak egy méterre, mert már hallom, ahogy nyílik az udvar ajtaja, és léptek kopognak a medencét körülvevő köveken, hogy a következő pillanatban felbukkanjon a házvezetőnő terebélyes alakja, egy halkan elmotyogott !Mios dio! kíséretében. Még mindig magamba fojtom a nevetést, csak az ajkam reszket árulkodóan, és kíváncsian várom, erre mi lesz Angel reakciója - aki tökéletesen láthatóan egy szál semmiben áztatja magát a medence kellős közepén.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/ Singapore
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Szer. Aug. 30, 2017 7:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Chad & Angel
"Összeköt bennünket a szerelem. Egymáshoz forraszt az örökkévalóság. Te vagy az én fényem, én a te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül."
[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés: bocsi a késésért  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik. Része mindannak, amit teszel. Benne van a levegőben, amit beszívsz, a vízben, amit megiszol, a vérben, ami az ereidben folyik. Az érintése örökké megmarad a bőrödön, a hangja örökké a füledben cseng, a szavai örökké a fejedben járnak. Ismered minden álmát, mert a rosszak a te szívedet is megsebzik, a szépek pedig téged is boldoggá tesznek. És nem tartod őt tökéletesnek, hanem ismered minden hibáját, tudod róla a teljes igazságot, felfedezed a legrejtettebb titkait, de mindez nem ijeszt el tőle; sőt ettől csak még jobban szereted őt, mert nem vágysz a tökéletességre. Csakis őt akarod. Azt hiszem így kell leírni az igaz szerelmet, legalábbis a legtöbb könyv így ír róla. De az, ami Chad és köztem van ennél sokkal több. Egy megmagyarázhatatlan kötelék, aminek köszönhetően az életünk tökéletes, képtelenek vagyunk egymás nélkül létezni. Ezt neki is be kell látnia egyszer, ahogy én is bevallottam már egy párszor az érzéseimet neki. Tudom milyen gyűlölve szeretni és szeretve gyűlölni. Csipkelődő kérdésemre nem hittem, hogy válasszal szolgál, de még mindig képes meglepetést okozni. Dünnyögve mondja ki a szavakat, miszerint nem csak az ágyában van helyem. Én kis naiv azt hittem ennyivel be kell érnem és többet nem is fog mondani, de megint tévedtem. Ahogy kimondja a következőket szemeim elkerekednek egy pillanatra, majd szerelem csillan meg benne. Egy apró csókkal jutalmazom a vallomását.
- Igazából azért vagyok veled, mert elhurcoltál ide - válaszolok csipkelődve, de mielőtt bárit mondhatna belé fojtom a szót egy lágy, engesztelő csókkal.
Magamon érzem a nyáladzó tekintetét, de nem foglalkozok vele, a medence felé haladok emberi tempóban. Ahogy ismerem utánam fog jönni, sőt reményeim szerint hátulról magához von és a hálóba hurcol. Mellettem fut el vámpír gyorsasággal és egy fejessel a vízbe veti magát, míg én a lépcsőt használom. Boldogan nevet rám, amint kiemeli fejét a víz alól, látom, hogy rajta van bokszer. Megrázom a fejemet gyermeki jókedve láttán, majd nevetek vele együtt.
- Olyan vagy, mint egy kisgyermek - mosolygok, majd elmerülök a víz alatt és úszni kezdek felé. Előtte bukok ki a vízből, vigyorogva, lábaimmal át kulcsolom a csípőjénél, míg karjaimat a nyakánál fonom össze.
- Túl sok ruha van rajtad - jegyzem meg lebiggyesztve alsó ajkamat, nem tetszésemnek hangot adva.
- Van kedved játszani velem? - súgom a fülébe, ezt követően nyakát hintem be apró csókokkal.  
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 10, 2017 10:42 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Angel & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]


Kézen fogva húzom el Angelt egészen a hálószobáig, és noha eszem ágában sincs zsákként vonszolni magam után, igencsak szedni kell a lábait a nyomomban, így épp csak áthaladóban tud néhány pillantást vetni a konyhára meg a nappalira. Máskor ilyenkor már nyávogna, vagy épp hisztizne egy sort, gyilkos pillantások kíséretében, most azonban csendesen engedelmeskedik. Nem jövök rá, a hely hangulata miatt, vagy épp amiatt, mert már kiismert annyira, hogy tudja, mikor ne álljon ellent az akaratomnak, de most kimondatlanul is hálás vagyok érte, hogy nem szít veszekedést. Hálás, én? Irgalmas isten, belőlem tényleg kiporszívózták a régi Chad-et. Életemben nem voltam hálás soha, senkinek, semmiért. Agyrém az egész... néha nem is tudom, mitől ijedek meg jobban. Angeltől, vagy saját magamtól, és a bennem dúló, egyelőre megnevezhetetlen érzelmektől.
Nos, nem hogy hisztit nem kapok, hanem még egy édes kis kuncogással reagálja le a szavaimat, amitől azt érzem, kedvem támadna az ágyra fektetni, és... az ördögbe is, nem csinálni vele semmit, csak gyönyörködni arcában, szájának ívében, sűrű hajában, és bársonyos, puha bőrében. Jókora levegőre van szükségem, hogy ne rohanjam le azonnal - de azt hiszem, valami okból kifolyólag nem akarom úgy érezni, hogy tartozik bármivel is azért, mert épp elcipeltem őt idáig. Sosem érdekelt, mit gondoltak nők rólam, vagy épp tetszett-e nekik vagy sem, hogy magamévá tettem őket, de Angellel - vele ezt egyszerűen nem lehet. Ha megtenném, alighanem most látnám őt utoljára, és ez a lehetőség nem épp kecsegtető. Valahol a lelkem mélyén úgy érzem, csak simán és egyszerűen szükségem van rá.
- Nem csak az ágyamban van a helyed - dünnyögöm, mikor két karjával átfogja a nyakamat, és teste az enyémhez simul. - Mellettem van a helyed. Ezért vagy most velem - teszem hozzá és zavarba jövök. Egy újabb első alkalom a listámon. Kilencszáz éve nem fordult elő velem ilyesmi. Úgy érzem magam a közelében, mintha egyszerre lennék az a felnőtt férfi, akinek megismert - akaratos, kegyetlen, kemény és ellentmondást nem tűrő - ugyanakkor egy félénk kisfiú, aki most teszi meg első lépéseit egy úton, ahol még mindeddig soha nem járt.
Na persze, ő viszont nem Angel lenne, ha nem élvezettel húzná az agyamat, meg a vágyamat egyszerre: mintha valami lassított erotikus filmet néznék, úgy dobálja le a ruháit, és elindul a medence irányába egy sokat sejtető mosoly kíséretében. Ingerlően ringatja közben csípőjét, és hogy nem ugrom rá azonnal hátulról kizárólag a szerencséjének köszönheti. Na meg persze még egy valaminek: ő még nem tudja azt, amit én - hogy a szakácsnő ma kivételesen délután érkezik. Lássuk, mit szól majd ez a kis boszorkány, amikor épp meztelen fürdőzésen kapják a medencében.
Magamban nevetek csak, elképzelve a jelenetsort, aztán követem Angel példáját: leszórom a ruháimat, csak az feszülős bokszernadrágot hagyva magamon, majd nekiiramodom, és mire Angel kiért, és már mellette elfutva egy jól irányzott fejesugrással a vízbe vetem magam. Akkor bukkanok a felszínre, mikor ő is befelé lépdel a lépcsőkön, és örömmel, boldogan ránevetek. Még sosem éreztem magam ennyire élettel telinek, mint a közelében.

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/ Singapore
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 07, 2017 10:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Chad & Angel
"Összeköt bennünket a szerelem. Egymáshoz forraszt az örökkévalóság. Te vagy az én fényem, én a te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül."
[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés: bocsi a késésért  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy időben azt hittem az álmaim sokkal szebbek a valóságnál, így minden éjjel elalvás előtt izgatottan vártam a következő utazást. Aztán valami megváltozott bennem, már nem számított a kor, nem hatottak rám a betegségek sem, az életem egy nagy utazássá változott a halhatatlanság átka miatt, ez azzal járt, hogy sokszor rémálom lett az álmaimból. Végül egy-két hónappal ezelőtt minden értelmét vesztette, irracionális dolgok tucatját követtem el, szívemet követtem és ennek köszönhetően nem is lehetnék boldogabb. A saját tündérmesémbe csöppentem, ahol a hercegem nem szőke, még csak nem is kedves igazán, ahogy fehér lova sincs. De a fele királyság az övé, ahogy a szívem is. Ezt nem is tudnám jobban kifejezni, egy ölelést követően, - ami majdnem burulással jár - újra bevallom neki érzéseimet. Reményeim szerint már nem riasztja ez a pár szó, Végül lassan végig simít a gerincem mentén, boldogságom határtalan. Nem akarom, hogy bármi beárnyékolja ezeket a perceket, jól szeretném érezni magam vele, veszekedés és harc nélkül. Kezemet megfogja, készségesen kulcsolom össze ujjaimat az övével, hagyom hadd húzzon maga után befelé a házba. A nappalin és konyhán átrohanva egyetlen pillantást tudok csak vetni a helyiségekre, mire észbe kapnék már a szobában állunk a csomagjaink mellett. Halkan kuncogok szavai hallatán, miszerint a takarítás és főzés alantas dolog lenne. Még ember koromban többször foglalatoskodtam ilyesmivel, segítettem a törzs női tagjainak. Vigyora kizökkent a gondolatmenetemből, derakamat átfogja, mire már reflexszerűen kulcsolom át nyakán a kezeimet, hogy még annál is közelebb kerülhessek hozzá.
- Hmm, nem is értem mire akarsz célozni - vigyorgok olyan ártatlan arcot vágva, ami tőlem kitellik. Tisztában vagyok vele, mire akar célozni, hiszen régen töltöttük együtt az éjszakát. A bárban pedig majdnem felforrt közöttünk a levegő, így azon csodálkozok, hogy még rajtam vannak a ruháim. Máskor már régen a lepedő összegyűrésén dolgoznánk. További szavai kissé parancsolóak, amire haragosan szoktam reagálni, de most ez meg sem fordult a fejemben. Ez nem az a helyzet, amellett pedig el kell fogadnom a hibáival együtt, hiszen azok is hozzá tartoznak.
- Na de Mr. Brannagh csak az ágyában van helyem? - hangom dorgáló, mégis szemeimben ott csillog a játékos tűz. Kezeimet magam mellé engedem és egy lépést hátrálok, mint aki megsértődött. Várom a válaszát, bár fel vagyok rá készülve, hogy nem fogja elnyerni a tetszésem vagy kitér a válasz elől.
- Tetszik az ötlet és örülök neki, hogy hoztam magammal fürdőruhát - vágom rá egyből mosolyogva, de hunyorát látva felhúzom az egyik szemöldököm érdeklődve. Mosolyom vigyorrá szélesedik, amint meghallom gondolatmenetének folytatását. Megrázom a fejem. Lehetetlen egy alak, nem is ő lenne, ha nem jön elő ilyen ötlettel. A hátamhoz nyúlok, gyetlen mozdulat segítségével lehúzom a ruhám cipzárját, mire az hangtalanul a földre hull.
- Ez esetben a fürdőruhára sem lesz szükség - várok egy kicsit, hogy szemét rajtam legeltethesse. Egyetlen pillantással végig mérem, majd mintha mi sem történt volna elindulok a medence irányába.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Kedd Júl. 25, 2017 3:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Angel & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]


Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami, és új irányba indít. Olyan útra, ami csupa meglepetés - az én számomra végképp az. Élt egy Chad Brannagh, kilencszáz éven át ugyanúgy, teljesen egyformán. Nem vetettem meg az élet apró, meg kevésbé apró élvezeteit. Öltem, hajszoltam a halált, a kurvákat, a gyönyört, élveztem az általam okozott fájdalmat, a hatalmamat mások felett. Soha nem bántam meg semmit - akkor sem, mikor holtak tömegét, vagy meggyötört, síró nőket hagytam magam mögött. Szilárd talajon állt a világom, megrendíthetetlenül, egészen néhány hónappal ezelőttig, mikor megláttam egy bárban ezt a termetet, ezt a hajzuhatagot, és ezt a semmi mással össze nem téveszthető szempárt. Egy éjszakát reméltem tőle, egy észvesztő, vad éjszakát - most pedig itt vagyok vele, egy olyan útra hozva őt magammal, amit sosem lettem volna képes feltételezni. Ha valaki fél évvel ezelőtt azt mondja nekem, már attól szebben süt majd számomra az égen a nap, hogy Angel velem van, vagy harsányan kiröhögtem volna az illetőt, vagy ott helyben kitörtem volna a nyakát, megtorolva a pimaszságát.
Nézem Angel arcát, ahogy elömlik rajta az öröm, mint ahogy a napfény ragyog be egy szobát. Boldogság játszik a pillantásában, ahogy nyakamba veti magát - igaz, váratlanul ér a dolog, csaknem hátra is tántorodom. Egy pillanatig nem tudom, mihez kezdjek, nem vagyok efféle kitörésekhez szokva, majd lassan, és némileg tétovázva, de végigcirógatom a hátát. Szavai, az újfent kimondott vallomása pedig meglepő módon elindít bennem valamit. Egy megmagyarázhatatlan, sosem tapasztalt jó érzés cikázik végig rajtam, lábujjamtól egészen a fejem búbjáig, oda-vissza, és a szívem olyan sebességre kapcsol, ami már szinte nem is létezik. Csak egyetlen öleléstől, és a boldogságtól, amit okoztam neki. Ez egyszerűen nem csak nonszensz, hanem végtelenül megdöbbentő is. Egyszerűen nem értem, mi történik velem...
- Gyere - fogom meg aztán a kezét - nem mintha menekülni akarna - és a házba kalauzolom. A nappalira és a konyhára csak egy pillantást vetünk, egészen a hálószobáig meg sem állok vele, ahol már ott állnak csomagjaink az ágy mellett.
- Délelőttönként megérkezik a személyzet: egy takarító, és egy szakácsnő. Szóval olyan emberi, gyarló problémákkal, mint a porszívózás vagy a főzés nem kell foglalkoznunk - vigyorgok. - A nap többi részében viszont egyedül vagyunk, és az csak a miénk. Azt csinálunk, amit csak szeretnénk - fogom át Angel derekát, és közel húzom magamhoz. - Van másik hálószoba, de ne is álmodj róla, hogy oda engedlek. És ez nem alku, vagy megbeszélés kérdése. A te helyed itt van, az én ágyamban - mondom ellentmondást nem tűrően. Tisztában vagyok vele, mert néhányszor lemeccseltük már, hogy gyűlöli, ha parancsolgatok neki, de meg kell szoknia, hogy ilyen vagyok. Azt mondta, hogy szeret. Ha tényleg ez az igazság, fogadjon el így. Ilyen vagyok, nem tudok, de nem is akarok változni.
- Mit szólnál, ha átöltöznél, és kipróbálnánk a medencét? - suttogom aztán halkan, majd hunyorogva nézek bele csillogó szemeibe. - Aztán... meglátjuk, mivel tudjuk eltölteni még az időnket - teszem hozzá sokat sejtetően, bár bolond lenne, ha nem értené a célzást. Azóta majd' megőrülök a vágytól, mióta a bárban felhergelt - de kivételesen tudok türelmes lenni, és kivárni a legjobb időpontot. Most egyszerűen nem akarok cirkuszt, meg veszekedést, jól akarom magam vele érezni. Egyszer az életben én is csinálhatok olyasmit, ami abszolút nem vall rám.

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/ Singapore
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Vas. Júl. 23, 2017 11:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Chad & Angel
"Összeköt bennünket a szerelem. Egymáshoz forraszt az örökkévalóság. Te vagy az én fényem, én a te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül."
[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés: bocsi a késésért  :hug:  • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Niagara bár

Hosszú életem alatt már sok mindennel találkoztam és azt hittem soha többet nem érhet meglepetés. Talán még maradt bennem ennyi emberi dolog, hogy képes vagyok tévedni. Ahogy összesimulva táncolunk Chad száját olyan szavak hagyják el, amiről a legvadabb álmaimban sem hittem, hogy megtörténhet. Biztos, hogy csak álmodok egy kiadós szex után és ez nem a valóság. Vagy ha mégis akkor biztos valamelyik áldozatának a vérében volt tucatnyi kábítószer, ami már rá is hatással volt. Igen, kétségkívül ez a két lehetséges verzió létezik. Meglepettségem egyetlen másodperc erejéig tükröződik csak arcomon, amit felvált egy diadalittas vigyor, emelt fővel nézek rá. Pillantásom az a tipikus "én megmondtam, hogy nyerek, esélyed sem volt" nézés, amit képtelen vagyok elrejteni, de nem is akarom. Míg én a győztesek fényében tündöklök, belőle előbújik azaz énje, akit már nagyon jól ismerek, de egy szemforgatáson kívül más reakciót nem kap, ahhoz túlságosan boldog és önfeledt vagyok. Nyakamba mormol, majd végignyalja az ütőerem, ami máskor megrémítene, de ebből semmilyen veszélyt nem érzek ki, inkább a nadrágja felrobbanásával tudom összefüggésbe hozni.
- Ha nincs benne vér, alkohol és szex, akkor nem érdekel az ajánlatod - válaszolok határozottan, nem érdekel hova akar vinni, ha elrontja a remek estémet. Tekintetem kérdő, szemöldököm a magasba szökik, vajon hova megyünk, ami ennyire titkos. Amellett ő mióta ilyen titokzatos? Mosolya láttán egy ütemet kihagy a szívverésem még ilyen állapotban is, kétségtelen, hogy ebbe a Chadbe szerettem bele nem is olyan régen. Éppen mondanám neki, hogy bízom benne, mikor megragadja a kezem és újra határozottá változik, mint aki parancsolgatni próbál, amiről tudhatná, hogy nincs rám hatással. Megint csak felszólalnék, hogy nekem aztán ne akarja megmondani mit csináljak, mikor még dünnyögve finomít magán. Szorosan fogja a kezem, így félvámíprként ennyi vérrel a szervezetemben is esélytelen ellene harcolnom, a boszorkány képességeim pedig most túlságosan puhányak. Kissé dühösen, mégis megadva magam az akaratának megyek ki vele a bárból otthagyva az édeshármas másik tagját. Szomorúan nyugtáztam magamban, hogy ebből nem lesz hajnali nassolnivaló.

Long beach Island

Még mielőtt elhagytuk volna New York füllesztő betontengerét, mindig zajos utcáit Chad volt olyan kegyes, hogy 5 perc erejéig megengedte, hogy összecsomagoljak magamnak pár holmit. Nem voltam hajlandó felengedni a lakásomba, mivel fogalmam sem volt éppen milyen állapotok fogadnák őt. Nem akartam egy vértől tocsogó házba invitálni, így bele mentem a játékba és tettetett sértettséggel rohantam fel pakolászni. Egy kisebb magángépre szálltunk először, amin rajtunk kívül a pilóta és a stewardess tartózkodott, ahogy Chad szavaiból kivettem nem az övé a gép csak bérli, így voltam olyan kedves és visszatartottam a szomjamat. Helyette beértem a finom lazaccal egy kevés kaviárral pirítóson és persze finomnál finomabb minőségi pezsgőkkel. De leginkább Chad bámulásával töltöttem az utat, szemeimmel már tucatszor levetkőztettem és elképzeltem miket fogok vele tenni nemsokára. Az óceán partján szállt le a gép, ahol egy feteke limuzin fogadott bennünket, járművek tömkelegén utaztunk, de a látvány kárpótolt mindenért. A betondzsungelt felváltotta a gyönyörű tengerpart, a bőrömön éreztem a megnyugtató sós levegőt a fülledt beton után. Itt életre kelt a nár maga mögött hagyva a bűzös, dohos valóságot, mintha egy külön világban lennénk. Az út pár órát vett igénybe, ami alatt sikeresen kiment belőlem az alkohol nagy része, a pezsgő csak szinten tartott, aminek köszönhetően már nem fenyeget a részegség. Amellett a vér adta mámor is eloszlott elmémről, így képes vagyok a logikus gondolkodásra, már amennyire ez lehetséges Chad mellett. Az autó hátsóülésén elkényelmesedve, kezeinket egymásbe fűzve végül megtörte az eddigi csendet Chad. Mesélni kezdett róla, hogy a hely az övé, felemlegette a származását, mire megint egy szemforgatással válaszoltam.
- Tisztában vagyok a származásoddal édes, túlságosan sokszor felemlegetted már nekem. Annak ellenére, hogy nem rendelkezem grófi leszármazottakkal hidd el engem sem vet fel a szegénység, világ életemben megdolgoztam azért, hogy most luxus körülmények között élhessek - válaszoltam kissé felszínesnek tűnve, amit egy puszival az arcára tompítottam. Sosem láttam ennyire édesnek, mintha kifordult volna magából, ezt az énjét sosem láttam még. Mintha két különböző férfi lenne, miattam felszabadította a helyet, édesen rám mosolyog, miközben az autó egyik-másik irányba kanyarog felfelé az úton. A tengerpartot elhagyva a város fölött húzódó hegekbe tartottunk.
- Nem számít hol vagyok és milyen az a hely, ha velem vagy - mosolygok vissza, majd egy apró csókkal jutalmazom arcát végig simítva. Közben a limuzin megáll, a sofőrunk egyetlen szó nélkül beviszi a csomagjainkat, miután kinyitotta nekünk a hátsó ajtót. A ház előtt állva mindent megcsodálhatok, a monumentális épületet, a gyönyörű virágokkal borított kertet és fényűző medencét. Ahogy a körülöttem lévő világot figyelem csillogó szemekkel hallom, amint Chad hozzám beszél. Pillantásunk találkozik és látom magam előtt összevont szemöldökét, amit csillapít azaz érzés, hogy megszorítja kezemet, mégis kérdőn tekintek rá. Nincs szükségünk szavakra, annélkül is tökéletesen megértjük egymást, így hagyom hadd folytassa mondandóját. Már megtanultam, hogy ha valami bántja, aggasztja vagy csak albizonytalanítja olyankor szépen fokozatosan nyílik meg előttem, ha nem szólok közbe, a kezét is elengedem, nem akarok véletlen a fejébe nézni, hiszen ez is előfordult egyszer-kétszer. Mosolyom kiszélesedik, ahogy meghallom én vagyok az egyetlen, akit ide hozott. Igaza van, itt magunk lehetünk, azok, akik vagyunk, együtt. Felé fordulok, szerelemtől csillogó szempárral, majd a nyakába vetem magam mindenféle előjel nélkül.
- Köszönöm - ujjongok, akár egy kislány, aki megkapta a tökéletes karácsonyi ajándékát, majd a hajába túrok. Kissé eltávolodok, hogy szemeibe tudjak nézni, amikben minden alkalommal kicsit elveszek, majd óvatosan számat az övére helyezem.
- Szeretlek Chad Brannagh - suttogom ajkaiba mielőtt érzéki csókban forrnánk össze. Fogalmam sincs mi vár ránk, de nem is érdekel míg együtt vagyunk. Boldog vagyok mellette és csakis ez számít.

Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 3:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Angel & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]


(Manhattan, Niagara bár)

Alig néhány óra volt mindössze az út, mégis mintha szinte egy teljesen másik világba cseppennénk bele. New York a maga füstös-zajos módján szinte elnyelte még a nyarat is: bár az utcákon fullasztó hőség tombolt, a toronyházak százai nem ígértek enyhülést. Long Islanden is minden erejével erőlködött a nyár, az óceán felől érkező sós levegő valahogy olyan hangulatot adott a mindennapoknak, amit az emberek legfeljebb nyaraláskor éreznek. Talán nem véletlen, hogy kedvelem ezt a helyet, mindaddig, míg nem tettem át a metropoliszok fővárosába a székhelyem, sokáig itt éltem.
Szemmel láthatóan Angelt is lenyűgözi a táj - akárcsak a magánrepülő, amivel érkeztünk. Apró, mindössze négyszemélyes gép volt, nem sajátom, csupán kibéreltem. Az ilyen járműveken a társaság meghitt: ketten utaztunk rajta, egy pilótával és egy stewardessel. Megkaptunk bármit, amit szemünk-szánk kívánt, ugyanakkor senki mással nem kellett osztoznunk a téren: lehettünk önmagunkban, ennek minden előnyét kihasználva. Alighanem csak az tartott bennünket vissza a személyzet megkóstolásától, hogy elég egyértelmű lett volna kikhez köthető ezen "merénylet": nem csupán a bankkártyámra, de személyazonosító okmányaimra is szükség volt a gép bérléséhez. Így hát vér helyett beértük az apró pirítós falatkákra halmozott kaviárral, a vörös húsú lazaccal, és a legfinomabb, legminőségibb pezsgővel. Vagyonos vagyok, megtehetem hogy ilyesmire áldozzak - bár Angelt nézve ez nem áldozat. Mondjuk inkább úgy, egy kivételes hölgynek megadok bármit, amit kíván. Nem kétlem, hogy talán nekem is két arcom létezik, mint Janusnak: azt akartam, hogy ne csak a könyörtelen, kegyetlen Chad-et ismerje, hanem azt is, aki tenyerén hordja a nőt, akit kedvel. Bár tény, hogy egyik énem sosem zárja ki a másikat.
Közvetlen az óceán partján áll az apró reptér, ahol kiszállunk végül a gépből, és már vár ránk a fekete limuzin. Járműből ki, járműbe be, hogy aztán elinduljunk a napfénytető által megszelidített hőségben a végcélunk felé.
- A hely, ahová most megyünk, sajátom - szólalok meg végül, kényelmesen elterülve a hátsó ülésen, a mellettem ülő Angel karjába fűzve a sajátomat. - Mint ahogy már tudod, grófi család származéka vagyok. A jelenlegi életkörülményeim biztosítása annak eredménye, hogy nem feléltem, hanem kamatoztattam az örökségemet. Manapság már senki nem élhet befektetések nélkül - vagyis élhet, ha megelégszik azzal, amit egy átlagos halandó magáénak mondhat. Azt hiszem nem megvetendő, ha kedvelem, és el is várom a luxust. Vannak érdekeltségeim különféle vállalatokban, részvényekben, a tőzsdén is. Ahová most megyünk, szintén az én tulajdonom. Tavasztól őszig általában bérbe adom, de most felszabadítottam a magunk számára egy hetet. Remélem, tetszeni fog a hely - mosolygok Angel-re, miközben az autó ide-oda kanyarogva kapaszkodik feljebb, mígnem a tengerpartról eljutunk a város fölé emelkedő hegyekbe.
Eltelik csaknem fél óra, mire az autó lassítani kezd, majd végleg megáll. A sofőr kiszáll, kinyitja előttünk a kocsi ajtaját, majd a csomagokkal egyetemben - Angelnek mindössze annyi időt adtam még New Yorkban, hogy összepakolja a legszükségesebbeket - besiet a házba.
Megállunk a ház előtt, és hagyom, hogy Angel felmérje a terepet: az impozáns otthont, a jókora, virágok borította kertet, és a medencét.
- Nem tudom, miért jutott eszembe ez a hely, ahogy az sem, hogy miért akartam itt egy kis időt eltölteni veled - nézek rá összevont szemöldökkel, de kezem megkeresi, és megszorítja az övét. - Te vagy az első, és az egyetlen lány, akit magammal hoztam ide. Itt csakugyan magunkban lehetünk... és mi magunk is lehetünk. Ennyi az egész.




[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
Pszichopata



A poszt írója Chad Brannagh
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 10:06 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Long beach Island, Chad nyaralója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» REIGN FRPG
» Lány + Fiú + Sivatag = ???
» Loki & Thor - A long time ago
» Szabadságszobor - Liberty Island

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: A határokon túl
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szer. Szept. 19, 2018 8:26 pm
Kedd Szept. 18, 2018 7:15 pm
Vas. Szept. 16, 2018 3:54 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3