Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Szer. Szept. 27, 2017 11:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Lehet, hogy ő nem tudja megmagyarázni, vagy csak nem akarja, de én teljesen biztos vagyok benne, hogy minden nőben genetikailag kódolva van az anyaság, mint olyan. Aláírom, hogy világ életemben nem hittem róla, hogy egyszer majd gyereke lesz, sőt valószínűleg ezzel mindenki így van, aki csak ismeri, mégis így döntött, sőt aligha kellett ezen sokat gondolkodnia. Már csak azért is, mert kifutott az időből. Bár ha fegyvert tartanának a fejemhez, akkor se igazán tudnám megsaccolni, hogy hányadik hónapban jár éppen...
- Ha te nem is, én elvárom magamtól, hogy legyen végre valami az életemben, amire.. akire büszke lehetek. És ha nem tűnt volna fel, az a dudor ott a hasadon, a fiam, és amíg nem szülted meg, csak úgy tudok a kedvére tenni, ha a te kedvedre teszek. Ilyen egyszerű az egész.. - magyarázom neki a valóban nem túl bonyolult okfejtésemet. Nem atomfizika ez, ő is beláthatja, hogy ebben az esetben igazam van. - Akár hozzá is szokhatsz a tényhez, hogy sűrűn fogsz látni.. - forgatom meg a szemeimet. Nehezemre esik újra és újra bizonygatni, hogy komolyan gondolom az egészet, és el is határozom, hogy többet nem fogom elismételni, ha a fene fenét eszik, akkor se. Egy kis méltóságot azért igyekszem megőrizni.
Szerencse, hogy nem szorítom a karját, így könnyedén kiszabadítja magát. Nem díjazza, hogy kényes pontra tévedt a beszélgetés, én viszont csak elfojtok egy mosolyt. Egy kis kárörvendést olykor megengedhetek magamnak, még ha csak magamban is.
- Azért ez várható volt... Tudtad, hogy ez egy elég ingoványos talajra visz, mégis meglépted, amit előtted senki nem tett még meg. Ne csodálkozz, hogy nyíltan tiltakoznak ellene, sőt, örülj, amíg nyíltan teszik.. - csóválom a fejem. Már az sem semmi, hogy nőként vezeti a falkát, bár egyértelműen megvan hozzá a karizmája, de semmi kétségem afelől, hogy olykor ő is érzi, hogyha a hatalma meggyengül. Nem voltam soha falkás típus, jobb szerettem egyedül intézni az ügyeimet, mert amennyi hátránnyal jár ez a fajta élet, számomra legalább annyi előnye is volt, hogy csak magammal kellett elszámolnom. Ez a rendszer most is csak annyiban változott, hogy több farkasért felelek, a vezetői képességemet lehetne firtatni, de eddig Faye volt az egyetlen, akiben felvetődött, hogy ez nem feltétlenül az én utam. Talán azért, mert nála jobban senki sem ismer? De mi van, ha félreismert? Elvégre elég sok változás állt be az életemben, aminek hatására akár tetszik, akár nem, idomulnom kellett.
- Ja, elment.. Elhagyta asülyledő hajót? És mi van azzal, hogy a kapitány az utolsó? - morgok az orrom alatt egy sort, aztán érdemben is folytatom. - Szóval most már a másik falkát is pátyolgatod? Szövetség? Pont azokkal, akiket évekkel ezelőtt a mocsárba üldöztek és azóta sem kapták össze magukat, hogy visszavágjanak? Szerintem rosszul választasz oldalt, bár ez csak egy megjegyzés. Mostanában nem igazán vagyok képben az itteni helyzettel.. - rántok vállat, mintha mindegy lenne, holott egyáltalán nem az, tekintve, hogy az utódom ide fog születni. De elég elfoglalt voltam az utóbbi időben, nem volt lehetőségem, hogy a helyi erőviszonyokat is újonnan felmérjem. - De ha ez megnyugtat, a falkám Mystic Falls közelében telepedett le, és ezen nem is óhajtok változtatni, pláne nem ide hozni őket. Nem őrültem meg... Még. Viszont meg fogok, ha nem tudom kipihenni magam - hajolok le végül a dobozért, amit Berenice küldött el Faye-jel. Még nem tudom, mi lesz a sorsa, hogy végül nyélbeütöm-e az üzletet.. Épp most hangoztattam, hogy kiszálltam.
- Épp indultál a galériába... - szólok még neki hátra halkan, és most már végre valahára tényleg eljutok a lépcsőig. A dobozzal szórakozom, míg lefelé lépkedek, de közben csak magam elé révedek. Úgy nyalábolom fel a két táskámat a nappaliban, mint egy robot és köszönés helyett megtalálom az ajtót. Mi tagadás, nem épp úgy terveztem, hogy még ma nyakamba veszem a várost, hogy valamelyik teltházas hotelben szobát kuncsorogjak. A pakkomat bevágom a csomagtartóba, én pedig beülök a volánhoz, de végül nem adok gyújtást a motorra. Fáradt vagyok, valószínűleg kikészültek az idegeim is, vagy ha nem, akkor ki fognak mire visszamegyek a városomba. Épp hogy a fejem a támlának dől, már ragadnak is le a szemeim, de gondolataim még mindig csak pörögnek. Megéri? Megéri..

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szer. Szept. 27, 2017 12:43 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you

- Nem tudom elmagyarázni, miért akartam megtartani. - Mondtam őszintén. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, bepánikoltam, legszívesebben bebújtam volna a mosdószekrény fiókába és ki sem jöttem volna, mégis, egyszeriben akkora felelősség szakad rám, amit nem tudtam csak úgy lerázni magamról. Rögtön a szívembe fészkelte magát egy érzés, miszerint egy gyerek, aki belőlem van éppen a hasamban növekszik... hogy vethettem volna véget a még el sem kezdődött életének? - Már akkor is megmondtam, hogy nem várok el tőled semmit, te mégis itt vagy. Az én boldogságomért semmit sem kell tenned, a fiad miatt vagy itt. Próbálkozz, de ha azt látom, hogy többet ártasz, mint használsz, akkor ne várd meg, míg a közeledbe kerülök. - Nem fenyegetés volt, csupán egy ígéret. Miért fenyegettem volna? Azért, mert én csalódtam benne és mert ismertem már éve óta és a mellékelt ábra azt mutatja, hogy jobb lenne nem bízni benne, még nem lehet jó apa? Sokkal nagyobb esély van arra, hogy elszúrja, mint hogy jól csinálja majd a dolgokat, de... úgyis addig fog a nyakamra járni, míg meg nem próbálhatja. Magam miatt szívesen elküldtem volna, csakhogy úgysem fog menni.
A könyököm felé kaptam a tekintetemet, majd rá néztem, miután kihúztam a karom az ujjai közül. Mondjam el neki az egész sztorit? Holnap ilyenkor is itt ácsorognánk és úgysem mondanám el neki a teljes igazságot, az összes tényt, történést és a bennem kavargó gondolatokat, érzéseket. - Nem mindenkinek tetszik hogy ideiglenes békét kötöttem a vámpírokkal, még akkor sem, ha tudják, hogy jelenlegi állapotomban képtelen lennék szikrát pattintani a puskaporos hordó felett. - Nyeltem egyet, egy sóhaj is elhagyta a számat és nem igazán akaródzott rá néznem sem, de azt sem szerettem volna, ha látja, hogy kissé megcsappant az önbizalmam. Vagyis, inkább... túl sok minden történt ahhoz, hogy képes legyek eszetlenül rohanni előre. - A félholdasok egyik alfája elment a városból, ennek ellenére még soha nem volt fontosabb, hogy a város farkasai összetartsanak, szóval... ezt is meg kell oldanunk. - Direkt hagytam ki, hogy a korábban már emlegetett esküvővel, mivel eddig sem tartottam túlzottan jó ötletnek  házasságot, de mióta betoppant ebbe a szobába egyre inkább gyülemlett a feszültség a mellkasomban és a fejemben csilingelt a csengettyű, ami azt kérte, ne legyek hülye. - Úgyhogy nem hiányzik több nyűg a nyakamra. - Mint például vele foglalkozni... ha körülöttem fog ólálkodni, akkor akaratlanul is rá gondolok majd, annak pedig nem lesz jó vége, mert most a józan eszem minden egyes idegsejtjére szükségem van.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Szer. Szept. 27, 2017 12:22 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Való igaz.. - állom a tekintetét hosszú másodpercekig, talán percekig. Megtehette volna, hogy nemet mond erre az egészre, hisz én is pont ezt akartam. - De már a szállodában is én voltam a szemétláda, mert első blikkre javasolni mertem, mi több követeltem. Már akkor se akartad elvetetni, mikor megtudtad, hogy létezik, mert te nem olyan vagy, aki megfutamodik. Jól mondod, az én szokásom döntést hozni aztán visszatáncolni. Ha elvetetted volna, most nem tudtam volna hova visszakozni, nem érett volna meg bennem az igény az apaságra, mert nem lenne fiam, akinek az apja lehetek. De a kettőnk helyzetét egy kalap alá venni még mindig elég meredek, nem gondolod? Nem óhajtok semmival takarózni, csak én vagyok, még mindig, elbasztam és sok mindent el is fogok még, ez teljesen biztos. De mit akarsz még? Hányszor kérjek bocsánatot mindenért? Hányszor hagyjam megalázni magam, Faye? Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi az, amit elvárnál és eddig még nem tettem meg a boldogságod érdekében... - a hangom kissé gúnyos színt öltött, de meg is volt rá minden okom. Túl voltunk már az első körön, és hülye mód azt hittem ezzel le is rendeztük, egyetértésre jutottunk és ezzel mehet is mindenki a maga dolgára. Persze nem rögtön, még nem óhajtok visszamenni a városomba, a falka megérti az álláspontomat, a munkámat meg senki nem fogja megcsinálni helyettem.
- Eszembe se jutott magára hagynom a falkát... - emelem a plafonnak a szemeimet, de felfigyelek a hárítására. Most ő az, aki nem akar nekem elmondani valamit, így egyből rá fókuszálok és ahogy kezével legyint, elkapom karját a mozdulat közben. A könyökénél fogom meg, nem túl erősen, de elég határozottan ahhoz, hogy érezze, hogy nem viccelek. - A fiamat jelenleg minden értini, ami téged, a falkád pedig a te felelősséged, szóval hallgatlak.. Miért is idegesek? - szegezem neki a kérdést, miközben mélyen a szemébe nézve igyekszem kiolvasni onnan a választ, vagy legalább arról megbizonyosodni, hogy nem hazudik. Ki tudja, milyen fortélyokat tanult még el tőlem...

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Kedd Szept. 26, 2017 11:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you

A leginkább azt bántam a terhességben, hogy nem pattanhattam fel csak úgy egyszerűen, ha átjárt az indulat, éppen ezért mindig volt néhány plusz tizedmásodpercem, ami alatt lenyugodhattam. Volna, ha a temperamentumom könnyen csillapodóra lett volna kódolva, de mivel ehhez még véletlenül sem álltam közel, ugyanabban a lelkiállapotban lézengtem, amikor odaléptem Kevin elé, mint amikor még a fotelban ücsörögtem. Rajtam kívül senki sem kritizálhat engem és az anyai ösztöneimet.
- Elvetethettem volna. - Jelentettem ki a nyilvánvalót. Igazándiból, ez volt az ő első ötlete is, érdekes, hogy elfelejtette. - Nem kellett volna vállalnom, elmehettem volna egy orvoshoz azzal, hogy szedje ki belőlem és akkor most nem itt toporognék, mint valami bizonytalan sültbolond, aki az találgatja, mikor fordítanak neki újra hátat. - Bukott ki belőlem, ám időt sem adtam még magamnak sem arra, hogy végiggondoljam, mit engedek ki a számon. Annyi mindent tudnék mondani neki, ami tényleg bizonyítaná, hogy nem érdemli meg, hogy itt legyen és ami miatt semmi racionális okom nem kellene legyen arra, hogy akarjam őt a fiam életébe. De hát az apja volt... nem asszisztálhatok abban, hogy meg se ismerje a férfit, akinek félig az életét köszönheti. - És ne aggódj, éppen annyi esély van rá, hogy szar anya leszek, mint arra, hogy te rossz apa. Remélem ez megnyugtat. - Elvégre, fogalmam sincs arról, mit fogok csinálni vagy egyáltalán most mit csinálok... a fejem fölött lebegett egy érdekből vezérelt házassági ajánlat, legkésőbb három hónap múlva pedig gondoskodnom kell majd egy újszülöttről, miközben olyan forró a lábam alatt a talaj, mint talán még soha. Nem mintha ebbe spontán be szerettem volna avatni Kevin-t. Nagyon nehéz volt szinte ráharapni a nyelvemre, jólesett volna, ha biztonságosnak éreztem volna beavatni az ügyeimbe, de... jelenleg erre szemernyi esélyt sem volt, tekintve, hogy még nagyobbra nőtt bennem a meglepődöttség, amikor közölte, hogy nem csak simán csatlakozott egy falkához, hanem az általa vezetett csoportosulásról volt szó. Rövid kacaj tört fel a torkomból, majd megcsóváltam a fejem és mély levegőt vettem. Komolyan, kész vicc, ami ebben a szobában folyik.
- Úgy tűnik eljött az ideje a felelősségvállalásnak. - Tizennyolc éves korom óta a falkámnak éltem, Kevin-nek nem lesz egyszerű dolga. Vajon a saját vezetői képességeinek alkalmazásába is bele fog kötni, úgy, ahogy néha az enyéimmel tette? - A falkádat nem hagyhatod magára. - Összevontam a karjaimat a mellkasom előtt. - Az én városomba pedig nem hozhatod őket, a többiek így is elég idegesek a... - Elharaptam a mondat végét, inkább vettem egy mély levegőt. Most mondjam azt, hogy falkaegyesítés miatt? Puskaporos hordó az egész Mississippi-völgy. - Mindegy, inkább... tényleg hagyjuk. - Legyintettem egyet. Nem akartam hagyni, de most ez tűnt a legjobb megoldásnak, mert belefolyni sem akartam az ő falkájának dolgaiba... ő a vezetőjük, nekem nincs jogom hozzá.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Kedd Szept. 26, 2017 11:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Sikerült eljutnom arra a pontra, hogy majdnem megbántam, amiért ekkora erőfeszítéseket teszek a semmiért. Merthogy Faye nem igazán veszi a fáradtságot, hogy legalább értékelje a próbálkozásomat. Nem kértem, hogy felejtse el, amit csináltam, eszembe se jutott. Ismerem őt, tudom, hogy makacs és mivel tüske vagyok a szemében valósznűleg egy életen át nem várhatok mást tőle. Sebtében villannak át az agyamon a gondolatok, aztán mégis megfordulok. Az imént még olyan sietős volt neki, hogy a Galériába menjen, most meg a legnagyobb nyugalommal vágja a fejemhez, hogy én vagyok ennek is az oka. Hát ez tök egyértelmű nem?
- A te helyzetedet? Vegyük csak végig gyorsan, van egy közös gyerekünk, aki benned növekszik, ergó neked esélyed se lett volna elhagyni őt, ráadásul a tudat, hogy a méhedben egy élet fejlődik, elővarázsolta a bánat tudja honnan az összes anyai ösztönödet. Hurrá. Örülök neki, tényleg, legalább az egyik szülője nem cseszte el. Amit eddig el tudtam rontani, azt megtettem, ez tény. De hogy én nem könnyítem meg a te helyzetedet? ez azért elég erős túlzás, drágám. Ha eddig nem értetted meg, amit papoltam, akkor az már tényleg a te hibád. Fáradt vagyok ahhoz, hogy végigrágjuk ezt a témát még egyszer. Majd holnap, meg holnapután megint nekem eshetsz, a fejemhez vághatod az összes szarságot, amit elkövettem és ami igazolja a tényt, hogy én vagyok a létező legrosszabb választás, amit az életedben meghozhatsz. De most aludni akarok végre. Ha nem itt, akkor egy hotelban. - intek kifelé az ajtón, de csak nem sikerül a végére jutnom. Úgy érzem, ez egy vége hosszat nem érő beszéletés, én viszont egyre nyúzottabb és idegesebb vagyok, amiért jártatom a számat, de semmit nem érek el az ég világon.
- Amikor azt mondom, hogy van egy falkám, azt úgy értem, hogy van egy falkám. Igen, nekem. Megnyugodhatsz, ez nem a fiúnk öröksége, hanem az enyém.. - változik meg a hangom. Már nem úgy beszélek vele, mint férfi a nővel, hanem mint alfa az alfával. Hamarosan ez neki is elég nyilvánvaló lesz. Nem akartam gyereket, egyet se, most mégis azért harcolok, hogy a fiam életének része lehessek. Nem akartam falkát, most mégis úgy beszélek róluk, hogy érzem a vállamon a felelősséget. Mi ez, ha nem változás?

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Kedd Szept. 26, 2017 10:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you

- Ne haragudj, de tettél róla, hogy így legyen. - Bukott ki belőlem. Nem hibáztathattam azért, emilyen, elvégre eddig semmi szükség nem volt arra, hogy megváltozzon, értem meg pláne nem. Most sem értem tette volna, hanem a gyerekért, de ha valaki, hát én tudom, milyen nehéz levetkőzni a ránk ragadt szokásainkat, kibújni a bőrünkből pedig egyszerűen lehetetlen.
- Te pedig értékelhetnéd, hogy próbálom értékelni a próbálkozásodat. Nem könnyíted meg a helyzetemet. - Mosolyszerű grimaszra rándult a szám széle. Lehet, hogy kissé igazságtalan voltam, csak hát, volt az a rettentő rossz tulajdonságom, hogy nagyon nehezen léptem túl a sérelmeimen. Ritkán sértődtem meg, az pedig még inkább kivételes eset volt, ha ennyire komolyan vettem a dolgot. Próbáltam megtalálni a buktatókat Kevin ittlétében, motivációjában, de minél jobban törtem magam, ő annál ingerültebbnek tűnt. Feszegettem a határokat, kíváncsi voltam, meddig mehettem el és mikor fog eljönni az a pont, amikor meggondolja magát és mégsem fog kérni az egészből. Vissza kellett volna fogni magam a nemrég megtudottak fényében, de egyszerűen képtelen voltam magamban tartani, ami kikívánkozott belőlem. Kötekedtem és csipkelődtem, nem azért, mert jólesett, hanem mert nem bírtam magammal és azt akartam, hogy akadjon ki vagy éppen ellenkezőleg, úgy álljon ki magáért, hogy eltátsam a számat, bennem akadjon a szó és eszembe se jusson kételkedni. Nem mintha ennek nagy esélyét láttam volna.
- Nos, rákérdeznék, hogy miért nem tiltakoztál egy kicsit jobban, de a boszikkal jobb nem ujjat húzni. - Ledobtam az ingét a földre, kicsit kínosnak éreztem az ölemben hagyni a ruhadarabot. Bármikor kidobhattam volna, de nem, nekem meg kellett tartani... ha jobban körülnéznék valószínűleg megtalálnám még egy-két ruhadarabját a szekrényben, úgyhogy inkább nem csinálok mostanában leltárat a gardróbomban.
- Ne aggódj, nem kell intézkedned, én is találok valakit, aki megcsinálja. - Szóltam utána. Azt is neki akartam vágni, hogy miért is keresném én, hogy melyik hotelben lenne, de mivel tudtam, hogy előbb fog ő idejönni, mint hogy én menjek hozzá, teljesen felesleges lett volna. - Amikor azt mondod, van egy falkád... soha nem voltál falkás típus, miért csatlakoztál egyhez? - Ez eléggé érdekelt ahhoz, hogy ne hagyjon nyugodni.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Kedd Szept. 26, 2017 9:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Megérdemlem a csipkelődő hangnemet, talán még el is tűrném tőle figyelembe véve a helyzetet, mégis felhúzom az orrom és egy szisszenés is elhagyja a számat. Ha akarnám se tudnám palástolni az érzéseimet azzal kapcsolatban, hogy bármit mondok is neki, kételkedik a szavamban.
- Mélyen megtisztelsz azzal, hogy ennyire tartasz.. - lépek el mellette és a ronggyal a kezemben az ablakhoz sétálok, hogy legalább a friss levegőt érezhessem, ha már a helyszín magában még mindig egy csatatér és bármelyik pillanatban aknára léphetek.
- Nem tudnál legalább egy pillanatra úgy tenni, mintha... Nem is tudom. Mintha érdekelne, hogy próbálkozom?! - fakadok ki aztán végül. Elég hosszú úton mentem keresztül, míg végül oda jutottam, ahol most vagyok. Kellett hozzá Grace halála, Nora és Beth, meg három hónap, hogy gatyába rázzam magam és eléálljak. Tudtam, hogy nem tárt karokkal fog várni, de a folyamatos savazás csak agresszívvé tesz, és őszintén nem akarom még egyszer azt várni, mikor robban ki belőlem az erőm vagy változok át itt helyben farkassá.
- Képzeld nem kérdezett meg senki arról, hogy akarok-e ilyen félvér szerzemény lenni. A boszorkánymester úgy gondolta, hogy az a fair, ha akként élek, aminek születtem. Miután elkezdődött a rituálé már nem volt lehetőségem választani. Élek vagy meghalok. Márpedig én biztos nem egy elcseszett varázslat miatt fogok meghalni... - fordulok vissza, aztán kifelé menet az ölébe dobom az ingemet. Őrizgesse csak, ha neki úgy tetszik. Az imént már kósza reménysugárként kezeltem, hogy megtartotta, de túl sok jelentőséget tulajdonítok egy vacak anyagdarabnak.
- Beszámoltam mindenről, amiről akartam. Polgármester lettem, félig boszorkány vagyok, és van egy falkám. Részemről ennyi. Ha esetleg keresnél valószínűleg valamelyik hotelban leszek.. Nem mintha azt feltételezném, hogy érdekel téged, de jó ha tudod. Az ajtó miatt meg ne aggódj, küldök valakit, aki elintézi.. - zárom rövidre ezt az egész helyzetet. Nálam is van egy pont, ami után már képtelen vagyok nagyobb hülyét csinálni magamból. Nem leszünk mi soha egy család, de a fiam neveléséből akkor is kiveszem a részem, ha Faye fejreáll.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Kedd Szept. 26, 2017 8:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you

- Múlt idő... tudod mit mondanak a kutyáról és a szalonnáról. - A nyakamat rá, hogy nem tud kiszakadni abból a világból, ami eddig a megélhetését biztosította és az élete szerves részét képezte. Kevin fejtetőig benne volt azokban az üzletekben, amiket mások inkább elkerültek, ő egyszerűen élvezte, hogy kapcsolatban állhat a maffiával, a háta mögé kell néznie és állandóan fokozott idegállapotban létezett. Csak reménykedtem abban, hogy tényleg komolyan gondolja a szavait és esze ágában sincsen veszélyeztetni a fiunkat azzal, hogy a jó ég tudja milyen kétes alakokkal üzletet. Vagyis, tegye, egészen addig, amíg a gyerekemre ez nincs kihatással. Abban a pillanatban ahogy egy fikarcnyi rossz is származik belőle, megölöm Kevin-t.
- Biztos voltam benne, hogy tökéletesen megállod a helyed polgármesterként. Neked ne menne? - Ironizálva húztam félmosolyra a számat. Hozta a szokásos formáját, amivel azt bizonygatta, ő mennyire jó mindenben, amibe belekezd, nekem pedig ennyi a rosszabb napjaimon bőven elég volt ahhoz, hogy meg akarjam tépni saját magam. Idegesítő. - Mégis mit fűzzek hozzá? - Vontam meg a vállaimat, miután próbáltam nem tudomást venni arról, hogy a saját inge került a kezei közé. A nagy kapkodásban bedobtam a bőröndömbe még Monaco-ban, aztán... nálam maradt. Küldtem volna neki vissza? Nm terveztem, hogy az elkövetkezendő ötven évben bármikor találkozni fogunk és ahhoz túl jó anyaga volt, hogy kidobjam. Azt hiszem. - Inkább azt szeretném megkérdezni, hogy valaki kést szorított a torkodhoz, hogy előcsalogattad magadból a boszorkányt? Vagy varázslót, édes mindegy. - Ha eddig nem mutatkoztak meg a képességei, akkor kellett valami, amivel előhívták, ha pedig nem önként tette, akkor rávették. Kinek köszönhetem meg, hogy meghúzgálták egy kicsit a haját? Bár... nem lehetett kellemes, azt pedig nem kívántam neki, hogy szenvedjen. Legalábbis olyanok kezei által nem, akik nem én voltam. - Van még valami, amiről tudnom kellene az örökségeket illetően vagy szeretnél minden nap más és más meglepetést okozni, csak hogy biztos nyugodtan és kellemes teljen a terhességem? - Elképzelésem sem volt, mi mást jelenthetne be, az eddigiek is elég meglepőek voltak, de... őt ismerve simán tudná überelni a már elmondott híreit, ha akarná.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Kedd Szept. 26, 2017 6:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Köszönhetően annak, hogy a festékfoltok még frissek, alig száradtak meg, sokkal gyorsabban végzek a feltakarításukkal, mint amire számítottam. Egy darabig törölgetem még a padlót, de csak addig, hogy ne legyen feltűnő a pótcselekvésem.
- Ahogy mondod, ez már múlt idő.. - jelentem ki megnyugtatásul szánva, hogy ne aggódjon feleslegesen. Bár az imént még képes lett volna kikaparni a szemeimet is, kételkedem abban, hogy épp miattam feltörő aggodalmának árnyéka suhanna át az arcán. De még mindig képes meglepetést okozni...
- Ha elfogadsz egy tanácsot egyiket sem teszed.. Ugyan a várakozásokkal ellentétesen tökéletesen megállom a helyem polgármesterként és a rosszakaróim listája tovább növekedett, jól kezelem az ügyet. Komolyan gondoltam ugyanis, hogy az apja akarok lenni, nem céltáblát tűzni a hátára. Nincs több kétes ügyletem.. - Azt már nem teszem hozzá, hogy egyelőre nincs, mivel ez egy olyan biznisz, ahonnan nem lehet csak úgy egyik napról a másikra kiszállni... Mivel nincs több folt kénytelen vagyok felállni, hogy valami rongyot találjak, amibe a kezemet törölhetem, mielőtt teljesen átvenné az oldószer tömény szagát a bőröm. Hamar a kezem ügyébe is akad egy kék anyag, amit itt-ott már festék színez, de egész addig nem esik le, hogy ez az enyém, míg meg nem látom rajta a kis logót. Ez az én Ralph Lauren ingem, ebben teljesen biztos vagyok és Faye arcát elnézve valószínűleg ő is. Sejtésem sincs, hogy került ez ide, de ha tippelnem kellene, akkor Monaco után ezt is elcsomagolta magának. De mi a fenéért tartotta meg? Kár érte, kerestem egy ideig a kedvenc kék ingemet. - Szeretnél hozzáfűzni valamit? - vonom fel kérdőn a szemöldököm és a kezeimet törölgetem, mielőtt visszatérnék a témához, hisz jól gondoltam, hogy levonja a megfelelő következtetéseket. Arra nem apelláltam ugyan, hogy hangosan kiröhög, de lehetett volna rosszabb, teszem azt kilökhetett volna a nyílt ablakon, így legalább azt is elérte volna, hogy kihúzzam a belem a házából. Jó jelnek veszem, hogy nem tette.
- Az lettem. Na nem mintha túl sok választásom lett volna, de túléltem.. Mint látszik.. - mutatok végig magamon, hogy voltaképp ugyanaz vagyok, aki eddig voltam, annyi a különbség, hogy ha most nagyon az agyamra megy valaki, akkor képes vagyok felszögezni a falra a puszta akaratommal is. - És bingó. Gondoltam jó, ha tudsz róla, hogy örököl tőlem ezt-azt.. - veszem szemügyre a hasát, ami ültében jobban kidomborodik. Egyelőre azt még nem teszem hozzá, hogy idővel szüksége lehet valakire, aki segít kordában tartani az erejét, hisz egyelőre nekem sem mindig sikerül, de bízok benne, hogy én leszek az, aki megtanítja, hogy használja a mágiát.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Vas. Szept. 10, 2017 12:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you


Mióta itt volt először húzódott széles, őszinte mosolyra a szám. Zsaroltam volna? Még jó, leginkább az lepett meg, hogy most észrevette. A csatározásunk állandó volt, mikor kinek sikerült nagyobbat lépnie, de most olyan ütőkártya volt a kezemben, amin nem tudott felülkerekedni: a gyerekünk. Csúnya dolog lenne minden egyes alkalommal őt felhasználni, ám ha már érdeklődést kezdett mutatni iránta és olyan dolgok történtek vele, ami kihatással van a fiamra is, nem engedhettem hallgatni. Készségesen lépdeltem vissza a szobába és ültem le a fotelbe, amitől valószínűleg nem létezett kényelmesebb, mert ha létezett volna, akkor megtalálom... ezt is napokig kerestem, elégedetten dőltem hátra a kezeimet a hasamra téve. Szerettem érezni az ujjaim alatt a baba mozgását, tudni, mikor van jó kedvében, mikor álmos vagy éppen próbál figyelni arra, amit csinálok vagy mondok neki. A tekintetem viszont Kevin felé terelődött, ahogy leszedte az ajtót és tett-vett, olyan érzésem támadt, mintha két normális ember lennénk és az előbb nem próbáltuk volna megölni egymást. Vajon milyen lehet hosszútávon így élni? Nehéz volt belegondolni és valószínűleg kellemetlen is lett volna, ha azon kezd el kattogni az agyam, milyen különbségek vannak az én és egy átlagos módon gyermeket váró nő élete között. Ezért inkább csak szokásomtól eltérően szótlanul ültem és vártam, hogy Kevin végre beszélni kezdjen.
- Megint meg akartak ölni? Mindig is tudtam, hogy az emberek rajonganak érted, de hogy ennyire... - Kissé feszült lettem, amiért így kezdődött a történet, bár a veszélyes életvitele nem szerepelt az dobogós helyezettek között azon a listán, ami arról szólt, miért esett nehezemre visszaengedni őt az életembe. Három hónap alatt több minden történt, mint arra számítottam volna: mégis ki választaná meg pont őt polgármesternek? Egy aranyhal is meghalna a kezei alatt. - Nem tudom, hogy gratuláljak az új címedhez vagy sajnáljalak, amiért nőtt az ellenségeid egyébként sem rövid listája. - Mystic Falls kutya egy hely volt, kétszer voltam ott és elég is volt belőle. Hasonlított New Orleans-hoz annyi különbséggel, hogy úgy tűnt, ott senkit sem érdekelt igazán, melyik természetfeletti merre mozgott és mit csinált. Kevin-ből vajon hogy lett polgármester és a... városi tanács feje? Instant öngyilkosság.
- Félig boszorkány vagy? - Ez volt a pont, amikor már nem tudtam visszafogni magam és a meglepődés kiült az arcomra. Kacaj tört fel belőlem, de tényleg nem ellene szólt, sokkal inkább annak a szituációnak, ahogy egy boszorkánymesterrel találkozhatott, aki közölte vele, hogy milyen vér csörgedezik benne. Na és az is segített a jókedvem feltornázásában, hogy elképzeltem, Kevin milyen képet vághatott, amikor mindez kiderült. - Ez a... boszorkánymester aktiválta az erődet? - A sima boszorkányok magától döbbennek rá képességükre, ezt már megtanultam Charlie-tól, de a farkas és boszorkány hibridekről alig hallottam valamit. Nem gyakoriak, mert... veszélyes a procedúra, amivel összehangolják a két fajt. - A fiunk varázserővel fog születni... - Inkább magamban tudatosítottam ezt a tényt aminek jelenleg nem tudtam, hogy örüljek-e vagy sírjak miatta.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Vas. Szept. 10, 2017 1:31 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Akár? Nos ez már kevésbé tűnt határozottnak. Mindketten tudjuk, hogy nem akar ő kidobni engem, és bármennyire is köti az ebet a karóhoz, akarja, hogy ott legyek a fiúnk mellett. Legalábbis egyelőre, míg nem játszom el azt a kicsike kis bizalmát amit megszavazott nekem.
- Láthatóan nem vagy kibékülve vele. Még mindig.. De mégis mit vártál, ide jövök és aztán hagyom, hogy elküldj? - teljesen logikus, hogy magamnak osztom a nyerő lapokat, még akkor is, ha nem tetszik neki. Eddig is így csináltam, és amekkora slamasztikába kevertem magam, most még nagyobb szükségem van a trükkjeimre, mint bármikor máskor.
- Épp el akartál szakítani a fiamtól. Jó hogy nem még vállon is veregetlek, amiért megpróbáltad.. - kelek saját magam védelmére, még ha nem is teljesen jogosan. Nagyon is jól tudom, hogyha megneszeli, hogy veszélyt jelenthetek rá, azzal a lendülettel ő maga fog kipenderíteni innen, szóval nagyon kell igyekeznem, hogy ne a negatív oldalát lássa meg ennek az egész mágia-várfarkasátok-kevertfaj dolognak, ami még teljesen nekem sem világos.
- Te zsarolsz engem.. - hangom elárulja, hogy ez a tény nagyon is meglepett, ugyanakkor vigyor kúszik a képemre, mert egyik pillanatról a másikra ámulatba ejt ez a nő. Semmi kétség, hogy ragadt rá ez-az a velem töltött idő alatt, de az hogy pont ellenem használja fel a saját módszeremet, meglehetősen szórakoztat. Bár ő is manipulatív, egész eddig azt hittem, hogy kettőnk közül én vagyok a dominánsabb, mert minden alkalommal sikerült a magam malmára hajtani a vizet.
- Akkor hát helyezd magad kényelembe.. - intek körbe, hogy üljön ahova jónak látja, én magam pedig megindulok az ajtó felé. Na nem lelépni akarok, csak csinálnom kell valamit, amíg nem beszélek, így szépen, egyetlen mozdulattal leakasztom a zsanérokról és a folyosó falának támasztom, így megakadályozva, hogy a huzat a későbbiekben becsapja. A következő köröm az ablakhoz vezet, kitárom mindkét ablakot, hogy friss levegő jöhessen be, majd szépen leguggolok a hígítóval a festékfolthoz, öntök egy keveset a rongyra és miután visszazártam az üveget, egyszerre kezdek neki festék oldásának a padlóról és a beszédnek, amire annyira vár.
- Körülbelül kettő hónapja Seattle-ben voltam üzleti úton, mikor találkoztam egy férfival. Kiderült, hogy egy bérgyilkos, akit az egyik képviselő bérelt fel, hogy intézzen el, miután én kerültem a mystic falls-i polgármesteri székbe és ezáltal a városi tanács élére. A részletekbe nem mennék bele, de talán kitalálod, hogy nem igazán haltam meg.. - szép lassan tüntetem el a foltokat a padlóról, és eszemben sincs felnézni a szemébe, amiből valószínűleg csak a sürgetést tudnám kiolvasni. - Kiderült, hogy nem egészen az vagyok, aminek addig hittem magam. A fazon, akit felbéreltek, hogy tüntessen el az útból, egy boszorkánymester, én pedig ha hiszed, ha nem, mint kiderült, részben warlock vagyok. - abba már nem avatom be, hogy kiálltam egy szertartást, amibe bele is hallhattam volna, és most még nem igazán vagyok tisztában azzal, mire is vagyok képes. De szerintem magától is sikerül összeraknia a képet, hogy minekután én farkas és warlock is vagyok, valószínűleg a fiam ugyanezeket a géneket örökölte.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Vas. Szept. 10, 2017 12:00 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you


- Akár. - Megvontam a vállaimat. Arról nem volt szó, hogy huzamosabb ideig egy fedél alatt tartózkodjunk: záros határidőn belül kivégeznénk egymást, legalább magamat ismerve borítékolható volt a dühroham. Kevin-nek egyetlen másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy előcsalogassa a legrosszabb énemet, azt, amelyiket én is utáltam, mert olyan volt, mint egy idegbeteg, pattogó gumilabda, amit nem lehet kipukkasztani. Normális esetben tudtam, hol a határ, ura voltam a mondandómnak és a cselekedeteimnek, de az ő közelében elszaladt velem a ló és addig mentem, míg ordítani nem tudtam. Lehet, hogy ki kellene neveznem a lelki bokszzsákomnak? Nem mintha sokkal jobb lenne, miután kiadtam magamból a feszültséget, hiszen általában jön egy újabb adag. Most például az piszkálgatta a fantáziámat, miért nem akar beszélni? Mindig tud mondani valamit, van egy olyan válasza, amibe néha még nekem is nehezemre esik belekötni, ám amikor kérdezek, véletlenül sem nyögi ki azt, amire kíváncsi lennék.
- Pont erről beszéltem pár perccel ezelőtt. Úgy kevered a kártyáidat, ahogy az neked tetszik. - Apró, lemondó kacaj bukott ki belőlem. Hogy bízhatnék meg benne, amikor abba az egészen eget rengető változásba sem hajlandó beavatni, amin keresztül ment? Nem azt kértem, hogy az ölembe borulva sírja el a problémáit, csak azt akartam, hogy adjon némi felvilágosítást arról, mire kell számítanom. És... még sosem láttam ilyennek, kicsit aggódtam érte. - Kijött belőled az állat. - Felvontam a szemöldökeimet. Direkt nem léptem közelebb hozzá, még a végén megint felidegesíti magát. - Jól mondod, ez engem és őt is érinti, úgyhogy addig innen egyikünk sem megy sehová, míg el nem mondod, mi a jó fene történt veled. - Ezzel saját magam ellen tettem és beszéltem, de nem hagyott nyugodni a kíváncsiság. Egyre csak az zakatolt benne, mi van, ha félig vámpír lett? Volt már szerencsém hibridekhez, ők néztek ki hasonlóképpen. New Orleans-on kívülre nem kerültek a gyűrűkből, amiket néhány kivétellel megsemmisítettünk, más magyarázat nem jutott eszembe. Boszorkányságot sejtettem a háttérben, de nem mertem volna rátenni a nyakamat. Mi haszna lett volna Kevin-nek abból, hogy bármikor előbukkanhasson belőle a farkas, ha kontrollálni se tudja? - Azzal csak a saját helyzeteden rontasz, ha hallgatsz, mert még annyira sem fogok bízni benned, mint most.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 09, 2017 11:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Ezt most értsem úgy, hogy kidobsz? - húzom fel a szemöldökömet. Azt hittem, ezt a menetet már lejátszottuk, de talán túl hamar kezdtem örülni a győzelmemnek. Arra persze fel voltam készülve, hogy nem fog tárt karokkal várni, de azt is elkönyveltem már magamnak, hogy a nap végére, így vagy úgy de megpuhítom. Mi értelme szállodába mennem, akkor akár otthon is maradhattam volna, majdnem egyre megy..
- Mellesleg kedves, hogy így aggódsz értem, a kötelezettségeim megvárnak. - emelem égnek a szemeimet, de csak a plafont látom, és sikerül megállapítanom, hogy oda is fröccsent a festékből. Igazából csak remélem, hogy megvárnak. Persze a papírhalom biztos nem szalad el és nem írja alá se magát, ami az íróasztalomon fog pihenni két hétig, de jobban aggaszt az, hogy a falka mennyire fogja díjazni, hogy én kiruccantam három állammal arrébb, mert úgy tartja kedvem. A tanácsról meg a feltörni kívánó, bennem lakozó erőkről nem is beszélve.
- Klassz.. - veszem el tőle a flakont, de még nem nyitom ki, mert azon kapom magam, hogy aggódom miatta. Terhesen nem biztos, hogy jót tenne, ha beszívná ezt a szagot, bár már a festék is valami hasonló reakciót váltott ki belőlem.
- Kösz, hogy figyelmeztetsz.. - szűröm a fogaim között. Nem tetszik, hogy emlékeztet rá, mennyire sikerült kihoznia a sodromból. Egyáltalán nem vagyok rá büszke, hogy majdnem leszedtem az ajtót a helyéről, de azt hiszem, ez még a jobbik eset volt. Nem hittem el, hogy tényleg lehetek olyan veszélyes, amilyennek lefestette a tanítóm, mégis beigazolódott az igaza. Könnyen bánthattam volna őt, bár meg kell mondjam, még akkor is sokkal inkább éreztem magam embernek, mint farkasnak, biztos vagyok benne, hogy ösztönből cselekedtem volna. - Az ajtót holnap elintézem.. - sóhajtok nagyot. Nyilván jövök neki egy újjal, nem firtatom, és örülnék, ha ő se tenné, de ismerem már annyira, hogy nem fogja annyiban hagyni a történteket, és most, hogy a légkör normalizálódni látszik, újra nyomás alá helyez valamilyen módon. De ez rossz taktika, nagyon rossz.
- Megváltoztam.. - húzom el a számat keserűen. Örülnöm kellene ennek az egésznek, vagy nem? Én se igazán tudom még, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban. - Részben ezért is vagyok itt. Téged is érint, meg őt is. - nézek a hasára, bár nyilvánvaló, hogy a gyerekünkre utalok. - De nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb időpont, hogy megbeszéljük, te épp a galériába indultál, nem? Nekem meg úgy néz ki, hogy keresnem kell egy szállodát. - erősítem meg a gyanújában, hogy bizony nem tántorít el, tényleg itt maradok, és ha ő maga nem is díjazza vagy járul hozzá, hogy egy fedél alatt éljünk két hétig, akkor más opciókat kell számításba vennem.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 09, 2017 10:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you


Nem, biztos, hogy nem fogok beleegyezni abba, hogy a házamban maradjon addig, amíg... tényleg, vajon meddig akar itt legyeskedni? Nem lenne egyszerű, ha most, hogy átrágtuk magunkat a megbeszélnivalókon fogná magát és visszamenne oda, ahonnan jött? Nekem nem lesz semmi bajom, eddig sem volt. Ha egy héten egyszer látna, az bőven elég lenne, még az orvosom se kíváncsi rám ennyire gyakran. Mégis milyen meggondolásból cuccolt be már az előtt, hogy egyáltalán tudtam volna arról, hogy idejön? Ezek szerint eléggé biztos volt a dolgában, én pedig tényleg megtörtem a végén. Megkapta, amiért jött, ismét csatát vesztettem vele szemben: bármi kellett neki, én valamilyen úton-módon mindig segítettem a céljai elérésében.
- Vicces. - Gunyoros mosoly húzódott az ajkaimra, ami pár pillanattal később egy keskeny vonallá préselődött össze. - Tudod, mi lenne a leglogikusabb? Ha a városban akarsz maradni, akkor keresnél egy szállodát és csak akkor jönnél, ha muszáj. - A vendégszoba az én hálószobám mellett van, nem fogom megkockáztatni, hogy bármelyik másodpercben összefussak vele. Abba beleőrülök. - Egyébként nem azt mondtad, hogy kötelezettségeid vannak Mystic Falls-ban? A szívemre venném, ha nem végeznéd el őket. - Kicsi furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis mi lehet az, ami abba a kisvárosba köti, de előbb harapom szét a nyelvem és eszem meg reggelire, mint hogy rákérdezzek. Találgatni pedig felesleges, belőle tényleg mindent kinézek... és nem is akartam, hogy a kelleténél többször vegye át a gondolataim felett az irányítást, így is eléggé össze voltam zavarodva.
Egy sóhajt engedtem meg magamnak a kérdését hallva, hátat fordítva neki a szemeimet is megforgattam. Pár lépést kellett volna megtennie, hogy az egyik polcon megtalálj a hígítót: annak ellenére, hogy az átalakítás közepén jártam, a szobában viszonylagos rend és ami fontosabb, rendszer uralkodott. - Nem nézhetsz annyira hülyének, hogy elkezdjek falat festeni hígító nélkül. - Plusz, festő vagyok, ha úgy tartotta volna kedvem, akkor egy Monet-hamisítványt is a falra rittyentek. - Ha legközelebb dolgokat szeretnél a padlóhoz csapdosni, ügyelj rá, hogy ne legyen a közeledben semmi és senki más. Mintha problémáid lennének az indulatkezeléssel. - Egyből eszembe jutott az ajtó, majd a sárgán felvillanó szemei, amelyek a frászt hozták rám annak ellenére, hogy nem voltam ijedős fajta. Végighúztam az ujjaimat a törött fán és nyeltem egyet, de nem bírtam visszafogni a kikívánkozó szavaimat. - Láttam benned a farkast... és akármilyen dühös voltál, annak nem kellett volna előjönnie.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 09, 2017 9:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nem egyszerű zöld ágra vergődni Faye-jel. Mindig makacs volt, de eddig egészen úgy éreztem, hogy tudom őt kezelni, most pedig egy csapásra minden a feje tetejére állt attól a kissráctól, aki a hasában növekedett. Voltak balhéink az évek alatt, de soha semmit nem vett annyira zokon, mint az eltűnésemet, és ami ennél is furcsább, a felbukkanásomat. Meg vagyok győződve róla, hogy a fiam is kiveszi ebből a részét, és a terhesség nagyban befolyásolja Faye hangulatát, még akkor is ha csak rólam van szó.
- Végre! - csapom össze a tenyereimet, a taps viszont nem szól nagyot, tekintve, hogy az egyik kezemben ott van a rongy, emlékeztetve, hogy van egy köröm a padlóval. Ő nem akar veszekedni, én eleve nem is ezért jöttem ide, szóval akár léphetünk is a témán túl, és mehet mindenki a dolgára. Legalábbis ezt konstatálom, mikor kijelenti a galériába megy, én meg magamra maradok a festékfoltokkal és a rongyocskával, amit olyan készségesen hozzám vágott. Azonban ahogy egyedül leszek, lehervad az a kicsiny vigyor is a képemről és miközben leguggolok, hogy feltakarítsam a festéket, akaratlanul is belegondolok: mégis mi a frászt csinálok én? Faye előtt nem ismerném el még a világért se, de nem igazán tudom, mibe is vágom most a fejszém. Az apja akarok lenni, de egyáltalán nem tudom, hogy a bánatban kellene csinálnom. Arra már van példám, hogyan ne csináljam, akár az ellentéte is beválhat, de erre sincs garancia. Igazából semmire sincs, sőt nagyon úgy tűnik, hogy ez a gyereknevelés dolog zsákbamacska lesz. Én vagyok a szerencsém kovácsa, de ebben az esetben Faye-en is nagyon sok minden múlik. Nem fogja megkönnyíteni a dolgomat, ez teljesen biztos.
Csak arra leszek figyelmes, hogy heves léptekkel megáll előttem, aztán a kifakadását követően meg is értem a problémáját. Tényleg nem figyelt rám, mikor azt mondtam, hogy itt maradok? Na nem örökre, de egy-két hétig biztos.
- Ez tűnik logikus lépésnek... - rántok vállat mit sem törődve azzal, hogy reagál, hogy az ő szavaival élek és meglehetősen komoly arcot vágok. Feltűnt ám, hogy az imént látványosan nem válaszolt a neki szegezett kérdésre. De a nem válasz is válasz, egyértelműen. És akár tudja, akár nem, ez adott nekem még egy löketet, hogy kiharcoljam az akaratomat.
- Jut eszembe, nincs itthon hígítód, ugye? Szerencsés esetben megteszi a körömlakklemosó is.. - állok fel és a padló felé pillantva jelzem neki, hogy nem épp az én körmeimnek van rá szüksége, hanem a padló feltisztításához szükségeltetik. Tudok ezt-azt, bár már elég rég volt, hogy ilyesmit csináltam. A saját lakásomat is tataroztam egyszer, azóta igen minimalista stílusú. Bár erről Faye aligha tudhat.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 09, 2017 2:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you


Nem lettem nyugodtabb. Állítottam a hangerőmön, mély levegőket vettem, hogy legalább a kalimpáló szívverésemet csillapítsam, de a feszültség ugyanúgy átjárta mindegy egyes porcikámat, mint eddig. Nem kiabáltunk, ám én szívesen ordítottam volna, mert a hirtelen beálló csendben csak a saját katyvaszos gondolataimat hallottam és azok nem tetszettek annyira, hogy össze legyek zárva velük.
- Nem. Te akarsz az apja lenni, én csak... - Megvontam a vállamat. Nem tetszett, hogy viszonylag könnyen megadtam magam és féltem, hogy mi lesz ebből a próba-szerencse dologból. Nem volt jó szülői példa előttem, mert bár a szüleim mindent biztosítottak számomra, ami szükséges volt a jó élethez, sosem éreztem a feltétlen szeretetüket, elfogadásukat és törődésüket. Én biztos hátteret akartam a gyerekemnek, olyan szülője akartam lenni, akihez akkor is fordulhat, ha megölt valakit, mert segíteni fogok neki elásni a hullát. Önmagamban tehát biztos voltam, Kevin-ben egyáltalán nem. És abban sem, hogy fogom bírni, hogy együtt kell töltenem vele az időmet. - Nincs kedvem tovább veszekedni. - És ezt nyugodtan értelmezhette úgy, hogyha ismét hangulatba kerülök, akár a szemét is kikaparom, csak még egyszer nézzem rám úgy, mint ahogy pár perccel ezelőtt tette. Sok mindenkitől elviselem az ilyen tekintetet, de tőle nem.
- Kötelezettségek. Oké. - Hitetlenkedőnek tűntem, az is voltam. Milyen kötelezettségei lehetnek ott? Egy újabb üzlet a maffiával? Nem is, egy másik terhes nő! Belőle ezt is kinézném. - Azok nekem is vannak. Be kell mennem a galériába. - Az ajtó felé indultam. Dehogy kellett bemennem, csak el akartam tűnni innen. Szükségem volt egy kis friss levegőre, aztán arra, hogy felhívjam a húgom, majd benézzek Charlie-hoz és kiadhassam magamból, amit szinte csak neki merek elmondani. Vagy neki sem, mert még magamnak sem vallom be. - És tisztázzunk valamit: terhes vagyok, nem beteg. Tudom, hogy mikor kell pihennem, ennem, innom, járkálnom és bármit csinálnom, hogy jó legyen. - Beleőrültem volna, ha egész nap nem csinálnék semmit. Ha akarnám sem tudnám elhagyni magam, ahhoz túlságosan szerettem intézkedni és... élni. Ezért kisétáltam a szobából, magára hagyva, eltervezve, hogy leghamarabb sötétedés után leszek hajlandó belépi ebbe a házba. Kíváncsi voltam, vajon pár óra várakozás után feladja-e vagy itt fog cövekelni.
Arra viszont nem számítottam, hogy már a nappaliban meggondolom magam, némi döbbenet után ismét a lépcsőt választottam és visszamentem abba a szobába, ahonnan két perccel ezelőtt kijöttem.
- Mondd, hogy a csomagjaid önálló életre keltek és véletlenül jöttek be a házba! - Úgy nézhettem rá, mint aki megkapta a halálos ítéletét. Behozta a házba a táskáit? Na nem! - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy itt fogsz maradni?

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 09, 2017 1:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Még én sem hiszem el, hogy megtettem. Hogy bocsánatot kértem tőle. Ez az egész nem rám vall, úgy érzem magam, mintha kibújtam volna a bőrömből a kedvéért. Mikor fordult elő olyan, hogy önként és dalolva vettem erőt magamon, hogy elismerjem a tévedésemet? A hibáimat magam előtt olykor beismerem, de hogy hangot is adjak neki, na azt nem. Így hát az egyetlen élő ember, akitől valaha bocsánatot kértem, előttem áll. Vagyis mindkettejüknek szólt az üzenet részemről, de mivel a fiamról egyelőre nem sokat tudok ez is valami. És elég sokáig tartott felfogni, hogy meg is köszönte. A kérdésre viszont nem reagáltam. Olyanok vagyunk, mint a zsák meg a foltja, pontosan tudja, mennyire nehezemre esett kinyögni. Hogy más esetben inkább a nyelvemet haraptam volna le, vagy hazudtam volna, minthogy elismerjem a hibáimat. Csakhogy egy csökönyös személy épp elég lenne egy háztartásba, mi meg már most is ketten vagyunk, és ha az égiek pont annyira szeretnek minket, mint mi őket, akkor esélyes, hogy a fiúnk majd mindkettőnkön túltesz.
Amíg azon gondolkoztam, mennyire megbonyolítja a helyzetünket ez a szeret-nemszeret szál, végig figyeltem őt és nagyon reméltem, hogy nem most készül kiugrani az ablakon. Tekintve, hogy elálltam az ajtót, ez az egyetlen kiút a szobából, de tényleg örültem volna neki, ha nem ebben a pillanatban elégeli meg a társaságomat, mivel hogy az elkövetkezendő hetekben amúgy is itt tartózkodást terveztem.
- Szóval azt akarod, hogy legyek az apja.. - egyszerűsítem le a történetet, és igyekeztem elfojtani egy mosolyt. Valahogy így értelmezem az elkövetkezendő feladataimat. Tudom, hogy ez nem választható, és ha belevágok akkor onnantól kezdve csinálnom kell. De én pontosan tudom, milyen apa nélkül felnőni. Aláírom, hogy nálam különb jelentkezők is lehetnek. Mondjuk ez a David lehet, hogy becsületesebb és jobb apa-alapanyag, de feleannyira se akarja ezt az egészet, mint én. Faye az én fiamat hordja a méhében, így is elég sokat szalasztottam el, tekintve, hogy mennyire kikerekedett a hasa. - Rajta leszek az ügyön. Nem akarok hétvégi apuka lenni, de vannak kötelezettségeim Mystic Fallsban is - most nem térek ki rá, hogy sőt, egyre sűrűsödő kötelességek ezek. - De örülök neki, hogy legalább ebben egyetértünk.. - nyugtázom végül, hogy ugyanazt akarjuk. A képemre rajzolódó vigyort, igyekszem leplezni, mikor szemforgatva elveszem tőle a felém nyújtott rongyot. - Neked nem kellene pihenni vagy ilyesmi? - kérdezek rá aztán. Ugyan nincs tapasztalatom terves nőkkel, de ilyenkor nem az a bevett szokás, hogy fáradtak, nyűgösek és sokat esznek?

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 09, 2017 11:48 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you


- Éppen annyira fogtam fel a mondandódat, mint te az enyémet. – Beleragadtunk ebbe a körbe és nagyon nehéznek tűnt a továbblépés. Jólesett volna, ha amikor közöltem vele a terhességem hírét nem kiakadással és az őrület határán táncolással reagált volna… nem azt vártam el tőle, hogy örüljön, mert én sem tettem. Az agyam azokban a pillanatokban is felmondta a szolgálatot és most már azt is megértettem, az övé miért tette, csak… az érzelmeim még most sem voltak annyira rendezettek és kordában tarthatóak, nem hogy abban a feszült szituációban. Ha az életem során esetleg felvetődött bennem annak a lehetősége, hogy anya leszek, nem egyedül akartam végigcsinálni: úgy képzeltem, hogy lesz mellettem valaki, akire akkor is számíthatok, ha az illető tisztában van azzal, hogy mindig mindent én akarok megcsinálni és elrendezni. Mivel ez nem jött össze, felkészítettem magam arra, hogy egyedülálló anya leszek… erre Kevin belépett az ajtón és mint akit kicseréltek, követeli a gyerekét és egyáltalán nem érdekli, én min mentem keresztül. Ismertem őt, hogyne ismerném. Túl sok bennünk a közös, annyi, hogy ő még nálam is pofátlanabb és tényleg alig van tekintettel valakire. Gunyoros kíváncsiságot az arcomra varázsolva vontam fel a szemöldökömet, amikor láttam, hogy ismét ökölbe szorult a keze és közölte, hogy csupán egyszer fog elmondani valamit: sok mindenre számítottam, leginkább fenyegetőzésre, de bocsánatkérésre egyáltalán nem.
- Köszönöm. – Nyögtem ki aztán halkabban, miután elhittem, hogy kimondta. – Ennyire nehéz volt? – Persze, hogy az volt. Én is gyűlöltem bocsánatot kérni, nehezen fogadtam el, ha nincs igazam, viszont ha muszáj volt, megtettem. A bocsánatkérése úgy hiányzott nekem, mint a szomjazónak egy korty víz, egészen addig jobban is éreztem magam tőle, míg újra meg nem szólalt. Végighallgattam, de nem bírtam tovább nézni, ahogy várakozóan az ajtófélfának dől és azzal a nézésével bámul rám, ami miatt a falat tudnám kaparni. Hátat fordítottam neki és végre elértem az ablakig, megtámaszkodhattam a párkányban és mély levegőt vehettem. Libabőrös lettem, az egész testem bizsergett, miközben lehunyt szemmel gondolkoztam azon, mint mondhatnék. Mit csináljak, milyen az a válasz, amibe én sem pusztulok bele? Ne meneküljek előle… de én menekülni akarok, olyan messzire kerülni a közeléből, amennyire csak lehet, mert az utóbbi időben annyira fájt miatta a szívem, hogy legszívesebben kitéptem volna a helyéről. Egészen eddig észre sem vettem, hogy beférkőzött a bőröm alá és emiatt egy szerencsétlen idiótának éreztem magam. Hogy engedhettem meg magamnak ezt a luxust? Gyűlöltem, ha valaki gyengeséget csalogat elő belőlem, főleg ha olyasfajtát, amivel nem tudok mit kezdeni.
- Azt akarom, hogyha része leszel a fiunk életének, akkor tényleg legyél mellette. Ne gondold meg magad, ne und meg a szerepedet és ne legyél megbízhatatlan. – Szólaltam meg végül. Fogalmam sincs meddig burkolóztam csendbe, megpróbáltam rendezni az arcvonásaimat és magabiztosságot magamra erőltetve visszafordulni felé.  – És csinálj valamit a padlóval, mert én nem fogok utánad takarítani. - Felkaptam az egyik tiszta rongyot és a kezébe nyomtam. Próbáltam terelni a témát, a házasságról most inkább egy szót sem szóltam. Nem akartam férjhez menni, akkor sem, ha logikus, ha a falkák érdekében állna... és nem is fogok. Nem tehetem ezt magammal, ennyire nem lehetek gyáva és a könnyű utat választó.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Pént. Szept. 08, 2017 11:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Valami gond van velem? Nem beszélek érthetően, vagy most tényleg engem hoz ki mindenért hibásnak? Szépen hárítja az összes létező vádamat, leginkább azt, hogy a megkeresésemre ignorálással reagált mind a 127 alkalommal, csakhogy ezt szemtől szemben már nem tudja eljátszani.
- Felfogtál te bármit abból, amit mondtam? - nézek rá értetlenül. Épp az imént magyaráztam meg a magam módján, miért voltam annyira kibukva a terhessége meg az egész helyzet miatt. Csak egy kicsit kellett volna rám figyelnie ahhoz, hogy dűlőre jussunk. - Nem vagyok papagáj, nem fogom magam ismételgetni.. - szűröm a fogam között és csak méregetem, miközben azon gondolkozom, mennyivel hasznosabban is eltölthettem volna az időmet a vezetés helyett. Mondjuk rendbe tehettem volna a tanácsot, futhattam volna néhány kört a falkával, de még Beth-t is elvihettem volna az állatkertbe. Komolyan még ezzel a lehetőséggel is jobban jártam volna, minthogy belefutok egy patthelyzetbe Faye-jel, aminek se eleje, se vége, és még csak megsaccolni se tudom, hogy mit várna még tőlem. Az viszont ziher, hogy nem várt ütést mér rám ismét, ami fáj ugyan az önérzetemnek, de el kell ismernem, hogy igaz. Tudja ki vagyok, azt is hogy mivel keresem a pénzem. Ez a rossz abban, ha valaki túl közel kerül hozzám, ugyanis nem jellemző rám, hogy sokáig jó viszonyt ápolok az emberekkel. A személyiségemből kifolyólag képtelen is lennék rá, nem véletlenül nem volt soha hosszú kapcsolatom és nem véletlenül nem vagyok házas. Bár ez utóbbi más kérdéseket is felvetne..
- Oké, elismerem, hogy szeretem úgy keverni a paklit, hogy nekem jussanak jobb lapok. Ilyen vagyok, ezt eddig is tudtad, talán te vagy az egyetlen, akinek nem kell külön bemutatkoznom. És most jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. - nyelek nagyot, a kezem megremeg ahogy ökölbe szorítom, majd lassan kiengedem az ujjaimat. Lenézek a kezemre, látom a padlón a száradó festékcseppeket. Nevetséges, hogy még ezt is sikerült tönkretennem.
- Sajnálom, ami ott történt, tényleg. Te is tudod, hogy nem lennék itt, ha másképp lenne. Gyakran cseszem el a dolgokat... - sóhajtok nagyot, próbálok nyugodt maradni, de a hangom zaklatott. Nem sűrűn fordul elő, hogy bocsánatot kérek, az idegesítő embereket leggyakrabban elsöpröm az utamból és megyek tovább, de előfordul, hogy ezt nem tehetem meg. Jelenleg is ez a helyzet. - Szóval játsszunk nyílt lapokkal. Azt akarom, hogy ne azért menj férjhez, mert előlem menekülsz vagy mert nem érzed magad biztonságban. Nem érzed ŐT biztonságban. Tudod, hogy megvédem, ami az enyém, és Ő az enyém is. Hogy engem szeretsz-e... - nevetek fel keserűen. Még viccnek is rossz, ötletnek is eszement. - Bár nagyban megkönnyítené a helyzetemet, beérem azzal, ha nem utálsz.. - tárom szét karjaimat. Nyomorult érzés kiszolgáltatottnak lenni, függni valakitől, márpedig én abban a pillanatban kiszolgáltattam magam neki, hogy elhatároztam ide jövök. Folyamatosan azon kattogok, vajon rosszul tettem-e, hogy hallgattam a bennem érlelődő bűntudat hangjára és megpróbálok visszapofátlankodni az életébe. De egyszer már elszúrtam, és amíg minimális esélyt látok arra, hogy része legyek a fiam életének, addig biztosan nem tágítok. - Most, hogy kénytelen voltál meghallgatni, halljuk, te mit akarsz.. - lépek hátrébb és az ajtófélfának támaszkodom. Kezeimet összekulcsolom a mellkasom előtt, lábaimat is keresztbe teszem, aztán igyekszem rá figyelni, de nem hagynak nyugton a saját gondolataim. Tényleg könnyebb lenne a dolgom, ha szeretne. Legalább egy kicsit.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 04, 2017 4:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you


- Azok után, hogy pánikrohamot kaptál és kiakadtál a hotelban, miután negyvenféleképpen hordtál el engem hülyének, hibásnak és utasítottál arra, hogy vetessem el a gyereket? Mindezt váltott sorrendben. – Hannah-ra veszett büszke voltam, hogy nem adta be a derekát és engedte Kevin-t a közelembe. Nem akartam látni és kész, megsértett és megbántott, felhúztam az orrom és nem is terveztem leengedni. Nem volt kedvem azért felvenni a telefont, hogy végighallgassam, szerinte mit kellene tennem, majd újabb utasításokat adjon ki nekem, mintha megmondhatná, hogyan cselekedjek. Előítéletes voltam, de eszembe sem jutott, hogy a hívásai és az üzenetei más tartalmúak lehetnének. Vagy csak nem akartam elhinni ennek a lehetőségét. Pedig tényleg bujkál benne valami, amit én közvetlenül nem tapasztalhatok meg, csupán a saját szerepemből adódóan érezhetek hasonlót: ő megbánta, hogy az első gyerekének rossz apja volt, én pedig nem akartam rossz anyja lenni a sajátomnak. Honnan tudhatnám, mi lesz a jó ennek a csöppségnek? Ki biztosít a felől, hogy ha engedek Kevin nyomásának, akkor jobb gyerekkora lesz, mint ha megpróbálom elszakítani őt az apjától? Szavai hatására eszembe jutott az este, amikor azt hittem, megőrülök, ha egy másodperccel is tovább kellett volna néznem Kevin szenvedését, azt a fájdalmat és kínt, ami kiült az arcára és aminek hatására a földbe gyökerezett a lábam. Tehetetlen voltam, de eldöntöttem, hogy soha nem akarom ezt érezni, mert a gyerekemnek baja eset… vajon ő igazán tanult a hibáiból vagy ez is csak egy új hóbort, egy kísérlet, amire ha ráun, hátat fordít és az se fogja érdekelni, ha felé minden mögötte?
- Mindig betartottad, amit ígértél… csak éppen mindig akkor ígértél meg valamit és mondtál igazat, amikor a kedved tartotta. Ha úgy döntöttél, hogy példának okáért bele szeretnéd ártani az orrodat az ügyeimbe, akkor úgy hallgattál, mint a sír, de amikor kellettem neked, akkor persze próbáltad magad jó színben feltüntetni. – Nem vagyok hülye, a nyakamat tenném rá, hogy az ok nélküli városban ólálkodásai az én ügyeimhez kapcsolhatóak, tekintve, hogy mindig a farkasok mellett kötött ki. Elfelejtette, hogy én vagyok hazai pályán… arról fogalmam sem volt, mit tervezett és most a legkevésbé sem érdekelt, de a feltétlen bizalmam véletlenül sem volt az övé. Most csak azért figyeltem rá anélkül, hogy akár a saját lélegzetvételem is elterelje a figyelmemet, hogy végre rájöjjek, mi az igazi oka annak, hogy itt van… nem éreztem elégnek a fia iránt támadt hirtelen törődni vágyást, ám nem tudtam közbeszólni, mert olyan gyorsan hadarta a mondandóját, hogy megirigyeltem. Ennek ellenére minden egyes szavát értettem, az agyamba égtek és amilyen gyorsan ő beszélt, olyan gyorsan emelkedett a vérnyomásom.
- Miért akarod ennyire hallani a mögöttes indokaimat? Az előbb még teljesen mindegy volt neked, miért teszem! - A hangom ismét magasabb lett egy oktávval és összevontam a szemöldökeimet is. Hiába próbáltam nagyokat nyelni, még majdnem toporzékolni is kezdtem, csak hogy csendben tudjak maradni, nem ment, az ideg majdnem szétfeszített belülről. - Azt akarod hallani, hogy szeretem? Nem azt, hogy téged szeretlek? - Bukott ki belőlem aztán.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 04, 2017 3:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Mit kellett volna tenned? Komolyan én mondjam meg? Mondjuk reagálhattál volna a 84 telefonhívásom valamelyikére, vagy a 32 sms-emre, és ha megnéznéd az e-mailjeidet, látnád, hogy még azt is küldtem. Sőt, a húgodat is kerestem, de minő meglepetés, a kedvessége hasonlít a tiédhez, biztos családi vonás.. - forgatom meg a szemeimet. Könnyű az egészet rám kenni, a baj csak az, hogy nem én voltam kettőnk közül, aki nem is akart esélyt adni a másiknak, hogy rendbe hozza a dolgokat. Az az igazság, hogy túl hamar elkönyvelt engem annak a seggfejnek, aki az én apám is volt. Vagyis... Most már nem is igazán tudom, hogy az én apám mit és miért tett, tekintve, hogy elég sok családi titok látott újonnan napvilágot, már nem tudok olyan könnyedén pálcát törni felette, tudva, hogy volt egy bátyám is, aki nem épp olyan neveltetésben részesült, mint én.
A következő húzás viszont övön aluli, még tőle is. Elképedve nézek rá, a szívemben lévő fájdalom valószínűleg a szemeimbe is kiül egy pillanatra, de ódzkodok attól, hogy megláthatja, ezért kihasználva, hogy épp nem rám néz, rendezem is a vonásaimat.
- Elég jól tudom, milyen szar apának lenni, és nyomorultul érzem magam miatta minden percben. Tudom, milyen az álmatlan éjszaka, mert őt látom, ha rád nézek, akkor is őt látom. - csuklik el a hangom egy pillanatra, ahogy magam elé révedek és beugrik egy pillanat, mikor tényleg azt hihettem rá, hogy ő Grace. Még szerencse, hogy nem jut elég időm arra, hogy újra belém költözzön a keserűség, kizökkent a véleménye. Kibújik a szög a zsákból, csak épp egy olyan vád formájában, hogy azt képtelen vagyok hallgatagon tűrni.
- Én vagyok a legmegbízhatóbb ember az életedben. Mikor ígértem bármit, amit nem tartottam be? Mikor hazudtam neked? Gyerünk! Válaszolj! - förmedek rá, és ismét fenyegetően közelítek, de aztán moderálom magam. Magam sem tudom, mikor akartam utoljára 10 percen belül ennyiszer megfojtani, valószínűleg sosem, de ennek is eljött az ideje. - Ne aggódj, az érzés kölcsönös.
- Már ne is haragudj, de mégis mi a jó istenért mennél hozzá, ha nem a falkája miatt?! Itt az alkalom, mondd a képembe, hogy szerelmes vagy belé és nem érdekből mész hozzá. Hogy nem azért, mert ez a, hogy is mondtad? Logikus lépés... Három hónap alatt nem változhattál ekkorát.. De ha mégis, ám legyen. Na nem mintha én valaha feleségül vennélek, ne ragadtassuk el magunkat egy hirtelen félmondat miatt. De itt a lehetőséged, amire azóta vársz, hogy átléptem a küszöböt. Mondd a szemembe, hogy szerelmes vagy ... hogy is hívják? David? Davidbe. Hogy nem a falkája miatt mész hozzá, nem azért, hogy neked kényelmes legyen a helyzeted. Ígérem, utána nem okozok neked több fejfájást. Megmondtam, hogy ahhoz mész, akihez akarsz, amíg nem játszik helyettem más apát, ha a fiamról van szó. - kötöm az ebet a karóhoz. Képes lennék menni, de ahhoz az igazságot akarom tudni. Azt pedig ő is nagyon jól tudja, hogy ha hazudik, azt messziről kiszagolom, jelen esetben pedig már egyel több módszer is a rendelkezésemre áll annak érdekében, hogy kiszúrjam a  blöffjét. - Gyerünk, Faye! - noszogatom kárörvendő vigyorral a képemen. Most azt akarom, hogy neki is fájjon a viselkedésem, ahogy nekem az övé. Fájjon neki beismerni, hogy igazam van. Nem kell kimondania, elég ha magában rájön arra, hogy ez már tényleg nem az a nő, aki fél éve volt, sőt még három hónappal ezelőtt se paktált volna le érdekházasságra a mocsári korcsokkal. Hacsak nem valami egészen más áll az ügy háterében. Azt, hogy szerelem fűzi bármelyikhez is, eleve elvetettem.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 04, 2017 1:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you


- A te hibád, az én hibám, mindkettőnk hibája, de te voltál az, aki az első pillanattól fogva el akart határolódni ettől az egésztől. Mit kellett volna tennem? Jártam volna a nyakadra, mint a levakarhatatlan ribancaid, hogy a végén még nekem kelljen elviselnem, hogy rám nézel és beszélsz vele? Ennél azért kicsit többre tartom magam. – Soha, egyetlen pillanatra sem hagytam, hogy sérüljön az önérzetem, de ha valaki mégis megkarcolgatta, akkor igyekeztem elkerülni az illetőt vagy éppen revánsot venni rajta. Kevin az előző kategóriába tartozott, mivel semmi élvezetet nem találtam volna a froclizásában. Sokkal inkább távol akartam tartani magam tőle és azt hittem, ő is pontosan ezen az állásponton van. Mint a mellékelt ábra mutatja, hatalmasat tévedtem, elvárja tőlem, hogy átkalibráljam a terveimet csak azért, mert neki kedve lett az apasághoz.
- Tekintve, hogy arról a gyerekről beszélünk, akinek hónapokkal ezelőtt a létezéséről sem akartál tudni és aki jelenleg még bennem van, igen, az lesz, amit én akarok. – Ehhez neki is lesz még egy-két szava, különben nem koptatná a száját hosszú percek óta. Kellő határozottság mutatkozott rajta, de ahhoz, hogy megadjam magam neki, először fel kellett volna robbannia a világnak. – Főleg, mert egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire nem akarod megérteni, mi bajom van veled vagy csak szeretnél annyira felidegesíteni, hogy agyvérzést kapjak? – Édes Istenem, akiben nem hiszek, segíts meg! Ennyire nem ismeri saját magát? Elképzelése sincs, miért akarok távol maradni tőle? Szó szerint hátat fordítottam neki, szükségem lett volna egy kis friss levegőre, de félúton az ablak felé megtorpantam, ahogy meghallottam a tapsolását.
- Mintha neked bármi fogalmad lenne arról, milyen apának lenni. – Mire kimondtam, rájöttem, hogy ez nagyon csúnya volt, még tőlem is, főleg, hogy nemrég avatott be abba, mi történt a lányával. Nem tehetek róla, ha ideges vagyok, akkor meggondolatlanul beszélek és mindenféle kicsúszik a számon azért, hogy a másikat megbántsam és bizonyítsam a saját igazamat. – Megbízhatatlan vagy. – Lehet, most annak lett volna itt az ideje, hogy én fogjam be, de nem tudtam nem megragadni a kínálkozó alkalmat. Ahogy rá néztem, egyszerre hatalmas késztetést éreztem arra, hogy egy hatalmasat üssek a mellkasára. Talán akkor megnyugodnék. – Saját magadon kívül senki sem számít neked, mindig a te ügyeid a legfontosabbak és nem érdekel, mit mond a másik, egyedül a te szavad a lényeg. Azt már meg sem említem, hogy a kiszámíthatatlanságod az őrületbe kerget, képes lennék megfojtani miatta. – Én sem szerettem az unalmat és makacs is voltam, kismilliónyi rossz tulajdonságot lehetett a számlámra írni, mégis, volt, amit nem bírta elviselni. A legszebb mégis az volt, hogy hiába lett volna számtalan lehetőségem eltávolodni Kevin-től, sohasem tettem. – Plusz, azt gondolod, hogy azért megyek hozzá valakihez, mert van egy falkája. – Az a falka az enyém lett, de ebbe korainak tartottam beavatni. Nem tartozott szorosan ehhez a beszélgetésnek csúfolt ordibáláshoz, úgyhogy inkább ráharaptam a nyelvemre. Főleg, mert meglepődtem azon, amit mondott. Hogy lenne már neki falkája? Egyetlen percig sem tartozott senkihez, pont mostanában gondolta volna meg magát? A falkát a magáénak nevezte, újabb dolog, amiről beszélhettünk volna, ám a meglepődésem nem hagyta, hogy ráharapjak a témára.
- Soha nem mennék hozzád.  – Ennyit tudtam kinyögni, az indokaimat jobbnak láttam megtartani magamnak. Hogy mondhatnám el neki, hogy nem fogom kitenni magamat annak a lehetőségnek, hogy megbánt, átnéz rajtam vagy hátat fordít nekem? Nem bíztam benne, főleg azért, mert ő az egyetlen férfi, aki képes elérni, hogy féljek a saját érzéseimtől.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 04, 2017 12:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ugyan itt vagyok, mégis úgy érzem, hogy jutunk egyről a kettőre, csak ugyanazokat a köröket futjuk, amit bár megérdemlek, de rettentően bosszant. Dühös vagyok, amiért a lányomról beszéltem neki, azért is, mert nincs joga sajnálni a vele történteket, minek után épp most akar hozzásegíteni egy újabb tragédiához. Talán hagynom kellett volna ezt az egészet a francba, akkor most lenne időm megismerni a falkámat és megtanulni ténylegesen is kontrollálni az erőmet. Egyikhez se szoktam hozzá az évek alatt, mindig csak én voltam, a magam ura, nem kellett senkiért sem felelősséget vállalnom és nem is akartam elkezdeni. Igazából a hozzáállásbeli változásomat az unokahúgomnak köszönhetem. Eltemettem a lányomat, nem sokkal ezelőtt pedig a soha nem ismert bátyám halálhíre ért el hozzám.
- Szóval az akarod mondani, hogy az egész az én hibám? Erről van szó? - húzom fel a szemöldököm, bár meg sem lep, hogy mindent rám ken. Az első adandó alkalommal lelépett mellőlem Monacoban, halvány jelét sem adta annak, hogy érdekelné őt, élek-e vagy halok ott. Elérhetetlenné tette magát, szándékosan, majd pedig emelt fővel belegyalogol egy házasságba, ami önmagában is elég ok arra, hogy megkérdőjelezzem az épelméjűségét. Még hogy ez a logikus lépés. A logikus lépés az lenne, ha a gyereke apjával beszélné meg a dolgokat, nem egy vadidegen férfit akarna maga mellé.
- Nem, drágám.. Mert mindig minden úgy van, ahogy te akarod, nem? - kérdezek vissza gúnyosan. Sosem voltam hajlandó egyedül vinni a balhét, hisz az a fajta vagyok, aki ha bukik, magával rántja az összes többit is. Nem voltam én jótét lélek sosem, és most még csak azért sem vagyok tekintettel rá, mert terhes.
- Ja, ez így kompletten az apa definíciója.. - csattan össze a kezem ütemesen újra és újra. Tapsolok. Micsoda észjárás, komolyan, ehhez kellett neki az egyetemi diploma? Azért jó, ha a gyereknek van apja, mert majd megtanítja focizni? Bravúros.. - Akkor mégis mit hiszel, milyen apja lennék? Gyerünk, ne kímélj.. Amúgy sem szokásod. Itt az alkalom, hogy elmondd a véleményed rólam. - intek felé, jelezve, hogy csupa fül vagyok és alig várom, hogy a képembe vágja, hogy egy szar alak vagyok. Ez igaz. Csakhogy ez a szar alak már annyi mindent elbaszott az életben, hogy legalább egy dolgot tuti tudna jól is csinálni. Miért ne lehetne pont ez az?
- Szóval a félholdasok? Hozzámész az egyik söpredékhez, a mocsárlakók közül? Ez komoly? Azért, mert van egy falkája? - kínomban már csak nevetni tudok, tenyerem végighúzom államon, hitetlenkedve pillantok rá, majd a hasára, aztán vissza a szemébe. - Nos, falkám nekem is van, meg a gyereknek is én vagyok az apja, szóval nyugodtan lehetsz akár az én feleségem is. - csúszik ki a számon meggondolatlanul, bár valószínűleg sejti, hogy nem igazán gondoltam komolyan a kijelentést, miszerint feleségül venném. De ha valamelyik száműzött lápi patkány a fiam közelébe megy, teljesen biztos, hogy kibelezem. A gyerekemet nevelheti Faye és én. Ennyi az annyi.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 04, 2017 12:38 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you

Nem tudtam eldönteni, hogy azért vettem szaporábban a levegőt, mert zaklatott és mérges voltam vagy mert megijedtem tőle. Nem magamat féltettem. Mostanában igyekeztem elkerülni a veszélyes helyzeteket... ez volt az egyik dolog, ami miatt vártam, hogy a terhességem véget érjen: amint a gyerek a világra jön, közvetlenül csak a saját épségemért kell majd aggódnom, magamat pedig képes leszek megvédeni. Vele a hasamban sebezetőbb vagyok, mert bár a szám ugyanolyan nagy, a testem megváltozott, az erőm nem olyan, mint a terhesség előtt volt és hiába voltunk ketten, néha mégis kevesebbnek éreztem magam. És kezdtem azt hinni, hogy ezt a csatát sem nyerhetem meg. Bármennyire is szeretném, a saját önző indokaim miatt nem szakíthattam el a fiamat az apjától, aki a sajátos, idegölő stílusában ugyan, de igényt tart arra, hogy ismerjék egymást és egymás életének részei legyenek. Ám akárhányszor elkezdenék abba az irányba hajlani, hogy nem lehet abból baj, ha Kevin igazándiból a gyerekem apjává válik, a férfi megszólal és mindent elront. Felforr az agyvizem, bevérzik a szemem és legszívesebben megölném azért, ahogyan viselkedik, beszél, hogy nem volt mellettem, nem volt kíváncsi rám és mindig csak addig kellettem neki, ameddig a hasznomat látta.
- Én akkor is sajnálom. - Ezt nem vehette el tőlem. Már körvonalazódott bennem, milyen szülőnek lenni, a részleges empátiám akaratlanul is kifejeződött. Attól, hogy elmesélte a lánya történetét nem változott meg egy csapásra a véleményem, de kicsit segített, hogy már nem úgy nézett ki, mint aki egy másodperc alatt szétrombolja a szobát és kivágja a hasamból a fiamat.
- Sok minden megfordult a fejemben. El sem tudod képzelni, mennyi minden... - Aprót sóhajtottam és megcsóváltam a fejem. Semmi értelme nem lenne beavatni abba, hogy voltam, hogy vagyok, mit éreztem, miért kaparnám ki a szemét... nem lennénk előrébb. - Három hónap alatt a feje tetejére állt a világom és rengeteg dolgot újra kellett gondolnom. Azzal kezdtem, hogy téged kihúztalak az egyenletből, mert semmi jelét nem mutattad annak, hogy valamikor kíváncsi lennél rám. Most pedig felbukkansz és azt hiszed, hogy minden úgy lesz, ahogy te akarod? Ez nem így működik. - Tényleg sajnáltam, ami a lányával történt és emiatt őt is, mégsem most éreztem idejét annak, hogy jobban belemenjünk ebbe a témába. Számomra nem ez volt a lényeg, még ha az ő motivációjának a mozgatórugója Grace volt, akkor sem.
- Ismerni fogod és ő is ismerni fog téged, de... szerintem te sem tudod elképzelni, hogy olyan apja leszel, aki focizni tanítja vagy megmutatja neki, hogyan kell kicserélni a villanykörtét. - Miért nem egy ilyen férfival kezdtem? Egy megbízhatóval, aki ott van, ha szükség van rá és nem okoz csalódást? Csak én lehetek ennyire marha, hogy a kiszámíthatatlanság vonz. - Nem lesz baja, nem kell féltened. Két falka fog a háta mögött állni és bízom benne, hogy a sajátjaim és a félholdasok megvédik azoktól, akik ártani akarnának neki. Nem fog arra a sorsa jutni, mint a lányod, mivel én vagyok az anyja. - Majdnem halvány félmosolyra húzódott a szám, amiért újra rúgott egyet. Az lenne a normális, ha ebbe beavatnám Kevint is? Nem mintha bármi közünk lenne a normálishoz.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Vas. Szept. 03, 2017 11:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Befogni? Befogni? Addig örülhet csak igazán, amíg hallja a hangom, mert egészen addig emberi alakomban láthat engem. Igaza volt a tanítómnak, mikor azt mondta, hogy nem vagyok még kész erre. Végül nem vártam meg a jóváhagyását az utazásomhoz. Már így is túl sokat vártam, és túl sok minden történt három hónap alatt, hogy többet is vesztegessek. Ha most nem vagyok kész, akkor soha nem is leszek. De ha nem bíztam volna magamban annyira, hogy tudjam, képes vagyok legyőzni a farkasom átváltozás iránti vágyát, nem lennék most itt. Nem sodornám őket önként veszélybe, annak ellenére, hogy pillanatnyilag két csepp vízben vígan meg tudnám fojtani a nőt, aki a gyerekemet hordja a szíve alatt.
- Nem kell a sajnálatod.. - szinte köpöm a szavakat és követem, ahogy hátrál tőlem. Fenyegetve érzi magát, én pedig fölényben érzem magam emiatt, de csakhamar rájövök, hogy ez nagyon rossz ómen.
- Nem... - hát persze hogy nem. A hangom egész halk lesz, és a homlokomat ráncolom a gondolatra, hogy egyáltalán azt meri feltételezni rólam, hogy elrabolnék tőle egy csecsemőt. De cserébe egész hamar észhez is térek, már a szemeim sem villognak rá sárgán, a kezeim remegése is csillapodik, ahogy a fájdalmas érzést ismét megérzem a szívemben. Nem kéne ott lennie, elvégre én csesztem el a kapcsolatot a lányommal, mégis gyászolom őt. - Azt szeretném, ha úgy nőne fel, hogy tudja ki vagyok. Csak azt ne mondd, hogy neked nem fordult meg a fejedben, hogy... - rázom meg a fejem lemondóan. Nem igazán tűnik úgy, hogy egyhamar dőlőre jutunk ebben a helyzetben. - Grace miattam halt meg. Azért, mert nem akartam az élete része lenni. Lemondtam róla, és egyszer csak felbukkant, akkor láttam először és utoljára.. - sóhajtok nagyot, nehezebben veszem a levegőt, de kikívánkozik. - Nem vállaltam érte felelősséget, és ugyan már nincsenek kétes ügyfeleim, de sose tudhatom, hogy a múltam mikor szeretne kirándulni errefelé egyet, hogy szemügyre vegye a porontyomat... Nem vagyok hajlandó lemondani róla - erősködöm, hiába nem tűnök túl jó apának. Nem is vagyok az, sose voltam mintapéldány, de soha nem is akartam megfelelni ennek a szerepnek. Nem volt kiért, nem éreztem késztetést arra, hogy egyáltalán csak megpróbáljam.
- Nem azt kérem, hogy ne menj férjhez ehhez az istentudjakihez, de nem fogom hagyni, hogy a gyerekem azt higgye, hogy ő az apja. Ezt vedd ígéretnek. - pillantok a kezére, amit a hasán nyugtat. Valóban ott pihen az ujján egy gyűrű, és most vág csak igazán tarkón az érzés, hogy túl sokáig vártam.

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vissza az elejére Go down
 

Gyerekszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Charpentier birtok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Dec. 15, 2018 5:27 pm
Hétf. Dec. 10, 2018 12:09 pm
Pént. Nov. 30, 2018 1:01 pm
Pént. Nov. 30, 2018 12:45 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3