Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Vas. Szept. 03, 2017 11:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you

- Én feszítem túl a húrt? A régi nóta, kettőnk közül mindig én vagyok a hibás. Szállj már le a magas lóról, hogy megtanulhasd, mikor nincs igazad és mikor kell befogni! - Úgy ismert, mint aki megijedt attól, hogy morgó hanggal szólt hozzám és morcos arckifejezéssel nézett rám? Visszaléptem egy lépést azok társaságában, akikkel óvatosan kellett bánnom, de Kevin nem ezen személyek közé tartozott. Ő nem tudna bántani, hamarabb viharzik el, minthogy bármit tegyen velem. Az eltűnéshez ért, semmi máshoz. Bár, úgy tűnik hogy a repertoárját frissítette a hirtelen felbukkanással is, nem mintha ezt pozitívumként lehetett volna a számlájára írni. Ami igazán meglepett az volt, hogy sárgán villantak fel a szemei. Még soha nem láttam átváltozni, de az én íriszeim is pontosan ilyen színt vettem fel teliholdkor... ami nem ma volt. Terhesen nem változtam el, de pontosan tudtam, mikor lenne itt az ideje. Két hete volt telihold, Kevin-nek pedig nem volt olyan gyűrűje, mint amilyet én kaptam a new orleans-i boszorkányoktól annak érdekében, hogy képes legyek manipulálni az átváltozásomat. Csak a legvégsőbb esetekben nyúltam az ékszer után, most is csak az a gyűrű fityegett az ujjamon, amit Jackson-tól kaptam a szövetségünk megpecsételéseként. Mi a pokol történt vele? Egyetlen lehetőség jutott eszembe, mégpedig az, hogy félig azzá vált, amit a legjobban gyűlölök. Vámpírrá. Úgyhogy amint ő közeledni kezdett, én az előző álláspontomat a sutba dobva távolodni kezdtem tőle, szépen, lassan, éppen annyira, hogy ha bármiféle szörnyeteg előbújna belőle, akkor menthessen magam.
- Azt látom, hogy démonokkal küzdesz. - Bukott ki belőlem kissé halkabban, de miután nyeltem egyet, miközben ő olyan gyorsan hadarta a mondandóját, hogy közbe sem tudtam vágni, ismét éreztem némi erőt a torkomban. - Eltemettél egy gyereket és én ezt sajnálom, de nekem ő az első. - Önkéntelenül is a hasamra csúsztak a kezeim, a fiam egy rúgással jelezte, hogy nincs jó kedvében. Valószínűleg felzaklatta a kiabálás, az meg főleg, hogy az apjával ordítoztam. Váratlanul ért, amit Kevin mondott. Eltemetni egy gyereket... belehalnék, ha a bennem lévővel történne valami, pedig meg nem is láttam. Csak... Kevin-ről nem igazán tudtam elképzelni, hogy bármiféle apaszerepben helyt tudna állni. - Mit fogsz csinálni, ha én nem akarom, hogy az élete része legyél? Elrabolod tőlem? Addig fogsz itt körözni, míg nem lesz annyi esze, hogy magától megkérdezze, ki vagy? Szerinted rábíznám őt valakire, aki így néz rám, mint most te? - Ugyan kérdőn felvontam a szemöldökeimet, de a nyakamat tettem volna rá, hogy a szemeimbe némi csalódottsággal vegyített düh költözött és annak ellenére álltam meg a helyemen, hogy az előbb még messzire akartam kerülni tőle. Ha beengedem őt a fiam életébe, akkor az enyémnek is elengedhetetlenül része lesz... és ezt nem tudom, hogy meddig fogom kibírni érdektelenséget mímelve.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Vas. Szept. 03, 2017 10:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Szummázva az ügyet, tagadhatatlan, hogy nem áll túl jól a szénám. Azt előre borítékoltam volna, hogy kemény menetem lesz vele, csak arra nem számítottam, hogy közben házasságra adja a fejét. Nem ám olyanra, amilyet én adtam neki, komolyra, papírokkal, gyűrűkkel, fehér ruhával meg nászindulóval. Egészen eddig a percig azt hittem, hogy ismerem, hisz először az én házassági ajánlatom hallatán is csak egy jót nevetett, mindig is független volt, nem futott volna bele ilyen lendülettel egy érdekházasságba, akár logikus lépés, akár nem. Az a nő, akit én ismerek, egyedül is nekivágott volna az anyaságnak, és ha ezért valaki ferde szemmel nézett volna rá, kitépte volna a torkát.
- Ne feszítsd túl a húrt, Faye.. Olyan változások álltak be az életemben, amiket nem szeretnél a saját bőrödön megtapasztalni. - hangom fenyegetően hangzik, és csak remélem, hogy veszi a lapot. Magnusszal való találkozásom merőben sok mindent megváltoztatott, főleg engem, és a dolgokhoz való hozzáállásomat, de jelenleg nem volt garancia semmire.
- Befejezted? - mordulok fel ismét. Magam sem tudom, hogy én ráztam le a kezét magamról, vagy ő vette le a tenyerét a vállamról, de annyi szent, hogy mindez még időben történt. - Megküzdöttem a démonaimmal, ne merd nekem azt mondani, hogy nem akarok itt lenni.. Azt hiszed, hogy csak úgy elsétálok? - akaratom ellenére villannak fel a sárga szemeim, ahogy rá nézek. Próbálom elnyomni magamban az érzést, hogy épp most akar megfosztani valamitől, amit korábban maga a halál vett el tőlem, de roppant nehéz dolgom van. Azt hittem, tudom majd ignorálni a heves fellépését, ha vitába torkollik az este, ehhez képest, épp a remegő kezemet nézem és minden erőmmel türtőztetem magam, hogy ne változzak itt a helyszínen farkassá. Az új mivoltom hozadéka, hogy már nem csak teliholdkor tudok átesni a transzformáción, hanem kábé bármikor.
- Tudod mit? Én se tudom, minek vagyok itt... - lépek egy lépéssel közelebb hozzá, mikor már érzem, hogy megbirkóztam az érzésekkel. De, voltaképp nagyon is tudom, mi a fészkes fenéért szeltem át az államokat, és jobb híján kénytelen vagyok beleüvölteni a képébe. - Monte Carlóban elcsesztem, sőt már jóval előtte is. De mit érdekel az téged? Teljesen jogos, engem se érdekel, hol cseszted el az életedet.. Csakhogy mikor közölted, hogy a gyerekemet várod, nem voltál tisztában azzal, hogy én egyet már eltemettem. Egyszer már voltam apa, méghozzá elég szar, tekintettel a végkimenetre, és nem bocsátanám meg magamnak, ha ez még egyszer megtörténne. Ha még egyszer úgy tennék, mintha a gyerekem nem is lenne a világon. Ismerni akarom, felnevelni és az apja lenni. Tőlem ahhoz mész feleségül, akihez akarsz, akkor amikor akarsz, de a fiamnak én vagyok az apja. - mire a mondandóm végére érek, akkor veszem csak észre, hogy már egészen előtte állok, és soha nem néztem még ennyi gyűlölettel egy nőre. Kétségem sincs felőle, hogyha még egyszer megkérdőjelezi a szándékaimat, a kecses kis nyakára kulcsolódnak majd az ujjaim. Ja, nem.. A fiam...


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Vas. Szept. 03, 2017 9:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you

Megforgattam a szemeimet. Biztonságban tart, hát persze. Mintha szükségem lenne arra, hogy megvédjen. Soha nem szorultam mások óvó kezeire, arról nem is beszélve, hogy neki fogalma sem volt arról, hogy Berenice nem fog ártani nekem: az a nő csak azokkal viselkedik kiállhatatlan, veszélyes kígyóként, akik rászolgálnak és át akarják verni. Kevin mindkét kategóriába beleesett és őszintén, nem bántam volna, ha valaki egyszer igazán megleckézteti. Ráfért volna, annak ellenére gondoltam így, hogy múltkor segítettem neki nem meghalni.
- Mintha érdekelne, hogy mit tervezel. – Pofátlanul besétál a házamba és otthon érzi magát. Mintha semmi sem történt volna, mintha törődött volna azzal, hogy mi van velem és bárkivel foglalkozna saját magán kívül. Szinte éreztem, hogy megduzzad a halántékomon az ér: kevés ember volt képes ilyen hamar ennyire felbosszantani. – Szóval elismered, hogy neked is közöd van ahhoz, hogy ide jutottam? Gratulálok! Azért pezsgőt nem bontanék, ha megengeded. – Az ő fia, a fenét. Ez a gyerek az enyém. Ha magába nézne, elgondolkozna azon, hogy viselkedett és esetleg ki is nyögne valamiféle bocsánatkérést, akkor is csak lehetőségként gondolkoznék el azon, hogy közösnek ismerjem el a gyereket. A fiam az enyém volt és nem terveztem osztozni rajta senkivel. Még akkor sem, ha valamiféle iszonytatos dühöt láttam átsuhanni az arcán, amikor megemlítettem az eljegyzésem hírét. Nem akartam az orrára kötni, ilyen változások álltak be az életembe, de úgy tűnik, a megjelenésének köszönhetően elég szétszórt lettem ahhoz, hogy ne figyeljek arra, mi csúszik ki a számon. Csak akkor rezzentem meg, amikor a festék rám fröccsent, egyébként szempillarebbenés nélkül, viszont mély levegőket véve hallgattam a tőle eddig ritkán látott kiakadását. Legalábbis eleinte. A vége felé már az én kezem is remegni kezdett, szívesen hozzá vágtam volna az első kezembe kerülő tárgyat.
- Eszedbe sem jut, hogy vannak dolgok, amik nem körülötted forognak? – Felemeltem a hangom, sőt, az ereje könnyedén átvágta az övéjét. – Senki sem kérte tőled, hogy itt legyél, egyáltalán nem hiányzott, hogy betáncolj ide és úgy tegyél, mintha bármi közöd lenne hozzám, a gyerekemhez vagy az életemhez! – Lemondó, szinte fájdalmas kacaj tört fel a torkomból. Hogy jön ő ahhoz, hogy bármilyen döntésem mögött okokat keressen, sőt, úgy nézzem rá, mintha címeres ökörségek lennének? – Te azt a Faye-t ismered, aki döntéseket hoz és most is ezt tettem. Férjhez megyek, mert ez a logikus lépés és jó az időzítés, nem csak a fiam, hanem magam miatt is. Neked pedig semmi közöd ahhoz, hogy kihez, mikor és miként. - Megrezzentem, ahogy az ökle lyukat ütött az ajtón. Hirtelen felindulásból léptem utána és markoltam bele a vállába, hogy magam felé fordítsam. - Te is pontosan tudod, hogy nem akarsz itt lenni, Kevin. Viszont nekem fogalmam sincs arról, hogy miért jöttél ide és hogy mit akarsz hallani tőlem. Csak annyit tudok, hogy neked soha nem fognak tetszeni a válaszaim. - Elengedtem és most éreztem csak igazán, hogy egyszerűen fájt a közelében lenni. Mintha belülről ütötték volna a mellkasomat és a szívemet, miközben előszeretettel fojtogatnak.


   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Vas. Szept. 03, 2017 8:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Szerettem volna minél hamarabb letudni ezt az egészet, de ismertem már annyira, hogy a két szememért nem fog a nyakamba borulni, pláne ha továbbra is tombolnak benne a hormonok és nem tud józanul gondolkodni. Pont ezért tettem szabaddá magam, hagytam Mystic Fallsban a falkát, aminek a tagjait még csak megismerni se volt időm, mert épp azon munkálkodtam, hogy legalább néhány nap nyugtot kicsikarjak magamnak. Mit ne mondjak, nem épp ezzel számoltam, mikor a polgármesteri kinevezésért szálltam harcba. Egyszerre elég sok minden szakadt a nyakamba, ezzel megbirkózni anélkül sem egyszerű, hogy a képet egy születendő gyerek árnyalná. Vagy Faye, akinek fogalma sincs róla, hogy mit miért teszek, de jelenleg minden eddiginél ellenségesebben viselkedik velem.
- Csak biztonságban tartalak, semmi egyéb.. - rántok vállat, ez tényleg rutin. Akkor is megtenném, ha épp nem a gyerekemet várná, hisz elég nagy kockázatot vállalt azzal, hogy eljátszotta a nejemet Berenice előtt. A minimum, hogy előre tudom, ha valami úton-módon áskálódna ellene az a szuka.
- Akár tetszik, akár nem, itt vagyok és nem is terveztem ezen változtatni egy ideig, szóval magadnak teszel szívességet azzal, ha nem kezdesz tombolni.. - gyűröm fel az ingem úját előbb a jobb, majd a bal karomon is könyékig, a nyakrésznél is meglazítom a gombot és egy másik ecset után nyúlok. Nem zavartatom magam, azt hiszem elég nyugodtan próbálom meg kezelni a szituációt, hisz jól tudom, hogy ez még nem a legrosszabb, amire számíthatok tőle. Vagy mégis.. - Örülök neki, hogy rendben vagytok, de ki kell javítanom téged. Mindennek ellenére a gyerek az én fiam is. - ismerem el először hivatalosan is, hogy felcsináltam. Már nem borít ki annyira a tény, hogy van egy gyerek, akiért felelősséggel tartozom. Túl sok hibát követtel el ellene így is. - Teszek én a... - emelem fel a hangom, mikor szóba hozza a falkáját, de végül nem ez teszi meg a hatását. Mi a picsa? A jegyese?
- Ez a David gyerek, aki elfelejtett eljönni? - ugrik be, hogy amint átléptem a küszöböt, ez a név csapta meg a fülemet. - Nos, nem látom, hogy a jegyesed épp törné magát, hogy segítsen. Nem látom, hogy a jegyesed ecsetet fogna, vagy felhozná a tapétát. Azt se láttam, hogy egyhuzamban levezetett volna 15 órát. Sőt, azt se, hogy itt lenne a környéken! - dobom bele indulatosan a festékes vödörbe az ecsetet. Nem különösebben érdekel, hogy ezzel mindketten festékesek is leszünk. Mégis mi a faszt képzel magáról? - Vagy máshonnan fúj a szél? Annyira apát akarsz a gyereknek, hogy képes vagy érte megházasodni? Te? Ez már nem az a Faye, akit én ismerek, de valamit jegyezz meg. Az a gyerek az enyém is, és nem kell a beleegyezésed ahhoz, hogy az apja legyek. - rúgok bele a dobozba, amiben a nyakék van és amit nem sokkal ezelőtt földhöz vágtam. Fáradt vagyok, és képes volt egyetlen pillanat alatt felszítani az indulataimat, így jobbnak látom, ha elvonulok pár percre és lenyugszom, még mielőtt a bocsánatkérésnek szánt érkezésem egy nem várt, kicsit sem időszerű szülésbe torkollna. Kifelé menet viszont akaratlanul is összetűzésbe kerülök az ajtóval, és mi mással, mint ököllel próbálom megoldani?! A feszültség nem csökken bennem, ellenben az ajtón beszakad a fa egy tenyérnyi helyen. Fantasztikus. És én még azon aggódtam, hogy mit kezdek egy falkával. Sokkal nagyobb dilemma, hogy mit kezdek egy terhes nővel, aki a háta közepére se kíván.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Pént. Aug. 25, 2017 9:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you

Bármi jobb ötletnek tűnt, mint hogy vele beszélgessek vagy egyáltalán ránézzek. Hirtelen kedvem támadt a falat bámulni, járkálgatni, házat építeni, füvet nyírni, megetetni magam egy falkányi kutyával… csak ne kelljen semmit mondanom neki. Miért pont most jött? Egyáltalán, miért jött? Elfogadtam és teljes mértékben megbékéltem azzal, hogy a gyerekem lesz, sőt, ma már szeretem a gondolatot és azt a kis csöppséget is, aki bennem növekszik. Alig vártam, hogy a kezeimben tarthassam, láthassam az arcát és kikészüljek attól, hogy fogalmam sincs, mit kell majd csinálni vele… de vártam rá. Nagyjából túltettem magam azon, hogy az apja vérig sértett és legszívesebben szét tudtam volna ütni rajta egy széket. Megbántott, pedig engem nehéz volt megsebezni, ám soha nem fogom elfelejteni a tekintetét és a szavait, amiket hozzám intézett abban a hotelszobában. Nem vártam tőle semmit, azt pláne nem, hogy kiugorjon a bőréből örömében, mert én is meglepődtem és összezavarodtam, viszont a reakciója olyan volt, mintha falba verte volna a fejem.
- Örülök, hogy ennyire figyelsz rá. – Bukott ki belőlem, tőlem szokatlanul az orrom alatt motyogtam. Tényleg nem volt kedvem ehhez az egészhez és hiába kérdezte rá nála egyenesen, hogy miért van itt, semmit sem használt. Idegesítően makacs. Arról nem is beszélve, hogy az ecset is megállt a kezemben, mikor újra megszólalt, csupán pár másodpercnyi gyors pislogás után voltam képes hátra fordulni. Ha nem lett volna bennem önkontroll, a számat is eltátom.
- Segíteni akarsz összeszerelni a kiságyat? Ez az igény most érett meg benned? – Eddig csak a lemondás érzése kavargott bennem, de most elkezdett forrni az agyvizem. Miért hiszi, hogy szükségem van rá? Ha eddig nem volt, pont most lenne? Másik dolog, amit magamnak is nagyon nehéz volt bevallani, hogy örültem volna neki, ha mellettem van, ám erre ihattam a hideg vizet és egyébként sem arról voltam híres, hogy elveszett legyek mások segítsége nélkül. – Biztos furcsa lesz hallani, de orvosnál is jártam már nélküled, sőt, ha tudni szeretnéd, a fiam jól van, erős és egészséges. Nem okoz problémát kifesteni a szobáját és vannak elegen körülöttem, akik segítenek, ha arra van szükségem, legyen szó a barátaimról, a falkámról vagy akár a jegyesemről. - Ez miért csúszott ki a számon? Még a levegő is bennem akadt, összeszorítottam az ajkaimat, aztán leengedtem, mint egy lufi. Legszívesebben csak legyintettem volna egyet.


   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Kedd Aug. 22, 2017 9:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Úgy jöttem ma ide, hogy fel voltam készülve elég sok alternatívára, tudniillik, ha az ember fia egy egy terhes nőhöz jön látogatóba, aki ráadásul az ő gyerekével terhes, az nem igazán tudhatja előre, hogy mire számítson. Kiindulva az elválásunkból és ez ez utáni néma három hónapból, túl sok jót nem reméltem, de legalább azt sikernek könyveltem el, hogy nem kapcsolt azonnal sárkány üzemmódba és nem kezdett el felém hajigálni semmit, ami épp a keze ügyében volt.
Első nekifutásra ez is hatalmas megkönnyebbülés, a második meg az, hogy hamar leszállt a létráról. Nem örültem volna neki, ha miattam lesz baja, pedig még csak alig érkeztem meg. Kellőképp még felhúzni se tudta magát miattam, pedig azt láttam rajta, hogy nem kell neki hozzá sok erőfeszítés, megy magától, mint a karikacsapás.
Nem igazán mondani semmi értelmeset, vagyis tudnék, de a bocsánatkéréshez nem igazán füllik a fogam, a magyarázkodásba pedig beletörne a bicskám, így egyelőre csak állok és nézem a hasát, amiben a gyerekem növekedik. Eléggé letaglóz a látvány és a tudat egyvelege, hogy az a kis élet belőlem is van. Totál ki is készülök, érzem, ahogy a tarkómat kiveri a víz, a lábaim meg mintha ólomból lennének. Utána se fordulok, mikor elmegy mellettem, még mindig nézem azt a pontot, ahol az imént ő állt, de látvány híján csak a frissen festett falat tudom fixírozni. Nem tudom, mikor némultam meg ennyire utoljára, mikor éreztem magam ennyire kétségbeesettnek. Talán sosem.
Minden esetre arra végképp nem számítok, hogy a kezembe nyom egy dobozt, amit Berenice küldött, amiért valószínűleg az egész cécó kezdődött, és ami miatt most így állunk egymással szemben, mint anya és ap.... Na nem.. Ez nagyon sok. Bele is szédülök, de ennek leplezésére csak sűrű pislogásba kezdek, a dobozt kezdem tanulmányozni, felnyitom, majd megköszörülöm a torkom, mikor meglátom benne a koronázási nyakéket és a jegygyűrűt, amit tőlem kapott, hogy hiteles legyen a frigyünk. Na nem mintha eszembe jutott volna visszakérni tőle.
- Klasz, kösz... - nyögöm ki, de leplezetlenül nem tartom már akkora értéknek, mint korábban. Elég sok mindent volt alkalmam átértékelni, így ha ez az üzlet elúszott volna, arra is találtam volna valami alternatív megoldást. Szerencsére ezen már nem kell törnöm a fejem. - Nem kell aggódnod miatta.. Minden lépéséről tudok. - emelem meg a dobozt, ami ugyan lemaradt a listáról, de ezt annak tudom be, hogy Berencie saját maga intézte, nem az embereit küldette vele. Azt viszont nem tudom, miért érzek késztetést arra, hogy megnyugtassam őt, hogy a múltam és a kétes dolgaim nem fogják veszélybe sodorni.
- Oké, nyilván nem a tapéta miatt jöttem... - forgatom meg a szemeimet, és életemben talán először engedek neki minden zokszó nélkül. - De segíthetek benne, vagy a festésben, vagy összeszerelni a kiságyat.. - kezdem tanulmányozni a kezemben lévő papírt, ami kék, és újabb ötletet kapok. - Elvihetlek az orvoshoz is.. - dobban nagyot a szívem, mivel a szín nem jelenthet mást, minthogy fiam lesz. Még egy mosolyt is megengedek magamnak, ami gyorsan le is hervad, mikor meglátom, hogy ügyet sem vet rám. Szívem szerint megkérdezném tőle, hogy jól van-e, és a gyerekkel minden rendben van-e, de nem igazán érzem azt, hogy ehhez jogom van. Jelen helyzetben még nem. Azt meg pláne nem érzem, hogy ennyivel megúsznám, de egyelőre nem vagyok képes bocsánatot kérni tőle. Mindenért.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 03, 2017 10:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you

Nem szívesen néztem volna a tükörbe ezekben a pillanatokban, mert egészen pocsék látványt nyújthattam. Mérget vettem volna rá, hogy még a szemfehérjém is elvörösödött, pedig azt hittem, hogy száz százalékosan túl vagyok ezen a Kevin-dolgon. Eleinte felidegesítettem magam, amikor megrezzent a telefonom és megláttam a nevét a képernyőjén: annyira nem akartam vele beszélni és foglalkozni, hogy eszem ágában sem volt válaszolni. Úgy voltam vele, hogy ami Monaco-ban történt, az ott is marad és érett felnőtt módjára képes vagyok az egész eddigi kapcsolatunkat bezárni egy dobozba és elrejteni az elmém legmélyebb zugába, ahol véletlenül sem férhettem hozzá. Mérges voltam rá és esélyt sem akartam adni annak, hogy a kelleténél jobban felhúzzam magam miatta: amikor megtudtam, hogy volt egy gyereke, de amikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok az első gondolata a baba elvetetése volt, behorpadt a homlokom a visszafojtott indulatoktól és a sokktól. Békésebbnek láttam többé nem beszélni vele és nem foglalkozni azzal, hogy a világon van, még ha nehezebb is volt, mint elképzeltem. Azt hiszem, most tapasztaltam meg csak igazán, hogyha valaki nagy szerepet játszik az életedben, nem könnyű kiradírozni a betöltött helyéről.
- Felhoztad a tapétát. Aha... - Annyira örültem volna, ha lett volna egy vállalkozó szellemiség, aki megmagyarázza, miért ment fel kétszázra a vérnyomásom, ahogy megláttam. Leléptem a létráról, még mielőtt lezuhantam volna róla és nem kerülte el a figyelmemet, hogy Kevin ugrásra készen állt az emelvény mellett. Bolondság lett volna elhitetni magammal, hogy ösztönösen tette, nekem viszont így simultak a kezeim a hasamra, amikor a talpam a földet érintette. Megrándult a szemem sarka, amikor a fiam rúgott egyet... a kis áruló! Megérezte volna az apja jelenlétét? - Akkor akár mehetsz is. Vagy tudod mit, várj egy kicsit! - Ezzel a lendülettel kisétáltam a szobából, át a sajátomba, kinyitottam a szekrényt és kivettem belőle azt a dobozt, amit elvileg az én tulajdonomnak szántak, de nem éreztem magaménak. Meg akartam szabadulni tőle, ezért rögtön Kevin kezébe nyomtam, ahogy visszasétáltam az alakuló gyerekszobába.
- Berenice küldte nem sokkal azután, hogy hazaértem Monaco-ból. A nyaklánc, ami az üzletetek tárgyát képezte volna... nekem adta és rám bízta, tovább adom-e neked. Mivel nem akarom, hogy közöm legyen hozzá, ha esetleg a nő meggondolja magát és rám küldené a maffiát, ezért a tiéd. - És benne van a gyűrű is, amit tőled kaptam, de ezt már nem tettem hozzá, majd meglátja, ha kinyitja a faládikát. - És ha arra sem vagy képes, hogy normálisan válaszolj a kérdésemre, akkor tényleg mehetsz. - A kezembe vettem az ecsetet, amit az előbb is markoltam és ismét a fal felé fordultam. Lehet, hogy kölyök módjára viselkedtem, de könnyebb volt így, mint a szemébe nézni és arra emlékezni, hogy hetekkel ezelőtt még el is bőgtem magam miatta. Bocsánat, a hormonok miatt.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 03, 2017 9:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Mindig azt gondoltam, hogy hülyeség ez az egész kötődés dolog, főleg azért, mert én soha nem voltam képes rá. Volt nagyon sok románcom, született egy lányom is, de még vele sem tapasztaltam, így elkönyveltem valami megtévesztő délibábnak.. Aztán jött Faye, Monaco meg a bejelentése, nálam meg szép lassan, de annál biztosabban kezdtek el változni a dolgok. Először csak tudat alatt, később már tisztában voltam vele, hogy bármennyire nem tetszik, ezt most nem igazán úszom meg azzal, hogy csekkeket írogatok. Végül pedig arra jutottam, hogy nem is akarom magam kihúzni a probléma alól. Nem véletlenül rendeztem el mindent és adtam át a jogkörömet ideiglenesen a helyettesemnek. A falka pedig... Velük egyelőre még mindig ott tartok, hogy.. Igazából nem tudom hányadán állunk. Volt három hónapom, hogy átgondoljam, elemezgessem, de legfőképp arra, hogy elfogadjam a helyzetet. Talán egy kis környezetváltozás majd helyrerántja a fejemben is a dolgokat és mire visszatérek Mystic Fallsba, addigra el tudom simítani a szálakat.
Most viszont egyelőre ott tartok, hogy a birtokra értem. Mély levegőt veszek, kiveszem a gyújtásból a kulcsot, aztán a csomagtartóból a sporttáskáimat. Egy kisebbet és egy nagyobbat. Nem igazán láttam más megoldást, tekintve, hogy se a hívásaimra, se az sms-eimre nem reagált ez a hibbant tyúk. Egy ideig még próbálkoztam, majd mikor ráeszméltem, hogy ez keményebb dió lesz, már nem kerestem mentségeket. Egyszerűen nem jöttem, helyette minden futó projektet lezártam, hogy hosszabb időre ki tudjam vonni magam a forgalomból, amennyire csak lehet. Ha teljesen ez nem is sikerült, de legalább van pár hetem, amíg Olga, a titkárnőm nem kezd hisztérikus telefonhívásokkal bombázni.
Azon is meglepődtem, hogy a kapu tárva-nyitva, de hogy a bejárati ajtó is, az már több mint furcsa. Rossz sejtésem támad annak ellenére, hogy a fényes nappal van. A táskáimat levetettem a vállamról a lépcső aljában, de még mielőtt az első fokra tehettem volna a lábam, meghallottam a hangját. Nem tűnik idegesnek, én viszont az leszek abban a pillanatban, mikor egy bizonyos David-et keres. Meg sem próbálom titkolni már, hogy a lakásban mászkálok. Első körben beljebb viszem a táskáimat a nappaliba, leveszem a zakómat és a kanapéra terítem, az ingem ujját csak gyorsan feltűröm, aztán megfogom azt a gurigát, ami valószínűleg a tapéta és amit kért.
Lendületes léptekkel indulok fel a lépcsőn, és már fel is tűnök az ajtóban. Arra pont nem számítottam, hogy a létra tetején, háttal állva látom meg őt. Igazából nem is tudom mire számítottam. Eltelt három hónap, nem így kéne kinéznie, vagy ez normális? Hátulról nem állapítanám meg róla, hogy terhes.. Lehet, hogy...? Basszameg, tényleg elvetette volna, és azért nem akart felőlem hallani? Egészen eddig erre az eshetőségre nem is gondoltam, annyira nyíltan állította, hogy ő nem fogja.. És mi van, ha mégis?
Nem volt időm tovább gondolkodni ezen, mert hirtelen megfordult, én meg azt hittem, hogy azzal a lendülettel le is esik a létráról, ahogy meglát. Az addig oké, ha én dobok seggest a helyzettől, de ahhoz nem szeretnék asszisztálni, hogy kitörje a nyakát. Közelebb is ugrok, majdhogynem szó szerint, ha billen, akkor el tudjam kapni.
- Felhoztam a tapétát... - nézek rá elég értetlenül. Ő kérte, most mit csodálkozik ezen. Ja, felteszem azt, hogy én nem David vagyok. Bocs, én sem lehetek tökéletes. A szívemről viszont mázsás súly esik le, mikor szembe fordulva meglátom, hogy azért szépen kerekedik a hasa. Elég későn jöttem rá, hogy voltaképp az első után a második gyerekem is az én hibámból halna meg. Mekkora egy kretén vagy, Kevin..

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 27, 2017 11:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Kevin && Faye

i was doing just fine before i met you

Halkabbra vettem a lejátszót, mert ugyan engem nem zavart a hangosnak egyébként sem mondható zene, de a fiam néhány jól irányzott rúgással jelezte, hogy jó lenne, ha moderálnám magam. Lehet, aludni támadt kedve, ezért eleget tettem a kérésének. Minden egyes másodpercemet áthatotta a létezése, én sem hittem volna, hogy egy még meg nem született, általam soha nem látott lény elérheti, hogy az ő érdekében gondolkodjak, érezzek, cselekedjek. Ha valaki pár hónappal ezelőtt ezt a jövőt vetítette volna elém, képen röhögöm, ma pedig már bőszen bólogattam a feltételezésre, főleg, hogy az első hetek nehézségei után hat hónapos terhesen egészen kiegyensúlyozott és fáradhatatlan voltam. Jobban elememben éreztem magam, mint bármikor, pedig eleinte a nyakamat tettem volna rá, hogy a terhesség minden tennivalómban és az összes létező szerepemben akadályozni fog. Jó előre belebetegedtem a lehetséges tehetetlenségbe, aztán szépen, lassan rájöttem, hogy ha így haladunk, akkor a bennem növekvő gyerek nem az ellenségem lesz, sőt, a támogatóm, a hozzám legközelebb álló személy. Biztos az is segített, hogy amikor az anyám közölte, hogy szerinte alkalmatlan vagyok egy gyerek felnevelésére, megmakacsoltam magam és eldöntöttem, hogy én nem leszek olyan szar szülő, mint ő volt.
Első lépésként eldöntettem, hogy saját kezűleg fogom dekorálni a fiam szobáját. Az orvos szerint a festék nem árt a babának, ezért nem kellett aggódnom, bár a munkahelyemre már csak heti egyszer-kétszer jártam be, fő az elővigyázatosság címszóval. Nem esett nehezemre a létrán állni, néha eltöprengtem azon, hogy más anyák csak divatból nyögdécselnek vagy én vagyok ennyire szerencsés? Nem voltam akkor, mint egy bálna, a testem szinte semmit sem változott, a hasam sem volt akkor, mint egy dinnye annak ellenére, hogy a gyerekem tökéletes állapotban volt. Elméletileg jó géneket örököltem, de hogy ezért nem fogok köszönetet mondani az anyámnak, az holt biztos.
- David, te vagy az? – Kiáltottam, reméltem, hogy meghallja. Bár, ha kieresztettem a hangomat, nincs olyan ember, aki ne hallaná meg. Hallottam a bejárati ajtó nyitódását, amit direkt nem csuktam be, mert vártam a férfit, aki megígérte, hogy beugrik és segít, amiben tud. Mire nem jó, ha van egy falkája az ember lányának! – Felhoznád a tapétát a nappaliból? – Lent hagytam egy kisebb gurigát és nem volt kedvem lemenni érte. Ha feljön, már teljesen mindegy, ha fel is hozza magával. Még ma fel akartam rakni a falra, miután befejeztem a pingálást. Fel fogja dobni a bézs színt a kék minta.
- Na, szerinted eddig... - Az érkező felé fordultam és belém fagyott a szó. Kevin lépte át a küszöböt, a mellkasom szinte besüppedt, akkora levegőt vettem, amikor eszembe jutott, hogy oxigént kellene juttatnom a szervezetembe. - Te mi a francot keresel itt? -Bukott ki belőlem.

   Szeri van ● ● music: perfect by hedley ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 27, 2017 6:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Gyerekszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Charpentier birtok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Dec. 15, 2018 5:27 pm
Hétf. Dec. 10, 2018 12:09 pm
Pént. Nov. 30, 2018 1:01 pm
Pént. Nov. 30, 2018 12:45 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3