Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vérfarkas
Faye Charpentier
John Caruzzo Tumblr_p00wt8wq9i1wwbdveo1_250
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 17, 2017 9:54 pm
Ugrás egy másik oldalra
Gratulálunk, elfogadva!
● ● üdvözlünk a diariesfrpg oldalán! ● ●

Kedves John! 40

Szerintem teljesen felesleges megemlítenem, hogy mennyire oda-vissza vagyok az arcodért, ha elkezdeném még a végén soha nem érnék a végére és az orromra koppintanának, úgyhogy rá is térek a lényegre, a személyiségedre és a történetedre. Téged tényleg csak megbélyegeztek a szociopata jelzővel, nincs benned semmi, ami érzéketlenségre utalna: amit tettél is azért tetted, mert igazságot akartál szolgáltatnia a húgodnak. Megsúgjak egy titkot? Valószínűleg sokan így cselekedtek volna a helyedben, nem fér a fejembe, hogy ítélhetett ez az esküdtszék. Persze, nem velük történt, így könnyű erkölcscsőszködni. Rolling Eyes
Az apádat inkább meg sem említem, mellette felnőni minden lehetett, csak ideális nem. Iszákos, házsártos, másokat hibáztató, az édesanyádat is csak példálózásként használja és a húgod halálát a te nyakadba akarja varrni... pedig, arról sajnos nem tehetsz, hogy a lány egy tragédia miatt eldobta magától az életét. Szerencse, hogy volt, aki felkarolt és meglátta benned a lehetőséget. Bennfentes infóból tudom, hogy Amita nem a szolgát látja benned, ahogy azt apád hiszi. Smile

Nem is tartalak fel, menj, foglalózz, aztán irány a játéktér! Jó szórakozást! 40


Vissza az elejére Go down

Vadász
John Caruzzo
John Caruzzo Tumblr_ndnluhYjjC1sxljiyo2_250
Tartózkodási hely :
↻ MF
Hobbi & foglalkozás :
↻ assistant



A poszt írója John Caruzzo
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 17, 2017 9:24 pm
Ugrás egy másik oldalra
John Caruzzo
● ● nomen est omen ● ●

38 év

sociopath(?)

jelenleg Mystic Falls

charlie weber

vadász

Johnny, de ritkán hallom

asszisztens ... féle

saját


Születési idő, hely   1979. február 2.,
Első átváltozás   -
Család  
Vincent Caruzzo(apa): olasz bevándorló,igen fiatalon érkezett az államokba, hogy meglelje az "amerikai álmot". Alul iskolázottsága miatt csak alkalmi, rosszul fizető munkákat tudott vállalni. Tisztességes ember volt, azonban a családját nem tudta eltartani, ezért kapcsolatba került az olasz maffiával. Elkapták és 25 évet kapott, a kapcsolatunk is ekkor romlott meg igazán.
Bianca Caruzzo(anya): az államokban született olasz szülők gyermeke. Egyszerű életet élt, azonban miután családot alapított, a gondok egyre csak gyűltek, míg végül egyedül maradt a három gyerekkel. A lánya öngyilkossága után teljesen összeomlott
Matteo Caruzzo(báty): Az apánk letartóztatása után ő volt a férfi a háznál, azonban egész fiatalon kapcsolatba került a maffiával, mivel az apánk tartozását szerette volna kiegyenlíteni.
Sylvie Caruzzo(húg): fiatalon, mindössze 12 évesen végzett magával, miután egy barom megerőszakolta. Ő volt a szüleink kedvence, törékeny volt és jó, túlzottan is jó, de ... tönkretették. Az én hibámból.  

 

-Szociopata! John Caruzzo hiába fiatalkorú, ez nem szabad, hogy mentségként szolgáljon számára most. Hirtelen felindulásból támadott az ügyfelemre, akinek az életéért napokon át küzdöttek, hogy elkerülje a közvetlen életveszélyt. Jelen pillanatban egy magánkórházban fekszik, gépen segítségével lélegzik és nyaktól lefelé teljesen lebénult. Nincs olyan állapotban, hogy itt lehessen, de nekem elhihetik, hogy … szeretné látni bilincsbe verve a férfit, aki tönkretette az életét. – bírósági jegyzőkönyv, az ügyész nyitóbeszéde.

Az építkezésen dolgoztam másodállásban, láttam, hogy ég az irodájában a lámpa. Kikerültem a biztonsági őrt és bementem. Először észre sem vett, telefonált valakivel. Talán az egyik ribancával. Beljebb mentem és kérdőre vontam. De ő elküldött, aztán folytatta. Kiütöttem a telefont a kezéből. Vitatkozni kezdtünk. Azt mondta, hogy … húzzak el a francba, amíg még megtehetem, vagy legközelebb az anyámat előttem … szóval, mikor elfordult, belevertem a fejét a falba. Aztán újra és újra. Vérzett, de még mozgott. Úgyhogy felrángattam és ütni kezdtem. Ha elesett, újra kezdtem. Volt ott egy csavarkulcs és … addig ütöttem fele, mikor feküdt a földön, míg le nem tepert az őr, aki berontott a szobába. – rendőrségi vallomás az őrizetbe vétel után.

Nem sok esélyem volt. Nem is volt valami jó az ügyvédem. Nem volt elég bizonyíték, hogy megerőszakolta a húgomat, aki emiatt öngyilkos lett. Könnyen szociopatának állítottak be. Rossz szociális körülmények közt éltem, alul iskolázott voltam, és hajlamos a dühkitörésekre. Az esküdtek nem pszichológusok, nekik ennyi épp elég is volt. Úgyhogy arra hivatkozva, miszerint veszélyt jelentenék a társadalomra, amennyiben csupán javítóba zárnának, halálbüntetést kértek rám, addig egy megyei börtönben voltam, és vártam a tárgyalásra.

Kérvényezném az ügyfelem átszállítását egy biztonságosabb, jobb nevű büntetésvégrehajtó létesítményben, vagy az azonnali magánzárka elrendelését a jelenlegi helyén. A többi rab súlyosan bántalmazta, ha nem történik meg az áthelyezés, könnyen lehet, hogy nem éri meg a tárgyalást. – ügyvédi kérelem a bíróhoz.

Végül magánzárkába vittek. Jobb azonban nem lett. Az őrök ugyanúgy megvesztegethetők, mint a rabok, úgyhogy … gyakran jöttek látogatók hozzám. Ez így ment egy darabig, de kapóra jött. Az ügyvéd ezt felhasználva lassítani tudta a halálbüntetésről döntő tárgyalást, de ez még mindig kevés volt, hogy felmentsenek. Nem is nagyon volt reális esély arra, hogy ez megtörténjen. Az óvadékkérelmem már többször is elutasították, azonban végül kiszabták a megállapított összeget, amit persze esélyem sem lett volna kifizetni, aki pedig kitudta volna, nem pazarolta volna rám a pénzét. Legalábbis ezt hittem.
Mr. Deganeres letette az óvadékot, így kiengedtek a börtönből. Az anyám náluk dolgozott, mint szobalány, gyakran magával vitt engem is, mert másra nem tudott rábízni. Emiatt sokat voltam ott, összebarátkoztam a lányukkal is. A történtek után azonban minden megváltozott. Én voltam otthon Sylvie-vel, mikor meghalt. Felment a fürdőszobába, bezárkózott, majd befeküdt a kádba és felvágta az ereit. Én voltam otthon, mikor meghalt, megakadályozhattam volna. Anya összeomlott, apa csak később tudta meg a börtönben, Matteo-t pedig nem értük el, nem tudtuk hol van. Aznap este mentem el az építkezésre, és aznap este is vertek bilincsbe.

-Anya iszik. Teljesen … leépült.
-Hibáztatod miatta? – kérdezte apám, az üvegfalon túl. Ritkán engedtek hozzá be látogatót. Általában Sylvie jött be, de … már nem tud.
-Nem, én csak … segíteni akarok neki. – nehezen jöttek a számra a szavak.
-Épp eleget segítettél. – apám hangja lemondó volt, ítélkező. – Neked kellett volna vigyáznod rájuk. A bátyád segít, anyát segített, Sylvie … te mit csináltál? Eljártál anyáddal azokhoz a pénzes barmokhoz. Még most is alamizsnáért kuncsorogsz nekik?
-Én csak gondoskodom anyáról …
-Nem! Ha gondoskodtál volna róla, akkor nem hagyod, hogy a lánya felvágja az ereit! Neked kellett volna Sylvie-t megvédeni attól a rohadéktól, de nem tetted! Miattad halt meg, anyád miattad ilyen! – ordított a dühtől, pirosra színezte az arcát. – Csak magaddal foglalkozol! Azért jársz el hozzájuk, azért hordod most is a kinőtt ruháikat … közéjük akarsz tartozni, igaz? Csak a csicskájuk vagy! Azért mentettek ki a szarból, kellett nekik egy hűséges kutya! – éreztem, hogy könny gyűlik a szemembe, ahogy beszélt, egyre szaporábban vettem a levegőt, rendszertelenül. Próbáltam leplezni, hogy mennyire fájnak a szavai, de nem tudtam.
-Miért, te hol voltál? Egy börtönben rohadtál, mikor megölte magát a lányod! Te hagytál cserben minket, nem én! Ha ott lettél volna …
-Miattatok nem voltam ott! Azt hiszed itt lennék? Azt tettem, amit kellett, hogy ne haljatok éhen!
-Nem kértük tőled! Te miattad van ez, te hagytál itt minket! Matteo miattad ment el, Sylvie-t is … -  mindketten torz arccal üvöltöttünk, magunkra vonva mindenki figyelmét a teremben.
-Tíz méterre voltál tőle, mikor megölte magát! Tíz méterre! Meg kellett volna védened! Férfinak kellett volna lenned, te kis szarházi … -  nem bírta befejezni, mert közben az őrök elkezdték kifelé rángatni, ő pedig bárhogy küzdött, nem tehetett ellenük semmit. Ahogy én sem. Bárhogy is próbáltam tagadni, tudtam, hogy igaza van.

Jó pár év eltelt azóta. Meglepő azonban, hogy mennyi minden maradt mégis ugyanaz. Az apám még mindig börtönben van, valószínűleg ott is marad, mert nem egy mintarab, nem lepne meg, ha súlyosbítanák az ítéletet. Az anyám ugyanúgy iszik, időnként beviszem elvonóra, de … vagy elszökik, vagy kijön és folytatja, amit elkezdett. Mindketten engem hibáztatnak. A bátyám pedig … fogalmam sincsen, hogy hol van, apánk tartozását mostanra le kellett volna, hogy rója a maffiánál. Talán csatlakozott, vagy … meghalt. A tárgyalásom végül peren kívüli megegyezéssel zárult. Fogalmam sincsen, hogy Mr. Deganares miért segített, de akárhogy is csinálta, elintézte, hogy az ügyészség ejtse a vádakat, így végül szabadlábon távozhattam. Azóta pedig a család szolgálatában állok, ahogy az apám fogalmazna. Egész pontosan Amitáéban. Sokat segített, mikor kisebb voltam, ahogy a szülei is. Megmentették az életem, ezt nem tudom eléggé meghálálni. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az életemmel tartozom neki(k).

Vissza az elejére Go down
 

John Caruzzo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» John szobája
» John lakása
» John Sullivan - édesapám
» John/Johnny Miller

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Halhatatlan évek :: Vadászok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •