Share | 

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
● me and the devil walking side by side ●
Tartózkodási hely :
● maybe in hell ●
Hobbi & foglalkozás :
● i want to kill you ●
Humor :
● sociopath ●



A poszt írója Kai Parker
Elküldésének ideje Kedd Aug. 29, 2017 1:56 pm
Ugrás egy másik oldalra

damon || kai
[You must be registered and logged in to see this image.]Épp úgy fetrengett a földön, mint valami giliszta a tűző napon aki már csak arra vár, hogy jó alaposan széttapossák. Nos, haver, nagyon szívesen segítek a te fájdalmadon, csak maradj nyugton!
Az üvegszilánkok apró darabokra estek szét robbanásszerűen, talán még én magam is kaptam az apró szemcsékből ahogy szétpattantak. Ámde a nagy része leginkább a mi barátunk képébe préselődött, aki viszont hősien felállásából azonnal visszakerült a földre mint valami zsák ami visszadőlt a helyére. Természetesen megölni nem fogom tudni. Van egy olyan sejtésem, hogy ha én nem vagyok képes itt meghalni, akkor bizony a mi barátunk sem fog tudni megmurdelni általam, holott... boldogítana nem csak a látvány, hanem a tudata is hogy nincs többé idegesítő, unalmas, kicsit sem vicces Damon. Komolyan, ki az aki őt kedveli? Jah, ott van valami Elena aki minden bizonnyal egy szomorú életű nőcske lehet, ha ez a fazon kellett neki. Jól hallottam, akkor bizony valami öcsike is a képben volt régebben? Hm, micsoda dráma!
- Jó éjt! - Kedveskedő hangon szólaltam hozzá félrebiccentett fejjel, miközben vigyorommal festettem fel azon pillanatot, amikor is a ketté tört eszközömet megemelem mindkét karommal, hogy átbökhessem a fején mint valami szendvicset a fogpiszkálóval.  Aztán... már fél úton volt a levegőben a tőr vége, amikor is megjelent Damon háta mögött az a mocskos mód idegesítő Bennett boszorkány. Apropó, mondtam már, hogy kell a vére?
- Baszki.- Sziszegtem magam elé egy cseppet sem önelégült képpel ahogy az előbb, hisz a boltban lévő viaszgyertya látszólag önmagától viselt fején egy lángkoronát.
Még volt időm arra, hogy feldolgozzam azon látványt, hogy a Bennett boszorkányunk újra visszanyerte megtáltosodva az erejét, de amint tovább lendítettem volna a karót, hogy valóságosan átbökjem a mi pajtink fejét, nos, ő nem volt a helyén én pedig sötétségtől kábulva zuhanok a földre.


Köszönöm a játékot, haver! Ugyan rövid volt, de én még így is nagyon élveztem Razz

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
●● runnin ●●
●● behind blue eyes ●●
●● he's the better man ●●
●● slow down ●●
●● this is who i am ●●
●● monster ●●
Tartózkodási hely :
●● mystic falls ●●
Humor :
●● bloody ●●



A poszt írója Damon Salvatore
Elküldésének ideje Pént. Aug. 25, 2017 1:37 am
Ugrás egy másik oldalra



Kai & Damon

hope is a bitch

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elképzeltem a lehető legtöbb módon, hogy hogyan is kínozhatnám meg ezt az átkozottat, de sajnos nem voltam olyan helyzetben, hogy megtegyem. A verbéna marta a torkomat és a kezemet is, hisz ahogy a földre támaszkodtam, beletenyereltem a verbénás whiskybe. A rohadt életbe. Nem igazán érdekelt, miről hadovál össze-vissza, csak arra tudtam koncentrálni, hogy mihamarabb összeszedjem magam. A verbéna rossz, lelassít és nagyobb mennyiségben még egy vámpír halálát is okozhatja, de én nem akartam itt hagyni a fogam. Láttam, hogy egy esernyőt vagy napernyőt vesz a kezébe. Kettétörte. A szavait hallva egyértelművé vált, hogy mit tervez, bár csak a hülyének nem esett volna le. Azonban a kezembe állította bele. A fájdalom azonnal átjárta minden porcikám, így a hangomat sem tudtam kellőképpen visszafogni. Gyűlöltem a szenvedés mindenfajta érzését, bár rengeteg mindent megtapasztaltam már a több, mint 170 évem alatt. Őt néztem, az idegesítő, mocskos kis képét, miközben összeszorítottam a fogaimat. Egy határozottabb mozdulattal rántottam el a kezem, mire ő felegyenesedett a fegyverével együtt. Felkeltem és végül szemtől-szemben álltunk egymással.
Ekkor ejtettem ki a szavakat a számon, miszerint le fogom tépni a fejét. Feltett szándékom volt betartani az ígéretemet és… nos, az ígéreteket nem illik nem betartani, ugye? Készen álltam rá, hogy nekiessek. El is indultam felé, nem törődve a szavaival. A napernyővel az üvegek felé csapott, amik szinte szó szerint robbantak – a szilánkok, majd a verbénás whisky. Elég nagy adagot kaptam az arcomba, és úgy mindenemre, így összerogytam, újból a földre kerültem. Szenvedtem, szinte mindenemet szétmarta az az átkozott verbéna. Az arcom szinte lángolt, ahogy felnéztem Kaira. Épp mondtam volna valamit, mikor Bonbon megjelent tőlem néhány méterre. Jobban mondva sor elején. A boszorkány megjelenése mindent megváltoztatott és alapjaiban tette tönkre Kai tervét, miszerint megöl engem. Végtére is, nekünk sikerült elkapnunk őt és nem fordítva. Amíg a boszi lefoglalta, én szereztem egy ütésre alkalmas tárgyat, Kai mögé suhantam, majd nagy erővel megütöttem.
- Most már nem is olyan nagy a szád, igaz? – Vigyorogtam rá fölényeskedve. Ezzel eldőlt a kis játszmánk: most már ő volt az, aki bajban volt, nem pedig én.


338 szó ❖ remélem nem baj, hogy Bonbont belevettem picit 27   ❖ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
● me and the devil walking side by side ●
Tartózkodási hely :
● maybe in hell ●
Hobbi & foglalkozás :
● i want to kill you ●
Humor :
● sociopath ●



A poszt írója Kai Parker
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 24, 2017 12:32 am
Ugrás egy másik oldalra

damon || kai
[You must be registered and logged in to see this image.]Mi szebb van annál, minthogy megkínozhasd a másikat pusztán beteges szórakozásból? Jó, hát... talán az is benne van a pakliban, hogy a legkevésbé sem óhajtom őt is kihozni a börtönvilágból sem pedig a csajt akivel egész négy hónapig lógott. Az én elvárásom nem igazán egetrengető, csak némi vér kell nekem és már abszolút nem is rontom tovább a levegőt mellettük. Az már más tészta, hogy úgy itt fogom őket hagyni mint a fene. Szóval, megkínzom őket aztán már fogom is a cumómat, esetleg viszek némi szuvenírt merthogy itt is jártam és akkor vigyázz Sissy mert itt jövök!(..)
Bestiális nevetés szakadt fel torkomból; egyszerűen oly rég óta vágytam már erre a pillanatra, hogy ezt a barmot majd a saját vérében fogom látni fetrengeni. Mily elővigyázatlan és ostoba... persze, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy majd ennyire egyszerűen sikerül majd őt a földre tipornom úgy, hogy konkrétan meg sem érintettem. A vámpíroknak egyébként mennyire ramaty a szaglásuk? Komolyan aggódtam attól, hogy a piában majd megérzi annak a gaznak a zamatát. Nos, ezek szerint a vámpírok nem rendelkeznek annyira jó szaglással, vagy csak a mi barátunk kissé... más.
- Verbéna van a konyakban. - Lenyűgözött íriszekkel szemléltem az előttem heverő, szenvedő testet. Képzelem, hogy milyen szörnyű lehet úgy lennie most, hogy az a cucc konkrétan szétmarja őt belülről. Valóságosan elszomorít, hogy a vámpírok igen hamar regenerálódnak. - ... Micsoda meglepetés, mi? -  Azt sem tudtam, hogy hogyan vigyorogjak a látvány láttán és a helyzet komikumán.
Nem szerettem volna sokáig várni, mint mondtam, ezek a csúfságok igen hamar gyógyulnak szóval... tartok attól, hogy alig néhány perc alatt visszanyerné teljes pompáját és valószínű addig taposná szét a belem, amíg bele nem hülyülök. Megölni ugyan nem tud, de ez még nem azt jelenti, hogy hagyni fogom magamat csak úgy megkínozni. A fájdalmat attól még ugyanúgy érzékelem.
- Ki venne egy kerti bútort egy vegyesboltban? - Érdeklődve tárom szét a karjaimat, egy pillanatra félretekintve valóságos elgondolkozással. Nem kellett őt bámulnom, elég volt a hörgéseit hallgatnom is tudtam, hogy kiváltságosan szenved. Nem tudom, milyen érzés lehet? Mintha savat innánk? Lehetséges. - Persze.. - lépek közelebb a hintaszék melletti esernyőtartóhoz, hogy kikapjak onnan egy csinos, kék színű napernyőt.- Csak megveszik, különben nem tartanák, igaz? - Kihúztam azt a becses darabot, és tanakvóan fordítottam arcomat a pajtás felé, hogy szemügyre vehessem még utoljára ebben a remek, páratlan állapotában. - Na most nem ismerem jól a vámpírokat, de... - Egyik térdemet megemeltem, hogy azon aztán egy erős ütéssel ketté is törjem azt a vacak napernyőt, ugyanis kell nekem a nyele. Egy reccsenéssel végül ketté is tört, és az ernyős részét megtartottam magamnál míg a sima fadarabot hanyag lendülettel dobtam vissza a hátam mögé. - Úgy hallottam, hogy egy karó a szívbe végzetes. Így van? - Haraptam alsó ajkamba agresszívan, miközben már a letört, szálkás részét a tárgynak felé tartottam. Épp időben, ugyanis a pajtás már kellően összekaparta annyira magát, hogy a karját felém nyújtsa, na de én azt hatalmas erővel és lendülettel állítottam pontosan bele a kézfejébe.
- Jellemzően mocskos módon küzdesz. - Tekertem a tárgyat a kézfejében, hadd érezze a törődésemet . - Nemrég monopolyztatok és loptál a bankból. Nem kóser. - Kirántom a húsából a karót, hogy aztán a véres végű eszközt a bal vállamra hajtsam és megfigyeljem a látszólag már egészen jó passzban lévő Damont.
A kijelentésén egy cseppet sem rezeltem be, hisz lássuk be, ez már korántsem a színjáték amit jelenleg adok magamból. Láttam rajt akkor, hogy mennyire kielégítette a félelmem, de az a helyzet, hogy nem Damon az, akitől majd be fogok rezelni. Ismerem már őt, szóval kellően kitudom őt játszani. Tekintsük csak az alábbi jelenetet.
- Nem... - tanakvóan kezdek bele. - Nem fogod. - Rázom a fejemet egy komoly kijelentéssel az élen, s míg mindezt kiejtettem ő már megindult felém, én viszont a telt polc felé lendítettem ütő szerűen a karót.
A felszakadt üvegszilánkok és a lé egyenesen az arcába fröccsentek, mire ő a pillanat tört része alatt zuhan össze, hisz az egész testét verbénás lé áztatja. - Nem tudtam, melyik palackból innál. Hát, mindegyikbe tettem verbénát. - Dicsekvően lendítettem át a másik kezembe a karót, hogy aztán kihasználva a pillanatot, megemelem mindkét karommal a fejem fölé az eszközt, hogy a hátán keresztül döfjem át a szívét. Véget fogok ennek vetni még ma.
 

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
●● runnin ●●
●● behind blue eyes ●●
●● he's the better man ●●
●● slow down ●●
●● this is who i am ●●
●● monster ●●
Tartózkodási hely :
●● mystic falls ●●
Humor :
●● bloody ●●



A poszt írója Damon Salvatore
Elküldésének ideje Szer. Aug. 16, 2017 6:46 pm
Ugrás egy másik oldalra



Kai & Damon

hope is a bitch

[You must be registered and logged in to see this image.]
Talán meg kellett volna ölnöm, akkor és ott, hogy ne okozzon még több kellemetlen percet, de nem tettem. Lehiggadtam annyira, hogy végül levegyem róla a mancsomat és hagytam, hogy a földre essen. Lehet, csak a szemem káprázott, de úgy láttam, kicsit megijedt tőlem és ez nekem pont elég volt. Legalábbis egyelőre. Elfordultam tőle, hogy visszaindulhassak azért, amiért valójában idejöttem, de ettől még kíváncsi voltam minden válaszra. Arra, mit keres itt, miért követett minket és mit is akar pontosan. A polc felé fordultam, aztán a szavaira elnéztem felé.
- Kösz. – A szemeimet forgattam. Ahogy össze-vissza hadovált az alkohol hatásairól, hogy mit is tesz velem… nem volt kedvem hozzászólni. Az én véleményem az volt, hogy inkább lenyugtat, mint feldühít. Ha valami feldühített, akkor az példának okáért a hozzá hasonló idióták voltak. Közben magamhoz vettem egy üveget és elkezdtem letekerni a tetejét, így fordultam Kai felé. Az üveget a számhoz emeltem, sőt elkezdtem inni is belőle, mikor kimondta az utolsó szót, ami azonnal értelmet nyert.
A verbénával kevert bourbont kiköptem, legalábbis próbáltam, de sajnos volt, ami már végigmarta a nyelőcsövemet is. A földre zuhantam, így a verbénába is beletenyerelve, ami elkezdte égetni, marni a kezem. Vért köhögve próbáltam összeszedni a maradék lélekjelenlétemet. Tudniillik, a verbéna egyik halálos ellensége a vámpíroknak… de nem is lepődtem meg, hogy a személyes poklomban ilyesmivel találkozok. Szenvedtem. Nagy nehezen megtámaszkodtam magam előtt, ismételten fel-felköhögve némi vért vagy italt. Nem tudtam sokáig tartani ezt a pózt. Nem ittam pedig sokat, de… nos, a szerencse nem igazán volt az én oldalamon. A köhögéstől újra a földre csúsztam. Közben fel-felpillantva Kaira és ha elkezdett beszélni, akkor nyilván hallgattam is, amit mondott, tekintve, hogy másra nem voltam alkalmas. A rohadt életbe.
Aztán idővel a verbéna hatása csillapodni kezdett, de addig még néhány örökké tartó másodpercek vártak rám. Mikor sikerült életet lehelnem magamba, felegyenesedtem a földről. A tekintetem ezúttal gyilkolósabb volt, mint valaha. Mély levegőt vettem.
- Le fogom tépni a fejed. – Jelentettem ki és készültem tenni felé néhány lépést, a vámpírsebességemet használva, hogy beteljesítsem a bosszúmat. Hiba volt hagynom, hogy tovább fecsegjen. Akkor kellett volna megölnöm, amikor volt rá lehetőségem és nagyon haragudtam magamra, hogy nem tettem meg.


356 szó ❖ ez most bénább lett, sajnálom 27  ❖ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
● me and the devil walking side by side ●
Tartózkodási hely :
● maybe in hell ●
Hobbi & foglalkozás :
● i want to kill you ●
Humor :
● sociopath ●



A poszt írója Kai Parker
Elküldésének ideje Szer. Aug. 16, 2017 1:33 am
Ugrás egy másik oldalra

damon || kai
[You must be registered and logged in to see this image.](..) - ah! - Nyögöm halkan fent lógva a levegőben Damon kezeinek szorításánál fogva. Te jó ég, valaki nagyon morcos hangulatába csöppent! - Jó, bocsesz! Komolyan... - Nyökögöm egészen gyáván, szemezgetve vérben fürdő szempárával. Na jó, talán egy kicsit beparáztam ettől a vámpíros suhanásától, megvallva az infarktust hozta rám ezzel a mozdulatával. Az igazat megvallva, nem igazán találkoztam az életem során vámpírral, sőt, talán mondhatni, hogy Damon az első olyan vérszopó akit szerény lényem először megpillantott. Szóval, valóságosan a halálközeli állapotba kergetett engem most ezzel. A szavai kevésbé riasztanak el, hisz valljuk be, csak a szája nagy. Nincs mersze engem megölni, ahhoz túlságosan is tart tőlem. Kiismertem már őt e csodás négy hónap keretén belül, jól tudom, hogy tart az ismeretlentől. Különben sem tudna megölni. Márpedig ha megtenné, kissé morcis állapotomban kelnék fel és magamat ismervén, kitalálnám a módját, hogy hogyan csináljam ki már az elején. Ha van némi ész a buksijában, akkor nem fog velem kekeckedni. Ugyan erőforrásom nincs, de ha jól tudom a vámpírok nem olyan erősek, mint amennyire azt állítják.
- Kissé kijöttem az illedelmes társalgás gyakorlatából. Le tennél már végre?! - Kérdezem tőle frusztráltan, kevésbé türelmesen elvégre nem szeretnék lógva maradni egész nap.  
A levegőben elenged, és egy erőteljes zuhanással érek a földre, némileg megrogyva végezve az érkezésemet a talajon. Baszki... azzal már tisztában vagyok, hogy a vámpírok igen csak jó kondiban vannak. Szóval, a barátunk konkrétan hozzávághatott volna a falhoz, szerintem ripityára törtek volna  a csontjaim mint egy szerencsétlen porcelántányér. Bár tény, annyira nem akarhat megölni hisz én is lehetek egy kulcs annak, hogy kijusson innét. És az irónia, hogy valóban én vagyok az egyik megoldás a kijutáshoz. Azonban, szükségem van némi pár csepp Bennett vérre, hogy mindez megvalósuljon. Nem nehéz feladat, merthogy nem tart semeddig elvágnom a torkát. Már egész ügyes vagyok a gyilkoláshoz.
Tartva tőle, inkább imitálva a gyávaságot hátrébb lépek egy lépést, s a legközelebbi polchoz intek könnyeden. - Talán rád férne egy ital. - Közlöm csak úgy csevegés gyanánt. - ... Az általában lecsillapít. Majd feldühít. Majd elkeserít. Majd... megnyugtat. Elég fura folyamat... - Forgatom a kezeimet bizonytalanul, egy pillantást sem vetve a barátunkra. Tapasztalat, persze, hisz az utóbbi páratlan huszonkét évben néhányszor megfordult a kezemben egy-egy borosüveg, vagy ami épp megtette, szóval valóban fura folyamatok peregtek le a fejemben részegen. De leginkább dühössé tett. Aztán lenyugtatott..?
- Ja, és amúgy ha valóban kíváncsi vagy rá, hogy miért követlek... - lépek előrébb, megnyalva egy pillanatra ajkam szélét, miközben drasztikusan megállok vele szemben, s az eset óta most először nézek végül a szemébe kegyetlen éllel. - Annyi, hogy szeretnélek megölni. - Biccentek a végére, s ha beleivott az alkoholba, akkor bizony tapasztalhatja, hogy a nyelőcsöve és a tovább jutó alkohol szétmarja az emésztőrendszerét. Egy verbéna és egy vámpír tudtommal nem a legjobb barátok, szóval kombináltam a kettőt. Lássuk csak a csodás, gerjesztő képsorokat!


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
●● runnin ●●
●● behind blue eyes ●●
●● he's the better man ●●
●● slow down ●●
●● this is who i am ●●
●● monster ●●
Tartózkodási hely :
●● mystic falls ●●
Humor :
●● bloody ●●



A poszt írója Damon Salvatore
Elküldésének ideje Vas. Aug. 13, 2017 10:29 pm
Ugrás egy másik oldalra



Kai & Damon

hope is a bitch

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem kifejezetten szimpatizáltam ezzel a pasassal, sőt, kimondottan irritált minden egyes mozdulata, ahogy rágcsálta azt a nyavalyás teperőt és ahogy hintázott a székkel, vagy ahogy rám bámult azzal az okoskodó, fölényeskedő tekintetével. Némileg hunyorogva figyeltem őt, igyekezve türtőztetni magam, hogy ne tépjem le idő előtt azt a csinosnak a legkevésbé sem mondható fejét.
A szavaiból lejött, hogy nagyon is jól megfigyelt minket az utóbbi időben, azaz, feltehetőleg ő régebb óta itt volt, mint mi. Az más kérdés, eddig miért nem dugta elő az orrát. Bizonyára oka volt annak, hogy egészen eddig még csak a létezéséről sem tudtunk. Ahogy felhozta a tévéműsorokat meg a Baywatcht, megejtettem egy grimaszt.
- Nem, nem emlékszem. De nem is érdekel. – Vágtam rá szinte gondolkodás nélkül és egyre csak fogyott a türelmem. A célzását a dögös nőkre igenis értettem, de nem akartam foglalkozni vele. Így is épp elég kínzó volt, hogy közel 4 hónapja nem volt részem a testi örömökben, pedig… nos, köztudott tény volt, hogy mennyire szükségem van rá. De leginkább Elenára volt szükségem. Mély levegőt véve fürkésztem a fazont.
Szinte már viszketett a tenyerem, hogy elkaphassam a torkát vagy kitéphessem a szívét és a kezébe adjam. Már a lelki szemeim előtt láttam a jelenetet és a holttestét.
Amikor a stílusomra tett megjegyzést, megbiccentettem a fejem. Lehet, hogy ez a kedves kis úriember megfigyelt minket az utóbbi hetekben vagy talán hónapokban, de egy valamivel nem volt tisztában. Méghozzá azzal, hogy én milyen vagyok. Bonnieval sokat veszekedtünk ez idő alatt, de ahogy haladtak a napok, hetek, majd hónapok, igenis, valamelyest összeszoktunk és összecsiszolódtunk. Az a tizenhármas szám ennek fényében nem is tűnt annyira vészesen soknak.
- Azt hiszed, nála a legrosszabb a stílusom? Elárulok valamit: őt kedvelem. – Végigmértem a fazont. – És téged? – Megráztam a fejem. – Egyáltalán nem.
Ezúttal hagytam, hogy a mérgem eluralkodjon rajtam. Vámpírsebességgel suhantam elé és kaptam el a ruhát a nyakánál fogva, majd emeltem fel abból a hintaszékből, ahol ez idáig helyet foglalt. Felemeltem, a lábai nem érték el a földet. Mérges, dühös pillantást villantottam felé, miközben összepréseltem az ajkaimat. Nem tudtam, ezzel sikerül-e ráijesztenem, de nem érdekelt.
- Válaszokat akarok kapni. Most. Ha nem, tényleg megöllek és hidd el, ha valamivel, ezzel nem szoktam viccelni. – Hunyorogtam rá, majd elengedtem és hagytam, hogy a földre essen. Gyanítottam, megáll a lábán, így hátrébb léptem egy kisebb sóhajjal.


383 szó ❖ itt is a reag, remélem, tűrhető 31[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
● me and the devil walking side by side ●
Tartózkodási hely :
● maybe in hell ●
Hobbi & foglalkozás :
● i want to kill you ●
Humor :
● sociopath ●



A poszt írója Kai Parker
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 12, 2017 12:58 am
Ugrás egy másik oldalra

damon || kai
[You must be registered and logged in to see this image.]Egyik lábamat kiraktam, és azzal nemes egyszerűséggel kezdtem el ringatni a széket magam alatt, miközben békésen nyammogok az ételen irritáló csámcsogással az élen. Persze, ne feledkezzünk meg semmiképpen sem a haverunkról, aki négy hónapig elfelejtette  a vámpír füleit használni. Apropó, úgy tudom, hogy a vámpíroknak kifejlett a hallásuk, nem igaz? Nos, úgy néz ki, hogy téves teória lehet. Vagy a mi barátunk egy süket vámpír. Viszont, bárhogy is nézzük, valamilyen szinten akkor is ő volt szemfülesebb a Bennettünnkel szemben, merthogy az erőtlen boszi igencsak el volt varázsolva azzal a való élettel, ami nem a börtönvilág. Nem csodálom, hogy Damon elkergette néha őt a bánatba. Te jó ég, úgy beszélek róluk, mintha egy sorozat tragikomikus főhősei lennének és várnám a folytatást... kimondottan szórakoztatóak voltak ezidáig, elismerem. Kezdem sajnálni, hogy végül vége szakad ennek a remek előadásnak, viszont a börtönvilág egy kis idő után az újdonsült dolgokkal a legkevésbé válik kíméletessé. Ők maguk is beleőrülnének egy idő után ebbe a tátongó semmibe, márpedig őrülteket a legkevésbé sem szeretnék nézegetni. Illetve, vár rám a koven, hogy végezetül kioltsam a kis életüket. Sajnos nem végezhetem ki őket egyesével, szóval az örömömet be kell érnem a halálommal, hogy végül ők is a semmivé legyenek egyenlőek. Ehhez viszont követelem Jo erejét ami csakis engem illet!
- Bosszantónak tartod? - Kérdezem tőle teli szájjal, miközben megállítottam magam alatt végezetül a hintaszéket. - Hm.  - Bólogatok.- Ha hallanád magatokat ahogy veszekszetek... - ráharapok a chipsre, ezzel is félbeszakítva  a mondandómat. De hiába, egy újabb idegesítő kérdésére kell felelnem. Komolyan, milyen játék ez? Talán csak nem Kérdezz-felelek? És ki mondta, hogy én benne vagyok ebben a dedós játékban?!
- Tessék? - Kiesett a kajadarab a számból is hirtelen, de egyszerűen a vigyorgást sem tudtam félretenni. Te hülye, te, szerinted mit csináltam én eddig? A Szentlélek indította el talán a körhintát vajon? - Ti legalább valamelyest pótoljátok a tévét. Persze, - sziszegek elgondolkozva. - Nem olyan, mint a Baywatch de... - A fenébe is, nosztalgiaidő! - Uh apám, te emlékszel még rá? Ó, meg kell nézned! Bírod a vízi mentőket? - Finoman lecsippentek egy darabot a tepertőből közben. - ... a dögöseket? - Kacsintottam kéjesen ahogy buja mosoly feszült ki a képemre. Szeretném korbácsolni az agyát a dögös nőkkel, hisz valljuk be, Damon egy jó ideje igen csak meg van vonva a földi örömöktől.
Hát persze, nem is várhattam volna szebb reakciót a szófosásaimra. Damon mint egy felhergelt támadó menyét, egyszerűen közli velem, hogy ha nem válaszolok akkor minden bizonnyal letépi a fejem. Haver, hidd el nekem, hogy már próbálkoztam vele, de nem jött össze. Miből gondolod, hogy neked majd sikerül megölnöd engem, huh?
- Ezzel a stílussal még megjárod. - Összezártam a számat elkomolyodva ahogy ráemelem a tekintetemet. - Bonnie-t már elkergetted hányszor is? - Kérdezem tőle egy pillanatra addig, míg az ölembe raktam a kiürült zacskót. - Ó várj, megvan! - Mutatom vigyorogva a tenyereimet felé magam előtt. - Tizenháromszor! - Pattant ki emlékeim közül az a bűvös szám, ami összegyűjti a két szerencsecsomag összemorranásait. Mit gondolt, hogy ez majd az ő pokla? Ő egy senki itt. Egyedül csak Bonnie végett van itt mint egy felesleges potyautas. Ami mindössze annyit jelent, hogy megfogom ölni. Minek hagynám őt életben? Te jó ég, különben is vágyom már arra, hogy ne csak a saját véremet kelljen látnom egyfolytában.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
●● runnin ●●
●● behind blue eyes ●●
●● he's the better man ●●
●● slow down ●●
●● this is who i am ●●
●● monster ●●
Tartózkodási hely :
●● mystic falls ●●
Humor :
●● bloody ●●



A poszt írója Damon Salvatore
Elküldésének ideje Szer. Aug. 09, 2017 2:32 am
Ugrás egy másik oldalra



Kai & Damon

hope is a bitch

[You must be registered and logged in to see this image.]
A remény egy kurva. Régi bölcsességem, ami a mai napig igaznak bizonyult. Amióta Bonbon kitalálta, hogy a keresztrejtvény utolsó sorát nem ő fejtette meg és a fejébe vette, miszerint nem vagyunk egyedül… teljesen bezsongott. És engem is megpróbált rávenni arra, hogy reménykedjek. Mit mondok majd Elenának, ha hazajutunk? Komolyan? Ostoba. Ez az én poklom, nem fogunk kijutni innen soha. Ő meg velem fog szenvedni az idők végezetéig, mert innen nincs kiút. Nincs kiskapu, nincs semmiféle megoldás és nincs itt senki. A ponyvát mozgatta a szél odakint, azért hittük azt hogy látunk valakit. A lovas körhinta pedig időről-időre, magától elindul. Időzítőre van állítva, ennyi az egész. Ettől kellett volna reménykednem? A remény egyszerűen megöli az embert. A remény tényleg egy kurva. Semmire sem jó. Bonnieval elég durván összevesztünk néhány perccel ezelőtt. Zavart, hogyne zavart volna. Valahol tudtam, hogy igaza van. A gyűrűmet viszont nem tudtam neki odaadni, mert valahol mélyen, sajnos, élt bennem halványan a remény és nem akartam elporladni a napon. Nem tudtam neki sehogy sem visszavágni végül és elment, lelépett. Egy pillanatra úgy gondoltam, soha többé nem jön vissza, de ő volt Bonnie Bennett… nem hagyott hátra soha senkit. Még engem sem, pedig mennyire utáltuk egymást az elején.
A mérgem levezetéséhez szükségem volt egy  üveg Bourbonra, így visszamentem a boltba. Már ismertem a járást, hisz az elmúlt négy hónap minden egyes napján végigmentem a sorok között Bonnieval, bepakoltunk mindent a kicsi kosarunkba és hazamentünk, hogy éljük az unalmas kis életünket. A napjaink egyformák voltak. Én minden nap büntettem magam az idióta kis palacsintákkal, amik aznap is az asztalra kerültek… amikor megöltem Őt. A whiskys sorhoz léptem, végignéztem pár üvegen, majd leemeltem egyet. Már épp letekertem volna a tetejét, mikor meghallottam valamit. Egy pár pillanatra érdeklődve néztem a hang irányába, majd odanézés nélkül visszaraktam az üveget a helyére. Ki a fene van itt? Bonnie? Nem, kizárt. Akkor talán mégis van valaki itt rajtunk kívül? A remény kis szikrája pattant egyet bennem. A hang irányába indultam, majd megpillantottam egy alakot, miközben egy zacskóból evett. És tudja a nevem? Ki a franc ez? Nem igazán jutottam szóhoz az első pillanatokban, ugyanis tényleg itt volt az a rejtélyes személy, aki elkövethette a sok furcsaságot az utóbbi időben és amikre nekem mindig volt valamiféle magyarázatom, mert nem akartam elhinni, hogy valóban van itt valaki rajtunk kívül. Azonban ez azt is jelentette, hogy ez nem teljesen az én személyes poklom. A kérdésére értetlen arcot vágtam, majd figyeltem, ahogy elkezd hintázni. A szemeimet forgattam.
- Ezt sürgősen hagyd abba. – Morrantam, majd végigmértem. – Követtél minket? – Nem is ez érdekelt a legjobban, így elkezdtem feltenni neki a további kérdéseimet, amikre sürgősen, sőt, azonnali hatállyal válaszokat vártam. – Oké, ugorjuk át a lényegtelen részleteket és térjünk át arra, ami engem érdekel. Ki vagy? Mit keresel itt? És ennek az egésznek mi köze van hozzám? Ha nem válaszolsz, letéptem a fejed a helyéről. – Néztem rá komolyan és nem sokon múlt, hogy ne essek azonnal neki. Nem volt szimpatikus alak, pedig alig 2 perce ismertem meg.


494 szó ❖ hát szia, kedvenc szociopatám 31[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
● me and the devil walking side by side ●
Tartózkodási hely :
● maybe in hell ●
Hobbi & foglalkozás :
● i want to kill you ●
Humor :
● sociopath ●



A poszt írója Kai Parker
Elküldésének ideje Vas. Aug. 06, 2017 11:38 pm
Ugrás egy másik oldalra

damon || kai
[You must be registered and logged in to see this image.] Nyamvadt négy hónap pörgött le ez idő alatt. S lássuk csak, a 6771 napból pontosan miért is ilyen roppant fontos az a nyamvadt négy hónap? Kissé kezdtem már frusztrált lenni, amikor megjelent két idióta és az óta is az egyszem poklommal kell velük osztozkodnom. Sőt, azt hittem, hogy a megjelenésüket követően azonnal végzek velük, de mégis megállított egy ismerős név. Családnév? Gőzöm sincs, hogy kik azok a család, mindössze az én drága ikrem révén hallottam róluk. Szóval, megjelent Bonnie Bennett. De itt nem is a Bonnie a lényeges, az kit érdekel. Hanem az, hogy Bennett sarj. Lássuk csak, biztos valami menő, hírhedt família lehet, ha már igen csak szerény lényemet az ő vérükkel zárták be. Merthogy történetesen egy abból a családból származó emberke kell, hogy én innen diadalmasan kicsettegjek és végre elfoglalhassam a trónomat. Persze, sokáig nem lenne a trónom, hisz ki van olyan őrült, aki azok vezetője lenne, akiknek köszönhetően megannyi évre itt rohad? Kösz, nem. Inkább kinyírom őket, azzal többre megyek. Mégis van egy icike-picike problémám. De tényleg csak egy nagyon mini az a gond. Vagy mégsem? Tulajdonképpen a Bennett boszorkány egyáltalán nem tud varázsolni. Egy kis ideig eléggé piszkálta a csőrömet a tényező, mire eszembe jutott, hogy Sis volt olyan ostoba, hogy a vadászkésbe rejtette az erejét. Jut eszembe, rettentően jó volt beledöfni! Épp olyan volt, mint egy disznót levágni. Persze, tovább úgy sem jutottam annál, de ez lényegtelen.
Tehát a terv: Végre kellően kiismertem ezt a két barmot, most pedig nincs más hátra, mint halálra csapolni azt a szegény párát, a másikat egyszerűen csak kiütni, és kilövésre felkészülve. Nos, skacok, hogy tetszik majd nektek a pacis körhinta? Bevallom, hogy rohadt idegesítő háttérzenéje van, de annyit nekem megér, hogy a gatyátok teli legyen mire találkozunk.
Ó Damon, hát te nem is vagy annyira buta, mint amilyennek én hittelek egész végig! Bonnie, a kis utánfutód úgy örül egy más élő személy jelenlétének mint egy tökfej, de te át látsz a szitán, kedves barátom! Egyszerűen belebizsergett minden porcikám a látványba, hogy ti mennyire különböztök. Bonnie vigyorgott mint valami beteg elme, de nehogy azt hidd, hogy a te képed sokkal szebb volt. Rémült volt inkább. Igen, azt szerettem volna látni! (...)
Ropog a fogaim között körülbelül a nyolcadik darab tepertő. Érdekes íze van, de amúgy ehető. Már alig várom, hogy azt a kretént megkínáljam vele. Komolyan, hol a bánatban vagy már? Tádá, hát a háttérben csak nem egy Damon-féle dühös léptek zaját hallom? Zene füleimnek!
A hintaszéket akkor megállítottam magam alatt, hogy a zacskó alján találjak némi kis alamizsnát, ámde mire felfedeztem egy gigantikusan nagy méretű tepertődarabot, nos, újabb örömmel lettem megajándékozva.
- Nehéz napod volt, Damon? - Ó, a fenébe!
Meggondolatlanul hajtottam félre a fejemet egy pocsék grimasszal az élen, majd újra folytattam: - Bocsesz, a nevem Kai! Igazán örvendek! - Vigyorral csámcsogom azt a bazi nagy darabot még beszéd közben is, aztán egyszeriben mégis csak abbahagyom a vigyorgást.
- Tepertőt? - Forgatom a zacskót a kezemben, hátha megkívánja. - Nem? - Ha látnád azt az ámuló képedet... el sem tudod képzelni, hogy mekkora önkontrollt kell gyakorolnom, hogy ne röhögjem el magamat rajtad. De végül is, nem törődve veled, inkább csak elkezdek újra hintázni a széken, miközben a szándékos csámcsogásommal foglak téged kikészíteni. Kezdésnek nem is olyan rossz!


Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Damon & Kai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Damon szobája
» Delena Christianna Salvatore - Damon és Elena kislánya
» Damon szobája
» Fürdőszoba
» Ház és tópart

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Múlt
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 12:22 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3