Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
●● runnin ●●
Tartózkodási hely :
●● mystic falls ●●
Humor :
●● bloody ●●



A poszt írója Damon Salvatore
Elküldésének ideje Szer. Aug. 16, 2017 6:46 pm
Ugrás egy másik oldalra



Kai & Damon

hope is a bitch

[You must be registered and logged in to see this image.]
Talán meg kellett volna ölnöm, akkor és ott, hogy ne okozzon még több kellemetlen percet, de nem tettem. Lehiggadtam annyira, hogy végül levegyem róla a mancsomat és hagytam, hogy a földre essen. Lehet, csak a szemem káprázott, de úgy láttam, kicsit megijedt tőlem és ez nekem pont elég volt. Legalábbis egyelőre. Elfordultam tőle, hogy visszaindulhassak azért, amiért valójában idejöttem, de ettől még kíváncsi voltam minden válaszra. Arra, mit keres itt, miért követett minket és mit is akar pontosan. A polc felé fordultam, aztán a szavaira elnéztem felé.
- Kösz. – A szemeimet forgattam. Ahogy össze-vissza hadovált az alkohol hatásairól, hogy mit is tesz velem… nem volt kedvem hozzászólni. Az én véleményem az volt, hogy inkább lenyugtat, mint feldühít. Ha valami feldühített, akkor az példának okáért a hozzá hasonló idióták voltak. Közben magamhoz vettem egy üveget és elkezdtem letekerni a tetejét, így fordultam Kai felé. Az üveget a számhoz emeltem, sőt elkezdtem inni is belőle, mikor kimondta az utolsó szót, ami azonnal értelmet nyert.
A verbénával kevert bourbont kiköptem, legalábbis próbáltam, de sajnos volt, ami már végigmarta a nyelőcsövemet is. A földre zuhantam, így a verbénába is beletenyerelve, ami elkezdte égetni, marni a kezem. Vért köhögve próbáltam összeszedni a maradék lélekjelenlétemet. Tudniillik, a verbéna egyik halálos ellensége a vámpíroknak… de nem is lepődtem meg, hogy a személyes poklomban ilyesmivel találkozok. Szenvedtem. Nagy nehezen megtámaszkodtam magam előtt, ismételten fel-felköhögve némi vért vagy italt. Nem tudtam sokáig tartani ezt a pózt. Nem ittam pedig sokat, de… nos, a szerencse nem igazán volt az én oldalamon. A köhögéstől újra a földre csúsztam. Közben fel-felpillantva Kaira és ha elkezdett beszélni, akkor nyilván hallgattam is, amit mondott, tekintve, hogy másra nem voltam alkalmas. A rohadt életbe.
Aztán idővel a verbéna hatása csillapodni kezdett, de addig még néhány örökké tartó másodpercek vártak rám. Mikor sikerült életet lehelnem magamba, felegyenesedtem a földről. A tekintetem ezúttal gyilkolósabb volt, mint valaha. Mély levegőt vettem.
- Le fogom tépni a fejed. – Jelentettem ki és készültem tenni felé néhány lépést, a vámpírsebességemet használva, hogy beteljesítsem a bosszúmat. Hiba volt hagynom, hogy tovább fecsegjen. Akkor kellett volna megölnöm, amikor volt rá lehetőségem és nagyon haragudtam magamra, hogy nem tettem meg.


356 szó ❖ ez most bénább lett, sajnálom 27  ❖ kredit

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

Kedvenc dal :
DANGEROUS ● by kai

Tartózkodási hely :
once prison world, now mf or maybe in the h e l l ?
Hobbi & foglalkozás :
i want to kill you
Humor :
sociopath



A poszt írója Kai Parker
Elküldésének ideje Szer. Aug. 16, 2017 1:33 am
Ugrás egy másik oldalra

damon || kai
[You must be registered and logged in to see this image.](..) - ah! - Nyögöm halkan fent lógva a levegőben Damon kezeinek szorításánál fogva. Te jó ég, valaki nagyon morcos hangulatába csöppent! - Jó, bocsesz! Komolyan... - Nyökögöm egészen gyáván, szemezgetve vérben fürdő szempárával. Na jó, talán egy kicsit beparáztam ettől a vámpíros suhanásától, megvallva az infarktust hozta rám ezzel a mozdulatával. Az igazat megvallva, nem igazán találkoztam az életem során vámpírral, sőt, talán mondhatni, hogy Damon az első olyan vérszopó akit szerény lényem először megpillantott. Szóval, valóságosan a halálközeli állapotba kergetett engem most ezzel. A szavai kevésbé riasztanak el, hisz valljuk be, csak a szája nagy. Nincs mersze engem megölni, ahhoz túlságosan is tart tőlem. Kiismertem már őt e csodás négy hónap keretén belül, jól tudom, hogy tart az ismeretlentől. Különben sem tudna megölni. Márpedig ha megtenné, kissé morcis állapotomban kelnék fel és magamat ismervén, kitalálnám a módját, hogy hogyan csináljam ki már az elején. Ha van némi ész a buksijában, akkor nem fog velem kekeckedni. Ugyan erőforrásom nincs, de ha jól tudom a vámpírok nem olyan erősek, mint amennyire azt állítják.
- Kissé kijöttem az illedelmes társalgás gyakorlatából. Le tennél már végre?! - Kérdezem tőle frusztráltan, kevésbé türelmesen elvégre nem szeretnék lógva maradni egész nap.  
A levegőben elenged, és egy erőteljes zuhanással érek a földre, némileg megrogyva végezve az érkezésemet a talajon. Baszki... azzal már tisztában vagyok, hogy a vámpírok igen csak jó kondiban vannak. Szóval, a barátunk konkrétan hozzávághatott volna a falhoz, szerintem ripityára törtek volna  a csontjaim mint egy szerencsétlen porcelántányér. Bár tény, annyira nem akarhat megölni hisz én is lehetek egy kulcs annak, hogy kijusson innét. És az irónia, hogy valóban én vagyok az egyik megoldás a kijutáshoz. Azonban, szükségem van némi pár csepp Bennett vérre, hogy mindez megvalósuljon. Nem nehéz feladat, merthogy nem tart semeddig elvágnom a torkát. Már egész ügyes vagyok a gyilkoláshoz.
Tartva tőle, inkább imitálva a gyávaságot hátrébb lépek egy lépést, s a legközelebbi polchoz intek könnyeden. - Talán rád férne egy ital. - Közlöm csak úgy csevegés gyanánt. - ... Az általában lecsillapít. Majd feldühít. Majd elkeserít. Majd... megnyugtat. Elég fura folyamat... - Forgatom a kezeimet bizonytalanul, egy pillantást sem vetve a barátunkra. Tapasztalat, persze, hisz az utóbbi páratlan huszonkét évben néhányszor megfordult a kezemben egy-egy borosüveg, vagy ami épp megtette, szóval valóban fura folyamatok peregtek le a fejemben részegen. De leginkább dühössé tett. Aztán lenyugtatott..?
- Ja, és amúgy ha valóban kíváncsi vagy rá, hogy miért követlek... - lépek előrébb, megnyalva egy pillanatra ajkam szélét, miközben drasztikusan megállok vele szemben, s az eset óta most először nézek végül a szemébe kegyetlen éllel. - Annyi, hogy szeretnélek megölni. - Biccentek a végére, s ha beleivott az alkoholba, akkor bizony tapasztalhatja, hogy a nyelőcsöve és a tovább jutó alkohol szétmarja az emésztőrendszerét. Egy verbéna és egy vámpír tudtommal nem a legjobb barátok, szóval kombináltam a kettőt. Lássuk csak a csodás, gerjesztő képsorokat!


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
●● runnin ●●
Tartózkodási hely :
●● mystic falls ●●
Humor :
●● bloody ●●



A poszt írója Damon Salvatore
Elküldésének ideje Vas. Aug. 13, 2017 10:29 pm
Ugrás egy másik oldalra



Kai & Damon

hope is a bitch

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem kifejezetten szimpatizáltam ezzel a pasassal, sőt, kimondottan irritált minden egyes mozdulata, ahogy rágcsálta azt a nyavalyás teperőt és ahogy hintázott a székkel, vagy ahogy rám bámult azzal az okoskodó, fölényeskedő tekintetével. Némileg hunyorogva figyeltem őt, igyekezve türtőztetni magam, hogy ne tépjem le idő előtt azt a csinosnak a legkevésbé sem mondható fejét.
A szavaiból lejött, hogy nagyon is jól megfigyelt minket az utóbbi időben, azaz, feltehetőleg ő régebb óta itt volt, mint mi. Az más kérdés, eddig miért nem dugta elő az orrát. Bizonyára oka volt annak, hogy egészen eddig még csak a létezéséről sem tudtunk. Ahogy felhozta a tévéműsorokat meg a Baywatcht, megejtettem egy grimaszt.
- Nem, nem emlékszem. De nem is érdekel. – Vágtam rá szinte gondolkodás nélkül és egyre csak fogyott a türelmem. A célzását a dögös nőkre igenis értettem, de nem akartam foglalkozni vele. Így is épp elég kínzó volt, hogy közel 4 hónapja nem volt részem a testi örömökben, pedig… nos, köztudott tény volt, hogy mennyire szükségem van rá. De leginkább Elenára volt szükségem. Mély levegőt véve fürkésztem a fazont.
Szinte már viszketett a tenyerem, hogy elkaphassam a torkát vagy kitéphessem a szívét és a kezébe adjam. Már a lelki szemeim előtt láttam a jelenetet és a holttestét.
Amikor a stílusomra tett megjegyzést, megbiccentettem a fejem. Lehet, hogy ez a kedves kis úriember megfigyelt minket az utóbbi hetekben vagy talán hónapokban, de egy valamivel nem volt tisztában. Méghozzá azzal, hogy én milyen vagyok. Bonnieval sokat veszekedtünk ez idő alatt, de ahogy haladtak a napok, hetek, majd hónapok, igenis, valamelyest összeszoktunk és összecsiszolódtunk. Az a tizenhármas szám ennek fényében nem is tűnt annyira vészesen soknak.
- Azt hiszed, nála a legrosszabb a stílusom? Elárulok valamit: őt kedvelem. – Végigmértem a fazont. – És téged? – Megráztam a fejem. – Egyáltalán nem.
Ezúttal hagytam, hogy a mérgem eluralkodjon rajtam. Vámpírsebességgel suhantam elé és kaptam el a ruhát a nyakánál fogva, majd emeltem fel abból a hintaszékből, ahol ez idáig helyet foglalt. Felemeltem, a lábai nem érték el a földet. Mérges, dühös pillantást villantottam felé, miközben összepréseltem az ajkaimat. Nem tudtam, ezzel sikerül-e ráijesztenem, de nem érdekelt.
- Válaszokat akarok kapni. Most. Ha nem, tényleg megöllek és hidd el, ha valamivel, ezzel nem szoktam viccelni. – Hunyorogtam rá, majd elengedtem és hagytam, hogy a földre essen. Gyanítottam, megáll a lábán, így hátrébb léptem egy kisebb sóhajjal.


383 szó ❖ itt is a reag, remélem, tűrhető 31 ❖ kredit

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

Kedvenc dal :
DANGEROUS ● by kai

Tartózkodási hely :
once prison world, now mf or maybe in the h e l l ?
Hobbi & foglalkozás :
i want to kill you
Humor :
sociopath



A poszt írója Kai Parker
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 12, 2017 12:58 am
Ugrás egy másik oldalra

damon || kai
[You must be registered and logged in to see this image.]Egyik lábamat kiraktam, és azzal nemes egyszerűséggel kezdtem el ringatni a széket magam alatt, miközben békésen nyammogok az ételen irritáló csámcsogással az élen. Persze, ne feledkezzünk meg semmiképpen sem a haverunkról, aki négy hónapig elfelejtette  a vámpír füleit használni. Apropó, úgy tudom, hogy a vámpíroknak kifejlett a hallásuk, nem igaz? Nos, úgy néz ki, hogy téves teória lehet. Vagy a mi barátunk egy süket vámpír. Viszont, bárhogy is nézzük, valamilyen szinten akkor is ő volt szemfülesebb a Bennettünnkel szemben, merthogy az erőtlen boszi igencsak el volt varázsolva azzal a való élettel, ami nem a börtönvilág. Nem csodálom, hogy Damon elkergette néha őt a bánatba. Te jó ég, úgy beszélek róluk, mintha egy sorozat tragikomikus főhősei lennének és várnám a folytatást... kimondottan szórakoztatóak voltak ezidáig, elismerem. Kezdem sajnálni, hogy végül vége szakad ennek a remek előadásnak, viszont a börtönvilág egy kis idő után az újdonsült dolgokkal a legkevésbé válik kíméletessé. Ők maguk is beleőrülnének egy idő után ebbe a tátongó semmibe, márpedig őrülteket a legkevésbé sem szeretnék nézegetni. Illetve, vár rám a koven, hogy végezetül kioltsam a kis életüket. Sajnos nem végezhetem ki őket egyesével, szóval az örömömet be kell érnem a halálommal, hogy végül ők is a semmivé legyenek egyenlőek. Ehhez viszont követelem Jo erejét ami csakis engem illet!
- Bosszantónak tartod? - Kérdezem tőle teli szájjal, miközben megállítottam magam alatt végezetül a hintaszéket. - Hm.  - Bólogatok.- Ha hallanád magatokat ahogy veszekszetek... - ráharapok a chipsre, ezzel is félbeszakítva  a mondandómat. De hiába, egy újabb idegesítő kérdésére kell felelnem. Komolyan, milyen játék ez? Talán csak nem Kérdezz-felelek? És ki mondta, hogy én benne vagyok ebben a dedós játékban?!
- Tessék? - Kiesett a kajadarab a számból is hirtelen, de egyszerűen a vigyorgást sem tudtam félretenni. Te hülye, te, szerinted mit csináltam én eddig? A Szentlélek indította el talán a körhintát vajon? - Ti legalább valamelyest pótoljátok a tévét. Persze, - sziszegek elgondolkozva. - Nem olyan, mint a Baywatch de... - A fenébe is, nosztalgiaidő! - Uh apám, te emlékszel még rá? Ó, meg kell nézned! Bírod a vízi mentőket? - Finoman lecsippentek egy darabot a tepertőből közben. - ... a dögöseket? - Kacsintottam kéjesen ahogy buja mosoly feszült ki a képemre. Szeretném korbácsolni az agyát a dögös nőkkel, hisz valljuk be, Damon egy jó ideje igen csak meg van vonva a földi örömöktől.
Hát persze, nem is várhattam volna szebb reakciót a szófosásaimra. Damon mint egy felhergelt támadó menyét, egyszerűen közli velem, hogy ha nem válaszolok akkor minden bizonnyal letépi a fejem. Haver, hidd el nekem, hogy már próbálkoztam vele, de nem jött össze. Miből gondolod, hogy neked majd sikerül megölnöd engem, huh?
- Ezzel a stílussal még megjárod. - Összezártam a számat elkomolyodva ahogy ráemelem a tekintetemet. - Bonnie-t már elkergetted hányszor is? - Kérdezem tőle egy pillanatra addig, míg az ölembe raktam a kiürült zacskót. - Ó várj, megvan! - Mutatom vigyorogva a tenyereimet felé magam előtt. - Tizenháromszor! - Pattant ki emlékeim közül az a bűvös szám, ami összegyűjti a két szerencsecsomag összemorranásait. Mit gondolt, hogy ez majd az ő pokla? Ő egy senki itt. Egyedül csak Bonnie végett van itt mint egy felesleges potyautas. Ami mindössze annyit jelent, hogy megfogom ölni. Minek hagynám őt életben? Te jó ég, különben is vágyom már arra, hogy ne csak a saját véremet kelljen látnom egyfolytában.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
●● runnin ●●
Tartózkodási hely :
●● mystic falls ●●
Humor :
●● bloody ●●



A poszt írója Damon Salvatore
Elküldésének ideje Szer. Aug. 09, 2017 2:32 am
Ugrás egy másik oldalra



Kai & Damon

hope is a bitch

[You must be registered and logged in to see this image.]
A remény egy kurva. Régi bölcsességem, ami a mai napig igaznak bizonyult. Amióta Bonbon kitalálta, hogy a keresztrejtvény utolsó sorát nem ő fejtette meg és a fejébe vette, miszerint nem vagyunk egyedül… teljesen bezsongott. És engem is megpróbált rávenni arra, hogy reménykedjek. Mit mondok majd Elenának, ha hazajutunk? Komolyan? Ostoba. Ez az én poklom, nem fogunk kijutni innen soha. Ő meg velem fog szenvedni az idők végezetéig, mert innen nincs kiút. Nincs kiskapu, nincs semmiféle megoldás és nincs itt senki. A ponyvát mozgatta a szél odakint, azért hittük azt hogy látunk valakit. A lovas körhinta pedig időről-időre, magától elindul. Időzítőre van állítva, ennyi az egész. Ettől kellett volna reménykednem? A remény egyszerűen megöli az embert. A remény tényleg egy kurva. Semmire sem jó. Bonnieval elég durván összevesztünk néhány perccel ezelőtt. Zavart, hogyne zavart volna. Valahol tudtam, hogy igaza van. A gyűrűmet viszont nem tudtam neki odaadni, mert valahol mélyen, sajnos, élt bennem halványan a remény és nem akartam elporladni a napon. Nem tudtam neki sehogy sem visszavágni végül és elment, lelépett. Egy pillanatra úgy gondoltam, soha többé nem jön vissza, de ő volt Bonnie Bennett… nem hagyott hátra soha senkit. Még engem sem, pedig mennyire utáltuk egymást az elején.
A mérgem levezetéséhez szükségem volt egy  üveg Bourbonra, így visszamentem a boltba. Már ismertem a járást, hisz az elmúlt négy hónap minden egyes napján végigmentem a sorok között Bonnieval, bepakoltunk mindent a kicsi kosarunkba és hazamentünk, hogy éljük az unalmas kis életünket. A napjaink egyformák voltak. Én minden nap büntettem magam az idióta kis palacsintákkal, amik aznap is az asztalra kerültek… amikor megöltem Őt. A whiskys sorhoz léptem, végignéztem pár üvegen, majd leemeltem egyet. Már épp letekertem volna a tetejét, mikor meghallottam valamit. Egy pár pillanatra érdeklődve néztem a hang irányába, majd odanézés nélkül visszaraktam az üveget a helyére. Ki a fene van itt? Bonnie? Nem, kizárt. Akkor talán mégis van valaki itt rajtunk kívül? A remény kis szikrája pattant egyet bennem. A hang irányába indultam, majd megpillantottam egy alakot, miközben egy zacskóból evett. És tudja a nevem? Ki a franc ez? Nem igazán jutottam szóhoz az első pillanatokban, ugyanis tényleg itt volt az a rejtélyes személy, aki elkövethette a sok furcsaságot az utóbbi időben és amikre nekem mindig volt valamiféle magyarázatom, mert nem akartam elhinni, hogy valóban van itt valaki rajtunk kívül. Azonban ez azt is jelentette, hogy ez nem teljesen az én személyes poklom. A kérdésére értetlen arcot vágtam, majd figyeltem, ahogy elkezd hintázni. A szemeimet forgattam.
- Ezt sürgősen hagyd abba. – Morrantam, majd végigmértem. – Követtél minket? – Nem is ez érdekelt a legjobban, így elkezdtem feltenni neki a további kérdéseimet, amikre sürgősen, sőt, azonnali hatállyal válaszokat vártam. – Oké, ugorjuk át a lényegtelen részleteket és térjünk át arra, ami engem érdekel. Ki vagy? Mit keresel itt? És ennek az egésznek mi köze van hozzám? Ha nem válaszolsz, letéptem a fejed a helyéről. – Néztem rá komolyan és nem sokon múlt, hogy ne essek azonnal neki. Nem volt szimpatikus alak, pedig alig 2 perce ismertem meg.


494 szó ❖ hát szia, kedvenc szociopatám 31 ❖ kredit

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

Kedvenc dal :
DANGEROUS ● by kai

Tartózkodási hely :
once prison world, now mf or maybe in the h e l l ?
Hobbi & foglalkozás :
i want to kill you
Humor :
sociopath



A poszt írója Kai Parker
Elküldésének ideje Vas. Aug. 06, 2017 11:38 pm
Ugrás egy másik oldalra

damon || kai
[You must be registered and logged in to see this image.] Nyamvadt négy hónap pörgött le ez idő alatt. S lássuk csak, a 6771 napból pontosan miért is ilyen roppant fontos az a nyamvadt négy hónap? Kissé kezdtem már frusztrált lenni, amikor megjelent két idióta és az óta is az egyszem poklommal kell velük osztozkodnom. Sőt, azt hittem, hogy a megjelenésüket követően azonnal végzek velük, de mégis megállított egy ismerős név. Családnév? Gőzöm sincs, hogy kik azok a család, mindössze az én drága ikrem révén hallottam róluk. Szóval, megjelent Bonnie Bennett. De itt nem is a Bonnie a lényeges, az kit érdekel. Hanem az, hogy Bennett sarj. Lássuk csak, biztos valami menő, hírhedt família lehet, ha már igen csak szerény lényemet az ő vérükkel zárták be. Merthogy történetesen egy abból a családból származó emberke kell, hogy én innen diadalmasan kicsettegjek és végre elfoglalhassam a trónomat. Persze, sokáig nem lenne a trónom, hisz ki van olyan őrült, aki azok vezetője lenne, akiknek köszönhetően megannyi évre itt rohad? Kösz, nem. Inkább kinyírom őket, azzal többre megyek. Mégis van egy icike-picike problémám. De tényleg csak egy nagyon mini az a gond. Vagy mégsem? Tulajdonképpen a Bennett boszorkány egyáltalán nem tud varázsolni. Egy kis ideig eléggé piszkálta a csőrömet a tényező, mire eszembe jutott, hogy Sis volt olyan ostoba, hogy a vadászkésbe rejtette az erejét. Jut eszembe, rettentően jó volt beledöfni! Épp olyan volt, mint egy disznót levágni. Persze, tovább úgy sem jutottam annál, de ez lényegtelen.
Tehát a terv: Végre kellően kiismertem ezt a két barmot, most pedig nincs más hátra, mint halálra csapolni azt a szegény párát, a másikat egyszerűen csak kiütni, és kilövésre felkészülve. Nos, skacok, hogy tetszik majd nektek a pacis körhinta? Bevallom, hogy rohadt idegesítő háttérzenéje van, de annyit nekem megér, hogy a gatyátok teli legyen mire találkozunk.
Ó Damon, hát te nem is vagy annyira buta, mint amilyennek én hittelek egész végig! Bonnie, a kis utánfutód úgy örül egy más élő személy jelenlétének mint egy tökfej, de te át látsz a szitán, kedves barátom! Egyszerűen belebizsergett minden porcikám a látványba, hogy ti mennyire különböztök. Bonnie vigyorgott mint valami beteg elme, de nehogy azt hidd, hogy a te képed sokkal szebb volt. Rémült volt inkább. Igen, azt szerettem volna látni! (...)
Ropog a fogaim között körülbelül a nyolcadik darab tepertő. Érdekes íze van, de amúgy ehető. Már alig várom, hogy azt a kretént megkínáljam vele. Komolyan, hol a bánatban vagy már? Tádá, hát a háttérben csak nem egy Damon-féle dühös léptek zaját hallom? Zene füleimnek!
A hintaszéket akkor megállítottam magam alatt, hogy a zacskó alján találjak némi kis alamizsnát, ámde mire felfedeztem egy gigantikusan nagy méretű tepertődarabot, nos, újabb örömmel lettem megajándékozva.
- Nehéz napod volt, Damon? - Ó, a fenébe!
Meggondolatlanul hajtottam félre a fejemet egy pocsék grimasszal az élen, majd újra folytattam: - Bocsesz, a nevem Kai! Igazán örvendek! - Vigyorral csámcsogom azt a bazi nagy darabot még beszéd közben is, aztán egyszeriben mégis csak abbahagyom a vigyorgást.
- Tepertőt? - Forgatom a zacskót a kezemben, hátha megkívánja. - Nem? - Ha látnád azt az ámuló képedet... el sem tudod képzelni, hogy mekkora önkontrollt kell gyakorolnom, hogy ne röhögjem el magamat rajtad. De végül is, nem törődve veled, inkább csak elkezdek újra hintázni a széken, miközben a szándékos csámcsogásommal foglak téged kikészíteni. Kezdésnek nem is olyan rossz!


Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Damon & Kai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Damon szobája
» Delena Christianna Salvatore - Damon és Elena kislánya
» Damon szobája
» Fürdőszoba
» Ház és tópart

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Múlt
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3