Share | 

avatar



A poszt írója Rebekah Mikaelson.
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 07, 2017 8:13 pm
Ugrás egy másik oldalra

Rebekah Mikaelson
● ● nomen est omen ● ●

1000

Barbie Klaus

New Orleans

Claire Holt

Original vampire

Bekah, Bex

Két bátyám után takarítok  

sorozatbeli


Születési hely, idő
10th Century A.D. Mystic Falls
Első átváltozás   Közel ezer éve történt, szüleink jóvoltából, hogy megvédjenek minket a vérfarkasoktól, miután legkisebb öcsénkkel egy végzett. Anyu megitatta velünk Tatia vérével kevert bort, majd apu ledöfött minket, hogy miután újjá születünk kényszerítsen minket arra, hogy emberi vért vegyünk a szervezetünkhöz.

Család   A család mindenkinek fontos, nekünk is, hiszen egykoron mi is egy család voltunk... vagyunk is. De legközelebb hozzám mindig is Klaus állt. Miután apu elkezdte őt üldözni, gondolkodás nélkül tartottam vele, elszöktünk Chicagoba. Apu oda is utánunk jött, évről évre csak menekültünk, amiből kezdett elegem lenni. Végre én is normális életet akartam élni normális lányként. Akkor találkoztunk Stefan Salvatoreval, rögtön belé szerettem, megláttam a kedves mosolyát és egyből megdobbant nem létező szívem. vele akartam maradni, de a bátyám ledöfött egy fehér tölgyfa hamujába mártott tőrrel, és kilencven évre koporsóba zárt. Hát mi így mutatjuk ki a szeretetünket, így szeret a bátyám, akiért meghalni is képes lettem volna!

 

1835. Az az év, amikor bátyám Nik elvette a boldogságom. Újfent. New Orleans, ez volt az az idő amikor a fénykorát élte, a kormányzó, némi arany juttatásáért hagyta, hogy fékezhetetlen partikat adjunk, hogy kedvünkre táplálkozhassunk az emberekből. igen. Már akkor is létezett a korrupció. De ha nem is ment volna bele, Nik bátyám természetesen gondoskodott volna róla, hogy így történjen. Elkezdtem vonzódni a fiához, úgy éreztem, hogy most tényleg megtaláltam a megfelelő férfit, aki mellett boldog lehetek, kivéve Nik, neki senki nem volt elég jó a húgocskájához. Mindig talált kifogást, aztán gyorsan gondoskodott is róla, hogy ne okozzon problémát, nehogy átváltoztathassam.
Ez húsz évvel ezelőtt történt. A kormányzó fiát igyekeztünk eltemetni, elhitte, hogy véletlenül esett ki a korláton, nem pedig mi okoztuk a halálát. Igazából tudtuk mi is, ő is, hogy ez nem így történt, de nem létezett az az arany, vagy bormennyiség amire nekünk nemet mondhatott volna. Bátyáimban volt annyi tisztesség, hogy mi rendeztük le a temetést.
Még ma is tisztán emlékszem a napra amikor találkoztunk vele. rabszolgafiú volt, kit éppen bántalmaztak, akkoriban ez nem volt igazán meglepő dolog, sokkal inkább természetes. nem is ez volt mai szemet szúrt, sokkal inkább az, hogy védekezett, kész volt harcolni az utolsó leheletével is, ez a küzdő vágy Nik.-et önmagára emlékeztette, amikor apánk ugyan így bánt vele. Magunkhoz vettek, sajátjaként tekintett rá, még nevet is ő adott neki. Marcellus Gerald. A név illet rá, igazi harcos szellem volt, aki már sok mindenen ment keresztül alig öt évesen, mégis még volt benne ártatlanság. Mindannyian úgy kezeltük, mint egy családtag, sőt igazából Nik fiaként kedveltük. Mindannyian tanítottunk neki valamit, Elijah az erénységet tanította, hogy bármi történjék is az embernek… vagy vámpírnak ki kell állnia a családjáért. Hiszen a család érték, a legfontosabb, még ha olyan galád, gonosz is, mint a mi Nikünk. Én megtanítottam arra, hogy a szemtelenség és a szarkazmus sokszor jön jól, főleg Nik-el szemben.valamint imádtam vívni, erre is én tanítottam meg. hamar elmúlt az a húsz év. A kisfiúból, aki egykoron még Niklaus fogadott fia volt, hamar az a jóképű kávészínű fiatalember lett, akibe szívesen bele kóstoltam volna. hamar rádöbbentem, hogy addig csak azt hittem az életemben kóborló férfiakról, hogy szerelem. De az IGAZI, az ami felemészt, hogy aztán lángra lobbantson, az amiért hadvezérek mennek háborúba a nőért.
Tudtam, hogy Niknek ez nem fog tetszeni, hogy bele szerettem a fogadott fiába, de az még jobban fájna neki, hogy ez a szerelem kölcsönös. Nem értem hogyan történt a dolog, hiszen tegnap volt, hogy öt évesen rátaláltunk. Nem is izgatott, csak az, hogy van. de féltem Niktől…
Előre döfök, majd védekezem ahogy Marcell támad a karddal. Ártatlan mosoly kúszik arcomra, ami lassan inkább egy ragadozóéra hasonlít.
-Nem vagy elég jó….- szólalok meg ahogy újból döfök, ő erősebben tör előre.
-Mikor fogsz férfiként tekinteni rám,- lép közelebb hozzám, és hirtelen döbbenek rá, hogy ez nem csak egy ártatlan játszma, itt többről van szó. Róla. Hogy végre felmerjem vállalni az érzéseimet, Nik előtt.
-Majd, ha legyőzöl…- kacérkodom vele, de a következő pillanatban már a falnál találom magam. Érzem ahogy a vér lüktet az ereiben, minden egyes dobbanással a szíve azt jelzi, hogy értem dobog.
-Ideje végre megkapnom a nyereményem…- suttogja ahogy csokoládé színű ujjai méz színű fürtjeimbe markolnak, olyan vagyok mint egy tinédzser aki nem bír ellenállni a hercegnek. Forrón csókolom meg, alig egy percig élvezem ezt, majd eltolom magamtól.
-Ne… nem, ne… nem szabad, Nik…- nyögöm ahogy szomorúan csillannak nefelejcskék íriszeim.
-Mi lesz Nik-el?!- hallom bátyám hangját dörrenni fenyegetően, ahogy megjelenik mellettünk, mielőtt megszólalhatnék, már arrébb is löki Marcellt.
-Nik…. hallgass meg,- könyörgöm neki, de ő Marcellre akar támadni. legalábbis úgy tesz.
-Ne bántsd, az én hibám, kérlek, engem büntess,- fogom meg a karját, meg is szorítom, hogy nyomást gyakoroljak rá.
-Igazad van, - ördögi vigyor kúszik önelégült képére, majd elő veszi a fehér tölgyből készült tőrt, hogy újabb időre elhallgattasson, hogy mire felébredek az orrom alá dörgölje, hogy Marcellnek fontosabb volt az, hogy vámpír legyen, mint a szerelmünk…


Vissza az elejére Go down

avatar
Admin •• ne félj, nem harapunk nagyot... annyira
Tartózkodási hely :
Egy lépéssel mindig előtted
Humor :
Néha van



A poszt írója Admin
Elküldésének ideje Pént. Aug. 11, 2017 10:21 am
Ugrás egy másik oldalra

Sajnáljuk, elutasítva!
● ● de sok lehetőség vár még nálunk! ● ●

Kedves Rebekah!

Mint azt tudod, ketten is jelentkeztetek a karakterre, elkészült a másik pályázó lapja is, így a Staff tagjai összevetették a két előtörténetet. A te esetedben - figyelmen kívül hagytuk most ugyan, hogy kérésünkre újra is írtad a lapot, amit ezúton is köszönünk neked -, még mindig nem érezzük, hogy  a soraidból Rebekah köszönne vissza. Közös, egybehangzó véleményünk, hogy nem fogadhatjuk el lapodat és nem csatlakozhatsz a közösséghez Rebekah megformálójaként.
Nagyon sajnáljuk, hogy ez a döntés született, de mind tisztában vagyunk vele, hogy Barbie Klaust alakítani nem egyszerű feladat, ezért is tört bele már a bicskája a szöszibe annyi jelentkezőnek.

Reméljük azonban, hogy nem szegi kedved ez a döntés és velünk tartasz a továbbiakban is, hisz rengeteg keresett karakterünk van.

A Staff

Vissza az elejére Go down
 

Rebekah Mikaelson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Rebekah Mikaelson - The Girl, Who Loved Too Esily
» Rebekah hálószobája
» Rebekah Mikaelson
» Rebekah Mikaelson
» Mikaelson család kunyhója

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Jövevények :: Elutasított karakterek
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3