Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Kedd Okt. 24, 2017 10:40 am
Ugrás egy másik oldalra

Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 14, 2017 7:29 pm
Ugrás egy másik oldalra

damon || kai
Azzal a lendülettel szemközt tudtam volna köpni, amint megragadta a nyakamnál a felsőm anyagát és magához húzott. Ha jó kedvemben lettem volna, akkor elkönyveltem volna ezt annyival, hogy biztos vágyik valamire tőlem, de a hangulat közöttünk korántsem ennyire idill, tehát még szép, hogy le tudtam volna köpni. De nem tettem, mert az életben maradásnak szerves része a kis lüktető szívem, és nem, semmilyen formában nem fogom neki odaadni a szívemet.
Elenged, én pedig groteszk pillantást vetek rá melyen tökéletesen látszódott, hogy ha nem azért lennék itt amiért ide jöttem, akkor most fejezném be azt, hogy a napernyő fogóját átbökjem a fején. Na mármost le kell nyugodnom, nem jutok azzal messzebbre, ha magamra haragítom Damont is. Nagyon nem mozgatna a tudata, hogy még jobban rühellne, hanem az, hogy akkor lenne esély arra, hogy a Salvatore tesók újra egymás talpát nyalják. Ha Damon megkedvel engem, engedelmeskedni fog nekem. Ha nem kedvel meg, akkor sajnos nagy az esélye, hogy visszakapcsol a hős és meggyötört szerelmes. Én egyértelműen életeket akarok tönkretenni, nem pedig kovácsolni.
- Ez a megoldás? Új városokat keresel fel? Te jó ég...- Húztam a számat erősen egy látványos szemforgatásokkal az élen. - Én a te helyedben kiélvezném az öröklétet. Nem azért, de egy idő után nem unalmas folyton utazni és más városokat feldönteni míg azok akik ezt tették veled boldogan élnek amíg meg nem halnak? Azt hittem ki vagy kapcsolva, haver.- Szúrós szemmel nézem mint a füvet zabáló tehén a mezőn amint szemezget az orra előtt egy léggyel. Én nem egy kikapcsolt, feldühödött vámpírt látok itt, hanem egy picsogós tinilányt. Nem baj... kizökkentsük ebből az állapotból és teszek arról, hogy dühös legyen a famíliájára.
- Stefan hempereg Caroline-al. De vajon Elena kivel hempereg, huh? - Felvonom  a szemöldökeimet miközben kérdéssé íveltem mondatomat. E közben kiveszek egy szívószálat az önkiszolgálós pohárból ott a pulton és pusztán pótcselekvésképpen rágni kezdem. - Amíg velem és Bonbonnal voltál, mit gondolsz, Elena kibírta nélküled? - Mutatok az összerágott szívószál végével rá - Ó, hát persze! - lököm vállon nem túl erősen, nem is túl óvatosan. - Ki tudja... - Rántok vállat egy pillanatra. - Ha visszatérsz Mystic Fall's-ba, mi fog ott téged még várni. Apropó, volt egy másik Elena hasonmás... hogy is hívják? - kapom vissza a szívószálat a számba, de most már a másik végét amit még nem rágtam össze.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
●● bonbon and ric ●●
Kedvenc dal :
●● runnin ●●
●● behind blue eyes ●●
●● he's the better man ●●
●● slow down ●●
●● this is who i am ●●
●● monster ●●
Tartózkodási hely :
●● mystic falls ●●
Humor :
●● bloody ●●



A poszt írója Damon Salvatore
Elküldésének ideje Kedd Okt. 10, 2017 1:34 am
Ugrás egy másik oldalra



Kai & Damon

Turn off.

- Nem mintha lenne bármi jelentősége… - Morogtam a szavaira. Nem érdekelt, hogy mi fájt neki vagy mi sem. Nem csak azért, mert ő volt Kai Parker, aki mint tudjuk, sosem volt a szívem csücske, hanem úgy… nos, alapjáraton nem érdekelt sem ő, sem pedig más. Pláne nem mások érzései. Ha a sajátjaimat eltemetem, akkor miért foglalkoznék máséval?
- Meg se kérdezem inkább, hogy én az eseted vagyok-e. Nem akarom hallani a választ és tudod, nekem nincsenek efféle ferde hajlamaim. – Jegyeztem meg gúnyos hangnemben, grimaszolva. Örültem, hogy nem erősködött tovább az idióta közös fotózással. Darabokra is törtem volna, ha még egy selfie-t próbál lőni, esküszöm.
Az, ahogyan az öcsémről vélekedett, enyhén meglepett. Végig azon gondolkodtam, hogy most nálam próbál-e bevágódni ezzel a viselkedéssel, a véleményének fennhangon való közlésével, vagy hogy egyáltalán mit is akar. Felvontam kérdőn a szemöldököm és így hallgattam végig.
- Még van nála valami, ami az enyém. – Hanyagul vállat vontam. Na meg, még nálam is volt valami, amit vissza kellett adnom. Az a kis tasak, amit Caroline adott megőrzésre. Fogalmam sem volt, mi van benne, de valahogy éreztem, hogy nem szabad megnéznem. Egyszerűen el kellett volna dobnom, de mégsem tettem. Fontos dolgot bízott rám, és nem kellett volna, hogy ez érdekeljen, mégis visszatartott valami. Arra, miszerint kitörte a nyakát, csak egy gyors mosolyra futotta. Szerencsétlen kisöcsém mostanában folyton megjárja. Először én, aztán Kai. Fájhat a nyaka eléggé. A további szavaira elégedetten bólintottam egy aprót.
- Tudod, ennél jobb hírt nem is kaphattam volna ma. Az, hogy nem érdeklem… nagyszerű. Maradjon Mystic Fallsban és élvezze az életét, ahogyan csak akarja. Felőlem még Elenát is visszahódíthatja, legutóbb úgyis ő hozta vissza az emberségét. – Jegyeztem meg a szemeimet forgatva.
Azonban amiket ezek után mondott… valahogy nem volt ínyemre. Egy kicsit sem. Hirtelen kaptam el a nyakánál a ruhát, majd rántottam közelebb magamhoz.
- Még egy „Rómeó”zás, vagy Elenát szóbahozás és kitépem a szívét. Vagy letépem a fejed, ahogy Stefannak szokás és itt hagylak asztali dísznek. – Néztem a szemébe, majd elengedtem. – Idegesített ez a kis semmirekellő. A börtönvilágban is épp eléggé utáltuk egymást, nem tudtam, mi az oka a látogatásának. Mert… biztosan volt valamiféle célja azzal, hogy felkutatott. A szavaira gondolkodás nélkül válaszoltam.
- Nem sokáig. Keresek más várost, utazgatok. – Néztem rá kérdőn, amolyan: „miért, probléma ez?”-ként. – Mystic Fallsba pedig nem szándékozok visszamenni. Mégis miért tenném? Remek dolog, hogy végre leléphettem onnan. Bár az, hogy az öcsém kocsijával kell furikáznom magam, az annyira nem tetszik. – Sóhajtottam egy nagyobbat, majd kortyoltam az italomból.
- Kai, bármi is a célod, jobb, ha kibököd. – Fordultam felé teljesen és kérdőn tekintettem rá.

427 szó ❖hát szia, Kai 42  ❖  kredit

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 28, 2017 4:02 pm
Ugrás egy másik oldalra

damon || kai
- Nem tudom eldönteni, hogy az fáj jobban, hogy kitörölted a képet vagy az, hogy azt állítod rólam, hogy összejátszok az öcséddel. Nagy a dilemma. - Húzom a számat undorodva, kissé már-már vérig sértett arcomat is érdemes lenne takargatnom. - Bocs, de az öcséd nem az esetem.- Dobom oda a mondatot hisztizve, míg néhányat morgok az orrom alatt amikor is a telefonomat visszaveszem a markomba. Továbbra már nem is erőlködöm egy közös szelfivel, hisz előre látom, hogy miközben ellopjuk a frigyládát és az összes stoptáblát, akkor is annyi közös képünk lesz, hogy meg sem fogjuk tudni számolni! Na jó, ez azért erős túlzás, hisz lássuk be, korántsem haverkodni jöttem. Inkább csak tönkretenni néhány életet.
- De ha már az öcsédnél tartunk, hadd áruljam el, hogy mennyire idegesítő. Komolyan, miért nem a világ végére rohantál előle inkább? Még a végén itt is megtalál. - Prüszkölöm oda poénkodva, már-már megsózva az egészet valami olyan méreggel ami szinte mar a kárörvendéstől - Viccet félretéve, bizony vele is találkoztam. Élvezet volt kitörnöm a nyakát. - Önelégült, óriási vigyor feszült ki a képemre.
- Tudtad, hogy annyira nem is aggódik érted? Szegény, szegény... nem akarta elfogadni a hősi módon felajánlott segítségemet holott most itt ülhetne közöttünk. De nem kellesz neki. - Összeráncoltam a számat egy gúnyolódó hangsor keretén belül, miközben precízen becsúsztatom a telefonomat a farzsebembe. - Pedig te szeretted őt ahogy Elcsit is. Hisz nem véletlenül kapcsolt ki a Rómeó. Igazán sajnálom. - Rákönyökölök az asztalra, megtartva tenyeremben az arcomat miként őt nézem szorgosan. Bárhogyan is próbálom manipulálni az a helyzet, hogy talán az igazat mondom neki. Szegény Damon olyan kis elveszett... De én segíthetek neki, hogy ne érezzen így. Kiölhetem véglegesen belőle az érzelmeket, hogy aztán a saját famíliáját tegye tönkre. Nem is olyan rossz!
- Egyébként, meddig szándékozol itt maradni? A helyedben én visszamennék. - Javaslom csak úgy, némi rejtett szándékkal ugyanis én a helyében visszamennék és tönkretennék ott mindenkit aki ártott nekem. Jómagam azt is teszem persze, de Damon mennyire lesz okos, hogy ezt megtegye?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
●● bonbon and ric ●●
Kedvenc dal :
●● runnin ●●
●● behind blue eyes ●●
●● he's the better man ●●
●● slow down ●●
●● this is who i am ●●
●● monster ●●
Tartózkodási hely :
●● mystic falls ●●
Humor :
●● bloody ●●



A poszt írója Damon Salvatore
Elküldésének ideje Szer. Szept. 06, 2017 11:52 am
Ugrás egy másik oldalra



Kai & Damon

Turn off.

Egy bárban ücsörögni mindig jó dolog, inni meg még jobb. Sőt, az emberiségnek akkor volt jó, ha én épp kivettem néhány óra szabadságot és beültem valahova. Hisz időm nagy részét mostanság azzal töltöttem, hogy vadásztam… mindenféle áldozatra. Mindegy volt, hogy ártatlanokkal kerülök-e szembe, avagy sem. Nem számított semmi, hisz az érzelmeim nem voltak üzemképes állapotban, így nem gondoltam az esetleges következményekre sem. (Például arra, hogy valaki meggyűlölhet egy életre a tetteim miatt.) Épp felemeltem a poharam a pultról, mikor egy ismerős hang csapta meg a fülem. Nem… nem nem nem. Nem lehet. Elnéztem a szemem sarkából felé és láttam, ahogy azzal az idióta, levakarhatatlan vigyorával leül mellém. Pont mellém. Komolyan? Annyi más hely van a világon és ő pont ide akar jönni? Ez valami vicc. Még így, kikapcsolt állapotban sem tartottam jó ötletnek, hogy együtt lógjunk.
- Ja, megvagyok. – Vetettem oda végre egy válaszféleként. – Az öcsém nem bírja elfogadni, hogy nem ő irányít. – Vontam válla a szavakra és ezúttal kortyoltam néhányat a pohárból. Ekkor vette elő a telefonját.
- Hogy mit? Nem! – El is takartam unottan az arcomat, bár a fotón még pont látszódhatott… hogy mi? Az a nagy életkedv rajtam. Szusszantam egy nagyobbat, majd leraktam a poharat és úgy néztem végül rá.
- Elárulhatnád, mit keresel itt. Pont itt, ahol én vagyok. Kételkedem benne, hogy épp Chicagoban van dolgod, hacsak nem utánam kutakodtál, ami valljuk be, sehogy sem túl jó. Remélem nem az derül ki, hogy összejátszol Stefannal, mert akkor mindketten a Pokolra juttok. – Magyaráztam haragosan. Utáltam, sőt, gyűlöltem, hogy bele akartak szólni a dolgaimba. Miért nem lehetett egyszerűen békén hagyni?
Gondoltam egyet és a telefont még nem rakta el, akkor kikaptam a kezéből vagy elcsórtam előle a pultról. Ha sikerült megkaparintanom, akkor elkezdtem benne kutakodni, hogy kitörölhessem azt az ostoba szelfit. Nem volt kedvem Kaival mutatkozni sem most, sem máshol, sem a jövőben, sem a … múltban. De a múltat nem lehet megváltoztatni, mint tudjuk. A börtönvilágban viszont eleget bámultam a képét. Ha sikerült az akcióm, akkor visszalöktem elé a telefont.

333 szó ❖hát szia, Kai 42  ❖  kredit

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 02, 2017 4:23 pm
Ugrás egy másik oldalra

damon || kai
Az igazat megvallva kissé kényelmetlenné kezd válni nekem ez a lóti-futis szerep a jól megszokott magányos börtönvilág óta. Tulajdonképpen sokkalta fontosabb dolgom is akadna, hiszen ott van Jo akinek a szívével együtt ki kéne tépnem az erejét, csakhogy én élvezem, ha valami más csínyt is elkövethetek. Szegény, megtört Stefan. Utoljára néhány nappal ezelőtt láttam őt, és csúnya módon elakart engem kergetni, holott látszólag teljesen ártatlan képpel léptem be oda. Leszámítva, hogy otthonosabban viselkedtem. De a legfontosabb, hogy a látogatásommal ki is derült, hogy hol is van a mi barátunk, aki egyébként intett a nyomorúságos érzelmeinek. Nos, mi lenne akkor, ha tartanám benne a lelket, miszerint maradjon így? Esetleg bemagyarázhatnák neki mást is, ami egyébként nem egészen lenne igaz, és végül esze ágába se jutna visszakapcsolni. Huh, túlságosan is zseni vagyok (...) - Egy pohár vizet, ha kérhetem! - Jelentem ki hivalkodóan, túlságosan is hangosan, hogy a mellettem ülő vegye az adást. Persze, a csinos, szőke pultosnőre sem voltam képes nemet mondani a buja tekintetemmel, de hát persze ahogy mondják... mindent a szemnek, semmit a kéznek.
Mielőtt még a pultos kisasszony véglegesen elvenné az eszemet a dekoltázsával, inkább a mellettem ülőre nézek egy igen gonosz vigyorral megspékelve azt.
- Megvagy! - Bököm oda, miközben végignézek teljes egészén. Megállapítottam, hogy egy csöppet sem változott a mi kis kalandos börtönvilágunk óta, leszámítva, hogy most nem ül az arcán az a tipikus szórakozott pofa. Ez... azt hiszem, hogy ennél jobb már nem is lehet a helyzet. - Az öcséd elárulta, hogy elvesztél. Nos, annyira mégsem. - leveszem róla a tekintetemet, hogy mielőtt még kiakasztanám és azzal megváltozna az arca, nos, inkább megörökítem ezt a formáját, mert lehet, hogy nem sokáig lenne ilyenben részem.
- Egy szelfit? - Lököm vállba, miközben megpörgetem a szerkentyűt a két ujjam között. Egyelőre bemelegítésnek ennyi elég lesz, ugyanis halvány gőzöm sincs, hogyan kezeljek egy kikapcsolt vámpírt, főleg, ha az Damon. Maximum újra megböködöm egy karóval.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

főtéri bár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: A határokon túl :: Chicago
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Nov. 15, 2018 2:36 pm
Vas. Nov. 11, 2018 5:36 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3