Share | 

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 30, 2017 3:23 pm
Ugrás egy másik oldalra

Gratulálunk, elfogadva!
● ● üdvözlünk a diariesfrpg oldalán! ● ●

Esmond! 40  31

Annyira, de annyira kíváncsi voltam arra, hogy mit fogsz hozni... de azt hiszem, ezt már többször megénekeltem neked. Very Happy Őszintén, még el sem kezdtem gondolkozni azon, hogy bedobom a húspiacra a lánykám férjét, erre csak összejött: nem tudok mást mondani, mint hogy a sors is azt akarta, hogy te megjelenj itt. Arról már inkább nem is beszélek, hogy milyen jóképű arcot öltöttél magadra, naphosszat el tudnám nézegetni a vonásaidat. 40

De hát nem is ez a lényeg, hanem annak a tartalma és a stílusa, amit hoztál! Már ezen sorok alapján is kijelenthetem, hogy Kayla nagy bajba fog kerülni, ha meglát téged: egyszerre vagy veszélyes, önző és megrekedt, komoly és szarkasztikus, összességében egy olyan árnyék a múltból, amitől hidd el, hogy ő sem tudott megszabadulni, nem csak te tőle. Megtanulhattad volna már, hogy boszorkányokkal kezdeni nem jó ötlet... bajba keverni magad, pedig még inkább, de úgy tűnik, te már ilyen leszel. Ilyenné váltál. Mindezt olyan köntösbe bújtattad, ami miatt nem tudok mást tenni, mint ugrálni örömömben. Very Happy

Bolond lennék feltartani téged, menj, foglald le az arcod, aztán irány a játéktér. És ígérj egy kört a volt nejednek is. Wink Jó szórakozást! 31


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
⚘ on the run
Humor :
⚘ mentally unstable



A poszt írója Esmond Shaw
Elküldésének ideje Vas. Szept. 24, 2017 10:44 pm
Ugrás egy másik oldalra

Esmond Shaw
● ● nomen est omen ● ●

kor: 280

titulus: chaotic neutral

város: változó

play by: stephen amell

faj: vámpír

becenév: Esmond

foglalkozás: részmunkaidős vadász

saját


Születési hely, idő   Anglia, 1737.
Első átváltozás   Anglia, 1770.
Család   Egykoron volt családom. Feleségem és fiam. De fogalmam sem volt róla, hogy a szeretett nő egy több száz éves boszorkány, csak amikor már túl késő volt. A múltja eljött érte és a fiunk életébe került. Bizonyos értelemben... mindannyiunk életébe került. A házasságunk hamar megromlott, engem pedig a vámpírlétbe üldözött a bosszúvágyam. Bár elhagytam őt, az emlékétől sosem tudok már megszabadulni. Amikor megkértem a kezét, a varjakhoz hasonlítottam magam. Egy életre választanak párt, minden évben együtt raknak fészket, nem számít mi történik. Ez az ígéret nem változott. Egy nő sem kaphatja már meg a szívem, mert az valaki másnál van. De megtanultam szív nélkül élni. Hisz mi szüksége van rá az embernek, ha csak a bosszú hajtja?

 

El sem hinné az ember, hogy egy elővárosi otthonban ilyen szobák lelhetőek fel. A helyiség szűk, sötés, és vagy dohos, vagy nem takarították ki rendesen, amikor meghalt itt valaki. Az „üzletfelem” ízlés nélkül is szeret adni a hangulatra. Még mindig itt-ott ropogó csontokkal közelítem meg a kopott fa széket, amin helyet foglalok. A kis kerek asztal túloldalán egy nem túl megbízható boszorkány foglal helyet, de jelenleg nincs jobb lehetőségem. Meredt tekintettel figyelem az asztalka közepén elhelyezett jósgömböt. Még a sűrű tejüvegen keresztül is kivehető, hogy nem a mágiától, hanem valami olcsó lámpától fénylik, ami alatta van. Carla szereti a klasszikus dolgokat. Vagy Carlos, sosem tudni. A banya nem viseli sokáig ugyanaz az arcot. Bár nincs szándékomban beleütni az orrom, hogy kinek az arcát marja le és miért, amíg nem megy az üzleteink rovására a hóbortja.
- Ki ez a nő, akit meg akarsz találni? - Szól hozzám nyájas hangon, majd elővesz egy csokor parázsló verbénát és az asztalra helyezi egy piszkos hamutálba. Csak hogy éreztesse, itt én vagyok az, aki szívességet kér. Köszönöm Carla, ez majd  biztosan segíteni fogja a közérzetemet...
- Mit érdekel az téged? - A kezeim az asztal alatt tartom. Látszólag a lábaimon pihetntetve őket, de az ujjaim már elfehéredve mélyednek combomba. Láthatóan zavar a füstölője, de nem nyitom szóra a szám. Hetek óta vergődök. Muszáj segítséget kapnom. Itt üt ki, hogy a jó néhány emberöltőnyi vámpírévem alatt talán nem ártott volna egy kapcsolatrendszert kiépítenem. Akkor most nem kellene szívességet kérnem egy kígyótól, hogy megtaláljam a gyermekem anyját.
- A segítségem nincs ingyen. - A jósgömböt simgató hárpia bizonyára észreveszi, ahogy a szemöldököm érdekes ívvel kezdi közelíteni a homlokomat, mert minden kérdést megelőzve folytatja is. - A szívességet, amivel tartoztam, törlesztettem azzal, hogy elrejtettelek minden mágia elől. Ez a szívesség nem lesz ingyen. - El sem kezdek azon gondolkodni, hogy én mint adhatok neki, hisz az arcomat nem fogja megkapni. De a kétes tekintetéből ítélve, ő már jól tudja, mit akar. - Tedd a kezed a gömbre.
- Előbb tüntesd azt el. – Tekintetem a parázsló, száraz növényre villantom. Nem leszek a kutyája. Amikor ő jött hozzám évekkel ezelőtt, úgy kérve szívességet, hogy én nem tartoztam neki, segítettem. Legyen hát ő is gáláns. Egy becsületes vámpír? Nem, ne túlozzunk. Agresszív vagyok és erős akaratú. Inkább merész, mint bátor. Az akaratom érvényesítéséhez nem félek sem erőszakot alkalmazni, sem manipulálni. Noha nincs bennem annyi telhetetlenség és vérszomj, mint az egy magamfajtától természetes lenne, de mégis csak vámpír vagyok. Hogy kit okolok ezért? Kayla Shawt. Mindig és feltétel nélkül őt fogom.
Megvárom tehát, hogy kialudjon a parázs, ezzel csillapodjon a tüdőmet égető füst, még ha teljesen nem is szűnik meg. Hisz hol távozna az ablaktalan szobából, ahol az egyetlen fényforrás is a jósgömb és néhány sólámpa. Majd rácsúsztatom a kezem. Akkor is, ha a lényegét nem értem. Erősen tedd a kezed a képernyőre érzést kelt bennem. És bekattan a vágy, hogy letépjem az arcát. Akkor majd kershet magának újat.
- Miért nem hagysz fel a kicsinyes bosszúddal, Esmond? Hamarosan az életedbe fog kerülni. – A boszorkány hangja egészen elváltozott. A két nagy tenyerem a gömbre van simítva, az ő kezei pedig az enyémekre. Hiába húznám el, nem engedi. Így csak türelmetlenül sziszegek felé.
- Mi az, most már a jövőbe is látsz? – Mint kiderül, a jövőmbe nem, de a múltamba igen. Azt akarja, hogy az emlékeimmel fizessek. Sajátos nő. Ki tudja, milyen torz orgiákra használja fel mások emlékeit és arcait a magányos órákon. De ha ebbe kerül, hogy az utolsó megmaradtakkal is végezhessek azok közül, akiknek bármilyen módon közük volt a kisfiam halálához... Boldogan megfizetem. Mert az, hogy megtaláljam Kaylát, közvetetten ehhez vezet. Meg kell húznom magam egy időre. Az ex-nejemen kívül nem ismerek senkit, akit eléggé sakkban tarthatok ahhoz, hogy segítsen. Megint belenyúltam egy kígyófészekbe, megsérültem, és három erős boszorkány akarja a fejem. Túl sok gondot okoztam a kovennek. Soha nem kellett volna a családom közelébe jönniük.
- Amikor néhány éve megismertelek, nem hittél senkiben és senkiben, Esmond. De tudod, mit látok? – A partnerem kinyitja a mocsárszínű szemeit és egyenest rám néz. – Hogy már magadban sem hiszel.
- Mondja ezt a boszorkány az ebayes jósgömbbel? – Jellemző rám. Ha megszúrnak, én észérvek helyett visszaszúrok. De ő csak elcsitít és a múltamba nyúl. Álomszerűen pörögnek előttem az események, amiket ő is végig néz. Egy-egy tompa villanás. Ahogy a kishúgom által megismertem a nőt, aki megdobogtatta a szívemet. Majd hónapok munkáját beleölve elloptam a szívét – nem, nem úgy. Akkor még ember voltam. – A házasságunk idilli volt. Már-már nevetségesen hétköznapi, a maga emberi hibáival. Jött az első gyerek, de a második már nem, hiába szerettük volna annyira. Legalábbis én szerettem volna. Az alkoholhoz fordultam elkeseredésemben, ez okozott köztünk némi problémát, de szerettük egymást. Majd a feleségem sötét titka megmérgezett mindent. Csak a tragédia után tudtam meg, hogy mi is ő. Hogy milyen világ létezik az emberen túl. Ami megmaradt a néhai kovenjéből eljött érte, de fiunkat vitte el. Kis híján az engem is, mert őt nem tudta. A szemünk fénye halála után már nem voltak titkai előttem, elmondott mindent. A dührohamaim és bosszúvágyam rákényszerítette. De az igazság sem tántorított vissza, az sem, hogy tőlem sokkal fentebb valókon akarok bosszút állni. A házasságunk megromlott, de kitartott. Még egy évig. Kayla kérlelt, figyelmeztett, hogy engedjem el az elégtételt, mert a halálomba rohanok. Én mégis olyan ügyekbe ártottam magam tudatlan emberként, amibe nem kellett volna. Így lettem vámpír. Tudtam, hogy mágus nem lehetek, de muszáj volt valami erősebbnek lennem, mint ami voltam. De a gyerek elvesztése, a házasság megromlása és a vámpírrá válás mentálisan végleg megbillentett valamit. Van az a pont, amikor az élet túl sok és elgurul egy kerék. Végül viharosan hagytam el a feleségem, még ha hivatalosan nem is váltunk el soha.
A vetítésnek vége szakad, felteszem, a banya megkapta, amit akart. Pedig hidd el, tovább is lenne még a történet. Szóval átadok neki Kayla hajából egy keveset. Bár egykor Londonban az elválásunk véglegesnek tűnt és magam is lezártam az életem azon részét, örökké őt hibáztatva a fiunk haláláért, tudtam, hogy egyszer megszorulhat a nyakam körül a hurok. És akkor majd szükségem lehet a segítségére, de ahhoz meg kell előbb találnom valahogy. Legutóbb 1969-ben keresztezték egymást útjaink, gyermekünk halálának kétszázadik évfordulóján. Az sem volt egy kellemes csevely. De ez most nem is számít. Carla elvégzi a varázslatot és leírja a koordinátákat egy papírra, amit megkapok. Én pedig köszönetként a nyakát töröm. Sajnálom, de nem kockáztathatom, hogy kiadja a titkaim a kovennek és rám találjanak. Most különösképp nem, hogy a néhai nejemhez igyekszem.


Vissza az elejére Go down
 

Mr. Esmond Shaw

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Vámpírok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3