Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
● new orleans
Hobbi & foglalkozás :
● veterinarian
Humor :
● oh, i have!



A poszt írója Dane Halding
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 16, 2017 7:39 pm
Ugrás egy másik oldalra

Charlie & Dane
Már két napja hazajöttem New York-ból, de csak most töltöttem el két percnél többet a lakásomban. A reptérről hazaérve csak ledobtam a cuccaimat és indultam is a rendelőbe, hogy átvegyem apámtól a műszakját: nem érezte jól magát, ami mostanában elég gyakori volt, így az utazás fáradalmai és a munkára való koncentrálás mellett az aggodalom is szerves részét képezte a napomnak fél órával ezelőttig, ugyanis anyám felhívott, hogy nincs komolyabb baj, csupán apám vérnyomása rendetlenkedett kicsit: persze, hogy ideges volt, a húgom beépített rendőrként töltötte a napjait Mexikóban, apához hasonlóan én sem értettem, hogyan jutottunk el idáig, amikor két évvel ezelőtt még ügyészi karrierről álmodott a kislány, akinek nem olyan régen még én voltam az őrangyala, erre ma már simán szétrúgná a hátsó felem, ha akarná. Bíztam a húgom képességeiben és józan eszében, egyedül ez akadályozott meg abban, hogy felüljek egy repülőre és hazarángassam a drogkartellből. Mivel ezt a tennivalót kihúzhattam a listáról, úgy döntöttem, hogy az uralma alá hajtani óhajtó fáradtságot első körben nem alvással, hanem egy kiadós futással próbálom elkergetni. Hajnalban kihagytam a mozgást és éreztem a hiányát, muszáj volt némi plusz energiát magamba préselnem, mert néhány óra múlva le szerettem volna váltani a helyettes orvost a rendelőben. Roy normális pasas és mindenekelőtt remek szakember, komolyan veszi a munkát, fél éve lobbiztam azért, hogy ha csak részmunkaidőben is, de felválthassa apámat, ám az öreg hallani sem akart róla… sokkal jobban szerette volna, ha száz százalékig saját kézben marad a vállalkozás, de mintha mostanában kezdte volna érezni, hogy akármennyire sajnálatos… ő sem fog örökké élni, egyedül pedig nem bírom az állandó munkát.
Éppen indultam volna az emeletre, hogy átöltözzek a futáshoz, amikor Villám hirtelen maga mögött hagyva a kajáját az ajtóhoz szaladt és morgásba kezdett. Egyetlen pillanattal később csaholás hangzott fel a küszöb másik oldaláról, majd a csengő is megszólalt. Már a kutyaugatásból tudtam, ki a látogató és mivel nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet lenne kinyitni az ajtót, pár másodpercig még támasztottam a korlátot, mielőtt elindultam volna lenyomni a kilincset. A feljárón parkoló autóm úgyis elárulta, hogy itthon vagyok és… egyébként sem tudtam volna olyan bunkó lenni Charlotte-al, hogy nem nyitok ajtót.
- Pite? – Kérdeztem vissza nekidőlve az ajtófélfának. Amikor legutoljára láttam az erek megdagadtak a homlokán és szinte vérben forgott a szeme a volt férjével való találkozása és amiatt, mert beleszóltam az ügyükbe, ennek a haragjának pedig nem volt rest hangot adni. Nem bántam meg, hogy kirángattam az exével való eszmecseréből, akkor se, ha a dolgaiba belekotnyeleskedőnek tűntem a szemében. – Gyere be! – A nappali felé biccentettem a fejemmel, ahová Zeusz már az ajtó nyitódásával egyetemben beszaladt. Futni készültem, erre beengedtem egy nőt a házamba, aki sütivel jött. – Mi is az oka a békülésnek? Nem emlékszem, hogy összevesztünk volna. – Csak elhordott minden baromnak, amiért nem hagytam kibontakozni a járdán. Nem mondom, hogy jólesett, sőt, de… nem neheztelhettem rá amiatt, hogy felhúzta az agyát egy akkora állat, mint az exférje.

40 ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
.•° on my way
Hobbi & foglalkozás :
.•° therapist



A poszt írója Charlotte Wayne
Elküldésének ideje Csüt. Okt. 12, 2017 11:55 pm
Ugrás egy másik oldalra

A tévében sokkal egyszerűbbnek tűnik ez az egész, de komolyan.. Még a receptkönyvben is úgy van megfogalmazva, mintha a világ legelfuseráltabb háziasszonya is csak úgy képes lenne összedobni egy pitét. Ehhez képest én az imént égettem szét az egyiket néhány perc alatt, a második pedig, hogy hogy nem épp kamikazeakciót hajtott végre a sütőben. Nem mintha a sütőtudományomról lennék híres, de néha elhitetem magammal, hogy az egyszerű fogásokat még én is képes vagyok megcsinálni... Hogy nem kell megállnia a tudományomnak egy tonhalas szendvicsnél és a mirelit pizzánál. De nagyon úgy tűnik, hogy sosem fogok szoros barátságot ápolni a konyhámmal, legyen az a belvárosban vagy a régi családi házban. Teljesen mindegy.
A hátamat a pultnak támasztva gubbasztok törökülésben a földön a sütővel szemben. Biztos, ami biztos alapon futottam neki újra a kísérleti süteménynek, miután az első adagra még Zeusz is felhúzta az orrát, pedig ő nem az a finnyás fajta. Most viszont még ő is kétkedve méreget, aztán leheveredik mellém, mintha csak szolidaritást vállalna velem.
Pedig mindent olyan szépen elterveztem, magamhoz képest nem is gondoltam túl a helyzetet. Vagy legalábbis egészen eddig a pontig hittem ebben, mégis úgy tűnik, hogy egy egyszerű pite is inkább szénnéég, minthogy épen tudjam a kezeim közé kaparintani. De az is lehet, hogy nem egyedül kellett volna nekiállnom megváltani a világot, ha már egyszer olyan távol áll tőlem a gasztronómia, mint amilyen messze ide London.. Mégis nekiveselkedtem, és csak remélni tudom, hogy a jótékony forróságban a sütemény megkönyörül rajtam és ha már szép nem is, de legalább ehető lesz.
Igazából nem volt eltervezve a délutáni program, sőt csak lazítani akartam, aztán hazaérve meglepetten tapasztaltam, hogy Dane kocsija ismét a felhajtón áll. Nem beszéltem vele azóta, hogy elutazott és akkor sem a legkedvesebb szavakkal váltam el tőle. Zaklatott voltam Tony miatt, az ügyem kilátástalansága miatt és nem igazán kedvezett nekem a jelenet. Szerettem volna szépen csendben, de legfőképp gyorsan megszabadulni a férjemtől, akihez a jog még mindig hozzákötött. Szerettem volna, ha ez a hiba végleg eltűnik az életemből, de legfőképp azt, hogy itt tiszta lappal kezdhessem az életem és ne kelljen amiatt aggódni, hogy ki mit pletykál rólam. Ehhez képest mindegyik vágyam szertefoszlott már valamilyen formában. Csoda, hogy nem viselem túl jól? Dane-nel szemben viszont nem voltam igazságos, ismét sikerült megmutatnom neki milyen a legrosszabb formám, így tartozom neki egy bocsánatkéréssel és ha kíváncsi rá, egy magyarázattal is. Legkönnyebben pedig alighanem egy békeajánlattal tudok nyitni felé és mi más lenne az, ha nem egy almáspite? Valószínűleg nem olyan finom, mint az idős szomszéd nénié, amit már korábban elárult, mennyire szeret, de talán nem csapja az orromra az ajtót, ha meglát.
Amint tehát kész lett az ürügy, forró tepsivel a kesztyűs kezemben - és természetesen Zeusszal a sarkamban - összekapom a bátorságomat és megindulok a szomszéd felé. Igyekszem kellően határozott lenni, bár valószínűleg inkább vagyok most bűnbánó szemű kiskutya vagy szárnyaszegett kismadár, mint a tőlem megszokott erős és független nő. Megszokott? Igazából idejét sem tudom már mikor éreztem magam legutoljára erősnek... Függetlennek meg pláne nem egy válással a nyakamon. Csak remélni tudom, hogy hamarosan visszatérhetek a régi önmagamhoz, aki nem ugrik bele ész nélkül minden hülyeségbe, de előtte még attól tartok, hogy a szomszédi kapcsolataim is ápolásra szorulnak.
Az ajtó előtt megállva mély levegőt veszek és csengetek, majd türelemmel várok. Még elég élénken él bennem, hogy néhány héttel ezelőtt majdnem kiszakítottam az ajtót a tokjából, olyan hevesen dörömböltem, akkor sikerült helyrehozni és talán valamivel pozitívabb második benyomást kelteni, mint amilyen az első volt. Odabentről hallom, hogy a kutyája hamarabb tudomást vett rólunk, mint ő maga, és ezt Zeusz is érzi, csaholni kezd. Ezt talán kihagyhatta volna a forgatókönyvből, nem terveztem, hogy minden szomszédot felverek a péntek esti sziesztából. Az viszont teljesen biztos, hogy megteszi a hatását, és hamarosan kinyílik az ajtó.
- Békeajánlat? - szegezem neki azonnal a kérdést, mielőtt elküldhetne a fenébe, teszem hozzá telejsen jogosan. Jót akart, utólag már belátom, hogy a lehető legjózanabb döntést hozta meg helyettem, mikor nem engedte, hogy rendőrt hívjak legutóbb, én mégis kiborultam tőle és nem illettem kedves szavakkal. Most pedig az egész környéket olyan hidegnek, egész idegennek érzem. Ő volt az első, akivel normális kapcsolatom kezdett kialakulni, rendbe szeretném hozni, mielőtt ő is elhiszi rólam mindazt, ami Tony száját elhagyta. Talán még nem késő..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Csüt. Okt. 12, 2017 10:24 pm
Ugrás egy másik oldalra

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Halding lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3