Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
●● runnin ●●
●● behind blue eyes ●●
●● he's the better man ●●
●● slow down ●●
●● this is who i am ●●
●● monster ●●
Tartózkodási hely :
●● mystic falls ●●
Humor :
●● bloody ●●



A poszt írója Damon Salvatore
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 08, 2018 6:24 pm
Ugrás egy másik oldalra



Hello, Brother

turn it off

A szavaira elvigyorodtam és még bólintottam is egy nagyobbat.
- Pontosan, Stefan. Tehát ha valami ilyesmiből fog állni a kis közös programunk, esküszöm, kitöröm a nyakad és ott hagylak. – Ezt már mindenféle mosoly nélkül adtam a tudtára. Nem volt kedvem hallgatni a szentbeszédét, vagy bármi mást arra vonatkozóan, hogy ugyan már, kapcsoljam vissza az érzéseimet. Nem akartam, és ennek így is kellett maradnia. Kiléptem Glória bárjából és készen álltam az igazi szórakozásra. Kíváncsi voltam, Stefan mégis meddig bírja ki a kikapcsolt bátyja mellett, de reméltem, hogy nem rontja el túl hamar ezt az estét. Szórakozni akartam, élvezni a szabadságot és nem utolsó sorban vért inni, avagy embereket ölni. Hisz ez voltam én! Egy érzelemmentes vámpír, aki folyamatosan csak árt másoknak. Ezt látta bennem Elena, ezt látta bennem mindenki és igazuk volt. Alá akartam támasztani az összes dolgot, amit hittek rólam. És ehhez az kellett, hogy szörnyeteggé váljak. Odakint körbenéztem, el az én kicsikém felé és arrafelé indultam. Közben pedig elmosolyodtam a kérdésre.
- Ó, dehogynem. Pont ez benne a buli, Stef’. Nem akarsz máris visszahátrálni, ugye, kisöcsém? – Böktem oldalba egy halovány mosollyal, majd a kocsimhoz lépve kinyitottam. – A cím pedig… - Lediktáltam neki. Tényleg itt volt nem messze, alig néhány utcányira. És az a buli csak arra várt, hogy mi ketten odaérjünk és vérfürdőt rendezzünk. Beszálltam az autóba, majd becsaptam magam után az ajtót. Fél pillanatra elgondolkodtam, jó ötlet-e ez az egész, de végül a bennem lakozó szörnyeteg énem rábólintott, hogy ez így van jól, semmitől sem kell tartanom. Hiszen mivel tudna visszahozni Stefan? Semmivel. Aki esetlegesen képes lenne rá, azt már réges-rég nem érdeklem és nem is hiányzik már az életemből. Sőt mi több, gyűlölöm. Azaz gyűlölni akartam.
Rátapostam a gázra, kiverve mindenféle gondolatot a fejemből, majd elvezettem a helyszínig, a sok középiskolás diákhoz, akik már nagyban partiztak. Volt zene, volt pia, tánc és minden, amit csak az ember el tud képzelni. Leparkoltam valamerre, épp elcsípve Stefant, valamint azt, hogy majdnem elütött valakit. A fejemet csóváltam, magamban azon gondolkodva, miért nem nyírta ki azt a srácot. Az autóból kiszállva suhantam oda az említett fiúhoz, majd kaptam el a torkát, rántva is magamhoz.
- Egy hangot sem fogsz kiadni… - Az első áldozatom tehát ő maga lett, hisz ezek után rögtön a nyaki ütőerére tapadtam, mígnem kiszívtam belőle a vért, az életet. A teste a földre hullt, míg én egy mosollyal néztem el Stefan felé, aki vagy a kocsiból nézhetett ránk, vagy már ott állhatott mellettem.
- Egy – null ide, öcskös. Ölj meg többet, mint én… és talán nyerhetsz. – Vigyorogtam rá, miközben letöröltem a számról a vért.


427 szó ❖ bocsánat a késésért, bro 27  ❖ kredit

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :

the story of my life i take her home, i drive all night to keep her warm and time is frozen

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
▼ mystic falls ▽
Hobbi & foglalkozás :
▼ i am a super busy guy ▽
Humor :
▼ dry like the sahara ▽



A poszt írója Stefan Salvatore
Elküldésének ideje Pént. Okt. 27, 2017 5:08 pm
Ugrás egy másik oldalra

to my brother

Még szerencse, hogy nem számoltam egyszerű menettel. Túlzottan naiv lett volna tőlem, ha azt hiszem, hogy megjelenek, rámosolygok a testvéremre és minden el lesz intézve, ő megveregeti a vállam, azt mondja, hogy „minden rendben van, tesó” és hazamegyünk. Ismertem már őt annyira, hogy tudjam, a kikapcsolásait komolyan gondolja, főleg mostanában: mióta Elena belépett az életébe és ezzel Damon ha 180 fokost fordulatot nem is vett, de legalább előbukkant az igazán emberi, szerethető énje, a bátyám sem szeretett volna megszabadulni az érzéseitől. Szeretett szeretni és szeretve lenni és ezt csak az a hatalmas csalódás vehette el tőle, ami nemrégiben érte és ami miatt azt hiheti, tehetetlen. Őszintén, fogalmam sem volt, mit kezdtem volna a helyében, hogyan akartam volna elérni, hogy életem szerelme emlékezzen rám és az sem biztos, hogy nem Damon útját jártam volna, ettől függetlenül nem hagyhattam mélyebbre süllyedni a bátyámat.
- Világos, nem kérsz a segítségből, hittérítésből és szentbeszédekből. – Magam elé tartottam a kezeimet és aprót húztam a vállamon. Ha nyilvánosan nem is, de burkoltan úgyis megpróbálkozom mindegyikkel, már csak arra kellene rájönnöm, hogyan fogom beleszőni a fordított pszichológián alapuló, jelenleg még számomra is kaotikus haditervembe. Reménykedtem abban, hogy ha magával ragad a történések folyása, akkor kikristályosodik előttem az út, amin elindultam. Vagyis indultunk, a bátyámmal. Szó szerint, mivel felpattant a pulttól és elindult kifelé, kezében lóbálva a whiskysüveget. Kifizettem a fogyasztásunkat a pultoslánynak, aztán nagy léptekkel indultam Damon után. Mire kiértem a friss levegőre az üveg csörömpölés kíséretében találkozott az aszfalttal, én pedig szívem szerint sóhajtottam volna egyet. Szép esténk lesz.
- Ugye nem középiskolások bulijába megyünk? – Kinőttem abból a korszakból, sőt, igazából a nagy bulis korszakomból is. Persze, pár hete még nem ezt mondtam volna, de most már tiszta vagyok, nem borítja el az elmémet a totális önsajnálatból adódó vér és szórakozás iránti sóvárgás, ami jelenleg a bátyám mozgatórugója volt. – Mondd a címet és lehet akár verseny is. – Félmosolyt villantottam felé és bepattantam a saját kocsim ülésére. Hiányzott, azt hittem, hogy Damon első dolga lesz nekimenni egy fának csak azért, hogy engem bosszantson. Végigsimítottam a korláton és a műszerfalon, elégedett sóhajjal nyugtáztam, hogy semmi baja, viszont egy üres whiskysüveg árválkodott az anyósülés alatt, amitől rögtön megszabadultam. – Na mi lesz, bátyó? – Becsaptam az ajtót, gyújtást adtam a kocsinak és ráléptem a gázra. Egyenesen indultam el, arrafelé, amerre a helyszínt sejtettem és nem is kellett sokat menni, hogy a hatalmas hangzavar a karosszériát is átüsse. és ha nem lett volna elég a zene, a semmiből elém ugrott egy srác, éppen csak le tudtam fékezni, hogy ne csapjam el.

:mer:
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :

the story of my life i take her home, i drive all night to keep her warm and time is frozen

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
▼ mystic falls ▽
Hobbi & foglalkozás :
▼ i am a super busy guy ▽
Humor :
▼ dry like the sahara ▽



A poszt írója Stefan Salvatore
Elküldésének ideje Pént. Okt. 27, 2017 5:06 pm
Ugrás egy másik oldalra

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: A határokon túl :: Chicago
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Jan. 13, 2018 5:58 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3