Share | 

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szer. Nov. 15, 2017 10:07 am
Ugrás egy másik oldalra

Gratulálunk, elfogadva!
● ● üdvözlünk a diariesfrpg oldalán! ● ●

Kedves Wil! 40

Remélem nem bánod, hogy én ugrottam rá a testedre, de egyszerűen képtelen voltam ellenállni! Wink Nagyon-nagyon hiányzott már ide egy hozzád hasonlóan jóképű (oké, pontosan ugyanígy kinéző) férfi, aki ráadásul vámpír is... sóhajtozok itt magamban, nézd el nekem. Very Happy Azért azt meg kell említsem, hogy még meg is nehezíted a dolgomat! Egy ilyen lap elolvasása után hogy ne könyököljön az ember lánya az asztalra a nagy hüledezésben azt motyogva, hogy milyen jó, amikor valaki nem csak szép, hanem tökéletes munkát is csúsztat elénk? 40 Kíváncsi voltam, hogy Frankie keresettje milyen lesz, ha megérkezik és bár nincs jogom a nevében beszélve, szerintem megkapta, amit szeretett volna!

Azok a ehető legjobb értelemben vett régimódi vámpírok, akik a sötétben ólálkodnak, felettébb érdekesek tudnak lenni. Mit csinálnak a napfényes órákban, begubózva? Csoda, hogy éjszaka senki sem lehet biztonságban tőlük és ha kiléphetnek az utcára, akkor frusztráltak lesznek? Akár annyira, hogy egy komplett műtősosztagot lemészároljanak... aztán, mégis megcsillant benned az emberség és a szeretet fénye: felneveltél egy gyereket, akit nem lett volna kötelességed magadhoz venni és azért vetted el az emlékeit, hogy megóvd őt magadtól és a világodtól. Létezik ennél nemesebb gesztus? Aligha. Kíváncsi vagyok, mi fog történni az újratalálkozásotokkor, milyen lesz a kettőtök közötti kapcsolat és hogyan fog fejlődni a jellemetek egymás hatására. Szó, mi szó, olvasód leszek! Smile

Nem is tartalak fel tovább, menj, foglald le az arcodat és keress magadnak játszópartnereket! Jó szórakozást kívánok! 40



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Humor :
bloody



A poszt írója Wilhelm Brockast
Elküldésének ideje Vas. Nov. 05, 2017 8:43 am
Ugrás egy másik oldalra

Wilhelm Vladislav Brockast
● ●A valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan bűntelenül és büntetlenül.● ●

185

the master

jelenleg Mystic Falls

Tom Hiddleston

Vámpír

Wil

pszichiáter

a karakterem keresett-saját


Születési idő, hely   1832. június 26. Bristol

Első átváltozás   1844. december 12.
Család   Wilnek sosem volt minta családja. Az anyja ikreknek adott életet, tizennégy éves korában, aztán elvérzett a szülést követően. Az apjuk - aki jóval idősebb volt, már a húszat taposta - nevelte fel Wilt és a fivérét, Bartot. Próbált jó nevelést adni a fiúknak, megtanította őket fegyvert használni, és olvasni. Aztán, amikor mindketten abba a korba léptek, hogy dolgozhassanak a közeli bányában, az apjuk feladta az életet és átengedte magát a ráknak.
WIl és Bart négy évig éltek együtt a régi házukban, kapcsolatuk meglehetően egy oldalúnak bizonyult. Bart felnézett a fivérére, szinte már istenítette őt, de Wil nem viszonozta ezt. A szívéből hiányzott a szeretet. A testvérét okolta az anyja haláláért, és undorodott attól, hogy pontosan ugyan úgy néz ki, mint ő. Aztán meghaltak. Mind a ketten. A bánya ahol épp dolgoztak berobbant, és a sziklák összenyomták őket. Wil mégsem halt meg teljesen. Mikor felébredt s a kínzó fájdalom és éhségérzet elkezdte felemészteni a testét mellette fekvő fivére vérző homloka békességet hozott neki. Elérte Bart karját és beleharapott, addig szívta amíg jobban nem érezte magát. Túlélte, de elveszítette a testvérét. Legalábbis Wil így emlékszik rá.  

 

Az ablak párkányon könyöklök és mélyet szívok a sötétzöld Winstonba. Mire a füst kigomolyog a torkomból a tüdőm begyógyul, sosem fog elfeketedni. Több mint száz éve cigarettázom már, és még mindig élvezem. Kék szemem üvegesen mered a ház előtti fán szaglászó mókusra. Már esteledik, a nap kezd elbújni a dombok mögött, ezzel kaput nyitva az éjszaka lényeinek. Azaz nekem.
Vámpír vagyok. A sötétben élek. Nekem nem volt szerencsém a boszorkányokkal. Nincsen semmilyen ékszerem, ami megóvna a napfénytől, így jobbjára csak akkor tudok közlekedni ha éjszaka van, vagy ha borult az idő. Ezért is dolgozom itthon.

“A vér szaga felkúszik az orromba. Vasas és keserű, mégis megvadulok tőle. Akarom az összeset, ami csak van körülöttem. Hallom ahogyan lüktet a szívük. Egyre gyengébben de még ver. Pulzálnak az erek. A szemem kipattan, bevérzik. Érzem ahogyan az erek megelevenednek a bőröm alatt. Úgy lököm le a hasamról a sziklát, minthogyha egy párnát taszítanék arrább. Mellettem ott hever képmásom, még lélegzik. Homlokából vékony csík vér folyik lefele, és minden csepp fülsiketítően hangosan koppan a földön. Két kezemmel a vállába kapaszkodom, miközben közeledek hozzá. Csak meg akarom ízlelni. Kék szeme kinyílik, s egyenesen rám néz vele.
- Wil… Wilhelm… mit csinálsz? - nyögi.
- Sajnálom fivérem, egyikünknek túl kell élnie - hadarom. Belemarkolok fekete hajába és elrántom a fejét. Kellemesen fájdalmas érzés, pulzál az ínyem, ahogyan előbújnak az agyaraim. Fogaimat a nyakába mélyesztem. Puha, fiatal bőre recseg és ropog, ahogyan az agyarak átszakítják, és utat nyitnak a vérének.


Világ életemben egyedül voltam. Nem volt mellettem sem barát, sem testvér - bár az nagyrészt az én hibám -, sem egy szerető. Senkit nem merek közel engedni magamhoz, mert tudom, hogy véres vége lenne. Ismerem magam. A vér szomjam erősebb minden szeretetnél ami a szívemben él. Sokszor ráfaragtam már erre. Például ott volt az a nő. És az a kislány. Legalább egyiküket meg tudtam óvni önmagamtól. Emlékeimben még mindig él az a mosolygós arc, az az öntudatlan tekintet, amit viselt. Soha nem kérdeztem a nevét, s ha mondta is, mára elfelejtettem. Csak tettem a dolgom. Aztán megszült. Vele voltam a szülőszobában. Életem mészárlása volt az. Frankie meglett, a nővér elvitte, hogy lemosdassa, én pedig nem bírtam uralkodni az ösztöneimen. Csábított a vörös nedű. Az illata, az állaga. Császározták, én pedig eleresztettem az igazi énemet. az utolsó csepp vért kiittam szegény nőből, a többieket pedig felejtéssel súlytottam. Babonával.

"A kórház hideg. Bár magamon nem érzem, látom a saját leheletem. A vér szaga befurakodik az orromba, teljesen elemészt. A magáévá tesz. Érzem, ahogy kinőnek az agyaraim, és ahogy az erek kidudorodnak a szemem alatt. Nem tudok uralkodni. Egy csapással lököm félre a szülészorvost. Hallom ahogy roppan a gerince, mikor nekiütközik a falnak, és rávetem magam a nőre. Az anyára. A vére úgy csúszik le a torkomon, mint a legédesebb vörös bor. A fülemben tompán lüktet a szívverésének túl gyors dobbanása. Miután az utolsó csepp vér is távozik belőle, és élettel tölt meg engem, felnézek. Az ajtóban a nővér, kezében az újszülöttel, halálravált arccal, remegő végtagokkal. S mikor ránézek a gyermekre, valami történik velem."

Frankie. A lányom. Magammal kellett hoznom. Egyszerűen nem hagyhattam ott. A csodálatos kis pofija, a bőre rózsaszíne elvarázsolt. Neveltem, amíg tudtam, aztán ahogy nőtt, úgy nőtt a szomjam is iránta. A vérszomjam. El kellett engednem. El kellett felejtetnem vele mindent. De én emlékezni fogok rá, halhatatlan életem utolsó percéig.

Vissza az elejére Go down
 

Wilhelm, the vampire

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» The Originals & Vampire Diaries Frpg
» the vampire academy
» Vicious - The Secret Circle & The Vampire diaries
» Vampire-Resurrection
» The Originals & Vampire Diaries Frpg

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Vámpírok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 12:22 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3