≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪

Lesarkított megfogalmazásban: miattad váltam azzá, aki ma vagyok. Ha nem öltelek volna meg, lehet nem váltam volna vérfarkassá, később tapasztaltam volna meg, milyen, amikor lángba borul körülöttem a világ és mennyire jó érzés égni benne. A halálod baleset volt, részegek voltunk, veszekedtünk, te megcsúsztál és egy szakadékba zuhantál... hiába akartam utánad kapni, nem tudtalak megmenteni, ám azt nem hittem volna, hogy nem is volt szükséged segítségre. Hiszen túlélted.
Egy évvel a baleset után bukkantál fel először az ajtómban, miután hírt kaptál, hogy az édesanyád öngyilkos lett, mert nem tudta feldolgozni a halálodat. Addig is bűntudatom volt, de látni a szemeidben a végtelen szomorúságot és kétségbeesést újabb szintre emelte a szívfájdalmamat, muszáj volt segítenem neked. Az apád annak a falkának a tagja, amibe én is kerültem és mivel magadtól nem mertél friss vámpírként és kvázi halottként a szemei elé kerülni, engem kértél fel közvetítőnek. Nem voltál rest hangsúlyozni, hogy tartozok neked és amiért nem léptem azonnal, mert a saját ellentmondásaimmal is meg kellett küzdenem, a türelmetlenséged agresszióban nyilvánult meg: te voltál az első és utolsó vámpír, aki belém harapott. A felfokozott érzelmek és a tehetetlenség úrrá lettek rajtad, sokáig tartott lecsillapítanod magad és én annak ellenére voltam titokban végig melletted, hogy tartottam tőled. A tenni akarásom, az általad adott megváltás lehetősége sokkal erősebb volt, mint holmi tartás. Új szerepbe kerültem, vérfarkas lettem és ennek a te életed volt az ára, ezt a bűntudatot pedig ellensúlyozni akartam, ami kevésbé volt könnyebb, miután én lettem az alfa.
És szépen, lassan, te váltál a legnagyobb titkommá.
A kettőnk közötti kezdeti feszült állapot barátsággá, szeretői kapcsolattá, szövetséggé változott. A segítségemmel újra láthatod az apádat anélkül, hogy őt meglincselnék, amiért a fia vámpír és a kockáztatásomért cserébe nyitva tartod a szemed és a füled vámpírberkekben. Te vagy a besúgóm, téged kértelek meg, hogy figyelj a húgomra, amikor elkötözött a városból, meggyógyítasz a véreddel, ha szükség van rá és te vagy az egyetlen vámpír, aki átlépheti a házam küszöbét. Az évek alatt megtanultad kontrollálni magad, felépítettél egy új életet, az indulataid letisztultak és olyan vagy, mint régen: erős, karizmatikus és megnyerő személyiség, sármos, jókedvű, szellemes, őszinte, közvetlen, magabiztos és ambíciózus, ritkán veszíted el az önuralmad, hideggé és távolságtartóvá válasz, ha feldühítenek és vallod, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ennek ellenére bízom abban, hogy soha nem árulnál el. Még úgy sem, hogy Kevin a legjobb barátod, aki csupán annyit tud, hogy mi ketten ismerjük egymást. Senki még csak meg sem sejtheti a viszonyunkat, mindkettőnknek annyi lenne, ha híre menne a mi kis barátságunknak.


// Olyan usert keresek, aki rugalmas és türelmes, tehát nem bánja, ha nem tudok kétnaponta írni: egy héten belül úgyis kap választ, ezt megígérhetem. A karakterrel nyugodtan ki lehet alakítani saját kapcsolatokat, sőt, örülnék is neki, az előtörténetének nagy részét azért is bízom a megalkotóra, hogy minél több teret adjak a leendő tulajdonosnak. Bármilyen kérdésed van, nyugodtan kereshetsz 0-24ben.  
Szeretném, ha a pb maradna, de ha nagyon nem tetszik, akkor másik opcióként fel tudom ajánlani Anthony Mackie-t. A név változtatható, eddig Matt-ként hivatkoztam rá, ha nem szimpi, nyugodtan cseréld le, csak szólj, ha beregisztráltál. Nagyon várlak/várunk!