Share | 
A topik címe: How did you do that? - Darius & Jade

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 27, 2018 1:08 pm
Ugrás egy másik oldalra

Jade & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

Perceken belül talán má rtényleg mindegy lenne neki. Élni, vagy meghalni … ez itt a kérdés, igaz? Ezek csak emberek, a születésüktől fogva haldokolnak. Szar lehet, sőt, az is, tudom, mert én is voltam ilyen. Olykor, meg kell halni, hogy valami jobb jöjjön. Egyesek a túlvilágban hisznek, mások pedig tényleg oda is kerülnek.
-Vág az eszed! – grimaszoltam mosolyogva, ahogy felsóhajtva mellé léptem. Habár, könnyen lehet, hogy ő fog. Nem tudom, hogy mennyi ideig ragadtam ebben a szaros lyukban, de ha már itt kell raboskodnom, akkor nem fogok szarban és hugyban ülni. Majd ő! Az én koromban is erre tartottuk a szolgákat. Kis történelemlecke.
-Olykor meg kell halnunk, hogy élhessünk. – vontam meg a vállam. Az ő korlátolt kis agyának minden bizonyára ez még igencsak sok. Sokk, ami azt illeti. Mindjárt meghal, erre épp arról beszélek neki, hogy ez kell tennie, hogy túléljen. Könnyű belezavarodni.
-Nézzenek oda … talán mégsem vagy olyan hülye. – mosolyodtam el. Soha nem szerettem templomba járni. A szüleim persze vittek magukkal, én pedig unatkozva hallgattam már akkor is az egészet. Pedig akkoriban az emberek még ostobábbak voltak. Most pedig … én vagyok Isten gonosz tréfája. Vagy valami olyasmi.
-Halott, elsősorban. – vontam meg a vállam. Ami meghalt, nem halhat  meg többé, igaz? – Úgy … háromszáz éve, nagyjából. Hogy is hívtok … vámpírok? Tudod, vér, igéző szemek, szentelt víz és a többi szar. – vigyorogtam rá. A fene se tudja honnan az a sok hiedelem velünk kapcsolatban. Próbáltak már hagymával és kereszttel is elűzni. A keresztre végül a faszi került, a hagyma pedig a szájába. Lószart nem ér egy kereszt, ha nem akarjuk leszúrni vele a szerencsétlen delikvenst.
-Olcsóbban megúszod, mintha a méhed akarnám eladni. – vontam meg a vállam. Manapság itt Londonban mindenfélét hall az ember. Ki az az elmebeteg, aki elad egy méhet. És ki az a másik, aki meg is veszi?
-Mert fájni fog, ha én kényszerítelek rá. – pillantottam rá. – És a végén persze megöllek. Addigra már kívánni fogod a halált. Vagy … engedelmes leszel, és életben hagylak. Nem maradsz le az unokáról, az aranyeredről … teljes életed lesz. – már amennyire ezt életnek lehet nevezni. Sok választásuk azonban nincs, nekik ez maradt.
-Darius. – mutatkoztam be, egyben választ is adva a kérdésére. – Szóval, engedelmes leszel? Vagy mazochista vagy? – pillantottam rá kíváncsian, ahogy mellé léptem. Ha kényszerítenem kéne, legalább szórakozhatnék egy kicsit, míg valaki ránk nem talál.
  :hug: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Hobbi & foglalkozás :
Fotós és mikor mi



A poszt írója Jade J. Barlow
Elküldésének ideje Csüt. Okt. 11, 2018 11:32 am
Ugrás egy másik oldalra


Darius & Jamie
If I am an angel, paint me with black wings

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Akkor nem erre, nekem mindegy - húzom el a szám, nekem nem számít, és jelenleg ahogy a helyzet áll, nem is nagyon fog. Ha meghalok, már felesleges beszlni róla hogy mik a vágyai, meg amúgy is nem igazán érdekel egy idegen ember kívánságlistája. Eléggé leköt a saját nyomorom, és az hogy egyre kevésbé fáj a lábam, miután belém erőszakolta a vérét, és le kellett nyelnem, hacsak nem akartam megfulladni.
- Itt senki... - ahogy körülpillantok, azt látom, de hát egy csatornát miért takarítana bárki is. Ezzel senki nem foglalkozik. Mondjuk én sem igazán foglalkoznék vele ha nem zuhantam volna le ide, és állt volna belém félig a halál kaszája, hogy elragadjon. Nem akarok még meghalni, hiszen alig éltem még.
- Még? Jah, hát nem sokára meghalok az is egy állapot - sóhajtok fel, mert nem tudom mi történik velem éppen, ahogy a vére valamit csinál. Átmenetileg jobb, vagy méreg és már azért nem érzek semmit?
- Én nem hiszek semmiben igazság szerint. Az égi hatalmak, nem segítettek soha - rázom meg a fejem, hiszen a családom katolikus de én semmit nem tartok élhetőnek. Magamban hiszek és ha magamon nem segítek, akkor senki más nem fog, pláne nem valami képzelt figura.
- Tényleg halhatatlan? Mégis mi vagy te hogy az vagy? - kérdezem kissé szkeptikusan, de közben érzem hogy az agyam próbálja befogadni a tényt hogy az előbb egy vasat húzott ki a lábából és most úgy fest semmi baja nincsen. Nem tudom hová tenni a jelenséget még mindig, és talán idegesítőnek tűnhetek a szemében. Lassan mély lélegzetet veszek, és nekidőlök a betontömbnek.
- Egyik sem, de ha nem érdekel, akkor felesleges is - vonom meg a vállam és felszisszenek. Az hogy nem tojok be a fájdalomtól még nem jelenti azt hogy nem is fáj egy kicsit sem. Voltaképpen fájni még fáj azért.
- Szóval csak a vérem kell - konstalálom, mert lassacskán... eljut hozzám hogy miféle szörnyeteggel, egy vámpírral ragadtam le a csatornában. Lehet még szebb ez a nap? Lehet.
- Miért tennék a kedvedre, ha ilyen öntelt és elutasító vagy? Oké, meggyógyítod a lábam, de egyébként... mi okom is volna erre? - kérdezem ahogy egy pillanatra lehunyom a szemem. Kezdek belefáradni ebbe és csak fáradtnak érzem magam, mint aki lázas és aludni akarna.
- De ha már szóljak, mégis minek nevezzelek? Hé te ott? - kérdezem. Csak nem mondta ki a nevét. Vagy csak kiesett ez a momentum? Nem tudom, nem vagyok benne biztos.

[You must be registered and logged in to see this link.] × remélem tetszik × [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Vas. Júl. 29, 2018 4:53 pm
Ugrás egy másik oldalra

Jade & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

-Hát nem pont erre. – súlyoztam a dolgot, ahogy elhúztam a szám. Az emberek szeretik kicsit el … mártirkodni a halált. Nyögnek, sírnak, rimánykodnak, mindenfélét mondanak, ahelyett, hogy csak úgy … meghalnának. Nem olyan nehéz, a gyerekcsinálás után a második legkönnyebb dolog a világon. Ott csak be kell rakni valamit, itt meg csak … meg kell halni. Mi ebben olyan megterhelő?
-Szerencsédre itt nem én takarítok. – ha az én szőnyegemen vérezne el, na akkor bajban lenne. Habár, nincs szőnyegem, se lakásom, se házam. Ez mind felesleges, én amolyan … nomád életmódot folytatok, utazgatok és időnként megszállok egy-egy családnál. Csak rajtuk áll, hogy milyen állapotban hagyom őket ott, miután távoztam. Én egy barátságos fickó vagyok, amennyiben mindenki azt teszi, amit mondok és nem idegesítenek a szarjaikkal.
-Élőholt vagyok szívem, te csak … élő. Még. – teszem hozzá, ahogy végignézek rajta. Hamarosan csak halott lesz, az sem lehet olyan rossz. Nem hallottam még senkit sem panaszkodni. Ez az emberek sorsa. Élnek, majd rájuk esik valami nehéz és meghalnak. Ez a sors, azt hiszem.
-Még szép, hogy nem. – értek vele egyet, ahogy Istenről beszél. Az egy szarházi. – Te valami … anglikán szarban hiszel, nem? – vagy az ugyanaz? Fene se tudja, rohadt idegesítő lenne fejben tartani ezt a sok emberi baromságot, úgyhogy nem is igazán próbálkozom. Az én szememben vannak a kecskedugó arabok, a köcsög fehér keresztények és mindenki más. Sokkal egyszerűbb elhatárolni így őket, mint mindenféle mondvacsinált és nem létező emberekben hinni, mert az … segít a léleknek. A lélek nem létezik, ha létezne, itt volnék? Aligha.
-Én a farkammal gyógyítok. – vonom meg a vállam vigyorogva. Nincs ebben semmi ámítás. – És ellenben vele én … tényleg halhatatlan vagyok. – jó néhány csuhásra hoztam már rá ezzel a frászt. Sok papot öltem már meg, jó nézni, ahogy értetlenül állnak az igazság előtt. Ahogy szinte kézzel fogható az, hogy elhagyta őket az istenük.
-Akkor mi vagy? Farmer? Kurva? Fekvőrendőr? – találgatok vigyorogva. Remélhetőleg nem farmer, mert arra rábaszott. Itt aztán nem nagyon fog egyetlen tehenet sem megfejni. Valahogy mindig is bírtam a vidékieket. Van valami bája a sok vidéki parasztnak. Én is az voltam. – Áh, tudod mit, nem is érdekel. – legyintek aztán. – Nem tudom meddig leszünk itt, úgyhogy elmondom a feladatod. Ne halj meg, kelleni fog a véred. Menni fog? – néztem rá kíváncsian, ahogy leültem és kinyújtóztatva a lábamat elfeküdtem a földön, egy nagyobb törmelékdarabnak döntve a hátam. – Ha viszont éppen haldokolnál szólj és kaphatsz a fiatalság forrásából megint! – emeltem fel a csuklómat, ahonnan nem olyan régen még a véremet ittam, de most már láthatóan semmi baja a kezemnek.
  :hug: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Hobbi & foglalkozás :
Fotós és mikor mi



A poszt írója Jade J. Barlow
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 02, 2018 11:46 am
Ugrás egy másik oldalra


 
Darius & Jamie
If I am an angel, paint me with black wings

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Honnan tudjam, mégis mire vágytál? Lehet hogy pont erre, nem ismerlek hogy tudjam - morgok vissza a fájdalmammal küszködve, mert nem éppen jóleső érzés a halál szélán látni a túloldalt. Na jó képletesen értve de akkor is, fél lábbal a sírban vagyok, és ilyen körülmények között nem sok esélyem van a megmenekülésre pláne hogy ő is elutasító.
- Bocs hogy nem így terveztem a napom, és nem akarok itt megdögleni - szisszenek fel, hiszen tudom jól hogy milyen "szép" látvány lehetek. Én is láttam haldokló embereket és nagyon soka halottat is. Nem visel meg a látványuk és nem kapok tőlük sírógörcsöt vagy pánikrohamot, de az hogy én vagyok ilyen helyzetben sokkal tragikusabbá teszi a helyzetet.
- Igen, abba legalább rögtön meghaltam volna - nyögök fel, ahogy megmoccannék de egész testem átjárja a fájdalom.
- Más értelemben persze - sóhajtok, mert lemondtam róla hogy épkézláb választ húzzak ki belőle, de hát mit is reméltem egy effektíve idegentől, aki tök simán megúszta hogy beomlott az alagút.
Fulldoklok egy kcisit ahogy a vérző kezét tartja elém, és nem is akarom lenyelni de nem ereszt és megfulladni mégsem akarok, így hát kénytelen vagyok megtenni, de közben meg a hideg futkos a hátamon, hogy miféle szörny lehet. Ahogy elenged, köhögök egy kicsit.
- Meglepődsz, de nem... - nőies kis sértődés, de nem vagyok ribanc. Annak ellenére sem hogy szűz se vagyok már. Volt valaki aki elvette de jó eséllyel ő sem élte túl a bombázást. Felkavarodik a gyomrom ahogy kijelenti mi lehet, mert a csatorna tényleg mocskos, és patkányoktól hemzsegő.
- Meg..mentetted - ezen elrágódok egy kicsit hiszen akármit is csinált a rémületem után tényleg jobban érzem magam, és nem akar minden mozdulatomra belémnyilallni a fájdalom.
- Isten... nem hiszek benne - jelentem ki, talán meglepheti őt, mert mindenki nagyon vallásos és istenhez imádkoznak hogy védje meg őket, és mentse meg a háborútól de ez nem isteni hatalom. A háborút emberek cisnálják, és ők is fejezik be, csak közben sok milliónak meghalnak.
- Jobb jézus lennél, mint a názáreti - kuncogok vérszegényen hiszen a pia, dohány és szex nem rossz életvitel. Mármint, akit ez érdekel, de...  Én nem ezek szerint élnék. Kinyújtom a lábam, és neki támaszkodok az egyik betonlapnak, már nem érzem magam egy zombinak, de a jótól is messze állok.
- Na még csak az kellene. Utálom a templomokat, sok csicsa a semmiért - haragszom is rájuk rendesen. Felhalmoznak egy csomó pénzt és kincset, az emberiség meg lassan kihal. A papok meg híznak és dagadnak.
 
[You must be registered and logged in to see this link.] × remélem tetszik × [You must be registered and logged in to see this link.]
 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Csüt. Május 03, 2018 9:39 pm
Ugrás egy másik oldalra

Jade & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

-Miért, szerinted én arra vágytam, hogy mellettem haldokoljanak? – kérdeztem a fejemet rázva. – Rohadt idegesítő, folyton beszéltek és sírtok, ahelyett, hogy … csak úgy meghalnátok, csendben. – de ez persze túl szép lenne, hogy igaz legyen. Az ember ilyen, fél és összeszarja magát, ez … régóta így van, nem mostanában fog megváltozni. A haldokló ember nem rossz látvány, de szörnyen idegtépők tudnak lenni.
-Lehetne rosszabb is. – vonom meg a vállam. – Mondjuk, ha … átszúrta volna a tüdődet az egyik bordád, na az elég szar. Vagy, ha eltört volna a gerinced … ezekhez képest szerencsésen megúsztad. – ezt pedig nem árt értékelni, a halál kapujában. Nem, mintha segítene rajta ez, függetlenül ettől kileheli rövidesen a lelkét, de … nyugtassa a tudat, hogy sokkal jobban is szenvedhetne.
-Varázslattal. – vigyorodok el, ahogy az ujjaimmal szikrázást imitálok. Ami azt illeti, nem is állok olyan messze az igazsgától, végül is, ez az egész vámpírosdi egy rohadt átok miatt van, nem? Valamit mégiscsak köszönhetek azoknak a degenárált,  magukat Ősöknek hívó megalomán seggfejeknek. Úgy tűnhet, mintha nem bírnám őket, de semmi személyes, csak nem szeretem, ha cseszekednek velem, ők pedig … a cseszekedős fajta, ahogy hallani. – Én más értelemben élek, mint te. – adok rövid, nem egyértelmű választ. Én is voltam ilyen. Szánalmas, gyenge és mulandó. Ironikus, hogy megkellett halnom, hogy örökké élhessek. A gyengeség ellenszere a halál, a hülyeségé is lehetne, írhatnák receptre is.
-Esélyes. – vonom meg a vállam, egyetértve vele. De legyünk pozitívak, ötvenszázalék az esélye, hogy élnek a rokonai és nem szaggatták őket cafatokra a bombák. – Szóval csóró vagy …  húztam el a szám. Én is az vagyok, csak vele ellentétbe én királyként élhetek anélkül is. Ha kell pénz, elveszem, ő maximum kéreget.
-Nyeld le! Biztos sokat hallottad már …   röhögöm el magamat, miközben belé erőltetem a véremet. Próbálom életben tartani, de még ezért is nekem kell tenni … tipikus ember, meg nő.
-Tehénszar és patkányhugy keveréke. – vonom meg a lábam. Elvégre, lényegében csatorna vízben fekszik, az pedig patkányhugy, többnyire. Tehénszart pedig biztos látott, úgy néz ki, mint akinek van tehene a családi farmon.
-Megmentettem az életed! – tárom szét a kezem mosolyogva. – Isten hagyott volna meghalni … -  mutatok fel az égre… vagyis oda, ahol az ég lenne, ha nem temetett volna minket alá a törmelék. – Szerencsédre én nem bírom őt. Kiállhatatlan egy rohadék. – mondom, ahogy fejcsóválva sóhajtok fel, a lábát nézve. Ezért egy orvos nem kis összeget kér el, én megcsináltam egy kevés vérrel is.
-Hogy mi vagyok? – kérdezek vissza vigyorogva, ahogy leguggolok mellé. – Jézus, a kicseszett Jézus vagyok. Csak én létezek. – mosolyodok el az értetlenkedését látva. Hogy is érthetné meg, hogy mi vagyok én? – Meg kicsit több embert ölök meg, mint gyógyítok. Többet iszok, dohányzom, drogozok, dugok … jobb arc vagyok. – ezt viszont eddig egyetlen pap sem osztotta, hiába soroltam fel az észérveket. – Mondd csak, te is olyan … templomba biciklizős vidéki vagy? – azok a kedvenceim, hangosan kiáltozva futnak, az életükért rimánkodva, miközben megkérdőjeleznek mindent, amiben hisznek. Nincs is ennél jobb.
  :hug: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Hobbi & foglalkozás :
Fotós és mikor mi



A poszt írója Jade J. Barlow
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 10, 2018 9:56 pm
Ugrás egy másik oldalra


 
Darius & Jamie
If I am an angel, paint me with black wings

[You must be registered and logged in to see this image.]
Keservesen zakatol az agyam ahogy próbálom felmérni, hogy mennyire rossz a helyzet, és mennyi mindenem sérült meg, de egyenlőre a lábam a legrosszabb meg talán bordán de nem tudom józanul megítélni, az egész testem egy merő fájdalom, és vörös hullámokban önt el a kín, de nem akarom sajnáltatni magam, inkább odahúzódóm könnyek közepette az egyik nagyobb szikladarabhoz, és nekidőlve meg tudom nézni a lábam is. Eléggé ronda.
- Ez igazán... hízelgő. Bár remélem nem tart sokáig, nem ez volt minden vágyam itt meghalni egy idegennel... - sóhajtok fel, ahogy a kézfejemmel letörlöm a nedves arcom, nem tudok vele mit csinálni, pedig utálok sírni, és nem is akarok de ez a fájdalom egyszerűen túlságosan erős. Sosem éreztem még ilyet.
- Igazán szép kilátások - nyögök fel, nem akarok meghalni! Nem itt, nem így! Én még nem is éltem, ez olyan igazságtalan! Zakatolnak a gondolataim ahogy közelebb lép és felnézek rá.
- Nem jobb, de legalább vége lesz ha már ennyire jelentéktelen. Nem tudtam megvalósítani az álmaim - válaszolok ahogy magam elé pillantok, és minden pillanatban várom a homályos sötétet, hiszen elvileg már nincs sok hátra.
- Egy halottat nem, de miért mondod ezt? Te is élsz, és nem is értem hogy úsztad meg ép bőrrel... mázlista - válaszolok, ahogy végigpillanok rajta. Más esetben biztos érdekelne hogy szőke, meg kék szemű és jó teste van, de egysszerűen nem jutok el odáig, és egyébként sem szokásom nyálzani az ilyen típusú férfiakra. Nekem fekete hajúak az eseteim.
- Nem sok mindenem van, és szerintem már családom sincs - sóhajtok fel, ahogy eszembe jutnak. Nem tudom elérték-e a biztonságos helyet, de nem fűzök hozzá sok reményt. Mindegy, nem sokára én is követem őket, és majd találkozunk, nos... odaát, akármi is legyen ott.
- Mihez? - nézek rá ahogy felkiáltok, mert megpaskolja a lábam. Könnyek szöknek a szemembe ez rohadtul fáj! Vörösben látok és szédülök egy kicsit, így mikor mellém lép, és valamit elém tart elsőre nem is realizálom mi az. Aztán rájövök.
- Mi van?! Ne, én ezt nmmmm - akad el a mondanivalóm, ahogy erőszakkal tartja a számhoz vérző kezét, és kétségbeesek. Miféle otromba tréfa ez?! Így akar megölni? Előtte még kannibál is legyek hogy egy élő ember vérét iszom?! Ellökném de... nem tudom, annyival erősebb és nyelek párat hogy ne fulladjak meg. Levegő után kapok ahogy elenged és őszinte félelemmel a szemeimben nézek rá, hogy mégis miféle lény ez.
- Mégis milyen ízem lenne?! Kannibál vagy, vagy mi?! - fakadok ki, és megmoccan a lábam! A sérült lábam! Mi a... csökkent a fájdalom? Mi a jó ég folyik itt?
- Mit... mit tettél velem? - pislogok rá és reccsen egyet mire felnyögök, de valahogy... természetesebben áll mint eddig, és nem is hasogat éktelen lüktetéssel.
- Mégis mi vagy te...? - kérdezem halkan, ahogy összehúzom magam amennyire tudom. Milyen szörnyeteggel kerültem össze?
 
[You must be registered and logged in to see this link.] × remélem tetszik × [You must be registered and logged in to see this link.]
 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 09, 2018 7:58 pm
Ugrás egy másik oldalra

Jade & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nincs egyedül … szegény pára, ha az itt lévő valóban életben lévő személyeket nézzük, akkor egyedül van. Én ugyanis halott vagyok, egy nagyon élő és eleven halott. Remekül példázza a helyzetünket, hogy még így is sokkal jobban nézek ki. A halál van, akikkel jót tesz, nekem kifejezetten jól áll, míg neki … elég szarul áll az élet.
-Láttam kettévágott embert, aki jobb állapotban volt. – bólintottam, ahogy a lába felé pillantottam. – De ne aggódj, úgy is mindjárt meghalsz! – vonom meg a vállam. A sokktól talán még alig érez fájdalmat, ha szerencséje van, akkor még azelőtt elvérzik és meghal, hogy a sokkhatás elmúlna. Nekem bezzeg nem volt ekkora szerencsém, mikor meghaltam.
-A jelentéktelen életed végén mennyivel jobb? – pillantok rá őszinte kíváncsisággal. Így legalább gyorsan meghal, jobb halál, mint mondjuk … ötven év múlva, maga alá szarva, nem? Emberek, gyengék, mulandók, azt hiszik, hogy az életük valami magától értetődő csoda, amit bonyolult dolog lenne elvenni. Az igazság az, hogy nincs is egyszerűbb dolog annál, mint ölni. Nem kell hozzá diploma, elég egyszerű.
-Egy halottat nem ölhetsz meg újra. – vonom meg a vállamat. – Az egyik nagy előnye annak, ha meghalsz. Ellenben te … aligha éled meg a holnapot. Mázlista … -  csóválom meg a fejemet. Nem, mintha itt akarnék meghalni, de a hideg is kiráz attól a gondolattól, hogy ebbe a lyukba szorulva éljek még kitudja meddig. Ismerve az angolokat, előbb fognak kipusztulni, minthogy itt rám találjon valaki. Nem az éhségbe, hanem az unalomba fogok belehalni.
- Pénzben, mondjuk. Vagy …tehénben, amid van. – vonom meg a vállam. Első ránézésre úgy néz ki, mint valami parasztlány. Ebben persze nincs semmi rossz, én is paraszt voltam és … most is az vagyok, ha megkérdeznek valakit. De halott parasztként meglehetősen jobb, mint élőként.
- Helyes, ez a megfelelő hozzáállás! – mosolyodom el, ahogy megpaskolom a sérült lábát, majd felegyenesedtem és mellé léptem. – Gyerünk, igyál! – a csuklómba harapva téptem ki a karomból annyit, hogy az elkezdjen vérezni, majd a szájához tarottam. Ha nem akar magától inni, akkor rákényszerítem. – Ajánlom, hogy jó ízed legyen …   morogtam, ahogy elvettem a szájától a csuklóm, majd látva, hogy az okozott seb már begyógyult, az ingembe töröltem a véremet. – Nézzenek oda … kezd megint egy lábra hasonlítani az az izé. – mosolyodtam el, ahogy a lába felé böktem, ami még éppen csak lógott a testéről, de elkezdett valami lábra emlékeztető formát felvenni ismét.
  :hug: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Hobbi & foglalkozás :
Fotós és mikor mi



A poszt írója Jade J. Barlow
Elküldésének ideje Kedd Feb. 27, 2018 6:01 pm
Ugrás egy másik oldalra


 
Darius & Jamie
If I am an angel, paint me with black wings

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elegem van ebből a háborúzásból, a bombázásból és mindenből amibe meghalhatok. Nem ezért születtem meg, hogy egy másik nép végül elpusztítson, akkor mi értelme lenne a létemnek? Nem hiszem hogy bárkit is érdekelnék, de ne egy irodahelységben döntsenek arról, hogy hány ember halhat meg, és hány élhet. Ki van jó helyen, és ki nincs. A jelek szerint, én most a lehető legrosszabb helyen vagyok, mert nem kerüli el a várost a szerencsétlenség, és látom az embereket futni, hiszen magam is köztük futok egy óvó hely felé, ahol talán átvészelhetjük ezt az időszakot, de végül nem jutok el oda, mert beszakad a talaj, és lezuhanok.
Mint kiderül, ezt nem egyedül tettem, hanem a szőke férfi is így járt, akit láttam az utcán.
- Akkor élsz, legalább nem vagyok egyedül - sóhajtok fel, és felnézve állapítom meg hogy eléggé rosszul jártunk és nem tudom hogy fogunk innen kijutni, már ha kijutunk. Bár azt mondják legyünk optimisták, de most mit reméljek? Hogy kijutok, vagy hogy meghalok?
- Annyira szarul néz ki? Hát ez remek - csüggedek el, ahogy közelebb jön, és olyan furcsa érzésem támad vele kapcsolatban. Valami nem... egész, de fogalmam sincs mi. Ha egy pszichopatával lettem összezárva még így véletlenül is, hát ez... egészen csodálatos lesz.
- De nem most akarok! Nem...így. Egy ostoba háború jelentéktelen veszteségeként - keseredek el, és összeszorítom a szám, ahogy megmozdulok hogy lássam a lábaim. Az egyik mozog, az jó. Fáj, de legalább nem holtsúly.
- Nála mindenképp. Bár te egész könnyen megúsztad, Szőke - pillantok rá kék szemeim szinte vádaskodva nézik. Hogy tudott felállni, holott láttam hogy beleállt valami? Vagy csak rá volt esve? Nem tudom, de mindenesetre eléggé zavaró a társasága, mintha ő nem aggódna kicsit sem a helyzetünk miatt.
- Hogy hogy mennyit? Természetesen szeretnék élni, de ahhoz előbb ki kéne jutnunk innen - sóhajtok fel, ahogy pillantásom rá esik.
- Nem akarom elveszteni a lábam, ha tudsz valamit amivel megmented kérlek, ne tartsd magadba - szólalok meg végül, hiszen nem akarok nyomorék lenni. Pont azért mert... amit ő is elmond. Szerencsétlen élet az, nem is élet igazán, hogy mindenki szánakozva tekint rám, és talán adakozik valamit. Nem, így nem akarok élni, akkor inkább meghalok. Felszegem a fejem, és a határozottságom sokkal jobb lenne ha nem festene könnyeket az arcomra a fájdalom.
- Nem akarok nyomorék lenni, akkor inkább meghalok - ez biztos. Biccentek egyet, hiszen magam is így gondolom, hiszen a nyomorékok többsége belefásul az életbe és a veszteségein keseregve csúszik mélyebbre és mélyebbre. Nem akarok egy lenni közülük.
 
[You must be registered and logged in to see this link.] × remélem tetszik × [You must be registered and logged in to see this link.]
 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 30, 2017 8:17 pm
Ugrás egy másik oldalra

Jade & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

Gondolhattam volna, hogy nem éppen ilyenkor a legjobb kirándulni a briteknél. Azonban arra a tököm se gondolt, hogy nem sokkal a megérkezésem után lényegében ostrom alá vesznek egy egész rohadt szigetet. Elég sok mindent képes vagyok túlélni, azonban egy a fejemre dobott bombával nem tennék próbát … tegyen inkább mindenki más, rajtam kívül.
-Élek. Még nélkül. – javítom ki. Ellenben vele, engem a szélfújás nem tud már megölni. Ellenben egy bomba és a beszakadó föld már igencsak pofás próbálkozás, de … nem járt sikerrel. Lassan listát vezethetnék arról, hogy hányféle módon nem sikerült meghalnom. – De már rég meghaltam. – ezt aligha érti, és …ami azt illeti, nem is kell értenie. Őszintén szólva, nem igazán érdekel, hogy mit akar és mit tud felfogni abból, amit mondok. Jó eséllyel ő itt fog megpusztulni, oly mindegy akkor, hogy mi lesz már vele, nem igaz?
-Jó meglátás. – bólintok, ahogy a lába felé nézek, megkerülve a törmelék kupacot, ami ráomlott. – Jobb is, hogy nem látod, még abba halnál bele. – vontam meg a vállamat, nem fejezve ki túl sok … együttérzést. Nem vagyok különösebben érzelgős fajta, az empatikusabb oldalam pedig elhagytam valahol az évszázadok alatt. Halhatatlan vagyok, az ember ilyenkor rájön arra, hogy másokkal foglalkozni olyan, mint széllel szemben hugyozni. Lehet, de nem vezet túl sok jóra.
-Meghalni így is, úgy is megfogsz. – feleltem egyszerűen. Az emberek féltik az életüket, de valójában … nem számít egy kicsit sem az, hogy mikor és hol éri őket az. Az egyetlen dolog, ami számít, hogy mi jön után. – Szerencsésebb vagy, mint … mondjuk ő ott, melletted. – böktem a fejétől nem messze lévő leszakadt láb felé, ami a csatorna vizében úszkált. Akárkié is az a láb, van egy olyan érzésem, hogy többé nem veszi sok hasznát már.
-Helyes. Gyűlölöm a siránkozást. – szó szerint ölni tudok miatta. Soha nem a végtelen türelmemről voltam híres, ez pedig a halhatatlansággal nem változott meg, épp ellenkezőleg.
-Nem érdekel. – rázom meg a fejemet, amikor a nevét említi. Ha Jade akar lenni, legyen Jade. – Szóval … mennyit ér meg neked az, hogy élj, hm? – pillantottam rá kérdőn, ahogy leguggoltam mellé. A lábam még mindig vérzett, de a fájdalom már közel sem volt elég intenzív, hogy akadályozzon a mozgásban. – Ahogy elnézem, lassan kifutsz az időből.   mosolyodtam el, ahogy megnyomtam a törmeléket felülről, ami alá a lába szorult. Ha ez így folytatódik, a lába már szinte biztosan nem fog futni sehova se. – A nyomorékokat senki nem szereti … csak a baj van velük. Vehetsz divatos falábat is mondjuk … de nem úgy nézel ki, mint aki megtehetné. – ha megtehetné, akkor egy bunkerben lett volna, nem pedig az utcán, mikor bombákat dobálnak. A tehetősebbek már rég elbújtak, a szegények pedig futnak, mint patkány a tűz elől. – A csóró nyomorékok a legrosszabbak … - azokkal kistúlzással az anyjuk se foglalkozik. Ha valóban itt ragadtam kitudja imlyen hosszú időre, a kiszáradástól megvéd az is, ha életben van. A lába ehhez nem kell, jelenethet problémát, de … van még egy lába, nem igaz?
  :hug: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Hobbi & foglalkozás :
Fotós és mikor mi



A poszt írója Jade J. Barlow
Elküldésének ideje Kedd Dec. 19, 2017 10:40 pm
Ugrás egy másik oldalra


 
Darius & Jamie
If I am an angel, paint me with black wings

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ez a nap már nem lehet rosszabb ugye? Egyetlen mondattal üzennék a sorsnak. Bzd meg! Ahogy beszakad alattam a csatorna ls lezuhanok, egy két percig azt sem tudom merre vagyok, ki vagyok és miért vagyok még mindig életben. Jobb esetben a törmeléknek agyon kellett volna nyomnia, de úgy tűnik még meghalni se tudok rendesen, és nyöszörögve, sziszegve és könnyezve próbálom betájolni hogy mim van egyben és mim nincs. Az egész testemen végigcikázó fájdalom azonban arra késztet hogy inkább ne moccanjak meg egy ideig.
Inkább az idegenre figyelek, hogy él-e még vagy egy hamarosan oszlani készülő hullával kell a nyomorúságos helyzetemen osztoznom, de szerencsére megmoccan és meg is szólal. Hálaajó...
- Még élsz, szóval nem tévedek. Hacsak nem hallucinálom hogy élsz a fájdalomtól - nyögök fel ahogy megint megpróbálok felemelkedni, és végül nagy nehezen sikerül is, de fárasztó a manőver maga is. A kérdésére biccentek.
- Megvan, de esküdni mernék rá hogy eltörött, legalábbis az egyik biztosan, a másik... az mozog legalább - foglalom össze a helyzetet ahogy tőlem kitelik, és közben meg is mozgatom. Igen, határzottan mozog. Ez jó.
- Mázlista? Ez relatív fogalom, mert jól éppenséggel nem vagyok, és még meghalhatok csak nem a törmelékektől- sóhajtok fel, és hátrasimítom a vállig érő hajam az arcomból.
- Nem mondod? Úgyis érzem magam. Igazából minden fáj, de nem panaszkodom, mert még élek - fújom ki a levegőt. Végigmérem, és valami furcsa. Nem kéne sántítania? Jobban? Vagy véreznie? Nem tudom.
- Jade vagyok amúgy - teszem hozzá, mert mégsem lenne jó ha hé te ott-nak nevezne, és elég rövid a nevem ahhoz hogy megjegyezze.
 
[You must be registered and logged in to see this link.] × remélem tetszik × [You must be registered and logged in to see this link.]
 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 07, 2017 9:05 pm
Ugrás egy másik oldalra

Jade & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

Szerettem régen a háborúkat. Mikor még tökösek voltak az emberek és szemtől szemben ölték meg egymást. Ma már … ez is más. Bombákat dobálnak és pisztolyokkal lövöldöznek. Nincs már ebben semmi szórakoztató, és bár a fegyvereikkel nem ártanak nekem, egy rohadt bombát kétlem, hogy túlélnék, és nem vagyok túl kísérletezgetős kedvemben, úgyhogy … inkább keresnék valami biztosabb menedéket. Ehhez persze el kell gáncsolnom néhány szintén menekülő embert, de nem különösebben érdekel egyik sem. Ezek csak angolok … így is elég sok van belőlük, de belőlem nincs másik. Így állunk prioritás terén.
Ennek ellenére mégis egy rohadt gödörben térek magamhoz … csatornában, tökmindegy, a lényeg az, hogy elég gyorsan helyet változtattam, köszönhetően a bombának, ami feltépte a földet alattam. A levegőben szálló portól felköhögöm a vérem, amit ki is köpök, miközben kissé nehezen, de megemelem a rám eső kődarabot, hogy kiszabadítsam az altestemet. Az első szavakra még nem, csak az utánuk lévőkre kapom oldalra a fejemet, érzékelve, hogy … van társaságom.
-Technikailag … tévedsz. – felelek a szavaira, miközben a lábamon átfúródott fémdarabot húztam ki egy erős rántással, majd dobtam félre. – Picsába! – csattantam fel. Halhatatlan vagyok, de fájdalmat még ugyanúgy érzek. Rendbe jön egész hamar, de … nem vagyok ez mazochista típus, legalábbis nem így.
-A lábad meg van még? – a kezeit láttam, a lábait nem. A vérem csodákra képes, de … testrészeket nem növeszt vissza. Ha pedig sokáig kell itt raboskodnom, kénytelen leszek táplálkozni valahogy. Tekintve, hogy több tonna törmelék alá kerültünk, kétlem, hogy olyan közel lenne a kiút, mint szeretném. – Mázlista vagy. Darabokra kellett volna robbannod, hogy aztán a törmelék agyonnyomjon. – csak egy ember, azokat egy kisebb szél is képes megölni. Ő nem, de … egy páran a körülöttünk lévőből szinte biztosan darabokra hullottak a robbanás következtében. Nem lepne meg, ha lenne körülöttünk is néhány végtag, végszükség esetére. – Na persze … még agyonnyomhat. – vontam meg a vállamat, mikor feltápászkodtam, próbálva ráállni a lábamra, amiből nemrég kihúztam a fémdarabot. Még mindig nem teljesen gyógyult meg, de elviselhető. – Elég szarul nézel ki. – mondtam, ahogy végig mértem. A lába nem épp … természetes pózban van, hacsak nem gumiból van, amit erősen kétlek, azt mondanám, hogy még így is szerencsésen járt. Na persze, az emberek esetében még ott van az is, ami belül van.
  :hug: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Hobbi & foglalkozás :
Fotós és mikor mi



A poszt írója Jade J. Barlow
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 30, 2017 9:55 pm
Ugrás egy másik oldalra


 
Darius & Jamie
If I am an angel, paint me with black wings

[You must be registered and logged in to see this image.]
Későre jár, esti vagy már inkább éjszakába fordul az óra ahogy átszaladok a szűk kis utcán, mert megint bombázás tört ki, és a menedékhelyre akarok jutni ahol mindenki más is van ilyenkor. Az utcán többen is szaladnak, gyanítom hasonló célokkal mint én, de a terep már nem túl akadálymentes. Az ágyúzás nyomait megszenvedte már a város, és minden lakója is. Számtalan holttestet láttam, és haldoklót is, akiért még nem jött el a vég, de... akkor inkább haljak meg gyorsan, csak ne szenvedjek! Nem akarom hogy a haláltusám ilyen végtelen hosszúnak tűnjön, és nem akarom hogy az ellenséges katonák ott nevessenek felettem, miközben... Áh, erre még gondolni se akarok.
Felrobajlik megint a föld, és hasra vágódok. Ez van ha az ember a háta mögé néz, és nem az orra elé. Feltápászkodok, és sajgó térdemre és könyökömre ügyet sem vetve kocogok tovább, mert már nincs messze. Csak még egy kicsit, még egy kicsit!
Egy szőke férfit pillantok meg, láthatóan ő is arra felé igyekszik, de nem tulajdonítok neki jelentőséget, sokan mentenénk magunkat ha lehetne. A robajlás egészen közeli, alig kerül el a becsapódás, és ahogy feltöri a földet, előrezuhanok, és csak zuhanok.
Végtelennek tűnik, mire földet érek, pedig biztosan csak pár másodperc lehetett de ahogy fel akarnék kelni éles fájdalom nyilall belém, és kínlódva kiáltok fel hogy nem sikerül. A tagjaim nem engedelmeskednek nekem. Végül egy kis idő után sikerül realizálni a helyzetet hogy egy beomlott csatornába kerültem és alighanem eltört a lábam az esésben és a mellkasomba nyilalló érzésből ítélve, bent sincs minden rendben. Nagy nehezen fordulok oldalra, és észreveszem azt a férfit is, aki tőlem nem messze haladt. Felköhögök, és köpködök egy adat port, meg törmeléket de szerencsére a fogaim nem törtek ki, és a nyelvemre se haraptam, ami legalább enyhe öröm, ebben a nem túl rózsás helyzetben.
- Hé! Életben vagy még? - krákogom neki, mert egyenlőre nem látszik mozdulni és nem látom hogy lélegzik-e. A fájdalom könnyei útban vannak, így szóra szeretném bírni, amíg kicsit össze szedem magam. Szerencsétlen fordulat ez. Megmoccan, határozottan moccan!
- Hála az égnek, legalább nem egy hullával vagyok összezárva - sóhajtok fel kissé megkönnyebbülten, és megpróbálok felülni, hogy valami kiút után nézhessek. Mert annak lennie kell valahol, ugye? Mindig van. Nem lehet hogy itt ragadtam egy kvázi idegennel...

 
[You must be registered and logged in to see this link.] ×[You must be registered and logged in to see this link.]
 
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

How did you do that? - Darius & Jade

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Jade Electronics
» Steal [Jade vs A Sárkány]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Múlt
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Nov. 15, 2018 2:36 pm
Vas. Nov. 11, 2018 5:36 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3