Elég fiatalnak tűnt ahhoz, hogy megkeserítse az életét tanárként természetesen ez az ő döntése. Én megmaradok a helyi kedves srác aki úgy tesz, mintha nem tudna semmiről ami itt zajlik. De így a legjobb. Legalább valamennyire lehet normális életem.
- Akkor üdvözlöm itt Mr. Lanter. - Mondtam illedelmesen. - Azért remélni tudom, hogy az ön pályafutása sokkal hosszabb ideig fog tartani és kevésbé lesz ilyen... Hogy is mondjam. Rossz vége. - Nem gondoltam volna, hogy valaki még elfoglalja ezt az állást. Főleg olyan aki tudja, hogy mik is történtek itt. Bár ebben a városban már nincs olyan dolog ami ne lenne furcsa. Bár inkább ha már valami nem furcsa az itt a feltűnő.
- Igen, persze. - Húztam egy mosolyra a számat. Nem kívántam letegezni habár nem sokkal lehetett idősebb, mint én. De mégis csak egy tanár. Úgy éreztem, hogy így helyes.

Illedelmes srácnak tűnt először. Az első benyomás tökéletes! Remélem, hogy így is marad, nem szeretem utálni a tanítványaimat. Persze szavakkal soha nem mondhatom el a véleményemet, de csak meglátszik az ilyesmi.
- Nos, üdvözlöm Matt! - álltam fel, hogy illedelmesen odasétáljak elé. A tanári illem. Valakiből gyökerestül hiányzik.
- A nevem Timothy Lanter. És igen, új tanár. De jobb szeretnék a barátotok lenni, mintsem valami ellenség, mikor beléptek ide. - mosolyodtam el, hogy oldjam az esetleges feszültségeket. - Történelmet fogok tanítani a gimnáziumban. Az előző tanárokról... hát, semmi jó hír nem kering. Az egyik, bizonyos Tanner tanárúr állattámadás áldozata lett. Az előzőt pedig, ha jól emlékszem, Mr Saltzman, nemi erőszak vádjával kirúgták. - sóhajtottam. Nem az volt a dolgom, hogy véleményt alkossak ezekről.
- De úgy vélem, fiatalkorom miatt mi is jól megleszünk. - vigyorodtam el.

Beléptem az ajtón, majd be is mutatkoztam. - Matt Donovan vagyok. Önben kit is tisztelhetek? Esetleg egy új tanárt? - Kérdeztem teljes kedvességgel.
Nem igazán van jó híre azt hiszem itt a tanári állásoknak ezért furcsa új arcokat látni a tanári karban. De neki is biztos meg van a saját oka. Mint egykor Alaricnak. Előbb utóbb az ő kis titka is kiderül. Azt hiszem.

Éppen az egyik szakkönyvet helyeztem az egyik tanári polcra, mikor kopogás ütötte meg a fülemet. Máris egy... kicsoda is? Kétlem, hogy egy diák csak úgy pépecolna itt. Nekik elég az a napi néhány óra.
- Tessék! Jöjjön be! - szólaltam meg nyugodt hangon, megköszörülve a torkomat. Eszem ágában sem volt felfedni titkaimat. Még... persze nem ártana, ha jönne valaki, aki tud nekem segíteni a céljaim elérésében.

(Donovan ház - Szoba)

A folyósokon sétálva az egyik tanterem mellett haladtam el amikor észrevettem egy új arcot. Hmm, talán egy új tanár? Ha így van akkor azt hiszem kötelességem üdvözölni. Meg hát amilyen furcsaságok vannak errefelé már kicsit a kíváncsiság is űzött.
Visszamentem a tanteremhez, majd bekopogtam az ajtaján.

Amikor az iskola falain belül sétáltam, mindig eszembe jutott egy mondat: Üljön le, ez egyes!
A hátam borsódzott minden naptól. Pedig nem voltam hülyegyerek. Sőt! Ha az lettem volna, soha nem döntök a tanári pálya mellett. Történelem tanár... kiemelkedő szerepe van állítólag ebben az iskolában. És állítólag el van átkozva ez a poszt itt.
Leültem az asztalhoz. Délutánra járt, mégis most érkeztem, hogy berendezkedhessek. Kedves munkatársak, enyhén hangos diákok... már csak az osztályomat kellene megismernem.

Tanterem