Share | 

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Today at 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Elias && Harley

Apró kis hülyeségnek az lett a vége, hogy lassan a zokogás szélén állok. Borzalmasan rosszul éreztem magamat, mert én a lelkem mélyén nagyon jót szerettem volna, bár tény, nagyon rosszul kezdtem el mondani a szándékomat bevezetésként. De akárhogy is álltam volna neki, ugyanúgy nemleges választ kaptam volna és talán ugyanitt kötöttünk volna ki. Lássuk be, közöttünk nem nehezen pattan el a húr, viszonylag nagyon hamar kerülünk olyan konfliktusba ahol nem győzzük makacsan a szavakkal megszúrni egymást. Nem akartam vele így beszélni, de nagyon valamiért a mellkasomban egy hely elkezdett széthasadni, amikor azt mondta, hogy húzzak el. A félreértés egy nagyon ördögi jelenség.
Az ablakkal szemben állok meg, Eliasnak pedig háttal. Kénytelen voltam eljönni onnét és elfordulni, mert úgy éreztem, hogy hatalmas nagy teher rakódik rám minden egyes másodpercben. Nem akartam, hogy gyengének lásson miszerint sírni lát, illetve nem akartam dühömben kárt okozni bármiben is. Őt nem bántanám, bármennyire is elképzeltem, hogy milyen lenne, ha mégis. Ahhoz túlságosan gyenge vagyok, de nem az erőmet tekintve. Én nem ártottam neki az óta, amikor legelőször találkoztunk és nem is fogok neki fizikai fájdalmat okozni. Fogy az erőm, de megtehetném.
Alsó ajkamba harapok, mert egyszerűen beleremegtek az ajkaim a közelgő zokogásba. Nagyon sok teher rakódik rám, de nem érzem magam ettől még gyengének. Az Isten szerelmére, én haldoklom! Már önmagában ezt a tudatot képtelen vagyok feldolgozni.
Érzem, hogy gyengéd érintés nehezedik a vállamra, akkor pedig hirtelen úgy érzem, hogy azonnal megnyugszom. Beleremegtem, de jólesően és nem az idegtől. Időközben felé fordulok, és csak csendben, hatalmas íriszekkel hallgatom végig mindazt amit mond. Egy szót sem szólok közbe, talán még levegőt is alig vettem. Csak a szemeim csillogtak a bennragadó könnyektől és minden erőmön azon voltam, hogy vissza is fogjam őket. Mégis jól esnek azok a mondatok, amit mond. Szinte már fájdalmasan hatalmasakat dobogott a szívem a mellkasomban, mert elhinni sem tudtam azt, amit mondott. Talán félreértettem, de azt hittem, hogy nagyon ideges azért amiért mellettem aludt. A mostani véleménye szerint ez nem így volt, bár ha ezt nem mondja el, akkor végig abban a tudatban maradtam volna, hogy konkrétan rühell engem a szexen kívül. Tudom, hogy többre nem kellek és nem is akarnám, de nagyon rosszul esett volna, ha mindvégig semmibe vesz. Én nem örömlány vagyok, akinek minden mindegy, hanem egy átlagos nő a többi közül. Az átlagos túlzás, de vannak érzéseim, pláne nő létemre. Engem világ életemben semmibe vettek. Viszont, így utólag meg is érdemlem, hogy így legyen.
- Én nem akartalak téged megbántani és arra sem gondoltam, hogy félreérted azt, amit mondok. Nem keresnék rajtad kívül mást, hisz mi értelme lenne? - Kérdezem kínos mosollyal az arcomon, halomnyi bánattal összeszőve. - Egyre kevesebb idővallumot tudhatok magaménak. Mégis mit kezdjek valaki mással ebben a kis időben? Eszembe sem jutott volna, hogy ilyesmi hülyeségre vegyem rá magamat. Meg egyébként is... - Szégyellősen rápillantok, aztán félretekintek egy pillanatra és erőteljesen vissza kell fognom magam, hogy ne mondjam ki azt amit nem akarok kimondani. Én csak mellette érzem jól magamat és csak rá van szükségem. De nem fejezem be a mondatomat, máskülönben kiröhögne vagy megint megrángatna. - És én nem akarok elmenni. - Egy pillanatra újra ránézek, de csak nagyon kis ideig. Hajlamos vagyok arra, hogy túlfecsegjek valamit, és pláne, ha a szemébe néznék valószínű végig kifejteném azt, amit érzek és nem akarom. - Elhiszem, hogy nem szeretsz kimenni sehova. De én csak veled szerettem volna lenni. - Megrántom a vállaimat kissé csökönyösen, mint akinek nagyon nehezére esett volna kimondani. Bár az arcom másról árulkodik. Félretekintek szomorúan, aztán lehunyva a szemeimet kiszalad egyetlen egy könnycsepp.
Hamar viszont ellököm magamat az ablaktól, aztán óvatosan letörlöm a könnycseppem útját az arcomról és mély levegőt veszek magamhoz.
- Még a sminkem is elkenődik mindjárt miattad. - Úgy teszek, mint aki duzzogna, bár a vak is látná, hogy csak kedvesen piszkálódtam mint egy szerelmes óvodás kislány aki fakockával kezdi el megdobálgatni a neki tetsző fiút.
- Nagyon éhes vagyok. - Jelentem ki, aztán korgó gyomorral újra leülök az asztalhoz, és enni kezdek kissé falánkan. Nem ettem az elmúlt napokban sokat, és ennek meg is éreztem most hirtelen az eredményét, ugyanis nagyon elkezdett fájni a gyomrom, de ez talán az idegességtől is betudható.
- Van este valamilyen érdekes? - kérdezem végül kíváncsian, próbálva elfeledtetni az iménti kis könnycseppemet. Valójában érdekelt, hogy mit szeretne. Teljesen mindegy, hogy hova visz, csak ne viseljen meg lelkileg, és, hogy mellette legyek. Nagyon rossz egyedül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Today at 4:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Harley + Elias



A mondás szerint a férfiak és nők más-más bolygóról származnak: előbbiek a Mars-ról, míg utóbbiak a Vénuszról érkeztek ide. Nem tudom, ennek mennyi valóságalapja lehet, de az fix, hogy más világban létezünk. Konkrétan jelenleg fogalmam sincs, hogy miért rándul meg bosszúsan Harley arca, mikor elmondom, hogy vele aludtam. Fogalmam nincs, miért kellene cizállálni azt, ami három szóban is elmondható. Ha perceken át ömlengek egy regényt, az sem fogja a tényeket megváltoztatni. Vele aludtam, jól aludtam. Ennyi. Miért kell megsértődni a szűkszavúságon? Az pedig, hogy azt mondtam, hogy ebből nem szándékozom rendszert csinálni, a teljes igazság. Két nappal ezelőtt körvonalaztam neki, hogy mindig egyedül alszom, és semmi kedvem most a saját szavaimmal szemben menni. Kiröhöghetne érte, és teljes joggal. Hülyét meg nem vagyok hajlandó csinálni magamból. Viszont Harley ahogy látom, teljesen félreértelmezi a szavaimat, és úgy fúj rám, mintha a tulajdon macskája lenne. Valahogy ez a reggel nem indul olyan fényesen, mint ahogy az elmúlt éjszaka alapján számítottam rá. Pedig tegnap már egész jól elvoltunk, és nem akartuk egymást óránként kinyúvasztani. Na persze, az ő duzzogása belőlem is kihozza az állatot. Legfőképp akkor, mikor szóba kerül egy lehetséges randi - akkor egyenesen úgy érzem, mintha a Vezúv dolgozna valahol a mellkasomban. Ha jól emlékszem elmondtam, hogy nem osztozom senkivel. Mégis mit várt, hogy majd vigyorogva vállat vonok, és közlöm, hogy nem érdekel? Amíg én dugom, addig másnak nem ajánlom, hogy akár a pillantását is hosszabban pihentesse rajta. Ha én már ráunok, akkor az sem érdekel, ha a küszöbömön keféli meg valaki. De addig elvárom, hogy minden gyönyöre az enyém legyen - és természetesen minden odaadása és engedelmessége.
Hogy megmutassam, miszerint van bennem egy minimális kompromisszumkészség, teszek számára egy ajánlatot, ami egyik fülén bemegy, a másikon ki, anélkül hogy megragadna a lényeg a fejében. Mivel harag helyett inkább értetlenül hallgatom a kitörését, nem nagyon tudok közbeszólni, de valószínűleg ha akarnék se nagyon sikerülne. Úgy szórja a képembe a magáét, mint egy kereplő: mint a vécépapír, aminek megrántják a végét, és legöngyölődik az egész. Aztán mikor végre kimorogja magát, és rövid úton elküld a fészkes fenébe, felpattan a székből, és megáll az ablaknál, hátát mutatva nekem. Nem igazán tudom, miért: vagy azért, mert nem akarja, hogy lássam, könnyek fényezik a tekintetét, vagy azért, hogy ne legyen rosszul a puszta látványomtól. Alighanem fele-fele arányban van ebben az igazság.
Nagy levegőt veszek, és közelebb lépek hozzá, még akkor is, ha minden porcikája azt sikítja felém, hogy ne merjek a méteres környékére menni. Lehet, hogy egy jól sikerült varázslattal kitöri a nyakam, de van valami, amit el kell neki magyaráznom - a jelek szerint önmagától nem veszi észre. Persze ez annak a számlájára írható, hogy nem is ismer engem teljesen.
- Nézd... - érintem meg a vállát olyan finoman, mintha egy madár szállt volna rá - nem azért mondtam, hogy melletted aludtam, hogy a lelkedbe gázoljak vele. Csak egyszerűen nem vagyok hozzászokva, hogy a saját lakásomban valaki más ágyában ébredjek, így nekem is fura volt a helyzet. De ha jól emlékszem, nem berzenkedtem miatta, vagy nem mondtam azt, hogy ne nyerte volna el a tetszésemet. Egyszerűen csak szeretem a saját helyemet, meg a függetlenségemet megőrizni. Vagy legalábbis a látszatát. Azt hiszem, félreértettél. Szokatlan nekem, hogy egy olyan lobbanékony, vérmes és büszke nő van mellettem, mint te. Ahogy az is szokatlan, hogy bárkinek is magyarázkodnom kelljen - nevetek fel röviden, és némileg kínban. Tényleg, volt már példa ilyesmire? Alighanem még soha. Tessék, Harley ebben a tekintetben is elsőnek mondhatja magát.
- Ami a sétát illeti, nem vagyok andalgós típus. Bárhol is éltem eddig, soha nem jártam be egyetlen város utcáit sem céltalanul. Sőt, még céllal sem. Igazából szinte minden város utcáit autók ablakából ismerem. A korzózás nem az én műfajom, ez van. De felajánlottam neked egy alternatívát, és ilyen ajánlatot még senki nem kapott tőlem. Téged kivéve. És nem, nem akarlak elküldeni. Kinyírni sem. Bármilyen bosszantó, vagy idegőrlő vagy, igazából azt hiszem... - hallgatok aztán el. Csaknem kimondtam valami olyat, amit nem fogok kimondani. Hajszál híján kicsúszott a számon, hogy azt hiszem, hiányozna.
- Nézd, veled aludtam, reggelit készítettem, elfogadtam a gazmániádat - tekintek körbe a virágokon - meg a macskádat is. Többet értél el nálam két nap alatt, mint bármely nő hónapok alatt. Tudom, hogy nem vagyok a kifinomultság és empátia testet öltött példája, de nem is tudok, és nem is akarok az lenni. Reméltem, hogy megmutathatom neked a várost ma este, úgy, ahogy még soha nem láttad, és talán nem is fogod soha. Rajtad áll, hogy elfogadod-e. Ha nem, és tényleg azt kéred, hogy vigyelek a repülőtérre, megteszem. Nem vagy a rabszolgám, hogy örökre magam mellé kösselek. Neked kell döntened, mit szeretnél.





©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Yesterday at 9:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Elias && Harley

Némileg meglep amikor azt mondja, hogy velem aludt. Eléggé tőszavakban válaszolt, ami jobban bökte a csőrömet. Az egyik pillanatban jobb kedve volt, most pedig azonnal átvált megvénült öregember stílusba akit lehetetlen jobb kedvre deríteni.
- Aludtál már velem, nem ez volt az első alkalmad. De látod, egyben vagy és nem nyírtalak ki álmodban. Egyébként sem tehetek arról, hogy mellettem maradtál, úgyhogy ez a te hibáid számlájára írható. Én mosom kezeimet! - Képletesen megemelem magam előtt karjaimat, felé mutatva tenyereimet, aztán vissza is emelem magam mellé a karjaimat. - Hidd el, ha nem alszom el előbb mint te, azzal a lendülettel lelöktelek volna magam mellől. Lehet jobban jártunk volna. - Morgom gúnyosan. Nem löktem le volna magam mellől. De nem akarom, hogy úgy érezze, hogy én ennek örültem meg boldog vagyok attól, hogy végül mellettem aludt. Nem, ezt azért nem vallom be. Nem tehetek én arról, hogy mellettem aludt el, nem? Csak egy kicsit úgy éreztem a szavaiból, mintha engem okolna miatta. Igaz, azt kértem tőle, hogy aludjon velem, de nem azért, mert épp összebújós műsort akartam volna vele. Hah, a francokat. Még csak hozzá se érnék úgy, mert a végén még olyan rohamot kapna amit valószínű nem tennék egyhamar zsebre. Meg egyébként sem éreztem rá késztetést, hogy rátapadjak. Szerencsére ilyen problémák nem lesznek közöttünk. Mindössze csak azért akartam, hogy velem aludjon, mert rettenetesen utálok egyedül lenni. Vannak bennem bőven félelmek, és vannak olyan pillanatok, amikor ténylegesen úgy érzem, hogy az összes démon körülvesz. Nemcsak a testi állapotom romlik, hanem szellemileg is kezdek aprólékosan leépülni. nem akarok őrült lenni és nem akarok rémálmokat látni. Én hamarabb elaludtam mint ő, viszont valamilyen szinten érezhettem, hogy nem vagyok egyedül és ezért is sokkal kipihentebben és nyugodtabban keltem fel, mint az előző nap. Szerencsére még nem vette észre ott a tükör hiányát, hisz darabokra törtem mérgemben, amikor megláttam az ősz tincsemet. Nagyon feszült volt akkor a reggelem.
- Kiborítana, ha bajod lett volna a tegnap estével. - Jegyzem meg csak úgy átlagosan. Persze, nem azért, mert épp annyira szerettem volna neki jót tenni, ó, nem... csak egyszerűen tisztában vagyok azzal, hogy sohasem voltam rossz társ az ágyban. Most hagyott ő is jobban érvényesülni, így jobban tudtam kicsit a saját tudásom alapján kényeztetni őt. (..)
Megvárom, amíg kidühöngi magát. Váó, szóval ezek szerint komolyan vette amit mondtam és egyáltalán nem úgy értette, ahogy én, hogy ő lett volna képletesen az én partnerem. Az ötleteimnek se nagyon örült, bár szerintem van most annyira ideges, hogy bármit tennék se lenne jó neki. Nem mintha nagyon erőlködnék azért, hogy neki jó legyen, hisz nagyon ő se erőlteti meg magát azért, hogy nekem jobb legyen. Miért, mit csinált eddig amitől nekem hálálkodnom kéne meg meghúzódzkodnom? Hiába adott pénzt, magasról leszarom. Nem érdekel az autó sem, hiába adta kölcsön. Azt előbb értékelném, ha végre úgy bánna velem mint egy emberrel és nem pedig úgy, mint a kutyával.
- Ó, hogy van egy órám arra, hogy elhúzzak? Hidd el, tíz percre se lenne szükségem. - Sziszegem vissza úgy, mint egy legalantasabb kígyó akinek pillanatok kellenek, hogy megmarja az áldozatát halálos mérgével. - Azt hiszem, nagyon szarul járnál. Folytatódna az a féle undorító kör. Kifognál valami pénzéhes kurvát, akire aztán valóban költhetnél annyit amennyit ő kér és előtte nagyon még kilétedet se fedhetnéd. - Bökök oda szúrósan egy pillanatra, gondolván a vámpír énjére amit lássunk be, nem lenne szerencsés, ha kiderülne róla micsoda is valójában. Szar lehet úgy megpusztulni, hogy vadászok halmaza döfködik át karóval. Néha megérdemelné. - Mindenesetre: Jó reggelt nekünk! - Épp, hogy csak nem tapsolok színpadiasan egy merő iróniával a hangomban.
- Ha viszont nagyon meg akarsz szabadulni tőlem, akkor délután kivihetsz a repülőtérre. Nem alternatíva az, hogy megölj. - Leülök az asztalhoz, de egy pillanatra sem nyúlok az ételhez. Kellően felbosszantott annyira, hogy elvette legalább egy hétre az étvágyamat. Nem, nem fog engem megölni, hiába akar néha. Magammal rántom őt a Pokolba, ha megmeri tenni. - Van időd eldönteni.- Teszem végül hozzá most már nyugodtabb hangnemben, viszont komolyan gondolva azt, amit mondtam. Nem fog elküldeni. Nem vagyunk mi annyira rossz társaság együtt, de való igaz: az egyforma pólusú mágnesek taszítják egymást. talán mi is így vagyunk, hisz sok bennünk a közös. Lehet, hogy mellé egy cseléd riherongy lenne való aki úgy táncol ahogy ő fütyül. Ez esetben velem nem jár jól. Másfelől annál inkább.
- Este a várost úgy, ahogy te szeretnéd? - Felvonom vöröses, szépen ívelt szemöldökeimet, aztán hátradőlök a széken amíg az ő arcát pásztázom némileg feszülten. Nem örülök ennek a helyzetnek. De ki az, aki örül ennek? Sajnos én sem tudok az felett szemet hunyni, hogy úgy beszél velem mint a kutyával. Lehet, hogy talán a randizgatós ötletem nem volt valami jóra vezető, ettől függetlenül tisztelettudóan szóltam hozzá. Ez úgy látszik nem tetszett neki, szóval kommunikálhatunk így is, ahogy most. Rajtam ne múljék. - Felejtsd el. - Mondom ki feszülten, aztán felállok idegesen a helyemről és az ablakhoz sétálok, hogy lehiggadjak. Ha megint meg akarna rángatni és épp közeledne felém, nehogy megmerje tenni. Épp háttal vagyok neki, súrolva a sírás határát. Visszaszóltam neki és igyekeztem fenntartani magamat, ettől függetlenül pokolian esik az amit művelek és amit művel velem. Egyre jobban kezdem magamat rosszul érezni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 18, 2018 12:08 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Elias && Harley (+18)

Kimerülten belesüllyedek a kád vízébe, aztán hátrahajtom a fejem és csendesen hátradőlök lehunyt szemekkel. Élvezem, ahogy közvetlenül a kád melletti ablakból árad a meleg napfény és csak cirógatja az arcomat. Fene se tudja, hogy hány óra lehet, de annyi szent, hogy dél még nem múlt el és ennek ellenére alig bírok magamhoz térni. Tudtam volna még aludni, bár a lentről felszivárgó edénycsörömpölések zaja és az illatok úgy felébresztettek, mintha épp az ágyat borították volna rám. Nem keltem túl jól tehát, de ez többek között azért van, mert sokat sem aludtam. Lássuk csak, mivel telt el a fél éjjel... hát persze. Mi mással, ha nem..? Na mindegy, legalább kicsit kezdek ébredezni.
A tusfürdőből rákenek a tenyeremre pár cseppnyit, aztán rutinszerűen masszírozom bele először a nyakamba, melleimen, és haladok egyre lejjebb tenyeremmel. Habár még mindig cikáznak bennem a gondolatok, mégis újra eszembe jutnak az éjjeli órák, és egyszerűen csodálatos volt. Amíg visszaemlékezés gyanánt leperegnek előttem ezek a képek, a tusfürdős ujjaim nőiességemhez érnek, habár abban a pillanatban felsóhajtok akaratlanul is. Jobban hátradőlök, de egyik lábamat óvatosan kijjebb teszem, ezáltal pedig könnyedén odafér az egyik kezem a két combom közé. Másik tenyerem egyik mellemre vándorol, kemény mellbimbómat pedig finom masszírozom, míg néhány ujjam egészen hevesen mozog csiklómon és kisajkaimon.  Szemeim csukva vannak, de képzeletem falain az éjjel emléke vetődik ki. A levegővételeim egyre nehezebbek és szaggatottabbakká válnak, aztán két ujjamat hüvelyemhez dörzsölöm és el is süllyesztem azokat benne. Szabad tenyerem a számra tapad, hogy még véletlenül se legyek hangosabb - de eddig is sikerült némileg hang nélkül élveznem-. Lassan mozgatom magamban két ujjamat, közben pedig másik tenyerem legérzékenyebb pontomra siklik és a lehető legerősebben igyekeztem befogni a számat. Halkan ziháltam, aztán remegve alig három perc után el is élvezek. A szívem a torkomban dobogott, ráadásul a forró víz gőze közben még jobban meg akart fullasztani. Körülbelül öt percig mozdulni sem voltam képes, de után nagyon nehezen összeszedtem magamat és magam köre tekerve egy törölközőt kimegyek a fürdőből csurom vizesen. Még mindig lüktetett akkor is az ölem attól, amit műveltem magammal.
A szobámban aztán leültem az ágyra, és hajszárítóval elkezdem szárítani a hajamat; mozdulataim lusták, fáradtak, és még mindig alig nyitottam ki a szemeimet. Tíz perc után viszont felöltözöm; választok egy csinos fehér felsőt, aminek a vállain pirosas fodrok is vannak. Választok hozzá egy piros rövid nadrágot is, ami alá be is tűröm a póló alját. Azt követően pedig egy térd fölé érő magas sarkút húzok a lábaimra. Amíg viszont öltözködtem, a hajamat is sikeresen begöndörítettem és kevés sminket is kentem fel magamra. Lássuk be, egy nő sem szép látvány smink nélkül.
Amikor a lépcső tetején megjelenek, kissé elbizonytalanítanak az illatok. Messzebbre pillantok, és egyszerűen tátva maradtak az ajkaim attól, amit láttam. Elias kezében fakanál és serpenyő? És ráadásul majd nekem kell majd elmosogatni. Szuper lesz.
- Jó reggelt. - Ismétlem meg a köszöntését a részére, miközben háta mögé settenkedek és onnét nézem, hogy mégis mit művel. Az arcom továbbra is döbbenetet tükröz, de alig párszor pislogok, aztán sikerül magamhoz térnem. Még a  macskát is megetette.
- Túl keveset. Na és te? - kérdezem tőle érdeklődően, miután válaszoltam a kérdésére miszerint jól aludtam -e. Éjjel még morgolódtam azért, hogy nem marad ott velem, de annyira vette a fáradtságot, hogy megvárta, amíg elaludtam. Ha így volt, akkor sokáig nem kellett várnia, hisz rá talán fél percre rá aludtam is. Mivel akkor a takarót neki hagytam meg addig, rettenetesen szétfagytam. Felkelni pedig pláne borzalmas volt a hideg érzetre.
- Remélem, hogy délutánra kapok némi kimenőt. Randevúm lesz valakivel. - Sejtelmes vigyorral leülök az asztalhoz, lábaimat keresztbe rakom egymáson és hátra dőlök. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy született hárpia; amit leginkább az arcom tükrözött. A francokat lesz randevúm. Csak kíváncsi vagyok a reakciójára, hogy vajon hogyan reagálna, ha netán közben másik férfi is szórakoztatna rajta kívül. Egyértelműen ezt nem akarnám megtenni. Azt, hogy miért, még én magam sem tudom. Egyszerűen csak Elias vonz egyes egyedül, nem pedig más. Délután viszont valóban nem akarok itt punnyadni. Nem tudom, hogy mennyire vevő a sétákra, de én szívesen elmennék vele valahova. A szavaimat pedig remélem nem veszi véresen komolyan. Ebben a kis időben szerintem tapasztalhatta, hogy engem nem érdemes komolyan venni mindig, viszont szeretek szórakozni másokkal és ez alól az ő idegzete sem kivétel. Meg... egyszerűen kíváncsi vagyok, hogy mennyire akar a magáénak.
- Na jó, még mielőtt komolyan vennél. - Kifújom magamból a levegőt, aztán mellé sétálok és végigsimítok a hátán szeretetteljesen. - Csak eszembe jutott, hogy kimehetnénk sétálni. Megehetnénk egy sütit, de még jégkását is láttam tegnap. Mit szólsz hozzá? - kérdezem tőle kíváncsian. - Én még nem ismerem a várost. Tegnap majdnem még össze is törtem az autódat, képzeld el. - Vigyorgok halványan. Habár persze úgy tűnt, hogy poénnak szántam, pedig nem. Szegényt, egyik sokk után teszem a másik sokk alá. Legalább nincsenek unalmas percei mellettem, ha a jó oldalát nézzük. Nem gondoltam komolyan azt, amit mondtam, de túl nyálasnak találtam volna szimplán megkérdezni, hogy van -e kedve eljönnie velem. Ez a randevús dolog csak felvezetés volt, meg persze kíváncsiság is. Tőlem nem kell tartania, hogy más férfit keresnék. Én már előbb tartok ő tőle, hogy egy napon majd egy másik ringyót hoz magával engem pedig kirak. Tény, hogy azt amit kapna azt nem tenné zsebre. És nem azért, mert épp szükségem lenne a pénzére, vagy bármi másra, hanem egyszerűen csak  megcsalva érezném magamat. Kedvelem őt, és ez a legnagyobb bajom.
- De ha a város neked túl unalmas, akkor kereshetünk valami erdőt is, én imádok sétálni. Egyébként is most rengeteg sok vad növény virágzik és csak most nagyon szépek. Pár hét múlva úgy is elhervadnak. - Dobok fel egy újabb ötletet annak ellenére, hogy ő rühelli a virágokat. De szerintem egy erdei séta semmihez sem hasonlítható. Kevésbé is vesznénk össze. Amikor elvitt magával az étterembe, nagyon feszült voltam. Sok volt nekem az a luxus és még nagyon keveset ismerhettem Eliasból. Nem mintha most sokkal többet, de pont ezért gondolkozom olyan kiruccanásokon ami nem kerül pénzbe és ahol én is jobban érezhetem magamat.
- Viszont, ha van más ötleted, kíváncsian hallgatlak. - Újra végigsimítok a hátán, aztán fel ülök mellé a pultra és figyelem, mit csinál. Ha nem nagyon figyelt oda, akkor az egyik ujjammal loptam az ételből.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 15, 2018 8:25 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Harley + Elias



Jóleső most a csend, a nagy kielégülés utáni elbágyadtság. Mintha csak félig lennénk mindketten ebben a világban, most minden nyugodt, békés - na és jólesően fáradt. Csak akkor figyelek fel, amikor lassan kinyílik az ablak, és a kinti hűvös levegő jólesően simít végig izzadt, csatakos testemen. Magamban elkönyvelem, hogy Harley lehet, hogy a halálra készül lélekben, de ettől függetlenül még boszorkányereje teljében van. A másik, amit nyomatékosan tudatosítok magamban az, hogy fogalmam sincs, mi győzte őt meg igazán, a pénzem, a velem érkező lehetőség, a sármom, vagy az ágyban nyújtott képességeim, de a jelek szerint csakugyan esze ágában sincs ártani nekem. Azért nem lekicsinylendő az a megnyugvás, hogy egy nap sem kell arra hazaérnem, hogy a házam lángokban áll, és Harley egy jókora karóval áll kinn a kertben, hogy abban a pillanatban, mikor kiszállok az autóból, úgy szúrjon fel rá, mint egy bogarat. Pedig bőven tettem azért, hogy utáljon, de a jelek szerint vagy erőteljesen mazochista típus, vagy egyszerűen ő maga is érzékeli azt, amit én: hogy alig néhány nap után képes volt bennem megváltoztatni valamit. A lelkemben rejtőző vadállat most is életben van ugyan, de a legtöbbször már csak pórázra követve morgolódik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha oka adódik rá, nem fogja elszakítani a szíjat, és támadni.
Ahogy teszek egy ígéretet Harleynek, hogy a következő alkalommal fordítva szeretném a dolgot csinálni - mármint azt a helyet elfoglalni, ahová a kis meglepetésem került - felnyitja a szemeit. Látok a pillantásában némi rosszallást, de némán veszi tudomásul a szavaimat, valószínűleg azért, mert még ahhoz is fáradt, hogy végiggondolja a lehetőséget, és berzenkedjen ellene. Fogalma sincs róla, hogy egész eddigi életemben ő az első nő, akitől elfogadnám a nemleges választ is. Na persze duzzogva, hisztizve, és fogcsikorgatva, de elfogadnám. Soha egy lánnyal sem tettem ekkora engedményt, pedig voltak már jó néhányan mellettem az elmúlt évek, vagy évtizedek folyamán.
A pár perces csend elégnek tűnik ahhoz, hogy Harley már az elalvás szélére sodródjon, mikor is visszarántom onnan a számomra is meglepő meghívásommal. Eléggé csodálkozónak tűnik, ugyanakkor némi utálat is tükröződik a vonásain, nem titok számomra, hogy jelentős ellenérzéssel viseltetik a cégem iránt. Szívem szerint megjegyezném, hogy ennek a cégnek köszönhetően élek ilyen színvonalon, és tapasztalja meg ő is ennek előnyeit, de inkább bölcsen hallgatok. Fáradt vagyok per pillanat egy veszekedéshez.
- Hát, legalább mindketten tanultunk a múltkori estének a hibáiból - dünnyögöm végül, mikor Harley aztán szavakba is önti a fenntartásait. - Most már mindketten ismerjük a másik határait, amit nem igazán kell egyikünknek sem átlépnie. És amúgy is, saját renomém alatt vágnám a fát, ha egy alapítványi bálon akarnám kinyírni a kísérőmet, nem? - fut egy halvány mosoly az én képemre is. Valahogy nem vágyom viszontlátni magam az újságokban, amint épp habzó szájjal üvöltök egy nővel, vagy épp cibálom. Azt hiszem, egy életre elásnám magam az üzleti életben.
Nézem, ahogy Harley a hátára fordul, és épp közölni akarom, hogy akkor én most elballagok a saját ágyamba aludni, mikor megszólal, és ezzel romba is dönti a terveimet.
- Maradjak? - kérdezem húzódozva. Nem vagyok túl lelkes azzal kapcsolatban, ha valaki mással kell megosztanom az ágyat. Amúgy is, egy nővel együtt aludni olyan, mintha többre is kéne, és nem csak szexre. Ilyen hibába nem szeretek esni. - Nem szoktam együtt aludni senkivel. Most sem teszek kivételt - válaszolom, de hogy ne legyen belőle csajos hiszti, hajlandó vagyok egy kis engedményt tenni. - Addig itt maradok veled, amíg elalszol - teszem hozzá. Remélem beéri ennyivel. Meg azt is, hogy nem várja el, hogy összebújjak vele.

Arra sikerül ébrednem, hogy a napfény egyenesen a képembe tűz, és lehunyt szemhéjam mögött valami pirosas színt ölt fel. Mormogom valamit még félálomban - ezek szerint elfelejtettem összehúzni a sötétítőket. Aztán ahogy végre felnyitom a pilláimat, konstatálom, hogy ez nem az én szobám... ettől pedig gyorsan helyére kerül a fejemben minden. Úgy ülök fel, mint akinek sündisznó nőtt a párnájára, és megdörgölöm az arcomat. Ezek szerint a fáradtság engem is elkapott annyira, hogy mégis sikerült Harley mellett elaludnom, ahelyett, hogy a saját szobámba mentem volna. Atyaég, mikor is ébredtem egy nő mellett, kefélés után? Ha jól saccolom, kb húsz éve lehet. Hát, legalább az az előnye megvolt az éjszakának, hogy Harley nem rángatta le rólam a takarót, és hogy nem horkolt. Magamról már nem tudok nyilatkozni - aludtam, ergo nem hallottam saját magamat.
Kirakom lábam a takaró alól, aztán azon meztelenül átvonulok először a fürdőmbe, egy jó alapos zuhanyzásra, majd magamra kapok egy nadrágot és pólót - nem viszem túlzásba a dolgot. A mai napot itthon töltöm, így hát nincs szükség a ceremóniára. Nedves hajam törölgetve megállapítom, hogy Harley még mindig húzza a lóbőrt, és nem tudom megállni, hogy ne settenkedjek vissza a szobája ajtajába. Még mindig úgy fekszik, mint mikor itt hagytam - egész pontosan takaró nélkül. Nézem a csábító meztelenségét, ahogy a mellei a légzés ritmusára meg-megmozdulnak, és ahogy lejjebb téved a tekintetem egy nagy levegőt kell vennem, hogy lecsillapítsam magam. Szívesen bemennék, és arra ébredhetne, hogy már éppen dugom... de a fenébe is, az élet nem állhat csak a kefélésből. Legfőképp azért nem, mert éhes vagyok - és nem szeretném, ha ennek Harley nyaka látná a kárát.
Levonulok a konyhába, és a hűtőből kiveszem az egyik palackot, oldalán a cég emblémájával. Az egyszerre édes és fémes íz, a ragacsos, de sűrű ital aztán hamar lecsillapítja éhségrohamomat. Önkéntelenül is elvigyorodom magamban ahogy felidézem, mikor azt mondtam Harleynek, hogy egy boszorkány többféleképpen is hasznot hozhat egy magamfajtának. És nem is hazudtam - csak ezzel ő még nem biztos, hogy tisztában van.
Egy pillantást vetek a faliórára - jócskán elmúlt reggel 8. A jelek szerint más is érzi az idő múlását - Harley macskája megjelenik, aztán leül a tányérja mellé, és szemrehányó tekintettel bámul rám. Zsaroló kis dög.
- Jól van, értem... - forgatom meg a szemeimet, aztán kinyitogatok néhány szekrényt. Annyira már ismerem Harley-t, hogy ha ide fogadta ezt a szőrmegladiátort, akkor el is lássa, és sikerül is találnom egy adag macskatápot, meg néhány konzervet. Jócskán ellátom a kis bestiát kajával, meg némi tejjel, és épp végzek, mikor megcsörren a telefonom. Nem tesz túl boldoggá az érkező hívás...
Épphogy kinyomom a készüléket, már tárcsázok is újra - van valami, amit még most, azon melegében el szeretnék intézni. Ezek után pedig olyasmire adom a fejem, amire még soha: eltökélem, hogy reggelit készítek. Alighanem Harley is éhes lesz, és a tegnap esti testmozgás után nyilván kívánja a kalóriákat. A francba is, még talán sosem volt ennyire készséges nő mellettem, mint ő. A tegnap este... ó istenem, jobb ha nem is gondolok rá. Csak a puszta emlékre is keményedni kezd a farkam.
Üzletembernek első osztályú vagyok, ehhez kétség sem fér. Hogy szakácsnak milyen, azt nem tudom megtippelni, de az illatok, amik a tűzhely felől érkeznek, nem keltenek hányingert. Talán ehető lesz, amit főztem - legalábbis máshol annak csúfolják, amit csinálok.
- Jó reggelt - mondom, épp leemelve a serpenyőt a lángról, és egy mozdulattal lekapcsolom a gázt, így nem látom, csak hallom Harley lépteit, ahogy lekecmereg a konyhába. Jócskán belehúzott az alvásba, igaz, elvileg nincs hová sietnie. És nem árt neki, ha kipiheni magát.
- Jól aludtál? - fordulok meg aztán, és szemügyre veszem - hála az égnek, ezúttal kissé jobban felöltözött, és nem húzza az agyamat feleslegesen a folyton felsejlő bájaival. Én meg legszívesebben az iménti serpenyővel vágnám fejbe magam. Mióta érdekel engem, hogy hogy aludt egy nő, akit kefélésre használok? Nekem tényleg kezdenek totálisan elmenni otthonról. - Nyilván éhes lehetsz - dünnyögöm aztán. - Készítettem reggelit. Mindenkinek - vetek futó pillantást a macska felé, aki elterülve dorombol a szőnyegen, és a hasa úgy feszül, mint egy jókora dob. Elias Syden-re senki ne mondja, hogy nem látja el tisztességesen a vendégeit.  



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 14, 2018 7:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Elias && Harley

Engedelmesen feltolom felsőtestemet a karjaimmal, míg testem többi részét lent hagyom nyugodni. Feltérdel elém és sóhajtozva számba mélyeszti merev hímtagját. Ezt követően én is feltérdelek nehezen de karjaimmal továbbra is támasztom magamat. Ráülök a vádlijaimra, aztán közelebb vonszolom magamat hozzá és amint tátott szájjal vonaglok előtte, hímtagját azonnal ajkaim közé dugja. Ajkaimat lejjebb csúsztattam rajt és ezáltal egyre mélyebben merül el a torkomban, de nagyon óvatosan és lágyan mozgatom rajt a számat;nem gyorsan, hisz látom, hogy nem sok kell ahhoz, hogy a számba élvezzen, és azt akarom, hogy ne legyen elsietett és én is szeretném kiélvezni ezt a pillanatot.
Alig kellett talán egy perc, szinte robbanásszerűen spricceli számba a különös, nyálkás nedvét, ami némileg édeskés ízként terjedt a számban, nagy mennyiségben. Nagyon szokatlan volt, mert az eddigi partnereimnek ezt nem engedtem meg sohasem. Előbb haraptam volna le a farkukat, mintsem ezt megmerjék csinálni velem. Ezúton most sokkal eltekintőbb vagyok ettől és sokkal engedékenyebb. Nem azért, mert nincs választásom, hanem mert én is akartam ezt. Ettől a húzásomtól meg is borzongok egy pillanatra, hisz túlságosan is tetszett ez az egész.
Tovább siklik az ajkaim hímtagján úgy, hogy a szájüregemben továbbra is benntartom a gyönyörét és csak úgy nyelem le apránként, amikor torkomban mélyebbre jut. Egy darabig így folytatom úgy, ügyelve arra, hogy egy csepp se folyjon ki ajkaimon keresztül, aztán amikor abbahagyom, csak lenyelem a maradékot amint már kiengedtem őt a számból.
Lerogy az ágyon mellém lihegve, de az erőm belőle is annyira tovaszáll hirtelen, hogy én is követem őt és oldalamra feküdve helyezkedem el mellette, felé nézve. Jó látni, hogy mennyi élvezet ül rajt még mindig, ez azonban rólam is hasonló módon mondható el, hisz én is még kapkodom a levegőt magam elől. Az ölem még mindig bizsereg, és halványan még mindig érzem a számban az ízét. Fáradtságom ellenére mégis úgy éreztem, hogy nagyon boldoggá tett és remélem nekem is sikerült őt is azzá tennem. Bár, ahogy végignézek rajt, látom, hogy mennyire kikészült – jó értelemben persze -.
Egy ideig csend uralkodik a szobában és a házban, csak a sóhajaink lüktetnek a falak között. A szoba végében lévő ablak kinyílik, de persze én miattam. Az esti levegő végigsimít parázsló bőrömön, s csak lehunyt szemekkel élvezem ezt a nyugodt, kielégült állapotot.
Azonban hirtelen kipattannak a szemeim, amikor azt mondja, hogy legközelebb fordítva fogja csinálni. Nem feleltem rá semmit sem, mert egyelőre megszólalni sem volt erőm. Borzalmasan melegem volt még a hideg levegő ellenére is.
Lehunyt szemekkel hallgatom végig azt amit mond, s bár majdnem elaludnék, amikor azt nem mondja, hogy el akar vinni magával a cégéhez. Nem tudom, már önmagától undorodom attól a cégtől, tekintve, hogy pont a miatt, rángatott meg a tegnapi napon. Holott, rohadtul nem érdekelt, amit mondott.
Csak kifújtam magamból a levegőt, aztán elmosolyodom halványan, miután elhallgat.
- Nagyon merész ötlet azok után, hogy utoljára mennyire rosszul sültek el a dolgok, amikor kimentünk a házból. Viszont, egy próbát megér, hátha kibírjuk együtt. – Felelem még mindig csukott szemekkel, aztán nehezen, de a hátamra fordulok mellette és hasfalam felett pihentetem tenyereimet.
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha a jutalmam most nem a pénz lenne, hanem az, hogy itt aludj velem éjjelre? Talán hagyok neked takarót is. – Mosolygok kajánul.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 11, 2018 4:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Harley + Elias



A szex egy rohadt jó dolog - és elmondhatatlanul őszinte. Önmagunkat adjuk benne, kendőzetlenül és leplezetlenül. Itt nincs alakoskodás, hazugság, álarc amit viselünk. Minden mozdulatunkban ott vagyunk mi magunk, a vágyaink, az ösztöneink mozgatnak, amik által visszasüllyedünk egy őskori, szinte tudatlan állapotba. Ez nem csak a test, hanem a lélek pihenője is. Az emberi életben öt érzék van - de ez nem pontos megállapítás. Íme, ez a hatodik: az egymásban elvegyülés halmazállapota. Ezért is áldozom én is önfeledt örömmel az oltárán, és alighanem Harley is ezért hajtja magát az igájába - kiélvezni a tökéletes boldogság és megsemmisülés néhány boldog másodpercét.
Nos, ahogy észreveszem, számára ez megtörténik, méghozzá kétszer is egymás után. Szinte teljesen darabokra esik a karjaimban, egész teste hullámzik, lüktet és ráng, amikor másodszor is belép a mámor világába, én pedig megállok, és türelmesen megvárom, amíg kissé magához tér az orgazmus ájulásszerű állapotából.
Kihúzódom belőle, és nem kell sem noszogatnom, sem ráparancsolnom, anélkül is készséggel teszi a dolgát. Feltérdelek az ágyon, míg ő hason fekszik előttem, csak karjával nyomja fel magát, és engedelmesen, tátott szájjal várja, hogy teljesítsem az ígéretemet.
- Oh bébi... - nyöszörgöm, és besiklok nyitott ajkai forró barlangjába - csináld, kérlek... - zihálom, és alig mozdítja meg fejét néhányszor, fel-le csúszva merevségemen, engem is görcsbe ránt a kéj, és hangosan, nedvesen elmegyek a szájában. Addig nem is mozdulok, míg minden csepptől meg nem szabadulok, akkor úgy rogyok hanyatt az ágyon, mint akit elhagyott az utolsó ereje is. Ha most akarna ölni, simán sikerrel járna: arra sem lennék képes, hogy a kezemet felemeljem.
Néhány percig csend van a szobában, csak a lihegésünk és zihálásunk hangzik a falak között, aztán összeszedem magam, elhelyezkedem úgy, hogy fejem a párnát érje, és nézem, Harley hogyan fészkeli be magát mellém, ugyanabban a pozícióban, mint én magam is.
- Ahogy látom, tetszett a kis meglepetésem - dünnyögöm csendesen, lágy hangon. Két dolgot imádok: ha egy nő kiszolgáltatott nekem, és ha egy nő nyitott az újdonságokra. Ilyen tekintetben Harley simán csillagos ötöst érdemel.
- A következő alkalommal fordítva veszünk majd birtokba, a kis rezgő haverod, meg én - mosolygok aztán sokat ígérően, aztán nézem kipirult arcát, a homlokába hulló, saját verejtékétől nedves vörös tincseit - bár ebben a témában én sem vagyok épp a fittség fokmérője. Úgy szakad rólam még mindig az izzadtság, mintha pihenő nélkül futottam volna végig a maratont. Némán figyelem őt - egyszerűen gyönyörű nő, gyémántként felém ragyogó szemei pedig csak még jobban megszépítik.
- A jövő héten bál lesz a Syden Insitude-nál - mondom váratlanul. - Egy alapítványi fogadás, a cég székházában. Ha lenne kedved elkísérni, örülnék neki - szalad ki a számon, és noha nem mutatom, de eléggé elképedek saját magamon. - Még soha, egyetlen nőt se vittem magammal. Te lennél az első - teszem aztán hozzá, hagy érezze magát különlegesnek, mert végeredményben csakugyan az is. Persze van más oka is annak, hogy el akarom vinni magammal az intézetbe - de ez legyen annak az estének az újabb meglepetése. Tény, hogy olyas valamibe fog betekintést nyerni, amibe még eddig senki, rajtam és a kutatókon kívül.
- Mindig magányosan lófráltam az ilyen bálokon, már úgy értem, partner nélkül - igazgatom el a párnát a fejem alatt. - Fogadok, hogy az embereim fele simán azt hiszi, hogy homokos vagyok, a másik fele meg azt, hogy aszexuális - vigyorgom el magam. - Szóval, eljössz? Ne aggódj, nincs mitől félned.



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 09, 2018 11:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

elias && harley (+18)
Úgy vélem, hogy teljesen elégedett lehet velem. Eddig, nyilván. Egyértelműen nem vagyok az a típus, aki hagyja magát olyasmire megfűzni amit egyáltalán nem akar vagy nem élvez. Egyelőre még nem jutott semmi olyasmi az eszébe, ami nekem fájdalmasabb lenne, vagy ha nem is az, akkor megalázó. Továbbra is nőnek tartom magamat, nem holmi riherongyot amit kénye kedve szerint cibálhat és használhat. Hagyom, mert engem is vonzanak az újabb dolgok, ezzel együtt pedig aprólékosan ugyan, de szép lassan kezdem ezeket a dolgokat élvezni. Legyen csak egy merészebb húzása, máris úgy fogok ellenkezni, mint a macska, akit épp készülnek beletömni egy kád vízbe. Amíg szépen nyúl hozzám és úgy is bánik velem, addig jómagam sem fogok ellenkezni jóformán semmiben sem. Nem vagyok szűk látókörű, nagyon sok mindenre kapható és vevő vagyok de egyértelműen bizonyos keretek között is. Ilyen például, ha az ágyon kívül próbál nekem dirigálni. Érdektársak vagyunk, semmi több. Ez persze, belegondolva annyira nem is rossz. Nem érzek még felé bizalmat, mert annyira ismerem őt, hogy elég egy rossz szó ami nincs ínyére, máris nem tudja magát kontrollálni. A gátlások még mindig óriásiak, de ez nem véletlen. Habár aránylag mindkettőnk tud valamit a másik múltjáról, de az élet teljes egészét és fontos eseményeit nem igazán. Nem vagyunk barátok, de egészen ellenségek sem. Viszont ez akkor is így helyes. Nem lenne szerencsés, ha valamelyikőnk többre tartaná a másikat. Én női mivoltomtól fogva hajlamosabb vagyok gyengédebb érzelmeket ápolni a másik iránt; legyen az bizalmi, vagy bármi más ami kedvesebb, de egyáltalán nem volna helyes. A búcsú mindig fájdalmas, és a haldoklásomat is nehezen viselném az elvesztés tudatával. Nekem nincs senkim. Nincs kiért élni. Így hát nem kell aggódnom sokat. Ugyanakkor hatalmasat hazudnék, ha nem tartanék az elkövetkezendő hetektől. Néhány napja élünk együtt, és ha visszatekintek az első napra és a mostani pillanatra akkor tökéletesen láthatnám, hogy mindketten alkalmazkodunk a másikhoz makacsságunk ellenére is. Gyengédebben viselkedik velem és én is igyekszem mellőzni a haragomat; de ez annak tudható be, hogy ő is visszavett a modorából. Félek attól, hogy fontossá válik nekem.  Mi is hiányzik jobban az utolsó napokban, minthogy jó alaposan összetörjék a haldokló szívem? Veszélyes alak, ezért törődni sem igazán akarok vele. Nem miatta, hanem magam miatt. (...)
Egy pillanata megmutatkozik az arcán a felháborodás, azonban hamar elhessegetem ezeket a gondolatokat előle, hisz amint elhúzódtam ölétől, mindössze csak azért, hogy szembe fordulhassak vele. Szeretek mozogni, és szeretem azt is, ha egy szex változatos pózokból adódik össze; szeretem megmutatni a saját teljesítményemet is. Én is csak unalmasnak és kiábrándítónak találnám, ha egy nő csak arra képes, hogy hason meg háton feküdjön közben, vagy épp ritkán felettem. Ezzel egyetemben a helyszíneket is imádom változtatni; hajlamos vagyok megunni egy idő után az ágyat. Előszeretettel szeretem alkalmazni a padlót, a kanapét, a konyhapultot, de akár egy magasabb szék is megteszi. Vagy épp ő rá rámászva. Ó, a fantáziám nekem is csak tágas, de egyelőre tartogatom a végére amíg ő kifogy az ötletekből.
Lejjebb tolom őt mellkasánál fogva nagyon elővigyázatosan. Amikor először gabalyodtunk össze és épp én kerültem felülre, alig néhány másodperc elteltével azonnal visszalökött a földre. Viszont én szeretem félretenni a 'ranglétrát' és előnybe helyezni az élvezeteket. Szóval amint elfeküdt engedelmesen, bestiális vigyorral az arcomon guggolok ágaskodó hímtagja fölé, és amíg tenyereimet közben a hasfalára helyeztem támasz gyanánt, gyorsan és könnyeden tudtam rajt mozogni úgy, hogy közben tövig engedhettem magamba. Látom rajt, hogy élvezi; meglepően örömömet lelem ebben a látványban és valamiért érdekelni kezd, hogy számára is jó legyen. Máskülönben ha nem így lenne, valóban annyira lenne az össz. teljesítményem, hogy feküdjek mint egy zsák. Nem.. ennél én ügyesebb vagyok, és szeretném lenyűgözni őt. Bár fogalmam sincs, hogy miért.
Ő azonban a gyenge pontomat hamar megismerte ezen téren, és máris csiklómra csúsztatja egyik tenyerét és ujjbegyeivel simogatja azt egészen hevesen.  Ezzel eléri, hogy alig fél perc után csillapíthatatlan remegésbe kezdjen testem minden pontja, aztán felette összerogyva élvezzek el szinte élvezetesen fájdalmasan. A fenekemben a rezgés csak kontrázta és elnyújtotta nagyon hosszasan; nyüszítettem, talán még sikongattam is. Mivel abban a pillanatban minden erőm elhagyott, a lehető legmélyebben bennem van hisz nem tudtam magamat az óta megemelni. Kellett kis idő, mire belém szállt némi erő, aztán vörös, némileg kócos hajtömegemet hátamra dobom és újra folytatom ezt a mozgást, hasonló gyorsasággal mint azelőtt.
Azonban hamarosan leemel engem magáról, és kihúzza belőlem a rezgő játékszert és kapkodva, gyorsan fektet el az oldalamra, ő pedig hátam mögé fekszik és szinte azonnal belém csusszan oda, ahol addig volt. Kicsit örültem, hogy a fenekem végre megszabadult. Most sokkal jobban esik az, ahogy bennem van. Az ő hímtagja nem hasonlítható semmihez sem, hisz önmagában tökéletes.
Amint viszont dirigál, hogy támaszkodjak meg magam előtt, látványosan visszatekintek rá vállam felett épp úgy, mint egy rossz ló. Tekintetem sokat elárult, ezért nem is fűztem hozzá, hogy tudom, hogyan kell és ne dirigáljon nekem. Így is nehéz visszafognom magam, legalább egy óra telt el az óta, hogy nem kötöttünk egymásba pusztán az aktus miatt. Te jó ég, egy óra piszkálódás nélkül? Micsoda skandalum!
Végeredményben bal karomra fektettem fejem, míg a másik karommal jobb lábamat húztam fel behajlítva, hogy ne gátolja őt a mozgásban. Amint ennek eleget tettem, kíméletlen gyorsasággal döf belém újra, mely hangot is ad magának ezzel a gyorsasággal; bőrünk csattan, hisz rendkívül vehemens és vad. Eleinte nyögni sem bírtam, csak a szám maradt tátva, de kénytelen voltam bármit is kinyögni. Arcomat a takaróba temettem, beleharapva abba vadul, hogy visszafogjam a visítást. Nyakamra tapad közben szájával, és szívni kezdi a bőrömet; ez az egyik, amit megint imádok. Szeretem, ha egy ilyen szexnek nyoma marad a bőrömön. Legyenek azok foltok, vagy harapásnyomok. De nem tudtam magamat visszatartani. Visítani kezdek, ritkásabban nyögve, de ezt mindennél jobban élvezheti. Nagyon mélyre döf és nagyon keményen, gyorsan. Amint viszont megszólal, hogy élvezzek el, nem kellett talán két másodperc sem: Mintha kiszámolta volna. Hasfalam és hüvelyem egyszerűen beleremeg és spriccelve megyek el mellette, hosszasan. Lábaimat felhúzom magamhoz közben remegve, és most a remegésem az, ami leginkább mozgatja az ujjait a csiklómon. Teljesen belevörösödtem ettől az orgazmustól.
Ha pedig őt is elkapta a látványomtól és a hímtagja körülötti pulzálástól, akkor csak felé fordulok, és remegő karokkal megemelem felsőtestem és tátva a számat várom, hogy megöntözzön. Az sem zavar, ha melleimre is rácsepegtet belőle.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 08, 2018 5:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Harley + Elias



Hogy az én ágyamban már számlálhatatlan mennyiségű nő járt, egy percig sem rejtettem soha véka alá. Nem is nagyon lehetne: ha van dolog, amiért megéri átélni századokat is, az a pénz, a hatalom, és a szex, egyszóval minden olyasmi, amiért ha halott lennék, alighanem már a pokol legmélyebb üstjében főnék éppen. Hogy Harley partnereinek száma az egyes, vagy tízes számrendszerben mérhető-e, arról fogalmam sincs, de igazán nem is érdekel. A lényeg, hogy mindaddig, amíg nekem adta magát testestől-lelkestől, mást nem akarok a környékén látni - attól meglehetősen morcos lennék. Engem arra tanítottak, hogy a játékomat ne osszam meg soha senkivel - max akkor, ha már meguntam, és odadobom egy rászorulónak. Arról sincs fogalmam, vajon volt-e már olyasmi helyzetben, mint most velem - nem tartom kizártnak. Nagyszájú és idegborzoló ugyan a viselkedése, mégis engedelmes a maga módján, és szolgálatkész. Ahogy ezt természetesen el is várom tőle.
Kíváncsi vagyok, hogy mennyire fog ellenérzéssel viseltetni a mostani kis meglepetésem iránt, de elégedetten látom, hogy az első megrőkönydés után mukkanás nélkül tűri, hogy kiéljem rajta beteges vágyaimat és fantáziámat. Engedelmesen pucsít, és csak lágyan borzong mikor elmerítem benne először a játékszert, majd magamat. Lehunyt szemekkel élvezem ki az érzést, ahogy lágyan és forrón körülfog, a másik oldalról pulzál merevségemen a különös vibrálás, én pedig megragadva Harley csípőjét erősen lököm belé újra és újra magamat - de ő is készségesen segít, hogy teljesen elmerülhessek benne. Megígértem már néhányszor, hogy eszméletlenre fogom kefélni, de eddig még csak súroltuk ezt a bizonyos határt: ma este erőteljesen tenni akarok azért, hogy ha el nem is ájul, de moccanni se legyen ereje még holnap reggel se.
Ez alkalommal némileg átengedem neki az irányítást, így nem morgok, vagy berzenkedem mikor megemeli magát, és az ölembe ül, kezem pedig úgy csap le lábai közére, mint vércse az egérre - simogatni kezdem, tudom hogy mennyire élvezi, és hogy alig egy perc alatt az élvezetbe löki ha ha csiklóját ingerlem. Hallom, hogy egyre gyorsabban kapkodja a levegőt, egyre sűrűbben feszül meg körülöttem, nyöszörög és halkan sikkant egyet-egyet, majd leemelkedik rólam. Már éppen hangos méltatlankodásba kezdenék, de nincs rá időm: ezúttal szembe fordul velem, fölém guggol, és tökéletes rálátásom nyílik arra, ahogy ismét magába fogad. Elmerülök benne, majd felbukkanok, elvarázsolva nézem az izgató látványt, és alig néhány perc után látom, hogy Harley hátraveti a fejét, vörös tincsei a háta közepére hullanak, aztán belezuhan a mindent megsemmisítő orgazmusba - hosszan élvez, olyan hosszan, ahogy még talán sosem.
- Ne aggódj - suttogom rekedt hangon, levegő után kapkodva magam is - egy darabig még nem fogsz hiányt szenvedni semmiben - emelem őt le magamról, aztán kikapcsolom, majd kihúzom belőle az apró vibrátort. A remegés és berregés megszűnik, én pedig elfektetem Harley-t az ágyon, oldalára fordítva, majd hátulról szorosan hozzásimulva bújok vissza oda, ahol eddig is jártam. Iszonyúan vágyom a fenekére, és most könnyűszerrel, számára kevésbé fájdalmasan meg is kaphatnám, de azt hiszem, lesz még rá alkalom legközelebb is.
- Támaszkodj meg magad előtt - adom ki az utasítást, ahogy azt már eddig is megszokhatta, és amikor megteszi, azonnal vehemens, és kőkemény lökésekkel kezdem el dugni, minden mozdulatnál hangosan csattan ágyékom a fenekén. Ajkammal a nyakára tapadok, élvezem izzadt bőrének sós ízét, vörös foltokat szívok ütőerére, de nem harapok bele, képes vagyok megálljt szabni magamnak. Nem akarom legyengíteni - most másfajta élvezetre vágyom.
Fel-felnyüszít erőteljes mozgásom hatására, magam is érzékelem, hogy lökéseim egészen testének mélyéig hatolnak, tenyerem csiklójára nyomom - ezúttal nem simogatom, csak hagyom, hogy a mozgásomnak köszönhetően a kezemnek dörzsölődjön újra, újra és újra.
- Élvezz el újra! - parancsolok rá nyersen. - És aztán én jövök szívem... a szádba, ahogy ígértem.


©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 08, 2018 1:01 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

elias && harley (+18)
Erőteljesen a takaróba markolok, amikor megérzem őt magamban. A halvány fájdalomtól először némileg elhúzom közben magamat, de csípőmet mindkét oldalról megfogja és hiába a menekülés, nos, tövig döf. Kellett legalább fél perc, mire kezdett jól esni az, hogy bennem van, aztán bátran nyomtam magamat hátra, hogy a lehető legmélyebbre kerüljön bennem. A takaró felületét még mindig a markomban gyűrögettem miközben csillapíthatatlanul nyögtem alatta minden egyes lökésénél. Daloltam attól, amit művel velem; és nem ez az első együttlétünk, de eddig mindegyiknél meggyőződtem arról, hogy egyiket sem élveztem annyira, mint amik vele történtek meg. Nem egy vad és érzéki szexben volt már részem, de egyik férfihoz sem fűzött semmi sem, ellenben hozzá. Nevén nem tudnám megnevezni, mert talán nem is akarom. Beszélhetünk néha utálatról, de van ott más is, ami az ilyen pillanatokban van nagyon jelen és egyre elevenebb lesz. Kimondottan boldoggá tesz, hogy ilyen esetekben az enyémnek tudhatom őt, és ő engem a sajátjának. Ezekben a pillanatokban olyanok vagyunk, mint két egymáshoz illő darab; ettől olyan édes és élvezetes az egész.
Néha beleremeg a fenekemben lüktető, vibráló érzéstől; szinte az egész hasfalam is beleremeg az egészbe. Még sohasem éreztem ilyesmit, azért néha a csípőm belerángatózik mindenféle saját hiba nélkül, ezért olykor arrább húzódom egy kicsit véletlenszerűen. E felől viszont semmi kétségem nincs, hogy kielégítő látványt nyújtok a kínlódásommal és a jóleső szenvedésemmel. Önmagában nagyon élvezem, de még szoknom kell ennek az élvezetnek az érzését is. Viszont hamar kezdem fokozatosan szokni, és amíg ő ütemesen merül el bennem, én magam is mozgatom a csípőmet előre és hátra azonos ütemmel. A testem a lehető legforróbb már most, az arcom pedig teljesen pírbe borul. Elmondhatatlanul vágytam erre a pillanatra egész nap. Tudtam, hogy ma sem fogja megállni, hogy ne nyúljon hozzám, bár talán ez annak is betudható, hogy nagyon profi módon provokáltam magamat neki; először nagyon sikertelenül, de másodszorra már nem tudott magának parancsolni. Élveztem, hogy olyasvalamire tudtam rávenni, aminek nem tudott már nemet mondani. Jó abban a tudatban lenni, hogy kíván. Habár, az én provokálásom sem volt céltalan; elmondhatatlanul kívántam őt.
Időközben feltornázom felsőtestemet, aztán tarkója mögött összefonom karjaimat és háttal szorosan simulok neki, miközben még mindig nem túl vadul, de kíméletlenül mozog bennem tövig. Mesés hallgatni a bőrünk érintkezéseit amint összecsapódnak, s mindezzel az én folytonos nyögéseim és sóhajaim is keverednek. Amint viszont leül, közben hamar elhúzódom tőle, aztán vele szemben helyezkedem el úgy, hogy széttárt combokkal az ölébe ülök és szép lassan lejjebb csusszanok merev és kemény hímtagján. Abban a pillanatban jólesően, szinte már megkönnyebbülten nyögök fel lehunyt íriszekkel, aztán melleimet masszírozó tenyereim végigsimulnak vállain finoman, aztán újra tarkója mögött fonom körbe karjaimat - közben hajába is beletúrok óvatosan-. Átadja az irányítás lehetőségét és ráeszmélek, hogy most nem a diktálásával foglalkozik, hanem az élvezetnek az e féle formájával is. Hogy ne legyen rám panasza, folyamatosan tövig engedem magamba őt, ránehezedve testem egész tömegével és egészen magasan megemelem rajt magamat épp, hogy ne csusszanjon ki belőlem. Eleinte ezt a műveletet lassabban, aztán a fogyatkozó erőmhöz és energiámhoz mérten egyre inkább válik durvábbá és vehemensebbé a mozdulatsorom. Hirtelen tágított aztán húzódtam össze, közben pedig még mindig irgalmatlanul remegett a szerkezet a fenekemben. Már így is eléggé közel álltam ahhoz, hogy elélvezzek, de amint egyik tenyerét elkezdi csiklómhoz dörzsölni folyamatos mozdulatokkal, nem tudom miért, de nemcsak a lábaim bizseregtek bele, de még a tenyereim is. Lüktetett bennem a vér az élvezettől, s közben sikerül nehezen szemkontaktust teremtenem vele.
Közben finoman lejjebb próbálom őt nyomni óvatosan a tenyeremmel amit mellkasához érintek, hogy elfeküdjön; s ha ezt hagyta, akkor felguggoltam öle felett, és két tenyeremet feszes mellkasára helyeztem, és guggolva kezdtem fel és le mozgatni csípőmet. Ennek a póznak köszönhetően sokkal gyorsabban tudok rajt mozogni és mivel a súlyom hirtelen zuhan rá, sokkal mélyebbre érzem őt. Habár már remegtem az élvezettől, hamarosan pedig utol is ér; combjaimat széttárva újra ránehezedem és látványos remegéssel élvezek el úgy, hogy még mindig bennem van. Nyögésem színtiszta és hosszas; lüktetett az arcom a vörösségétől. Az pedig rákontrázott, hogy a fenekemben tovább éreztem a vibrálást és ez jóval elnyújtotta az orgazmusomat.
- Nagyon fog hiányozni ez az érzés...- Nyögöm halkan, remegő ajkakkal. A maradék erőmmel újra felguggolok felette, aztán most lassabb mozgással kezdek el mozogni rajt; érzem, hogy az orgazmusomtól a combjaim belsején is végigfolyik a saját nedvem.
- Nagyon kívánlak..- sóhajtom újra, miközben mellkasán és nyakán csókolok végig, nem hagyva abba a mozgásomat továbbra sem, ha csak meg nem nem szakítja.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 04, 2018 4:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Harley + Elias



Azt mondják - és ez nem csupán legenda - hogy az ellentétes tulajdonságok vonzák, míg a közösek, noha becsapósnak tűnnek, valójában taszítják egymást. Mint a mágnes esetében, példának okáért. Hiába akarjuk a két azonos oldalt egymáshoz illeszteni, el fognak siklani egymás mellett, a két másik oldal viszont úgy fog összepattanni, hogy szét sem lehet választani őket. Ennek viszont tökéletesen ellentmond az én eddigi sorsom, és életem, és azok, akiket mellém sodort a véletlen az elmúlt időszakban. Én erős vagyok, hatalommal bíró, öntörvényű
és nem szeretem, ha szórakoznak velem - ha kell, akár fizikailag is megtorlom a tiszteletlenséget. A nők, akiket felszedtem, és akiket az uralmam alá hajtottam pont az ellenpólusomat vetítették elém: engedelmesek voltak, gyengék, hajlíthatóak és megtörhetőek. Velük kellett volna a legjobban érezni magamat, mégis halálra untattak, és csakhamar túladtam mindegyiken. Legkötöttek néhány hétig, de amikor ismertem már testünk minden porcikáját, és megcsömörlöttem az egysíkú gyönyörtől amit nekem nyújtottak, már nem volt rájuk többé szükségem. És tessék, itt van Harley, aki valójában jobban hasonlít rám, mint ahogy gondolná. Nagyszájú, energikus, vehemens és megzabolázhatatlan: a szabályok ellenére amiket lefektettem biztosra veszem, hogy direkt, élvezettel fogja áthágni őket, ha másért nem, csak azért, hogy táncoljon egy ír szteppet az idegrendszeremen. Talán csak annyi a különbség, hogy az én marketingem némileg jobb, és visszafogom magam, hogy ne lehessen olyan könnyen átlátni a nap mint nap magamon viselt álarcon. Más körülmények közt egyetlen percig nem tűrném meg nem csak a házamban, hanem a puszta társaságomban sem - és láss csodát, úgy vonz magához az egyénisége, mint mágnes a vasat, vagy mint fény a lepkét. Fura lenne az én számból kimondani azt, hogy egész nap hiányzott nekem? Alighanem az, és a tetejébe röhejes. Így hát inkább magamba fojtom ezt az érzést, csak magamban boncolgatom, lassan ízlelgetve a szokatlanságát.
Van még egy terület, ahol remekül összeillünk: az ágy. Tudom, nem mindennapi az ízlésem, és egy normál párkapcsolatban egy nő már menekülne az ínyenc játékaim elől. Ezért is nem tartok fenn normál kapcsolatot: nem lenne értelme, és nem az én világom a virágok, meg szívecskék, csók az esőben és a hasonló szarságok. Amit akarom, megkapom enélkül is, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Ezúttal az szolgáltatja a változatosságot, hogy Harley a jelek szerint legalább annyira élvezi amit teszek vele, mint jómagam. Persze megjátsszhatná magát, hogy csak az alku rá eső részének igyekszik eleget tenni, de belátnék a színfalak mögé. Nem tudja leplezni előttem, hogy minden percben vágyik rám, és a gyönyörre, amit nyújtani tudok neki.
Ahogy elmerítem benne a vibrátort, majd magamat, hangos nyöszörgéssel és sóhajtozással jelzi, hogy a legkevésbé sincs ellenére a tevékenységem. Óvatosan tolja magát hátra, mintha nem lenne elég a mélység, ahol benne járok, én pedig csípőjét két oldalról megfogva tűnök el benne tövig, újra és újra, csak akkor pattan fel a kéjtől lehunyt szemem, mikor meghallom becéző szavait. Meglep, de nem bőszít fel, sőt valahol a mocskos és romlott lelkem mélyén jóleső, bársonyos simogatást érzek. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy egy adandó alkalommal majd az orra alá ne dörgöljem, hogy csak azért is kiborítsam és feldühítsem vele. Imádom, amikor morcos és hisztizik: olyan, mint egy felbőszített macska, amit ha megsimogatnak, azonnal megszelídül, és dorombolni kezd.
Ezúttal én vagyok engedelmes, és hagyom, hogy feljebb nyomja felsőtestét, és tulajdonképpen már ülök az ágyon, míg ő a térdeimen foglal helyet, és most ő kezd mozgásba, megszabva a tempót. Karjait összefonja a tarkómon, cirógatva a hajamat, én pedig nyakába fúrom a fejem, hogy elborítsam bőrét forró csókokkal. Ez a testhelyzet remek: kezem betalál két lába közé, kissé széjjelebb tolom combjait, aztán ujjammal simogatni kezdem gyönyörének központját: azt már megtanultam, hogy ezt mindennél jobban imádja.
- Csak gyere, szívem... - biztatom, mikor lélegzése jóval hevesebbé vált. Látni akarom, hogy belerobban az orgazmusba, és szétesik a kéjtől. Én még bírom, méghozzá jó ideig. Őt akarom eljuttatni a teljes kimerültségbe, és a totális észvesztettségbe.



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 01, 2018 9:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

elias && harley (+18)
Nagyon sok hasznos és erős képességem van. Ide sorolható például a boszorkány képességeim is, de többek között mégis erősebb mind közül, hogy nagyon hamar és könnyen meglelem valakiben a romlottságot, a nyers sötétséget. Vonz engem, mint cápát a vér illata. Azt mondtam neki, hogy csak azért kötöttem bele akkor, hogy megöljem - elvégre az is lett volna a dolgom -, de ez nem egészen így van. A hazugság az én asztalom, főleg akkor, ha valamit elmondhatatlanul palástolni akarok. Mert az igazság az, hogy nagyon messziről kiszagoltam romlott lelkének az illatát. A szerelemnek olyan az illata, mint egy levendulával teli mezőnek. A vidámságnak pedig, mint a hosszú, lapos rágóguminak. Az árulásnak, mint egy hulla szaga. És egy sötét léleknek; akárcsak a szénné égett húsnak. Sokáig figyeltem aznap, és tervezgettem, hogy mégis hogyan kerüljek vele kontaktba. Már akkor tudtam, hogy vérszívó, de nem érdekelt engem. Gondolkoztam azon, hogy leöntöm egy adag forró kávéval - véletlen -, hátha észrevesz. De az túl nyilvánvaló. És végül azt választottam, amihez a legjobban értek: rátámadtam, amikor eljött a pillanat. Játszadoztam vele, legalábbis, próbáltam. Imádtam azt a helyzetet még akkor is, hogy egy hajszál választott el engem a haláltól. Azt hittem, hogy tizennégy éves korom óta nem találkoztam új érzelemmel, de akkor jöttem rá, hogy ez a pillanat akkor jött el. Még mindig kóstolgatom, elemezgetem ezt a különös érzést, amiben nincs gyűlölet, félelem, de a titokzatosság nagyon is ott rejlik benne. Emiatt pedig én magam sem tudom, hogy miért nem akarok neki úgy igazán ártani és miért kezdek el iránta egyre jobban kötődni. De ezt nem fogom neki elárulni. Miért is tenném? Azért, hogy kiröhögjön, és jó alaposan apró darabokra szaggassa a lelkem? Nem. Nem kellene érdekelnie annak, hogy mit gondol, mégis belegondolva is nagyon fájna valamiért, ha nem venne komolyan. Bár, szerintem én magamon is csak nevetnék a hasamat fogva: Én ostoba. (...)
Mély beleéléssel szopom őt, élvezve azt, hogy mindebbe bele is nyög; hisz lássuk be, ahhoz valóban teljesítmény kell, hogy egy férfi is nyögjön szex közben. Ezért is annyira csodálatos ezt hallani, nagyon felizgat ennek a tudata. Nagyon hálás vagyok ezért, hisz minden tőlem telhetőt bevetek. Eleinte csak a szám siklik farkán ütemesen, közben pedig nyelvem teljes egészével masszírozom telhetetlenül. Időközben mindkét tenyeremet bevetem, és míg a makkját szopogatom, szívom élesen, addig mindkét tenyeremmel körbefogom a tövénél némileg erősebb szorítással, és fel-le kezdem el húzni a bőrt lassan, de kíméletlenül. Ettől általában hamar elélveznek, és egyáltalán nem zavarna, ha már most azonnal a számba élvezne egy hatalmasat. Tény, hogy nem igazán szeretem, ha én nem részesülök az ilyesmi jó dolgokban, de ha nagyon akarom, akkor tennék arról, hogy újra felizguljon.
Azonban erre nem kerül sor. Fejemet két oldalról megérinti, aztán kihúzódik számból, mire én hatalmas levegőt veszek magamhoz, hisz a végén a lehető legmélyebbre próbáltam a torkomban érezni őt. Feltekintek rá izzó szemekkel, aztán óvatosan felemelkedem előtte térdeimre nehezedve. Habár parancsával épp utasítani próbál, de én még elidőzöm egy kicsit. Egyik tenyeremmel megérintem az arcát, majd utána állán végighúzom a mutatóujjamat;  kissé karcolva hosszas műkörmömmel. Tetszik az álla. Tetszik a tekintete, és a bőrének az érintése is. Látszik az arcomon, hogy épp annyira csodálom, mintha egy új, ismeretlen dologgal ismerkednék.
Két tenyeremet arcára érintem finoman, hüvelykujjaimmal pedig szeretetteljesen megérintem ajkainak a széleit.  Közelebb húzódom hirtelen, és újra ajkaira tapadok falánk, vehemens módon, mint egy vámpír áldozata nyakára aki már hetek óta nem táplálkozott  volna. Aztán egy pillanat alatt nyakára térek ki, finoman beleszívogatok csókjaimmal. Utána felpislogok rá, majd engedelmesen háttal megfordulok neki. Feljebb húzódom, hogy mögém férjen, aztán ösztönösen bepucsítok; fenekem, és puncim is láthatóvá válik a számára, közben pedig mellkasom, vállam, arcom egyik fele a takarót érinti.
Rám folyat valamit, amiből kis idő után le is szűröm, hogy micsoda. Ezért nagyon hálás vagyok, hisz így kevésbé fájdalmas - ha fájdalmas is néha-.  
Finoman megrezzenek, amikor néhány ujját fenekembe mélyeszti. Nagyon szokatlan érzés, ugyanakkor egyáltalán nem kellemetlen, még. Hamarabb aztán megszabadítja ujjait, aztán kis időre rá sokkal hosszabb és vastagabb mélyül belém, amire aztán nyüszögni kezdek. De nem visítok - mint mikor ő mélyedt belém -. Pár pillanat után, amikor már teljesen bennem volt a játékszer, az valami irgalmatlan vibrálásba kezd. Ajkaim elválnak egymástól, habár nagyon sokáig csak a torkomban akad a levegő. Akkor nyögök, vagy épp nyüszögök fel hangosan, hosszasan, amikor makkját megérzem hüvelyemnél, utána pedig mélyed belém teljesen tövig hatalmas méretével. Érzem, hogy a vége eszméletlenül mélyen van bennem, szinte tökéletesen érzem a szúró érzést a hasfalam mögött. Szemeim fennakadnak egy pillanatra, hisz egyszerre több inger is érint. Farkával szinte teljesen feszít, a fenekemben pedig remeg a szerkezet, amiből jócskán érezhet ő is ezáltal ő is részesülve valami izgatóbb érzésben. Aztán lökni kezd csípőjével nem túl vadul, ugyanakkor teljesen tövig, mélyen. Minden egyes tövig hatolásánál felnyögök nagyon hangosan, és most értem meg igazán, hogy a házvezetőnője miért nincs stabilan helyben a háznál. Egész nap a nyögéseket és a visítozásokat hallgatni, brr..  
- Nagyon jó, életem... - Nyögöm hirtelen ki, habár a mondattól is teljesen bevörösödik az arcom. Életemnek hívtam őt a nélkül, hogy bármiféle gúny hangzott volna a szavaimban. Sőt, tömény élvezet és szenvedély érződött mindebből. Te jó ég.. elment az eszem? Azt hiszem, hogy a szex nagyon sok mindent kihoz az emberből, többek között az e féle 'vallomásokat' is.
Ugyanakkor őszintén gondoltam. Ilyen csodás szeretőm még sohasem volt, és sohasem élveztem még senkivel sem ennyire a szexet, pedig eddig is eszméletlenül odáig voltam ezért a dologért. Egy hét után már nyűgös voltam, ha nem lehetett benne részem. De most tőle szinte eddig minden nap megkaptam, és meg is kapom. Ahogy ő is tőlem.
- Ez annyira jó.. - nyögöm újra, hihetetlenül élvezve a dolgot, persze közben vigyorgok is, miközben jóformán kínlódom az ingerektől, de pont ezt élvezem benne.
Közben finoman megemelem magamat két karommal, újra térdeimre nehezedem, finoman terpesztve, miközben ő még mindig bennem mozog. Két karomat megemelem, aztán hátul tarkója mögött összefonom azokat. Közben ha akarja, akár melleimre is rámarkolhat; hihetetlenül kemények és feszesek. De ha akar, ihat is belőlem.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Pént. Márc. 30, 2018 8:55 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Harley + Elias



Ha most valami mozifilmben lennék, hangosan el kellene kiáltanom magam, hogy "meglepetés", mikor Harley elé tárom a kis doboz tartalmát. Látom rajta a kíváncsiságot, még mielőtt a fedél alá kukkantana, aztán azt is, ahogy hallhatóan nyel egy jókorát, mikor szembesül a tényekkel. Remélem tényleg nem valami romantikus szarságot várt tőlem - az nem az én műfajom. Nálam a romantika csúcsa ez - meg az, hogy magamhoz mérten olyan kedves vagyok vele, mint eddig még senkivel sem. Ha belegondolok, az elődeinél általában még a felvezetéssel sem nagyon törődtem - volt olyan, hogy munkából hazatérvén még csak egy "helló" szócskát sem böktem oda a nőnek, akit aktuálisan ágymelegítőnek használtam. Belépés után nemes egyszerűséggel letéptem róla a ruhát, és mire kettőt pislogott volna, már benne is voltam, akár akarta akár nem. Szóval Harley bár nincs ezen tények tudatában, de kivételesnek mondhatja magát - remélem értékeli is ezt.
A dolog, vagy a látvány mindenesetre elnyeri a tetszését - azt nem tudom, hogy ennek, vagy épp a mohó izgalmának a következménye-e, hogy feltérdel az ágyon, ujjait a merevségemre fonja, közelebb húz magához, aztán máris az ajkai között érzem magam, és szinte a lábam is beleremeg abba, amit művelni kezd velem. Érzem nyelvét fel-le siklani kedvenc testrészemen, én meg lehunyt szemmel, hátravetett fejjel adom át magam a szórakozásnak, közben biztatóan turkálva a hajában, és sűrű sóhajokkal meg nyögésekkel hozva tudtára, hogy ha osztályoznom kellene, csillagos hatost adnék a teljesítményére.
Néhány perc elteltével azonban megszakítom a konkatust, elhúzódom tőle - nem, még nem most akarok a szájába menni. Először meg akarom dugni őt - már csak az ő élvezete miatt is. Ha engem most elér a vég, ő is hoppon marad, márpedig egy kielégületlen, nyűgös nőtől a jó ég mentse meg az egész világot.
- Fordulj meg. Háttal nekem - adom ki aztán az utasítást, és míg ő elhelyezkedik, kiemelem a kis táskából a síkosítót is. Még egy apróság persze marad benne - ezt arra az alkalomra tartogatom, amire gondoltam, hogy a jövő héten szerét ejtenénk, feltéve ha ő is igent mond rá. Még senkit nem vittem magammal ilyen helyre, ő lenne az első, és remélem nem lesz ellenére közben némi móka.
Hallom Harley kapkodó, kissé reszelős légzését ahogy hátat fordít nekem, és felém emeli vadító, tökéletes idomait. Bőségesen folyatok a síkosítóból a bőrére, és a kis játékszerre is, majd először az ujjamat merítem meg testében - hagy szokja az érzést. Nem vagyok én vadállat, hogy szükségtelen fájdalmat okozzak! Na jó, vadállat vagyok, de nem fékezhetetlen. Azt akarom, hogy ő is kb annyira élvezze a dolgot, mint én - eddig szerintem nem lehetett oka panaszra.
Szabaddá teszem az ujjamat, aztán lassan, óvatosan tolni kezdem befelé a játékszert. Láthatóan - és hallhatóan is - kevesebb fájdalommal jár nála a dolog, mint első alkalommal, bár ez alighanem a méretbeli különbségek számlájára is írható. Mindenesetre feneke szinte magába szippantja az apró vibrátort, egészen addig, míg a széles talpa a fenekének nem ütközik, megakadályozván, hogy olyan mélyre jusson benne a játék, hogy egy nem biztos, hogy élvezetes bányászás legyen a vége.
- Gyönyörű - mondom elégedetten szemlélve a "művemet", majd lehajolok, egy-egy apró csókot adva a feneke két gömbjére, majd megnyomom a játékszer talpán látható kis gombot, mire a szerkezet apró zümmögéssel életre kel, és vibrálni kezd. Hallom, ahogy Harley levegő után kap, és egész gerince mentén végigfut egy apró remegés.
- Most én jövök, szívem - térdelek mögé az ágyra, megfelelő szögbe állítom, és tövig mélyedek a p*ncijába. Ez a legcsodálatosabb, legfantasztikusabb érzés a világon, nem hasonlítható semmi máshoz. Hangosan véve a levegőt élvezem a forróságot és nedvességet, ami körbevesz - közben érzem a másik oldalról jövő vibráló remegést.
Mozogni kezdek ki és be, nem durva, mégis határozott lökésekkel, két oldalról erősen fogva Harley csípőjét. Ha rajtam múlik, ma éjjel egyik orgazmusból a másikba fog esni, addig amíg a végén csakugyan félájultan fekszik majd alattam, vagy éppen előttem.
- Élvezd, szívem - suttogom halkan, miközben ütemesen merülök el benne, és bukkanok elő újra. - Hallani akarom, hogy jó neked.


©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Vas. Márc. 25, 2018 1:40 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

elias && harley (+18)
- Ó, hát persze. - Feszülten harapok alsó ajkamba. - Csak már egy rosszulléttől azt feltételezted és rimánkodtál, hogy... - a számban akad a szó a levegővel együtt. - Ah, hagyjuk. - Vágom oda hisztérikusan. Nem akartam a közelgő sorsomnak még csak az elnevezését sem kiejteni de még csak gondolni sem szerettem volna rá. Nekem mindössze csak az a bajom, hogy ennyire gyengének hisz. Törékenynek tűnök, talán. De a halál még igencsak messze áll tőlem. Vagy, legalábbis igyekszem elhitetni magammal ezt a gondolatot. Még mindig haragos vagyok rá a kezdetektől fogva, ne akarja, hogy szénné égessem a pénztárcáját. Ezzel a magyarázatával pedig még inkább elásta magát a szememben, mert egyáltalán nem erre számítottam. Legalább egy kicsit megjátszhatta volna, hogy érdekeltem őt vagy akkor inkább maradt volna csendben. (..)
Karjaimat körbefonom tarkója mögött és lábujjhegyekre állok, midőn nyelvem vadul, vehemensen jár a szájában; kiélvezve a pillanat varázsát. Érzem a mellkasomban azt a jól ismert lüktetést, vágyat, amit egy szóval tudnék megnevezni: Boldogság. Erre volt szükségem, ezt akartam tőle. El is felejtek egy pillanat alatt minden morgást és csak ajkainak az ízét kezdem kóstolgatni éhesen. Mindeközben az ő tenyerei aprócska, mégis feszes és kerek fenekemre tévednek és féktelen erővel markol beléjük. Ezzel pedig magához von olyannyira szorosan, mintha testünk egy s ugyanazon test volna, de ezzel azt akarta tudatni velem, hogy becses testrésze már a lehető legkeményebbé vált. Tökéletesen éreztem a hasfalamon farkának körvonalait - túl alacsony voltam hozzá képest, hogy kicsit lejjebb érezzem őt -. Tetszik, hogy ilyen hamar felizgult, ennek a tudata pedig egyre nedvesebbé tesz engem odalent.
Talán abban a pillanatban még aprót bele is haraptam alsó ajkába, amint elszakít magától és arra utasít, hogy menjek fel a szobába és szabaduljak meg a rajtam lévő köntöstől. Mondanom sem kell, hogy ha most nem lennék felizgult állapotban, akkor most minden bizonnyal lehordanám azért, amiért dirigálni akar nekem. Tisztában vagyok azzal, hogy a társadalom létráján a legmagasabb fokok egyikén helyezkedik el, de ez engem egy cseppet sem érdekel. Még mindig nő vagyok, nem holmi utcasarki riherongy. Elvárom  a tisztelet iránti privilégiumot. Felőlem elém kerülhet egy Mikaelson, minden szívbaj nélkül próbálnék meg kárt tenni benne. Azzal is tisztában vagyok, hogy én épp nem az előkelő tömegből származom, de ez még nem jelenti azt, hogy hagyom magamat belerohadni ebbe a gondolatba. Hatalmam van még akkor is, ha az nem a pénz vagy a ranglétra. A hatalmammal ölni tudok és kárt tenni. Ennél jobban pedig nem adhat nekem semmi sem nagyobb önbizalmat. Öltem már nem egy vámpírt. Kitörtem a nyakukat egy csettintéssel aztán élve kivágtam belőlük a szívüket; szinte még lüktetett olykor a markomban. Tudom, hogy kell egy ilyent megszüntetni. De Elias jelenleg az egyedüli örömforrásom. Ezalatt pedig nem az alkunk legélvezetesebb részét értem. Egyszerűen csak tudom, hogy nem vagyok egyedül. Ha ő nem lenne nekem, akkor nem az átkomba halnék bele, hanem mihamarabb az őrületbe.
Kérésének tehát eleget teszek, de előtte megkérem, hogy siessen, ha lehet. Nem azért, mert annyira fékezhetetlen a vágyam már, hanem mert reggeltől egészen mostanáig egyedül kellett lennem. Még azt a tíz másodpercet is sajnálnám tőle, ha épp addig lennék meg nélküle. Ragaszkodom hozzá, mint eb a gazdájához; akarom, hogy mellette legyek.
Mágiámnak köszönhetően elillanok mellőle és a szobámban öltök újra testet; habár abban a pillanatban térdeim megrogynak és az ágy széléhez érintem tenyeremet, ezzel is megtartva magamat. Nem szabad túl sokat használnom az erőmet. Annyira szokatlan...
Szinte magától csúszik le a testemről a köntös egyenesen a padlóra. Abban  a pillanatban négykézláb mászok fel az ágy közepéig és hanyatt fekve elhelyezkedem ott. Tenyerem azonnal nőiességemre téved át, majd finoman kezdem el körkörösen mozgatni rajt azt. Nyögök lehunyt szemekkel, aztán jobban széttárom a combjaimat, hogy Elias teljesen láthassa ezt a látványt. Eleinte lassabban kezdem el mozgatni rajt ujjbegyeimet, aztán egyre gyorsabban; még a csípőmet is mozgattam hozzá éhesen. Azonban ügyeltem arra, hogy még véletlenül se élvezzek el saját magam által. Elmélyülök túlságosan, s egyszerűen megrezzenek megijedve, amikor meghallom Elias hangját midőn arra utasít, hogy álljak le. Megértem, hisz a virágot ő akarja leszakítani.
Karjaimmal megtámasztom magamat hátam mögött, s kérdőn nézek arra a dobozra, amit Elias tart a kezeiben. Kezdtem sejteni, hogy mi lehet benne, de amint kiveszi belőle a doboz tartalmát, hatalmasat nyelek. Az viszont nyugtat, hogy a vibrátor körülbelül fele akkora és vastag mint Elias farka, szóval sokkal könnyebben fogom elviselni. Ettől függetlenül nagyon tetszik az ötlete, hisz szeretem az új dolgokat.
- Ne játszd meg magad. - Nézek rá ördögi éllel. - Úgy is tudod, hogy minden cseppjét akarom. - Nyúlok ekkor ágaskodó farka után, s közelebb húzódom, hogy könnyebben elérhessem. Két térdeimen megállok az ágyon, kicsit lejjebb hajolok, aztán vörös ajkaim közé veszem meredező hímtagját. Nagy és vastag, ezért még szoknom kell még a számban is a méretét. Makkjára tapadnak ajkaim és ekkor szívogatni kezdem azt, néha pedig nyelvemmel is masszírozni kezdem körkörösen szélét. Amikor kellő mennyiségű nyál keletkezett a számban, sokkal könnyebben kezdett el a számban elmélyülni, mígnem most már egészen teljesen bekaptam és néhány másodpercig hagyom, hogy torkomat tágítsa. Ezt nem sokáig csinálom, mivel így is nagyon nehéz. Ez helyett gyorsabban kezdtem el mozgatni ajkaimat rajt miközben most csak félig tudtam bekapni, de közben mindkét tenyeremmel húzkodtam a tövénél a bőrét fel és le. A szemeim közben mindvégig csukva vannak, ezért nem tudom, hogy az arca miről árulkodik, mindenesetre én élvezem, hogy egy ilyen tökéletes farok lehet a számban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 24, 2018 2:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Harley + Elias



Voltak már mellettem ezelőtt más nők is olyan státuszban, mint Harley. Használtam, vagy éppen kihasználtam őket, a helyzetüket, a sebezhetőségeket a saját magam, a saját élvezetem és gyönyöröm érdekében. Könnyen szedtem fel őket, és könnyen adtam túl rajtuk - egyszerűen nem érdekeltek. Harley viszont valahol más, még akkor is, ha ezt képtelen vagyok megmagyarázni - nem értem, csak érzem, így hát indokolni sem tudom az okát. Nem mondom egyetlen percig sem azt, hogy többnek nézem, mint egy egyszerű szexszolgát, vagy mondjuk úgy, egy élő szexjátékot, vagy élő babát. De van benne valami különös, amit nem csupán elnézek, hanem még kedvelek is. A nagy szája, a szemtelensége, a feleselései, a verbális kis pengeváltásaink mind-mind üdítő változatosságot jelentenek a csendesen beletörődő lányok sorai után. Alig két nap alatt képes volt valamiféle változást előidézni a jellememben: minden szemtelenségére vagy néma csenddel reagálok, vagy épp humorral és - néha gúnyos - mosollyal. Másnak efféle pimaszságokért, amiket ő megenged magának, már a saját kezeibe adtam volna a fejét, tőle pedig eltűröm, és a lelkem mélyén élvezem is. Olyan, mint egy pohár hideg, friss víz a sivatag forróságában.
- Tudtommal egyetlen szóval sem mondtam olyasmit, hogy csak így túladnék rajtad - csettintek kissé morcosan. Tényleg, miért feltételezi ezt rólam? Az elmúlt időszakban magamhoz mérten én voltam vele a kedvesség, és a bűbáj. Talán félreértette? A nők hajlamosak rá. Lehet, hogy nem ártana felvilágosítanom róla, hogy annak ellenére, hogy megjegyzés, vagy bosszú, esetleg kiabálás nélkül hagyom, hogy gazokkal zsúfolja tele a házamat, és kibővítse a létszámot egy macskával, még mindig én vagyok a kakas a szemétdombon. Ne képzelje magát többnek, mint ami - még mindig azért van mellettem, hogy kiéljem rajta magam, meg minden perverziómat. Bár gyanítom, hogy ha felvázolnám, miszerint az, hogy a házamba fogadtam őt, az én érdekeimet és gyönyörömet szolgálja, az előbb olyan élvezettel fogdosott késsel vagdalna darabokra.
Bárhogy is, az a manőverem, amellyel lerohanom, nem talál ellenállásra. Úgy tapad nekem, mint pióca a meleg húsra: nyelve szinte összeforr az enyémmel, és halkan felsóhajt mikor csípőjét álló farkamhoz húzom. Kivételesen azt is megjegyzés és visszavágás nélkül hagyja, mikor kurtán-nyersen a szobájába parancsolom, és szinte még ki se mondom az utolsó betűket, mikor már jóformán csak az üres levegőt ölelem magamhoz. Na jó, az efféle-boszi trükköket szerintem amíg élek se fogom megszokni, pedig ez remélem még hosszú évszázadokat foglal majd magában. Mindenesetre ne mondja, hogy nem veszem figyelembe az óhaját, máris utána indulok az emeletre, csak annyi időt adok neki a vetkőzéshez, míg kitalpalok a kocsihoz, és magamhoz veszem az anyósülésen heverő kis szatyort - olyan meglepetést rejt magában, ami remélhetőleg el fogja nyerni a tetszését.
Felérve az emeletre, egy szál semmiben, a feszítő vágy felmeredő jelével lépek be az ajtón - a ruháimat még a nappaliban leszórtam, mind egy szálig. A látvány ami azonnal a szemeim elé kerül egyszerűen nyálcsordító - nagy levegőt veszek, hogy féken tartsam magam legalább még néhány percig, és miközben elvarázsolva nézem, mit művel magával, kezem a farkamra teszem, és hozzá hasonlóan én is izgatni kezdem magamat. Szinte az ajtóig érzem az öléből áradó forróságot, és még ebben a helyzetben is átfut az agyamon, hogy mennyire képtelen észrevenni a helyzet abszurditását: ilyen esetekben fordul a kocka, és ő az, aki irányít, és uralma alá hajt engem.
- Hagyd abba... - mormolom kis idő múltán - egyszerűen magamnak akarom minden gyönyörét, és nem azt akarom, hogy a saját kezétől szálljon el. Én is elszakítom magam az élvezet saját kezű útjától, majd közelebb lépek, és a kis szatyrot meglóbálom Harley orra előtt. Figyelem, ahogy tekintetében egyszerre csillan meg a félelem, vegyítve a kíváncsisággal és a vággyal.
- Gyűrűt, virágot és hasonló szarságokat bármelyik férfi tud venni, szívem - állok meg az ágy mellett, és lehajolok, hogy alig néhány centiről nézzek bele abba a ragyogó szempárba. - De különleges ajándékkal nem tud akárki kedveskedni - nyúlok aztán bele a szatyorba, és előhúzok egy kis dobozt, majd kinyitom, és engedem, hogy Harley szemügyre veszem a tartalmát.
Kiélvezem szélesen vigyorogva a meglepettségét, majd kézbe veszem az apró, 10 centis kis vibrátort, megnyomok rajta egy gombot, mire a készülék halk zümmögéssel "életre kel".
- Ezt a fenekedbe fogom dugni - mondom, és a hangomból hallhatja, hogy ez nem vitára bocsátott kérés, ez eldöntött tény. - És miközben ez a fenekedben lesz, megdugom a p*ncidat. De elmenni a szádban fogok - simítok végig az ajkain. - Ha az utóbbit nem akarod, akkor még most közöld. Később már nem fogadok el kifogást.



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Márc. 23, 2018 1:36 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

elias && harley +18
Valójában inkább hálát kellene adnom neki, hogy idehozott magához engem és az csak a minimum lenne, hogy tartanám a számat és nem feleselek vissza. Igazán csak most gondolok bele, hogy mennyivel nyugodtabb számomra ez a két nap; épp annyira, mint még soha. Tény, hogy eléggé sűrűn esünk szavakkal egymásnak - mint általában minden egyes szóváltásunknál -, de ez még istenes helyzet az előző hónapjaimhoz képest.  Ha lenne hozzá még erőm, már egyáltalán nem akarnék a koven fője lenni. Ez a gyülekezet nem erről szólt mint amiről most, és így is a Salem-i boszorkányok kihalófélben vannak. Saját magunkat irtjuk ki. Azt hiszem, hogy megérdemeljük ezt a sorsot.
Ezen gondolatok közepette kezdtem ízlelgetni a gondolatot, hogy most végre szabad vagyok a kis hátralévő időmben. És boldog vagyok, hogy ezt érezhetem. És mindezt egy vámpírnak köszönhetem, aki habár még fel sem fogta, de megmentette az életemet. Ráébredtem arra, hogy nem a haldoklás tudata keserít el, hanem az, hogy ezt a jelenlegi nyugalmat nem élvezhetem sokáig. De talán az, hogy végre találtam olyasvalakit, aki mellett önmagam lehet. Kedvelem őt. (..)
- Hm. - Meghúzódik ajkam egyik fele kínból. - Mégis milyen hamar lemondanál rólam. - Elvontam tőle a tekintetemet feszülten. Nem igazán értem, hogy miért is zavar az, hogy egyáltalán nem jelentek neki semmit, de még csak fontos sem vagyok neki. Nem szabadna, hogy ez zavarjon. Mégis borzalmasan fáj, és érzem, hogy ez a tudat erőszakosan fojtogat. Mindig vágytam arra, hogy valakinek fontos lehessek. Aki az enyém, és akié én vagyok. Mint egy buta gyerek. Ostoba álmodozás.
Szíven döfött teljességgel a kijelentése és a vallomása, de nem akartam előtte megtörtnek tűnni. Egyébként is csak kiröhögne, de meg is érteném. Ezért is inkább rezzenéstelen arccal elvettem tőle az üres tányért, miután Bagirát megkínálta a maradékkal. Van egy olyan sejtésem, hogy azt a pár falatot direkt a macska számára hagyta meg. Kedves gesztus, ugyanakkor nagyon meglep.
Amikor felálltam a széktől, szinte azonnal elillant a negatív érzés ami egy pillanatra elkapott. Feléledt bennem valami, ami már akkor ott volt, amikor hazajött, csakhogy pofátlan módon elutasította. Még sohasem vágytam senkire sem ennyire, mint ő rá. Ő más, mint a többi. Kellően szenvedélyes, ugyanakkor kíméletlenül vad.
Mellém lép, miután szavakkal és kéjelgő vonaglással kezdem el őt hergelni, hisz tudom, hogy most biztosan nem fog nemet mondani. Élvezem a látványt, hogy szinte pórázon lógatva jön oda hozzám, teljesen kábultan a látványtól. Tovább pucsítottam, egyre látványosabban, viszont határozottan ragad meg és nyelvével szétválasztja ajkaimat; mohón kezdem el falni az ajkait, s közben nyelvemmel az övét ízlelgetem éhesen. Közben pedig felsóhajtok vágytól ittasan, amikor erősebben belemarkol feszes fenekembe. Fényesen izzó íriszekkel pillantok fel rá, amikor meglátom rajta is a vágy minden formáját és elég csak lejjebb terelgetnem a tekintetemet a domborodó nadrágja felé, hogy tudjam, ő is épp annyira akarja mint amennyire én is.
Szinte rám morran parancsolva, hogy menjek fel a szobába. Aztán hozzáteszi, hogy szabaduljak meg a rajtam lévő lepeltől - ami egyébként is így szinte annyira áttetsző, mintha semmi sem lenne rajtam -, mert testem minden pontját látni szeretné. Szinte belebizsergett az egész ölem amikor rám morrant; ha szexről van szó, elviselem, hogy úgy beszéljen velem, mint a kutyával. Sőt, felizgat. Más helyzetekben viszont az ilyen dirigálást nem tűröm el.
- Amit csak kívánsz. Viszont nagyon siess. - Néztem rá szépen, kéjelgő hanggal sziszegve hozzá akárcsak egy bestia. Hátraléptem, és azzal a mágiámnak köszönhetően szemvillanás alatt tűnök el, és a szobában jelenek meg, amit még tegnap kiválasztottam magamnak. Már most furán érzem magamat attól, hogy nincs itt közvetlenül velem még. Ettől függetlenül  a vágyakozás nem illan el teljesen; miután lecsusszan rólam a padlóra a köntösöm, elfekszem az ágy közepén hanyatt feküdve, s térdeimet felhúzom finoman. Combjaimat kissé széttárom egymástól épp annyira, hogy egyik tenyerem közéjük csúsztathassam és látványosan kezdem el lüktető csiklómat izgatni ujjbegyeimmel, ahogyan azokat körkörösen mozgatom rajt hevesen. Megremegek néha, viszont könnyebb lesz, ahogy egyre nedvesebbé válok. Közben pedig szabad tenyerem egyik mellemre siklik, finoman dörzsölgetem kemény és hegyes mellbimbómat. Halkan nyögök, s kellően ellazulok annyira, hogy észre sem veszem, ha már Elias is megjött. Ezt a műsort is csak a kedvéért teszem, hogy még jobban felizgassam őt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 22, 2018 3:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Harley + Elias



Vajon minden nő ennyire borzalmasan idegesítő, vagy csak Harley-ben keresi a kivételes tehetség a kiutat? Nem hiszem el, hogy képes azon is vitázni velem egy sort, hogy milyen gazokkal szokás telehordani egy temetőt. Nem mintha nem lenne totál mindegy már annak, aki épp a koporsóban fekszik - mégis, gondolják hogy egyszer majd felül a hulla a szaténon, és felháborodva közli, hogy miért nem krizantémot vagy mifenét kapott, miért valami mást? Az emberek amúgy is tényleg rohadtul furák: nem értem miért nem fogják fel, hogy néha addig kell valakit méltatnunk, amíg él, és nem a búcsúztatására kell odahordani millió felesleges, hervadásra ítélt gazt.
Mindenesetre különösebb komment nélkül hagyom a dolgot, csak tessék-lássék morgok oda valami válaszfélét, a verbális pengeváltás helyett jobban lefoglal a vacsora gondolata. Nem is kell sokat várnom, sem Harleyt győzködnöm, vagy felhívnom a figyelmét rá, hogy ki kell szolgálnia, megteszi magától is. Ügyes, tanulékony kislány - pontosan tudja, mik az elvárásaim vele kapcsolatban, még akkor is, ha az elején ez efféle szolgáltatásokat nem szögeztük le nyomatékosan. Ahogy azt is roppant elégedetten nézem, ahogy felhajtja a fiola tartalmát, bár láthatóan nincs ínyére az "előétel". Ahogy a szavaim sem, amikkel kísérem az észrevételét, miszerint aggódtam miatta. Tényleg így volt, erőteljesen érdekelt, hogy tegnap éjjel ne legyen baja, ne történjen vele semmi visszafordíthatatlan - magam sem tudom rá a választ, miért volt ez így. Talán mert láttam már ezer és ezer halált, és okoztam is megszámlálhatatlanul sokat, de még sosem voltam kéretlen tanúja annak, hogy egy fiatal nő a szemeim láttára sorvadjon el, és legyen az enyészeté, a nem túl szép és kíméletes halál karmaiba kerülve. Talán csak a tulajdonom féltése volt a mozgatórugóm, mivel ha már a lakásomba fogadtam őt, akkor szeretném minél hossszabb távon kiélvezni a jogos jussomat. Bármi is a válasz, az biztos, nem fogja tőlem hallani. Sokkal inkább adok egy olyasféle magyarázatot, amivel tökéletesen kiborítom őt - látom ahogy kézbe fogja a kést, és ujjai erőteljesen megszorulnak a markolat körül. Más alighanem ijedten nézne rá, vagy legalább valamiféle félelemmel telve, én inkább csak unottan és kíváncsian. Kár, hogy nem láthatok a fejébe - alighanem most épp megskalpol gondolatban azzal a félig éles bökővel, vagy épp a legféltetebb részemet metéli le. Szerencsére tettlegességig nem ragadtatja magát - talán belátja, hogy nem lenne értelme.
- Azt egy szóval sem mondtam, hogy örülnék, ha a halálod miatt túl hamar kellene búcsút vennünk egymástól - jegyzem meg végül kimérten, aztán az asztalon álló apró tálba kotrom a máj maradékát, majd lehajolva leteszem a macskának, aki azonnal rá is veti magát. Meghallom közben a víz csobogását, ahogy Harley nekifog eltüntetni az étkezésünk bizonyítékait, és felegyenesedem a székben, de ebben a pillanatban már örülök, hogy immár semmi törékeny nincs a kezemben - sem pohár, sem tányér - mert az gyaníthatóan törmelék gyanánt végezné a padlón. Szinte minden erő kimegy a testemből a látványtól, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy minden erőm a testem egy bizonyos pontja felé koncentrálódik.
- Élvezed ha látod hogy hatalmad van felettem ugye? - kérdezem rekedt hangon, miközben kitolom magam alól a széket, és szinte a másodperc alatt termek Harley mellett. Tekintetem végigsiklik a testén, a konyhapult felől áradó fény tökéletesen láttatni engedni vonalait. Látom, ahogy egy pajkos mosoly halvány maradéka még ott ül a száján, ettől nekem is sikerül elvigyorogni magam.
- Átkozott kis boszorkány - csóválom a fejem, aztán egy mozdulattal magamhoz rántom, és mire bármit is reagálna, megcsókolom - hosszan, mélyen, szenvedélyesen, miközben kezem rátalál a fenekére, és a két feszes gömbbe markolva csípőjét az enyémhez szorítom, hogy érezze milyen hatást váltott ki belőlem. Őszintén megvallva, igazán nem értem, hogyan bírja még egyáltalán a sliccem a feszítést, amelynek belülről ki van téve.
- Tűnés fel a szobádba - válok el aztán Harley-től levegő után kapkodva. - Egy perc múlva én is ott vagyok. Dobd le ezt magadról - lebbentem meg a köntöst. - Minden porcikádat látni akarom, amikor belépek. És remélem pontosan tudod, hogyan értem azt, hogy MINDENT.




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 22, 2018 1:19 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Elias && Harley

Ahhoz már tehetség kell, hogy képesek legyünk azon vitatkozni, hogy épp a szegfű temetőbe való növény avagy sem. Persze, még kötekedhetnék vele ha nagyon akarnék tovább, de inkább befogom a számat és csöndben a tényárokra kezdek el mindenből pakolászni. Nem tudom, hogy ő hogy van a dologgal, de én rendkívül élvezem a civakodásunkat. Még az is tetszik nekem, ha épp nincs igazam - valljuk be, eddig elég ritka volt, ha nem volt igazam -. Szinte látom magam előtt a fogaskerekei között, hogy ő egyáltalán nem számított arra, hogy a kis játékszere mellett még csak enni sem tud csendben. Nyilván, a jelenlegi kis szájalásunk semmiségnek hat a tegnap estihez képest, legalábbis a számomra mindenképpen. Sőt, az is lehet, hogy őt valahogy cseppet sem érdekli egyik sem, de nekem a tegnap esti épp akkora nyomot hagyott bennem, mint amikor megrángatott. Pedig nagyon szépnek indult az este és megvallom, hogy volt bennem némi öröm is amit addig aligha éreztem bárkivel is. A sebet némileg csak az enyhítette, hogy a rosszullétem alatt segített bekísérni a házba, sőt, még be is takart. Segített, habár akkor nem voltam annyira jól, hogy meg tudjam neki köszönni. De az nélkül is biztosan tudja, hogy hatalmas nagy segítség volt a részéről és ugyanakkor mérhetetlenül jól esett. És az is, hogy az éjjeli órákban egyszer biztosan rám nézett. Persze, a haldoklástól még jócskán messze álltam akkor, így nem rettegtem én sem attól, hogy azok lesznek életem utolsó percei, mert nem. Nem, a halál nem jön ilyen könnyen. Hasonlóan éreztem rosszul magamat, mint mikor Elias-szal igazán összevesztünk és akkor is határozottan megszédültem. De az utóbbi émelygésem sokkalta erőteljesebb volt és jóval tovább tartott. De nem panaszkodom még, hiszen később a két kezemet összetenném mindezért, hogy csak az émelygések legyenek a legnagyobb bajaim. Sajnos nem így lesz, mert ez csak a kezdet.
Leültem a helyemre, habár nagyon sok pillantást nem is vetettem a tányéromra, szinte alig tettem rá bármit is. Nem igazán volt egyébként sem étvágyam, de mivel megkért, hogy ebédeljek vele, nos, muszáj lesz pár falatot legyömöszölnöm a torkomon. Ámbár van egy olyan sejtésem, hogy mostanra igencsak megbánta azt, hogy megkért. A némaság egyébként sem az én műfajom, de ha a jó oldalát nézi, még ebéd közben sem fog unatkozni velem. (..)
A fiolát magamhoz veszem és mindenféle habozás nélkül nyelem le a folyadékot, de igazán akkor ráz ki a hideg, amikor utóízként megérzem azt a jó keserű, mardosó ízt a nyelvem teljes egészén. A kis üvegcsét szinte visszacsapom az asztalra, s mindkét tenyeremet a számhoz szorítom szinte hisztizve, nehogy kidobjam a taccsot. Nem értek nagyon az ilyesmikhez, de mondjuk egy cseppnyi málnaszörp tuti nem rontott volna a hatóanyagán. Értem én, hogy nyers fájdalomcsillapító vegyület és Isten tudja még, hogy mi, de na... nem vagyok én az ilyen ízekhez hozzászokva. A gyógyszereket meg egyébként is utálom.
Némán bekapkodok párat a villára sepert rizsből, de csak azért, hogy aránylag ne érezzem azt a keserű ízt a számban, aztán körülbelül az evészetemnek ennyiben vége is szakadt.
Az evőeszközöket odacsapom a tányér közepére, aztán a szalvétával megtörlöm a számat, s közben megejtem Elias számára azt, hogy szemtanúja voltam mindannak, amikor benyitott hozzám. Az arcomon a mosoly őszinte volt, de amint válaszolt, minden egyes szavánál látványosan görbültek az ajkaim lefele. Íriszeimből pedig kialudt az a nyers öröm. Magamban pedig csak azt gondoltam; hogy lehet valaki ekkora pöcs?
Pár pillanatig türtőztetnem kell magam amit talán ő is észlelhet, hiszen csak magam elé bámulok feszülten, markomba fogva az egyik kést dühösen. Nem tudom, hogy mit vártam tőle és ez már nem az első alkalom a részemről, hogy valami pozitívabbat vártam volna tőle. Ha komolyan mondta, ha nem, akkor most gratulálnom kell neki, de sikeresen elhitette velem, hogy valóban csak azért ellenőrzött engem, nem pedig másért.
- Látod, itt vagyok. Nem adom neked meg azt az örömöt, hogy ilyen hamar haljak meg. Nem. Felejtsd el. De ha mégis, ne akard mert a halálod napjáig foglak kísérteni minden egyes pillanatban.- Szorítottam jobban a kés markolatát, aztán leraktam az asztalra kissé indulatos és erős mozdulattal. Lehet, hogy talán a szavaim inkább csak sértettségből fogantak ami való igaz, de valójában nagyon is az igazat tükrözik. Nem szabadul meg tőlem olyan könnyen; lehetünk így is, de ölhetjük egymást továbbra is.
Aztán hamar témát terel. Igazából nem foglalkoztam a kérdésével, mert kellően felidegesített ahhoz, hogy bármit is érzékeljek a külvilágból. Próbáltam magamat lekötni, ezért inkább elvonom tőle a tányért és magam elől is, majd a mosogatóhoz sétálok, hogy oda betegyem az edényeket. Egy pillanatig aztán csak ott állok feszülten, nekikönyökölve a pultnak és csak gondolkoztam. Újabb gondolat jutott eszembe, miszerint újra megpróbáljam kicsit felizgatni, mint most akkor, amikor megjött - mégis szemrebbenés nélkül elutasított -. Nem vágyom romantikára. A szerelemért pedig sohasem rajongtam.
Hamar sikerül lenyugodnom, s végül megengedem a csapvizet. A víz hamar felforrósodott, aztán mosogatószerrel és szivaccsal nekiállok elmosogatni. Habár az arcom elé hulló vörös hajtömegem eltakarja, de valójában egy nagyon pajkos mosoly húzódik az arcomra. Finoman bepucsítok, így az így is rövid köntös fenekem felét teljesen látszódni hagyja; pont azokat a részeket, amiket kell. Finoman ringatni kezdem a csípőm olyan mozgásban, ami egy feltüzelt szukára jellemző.
- Annyira mély és szűk... - Nyögöm halkan a szavakat, miközben látványosan beletömöm jó mélyre a hosszúkás üvegpohárba a szivacsot. - ... Nagyon nedves és puha. És egyre forróbb..- Lehunyt íriszekkel sóhajtom, nagyon látványosan és nyilvánvalóan utalva arra, hogy most azonnal meg kell dugnia itt helyben. Eddig egyedül csak a szexben találtuk meg a közös hangot és mindegyikőnket csak az teszi boldoggá. Ha pedig újra elutasít, akkor már a legrosszabbra fogok gondolni. Reggel elmész melózni, aztán mire hazaérsz, homokos lettél. Eddig egy férfi sem mondott nekem nemet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Kedd Márc. 20, 2018 3:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Harley + Elias



Csak sóhajtok egy jókorát beszédesen, mikor egyetért velem azokban a szavakban, amelyekkel beismerem nehéz természetemet. Persze, mi másban értene velem egyet mint olyasmiben, amiből az én jellemhibám derül ki? Sóhajom szinte azt mondja, hogy elvégre ez nekem kellett, én akartam, én hoztam fejemre a káoszt egy nő képében. Igazán kár, hogy én nem értek a mágiához: valami szájzár-varázslatot szívesen végrehajtanék rajta néhanapján. Bár végeredményben ez a teljes igazság, tényleg nem vagyok egyszerű ember - nem mintha zsákbamacskát árultam volna eddig is. Tudta hogy nem felhőtlenül boldog napok következnek rá, amennyiben velem tart Seattle-be, mégis itt van, sőt minden veszekedés és nézeteltérés dacára nem szedte össze a cuccait, és nem vágta rám szitokszavak kíséretében az ajtót. Mindketten függünk egymástól valami morbid módon: egyikünk sem mondja ugyan ki, de amolyan zsák a foltját viszonylatban tudjuk, hogy egyéniségünket senki más nem viselni el hosszútávon, csak egy másik olyan magányos, sebezett és pszichopata lélek, mint mi vagyunk.
- Elég, elég a tanácsadásból! - horkanok fel aztán mikor gyorstalpalót kapok a "mit vigyünk temetésre" című fejezetből. Atyaég, mintha valami illemtankönyvet lapozgatnék! - Soha nem jártam temetésen. Semmilyenen. Viszont már sétáltam temetőben, és láttam szegfűből készült koszorút - mondom kissé sértődötten. - Lehet el kéne menned tanácsadónak valami temetkezési vállalathoz, és felvilágosítani a hozzám hasonló tudatlanokat - teszem hozzá gunyorosan. A halottaknak legalább nem már nem tud az idegeire menni és nem beszél lyukat a hasába.
Ha már viszont a lyukas gyomornál tartunk, tényleg kezdek éhes lenni, így simán letelepedem a konyhaasztalhoz, és várom hogy Harley tálaljon. Más körülmények közt ez mindig Mrs. Wheels dolga, ugyanis ha épp senkivel nem osztom meg a házamat, a feladatai közé tartozik az is, hogy megvárjon, és kiszolgáljon étkezés közben. Ha viszont van vendégem - ahogy most Harley is - tudja, hogy elhagyhatja a házat: minden alkalommal a velem egy fedél alatt tartózkodó nőktől várom el, hogy ezen igényeimet is kielégítsék. Lehet, hogy ezt hallani, vagy beismerni is fáj, de még egyelőre én vagyok az, aki jó néhány lépcsőfokkal felettük áll a társadalmi létrán. Nem fogom olyasmivel bepiszkolni a kezem, mint a terítés, vagy a mosogatás.
Az asztalra könyökölök, mutatóujjammal a számat ütögetve, miközben Harley lendületes szavakkal beszámol róla, számára mi jelképezi az életet. Nos annyiban igaza van, hogy a fájdalomban fetrengés alighanem nem tartozik a sors napos és önfeledten boldog részéhez.
- Rendben, a te harcod, a te életed - dünnyögöm aztán. - De megköszönném, ha nem a berendezési tárgyaimon állnál bosszút - csóválom a fejem mikor a mikró ajtaja a kelleténél lendületesebben csapódik be. Felvillan a fejemben, hogy talán vennem kellene egy boxzsákot, azon legalább kipüfölhetné a haragját és frusztrációját.
Elém kerül az étel, belebököm a villámat, és enni kezdek, néma elismeréssel adózva magamban Mrs. Wheels szakácsművészetének. Tökéletes házvezetőnő: udvarias, pontosan tudja a feladatait, megbízható, és a konyhában is remekel. Talán ideje fizetésemelést adnom neki. Évek óta van már mellettem, és egyike azon roppant csekély számú embereknek, akik kivívták nehezen odaajándékozott tiszteletemet.
Miközben bemutatom a kulturált kés- és villahasználat szabályait, fél szemmel Harley figyelem, aki szemmel láthatóan döntésre jut, és felhajtja a fiola tartalmát - ez a legértelmesebb dolog, amit csak tehetett. Igazán kár, hogy a soron következő pillanatokról nem készítettem sorozatképeket, mert az arckifejezése leírására nem elegendő egy átlagos emberi lény szókincse.
- A fájdalomcsillapítók nyilván megkeserítik, mert jókora adagot tartalmaznak - osztom meg vele az információt mellékesen, mintegy félvállról. - A kutatók a laborban nem végeznek félmunkát. Sajnos csodára ők sem képesek, én nem tudják semmissé tenni a már fennálló tüneteket - időzik el pillantásom Harley ősz tincsén - de a továbbiakat megelőzik. Készítsd fel magad, hogy ezt minden nap fel kell hajtanod. Ha vigasztal, az én táplálékom hónapokon át volt ennél talán még rosszabb is - szögezem le, de a következő pillanatban Harleynek két mondattal sikerül kizökkentenie a nyugalomból és blazírtságból. Csaknem lenyelem a villát a meglepetéstől, mindenesetre egy falat rizs megakad a torkom közepén, és köhögve-prüszkölve igyekszem újra levegőhöz jutni.
- Mi van? - kérdezek vissza, mintha nem jól hallanám, hogy legalább időt nyerjek amíg eszembe jut valami magyarázat. - Ja, persze - dőlök aztán hátra kényelmesen a székben, és karba fonom a kezeimet, majd lebiggyesztett szájjal fürkészem Harley arcát, és őszintének tűnő mosolyát. - Szar bőrben voltál este, én meg nem akartam hogy éjjel, a házamban dobd fel a talpadat. Az emberi test már három órával a halál beállta után bomlani kezd - vonok vállat. - Persze még nem látható vagy éppen szagolható, de nem nagyon tetszett a gondolat, hogy ezt bárki is a közel nyolcszáz dolláros ágyneműmben tegye meg. Csak azt néztem, hogy kell-e ásót hoznom, ha valamiért mégsem élnéd meg a reggelt - vágom ki magam a szorult helyzetből rezzenéstelen pofával. Igen, aggódtam érte, ami engem is mindennél jobban meglepett. Talán ezért sem vallom be az igazságot - inkább leöntöm magam egy kanna benzinnel és gyufát gyújtok, mint hogy őszintén bevalljam: féltettem, hogy nagyobb baja is lesz némi rosszullétnél. Fogalmam sincs, miért éreztem ezt, de ez a piszkos - és körömszakadtáig letagadott - igazság.
- A haverod megeszi a maradékot? - mutatok aztán a macska felé, aki még mindig a kanapén nyújtózik, és a tányéromon lévő májra nézek. Ha már ide fogadta ezt a bolond állatot, ne legyen rá panasz, hogy nincs tisztességesen tartva. Remélem a témaelterelés beválik, és Harley nem forszírozza tovább a tényt, hogy tegnap éjjel több figyelmet fordítottam rá, mint eddigi életem alatt összesítve bárkire is.




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 19, 2018 12:34 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Elias && Harley

Kikerekedett szemekkel vigyorgok mindazon, amikor azt mondja, hogy vele nem könnyű az élet. Hát, én a helyében ezt így nyíltan nem vallanám be, de egyértelműen adom a szavait.
- Végre valami, amiben egyetértünk. - Állapítom meg, miközben egy szelíd mosolyt is megengedek magamnak. Nem volt gúnyolódás bennem, ezen nincs mit gúnyolódni. Mindez a színtiszta valóság; valóban nehéz mellette, ugyanakkor persze bagoly mondja verébnek. A lelkem mélyén én magam is tudom, hogy ezen téren nem különbözünk egymástól de én legalább elegánsan tartom magamat ahhoz, hogy nem minősítem le magamat. Tény, hogy vannak nehezebb időszakaim amikor valóságosan én vagyok a házisárkány de egyébként vannak olyan napok is, amikor képes vagyok mindenkit imádni és valóságosan glóriát viselhetnék a fejem felett. Nyilván az utóbbi nagyon ritkán van mostanság és a mostani helyzet sajnos sok mindentől is függ, hogy épp milyen a hozzáállásom dolgokhoz. Elias egy-egy szavával nagyon is meg tud sérteni és ez egy kicsit jobban meglobbantja bennem a fenevadat aki legszívesebben nekiesne. Szentül abban a hitben él, hogy szinte hálásnak kell neki lennem ahhoz, hogy velem viszonylag másképpen bánik, mint az eddigi 'elődökkel'. Számomra nagyon nem nyúlik hosszúra az utam, hamarosan itt lesz a vége. Elsősorban nagyon megbánná, ha egy ujjal is hozzám érne másrészt pedig egy haldokló emberrel nagyon nincs mit kezdeni. Szenved az eleget. Minden áldott nap.
- Jesszusom! Mióta használunk temetéshez szegfűt, violát és fréziát? Otthoni növények az illatuk miatt. Ha nagyon temetni akarnálak, akkor inkább krizantémmal tömném tele a házad. Van különbség. - Forgatom a szemeimet kissé feszülten. És határozottan nem szeretnék az ő temetésére virágokat előkészíteni. Való igaz, hogy olykor baromira bosszantó fazon tud lenni de annyira nem vagyok kőszívű, hogy ezért a halálát kívánnám. Nagyon szórakoztató és igazán kár lenne érte.
Azt követően pedig hallgatva bólogatok a szavaira. Nos, szerintem ő is tudja, hogy magasról teszek a cégére. Főleg az óta, amióta megrángatott érte amiért fűztem hozzá némi megjegyzést.
- Értem. - Bólintok. - Akkor legközelebb ne duzzogj, ha netán más szórakoztatóbb nálad. - Nyers igazság, de ez így van. Ha magamra hagy, egyértelműen mást kezdek el keresni ami szórakoztat. Amíg viszont itt van velem, ahogy most is, nyilván nem csinálok mást, hanem itt vagyok vele. Persze, ha igényli.
Odaült az asztalhoz és egyszerűen meglep, hogy szinte elvárja, hogy kiszolgáljam. Kis felesége ne legyek? Na mindegy, egy évben egyszer belefér az ilyesmi is.
Bedobtam az egyik dobozt a mikróba, amit pontosan két percre állítottam be. Búgni kezd halkan, de én addig kíváncsian érdeklődtem a szer után amit hozott nekem. Ne akarja meghosszabbítani az életemet, annál tovább szenvednék csak. Nekem az számít, hogy kevésbé érezzem majd a fájdalmaimat. Ha pedig arra se jó, akkor a napokban vagy fél kosárnyi fájdalomcsillapítót leszek kénytelen betárazni az elkövetkezendő időkre.
- Az én fájdalmaim nem arra emlékeztetnek, hogy élek és lélegzem. Hanem arra, hogy alighanem két hónap múlva a föld alatt leszek és fél év múlva nem lesz belőlem más, csak egy halom csont. Akkor élnék és lélegeznék, ha majd' kicsattannék az egészségtől. De ez nem így van és ez a valóság. - Kissé indulatosan csaptam be a mikró ajtaját, amikor kivettem a forró dobozt onnét. Nem volt szándékos, de egy kicsit az indulataimtól az erőm is megelevenedett. - De nem várom el, hogy megértsd és foglalkozz vele. Ez az én harcom.- Vezettem le néhány nyugodtabb szóval. A szavaiból leszűrtem körülbelül, hogy ez a valami nem fogja  a fájdalmaimat enyhíteni hanem inkább csak megállítja talán az öregedésemet? Ki tudja.
- Ami pedig az esténket illeti, nos, kíváncsian várom, hogy mit találtál ki. - Kacsintok rá pajkosan, őrületes vigyorral az arcomon. Habár valamilyen szinten kíváncsi vagyok, hisz annyira mégsem vagyok mindenre vevő. Nem volt még ilyesmikben részem és ezért is ki tudja, hogy mit akar majd. Semmi jónak nem vagyok az elrontója. Bár, ha belegondolok, ha jelenlegi helyzetekben tökmindegy, hogy mit csinál velem. Csak dugjon meg, hisz jelenleg is elmondhatatlanul kívánom és még most is kicsit neheztelek arra, hogy visszautasított.
- Basmati rizs sült májjal és szívvel. Nem tűnik rossznak. - Odaraktam elé a tányért amire mindenből tettem neki. Ha még esetleg szeretne, akkor majd szól és megint kiszolgálom.  Én is mertem magamnak egy kevéskét, igencsak bátortalanul. Nem szeretném, ha egész nap kerülgetne a hányinger, sőt, ha el is kapna. Nincs bajom az étellel, az illata nagyon finom. De mostanában nem igazán tudok enni a hasfájdalmaim miatt. Nevezhetem akár változókornak is.
Helyet foglaltam az asztal belső felén, hisz ott is volt egy szék. De még mielőtt nekiálltam volna enni, a kezembe vettem az üvegcsét és hirtelen szerűen le is húzom azzal a lendülettel. A lendület azonban hamar tovaszáll, amikor megérzem az ízét.
- Jézusom... - Körülbelül az arcom épp olyan, amikor egy kisbabával citromot kóstoltatnak. - Szerintem ha ízesítenéd biztos, hogy nem rontana a hatásán. Fúj..- Azonnal kirázott a hideg látványosan, és arra kényszerülök, hogy felálljak az asztaltól. Még az a szerencse, hogy pár cseppnyi volt az egész és nem fél liter. Szerintem még az arcom is belesápadt.
Amikor idejöttem a konyhába, öntöttem magamnak egy pohár vizet; azt most meg is ragadom, és pár pillanat alatt meg is iszom annak a tartalmát. A nyelvemen még mindig érzem azt a borzalmas ízt de már nem annyira, mint először.
- Jaj, még mielőtt elfelejteném. - Összeszedem magam, és újra visszaülök a székre ahol az előbb ücsörögtem. - Igazán nagyra értékelem az éjjeli aggódásodat. A rosszullétem miatt nem igazán tudtam aludni és megvallom, de jól esett a törődésed. - Néztem rá egy őszinte mosolyt keretében. Lehet, hogy ő ezt cikinek fogja érezni de nekem nem az. Bánom, hogy akkor nem hívtam oda magamhoz, bár lehet, hogy oda sem jött volna hozzám.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Márc. 18, 2018 2:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Harley + Elias



Szerintem lassan kezdek rájönni, hogy miért bírtam kimondottan jól az évszázadokat: egy nő sem volt mellettem, aki szétcincálta volna az idegeimet. A duzzogást, a szájalást, a hisztériázást mindig is nehezen tűrtem, most sincs ez másképp. Inkább csak azt mondanám, Harley jó időben érkezett hozzám ahhoz, hogy az ő többiekétől elérő jellemvonását mégis képes legyen értékelni. Így hát most is csak nézem őt szórakozottan, mikor megjegyzi, hogy nem felejti el, hogy visszautasítottam. Jaj édes szívem, majd teszek róla, hogy elfelejtsd. Amint kimerülten és verejtéktől csatakosan fogsz pihegni alattam, eszed ágában sem lesz, hogy ma elsőre lepattintottalak. Azt meg azért ő is megérthetné, hogy nem szeretnék a kefélés kellős közepén arra eszmélni, hogy egy hullát dugok. Az még nekem is kimondottan undorító lenne, és lehet, hogy perverz vagyok, de beteg lelkű állat nem.
- Dolgozd fel, hogy velem nem könnyű az élet - válaszolom egy apró vállrándítással, miközben a kényelmesen nyújtózó és doromboló macskát simogatom. Most megkérdezhetném persze a gazdáját, mit is ért igazából szép bánásmód alatt, de gyanítom olyasmivel állna elő, ami nem az én asztalom. Egyébként is, nem értem mi baja. Még él, nem? Nem vertem meg, nem erőszakoltam meg, semmi olyat nem tettem, ami neki ne lett volna örömére. Sőt, még arra is képes voltam, hogy kissé visszafogjam magam amikor ledorongolt a rángatás miatt. Vacsorázni vittem - te jó ég, ezt égen-földön két nővel tettem meg eddig, és ebből a kettőből az egyik ő volt. Ennél szebb bánásmóddal nem tudok szolgálni. És nem is akarok. Ha nem tetszene neki a rendszer, távozhatna, az ajtó nyitva áll. Viszont még mindig itt van, tehát nyilvánvalóan nincs annyira problémája ezzel a helyzettel, mint ahogy mutatja.
- Ha a virágokat nem a temetésemre készítetted elő, akkor nincs kifogásom ellenük - dünnyögöm. Igaz, nem szívlelem túlzottan a gazokat, de ha boldoggá teszi hogy botanikust játsszon, akkor tegye. Inkább ez, mint a duzzogása meg az unalom feletti nyekergése.
- Szerintem elmondtam értelmesen, hogy van egy cégem, amely egyrészt az én anyagi jólétemet biztosítja, másrészt emberek és családok megélhetését. Szóval igen, néhanapján dolgoznom is kell, ha nem akarom lehúzni a rolót. Az üzleti élet kíméletlenebb, mint én. Gyorsan kihasználják a figyelmetlenség okozta lehetőségeket, ezt az örömöt pedig nem adom meg senkinek - tápászkodom aztán fel a kanapéról, és leülök az asztal mellé, míg Harley kiszolgál engem - terít, és kaját melegít. Nem tudom Mrs. Wheels mit főzött, de még nem volt rá precedens, hogy undorodva toltam volna félre bármit is, amit a hűtőben hagyott nekem.
- Én eddig azt hittem, szeretsz bizonyos fokú fájdalmat - jegyzem meg kajánul, míg a mikró halk zúgása szolgáltatja a háttérzajt. Minden együttlétünk alatt okoztam neki bizonyos mértékű kínt, de elviselte, sőt megkockáztatom, hogy tetszett is neki. Amikor példának okáért a fenekét d*gtam meg, hangosan visított volna - ha képes lett volna megtenni a szájába tűrt bugyin keresztül. Az elsőre tényleg fájdalmas dolog lehetett, mégis hagyta. Benne legalább ugyanúgy ott él a perverzió, ahogy bennem is, csak én éppen nem tagadom, ő meg még nem jutott el ennek hangos beismerésééig. - Jim Morrison azt mondta, a fájdalom jó dolog, mert arra emlékezteti az embert, hogy még lélegzik, és él - mondom aztán csendesen. - De meg tudlak érteni, ha menekülni akarsz ez elől. Én sem szeretném kínok közt vergődve átélni azokat a heteket, amik talán az utolsók lesznek az életemben - hajtom a fejem félre. - Idd azt meg. És ez most nem kérés, hanem parancs. Meglátod, használni fog. Minden nap hozok majd belőle, ez majd segít, ha gyógyulni nem is, de legalább a mostani szinten tartani a fizikai valódat. Idd meg, vacsorázz velem, és ígérem, nem csak csókot fogsz tőlem kapni. Egész nap állt a farkam szívem, ha csak rád gondoltam. Ma éjjel végkimerülésig foglak d*gni, erre felkészülhetsz - jelentem ki ellentmondást nem tűrően. Szívem szerint már most felcibálnám a hálóba, de ez is olyan, mint az evés előtti főzés, meg tálalás. Ha várnunk kell egy keveset rá, annál ízletesebb lesz, mikor végül hozzájutunk.





©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Márc. 16, 2018 7:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Elias && Harley

  Egy kicsit hazudtam abban, miszerint nincs nála semmi sem, amire szükségem van. Érdekes módon egyáltalán nem mozgat meg a tudat, hogy mérhetetlenül gazdag és befolyásos ugyanakkor az sem taszít vissza, hogy valójában milyen romlott lelke van. Pedig már kezdtem félni, hogy felteszi a kérdést; miért vagyok vele, ha nincs nála semmi sem amire szükségem van? Ezek szerint benne még nem fogant meg a kérdés, ellenben bennem annál inkább. Kézzelfogható választ azonban nem tudtam megválaszolni még saját magamnak sem, mert tartok a saját válaszomtól. Valóban itt hagyhatnám, elvégre tényleg nincs semmi, amiért én itt vagyok vele. Annál inkább miatta. Nagyon jó szerető, de nem ez az ok arra, amiért még itt vagyok vele. Nem tudom.
- Nem varázsszó. Ezt nem felejtem el, hogy visszautasítottál. – Komolyan beszéltem. Nem igazán esett jól, tekintve, hogy egész végig azon fáradoztam, hogy mire hazaér megkívánjon és egy kicsit tudjam feledtetni mindezzel a tegnapi napunkat. Jelenleg is finoman pattan a húr közöttünk de látszólag egyikőnk sem ideges annyira, hogy komolyabbra vegyük a másik szavait. Nem fogok vele különösebben veszekedni azért sem, hogy újra megfenyegetett. Fenyegessen, de akkor ő fog nagyon rosszul járni. Nem a magam épsége miatt szájalok vele ezen téren, hanem csak is az ő érdekében, hogy figyelmeztessem. Gyengülök, de elég erős vagyok még ahhoz, hogy utolsó játékként komoly károkat okozzak neki. Viszont látszólag erre egyáltalán nincs szükség még, ugyanis túlságosan is nyugodt ahhoz, hogy túlcifrázzuk a helyzetet teljesen feleslegesen.
- Ha szépen bánsz vele, akkor megszelídül neked. – Válaszolok arra, amikor azt mondta, hogy hasonlítunk én és Bagira. Lehetséges. Ugyanakkor abban teljes mértékben igazam van, hogy a macska szeretni fogja őt ha tisztességesen bánik vele. Halovány utalás avagy javaslat arra, hogy ameddig hozzám kedves lesz, én is kedves leszek vele.
- Szép a ház. Nem akarok rajt jelentősen változtatni. De szeretem a virágokat és jobb kedvem lesz tőlük. – Megvontam az egyik vállamat. Aztán egyszeriben csak elmosolyodom szelíden a színtiszta sértődött viselkedésén amikor is megjegyzést tesz arra, hogy számomra ő nem elég szórakoztató. Vigyorogva hátrahajtom a fejemet, aztán újra visszanézek rá finom tekintettel.
- Mondtam neked tegnap, hogy maradj velem délelőtt és akkor teljességgel elégedett leszek. Ez helyett inkább itt hagytál és így egyáltalán nem voltál szórakoztató. – Adtam rá egyszerű magyarázatot arra, hogy miért foglaltam el magamat abszolút hétköznapi dolgokkal. Ez még mindig jobb eset, minthogy esetleg más férfi karjai között találnék vigaszt, amíg ő távol van. Nem tartozom felé hűséggel, ahogy ő sem felém, de azt hiszem, hogy egyikőnk sem viselné jól, ha a másik éppen másnál leli örömét. Mérhetetlenül haragos lennék.
Közben a konyha felé megyek egy pohár hideg vízért, amikor is eszembe jut, hogy a bejárónője dugig pakolta a hűtőt olyannyira, hogy hely sincs már benne.
Kislányos zavarba jövök amikor közli, hogy csak akkor hajlandó enni ha én is eszek vele. Azt hiszem, eléggé tévhitben él.
- Nem az elhízástól tartok. Szerencsére az ilyesmi sohasem fenyegetett. De az előbb zavar, hogy mostanság visszahányom azt, amit megeszek. Az én kis átkomnak az a lényege, hogy tönkremenjek. Nem kellemes ez mellett enni. Ettől függetlenül a kedvedért leülök veled enni. Gyere. – Biccentek, miközben két tányért és evőeszközöket pakolok elő az asztalra egymás mellé. Közben a hűtőből előveszem a műanyag dobozokat amikbe a bejárónője beletette az mai általa főzött ebédet. Fogalmam sincs, hogy mit csinált ma, ugyanis én nem voltam itthon amikor jött.
Miközben a mikróba bedugtam az egyik dobozt, hogy felmelegedjen, visszaindulok a fioláért amit hozott nekem.
- A közelgő halálom nem igazán zavar. Annál inkább majd a fájdalmak amiket majd át kell élnem. Ez a valami azokat is enyhíti? – Kérdezem kíváncsian, ugyanis ez a részemről nagyon fontos. Mostanában is vannak komoly fájdalmaim de ez még eléggé enyhe a későbbiekhez képest.  
Ha odajött hozzám, akkor finoman közelebb húzódtam hozzá, hogy végigsimítsak a mellkasán.
- Ha még nem akarsz tőlem egyelőre semmit, attól még megcsókolhatnál. – Nézek rá szépen. Vágyom rá, addig is pedig a csókjától lehiggadok.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Pént. Márc. 16, 2018 5:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Harley + Elias



Fura a helyzet amibe belecsöppentem. Amikor felajánlottam Harley-nek a tisztességesnek nem éppen nevezhető egyezségünket, még fogalmam sem volt róla, hogy elkerülhetetlenül felforgatja a szabályos, jól kiszámítható, minden percében megszervezett életemet. Még sosem kellett igazán törődnöm senkivel, még sosem kellett elnéznem, hogy virágokkal tömik meg a házamat, ahogy azt sem, hogy egy olyan élőlény költözzön be, amely végeredményben nem hoz nekem hasznot, sem szolgálatot - egy négylábú. Arra meg végképp nem volt példa, hogy siettem haza valakiért, vagy épp valamiért - most meg egész álló nap azon járt az agyam, mikor lesz vége az utolsó értekezletnek, és ezerszer képzeltem magam elé, mit és hogyan akarok majd csinálni ezzel a kis boszorkánnyal. Valójában míg az irodámban ültem, és a papírokat rendezgettem, szórakozottan és határozatlanul forgattam a telefonomat hosszú perceken át az ujjaim között, játszva a gondolattal, hogy talán fel kellene hívnom, vajon összeszedte-e magát, és jobb állapotban találom-e hazaéréskor, mint tegnap este - ettől csak az tartott vissza, hogy ismerve Harley csípős nyelvét, biztos hogy nem állta volna meg csipkelődő megjegyzések nélkül a rám nem jellemző figyelmet az irányában. Mindenesetre az megnyugtat, hogy láthatóan ismét szilárd talajt érez a lába alatt - olyannyira rendben lévőnek tűnik, hogy a duzzogásra és morgolódásra is van ereje meg energiája.
- Úgy látom, ez valamiféle varázsszó - jegyzem meg félhangosan, mikor a visszautasításom feletti morcoskodása elég gyorsan elillan abban a pillanatban, hogy kiejtem számon a "perverz" szócskát. Oh szívem, te még nem is ismersz engem igazán. Láttál belőlem egy aprócska részletet, de ez csak a jéghegy csúcsa. Fogalmad sincs róla, mire vagyok képes - akár az ágyban, akár az élet más keretei között. Voltak már nők előtte is a hatalmamban, volt aki szinte levegőt is csak akkor vett, ha én engedélyeztem, de arra soha senkinek nem lehetett panasza, hogy kielégítetlenek maradtak volna mellettem. Neki sem lesz ilyesféle kifogása - igazából semmi olyasmit nem csinálok vele, amit eddig kihagytam volna, csak épp képes vagyok rendkívül fantáziadúsan kombinálni a dolgokat. Azért a tekintetére kíváncsi leszek ha szembesül az apróságokkal, amiket kimondottan neki vettem.
A gondolataimból aztán gyorsan kizökkent a megjelenő macska, és saját magam is meglepődöm önnön reakciómon, mert egy-két másodpercnyi lefagyás és döbbenet után egész közeli haverságba sikerül keverednünk. Pedig az állatok általában nem bírnak elviselni engem - talán a vámpír, talán a ferde lelkű mivoltom kisugárzását érzik meg, tudja fene.
- Hasonlítotok - nézek felváltva a kis jószágra, meg Harley-re. Lehet hogy most azt hiszi ugratom, de komolyan beszélek: mindketten olyanok, mint a puha, ártatlan szépség, amely képes a karmát villogtatva támadni, és oda marni, ahol a legjobban fáj. Szavaim viszont szemmel láthatóan leperegnek róla, fogalmam sincs meghallotta-e őket egyáltalán. Talpra áll, és olyan szigorúan néz, mint inkvizítor az elé kerülő eretnekre. És sacc per kábé a tekintete ugyanazt ígéri...
Figyelmesen nézem, aztán csak röviden bólintok a szavaira. Ha ezzel akarja lefoglalni magát, tőlem tegye csak.
- Mindaddig amíg a falakat nem fested át, nem hozatsz új bútorokat, és nem vered szét a falakat, addig szórakoztasd magad amivel akarod - vonok vállat. - Akár a ház előtti kertet is beültetheted gazokkal. Úgy látom, a jelek szerint én nem vagyok neked elég szórakoztató - rajtam a duzzogás sora, ugyanolyn sötét és sértett pillantásokkal méregetem, ahogy nemrég ő engem. Azt nem vettem észre a mai nap folyamán, hogy én lennék a láthatatlan, vagy éppen hallhatatlan ember, persze az sem kizárt, hogy Harley szenved az időskori süketség előrehozott problémájában, de válasz nélkül hagyja a szavaimat, helyette a hűtőhöz siet, mint akinek az a legnagyobb problémája, hogy mi legyen a vacsora.
- De éhes vagyok - válaszolom aztán, mert úgy döntök, ma este kerülöm a vitát. - Viszont kizárólag akkor vagyok hajlandó enni, ha te is. Szükséged van energiára. Ne aggódj az elhízás miatt. Majd segítek lemozogni - jelenik meg aztán egy félig-meddig visszafogott vigyor a szám sarkában. A fiolára meg a tartalmára egyelőre nem fordított sok figyelmet, de talán csak némi emésztési idő kell hozzá, míg képes lesz felhajtani a gyógyszert. Ostoba lenne, ha nem élne a lehetőséggel - persze nincs kizárva, hogy szuicid alkat, aki élvez, ha mindennél jobban közel kerül a halálhoz.





©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Márc. 16, 2018 1:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Elias && Harley

  Némán követem íriszeimmel mozgását és ráeszmélek, hogy az örömöm korántsem viszonzott. Szemeimből kiég a csillogás és ajkaim most már nem nyúlnak mosolyra. Feszült sóhajjal fogadom a pillantását, amivel végigméri a növényeimet, s ha bár ott van a nyelvén a szitkozódások, mégsem engedi azokat szabadjára. Idegességemben elkezdem magamat újra ringatni finoman a székben és újra nekiállok a kötögetésnek, amit félbeszakított. Számolgattam a sorokat, és a megfelelő sorba tűztem be a fonalat és így folytattam tovább olyan rutin mozdulatokkal, mintha azokat egy robot végezné. A figyelmemet egészen addig lefoglalta, amíg Elias el nem helyezkedik előttem a kanapén. Igyekszem nem arra figyelni, hogy az arca tökéletesen kifejezi a gondolatait; undor a növényeim felé és a furcsállás a kötögetés iránt. Tudom, hogy badarság, de más elfoglaltságot nem találtam, ami lenyugtatott volna. Az anyámtól tanultam meg kötni. Habár sohasem szeretett teljes szívéből, de mindig igyekezett magára ölteni azt az álarcot, azt a szerepet, hogy képes legyen eljátszani a felém irányuló hamis szeretetét. Ellenben én, én mindig nagyon szerettem és tiszteltem őt. Nagyon fenséges és erős asszony volt. Kislány koromban mindig leültem vele szemben és figyeltem kezének a mozdulatait és csodáltam, hogy milyen szépen bánik a tűkkel és a fonallal. Csodálatos volt. Ugyanakkor fájt. Fájt, mert tudtam, hogy sohasem lehetek olyan, mint ő. Később kezdett csak el igazán rosszul esni, hogy nem szeret engem. Azért fájt akkor annyira, mert már többet tudtam a szeretetről és elvártam volna akkor már, hogy kölcsönös legyen. De nem volt az. Hagyta, hogy elrángassanak a szeme előtt és elvigyenek. A szörnyeteget látta bennem, de én mindvégig tiszteltem őt. Néhány hete jártam ott utoljára hosszú évek óta. A házat rá tudtam volna gyújtani, de nem tettem meg. A gyűlöletem színtiszta volt, amit éreztem iránta, de nem felejtettem el, hogy évekig fedelet biztosított a fejem felett. Nyilván a koven jóvoltából, de ellenkezhetett volna és kidobhatott volna, hogy kezdjek magammal, amit akarok. Ennek tekintetében viszont megkegyelmeztem neki néhány hete. De akkor volt az utolsó, hogy láttam őt. Ha túlélném, sem mennék vissza többé.
Elias nem tudja a kötögetésem okát. Megnyugtat, mert emlékeztet arra az időszakra, amikor még nem ismertem rosszat, naiv voltam, mert gyerek voltam. Akkor volt utoljára, hogy nem fájt semmi sem. Most pedig már minden levegővétel kínok közé taszít, és szánalmas módon kapaszkodom ebbe a semmit érő életbe.
Figyelem, amint lehunyja szemeit és pihenni kezd. Nem akarom, hogy az örömöm végérvényesen elillanjon, ezért félretoltam a kötőtűket és a fonalakat, s szép lassan lábujjhegyeken lépdelve elindulok felé és nagyon óvatosan elhelyezkedem mellette. Fenekemet jobban megemeltem, így a rövid köntösöm már nem is takar abból a részemből semmit sem. Még a derekánál a kötője is meglazult, ami által húsos melleimre is látvány nyílik. Tekintetem vad, egészen bestiális ahhoz, hogy tudja, mennyire magamban akarom őt érezni, szinte pulzál az egész ölem a vágyakozástól. Tagadnám előtte, de valójában nagyon is elkalandoztak a gondolataim néhány percig addig, amíg egyedül voltam. Rá gondoltam és arra, hogy vadul dug engem. Gondolnom sem kell, hogy biztosan én is ott voltam ilyen formában az ő gondolatai között is.
Ámde hirtelen a fellángolt érzéseim azonnal kialudnak, amint ellenkezni kezd. Szemeim fennakadnak, aztán kissé haragosan, de elhúzódom tőle és kiülök a kanapé legszélére. Elhatároztam, hogy ez volt az utolsó, hogy felkínáltam magamat neki.
- Mióta kezdett el téged érdekelni a másik állapota...- Nagyon is csalódottan fújom ki magamból a levegőt, de végül hamar lenyugszom.
- Néhány perverz dolgot? – Vonom fel egyik szépen ívelt szemöldököm kérdően. – Meglátjuk, hogy mennyire lesz perverz. – Néztem rá újra, aztán felállok a kanapétól és visszaülök az addigi helyemre. A nyakkendőjét és a fonalaimat a tűkkel együtt félretettem az asztalra, aztán nyugodt pillantással figyeltem őt. Jól tudom, hogy nem magam miatt érdekli az, hogy hogyan vagyok, hanem csak a farkának akar stabil örömszerzést biztosítani, de mégis eszembe jut az a részlet, amikor azt mondta, hogy őt nem fogja érdekelni semmilyen kifogás. Nos, ezek szerint mégis tud magának határt szabni bizonyos dolgokban. Viszont nem fogok neki hálálkodni a fioláért, sem mert nem miattam teszi. Felejtse el a köszönetemet.
Tekintetünk egyszerre irányulnak a lépcső felé, ahonnét az általam idehozott macska baktat le óvatosan. Még nagyon kicsi, de már képes arra, hogy tápot egyen. Nem volt szívem otthagyni. Ha lettek volna testvérei, lehet, hogy azokat is elhoztam volna. Habár így is megfagyott tekintettel nézem végig, ahogy a macska Elias közelébe férkőzik és szemügyre veszi. Elias tekintete azonban mindent tükröz; de megenyhül, amikor a macska elfekszik neki a kanapén és valóságos dorombolásba kezd. A macska épp úgy örül a dolognak, ahogy Elias és ez hatalmas nagy sziklát dönt le a mellkasomról.
- Tudom, hogy a macska merész húzás volt a részemről, de ez még nem jogosít fel téged arra, hogy bánts engem. – Állok fel a helyemről közben, miközben egy pillanatra rámutatok. – Ami pedig a virágokat illeti... – nézek körbe nyugodtan. – Ha azt akarod, hogy melletted legyek az alkunk végett, ami mindegyikőnk javára van, akkor engedd meg, hogy egy kicsit a magam kedvére tegyek, ha más nem teszi meg. – Összefonom karjaimat melleim alatt, midőn tekintetem nagyon szigorúvá válik. – Nem a pénzedért vagyok itt. Nincs semmid sem, amire szükségem van. Nem tart semeddig, amíg itt hagylak és kereshetsz olyan luvnyát, aki valóban a pénzedre hajt. A helyedben tényleg rosszul érezném magamat ezért. – Irányt veszek a konyha felé, hogy engedjek magamnak egy pohár vizet. Nem akarom vele újrakezdeni a tegnap esti összezörrenésünket, de egyelőre ő volt most az, aki alig tette be a lábát de már fenyegetésbe kezdett holmi pár szál növényért és egy macska miatt.
Most egyelőre a fiola sem érdekel, mert kellően felidegesített ahhoz, hogy most érdekeljen bármi is
- Nem vagy éhes? A bejárónőd napközben itt volt és hozott néhány dolgot. Ahogy látom még hozott pár üveg Belga sört is. – Tájékoztattam csak úgy csevegés gyanánt meg persze témaváltás gyanánt is. Én közben öntöttem magamnak egy pohár vizet.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szer. Márc. 14, 2018 3:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Harley + Elias



Csak puffantok egyet a számmal, mikor Harley kifejti, hogy a helyzet, amiben épp találtam nem nagymamás. Kinek hogy, tulajdonképpen már csak csavarók kellenének a hajába, egy szemüveg a fejére, meg egy békésen doromboló macska a lábához, és máris kezét csókolommal köszönthetné bárki aki néhanapján betéved hozzám. Arra meg már csak a szemem forgatom meg nagyon beszédesen, mikor azt mondja, szívesen látna engem azzal az idióta felszereléssel a kezemben. Hát szívem, én inkább levágatom mindkét karomat csuklóból, minthogy ilyesmire adjam a fejem. Az efféle türelemjáték nem az én világom.
- Ha relaxálásra vágyom, én sokkal inkább az alvás mellett teszem le a voksomat - vonok vállat, aztán felhajtom a whiskyt. Egész nap egy pohár italra sóvárogtam, és noha én vagyok a cég főnöke, egyszerre kaptam volna irigy és sötét pillantásokat, ha úgy ülök be egy konferenciára, hogy diszkréten körbeleng a bourbon illata.
Hátradőlök a kanapén, a két karomat végigfektetve a támlán, és jólesően nyújtózom egyet. Néhány pillanatra lehunyom a szemeimet, mint akit elhagyott minden csepp ereje, bár egy ilyen nap után nem is csoda. Még mindig számokkal és adatokkal van tele az egész szürkeállományom.
Csak akkor pislogok fel, mikor megérzem, hogy a kanapé mellettem kissé lesüpped, és látom hogy Harley időközben a székhelyét a hintaszékből átette az oldalamra.
- A tegnapinál csak jobban lehetsz - dünnyögöm, mert tegnap este csakugyan úgy festett, mint aki egy sötétebb pillantástól is azonnal beadja a kulcsot. Nem árultam el ugyan neki - nem fogom kiröhögtetni magam - de éjjel kétszer is felkeltem, és benyitottam az ajtaján, hogy lássam, békésen alszik-e még, vagy kereshetek egy ásót, és elföldelhetem a kertben. Szerencsére úgy tűnt valamennyire összeszedte magát, talán ezért is lódult meg napközben a fantáziám azt illetően, hogy mit is szeretnék művelni vele ma este - vagy épp az motivált, hogy ki akarom élvezni a szerzeményemet még mielőtt eljut abba az állapotba, hogy be kell ültetnem egy karosszékbe, és majd mindig arrafelé tologatom, ahová a nap odasüt.
- Te jó ég - sóhajtok fel kb úgy, mint amikor a felnőtt kénytelen valami nyilvánvalót elmagyarázni a gondjaira bízott gyereknek. - Nyilván nem nagyon kell kifejtenem, hogy örömmel megtenném, de nem vagyok biztos benne, hogy ez most az év ötlete lenne. Félre ne érts, egész nap alig fértem a nadrágomban, de akkor szeretem a nőket kefélni ha tisztában vagyok azzal, hogy a hörgés amit produkálnak épp nem az utolsó az életükben - szögezem le nyomatékosan, aztán kioldom a nyakkendőmet, és a fotelba dobom, a fonalak és kötőtűk mellé.
- Viszont egy alkuban benne vagyok, abban úgyis jók vagyunk mindketten - jegyzem meg némi gúnnyal a hangomban. - Idd ezt meg. Mint mondtam, kieszközölök neked a laborban valamit, ami átmenetileg a mérleg ezen oldalára billent. És amint látom, hogy erőre kapsz, akkor esküszöm, nem kegyelmezek. Ugyanis ma estére terveztem néhány extrémen perverz dolgot - vigyorgom el magam. - És egyébként is... - folytatnám, de bennem akad a hang, a szemem sarkából ugyanis valamiféle mozgásra figyelek fel. Odakapom a fejem, és egy másodpercig nem hiszem el, amit látok: egy fekete szőrgombolyag ballag lefelé az emeleti lépcsőn a nappaliba, puhán akár az árnyék. A szám is nyitva marad egy kis időre, csak akkor csukom be, mikor rájövök, hogy úgy festhetek, mint egy vízköpő egy középkori katedrálison.
Jókora levegőt veszek, hogy átkok, szitkok meg fenyegetések halmazát zúdítsam Harley-re, mert ez már tényleg túl megy a határon. Arra egy szót se szóltam, hogy telerakta gazzal a lakást, és úgy néz ki a nappalim, mint egy kib*szott ravatalozó, na ezt már mégsem... Még két napja se él nálam, és máris felforgatta a megszokott életvitelemet meg környezetemet. De még mielőtt kiadós őrjöngésbe foghatnék a macska egy huppanással felugrik mellém, és jó alaposan szemügyre vesz - én meg szinte önkéntelenül nyújtom ki a kezem, hogy a bundájába fúrjam. Mintha csak erre a pillanatra várt volna, a kis bestia azonnal összedől, és olyan dorombolásba fog, hogy csodálom amiért az ablakok nem rezonálnak tőle. Erre aztán már széles mosoly fut végig a képemen, bármennyire is igyekezzek titkolni vagy visszafogni, nem sikerül. A haragom elpárolog, mintha sosem lett volna.
- Jó fej a haverod - nézek Harley-re, a kényelmesen terpeszkedő jószágot dögönyözve. - Szóval vegyem úgy, hogy vele kezdődik a hadsereged toborzójárata? - érdeklődöm. - Ennyinél viszont álljunk meg. Nem akarok több virágot, se több állatot. Nyilván nem akarod, hogy ezt ennél durvábban vagy fájdalmasabban magyarázzam el. Hidd el szívem, kefélés közben is tudok veled olyat tenni, amit nem szeretnél többet - hajolok oda a szájához évődve, de még mielőtt válaszolhatna, a keze irányába tolom a fiolát.



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Elias lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Seattle :: Lakónegyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3