Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Jún. 17, 2018 4:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Bármennyire is óvatos vagyok, Harley mégis felneszel a jelenlétemre. Megrezzen, majd kissé ijedten fel is ül, én meg legszívesebben a szememet forgatnám - az isten szerelmére, nem a földreszállt sátán vagyok személyesen. Oké, nem sokkal vagyok jobb, de azért halálra rémülni mégsem kellene tőlem. Lerakom a fejem a párnára, kényelmesen elhelyezkedem, mire Harley lopni kezdi a távot felém. Máskor, mást már azonnal hatállyal eltolnék magamtól, de neki - tudja a fene, hogy miféle magyarázattól hajtva - engedem, hogy hozzám bújjon, vállamra hajtsa a fejét, és fél karjával átfogom. Nem viszonzom az ölelését, de már a tény, hogy nem pattanok ki mellőle azonnal meglehetősen nagy engedmény tőlem. Alighanem nincs is teljesen magánál, csak részben ébredt fel, mert mire megszólalnék, már alszik is újra, mélyen, nyugodtan - ellentétben velem. Még jó ideig ébren vagyok, hallgatom ahogy a nyakamba szuszog, és nézem a sötétséget magam előtt - sokáig, nagyon sokáig tart, amíg elalszom, de ennek már valami más az oka, nem az, ami a saját szobámban. Valójában fontolóra veszem, hogy minden éjszakát Harley mellett töltsek, mert nyugodtabbnak érzem magam - mintha a lelkemben tomboló démonokat valaki láncra verné. Félek, hogy ha ezt tenném, alaposan ki is röhögne, és gúnyolódna rajtam, amit persze szigorúan megtorolnék, és a mostani érzelmeim jókora hezitálás elé állítanak. Olyannyira, hogy ebbe a tépelődésbe alszom bele, már közel a hajnalhoz.
Arra ébredek, hogy valami jóleső, meleg dolog tapad a számra, mire pislogni kezdek, nem túl értelmesen, nagyjából úgy, mint aki most esett ide egy másik bolygóról, és most eszmélkedik, mi is történt vele valójában, de gyorsan megkapom a magyarázatot, mikor egy édes nyelv siklik a számba, hogy tökéletesen kisimogasson belőlem egy reggeli merevedést. Aztán az ajkak a nyakamra siklanak, mire megmoccanok, és beletúrok a hajamba. Igazán a mozgás ránt ki a még félig-álom világából, és kissé felemelve a fejem látom a rám boruló vörös hajzuhatagot.
- Annak ellenére, hogy nem szoktam senkivel együtt aludni, nem volt rémes az éjszaka. És az ébredés ilyen formája sem elmondhatatlanul borzalmas - motyogom, aztán ülésbe tornázom magam, és úgy körültekerem magam a takaróval, mint egy múmia. Valójában fogalmam sincs, miért takargatom az ágyékon aluli állapotomat Harley előtt, hacsak azért nem, mert a tettrekészség egy dolog, de valójában nem csak vér, hanem kávé nélkül sem vagyok képes a létezés legalapvetőbb formájára sem - így hát nem ártana magamhoz venni a napi adag feketémet, azt meg még inkább értékelném, ha egyenesen ágyba kapnám, mondjuk úgy, hogy ellentételezéseként annak a gesztusnak, hogy éjjel megosztottam a megvethetőnek nem éppen mondható társaságomat a kedvenc kéjnőmmel. Viszont ahogy őt ismerem, képes lesz két mozdulattal annyira felhúzni az agyam, hogy leszarom a kávét, meg a reggeli étkezést is - ebben a pillanatban, most először fordul meg a fejemben, hogy vajon hogyan reagálna Harley, ha meg akarnám kóstolni a vérét: most már erősebb, mint az első nap, mikor találkoztunk. Nyilván kevésbé merítené ki egy efféle megmozdulás részemről, engem meg kimondottan izgatna ez a fajta odaadása.




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Jún. 15, 2018 11:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Nagyon boldog voltam, egészen addig, amíg be nem nyögte, hogy kénytelen lesz magamra hagyni a házban egyedül késő estig. Általában nem tudom kendőzni az érzelmeimet, így tulajdonképpen egészen addig borzalmas hangulatban voltam, amíg el nem kísért, hogy vegyek magamnak egy ruhát a bálra. Az ötletnek nagyon örültem és ami még jobb volt, hogy hajlandó volt elkísérni és kivárni azt is, hogy megtaláljam a megfelelő ruhát. Jó volt, hogy ott volt velem, mert legalább láthattam az arcán, hogy mit talál a legszebbnek rajtam. Szerencsére sikerül is találnom egy gyönyörű ruhát és igazán jól esik, amikor látom az arcán, hogy valóban gyönyörűnek talál. Az ő szájából pedig ez sokkal jobban esik hallani. Vásárlás közben kimondottan jó hangulatban voltam és mindez csak addig tartott, amíg ki nem rakott a ház előtt, ő pedig az autóval visszament a cégéhez. Eléggé elhagyatottnak éreztem magamat utána és nehéz volt elfogadnom, hogy van élet rajtam kívül is, de idővel beletörődtem. Igazán nehezen. Azt viszont nem mondom, hogy unatkoztam: Az összes szobában kicseréltem a huzatokat és letöröltem, felporszívóztam aztán felmostam, de ebből kihagytam az ő részlegét. Nem éreztem ingert arra, hogy bemenjek oda, akármennyire is kíváncsi lélek vagyok. Így is elegendő helyiség és szoba volt, amit igényesen kitakarítottam. Sőt, a szobák ablakaiba cserepes növényeket is tettem, aztán az ültetést folytattam a ház mögötti udvarnál. Oda nem kimondottan sima növényeket ültettem, hanem sokkal hasznosabbakat: levendulát, kakukkfűt, csokoládémentát és narancsmentát. Az utóbbiakat teákba szánom majd. Ezekkel tulajdonképpen nagyon elment az idő és csak azon kapom a fejemet, hogy este tíz óra van, de Elias sehol sem. Még a telefonomat is nézegettem, hogy hátha hívott, de talán még csak eszébe sem jutottam. A gondolataim elűzéséért arra jutottam, hogy biztosan mindjárt hazaér, szóval csinálok neki vacsorát és még pont frissen meleg lesz addigra. Átnéztem pár szakácskönyvet és direkt ügyeltem arra, hogy ne szerepeljen a receptek között paradicsom, de mégis valami különlegeset szerettem volna neki. Arra jutottam, hogy facsart baracklében sült csirkemellet készítek neki sült édesburgonyával. Nem készítettem még ilyesmit, viszont arra gondoltam, hogy a csirkemell sütése közben mézet is teszek hozzá, hogy még intenzívebben érződjön az édes íz a húsban.
Elég sokáig voltam a konyhában, de megterítettem neki és az ő helyével szemben leültem és vártam körülbelül fél órát ott ücsörögve. Nagyon fáradtnak éreztem magamat, szóval egy műanyag edénybe összepakoltam neki a vacsoráját és a hűtőbe tettem. Viszont az asztalon hagytam neki egy cetlit, hogy a vacsorát a hűtőben találja. Egy szóval sem mondhatja,  hogy nem gondoskodom róla és a környezetéről. Kómásan még lezuhanyoztam, de nem igazán akartam teljesen felöltözni, mert borzalmasan melegem volt. habár a házban elég sok helyen van légkondi, igazából halvány gőzöm sem volt arról, hogy hogyan kell bekapcsolni, szóval csak egy bugyit vettem magamra és azonnal az ágyba bújtam. Az álmosságom ellenére nem szökkent ki a fejemből, hogy még mindig nem ért haza és még mindig borzalmasan egyedül vagyok. Pityeregtem egy keveset, de aztán hamar elaludtam végül. (...)
Szédülve ébredek fel és ijedten felülök, amikor homályosan mozgást észlelek és kellett pár másodperc, mire igazán tudatosult a frissen ébredt elmémben, hogy Elias hazaért. A hajamat viszont melleim elé tűröm és visszafekszem reszketve. Akkor pedig egyenest megszédülök a meglepettségtől, amikor saját maga bújik be mellém kérés nélkül, szavai pedig egyszerűen melengetik a lelkemet.
- Hadd menjek oda, kérlek... - Suttogom rekedtesen, alig érthetően, aztán közelebb kúszom és fejem a mellkasára hajtom, egyik karommal pedig átölelem őt. Nagyjából tudatosult bennem, hogy mi történik, de ha megkérdeznék tőlem, hogy mennyi nyolcszor hét, valószínű gondolkoznom kéne egy kicsit. Felébredtem, de még nem igazán vagyok magamnál az álmosságtól. Így is eléggé feszülten aludtam el, de most, hogy végre velem van épségben, ennél nyugodtabb alvást nem kívánhatok magamnak. (...)
Lassan pislákolva ébredezem és kissé ijedten, de elhúzódom Elias-tól, még mielőtt jobban felébred és letépné a fejemet azért, amiért hozzábújtam az éjjel folyamán. Nem igazán emlékszem arra, hogy mikor jött be, de arra emlékszem még, hogy mikor elaludtam még nem volt itthon. Fura őt itt látni, mindenesetre nagyon jól esik, hogy végre nem kell egyedül lennem.
Lassan négykézlábra ereszkedem és macskásan nyújtózkodom; kíváncsian aztán közelebb mászok hozzá és ajkaimat a nyakára tapasztom, csókolgatva érzékien, hogy megadjam neki az ébresztés ezen kellemesebb formáját.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 14, 2018 3:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



(Magnólia pub)

Zsonganak a fejemben az adatok és számok halmazai, visszacsengenek még most is a telefon vonalában hallott hangok - az üzlet ismét kitöltötte a délutáni óráimat. Egy felvásárlás, némi papírmunka, egy igazgatósági ülés: még talán soha nem kellett ennyire erőteljesen koncentrálnom a munkámra, mint ma. Az a felemás hangulatúra sikerült reggeli Harley-vel elgondolkoztatott, és most, hosszú évszázadok után először hálát érzek Clément iránt. Nem, nem a vagyonért, amit rám hagyott: sokkal inkább azért, hogy megosztotta velem az örök élet lehetőségét. Én nem fogok megbetegedni, megöregedni, és a halál természetes okai sem árthatnak nekem. A sors viszont kísértetiesen ismétli önmagát - egyszer már végig kellett néznem valaki leépülését, majd eltávozását úgy, hogy mit sem tudtam tenni ellene, és most talán Harley mellett kell ugyanezt végigasszisztálnom. Talán ez a vezeklésem az eddigi életem alatt elkövetett bűneimért.
Ólmos fáradtságot érzek a tagjaimban, pihennem kellene a másnapi bál előtt, de képtelen vagyok. Fekszem az ágyamban, a plafont bámulva, miféle mintákat rajzol a mennyezetre az éjszakában megjelenő fény, és két kezem fejem alá téve visszaemlékszem a délelőttre.
Tisztában vagyok vele, hogy Harley némileg más, mint az eddig társaságomban lévő nők, de talán abban nem tévedek, hogy a vásárlás és az új ruhák mindegyikük arcára képesek mosolyt csalni. Sutba dobtam hát eddigi elveimet, meg a minden alkalommal előadott városi bújócskámat, és kilépve a gyorsétteremből elcipelem őt a város szívében lévő Chanel boltba, hogy kiválaszthassa a báli ruháját. Sőt, türelmesen várok, míg végigpróbálja a darabokat - ezen idő alatt legalább van idő rácsodálkozni a mostani viselkedésemre. Szinte hallom még most is szavait a fülemben, miszerint irigyli Clémentet, mert láthatta az emberi lényemet. Nos, egy szeletét most ő is elsőkézből tapasztalhatja meg: kíváncsi vagyok, hiányzik-e vajon ilyenkor neki az az Elias, akit első nap megismert: az arrogáns, öntelt hólyag, akinek lábai előtt hever a világ.
Harley sikerrel jár - megtalálja a ruhát, és amikor kilép a fülkéből, a levegő is bennem akad a bámulattól. És csak hogy még nagyobb csodát lásson a világ, ezt ki is fejtem neki - az sem érdekel, ha a fél város hallja a szavaimat, és az sem, ha holnap viszontlátom, vagy éppen hallom magam a tévében, esetleg épp a világhálón. Induljon be a pletykagépezet: az ilyesmi talán még jót is tesz a renomémnak.
Miután hazafuvaroztam Harley-t az üzletből, egyedül hagytam a házban, és az irodába mentem. Meg tudom őt valahol a lelkem mélyén érteni, hogy szüksége lett volna a társaságomra, de tennem is kell azért a színvonalért, amiben élek. Az elnökségi ülés alatt csak félig vagyok jelen az események közepén: magamban azon morfondírozom, ha átváltoztatnám, akár akarata ellenére is, meggyűlölne? Képes lennék őt magam mellett tartani, hogy megtanítsam számára az új élete szabályait és törvényeit? Vagy éppen felerősödne az elviselhetetlen természete olyaddig, hogy én magam akarnám eltenni láb alól? Bárhogy agyalok, egyszerűen nem kapok válaszokat - de talán egy darabig még nem is kell törődnöm ezzel.
Mire hazaérek, Harley szobájában már sötét van, és ő mélyen alszik, de a résnyire nyitott ajtón át beszűrődő fényben látom még most is a könnyek nyomai csíkozta arcát: alighanem álomba sírhatta magát.
Most pedig itt fekszem az ágyamban egyedül, olyan gondolatok társaságában, amelyek számomra idegenek, és ismeretlenek. Egyszerűen nem értem, miért fordítok rá több figyelmet, mint eddig a többi nőmre összesítve, de azt az egyet tudom, hogy nem akarom őt újra úgy látni, ahogy ma reggel. Nem, most nem a könnyekre gondolok: sokkal rosszabb volt látni a szemeiben a beletörődést, és a fájdalmat, amivel elfogadta a sorsát.
Órák óta forgolódom egyik oldalamról a másikra, és hátamra, küzdök az érkezni nem akaró álommal, eredménytelenül. Végül feladom a meddőnek tűnő harcot, egy lendületes mozdulattal lerúgom a takarómat, és elindulok a folyosón, egészen Harley szobájáig. Lassan, óvatosan nyitok be az ajtón, látom az alig érzékelhető fényben testének körvonalát a takaró alatt, és vörös tincseit, ahogy szétterülnek a párnán. Egy pillanatra összevonom a szemöldökömet, amikor ebben a pillanatban gyomrom vág egy fura érzés: hogy kimondottan kedvelem ezt a kotnyeles nőt.
Megkerülöm az ágyat, aztán felemelem a takarót, és besiklok alá - hiába minden óvatosságom, megrezzen a mozgolódásomra, felkapja a fejét, én meg rámosolygok, és visszaborítom a könnyű takarót, befedve vele mindkettőnket.
- Csak én vagyok - suttogom, fejem lehajtva az övé mellé, a párnára. - Délután szükséged lett volna rám, de itt hagytalak. Most itt vagyok veled - nézem a szemeit, amik még a sötétben is úgy ragyognak felém, mint a gyémánt. - Aludj csak nyugodtan. Vigyázok rád.


©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 02, 2018 4:10 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Eléggé meghökkentnek tűnik mikor felvetem, hogy nem is akkora ostobaság indulni az Államok elnöki pozíciójáért, mint ahogy ez elsőnek tűnik. Nagyjából sejtem, mi jár a fejében: biztosra veszi, hogy megválasztásom esetén gyilkosságok és orgiák döntenék romlásba a nemzetet és országot. Nem csoda hát, ha azonnal bókolni kezd vezetői képességeimnek - azt meg nem árulom el neki, hogy kb annyira hiányzik nekem a Fehér ház elnöki széke, mint egy tőzsdekrach, meg egy gazdasági csőd. Úgyhogy a kortersbeszéd helyett inkább csak egy sima ajánlatot teszek neki arra vonatkozóan, hogy a reggelin kívül mi mindent tudnék még elképzelni a szájában: na erre bezzeg megtalálja a helyes választ - még be is pucsít mellé, csak hogy birizgálja az idegrendszerem maradékát, amit még nem amortizált az elmúlt egy hétben a földdel egyenlővé. Fejem csóválgatva indulok el a fürdő felé, és rekordidő alatt készülök el - rá bezzeg jócskán várni kell. Biztosra veszem, hogy a megjelenésében ismételten nem lesz semmi kivetnivaló, ugyanakkor felvillan a fejemben a gondolat, hogy fura, de annak ellenére, hogy egy légtérben élünk, csak kétféleképpen láttam még eddig Harleyt: vagy ruha nélkül, vagy femme fatale stílusban felöltözve. Pedig egyszer szívesen megnézném hogyan fest mondjuk melegítőalsóban, meg egy kinyúlt, fakó pólóban - biztosra veszem, hogy nem kevésbé lenne dögös, mint testre feszülő ruhában, és magassarkúban. Ugyanakkor nyilván nem fogok elvárni tőle ilyesmit: tekintve ideje véges mivoltát, alighanem az utolsó napjait is szeretné kihasználni, hogy teljes nőként érezze magát. Én meg csak szimplán teljesítem a kívánságát: méghozzá minden létező értelemben. Tulajdonképpen simán jót teszek vele, akárhogy is nézzük, de gyanítom, ha mindezt kifejteném neki, napokig tartó duzzogás meg hisztéria lenne a jutalmam. Úgy döntök tehát, hogy nem adok hangot a gondolataimnak, ez azonban nem jelenti azt, hogy magamban ne szórakoznék el rajta remekül - még akkor is halvány vigyor ül a képemen, mikor a hátam mögé lopózik, hogy megpróbáljon meglepni, mintha nem lenne tisztában vele, hogy a vámpírhallásnak hála, esélye sincs ilyesmire.
Felmorranok jólesően, ahogy a nyakamba csókol, akkor pedig óhatatlanul is végigfut egy jóleső borzongás rajtam, mikor a fülembe harap. Bingó, bébi. Minden férfinek két erogén zónája van. Ebből az egyik értelemszerűen a gatyámban pihen, a másik meg egyénenként változik: nálam a fülem az. Egy hetes csúszással ugyan, de a kis boszorka megtalálta. Önkéntelenül is megköszörülöm a torkomat, aztán hátrafelé fordítom a fejem, amennyire a csigolyáim engedik.
- Csábító ajánlat. Rajtad, vagy rajtam nem lenne ruha? - kérdezek vissza, az ajánlata viszont felkelti bennem az ösztönös kíváncsiságot. Miféle ötlettel állhat vajon elő, ami számomra felettébb élvezetes lenne? A válasz valójában sokrétű lehet: vonatkozhat az ágyra, meg kb húsz bármi más dologra is. Viszont élek a gyanúperrel, hogy az engedelmesség, meg a kevesebb beszéd nem fog ebbe a körbe tartozni, jobb ha nem is álmodozom efféléről.
- Jól akarok kinézni az újságban - válaszolom röviden mikor elismerését fejezi ki a megjelenésem miatt. - De ezt majd te magad is meglátod. Olyan ez a város, mint a vénasszonyok fészke: semmi nem maradhat rejtve és titokban, kivéve ami a lakás, meg a cég falai közt történik - indulok el engedelmesen Harley után, a kocsim kulcsát zsebre vágva. Biztosra veszi, hogy túloztam, mikor rávilágítottam, miért nem szeretek a városban járni - akkor majd most kap belőle ízelítőt, milyen is lehet a bőrömben élni.

(gyorsétterem)






©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Csüt. Május 31, 2018 10:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley

Teljes mértékben igaza van abban, hogy én voltam az,  aki kezdeményezett és miattam most kicsit eltolódott az idő. Engem nem zavar, viszont kell a mocskos lelkemnek az, hogy kicsit piszkálhatom őt épp úgy, mint a legelső alkalommal. Hogy is mondják? Ha tetszik, dobáld meg egy fakockával. Nem lenne rossz ötlet, de szerintem a piszkálódásaim hatásosabbak. Sajnálom, én nem tudok nyálas módon behódolni és nem fogok minden szarért szemet hunyni és meghunyászkodni. Valóban vannak gyengébb pillanataim, de az még nem jelenti azt, hogy egy unalmas, undorító érzelmes kis luvnya vagyok. Nem.. szerintem felesleges a nem létező aggódásom, hisz titkon szereti az én kis dög énemet. Alighanem őt sem kell félteni, mert ő is előszeretettel tesz olyan megjegyzéseket, amik ténylegesen megérnének egy kiadós szópárbajt. Az utóbbit is ő kezdte és nehogy azt higgye, hogy én majd ezt szó nélkül fogom hagyni. Nem bosszantott fel, mert ezzel már nem tud engem felbőszíteni.
- Én nem panaszkodtam. Csak mondtam a tényeket. - Megrántottam a vállaimat makacsul, aztán gondosan körbetekerem magamon a törölközőt. Ez tiszta sor, mert a végén annyira kiesnek majd a szemei, hogy kedvem támadna még egy menetre. Nem mintha ellenemre lenne, de még a végén még kiderülne, hogy nagyobb szexuális étvággyal rendelkezem, mint ő. Szóval, hiába biggyesztette le a száját, de muszáj magamnak is csak határt szabnom.
- Jézusom... - Kifújom magamból a levegőt lesokkolva. Még viccnek is rossz lenne, ha benevezné magát  a következő választásra. Nem mintha a mostani elnök sokkal jobb lenne, de már csak három év van hátra a következő választásig és talán leváltják már ezt a parpikajancsit valaki normálisra. Bár nekem teljesen mindegy, addigra már sehol sem leszek. - Szerintem te tökéletes vagy cégvezetőnek. - Biztatom, hogy talán jobb abban a pozícióban maradnia továbbra is. Bőven elég, hogy a jelenlegi elnök sem normális. Bár most nem állok neki politizálni még annak ellenére sem, hogy remek partner vagyok abban a témában.
Megállok és vele szemben fordulok és akaratlanul is elvigyorodom azon, hogy letagadja, hogy nem celeb. Híres ember és népszerű elvileg, nem?
- Várjunk csak... - Mutatóujjamat ajkaimhoz érintem színpadias gondolkozással, hümmögve egy sort. - Talán még láttam azt a cikket. Nagyon édes volt a mellékelt fotó rólad. - Játékosan az alsó ajkamba harapok, hogy egy kicsit cukkoljam őt. Gondolkoztam azon, hogy kíváncsiságból rákeresek a neten, de biztos, hogy bedobott volna néhány olyan képet, ahol az előző ribancaival kapták lencsevégre. Kösz, de nem vagyok rá kíváncsi.
- Hm. Nem szeretnék megjelenni veled a közösségi hálón és nem is akarom azt sem, hogy utána bármilyen baromság kapjon szárnyakra az emberek között. Szóval én azt javaslom, hogy valami egyszerűbb kis kajáldát keressünk ahol nincs ott a fél város, oki? - Kérdezem, bár most ezúton hülyeségnek tartanám az ellenvetést. Meg egyébként is. Nekem mindig mindenben igazam van és mindig jobbak az én javaslataim. Ennyi.
Akár órákig is elfecseghetünk, de hátat fordítok neki és megindulok felfele a lépcsőn. Már épp majdnem felértem volna, de az utolsó lépcsőfokon megállok és mély levegőt veszek. Aztán lassan  megfordulok újra felé, a játék kedvéért pedig be is pucsítok kicsit.
- Úgy sem mered. - Kacsintok rá. Akár vehetné kihívásnak is, de muszáj tényleg elkészülnöm. Folytathatjuk ezt az ügyet felőlem, ha visszaérünk, rajtam ne múljék. Egyébként sem sértett meg vele. Tudja jól, hogy szeretem azt csinálni. Úgy érzem, kezdjük visszaszedni a régi formánkat.
Amikor felmentem, kényelmesen megfürödtem, egyáltalán nem kapkodva el a dolgot. Hajat is mostam, aztán ezt a jó hosszú vizes hajtömeget még meg is szárítottam, ami legalább negyed órát vett igénybe - nem beszélve a fürdés időről -. Kicsit sokáig tartott, mire kiválasztottam, hogy milyen ruhát is veszek fel de maradtam a vállatlan felsőnél és egy farmernadrágnál, na meg egy bőrdzseki mellett. Viszont a pókos brossomat továbbra is feltűztem.
A hajamba tettem néhány göndört, miután némi sminket is felvittem az arcomra, hisz valahol minden nő ocsmány egy kicsit a maga módján vakolat nélkül.
Lazán mondhatom, hogy háromnegyed óra alatt teljesen elkészültem. Most sem váltam meg a magassarkútól, szóval egy fekete körömcipőt választottam. Viszont nem robogok le tank módra, hanem képességemnek köszönhetően a háta mögött tűnök fel olyan halkan, amennyire csak bírok. Bár tudom, hogy hallja a szívdobbanásimat, szóval felesleges erőlködnöm. Viszont lehajolok hozzá, és nyakába csókolok kéjesen.
- Annyira az öledbe ülnék, persze ruhák nélkül. - Dorombolok perverzen a fülébe, aztán végig is nyalok nyelvemmel a fülcimpáján. - És hidd el, nem éri meg morognod. Van egy nagyon jó ötletem a számunkra amit biztosan te is fogsz élvezni. - Kimondottan dög kedvembe kerültem, és valamit nagyon szeretnék, amiben már nagyon régen volt részem. Ki tudja, talán szembesítem azzal, hogy tudok én hatalmasabb bestia lenni, mint amekkorának hisz. De ezt kicsit későbbre hagyom a mai napra.
Nem árulok el neki túl sokat, szóval a kanapé mögül eljövök és vele szembe kerülök. Kijjebb tolom a csípőmet és karjaimat melleim alatt összefonom épp úgy, mintha én vártam volna ő rá jó sokat. De szerintem ez fordítva történt.
- Jól áll neked az ing. Bár a nélkül, grr..- Bestiális vigyor feszül ki a képemre, miközben hangszalagjaimmal dorombolást imitálok. - Na de, gyere. - Megfogom a karjait és felhúzom onnét abban az esetben, ha engedékeny.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Május 31, 2018 7:14 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Ez a nő valójában egyetlen alkalommal teljes mértékben elviselhető: az orgazmus kellős közepén, amikor se ereje, se esze nincs a duzzogáshoz meg zsémbeléshez. Tessék, most is elég egyetlen mondat, hogy olyan pillantásokat lövelljen felém, amitől egy gyengébb idegzetű halandó ember már elfutna biztonságos távolságba. Tény, hogy csakugyan élvezem a meglehetősen rebellis természetét, amivel nem tűri, hogy alázatos kutyaként bánjak vele, és önmagamhoz mérten roppant erőteljes meglepetést produkálva eltűröm a nagyszájúskodását, de néha kezdem úgy érezni, hogy közelít egy bizonyos határ felé, amit jobb, ha nem lép át. Rendben, elfogadtam hogy nem engedi, hogy rongybabaként kezeljem, ő viszont fogadja el, hogy ebben a kutyaólban én vagyok a falkavezér - egyelőre itt még az én szavam a törvény. Ha nem tetszik, legfeljebb visszamehet N.O-ba, a végezte elé, ami alighanem marha gyorsan el fogja érni. Ha nálam marad, és igyekszik legalább részben jó kislányként viselkedni, megkap bármit, amit szeretne, plusz esélyt kaphat nálam vagy az élete meghosszabbítására, vagy akár a teljes gyógyulásra. Nem kell ehhez nagy logika, olyan egyszerű a képlet, mint az egyszer egy.
- Mintha neked is marha sok panaszkodni valód lenne - jegyzem meg fanyarul, mikor végeredményben rám tolja a felelősséget a mostani kefélésért. Ő mászott rám, bevetett mindent, hogy kicsikarjon belőlem egy enyhülésért sikítozó erekciót, szem előtt tartottam, hogy neki legyen jó legfőképpen, erre tessék: itt a köszönet meg a hála. Nem kötöm az orrára, de valójában - legalábbis részben - azért ugrom fejest vele a medencébe, hogy lehűtsem mindkettőnket. Neki a morcos természetét kell jegelni, nekem meg a nem épp kedves szavakat, amik a számra kívánkoznának.
Kifelé indulunk a medencés szobából, ő ballag előttem, én meg csalódottan, lebiggyesztett szájjal figyelem, hogy múmiává varázsolta magát a törülközővel, így megfosztott kerek feneke ingó látványától, hát ehhez a hangulatomhoz mérten kissé morcosba váltok.
- Szóval akkor legközelebb jelöltetnem kéne magam az elnökválasztáson? - érdeklődöm. Igazából nem is rossz ötlet. Lehet, hogy a soron következő tíz éves tervbe befoglalom a lehetőségét. Nem is lenne rossz mulatság. Most is felelősségteljes döntéseket hozok, annyi lenne a különbség, hogy ott nagyobban menne a buli. Na meg annyi, hogy azoknak az országoknak a diplomatáit, akikkel bajom van, simán megehetném vacsorára. Elias Syden, az Egyesült Államok elnöke. Egész jól hangzik a dolog még fejben kimondva is. - Egyébként majd meglátod, miről beszéltem. Nem vagyok celeb, de a cégem nem csak a városban, hanem az államok egész területén ismert. Ezzel pedig együtt járnak a celebség - ahogy fogalmaztál - árnyoldalai is. Láttam már magam az újságban annak kapcsán, hogy bementem egy boltba egy pár zoknit venni. Két oldalra rúgott a cikk. Most már talán érted, miért szoktam le a városban járkálásról - ismertetem Harley-vel a számára még nem mindig ismert tényeket. Biztosra veszem, hogy néhány nap múlva megint az én képem fog virítani az újságban, az övé társaságában, és mindenféle teóriák fognak szárnyra kapni az állítólagos szerelmi életemről, ami nem mellesleg nem is létezik. Ez a népszerűség átka, nem lehet ezzel mit tenni. El kell viselni, és kész - addig, amíg valami olyasmi nem kerül napvilágra, ami miatt ki kell nyírnom néhány újságírót.
- Ha nagyon éhes vagy, bármikor adhatok valamit a szádba! - kiáltok Harley után, ahogy elindul az emeletre, és eltűnik a szobája mélyén, aztán használatba veszem a földszinti fürdőt, egy vihargyors zuhany után előrántom a dolgozószobából az öltönyömet - áldom az eszem, hogy ott is tartok egyet, amolyan "bármikor jól jöhet" alapon. A nyakkendőtől és zakótól ezúttal eltekintek, de a nadrág és a fehér ing eleganciája számomra létkérdés, bár gyanítom, nem sokat járnak így egy gyorsétterembe. Nem érdekel. Nincs dresscode a mcdonalds seattle-i kirendeltségében, sem pedig etikett arra vonatkozóan, hogy csak bőrdzsekiben és farmerban lehet benyomni az embernek némi gyorskaját a szájába.
Leülök a kanapéra, a kényelmesen, elterülve alvó macska mellé, mert Harley-nek természetesen még se híre, se hamva, és ujjaimmal dobolni kezdek a karfán.
- És még én siessek... - dünnyögöm, de valójában nem vagyok meglepve. A nők még az apokalipszis küszöbén is képesek lennének készülődni, hogy nehogy smink nélkül lépjenek át a túlvilágra.





©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Kedd Május 29, 2018 1:17 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley

Morcosan figyelek vissza rá, miközben ecseteli a szokásos kötekedő dumáit. Kell ez nekem? Viszont sikerül néhány mély levegőt vennem és csak mosolyogni a dolgon: Valóban az összes nő csak kattog és az csak vészjósló lehet? Barátom, nem kellett volna az összeset kipróbálni.
Nem különösebben reagáltam rá tehát bármit is, mert máskülönben elég csúnyán összemorrantunk volna megint és most kivételesen nem érzem magamat annyira a toppon, hogy fölényben legyek vele szemben. Majd talán máskor kiprovokálom direkt, ha olyan kedvem lesz. Most megúszta. Egyébként is nekem bőven van okom arra, hogy a gondolataimmal legyek elfoglalva. Nekem nem felhőtlen az életem, mint egyeseknek. Kíváncsi lennék fordított helyzetben, hogy ő hogy viselné az én életemet. Erősen kétlem, hogy ennyire idilli módon, mint ahogy én.
A szópárbaj helyett viszont két lábra állok nehezen és felhúzom magamhoz őt is. Végignézek rajt, és ha most nem tett volna gúnyos megjegyzéseket, lehet, hogy újra megpróbáltam volna rámászni. Ha a terveim között is lett volna, akkor a mostani újabb kijelentése után biztos, hogy meggondoltam volna magamat. Már épp szólni akartam volna vissza, amikor is megérinti a derekam és belelöki magunkat a vízbe. Szerencsémre neki előbb sikeredett stabilan megállni a vízbe, így én nekem is könnyed volt a dolog: belé kapaszkodtam feszülten, szinte felmászva a nyakába.
- Te... - Befogom a számat még időben, helyette csak morcosan nézek rá. - Akkor is a te hibád, mert hagytad magad. - Felhúzom az orromat sértetten - Egyébként is a te ötleted volt a tenger. - Megrántom a vállamat duzzogva. Nem, nem hisztizek, vagyis de. Nem elég, hogy gúnyolódni kezdett és még be is lökött a vízbe, most pedig még ő mondja, hogy nem ő a hibás amiért nem lesz kész időben a kaja. Hagyta magát, nem? Még a végén majd nekiáll feszkózni, hogy elvállaltam a főzést és még mindig nem csináltam semmit. A tenger pedig jó ötlet, még akkor is, ha utálom a vizet. A partot el fogom viselni, mert ott csak kicsit fog érinteni és ott legalább még a Napocska is sütni fog. Bár alighanem én képtelen vagyok a barnulásra, inkább csak jó pirosra leégek. Akkor viszont minimum két hétig felejtse el azt is, hogy egyáltalán kisujjal megérintsen.
Leszállok róla, aztán kievickélek a lépcső felé és hálát adok, hogy végre szárazföld - de amikor kifele menet megpaskolja  a fenekem, hárpia módon hátrafordítom a fejem amíg a nyakam engedi, és tenyeremet a fenekem egyik felére teszem féltve. - Ne ütögesd. - Pirulok. Úgy csináltam, mint aki vérig lenne érte sértve, pedig ő is pontosan jól tudja, hogy ez nagyon is felizgat. Ezt jobb, ha nem csinálja, mert máskülönben ma tényleg nem lesz főzve.
- Éhen halsz? - Kérdezek vissza, miközben magamra tekerem a törölközőt. - Annak inkább mindjárt én vagyok kitéve. - Helyesbítek, mert valóban éhesnek érzem magam. Ő pedig messze áll attól, hogy éhen haljon. Van olyan vámpír, aki abszolút tartózkodik az emberi ételektől.
A törölközőt összefogom magamon és lassú léptekkel megindulok kifelé, mégis meglep egy pillanatra, amikor felajánl egy olyan dolgot, amit tegnap reggel még zokon vett az én számból.
- Egyébként az egykori elnökünk is rendszeresen járt közösségbe enni a nélkül, hogy játszotta volna az eszét. - Igen, az egykori elnök.. egyszer szavaztam is már rá. Viszont az utóbbi elnökválasztás egyenest a siralomvölgy lett. Ültem a televízió előtt és izgultan vártam a többi emberrel a szavazások eredményét, és amikor meglett az eredmény, egyszerűen egész nap csak bőgni tudtam utána.
Viszont örültem, hogy Elias belement ilyesmibe is.- Nem tudom, hogy hogyan megy ez a celebeknél, viszont csak nem fog rád akaszkodni a média, csak mert Elias Syden kimozdult a civilizációba. - Vigyorgok, habár egyáltalán nem volt gúny a hangomban. - Minden vágyam egy hatalmas nagy hambi. - Szinte összefut a számban a nyál is, egyszerűen rettenetesen megéheztem olyan szinten, hogy talán még képes lennék még Elias-ra is rácuppanni pióca módra éhségoltás gyanánt.
- Viszont akkor siess. - Megindultam felfele a lépcsőn, hogy felöltözzek és varázsoljak magamból valami emberi formát.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szomb. Május 26, 2018 5:53 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Fogalmam sincs, mi járhat most Harley fejében: sosem voltam gondolatolvasó, és sosem érdekelt annyira mások véleménye, hogy megtanuljak olvasni a testbeszéd jeleiben - lehet, hogy könnyebb dolgom lenne, ha most látnám apró rezzenésein, mi bántja éppen. Vagy éppen nehezebb lenne ettől, ki tudja. Háttal fekszik nekem, nem tudok belenézni az arcába, és felmérni a pillantását, de azt látom, hogy óhatatlanul is beleborzong, mikor simogatni kezdem a vállát, aztán kis idő elteltével - mintha megelégelné a gyengédséget - felém fordul, és felül. Az arcán egy halvány mosoly látszik, a feldúltságnak, amitől tartottam, jelét sem látom.
- Ez örvendetes - dünnyögöm. - Úgy feküdtél itt, mintha épp halálra sértettelek volna, és azon gondolkodnál, milyen módszerrel tegyél el láb alól - tornázom magam én is ülésbe. - Bár a nők bármin, mindig és mindenhol képesek agyalni, és ez nem mindig jelent jót - foglalom össze nagy vonalakban az ellenkező nem terén szerzett tapasztalataimat. És még csak nem is túlzok: tényleg, hihetetlen, hogy AKÁRMIN képesek folyamatosan gondolkodni, teóriákat felállítani, és feleslegesen túlbonyolítani dolgokat, néha olyan mögöttes tartalmakat látva a dolgokba, amelyek valójában nem is léteznek. A Vénusz bolygón, ahonnan a nők jöttek, ez biztos valamiféle globális sport lehet.
Felhörrenek, mikor azt mondja, én tartom vissza a reggelizéstől, és mikor a kezét nyújtja, keservesen nyögve ugyan, de feltápászkodom.
- Hát hogyne. Én másztam magamra, mi? - kérdezem, de még mielőtt kaphatnék egy duzzogó, vagy épp hisztis tekintetet, átfogom a derekát, és mire észbe kaphatna, a medencébe vetem magam - magammal húzva természetesen őt is. Amúgy sem ártana egy ekkora dugás után kissé lemosni magunkat.
- Nocsak, nocsak... - vigyorgok, mikor felbukkanok a felszínre, és konstatálom, hogy Harley úgy kapaszkodik belém, mintha valamiféle jelzőbója lennék - nem is értem, miért akar valaki a tengerhez menni, mikor egy medencében is képes lenne megfulladni - szemétkedem, aztán elnevetem magam. - Igen, tényleg felvetettem az ötletet. És nem is jutottam el odáig, hogy meggondoljam magam. Szóval vagy úszóleckéket veszel bébi, vagy mentőmellényt, mert előbb vagy utóbb, de biztosan szükséged lesz rá. A tenger gyönyörű, hidd el, megéri látnod - indulok el aztán a kis lépcső felé, a görcsösen nyakamba kapaszkodó Harley-vel egyetemben, és mikor mászni kezd kifelé a kis lépcsőn, megpaskolom a fenekét.
- Rendeljünk valamit, még mielőtt éhen halok - kapom magamra a nyirkos fürdőnadrágomat, hogy ne lógó farokkal lófráljak a lakásban. - Sőt, van jobb ötletem. Tényleg nem szeretek a városban sétálgatni, de a kedvedért talán erre is hajlandó vagyok. Menjünk el valami gyorsétterembe, és reggelizzünk - ahogy az átlag, normál emberek teszik. Ellenjavaslat? - kérdezem, és őszintén remélem, hogy értékeli a gesztust részemről. A városi korzózás nekem olyan, mintha épp verbénával üldöznének - egy ilyen felajánlás részemről elég nagy áldozat. De egye fene, ezért a bájos kis boszorkáért akár még ezt is megteszem. Ma különösen jó kedvem van - használja ki, amíg lehet.




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Csüt. Május 24, 2018 11:42 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley

Elfordulok, de nem azért, mert nem akarom őt látni. De, nagyon is akarom és pontosan ez az oka annak, amiért most inkább nem nézek rá. Íme, a gyönyörű pillanatból is lehet valami kínzó; de pont azért kínzó, mert gyönyörű. Nem, nem emlékszem arra, hogy valaha is voltam ennyire boldog mint jelen pillanatban, mégis egyetlen egy könnycsepp legördül az arcomon, egyenesen le a vizes padlóra. Lehet egyszerre végtelenül bánatosnak lenni és lehet egyszerre végtelenül boldognak lenni, alighanem viszont az utóbbi ostoba dolog a részemről. Beletemettem magamat egy olyan érzésbe, ami a végén úgy is darabokra szed, mert ebből nem lehet semmi sem. Talán annyira nem is véletlen ez a kötődésem. Kötődés... miért nevezem így? Ez annál jóval több, mégis a saját nyugalmam érdekében is így fogom nevezni ezt a továbbiakban is. Nem fogom, nem is akarom ezt többnek nevezni, így is szenvedek eleget. Nehéz megküzdeni a halál gondolatával és egyszerre azzal a fájdalommal, hogy olyasvalakit szeretsz, akit nem szabadna. Minden annyira hasonlítható egy cérnához, amivel összevarrjuk a ruhaanyagot. Azt gondoljuk, hogy elég cérnát vettünk, mégis aggódni kezdünk amikor már a varrás végére érünk, hogy ez egyáltalán nem elég és befejezetlen marad. Az én cérnám is lassan elfogy, már nem kell sok.  
Letörlöm a könnycseppem útját, aztán finoman megrezzenek, amikor közelebb húzódik hozzám és cirógatni kezdi a vállamat. Kérdésére egy időre elhallgatok, gondolkozva a válaszon. Elgyengültem kis időre, de ettől még nem fogok bennmaradni ebben a gödörben. Sírtam, mert hamarosan ennek a boldogságomnak úgy is végeszakad.
Élvezem néhány pillanatig a simogatását, aztán felé fordulok és felülök. Sokáig nem akarok itt ücsörögni a hideg kövön, máskülönben megbetegszem. Most egyébként is sokkal nagyobb az esélyem rá, mint egyébként. A boszorkányképességeim pedig nem terjednek ki ilyesféle hülye betegségek gyógyítására. Nem azért, mert nem tudom, hanem mert mi sem ostobaságokra pazaroljuk az erőnket. Ha pedig lenne rá esetleges mágia, akkor sem értenék hozzá. Az én asztalom többnyire az átkok és a mérgek. Gyógyítani is csak annyit tudok, mint amennyit begyógyítottam magamon, amikor Elias ivott belőlem.
- Jaj nem... - megrázom a fejemet mosolyogva. - Nincs semmi baj sem. - Alighanem hazugság a részemről, de másfelől pedig valóban nincs baj. Jól éreztem magamat vele, és mindössze ezért zuhantam össze lélekben pár másodpercre. - Csak egy kicsit elgondolkoztam meg kifújtam magam. - Mondom tovább, aztán közelebb kúszom hozzá és orrom hegyével kezdem el cirógatni az arcát kedvesen, majd végigsimítva a hátán az arcomat a nyakára hajtom kényelmesen. - Miattad nem lesz kész a kaja sem. - Terelem a témát, mert még én is éreztem az előbb magamon, hogy belevörösödtem a hazugságba és a zavarba. De nem akartam neki arról beszélni, hogy mi a bajom. Alighanem kiröhögne és gyengének tartana. Ha pedig gyengének lát, akkor jobban rám fog szállni amit nem fogok hagyni. Jobb, ha a hárpia énem marad a gondolatai közt.
- Azt hiszem, mintha említetted volna, hogy valamilyen tengerhez akarod a következő programot. Valóban? - kérdezek kíváncsian. Nagyon jó program lenne, bár én akkor maradni fogok a kacsaúsztatóban avagy a víz legszélén. Tengeri kagylót pedig egyébként sem láttam közelről.
- Gyere.- Megfogom a karjait amikor felállok és húzom fel magam után, viszont ha fel is kel a földről, az sem az én erőfeszítésem hatására fog történni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Május 24, 2018 6:29 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



A meghátrálás mindig az a fogalom, ami könnyen vezet egy kényes egyensúly felborulásához: a gyáva elveszti erejét, és átadja a vele szemben állónak - aki aztán vagy él ezzel az előnyével, vagy sem. Igaz, a mi esetünkben az egyensúly már a kezdet kezdetén kissé az én javamra íródott: lefektettem szabályokat, amelyekre Harley az idejövetelével szentesített. Tökéletes alá- és fölérendelt viszonyban voltunk az elején, egészen addig a napig, míg halálosan vérig sértve és felpaprikázva ki nem osztott úgy, ahogy erre csak nagyon kevesen vették eddig a bátorságot. Valójában nem a kiabálásának és szavainak, csupán hallatlan merszének köszönheti, hogy nem csupán megtorlás nélkül hagytam szavait, hanem azóta kissé másképpen bánok vele. Egyikünk néhány fokot feljebb lépett azon a bizonyos létrán, másikunk ugyanannyit ereszkedett lefelé: még most is választ el bennünket némi távolság, de jóval közelebb vagyunk egymáshoz, mint az első két napban. Mára elérte azt is, ami elődei közül még soha senkinek nem sikerült: hogy tekintettel vagyok rá.
Ezért is ajánlom fel neki ebben a helyzetben az irányítást, bár jókora részben a kíváncsiság is mozgat - lássuk, mire képes akkor, ha az ő kezébe kerül a gyeplő. Ezért vagyok talán némileg csalódott, mikor a kívánságom nem teljesül - ugyanakkor lássuk be, a legjobb módszert találta meg ahhoz, hogy a dührohamnak még csak a küszöbéig se jussak el. Kefélés közben ugyan kinek lenne kedve hőzöngeni? Nekem biztosan nem.
Amikor megfordul rajtam, a szemem szinte megbabonázva mered a látványra, ahogy farkam előbukkan belőle, majd eltűnik benne újra, és talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy hihetetlen gyorsasággal közelítsek a csúcs felé. Őt sem akarom azonban beteljesületlen vágyak karmai között hagyni, így hát ujjaimmal megtalálom mellbimbóit, és hogy a kettős izgatás meghozza eredményét, annak legbiztosabb jele a megránduló teste, az izmai pulzálása a már-már szétdurranással fenyegető farkam körül, és a nedvesség, ami elönti a teljes ölét - ennyi kell ahhoz, hogy engem is átlökjön a határon, és magam is a kéj karmába kerüljek, megtöltve magommal belsőjét.
Néhány másodpercig a lábamra borulva pihen, aztán lemászik rólam, és anélkül, hogy egyetlen pillantást is vetne rám, oldalára fordulva végigfekszik a földön - én meg csak bámulom értetlenül a viselkedését. Szeretem, amikor szex után a szemembe néz: tetszik a kielégült és párás pillantása, és ettől az apró örömtől most megfosztva érzem magam. Mindig azt hittem, hogy ismerem a nőket: most meg kiderül, hogy valójában olyanok, mint a könyv, amelynek csak az első lapjait olvastam át, és rájövök, hogy a maradék rejti a - néha megfejthetetlen és érthetetlen - lényeget.
Felveszem azt a testhelyzetet, amit ő, oldalamra fordulva mögé dőlök, fél könyökömre támaszkodva, és óvatosan - ahogy az állatot simogatja az ember, nem tudván, mikor számítson harapásra - megcirógatom a vállát.
- Hé... - mormogom. - Minden rendben? Vagy van valami gond? - kérdezem kissé aggodalmasan. Aggodalmasan? Én? Egy nő miatt? Hát, ez is valami újdonság - erre eddig még egyszer sem volt precedens. Fájdalmat alighanem most nem okoztam neki, készakarva legalábbis biztosan nem. Nem voltam vele erőszakos, ő kezdeményezett, sőt, fél órával ezelőtt még kimondottan jókedvű volt - egyszerűen fogalmam sincs, mi lehet momentán a baj.





©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Kedd Május 22, 2018 12:20 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley +18

Észreveszem az arcán a csalódottságot, amit egyébként nem szerettem volna egyszer sem meglátni az arcán akkor, ha épp velem van. Biztos, hogy most azt gondolja, hogy valójában milyen pocsék és béna vagyok akkor, ha épp rám kerül a sor és rajtam áll, hogy a saját kényem-kedvem szerint kényeztessem őt, de most valamiért teljesen tehetetlennek érzem magam. Ha helyesbíteni akarnék, akkor azt mondanám, hogy nemes egyszerűséggel jöttem zavarba az óta, amióta szabad utat adott most nekem. Tisztában vagyok azzal, hogy eddig tökéletesen érzékeltettem azt, hogy nem tűröm el, ha mégis holmi utolsó szajhaként tekint rám vagy épp mint egy szolgára, de valójában nagyon is beletörődtem abba, hogy nekem mindössze ennyi itt a szerepem, semmi más. Hiába akartam többnek érezni magamat, mint mondjuk az alku egyik szövetségkötője, de lássuk be, akkor is csak én vagyok alul. Nehezen tűröm, és fojtogat a gondolat, de ettől még lenyeltem és elfogadtam, hogy itt nincs egy árva szavam se. Most pedig benyögi, hogy azt csinálhatok, amit csak akarok? Felötlött bennem minden ötlet, hogy mégis mivel tudnék neki még ennél is jobban örömöt okozni, mégis tétlennek érzem magam, akárcsak a parton vergődő, fuldokló hal. Most jelenleg pedig sokkal nagyobb helyet foglalt el a fejemben a gondok mennyisége, mintsem az, hogy valóban élvezzem a helyzetet. Élvezem, viszont vannak dolgok amik továbbra sem hagynak nyugodni.
Vele szemben vagyok épp és azon gondolkozom, hogy mégis én így mit tudnék úgy csinálni, hogy jó legyen és ne legyen panasza. Tudom, hogy az első alkalmakkor mekkora örömmel töltötte el, amikor a fenekemhez szabad utat adtam és most is gondolkoztam azon, hogy talán azon a tájamon kéne most őt befogadnom, hogy jobb legyen, de síkosító nélkül nincs hozzá akkora merszem. Lehet, hogy másnak könnyebb, de nekem nem. Egyébként sem volt túl sok partnerem életem során. Flört többel is történt, de csak három  férfi volt, akinek hagytam is magam. Abból az egyik a testvérem volt és ő volt az első nekem, és ő volt az egyetlen, akit nem öltem meg utána, míg a többieket azonnal az orgazmus után. És a bátyám után Elias a második, akinek szintén nem akarok ártani érthetetlen módon. És nem is az tart vissza, mert épp a legalján vagyok a ranglétrának, hanem mert szeretek vele lenni. Kedvelem őt. Miatta érzem úgy, hogy még életben vagyok; nélküle azonnal elvesznék. Nagyon boldogtalan lennék.
Kellett viszont két másodperc, mire összeszedtem magam, aztán megfordultam és újra magamba fogadtam őt, viszont másodjára most már sokkal könnyebben. Élvezem azt a jóleső fájdalmat, amikor mélyre kerül bennem teljes egésze. Mindössze csak megrezzenek, aztán körkörösen mozgatni kezdem a csípőmet néhányszor úgy, hogy bennem van, aztán amikor kellően megszoktam, nos, tenyereimet térdeire csúsztattam támasztéknak és nem túl gyors, de határozott tempóval mozgattam farka körül magamat fel és le. Néha hátrapillantok, habár nem láttam teljesen de biztos, hogy néha közénk pillantott; én is élvezném a helyében a látványt.
Azzal viszont több biztatást kapok, amikor előre nyúl és markai közé fogja mellemet. Akkor viszont hátrahajtom a fejem, és lehunyt íriszekkel harapok alsó ajkamba, amikor mellbimbóimat csippenti ujjai közé és morzsolgatni kezdi. Egy pillanatra így gyorsabbá válik a mozgásom amit én magam is megérzek; néha megugrok, amikor halvány súlyommal teljesen ránehezedem és a  maximumig bennem van. Aztán érzem, hogy a saját nedvem végigfolyik a combjaimon; hosszasan nyöszörögni kezdek.
Elias számára sem lehet túl sok, már akkor is óvatosan kellett vele bánnom, amikor a számba vettem a farkát. Viszont az a célom, hogy teljesen megtöltsön.
Viszont aprólékosan előre rogyok, amikor újra ránehezedem egész súlyommal és hüvelyem minden pillanatban pulzálni kezd a farka körül nagyon erősen; akkor pedig újra nyüszítek, amikor ennek hatására érzem, hogy spriccelni kezd bennem és lassan eloszlik bennem a forró magja.
Fejem már a térdén pihen, én pedig szüntelenül pihegek szívverésem felgyorsult pulzálásával egyszerre. Amikor pedig puhulni kezd bennem, egyszerűen lemászok róla a nélkül, hogy ránéznék, aztán azonnal az oldalamra fekszem le a földre hátat fordítva neki. Nem volt semmi bajom, csak egyszerűen elfáradtam.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szomb. Május 19, 2018 5:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Az igazat megvallva, nagyon kíváncsi vagyok rá, vajon mennyi romlottság rejtőzik Harley pszichéjének a legmélyén. Ezért adom át neki a gyeplőt, roppant módon érdekel, hogy él-e a lehetőséggel és helyzettel, és amennyiben igen, ez hogyan, miféle ötlet formájában bukkan majd a felszínre. Nem tagadom, hogy magam is élvezem a perverzió rengeteg válfaját, sosem berzenkedtem ellene akkor sem, ha én voltam az a fél, aki a "rövidebbet húzta", és ha túl akarna menni egy bizonyos határon, természetesen lenne rá mind erőm, mint alkalmam, hogy leállítsam. A romlottság valójában egész kellemes állapot: onnantól nem kell aggódni olyan felesleges, teljesen hiábavaló dolgok miatt, mint példának okáért a lelkifurdalás. Azt már megtapasztaltam, hány arca van egy nőnek, és főképpen Harley-nek: hihetetlen kíváncsiság noszogat és terelget affelé, hogy meglássam a rosszabb énjét is. És nem mellesleg: van benne némi gyakorlatom, hogy úgy keféljek, ahogy mások elvárják tőlem - még akkor is, ha életem ezen részéről Harley-nek egyelőre semmiféle tudomása nincsen.
A kíváncsiságom azonban kielégítetlen marad: a boszorkányom nem él a helyzet, és a magam által nyújtott lehetőséggel. Talán nem mer, nem tudom, pedig nyilvánvalóan nem a bosszúvágy vezérelne - annyira nem vagyok pszichopata, hogy kiváltsak belőle egy nem odaillő viselkedést csupán azért, hogy a végén egy büntetéssel toroljam meg. Nem tudom, hogy az alárendelt szerep tetszik-e neki ennyire, vagy éppen még mindig nem bízik bennem száz százalékig, de mind tettekkel, mind szóval tudomásomra adja, hogy irányítsak én, éppen úgy, ahogy eddig is. Némi csalódottságot érzek per pillanat, bár az elismerése, miszerint jócskán értem a dolgomat, erőteljesen feszegeti szét a mellkasomat büszkeséggel. Két nap alatt kétszer kapok tőle az ágybeli teljesítményemre vonatkozó tömjénezést - naná, hogy jócskán aládúcolja az amúgy sem sekélyes önbizalmamat.
Nézem, ahogy megfordul rajtam, és háttal nekem ereszkedik rám ismét. Remek pozíció, tökéletesen rálátok a pontra, ahol a kettőnk teste összekapcsolódik: hosszú karjaimnak hála, pont annyira van tőlem a teste, hogy előrenyúlva két markomba fogjam a melleit. Érzékelem kemény feszességüket, a kicsúcsosodó mellbimbóit, két ujjam közé csípem, lágyan sodorgatva őket - tisztában vagyok vele, mennyire mellérzékeny, és mennyire imádja, ha ezt csinálom vele. Legszívesebben megragadnám csípőjét, hogy erőteljesebben és gyorsabban rántsam magamra újra és újra, de elnyomom magamban a vágyat. Hogy is mondta? Tetszenek neki az egyenlő jogok. Hát akkor ez alkalommal ne legyen oka panaszra: csinálja csak úgy, ahogy neki jólesik.
- Ó, bassza meg... - sziszegek jólesően, ahogy figyelem magam, hogyan bukkanok elő testéből, és tűnök el benne tövig újra - ezt az érzéset nem lehet sem elmondani, sem felülmúlni. Az élet valójában szívás, bárki vagy bármi is teremtette az emberiséget és annak minden nyomorát a földre: az orgazmus meg olyan, mint egy jóvátétel egy ekkora szemétségért. Hát akkor azt hiszem nem felróható nekem, ha minél gyakrabban szeretnék élni ezzel az élvezettel. Azt viszont remélem, hogy nem áll messze a gyönyörtől - nem tudom miért, de azt érzem, ez alkalommal én csakugyan nem fogom sokáig húzni. Ha nem akar hoppon maradni, igyekezzen tartani a tempót velem.




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Csüt. Május 17, 2018 2:16 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley +18

A szex sok mindenre képes. Például, talán nagyon könnyen hozza a felszínre azt a valós érzelmeket, amiket érezhetünk a másik iránt. Itt nem jut eszünkbe az, hogy megjátsszuk magunkat, nem. Inkább önmagunkat adjuk, mert csak akkor tudjuk az örömöket a tetőfokra juttatni. Az ilyen helyzetekben mindketten nagyon kedvesek vagyunk a másikkal, miért is ölnénk egymást úgy, mint egyébként? Ezúton viszont Elias sem tudja a leplet magára ölteni, szinte visít róla, hogy mennyire másként tekint rám, mint az eddigi nők hosszú soraira. Úgy igazán megmondani sem tudom, hogy mi az, amit megkedvelt bennem és amit eddig a többi nőben nem talált meg. Biztos vagyok abban, hogy voltak nálam szebbnél szebb nők az ágyában. Nincsenek hatalmas idomaim, bár ennek csak hálát adok, hogy a melleim meg a fenekem nem nagyobbak a fejemnél. Átlagosnak tartom magamat, egyedül csak a vörös hajam az,ami kirívó - a legritkább természetes hajszín. Szóval, kétlem, hogy a külsőmmel bolondítottam volna meg őt ennyire, hisz lássuk be, egy kicsit tényleg fura lett tőlem. Az egyik pillanatban igyekszik eltaszítani magától, míg a másikban pedig közös programokat tervez velem.  Lássuk be, nem bántam vele eddig sem igazán nagyon szépen, bár ez fordított esetben szintén igazolható. Mivel van pénze, könnyeden megtud  adni bármit, ezúton pedig azt a gyógyszert is, ami egy kicsit segít csökkenteni a fájdalmakat. Bár azt hiszem, a történelem során is az volt a normális, ha a férfi udvarolt a nőnek, máskülönben az udvarló egyed rohadtul nem kapta meg azt, amit akart. Így Elias is kénytelen kedveskedni néhány dologgal ha valóban azt akarja, hogy konkrétan bármit megengedjek neki -amit persze velem szeretne tenni-. Tisztában vagyok, hogy milyen mocskos és sötét fantáziával rendelkezik, amit egyáltalán nem vetek meg, hisz tökéletesen kiegészítjük egymást ezen a téren. Azonban hiába a piszkos fantáziánk, ha konkrétan semmibe vesz és úgy bánik velem, mint egy riheronggyal. Akkor abban az esetben nem próbálnék meg ilyen sűrűn kezdeményezni, sőt, konkrétan el is kerülném jó messziről. Ilyesmi kilátásokra számítottam akkor, amikor először megláttam az otthonát. Nem  igazán láttam meg benne a szépet és a gazdagságot, sokkal inkább rémházat láttam benne. Azért, mert akkor még nem ismertem őt. Persze, most sem ismerem még teljes egészében, de annyira már igen, hogy van egy olyan oldala is amit én nagyon szeretek. Bár, összességében szükségem van mindkét énjére, hogy valóban kedveljem őt. Szeretem, ha kedves, ugyanakkor az is vonzz, ha van benne vadság. Nem, nem, én nem vágyok romantikára továbbra sem, hanem annál valami sokkal komolyabbra. Bár, ha belegondolok, mit akarok én itt már alig két hónap alatt? Annyira jónak hat minden, hogy aztán elfelejtem, hogy valójában mennyire szörnyű a helyzetem.
Szóval, nem igazán sikerült rájönnöm arra, hogy mi az bennem, ami kiváltja azt, hogy egyre jobban szeressen. Se a külsőm, a személyiségem pedig végképp nem. Nem, engem nem szeretett senki sem de erről én tehettem.   Nem szorultam sohasem szeretetre, viszont ez a helyzet más. Elias-tól akarom, hogy egy kicsit is szeressen. Ugyanakkor a büszkeségünk ezt nem fogja hagyni.
Nagyon óvatosan engedem őt magamba, próbálva visszafogni a szisszenésemet de nagyon nem megy. Látni rajt, hogy meglepi, hogy ennyire nehezen megy és akkor gondoljon bele, hogy mit éreztem akkor, amikor leszarta, hogy fáj -e vagy sem és ő egyáltalán nem óvatoskodott. Az volt nekem is csak a szerencsém, hogy piszkosul kívántam őt annyira, hogy ne akadjak ki rá.  Annyira viszont nem zavar, hisz talán észrevehette, hogy hozzá hasonló módon körülbelül annyira szeretem a durvább meneteket. Ami közben el lehet aludni, az nekem túl nyálas.
Mindössze csak pár másodpercet vett igénybe mire tökéletesen megszoktam - ezt az idővallumot talán ő is kibírta - , aztán előre dőlök és a fülébe suttogom, hogy akár ő is irányíthat. Viszont a válasza meglep. Elias Syden képes ilyesmit mondani az alárendeltjének? A meglepettségemet viszont takartam, és csak harapdáltam a fülcimpáját, miközben mozgásom egyre ügyesebbé válik rajta.
- Grrrr. - Megberregtetem egyet a hangszálaimat, miszerint épp tökéletes dorombolást imitálok. Inkább nem mondom, hogy mi jutott eszembe, még a végén vérig sértődne. Mr. Grey elbújhatna mellettem szégyenében. De, ez csak maradjon Elias dolga továbbra is, az jobb tetszik. - Pedig te sokkal ügyesebb vagy nálam. -  Hangom mézédesen hízelgő, ugyanakkor őszinte. - Nekem viszont tetszenek az egyenlő jogok. - Simogatom a haját, aztán akaratlanul is nyögök, amikor lejjebb csusszanok rajt és mélyebbre kerül belém.Érti, hogy mire mondom - Én nem fogok dirigálni, már csak miatta sem. Tény, hogy egész idáig az ő nemének kuss volt a szememben a nevük és úgy vettem őket semmibe, ahogy Elias a nőket, de ezúton vele nem fogom ezt az énemet megismertetni. Szeretem annyira, hogy nem tudnék megnyikkanni sem ilyen téren.  
Egy pillanatra viszont kihúzom őt magamból, aztán hátat fordítok neki: bokáira tapasztom a tenyereimet, miután újra magamba csúsztattam, de ezúton most már jóleső nyögéssel belekezdve. Ő most csak a hátamat látja, és az érintkező ölünkre most sokkal nagyobb rálátást kap. Ennek fejében tehát kiegyenesedem, combjaimra helyezem tenyereimet és most határozott mozdulatokkal kezdek el rajt csúszni és emelkedni. Élvezem, hogy ekkora a mérete és teljesen megtölt széltében és hosszában is. Néha viszont tenyereimet a hajamra csúsztatom és beletúrok, s közben látványosan táncoltatom a farkán az ölemet. Hangom egyszerűen szüntelen, de még messzebb állok az orgazmustól. Viszont továbbra sem zavarna, ha mégis átvenné az irányítást. Egyszerűen hozzászoktatott ahhoz, hogy ő diktál mindig.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Kedd Május 15, 2018 3:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Ha egy szóval kellene jellemeznem Harleyt, azt mondanám: úthenger. Na persze nem testileg, erről szó sincs. Sokkal inkább mentalitásban, és lélekben mondanám annak. Kirángattam New Orleansból, elhoztam ide Seattle-be, a saját lakásomba, azzal a nem titkolt célzattal, hogy jó alaposan betöröm majd magamnak - és tessék, lassan ott tartunk, hogy épp az ellenkezője történik. Ő teker engem az ujjai köré, és úgy, hogy tulajdonképpen észre sem veszem, csak akkor, mikor a végeredménnyel, és a változásom mértékével szembesülök - olyan hirtelen, mintha valaki előttem teremne, és beleordítaná az arcomba az igazságot. Szerencséje ennek a kis boszorkánynak, hogy a maga módján tényleg lenyűgöző és elbűvölő, mert máskülönben már nem csak egymást, de szerintem az egész várost a földdel tettük volna egyenlővé. Így viszont megtaláltunk egy bizonyos összehangot, ami ha nem is mindig tökéletes, de azért kimondottan jól elvagyunk egymás mellett. Legfőképpen akkor, amikor láthatóan nem bír magával, és a vérével: többek közt ezt is a javára írom, hogy soha nem kell nógatnom, ha meg akarom kapni. Sőt, igazából ő az, aki általában kezdeményez - biztos furcsálja is magában a dolgot, de megvan az okom arra, hogy soha nem rohantam le még úgy, ahogyan másokat, az elődeit - a roppant egyszerű magyarázat erre nem más, mint az a minimális tisztelet, amit kivívott magának, így hát ennél fogva részben meghagyom neki a teste feletti önrendelkezés lehetőségét. Faék egyszerűséggel megmondva: kivárom, éppen van-e a dologhoz kedve, és elfogadom azt is, ha nincs - ő az egyetlen, akitől az utóbbi lehetőségbe is belenyugodnék.
Viszont egyelőre úgy látom, nem kell önmegtartóztatást gyakorolnom, mert meglehetősen érzékletesen adja tudtomra, mit is akar, és hogy mennyire kíván, én pedig nem vagyok rest teljesíteni a kívánságát. Közben futólag átvillan az agyamon, hogy elmondtam neki a részigazságot, hogy miből szereztem a vagyonomat, egész pontosan EGY RÉSZÉT. Hogy a másik részére hogyan tettem szert, egy másik történet lesz - fogadok, hogy ha megtudja az igazságot, halálosan sikerül majd ledöbbentenem. De talán ezt a lehetőséget meghagyom majd a bál utánra: amilyen cserfes, elég ha megiszik néhány pohár bort, aminek hatására elszórja az információt mindenki füle hallatára. Akkor viszont fix, hogy agyoncsapom, még mielőtt élve elsüllyednék a föld alá.
Még mindig hevesen kapkodja a levegőt az orgazmus utóhatásaként, mikor mellé fekszem, és kezem lágyan végighúzom az oldalán. Négykézláb kezd közelíteni felém, mint a nőstény oroszlán a heverő antilophoz, aztán lehunyom a szemem, mikor végigcsókolja a vállamat, mellkasomat, hasamat, és meg sem áll, amíg el nem éri a végcélt, és el nem tűnök a szájában. Csak egy hosszú, kontrollálatlan nyögés hagyja el az ajkamat, és átadom magam a semmivel össze nem hasonlítható érzésnek. Nyelvének és ajkának szapora mozgása elvarázsol - talán túlságosan is. Talán itt lenne az idő abbahagyni, ha nem akarja, hogy ma a kelleténél gyorsabb legyek...
Mintha csak olvasna a fejemben, pont ebben a pillanatban áll meg, aztán fölém mászik. Szemét módon, kissé kegyetlenül siklik p*ncijával fel-alá merev farkamon, anélkül, hogy befogadna - akárhogy fészkelődöm alatta, hogy megtaláljam az utat befelé, nem járok sikerrel, egészen addig, míg meg nem könyörül rajtam, és tövig magába nem csúsztat - akkor egy pillanatra megáll, apró szisszenéssel hagyja, hogy kitágítsam: még mindig nem volt elegendő alkalma megszokni a méretemet. Kell néhány másodperc, amíg végül megmozdul, rám hajol, hogy szája és forró lehelete a fülemet csiklandozza, én pedig nem tudom megállni, hogy ne túrjak bele a vöröslő, vizes tincseibe.
- Ha akarsz, irányíthatsz. Most én engedelmeskedem. Bármit megtehetsz velem, és bármit megteszek neked - visszhangzom a szavait rekedten, de tényleg komolyan is gondolom, amit kimondok. Ez egyszer legyen az, és úgy, ahogy ez a lenyűgöző boszorkány akarja - most én leszek az alárendelt, és ő az irányító fél. Egyetlen ajánlat, akciós ajánlat - talán érdemes lenne kihasználnia.


©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Kedd Május 15, 2018 12:14 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley +18

Elias egyszerűen megrémít. Persze, nem a szó szoros értelmében, hanem egyszerűen csak elér olyasvalamit nálam, amit senki iránt sem akartam még kicsit sem érezni. Kötődés. Ragaszkodás. Nevezhetnénk bárhogy. Sokszor mondják, hogy ha egy nőt csak meg akarsz dugni, akkor eszedbe se jusson az, hogy magadba bolondíts. Nem szabad olyankor udvarolni, sem pedig kedveskedni semmivel sem neki. Baromságnak tartottam ezt, erre pedig... nagyon is igaz állítás. A saját nemem valóban nagyon érdekes. Egy velejéig romlott némber vagyok és sohasem gondoltam volna, hogy bárki előtt meghajolok és engedelmeskedem. Vagy egyáltalán azt, hogy bárkivel is ennyire könnyeden törődjek. Az elején ez nem volt nagyon elmondható, hisz mi a francot tett azért, hogy én kedves legyek vele?  Látszólag nem volt nagyon elvárás a kedveskedés, de hamar rájöttünk, hogy ha nem vesz egyikőnk sem vissza a stílusából akkor abból nagy bajok lehetnek. Adott szállást saját szobával. Visszafogta magát és engedékenyebb. Elvitt vacsorázni és párszor már együtt is ebédeltünk, sőt, együtt főztünk. Gyógyszert ad minden egyes nap. Reggelit készített. És még el is vitt magával egy városnézésre is madártávlatból. Habár a vége rosszul sült el, nos, minden hiszti nélkül vitt fel a szobámba és be is takart. Nem ez volt az első alkalom, hisz amikor az étteremben vesztünk össze, nos, akkor is törődően lerakott utána aludni. Elnézett sok mindent, amit én fordított helyzetben már nem biztos. Amikor magával hozott és bemutatta az ő birodalmát, egy másodpercre sem feltételeztem volna róla, hogy ennyi mindent fog értem megtenni pusztán néhány nap alatt. Én viszonoztam ezt egyáltalán? Nagyon rosszul érzem magamat miatta. Eléri, hogy megkedveljem és ha sikeredne egy kicsit tovább élnem, valószínű jó alaposan darabokra törne valamit a mellkasomban és kirakna, mintha sohasem ismertük volna egymást. Gyűlölöm őt emiatt, de ettől nem kell félnem, hisz én előbb el fogom hagyni őt. Lehet, hogy majd talán én fogom őt összetörni.
Volt pár másodperces néma csönd, amikor elhallgat és gondolkozva figyel engem. Mintha mondani akart volna valamit, de nem kötelezem arra, hogy  kimondja azt, amit gondol. Mint ahogy már mondtam neki: csak azt mond el, amit akar. Ezért is nem kérdezek rá, hanem szeretetteljesen végigsimítok az arcán, és gyengéd csókokat lehelek állára, ajkaira és nyakára.  (...) Jólesően élvezek el nyelvének a munkájától és biztosan tudom, hogy ő is észrevehette, hogy ez valóban a kedvencem legalább olyannyira, hogy ebből fél perc is alig kell és meghozza a hatását. Sokan úgy tartják, hogy nem az orgazmus a cél és előfordulhat, hogy a nőknek akár évek is kellenek, hogy megéljenek legalább egy orgazmust, de ez hülyeség. Ha elég jó a partner, jelen esetben aligha kellett egy perc és máris reszkettem az elélvezéstől.
Mire magamhoz tértem némileg, egyszerűen csak feltérdelek és vizes hajtömegemet a hátam mögé simítom, aztán elfekszem a hátamra és simogatni kezdem csiklómat jobb tenyeremmel, míg a másikkal az egyik mellem masszírozom.  Kicsit még a mellkasomat is megemelem, míg fejem hátravetem vigyorogva; szeretek magánműsort tartani, hisz egy szex csak akkor jó, ha a két fél kellően fel van korbácsolva.
Aztán nemes egyszerűséggel fordulok hasra, térdeimen megállva pedig feltolom a fenekem macskásan, míg fejemet lent hagyom a vizes földön. Hergelni próbálom őt a látvánnyal és közben azzal, hogy tenyerem és ujjaim szüntelenül járnak nedves puncimon, de csak azon kapom magam, hogy ő is kijön a vízből és mellém fekszik a hátára. Abbahagyom ekkor azt, amit csináltam, és halk sóhajjal jutalmazom, amikor végigsimít az oldalamon. Tetszik, amikor simogat.
Kérésére nem felelek semmit, viszont négykézláb megközelítem és fejemet lejjebb eresztem, hogy megízlelhessem újra az ajkait. Finoman kóstolom, néha becsalva a szájába a nyelvem, de aztán továbbá a nyakát érintem ajkaimmal és szeretetem jeléül nagyon gyengéden, de tovább haladok a számmal; csókolgatom a mellkasát, lejjebb haladva aztán a hasfalát és amikor kellően lejjebb értem, oldalra elfordítom a fejem, hogy könnyeden be tudjam kapni meredező farkát. Egyelőre még nem használom a kezeimet, csak a számat. Érzékien szopom a makkját, közben pedig ütemesen tolom rajt le a fejem, hogy néha a torkomat feszítse. Azt akarom, hogy legalább annyira élvezze, mint ahogy én azt, amit az előbb művelt velem. Viszont az ő esetében jelenleg az orgazmus nem jönne jól, bár nem lennék raplis, ha az miatt annyiban maradna.
Időközben viszont két markom közé fogom péniszét a nélkül, hogy mozgatnám őket rajt. Így pont csak a makkja látszik ki, amit viszont azonnal elsajátítok a nyelvemmel és ajkaimmal; Körkörösen nyalom nyelvem teljes egészével, akárcsak egy fagyit, aztán számba veszem és csak szívom, hozzátapasztva a nyelvemet. Lehet, hogy ez tetszik neki, de itt már abbahagyom és fölé kecmergek. Szemeibe nézek; az enyémben láthat  vágyat, amit csak egyedül ő csillapíthat. Viszont láthat benne mást is; másképp tekintek rá. Szerelmesen?  
Hamar viszont megszakítom a szemkontaktust, mivel nem akarom, hogy mégis kivegyen belőle bármiféle következményt. Folytatom tovább a dolgomat, és ölére nehezedem. Nem, még nincs bennem, hanem csak farkán pihentetem nagyon nedves nőiességemet. Finoman jobban ránehezedem, pont úgy, hogy csiklóm és nagyajkaim által érezhető legyen. Aztán finom mozgással elkezdem ringatni a csípőmet előre és hátra, pont úgy, hogy csiklóm teljesen végigsúrolja teljes egészét, aztán pedig a makkját is. Halkan sóhajtok, közben pedig tenyereimet a combjaimon pihentetem. Néha hátravetem a fejem, és végre ránézek, amikor megállok és lejjebb csusszanok annyira, hogy újra a számba vegyem hímtagját, de ezáltal úgy, hogy töményen érzem rajt a saját édes ízem.
Újra az öle fölé emelkedem, viszont most finoman magam alá nyúlok úgy, hogy farkát megfogom és óvatosan hüvelyem bejáratához illesztem a makkját, és testemmel finoman ereszkedni kezdem le rajt. Szemeimet és számat összezárom, habár az utóbbin mégis kipréselődik egy nagyon is hallható nyöszörgés. A levegőt egészen addig bent tartottam feszülten, és csak akkor fújom ki magamból kapkodva, amikor már teljes egésze bennem van. Most először ne várjon tőlem gyors mozgást, viszont előre dőlök rajt, hogy a füléhez érjenek az ajkaim.
- Ha akarod, irányíthatsz. - Végignyalok a fülcimpáján, aztán most csak egy lassú mozgásba kezdek, hogy szokhassam a méretet ami bennem van ráadásul mélyen. Felajánlásomon viszont azt értem, hogy akár ő is mozgathatja a csípőjét alattam, úgy legalább a neki tetsző mozgást nyerheti el. Mindennél jobban vágyom rá, és akárhányszor többször átesünk egy ilyen pillanaton, minden egyes alkalommal nagyobb iránta az étvágyam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Május 13, 2018 8:35 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Van egy pillanat - egyetlen aprócska pillanat - amikor is, miközben testemmel zárom le Harley elől a menekülés útját, átvillan fejemen a gondolat, hogy talán itt lenne az ideje őszintének lennem vele, és elmondani, miért is hoztam őt magammal VALÓJÁBAN - vagy legalábbis RÉSZBEN. Nem hazudtam, ami az indokomat illeti, és nem köntörfalaztam, csak épp elhallgattam az igazság egy bizonyos részét. Igen, szükségem volt valakire. Valakire, aki csakugyan akkor teszi szét a lábát, amikor én akarom. Akit használhatok egyfajta élő és lélegző szexrobotként, és akin kiélhetem minden gyönyörömet. De szükségem volt valakihez arra is, hogy feloldja bennem a magányt, és a lassan, de biztosan elérkező belefásultság érzését. Kilencszáz évnyi létezés még a létörömök hajszolása közben is súllyal nehezedik előbb vagy utóbb bárki lelkére. Talán nem véletlen, hogy nem sok hozzám hasonló korú vérszívó létezik, mert nem sokan viselik el az évszázadokig tartó halhatatlanságot. Egy nap a vámpír felkel, és rádöbben arra,amitől talán már évtizedek óta retteg; hogy egyszerűen nem akar többé
élni. Hogy bármilyen életstílus vagy személy tette vonzóvá számára a halhatatlanságot, az eltűnt a föld színéről. És a kétségbeeséstől többé nincs semmi más menekvése, csak a gyilkolás - vagy önnön pusztulása. Kell valami, ami életben tartja a lelket, és a vagyon, a siker csak ideig-óráig működő kulcs. Igen, konkrétan NEKEM volt szükségem valami, vagy épp valaki másra, aki kimozdít az unalom szürkeségéből, és színt hoz a világomba - és ez nem más, mint Harley. Már azon az estén a bárban, mikor összemértük az erőnket éreztem, hogy ez a lány más, mint a többiek. Hogy olyan tűz lángol benne, aminek a fénye rám is odavetül majd. Nem megölni mentem őt akkor, azon az éjjen New Orleansba, még akkor sem, ha neki nem árultam el pontosan az okát. De kapóra jött a felkínálkozása, és készséges mivolta - miért ne használtam volna ki a lehetőséget? Kellemest a hasznossal, azt hiszem, ezt jellemzik pontosan így.
Mint mondtam, egyetlen kósza pillanatig éreztem magamban a késztetést, hogy megnyíljak, mint egy régi könyv, és beszámoljak neki arról, amiről jelenleg nincs tudomása - aztán elhessentem a gondolatot. Mert minden motivációm ellenére, ami addig a mozzanatig hajszolt, hogy társaságot keressek magamnak, valójában még mindig Elias Syden vagyok - az, aki vámpírként feltámadt holtából, és aki nem épp a finom jelleméről híres. Ha most megosztanám a legbelső gondolataimat Harleyvel, alighanem kinevetne, vagy épp bolondnak nézne - az sem kizárt, hogy visszaélne a helyzettel. Mást már a pimaszságokért akár halállal is büntettem volna, tőle elnézem, de nem akarom, hogy túllépje azt a határt, ami kellemetlen vagy fájdalmas következményekkel járna számára. Jobb hát, ha továbbra is annak lát, aki vagyok: egy cégmogul, egy sikeres, befolyásos, és vagyonos ember, aki felette áll mindennek, és mindenkinek, az élet császára, ha úgy tetszik - és aki ezen oknál fogva elvárja, hogy kiszolgálják: méghozzá pontosan olyan értelemben is, ahogy Harley teszi.
Látom, hogy egy pillanatra megrebben a szeme a csodálkozástól, ahogy kiemelem őt a medence partjára, de a meglepetés gyorsan tovaillan, mert mikor megízlelem őt nyelvemmel, már csak halk sóhaját és nyöszörgését hallom. Tudom, mennyire élvezi, ha ezt teszem vele, és azt is, hogy imádja, hogy először így ismertetem meg a gyönyörrel, hát örömmel dolgozom azon, hogy teljesítsem vágyát, és a kis gyorstalpaló "tanfolyam" ellenére, ami kiesik a száján - észbontó ez a nő, hogy még orális kényeztetés közben is képes legyen efféle információt megosztani - alig egy perc alatt belerántom őt a kéjbe. Érzem nyelvemen ritmikus összehúzódásait, ujjaival erősen megszorítja hajamat a mámor eszeveszett pillanatában, aztán elernyed, és mikor valamennyire magához tér, felkecmereg - először feltérdel, majd elterül a parton, fenekét felém emelve, párás pillantásokat lövellve rám. Csalogat, mint kobra a madarat, én pedig nem kéretem magam: két erős karom a medence szélére támasztva egy másodperc alatt kinyomom testem a vízből, és mellé fekszem, hogy ugyanazzal a mozdulattal játszani kezdjek vizes tincseivel.
- Fordulj meg - mondom halkan, de határozottan. - Látni akarlak közben - simítok végig az oldalán. Igen, figyelni akarom. Látni az arcán játszó élvezetet, a vonásait, amikor felrobban majd a teste a farkam körül. Az életet akarom rajta látni. Az előző nők gyönyöre sosem érdekelt, akár elérték velem, akár nem: egyszerű eszközök voltak számomra, semmi több. De vele azt akarom, hogy élvezze ő is úgy, mint én, mert - fura módon - csak így érzem magam elégedettnek.



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szomb. Május 12, 2018 1:00 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley +18

Lehet, hogy ismeri a nőket, de engem egyáltalán nem. Ez nem hencegés, hisz úgy, ahogy ő engem nem, úgy én sem ismerem őt. Mindössze csak felületesen. Ha úgy nézem, ez így helyes és nem is kell jobban megismernünk egymást, hisz, minek? Viszont vészjóslóan érzem, hogy elkövetünk mindketten egy olyasfajta hibát, ami a végén eléggé fájdalmas lesz talán mindegyikőnk számára. Nekem biztosan az lesz. Egyáltalán nem akartam az elejétől fogva kötődni hozzá, nyersen leordítottam a fejéről az arcát, hogy cseszettül nem érdekel ő maga és az sem, amit fog csinálni. Nos, igen, ez akkor nagyon is nyers, kézzelfogható igazság volt a részemről: valóban nem érdekelt engem akkor még. Ahogy sokan senki más sem. Képes voltam azokat is a semmivé tenni, akik tulajdonképpen nem is ártottak nekem. Egész életemben két ember szeretett engem összességében, és azokat is képes voltam hidegvérrel megölni. Ezek szerint akkor mit tennék azzal, aki árt nekem? Nos, volt az utóbbira is bőségesen példa, hisz rendszeresen elöntött minden nap a másik vére és alig sikeredett mindig levakarni magamról. Talán Elias továbbra is képes lenne bántani, ha annyira dühössé teszem, de igazán nem látom annak a közeledtét, hogy valóban elkövetnék valami olyasmi hibát, ami által valóban nem lehetnék más a szemében, csak egy gonosz szuka. Persze, még most is az vagyok, de egyelőre teljesen ártalmatlan vagyok a számára és eddig nem is tettem olyasmit, amiért megérdemelném a fájdalmat. Legalábbis számára. Lehet, hogy talán mégsem volt jó ötlet egy boszorkányt hozni a házába. Már eléggé régen feszegettem az erőmet és talán még mindig nincs annyira elveszve, mint amennyire én azt gondolom; legalább kell annyira tartania tőlem, mint ahogy nekem ő tőle. Próbáltak már engem bántani, de mondanom sem kell, hogy nem én voltam az, aki végül nyakig volt a szarban tátott szájjal.
Felvonom a szemöldökeim aztán csak mosolygok a dolgon. Úgy beszél, mint aki teljesen normálisnak tartja azt, ha bánthatja a másikat és még nekem kéne rosszul éreznem magamat, amiért minden egyes ilyen alkalommal konkrétan elleneztem a dolgot. - Már ne is haragudj, de megmondtam, hogy egy ujjal sem fogsz hozzám nyúlni és ez akkor, most, és máskor is érvényes lesz. - Felelem teljes nyugalommal, nyomát sem mutatva a feszültségnek. Mi értelme lett volna annak, ha most reggel ezt szóvá teszem? Szíve joga, hogy bántani akar. És nekem is szívem joga, hogy viszonozhatom is akár. Nem akarom megtenni, mert nekem nem szokásom kínozni valakit vagy épp megütni és még sorolhatnám. Én nemes egyszerűséggel megölöm a másikat mindenféle szórakozás nélkül. Ahhoz képest, hogy az elején még ő lepődött meg, amikor a szabályai után érdeklődtem... végül kiderült, hogy mégiscsak vannak.
Egyelőre viszont most nem akarok neki ártani és ez látszólag fordítva is érvényes. Sőt, én most jelenleg elmondhatatlanul kívánom őt és ezt egy pillanatra sem leplezem jelenleg. Ahogy eddig mindvégig én, úgy megint csak én vagyok az aki kezdeményez és birtoklóan fonom körbe csípőjén a lábaimat és ezzel is közelebb vonom magunkat egymáshoz. Érezni akarom, hogy ő is legalább hasonló módon akar engem, mint amennyire én őt.
Leszedem magamról a fürdőruha egyik részét és félreteszem azt, aztán felkapaszkodom hozzá, hogy ajkait elsajátítsam és annyira közel nyomulok hozzá, hogy melleim a mellkasához simulnak. Hatalmas bennem a vágy, talán még ekkora nem is volt mostanában. Ami pedig kedvező, hogy nem áll neki szenteskedni, avagy nem utasít vissza mint az elmúlt alkalomkor. Na igen, nem fogom azt egy hamar elfelejteni neki.
Combjaim alá nyúl és egyszerűen tesz fel a szélére. Kérdőn nézek rá, aztán meglepnek a mozdulatai; lehúzza rólam az utolsó ruhadarabot is, széttárja a combjaimat és közelebb von magához egy hirtelen mozdulattal ami végett kiszalad egy halk nyögés a számból. Ezt követően pedig ujjait kemény mellbimbóimra csippenti és finoman masszírozza azokat, néha pedig rájuk is szorít. Finoman beborzongok abba, amit művel, így is alig bírom magamat megtartani a karjaimmal amint hátradőltem kicsit. Érzem, hogy nemcsak az arcom, hanem az egész ölem forr a vágytól és csillapíthatatlanul éhezem arra, amit nyújtani tud.
Sejtelmesen mosolyog rám, aztán ajkai közé veszi a csiklómat és szívni kezdi. Nem csak a testem remeg bele, hanem a hangom is. Igen, jól tudja, hogy az ilyenekből pár mozdulat is elég és mindössze pár másodperc alatt képes vagyok eljutni az orgazmusig tőle.
Alsó ajkamba harapok vadul, visszafogva a nyögéseimet amennyire csak tudom, bár ez alighanem nem sikerül.
- Állítólag.. - Belekezdenék egy mondatba, de legalább fél percre elnémulok és sóhajtozom. - Férfiaknál négyezer idegvégződés, míg a nőknél tizenötezer idegvégződést aktivál az ilyesféle izgatás. - Elhadarom a mondatot nagyon gyorsan, hogy egyáltalán képes legyek egyszerre kimondani. Időközben Elias hajába fűzöm néhány ujjamat és szeretetteljesen simogatom vizes haját; iszonyatosan élvezem azt, amit művel és hálás is vagyok érte, mert lássuk be, a férfiaknak sokkal könnyebb készen állni, mintsem a nőknek. Nálunk ez nem ilyen egyszerű.
Szinte alig kell még egy perc, pillanatok alatt elélvezek hosszasan. Egy kicsit elhúzódom tőle és térdeimre állok reszketve,némileg megrogyva, mert még mindig a hatása alatt vagyok. Szabályosan zsibbad a hüvelyem és a csiklóm is, konkrétan az egész ölem. Ajkaimba harapok újra, aztán nulla erővel hanyatt fekszem a földön teljesen vizesen. Egyik lábamat feljebb húzom behajlítva, a bal tenyerem egyik mellemet masszírozza míg jobb tenyerem lüktető csiklómon jár.
- Gyere...- kérem őt szépen, mégis kábultan. Azt akarom, hogy kijöjjön hozzám, hisz úgy könnyebben részesíthetem én is őt örömökben, mintsem a vízben. Nagyon is szeretném tovább folytatni, ezért hanyatt fekvésből a hasamra fekszem és látványosan tolom fel a csípőmet úgy, hogy csak fenekem legyen fent. Szabályosan vonaglok előtte épp úgy, mint egy felhergelt állat; azt akarom, hogy minél inkább korbácsoljam benne a vágyat és azt, hogy egyáltalán ne érezzen óvatosságot.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Május 10, 2018 8:28 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Alig egy héttel ezelőtt elhagytam Seattle-t, kizárólag azért, hogy megkeressek egy boszorkányt, és megöljem - lehetőleg eléggé fájdalmas és kellemetlen módon. Úgy gondoltam, visszafelé már csak a kitépett szívét hozom, hogy vitrines szekrényben díszítse a kandallópárkányomat, és szebb napokon jólessen visszanosztalgiázni egy újabb igazságszolgáltatásomra. Végeredményben ha belegondolok, a szívét el is hoztam, csak épp a "csomagolással" egyetemben - a fene se gondolta volna, hogy úgy levesz három perc alatt a lábamról, hogy ölés helyett dugni akarom majd. Bár azt be kell ismernem, hogy nem csináltam rossz vásárt. A szex a lételemem, de mivel tartós kapcsolat kb annyira hiányzik nekem, mint egy karó a mellkasom közepébe, prostikat fizetni meg nem szándékozom, így legalább van aki akkor, és úgy teszi szét nekem a lábait, ahogy azt én elvárom, és akarom. Aztán az elmúlt napokban a dolgok kissé megváltoztak - legfőképpen pedig én magam változtam. Akkor is, ha még önmagam számára is nehéz ezt elismernem. Türelmesebb lennék? Elnézőbb talán? Azt hiszem, elmondhatom, hogy igen, és ez nagy szó nálam. Harley garmadával tett már olyan dolgokat, amiért másoknak minimum a nyakát törném ki, tőle viszont nem csupán elnézem a tiszteletlen, és nagyszájú viselkedést, hanem még akár mulatságosnak is találom. És legyünk őszinték, akár beismeri, akár nem, de ő is változott velem szemben. Az első napokban - kivéve persze, ha épp nem az ágyamban keféltem - állandóan olyan morcosan nézett rám, mintha szorulása lenne, és én tehetnék róla. Most meg még mosolyra is képes, és néha úgy rebegteti felém a pilláit, mint a hősnő valami selejtes Jane Austin-regényben. Egy szó mi száz: egész jól elvagyunk egymás mellett anélkül, hogy napjában tízszer szeretnénk kinyúvasztani a másikat. Szerintem nevezhetjük meglepő, és eredményes haladásnak.
Na persze ettől függetlenül még mindig tudunk vékony jégen táncolni, ha mással nem, néhány kérdéssel, vagy szóval. És naná, hogy ezek kilencven százalékát Harley kezdeményezi.
- Ismerem a nőket, és valamennyire már téged is - válaszolom végül a kérdésére, hogy miért számítottam ma reggel egy kiadós hisztire. - Igaz, te vagy az egyetlen, aki egy beígért büntetés hatására nem húzódik a sarokba, hanem sziszegve visszatámad. Tudom, mennyire felhúzott a múltkor is, mikor azt ígértem, hogy ha áthágod a szabályaimat, nyomatékosan fogom őket ismét elmagyarázni neked - teszem hozzá, de a következő kérdésre már csak vonok egyet a vállamon. Hogy bántanám-e? Nehéz kérdés. Jelenleg, ebben a percben azt mondanám, hogy nem. Ugyanakkor tisztában vagyok a saját viselkedésemmel, meg lobbanékony mivoltommal. Ha kihozna a sodromból, talán nem lennék képes gondolkodni, és úgy eldöntené a düh a fejemet, hogy már csak akkor térnék magamhoz, amikor vörös sávokkal borított fenékkel szipog és zokog egy sarokban. Ezt viszont most nem kezdem el cizellálni és kifejteni - gyanítom elszúrnám vele az egyelőre derűsnek induló reggelt.
Aztán a gondolkodásból gyorsan kibillenek - ahogy a matracról is le, és ennek a határtalanul merész kis tettnek a következtében most itt állunk, egymással szemben, Harley némileg csapdába szorítva, bár ahogy látom, esze ágában sincs a menekülés. Sokkal inkább enged a vére szavának: lábait csakhamar a csípőm köré fonja, és szavakkal is tökéletesen körülírja, mit is vár tőlem. Én meg nem vagyok szende szüzike, hogy kéressem magam. Bár ha belegondolunk, a helyzet lassan fordítottá válik: nem én használom őt, hanem ő használ engem.
Eddig sem kottyant meg nekem a súlya - egyrészt vámpírerő birtokában vagyok, másrészt tökéletes alkata miatt egy deka felesleg sincs rajta - most pedig a víz meg is könnyíti a dolgomat: a másodperc tört része alatt a medence szélére ültetem, és ugyanezzel a mozdulattal levarázsolom róla a bikinije alsó részét: a felsőtől ő saját magától szabadul meg. Feje kissé magasabban van most az enyémnél, így hát felmosolygok rá, miközben kezem végigjárja vállát, nyakát, míg rátalál melleire. Két ujjam közé fogom a mellbimbóit, lágyan simogatva, néha meg-megszorítva, figyelem arcát, amin játszik a vágy és a kezdődő kéj, aztán fejem két lába közé temetem - már tudom, mennyire imádja, amikor ezt művelem vele. Nyelvemmel finoman felnyitom, megmerítem testében, aztán csókolom, egyszer-egyszer megszívom csiklóját, és bennem is a maximumra szítja a vágyat csupán azzal, ahogy jólesően turkál víztől csöpögő hajamban. Akarom őt, és most, ez alkalommal nem uralva, eszközként használva - úgy akarom őt, ahogy egy férfi akar egy nőt: egyenrangú partnerként.





©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Kedd Május 08, 2018 10:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley

Mi értelme lett volna annak, ha ma reggel duzzogva térnék be ide hozzá? Valóban, néhányszor zokon veszem ha megfenyeget, de ezúttal éreztem azt, hogy a fenyegetését nem lenne képes beváltani. Rengetegszer megígérte már eddig, hogy mit tesz velem abban az esetben ha nem viselkedem, de eddig még egyszer sem tette meg. Lássuk be, talán egy kicsit másképp állok ő hozzá, mint az eddigi nők hosszú sorai akikkel dolga volt. Voltak és vannak is hibáim, de eltekintve a néhai rossz viselkedésemtől, nos, én próbáltam vele mindvégig törődni nagyon leplezetten. Talán nem vette észre, sőt, nagyon mérges is volt érte, de amiért néhány virágot hoztam a házába, csak azt akartam elérni, hogy lássa azt, hogy valamilyen úton-módon törődöm vele. Persze, arról fogalmam sem volt, hogy ő nem szereti a virágokat de én viszont nagyon. Akit pedig nem kedvelek, annak biztos, hogy nem díszítem ki a lakását a legkedvesebb dolgaimmal. Nem igazán ismer és azt sem tudja, hogy én egyébként hogyan is viszonyulok másokhoz; hasonló módon, ahogy kezdetekben ő hozzám. Nem különösebben foglalkoztattak mások, sőt, rettenetesen haragudtam a világra. Igaz, hogy Elias érdekből hozott ide, de a maga módján nagyon is foglalkozik velem.  Főleg az utóbbi időkben és nagyon jól esik, mert valahol egyre nyugodtabb vagyok tőle és kezdem azt érezni, hogy biztonságban vagyok mellette. Vicces, de még saját magától is megvéd. Érzem rajt, hogy néha valóban megleckéztetne, de visszafogja magát.  Valamiért most sokkal jobban fájna lelkileg, ha bántana. Nagyon összetörne vele.
Gyönyörű mosollyal és csillogó íriszekkel figyelek rá, és meglepve hallgatom a szavait. Nagyon furcsállom azt, amit mond, de tisztában vagyok azzal, hogy igazat mond. Kedvel engem? Ha belegondolok, ennek nagyon örülök, de... valóban nem szabad nagyon megkedvelnie. Nem azért, mert szabályosan taszítanunk kell egymást, hanem mert én nem tudok itt lenni vele mindig, bármennyire is akarom, de nem lehet. Sajnos belül én is elkövetem minden egyes nap azt a hibát jobban, hogy egyre jobban kötődöm hozzá. Hihetetlen, de sohasem vártam úgy senkit sem haza, mint őt. Azt hiszem, hogy szeretem.
A kifinomult érzékeinek köszönhetően biztos hallja azt, hogy a  szívem az izgalomtól egyre sűrűbben ver és ráadásul hatalmasakat. Szerettem volna megszólalni, de ajkait az enyémekre tapasztja és lágyan, érzékien csókol. Ezúttal ez másabb az eddigi csókoknál. Nem vad, hanem sokkal érzékibb. Nem nevezném érzelgősnek, sokkal inkább csak érzelmesnek; sokkal jobban esik az eddigieknél és ezúttal én sem válok mohóbbá, hanem szeretetteljesen viszonozom lehunyt íriszekkel. Élvezem minden egyes másodpercét a pillanatnak és boldogan ízlelem tökéletes ajkainak az ízét, nyelvének a forróságát. Közben kicsatolom a fürdőruha melltartó részét és leszedem magamról, aztán a felszínre helyezem. Melleimet ellepi a víz, de amíg továbbra is csókolom őt szüntelenül és vágyakozva, karjaimat tarkója mögött fonom össze és felhúzom magamat hozzá és ezáltal teljesen hozzásimulok és csak belé kapaszkodom.
- Miért gondoltad azt, hogy duzzogni fogok? - Kérdezem tőle, miután nehezen, de megszakítom a pillanatot. Ugyanakkor még mindig levegő után kapkodok és még mindig belé kapaszkodom. Felkeresem tekintetét az enyéimmel, aztán jobb tenyeremet arcára helyezem és hüvelykujjammal cirógatom alsó ajkát. - Szerintem tökéletes este volt. - Elmosolyodom őszintén. - Az, hogy megfenyegettél... - magamhoz veszek egy nagyobb levegőt, aztán kifújom lassan. - Képes lennél megtenni? - Aztán megrázom a fejemet, miszerint nem. Nem vagyok ostoba. Ha bántani akart volna, akkor nem egyszer már megtehette volna. Sőt, a karjaiban vitt fel a szobámba azok után és még be is takart. Tökéletesen emlékszem mindenre.
- Ami pedig a kérdéseket illeti, - Elvonom tenyerem az arcától és újra tarkója mögött karolom át őt és nyakába temetem az arcom, miközben érzékien csókolom bőre felületét. - Mint mondtam, vannak dolgok amit én magam sem szeretek közzé tenni. Amit akarok, úgy is elmondom és ezzel te sem vagy másképp.  - Bármennyire is hihetetlennek tűnik, de annyira nem vagyok egy idegesítő némber mint amennyire azt hitte. A magam módján nagyon megértő vagyok és tiszteletben tartok dolgokat, pláne, ha róla van szó.
Kis szünet után viszont elvonom az arcomat a nyakától, aztán szemeibe nézek és elmosolyodom újra. - Én is kedvellek. - A mosolyom nagyobb lett, aztán alsó ajkára lehelek egy nagyon gyengéd, mégis érzelmekkel telt csókot. Túl gyávák vagyunk ahhoz, hogy a ' szeretlek ' szócskát használjuk, mert ez több egy egyszerű kedvelésnél.
Többet nem mondtam már, csak újra megcsókolom őt túlfűtött vággyal. A szörnyeknek is van egymás iránt olyan oldaluk, amit csak egymással osztanak meg és pontosan ez él most közöttünk is. Viszont mindennél jobban nyugtat.
- Érezni akarlak. - Suttogom a fülébe kéjesen, miközben egyre forróbbnak hat a víz a hőmérsékletünk miatt, legalábbis az enyémtől mindenképp; forr a vágytól a vérem és igazán nem értem, hogy Elias miért nem akar inni belőlem. Most lehetnék a legédesebb a számára. Még akkor sem ellenkeznék, ha túl sok vért venne tőlem ami által meg is halhatnék; szebb és békésebb halált nem kívánhatnék magamnak. Többé nem kéne szenvednem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Kedd Május 08, 2018 3:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Az egyik pillanatban még kényelmes nyugalommal heverészek a matracon, és figyelem ahogy Harley a pilláit lebegteti felém, mint a szirén, aki azért bukkant fel a vízből, hogy csapdába csalja a hajósokat, a következő pillanatban meg már a medence fenekét érintem, ahogy orvul és galádul felborít a matraccal egyetemben. Kell kb két másodperc ott lenn a víz alatt, mire magamhoz térek a hirtelen jött támadás után, aztán a felszínre rúgom magam, és az első légvétel után Harleyt keresem a tekintetemmel. Ott lubickol tőlem nem messze, arcán az a fura, kissé óvatos kifejezés, amit már láttam néhányszor, és ami annak tükrében fog változni, hogy mi lesz az én reakcióm: ordítás bosszúvággyal körítve, vagy épp egy jóízű nevetés, ami persze ettől függetlenül szintén nem zárja ki a revans lehetőségét.
Nem kell sokat hezitálnom, hogy az utóbbi verzió mellett döntsek, és azalatt a pár pillanat alatt, míg elkapom az a gondolat fut át a fejemen, hogy alig egy héttel ezelőtt simán olyan cirkuszt és balhét vertem volna le egy ilyen pimaszságért, hogy sírva rohant volna vissza New Orleansba. Most meg jóformán csak a dolgok humoros oldalát látom - ez a nő tényleg, valami más értelemben véve is boszorkány.
Sikkantva-visongva, nevetgélve próbál menekülni, de esélye sincs rá: hosszú lábaimmal én simán elérem a medence fenekét, és mire egy fél métert megtenne a maga nem túl tökéletes úszás tudásával, máris utolérem, és a saját testemmel teszek róla, hogy megfosszam a menekülés minden lehetőségétől. Nem tudom, hogy mi van velem, vagy megbolondultam, vagy tényleg vannak eddig fel nem derített mazochista hajlamaim, de tényleg élvezem a szemtelenkedését, és alighanem ő is élvezi, hogy kissé kiboríthat: látom, ahogy a szájába harap, és csillogó szemekkel bámul rám. Tudja, hogy nem fogom bántani, ahogy én is tudom, hogy nem lennék rá képes - csak épp a franc nem érti, hogy miért.
Felteszem neki a meglehetősen költőinek szánt kérdést, mire azonnal meg is kapom a választ. Olyan lágyan ejti ki a nevem, hogy úgy érzem, mintha a szó bársony lenne, és így simítana végig az arcomon, aztán, miközben hátát megtartja a medence fala, két lábát a csípőm köré emeli, és ezúttal ő ejt csapdába engem. Lehunyom a szemem, ahogy megérzem rajtam végigsimító tenyerét, és nyakamra tapadó ajkát, aztán elhúzom szája alól a fejem, és úgy nézek rá, mintha most látnám őt először úgy igazából.
- Tudod, tényleg hihetetlen vagy - mondom, és fogalmam sincs hallja-e, hogy némi csodálat és elismerés csendül fel a hangomban. - Ma reggel biztosra vettem, hogy aki ma itt meg fog jelenni a medencénél, az egy dühös fúria lesz, aki egyrészt lever egy hatalmas cirkuszt a tegnap esti fenyegetésem miatt, másrészt kérdések özönével fog elárasztani a családomat meg Karent illetően. Ehhez képest úgy jöttél be a vízbe, mint egy hableány, és sikerült máshogy is meglepned. Vagy a vízbe fordításom volt a bosszú a tegnap estéért? - érdeklődöm, közelebb nyomulva hozzá, hogy csípőnk minél szorosabban összesimuljon.
- Hihetetlen egy nő vagy, remélem tudod - rázom aztán a fejem egy elnéző mosollyal. - De azt hiszem jobban kedvellek, mint gondolnád, vagy mint ahogy én magam vártam volna - teszem hozzá, de nem várom meg a válaszát: szájára hajolok, és megcsókolom. Ezúttal nem vadul, vagy nyersen, uralkodásra készen, sokkal inkább lágyan, óvatosan, szenvedélytől és valami megfogalmazhatatlan érzelemtől vezérelve.




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Hétf. Május 07, 2018 1:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley

Lebontom magamról a törölközőt, aztán a korlát melletti akasztóra rakom, hogy ne érintkezzen vízzel. Jobb lábamat előre lendítem, és eleinte csak lábujjaimmal érintem a víz felszínét a hőmérséklete miatt, aztán bemászok, miközben tovább magyarázok Elias számára. A hajamat elfelejtettem felkötni, ezért a hullámos, vörös tincseim az ősz tincsemmel együtt lesz tetőtől talpig vizes, de nem zavar.
Szinte azonnal a medence széléhez húzom magamat a vízben mert nem tudok úszni. Legalábbis, nem olyan jól. Eddig nem szorultam arra, hogy úszni tanuljak, mert egyébként sem rajongtam a vízért sohasem. Gyerekként sem igazán vonzott a dolog, inkább balettet tanultam, mintsem az úszást. Persze, voltak a balettal terveim. Vonzott a művészet és színházakban akartam szerepelni, hogy aki lát, csak megcsodáljon. Viszont... a fémkarikán szerzett sérülésem  miatt implantátum került a lábamba ami végett nem csinálhattam tovább. Akkor jutott eszembe, hogy ha művészet, akkor művészet; a család ahová kerültem, volt pénzük és mindenben támogattak anyagilag még akkor is, ha nem szerettek. Illetve, az apám és a fivérem szeretett. A koven miatt viszont meg volt írva a sorsom, és hiába szültem az álmokat, nos, teljesen felesleges volt. Nem egyszer eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha ez a koven nem létezne és normális családban élnék. Ki tudja, talán már híres színházak ékköve lennék. Talán már lenne családom, szerető férjem és egy gyermek is, vagy több. Nem tapadna annyi vér a kezemhez sem és nem tartanék most itt, ahol. Még most is annyira fáj, hogy minden álmom pillanatok alatt tört össze velem együtt. Hát persze, a boldogság jó hely, csak... mindig tele van.
- Hm, nem hiszem, hogy eljössz velem. Ahhoz ki kéne mozdulni a városba. - Teszem hozzá, amikor megállok a medence szélénél és karjaimmal megkapaszkodom azokba. Lábaimat felváltva mozgatom a vízben előre és hátra, ezzel fent tartva magamat mivel eléggé mély a medence.
Továbbra sem foglalkozom Elias gúnyolódásaival, bár érzem a hangján, hogy nem akar megsérteni csak egyszerűen viccelődik. Nem veszem magamra, hisz határozottan elterveztem, hogy azt fogok csinálni, amit akarok. Adott gyógyszert, ami lehetővé tette a szedése óta, hogy nem épülök le olyan gyorsan. Itt éheznem sem kell, és egyébként is az utolsó heteimet rúgom. Miért mondanék nemet magamnak?  
- Nem történt nagy baj. Elég kreatívan megoldottad. - Nézek rá szépen, amolyan dicsérő hangnemben beszélve hozzá. Időközben ellököm magamat a szélétől a lábaimmal, és mindenféle úszástudás nélkül csusszanok a vízben mellé és lágyan megkapaszkodom a matracba tenyereimmel.  
- Elias Syden tart a kishúgától? - Meglepődötten kérdezem őt, nem várva rá bármiféle választ. Ezek szerint még is van egy nő, akitől tart - ez esetben ő a húga -. Egyelőre. Ami azt illeti, egy minimálisat hasonlít a múltunk. Amikor engem elvittek, később lett volna rá alkalmam, hogy találkozzak a bátyámmal. Tudni illik, Sed egy kicsit fura fiú volt. Ő és apám foglalkozott velem egyedül. De én beleszerettem a bátyámba. Később kiderült, hogy elvileg nem a vér szerinti ikertestvéremről van szó, de már semmit sem hiszek el így utólag. Én viszont azért nem mentem vissza hozzá Londonba utána, mert féltem attól, hogy nem fogom tudni őt elfelejteni és ott maradtam volna vele. A koven valószínű azonnal kivégzett volna. Na meg persze, ott volt az apám is. Imádtam őt és ő is nagyon szeretett engem még akkor is, ha nem a vér szerinti lánya voltam. Az anyám később nem egyszer meggyanúsította, hogy talán a férje szemet vetett a lányára, de ez baromság volt. Az a szuka... nyugtat a tudat, hogy szénné égettem. Sajnos az apámmal és a fivéremmel együtt két hónapja. Az utóbbi kettő nem érdemelte volna meg, de megtettem. Mégis történt ott valami, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni. Penelope, az anyám olyan boszorkány volt akinek nem volt saját ereje. Mivel égett a házuk, nos, belém lőtt nyolc golyót. Az apám vére, a fivérem vére, és a saját vérem is áztatta a bőrömet. Azt hittem, hogy abban a pillanatban meg is halok, bár az lett volna a következő. Mégis másnap abban a házban tértem magamhoz, ahol Elias is járt. Egy darab lövésnyom sem volt rajtam, pedig tisztán emlékeztem a fájdalomra és a pillanatra. Valaki akkor megmentett és vissza is vitt New Orleans-ba. Márpedig az nem a koven műve volt, hanem valaki másé. Mai napig sem tudom, hogy ki volt az az elvetemült marha, aki megmentett egy olyan gonosz némbert, mint amilyen én magam vagyok. Valószínű erre már nem is fogok választ kapni.
- A család mindig is egy rossz ómen. - Hosszas némaság után ennyit mondtam, aztán egy hatalmasat löktem a matracán. Nem igazán akartam a családról beszélni, sem pedig az övéről mert a végén még kikotyog valamit aztán én leszek megint a bűnbak. A művem után viszont fogtam magam és azzal a lendülettel kapkodtam magam alatt a vizet, amerre csak láttam. Egy pillanatra hátratekintek, és istenem... annyira szexi látvány volt, ahogy hátrasimította a vizes haját, amint felért. Persze, titkon ördögien vigyorogtam, hogy kicsit kiszúrhattam vele. Már épp készültem volna kimászni, és kitűztem a fejemben a "szobám" célvonalat, de hiába tettem volna bármit, nos, a medence falának nyom és karjaival lezárja az utat balról és jobbról, előre meg nem mehettem, mert egyenesen ott állt előttem.
Egy kicsit pofátlan módon viselkedtem, de azt akartam, hogy viccnek fogja fel. Csak törődtem vele. Viszont látni rajt, hogy nem akarja emiatt a fejem letépni, bár tettem ennél már rosszabbat is vele.
- Elias. - Ejtem ki édesen a nevét, hisz tudom, hogy mennyire szereti hallani a nevét. Egyelőre nem szólok semmit, csak lábaimat megemelem és körbefonom azokat a derekán, hogy ölünk összeérhessen. Fura, de tegnap nem történt közöttünk semmi és egy kicsit hiányom van. - Tudom, hogy mostanában rossz dolgokat csináltam és szeretnélek kárpótolni. - Pislogok rá szépen, miközben még mindig a derekán pihentetem kissé szorosan a lábaimat. A tenyereimmel végigsimítom a nyakát, a mellkasát, aztán közelebb hajolok és vörös ajkaimat a nyakára tapasztom kéjesen. - Akarlak...- suttogom feltüzelt hangon. Igaz, megfogadtam magamban, hogy nem fogok kezdeményezni, de még mindig nem bírok a kurvás véremmel.  
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szomb. Május 05, 2018 11:37 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Úgy úszkálok a medence vizén, a matracon fekve, mintha én lennék a Titanicot hullámsírba tevő jéghegy. Nagyon szeretem a vizek közelségét, szóval mindenképpen ellenállhatatlan késztetést éreztem az iránt, hogy építessek egy saját használatú uszodát is a házamba. Lehet, hogy valójában delfinként kellene élnem az óceán mélyén, mintsem vámpírként. Bár ha belegondolok, inkább cápa lennék. Azt hiszem, a ragadozó életmód mély kétszáz méter mélyen is sokkal jobban állna nekem, és stílusosabb lenne. A jelek szerint Harley viszont annyira nem úszóbajnok típus, vagy még nem ébredt fel eléggé ahhoz, hogy készen álljon némi testmozgásra - ezúttal kivételesen az úszást értem alatta. Megelégszik azzal, hogy térdig megmártózik, és közben kéjes arccal rágcsálja a csokoládét.
- Ha akarod, szívesen veled megyek. Vagy inkább nem akarod, hogy lássam, mi mindent habzsolsz be? - kérdezem. Tényleg örülök, amiért eszik, rossz volt látni, amikor halál sápadtan csak piszkálta az ételt. - Amíg te majd a hamburgeredet fogyasztod, hívok egy asztalost. Meg kell erősíteni az ágyad lábait. Ha így folytatod, hamarosan szükséged lesz rá - szemétkedem egy sort, jókedvű mosollyal kiegészítve, aztán elkomorodom, és vonok egyet a vállamon.
- Nem, nem igazán aludtam. Dühös voltam, jobb ha tudod - dünnyögöm. - Láttad, hogy Joe fülén is fejhallgató van. Tényleg nem jutott eszedbe, hogy mindhárman össze vagyunk kapcsolva? - kérdezem. - Bár ez lehet, hogy csak a számomra természetes dolog - morfondírozom. - Mindegy, fátylat rá. Nem történt tragédia. Olyan hajnal tájban már egész jól elszórakoztam én magam is a dolgon. És valahol a lelkem mélyén valójában örültem is annak, hogy ez a mondat nem a bálon hangzott el. Több száz embert megigézni már nem nagyon tudtam volna, és néhány nappal később már az üzleti berkekben közszájon forogna, hogy Elias Syden b*zi - fújok nagyot, mert a puszta gondolatra is érzem, hogy megint kezdi a fejemet elönteni a gőz. Félreértés ne essék, nincs nekem bajom azzal, ha valaki a saját csapatában játszik, csak rólam ne higgyék azt. - A te verziód viszont jóval érdekesebb lett volna - nevetem el aztán magam röviden. Tényleg vérfagyasztó lett volna - legalábbis Joe-nak - ha végig kell hallgatnia a főnöke összes szexuális perverzióját. Ezen a gondolaton meg tényleg semmit nem lehet, csak röhögni - ezer szerencséje Harley-nek, hogy a dolog komikuma elfújja a dühömet, így a mai reggelt nem úgy kezdem, mint az időzített bomba, amely bármikor robbanhat.
Nem válaszolok a kérdésére, mikor megérdeklődi, hogy beteg vagyok-e, csak némán összefűzöm ujjaimat a fejem alatt. Miért lennék? Azért, mert kedvesebben bánok vele? Nos, jobb ha azzal tisztában van, hogy nem azért viselkedem vele normálisabban, mert leordított és kiosztott. Az nem igazán érdekelne, és nem hatna meg a legkevésbé sem. Azért vagyok vele másabb, mert kedvelem a társaságát. Jól érzem magam, amikor mellettem van, és szeretném, ha ez fordítva is így lenne. Ettől függetlenül ne legyenek illúziói, ha nagyon kihúzza a gyufát, egy másodpercig sem leszek szívbajos keményen, akár fájdalmasan is megtorolni. Még mindig azért van itt, hogy keféljem, nem azért, hogy feleségül vegyem, és ebben a házban én hordom a nadrágot, és az én szabályaim szerint játszunk.
A társalgás arra az időre félbe szakad, míg elmegy átöltözni, és mikor visszatér, úgy takargatja magát a bikiniben, mintha még nem láttam volna a teste minden egyes porcikáját. És nem csak láttam, hogy őszinték legyünk... Mindenesetre végre-valahára bemerészkedik a medencébe, igaz, úgy kapaszkodik a szélébe, mintha mentőöv lenne.
- Nos, a város szépsége nálam nem igazán jelent döntő tényt. Ilyen erővel mehettem volna New Yorkba, Texasba, Miamiba, L.A-ba, bárhová - legyintek a levegőbe. - Egyedül Karen miatt vagyok, bár ahhoz még gyűjtenem kell némi merszet, hogy felkeressem. Amikor a szüleink végre elpatkoltak, életemben először voltam szabad, szóval simán ott hagytam őt, hogy elmenjek Franciaországba, és az legyek, ami ma vagyok. Azon kívül csak egyszer láttam, Londonban, a nagy tűzvész idején, bár ő akkor eszméletlen volt, így a kölcsönös viszontlátás azt hiszem erős túlzás - teszem hozzá. Tényleg nem tudom, Karen hogy fogadna, ha feltűnnék az életében néhány századnyi kihagyás után. Lehet, hogy örülne, lehet hogy szóba se állna velem, vagy ha mégis, akkor maximum annyi időre, amíg az első szeme elé kerülő tárgyat szétveri a fejemen. Sok időm viszont ezen gondolkodni nincs, mert ahogy Harley közelebb evickél, hirtelen egy jókora csobbanással a vízben találom magam - a kis vörös bestia lelökött a matracomról!
- Nos... - szólalok meg jeges nyugalommal és pókerarccal, ahogy a felszínre érve levegőt veszek, majd hátrasimítom az immár csurom vizes hajamat. - Hagy világítsak rá néhány tényre. Egy: úgy láttam, nem vagy úszóbajnok. Kettő: megettél egy rakás csokit, biztosra veszem, hogy jelenleg nem olyan könnyű mozognod. Három: vámpír vagyok, és hidd el szívem, a vízben sem vagyok lassabb, mint szárazföldön. Szóval van kb három másodperced, hogy menekülj - jelenik meg egy nagyon kaján, sokat ígérő vigyor az arcomon, és mikor sikkantva-nevetve kifelé kezd kapálózni, alig egy szemvillanás alatt utolérem. Elkapom a karját, nekiszorítom finoman hátát a medence szélének, majd két karommal és testemmel minden irányból lezárom előtte az egérútnak a lehetőségét is.
- Szóval rángatja az oroszlán bajszát, Miss Osborn? - kérdezem összehúzott szemöldökkel, de láthatja szemem csillogásából, hogy élvezem a helyzetet. - Hát most mondd meg, mit kezdjek ezek után veled?




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Május 04, 2018 2:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley

Kényelmesen elkezdem felgörgetni a nadrágom szárát egészen a térdemig, aztán pedig elmerítem azokat a vízben amint leültem a szélére. Kissé langyos a víz, bár egy harminchét fokos víznek sokkal jobban tudnék örülni de ez is megteszi. A dobozt az ölemben tartom, és minden szívfájdalom vagy bűntudat nélkül bontogatom ki egyesével a csokilapokat és tömöm magamba. Bár persze, ő nem fogad el egyet sem belőle, de még mellé megjegyzést is tesz, hogy talán összemennek majd a ruháim az édességtől.
- Sőt, délután ha elengedsz, akkor valamelyik kajáldában bedörgölök egy hatalmas hamburgert kólával. - Megrántom a vállamat makacsul, nem foglalkozva azzal, amit mondott. Pont nekem kéne tartanom már attól, hogy elhízok? Őszintén szólva, teszek már rá. Tény, hogy eddig nagyon odafigyeltem arra, hogy mit adok a testemnek mert szerettem az egészséges étrenddel is elkerülni az esetleges betegségek kialakulását. Most viszont teljesen mindegy már nekem. Jelenleg az utolsó heteimet töltöm el, nem fogom magamat feleslegesen kínozni és nem fogom magamtól megvonni azt, ami jól esik, legyen az akármilyen káros. Egyébként is örülök, hogy végre  alkalmam adódik gondmentesen enni, nem kell spórolnom, nem kell tartanom attól, hogy kihányom a végén vagy egyáltalán le sem megy. Szóval, ennek a fejében nyugodtan ettem tovább az édességet, ringatva a lábaimat a vízben.
- Nem aludtál az éjjel? - Kérdezem őt kíváncsian, felkapott tekintettel. Mondott még közben valamit, hogy mérges volt akkor este, de már nem haragszik. Ez egy lényeges információ a mai napra tekintve, de mégis érdekelt, hogy miért nem aludt? Gondolom én, ha éjjel olyasmiken agyalt, hogy visszapillantó tükör kéne a helikopterre. - Nem, nem kell rá tükör. - Megrázom a fejemet védekezően. Már csak azért sem, mert nem direkt akartam őt kellemetlen helyzetbe hozni, meg egyébként sem az volt a célom. - Mostanában pedig nem fogok felülni egy helikopterre sem, szóval nekem ez bőven elég volt. Nagyon szép volt, de nem gondoltam volna, hogy olyan vége lesz. - Lehajtva a fejemet újra bekapok egy csokilapot, és csak arra eszmélek, hogy már a dobozból hiányzik a lapoknak a fele.  Ebben a dobozban legalább harminc darab csoki volt, mielőtt még nem bontottam ki. De nem baj, mert eszméletlenül finom.
Újra rápillantok, de csak akkor szólalok meg, amikor megettem a számban lévő édességet.
- Ne hibáztass. Egy szóval sem mondtad, hogy az alkalmazottad is részese a beszélgetésnek. Ha pedig visszagondolsz, akkor tudod, hogy épp dicséretet tettem a képességeidre és a küllemedre, hogy még egy faszi is képes volt ebbe az arcba belehabarodni. Furcsa lehetett számodra, de ahogy mondtad, az ő  érzéseinek köszönhetsz nagyon sok mindent, nem igaz? - Megrántom a vállamat, aztán újra felbontok egyet és két harapásból le is tudom. - Bár elsülhetett volna rosszabbul is. Még szerencse, hogy nem akkor taglaltam, hogy miután leértünk és hazamegyünk, hogyan dugj meg. - Próbáltam komoly arccal beszélni, de amint a mondatom végére érek, egyszerűen elvigyorgok a gondolat komikumán. Belegondolva is sokkal kínosabb lehetett volna. Sőt, tőlem az ilyesmi nem lett volna újdonság és hatalmas szerencséje, hogy akkor nem volt épp mocskos fantáziám.
Annak ellenére, hogy megfenyegetett és nagyon dühös volt, most egészen idilli állapotban van, sőt, ő is csak mosolyog az egészen már csak. Mégis meglepődöm, amikor azt mondja, hogy a legközelebbi programjában tengerpart szerepel. Hatalmasat nyelek - mert még mindig ettem, és már csak néhány darab maradt a dobozban-, aztán végül lerakom a dobozt. Nem tudtam eldönteni, hogy a sok édességtől lettem rosszul hirtelen, vagy attól, amit mondott.
- Te beteg vagy? - Nagy levegőt veszek magamhoz. Egy kicsit aggódtam miatta, hogy kísérti a sorsot és pont engem akar tengerpartra vinni. Mi a fene történt vele? Nem, egyáltalán nem bánom a dolgot, de pár nap alatt ilyen döntésekig és tervekig eljutni... nem tudom, hogy mivel érdemeltem ezt ki nála. - Szerintem neked tetszik, hogy néha sikerül téged megszívatnom. - Megrázom a fejemet, aztán csak újra elmosolyodom. - Tetszik az ötlet, bár ezt is ugyanannyira tartom merész ötletnek, mint azt, hogy elkísérjelek a bálra. Bár lesz időd addig megnevelni. - Hüvelykujjamat látványosan bekapom, hogy lenyaljam róla a maradékot aztán vigyorogva végül felállok onnét vizes lábakkal és nadrággal.
- Én az alkalmazottaidat nem akarom zaklatni. De ez még nem jelenti azt, hogy közösen ne hozhatnánk frászt néhány emberre. - Adok egy előnyösebb ötletet, még mielőtt valóban kárt okoznék a cégének és azáltal neki is.
- Jól aludtam. - Válaszolom, aztán egy pillanatra megpróbálok visszaemlékezni és valóban dereng valami, hogy ő vett ki az autóból és a karjaiban vitt fel. Igen, már tisztán emlékszem, mert Elias annyira magasnak tűnt nekem akkor, hogy attól tartottam, hogy talán ledob. Igen, igen, már tökéletesen emlékszem. Így visszagondolva igazán meglep, hogy felvitt minden szó nélkül pedig megtehette volna, hogy addig noszogat amíg én magam fel nem megyek. Bár talán csak a kanapéig jutottam volna és magamat ismervén, minden szívfájdalom nélkül elaludtam volna ott.
- Milyen lovagias, hogy a mérged ellenére is felvittél a szobába. - Nézek rá kedvesen, távol állva nagyon is a gúnytól mert én inkább csak nagyon örülök ennek. Amikor legelőször megismertem, nos, nagyon tartottam tőle aznap, amikor idehozott. Akkor valóban úgy tűnt, hogy tahó módon fog velem bánni, bár ezt el is kezdte volna, hogy ha én akkor nem veszekszem vele magasabb hangvétellel a kelleténél. Nem volt szép dolog kiabálnom és durva szavakat vágnom hozzá a saját házában, de én akkor, és most is, és mindig többre fogom magamat tartani holmi játékszernél vagy olyan kurvánál, aki azt is elviseli, ha jó alaposan megtapossák. Még ha csak ennek jelét is látom, azonnal itt fogom hagyni. Eddig viszont úgy néz ki, hogy az a pár nappal ezelőtti dührohamom miután megrángatott, nos, hatásos volt. Ha megkérdezném tőle, hogy így jobb-e, vagy úgy, hogy minden egyes pillanatban konkrétan kínoz vagy bánt, biztos vagyok benne, hogy nem az utóbbit mondaná. Lehet szebben is lenni a másik mellett. Sőt, ő is többet mosolyog és nagyon jól áll neki.
Leguggolok kényelmesen, amint megérinti a kezem, bár ettől akaratlanul is szelíden elmosolyodom kislányos zavarral. Kérdésére bólintok, bár körbenézek és kifújom magamból a levegőt. - Amikor kaptam ruhákat, maradt egy doboz amit nem bontottam ki. Azt hiszem, hogy azt mondta, hogy abban fürdőruha van a saját méretemben és tulajdonképpen azért sem bontottam ki azt, mert nem láttam annak esélyét, hogy használnám. De mindjárt jövök. -  Felvettem a csokisdobozt, amiben nagyon kevés volt már, de amíg felmentem a szobába, nos, útközben megettem azokat is. Ennyi kalóriától viszont éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok éhes.
Amint visszaértem, körbetekertem magamat egy rövid törölközővel, bár rajtam volt a fürdőruha ami két külön álló darabból állt; egy melltartó rész és egy bugyi, és ráadásul a legkedvesebb színembe, mégpedig pirosba.
- Én nem gondoltam volna, hogy a húgod miatt vagy itt. Sejtem, hogy ez neked kényes téma. Nos, nekem is vannak ehhez hasonló dolgaim amit nem szívesen mesélek, de mielőtt félreértenél... - Megállok a mondatom közepén, amint leszedem magamról a törölközőt és már csak a fürdőruci van rajtam. Karjaimat hasam előtt összefonom, mert attól, hogy látott már meztelenül, nos, attól még kicsit szokatlan ez és szégyellős is vagyok.
- Hol is tartottam? - kérdezem bizonytalanul, amint beérek és a szélén közlekedve jutok el nagyjából középig, hogy vele egy vonalban legyek. - Szóval, - Megállok, és felé fordulok, bár karjaimmal még mindig a szélébe kapaszkodom mert épp annyira erősségem az úszás, mint mondjuk egy elefántnak a repülés. - Azt hittem, hogy más oka volt annak, hogy itt élsz. Arra gondoltam például, hogy mondjuk szép a város vagy valami ilyesmi. Nem akartam személyeskedni. - Nem játszom az álszentet, de valóban nem akartam belemászni a magándolgaiba mert tudom, hogy nem tartozik rám. - Ez még nem jelenti azt, hogy nem érdekelsz. Nézd, én néhány hét múlva sehol sem leszek és ebből kifolyólag egy teljesen megbízható kis napló lehetek a számodra ami úgy is megsemmisül. Azt mondják, hogy jó, ha van valaki akinek elmondhatsz bármit. - Kicsit közelebb lököm magamat hozzá, aztán kicsit lejjebb ereszkedem a vízben, hogy csak a szemeim látszódjanak ki. A levegőt magamban tartottam stabilan, aztán két tenyeremet a matraca széléhez nyomom és bájosan rebegtettem hosszú, fekete szempilláimat mélybarna bogárszemekkel. Épp úgy nézhettem ki, mint egy szirén, aki készülne elcsábítani őt, de titkon más céljai vannak. Nos, nekem is.
Vártam néhány pillanatot, aztán ha beszélt, ha nem, azzal a lendülettel megemeltem a matracot alatta, hogy leguruljon róla egyenesen bele a vízbe. Amint hallom a csobbanást, azonnal iszkolok vissza a széléhez, már, ha addig eljutok oda. Kicsit viccelődni akartam vele, hogy ne azon a matracon feküdjön végig, hanem jöjjön oda hozzám is. Ezek után biztos, hogy odajön hozzám.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Május 03, 2018 6:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Épp végzek a doboz sörrel - ritkán nyúlok ilyesmihez, de most jobban esik, mint a mámorító bor - amikor Harley besétál, azt nem mondanám, hogy túl éberen, de már felöltözve. Köszönés nélkül nyit, mire kissé felvonom a szemöldökömet. Remélem nem ő orrol rám a múlt éjszakáért - hallomásból tudom, hogy maximum az őszinte szájú gyerekek tudják a nemzőiket olyan zavarba hozni, ahogy neki sikerült engem.
Megrázom a fejem, mikor felém nyújtja a csokit, és figyelem, ahogy leül, térdig felgyűrve tökéletes lábszárán a nadrágot, és beleereszti őket a medence vizébe.
- Aki csokival kezdi a reggelt, az ne csodálkozzon, ha a ruhái egy idő után a kelleténél kisebbek lesznek rá - mondom, bár azt jól esik látni, hogy a jelek szerint használ a gyógyszer. Ezelőtt alig lehetett némi ételt belediktálni, most pedig eszik, méghozzá magától, felszólítás és unszolás nélkül. Haladás.
- Hát... - ráncolom a szemöldökömet, aztán kényelmesen keresztbe vetem lábaimat egymáson, úgy úszkálok itt a matracon, mintha valami sziget lennék a medence közepén. - Nem haragszom. Persze tegnap kissé felment bennem a pumpa, de így utólag belegondolva - vigyorgom el magam - két embernek okoztál sokkot egyidejűleg. Szerintem gratulálhatok, tényleg szép teljesítmény. Éjjel eszembe jutott, hogy talán szereltetek visszapillantót a helikopterre. Ha legközelebb is lennénk ilyen őszinteség-rohamaid, legalább láthatom Joe ábrázatát. Fogadok, hogy azt a képet, amit vágott, nem lehetne egy átlag ember szókincsével leírni - emlékszem vissza arra a mozdulatra, ahogy a pilóta keze megállt az egyik műszer felett, mint aki megfagyott. A maga módján tényleg vicces volt a dolog, bár elsülhetett volna rosszabbul is. Példának okáért ha mondjuk verbénát szed, sutba vághattam volna az igézésemet.
- Azért ha lehet, legközelebb gondold át mit mondasz, legalább akkor, ha társaságban vagyunk. Tényleg fogalmad sem volt róla, hogy Joe is hall minket? - kérdezem. Pedig közöltem Harley-vel, hogy a fejhallgatón kívül nem fogjuk hallani egymást - igaz, ő ezt értelmezhette úgy is, hogy ez csak a kettőnk közti kommunikációra vonatkozik. - Mellesleg szívesen - biccentek. - Legközelebb máshová megyünk. Nem is tudom, mondjuk üldözőbe vesszük a napfelkeltét a tenger felett - vetem fel az ötletet, és fel sem tűnik, mennyire természetesnek tűnik most számomra az a szó, hogy "legközelebb". Amikor viszont tudatosul bennem, a legkevésbé sem bánom. Miért is ne lehetne? - Sőt, ajánlok egy jobb programot. A következő repülés alkalmával fogjunk össze, és borítsuk ki Joe-t együttes erővel - jelenik meg ördögi vigyor a képemen. Ahelyett, hogy morgolódnék egy ilyen helyzeten, nézhetem a komikus oldalát is, és élvezhetem a dolgot. Csak hozzáállás kérdése.
- Remélem jól aludtál - mondom egy percnyi szünet után. - Bár gyanítom. A saját lábadon már nem jutottál volna el a szobádig. Mire letettelek, addigra már szinte folyt a nyálad az édes álomtól, de persze még akkor is hebegtél valamit. Szívem, a te szád aztán tényleg sok mindenre képes - csóválom a fejem, pimaszul piszkálódva keveset, aztán laza és lezser mozdulatokkal odahajtom a matracot a medence széléhez, és lerakom a sört.
- Nos, hozzám csatlakozol inkább, vagy a macskádhoz? - kérdezem. - Bejött utánam, de amikor szembesült a vízzel, hatalmas utálattal a képén távozott is a konyha irányába - fogom meg Harley kezét. - Ha gondolod, ott az öltözőben találsz néhány fürdőruhát - intek fejemmel a megfelelő irányba. - Egyszer-kétszer tartok itt medencés bulit is - adom meg a magyarázatot, még mielőtt azt hinné a kínálat láttán, hogy valami háremet tartok fenn magamnak. - Na persze, ha van kedved, nekem anélkül is megfelelsz. És gyanítom, hogy a tegnap estét illetően lennének kérdéseid. Ma olyan kedvemben találsz, amikor még válaszolni is fogok rájuk. Használd ki, lehet hogy vissza nem térő alkalom - lököm magam el a medence széléről, vissza középtájékra. Nem tudom, mi ütött belém, de azon kapom magam, hogy neki még akár Karen-ről is beszélnék, amibe pedig eddig még szinte senkit nem avattam be. Fogalmam sincs, mi van ebben a nőben, hogy néhány nap alatt elő tudott belőlem csalogatni egy olyan Elias Sydent, akinek a létezésével nem is voltam tisztában.




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szer. Május 02, 2018 4:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley

Felülök, és elkezdem magamról lekapkodnia a ruháimat amikben elaludtam véletlenül. Elálmosodtam az idegességtől tegnap este és sok sem kellett ahhoz, hogy el tudjak aludni. Durva, de nem emlékszem arra, hogy az autóban hozzászóltam volna még -e hazafele, de erősen kétlem, mivel ha jól emlékszem, megint becsődlött az esténk. Talán ez annyira nem lehet véletlen, hisz a magunk módján előbb vagyunk ellenségek, mintsem szerelmes párosok, akiknek valóban szebben végződik az estéjük vagy épp bármely más programjuk. Miért is kötnének bele a másikba? A mi helyzetünk nem ilyen. Nagyon nem is tudnám magunkat hogyan leírni, hogy mik is vagyunk egymásnak. Nem, én nem a ribanca vagyok, sem pedig az ehhez hasonló nőcske, mert nekem hiába fizet, nos, előbb égetem el egy szálig azt a pénzt, mintsem attól jól érezzem magam. Nem lenne kötelező vele lennem már, mégis itt vagyok bár jómagam sem tudom, hogy miért. Barátok volnánk? Halvány gőzöm sincs.
Kimentem a szobából, aztán a folyosó végéig elrobogtam a fürdőig, hogy lezuhanyozhassak. A hajamat felkötöttem egy pár csattal, bár már megint annyira megnőtt a hajam, hogy konkrétan nem tudom hová felkötni, szóval néhány tincsem kicsusszan közben. Jól esik a fürdés, bár a jelenlegi érzéseim teljesen semlegesek; még próbálok feléledni, de újra kénytelen vagyok visszaemlékezni az estére, hogy mi is történt. Ő hozott volna fel talán a szobába is? Lehetséges. Viszont arra színtisztán emlékszem, hogy rámmordult utoljára. Nem tudom, hogy miért reagálja túl, amikor egy igézéssel megoldotta az egész problémát. Szerencsére nem nyúlt ahhoz, hogy bántson. Még bele sem merek gondolni, hogy akkor mi történt volna.
Amint végeztem a zuhanyzással, ráeszmélek, hogy elfelejtettem magammal törölközőt vinni. Résnyire kinyitottam a fürdő ajtaját, és amint láttam-hallottam, hogy Elias vagy bárki más nincs a közelben, tökéletesen csurom vizesen végighaladok egészen a nekem kihelyezett szobáig. Bár mire odaértem, már megszáradtam, szóval elkezdtem felöltözni. Magamra vettem egy kék farmernadrágot és egy másik váll nélküli felsőt. A nyakamra kötöttem egy szalagnyakláncot, aztán miután megfésülködtem, nos, kijövök a szobából és útközben még magamra kapom a piros körömcipőimet.  
Egyelőre színét sem láttam a tulajdonosnak, viszont a ház egyik része felől valami furcsát hallok, gondolom arra van. Talán még neheztel rám, de úgy sem fog sokáig haragudni meg morcoskodni rám. Amikor kint voltam egymagam a városban, vettem egy nagyon finom csokit. Tehát elindultam a konyhába, és elkezdtem keresni a hűtőben az édességet és amint kivettem a dobozt, elkezdem kibontogatni amíg oda nem érek Eliashoz. Kinyitom a dobozt, aztán látom, hogy nagyon vékony csokilapok vannak egészen elegánsan becsomagolva egyesével a dobozban. Mivel a hang a medencéhez csalogatott, léptem arra vezettek. Még mielőtt beléptem volna, lerúgom magamról a cipőimet és szerényen ugyan, de belopakodok a csokikkal együtt. Szeretek egészségesen élni és ezzel együtt egészségesen enni és nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszem, de ha csokiról van szó, nos, nem lehet nekem parancsolni. Meg amúgy is, a csoki szeretethormon, nem?
- Amikor voltam a városban, vettem egy ilyesmit. Ezt még nem kóstoltam, mert sajnáltam rá ennyi pénzt. - Nem éreztem most alkalmát annak, hogy 'jó reggelt, drágám', vagy ehhez hasonlóval kezdjek, mert valószínű újra dührohamot kapna és eléggé szar lenne haragban eltölteni ezt a napot.
A nadrágom szárát feltűröm a térdemig, aztán leülök a medence szélére. Egy kicsit éri így a lábaimat a víz, de nem nagyon. Mondjuk eléggé zavarban voltam, mert nem tudom, hogy milyen hangulatban van. Ránézésre nem tűnik vészesnek. Olyan lazán fetreng a matracon sörrel a kezében, hogy irigylésre méltó ez az ellazulása.
- Kérsz? Nem tudom, hogy milyen, még nem ettem ilyent. - Csokit azt ettem, de nem ilyen drágát. Azért vettem ilyent, mert gondoltam, hogy ezt hajlandó lesz talán ő is megenni - és nesze, rá is gondoltam és nem csak magamra.
- Ne haragudj a tegnap este miatt. Viszont köszönöm a lehetőséget, hogy láthattam a várost olyan szemszögből. Valóban szép volt. - Nem akartam a bajról beszélni, szóval beszéltem a szépről is.

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére Go down
 

Elias lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Seattle :: Lakónegyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Hétf. Jún. 18, 2018 10:16 pm
Hétf. Jún. 18, 2018 8:53 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3