Share | 

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Kedd Május 22, 2018 12:20 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley +18

Észreveszem az arcán a csalódottságot, amit egyébként nem szerettem volna egyszer sem meglátni az arcán akkor, ha épp velem van. Biztos, hogy most azt gondolja, hogy valójában milyen pocsék és béna vagyok akkor, ha épp rám kerül a sor és rajtam áll, hogy a saját kényem-kedvem szerint kényeztessem őt, de most valamiért teljesen tehetetlennek érzem magam. Ha helyesbíteni akarnék, akkor azt mondanám, hogy nemes egyszerűséggel jöttem zavarba az óta, amióta szabad utat adott most nekem. Tisztában vagyok azzal, hogy eddig tökéletesen érzékeltettem azt, hogy nem tűröm el, ha mégis holmi utolsó szajhaként tekint rám vagy épp mint egy szolgára, de valójában nagyon is beletörődtem abba, hogy nekem mindössze ennyi itt a szerepem, semmi más. Hiába akartam többnek érezni magamat, mint mondjuk az alku egyik szövetségkötője, de lássuk be, akkor is csak én vagyok alul. Nehezen tűröm, és fojtogat a gondolat, de ettől még lenyeltem és elfogadtam, hogy itt nincs egy árva szavam se. Most pedig benyögi, hogy azt csinálhatok, amit csak akarok? Felötlött bennem minden ötlet, hogy mégis mivel tudnék neki még ennél is jobban örömöt okozni, mégis tétlennek érzem magam, akárcsak a parton vergődő, fuldokló hal. Most jelenleg pedig sokkal nagyobb helyet foglalt el a fejemben a gondok mennyisége, mintsem az, hogy valóban élvezzem a helyzetet. Élvezem, viszont vannak dolgok amik továbbra sem hagynak nyugodni.
Vele szemben vagyok épp és azon gondolkozom, hogy mégis én így mit tudnék úgy csinálni, hogy jó legyen és ne legyen panasza. Tudom, hogy az első alkalmakkor mekkora örömmel töltötte el, amikor a fenekemhez szabad utat adtam és most is gondolkoztam azon, hogy talán azon a tájamon kéne most őt befogadnom, hogy jobb legyen, de síkosító nélkül nincs hozzá akkora merszem. Lehet, hogy másnak könnyebb, de nekem nem. Egyébként sem volt túl sok partnerem életem során. Flört többel is történt, de csak három  férfi volt, akinek hagytam is magam. Abból az egyik a testvérem volt és ő volt az első nekem, és ő volt az egyetlen, akit nem öltem meg utána, míg a többieket azonnal az orgazmus után. És a bátyám után Elias a második, akinek szintén nem akarok ártani érthetetlen módon. És nem is az tart vissza, mert épp a legalján vagyok a ranglétrának, hanem mert szeretek vele lenni. Kedvelem őt. Miatta érzem úgy, hogy még életben vagyok; nélküle azonnal elvesznék. Nagyon boldogtalan lennék.
Kellett viszont két másodperc, mire összeszedtem magam, aztán megfordultam és újra magamba fogadtam őt, viszont másodjára most már sokkal könnyebben. Élvezem azt a jóleső fájdalmat, amikor mélyre kerül bennem teljes egésze. Mindössze csak megrezzenek, aztán körkörösen mozgatni kezdem a csípőmet néhányszor úgy, hogy bennem van, aztán amikor kellően megszoktam, nos, tenyereimet térdeire csúsztattam támasztéknak és nem túl gyors, de határozott tempóval mozgattam farka körül magamat fel és le. Néha hátrapillantok, habár nem láttam teljesen de biztos, hogy néha közénk pillantott; én is élvezném a helyében a látványt.
Azzal viszont több biztatást kapok, amikor előre nyúl és markai közé fogja mellemet. Akkor viszont hátrahajtom a fejem, és lehunyt íriszekkel harapok alsó ajkamba, amikor mellbimbóimat csippenti ujjai közé és morzsolgatni kezdi. Egy pillanatra így gyorsabbá válik a mozgásom amit én magam is megérzek; néha megugrok, amikor halvány súlyommal teljesen ránehezedem és a  maximumig bennem van. Aztán érzem, hogy a saját nedvem végigfolyik a combjaimon; hosszasan nyöszörögni kezdek.
Elias számára sem lehet túl sok, már akkor is óvatosan kellett vele bánnom, amikor a számba vettem a farkát. Viszont az a célom, hogy teljesen megtöltsön.
Viszont aprólékosan előre rogyok, amikor újra ránehezedem egész súlyommal és hüvelyem minden pillanatban pulzálni kezd a farka körül nagyon erősen; akkor pedig újra nyüszítek, amikor ennek hatására érzem, hogy spriccelni kezd bennem és lassan eloszlik bennem a forró magja.
Fejem már a térdén pihen, én pedig szüntelenül pihegek szívverésem felgyorsult pulzálásával egyszerre. Amikor pedig puhulni kezd bennem, egyszerűen lemászok róla a nélkül, hogy ránéznék, aztán azonnal az oldalamra fekszem le a földre hátat fordítva neki. Nem volt semmi bajom, csak egyszerűen elfáradtam.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szomb. Május 19, 2018 5:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Harley + Elias



Az igazat megvallva, nagyon kíváncsi vagyok rá, vajon mennyi romlottság rejtőzik Harley pszichéjének a legmélyén. Ezért adom át neki a gyeplőt, roppant módon érdekel, hogy él-e a lehetőséggel és helyzettel, és amennyiben igen, ez hogyan, miféle ötlet formájában bukkan majd a felszínre. Nem tagadom, hogy magam is élvezem a perverzió rengeteg válfaját, sosem berzenkedtem ellene akkor sem, ha én voltam az a fél, aki a "rövidebbet húzta", és ha túl akarna menni egy bizonyos határon, természetesen lenne rá mind erőm, mint alkalmam, hogy leállítsam. A romlottság valójában egész kellemes állapot: onnantól nem kell aggódni olyan felesleges, teljesen hiábavaló dolgok miatt, mint példának okáért a lelkifurdalás. Azt már megtapasztaltam, hány arca van egy nőnek, és főképpen Harley-nek: hihetetlen kíváncsiság noszogat és terelget affelé, hogy meglássam a rosszabb énjét is. És nem mellesleg: van benne némi gyakorlatom, hogy úgy keféljek, ahogy mások elvárják tőlem - még akkor is, ha életem ezen részéről Harley-nek egyelőre semmiféle tudomása nincsen.
A kíváncsiságom azonban kielégítetlen marad: a boszorkányom nem él a helyzet, és a magam által nyújtott lehetőséggel. Talán nem mer, nem tudom, pedig nyilvánvalóan nem a bosszúvágy vezérelne - annyira nem vagyok pszichopata, hogy kiváltsak belőle egy nem odaillő viselkedést csupán azért, hogy a végén egy büntetéssel toroljam meg. Nem tudom, hogy az alárendelt szerep tetszik-e neki ennyire, vagy éppen még mindig nem bízik bennem száz százalékig, de mind tettekkel, mind szóval tudomásomra adja, hogy irányítsak én, éppen úgy, ahogy eddig is. Némi csalódottságot érzek per pillanat, bár az elismerése, miszerint jócskán értem a dolgomat, erőteljesen feszegeti szét a mellkasomat büszkeséggel. Két nap alatt kétszer kapok tőle az ágybeli teljesítményemre vonatkozó tömjénezést - naná, hogy jócskán aládúcolja az amúgy sem sekélyes önbizalmamat.
Nézem, ahogy megfordul rajtam, és háttal nekem ereszkedik rám ismét. Remek pozíció, tökéletesen rálátok a pontra, ahol a kettőnk teste összekapcsolódik: hosszú karjaimnak hála, pont annyira van tőlem a teste, hogy előrenyúlva két markomba fogjam a melleit. Érzékelem kemény feszességüket, a kicsúcsosodó mellbimbóit, két ujjam közé csípem, lágyan sodorgatva őket - tisztában vagyok vele, mennyire mellérzékeny, és mennyire imádja, ha ezt csinálom vele. Legszívesebben megragadnám csípőjét, hogy erőteljesebben és gyorsabban rántsam magamra újra és újra, de elnyomom magamban a vágyat. Hogy is mondta? Tetszenek neki az egyenlő jogok. Hát akkor ez alkalommal ne legyen oka panaszra: csinálja csak úgy, ahogy neki jólesik.
- Ó, bassza meg... - sziszegek jólesően, ahogy figyelem magam, hogyan bukkanok elő testéből, és tűnök el benne tövig újra - ezt az érzéset nem lehet sem elmondani, sem felülmúlni. Az élet valójában szívás, bárki vagy bármi is teremtette az emberiséget és annak minden nyomorát a földre: az orgazmus meg olyan, mint egy jóvátétel egy ekkora szemétségért. Hát akkor azt hiszem nem felróható nekem, ha minél gyakrabban szeretnék élni ezzel az élvezettel. Azt viszont remélem, hogy nem áll messze a gyönyörtől - nem tudom miért, de azt érzem, ez alkalommal én csakugyan nem fogom sokáig húzni. Ha nem akar hoppon maradni, igyekezzen tartani a tempót velem.




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Csüt. Május 17, 2018 2:16 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley +18

A szex sok mindenre képes. Például, talán nagyon könnyen hozza a felszínre azt a valós érzelmeket, amiket érezhetünk a másik iránt. Itt nem jut eszünkbe az, hogy megjátsszuk magunkat, nem. Inkább önmagunkat adjuk, mert csak akkor tudjuk az örömöket a tetőfokra juttatni. Az ilyen helyzetekben mindketten nagyon kedvesek vagyunk a másikkal, miért is ölnénk egymást úgy, mint egyébként? Ezúton viszont Elias sem tudja a leplet magára ölteni, szinte visít róla, hogy mennyire másként tekint rám, mint az eddigi nők hosszú soraira. Úgy igazán megmondani sem tudom, hogy mi az, amit megkedvelt bennem és amit eddig a többi nőben nem talált meg. Biztos vagyok abban, hogy voltak nálam szebbnél szebb nők az ágyában. Nincsenek hatalmas idomaim, bár ennek csak hálát adok, hogy a melleim meg a fenekem nem nagyobbak a fejemnél. Átlagosnak tartom magamat, egyedül csak a vörös hajam az,ami kirívó - a legritkább természetes hajszín. Szóval, kétlem, hogy a külsőmmel bolondítottam volna meg őt ennyire, hisz lássuk be, egy kicsit tényleg fura lett tőlem. Az egyik pillanatban igyekszik eltaszítani magától, míg a másikban pedig közös programokat tervez velem.  Lássuk be, nem bántam vele eddig sem igazán nagyon szépen, bár ez fordított esetben szintén igazolható. Mivel van pénze, könnyeden megtud  adni bármit, ezúton pedig azt a gyógyszert is, ami egy kicsit segít csökkenteni a fájdalmakat. Bár azt hiszem, a történelem során is az volt a normális, ha a férfi udvarolt a nőnek, máskülönben az udvarló egyed rohadtul nem kapta meg azt, amit akart. Így Elias is kénytelen kedveskedni néhány dologgal ha valóban azt akarja, hogy konkrétan bármit megengedjek neki -amit persze velem szeretne tenni-. Tisztában vagyok, hogy milyen mocskos és sötét fantáziával rendelkezik, amit egyáltalán nem vetek meg, hisz tökéletesen kiegészítjük egymást ezen a téren. Azonban hiába a piszkos fantáziánk, ha konkrétan semmibe vesz és úgy bánik velem, mint egy riheronggyal. Akkor abban az esetben nem próbálnék meg ilyen sűrűn kezdeményezni, sőt, konkrétan el is kerülném jó messziről. Ilyesmi kilátásokra számítottam akkor, amikor először megláttam az otthonát. Nem  igazán láttam meg benne a szépet és a gazdagságot, sokkal inkább rémházat láttam benne. Azért, mert akkor még nem ismertem őt. Persze, most sem ismerem még teljes egészében, de annyira már igen, hogy van egy olyan oldala is amit én nagyon szeretek. Bár, összességében szükségem van mindkét énjére, hogy valóban kedveljem őt. Szeretem, ha kedves, ugyanakkor az is vonzz, ha van benne vadság. Nem, nem, én nem vágyok romantikára továbbra sem, hanem annál valami sokkal komolyabbra. Bár, ha belegondolok, mit akarok én itt már alig két hónap alatt? Annyira jónak hat minden, hogy aztán elfelejtem, hogy valójában mennyire szörnyű a helyzetem.
Szóval, nem igazán sikerült rájönnöm arra, hogy mi az bennem, ami kiváltja azt, hogy egyre jobban szeressen. Se a külsőm, a személyiségem pedig végképp nem. Nem, engem nem szeretett senki sem de erről én tehettem.   Nem szorultam sohasem szeretetre, viszont ez a helyzet más. Elias-tól akarom, hogy egy kicsit is szeressen. Ugyanakkor a büszkeségünk ezt nem fogja hagyni.
Nagyon óvatosan engedem őt magamba, próbálva visszafogni a szisszenésemet de nagyon nem megy. Látni rajt, hogy meglepi, hogy ennyire nehezen megy és akkor gondoljon bele, hogy mit éreztem akkor, amikor leszarta, hogy fáj -e vagy sem és ő egyáltalán nem óvatoskodott. Az volt nekem is csak a szerencsém, hogy piszkosul kívántam őt annyira, hogy ne akadjak ki rá.  Annyira viszont nem zavar, hisz talán észrevehette, hogy hozzá hasonló módon körülbelül annyira szeretem a durvább meneteket. Ami közben el lehet aludni, az nekem túl nyálas.
Mindössze csak pár másodpercet vett igénybe mire tökéletesen megszoktam - ezt az idővallumot talán ő is kibírta - , aztán előre dőlök és a fülébe suttogom, hogy akár ő is irányíthat. Viszont a válasza meglep. Elias Syden képes ilyesmit mondani az alárendeltjének? A meglepettségemet viszont takartam, és csak harapdáltam a fülcimpáját, miközben mozgásom egyre ügyesebbé válik rajta.
- Grrrr. - Megberregtetem egyet a hangszálaimat, miszerint épp tökéletes dorombolást imitálok. Inkább nem mondom, hogy mi jutott eszembe, még a végén vérig sértődne. Mr. Grey elbújhatna mellettem szégyenében. De, ez csak maradjon Elias dolga továbbra is, az jobb tetszik. - Pedig te sokkal ügyesebb vagy nálam. -  Hangom mézédesen hízelgő, ugyanakkor őszinte. - Nekem viszont tetszenek az egyenlő jogok. - Simogatom a haját, aztán akaratlanul is nyögök, amikor lejjebb csusszanok rajt és mélyebbre kerül belém.Érti, hogy mire mondom - Én nem fogok dirigálni, már csak miatta sem. Tény, hogy egész idáig az ő nemének kuss volt a szememben a nevük és úgy vettem őket semmibe, ahogy Elias a nőket, de ezúton vele nem fogom ezt az énemet megismertetni. Szeretem annyira, hogy nem tudnék megnyikkanni sem ilyen téren.  
Egy pillanatra viszont kihúzom őt magamból, aztán hátat fordítok neki: bokáira tapasztom a tenyereimet, miután újra magamba csúsztattam, de ezúton most már jóleső nyögéssel belekezdve. Ő most csak a hátamat látja, és az érintkező ölünkre most sokkal nagyobb rálátást kap. Ennek fejében tehát kiegyenesedem, combjaimra helyezem tenyereimet és most határozott mozdulatokkal kezdek el rajt csúszni és emelkedni. Élvezem, hogy ekkora a mérete és teljesen megtölt széltében és hosszában is. Néha viszont tenyereimet a hajamra csúsztatom és beletúrok, s közben látványosan táncoltatom a farkán az ölemet. Hangom egyszerűen szüntelen, de még messzebb állok az orgazmustól. Viszont továbbra sem zavarna, ha mégis átvenné az irányítást. Egyszerűen hozzászoktatott ahhoz, hogy ő diktál mindig.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Kedd Május 15, 2018 3:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Harley + Elias



Ha egy szóval kellene jellemeznem Harleyt, azt mondanám: úthenger. Na persze nem testileg, erről szó sincs. Sokkal inkább mentalitásban, és lélekben mondanám annak. Kirángattam New Orleansból, elhoztam ide Seattle-be, a saját lakásomba, azzal a nem titkolt célzattal, hogy jó alaposan betöröm majd magamnak - és tessék, lassan ott tartunk, hogy épp az ellenkezője történik. Ő teker engem az ujjai köré, és úgy, hogy tulajdonképpen észre sem veszem, csak akkor, mikor a végeredménnyel, és a változásom mértékével szembesülök - olyan hirtelen, mintha valaki előttem teremne, és beleordítaná az arcomba az igazságot. Szerencséje ennek a kis boszorkánynak, hogy a maga módján tényleg lenyűgöző és elbűvölő, mert máskülönben már nem csak egymást, de szerintem az egész várost a földdel tettük volna egyenlővé. Így viszont megtaláltunk egy bizonyos összehangot, ami ha nem is mindig tökéletes, de azért kimondottan jól elvagyunk egymás mellett. Legfőképpen akkor, amikor láthatóan nem bír magával, és a vérével: többek közt ezt is a javára írom, hogy soha nem kell nógatnom, ha meg akarom kapni. Sőt, igazából ő az, aki általában kezdeményez - biztos furcsálja is magában a dolgot, de megvan az okom arra, hogy soha nem rohantam le még úgy, ahogyan másokat, az elődeit - a roppant egyszerű magyarázat erre nem más, mint az a minimális tisztelet, amit kivívott magának, így hát ennél fogva részben meghagyom neki a teste feletti önrendelkezés lehetőségét. Faék egyszerűséggel megmondva: kivárom, éppen van-e a dologhoz kedve, és elfogadom azt is, ha nincs - ő az egyetlen, akitől az utóbbi lehetőségbe is belenyugodnék.
Viszont egyelőre úgy látom, nem kell önmegtartóztatást gyakorolnom, mert meglehetősen érzékletesen adja tudtomra, mit is akar, és hogy mennyire kíván, én pedig nem vagyok rest teljesíteni a kívánságát. Közben futólag átvillan az agyamon, hogy elmondtam neki a részigazságot, hogy miből szereztem a vagyonomat, egész pontosan EGY RÉSZÉT. Hogy a másik részére hogyan tettem szert, egy másik történet lesz - fogadok, hogy ha megtudja az igazságot, halálosan sikerül majd ledöbbentenem. De talán ezt a lehetőséget meghagyom majd a bál utánra: amilyen cserfes, elég ha megiszik néhány pohár bort, aminek hatására elszórja az információt mindenki füle hallatára. Akkor viszont fix, hogy agyoncsapom, még mielőtt élve elsüllyednék a föld alá.
Még mindig hevesen kapkodja a levegőt az orgazmus utóhatásaként, mikor mellé fekszem, és kezem lágyan végighúzom az oldalán. Négykézláb kezd közelíteni felém, mint a nőstény oroszlán a heverő antilophoz, aztán lehunyom a szemem, mikor végigcsókolja a vállamat, mellkasomat, hasamat, és meg sem áll, amíg el nem éri a végcélt, és el nem tűnök a szájában. Csak egy hosszú, kontrollálatlan nyögés hagyja el az ajkamat, és átadom magam a semmivel össze nem hasonlítható érzésnek. Nyelvének és ajkának szapora mozgása elvarázsol - talán túlságosan is. Talán itt lenne az idő abbahagyni, ha nem akarja, hogy ma a kelleténél gyorsabb legyek...
Mintha csak olvasna a fejemben, pont ebben a pillanatban áll meg, aztán fölém mászik. Szemét módon, kissé kegyetlenül siklik p*ncijával fel-alá merev farkamon, anélkül, hogy befogadna - akárhogy fészkelődöm alatta, hogy megtaláljam az utat befelé, nem járok sikerrel, egészen addig, míg meg nem könyörül rajtam, és tövig magába nem csúsztat - akkor egy pillanatra megáll, apró szisszenéssel hagyja, hogy kitágítsam: még mindig nem volt elegendő alkalma megszokni a méretemet. Kell néhány másodperc, amíg végül megmozdul, rám hajol, hogy szája és forró lehelete a fülemet csiklandozza, én pedig nem tudom megállni, hogy ne túrjak bele a vöröslő, vizes tincseibe.
- Ha akarsz, irányíthatsz. Most én engedelmeskedem. Bármit megtehetsz velem, és bármit megteszek neked - visszhangzom a szavait rekedten, de tényleg komolyan is gondolom, amit kimondok. Ez egyszer legyen az, és úgy, ahogy ez a lenyűgöző boszorkány akarja - most én leszek az alárendelt, és ő az irányító fél. Egyetlen ajánlat, akciós ajánlat - talán érdemes lenne kihasználnia.


©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Kedd Május 15, 2018 12:14 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley +18

Elias egyszerűen megrémít. Persze, nem a szó szoros értelmében, hanem egyszerűen csak elér olyasvalamit nálam, amit senki iránt sem akartam még kicsit sem érezni. Kötődés. Ragaszkodás. Nevezhetnénk bárhogy. Sokszor mondják, hogy ha egy nőt csak meg akarsz dugni, akkor eszedbe se jusson az, hogy magadba bolondíts. Nem szabad olyankor udvarolni, sem pedig kedveskedni semmivel sem neki. Baromságnak tartottam ezt, erre pedig... nagyon is igaz állítás. A saját nemem valóban nagyon érdekes. Egy velejéig romlott némber vagyok és sohasem gondoltam volna, hogy bárki előtt meghajolok és engedelmeskedem. Vagy egyáltalán azt, hogy bárkivel is ennyire könnyeden törődjek. Az elején ez nem volt nagyon elmondható, hisz mi a francot tett azért, hogy én kedves legyek vele?  Látszólag nem volt nagyon elvárás a kedveskedés, de hamar rájöttünk, hogy ha nem vesz egyikőnk sem vissza a stílusából akkor abból nagy bajok lehetnek. Adott szállást saját szobával. Visszafogta magát és engedékenyebb. Elvitt vacsorázni és párszor már együtt is ebédeltünk, sőt, együtt főztünk. Gyógyszert ad minden egyes nap. Reggelit készített. És még el is vitt magával egy városnézésre is madártávlatból. Habár a vége rosszul sült el, nos, minden hiszti nélkül vitt fel a szobámba és be is takart. Nem ez volt az első alkalom, hisz amikor az étteremben vesztünk össze, nos, akkor is törődően lerakott utána aludni. Elnézett sok mindent, amit én fordított helyzetben már nem biztos. Amikor magával hozott és bemutatta az ő birodalmát, egy másodpercre sem feltételeztem volna róla, hogy ennyi mindent fog értem megtenni pusztán néhány nap alatt. Én viszonoztam ezt egyáltalán? Nagyon rosszul érzem magamat miatta. Eléri, hogy megkedveljem és ha sikeredne egy kicsit tovább élnem, valószínű jó alaposan darabokra törne valamit a mellkasomban és kirakna, mintha sohasem ismertük volna egymást. Gyűlölöm őt emiatt, de ettől nem kell félnem, hisz én előbb el fogom hagyni őt. Lehet, hogy majd talán én fogom őt összetörni.
Volt pár másodperces néma csönd, amikor elhallgat és gondolkozva figyel engem. Mintha mondani akart volna valamit, de nem kötelezem arra, hogy  kimondja azt, amit gondol. Mint ahogy már mondtam neki: csak azt mond el, amit akar. Ezért is nem kérdezek rá, hanem szeretetteljesen végigsimítok az arcán, és gyengéd csókokat lehelek állára, ajkaira és nyakára.  (...) Jólesően élvezek el nyelvének a munkájától és biztosan tudom, hogy ő is észrevehette, hogy ez valóban a kedvencem legalább olyannyira, hogy ebből fél perc is alig kell és meghozza a hatását. Sokan úgy tartják, hogy nem az orgazmus a cél és előfordulhat, hogy a nőknek akár évek is kellenek, hogy megéljenek legalább egy orgazmust, de ez hülyeség. Ha elég jó a partner, jelen esetben aligha kellett egy perc és máris reszkettem az elélvezéstől.
Mire magamhoz tértem némileg, egyszerűen csak feltérdelek és vizes hajtömegemet a hátam mögé simítom, aztán elfekszem a hátamra és simogatni kezdem csiklómat jobb tenyeremmel, míg a másikkal az egyik mellem masszírozom.  Kicsit még a mellkasomat is megemelem, míg fejem hátravetem vigyorogva; szeretek magánműsort tartani, hisz egy szex csak akkor jó, ha a két fél kellően fel van korbácsolva.
Aztán nemes egyszerűséggel fordulok hasra, térdeimen megállva pedig feltolom a fenekem macskásan, míg fejemet lent hagyom a vizes földön. Hergelni próbálom őt a látvánnyal és közben azzal, hogy tenyerem és ujjaim szüntelenül járnak nedves puncimon, de csak azon kapom magam, hogy ő is kijön a vízből és mellém fekszik a hátára. Abbahagyom ekkor azt, amit csináltam, és halk sóhajjal jutalmazom, amikor végigsimít az oldalamon. Tetszik, amikor simogat.
Kérésére nem felelek semmit, viszont négykézláb megközelítem és fejemet lejjebb eresztem, hogy megízlelhessem újra az ajkait. Finoman kóstolom, néha becsalva a szájába a nyelvem, de aztán továbbá a nyakát érintem ajkaimmal és szeretetem jeléül nagyon gyengéden, de tovább haladok a számmal; csókolgatom a mellkasát, lejjebb haladva aztán a hasfalát és amikor kellően lejjebb értem, oldalra elfordítom a fejem, hogy könnyeden be tudjam kapni meredező farkát. Egyelőre még nem használom a kezeimet, csak a számat. Érzékien szopom a makkját, közben pedig ütemesen tolom rajt le a fejem, hogy néha a torkomat feszítse. Azt akarom, hogy legalább annyira élvezze, mint ahogy én azt, amit az előbb művelt velem. Viszont az ő esetében jelenleg az orgazmus nem jönne jól, bár nem lennék raplis, ha az miatt annyiban maradna.
Időközben viszont két markom közé fogom péniszét a nélkül, hogy mozgatnám őket rajt. Így pont csak a makkja látszik ki, amit viszont azonnal elsajátítok a nyelvemmel és ajkaimmal; Körkörösen nyalom nyelvem teljes egészével, akárcsak egy fagyit, aztán számba veszem és csak szívom, hozzátapasztva a nyelvemet. Lehet, hogy ez tetszik neki, de itt már abbahagyom és fölé kecmergek. Szemeibe nézek; az enyémben láthat  vágyat, amit csak egyedül ő csillapíthat. Viszont láthat benne mást is; másképp tekintek rá. Szerelmesen?  
Hamar viszont megszakítom a szemkontaktust, mivel nem akarom, hogy mégis kivegyen belőle bármiféle következményt. Folytatom tovább a dolgomat, és ölére nehezedem. Nem, még nincs bennem, hanem csak farkán pihentetem nagyon nedves nőiességemet. Finoman jobban ránehezedem, pont úgy, hogy csiklóm és nagyajkaim által érezhető legyen. Aztán finom mozgással elkezdem ringatni a csípőmet előre és hátra, pont úgy, hogy csiklóm teljesen végigsúrolja teljes egészét, aztán pedig a makkját is. Halkan sóhajtok, közben pedig tenyereimet a combjaimon pihentetem. Néha hátravetem a fejem, és végre ránézek, amikor megállok és lejjebb csusszanok annyira, hogy újra a számba vegyem hímtagját, de ezáltal úgy, hogy töményen érzem rajt a saját édes ízem.
Újra az öle fölé emelkedem, viszont most finoman magam alá nyúlok úgy, hogy farkát megfogom és óvatosan hüvelyem bejáratához illesztem a makkját, és testemmel finoman ereszkedni kezdem le rajt. Szemeimet és számat összezárom, habár az utóbbin mégis kipréselődik egy nagyon is hallható nyöszörgés. A levegőt egészen addig bent tartottam feszülten, és csak akkor fújom ki magamból kapkodva, amikor már teljes egésze bennem van. Most először ne várjon tőlem gyors mozgást, viszont előre dőlök rajt, hogy a füléhez érjenek az ajkaim.
- Ha akarod, irányíthatsz. - Végignyalok a fülcimpáján, aztán most csak egy lassú mozgásba kezdek, hogy szokhassam a méretet ami bennem van ráadásul mélyen. Felajánlásomon viszont azt értem, hogy akár ő is mozgathatja a csípőjét alattam, úgy legalább a neki tetsző mozgást nyerheti el. Mindennél jobban vágyom rá, és akárhányszor többször átesünk egy ilyen pillanaton, minden egyes alkalommal nagyobb iránta az étvágyam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Május 13, 2018 8:35 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Harley + Elias



Van egy pillanat - egyetlen aprócska pillanat - amikor is, miközben testemmel zárom le Harley elől a menekülés útját, átvillan fejemen a gondolat, hogy talán itt lenne az ideje őszintének lennem vele, és elmondani, miért is hoztam őt magammal VALÓJÁBAN - vagy legalábbis RÉSZBEN. Nem hazudtam, ami az indokomat illeti, és nem köntörfalaztam, csak épp elhallgattam az igazság egy bizonyos részét. Igen, szükségem volt valakire. Valakire, aki csakugyan akkor teszi szét a lábát, amikor én akarom. Akit használhatok egyfajta élő és lélegző szexrobotként, és akin kiélhetem minden gyönyörömet. De szükségem volt valakihez arra is, hogy feloldja bennem a magányt, és a lassan, de biztosan elérkező belefásultság érzését. Kilencszáz évnyi létezés még a létörömök hajszolása közben is súllyal nehezedik előbb vagy utóbb bárki lelkére. Talán nem véletlen, hogy nem sok hozzám hasonló korú vérszívó létezik, mert nem sokan viselik el az évszázadokig tartó halhatatlanságot. Egy nap a vámpír felkel, és rádöbben arra,amitől talán már évtizedek óta retteg; hogy egyszerűen nem akar többé
élni. Hogy bármilyen életstílus vagy személy tette vonzóvá számára a halhatatlanságot, az eltűnt a föld színéről. És a kétségbeeséstől többé nincs semmi más menekvése, csak a gyilkolás - vagy önnön pusztulása. Kell valami, ami életben tartja a lelket, és a vagyon, a siker csak ideig-óráig működő kulcs. Igen, konkrétan NEKEM volt szükségem valami, vagy épp valaki másra, aki kimozdít az unalom szürkeségéből, és színt hoz a világomba - és ez nem más, mint Harley. Már azon az estén a bárban, mikor összemértük az erőnket éreztem, hogy ez a lány más, mint a többiek. Hogy olyan tűz lángol benne, aminek a fénye rám is odavetül majd. Nem megölni mentem őt akkor, azon az éjjen New Orleansba, még akkor sem, ha neki nem árultam el pontosan az okát. De kapóra jött a felkínálkozása, és készséges mivolta - miért ne használtam volna ki a lehetőséget? Kellemest a hasznossal, azt hiszem, ezt jellemzik pontosan így.
Mint mondtam, egyetlen kósza pillanatig éreztem magamban a késztetést, hogy megnyíljak, mint egy régi könyv, és beszámoljak neki arról, amiről jelenleg nincs tudomása - aztán elhessentem a gondolatot. Mert minden motivációm ellenére, ami addig a mozzanatig hajszolt, hogy társaságot keressek magamnak, valójában még mindig Elias Syden vagyok - az, aki vámpírként feltámadt holtából, és aki nem épp a finom jelleméről híres. Ha most megosztanám a legbelső gondolataimat Harleyvel, alighanem kinevetne, vagy épp bolondnak nézne - az sem kizárt, hogy visszaélne a helyzettel. Mást már a pimaszságokért akár halállal is büntettem volna, tőle elnézem, de nem akarom, hogy túllépje azt a határt, ami kellemetlen vagy fájdalmas következményekkel járna számára. Jobb hát, ha továbbra is annak lát, aki vagyok: egy cégmogul, egy sikeres, befolyásos, és vagyonos ember, aki felette áll mindennek, és mindenkinek, az élet császára, ha úgy tetszik - és aki ezen oknál fogva elvárja, hogy kiszolgálják: méghozzá pontosan olyan értelemben is, ahogy Harley teszi.
Látom, hogy egy pillanatra megrebben a szeme a csodálkozástól, ahogy kiemelem őt a medence partjára, de a meglepetés gyorsan tovaillan, mert mikor megízlelem őt nyelvemmel, már csak halk sóhaját és nyöszörgését hallom. Tudom, mennyire élvezi, ha ezt teszem vele, és azt is, hogy imádja, hogy először így ismertetem meg a gyönyörrel, hát örömmel dolgozom azon, hogy teljesítsem vágyát, és a kis gyorstalpaló "tanfolyam" ellenére, ami kiesik a száján - észbontó ez a nő, hogy még orális kényeztetés közben is képes legyen efféle információt megosztani - alig egy perc alatt belerántom őt a kéjbe. Érzem nyelvemen ritmikus összehúzódásait, ujjaival erősen megszorítja hajamat a mámor eszeveszett pillanatában, aztán elernyed, és mikor valamennyire magához tér, felkecmereg - először feltérdel, majd elterül a parton, fenekét felém emelve, párás pillantásokat lövellve rám. Csalogat, mint kobra a madarat, én pedig nem kéretem magam: két erős karom a medence szélére támasztva egy másodperc alatt kinyomom testem a vízből, és mellé fekszem, hogy ugyanazzal a mozdulattal játszani kezdjek vizes tincseivel.
- Fordulj meg - mondom halkan, de határozottan. - Látni akarlak közben - simítok végig az oldalán. Igen, figyelni akarom. Látni az arcán játszó élvezetet, a vonásait, amikor felrobban majd a teste a farkam körül. Az életet akarom rajta látni. Az előző nők gyönyöre sosem érdekelt, akár elérték velem, akár nem: egyszerű eszközök voltak számomra, semmi több. De vele azt akarom, hogy élvezze ő is úgy, mint én, mert - fura módon - csak így érzem magam elégedettnek.



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szomb. Május 12, 2018 1:00 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley +18

Lehet, hogy ismeri a nőket, de engem egyáltalán nem. Ez nem hencegés, hisz úgy, ahogy ő engem nem, úgy én sem ismerem őt. Mindössze csak felületesen. Ha úgy nézem, ez így helyes és nem is kell jobban megismernünk egymást, hisz, minek? Viszont vészjóslóan érzem, hogy elkövetünk mindketten egy olyasfajta hibát, ami a végén eléggé fájdalmas lesz talán mindegyikőnk számára. Nekem biztosan az lesz. Egyáltalán nem akartam az elejétől fogva kötődni hozzá, nyersen leordítottam a fejéről az arcát, hogy cseszettül nem érdekel ő maga és az sem, amit fog csinálni. Nos, igen, ez akkor nagyon is nyers, kézzelfogható igazság volt a részemről: valóban nem érdekelt engem akkor még. Ahogy sokan senki más sem. Képes voltam azokat is a semmivé tenni, akik tulajdonképpen nem is ártottak nekem. Egész életemben két ember szeretett engem összességében, és azokat is képes voltam hidegvérrel megölni. Ezek szerint akkor mit tennék azzal, aki árt nekem? Nos, volt az utóbbira is bőségesen példa, hisz rendszeresen elöntött minden nap a másik vére és alig sikeredett mindig levakarni magamról. Talán Elias továbbra is képes lenne bántani, ha annyira dühössé teszem, de igazán nem látom annak a közeledtét, hogy valóban elkövetnék valami olyasmi hibát, ami által valóban nem lehetnék más a szemében, csak egy gonosz szuka. Persze, még most is az vagyok, de egyelőre teljesen ártalmatlan vagyok a számára és eddig nem is tettem olyasmit, amiért megérdemelném a fájdalmat. Legalábbis számára. Lehet, hogy talán mégsem volt jó ötlet egy boszorkányt hozni a házába. Már eléggé régen feszegettem az erőmet és talán még mindig nincs annyira elveszve, mint amennyire én azt gondolom; legalább kell annyira tartania tőlem, mint ahogy nekem ő tőle. Próbáltak már engem bántani, de mondanom sem kell, hogy nem én voltam az, aki végül nyakig volt a szarban tátott szájjal.
Felvonom a szemöldökeim aztán csak mosolygok a dolgon. Úgy beszél, mint aki teljesen normálisnak tartja azt, ha bánthatja a másikat és még nekem kéne rosszul éreznem magamat, amiért minden egyes ilyen alkalommal konkrétan elleneztem a dolgot. - Már ne is haragudj, de megmondtam, hogy egy ujjal sem fogsz hozzám nyúlni és ez akkor, most, és máskor is érvényes lesz. - Felelem teljes nyugalommal, nyomát sem mutatva a feszültségnek. Mi értelme lett volna annak, ha most reggel ezt szóvá teszem? Szíve joga, hogy bántani akar. És nekem is szívem joga, hogy viszonozhatom is akár. Nem akarom megtenni, mert nekem nem szokásom kínozni valakit vagy épp megütni és még sorolhatnám. Én nemes egyszerűséggel megölöm a másikat mindenféle szórakozás nélkül. Ahhoz képest, hogy az elején még ő lepődött meg, amikor a szabályai után érdeklődtem... végül kiderült, hogy mégiscsak vannak.
Egyelőre viszont most nem akarok neki ártani és ez látszólag fordítva is érvényes. Sőt, én most jelenleg elmondhatatlanul kívánom őt és ezt egy pillanatra sem leplezem jelenleg. Ahogy eddig mindvégig én, úgy megint csak én vagyok az aki kezdeményez és birtoklóan fonom körbe csípőjén a lábaimat és ezzel is közelebb vonom magunkat egymáshoz. Érezni akarom, hogy ő is legalább hasonló módon akar engem, mint amennyire én őt.
Leszedem magamról a fürdőruha egyik részét és félreteszem azt, aztán felkapaszkodom hozzá, hogy ajkait elsajátítsam és annyira közel nyomulok hozzá, hogy melleim a mellkasához simulnak. Hatalmas bennem a vágy, talán még ekkora nem is volt mostanában. Ami pedig kedvező, hogy nem áll neki szenteskedni, avagy nem utasít vissza mint az elmúlt alkalomkor. Na igen, nem fogom azt egy hamar elfelejteni neki.
Combjaim alá nyúl és egyszerűen tesz fel a szélére. Kérdőn nézek rá, aztán meglepnek a mozdulatai; lehúzza rólam az utolsó ruhadarabot is, széttárja a combjaimat és közelebb von magához egy hirtelen mozdulattal ami végett kiszalad egy halk nyögés a számból. Ezt követően pedig ujjait kemény mellbimbóimra csippenti és finoman masszírozza azokat, néha pedig rájuk is szorít. Finoman beborzongok abba, amit művel, így is alig bírom magamat megtartani a karjaimmal amint hátradőltem kicsit. Érzem, hogy nemcsak az arcom, hanem az egész ölem forr a vágytól és csillapíthatatlanul éhezem arra, amit nyújtani tud.
Sejtelmesen mosolyog rám, aztán ajkai közé veszi a csiklómat és szívni kezdi. Nem csak a testem remeg bele, hanem a hangom is. Igen, jól tudja, hogy az ilyenekből pár mozdulat is elég és mindössze pár másodperc alatt képes vagyok eljutni az orgazmusig tőle.
Alsó ajkamba harapok vadul, visszafogva a nyögéseimet amennyire csak tudom, bár ez alighanem nem sikerül.
- Állítólag.. - Belekezdenék egy mondatba, de legalább fél percre elnémulok és sóhajtozom. - Férfiaknál négyezer idegvégződés, míg a nőknél tizenötezer idegvégződést aktivál az ilyesféle izgatás. - Elhadarom a mondatot nagyon gyorsan, hogy egyáltalán képes legyek egyszerre kimondani. Időközben Elias hajába fűzöm néhány ujjamat és szeretetteljesen simogatom vizes haját; iszonyatosan élvezem azt, amit művel és hálás is vagyok érte, mert lássuk be, a férfiaknak sokkal könnyebb készen állni, mintsem a nőknek. Nálunk ez nem ilyen egyszerű.
Szinte alig kell még egy perc, pillanatok alatt elélvezek hosszasan. Egy kicsit elhúzódom tőle és térdeimre állok reszketve,némileg megrogyva, mert még mindig a hatása alatt vagyok. Szabályosan zsibbad a hüvelyem és a csiklóm is, konkrétan az egész ölem. Ajkaimba harapok újra, aztán nulla erővel hanyatt fekszem a földön teljesen vizesen. Egyik lábamat feljebb húzom behajlítva, a bal tenyerem egyik mellemet masszírozza míg jobb tenyerem lüktető csiklómon jár.
- Gyere...- kérem őt szépen, mégis kábultan. Azt akarom, hogy kijöjjön hozzám, hisz úgy könnyebben részesíthetem én is őt örömökben, mintsem a vízben. Nagyon is szeretném tovább folytatni, ezért hanyatt fekvésből a hasamra fekszem és látványosan tolom fel a csípőmet úgy, hogy csak fenekem legyen fent. Szabályosan vonaglok előtte épp úgy, mint egy felhergelt állat; azt akarom, hogy minél inkább korbácsoljam benne a vágyat és azt, hogy egyáltalán ne érezzen óvatosságot.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Május 10, 2018 8:28 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Harley + Elias



Alig egy héttel ezelőtt elhagytam Seattle-t, kizárólag azért, hogy megkeressek egy boszorkányt, és megöljem - lehetőleg eléggé fájdalmas és kellemetlen módon. Úgy gondoltam, visszafelé már csak a kitépett szívét hozom, hogy vitrines szekrényben díszítse a kandallópárkányomat, és szebb napokon jólessen visszanosztalgiázni egy újabb igazságszolgáltatásomra. Végeredményben ha belegondolok, a szívét el is hoztam, csak épp a "csomagolással" egyetemben - a fene se gondolta volna, hogy úgy levesz három perc alatt a lábamról, hogy ölés helyett dugni akarom majd. Bár azt be kell ismernem, hogy nem csináltam rossz vásárt. A szex a lételemem, de mivel tartós kapcsolat kb annyira hiányzik nekem, mint egy karó a mellkasom közepébe, prostikat fizetni meg nem szándékozom, így legalább van aki akkor, és úgy teszi szét nekem a lábait, ahogy azt én elvárom, és akarom. Aztán az elmúlt napokban a dolgok kissé megváltoztak - legfőképpen pedig én magam változtam. Akkor is, ha még önmagam számára is nehéz ezt elismernem. Türelmesebb lennék? Elnézőbb talán? Azt hiszem, elmondhatom, hogy igen, és ez nagy szó nálam. Harley garmadával tett már olyan dolgokat, amiért másoknak minimum a nyakát törném ki, tőle viszont nem csupán elnézem a tiszteletlen, és nagyszájú viselkedést, hanem még akár mulatságosnak is találom. És legyünk őszinték, akár beismeri, akár nem, de ő is változott velem szemben. Az első napokban - kivéve persze, ha épp nem az ágyamban keféltem - állandóan olyan morcosan nézett rám, mintha szorulása lenne, és én tehetnék róla. Most meg még mosolyra is képes, és néha úgy rebegteti felém a pilláit, mint a hősnő valami selejtes Jane Austin-regényben. Egy szó mi száz: egész jól elvagyunk egymás mellett anélkül, hogy napjában tízszer szeretnénk kinyúvasztani a másikat. Szerintem nevezhetjük meglepő, és eredményes haladásnak.
Na persze ettől függetlenül még mindig tudunk vékony jégen táncolni, ha mással nem, néhány kérdéssel, vagy szóval. És naná, hogy ezek kilencven százalékát Harley kezdeményezi.
- Ismerem a nőket, és valamennyire már téged is - válaszolom végül a kérdésére, hogy miért számítottam ma reggel egy kiadós hisztire. - Igaz, te vagy az egyetlen, aki egy beígért büntetés hatására nem húzódik a sarokba, hanem sziszegve visszatámad. Tudom, mennyire felhúzott a múltkor is, mikor azt ígértem, hogy ha áthágod a szabályaimat, nyomatékosan fogom őket ismét elmagyarázni neked - teszem hozzá, de a következő kérdésre már csak vonok egyet a vállamon. Hogy bántanám-e? Nehéz kérdés. Jelenleg, ebben a percben azt mondanám, hogy nem. Ugyanakkor tisztában vagyok a saját viselkedésemmel, meg lobbanékony mivoltommal. Ha kihozna a sodromból, talán nem lennék képes gondolkodni, és úgy eldöntené a düh a fejemet, hogy már csak akkor térnék magamhoz, amikor vörös sávokkal borított fenékkel szipog és zokog egy sarokban. Ezt viszont most nem kezdem el cizellálni és kifejteni - gyanítom elszúrnám vele az egyelőre derűsnek induló reggelt.
Aztán a gondolkodásból gyorsan kibillenek - ahogy a matracról is le, és ennek a határtalanul merész kis tettnek a következtében most itt állunk, egymással szemben, Harley némileg csapdába szorítva, bár ahogy látom, esze ágában sincs a menekülés. Sokkal inkább enged a vére szavának: lábait csakhamar a csípőm köré fonja, és szavakkal is tökéletesen körülírja, mit is vár tőlem. Én meg nem vagyok szende szüzike, hogy kéressem magam. Bár ha belegondolunk, a helyzet lassan fordítottá válik: nem én használom őt, hanem ő használ engem.
Eddig sem kottyant meg nekem a súlya - egyrészt vámpírerő birtokában vagyok, másrészt tökéletes alkata miatt egy deka felesleg sincs rajta - most pedig a víz meg is könnyíti a dolgomat: a másodperc tört része alatt a medence szélére ültetem, és ugyanezzel a mozdulattal levarázsolom róla a bikinije alsó részét: a felsőtől ő saját magától szabadul meg. Feje kissé magasabban van most az enyémnél, így hát felmosolygok rá, miközben kezem végigjárja vállát, nyakát, míg rátalál melleire. Két ujjam közé fogom a mellbimbóit, lágyan simogatva, néha meg-megszorítva, figyelem arcát, amin játszik a vágy és a kezdődő kéj, aztán fejem két lába közé temetem - már tudom, mennyire imádja, amikor ezt művelem vele. Nyelvemmel finoman felnyitom, megmerítem testében, aztán csókolom, egyszer-egyszer megszívom csiklóját, és bennem is a maximumra szítja a vágyat csupán azzal, ahogy jólesően turkál víztől csöpögő hajamban. Akarom őt, és most, ez alkalommal nem uralva, eszközként használva - úgy akarom őt, ahogy egy férfi akar egy nőt: egyenrangú partnerként.





©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Kedd Május 08, 2018 10:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley

Mi értelme lett volna annak, ha ma reggel duzzogva térnék be ide hozzá? Valóban, néhányszor zokon veszem ha megfenyeget, de ezúttal éreztem azt, hogy a fenyegetését nem lenne képes beváltani. Rengetegszer megígérte már eddig, hogy mit tesz velem abban az esetben ha nem viselkedem, de eddig még egyszer sem tette meg. Lássuk be, talán egy kicsit másképp állok ő hozzá, mint az eddigi nők hosszú sorai akikkel dolga volt. Voltak és vannak is hibáim, de eltekintve a néhai rossz viselkedésemtől, nos, én próbáltam vele mindvégig törődni nagyon leplezetten. Talán nem vette észre, sőt, nagyon mérges is volt érte, de amiért néhány virágot hoztam a házába, csak azt akartam elérni, hogy lássa azt, hogy valamilyen úton-módon törődöm vele. Persze, arról fogalmam sem volt, hogy ő nem szereti a virágokat de én viszont nagyon. Akit pedig nem kedvelek, annak biztos, hogy nem díszítem ki a lakását a legkedvesebb dolgaimmal. Nem igazán ismer és azt sem tudja, hogy én egyébként hogyan is viszonyulok másokhoz; hasonló módon, ahogy kezdetekben ő hozzám. Nem különösebben foglalkoztattak mások, sőt, rettenetesen haragudtam a világra. Igaz, hogy Elias érdekből hozott ide, de a maga módján nagyon is foglalkozik velem.  Főleg az utóbbi időkben és nagyon jól esik, mert valahol egyre nyugodtabb vagyok tőle és kezdem azt érezni, hogy biztonságban vagyok mellette. Vicces, de még saját magától is megvéd. Érzem rajt, hogy néha valóban megleckéztetne, de visszafogja magát.  Valamiért most sokkal jobban fájna lelkileg, ha bántana. Nagyon összetörne vele.
Gyönyörű mosollyal és csillogó íriszekkel figyelek rá, és meglepve hallgatom a szavait. Nagyon furcsállom azt, amit mond, de tisztában vagyok azzal, hogy igazat mond. Kedvel engem? Ha belegondolok, ennek nagyon örülök, de... valóban nem szabad nagyon megkedvelnie. Nem azért, mert szabályosan taszítanunk kell egymást, hanem mert én nem tudok itt lenni vele mindig, bármennyire is akarom, de nem lehet. Sajnos belül én is elkövetem minden egyes nap azt a hibát jobban, hogy egyre jobban kötődöm hozzá. Hihetetlen, de sohasem vártam úgy senkit sem haza, mint őt. Azt hiszem, hogy szeretem.
A kifinomult érzékeinek köszönhetően biztos hallja azt, hogy a  szívem az izgalomtól egyre sűrűbben ver és ráadásul hatalmasakat. Szerettem volna megszólalni, de ajkait az enyémekre tapasztja és lágyan, érzékien csókol. Ezúttal ez másabb az eddigi csókoknál. Nem vad, hanem sokkal érzékibb. Nem nevezném érzelgősnek, sokkal inkább csak érzelmesnek; sokkal jobban esik az eddigieknél és ezúttal én sem válok mohóbbá, hanem szeretetteljesen viszonozom lehunyt íriszekkel. Élvezem minden egyes másodpercét a pillanatnak és boldogan ízlelem tökéletes ajkainak az ízét, nyelvének a forróságát. Közben kicsatolom a fürdőruha melltartó részét és leszedem magamról, aztán a felszínre helyezem. Melleimet ellepi a víz, de amíg továbbra is csókolom őt szüntelenül és vágyakozva, karjaimat tarkója mögött fonom össze és felhúzom magamat hozzá és ezáltal teljesen hozzásimulok és csak belé kapaszkodom.
- Miért gondoltad azt, hogy duzzogni fogok? - Kérdezem tőle, miután nehezen, de megszakítom a pillanatot. Ugyanakkor még mindig levegő után kapkodok és még mindig belé kapaszkodom. Felkeresem tekintetét az enyéimmel, aztán jobb tenyeremet arcára helyezem és hüvelykujjammal cirógatom alsó ajkát. - Szerintem tökéletes este volt. - Elmosolyodom őszintén. - Az, hogy megfenyegettél... - magamhoz veszek egy nagyobb levegőt, aztán kifújom lassan. - Képes lennél megtenni? - Aztán megrázom a fejemet, miszerint nem. Nem vagyok ostoba. Ha bántani akart volna, akkor nem egyszer már megtehette volna. Sőt, a karjaiban vitt fel a szobámba azok után és még be is takart. Tökéletesen emlékszem mindenre.
- Ami pedig a kérdéseket illeti, - Elvonom tenyerem az arcától és újra tarkója mögött karolom át őt és nyakába temetem az arcom, miközben érzékien csókolom bőre felületét. - Mint mondtam, vannak dolgok amit én magam sem szeretek közzé tenni. Amit akarok, úgy is elmondom és ezzel te sem vagy másképp.  - Bármennyire is hihetetlennek tűnik, de annyira nem vagyok egy idegesítő némber mint amennyire azt hitte. A magam módján nagyon megértő vagyok és tiszteletben tartok dolgokat, pláne, ha róla van szó.
Kis szünet után viszont elvonom az arcomat a nyakától, aztán szemeibe nézek és elmosolyodom újra. - Én is kedvellek. - A mosolyom nagyobb lett, aztán alsó ajkára lehelek egy nagyon gyengéd, mégis érzelmekkel telt csókot. Túl gyávák vagyunk ahhoz, hogy a ' szeretlek ' szócskát használjuk, mert ez több egy egyszerű kedvelésnél.
Többet nem mondtam már, csak újra megcsókolom őt túlfűtött vággyal. A szörnyeknek is van egymás iránt olyan oldaluk, amit csak egymással osztanak meg és pontosan ez él most közöttünk is. Viszont mindennél jobban nyugtat.
- Érezni akarlak. - Suttogom a fülébe kéjesen, miközben egyre forróbbnak hat a víz a hőmérsékletünk miatt, legalábbis az enyémtől mindenképp; forr a vágytól a vérem és igazán nem értem, hogy Elias miért nem akar inni belőlem. Most lehetnék a legédesebb a számára. Még akkor sem ellenkeznék, ha túl sok vért venne tőlem ami által meg is halhatnék; szebb és békésebb halált nem kívánhatnék magamnak. Többé nem kéne szenvednem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Kedd Május 08, 2018 3:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Harley + Elias



Az egyik pillanatban még kényelmes nyugalommal heverészek a matracon, és figyelem ahogy Harley a pilláit lebegteti felém, mint a szirén, aki azért bukkant fel a vízből, hogy csapdába csalja a hajósokat, a következő pillanatban meg már a medence fenekét érintem, ahogy orvul és galádul felborít a matraccal egyetemben. Kell kb két másodperc ott lenn a víz alatt, mire magamhoz térek a hirtelen jött támadás után, aztán a felszínre rúgom magam, és az első légvétel után Harleyt keresem a tekintetemmel. Ott lubickol tőlem nem messze, arcán az a fura, kissé óvatos kifejezés, amit már láttam néhányszor, és ami annak tükrében fog változni, hogy mi lesz az én reakcióm: ordítás bosszúvággyal körítve, vagy épp egy jóízű nevetés, ami persze ettől függetlenül szintén nem zárja ki a revans lehetőségét.
Nem kell sokat hezitálnom, hogy az utóbbi verzió mellett döntsek, és azalatt a pár pillanat alatt, míg elkapom az a gondolat fut át a fejemen, hogy alig egy héttel ezelőtt simán olyan cirkuszt és balhét vertem volna le egy ilyen pimaszságért, hogy sírva rohant volna vissza New Orleansba. Most meg jóformán csak a dolgok humoros oldalát látom - ez a nő tényleg, valami más értelemben véve is boszorkány.
Sikkantva-visongva, nevetgélve próbál menekülni, de esélye sincs rá: hosszú lábaimmal én simán elérem a medence fenekét, és mire egy fél métert megtenne a maga nem túl tökéletes úszás tudásával, máris utolérem, és a saját testemmel teszek róla, hogy megfosszam a menekülés minden lehetőségétől. Nem tudom, hogy mi van velem, vagy megbolondultam, vagy tényleg vannak eddig fel nem derített mazochista hajlamaim, de tényleg élvezem a szemtelenkedését, és alighanem ő is élvezi, hogy kissé kiboríthat: látom, ahogy a szájába harap, és csillogó szemekkel bámul rám. Tudja, hogy nem fogom bántani, ahogy én is tudom, hogy nem lennék rá képes - csak épp a franc nem érti, hogy miért.
Felteszem neki a meglehetősen költőinek szánt kérdést, mire azonnal meg is kapom a választ. Olyan lágyan ejti ki a nevem, hogy úgy érzem, mintha a szó bársony lenne, és így simítana végig az arcomon, aztán, miközben hátát megtartja a medence fala, két lábát a csípőm köré emeli, és ezúttal ő ejt csapdába engem. Lehunyom a szemem, ahogy megérzem rajtam végigsimító tenyerét, és nyakamra tapadó ajkát, aztán elhúzom szája alól a fejem, és úgy nézek rá, mintha most látnám őt először úgy igazából.
- Tudod, tényleg hihetetlen vagy - mondom, és fogalmam sincs hallja-e, hogy némi csodálat és elismerés csendül fel a hangomban. - Ma reggel biztosra vettem, hogy aki ma itt meg fog jelenni a medencénél, az egy dühös fúria lesz, aki egyrészt lever egy hatalmas cirkuszt a tegnap esti fenyegetésem miatt, másrészt kérdések özönével fog elárasztani a családomat meg Karent illetően. Ehhez képest úgy jöttél be a vízbe, mint egy hableány, és sikerült máshogy is meglepned. Vagy a vízbe fordításom volt a bosszú a tegnap estéért? - érdeklődöm, közelebb nyomulva hozzá, hogy csípőnk minél szorosabban összesimuljon.
- Hihetetlen egy nő vagy, remélem tudod - rázom aztán a fejem egy elnéző mosollyal. - De azt hiszem jobban kedvellek, mint gondolnád, vagy mint ahogy én magam vártam volna - teszem hozzá, de nem várom meg a válaszát: szájára hajolok, és megcsókolom. Ezúttal nem vadul, vagy nyersen, uralkodásra készen, sokkal inkább lágyan, óvatosan, szenvedélytől és valami megfogalmazhatatlan érzelemtől vezérelve.




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Hétf. Május 07, 2018 1:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley

Lebontom magamról a törölközőt, aztán a korlát melletti akasztóra rakom, hogy ne érintkezzen vízzel. Jobb lábamat előre lendítem, és eleinte csak lábujjaimmal érintem a víz felszínét a hőmérséklete miatt, aztán bemászok, miközben tovább magyarázok Elias számára. A hajamat elfelejtettem felkötni, ezért a hullámos, vörös tincseim az ősz tincsemmel együtt lesz tetőtől talpig vizes, de nem zavar.
Szinte azonnal a medence széléhez húzom magamat a vízben mert nem tudok úszni. Legalábbis, nem olyan jól. Eddig nem szorultam arra, hogy úszni tanuljak, mert egyébként sem rajongtam a vízért sohasem. Gyerekként sem igazán vonzott a dolog, inkább balettet tanultam, mintsem az úszást. Persze, voltak a balettal terveim. Vonzott a művészet és színházakban akartam szerepelni, hogy aki lát, csak megcsodáljon. Viszont... a fémkarikán szerzett sérülésem  miatt implantátum került a lábamba ami végett nem csinálhattam tovább. Akkor jutott eszembe, hogy ha művészet, akkor művészet; a család ahová kerültem, volt pénzük és mindenben támogattak anyagilag még akkor is, ha nem szerettek. Illetve, az apám és a fivérem szeretett. A koven miatt viszont meg volt írva a sorsom, és hiába szültem az álmokat, nos, teljesen felesleges volt. Nem egyszer eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha ez a koven nem létezne és normális családban élnék. Ki tudja, talán már híres színházak ékköve lennék. Talán már lenne családom, szerető férjem és egy gyermek is, vagy több. Nem tapadna annyi vér a kezemhez sem és nem tartanék most itt, ahol. Még most is annyira fáj, hogy minden álmom pillanatok alatt tört össze velem együtt. Hát persze, a boldogság jó hely, csak... mindig tele van.
- Hm, nem hiszem, hogy eljössz velem. Ahhoz ki kéne mozdulni a városba. - Teszem hozzá, amikor megállok a medence szélénél és karjaimmal megkapaszkodom azokba. Lábaimat felváltva mozgatom a vízben előre és hátra, ezzel fent tartva magamat mivel eléggé mély a medence.
Továbbra sem foglalkozom Elias gúnyolódásaival, bár érzem a hangján, hogy nem akar megsérteni csak egyszerűen viccelődik. Nem veszem magamra, hisz határozottan elterveztem, hogy azt fogok csinálni, amit akarok. Adott gyógyszert, ami lehetővé tette a szedése óta, hogy nem épülök le olyan gyorsan. Itt éheznem sem kell, és egyébként is az utolsó heteimet rúgom. Miért mondanék nemet magamnak?  
- Nem történt nagy baj. Elég kreatívan megoldottad. - Nézek rá szépen, amolyan dicsérő hangnemben beszélve hozzá. Időközben ellököm magamat a szélétől a lábaimmal, és mindenféle úszástudás nélkül csusszanok a vízben mellé és lágyan megkapaszkodom a matracba tenyereimmel.  
- Elias Syden tart a kishúgától? - Meglepődötten kérdezem őt, nem várva rá bármiféle választ. Ezek szerint még is van egy nő, akitől tart - ez esetben ő a húga -. Egyelőre. Ami azt illeti, egy minimálisat hasonlít a múltunk. Amikor engem elvittek, később lett volna rá alkalmam, hogy találkozzak a bátyámmal. Tudni illik, Sed egy kicsit fura fiú volt. Ő és apám foglalkozott velem egyedül. De én beleszerettem a bátyámba. Később kiderült, hogy elvileg nem a vér szerinti ikertestvéremről van szó, de már semmit sem hiszek el így utólag. Én viszont azért nem mentem vissza hozzá Londonba utána, mert féltem attól, hogy nem fogom tudni őt elfelejteni és ott maradtam volna vele. A koven valószínű azonnal kivégzett volna. Na meg persze, ott volt az apám is. Imádtam őt és ő is nagyon szeretett engem még akkor is, ha nem a vér szerinti lánya voltam. Az anyám később nem egyszer meggyanúsította, hogy talán a férje szemet vetett a lányára, de ez baromság volt. Az a szuka... nyugtat a tudat, hogy szénné égettem. Sajnos az apámmal és a fivéremmel együtt két hónapja. Az utóbbi kettő nem érdemelte volna meg, de megtettem. Mégis történt ott valami, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni. Penelope, az anyám olyan boszorkány volt akinek nem volt saját ereje. Mivel égett a házuk, nos, belém lőtt nyolc golyót. Az apám vére, a fivérem vére, és a saját vérem is áztatta a bőrömet. Azt hittem, hogy abban a pillanatban meg is halok, bár az lett volna a következő. Mégis másnap abban a házban tértem magamhoz, ahol Elias is járt. Egy darab lövésnyom sem volt rajtam, pedig tisztán emlékeztem a fájdalomra és a pillanatra. Valaki akkor megmentett és vissza is vitt New Orleans-ba. Márpedig az nem a koven műve volt, hanem valaki másé. Mai napig sem tudom, hogy ki volt az az elvetemült marha, aki megmentett egy olyan gonosz némbert, mint amilyen én magam vagyok. Valószínű erre már nem is fogok választ kapni.
- A család mindig is egy rossz ómen. - Hosszas némaság után ennyit mondtam, aztán egy hatalmasat löktem a matracán. Nem igazán akartam a családról beszélni, sem pedig az övéről mert a végén még kikotyog valamit aztán én leszek megint a bűnbak. A művem után viszont fogtam magam és azzal a lendülettel kapkodtam magam alatt a vizet, amerre csak láttam. Egy pillanatra hátratekintek, és istenem... annyira szexi látvány volt, ahogy hátrasimította a vizes haját, amint felért. Persze, titkon ördögien vigyorogtam, hogy kicsit kiszúrhattam vele. Már épp készültem volna kimászni, és kitűztem a fejemben a "szobám" célvonalat, de hiába tettem volna bármit, nos, a medence falának nyom és karjaival lezárja az utat balról és jobbról, előre meg nem mehettem, mert egyenesen ott állt előttem.
Egy kicsit pofátlan módon viselkedtem, de azt akartam, hogy viccnek fogja fel. Csak törődtem vele. Viszont látni rajt, hogy nem akarja emiatt a fejem letépni, bár tettem ennél már rosszabbat is vele.
- Elias. - Ejtem ki édesen a nevét, hisz tudom, hogy mennyire szereti hallani a nevét. Egyelőre nem szólok semmit, csak lábaimat megemelem és körbefonom azokat a derekán, hogy ölünk összeérhessen. Fura, de tegnap nem történt közöttünk semmi és egy kicsit hiányom van. - Tudom, hogy mostanában rossz dolgokat csináltam és szeretnélek kárpótolni. - Pislogok rá szépen, miközben még mindig a derekán pihentetem kissé szorosan a lábaimat. A tenyereimmel végigsimítom a nyakát, a mellkasát, aztán közelebb hajolok és vörös ajkaimat a nyakára tapasztom kéjesen. - Akarlak...- suttogom feltüzelt hangon. Igaz, megfogadtam magamban, hogy nem fogok kezdeményezni, de még mindig nem bírok a kurvás véremmel.  
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szomb. Május 05, 2018 11:37 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Harley + Elias



Úgy úszkálok a medence vizén, a matracon fekve, mintha én lennék a Titanicot hullámsírba tevő jéghegy. Nagyon szeretem a vizek közelségét, szóval mindenképpen ellenállhatatlan késztetést éreztem az iránt, hogy építessek egy saját használatú uszodát is a házamba. Lehet, hogy valójában delfinként kellene élnem az óceán mélyén, mintsem vámpírként. Bár ha belegondolok, inkább cápa lennék. Azt hiszem, a ragadozó életmód mély kétszáz méter mélyen is sokkal jobban állna nekem, és stílusosabb lenne. A jelek szerint Harley viszont annyira nem úszóbajnok típus, vagy még nem ébredt fel eléggé ahhoz, hogy készen álljon némi testmozgásra - ezúttal kivételesen az úszást értem alatta. Megelégszik azzal, hogy térdig megmártózik, és közben kéjes arccal rágcsálja a csokoládét.
- Ha akarod, szívesen veled megyek. Vagy inkább nem akarod, hogy lássam, mi mindent habzsolsz be? - kérdezem. Tényleg örülök, amiért eszik, rossz volt látni, amikor halál sápadtan csak piszkálta az ételt. - Amíg te majd a hamburgeredet fogyasztod, hívok egy asztalost. Meg kell erősíteni az ágyad lábait. Ha így folytatod, hamarosan szükséged lesz rá - szemétkedem egy sort, jókedvű mosollyal kiegészítve, aztán elkomorodom, és vonok egyet a vállamon.
- Nem, nem igazán aludtam. Dühös voltam, jobb ha tudod - dünnyögöm. - Láttad, hogy Joe fülén is fejhallgató van. Tényleg nem jutott eszedbe, hogy mindhárman össze vagyunk kapcsolva? - kérdezem. - Bár ez lehet, hogy csak a számomra természetes dolog - morfondírozom. - Mindegy, fátylat rá. Nem történt tragédia. Olyan hajnal tájban már egész jól elszórakoztam én magam is a dolgon. És valahol a lelkem mélyén valójában örültem is annak, hogy ez a mondat nem a bálon hangzott el. Több száz embert megigézni már nem nagyon tudtam volna, és néhány nappal később már az üzleti berkekben közszájon forogna, hogy Elias Syden b*zi - fújok nagyot, mert a puszta gondolatra is érzem, hogy megint kezdi a fejemet elönteni a gőz. Félreértés ne essék, nincs nekem bajom azzal, ha valaki a saját csapatában játszik, csak rólam ne higgyék azt. - A te verziód viszont jóval érdekesebb lett volna - nevetem el aztán magam röviden. Tényleg vérfagyasztó lett volna - legalábbis Joe-nak - ha végig kell hallgatnia a főnöke összes szexuális perverzióját. Ezen a gondolaton meg tényleg semmit nem lehet, csak röhögni - ezer szerencséje Harley-nek, hogy a dolog komikuma elfújja a dühömet, így a mai reggelt nem úgy kezdem, mint az időzített bomba, amely bármikor robbanhat.
Nem válaszolok a kérdésére, mikor megérdeklődi, hogy beteg vagyok-e, csak némán összefűzöm ujjaimat a fejem alatt. Miért lennék? Azért, mert kedvesebben bánok vele? Nos, jobb ha azzal tisztában van, hogy nem azért viselkedem vele normálisabban, mert leordított és kiosztott. Az nem igazán érdekelne, és nem hatna meg a legkevésbé sem. Azért vagyok vele másabb, mert kedvelem a társaságát. Jól érzem magam, amikor mellettem van, és szeretném, ha ez fordítva is így lenne. Ettől függetlenül ne legyenek illúziói, ha nagyon kihúzza a gyufát, egy másodpercig sem leszek szívbajos keményen, akár fájdalmasan is megtorolni. Még mindig azért van itt, hogy keféljem, nem azért, hogy feleségül vegyem, és ebben a házban én hordom a nadrágot, és az én szabályaim szerint játszunk.
A társalgás arra az időre félbe szakad, míg elmegy átöltözni, és mikor visszatér, úgy takargatja magát a bikiniben, mintha még nem láttam volna a teste minden egyes porcikáját. És nem csak láttam, hogy őszinték legyünk... Mindenesetre végre-valahára bemerészkedik a medencébe, igaz, úgy kapaszkodik a szélébe, mintha mentőöv lenne.
- Nos, a város szépsége nálam nem igazán jelent döntő tényt. Ilyen erővel mehettem volna New Yorkba, Texasba, Miamiba, L.A-ba, bárhová - legyintek a levegőbe. - Egyedül Karen miatt vagyok, bár ahhoz még gyűjtenem kell némi merszet, hogy felkeressem. Amikor a szüleink végre elpatkoltak, életemben először voltam szabad, szóval simán ott hagytam őt, hogy elmenjek Franciaországba, és az legyek, ami ma vagyok. Azon kívül csak egyszer láttam, Londonban, a nagy tűzvész idején, bár ő akkor eszméletlen volt, így a kölcsönös viszontlátás azt hiszem erős túlzás - teszem hozzá. Tényleg nem tudom, Karen hogy fogadna, ha feltűnnék az életében néhány századnyi kihagyás után. Lehet, hogy örülne, lehet hogy szóba se állna velem, vagy ha mégis, akkor maximum annyi időre, amíg az első szeme elé kerülő tárgyat szétveri a fejemen. Sok időm viszont ezen gondolkodni nincs, mert ahogy Harley közelebb evickél, hirtelen egy jókora csobbanással a vízben találom magam - a kis vörös bestia lelökött a matracomról!
- Nos... - szólalok meg jeges nyugalommal és pókerarccal, ahogy a felszínre érve levegőt veszek, majd hátrasimítom az immár csurom vizes hajamat. - Hagy világítsak rá néhány tényre. Egy: úgy láttam, nem vagy úszóbajnok. Kettő: megettél egy rakás csokit, biztosra veszem, hogy jelenleg nem olyan könnyű mozognod. Három: vámpír vagyok, és hidd el szívem, a vízben sem vagyok lassabb, mint szárazföldön. Szóval van kb három másodperced, hogy menekülj - jelenik meg egy nagyon kaján, sokat ígérő vigyor az arcomon, és mikor sikkantva-nevetve kifelé kezd kapálózni, alig egy szemvillanás alatt utolérem. Elkapom a karját, nekiszorítom finoman hátát a medence szélének, majd két karommal és testemmel minden irányból lezárom előtte az egérútnak a lehetőségét is.
- Szóval rángatja az oroszlán bajszát, Miss Osborn? - kérdezem összehúzott szemöldökkel, de láthatja szemem csillogásából, hogy élvezem a helyzetet. - Hát most mondd meg, mit kezdjek ezek után veled?




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Május 04, 2018 2:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley

Kényelmesen elkezdem felgörgetni a nadrágom szárát egészen a térdemig, aztán pedig elmerítem azokat a vízben amint leültem a szélére. Kissé langyos a víz, bár egy harminchét fokos víznek sokkal jobban tudnék örülni de ez is megteszi. A dobozt az ölemben tartom, és minden szívfájdalom vagy bűntudat nélkül bontogatom ki egyesével a csokilapokat és tömöm magamba. Bár persze, ő nem fogad el egyet sem belőle, de még mellé megjegyzést is tesz, hogy talán összemennek majd a ruháim az édességtől.
- Sőt, délután ha elengedsz, akkor valamelyik kajáldában bedörgölök egy hatalmas hamburgert kólával. - Megrántom a vállamat makacsul, nem foglalkozva azzal, amit mondott. Pont nekem kéne tartanom már attól, hogy elhízok? Őszintén szólva, teszek már rá. Tény, hogy eddig nagyon odafigyeltem arra, hogy mit adok a testemnek mert szerettem az egészséges étrenddel is elkerülni az esetleges betegségek kialakulását. Most viszont teljesen mindegy már nekem. Jelenleg az utolsó heteimet töltöm el, nem fogom magamat feleslegesen kínozni és nem fogom magamtól megvonni azt, ami jól esik, legyen az akármilyen káros. Egyébként is örülök, hogy végre  alkalmam adódik gondmentesen enni, nem kell spórolnom, nem kell tartanom attól, hogy kihányom a végén vagy egyáltalán le sem megy. Szóval, ennek a fejében nyugodtan ettem tovább az édességet, ringatva a lábaimat a vízben.
- Nem aludtál az éjjel? - Kérdezem őt kíváncsian, felkapott tekintettel. Mondott még közben valamit, hogy mérges volt akkor este, de már nem haragszik. Ez egy lényeges információ a mai napra tekintve, de mégis érdekelt, hogy miért nem aludt? Gondolom én, ha éjjel olyasmiken agyalt, hogy visszapillantó tükör kéne a helikopterre. - Nem, nem kell rá tükör. - Megrázom a fejemet védekezően. Már csak azért sem, mert nem direkt akartam őt kellemetlen helyzetbe hozni, meg egyébként sem az volt a célom. - Mostanában pedig nem fogok felülni egy helikopterre sem, szóval nekem ez bőven elég volt. Nagyon szép volt, de nem gondoltam volna, hogy olyan vége lesz. - Lehajtva a fejemet újra bekapok egy csokilapot, és csak arra eszmélek, hogy már a dobozból hiányzik a lapoknak a fele.  Ebben a dobozban legalább harminc darab csoki volt, mielőtt még nem bontottam ki. De nem baj, mert eszméletlenül finom.
Újra rápillantok, de csak akkor szólalok meg, amikor megettem a számban lévő édességet.
- Ne hibáztass. Egy szóval sem mondtad, hogy az alkalmazottad is részese a beszélgetésnek. Ha pedig visszagondolsz, akkor tudod, hogy épp dicséretet tettem a képességeidre és a küllemedre, hogy még egy faszi is képes volt ebbe az arcba belehabarodni. Furcsa lehetett számodra, de ahogy mondtad, az ő  érzéseinek köszönhetsz nagyon sok mindent, nem igaz? - Megrántom a vállamat, aztán újra felbontok egyet és két harapásból le is tudom. - Bár elsülhetett volna rosszabbul is. Még szerencse, hogy nem akkor taglaltam, hogy miután leértünk és hazamegyünk, hogyan dugj meg. - Próbáltam komoly arccal beszélni, de amint a mondatom végére érek, egyszerűen elvigyorgok a gondolat komikumán. Belegondolva is sokkal kínosabb lehetett volna. Sőt, tőlem az ilyesmi nem lett volna újdonság és hatalmas szerencséje, hogy akkor nem volt épp mocskos fantáziám.
Annak ellenére, hogy megfenyegetett és nagyon dühös volt, most egészen idilli állapotban van, sőt, ő is csak mosolyog az egészen már csak. Mégis meglepődöm, amikor azt mondja, hogy a legközelebbi programjában tengerpart szerepel. Hatalmasat nyelek - mert még mindig ettem, és már csak néhány darab maradt a dobozban-, aztán végül lerakom a dobozt. Nem tudtam eldönteni, hogy a sok édességtől lettem rosszul hirtelen, vagy attól, amit mondott.
- Te beteg vagy? - Nagy levegőt veszek magamhoz. Egy kicsit aggódtam miatta, hogy kísérti a sorsot és pont engem akar tengerpartra vinni. Mi a fene történt vele? Nem, egyáltalán nem bánom a dolgot, de pár nap alatt ilyen döntésekig és tervekig eljutni... nem tudom, hogy mivel érdemeltem ezt ki nála. - Szerintem neked tetszik, hogy néha sikerül téged megszívatnom. - Megrázom a fejemet, aztán csak újra elmosolyodom. - Tetszik az ötlet, bár ezt is ugyanannyira tartom merész ötletnek, mint azt, hogy elkísérjelek a bálra. Bár lesz időd addig megnevelni. - Hüvelykujjamat látványosan bekapom, hogy lenyaljam róla a maradékot aztán vigyorogva végül felállok onnét vizes lábakkal és nadrággal.
- Én az alkalmazottaidat nem akarom zaklatni. De ez még nem jelenti azt, hogy közösen ne hozhatnánk frászt néhány emberre. - Adok egy előnyösebb ötletet, még mielőtt valóban kárt okoznék a cégének és azáltal neki is.
- Jól aludtam. - Válaszolom, aztán egy pillanatra megpróbálok visszaemlékezni és valóban dereng valami, hogy ő vett ki az autóból és a karjaiban vitt fel. Igen, már tisztán emlékszem, mert Elias annyira magasnak tűnt nekem akkor, hogy attól tartottam, hogy talán ledob. Igen, igen, már tökéletesen emlékszem. Így visszagondolva igazán meglep, hogy felvitt minden szó nélkül pedig megtehette volna, hogy addig noszogat amíg én magam fel nem megyek. Bár talán csak a kanapéig jutottam volna és magamat ismervén, minden szívfájdalom nélkül elaludtam volna ott.
- Milyen lovagias, hogy a mérged ellenére is felvittél a szobába. - Nézek rá kedvesen, távol állva nagyon is a gúnytól mert én inkább csak nagyon örülök ennek. Amikor legelőször megismertem, nos, nagyon tartottam tőle aznap, amikor idehozott. Akkor valóban úgy tűnt, hogy tahó módon fog velem bánni, bár ezt el is kezdte volna, hogy ha én akkor nem veszekszem vele magasabb hangvétellel a kelleténél. Nem volt szép dolog kiabálnom és durva szavakat vágnom hozzá a saját házában, de én akkor, és most is, és mindig többre fogom magamat tartani holmi játékszernél vagy olyan kurvánál, aki azt is elviseli, ha jó alaposan megtapossák. Még ha csak ennek jelét is látom, azonnal itt fogom hagyni. Eddig viszont úgy néz ki, hogy az a pár nappal ezelőtti dührohamom miután megrángatott, nos, hatásos volt. Ha megkérdezném tőle, hogy így jobb-e, vagy úgy, hogy minden egyes pillanatban konkrétan kínoz vagy bánt, biztos vagyok benne, hogy nem az utóbbit mondaná. Lehet szebben is lenni a másik mellett. Sőt, ő is többet mosolyog és nagyon jól áll neki.
Leguggolok kényelmesen, amint megérinti a kezem, bár ettől akaratlanul is szelíden elmosolyodom kislányos zavarral. Kérdésére bólintok, bár körbenézek és kifújom magamból a levegőt. - Amikor kaptam ruhákat, maradt egy doboz amit nem bontottam ki. Azt hiszem, hogy azt mondta, hogy abban fürdőruha van a saját méretemben és tulajdonképpen azért sem bontottam ki azt, mert nem láttam annak esélyét, hogy használnám. De mindjárt jövök. -  Felvettem a csokisdobozt, amiben nagyon kevés volt már, de amíg felmentem a szobába, nos, útközben megettem azokat is. Ennyi kalóriától viszont éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok éhes.
Amint visszaértem, körbetekertem magamat egy rövid törölközővel, bár rajtam volt a fürdőruha ami két külön álló darabból állt; egy melltartó rész és egy bugyi, és ráadásul a legkedvesebb színembe, mégpedig pirosba.
- Én nem gondoltam volna, hogy a húgod miatt vagy itt. Sejtem, hogy ez neked kényes téma. Nos, nekem is vannak ehhez hasonló dolgaim amit nem szívesen mesélek, de mielőtt félreértenél... - Megállok a mondatom közepén, amint leszedem magamról a törölközőt és már csak a fürdőruci van rajtam. Karjaimat hasam előtt összefonom, mert attól, hogy látott már meztelenül, nos, attól még kicsit szokatlan ez és szégyellős is vagyok.
- Hol is tartottam? - kérdezem bizonytalanul, amint beérek és a szélén közlekedve jutok el nagyjából középig, hogy vele egy vonalban legyek. - Szóval, - Megállok, és felé fordulok, bár karjaimmal még mindig a szélébe kapaszkodom mert épp annyira erősségem az úszás, mint mondjuk egy elefántnak a repülés. - Azt hittem, hogy más oka volt annak, hogy itt élsz. Arra gondoltam például, hogy mondjuk szép a város vagy valami ilyesmi. Nem akartam személyeskedni. - Nem játszom az álszentet, de valóban nem akartam belemászni a magándolgaiba mert tudom, hogy nem tartozik rám. - Ez még nem jelenti azt, hogy nem érdekelsz. Nézd, én néhány hét múlva sehol sem leszek és ebből kifolyólag egy teljesen megbízható kis napló lehetek a számodra ami úgy is megsemmisül. Azt mondják, hogy jó, ha van valaki akinek elmondhatsz bármit. - Kicsit közelebb lököm magamat hozzá, aztán kicsit lejjebb ereszkedem a vízben, hogy csak a szemeim látszódjanak ki. A levegőt magamban tartottam stabilan, aztán két tenyeremet a matraca széléhez nyomom és bájosan rebegtettem hosszú, fekete szempilláimat mélybarna bogárszemekkel. Épp úgy nézhettem ki, mint egy szirén, aki készülne elcsábítani őt, de titkon más céljai vannak. Nos, nekem is.
Vártam néhány pillanatot, aztán ha beszélt, ha nem, azzal a lendülettel megemeltem a matracot alatta, hogy leguruljon róla egyenesen bele a vízbe. Amint hallom a csobbanást, azonnal iszkolok vissza a széléhez, már, ha addig eljutok oda. Kicsit viccelődni akartam vele, hogy ne azon a matracon feküdjön végig, hanem jöjjön oda hozzám is. Ezek után biztos, hogy odajön hozzám.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Május 03, 2018 6:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Harley + Elias



Épp végzek a doboz sörrel - ritkán nyúlok ilyesmihez, de most jobban esik, mint a mámorító bor - amikor Harley besétál, azt nem mondanám, hogy túl éberen, de már felöltözve. Köszönés nélkül nyit, mire kissé felvonom a szemöldökömet. Remélem nem ő orrol rám a múlt éjszakáért - hallomásból tudom, hogy maximum az őszinte szájú gyerekek tudják a nemzőiket olyan zavarba hozni, ahogy neki sikerült engem.
Megrázom a fejem, mikor felém nyújtja a csokit, és figyelem, ahogy leül, térdig felgyűrve tökéletes lábszárán a nadrágot, és beleereszti őket a medence vizébe.
- Aki csokival kezdi a reggelt, az ne csodálkozzon, ha a ruhái egy idő után a kelleténél kisebbek lesznek rá - mondom, bár azt jól esik látni, hogy a jelek szerint használ a gyógyszer. Ezelőtt alig lehetett némi ételt belediktálni, most pedig eszik, méghozzá magától, felszólítás és unszolás nélkül. Haladás.
- Hát... - ráncolom a szemöldökömet, aztán kényelmesen keresztbe vetem lábaimat egymáson, úgy úszkálok itt a matracon, mintha valami sziget lennék a medence közepén. - Nem haragszom. Persze tegnap kissé felment bennem a pumpa, de így utólag belegondolva - vigyorgom el magam - két embernek okoztál sokkot egyidejűleg. Szerintem gratulálhatok, tényleg szép teljesítmény. Éjjel eszembe jutott, hogy talán szereltetek visszapillantót a helikopterre. Ha legközelebb is lennénk ilyen őszinteség-rohamaid, legalább láthatom Joe ábrázatát. Fogadok, hogy azt a képet, amit vágott, nem lehetne egy átlag ember szókincsével leírni - emlékszem vissza arra a mozdulatra, ahogy a pilóta keze megállt az egyik műszer felett, mint aki megfagyott. A maga módján tényleg vicces volt a dolog, bár elsülhetett volna rosszabbul is. Példának okáért ha mondjuk verbénát szed, sutba vághattam volna az igézésemet.
- Azért ha lehet, legközelebb gondold át mit mondasz, legalább akkor, ha társaságban vagyunk. Tényleg fogalmad sem volt róla, hogy Joe is hall minket? - kérdezem. Pedig közöltem Harley-vel, hogy a fejhallgatón kívül nem fogjuk hallani egymást - igaz, ő ezt értelmezhette úgy is, hogy ez csak a kettőnk közti kommunikációra vonatkozik. - Mellesleg szívesen - biccentek. - Legközelebb máshová megyünk. Nem is tudom, mondjuk üldözőbe vesszük a napfelkeltét a tenger felett - vetem fel az ötletet, és fel sem tűnik, mennyire természetesnek tűnik most számomra az a szó, hogy "legközelebb". Amikor viszont tudatosul bennem, a legkevésbé sem bánom. Miért is ne lehetne? - Sőt, ajánlok egy jobb programot. A következő repülés alkalmával fogjunk össze, és borítsuk ki Joe-t együttes erővel - jelenik meg ördögi vigyor a képemen. Ahelyett, hogy morgolódnék egy ilyen helyzeten, nézhetem a komikus oldalát is, és élvezhetem a dolgot. Csak hozzáállás kérdése.
- Remélem jól aludtál - mondom egy percnyi szünet után. - Bár gyanítom. A saját lábadon már nem jutottál volna el a szobádig. Mire letettelek, addigra már szinte folyt a nyálad az édes álomtól, de persze még akkor is hebegtél valamit. Szívem, a te szád aztán tényleg sok mindenre képes - csóválom a fejem, pimaszul piszkálódva keveset, aztán laza és lezser mozdulatokkal odahajtom a matracot a medence széléhez, és lerakom a sört.
- Nos, hozzám csatlakozol inkább, vagy a macskádhoz? - kérdezem. - Bejött utánam, de amikor szembesült a vízzel, hatalmas utálattal a képén távozott is a konyha irányába - fogom meg Harley kezét. - Ha gondolod, ott az öltözőben találsz néhány fürdőruhát - intek fejemmel a megfelelő irányba. - Egyszer-kétszer tartok itt medencés bulit is - adom meg a magyarázatot, még mielőtt azt hinné a kínálat láttán, hogy valami háremet tartok fenn magamnak. - Na persze, ha van kedved, nekem anélkül is megfelelsz. És gyanítom, hogy a tegnap estét illetően lennének kérdéseid. Ma olyan kedvemben találsz, amikor még válaszolni is fogok rájuk. Használd ki, lehet hogy vissza nem térő alkalom - lököm magam el a medence széléről, vissza középtájékra. Nem tudom, mi ütött belém, de azon kapom magam, hogy neki még akár Karen-ről is beszélnék, amibe pedig eddig még szinte senkit nem avattam be. Fogalmam sincs, mi van ebben a nőben, hogy néhány nap alatt elő tudott belőlem csalogatni egy olyan Elias Sydent, akinek a létezésével nem is voltam tisztában.




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szer. Május 02, 2018 4:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley

Felülök, és elkezdem magamról lekapkodnia a ruháimat amikben elaludtam véletlenül. Elálmosodtam az idegességtől tegnap este és sok sem kellett ahhoz, hogy el tudjak aludni. Durva, de nem emlékszem arra, hogy az autóban hozzászóltam volna még -e hazafele, de erősen kétlem, mivel ha jól emlékszem, megint becsődlött az esténk. Talán ez annyira nem lehet véletlen, hisz a magunk módján előbb vagyunk ellenségek, mintsem szerelmes párosok, akiknek valóban szebben végződik az estéjük vagy épp bármely más programjuk. Miért is kötnének bele a másikba? A mi helyzetünk nem ilyen. Nagyon nem is tudnám magunkat hogyan leírni, hogy mik is vagyunk egymásnak. Nem, én nem a ribanca vagyok, sem pedig az ehhez hasonló nőcske, mert nekem hiába fizet, nos, előbb égetem el egy szálig azt a pénzt, mintsem attól jól érezzem magam. Nem lenne kötelező vele lennem már, mégis itt vagyok bár jómagam sem tudom, hogy miért. Barátok volnánk? Halvány gőzöm sincs.
Kimentem a szobából, aztán a folyosó végéig elrobogtam a fürdőig, hogy lezuhanyozhassak. A hajamat felkötöttem egy pár csattal, bár már megint annyira megnőtt a hajam, hogy konkrétan nem tudom hová felkötni, szóval néhány tincsem kicsusszan közben. Jól esik a fürdés, bár a jelenlegi érzéseim teljesen semlegesek; még próbálok feléledni, de újra kénytelen vagyok visszaemlékezni az estére, hogy mi is történt. Ő hozott volna fel talán a szobába is? Lehetséges. Viszont arra színtisztán emlékszem, hogy rámmordult utoljára. Nem tudom, hogy miért reagálja túl, amikor egy igézéssel megoldotta az egész problémát. Szerencsére nem nyúlt ahhoz, hogy bántson. Még bele sem merek gondolni, hogy akkor mi történt volna.
Amint végeztem a zuhanyzással, ráeszmélek, hogy elfelejtettem magammal törölközőt vinni. Résnyire kinyitottam a fürdő ajtaját, és amint láttam-hallottam, hogy Elias vagy bárki más nincs a közelben, tökéletesen csurom vizesen végighaladok egészen a nekem kihelyezett szobáig. Bár mire odaértem, már megszáradtam, szóval elkezdtem felöltözni. Magamra vettem egy kék farmernadrágot és egy másik váll nélküli felsőt. A nyakamra kötöttem egy szalagnyakláncot, aztán miután megfésülködtem, nos, kijövök a szobából és útközben még magamra kapom a piros körömcipőimet.  
Egyelőre színét sem láttam a tulajdonosnak, viszont a ház egyik része felől valami furcsát hallok, gondolom arra van. Talán még neheztel rám, de úgy sem fog sokáig haragudni meg morcoskodni rám. Amikor kint voltam egymagam a városban, vettem egy nagyon finom csokit. Tehát elindultam a konyhába, és elkezdtem keresni a hűtőben az édességet és amint kivettem a dobozt, elkezdem kibontogatni amíg oda nem érek Eliashoz. Kinyitom a dobozt, aztán látom, hogy nagyon vékony csokilapok vannak egészen elegánsan becsomagolva egyesével a dobozban. Mivel a hang a medencéhez csalogatott, léptem arra vezettek. Még mielőtt beléptem volna, lerúgom magamról a cipőimet és szerényen ugyan, de belopakodok a csokikkal együtt. Szeretek egészségesen élni és ezzel együtt egészségesen enni és nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszem, de ha csokiról van szó, nos, nem lehet nekem parancsolni. Meg amúgy is, a csoki szeretethormon, nem?
- Amikor voltam a városban, vettem egy ilyesmit. Ezt még nem kóstoltam, mert sajnáltam rá ennyi pénzt. - Nem éreztem most alkalmát annak, hogy 'jó reggelt, drágám', vagy ehhez hasonlóval kezdjek, mert valószínű újra dührohamot kapna és eléggé szar lenne haragban eltölteni ezt a napot.
A nadrágom szárát feltűröm a térdemig, aztán leülök a medence szélére. Egy kicsit éri így a lábaimat a víz, de nem nagyon. Mondjuk eléggé zavarban voltam, mert nem tudom, hogy milyen hangulatban van. Ránézésre nem tűnik vészesnek. Olyan lazán fetreng a matracon sörrel a kezében, hogy irigylésre méltó ez az ellazulása.
- Kérsz? Nem tudom, hogy milyen, még nem ettem ilyent. - Csokit azt ettem, de nem ilyen drágát. Azért vettem ilyent, mert gondoltam, hogy ezt hajlandó lesz talán ő is megenni - és nesze, rá is gondoltam és nem csak magamra.
- Ne haragudj a tegnap este miatt. Viszont köszönöm a lehetőséget, hogy láthattam a várost olyan szemszögből. Valóban szép volt. - Nem akartam a bajról beszélni, szóval beszéltem a szépről is.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szer. Május 02, 2018 3:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Harley + Elias



Zseniális. Végre leesett Harley-nél az egycentes, de akkora zajjal, hogy szerintem az egész város hallotta a koppanást. Látom az arcára ülni a döbbenetet, míg én legszívesebben megkocogtatnám néhányszor az ablakot a homlokommal, bár ez csak nekem fájna, és amúgy sincs semmi kedvem újabb műsort szolgáltatni Joe-nak. Fel nem foghatom, mi ütött ma este Harleybe: a levegőbe emelkedés meg a légzés nem kéne hogy lekösse az egész agyi kapacitását. Azt eddig is tudtam, hogy a nők imádnak beszélni, meg azt is, hogy sokszor gondolkodás nélkül teszik ezt, de az isten szerelmére, alkalmazottaim vannak, és szeretném fenntartani előttük a tekintélyemet, ami ilyen ismeretek birtokában eléggé meginogni látszik. Az meg már csak az a bizonyos pont az i betűn, hogy még Harley néz rám morcosan, mikor megfenyegetem. Tényleg annyira nem ismert még meg, hogy nem lennék szívbajos akár itt a gépen a térdemre fektetni, és addig verni a fenekét, amíg egy életre le nem szoktatom a felesleges fecsegésről?
Szerencsére a továbbiakban csendben marad, alighanem emészti a saját hülyeségét, meg az információt, amit a húgomról megosztottam vele. Addig ki is tart a némaság, amíg le nem ereszkedünk, és nem landolunk ott, ahonnan indultunk: míg ő kiszenvedi magát a biztonsági övek szorításából, addig én megállítom Joe-t a hangár ajtajában, és noha vele szemben nem szívesen nyúlok efféle módszerekhez, mégis kénytelen vagyok egy kis igézéssel elfeledtetni vele Harley feleslegesen elejtett megjegyzéseit. Aztán barátságosan megveregetem a vállát, adok neki egy plusz szabadnapot, majd betessékelem a kocsiba Harley-t, és egyenesen hazafelé hajtok vele - még mindig bosszankodom a viselkedésén. Komolyan túl nagy kérés lenne az égiektől, hogy egy kiruccanásunk vagy közös programunk problémamentes legyen?

Már este volt, mikor a reptérre indultunk, elég sok időbe telt megnézni a várost, sőt még Portland felé is átruccantunk, így hát nem csoda, hogy jócskán túllépjük az éjfélt, mire az autót leállítom a ház előtt. Harley-n már menet közben látszódott az álmosság, a feje le-lebukott a mellkasára, így hát nemes egyszerűséggel kiszedem a kocsiból, felnyalábolom, és a karomban viszem fel az emeleti szobába, közben hangosan röhögni tudnék magamon - alighanem úgy festhetek, mint a hős páncélos lovag, aki élete szerelmét az ölében cipeli a nászi ágyig. Ettől függetlenül nem engedek az akaratának, betakarom, és a saját szobámban térek nyugovóra - ma kell az egyedüllét. Na meg némi csend, ezúttal a folyamatos dumálástól és tipikus női fecsegéstől mentesen. Igazából azt sem akartam, hogy Karen-ről kezdjen faggatni, mert még nem álltam készen arra, hogy ezt a témát szóba hozzam: viszont ismerve Harley-t, biztos hogy ki akart volna belőlem néhány információt csikarni, én meg jobbnak láttam, ha mára már nem húzza fel jobban az idegrendszeremet. Tessék-lássék rámordulok még, hogy aludjon, aztán úgy menekülök be a szobámba, mint az ördög, akit a püspök kerget egy üveg szenteltvízzel.
Hiába dobálom le a ruháimat, és hiába forgolódom hasra-hátra-oldalra, egyszerűen nem találom a helyem, és nem is nagyon mondhatnám magam fáradtnak. Ennek ellenére elég tisztességesen elszenvedek addig, míg a hajnali nap teteje meg nem jeleik az ég alján, akkor aztán feladom az alvással folytatott meddő küzdelmet, és leevickélek a konyhába. Egy gyors macskaetetés, egy még gyorsabb kávé és étkezés nekem, majd úgy döntök, szükségem van némi lazításra: leszórom magamról a ruhákat, csak egy fürdőnadrágot passzírozva magamra, aztán bevonulok a medencéhez. Addig úszkálok fel-alá, kemény és gyors tempóban, mintha csak versenyen lennék, míg csak teljesen ki nem merülve és lihegve bele nem kapaszkodom a lépcső korlátjába: viszont a maradék mérgemet is sikerült kiáztatnom magamból. Kimászom a medencéből, aztán a sarokban álló mini hűtőből kiveszek egy doboz sört, és azzal egyetemben ugrom újra fejest, majd egy matracra felkapaszkodva átadom magam a totális és nyugodt semmittevésnek.





©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 23, 2018 12:26 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley

Nem nehéz rólam azt feltételezni, hogy képes lennék még mellette is mással hemperegni. Ahogy mondta: amikor megjelent, rá három perc után már épp szoptam őt. Feltételezheti, hogy egy könnyűvérű ribanc vagyok, de akkor hatalmasat téved. Szerencsére már nem ribancoz le, bár abban az esetben most már biztosan felpofoznám. Ebben a pár napban kellően kialakult közöttünk olyan viszony, amikor jobban megismertük egymást és elvileg nagyobb tisztelettel fordulunk a másik iránt. Lássuk be, a második napunkon, vagyis amikor visszajött New Orleansba, nem becézgetett túl szépen egészen addig, amíg le nem hordtam miatta és el is magyaráztam neki, hogy attól, hogy őt viszonylag hamar lekaptam még nem vagyok ribanc. Voltak partnereim, és egyikkel sem terveztem hosszútávú kapcsolatot. Esélyt sem adtam rá, ugyanis majdhogynem mindegyik holtan végezte az ágyamban, belefulladva a saját vérükbe. A szex régen is az életem részét képezte, de nagyon megválogattam a partnereimet épp úgy, ahogy Eliast is. Kiválasztottam őt azzal, hogy nekitámadtam és a gyűrűjét konkrétan tönkretettem úgy, mintha egy kenyérpirítóst vágnék a földhöz. Na igen, kábé használhatatlanná vált az ékszer.  Élveztem, mert tetszett a düh ami benne volt akkor, de az inkább csak a szexuális vágyat növelte bennem, semmi mást. Aztán jött a pofára esés, és eltűnt. nyilván a gyűrűje miatt, mert különben úgy égett volna porrá, mint a fene. Már akkor vágytam rá, még szép, hogy amint megjelent újra előttem, konkrétan rávetettem magamat de ennek ő sem volt ellene. Az már csak a karma, hogy végül én lettem a rabszolgája, nem pedig ő nekem. Valamilyen szinten rosszul, és valamilyen szinten jól jártam. Mindennek ellenére még az óta is csak ő iránta sóvárgok, nem pedig más iránt. Az utóbbi időben majdnem fél év is eltelt, hogy senkivel sem voltam. Tudtam, hogy haldoklom és én magam sem tudom, hogy mi vett rá arra, hogy Elias-ra szemet vessek. És még mindig itt vagyok vele. És talán egyre boldogabb vagyok.
- Te is tudod, hogy vannak pillanatok, amikor nem szabad komolyan venni. Talán észrevetted, hogy... - mennyire kötődöm hozzád. De nem mondom ki ezt, tehát félbehagyom ezt a mondatomat. Jobb is így. (..) Hamar viszont az asztalhoz ülök, és ha csúnyán akarnék beszélni, akkor zabálásnak lehetne nevezni azt amit levágtam, de mivel leginkább szebb szavakat szeretek használni, szóval, tömtem a fejemet. Nem röfi módjára, de eléggé látszik rajtam, hogy mennyire éhes voltam. Ha most nem lennék a kaja varázsa alatt, akkor meglepődnék, hogy milyen könnyen eszek. Amióta adott abból a gyógyszerből, nem fáj semmim és még étvágyam is van. Pedig hitetlenkedtem egy darabig, hogy semmit sem ér az, amit ad, de ezek szerint mégis.
Észreveszem viszont, hogy Elias újra helyet foglal és ő is enni kezd, habár ő sokkal kifinomultabban eszik, mint én. Tény, hogy próbáltak valami illemet nevelni belém de ez sohasem sikerült. Ő szalvétába törli a száját, míg én épp abba amibe éri. De még időben észreveszem a mellettem lévő szalvéta részemet, szóval az abrosz helyett azt alkalmazom. Viccet félretéve.
- Ó... - Lebiggyesztem aztán ajkaimat, mint egy gyerek, amikor röviden tömören kifejti, hogy nem szeretné előre elárulni az esti programot. Az a típusú ember vagyok, aki utálja a meglepetéseket. De nem baj, mert nekem az az első, hogy velem legyen és a többi nem számít.
- Hm, jobbulást. - teszem hozzá  a mondata végén, amikor megemlíti, hogy a bejárónője testvére kórházba került. - Szívesen főzök, meg egyebek. - Folytatom végül. A takarítás is így rám marad, hisz a ház bejárónő nélkül nem takarítja majd magát. De semmi bajom sincs az ötlettel, nagyon szívesen megcsinálom. - Bár jobban járunk, ha leírod majd egy cetlire, hogy mit eszel meg. Nem szeretnék olyasmit főzni, amit nem szeretsz. -  Kérem meg egy apró dologra, talán nem esik majd nehezére eleget tenni ennek a kérésemnek.
- Ha jól emlékszem, akkor nem mondtam rá viszont nemet. Csak megjegyeztem, hogy merész húzás, amit még most is annak tartok. Ettől függetlenül ha addig még jól leszek, szívesen elkísérlek. - Felelem röviden, mert tovább folytatja, hogy utalt a kártyámra egy nagyobb összeget és menjek el belőle vásárolni valamit. - Legalább spórolsz magadnak egy külön számlán. Mi a francért költesz ennyit olyasvalakire, aki alig két hónap után sehol sem lesz? Ha akarnék se tudnék annyi pénzt elkölteni. Tekintve, hogy nem az enyém. - Érti, hogy értem. Hiába mondja, hogy ez a fizetségem, én ezért az ujjamat sem mozdítottam. - A helyedben inkább  éhező gyerekekre fordítanám ezt az összeget, azzal többre mész. - Fújom ki magamból a levegőt. Nem akartam ezzel felbosszantani, de rengeteg pénzről beszélhetünk, bár pontosan nem tudom, hogy mennyi az az összeg amit most átutalt. Ha megadódna nekem a hosszabb élet sem tudnék vele mit kezdeni. Viszont elfogadom, miért ne? Úgy is megmarad. Akkor majd visszautalja magának vagy kezd vele valami mást, amit akar. - Majd veszek belőle egy ruhát a bálra. - Megrántom a vállamat. Szépnek kell  lennem mellette, s bár hoztam magammal saját pénzt, nos, abból nem jönne ki egy normálisabb ruha, ami olyan közegbe való.   Amit magammal hoztam, csak arra elég, hogy visszamenjek majd később New Orleans-ba, hogy ott majd eltemessenek. Az ötletére elmosolyodom, aztán felállok a helyemről és a háta mögé lopódzom, majd végigsimítok tenyereimmel a nyakán, vállain, aztán mellkasán.
- Nagyon jó ötletnek tűnik, bár én inkább ezt a programot estére tenném, miután visszajöttünk. Viszont azt hozzá kell tennem, hogy még nincs fürdőruhám. Remélem nem nagy baj. - Lehajolok hozzá, aztán sejtelmesen a nyakába csókolok. Tudja jól, hogy miféle mocskosságok járnak a fejemben és azt hiszem, osztozkodunk a gondolatokban.  
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 21, 2018 5:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Harley + Elias



Az évszázadokon át a magamfajta élete könnyen merő unalomba és életundorba fordulhat, ha nem tudja magát lekötni valamivel - az emberek életében ezt simán hobbinak nevezhetnénk. A gyilkolás és a dugás is csak ideig-óráig tartó lekötöttséget jelent, aztán átfordul egysíkúba és érdektelenbe, így hát olyasmit találtam magamnak időtöltés gyanánt, amit alighanem nem sokan feltételeznének rólam. Konkrétan az olvasásba menekültem. A régi ház, ahol Londonban éltem, dugig volt könyvekkel, és estéken át olvasgattam a csendes, és békés magányban, ami körülvett. Szemeim és elmém előtt végigmeneteltek az elmúlt század klasszikusai: Austin, London, Dickens, Balzac, Dumas, Verne, Zola és társai. Azt a mondatot viszont, ami a jelenlegi helyzetünket jellemzi egy gyermekkönyvben találtam meg. "A beszéd csak a félreértések forrása". Tökéletes megállapítás, ami lefesti a mostani perceket. Én félreértelmeztem Harley szavait, ő az enyémeket, és ismerve mindkettőnk habitusát, máris állt a bál. Ezzel viszont teret kaptam gyakorolni egy olyan jellemvonásomat, amit az elmúlt századokban talán kétszer hívtam elő a lelkem mélyéből: a magyarázkodás, és a félig-meddig bocsánatkérés gesztusát. Nem tudom, lesz-e bármiféle foganatja, vagy ennek ellenére Harley összepakol, és faképnél hagy - nem lettem volna meglepve ezen a lehetőségen sem. Nem ismer még engem igazán, az elmúlt néhány nap nem adott neki túl sok lehetőséget arra, hogy megtapasztalja a személyiégem szerteágazó vonásait, de annyit már leszűrhetett, hogy a mostani viselkedésem a kedvességem netovábbjának mondható. Igaz, talán hálás is lehetek azért, mert némileg vakon ugrott bele az egyezségünkbe: ha ismerne igazán, még a háza küszöbén sem engedett volna át.
Megfordul, miközben beszélek, így alkalmam nyílik belenézni a szemeibe. A könnyeinek hála, úgy ragyog felém a tekintete, hogy a legszebb gyémánt is csak homályos üvegcserép lehet ehhez képest, de arcán már a nyugalom, és a béke vonásai fénylenek fel.
- Engem nem olyan könnyű megbántani - mondom, egy alig észrevehető, hajszálnyi mosollyal a szám sarkában. - Dühíteni már annál inkább. Tényleg azt hittem, hogy te, meg valami másik pasas... - morgom aztán. A gondolat is nyugtalanít. Hogy miért? Tudja a fene. Csak egyszerűen a puszta feltevésre is törni-zúzni tudnék. Na ja, végeredményben ha megerőltetem magam, egyszerű a válasz. A játékom a saját játékom, és senkinek sem akarom kölcsönadni. Világos, mint a nap.
Nézem, ahogy Harley letörli arcáról egy árulkodó könnycsepp nyomát, aztán mintha ezzel pontot tenne a jelenet végére, visszaül az asztalhoz, és enni kezd. Nem, nem enni. Habzsolni. Igazán, tényleg éhes lehet, és ezt látva megnyugszom: a gyógyszer a jelek szerint kifejti a hatását. Legalábbis időlegesen, és mindaddig, amíg hajlandó minden nap szedni. Nos ha kell, akkor erőszakkal is le fogom nyomni a torkán: ezúttal a saját érdekében.
- Elviszlek egy szépségszalonba, ha ezen múlik - válaszolom mikor a sminkét kezdi félteni, aztán én is visszaülök a székemre, és végre megízlelem a rizottót. Egész jó. Kedvem lenne vállon veregetni magam érte.
- Egyébként, nem mondtam nemet arra a programrészletre, hogy velem akarsz lenni. Ezért ajánlottam egy köztes programot. Kevesen látják úgy a várost, ahogy én akarom neked megmutatni. De ha többet mondok ennél, oda az újdonság varázsa. Este megtudsz mindent, feltéve persze, ha addig nem gondolod meg magad - törlöm meg a számat, aztán hátradőlök a széken.
- Van még más mondanivalóm is - fonom két kezemet össze a tarkómon, és hintázni kezdek előre-hátra. - Miss Wheels egy ideig nem tud jönni. Ma reggel telefonált, a testvére kórházban fekszik, így hát elutazott hozzá. Méghozzá Portlandba. Nos, mivel eddig erőteljesen unalomra panaszkodtál, felajánlanám, hogy átadom a konyhát, természetesen addig, míg rá nem számíthatok. Persze nem kötelező, ebben az esetben rendelni fogunk, amíg rá nem ununk az éttermi választékra - vonok vállat. Nem csinálok problémát belőle, ha nincs kedve naponta néhány órát a konyhapult mellett tölteni. Elvégre kefélni hoztam ide, nem szakácsnak.
- Tegnap említettem neked a céges alapítványi bált. Nem adtál még határozott választ, hogy elkísérnél-e, de a kártyádra utaltattam egy jelentősebb összeget - nézem Harley tekintetét. Tudom, már kifejtette, hogy nem a pénz miatt van itt, de én nem szoktam adósa maradni senkinek. Nem mellesleg azt hiszem százezer dollár már tényleg nem rossz pénz, pláne ha hozzávesszük, hogy alig három nap alatt keresett ennyit nálam pusztán azzal, hogy készséggel nyújtja oda az altestét, ahányszor igényem támad rá. - Amennyiben a válaszod igen, menj el vásárolni. Vegyél bármit, amit csak akarsz - szeretném, ha mindenki irigykedne a partneremre - villan fel ismét egy mosoly a képemen. Ez igen, az elmúlt tíz percben többet mosolyogtam, mint az utolsó évtizedben összesen! Ez valamiféle szinkronitás lehet: Harley kezd leépülni fizikailag, én meg szellemileg.
- Mivel a mai napot itthon töltöm, gondoltam talán délelőtt lenne kedved fürödni egyet. Még nem próbáltad a medencét. Hidd el, megéri - teszek aztán javaslatot az előttünk álló pár órára. Nem beszélve róla, hogy imádnám a vízben megkefélni. De persze az is lehet, hogy estére hagyom, mikor hazaérünk, mondjuk úgy, a mai nap megkoronázásaként.



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 20, 2018 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley

Apró kis hülyeségnek az lett a vége, hogy lassan a zokogás szélén állok. Borzalmasan rosszul éreztem magamat, mert én a lelkem mélyén nagyon jót szerettem volna, bár tény, nagyon rosszul kezdtem el mondani a szándékomat bevezetésként. De akárhogy is álltam volna neki, ugyanúgy nemleges választ kaptam volna és talán ugyanitt kötöttünk volna ki. Lássuk be, közöttünk nem nehezen pattan el a húr, viszonylag nagyon hamar kerülünk olyan konfliktusba ahol nem győzzük makacsan a szavakkal megszúrni egymást. Nem akartam vele így beszélni, de nagyon valamiért a mellkasomban egy hely elkezdett széthasadni, amikor azt mondta, hogy húzzak el. A félreértés egy nagyon ördögi jelenség.
Az ablakkal szemben állok meg, Eliasnak pedig háttal. Kénytelen voltam eljönni onnét és elfordulni, mert úgy éreztem, hogy hatalmas nagy teher rakódik rám minden egyes másodpercben. Nem akartam, hogy gyengének lásson miszerint sírni lát, illetve nem akartam dühömben kárt okozni bármiben is. Őt nem bántanám, bármennyire is elképzeltem, hogy milyen lenne, ha mégis. Ahhoz túlságosan gyenge vagyok, de nem az erőmet tekintve. Én nem ártottam neki az óta, amikor legelőször találkoztunk és nem is fogok neki fizikai fájdalmat okozni. Fogy az erőm, de megtehetném.
Alsó ajkamba harapok, mert egyszerűen beleremegtek az ajkaim a közelgő zokogásba. Nagyon sok teher rakódik rám, de nem érzem magam ettől még gyengének. Az Isten szerelmére, én haldoklom! Már önmagában ezt a tudatot képtelen vagyok feldolgozni.
Érzem, hogy gyengéd érintés nehezedik a vállamra, akkor pedig hirtelen úgy érzem, hogy azonnal megnyugszom. Beleremegtem, de jólesően és nem az idegtől. Időközben felé fordulok, és csak csendben, hatalmas íriszekkel hallgatom végig mindazt amit mond. Egy szót sem szólok közbe, talán még levegőt is alig vettem. Csak a szemeim csillogtak a bennragadó könnyektől és minden erőmön azon voltam, hogy vissza is fogjam őket. Mégis jól esnek azok a mondatok, amit mond. Szinte már fájdalmasan hatalmasakat dobogott a szívem a mellkasomban, mert elhinni sem tudtam azt, amit mondott. Talán félreértettem, de azt hittem, hogy nagyon ideges azért amiért mellettem aludt. A mostani véleménye szerint ez nem így volt, bár ha ezt nem mondja el, akkor végig abban a tudatban maradtam volna, hogy konkrétan rühell engem a szexen kívül. Tudom, hogy többre nem kellek és nem is akarnám, de nagyon rosszul esett volna, ha mindvégig semmibe vesz. Én nem örömlány vagyok, akinek minden mindegy, hanem egy átlagos nő a többi közül. Az átlagos túlzás, de vannak érzéseim, pláne nő létemre. Engem világ életemben semmibe vettek. Viszont, így utólag meg is érdemlem, hogy így legyen.
- Én nem akartalak téged megbántani és arra sem gondoltam, hogy félreérted azt, amit mondok. Nem keresnék rajtad kívül mást, hisz mi értelme lenne? - Kérdezem kínos mosollyal az arcomon, halomnyi bánattal összeszőve. - Egyre kevesebb idővallumot tudhatok magaménak. Mégis mit kezdjek valaki mással ebben a kis időben? Eszembe sem jutott volna, hogy ilyesmi hülyeségre vegyem rá magamat. Meg egyébként is... - Szégyellősen rápillantok, aztán félretekintek egy pillanatra és erőteljesen vissza kell fognom magam, hogy ne mondjam ki azt amit nem akarok kimondani. Én csak mellette érzem jól magamat és csak rá van szükségem. De nem fejezem be a mondatomat, máskülönben kiröhögne vagy megint megrángatna. - És én nem akarok elmenni. - Egy pillanatra újra ránézek, de csak nagyon kis ideig. Hajlamos vagyok arra, hogy túlfecsegjek valamit, és pláne, ha a szemébe néznék valószínű végig kifejteném azt, amit érzek és nem akarom. - Elhiszem, hogy nem szeretsz kimenni sehova. De én csak veled szerettem volna lenni. - Megrántom a vállaimat kissé csökönyösen, mint akinek nagyon nehezére esett volna kimondani. Bár az arcom másról árulkodik. Félretekintek szomorúan, aztán lehunyva a szemeimet kiszalad egyetlen egy könnycsepp.
Hamar viszont ellököm magamat az ablaktól, aztán óvatosan letörlöm a könnycseppem útját az arcomról és mély levegőt veszek magamhoz.
- Még a sminkem is elkenődik mindjárt miattad. - Úgy teszek, mint aki duzzogna, bár a vak is látná, hogy csak kedvesen piszkálódtam mint egy szerelmes óvodás kislány aki fakockával kezdi el megdobálgatni a neki tetsző fiút.
- Nagyon éhes vagyok. - Jelentem ki, aztán korgó gyomorral újra leülök az asztalhoz, és enni kezdek kissé falánkan. Nem ettem az elmúlt napokban sokat, és ennek meg is éreztem most hirtelen az eredményét, ugyanis nagyon elkezdett fájni a gyomrom, de ez talán az idegességtől is betudható.
- Van este valamilyen érdekes? - kérdezem végül kíváncsian, próbálva elfeledtetni az iménti kis könnycseppemet. Valójában érdekelt, hogy mit szeretne. Teljesen mindegy, hogy hova visz, csak ne viseljen meg lelkileg, és, hogy mellette legyek. Nagyon rossz egyedül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 20, 2018 4:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Harley + Elias



A mondás szerint a férfiak és nők más-más bolygóról származnak: előbbiek a Mars-ról, míg utóbbiak a Vénuszról érkeztek ide. Nem tudom, ennek mennyi valóságalapja lehet, de az fix, hogy más világban létezünk. Konkrétan jelenleg fogalmam sincs, hogy miért rándul meg bosszúsan Harley arca, mikor elmondom, hogy vele aludtam. Fogalmam nincs, miért kellene cizállálni azt, ami három szóban is elmondható. Ha perceken át ömlengek egy regényt, az sem fogja a tényeket megváltoztatni. Vele aludtam, jól aludtam. Ennyi. Miért kell megsértődni a szűkszavúságon? Az pedig, hogy azt mondtam, hogy ebből nem szándékozom rendszert csinálni, a teljes igazság. Két nappal ezelőtt körvonalaztam neki, hogy mindig egyedül alszom, és semmi kedvem most a saját szavaimmal szemben menni. Kiröhöghetne érte, és teljes joggal. Hülyét meg nem vagyok hajlandó csinálni magamból. Viszont Harley ahogy látom, teljesen félreértelmezi a szavaimat, és úgy fúj rám, mintha a tulajdon macskája lenne. Valahogy ez a reggel nem indul olyan fényesen, mint ahogy az elmúlt éjszaka alapján számítottam rá. Pedig tegnap már egész jól elvoltunk, és nem akartuk egymást óránként kinyúvasztani. Na persze, az ő duzzogása belőlem is kihozza az állatot. Legfőképp akkor, mikor szóba kerül egy lehetséges randi - akkor egyenesen úgy érzem, mintha a Vezúv dolgozna valahol a mellkasomban. Ha jól emlékszem elmondtam, hogy nem osztozom senkivel. Mégis mit várt, hogy majd vigyorogva vállat vonok, és közlöm, hogy nem érdekel? Amíg én dugom, addig másnak nem ajánlom, hogy akár a pillantását is hosszabban pihentesse rajta. Ha én már ráunok, akkor az sem érdekel, ha a küszöbömön keféli meg valaki. De addig elvárom, hogy minden gyönyöre az enyém legyen - és természetesen minden odaadása és engedelmessége.
Hogy megmutassam, miszerint van bennem egy minimális kompromisszumkészség, teszek számára egy ajánlatot, ami egyik fülén bemegy, a másikon ki, anélkül hogy megragadna a lényeg a fejében. Mivel harag helyett inkább értetlenül hallgatom a kitörését, nem nagyon tudok közbeszólni, de valószínűleg ha akarnék se nagyon sikerülne. Úgy szórja a képembe a magáét, mint egy kereplő: mint a vécépapír, aminek megrántják a végét, és legöngyölődik az egész. Aztán mikor végre kimorogja magát, és rövid úton elküld a fészkes fenébe, felpattan a székből, és megáll az ablaknál, hátát mutatva nekem. Nem igazán tudom, miért: vagy azért, mert nem akarja, hogy lássam, könnyek fényezik a tekintetét, vagy azért, hogy ne legyen rosszul a puszta látványomtól. Alighanem fele-fele arányban van ebben az igazság.
Nagy levegőt veszek, és közelebb lépek hozzá, még akkor is, ha minden porcikája azt sikítja felém, hogy ne merjek a méteres környékére menni. Lehet, hogy egy jól sikerült varázslattal kitöri a nyakam, de van valami, amit el kell neki magyaráznom - a jelek szerint önmagától nem veszi észre. Persze ez annak a számlájára írható, hogy nem is ismer engem teljesen.
- Nézd... - érintem meg a vállát olyan finoman, mintha egy madár szállt volna rá - nem azért mondtam, hogy melletted aludtam, hogy a lelkedbe gázoljak vele. Csak egyszerűen nem vagyok hozzászokva, hogy a saját lakásomban valaki más ágyában ébredjek, így nekem is fura volt a helyzet. De ha jól emlékszem, nem berzenkedtem miatta, vagy nem mondtam azt, hogy ne nyerte volna el a tetszésemet. Egyszerűen csak szeretem a saját helyemet, meg a függetlenségemet megőrizni. Vagy legalábbis a látszatát. Azt hiszem, félreértettél. Szokatlan nekem, hogy egy olyan lobbanékony, vérmes és büszke nő van mellettem, mint te. Ahogy az is szokatlan, hogy bárkinek is magyarázkodnom kelljen - nevetek fel röviden, és némileg kínban. Tényleg, volt már példa ilyesmire? Alighanem még soha. Tessék, Harley ebben a tekintetben is elsőnek mondhatja magát.
- Ami a sétát illeti, nem vagyok andalgós típus. Bárhol is éltem eddig, soha nem jártam be egyetlen város utcáit sem céltalanul. Sőt, még céllal sem. Igazából szinte minden város utcáit autók ablakából ismerem. A korzózás nem az én műfajom, ez van. De felajánlottam neked egy alternatívát, és ilyen ajánlatot még senki nem kapott tőlem. Téged kivéve. És nem, nem akarlak elküldeni. Kinyírni sem. Bármilyen bosszantó, vagy idegőrlő vagy, igazából azt hiszem... - hallgatok aztán el. Csaknem kimondtam valami olyat, amit nem fogok kimondani. Hajszál híján kicsúszott a számon, hogy azt hiszem, hiányozna.
- Nézd, veled aludtam, reggelit készítettem, elfogadtam a gazmániádat - tekintek körbe a virágokon - meg a macskádat is. Többet értél el nálam két nap alatt, mint bármely nő hónapok alatt. Tudom, hogy nem vagyok a kifinomultság és empátia testet öltött példája, de nem is tudok, és nem is akarok az lenni. Reméltem, hogy megmutathatom neked a várost ma este, úgy, ahogy még soha nem láttad, és talán nem is fogod soha. Rajtad áll, hogy elfogadod-e. Ha nem, és tényleg azt kéred, hogy vigyelek a repülőtérre, megteszem. Nem vagy a rabszolgám, hogy örökre magam mellé kösselek. Neked kell döntened, mit szeretnél.





©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 19, 2018 9:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley

Némileg meglep amikor azt mondja, hogy velem aludt. Eléggé tőszavakban válaszolt, ami jobban bökte a csőrömet. Az egyik pillanatban jobb kedve volt, most pedig azonnal átvált megvénült öregember stílusba akit lehetetlen jobb kedvre deríteni.
- Aludtál már velem, nem ez volt az első alkalmad. De látod, egyben vagy és nem nyírtalak ki álmodban. Egyébként sem tehetek arról, hogy mellettem maradtál, úgyhogy ez a te hibáid számlájára írható. Én mosom kezeimet! - Képletesen megemelem magam előtt karjaimat, felé mutatva tenyereimet, aztán vissza is emelem magam mellé a karjaimat. - Hidd el, ha nem alszom el előbb mint te, azzal a lendülettel lelöktelek volna magam mellől. Lehet jobban jártunk volna. - Morgom gúnyosan. Nem löktem le volna magam mellől. De nem akarom, hogy úgy érezze, hogy én ennek örültem meg boldog vagyok attól, hogy végül mellettem aludt. Nem, ezt azért nem vallom be. Nem tehetek én arról, hogy mellettem aludt el, nem? Csak egy kicsit úgy éreztem a szavaiból, mintha engem okolna miatta. Igaz, azt kértem tőle, hogy aludjon velem, de nem azért, mert épp összebújós műsort akartam volna vele. Hah, a francokat. Még csak hozzá se érnék úgy, mert a végén még olyan rohamot kapna amit valószínű nem tennék egyhamar zsebre. Meg egyébként sem éreztem rá késztetést, hogy rátapadjak. Szerencsére ilyen problémák nem lesznek közöttünk. Mindössze csak azért akartam, hogy velem aludjon, mert rettenetesen utálok egyedül lenni. Vannak bennem bőven félelmek, és vannak olyan pillanatok, amikor ténylegesen úgy érzem, hogy az összes démon körülvesz. Nemcsak a testi állapotom romlik, hanem szellemileg is kezdek aprólékosan leépülni. nem akarok őrült lenni és nem akarok rémálmokat látni. Én hamarabb elaludtam mint ő, viszont valamilyen szinten érezhettem, hogy nem vagyok egyedül és ezért is sokkal kipihentebben és nyugodtabban keltem fel, mint az előző nap. Szerencsére még nem vette észre ott a tükör hiányát, hisz darabokra törtem mérgemben, amikor megláttam az ősz tincsemet. Nagyon feszült volt akkor a reggelem.
- Kiborítana, ha bajod lett volna a tegnap estével. - Jegyzem meg csak úgy átlagosan. Persze, nem azért, mert épp annyira szerettem volna neki jót tenni, ó, nem... csak egyszerűen tisztában vagyok azzal, hogy sohasem voltam rossz társ az ágyban. Most hagyott ő is jobban érvényesülni, így jobban tudtam kicsit a saját tudásom alapján kényeztetni őt. (..)
Megvárom, amíg kidühöngi magát. Váó, szóval ezek szerint komolyan vette amit mondtam és egyáltalán nem úgy értette, ahogy én, hogy ő lett volna képletesen az én partnerem. Az ötleteimnek se nagyon örült, bár szerintem van most annyira ideges, hogy bármit tennék se lenne jó neki. Nem mintha nagyon erőlködnék azért, hogy neki jó legyen, hisz nagyon ő se erőlteti meg magát azért, hogy nekem jobb legyen. Miért, mit csinált eddig amitől nekem hálálkodnom kéne meg meghúzódzkodnom? Hiába adott pénzt, magasról leszarom. Nem érdekel az autó sem, hiába adta kölcsön. Azt előbb értékelném, ha végre úgy bánna velem mint egy emberrel és nem pedig úgy, mint a kutyával.
- Ó, hogy van egy órám arra, hogy elhúzzak? Hidd el, tíz percre se lenne szükségem. - Sziszegem vissza úgy, mint egy legalantasabb kígyó akinek pillanatok kellenek, hogy megmarja az áldozatát halálos mérgével. - Azt hiszem, nagyon szarul járnál. Folytatódna az a féle undorító kör. Kifognál valami pénzéhes kurvát, akire aztán valóban költhetnél annyit amennyit ő kér és előtte nagyon még kilétedet se fedhetnéd. - Bökök oda szúrósan egy pillanatra, gondolván a vámpír énjére amit lássunk be, nem lenne szerencsés, ha kiderülne róla micsoda is valójában. Szar lehet úgy megpusztulni, hogy vadászok halmaza döfködik át karóval. Néha megérdemelné. - Mindenesetre: Jó reggelt nekünk! - Épp, hogy csak nem tapsolok színpadiasan egy merő iróniával a hangomban.
- Ha viszont nagyon meg akarsz szabadulni tőlem, akkor délután kivihetsz a repülőtérre. Nem alternatíva az, hogy megölj. - Leülök az asztalhoz, de egy pillanatra sem nyúlok az ételhez. Kellően felbosszantott annyira, hogy elvette legalább egy hétre az étvágyamat. Nem, nem fog engem megölni, hiába akar néha. Magammal rántom őt a Pokolba, ha megmeri tenni. - Van időd eldönteni.- Teszem végül hozzá most már nyugodtabb hangnemben, viszont komolyan gondolva azt, amit mondtam. Nem fog elküldeni. Nem vagyunk mi annyira rossz társaság együtt, de való igaz: az egyforma pólusú mágnesek taszítják egymást. talán mi is így vagyunk, hisz sok bennünk a közös. Lehet, hogy mellé egy cseléd riherongy lenne való aki úgy táncol ahogy ő fütyül. Ez esetben velem nem jár jól. Másfelől annál inkább.
- Este a várost úgy, ahogy te szeretnéd? - Felvonom vöröses, szépen ívelt szemöldökeimet, aztán hátradőlök a széken amíg az ő arcát pásztázom némileg feszülten. Nem örülök ennek a helyzetnek. De ki az, aki örül ennek? Sajnos én sem tudok az felett szemet hunyni, hogy úgy beszél velem mint a kutyával. Lehet, hogy talán a randizgatós ötletem nem volt valami jóra vezető, ettől függetlenül tisztelettudóan szóltam hozzá. Ez úgy látszik nem tetszett neki, szóval kommunikálhatunk így is, ahogy most. Rajtam ne múljék. - Felejtsd el. - Mondom ki feszülten, aztán felállok idegesen a helyemről és az ablakhoz sétálok, hogy lehiggadjak. Ha megint meg akarna rángatni és épp közeledne felém, nehogy megmerje tenni. Épp háttal vagyok neki, súrolva a sírás határát. Visszaszóltam neki és igyekeztem fenntartani magamat, ettől függetlenül pokolian esik az amit művelek és amit művel velem. Egyre jobban kezdem magamat rosszul érezni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 18, 2018 12:08 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley (+18)

Kimerülten belesüllyedek a kád vízébe, aztán hátrahajtom a fejem és csendesen hátradőlök lehunyt szemekkel. Élvezem, ahogy közvetlenül a kád melletti ablakból árad a meleg napfény és csak cirógatja az arcomat. Fene se tudja, hogy hány óra lehet, de annyi szent, hogy dél még nem múlt el és ennek ellenére alig bírok magamhoz térni. Tudtam volna még aludni, bár a lentről felszivárgó edénycsörömpölések zaja és az illatok úgy felébresztettek, mintha épp az ágyat borították volna rám. Nem keltem túl jól tehát, de ez többek között azért van, mert sokat sem aludtam. Lássuk csak, mivel telt el a fél éjjel... hát persze. Mi mással, ha nem..? Na mindegy, legalább kicsit kezdek ébredezni.
A tusfürdőből rákenek a tenyeremre pár cseppnyit, aztán rutinszerűen masszírozom bele először a nyakamba, melleimen, és haladok egyre lejjebb tenyeremmel. Habár még mindig cikáznak bennem a gondolatok, mégis újra eszembe jutnak az éjjeli órák, és egyszerűen csodálatos volt. Amíg visszaemlékezés gyanánt leperegnek előttem ezek a képek, a tusfürdős ujjaim nőiességemhez érnek, habár abban a pillanatban felsóhajtok akaratlanul is. Jobban hátradőlök, de egyik lábamat óvatosan kijjebb teszem, ezáltal pedig könnyedén odafér az egyik kezem a két combom közé. Másik tenyerem egyik mellemre vándorol, kemény mellbimbómat pedig finom masszírozom, míg néhány ujjam egészen hevesen mozog csiklómon és kisajkaimon.  Szemeim csukva vannak, de képzeletem falain az éjjel emléke vetődik ki. A levegővételeim egyre nehezebbek és szaggatottabbakká válnak, aztán két ujjamat hüvelyemhez dörzsölöm és el is süllyesztem azokat benne. Szabad tenyerem a számra tapad, hogy még véletlenül se legyek hangosabb - de eddig is sikerült némileg hang nélkül élveznem-. Lassan mozgatom magamban két ujjamat, közben pedig másik tenyerem legérzékenyebb pontomra siklik és a lehető legerősebben igyekeztem befogni a számat. Halkan ziháltam, aztán remegve alig három perc után el is élvezek. A szívem a torkomban dobogott, ráadásul a forró víz gőze közben még jobban meg akart fullasztani. Körülbelül öt percig mozdulni sem voltam képes, de után nagyon nehezen összeszedtem magamat és magam köre tekerve egy törölközőt kimegyek a fürdőből csurom vizesen. Még mindig lüktetett akkor is az ölem attól, amit műveltem magammal.
A szobámban aztán leültem az ágyra, és hajszárítóval elkezdem szárítani a hajamat; mozdulataim lusták, fáradtak, és még mindig alig nyitottam ki a szemeimet. Tíz perc után viszont felöltözöm; választok egy csinos fehér felsőt, aminek a vállain pirosas fodrok is vannak. Választok hozzá egy piros rövid nadrágot is, ami alá be is tűröm a póló alját. Azt követően pedig egy térd fölé érő magas sarkút húzok a lábaimra. Amíg viszont öltözködtem, a hajamat is sikeresen begöndörítettem és kevés sminket is kentem fel magamra. Lássuk be, egy nő sem szép látvány smink nélkül.
Amikor a lépcső tetején megjelenek, kissé elbizonytalanítanak az illatok. Messzebbre pillantok, és egyszerűen tátva maradtak az ajkaim attól, amit láttam. Elias kezében fakanál és serpenyő? És ráadásul majd nekem kell majd elmosogatni. Szuper lesz.
- Jó reggelt. - Ismétlem meg a köszöntését a részére, miközben háta mögé settenkedek és onnét nézem, hogy mégis mit művel. Az arcom továbbra is döbbenetet tükröz, de alig párszor pislogok, aztán sikerül magamhoz térnem. Még a  macskát is megetette.
- Túl keveset. Na és te? - kérdezem tőle érdeklődően, miután válaszoltam a kérdésére miszerint jól aludtam -e. Éjjel még morgolódtam azért, hogy nem marad ott velem, de annyira vette a fáradtságot, hogy megvárta, amíg elaludtam. Ha így volt, akkor sokáig nem kellett várnia, hisz rá talán fél percre rá aludtam is. Mivel akkor a takarót neki hagytam meg addig, rettenetesen szétfagytam. Felkelni pedig pláne borzalmas volt a hideg érzetre.
- Remélem, hogy délutánra kapok némi kimenőt. Randevúm lesz valakivel. - Sejtelmes vigyorral leülök az asztalhoz, lábaimat keresztbe rakom egymáson és hátra dőlök. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy született hárpia; amit leginkább az arcom tükrözött. A francokat lesz randevúm. Csak kíváncsi vagyok a reakciójára, hogy vajon hogyan reagálna, ha netán közben másik férfi is szórakoztatna rajta kívül. Egyértelműen ezt nem akarnám megtenni. Azt, hogy miért, még én magam sem tudom. Egyszerűen csak Elias vonz egyes egyedül, nem pedig más. Délután viszont valóban nem akarok itt punnyadni. Nem tudom, hogy mennyire vevő a sétákra, de én szívesen elmennék vele valahova. A szavaimat pedig remélem nem veszi véresen komolyan. Ebben a kis időben szerintem tapasztalhatta, hogy engem nem érdemes komolyan venni mindig, viszont szeretek szórakozni másokkal és ez alól az ő idegzete sem kivétel. Meg... egyszerűen kíváncsi vagyok, hogy mennyire akar a magáénak.
- Na jó, még mielőtt komolyan vennél. - Kifújom magamból a levegőt, aztán mellé sétálok és végigsimítok a hátán szeretetteljesen. - Csak eszembe jutott, hogy kimehetnénk sétálni. Megehetnénk egy sütit, de még jégkását is láttam tegnap. Mit szólsz hozzá? - kérdezem tőle kíváncsian. - Én még nem ismerem a várost. Tegnap majdnem még össze is törtem az autódat, képzeld el. - Vigyorgok halványan. Habár persze úgy tűnt, hogy poénnak szántam, pedig nem. Szegényt, egyik sokk után teszem a másik sokk alá. Legalább nincsenek unalmas percei mellettem, ha a jó oldalát nézzük. Nem gondoltam komolyan azt, amit mondtam, de túl nyálasnak találtam volna szimplán megkérdezni, hogy van -e kedve eljönnie velem. Ez a randevús dolog csak felvezetés volt, meg persze kíváncsiság is. Tőlem nem kell tartania, hogy más férfit keresnék. Én már előbb tartok ő tőle, hogy egy napon majd egy másik ringyót hoz magával engem pedig kirak. Tény, hogy azt amit kapna azt nem tenné zsebre. És nem azért, mert épp szükségem lenne a pénzére, vagy bármi másra, hanem egyszerűen csak  megcsalva érezném magamat. Kedvelem őt, és ez a legnagyobb bajom.
- De ha a város neked túl unalmas, akkor kereshetünk valami erdőt is, én imádok sétálni. Egyébként is most rengeteg sok vad növény virágzik és csak most nagyon szépek. Pár hét múlva úgy is elhervadnak. - Dobok fel egy újabb ötletet annak ellenére, hogy ő rühelli a virágokat. De szerintem egy erdei séta semmihez sem hasonlítható. Kevésbé is vesznénk össze. Amikor elvitt magával az étterembe, nagyon feszült voltam. Sok volt nekem az a luxus és még nagyon keveset ismerhettem Eliasból. Nem mintha most sokkal többet, de pont ezért gondolkozom olyan kiruccanásokon ami nem kerül pénzbe és ahol én is jobban érezhetem magamat.
- Viszont, ha van más ötleted, kíváncsian hallgatlak. - Újra végigsimítok a hátán, aztán fel ülök mellé a pultra és figyelem, mit csinál. Ha nem nagyon figyelt oda, akkor az egyik ujjammal loptam az ételből.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 15, 2018 8:25 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Harley + Elias



Jóleső most a csend, a nagy kielégülés utáni elbágyadtság. Mintha csak félig lennénk mindketten ebben a világban, most minden nyugodt, békés - na és jólesően fáradt. Csak akkor figyelek fel, amikor lassan kinyílik az ablak, és a kinti hűvös levegő jólesően simít végig izzadt, csatakos testemen. Magamban elkönyvelem, hogy Harley lehet, hogy a halálra készül lélekben, de ettől függetlenül még boszorkányereje teljében van. A másik, amit nyomatékosan tudatosítok magamban az, hogy fogalmam sincs, mi győzte őt meg igazán, a pénzem, a velem érkező lehetőség, a sármom, vagy az ágyban nyújtott képességeim, de a jelek szerint csakugyan esze ágában sincs ártani nekem. Azért nem lekicsinylendő az a megnyugvás, hogy egy nap sem kell arra hazaérnem, hogy a házam lángokban áll, és Harley egy jókora karóval áll kinn a kertben, hogy abban a pillanatban, mikor kiszállok az autóból, úgy szúrjon fel rá, mint egy bogarat. Pedig bőven tettem azért, hogy utáljon, de a jelek szerint vagy erőteljesen mazochista típus, vagy egyszerűen ő maga is érzékeli azt, amit én: hogy alig néhány nap után képes volt bennem megváltoztatni valamit. A lelkemben rejtőző vadállat most is életben van ugyan, de a legtöbbször már csak pórázra követve morgolódik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha oka adódik rá, nem fogja elszakítani a szíjat, és támadni.
Ahogy teszek egy ígéretet Harleynek, hogy a következő alkalommal fordítva szeretném a dolgot csinálni - mármint azt a helyet elfoglalni, ahová a kis meglepetésem került - felnyitja a szemeit. Látok a pillantásában némi rosszallást, de némán veszi tudomásul a szavaimat, valószínűleg azért, mert még ahhoz is fáradt, hogy végiggondolja a lehetőséget, és berzenkedjen ellene. Fogalma sincs róla, hogy egész eddigi életemben ő az első nő, akitől elfogadnám a nemleges választ is. Na persze duzzogva, hisztizve, és fogcsikorgatva, de elfogadnám. Soha egy lánnyal sem tettem ekkora engedményt, pedig voltak már jó néhányan mellettem az elmúlt évek, vagy évtizedek folyamán.
A pár perces csend elégnek tűnik ahhoz, hogy Harley már az elalvás szélére sodródjon, mikor is visszarántom onnan a számomra is meglepő meghívásommal. Eléggé csodálkozónak tűnik, ugyanakkor némi utálat is tükröződik a vonásain, nem titok számomra, hogy jelentős ellenérzéssel viseltetik a cégem iránt. Szívem szerint megjegyezném, hogy ennek a cégnek köszönhetően élek ilyen színvonalon, és tapasztalja meg ő is ennek előnyeit, de inkább bölcsen hallgatok. Fáradt vagyok per pillanat egy veszekedéshez.
- Hát, legalább mindketten tanultunk a múltkori estének a hibáiból - dünnyögöm végül, mikor Harley aztán szavakba is önti a fenntartásait. - Most már mindketten ismerjük a másik határait, amit nem igazán kell egyikünknek sem átlépnie. És amúgy is, saját renomém alatt vágnám a fát, ha egy alapítványi bálon akarnám kinyírni a kísérőmet, nem? - fut egy halvány mosoly az én képemre is. Valahogy nem vágyom viszontlátni magam az újságokban, amint épp habzó szájjal üvöltök egy nővel, vagy épp cibálom. Azt hiszem, egy életre elásnám magam az üzleti életben.
Nézem, ahogy Harley a hátára fordul, és épp közölni akarom, hogy akkor én most elballagok a saját ágyamba aludni, mikor megszólal, és ezzel romba is dönti a terveimet.
- Maradjak? - kérdezem húzódozva. Nem vagyok túl lelkes azzal kapcsolatban, ha valaki mással kell megosztanom az ágyat. Amúgy is, egy nővel együtt aludni olyan, mintha többre is kéne, és nem csak szexre. Ilyen hibába nem szeretek esni. - Nem szoktam együtt aludni senkivel. Most sem teszek kivételt - válaszolom, de hogy ne legyen belőle csajos hiszti, hajlandó vagyok egy kis engedményt tenni. - Addig itt maradok veled, amíg elalszol - teszem hozzá. Remélem beéri ennyivel. Meg azt is, hogy nem várja el, hogy összebújjak vele.

Arra sikerül ébrednem, hogy a napfény egyenesen a képembe tűz, és lehunyt szemhéjam mögött valami pirosas színt ölt fel. Mormogom valamit még félálomban - ezek szerint elfelejtettem összehúzni a sötétítőket. Aztán ahogy végre felnyitom a pilláimat, konstatálom, hogy ez nem az én szobám... ettől pedig gyorsan helyére kerül a fejemben minden. Úgy ülök fel, mint akinek sündisznó nőtt a párnájára, és megdörgölöm az arcomat. Ezek szerint a fáradtság engem is elkapott annyira, hogy mégis sikerült Harley mellett elaludnom, ahelyett, hogy a saját szobámba mentem volna. Atyaég, mikor is ébredtem egy nő mellett, kefélés után? Ha jól saccolom, kb húsz éve lehet. Hát, legalább az az előnye megvolt az éjszakának, hogy Harley nem rángatta le rólam a takarót, és hogy nem horkolt. Magamról már nem tudok nyilatkozni - aludtam, ergo nem hallottam saját magamat.
Kirakom lábam a takaró alól, aztán azon meztelenül átvonulok először a fürdőmbe, egy jó alapos zuhanyzásra, majd magamra kapok egy nadrágot és pólót - nem viszem túlzásba a dolgot. A mai napot itthon töltöm, így hát nincs szükség a ceremóniára. Nedves hajam törölgetve megállapítom, hogy Harley még mindig húzza a lóbőrt, és nem tudom megállni, hogy ne settenkedjek vissza a szobája ajtajába. Még mindig úgy fekszik, mint mikor itt hagytam - egész pontosan takaró nélkül. Nézem a csábító meztelenségét, ahogy a mellei a légzés ritmusára meg-megmozdulnak, és ahogy lejjebb téved a tekintetem egy nagy levegőt kell vennem, hogy lecsillapítsam magam. Szívesen bemennék, és arra ébredhetne, hogy már éppen dugom... de a fenébe is, az élet nem állhat csak a kefélésből. Legfőképp azért nem, mert éhes vagyok - és nem szeretném, ha ennek Harley nyaka látná a kárát.
Levonulok a konyhába, és a hűtőből kiveszem az egyik palackot, oldalán a cég emblémájával. Az egyszerre édes és fémes íz, a ragacsos, de sűrű ital aztán hamar lecsillapítja éhségrohamomat. Önkéntelenül is elvigyorodom magamban ahogy felidézem, mikor azt mondtam Harleynek, hogy egy boszorkány többféleképpen is hasznot hozhat egy magamfajtának. És nem is hazudtam - csak ezzel ő még nem biztos, hogy tisztában van.
Egy pillantást vetek a faliórára - jócskán elmúlt reggel 8. A jelek szerint más is érzi az idő múlását - Harley macskája megjelenik, aztán leül a tányérja mellé, és szemrehányó tekintettel bámul rám. Zsaroló kis dög.
- Jól van, értem... - forgatom meg a szemeimet, aztán kinyitogatok néhány szekrényt. Annyira már ismerem Harley-t, hogy ha ide fogadta ezt a szőrmegladiátort, akkor el is lássa, és sikerül is találnom egy adag macskatápot, meg néhány konzervet. Jócskán ellátom a kis bestiát kajával, meg némi tejjel, és épp végzek, mikor megcsörren a telefonom. Nem tesz túl boldoggá az érkező hívás...
Épphogy kinyomom a készüléket, már tárcsázok is újra - van valami, amit még most, azon melegében el szeretnék intézni. Ezek után pedig olyasmire adom a fejem, amire még soha: eltökélem, hogy reggelit készítek. Alighanem Harley is éhes lesz, és a tegnap esti testmozgás után nyilván kívánja a kalóriákat. A francba is, még talán sosem volt ennyire készséges nő mellettem, mint ő. A tegnap este... ó istenem, jobb ha nem is gondolok rá. Csak a puszta emlékre is keményedni kezd a farkam.
Üzletembernek első osztályú vagyok, ehhez kétség sem fér. Hogy szakácsnak milyen, azt nem tudom megtippelni, de az illatok, amik a tűzhely felől érkeznek, nem keltenek hányingert. Talán ehető lesz, amit főztem - legalábbis máshol annak csúfolják, amit csinálok.
- Jó reggelt - mondom, épp leemelve a serpenyőt a lángról, és egy mozdulattal lekapcsolom a gázt, így nem látom, csak hallom Harley lépteit, ahogy lekecmereg a konyhába. Jócskán belehúzott az alvásba, igaz, elvileg nincs hová sietnie. És nem árt neki, ha kipiheni magát.
- Jól aludtál? - fordulok meg aztán, és szemügyre veszem - hála az égnek, ezúttal kissé jobban felöltözött, és nem húzza az agyamat feleslegesen a folyton felsejlő bájaival. Én meg legszívesebben az iménti serpenyővel vágnám fejbe magam. Mióta érdekel engem, hogy hogy aludt egy nő, akit kefélésre használok? Nekem tényleg kezdenek totálisan elmenni otthonról. - Nyilván éhes lehetsz - dünnyögöm aztán. - Készítettem reggelit. Mindenkinek - vetek futó pillantást a macska felé, aki elterülve dorombol a szőnyegen, és a hasa úgy feszül, mint egy jókora dob. Elias Syden-re senki ne mondja, hogy nem látja el tisztességesen a vendégeit.  



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 14, 2018 7:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Elias && Harley

Engedelmesen feltolom felsőtestemet a karjaimmal, míg testem többi részét lent hagyom nyugodni. Feltérdel elém és sóhajtozva számba mélyeszti merev hímtagját. Ezt követően én is feltérdelek nehezen de karjaimmal továbbra is támasztom magamat. Ráülök a vádlijaimra, aztán közelebb vonszolom magamat hozzá és amint tátott szájjal vonaglok előtte, hímtagját azonnal ajkaim közé dugja. Ajkaimat lejjebb csúsztattam rajt és ezáltal egyre mélyebben merül el a torkomban, de nagyon óvatosan és lágyan mozgatom rajt a számat;nem gyorsan, hisz látom, hogy nem sok kell ahhoz, hogy a számba élvezzen, és azt akarom, hogy ne legyen elsietett és én is szeretném kiélvezni ezt a pillanatot.
Alig kellett talán egy perc, szinte robbanásszerűen spricceli számba a különös, nyálkás nedvét, ami némileg édeskés ízként terjedt a számban, nagy mennyiségben. Nagyon szokatlan volt, mert az eddigi partnereimnek ezt nem engedtem meg sohasem. Előbb haraptam volna le a farkukat, mintsem ezt megmerjék csinálni velem. Ezúton most sokkal eltekintőbb vagyok ettől és sokkal engedékenyebb. Nem azért, mert nincs választásom, hanem mert én is akartam ezt. Ettől a húzásomtól meg is borzongok egy pillanatra, hisz túlságosan is tetszett ez az egész.
Tovább siklik az ajkaim hímtagján úgy, hogy a szájüregemben továbbra is benntartom a gyönyörét és csak úgy nyelem le apránként, amikor torkomban mélyebbre jut. Egy darabig így folytatom úgy, ügyelve arra, hogy egy csepp se folyjon ki ajkaimon keresztül, aztán amikor abbahagyom, csak lenyelem a maradékot amint már kiengedtem őt a számból.
Lerogy az ágyon mellém lihegve, de az erőm belőle is annyira tovaszáll hirtelen, hogy én is követem őt és oldalamra feküdve helyezkedem el mellette, felé nézve. Jó látni, hogy mennyi élvezet ül rajt még mindig, ez azonban rólam is hasonló módon mondható el, hisz én is még kapkodom a levegőt magam elől. Az ölem még mindig bizsereg, és halványan még mindig érzem a számban az ízét. Fáradtságom ellenére mégis úgy éreztem, hogy nagyon boldoggá tett és remélem nekem is sikerült őt is azzá tennem. Bár, ahogy végignézek rajt, látom, hogy mennyire kikészült – jó értelemben persze -.
Egy ideig csend uralkodik a szobában és a házban, csak a sóhajaink lüktetnek a falak között. A szoba végében lévő ablak kinyílik, de persze én miattam. Az esti levegő végigsimít parázsló bőrömön, s csak lehunyt szemekkel élvezem ezt a nyugodt, kielégült állapotot.
Azonban hirtelen kipattannak a szemeim, amikor azt mondja, hogy legközelebb fordítva fogja csinálni. Nem feleltem rá semmit sem, mert egyelőre megszólalni sem volt erőm. Borzalmasan melegem volt még a hideg levegő ellenére is.
Lehunyt szemekkel hallgatom végig azt amit mond, s bár majdnem elaludnék, amikor azt nem mondja, hogy el akar vinni magával a cégéhez. Nem tudom, már önmagától undorodom attól a cégtől, tekintve, hogy pont a miatt, rángatott meg a tegnapi napon. Holott, rohadtul nem érdekelt, amit mondott.
Csak kifújtam magamból a levegőt, aztán elmosolyodom halványan, miután elhallgat.
- Nagyon merész ötlet azok után, hogy utoljára mennyire rosszul sültek el a dolgok, amikor kimentünk a házból. Viszont, egy próbát megér, hátha kibírjuk együtt. – Felelem még mindig csukott szemekkel, aztán nehezen, de a hátamra fordulok mellette és hasfalam felett pihentetem tenyereimet.
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha a jutalmam most nem a pénz lenne, hanem az, hogy itt aludj velem éjjelre? Talán hagyok neked takarót is. – Mosolygok kajánul.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 11, 2018 4:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Harley + Elias



A szex egy rohadt jó dolog - és elmondhatatlanul őszinte. Önmagunkat adjuk benne, kendőzetlenül és leplezetlenül. Itt nincs alakoskodás, hazugság, álarc amit viselünk. Minden mozdulatunkban ott vagyunk mi magunk, a vágyaink, az ösztöneink mozgatnak, amik által visszasüllyedünk egy őskori, szinte tudatlan állapotba. Ez nem csak a test, hanem a lélek pihenője is. Az emberi életben öt érzék van - de ez nem pontos megállapítás. Íme, ez a hatodik: az egymásban elvegyülés halmazállapota. Ezért is áldozom én is önfeledt örömmel az oltárán, és alighanem Harley is ezért hajtja magát az igájába - kiélvezni a tökéletes boldogság és megsemmisülés néhány boldog másodpercét.
Nos, ahogy észreveszem, számára ez megtörténik, méghozzá kétszer is egymás után. Szinte teljesen darabokra esik a karjaimban, egész teste hullámzik, lüktet és ráng, amikor másodszor is belép a mámor világába, én pedig megállok, és türelmesen megvárom, amíg kissé magához tér az orgazmus ájulásszerű állapotából.
Kihúzódom belőle, és nem kell sem noszogatnom, sem ráparancsolnom, anélkül is készséggel teszi a dolgát. Feltérdelek az ágyon, míg ő hason fekszik előttem, csak karjával nyomja fel magát, és engedelmesen, tátott szájjal várja, hogy teljesítsem az ígéretemet.
- Oh bébi... - nyöszörgöm, és besiklok nyitott ajkai forró barlangjába - csináld, kérlek... - zihálom, és alig mozdítja meg fejét néhányszor, fel-le csúszva merevségemen, engem is görcsbe ránt a kéj, és hangosan, nedvesen elmegyek a szájában. Addig nem is mozdulok, míg minden csepptől meg nem szabadulok, akkor úgy rogyok hanyatt az ágyon, mint akit elhagyott az utolsó ereje is. Ha most akarna ölni, simán sikerrel járna: arra sem lennék képes, hogy a kezemet felemeljem.
Néhány percig csend van a szobában, csak a lihegésünk és zihálásunk hangzik a falak között, aztán összeszedem magam, elhelyezkedem úgy, hogy fejem a párnát érje, és nézem, Harley hogyan fészkeli be magát mellém, ugyanabban a pozícióban, mint én magam is.
- Ahogy látom, tetszett a kis meglepetésem - dünnyögöm csendesen, lágy hangon. Két dolgot imádok: ha egy nő kiszolgáltatott nekem, és ha egy nő nyitott az újdonságokra. Ilyen tekintetben Harley simán csillagos ötöst érdemel.
- A következő alkalommal fordítva veszünk majd birtokba, a kis rezgő haverod, meg én - mosolygok aztán sokat ígérően, aztán nézem kipirult arcát, a homlokába hulló, saját verejtékétől nedves vörös tincseit - bár ebben a témában én sem vagyok épp a fittség fokmérője. Úgy szakad rólam még mindig az izzadtság, mintha pihenő nélkül futottam volna végig a maratont. Némán figyelem őt - egyszerűen gyönyörű nő, gyémántként felém ragyogó szemei pedig csak még jobban megszépítik.
- A jövő héten bál lesz a Syden Insitude-nál - mondom váratlanul. - Egy alapítványi fogadás, a cég székházában. Ha lenne kedved elkísérni, örülnék neki - szalad ki a számon, és noha nem mutatom, de eléggé elképedek saját magamon. - Még soha, egyetlen nőt se vittem magammal. Te lennél az első - teszem aztán hozzá, hagy érezze magát különlegesnek, mert végeredményben csakugyan az is. Persze van más oka is annak, hogy el akarom vinni magammal az intézetbe - de ez legyen annak az estének az újabb meglepetése. Tény, hogy olyas valamibe fog betekintést nyerni, amibe még eddig senki, rajtam és a kutatókon kívül.
- Mindig magányosan lófráltam az ilyen bálokon, már úgy értem, partner nélkül - igazgatom el a párnát a fejem alatt. - Fogadok, hogy az embereim fele simán azt hiszi, hogy homokos vagyok, a másik fele meg azt, hogy aszexuális - vigyorgom el magam. - Szóval, eljössz? Ne aggódj, nincs mitől félned.



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Vissza az elejére Go down
 

Elias lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Seattle :: Lakónegyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Vas. Okt. 14, 2018 8:53 am
Szomb. Okt. 13, 2018 9:57 am




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3