Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Pént. Márc. 16, 2018 5:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Fura a helyzet amibe belecsöppentem. Amikor felajánlottam Harley-nek a tisztességesnek nem éppen nevezhető egyezségünket, még fogalmam sem volt róla, hogy elkerülhetetlenül felforgatja a szabályos, jól kiszámítható, minden percében megszervezett életemet. Még sosem kellett igazán törődnöm senkivel, még sosem kellett elnéznem, hogy virágokkal tömik meg a házamat, ahogy azt sem, hogy egy olyan élőlény költözzön be, amely végeredményben nem hoz nekem hasznot, sem szolgálatot - egy négylábú. Arra meg végképp nem volt példa, hogy siettem haza valakiért, vagy épp valamiért - most meg egész álló nap azon járt az agyam, mikor lesz vége az utolsó értekezletnek, és ezerszer képzeltem magam elé, mit és hogyan akarok majd csinálni ezzel a kis boszorkánnyal. Valójában míg az irodámban ültem, és a papírokat rendezgettem, szórakozottan és határozatlanul forgattam a telefonomat hosszú perceken át az ujjaim között, játszva a gondolattal, hogy talán fel kellene hívnom, vajon összeszedte-e magát, és jobb állapotban találom-e hazaéréskor, mint tegnap este - ettől csak az tartott vissza, hogy ismerve Harley csípős nyelvét, biztos hogy nem állta volna meg csipkelődő megjegyzések nélkül a rám nem jellemző figyelmet az irányában. Mindenesetre az megnyugtat, hogy láthatóan ismét szilárd talajt érez a lába alatt - olyannyira rendben lévőnek tűnik, hogy a duzzogásra és morgolódásra is van ereje meg energiája.
- Úgy látom, ez valamiféle varázsszó - jegyzem meg félhangosan, mikor a visszautasításom feletti morcoskodása elég gyorsan elillan abban a pillanatban, hogy kiejtem számon a "perverz" szócskát. Oh szívem, te még nem is ismersz engem igazán. Láttál belőlem egy aprócska részletet, de ez csak a jéghegy csúcsa. Fogalmad sincs róla, mire vagyok képes - akár az ágyban, akár az élet más keretei között. Voltak már nők előtte is a hatalmamban, volt aki szinte levegőt is csak akkor vett, ha én engedélyeztem, de arra soha senkinek nem lehetett panasza, hogy kielégítetlenek maradtak volna mellettem. Neki sem lesz ilyesféle kifogása - igazából semmi olyasmit nem csinálok vele, amit eddig kihagytam volna, csak épp képes vagyok rendkívül fantáziadúsan kombinálni a dolgokat. Azért a tekintetére kíváncsi leszek ha szembesül az apróságokkal, amiket kimondottan neki vettem.
A gondolataimból aztán gyorsan kizökkent a megjelenő macska, és saját magam is meglepődöm önnön reakciómon, mert egy-két másodpercnyi lefagyás és döbbenet után egész közeli haverságba sikerül keverednünk. Pedig az állatok általában nem bírnak elviselni engem - talán a vámpír, talán a ferde lelkű mivoltom kisugárzását érzik meg, tudja fene.
- Hasonlítotok - nézek felváltva a kis jószágra, meg Harley-re. Lehet hogy most azt hiszi ugratom, de komolyan beszélek: mindketten olyanok, mint a puha, ártatlan szépség, amely képes a karmát villogtatva támadni, és oda marni, ahol a legjobban fáj. Szavaim viszont szemmel láthatóan leperegnek róla, fogalmam sincs meghallotta-e őket egyáltalán. Talpra áll, és olyan szigorúan néz, mint inkvizítor az elé kerülő eretnekre. És sacc per kábé a tekintete ugyanazt ígéri...
Figyelmesen nézem, aztán csak röviden bólintok a szavaira. Ha ezzel akarja lefoglalni magát, tőlem tegye csak.
- Mindaddig amíg a falakat nem fested át, nem hozatsz új bútorokat, és nem vered szét a falakat, addig szórakoztasd magad amivel akarod - vonok vállat. - Akár a ház előtti kertet is beültetheted gazokkal. Úgy látom, a jelek szerint én nem vagyok neked elég szórakoztató - rajtam a duzzogás sora, ugyanolyn sötét és sértett pillantásokkal méregetem, ahogy nemrég ő engem. Azt nem vettem észre a mai nap folyamán, hogy én lennék a láthatatlan, vagy éppen hallhatatlan ember, persze az sem kizárt, hogy Harley szenved az időskori süketség előrehozott problémájában, de válasz nélkül hagyja a szavaimat, helyette a hűtőhöz siet, mint akinek az a legnagyobb problémája, hogy mi legyen a vacsora.
- De éhes vagyok - válaszolom aztán, mert úgy döntök, ma este kerülöm a vitát. - Viszont kizárólag akkor vagyok hajlandó enni, ha te is. Szükséged van energiára. Ne aggódj az elhízás miatt. Majd segítek lemozogni - jelenik meg aztán egy félig-meddig visszafogott vigyor a szám sarkában. A fiolára meg a tartalmára egyelőre nem fordított sok figyelmet, de talán csak némi emésztési idő kell hozzá, míg képes lesz felhajtani a gyógyszert. Ostoba lenne, ha nem élne a lehetőséggel - persze nincs kizárva, hogy szuicid alkat, aki élvez, ha mindennél jobban közel kerül a halálhoz.





©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Márc. 16, 2018 1:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley

  Némán követem íriszeimmel mozgását és ráeszmélek, hogy az örömöm korántsem viszonzott. Szemeimből kiég a csillogás és ajkaim most már nem nyúlnak mosolyra. Feszült sóhajjal fogadom a pillantását, amivel végigméri a növényeimet, s ha bár ott van a nyelvén a szitkozódások, mégsem engedi azokat szabadjára. Idegességemben elkezdem magamat újra ringatni finoman a székben és újra nekiállok a kötögetésnek, amit félbeszakított. Számolgattam a sorokat, és a megfelelő sorba tűztem be a fonalat és így folytattam tovább olyan rutin mozdulatokkal, mintha azokat egy robot végezné. A figyelmemet egészen addig lefoglalta, amíg Elias el nem helyezkedik előttem a kanapén. Igyekszem nem arra figyelni, hogy az arca tökéletesen kifejezi a gondolatait; undor a növényeim felé és a furcsállás a kötögetés iránt. Tudom, hogy badarság, de más elfoglaltságot nem találtam, ami lenyugtatott volna. Az anyámtól tanultam meg kötni. Habár sohasem szeretett teljes szívéből, de mindig igyekezett magára ölteni azt az álarcot, azt a szerepet, hogy képes legyen eljátszani a felém irányuló hamis szeretetét. Ellenben én, én mindig nagyon szerettem és tiszteltem őt. Nagyon fenséges és erős asszony volt. Kislány koromban mindig leültem vele szemben és figyeltem kezének a mozdulatait és csodáltam, hogy milyen szépen bánik a tűkkel és a fonallal. Csodálatos volt. Ugyanakkor fájt. Fájt, mert tudtam, hogy sohasem lehetek olyan, mint ő. Később kezdett csak el igazán rosszul esni, hogy nem szeret engem. Azért fájt akkor annyira, mert már többet tudtam a szeretetről és elvártam volna akkor már, hogy kölcsönös legyen. De nem volt az. Hagyta, hogy elrángassanak a szeme előtt és elvigyenek. A szörnyeteget látta bennem, de én mindvégig tiszteltem őt. Néhány hete jártam ott utoljára hosszú évek óta. A házat rá tudtam volna gyújtani, de nem tettem meg. A gyűlöletem színtiszta volt, amit éreztem iránta, de nem felejtettem el, hogy évekig fedelet biztosított a fejem felett. Nyilván a koven jóvoltából, de ellenkezhetett volna és kidobhatott volna, hogy kezdjek magammal, amit akarok. Ennek tekintetében viszont megkegyelmeztem neki néhány hete. De akkor volt az utolsó, hogy láttam őt. Ha túlélném, sem mennék vissza többé.
Elias nem tudja a kötögetésem okát. Megnyugtat, mert emlékeztet arra az időszakra, amikor még nem ismertem rosszat, naiv voltam, mert gyerek voltam. Akkor volt utoljára, hogy nem fájt semmi sem. Most pedig már minden levegővétel kínok közé taszít, és szánalmas módon kapaszkodom ebbe a semmit érő életbe.
Figyelem, amint lehunyja szemeit és pihenni kezd. Nem akarom, hogy az örömöm végérvényesen elillanjon, ezért félretoltam a kötőtűket és a fonalakat, s szép lassan lábujjhegyeken lépdelve elindulok felé és nagyon óvatosan elhelyezkedem mellette. Fenekemet jobban megemeltem, így a rövid köntösöm már nem is takar abból a részemből semmit sem. Még a derekánál a kötője is meglazult, ami által húsos melleimre is látvány nyílik. Tekintetem vad, egészen bestiális ahhoz, hogy tudja, mennyire magamban akarom őt érezni, szinte pulzál az egész ölem a vágyakozástól. Tagadnám előtte, de valójában nagyon is elkalandoztak a gondolataim néhány percig addig, amíg egyedül voltam. Rá gondoltam és arra, hogy vadul dug engem. Gondolnom sem kell, hogy biztosan én is ott voltam ilyen formában az ő gondolatai között is.
Ámde hirtelen a fellángolt érzéseim azonnal kialudnak, amint ellenkezni kezd. Szemeim fennakadnak, aztán kissé haragosan, de elhúzódom tőle és kiülök a kanapé legszélére. Elhatároztam, hogy ez volt az utolsó, hogy felkínáltam magamat neki.
- Mióta kezdett el téged érdekelni a másik állapota...- Nagyon is csalódottan fújom ki magamból a levegőt, de végül hamar lenyugszom.
- Néhány perverz dolgot? – Vonom fel egyik szépen ívelt szemöldököm kérdően. – Meglátjuk, hogy mennyire lesz perverz. – Néztem rá újra, aztán felállok a kanapétól és visszaülök az addigi helyemre. A nyakkendőjét és a fonalaimat a tűkkel együtt félretettem az asztalra, aztán nyugodt pillantással figyeltem őt. Jól tudom, hogy nem magam miatt érdekli az, hogy hogyan vagyok, hanem csak a farkának akar stabil örömszerzést biztosítani, de mégis eszembe jut az a részlet, amikor azt mondta, hogy őt nem fogja érdekelni semmilyen kifogás. Nos, ezek szerint mégis tud magának határt szabni bizonyos dolgokban. Viszont nem fogok neki hálálkodni a fioláért, sem mert nem miattam teszi. Felejtse el a köszönetemet.
Tekintetünk egyszerre irányulnak a lépcső felé, ahonnét az általam idehozott macska baktat le óvatosan. Még nagyon kicsi, de már képes arra, hogy tápot egyen. Nem volt szívem otthagyni. Ha lettek volna testvérei, lehet, hogy azokat is elhoztam volna. Habár így is megfagyott tekintettel nézem végig, ahogy a macska Elias közelébe férkőzik és szemügyre veszi. Elias tekintete azonban mindent tükröz; de megenyhül, amikor a macska elfekszik neki a kanapén és valóságos dorombolásba kezd. A macska épp úgy örül a dolognak, ahogy Elias és ez hatalmas nagy sziklát dönt le a mellkasomról.
- Tudom, hogy a macska merész húzás volt a részemről, de ez még nem jogosít fel téged arra, hogy bánts engem. – Állok fel a helyemről közben, miközben egy pillanatra rámutatok. – Ami pedig a virágokat illeti... – nézek körbe nyugodtan. – Ha azt akarod, hogy melletted legyek az alkunk végett, ami mindegyikőnk javára van, akkor engedd meg, hogy egy kicsit a magam kedvére tegyek, ha más nem teszi meg. – Összefonom karjaimat melleim alatt, midőn tekintetem nagyon szigorúvá válik. – Nem a pénzedért vagyok itt. Nincs semmid sem, amire szükségem van. Nem tart semeddig, amíg itt hagylak és kereshetsz olyan luvnyát, aki valóban a pénzedre hajt. A helyedben tényleg rosszul érezném magamat ezért. – Irányt veszek a konyha felé, hogy engedjek magamnak egy pohár vizet. Nem akarom vele újrakezdeni a tegnap esti összezörrenésünket, de egyelőre ő volt most az, aki alig tette be a lábát de már fenyegetésbe kezdett holmi pár szál növényért és egy macska miatt.
Most egyelőre a fiola sem érdekel, mert kellően felidegesített ahhoz, hogy most érdekeljen bármi is
- Nem vagy éhes? A bejárónőd napközben itt volt és hozott néhány dolgot. Ahogy látom még hozott pár üveg Belga sört is. – Tájékoztattam csak úgy csevegés gyanánt meg persze témaváltás gyanánt is. Én közben öntöttem magamnak egy pohár vizet.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szer. Márc. 14, 2018 3:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Csak puffantok egyet a számmal, mikor Harley kifejti, hogy a helyzet, amiben épp találtam nem nagymamás. Kinek hogy, tulajdonképpen már csak csavarók kellenének a hajába, egy szemüveg a fejére, meg egy békésen doromboló macska a lábához, és máris kezét csókolommal köszönthetné bárki aki néhanapján betéved hozzám. Arra meg már csak a szemem forgatom meg nagyon beszédesen, mikor azt mondja, szívesen látna engem azzal az idióta felszereléssel a kezemben. Hát szívem, én inkább levágatom mindkét karomat csuklóból, minthogy ilyesmire adjam a fejem. Az efféle türelemjáték nem az én világom.
- Ha relaxálásra vágyom, én sokkal inkább az alvás mellett teszem le a voksomat - vonok vállat, aztán felhajtom a whiskyt. Egész nap egy pohár italra sóvárogtam, és noha én vagyok a cég főnöke, egyszerre kaptam volna irigy és sötét pillantásokat, ha úgy ülök be egy konferenciára, hogy diszkréten körbeleng a bourbon illata.
Hátradőlök a kanapén, a két karomat végigfektetve a támlán, és jólesően nyújtózom egyet. Néhány pillanatra lehunyom a szemeimet, mint akit elhagyott minden csepp ereje, bár egy ilyen nap után nem is csoda. Még mindig számokkal és adatokkal van tele az egész szürkeállományom.
Csak akkor pislogok fel, mikor megérzem, hogy a kanapé mellettem kissé lesüpped, és látom hogy Harley időközben a székhelyét a hintaszékből átette az oldalamra.
- A tegnapinál csak jobban lehetsz - dünnyögöm, mert tegnap este csakugyan úgy festett, mint aki egy sötétebb pillantástól is azonnal beadja a kulcsot. Nem árultam el ugyan neki - nem fogom kiröhögtetni magam - de éjjel kétszer is felkeltem, és benyitottam az ajtaján, hogy lássam, békésen alszik-e még, vagy kereshetek egy ásót, és elföldelhetem a kertben. Szerencsére úgy tűnt valamennyire összeszedte magát, talán ezért is lódult meg napközben a fantáziám azt illetően, hogy mit is szeretnék művelni vele ma este - vagy épp az motivált, hogy ki akarom élvezni a szerzeményemet még mielőtt eljut abba az állapotba, hogy be kell ültetnem egy karosszékbe, és majd mindig arrafelé tologatom, ahová a nap odasüt.
- Te jó ég - sóhajtok fel kb úgy, mint amikor a felnőtt kénytelen valami nyilvánvalót elmagyarázni a gondjaira bízott gyereknek. - Nyilván nem nagyon kell kifejtenem, hogy örömmel megtenném, de nem vagyok biztos benne, hogy ez most az év ötlete lenne. Félre ne érts, egész nap alig fértem a nadrágomban, de akkor szeretem a nőket kefélni ha tisztában vagyok azzal, hogy a hörgés amit produkálnak épp nem az utolsó az életükben - szögezem le nyomatékosan, aztán kioldom a nyakkendőmet, és a fotelba dobom, a fonalak és kötőtűk mellé.
- Viszont egy alkuban benne vagyok, abban úgyis jók vagyunk mindketten - jegyzem meg némi gúnnyal a hangomban. - Idd ezt meg. Mint mondtam, kieszközölök neked a laborban valamit, ami átmenetileg a mérleg ezen oldalára billent. És amint látom, hogy erőre kapsz, akkor esküszöm, nem kegyelmezek. Ugyanis ma estére terveztem néhány extrémen perverz dolgot - vigyorgom el magam. - És egyébként is... - folytatnám, de bennem akad a hang, a szemem sarkából ugyanis valamiféle mozgásra figyelek fel. Odakapom a fejem, és egy másodpercig nem hiszem el, amit látok: egy fekete szőrgombolyag ballag lefelé az emeleti lépcsőn a nappaliba, puhán akár az árnyék. A szám is nyitva marad egy kis időre, csak akkor csukom be, mikor rájövök, hogy úgy festhetek, mint egy vízköpő egy középkori katedrálison.
Jókora levegőt veszek, hogy átkok, szitkok meg fenyegetések halmazát zúdítsam Harley-re, mert ez már tényleg túl megy a határon. Arra egy szót se szóltam, hogy telerakta gazzal a lakást, és úgy néz ki a nappalim, mint egy kib*szott ravatalozó, na ezt már mégsem... Még két napja se él nálam, és máris felforgatta a megszokott életvitelemet meg környezetemet. De még mielőtt kiadós őrjöngésbe foghatnék a macska egy huppanással felugrik mellém, és jó alaposan szemügyre vesz - én meg szinte önkéntelenül nyújtom ki a kezem, hogy a bundájába fúrjam. Mintha csak erre a pillanatra várt volna, a kis bestia azonnal összedől, és olyan dorombolásba fog, hogy csodálom amiért az ablakok nem rezonálnak tőle. Erre aztán már széles mosoly fut végig a képemen, bármennyire is igyekezzek titkolni vagy visszafogni, nem sikerül. A haragom elpárolog, mintha sosem lett volna.
- Jó fej a haverod - nézek Harley-re, a kényelmesen terpeszkedő jószágot dögönyözve. - Szóval vegyem úgy, hogy vele kezdődik a hadsereged toborzójárata? - érdeklődöm. - Ennyinél viszont álljunk meg. Nem akarok több virágot, se több állatot. Nyilván nem akarod, hogy ezt ennél durvábban vagy fájdalmasabban magyarázzam el. Hidd el szívem, kefélés közben is tudok veled olyat tenni, amit nem szeretnél többet - hajolok oda a szájához évődve, de még mielőtt válaszolhatna, a keze irányába tolom a fiolát.



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 12, 2018 11:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley

   Körülbelül fél percenként néztem fel a falon kattogó órára, s olyannyira elvonta olykor a figyelmemet, hogy vagy lecsúszott a fonal a tűről, vagy éppen rossz helyre fűztem be. Nagyon vártam már őt haza és azt hiszem, hogy reggel a kelés is azért volt annyira borzalmas, mert épp ő nem volt sehol sem. Eddig utalgattam rá és ki is mondtam, hogy mennyire gyűlölöm őt, pedig ez egy szemenszedett hazugság a részemről. Tudom, hogy én sem vagyok tökéletes se így sem pedig úgy, de tegnap nem tudtam nem ideges lenni azon a mondatán, hogy majd a sírba viszem a titkát. Borzalmasan fájt és azt hiszem, hogy ezt nagyon sokáig nem is fogom tudni elfelejteni. Viszont, igyekszem túltenni magamat rajt.
Egy idő után abbahagytam a kötögetést, aztán az ablakhoz sétáltam, hogy kikukucskáljak rajt. Figyeltem az autóját, hátha már közeledik, de még mindig sehol sem. Időközben pedig elkalandozott tekintetem az udvaron. Elképzeltem, hogy mennyire szebb lenne néhány virággal, ha kiültetnék párat. Nagyon szeretem a növényeket és azt hiszem, hogy talán a terasznál is majd felfuttatok egy futós növényt amivel sokkalta szebb lesz. Önmagában nagyon szép a ház, de valóban látszik rajt, hogy abszolút nem igen van nő a háznál.  A bejárónőnek pedig másabb dolgai van, mintsem ezzel foglalkozzon. De nem baj, én egyébként is mindig szerettem foglalkozni a környezettel. Amíg elruccantam bevásárolni pár dolgot, vettem néhány vágott virágot is, hogy hangulatos és illatos legyen tőlük a ház. A konyhapultra például egy csokor violát tettem egy vázába. Az egyik ablakba pedig fréziát tettem, azok szeretik a napfényt. A nappali asztalára pedig néhány szál szegfűt tűztem egy vázába; így már sokkal jobban tetszik minden. Ezeken kívül vettem egy tábla csokit is, mert nem bírok meglenni édesség nélkül. Mindent a saját pénzemből oldottam meg, ugyanis amit odaadott bankkártyát, fogalmam sincs, hogy hova tettem le utoljára szóval nem igazán volt kedvem azért feltúrni a házat. Csak meg lesz. Ha nem, az sem baj, egyébként sem nagyon akartam belőle költekezni. Szerencsére nekem is maradt annyim amit még eltudtam hozni a koventől. Rengeteg pénzt elkértem a szolgáltatásaimért, de amennyi maradt belőle ... mint egy kis morzsa. Nem azért, mert elherdáltam volna mindent, hanem mert mindent a kovennek kellett addig is adni. Amíg volt fodrászüzletem, könnyebben eléldegéltem a nélkül, hogy éheznem kellett volna. Nos, amit magammal hoztam pénzt, az is még annak a maradéka.
Ellöktem magamat az ablaktól, aztán újra visszahuppantam a hintaszékbe és tovább folytattam a sál kötögetését és annak kijavítását, ugyanis figyelmetlenségből néha nem jó helyre fűztem továbbra sem a fonalakat. Kezdtem újra feszült lenni az egyedülléttől és borzalmasan irritál, hogy az egész házban csak a nyamvadt óra kattogása hallatszik.
Egészen mélyen sikerült belefeledkeznem a környezetbe amíg számolgattam a fonalsorokat, csak arra leszek figyelmes, hogy Elias hangja hallatszik előttem. A pillanatban ki is ejtem kezeim közül a tűket, aztán csak csillogó tekintettel figyelem őt tovább, mérhetetlenül hatalmas boldogsággal. Ha nem dobna le azonnal magáról, akkor most biztos, hogy felmásztam volna rá és le sem jöttem volna onnét egy darabig, hisz annyira örültem volna neki. De visszafogtam magamat nehezen és újra visszavettem a tűket a kezeim közé és folytattam tovább még mielőtt tényleg nem bírnék magammal.
- Dehogy nagymamás. - Ráztam meg a fejemet és már csak azért is tovább kötögettem, nem foglalkozva azzal, hogy leszólta. Nem takaríthatok. Nem főzhetek. Nem moshatok. Nem csinálhatok semmit sem. Ez nekem csak azért szokatlan, mert a kovenben az ilyesmi mindennapos volt. Családias környezet volt és mindig volt valaki, aki rendben tartott mindent. Ez legtöbbször én voltam addig, amíg a tanácsba be nem tettek. Utána már a boszorkányokat kellett fegyelmeznem. Én voltam a hóhérjuk. Szóval, most a kötögetés jutott eszembe. Holnap ha ugyanilyen remek idő lesz, megpróbálok néhány növényt kiültetni. - De mindjárt ideültetlek a helyemre és odanyomom a kezeid közé ezeket, hogy rájöjj, hogy valójában milyen relaxáló tud lenni. - Még a nyelvemet is kinyújtottam rá szórakozottan, mint egy óvódás gyerek. Szerintem abban az esetben le is fotóznám őt és azzal a képpel tapétáznám ki a nappalit. Muris lenne.  
Egészen addig szótlan maradok, amíg nem egy kis fiolát tesz az asztalra. A kérdésére még nem feleltem, mert egyelőre azon gondolkoztam, hogy mi a fene az ott. De nem is érdekes, most van fontosabb dolog amit akarok.
Kiszedtem az ölemből a fonalakat, aztán felkeltem onnét és odaraktam a félig megkötött sálat a helyemre, majd egyenesen Elias mellé osonok a kanapéhoz és helyet is foglalok mellette.
- Most már sokkal jobban. - Pislogtam rá szépen, aztán közelebb húzódtam hozzá sejtelmesen. Egyik térdemmel feltérdeltem, közben pedig finoman bepucsítottam, ami által az alighanem combig érő köntösöm feljebb csusszan, így feszes fenekem teljesen fedetlen maradt. Közben pedig a derekamnál összekötött madzagja is meglazult, ezáltal szinte majdnem le akar csusszanni rólam az egész; tény, hogy az is a célom vele. Azt akarom, hogy megkívánjon és elkapjon.
A pozíciómnak köszönhetően tökéletes látvány nyílik szinte mindenemre, de közben még alsó ajkamba is beleharapok finoman. - Csókolj meg. - Kérem őt szépen, habár tudhatja, hogy én egy csóknál sokkal több mindent akarok tőle. Nagyon a kedvére szeretnék tenni és azt hiszem, hogy a tegnap esti borzalom után ránk fér az ilyesmi is. Remélem, hogy az ősz hajtincsem nem szegi a kedvét. Talán még szépnek tart ettől függetlenül és nagyon remélem, hogy így is van. Nagyon szeretném, ha még kívánna.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 12, 2018 4:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Vannak meglehetősen nyűgös napjaim, amikor jószerével alig mer bárki is a szemem elé kerülni, mert egy pillantással ölni tudnék. A mai napom viszont nem ilyen volt. Sőt, a szemem sarkából láttam a meglepett tekinteteket, amikor vidáman fütyörészve baktattam át a laboron, kedélyesen köszöngetve a dolgozóknak. Volt, aki még a lombikot is kiejtette a kezéből a csodálkozástól - bár a többség inkább kivárásra játszott. Volt már rá példa, hogy ugyanilyen kedélyesen téptem le valaki orrát, aztán a vállát veregetve a tulajdon kezébe nyomtam, hogy plasztikáztassa vissza, a cég állja a cehet. Öt órás műtéttel oldották meg a problémát, de ez a manőverem biztosította, hogy az illető soha többé nem üti a szaglószervét olyanba, ami nem rá tartozik.
Most viszont nem voltam gyilkos hangulatban, kivételesen a legkevésbé sem. A keverék, amit reggeli címszóval csúsztattak elém, már megütötte az általam felállított mércét, aminek hangot is adtam: a megkönnyebbülés feltörő sóhajának leírására alighanem nem is lenne elegendő egy átlagos ember szókincse.
Teli gyomorral azonnal színesebb a világ, minden morgolódás nélkül ültem végig három konferenciát, és egy bizottsági ülést. Igazából tökéletesnek is mondhatnám ezt a napot, ha nem lenne ott az az aprócska tüske a bőröm alatt, amit a tegnap este tört belém. Harley-vel mindketten úgy viselkedtünk, mint két óvodás, akik ki akarják maguknak sajátítani a homokozót, és ezért a másik piszkálásától sem riadnak vissza. Igaz, én a végén békejobbot nyújtottam neki a táncra való invitálással, az állapotára való tekintettel viszont erről le kellett mondanom. Nem kimondottan úgy képzeltem el a könnyednek szánt estét, hogy haza kell támogatnom Harley-t, és ennek még csak nem is pezsgővel kevert calvados volt az oka. Tisztában voltam vele, hogy az állapota az idő haladtával romlani fog, de arra álmomban sem gondoltam, hogy ilyen gyorsasággal. Mikor a ház előtt kiszálltunk a kocsiból éreztem minden porcikájának a remegését, és azt, hogy ha nem támaszkodott volna a vállamra, nem biztos, hogy eljutott volna a szobájáig.
Nem is várom meg az estét, lezárom az irodámat, aztán bevágódom a kocsiba, és hazafelé veszem az irányt. A kedélyes hangulatom most is kitart, aminek legfőbb jele, hogy halkan együtt dudorászom az autórádióval, és csak akkor hallgatok el, amikor leparkolok a házam előtt - nincs kedvem még jobban aláásni Harley állapotát azzal, hogy hallania kelljen a hangomat. Egyszer rávettek, hogy énekeljek egy karaoké bárban: azt az előadásomat azóta hatásos kínzóeszközként alkalmazzák önkényuralmi rendszerekben.
Benyitok a bejárati ajtón, és azonnal a szemembe ötlik a vörös hajzuhatag, amint egy fekete selyemköntösre borul. Hangtalanul jár a szája, alighanem magában számolja a kötés szemeit, miközben a hintaszékben ringatja magát - önkéntelenül is mosolyra húzódik az arcom.
- Tisztában vagyok vele, hogy gyorsan erőtlenedsz és öregszel, de a nagymama-stílus még távol áll tőled - jegyzem meg, egyenesen a hűtőhöz lépve - a jelek szerint Mrs. Wheels megjelent nap közben és feltöltött mindent, még főzött is. Gyorsan kiutalok magamnak egy kis pohár Jack Danielst,  majd leülök Harley-vel szemben a kanapéra.
- Nem áll neked jól a melír - mormogom, ahogy szembesülök az ősz tincsével. Nem tetszik a látvány - nem azért, mert szeretem a vörös haját, hanem mert tudom, hogy ez csak a kezdet, és alighanem a legmeredekebb elképzeléseimet is felülmúlja majd, hogy mi várhat még rá. - Megkérdeném milyen napod volt, de látom, elég fura módját választottad az erőd visszanyerésének. Vagy ez valami boszi-dolog, amit én nem értek? A kötögetés átoktörő hatással bír? - érdeklődöm még mindig halvány mosollyal. Kivételesen nem piszkálni akarom a szavaimmal, hanem talán kissé jobb kedvre deríteni - feltéve ha sikerül. - Vagy ez esetleg egy szimbólum, ami a párkák fonalát jelképezi? - lövök el még egy kérdést, majd kényelmesen hátradőlök, és szemügyre veszem a vonalait, amik átsejlenek a köntösön. Noha egész nap eljátszottam a gondolattal, hogyan és miképp fogom ma megdugni - hazafelé még egy boltot is útba ejtettem - akkora érzéketlen vadállat mégsem vagyok, mint amilyennek tart engem, és nem fogok úgy rámászni, hogy alig él. Nekrofil végképp nem vagyok. Szeretem ha egy nő érez, és az eszméleténél van.
- Hogy érzed magad? - kérdezem aztán halkan, a hangomban őszinte érdeklődéssel, majd egy apró üveget állítok az asztalra. Felajánlottam számára a lehetőséget, hogy a laborban összeütnek számára valamit, ami ha nem is menti őt meg végleg, de kissé visszafogja testében az átok terjedését - legalábbis időnyerésre tökéletesen jó lesz. El lehet engem hordani sok mindennek, szemétnek, aljasnak, felfuvalkodottnak, érzéketlen baromnak, de hazugnak nem. Ha valamit megígérek, állni szoktam a szavam. Hogy használja-e, az már csak rajta áll. Remélem a józan esze többet nyom majd a latba, mint az irántam, meg a fajtám iránti utálata.


©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 12, 2018 12:00 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley

   Végighúzom a teljesen ősszé színeződött vastag tincsemen két ujjamat, s hosszasan bámulom a tükörben folyamatos pislogással, hátha talán csak képzelődöm és még mindig a kora reggeli kábulat csalja meg a látásomat. De nem, hiába is reménykedtem benne. Idegesen aztán belemarkolok a tincsembe, már-már könnyek köszönnek vissza íriszeimből; Az asztalon lévő poharat megragadom és azzal a lendülettel teljes erővel vágom oda a tükörnek. A történéstől mind a kettő egyszerűen darabokra törik. A pohár apró szilánkokra magam előtt, míg a tükör nagyobb darabokban hullik össze. Épp úgy, ahogy bennem a lélek. Megtámasztom magamat az asztalnál, aztán testem remegése könnyeket facsar ki szemeimből. Nem azért lettem mérhetetlenül ideges és szomorú, mert épp hajam apró is része elveszítette vörös pigmentjét, hanem mert megláttam benne a saját halálomat. A pillanatban megéreztem azt a színtiszta áramlást magamban, ahogyan kiáramlik a testemből az erő egyenesen bele egy másik boszorkányéba. Szinte látom magam előtt azt a kis fényt ami elhagy és mérhetetlenül fáj, hogy nem tudom visszafordítani. És nem azért, mert foggal-körömmel ragaszkodom ebbe a szánalmas életbe, ami számomra egyenest maga a siralomvölgy. Fogalmam sincs, hogy milyen lesz számomra majd a Pokol. A kétezer éves sámán dinasztia ahonnét a Salem-i boszorányok származnak, ők úgy vélték, hogy a Pokol azt eleveníti fel számunkra az örökkévalóságig amely életünk legszörnyűbb pillanata volt avagy lesz. Ott mindenki szenved és mindenki megfizet.
Eszembe jut közben Jonathan is. Tőle tanultam mindent és ő tett engem azzá, aki most vagyok. Az ikertestvérem, akivel valójában semmilyen vér sem köt össze, mindössze csak a hazugságok tartottak bennünket össze éveken át. Beleszerettem. És mérhetetlenül fáj, hogy nem láthatom őt soha többé; habár ezt már akkor tudtam, amikor éveken keresztül a Salem-i boszorkányok otthonában ébredtem fel. Mégis élesebben él bennem az emléke még az álomnál is. Mintha itt lenne velem, közben pedig nincs. Nagyon nehéz eset volt, nagyon hamar lett ideges és egyszerűen képtelen volt önuralmat gyakorolni. Egyszer nekiestem egy láncfűrésszel, ő pedig egy tőrrel próbált a fűrész ellen védni magát, de persze esélye sem volt. Tökéletesen belevágtam a kézfejébe, szinte épp, hogy nem nyisszantottam le a jobb karjának teljes egészét. Fogalmam sincs, hogy miért estünk egymásnak. Őrültté tett, amit az utóbbi időben a koven teljesen eltompított rajtam. Uralkodói érzettel ruházott fel amely által eldobtam azt az őrült gyereket ami addig engem vezérelt. Helyette valami sokkal sötétebb uralkodott el bennem, valami féreg, ami erőteljesen rág belülről. Ez pedig az az érzés amikor felteszem a kérdést magamban: Minek élek én még? Kártevő vagyok mindenki számára. Nincs semmilyen pont, amibe kapaszkodni tudnék. Elvesztettem mindent.
Megakartam nyugodni. Borzalmasan rosszul éreztem magamat a dühtől és a félelemtől, képtelen voltam másra koncentrálni. Fájdalmaim mellett pedig a tegnap esti incidens sem kímél, már-már megőrjít a tudat, hogy egy látszólagos szép estének milyen borzalmas vége lett. Miattunk. Vagy épp miattam? Lehet, hogy történhetett volna mésként is. De nem sokáig gondolkoztam ezen.
Hoztam magammal még egy bőröndöt is amiben voltak a saját ruháim közül néhány, a könyveim és sok más dolog, de az egyik zsebéből egy átlátszó tasakot veszek ki ami félig volt töltve fehér porral. Már vagy egy hete, hogy nem nyúltam hozzá, most pedig mégis szükségét láttam, mert mástól most semmitől sem tudok megnyugodni és ezektől a marcangoló érzésektől pedig szépen lassan leépülök szellemileg .
Három csíkot osztok ki belőle, pont elegendőt ahhoz, hogy a kedvemet hamar az egekbe repítse. Viszont kevesebbet annál, hogy aztán a várt hatásnak az ellentétét váltsa ki. Nem szeretnék ennél is rosszabbul lenni, mint amilyen most vagyok.
Körülbelül másfél órán át szenvedtem, aztán érezni kezdtem a szer hatását. Aprólékosan összeszedtem magam és az üvegeket is a földről. Már nem szédültem, már nem fájt semmim sem, és már a megőszült tincsem sem érdekelt. Elterveztem, hogy elhozok egy macskát és egy pár kötőtűt és kötőfonalat. Nem igazán foglalhatom el magamat a házban amivel csak akarom, és ezt a napot pedig most nem a mágiának fogom szentelni. Szeretnék Elias kedvében járni, ugyanis jelenleg ő az egyetlen halovány pont az életemben, akibe még fél kézzel kapaszkodom. Ha ő elenged, egyszerűen végem lesz. Kicsit emlékeztet a fivéremre. Néha úgy érzem magamat mellette mint egykor Jonathan mellett és ettől megnyugodtam. Mintha visszakaptam volna őt, pedig egyáltalán nem.
(..) Amint jól lettem, a szobámat hamar otthagytam és az autót kölcsönvéve kirobogtam a városba. Vettem magamnak szőke hajfestéket, a kötőtűket és fonalakat, na meg egy szép kis fekete kiscicát is elhoztam akit Bagirának neveztem el. Ő most jelenleg fent szunyókál a szobámban, én addig pedig lejöttem a nappaliba. Épp időben értem vissza, elnézve az órát, hamarosan hazaérkezik. Azt mondta tegnap este, hogy ruha nélkül várjam őt haza, viszont nem végződött annyira jól az a nap, hogy most legyen hozzám kedve. Ha pedig mégsem tántorította el a tegnap esti történtek, abban az esetben nem akartam, hogy épp nem teljesítettem a kérését. Nem tudtam eldönteni, így hát a teljesen meztelen testemre egy fekete selyemköntöst vettem fel ami körülbelül annyira átlátszó, mintha semmi sem volna rajtam. A fekete árnyalata viszont takar annyit, hogy ha netán mégsem kívánna, akkor... akkor mégis legyen rajtam valami. Nagyon sajnáltam a tegnapit és azt hiszem, hogy a kettőnk neveletlensége még természetes az elején. Két ellentétes faj akik sohasem kedvelték egymást, és bizony egyikőnk romlottsága sem tűri meg a másikat. Viszont szükségem van rá. Nem bírom az egyedüllétet, egyszerűen beleroppanok.
A hintaszékben ringatva magamat kötögettem az ölemben. Sokáig mantráztam a selyemhernyó és a bébi alpaka fonal között, végül az utóbbi mellett döntöttem, mert az egy nagyon meleg és puha anyag; egy sál kötéséhez tökéletes. Fekete színt választottam, az a szín minden férfihoz passzol. Most viszont még nem volt kész, így nem tudom azonnal odaadni neki de igyekszem, hogy hamar készen legyek vele. Semmiség, de talán beszédes, hogy mennyire sajnálom a tegnapit. Nem akartam megbántani.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Márc. 04, 2018 2:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

folyt. étterem
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Márc. 02, 2018 11:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley

Kipakoltam az egyetlen egy táskámból amit magammal hoztam. Volt benne néhány dolog, mégis négy legfontosabb volt benne, ami végett mondhatni, hogy ennek a húzásomnak köszönhetem részben a halálomat. Nagyobb boszorkányok mind rendelkeztek saját könyvvel; ilyen például Marie Leavu és Tituba. Nálam van még Sheba Osborn könyve is, de ő csak a természetfeletti világban ismert, míg az előbbi kettő az egész világ számára; még az emberek számára is akiknek fogalmuk sincs a világ undorító feléről.  Amikor bevettek a tanácsba, az enyém lett a könyvtár és akkor volt szerencsém, hogy elcsenjem Sheba könyvét. A másik kettőt magántulajdonból szereztem meg, méghozzá olyan emberektől, akik előtt teljes homály volt a valóság előtt. Rengeteg minden szól a neten is Leavu-ról és Tituba-ról, de kevesen tudják, hogy mik történtek valójában. Lilith-nek nem voltak ínyére az intézkedéseim, mivel a kovent szerettem volna ezekből a könyvekből erősíteni. Hirtelenszerű ötletből pedig egy negyedik könyv készülődik, méghozzá amit én magam írok össze az előző háromból. Benne lesznek a saját szertartásaim és mágiáim is egyaránt, de a legfontosabb, hogy nagyon nagy értéke lesz amint elkészül. Már, ha egyáltalán be tudom fejezni. Ha pedig meghalok - amivel számolnom kell -, nem bízhatom ezeket az írásokat akárkire.
(..) Még utoljára fújtam valamilyen parfümöt magamra, aminek egészen édeskésen lágy volt az illata. Viszont még egy utolsó pillantást vettem a tükör felé, hogy valóban megbizonyosodjak arról, hogy nagyjából emberi formám van és alkalmas vagyok arra, hogy megjelenjek mellette. Egy ideig civakodtam, hisz ő hiába volt már több nővel ilyen helyeken, én addig egyáltalán nem voltam sehol senkivel sem.  Főleg nem olyasvalakivel, aki olyan, mint Elias. Fogalmam sincs, hogy éppen mi felel meg neki avagy mi nem, így minden bizonnyal nagyon nehéz behatárolnom azt, hogy épp mikor mi felel meg neki. Felmerült bennem a kérdés, hogy így is megfelelek neki?Bár, igazából teljesen mindegy. Teljesen felesleges ezen mantráznom, ugyanis az alkunk szerint csak az ágyban kell neki megfelelnem. Ennyit erről.
Megjelenek a lépcső tetején, és amíg leballagok, gondosan összekötöm lófarokba a hajamat, még mielőtt nem leszek tőle jobban ideges. A vitaminok szedése ellenére is rettenetesen hullik és számolhatok itt még sokkal nagyobb bajokkal is a későbbiekben. Két hónapon belül örülök, ha egyáltalán a tolókocsiból majd fel tudok állni. De nyilván én ezt nem fogom megvárni.
Egy pillanatra megcsillan az arcán, hogy mélyen saját magát ostorozza miután kiejtett valami kedvesebbet is a száján. Képzelhetem, hogy milyen nehezére esik bármi jót is kimondania, de egyébként is; rajtam kívül nem látja senki sem most, hogy van ilyen énje is. Kevesebb sem lesz tőle, maximum eléri, hogy nem fogok rá végig úgy nézni vacsora közben, mint egy támadó menyét. Cserében viszont megdicsérem őt is, hisz lássuk be, nincs az a nő, aki jelenleg most képes lenne neki ellenállni. Igazán vonzó férfi.
Rápillantok a nyakában lévő csomóra, s kedvem támadt volna kimondani mihez hasonlít az a gubanc, de inkább egy nyeléssel félresöpörtem az ujjait. Úgy látszik hogy azok sokkal inkább máshoz értenek jobban, mintsem a nyakkendő kötéshez. Én viszont hamar megszüntetem ott azt a csomót, és máris megoldom a gondot néhány mozdulattal. Végre, így már sokkal szebben néz ki. Még a gallérját is lehajtottam olyasféle gondoskodással, mint mikor az anya öltözteti a gyerekét. Szavain viszont akaratlanul is elmosolyodom, nyilván mindenféle gúny nélkül.
- Akkor most ebben nem lettem különlegesebb. Na és melyik hölgy volt az, aki a legtovább húzta ki melletted akár élve, vagy halva? -  Teszek fel egy kérdést játékosan, amire most már vártam valamilyen megközelítő választ -csakhogy tudjam, mennyit kellene mellette kibírnom, hogy rekordot döntsek -. Körülbelül két hónapom van hátra, és kétlem, hogy valaki két hónapot is lehúzott mellette. Kötve hiszem.
Elindulok az ajtó felé lassú léptekkel, mégis megragadja a karomat előbb és visszahúz. Figyeltem a mozdulatát nagyon élesen, még mielőtt kihagyna az emlékezete. Szerencséjére viszonylag finomabban nyúlt hozzám, amivel annyit ért el, hogy engedelmesen hagytam magamat és megálltam előtte. Kíváncsian figyeltem őt, midőn léptei egy szekrényhez vezették és abból kivesz két kisebb dobozt. Az egyikben egy nagyon puccos autó kulcsa volt. Ha odaadta, akkor azzal a lendülettel raktam le a mellettem lévő polcra azt. Nyilván, szükségem lesz az autóra néhányszor, de kissé rosszul éreztem magamat a dologtól. Használhatom, amíg megszolgálom? Akkor inkább ne is adjon semmit. A szótlanságom épp eleget árult el, mégis megenyhülök, amikor egy nagyon szép ékszert nyújt oda. Ránézek, midőn fejemet rázva meghúzódik vörös ajkaim széle. Nem azért, mert épp öntelt ribanc lennék, hanem mert egyébként soha nem kaptam senkitől semmit. Tény, hogy jobban esett volna azzal a szöveggel legalább; " csak mert elvisellek" vagy "kedvellek", de ez lényegtelen is. Kivettem a jelenlegi egyszerű kis fülbevalóimat a fülemből, amiket szintén a polcra raktam le, majd helyettük ezeket a vörös fülbevalókat tűzdelem be kényelmesen.
- Köszönöm. Nagyon szép. - Fűztem hozzá bátrabb mosollyal, s közelebb léptem hozzá, hogy végigsimíthassam bal tenyeremmel a jobb karján. Érdekes, neki is van számára egyfajta ajándék. Ami nekem rettenetesen értékes, ami végett most halállal fogok fizetni. Részben. Bőven vannak ennek még okai, de az egyikük ezek a könyvek. Olyan gyógymódok vannak benne amikhez javarészt nem szükségesek boszorkányok és biztosan tudná alkalmazni a cégéhez. Nyilván van bennük olyan eljárás is amihez már boszorkány kell, de ő azt tökéletesen megoldaná. Mindössze csak rá szeretném bízni ezeket az értékeket. Másra úgy sem nagyon tudnám majd. Én pedig úgy érzem, hogy a hasznukat venné, hisz nagyon sokan keresik az ilyesfajta könyveket. És nagyon nehéz hozzájuk férni. Majd az utolsó napomon megkapja őket. ... Addig viszont aranyos kis szívecskéket fogok rákarcolni az autójára. Vajon mit szólna hozzá? Nem mondta, hogy nem szabad.
- Viszont továbbra is aggaszt, hogy nem ettél az óta sem semmit. Még mielőtt újra leszednéd a fejemet, nem szeretném magamat újra felkínálni, hisz megtiltottad. - Tettem hozzá azonnal, még mielőtt azt hinné, hogy megint azt szeretném, hogy igyon belőlem. - Valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy megelégszel a vértasakokkal. - Iránta érdeklődöm, és remélem, hogy nem szándékozik most ezért is újra megcibálni. Nincs bennem semmilyen rossz szándék, inkább csak aggodalom. Ha belőlem nem akar inni, akkor ha kell én magam ölök neki. Ahogy a macska is teszi; szeretete jeléül a gazdájához viszi az elejtett zsákmányát. Ilyen szempontból jobb ismernem őt, hisz nem ártani akarok neki, hanem egyszerűen csak a kedvére tenni.
Újra megindulok az ajtó felé, finoman ringatva a csípőmet - ezáltal is provokálva őt, - hisz kellően átlátszik ahhoz a ruha, hogy látható legyen az is, hogy egy falatnyi, vörös tangát viselek alatta.
 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 01, 2018 3:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Zsongott kissé a fejem, a számok és adatok mintha beleégtek volna az agyam legmélyébe. Johnson-nak jókora mázlija volt: elérte, hogy az általam megszabott áron adja át az OCT a részvényeit - a felvásárlásnak és beolvasztásnak immár nincsenek akadályai, az én cégem pedig egy újabb ágazat felé kezd tapogatózni. A legokosabb, ha több lábon állok, bár a jelenlegi irányvonala a vállalatomnak sem most, sem a közeljövőben nem fenyeget csőd, vagy bármiféle összeomlás leghalványabb esélyével sem.
A gondolataim olyannyira az üzlet irányába terelődnek, hogy a nyakkendőmet is csak ösztönösen kötözgetem, nem is nagyon boldogulok vele, sőt, igazából egy jókora és gusztustalan gombócot sikerül a nyakamba varázsolni. Mintha legalábbis hóhérkötél lenne, nem kiegészítő. Remek.
Akkor viszont a bosszankodásról is megfeledkezem, amikor cipősarkak kopogását hallom meg az emelet felől, és megjelenik Harley, mint egy látomás - én meg úgy bámulok rá, mint aki életében most lát először igazi, eleven nőt. Még egy bók is kiszalad a számon, aztán ez helyrebillenti a lelki egyensúlyomat. Valahol a pszichém legmélyén most megállok egy tükör előtt, és mérgesen bámulok önmagamra, a fejem néhányszor nekiverve a foncsorozott felületnek: valószínűleg elment minden józan eszem, hogy én bókokat terítek egy nő lába elé. Ráadásul egy olyan nő lába elé, akit elvileg szexrabszolgának hoztam a házamba.
Ettől függetlenül látom, hogy jólesik neki az elismerésem, és halvány vigyorral hagyom, hogy félresöpörje a kezemet, és meglehetősen gyorsan megoldja az összegubancolódott nyakkendő problémáját, akkor aztán elégedetten simítok végig a mellkasomon - szeretem ezt az anyag érzését a testemen.
- Ha nem lett volna elég kifejező, hogy önmagamhoz méltatlanul elámultam a látványodon, akkor szóban is megerősítem, hogy igen, tökéletesen megfelelsz - dünnyögöm, miközben lábaimat bebújtatom a bőrcipőmbe. - És ami azt illeti, nem te vagy az első nő, akit vacsorázni viszek - teszem hozzá kb úgy, mint egy durcás kisgyerek, akit valamivel megsértettek. Másokkal is voltam kikapcsolódni, ebédelni - viszont oda még senkit nem vittem, ahová majd két hét múlva Harley-t szeretném. Egyelőre nem is teszek róla említést, egyrészt mert még nekem is emésztenem kell magamban a gondolatot, amire még nem volt példa eddigi életemben, másrészt nem szeretném, ha Harley elbízná magát.
- Várj egy pillanatot! - nyúlok aztán utána, mikor elindul, és karjánál fogva visszahúzom - viszont mivel tanultam a délutáni hisztijéből, ez már rángatásmentes, önmagamhoz mérten némileg finomabb mozdulat. - Van valami, amit még adni szeretnék neked - sétálok el a nappali sarkában álló szekrényig, és két dobozt veszek magamhoz.
- A garázsban találsz egy kék Maserati-t. Ez itt a kulcsa. Mivel el kell majd menned a saját boszi-dolgaidat intézni, ezért nyugodtan használd bármikor, amikor kedved tartja. Nem kell minden alkalommal külön engedélyt kérned. Mondjuk úgy, kölcsönkapod mindaddig, ameddig nálam tartózkodsz - na meg persze amíg megszolgálod - adom át az egyik dobozt, benne az autó kulcsával. - Ezt pedig mondjuk úgy, eddigi érdemeid elismeréseként fogadd el - tartom az orra elé a másik dobozt, és felkattintom a tetejét, miközben megáldom Sarah Eston nevét. Évek óta ismertem már őt, és azon kevés nők közé tartozik, akivel kizárólag szakmai kapcsolat fűzött össze, és nem ráncigáltam az ágyamba. Az én ruháim beszerzését is ő intézi minden alkalommal, így hát vagyunk olyan viszonyban, hogy elfogadok tőle olyan tanácsokat is, amikért másokat már keresztben nyelnék le. A mostani javaslat is az ő ötlete volt, én pedig kivételesen úgy döntöttem, hogy nem ellenkezem.
Figyelem Harley tekintetét, ahogy pillantása a doboz tartalmára esik, és azt hiszem, remekül választottam - vagyis választott Sarah. A fülbevalók tökéletesen mennek a ruhájához, és a cipőjéhez, és úgy vélem, nem rontják majd az összhatást.

http://p.coldline.hu/2018/03/01/2778220-20180301-5nmzhm.jpg





©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szer. Feb. 28, 2018 12:15 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Elias && Harley

Úgy néztem fel rá fél szemmel, mint egy rossz ló. Nem tetszett, hogy a karomat felemelte aztán elengedte a levegőben, szórakozva azzal, hogy épp most mennyire kimerültem.  Az már utána kevésbé zavart, hogy a hajammal kezdett el játszadozni, bár úgy éreztem magam, mint egy spektrumzavaros aki nem tűri, ha hozzáérnek. Ezt persze nem mutattam meg neki semmilyen formában, hagytam, hogy tapizza a hajamat. Szavaira viszont azonnal kikerekednek a szemeim, főleg az utolsó mondatán. Mintha azt akarná érzékeltetni, hogy nem csak dugásra akar használni. Ezt a vacsorás dolgot sem tudom hirtelen hova tenni. Le a kalappal előtte, sikerült nagyon meglepnie. Bár nem tagadom, nagyon jól esik, hogy gondol az ilyesmikre is, viszont valahogy erősen kétlem, hogy az eddigi nőivel ezt megcsinálta. Máskülönben nem rohantak volna el tőle fejvesztve. Igazán nem értem, hogy én ezt a kivételezést mivel is érdemeltem ki, mindenesetre egyikőnknek sem fog rosszat tenni, ha nem csak a hálószobán belül ismerkedünk. A fejemet tenném rá, hogy olykor nehezen viseli a magányt, még akkor is, ha ezt magának sem vallja be. Jól tudom, milyen érzés; a pokolba az összes létező emberrel és lénnyel, ettől függetlenül mindvégig vágytam valami kedvesebb hangra. Amit eddig senki sem  tudott megadni. Érdekes. Tőlem aztán végképp nem kell tartania, miszerint hátha többet akarnék a kelleténél - annál sokkal hamarabb meghalok, mintsem valaha is elmenjen a józan eszem és felé kezdenék el kacsintgatni-.  Egy párhuzamos világban sem, de még álmomban sem.  
- Utálom a kávét .- Morogtam bele a párnába frusztráltan. Persze, még a végén én lennék a hibás, ha a pillanat tört része alatt elalszom. Ez az ő hibája lenne, nem pedig az enyém. Viszont nem adom meg neki az örömöt, hogy az elalvásomért aztán megtoroljon.
- Pedig reális magyarázatot adnál neki még akkor is, ha hülyén nézne. - Felültem nagyon nehezen, eléggé lenyúzott állapotban. Már csak azért is feltápászkodom, hisz ez a ma esti vacsora nagyon sokat fog jelenteni. Szeretnék tőle szívességet kérni, cserében pedig teszek fel majd számára egy ajánlatot, amivel vagy él a lehetőséggel, vagy pedig túl buta, ha elutasítja.
Azt már most tudom, hogy ezt a szobát biztosan nem fogom választani.
Nem aludnék túl jól az éjjel, ha közben a kötelekkel kéne farkasszemet néznem, úgyhogy majd körbenézek és azt a szobát fogom választani, ahol még nincsenek az e féle felszerelések. Színészeti duzzogással figyelem végig azt a kötekedő mosolygást amit vág, -érdekes mód szex óta már vigyorgott is, elhiszem, hogy most jobb kedve lett tőle-, én pedig csak zsémbelődtem,
ezzel is takarva mindenféle érzelmet. Pedig valójában a morgásom jóval több dolgot rejt. Többnyire nyugalmat és talán egy mustármagnyi boldogságot.
(..)
Órákig szinte kikerültük egymást. Amikor megjött az a nő akiről már tett említést, Elias abban a pillanatban vonult félre a saját kis szférájába, míg én azokat a ruhákat nézegettem meg többnyire, amit ma estére fel szeretnék venni. Szerettem volna szép lenni, hogy ezzel is a kedvére tegyek -én ostoba-. Szebbnél szebb ruhákat mutatott a hölgy, mégis az egyetlen egy vörös ruhánál akadt meg a figyelmem. Ami vörös, teljesen mindegy, hogy milyen, nos, azt azonnal ki szoktam választani. Ez a tüzes szín jellemez engem leginkább; a vörös színt leginkább a vérrel asszociálják, ezen kívül a libidót is jócskán doppingolja, s mindemellett az erő és a hatalom színe. Misztikus, különleges és egyben nagyon erős szín. Voltaképpen hamar túlestünk mindenen, legalábbis igyekeztem ezt elérni. Kellemetlenül éreztem magamat, ugyanis a legkevésbé sem voltam az e féle luxushoz hozzászokva. Tény, hogy a koven előtt egy nagyon gazdag családban nőttem fel; szebbnél szebb porcelánbabáim voltak és ruhácskáim még nagyon kicsi koromban, de akkor is belénk lett nevelve a szerénység. Pláne Salem-i boszorkányként. Tudni illik, hogy Salem sohasem volt a fényűzés szimbóluma, főleg nem akkoriban a nők számára.
Lezuhanyoztam és csak az után vettem fel az általam kiválasztott ruhát. Habár nem túl lelkesen. Nem fogom az orrára kötni, de ez a pár óra nélküle eléggé üres volt.
Megjelentem a lépcső alján kis idő múlva, most már teljesen felöltözve. A piros tűsarkú cipőket is felvettem a ruhához, és csak akkor eszmélek fel, amikor már Elias megszólalt. Épp úgy kaptam fel rá a tekintetemet, mint egy kutya, aki hosszú órák után látja csak meg a gazdáját. Az örömömet persze lepleztem, és csak némán ballagtam le a lépcsőn. Közben a hajamat összefogtam egy hajgumival - sokkos állapotba kerültem, amikor a fürdőben észrevettem, hogy mennyire hullik a hajam. Nem meglepő; egy haldokló ember nem csattan ki az egészségtől. -, és ez egyre rosszabb lesz csak.
- Te sem panaszkodhatsz. - Válaszoltam vissza a bókjára, amint egészen közel kerültem hozzá. Észreveszem, hogy bajlódik a nyakkendőjével és minden szó nélkül seprem le onnét az ujjait, hogy helyette én kössem meg a nyakkendőjét. S lám, pár pillanat alatt sikerül is.   
Habár nem bírtam ki, de érzékien csókolok bele a nyakába, s egészen szeretetteljesen simítok aztán végig a mellkasán.
- Remélem megfelelek így neked. - Nézek rá mosolyogva, aztán ellépek előle egy lépést. A kedvéért nagyon halványan átlátszó anyaggal rendelkezik a ruha. - Igazán meglep, hogy vacsorázni akarsz velem. Lehet, hogy én tévedek, de kétlem, hogy ezt a többi nővel megtetted. Máskülönben nem menekültek volna előled. - Állapítom meg csak úgy csevegés gyanánt a nélkül, hogy bármiféle választ vártam volna. - Viszont egy nagyon jó lehetőség arra, hogy felajánljak neked valamit.- Simítok végig a vállán finoman, amint utalást tettem arra, hogy van valami szándékom vele.  
Elsétálok mellette miközben ruhám alja finoman libben lépteimet követően, aztán pedig a kijárati ajtóra tekintek. Egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy mi lenne, ha valaki ártani akarna neki. Vicces, de annak az esetleges valakinek kikanalaznám a szemgolyóit és megetetném azokkal. Bár tudom, hogy vannak boszorkányok akik védik őt, de én a pénz nélkül is megtenném. Hogy miért, nos, nem tudom.  
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Kedd Feb. 27, 2018 3:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Alig van annyi erőm, hogy kioldozzam Harley kötelékeit, aztán elnyúljak mellette az ágyon - az elmúlt kb fél óra elég sok erőmet kivette. Vigasztal, hogy ahogy látom, ő még nálam is elgyalázottabb állapotban van: épp csak annyit mozdul, amiből látom, hogy még életben van egyáltalán. Nos, boszorkány mivolta, és a nagy szája, meg csípős nyelve ellenére is nem bántam meg a mi különös kis alkunk létrejöttét - eddig legalábbis. Bízom benne, hogy a továbbiakban sem lesz ez másképpen. Az a kis anyagi ráfordítás pedig, amellyel honorálom a szolgálatait, számomra nem oszt, nem szoroz. Nekem az a pénz annyit, mint másnak némi borravaló. Persze, megfizethetnék épp valami luxusprostit is, de ki tudja, mire lenne hajlandó, és mire nem. Nem mellesleg, egy idő után nyilván fény derülne vámpír mivoltomra, akkor meg meg kellene hogy öljem. Nem mintha ez gondot, vagy lelkifurdalást jelentene nekem, de ezzel oda lenne egy kényelmes és kielégítő befektetés. Ilyen szempontból Harley tökéletes választás: okos, tisztában van vérszívó létemmel, és roppant módon készséges - plusz ahogy látom, meglehetősen fehérmájú is. Ez pedig így egyszerűen felülmúlhatatlan kombináció.
Oldalra fordított fejjel nézem, ahogy lenyalja a saját ízét az ujjamról, aztán apró megjegyzésére kajánul elvigyorgom magam.
- Ne aggódj bébi. Lesz még rá bőven alkalmad - biztosítom. Már az első perctől kezdve szeretnék elmenni a szájában, de ez olyan, mint az ebéd legfinomabb falatja: a legvégsőkig tartogatom.
- Igen, látom hogy így is bőven elég vagyok neked - nevetek fel aztán, felemelem a kezét, ami erőtlenül hullik vissza az ágyra, mintha csak kómában feküdne, bár ahogy megfigyelem, hát nem áll messze ettől az állapottól. Az arcáról egyszerre sugárzik a kimerültség, a határtalan fáradtság, a kielégültség, és valami tökéletes elégedettség. Vörös tincsei szétterülnek a párnán, én pedig szórakozottan játszani kezdek a hajával, élvezve ahogy a selymes szálak csiklandozzák az ujjaim közét.
- Nos, mint mondtam, válassz szobát. Maradhatsz itt is, ha tetszik, de ha másik mellett teszed le a voksodat, csak nyugodtan. Aztán szedd rendben magad, Sarah két óra múlva érkezik - pislogok az órára. - Aztán igyál egy kávét, még mielőtt teljesen szétcsúsznál. Mint mondtam, este el szeretnélek vinni vacsorázni. Végeredményben nem vagyok vadállat, aki csak a dugásra használ - na jó, ez így nem teljesen igaz, de miért ne mehetnék el vele valahová? Ki tudja, még valami jó is kisülhet a dologból - gondolok itt konkrétan arra, hogy akár egész jól is érezhetjük magunkat egymás társaságában úgy is, hogy mindkettőnket ruha takar, és nem éppen a mennyországig döngölöm.
- Gyerünk szívem, szedd össze magad! - veregetem meg a combját, miközben felkelek mellőle, és összeszedem a ruháimat. - Ne érkezzen a gardróbod hiába. Sarah furán nézne, ha közölném, hogy nem vagy képes ma próbát tartani, mert szétdugtalak - vigyorgok szemét módon, aztán kisétálok az ajtón - ajánlom, hogy tényleg ne aludjon el. Mérges lennék, és azt az oldalamat jobb, ha nem ismeri.


Mire Harley összeszedte magát, egy halk csengőszó jelezte, hogy megérkezett Sarah, és vele még két másik nő - amennyi cuccot felpakoltak, csodálom, hogy nem hadsereget hozott magával. Mobil gardróbok biztosították, hogy ha valami megtetszik Harley-nek, már most nála maradhasson, és több köteg katalógus ígérte, hogy bármit, amit kiválaszt, néhány napos határidővel leszállítják.
Nem sok kedvem, meg hajlandóságom volt egy divatbemutatót végigasszisztálni, így elnézést kérve inkább elhagytam a nappalit - megkérve Sarah-t, hogy a számlát küldesse az irodámba - még utoljára figyelmeztettem Harley-t, hogy fél nyolckor vacsorázni indulunk, majd pánikszerű meneküléssel visszavonultam a dolgozószobába, és belemélyedtem az üzleti levelezésekbe, meg egy videókonferenciába. Már elvonult a társaság, mikor engem még mindig az üzlet kötött le, és mire végeztem a munkámmal - elvégre valamiből pénzt kell teremtenem, hogy biztosítsam a luxust, amiben élek - addigra Harley tűnt el: fentről, a fürdő irányából hallottam halk dudorászását.
Hét óra tájában aztán magam is forró zuhanyt veszek, hogy lemossam magamról a kefélés minden nyomát és bizonyítékát, majd a gardróbom ajtaját sarkig kitárva a kedvenc öltönyömet húzom elő: sötétszürke, fekete inggel, és acélkék nyakkendővel. Épp a nappaliban szórakozom egy nyakkendőcsomó kötésével, mikor az emelet felől cipősarkak kopogása hallatszik, aztán a lépcső tetejét megjelenik Harley, az én kezem pedig nemes egyszerűséggel megáll mozdulat közben.
- Ez igen... - nyerem vissza a néhány másodpercre eltűnt hangomat, miközben lesétál a lépcsőkön - halálra váró boszorkány, vagy épp szexrabszolga, nos ebből az énjéből jelenleg nem sok látszik. Pompás ruhát visel, gyönyörű cipővel, haja a hátára borul - egyszerűen királynői a megjelenése.
- Gyönyörű vagy - bókolok őszintén, és elmosolyodva veszek nagy levegőt mikor mellém ér, mert a parfümje csak fokozza az összehatást. - Azt hiszem, írnom kell egy köszönőlevelet Sarah-nak. Vagy épp a te remek ízlésed előtt megemelnem a kalapomat - biccentek. Még talán sosem láttam őt olyan szépnek, mint ebben a percben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Vas. Feb. 25, 2018 9:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Szinte látom magam előtt az elégedett vigyort ami felvázolódik az arcára pontosan azért, amit elért nálam: ez is volt a célja. Az eddigi elélvezésem volt a legkülönlegesebb mindközül, és egyelőre még magamnak is nagyon nehezen vallom be, de aprólékosan kezdek el iránta bizalmat érezni. Az első kis macska-egér játékunk csak szórakozás volt a javából, mégis az utóbbi összezörrenésünk nagyon is komollyá tette a körülményeket. Az ő feje helyrerázódott és megértette, hogy ok nélkül bánt velem úgy mint egy kutyával. Tisztában vagyok azzal, hogy nem tetszett neki az, hogy üvöltöztem vele és ahogy beszéltem vele, de azt hiszem vagyunk annyira felnőttek, hogy nem vonulunk el duzzogva a saját szobánkba mint két rossz gyerek. Sajnálom, hogy a mi kis kalandunk rövid ideig fog tartani. De, talán ez így lesz helyes.
A következő pillanatban a lehető legmélyebbre döf, s állítom, hogy így ennyire mélyen még senki sem volt bennem. Reszkettem alatta az élvezettől, majd attól, ahogy forró magja szinte teljesen elönt belülről.Vele együtt remegtem, de azt hiszem, hogy ezerszer is képes lennék ezt a pillanatot átélni újra. Szinte tocsogtam közben a saját nedvemtől. Eszméletlen, hogy mennyire kívánom őt még mindig.
Majdhogynem visítottam alatta, majd amikor kihúzódik belőlem, erőteljesen végigfut rajtam a hideg. A lábaimról levonja a köteleket és a csuklóimat is megszabadítja azoktól, majd a szemkötőt is lehúzza a szemeimről. Lehunyt íriszekkel zuhannak az ágyra a lábaim, teljesen kész voltam attól amit művelt. Már régen ledőlt mellém, amikor én még néha beleremegtem, mert még mindig a hatása alatt voltam miatta. Habár érzem a levegőben azt a lüktetést amit ő áraszt; épp úgy, mint mikor a cápa megérzi a kishal mozgását a vízben. Tökéletesen érzem, hogy neki is sikerült lefáradnia kellően és legalább annyira élvezte, ahogy én is. Többször akarom ezt, és gyanítom, hogy ennek ő sem lesz ellene.
Homályosan dübörög a hangja a füleimben. Egyelőre magammal kínlódtam; bizsergett az arcom a forróságtól épp úgy, ahogy deréktól lefele egyaránt. Épp csak annyira van erőm, hogy a hasamra forduljak és a magam alá tett párnát most a fejem alá csúsztassam. Egyik lábamat finoman feljebb húzom magam mellé, behajlítva a térdem, míg a másikat kinyújtva hagyom. Arcomat felé fordítom, habár egyáltalán nem nézek rá, mivel az is nehezemre esik, hogy egyáltalán kinyissam a szemeimet. A találkozásunk óta egy kerek egész nap sem telt el, és már a harmadszorra gyűrtük a lepedőt, egészen keményen. Még utoljára végighúzza néhány ujját lüktető és nedves nőiességemen, ámde maradék erőmmel közelebb húzódom hozzá, hogy ördögi mosollyal végignyaljak nyelvem teljes egészével azokon az ujjain, amikkel az iméntiekben simított rajtam végig. Tökéletesen éreztem a saját édes ízemet.- Téged még nem is kóstoltalak meg. Majd bepótoljuk. - Vigyoromtól megvillannak hófehér fogaim is, aztán visszahelyezkedem hasra a helyemre, mérhetetlenül fáradtan.
- Már a gondolat is önmagában nagyon izgató. - Fűzöm hozzá. - De hidd el, az az egy is bőven elég.- Temetem az arcomat a párnába és csak az jut eszembe, hogy akarok legalább egy olyan napot, amit végigszexelünk némi szünetekkel vegyítve. Az ágyában ez a kígyó tökéletesen teljesíteni fogja minden vágyát, de sohasem fogja magát hagyni, hogy kutyaként legyen vele bánva.
Viszont muszáj magamat összeszednem. Elvégre vacsorázni akar és az orromra kötötte, hogy a legjobb formában kell lennem. Nos, ahogy óhajtja.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Feb. 25, 2018 2:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Valójában nem igazán értem, miért ódzkodik Harley az örök élet azon formájától, amit nemrég felkínáltam számára. Emberi, erkölcsi és társadalmi törvények fölött állunk, és ezáltal ő is erre a polcra kerülne. Többé nem kellene tartania senkitől, és semmitől - na jó, talán tőlem egy keveset. És még valami: mivel bizonyos tulajdonságok vámpírként jóval erősebbekké válnának, valószínűsítem, hogy a mostani kielégíthetetlensége még inkább köbre emelkedne - egy igazi szexéhes, fehérmájú kis ribanc lenne. Azt hiszem, remekül el tudnánk mi ketten tölteni az évszázadokat, sorban, egymás után. Persze az sincs kizárva, hogy a csípős nyelve meg a nagy szája sem maradna a mostani állapotában, attól meg a jó isten mentsen meg mindenkit. Talán mégis csak okosabb a saját módján intéznie a dolgokat...
Ennyi gondolat suhan át az agyamon, látva Harley készségességét, ahogy mukkanás nélkül engedi hogy megkötözzem, és szemére húzzam a szemkötőt. Teljesen kiszolgáltatva fekszik előttem, én pedig nem vesztegetem az időmet, hogy ne mondhassa, hogy kárát látja ennek a szófogadásnak.
Nyelvem fürgén munkába állítom, és addig le sem állok, míg remegve, és pattanásig feszülő izmokkal el nem élvez alattam - akkor sem hagyok túl sok időt neki a pihenésre, szinte azonnal tövig fúrom bele magam, kissé kegyetlenül. Egy apró szisszenés ki is szalad az ajkán önkéntelenül, meg-megrándul, mikor túl mélyre szaladok benne, de nem érdekel a fájdalom, amit érez - már csak azért sem, mert tisztában vagyok vele, hogy legalább ennyire élvezi is, amit művelek. Egészen addig nem állok le, míg fel nem visít, aztán valami különös nedvesség önti el az én ágyékomat is, és noha nem látja, de fáradt, de büszke vigyor fut végig a képemen. Aztán kissé gyorsítok a tempón, hogy alig fél perc elteltével én is belezuhanjak a kéjbe. Hosszan, remegve élvezek el a teste legmélyén, egész addig ki sem húzódom belőle, míg minden csepp gyönyörömet belé nem pumpálom, aztán lihegve feltérdelek, és kissé még remegő ujjakkal, de lehúzom a szemkötőt a fejéről, és kioldozom a végtagjait.
- Ez a testhelyzet felerősíti az orgazmust, mert nem vagy képes összezárt lábakkal befolyásolni - zuhanok aztán mellé, egy gyorstalpalót tartva neki a "miértekről". - A szemkötő miatt pedig felerősödik az összes többi érzék. Ahogy látom, bejött - simítom végig még most is lüktető ölét, ujjamon érezve a belőle származó kéjnedvet. - Kár, hogy csak egy farkam van - teszem hozzá, miközben megtámasztom hátamat az ágy fejtámlájában. - Legszívesebben egyszerre dugnálak minden pontodon - ernyedek el aztán elégedetten. Hm... remek ötletem támadt. Már pontosan tudom, mit teszek vele legközelebb.
- Azt hiszem, a ma esti vacsorát tökéletesen megszolgáltad - simítom ki aztán nedves fürtjeimet a szememből. Ó igen... ennél tökéletesebb délutánt elképzelni sem tudnék.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 24, 2018 2:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

+18
Valóban, lenne rá megoldás, hogy életben maradhassak. Akár ezen már most is túl lehetne esni, hogy aztán az örökkévalóságig halhatatlan legyek, de engem más vezérel. Egy manipulatív, önző, velejéig romlott ribanc vagyok de ez még nem jelenti azt, hogy akkor is választanám az életet ha épp azt egy nyamvadt vérszívóként kéne végigélnem. Boszorkány vagyok. Sheba Osborn leszármazottja, az első olyan boszorkányé, akit perbe vittek és aki kimentette az ottani életben maradt boszorkányokat. Több száz éve alakult ki a Salemiek gyülekezete és én büszkén viselem és vállalom, hogy az első Fő vére csörgedezik az ereimben. Nem azért kapaszkodom még foggal és körömmel az életbe, hogy ezt a maradék hátralévőt még kiélvezzen szánalmas módon, hanem mert bosszút akarok. Marie Laveau-t, a vudu királynőt fogom visszahozni hamarosan és maga Sheba Osborn-t. Tönkreteszem Lilithet még akkor is, ha a két boszorkány vissza hozatala lerövidíti az életemet. Ki tudja; talán rá pár nap múlva úgy is meghalok. Egyedül csak az tart vissza, hogy még nem tudom, hogy hol nyugszanak. A Saint Louis temetőben van a zarándokhelye, vagyis ahol elvileg eltemették Marie-t. Rendszeresen odajárnak turisták akik a kicseszett kívánságukkal odaállnak, hogy aztán Marie sírjába véssenek valamit és teljesüljön a kívánságuk.. nevetséges. Néhány turista már állította, hogy látta ott Marie-t ahogy sétál az éjszaka sötétségében a háziállatával, vagyis egy kígyóval. De Marie nem ott van eltemetve. Tudom, hisz amint kikergettek a palotából, az volt az első, hogy kiássam onnét a vudu királynőt. Ahogy néhányan már állították, nos, tényleg nem ott van eltemetve. Talán majd a tisztánlátás segít, ha még tudom használni. Tehát, nem szándékozom vérszopóként tovább élni majd. Ahogy ő mondta: A legtöbb csak egy vadállat. Mit gondol, hogy én majd különb lennék a tömegtől? Senki sem fogja nekem megtanítani azt, hogy hogyan fogjam vissza az éhségemet. Alig húznám pár hétig a vadászok miatt. Kétlem, hogy Elias pedig segítene. Az első dolga az lenne, hogy kivágna. Pár hónap alatt úgy is megun, de ennek ez a rendje. Szóval, nem lenne szerencsés vámpírnak lennem, könnyű a magyarázat.  Félek a haláltól, de inkább választom azt, mintsem a néhány hetes vámpírlétet.  
Egy pillanatra eszembe jutottak ezek a gondolatok, amikor a szemkötő rám került. Nem csoda: nem láttam semmit sem, a sötéttől pedig rettegek amióta haldoklom. Ezek az őrlődések egészen addig tartottak, amíg meg nem érzem a nyelvét magamban. Abban a pillanatban azt is elfelejtettem, hogy egyáltalán hogy hívnak. Szinte megkönnyebbülten nyögtem fel abban a pillanatban, s nem csak a testem remegett bele az egészbe, hanem a hangszálaim is. Tökéletesen éreztem nyelvének az útját rajtam; egyszer a nedvemtől tocsogó hüvelyembe nyomta bele, utána pedig végighúzta egészen addig, amíg csiklómhoz nem ért. Ott körkörösen nyalta, bár én addig is képtelen voltam abbahagyni a remegést. Borzalmasan élveztem, ugyanakkor megnyugtatott. Hálásan nyögtem egészen addig, amíg meg nem éreztem, hogy pillanatok alatt elélvezek a nyelvétől. Azt hang nélkül éltem meg, majd csak az orgazmus végén nyüszögtem és remegtem bele az egészbe. Testem akkor fáradtan, kimerülten lazul el, míg fejemet is oldalra döntöm borzalmasan kapkodva a levegőt. Nem látom magamat, de biztos, hogy a hófehér bőröm most inkább mindenhol pirosas az izgalomtól és a forróságtól.
Hangját épp, hogy csak meghallom, aztán már csak borzalmasan kemény és fájdalmas érzet fog el, épp annyira fájdalmas, mint mikor valaki elveszti a szüzességét. Szinte vergődtem már alatta, nem élvezvén azt, hogy milyen hirtelen kellett tágulnom. Rá pár pillanatra azonban mégis elkezdem élvezni ezt a gyönyörű fájdalmat. Farkát keményen tövig döfi belém minden egyes heves mozdulatánál amire olykor tudtam nyögni, aztán nem, mert annyira a torkomban akad a gyorsaságától a hangom is. Tökéletesen érzem, hogy milyen mélyen van bennem, szinte érzem a makkjának a végét magamban ami szúró érzetet okoz de mégis borzalmasan jó. A vastagsága már csak tetőzi a méretét, nem csoda, hogy szinte visítanom kellett a tágulástól. Az iménti orgazmusom még mindig érződik az ölemben, valóságosan érzem, hogy minden egyes lüktetésnél megfeszülök a farka körül.
Eszméletlenül durván és keményen mozdul bennem tövig újra és újra, amikor viszont a lehető legmélyebbre került, váratlanul  újra elkap az orgazmus, de most ez teljesen eltérő volt a többitől. Erőteljes remegésbe kezdek amikor spriccelve elmegyek alatta. Ez néhány másodpercig tartott, aztán a végére kontrollálhatatlanul rángatózni kezdek. Reszketve nyüszögtem alatta folyamatosan. Érzem, ahogy a könnyeim elfolynak a szemkötő alatt amit talán Elias is észrevehetett. Ez nagyon jól esett. Csak azon kapom magam, hogy képes vagyok még ezt bőven folytatni tovább, sőt, akarom!


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 22, 2018 4:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Amikor szemébe nézek, a pillantása a másodperc egy töredékéig töprengővé, kissé ijedtté is válik - alighanem szükség volt erre a figyelmeztetésre ahhoz, hogy ráeszméljen, hol van az a bizonyos határ. Jobb, ha így tudja meg, mintha sokkal nyomatékosabb és némileg fájdalmasabb módszerekkel kell neki elmagyaráznom, hogy a szemtelenséget is csak egy bizonyos szintig tűröm el. Tudom, hogy bonyolult személyiségnek tart, pedig valójában egyszerűbb vagyok, mint ahogy ő a fantáziája mélyén elképzeli. Azért hoztam ide, hogy megadjam neki, amire szüksége van, ahogy ő is kiszolgálja az én - néha meglehetősen egyedi - igényeimet. Amit eddig ígértem, végeredményben teljesítettem: kapott némi induló tőkét - amit szándékomban áll megtetézni az eljövendő napokban - még a mai nap folyamán megkapja a ruhákat, sőt, még vacsorázni is elviszem, amit eddig emlékeim szerint egy nővel sem tettem meg. Így hát rajta a sor, hogy szépen befogja a száját, és tegye, amit én akarok - innentúl csak akkor szeretném nyitva látni a lepénylesőjét, amikor a farkamon siklik fel-alá az ajka.
Ahogy négykézláb az ágyra mászik, mintha magát a kéjelgő macskanőt látnám, néhány másodpercig vissza kell tartanom magam, hogy ne ugorjak azonnal rá, és mártózzam meg benne máris tövig - de nem. Nem így akarom, nem ennyire egyszerűen, és eszközeimtől mentesen. Azzal már tisztában van, hogy imádom egy nő kiszolgáltatottságát, mert bennem csak egészen egyszerűen ez mozgatja meg a vért, és kergeti az egekig a libidómat. Szükségem van arra a minimális kis pluszra - legalábbis jelenlegleg még csak minimális. Később aztán majd szintet lépünk, ki tudja, talán már a mai vacsoránál megismertetem piszkos fantáziám újabb és újabb ötleteivel.
Elfekszik az ágyon, és engedelmesen tűri, hogy megkötözzem két kezét: szinte a saját fülemben hallom dübörögni a szexuális izgalomtól és félelemtől duplájára gyorsult szívverését. Önkéntelenül is elmosolyodom, tetszik a reakciója, és szótlan csendben fejezem be a műveletet - immár moccanásra képtelenül fekszik előttem, gúzsba kötött lábakkal, a szemkötővel a fején, és kitárulkozva, én pedig tüzetesen megnézem azon részét, ami csak a nők sajátja. Lassan, vontatottan hasra fekszem, felnézek még egy pillanatra, látom ahogy teste hevesen remeg, miközben már-már szinte kapkodja a levegőt. Ó szívem, pedig még csak hozzád sem értem...
Orromat két combja találkozásához nyomom, nagyot szippantok finom, tiszta illatából, és tetszik a vöröslő szőrzete is. Két ujjammal aztán szinte szétnyitom, feltárom, és mikor valamit rekedten mondani kezd, nem várom meg, hogy befejezze a mondat végét: nyelvemet megmártom mélyen a testében - rögvest el is akad a hangja. Finoman reszketni kezd, aztán kisvártatva akkorát nyög, hogy szerintem még a ház előtt is hallani lehetne, de ez nagyon tetszik nekem. Imádom, ahogy reagál rám: fejét mozgatja a párnán, zihál, én pedig szorgosan folytatom, amibe belekezdtem: nyelvem hol rajta jár, gyönyöre központját nyaldosva körbe-körbe, hol visszasiklom testébe, szinte már tocsogok nedvességében, és akkor sem állok le egy másodpercre sem, mikor végül minden porcikájában görcsbe rándulva végigvág testén az orgazmus. Lassítok a tempón, míg egészen megállok, és várom, hogy kissé lecsillapodjon.
- Ez még csak a kezdete mindennek, bébi - suttogom válaszként dicsérő szavára, majd felemelkedem, megtörlöm tőle nedves számat, és egy párnát ügyeskedem csípője alá - így már jobban felemelkedik öle az ágyról.
- És most ájulásig d*glak - ígérem, aztán egy mozdulattal tövig csúszok belé - olyan nedves, hogy ez nem jelenthet problémát. Tudom, hogy jókora mérettel rendelkezem, így hirtelen kell tágulnia, de gyanítom, hogy ezt is élvezi. Nem várom meg, hogy hozzá szokjon a telítettség érzéséhez, keményen mozogni kezdek benne, minden mozdulattal érintve méhszáját, és mikor hördül egyet, diadalmasan elvigyorgom magam. Női anatómiából akár le is diplomázhatnék, és megemelt csípőjének hála tökéletesen tudom, hogy minden mozdulatnál hozzáérek ahhoz a bizonyos ponthoz a testében, amelyet nem minden férfi képes megtalálni - a mostani élvezete felül fogja múlni az összes eddigit, legalábbis szaporán, és izzadtságtól borítva dolgozom ezen.

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szer. Feb. 21, 2018 11:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

+18
Szöget üt a fejembe a figyelmeztetése. Akkor pont hátat fordítok neki rögtönzésül, hisz az arcomra is kiült némileg a töprengés. Valóban, ahogy ő, úgy én is túlfeszítem a határokat, viszont ő ezt sokkal nyugisabban reagálja le. Egészen pontosan nem is értem önmagamat, mivel sokkal jobban kedvelem ezt a vad, arrogáns énjét mintsem ha ömlengene a nyáltól. Olyasvalamiért hurrogtam le, amit valamilyen módon a nem létező szívem mélyén nagyon is kedvelek. Tekinthettem volna a megrángatást úgy is, mint egy vad szexnek a kezdeménye, e helyett valamiért inkább tombolt bennem az ellenkezés és a düh. Mostanában nagyon sok negatívumot köszönhetek az instabilitásomnak amit egyáltalán nem akarok, hogy ezen remek alku kárára menjen. Szeretném magammal megértetni azt, hogy olykor jobb, ha inkább befogom a számat még mielőtt ezt Elias fogja megértetni velem. Abban az esetben valószínű nagyon nem járnék jól. Eddig nem igazán gyakoroltam szelídebb viselkedést, mivel nem volt rá szükségem. Tény, hogy kezelhettem volna másként is a helyzetet, ez helyett én ezt sokkal komolyabban vettem. Nem ismerem őt még eléggé annyira, hogy tudjam, hogy megállt -e volna holmi rángatásnál. Egyelőre örülök, hogy egyben vagyok. A napokban igyekszem minden téren a kedvére tenni, hogy jobban megismerhessem őt. Nyilvánvalóan nem azért, mert annyira mocskosul érdekel az élete, mert nem, baromira nem érdekel. Szimplán csak ismernem kell ahhoz, hogy mit tehetek meg és meddig mehetek el. Nem szerencsés kígyót tartania a házában, mégis előszeretettel alkalmazza.
Macskásan mászok fel az ágyára, tökéletesen provokálva őt midőn bepucsítok, mint egy nyújtózkodó állat és máris a hátamra nehezedem, épp úgy ahogy ő óhajtja. a további kérését is teljesítettem; lábaimat feljebb húztam habár pontatlanul, mert egészen én sem tudom, hogy mit szeretne. Hozzám érhet, nem fogom letépni a fejét ha eligazgat, ahogy ő akarja.
Minden mozdulatát nyomon követtem, mégis akaratlanul alsó ajkamba harapok amint merev farka egészen közel kerül a számhoz. Ő addig az ágy sarkainál keresi meg a rögzítőket. Kérésére kinyújtom a karjaimat és engedelmesen hagyom, hogy megkötözzön. Eddig még nem volt ilyenben részem, ez teljesen új.
Lábaimat jobban megemeli; lábaszárjaimat combjaimhoz nyomja addig, amíg a kötelek ezt a pózt tökéletesen biztosítják. Jó szorosan kötött meg. Hiába próbálkoztam azzal, hogy hátha ellazul a kötél, nos, talán még remegni sem vagyok képes benne. Ettől függetlenül piszkosul élvezem a helyzetet. Most végül egyik végtagom sem alkalmas semmiféle mozdulatra, teljesen kiszolgáltatottá lettem a számára. Mégis a szemkötő láttán a vér is megfagyott bennem. Hullámzó remegés fogott el, amit látszólagos libabőr követett nyomon. Egy pillanatra megingatott a helyzet, habár aggodalomra semmi ok: Ahhoz túlságosan felizgatottam őt, hogy bántson. Mint kiderült, a szex fontosabb neki mintsem, hogy ártson. Szóval ebbe a gondolatba belenyugodva minden szó nélkül hagyom, hogy rám tegye miközben az orromra köti, hogy bíznom kell benne. Mivel a figyelmeztetése továbbra is hatással volt rám, nem válaszoltam vissza semmilyen gúnyos alapú mondattal. Csöndben maradtam. most viszont már hiába akartam volna ránézni, vagy netán bármerre, nos, semmit sem láttam a környezetből. Csak azt éreztem, hogy az arcomat forró levegő érinti; minden bizonnyal Elias leellenőrizte a tenyere lóbálásával, hogy mégis mennyit látok. Nos, a nagy semmit.
- Nyugi, jelenleg semmit sem látok. - Szólaltam végül meg, mert hát egyébként nem szeretek csöndben maradni, ettől függetlenül hanyagoltam a gúnyos megjegyzéseket. Mindössze csak jeleztem a dolgot. A fejemet hátrahajtottam, ami által egyszerűen fedetlenné válik teljesen a nyakam, hisz a vörös tincseim is most az ágy felületén pihennek. Azt mondta, hogy nem akar belőlem inni, de pár korty nem árthat neki. Képes leállni még idő előtt.
Érzem, hogy feltérdel az ágyra pontosan előttem, hisz az ágy azon része némileg besüpped. Figyeltem a hangokra és a különféle kis apróságokra, hisz a látásommal most nem megyek semmire se. Nem tudom, hogy mit szeretne, most viszont teljesen meg vagyok feszülve mindenhol.
- Ami azt illeti, most még egyelőre ezt a szemkötőt is szoknom kell. Már csak az hiányzott volna, ho....- A torkomban akad a hang azonnal, amint megérzem nyelvét magamban. Épp ecsetelni akartam, hogy most lehet idegesítene, ha betömte volna a számat is - szerencsére ettől most megkímélt-.
A szám egy ideig tátva maradt, képtelen voltam egy hangot is kinyögni fél percig legalább. A nyelvének a mozgása bennem teljesen elérte, hogy már most látványosan remegjek. Mindenkinek van valami kedvence a szexben, nekem pedig azt hiszem ez a gyengém.
Végül nehezen sikerül nyögnöm, egyszerűen nem tudtam visszatartani a hangomat most. Mellkasom folyamatosan emelkedett és süllyedt, olykor a hasfalam is görcsbe rándult. Fejemet hol oldalra döntöttem, hol arra, egyszerűen képtelen voltam arra, hogy mozdulatlanul nyögjem végig.
Ahogy már az első alkalommal, úgy most is nagyon hamar kezd el elérni az orgazmus, amit nem tudok tovább visszatartani. Hiába, túlságosan is vágytam már a nyelvére és egyszerűen túlságosan is élveztem ahhoz, hogy hosszabb ideig eltartson. Végül hangosan nyüszítve élvezek el, szinte érzem, ahogy a saját nedvem kicsordul. Remegek, szinte borzalmasan lüktet az egész ölem, a hasfalam pedig hol feszül, hol pedig enyhül. Most bántam igazán, hogy a kezeim ki voltak kötözve. Ha nem így lenne, most szinte azonnal Elias után nyúlnék vigaszul, borzalmasan hálásan azért amit művelt velem.
- Észvesztő vagy...- a forró levegővel együtt kifújom a számból a mondatot, aminek a végén újra látványosan megrándul az ölem az élvezettől. Egyszerre rázott ki a hideg és árasztott el a forróság. Szinte epekedve várom, hogy nemcsak a nyelvét, hanem a kemény farkát is belém dugja.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szer. Feb. 21, 2018 11:09 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Harley előbbi kis műsora tökéletes volt ahhoz, hogy immár ráncigálás nélkül kalauzoljam az emeletre. Nem azért, mert megijedtem, vagy féltem volna tőle, hanem azért, mert abból a vérbeli csajos hisztiből, amit levágott, egy egész életre elég volt nekem. És persze valahol a lelkem mélyén belátom, hogy igaza volt: azt ígértem, hogy az ágyon kívül egyenrangú félként bánok vele, és lám, már itt tartózkodásának első órájában megszegtem a saját szavam. Végeredményben bárhogy nézzük is, egyelőre még nem tett semmi olyat, amiért kissé keményebb iránymutatásban kellene részesítenem, így hát csakugyan bánhatok vele másképpen, mint az elődeivel - legalábbis addig, míg valamivel jó alaposan ki nem húzza a gyufát. Akkor kénytelen leszek megtanítani neki, hogy ebben a házban, és az életemben vannak szabályok, és elvárom a betartásukat - az előző ribancaimnak, még a legnagyszájúbbaknak is bőven elég volt egy testi fenyítés ahhoz, hogy onnantól laposkúszásban közlekedjenek a lakás összes pontján.
Semmi más nesz nem hallatszódik a szobában, sőt még a házban sem, mint Harley cipőinek kopogása, meg az eső halk neszezése az ablaküvegen. Ilyen mélabús időjárásban mi más programot is lehetne találni egy isteni kefélésnél?
Kiadom a parancsot, és hogy lefixáljuk, hogy ez az a pont, ahol nem tűrök semmiféle ellentmondást vagy tiltakozást, ujjammal megemelem az állát, és szemébe nézek. Természetesen most is szájal egy sort - az igazat megvallva, amilyen bosszantó tud lenni néha, csodálkozom, hogy egyáltalán még az élők sorában van. A kovenje helyében én nem az erejét venném el, hanem a nyelvének meg az elülső agylebenyének a felét.
- Csak óvatosan! - intem komolyan, hogy tudja, most elérte azt a bizonyos határt, ahol már tényleg nem jó tovább feszíteni a húrt. Egy darabig eltűröm a folyamatos szemtelenkedést, de ne akarja megismerni, hogy milyen az a morcos oldalam, amellyel még nem volt alkalma találkozni - tegye össze ezért mindkét kezét.
Ledobja magáról a falatnyi tangát, aztán négykézláb az ágyra mászik, és bármibe lefogadom, hogy közben élvezi, hogy a puszta látvány is megkergeti bennem a vért. Aztán hanyatt fekszik engedelmesen, és felhúzza a lábait. Nyilván fogalma sincs róla, mit akarok tenni vele, és ebben az az izgalmas, és bizseregtető. De úgy hiszem, az eddigiek során egyszer sem volt alkalma panaszra - lehet, hogy imádom a nők kiszolgáltatottságát, de nem vagyok az a fajta önző seggfej, akit csak a saját kielégülése érdekel.
Vetek egy gyors pillantást a kötelekre, amelyek az ágy négy lábához vannak rögzítve, bár egyelőre eldugva a takaró alatt, majd ledobálom magamról én is a ruhákat, és megállok az ágy fejénél, élvezvén a perzselő tekintetet, amellyel Harley végigméri meredő farkamat. Aztán kinyitom az éjjeliszekrény fiókját, és egy szemkötőt veszek belőle elő - ezzel vége a mozizásnak, szívem. Innentől vak leszel, és csak az érzékeidre fogsz tudni hagyatkozni.
- Kezeket az ágy sarkai felé - intek, és megvárom, míg felemeli két végtagját, majd szorosan rögzítem őket a csuklóinál fogva. Aztán félig-meddig felhúzott lábait még feljebb emelem, hogy a lábszárát és combját egymáshoz kötözhessem, így kénytelen egyfajta guggoló pozícióban feküdni.
- És most maradéktalanul bíznod kell bennem - húzom a szemére a maszkot, és néhányszor elhúzom a tenyerem a szeme előtt, hogy teszteljem, csakugyan nem lát semmit, azzal az ágy lábánál feltérdelek, így szemtől szemben vagyok vele, és elgyönyörködöm kitárt nőiességében.
- A szádat most szabadon hagyom. Sikítozz csak kedvedre, szívem - suttogom, aztán végignyalok mellbimbóin, a következő pillanatokban viszont minden teketóriázás nélkül hasra fekszem, és nyelvem megmártom hüvelyében. Addig fogom nyalni, míg vonyítva el nem élvez.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Kedd Feb. 20, 2018 12:04 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

+18
Aranyom, hiába szerepel az elsők között a gyilkolási vágyad, ha az jelentene mindent, minden bizonnyal most nem itt lennék. Talán darabokban hevernék a lakásomban, hiába ajánlottam fel volna a testemet. Ennek ellenére te elfogadtad a nélkül, hogy utána megöltél volna. Lássuk be, hiába vagy vámpír én pedig boszorkány, nos, valamilyen szinten megtaláljuk a közös hangot. Legalábbis próbáljuk. (..) Saját magamtól nyújtom számára a lehetőséget, miszerint feszültség levezetés gyanánt akár egy harmadik menetbe is belekezdhetünk. Habár belül eszméletlenül kínoz a tudat, miszerint más alárendeltje lettem és azt kell csinálnom amit mond... összességében ezzel nincs baj, valamilyen szinten ha szexről van szó, azt csinálom amit mond. De eddig mindig én voltam az aki megmondta, hogy mit akar. Ebbe viszont nem szólhatok bele, elvégre az alku arról szól, hogy egyáltalán nincs beleszólási jogom. Én ezt teljességgel betartom, habár Elias ezt az alkut jócskán megingatta az utóbbi időben. Egyenlő partner az ágyon kívül, hát persze. Lassacskán kialakul egy olyan rendszer, miszerint az ágyban ő diktál, míg más részeken pedig én magam leszek az aki megmondja mit akar. Az utóbbi alakulófélben van, elvégre csak kicsit kellett üvöltöznöm vele, máris valami megingott benne ami arra ösztönzi egy ideje, hogy próbál finomabban bánni a mozdulataival. Nem szeretném őt bántani, megmondtam neki már az elején. Többek között a saját érdekemben is, mivel már a kaptárban nem én vagyok a királynő, hanem csak az egyszerű méh, aki ha bárkibe is belemélyeszti a fullánkját szinte azonnal életét veszti. Viszont vagyok annyira őrült, hogy ha kell a saját életemet is kockáztatom, hogy maradandó károkat okozzak neki. Remélem nem akarja kiharcolni. A szememben csak egy ugyanolyan vámpír mint a többi. Ahogy az ő szemében én is csak egy boszorkány vagyok. Ezen nem fog semmi sem változtatni.
Félredobom a ruhámat és a melltartómat is ami odáig vezet, hogy szinte alig maradt fedetlen testrészem. Nem is baj, elvégre az a célom, hogy a nadrágja hamar szűkössé váljon neki, ahhoz pedig kénytelen vagyok vetkőzni. Kérésére szófogadóan letérdelek elé, és azonnal tudva a dolgomat szinte a pillanat tört része alatt fogadom számba hímtagjának teljes egészét hatalmas étvággyal. Valójában az alkunk nekem gyerekjáték, számomra a szex az életemnek olyan része volt akárcsak a levegő. Mindig is szükségem volt partnerekre és sohasem csináltam belőle titkot, de néha nekem is megvoltak a magam kis rabszolgái amibe most én keveredtem. Leginkább nők voltak ezekben a sorokban, de a férfiakat mindig is jobban preferáltam. Ezeknek az alárendelteknek hamar elmetszettem a torkukat amint meguntam őket. Volt, hogy az egyiknek épp akkor vágtam el a torkát  amikor még alaposan lovagoltam őt, s nem törődve azzal, hogy már rég halott, egész addig folytattam amíg el nem élveztem a hullája felett. Valahogy a halottal való szex jobban izgatott.  Szerencséjükre hamar megöltem őket, nem szenvedtek sokat mellettem. Mindez pár nap lefolyása alatt megtörtént. Hamar rájuk untam, mindig vágytam valami újra.
Amikor belenyögött, jóval erősebben szívtam bele a farkába, sőt. Fogaimat is némileg hozzáérintettem de csak nagyon minimálisan, nehogy még megijedjen, hogy esetleg eszembe jutna leharapni. Habár az elején még tettem rá megjegyzést, hogy nem csak a nyelve fogja bánni, ha úgy viselkedik mint egy gyogyós.
Melleim közé vettem kemény és lüktető farkát a nélkül, hogy megkért volna rá. Ez az én specialitásom, az eddigi férfiak akik megfordultak nálam imádták, ha a melleim között volt a farkuk. Akadt olyan is, aki abban a pillanatban szinte szemközt is talált bár hadd ne mondjam, hogy mennyire 'örültem' neki. De ez még semmi sem ahhoz képest, hogy akadt az a típus is, aki előtt csak annyit mondtam, hogy 'bugyi' és szinte azonnal a gatyájába élvezett. Na igen, ezekkel nem mentem túl sokra.
Mindössze talán egy percig hagyja, hogy ezt csináljam, és ki is adja az utasítást, miszerint tegyem hátra a karjaimat. Mondtam már, hogy mennyire rühellem, ha parancsolgatnak? Mivel az alku ezen részét kénytelen vagyok betartani, minden szó nélkül engedelmeskedtem, és hátrafűztem a karjaimat egymásba. Tenyereit a fejemre csúsztatja, s minden finomkodás nélkül kezd el szájon dugni. Minden egyes lökésénél éreztem makkjának a lüktetését a torkomban, már-már ficánkoltam a végén hisz percekig ezt csinálta, miközben én arra is figyeltem, hogy ne harapjam meg. Amint viszont kihúzódik a számból, mély levegőt veszek magamhoz mint aki az előbb majdnem vízbe fulladt volna. Teljesen belevörösödtem a műveletébe. Köhögtem egy sort, aztán hagyom, hogy felsegítsen. Nagyon nagy szerencséje, hogy nem rángatva tette mindezt. (...) Egy ismeretlen szobába invitál. Csak arra leszek figyelmes, hogy az ablakot kívülről kopogtatják az esőcseppek. Harmonikusan  csengenek az üvegfelületen, s míg ezen méláztam, mindezt Elias hamar megszakítja.
A parancsát épp teljesítettem volna, amint az államat megragadja, hogy mindenképp szemkontaktust vegyünk fel egymással. Vad érzelem vegyült a dühvel az íriszeimben, s elrántom onnan az arcomat. Az elején sem szerettem, ha az államnál fogva kényszerített arra, hogy ránézzek.
- Én legalább nem szegem meg, mint egyesek. - Most sem bírtam lakatot tenni a számra, ahogy sohasem.  Haragos pillantást vetettem rá még utoljára, aztán kérésére megszabadulok a tangámtól is, viszont a harisnyámat és az ahhoz tartozó pántokat magamon hagytam. Valahogy sejtettem, hogy ez tetszeni fog neki.
Négykézláb húzódom fel az ágyra, s finoman aztán elfekszem rajt hanyatt fekvésben pont úgy, ahogy kérte. Lábaimat viszont csak feljebb húztam, ugyanis fogalmam sincs, hogy mi a frászt akar. Már a tudattól hülyét kapok, hogy hány riherongyot kefélt már itt ájultra, de a tudat legalább nyugtat, hogy én vagyok az egyetlen mind közül aki igazán sohasem lesz a játékszere.
Közben jobb tenyeremet egyik mellemhez érintem, cirógatva kemény mellbimbómat. Látszik rajtam, hogy mennyire nyűgös vagyok, ettől függetlenül vágyom arra, hogy megdugjon. És egyáltalán ne kíméljen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 19, 2018 4:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Az isten verje meg Johnson hülye fejét! Meg persze a sajátomat legfőképpen. Spencer Johnson egyenes ági rokona, egész pontosan unokaöccse Hutchinson szenátornak, így hát volt némi érdekem abban, hogy rábólintottam a szenátor kérésére, és elhelyeztem azt az idiótát a cégnél. Dicshimnuszokat zengtek róla, és hallottam is már róla tőzsdei spekulációinak terén, amelyeknek hírneve bejárta mind a sajtót, mind az üzleti híreket. Nos, jelenleg viszont nem igazán támasztotta alá a körülötte terjengő pletykákat. Fél év alatt semmi eget rengetőt nem volt képes letenni nálam az asztalra, sőt, nagyon sokszor az igazgatótanács többi tagjának a közbelépése mentette meg a Syden műveket egy jelentős veszteségtől. Azt hittem, ennél könnyebb feladatot már nem adhatok Johnsonnak: az Ernon Corp bárki másnak rutinmunka lett volna. Döglődő kis cég, igaz, csak a hozzá nem értő cégvezetés jutatta oda. Ha felvásárolhatnám, a megfelelő stratégiával és beolvasztással egy újabb ága lenne a saját cégemnek. Egyszerű, mint az egyszeregy. Ha az a seggfej elszúrja, akkor darabokra szedem, és a cafatjait ezüstmasnival átkötött dobozban elküldöm a nagybátyjának. Az biztos, hogy az életét jelenleg csak az szavatolja, hogy nem vagyok egyedül, és Harley társasága összehasonlíthatatlanul kellemesebb társaság Johnsonnál - még a folyamatos szájalása, és a csípős nyelve ellenére is. Semmi kedvem nincs őt magára hagyni, annak ellenére sem, hogy az elmúlt tíz percben úgy legorombított, és helyre tett, mint egy rakoncátlan, rendetlen kölyköt. Egyrészt tényleg iszonyú dühös vagyok, másrészt mosolygok a lelkem mélyén, bár nyilván inkább meghalnék, mint hogy ezt ki is mutassam Harley-nek. Tetszik a határozottsága, a szemtelensége, bár revansként szeretném most lekötözni, és jó alaposan elverni a fenekét az iménti hisztije miatt, de kár lenne bántani azokat a formás hátsókat. És egyébként is, a szabályaimat nem szegte meg, mindössze szájalt egy keveset - nincs kimondott oka a büntetésnek. Tulajdonképpen az is remek retorzió, hogy lenyomom a kanapéra, és addig dugom, amíg már egy hangot kinyögni sem lesz ereje.
- Hidd el, a feszültséglevezetés módozatai közül a gyilkosság az elsők között áll - dörmögöm oda Harley-nek válasz gyanánt, és jókorát húzok az üvegből - másokkal ellentétben a tüzes ital nem szítja, hanem oltja a lélek tüzét. Olyannyira kioltja, hogy morgolódás nélkül hagyom, hogy Harley kivegye a kezemből az üveget, igaz, a közben előadott kis magánszámával tökéletesen el is tereli figyelmemet az ivásról.
Alig egy perc kell, hogy elérje nálam, hogy kínzóan szűkké váljon a nadrágom. Nézem a szinte semmit nem takaró fehérneműjét, és a combját átfogó harisnyakötőt, érzem orromig bőrének varázslatos illatát. Nos, lehet hogy szemtelen, vagy hisztériás, igaz, hogy néha erőteljesen elsodor az őrjöngés szélére, de azzal tökéletesen tisztában van, mit is várok tőle: ez tetszik nekem. Fogalmam sincs róla, hogy az alkunknak köszönhetően ennyire készséges-e, vagy épp legalább annyira kedveli a szexet, mint jómagam, de ezzel a kérdéssel per pillanat nem is foglalkozom.
Ellenkezés nélkül ereszkedik térdre, mikor arra utasítom, és mikor megérzem nyelvét, majd ajkát a farkamon, egy hangos nyögés kíséretében belemarkolok a háta mögött lévő konyhapult szélébe. Varázslatos, amit művel velem. Aztán érzek némi változást, és szemem kinyitva figyelem, ahogy két melle közrefogja a merevségemet, és minden felbukkanásnál végignyalja lüktető makkomat. Szét akarom dugni mindenét. A száját, és a p*nciját is: azt hiszem, ma teszünk egy újabb lépést annak terén, hogy meglássa, hogyan is képzelem én az egyezség rá eső részét.
- Kezeket hátra! - szólítom fel, és mikor engedelmeskedik - ezzel kiengedve mellei közül - két oldalról megfogom a fejét, és erős, heves mozdulatokkal dugni kezdem a száját. Olyan mélyre szaladok benne, amennyire csak bírok, bár persze figyelek rá, hogy lehetőleg ne fulladásos halállal haljon meg itt helyben, a házam nappalijában. Alig egy-két perc múlva viszont érzem, hogy jobb ha megállok, még mielőtt a szájában robbannék, mert nem így akarom befejezni a dolgot. Sőt, ebben a pillanatban remek ötlet körvonalazódik a fejemben a ma esti vacsorát illetően is.
- Gyere. Hang és ellenvetés nélkül - állítom őt talpra - igaz, már nem rángatom, a lehetőségekhez mérten finoman segítem fel. Az viszont tény, hogy olyan sebességgel viszem magammal az emeletre, hogy alig győzi kapkodni utánam a lábát.
Belököm a folyosó második ajtaját, ez volt az a szoba, ahol Harley elődjét utoljára megdugtam. Ha emlékeim nem csalnak, a felszerelés még mindig ott hever valahol a szoba padlóján...
- Vetkőzz. De ezt... - érintem meg a harisnyakötőt - hagyd magadon. Feküdj hanyatt az ágyon, és húzd fel a lábaidat - utasítom, majd megfogom az állát, és a szemébe nézek. - Azt csinálok veled, amit akarok, ugye értetted? - kérdezem. Oh bébi, hidd el, soha nem volt még olyan orgazmusod, mint amilyen most velem lesz.

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Vas. Feb. 18, 2018 12:37 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

+18
Fájdalmat okozhat. Megalázhat. A földbe taposhat. De én kétszeresen adom neki majd vissza azt amit művelni fog velem. Csinálhat amit akar, de azt tudnia kell, hogy nem fogom magamat hagyni. Azt mondta, hogy egyenlő partner leszek a számára az ágyon kívül, amit egyébként már most az első egy órában megszegett. Nem fogom ezt a húzását elfelejteni. Neki talán ez a ráncigálás nem jelentett semmit, ellenben nekem igen. Azt gondolja, hogy én vagyok akkora ostoba amiért igent mondtam az ajánlatára, valójában pedig ő az, aki nagyon felelőtlenül talált ki olyasvalamit, ami nem egészen fog a kedvére válni. Az alku valós részével egyáltalán nem lesz oka panaszra, sőt. Nagyon sokat bizonyít, hogy valójában én voltam eddig mindvégig az, aki kezdeményezett és ez most sem fog változni. Viszont, ami már igen hamar kiprovokálta a bajt, hogy ha nem úgy bánik velem ahogy én azt megérdemlem, akkor úgy esek neki mint egy elvetemült vadmacska jó éles karmokkal. Még mindig jócskán a hatása alatt vagyok a kirohanásomnak és minden bizonnyal ezt ő sem fogja egyhamar zsebre tenni -mondhatom akár így is -. Olcsón adtam el neki magamat, de ezt egyértelműen nekem köszönhető. Engem nem érdekel a pénze. Nem várok el tőle semmi extrát azon kívül, hogy a házában lehessek és viselkedjen velem úgy, hogy ne kelljen érte utána leszednem a fejét mint az iméntiekben. Az ő érdeke is. Máskülönben megunom ezt a játékot és én sem leszek ennyire elnéző. Tisztában vagyok azzal, hogy ehhez hozzá kell, hogy szokjak. Nem ez az utolsó alkalom, hogy így nyúlt hozzám. Ráadásul teljesen alaptalanul. Ami pedig való igaz; egy boszorkány és egy vámpír sohasem fognak közös utakon mozogni. Bár hiába, még mindig jobb annál, mintha vérfarkas lenne. Nem rühellek semmit sem jobban náluk. Büdösek, és azt hiszik, hogy az övüké lehet a világ. Undorodom tőlük. Egy vámpír viszont sokkal másabb az én szememben. Tény, hogy eddig azokat is úgy leöltem minden szívbaj nélkül akárcsak a vérfarkasokat, de Elias nekem teljesen más célpont volt. Talán még most is a játékszerem, mint akkor. Buta dolog volt magával hozni egy boszorkányt akit ráadásul a kedve-kénye szerint akar irányítani. Mintha azt akarná, hogy hajoljon meg neki a hegy.  
- Gyilkolás? - Kérdezem meglepődve, midőn odasétálok hozzá. - Relatív, elvégre kinek mi. De amit én akarok, ahhoz hasonló érzés nem létezik. - Úgy tekertem pillantásommal magam köré, akárcsak egy éhes kígyó a kisegeret. Még a poharat is elvettem a kezéből, hogy azt a pultra helyezzem. Ő mindössze csak a pultnak simul, nem csoda, hisz szinte a ruhánk teljesen összeér, annyira közel mentem hozzá. A pillanat alatt megcsillan szemeiben a vágy, amiről hamarosan teszek, hogy kielégüljön.
Könnyed mozdulattal szedem le magamról a melltartót, s azt követően jobb tenyeremmel markolok bele egyik mellembe, miközben ajkaim nyakának a felületét súrolják. Ha vámpír lennék biztosan most megharapnám.
A szájából viszont utasítás hangzik el. Némileg szelídebben utasít amit nem enged kiülepedni az arcomra; meglep. A kirohanásom ezek szerint meghozta a gyümölcsét. Pedig ha szexről van szó és ha már annyira sikerült neki felizgatnia, nos, nem érdekel mit csinál. Abban az esetben még a rángatást is élvezném. Ha pedig nem a kefélésről van szó, akkor felejtse el, hogy bárhogy hozzám nyúlhat.
Ledobom magamról a magassarkúimat, és kérésének eleget téve engedelmes ribanc módjára térdelek le elé, amikor is már végre farka teljes egésze az orrom előtt meredezik. Imádom, ahogyan nyög.
Jobb tenyerembe veszem a tövénél fogva, majd nyelvem teljes egészével végignyalok a heréitől elkezdve végig a makkjáig, s egy könnyed mozdulattal nyelem el teljes egészét szép lassan. Mivel nem akartam magamat megfullasztani, ezért rá pár másodpercre kihúzom a számból alighanem kicsit öklendezve. Utána pedig mindkét tenyeremmel melleimre markolok, hogy azok közé vegyem ágaskodó farkát. Teljesen libabőr lettem abban a pillanatban.
Testemmel le és fel kezdek mozogni, hogy a melleimmel húzzam rajt a bőrt, ámde amint makkja előbukkant, azt a számba vettem, hogy addig erőteljesen beleszívjak amíg nyelvemmel közben masszírozóan nyalogatom. Szinte elég volt egy tenyérrel is utána a melleim között tartanom hatalmas hímtagját, ezt kihasználva viszont bal tenyerem a bugyim alá csusszant és közben saját magamat kezdtem el ujjazni, amíg őt kíméletlenül szoptam és húzkodtam a melleim között.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 17, 2018 4:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Eláruljam, mi a baj a mai kor embereivel? Persze, hosszasan sorolhatnám a tulajdonságokat, amikből listát fabrikálhatnék, de kiemelném mind közül a felelőtlenséget, és ostobaságot. Túlzott magabiztosságból, vagy a sérthetetlenség mítoszától felvértezve felszegett fejjel belecsörtetnek bármiféle hülyeségbe - igaz, ez sokszor épp az én javamra billenti a mérleget. Ahogy ebben az esetben is. Harley-nek fogalma sem volt róla, mire is bólintott rá, és arról sincs halvány gőze sem, mi fog rá várni ez alatt az időszak alatt, amíg mellettem lesz, és ami remélhetőleg hónapokra fog rúgni. Ha lenne bennem minimális tisztesség, akkor el kellene küldenem, és távol tartani magamtól, hogy élete legutolsó időszaka legyen szép, és sérülésektől mentes - gondolok itt lelki sérülésekre természetesen. Nem szándékozom fizikai értelemben véve bántani, vagy kékre-zöldre verni, de nem tudom megkímélni a sebektől, amiket okozni fogok, és amiket ő maga is okozni fog nekem. Olyanok leszünk, mint az agyag, és a kéz - a közhiedelemmel ellentétben nem csupán egyoldalú a kapcsolatuk, kölcsönösen formálják, és alakítják egymást. Mindenesetre mikor a dal véget ér, és elengedem Harley-t, minden az arcára van írva: a beletörődés, a vágyakozás a megértés után, és a mély elítélés és borzadály, ahogy hallja-látja valódi énem felbukkanását, miközben Pryce-al beszélek. Na jó, miközben Pryce-al ordítozom, a pontosság kedvéért. Nos, isten hozott a világomban, bébi. Nem lesz sem fájdalom- sem zökkenőmentes, de gyümölcsöző és emlékezetes biztosan.
Csak vágok egy fintort, mikor azt mondja, nem áll nekem jól az idegesség. Hát, ez legalább jellemző rám. A negédesség már kevéssé lenne.
- Erről legalább megismersz - vonok vállat. - Az embereim, így Pryce is évek óta van mellettem. Tudják, mik az elvárásaim, és hidd el, busás fizetést kapnak azért, hogy ne hagyjanak ott csapot-papot, na meg persze engem faképnél - válaszolom. Nem mellesleg, noha még ezen gyanúmat nem osztottam meg senkivel, de gyanítom, hogy Pryce mazochista. Legalábbis minimálisan. Csak rá kell nézni az elragadtatott pofájára, amikor a kelleténél jobban bekeményítek. Alighanem ezért tart ki mellettem szívvel-lélekkel: tőlem megkapja a lelki kielégülést az elferdült személyisége - az én szintén elferdült személyiségem tökéletes alapot nyújt ehhez.
Fél szemmel figyelem, ahogy Harley az ajtóhoz lép, és bezárja, közben úgy döntök, kiszolgálom magam egy pohár itallal - kedvelem a fehér bort. Nemes, mégis hatékony - akárcsak én magam.
- Van tippem. Mondjuk a gyilkolás - dünnyögöm, mikor utalást tesz rá, hogy van remek módja a feszültség levezetésének. Aztán persze körvonalazódik, mire is gondol, mikor megáll előttem, és olyan tekintetet vet rám, amit már tényleg ismerek: a vágyakozás és a kéj perzselő pillantását.
- Tényleg akarod, hogy demonstráljam az ittléted okát? - kérdezek vissza, és hagyom, hogy kivegye a kezemből a bort. Nekitámaszkodom a pultnak, és figyelem a műsort, amit előad. Nos, lehet hogy az elődeihez képest roppant éleslátással, és erős személyiséggel rendelkezik, de a romlottság legalább olyan mértékben az egyénisége része, ahogy nekem is.
- Azt hiszem, ha ezt tovább folytatod, nekem is nagyon melegem lesz - mondom rekedten, és sóvár pillantásokkal méregetem a testét, amit némileg szabadon hagy a feljebb húzott ruhája. A szinte semmi fehérnemű, a harisnyatartó - atyaég, de jó, hogy a magamfajta nem tud szívrohamban elhalálozni! Követem a keze mozdulatát, ahogy kicsatolja a nadrágom övét, és felsóhajtok. Belenézek a szemébe merően, keményen, és ahogy végignyalja az ajkát eldöntöm, hogy szájba akarom dugni - akár akarja, akár nem.
- Térdre! - adom ki az utasítást, határozottan, ellentmondást nem tűrően, mégis egy hajszálnyival kedvesebb hangnemben, mint eddig. Remélem van füle az árnyalatnyi különbségek meghallására. Lássuk, mihez ért jobban a szája: a visszadumáláshoz, vagy az igényeim kielégítéséhez.



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Feb. 16, 2018 12:03 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Leila Cooper. Asuman. Harley... kezdem úgy érezni, hogy a három élet közül nem tudom melyik vagyok. Csak azt tudom, hogy tönkre akarom tenni a kovent. Tudom, hogy nincs esélyem már arra, hogy elvegyem, de még van annyi erőm, hogy elpusztítsam. A terveim mellett új képzelet ötlött fel amit az este folyamán még meg kell osztanom Elias számára. Nem az én érdekem, hanem az övé. Az ajánlatomat pedig mindenképpen ki kell használnia, hisz hiába van  hegy nagyságú pénzhalmaza, nos, a boszorkányok ezt az egy dolgot sohasem teljesítik, ami eszembe jutott. Még akkor sem, ha száz bankókat szaró  unikornist adományoz, akkor sem. Amióta megemlítette, hogy volt valaha, hogy egy valakit szeretett, ez a mondat egyszerűen nem megy ki a fejemből.  S ez az ok arra, amiért számára egy igencsak kecsegtető ajánlatom lesz. De ezt hagyjuk a végére.
Tetszett a zene, amit lejátszott a szerkentyű amit az iméntiekben bekapcsolt. Egy ideig lekötött a gondolkozás, hogy mégis miért ennyire bosszantóan ismerős ez a hang. Kellemes volt, ami egyszerre vegyült Elias gyengéd mozdulataival. Hagyom, hogy tenyerét a derekamhoz érintse, s finoman követtem minden egyes lépését. Arcomat a mellkasához érintettem teljesen ártatlan előjellel. Szerettem volna őt lenyugtatni.
Nem különösebben figyeltem arra amit mond. A szokásos maszlag, miszerint jobb, ha nem ismerem meg a valódi lényét. Még mindig nem érti, hogy nekem felesleges félnem. Tőle pedig pláne. Már bizonyított, hogy nem fog engem bántani. Sőt, talán már megrángatni sem. Ha még is, nos... beváltom az ígéretemet. Nem szeretem, ha a hímsoviniszta formáját adja elő. Van annál sokkal értékesebb lénye is.
Mindössze csak arra voltam képes, hogy forgassam a szemeimet. Szegény Pryce, már én sajnálom azt az embert. Úgy üvöltözött vele a telefonban akárcsak egy kutyával, szokásosan a cég miatt. Nem kérdezősködtem, miután lerakta a telefont. Nehogy még a végén újra megrángasson.
- Nem áll jól, ha ideges vagy. Egyébként is nekem sokkal jobb ötletem van holmi italnál. Kicsit élénküljön a fantáziád, mi is lehet még stresszoldó hatású. - Rákacsintottam pajkosan, majd finom mozdulattal felálltam a kanapétól, hogy két lábra álljak. Felajánlja a lehetőséget, miszerint a szobámban is tölthetem a hátralévő pár órát, de az a helyzet, hogy annyira én sem szeretem a négy falat bámulni. Tény, hogy feltalálnám magamat, de amikor ránézek Eliasra, szinte értelmet nyer, hogy őt most valóban nem érdemes egyedül hagyni. Nem mondja ki, de vágyik a törődésre. Ki ne vágyna rá.
S bár vadállat módjára bánt velem az elmúlt negyed órában, mégis látok olyasmi alternatívát ami újra meghozná a jókedvét. Úgy, ahogy az enyémet is. A szex jó dolog, hisz eltompít.
Légies lépteim egyenesen az ajtóig vezettek, hogy azt a kulccsal bezárjam. Nem lenne szerencsés, ha kefélés közben nyitna ránk bármelyik embere. Kellemetlen lenne, én pedig nem vagyok a gruppen híve. Valószínű, hogy némi sejtelem felötlött benne ezen mozdulatom után, viszont szinte azonnal hozzá sétáltam azt követően.
- Mutasd meg, hogy miért hoztál ide. - Suttogom kéjesen ajkai elé, midőn az üveget kiveszem a kezéből és félretolom a pultra. Azt akarom, hogy csak rám koncentráljon és semmi másra. - Egy ideje borzalmasan melegem van. - Provokáltam magamat a szavakkal is, amint egyszerűen finoman megragadom a ruhám alját, és feljebb csúsztatom. Tökéletesen megmutatkozik így a harisnyatartó pántok, s a rajtam lévő falatnyi tanga, ami szinte alig fed bármit is. Mindeközben le sem vettem róla a tekintetemet, szinte fürödni akartam abban a látványban, amikor az íriszeiben is megmutatkozik az éhsége. Már most borzalmasan nedvesnek érzem magamat.
Ha hagyta, akkor én közben az öve után nyúlok, hogy kicsatoljam. Biztos vagyok abban, hogy nem fog elutasítani. Miért is tenné?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 15, 2018 11:44 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



A sötétségnek is van szépsége. A fájdalomnak is van vonzása, és a kárhozatnak is van gyönyörűsége. Élek, nevetek, táplálkozom, kefélek - de az isten szerelmére, nem jobb mindezt kötöttségek, félelmek, és felelősségek nélkül? A lelkifurdalás, és az együttérzés csak a gyengeség jelei, amelyek sokszor magukban hordják, vagy magukkal hozzák a bukás lehetőségét. Az én életemnek varázsa van: megtapasztaltam, és meg is tanultam, hogy bármit megvehetek, legyen szó anyagi javakról, vagy éppen nőkről. Ha pedig fizetek, azt szeretem kapni, amit én akarok. Ha kell, akkor a legmodernebb technológiát, ha kell, akkor egy engedelmes rabszolgát - és ha kell, a pénzemért azt is elvárom, ami másnak nincs ínyére. Listát lehetne írni azokról a nőkről, akiket ha szükség úgy hozta, erővel tettem magamévá. Nem érdekelt sem a sírás, sem a jajveszékelés. Kaptak egy zsíros csekket, meg jöhetett némi utógondozás, és ezzel végeztem is velük, mehettek amerre láttak. Sok nőt láttam már lerongyolt állapotban, képletesen szólván megtaposva, mégis engedelmesen, báb módjára tűrték, bármit is tettem velük. Harley-t még alig ismerem, mégis már most tudom, hogy annyira különbözik minden eddigi játékszeremtől - még szép, hogy egészen másképpen reagált. De talán a legjobban az döbbent meg, hogy az én reakcióm is teljesen más, mint az eddig megszokottak. Nem töröm ki a nyakát, nem üvöltök úgy, hogy belereszkessenek a falak, nem használom a fizikai erőmet meggyőzésre vagy győzelemre. Ehelyett néma csendben emésztem a szavait, majd felajánlom a feszültséglevezetés egy eddig ismeretlen módját.
Felsegítem őt a székből, aztán átfogom a derekát, és lassan lépegetni kezdünk a zene ütemére. Nekem szoruló testéből forróság árad, talán előbbi mérhetetlen dühe maradékaként. Sosem gondoltam volna, hogy a jó öreg Sinatra hangja ennyire jótékony hatással van a megtépázott idegrendszerre.
- Én vámpír vagyok, te boszorkány - válaszolom végül nyersen, bár ez a nyersesség nem neki szól, egyszerűen csak a tagadhatatlan tényeket mondom ki. - A te fajtád öli az enyémet, és vice versa. Talán természetes volt, hogy egymásra támadtunk - az eredménye viszont a legkevésbé sem várt - teszem hozzá, és mikor mellkasomnak támasztja arcát, egy pillanatra megrándulok: az ösztön vezérelne, hogy húzódjak el, és tartsam őt távol magamtól, de legyőzöm ezt a késztetést, és hagyom, hogy megpihenjen rajtam. Már csak azért is jobb így, mert nem láthatja az arcomon átfutó meglepetést, amit felvont szemöldökkel reagálok le. Nekem nem szoktak örülni. Tőlem félni szoktak, és maguk alá sz*rni. Igazából nem is emlékszem rá, valaki örült-e nekem valaha az életben. Utoljára ha jól emlékszem, ezt néhány száz évvel ezelőtt hallottam, Clément szájából - aki volt olyan ostoba, hogy férfi létére beleszeretett egy férfiba, és aki elindított engem az oszolhatatlan sötétség útján.
- Sosem az önkontrollomról voltam híres, mert nemes egyszerűséggel nem volt soha szükségem rá, hogy éljek ezzel a tulajdonsággal. Ha tudnád, miket tettem meg, és hogyan bántam másokkal, vagy akár az elődeiddel, most sikítva, és gyalog rohannál vissza New Orleansba - vonok vállat. Okoztam már az elődeinek ezerféle fájdalmat, lelkit és fizikait egyaránt. Tökéletesen ismerősek előttem a kisírt szemek, és a vörös arc. Egyetlen másodpercig sem érdekelt, és soha nem éreztem lelkifurdalást. Megvásároltam őket, a pénzemmel fizettem meg szolgálataikat, ők pedig engedték. Üzlet volt, ennyi az egész. Ez a mostani is az, és valahogy, valamiért mégis másabb. Talán mert Harley az egyetlen, aki csak a testét adta oda a segítségemért cserébe, de van elég mersze ahhoz, hogy a lelkét ne engedje áruba bocsátani. A következő szavaira viszont önkéntelenül is felhorkanok. Úgy tűnik, még mindig nem tisztázta le magában, hogy ki is vagyok valójában.
- Ne akarj engem megismerni - válaszolom határozottan. - Jobban járunk így mindketten. Te főképpen. Hidd el, amikor visszatérsz Louisiana-ba, áldani fogod az eget, amiért ezt mondtam, és igyekezni fogsz minél hamarabb elfelejteni. És ez lesz a legokosabb, amit tehetsz. Egyébként nem kell sajnálnod semmit. Nem mondtál olyat, amit már magamtól is ne tudtam volna - engedem el aztán, mikor a dal véget ér, és figyelem, ahogy elhelyezkedik a kanapén. Látom még rajta a neheztelést, és a szemrehányást. Úgy viselkedik most velem, mint mikor valaki igyekszik megnyugtatni egy dühös állatot.
Csak megrázom a fejem, mikor egy kézmozdulattal jelzi, hogy akár az ölébe is hajthatom a fejemet. Ha most egy dugásra invitálna, nem mondanék nemet, és már félúton lennénk a mennyországba - de a gyengeség, vagy gyengédség ezen megnyilvánulását, amit most nekem felkínál, inkább kihagynám.
Épp szóra nyitom az ajkamat, bár magam sem tudom, valójában mit is mondanék, mikor mentőövként megcsörren a zsebemben hagyott mobilom.
- Pryce - mordulok bele, jelezvén, hogy épp nem a legjobbkor hív, aztán összevont szemöldökkel hallgatom a mondanivalóját. - Szarok bele, Pryce! - ordítom aztán bele a készülékbe úgy, hogy bármibe fogadom, el kell tartania a fülétől. - Azt mondtam, Johnson nyomja az árakat a lehető legmélyebbre. Fel akarom vásárolni és beolvasztani azt a céget, nem felvirágoztatni! Ha Johnson képtelen erre, akkor kurvára elmagyarázom neki négyszemközt, hogy mit jelentenek az utasításaim! Ha az a fajankó kudarcot vall, kísérleti patkányt csinálok az idiótából! - vágom le a telefont, és nagyon fújok. Lance Pryce évek óta velem van, és ő az egyetlen, akit még nem akartam kicsinálni a cégnél. Remélem félti annyira a státuszát, hogy jelentős nyomást gyakoroljon Johnsonra - ha az a seggfej elbukik, már tudom, ki lesz a következő alapanyag a tudósaim kutatásához.
Megdörzsölöm a homlokomat, aztán elsétálok a hűtőig - jelenleg nagyon szükségét érzem egy pohár italnak.
- Velem tartasz? - fordulok Harley felé az iméntinél jóval szelídebb hangnemben, aki eléggé elhűlve hallgatta végig az előbbi kirohanásomat. - Egy pohár Cháteau Margaux sem épp utolsó feszültséglevezetés - javaslom. - Vagy inkább békésebb területre távozol, és elfoglalod a szobádat? - biccentem félre a fejem. Tény, hogy végképp nem vagyok a legjobb társaság, de most mégis bánnám, ha egyedül hagyna.





©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Kedd Feb. 13, 2018 11:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Sziszeg valamit az orra alatt. Ha érteném se különösebben foglalkoztatna, hogy mi az. Egyelőre akinek itt van joga a sértődésre az csak én lehetek, nem pedig ő. Ha nagyon akartam volna, nemes egyszerűséggel tekerhettem volna fel a fejében a fűtést vagy repíthettem volna a falnak. Nem szándékozom nagyon mélyre döfni a fullánkomat belé, máskülönben önmagammal végzek. Persze, nem ő általa, hanem ha nagyon túlzásba viszem a mágiahasználatot, nos, kevesebb időt tudhatok magaménak. Meg azt is illendő figyelembe venni, hogy a néhány közös vonásaink ellenére közöttünk hatalmas nagy az űr ami pontosan elválaszt bennünket. Míg ő vadállat módjára válaszol bármire is, nos, én addig próbálok más alternatívát találni, hogy levezessem a dühömet. Ami most megfékezett, az a rosszullétem volt. Szinte tökéletesen éreztem, ahogy lüktet a fejem és a mellkasom, teljességgel forrt az arcom ami az által pírbe borult. De ő maga még csak egy szót sem szól a motyogásait követően. Egyelőre nem tudok az arcára nézni, máskülönben lehet, hogy újra elkapna egy dühroham. Most csak támasztottam a fejemet és próbáltam arra koncentrálni, hogy a remegésem abbamaradjon. Nem érdemeltem meg, hogy a kedve szerint rángasson meg. Megvallom, hogy ennyire még én sem akartam vele így beszélni, egyáltalán nem jellemző rám ez a stílus. De ha nem állítom le, tartok attól, hogy a megrángatás lett volna a legkisebb bajom. Továbbra sem egy pénzéhes kurva vagyok aki a pénzért még azt is elviseli, hogy egyesével ütik ki a fogait; nem... én még mindig egy nő vagyok. Egy nő, aki New Orleansban született és akit más családba vittek Londonba. Csak egy nő, aki szerelmes lett a saját ikertestvérébe és mint kiderült; nem fűzte őket össze semmiféle vérvonal. Aki itt áll vele szemben, akit minden szemrebbenés nélkül megrángatott, egy nagyon erős törzsből származik és aki jelenleg ennek köszönhetően haldoklik. Azt akarta, hogy féljek tőle. Talán, ha nem lennék már fél lábbal a máglyában, meglehet, hogy talán egy kicsit tartanék is tőle. Most már nincs mitől félnem, még attól sem, ha megölne. Előbb tartanék attól, hogy a holttestemet odavetné a kutyáinak, de máskülönben nem riasztana vissza. Ettől függetlenül amíg tehetem, megvédem magamat.
Mély levegőt szippantottam a környezetből, ami szinte lüktetett a dühömtől. Talán egy pillanatra még az asztalon lévő váza is megremegett, s én magam csodálom, hogy a kisugárzó erőm amit nem tudok féken tartani miért nem roppantotta össze az edényt. (..) Percekig honolt a néma csend. Nem néztem rá még csak egy pillanatra sem, egészen addig, amíg meg nem szólal a háttérben egy zene. Gyengéd hanggal szólt oda hozzám, majd pedig óvatosan segített fel a székből. Nem tudtam eldönteni, hogy most utólag felpofozzam -e, vagy még adjak neki esélyt, hogy ezt megmagyarázza. Inkább az mellett döntök, hogy hagyom magunkat megnyugodni. Viszont egy kiadós beszélgetésre akkor is szükségünk lesz.
- Te nem tudod, de valójában rettenetesen rosszul éreztem magamat az után, amikor bántottalak. - Kezdek bele finoman, nyugodt hangnemmel. Közben megérintem a karjait és óvatosan a mellkasához simul az arcom, épp úgy, mint mikor egy hízelgő macska dörgölőzik neki a gazda lábába. - Amikor pedig pár napra rá megjelentél, valójában rettenetesen boldog voltam. Hogy miért, nos, nem tudom. - Megvontam a vállaimat. Valójában az ok a boldogságra annyi volt, hogy újra láthattam őt. Vonzott benne valami az első pillanattól fogva ami nagyon sokáig nem hagyott utána nyugodni. Sokszor gondoltam rá még annak ellenére is, hogy nekem egy idegen volt. - Biztos vagyok abban, hogy a fényűző életed ellenére megéltél olyan dolgokat amiket inkább mélyen elástál magadban, hogy még csak gondolni se kelljen rájuk. Tudom, hogy nehéz kontrollt tartani, és, hogy dühös vagy. Én is az vagyok. - Halkan sóhajtok, majd tekintetemet felé irányítom, midőn megállok és az arcára csúsztatom egyik tenyeremet. - Én nem fogok veled szemben hamis lenni. Ugyanakkor a véremet is felajánlanám neked annak ellenére, hogy gyengülök. - Egyszerű utalás arra, hogy valójában nagyon sok mindent képes lennék miatta megtenni, minden ok nélkül. Mindemellett hamis szavakban sem fogom őt úsztatni. - Szeretnélek megismerni. - Tettem hozzá halkan, majd elhúzódom tőle óvatosan. Valójában nagyon nagy erőt kell gyakorolnom, hogy ne sírjam el magamat előtte. Nem csak az bánt, hogy megrángatott, hanem mindemellett nagyon sok más ami szinte felemészt. Tudatában annak lenni, hogy haldoklom, nos... korántsem kölcsönöz jó hangulatot. Az meg pláne nem, hogy Elias tesz arról, hogy ne is legyen jobb.
- Sajnálom, hogy így beszéltem veled. - Ránéztem egy pillanatra egészen addig, amíg hátat nem fordítottam neki. Elfáradtam, elgyengültem, kimerültem. Törni és zúzni lenne kedvem, e helyett viszont inkább újra leülök, csak most már a kanapéra. Ennyire rosszul még sosem éreztem magamat.
- Gyere ide. - Biccentettem egyet finoman, s az ölemen simítok végig, hogy ráhajthatja a fejét amíg ő is pihen. Addig akár cirógathatom is a haját nyugtatás gyanánt. Közben a kanapé szélére húzódtam, hogy mellém férjen abban az esetben, ha hallgat rám.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Kedd Feb. 13, 2018 6:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Harley + Elias



Félelem, meghunyászkodás, alázatosság, és engedelmes behódolás. Ehhez a viselkedéshez vagyok hozzászokva a nők tekintetében. Persze, mindig is teszek azért, hogy akiket dugható ribancok gyanánt ideiglenesen a házamba engedek, tudják hol a határ, amíg elmehetnek. Egész pontosan: ha csettintek, hogy ugorjanak, maximum annyit kérdezhetnek meg, hogy milyen magasra. Biztosra vettem, hogy a kiszolgáltatott helyzet, amelybe Harley belekerült, és az anyagi lehetőségek, amikkel kecsegtetem, belőle is engedelmes szolgát faragnak majd - az én hathatós segítségemmel természetesen. Az idetartó repülőúton, míg ő mélyen és ártatlanul az igazak álmát aludta, és végeztem az üzleti mailekkel, az üres perceket ábrándozással töltöttem ki. Elképzeltem, ahogy meztelenül, egy szál semmiben, a kezeit szigorúan a háta mögé téve térdel előttem a szőnyegen - mindenféle funkció nélkül, nemes egyszerűséggel azért, mert én éppen így látom jónak. Eddig kivétel nélkül mindenki engedelmeskedett nekem - a félelem és a mesés kárpótlás volt a mozgatórugójuk.
Azt mondják, egyszer mindenki számára eljön az ébrdés egy jókora meglepetés, vagy épp pofára esés képében. Azt hiszem, az én időm e téren most érkezett el. Hüledezve nézem-hallgatom Harley tirádáját - erre aztán végképp nem számítottam. Olyan szavakat vagdos a fejemhez, amiket eddig senki nem merészelt - vagy aki mégis, az nem élt túl sokáig ahhoz, hogy ezzel a tettel eldicsekedjen. Fogalmam sincs, most mit kellene reagálnom - kezdjek hangos üvöltözésbe, vagy nemes egyszerűséggel rakjam ki az ajtón, és szerezzek magamnak egy engedelmesebb kis luvnyát, aki azt csinálja, amit elvárok - vagy pedig csak álljak néma csendben, és hagyjam, hogy kiadja mindazt magából, ami a lelkét nyomja. Igaz, a mondókája olyan hevesen távozik belőle, hogy esélyem sem lenne közbevágni - mint a vécépapír, aminek megrántják a végét, és legöngyölődik az egész.
- Igen, ezt sikerült leszűrnöm - sziszegem a fogaim közt, parázs pillantások kíséretében, mikor tesz egy megjegyzést, hogy nem tudom őt megfélemlíteni. Egy pillanatig eljátszom a gondolattal, vajon Grace-nek - a házvezetőnőmnek - mennyi időbe telne kitakarítani, ha most Harley véres cafatjaival borítanám be a nappalit, de elhangzik egy mondat, amitől úgy érzem, mintha ököllel vágna az arcomba, vagy simán lábközön rúgna.
"Nem ezt érdemelném" - visszhangzik bennem újra és újra, mint egy soha el nem múló echo. Hogy mivel fejezi be a rapliját, már szinte nem is hallom, ez a néhány szó leköti minden figyelmemet - és valami oknál fogva elkezdem szarul érezni magam: erre még soha nem volt példa az elmúlt évek folyamán.
Csak állok néma csendben, magamban bogozgatva ezt a szinte soha nem tapasztalt érzést - egyszerűen nem tudom, melyik fiókba toljam be.
- A helyedben én most hallgatnék el, de nagyon gyorsan - mordulok rá Harleyre, de ennek ellenére világosan érzem, hogy ebben a párbajban most alulmaradtam. Nem agyalok tovább, mert ha gondolataimat tovább gombolyítom, egyszer csak felállt volna a kérdés, hogyan vehette magának Harley azt a bátorságot, hogy ennyi haraggal és gyűlölettel telve vágja az arcomba véleményét. Mi őrzi őt meg a bosszútól, vagy a fájdalmas leckétől, mikor a nagy hírű és hatalmas Elias Sydent egyszerűen helyre rakja, mint egy taknyos kölyköt? És mi nyűgöz le engem úgy, mintha páncél lenne köztünk? Nem folytatom ezt tovább, mert kínzó és zavarba ejtő lenne rájönnöm, és magamnak is beismernem, hogy Harley igaza állna közénk -  a valóság, amit nem lehet megfélemlíteni, vagy megalázni.
Látom, ahogy kimerülten lerogy a székre, mint aki kiadta minden erejét, és noha igyekszik leplezni, látom hogy remeg a felindultságtól, és az emésztő haragtól. Fura, de bennem nincs düh - fejem félrehajtva úgy méregetem, mintha valami csodabogár lenne, vagy még soha nem láttam volna nőt ezelőtt.
Síri csend ül a nappaliban, és ez a percek elteltével csak mélyül, és egyre kínosabb lesz. Hallani akarok valamit, ami leköt, valamit, ami eltereli a figyelmemet: megfordulok, felveszem a kanapé előtti asztalkáról az iPod dokkoló távirányítóját, és elindítok valami zenét, az elsőt, ami előre ugrik a listában.



Lehunyom a szemem, hagyom hogy átjárjon a muzsika semmi mással össze nem hasonlítható, a lelket vörös bársonnyal simogató nyugalma, majd oda lépek Harley elé, és a kezem nyújtom neki.
- Táncolj velem. Kérlek - teszem hozzá, és felsegítem a székből - olyan óvatos, és finom mozdulattal, amire sosem tartottam volna magam képesnek ezelőtt.  



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére Go down
 

Elias lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Seattle :: Lakónegyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3