Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Kedd Feb. 13, 2018 1:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Harley + Elias



Úgy tűnik, Harley valamiben eltér a többi nőtől, akivel eddig dolgom volt: ő láthatóan nem a pénzért csinálja az egészet. Bár akkor fogalmam sincs, hogy miért. Annyira nem lehettem jó parti, hogy csak a dugás élvezete miatt mondott volna igent nekem. Ha mégis, akkor azt hiszem, lesz még számára meglepetés: nem csak a kefélést élvezem, hanem ha kell, igencsak kemény kézzel irányítom a partnereimet - akár a magánéletben, akár az üzletben. Vagy ki tudja, talán épp ezt élvezi? A veszélyt, a fájdalmat, a vadságot. Bárhogy is, ami jár, az jár, és elvárom, hogy elfogadja tőlem, amit adni akarok. Ha pénzt akarok adni, akkor azt. Ha ruhát, akkor azt. Ha megbüntetem, akkor azt. Ha úgy döntök, hogy bemutatom számára a világomat, és a lábai elé terítem a lehetőségeket, amiknek eddig híján volt, akkor azt sem fogja elutasítani - egyszerűen nem engedem.
A jelek szerint azonban még mindig vannak dolgok, amiket nem árt lefixálnunk, és ide tartozik a felkínálkozásának minősége is számomra. Szemrebbenés és félelem nélkül nyújtja a nyakát felém, és egy darabig nem vagyok képes levenni a tekintetem bőréről, ahol láthatóan lüktet szívének ritmusára az ütőere. Fogalmam sincs, miféle kovenbe tartozhat, miféle célok mozgatják, de eddigi ismereteim tudatában azt mondhatom, nem akadt még olyan boszorkány, aki önként kínálta volna fel magát, hogy éhem verjem vele. Elgondolkodom rajta, vajon készségessége az alkunk részének számít vajon, vagy egyszerűen bátor és őrült egyszerre ahhoz, hogy kísértse a sorsát, vagy egyenesen a halált.
Ha másért nem, a most tanúsított önuralmamért minimum érmet meg oklevelet érdemelnék. Elutasítom a tálcán kínált lehetőséget, és nagyjából felvázolom neki a miértjét is. Látom a teljes döbbenetet az arcán, és kb belelátok a fejébe is: simán őrültnek hihet. Elvégre ki az a bolond, aki menteni akarja az embereket, ahelyett hogy vámpír mivoltának engedelmeskedve lelkesen gyilkolná őket?
Természetesen nem ő lenne, ha a gondolatait nem öntené szavak formájába, és morcos pillantásokkal méregetem. Ha most elkapnám, és a farkammal tömném be a száját, vajon befogná? Aztán az első mondatára megrándulok, mintha pofon vágott volna. Igaz, honnan is tudhatná, hogy rátapintott az igazságra?
- Egyszer, valamikor én is szerettem - morgom tompán, majd megfordulok, és visszarakom az üveget a hűtőbe. Így talán kissé könnyebb, hogy közben nem kell Harley arcát látnom. Igen, én is szerettem - és felötlik bennem Miette arca. Több évtizede már ennek, de a seb még a mai napig is fáj. Végignéztem, ahogy elevenen felfalja őt a rák, és nem tehettem ez ellen semmit - mire rábeszéltem, hogy elfogadja a véremet, már menthetetlen volt. Az ő halála még mindig olyan a lelkemen, mintha tüzes vassal sütöttek volna bélyeget rá - egyszerűen nem akarom, hogy másoknak is át kelljen élniük azt a földre szállt poklot, amit nekem.
- Mint mondtam, a gyógyszeripar remek üzlet. Egyrészt olyan mérvű anyagi stabilitást ad, amit most láthatsz is - intek körbe, mikor végül rendezem vonásaimat, és visszafordulok a hűtő felől Harley irányába. - Az emberek bármit képesek megadni az egészségükért. Másrészt megadja nekem a köztisztelet státuszát. Mondjuk úgy, angyalszárnyakkal és glóriával felszerelkezve néznek rám az emberek. Az iparmágnás, aki feltette életét a világ megsegítésére - engedek el egy gúnyos vigyort. - Harmadrészt pedig ezen kutatások örve alatt saját magamon is segítek. Az egyszerű vámpírok olyanok, mint az állatok, az ösztöneik után mennek. Ha az én utamat nem szegélyezik hullák, vajon ki tételezné fel Elias Sydenről, az emberiség jótevőjéről, hogy ő maga is a vérszívók közé tartozik? - lököm el aztán magam a konyhapulttól, és elsétálok a kanapéig, majd megragadom Harley kezét, és felrángatom az ágyról.
- Viszont úgy hiszem, nem tartozom neked beszámolóval, hogy mit miért teszek. Mint már elmondtam, azért hoztalak ide, mert imádom a kefélni való p*ncidat, nem pedig azért, hogy az üzleti ügyeimbe üsd a csinos kis orrodat. Ha nem akarod, hogy kissé keményebb módszerekkel magyarázzam el ezt neked, akkor többet ne kérdezz a cégemről - morgom, olyan rosszkedvűen, mint egy medve, aki cserszömörcével törölte ki a seggét. Ha lelökném a kanapéra, kikötözném kezét-lábát, és betömném a száját, akár a nadrágom szíjával magyarázhatnám el, hogy ez végképp nem tartozik rá. Nagy levegőt veszek, és tízig számolok, hogy lecsillapítsam magam. Ez volt az első alkalom - ezúttal még lehetek elnéző, és kegyes.



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Vas. Feb. 11, 2018 11:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Pár pillanatra megmutatkozik az arcán megannyi gondolat halmaza, miután a bankkártyára érdekes tekintetet vágtam és mindössze csak annyi volt rá a reakcióm, hogy félretettem az asztalra. Félreértés ne essék, nem vagyok egy pénzéhes ribanc akinek nem elég az ég világon semmi sem. Ez rengeteg pénz még így is, amit ráutalt. Szinte magamat szégyellem, hogy képes szex miatt ennyit rám költeni? Igazából csak úgy érzem, hogy nem érdemlem meg. Vagyis, egyszerűen csak nem látom szükségét ennek.Ámbár lehet azért érzem így, mert nekem a vele történő szex egyszerűen fenomenális, és egyáltalán nem érzem azt, hogy ezért a 'szenvedésért' nekem fizetni kéne. Tudhatná, hogy nekem egyes egyedül csak a szállás volt a lényeg és pont kapóra jött, hogy ő több, mint négy órára él New Orleanstól repülővel. Pénz ide vagy oda, de ha közelebb élt volna a városhoz, nem biztos, hogy vele tartok. Bár ezt igazán én magam sem tudom megmondani, hogy abban az esetben mit feleltem volna. Érdekelt az élete, az, hogy milyen egy magafajta vámpír, mint ő. Egyébként sem sok van hátra nekem, végre valahára  a maradék időben felfedezhetek valami újat, és megismerhetek valakit, aki... mondhatni boldoggá tehet. Ebben az érzésben nekem sohasem volt részem. A vér, az öldöklés és hazugságok egyvelege karolta át az eddigi éveimet. Tény, hogy minket csak egy cseszett alku köt össze, de még mindig jobb annál, mintha egyedül kellene ezen a nehéz úton végigmennem. Nem akarom, hogy a szenvedésem nézője legyen, hisz ahogy elterveztem eddig; nem ő fog engem kirakni ahogy a többi nővel tehette, hanem én magam lépek le amint eljött annak az ideje. Addig sem akarok egyedül lenni. A magánytól megőrülök.
Minden szemrebbenés nélkül teszem félre a bankkártyát és a szebbnél szebb ruhákkal teli mappákat, s inkább az után megyek, ami engem sokkal jobban izgat. Nem felejtettem el a reggeli incidensünket és azt sem, hogy az előtte való öltözködésem mennyire felhergelte őt. Nagyon sajnáltam, hogy akkor nem enyhíthettem rajt, hisz szinte azonnal a repülőhöz mentünk. Most viszont semmi akadálya annak, hogy bepótoljam azt amit akkor nem tudtam. Most valahogy az sem érdekel, ha véletlenszerűen valamelyik személyzet előtt szopnám le őt. Komolyan, kit érdekel?
(..) Te jó ég. Már kezdtem aggódni, hogy nem fog neki koppanni a leplezett kérésem. Már épp kezdett volna bele valamibe és a mondata közepén jött rá, hogy valójában mire is gondoltam. Mire gondoltam volna? Komolyan, ne szórakozzon már velem.
Ezen ő maga is nemes egyszerűséggel vigyorodott el, amit jómagam sem tudtam leplezni. Akarom őt, teljes egészét. Ki akarom élvezni most ezt az időt, hisz délelőtt el kell majd viselnem a hiányát. Ámbár, addig megpróbálok keresni egy menhelyt, ahogy terveztem. Lehetőleg egy szép nagy cicával fogok visszatérni.
- Azt a valamit pedig csak tőled kaphatom meg.- Felelem kéjesen kérdésére, s finoman végigcsókolok ujján, miután azt az államhoz érintette.
Mindenféle szívbaj nélkül akartam, hogy igyon belőlem. Ki tudja. Talán a tudatalattim már most meg akar halni és el akarja érni, hogy inkább így essünk túl rajta. Nem szerencsés egy vámpírnak kínálgatnom magamat, de valójában nagyon élveztem, amikor utoljára ivott belőlem. Általa meghalni pedig sokkal egyszerűbb lenne. Szinte sugárzik róla, hogy mennyire türtőztetnie kell magát, hogy még véletlenül se essen nekem és szipolyozza ki minden csepp véremet; pedig valójában egyre inkább vágyom rá. Lehet, hogy most inkább a pillanatnyi őrületektől elment a maradék eszem is, de nem érdekel.
Azt vártam volna, hogy nekem essen kíméletlenül, e helyett valami teljes más témába hagy minket botlani. Már az elején leszögezi, hogy ez eléggé bizalmas. Nos, valójában nem szándékozom neki ártani, bármennyire is 'hihetetlennek' tűnik. Nekem aztán bőséggel elmondhat bármit, legyen az bármennyire mocskos vagy szép. Haldokló emberben megbízni a legegyszerűbb. Mit tehet az már? Semmit.
Teljességgel meglepve hallgatom végig a szavait. Belátást mutat szavakkal a cégébe, és azt, hogy épp mik a tervei a fejlődéssel. Nem tudtam eldönteni, hogy most bolond -e, vagy ténylegesen ennyire elhatározott.
- Miért van az, hogy mások haldokló szeretteit próbálod megóvni, míg te magad senkit sem szeretsz? - Kérdezem tőle csak úgy nemes egyszerűséggel, nem várva rá bármiféle magyarázatot. - Ennyi betegség... a világ védekezik a sok szerencsétlen ellen. Az ember nem hiányzik ennek a világnak, sem pedig a természetfelettiek. Kár ezzel szemben harcolni. - Épp olyan, mintha a széllel szemben akarnánk hugyozni. Komolyan. Mire jó ezt csinálni? Nagyon szép és nemes gesztus, de nem is tudom... valahogy rühellem az életet és talán ezért is negatív a hozzáállásom.
- Ami pedig a vérszívókat illeti. - mutatok rá egy pillanatra, amint végül ellépek a pulttól, hogy visszaüljek a kanapéra néhány lépés után.- Nem értem, minek akarod magadat is leszabályozni. A legtöbb vámpír magasról tesz arra, hogy épp hány emberi élet vész oda, mert épp korog a pocakjuk. Nem fognak arra törekedni, hogy kevesebb legyen az áldozatok száma. Ámbár én azt sem értem, hogy neked ez miért fontos. A fajtád már nagyon rég óta fent van, köszönhetően a drága ősöknek. Amíg ők vannak, a ti fajtátoknak szinte stabil a létezésük. Az már más kategória, ha néhány zöldfülű vérszívó bedől néhány vadásznak. - Forgatom a szemeimet rosszallóan, midőn inkább a szemben lévő falat kezdem el bámulni. Láttam, hogy mi folyik New Orleansban. Épp úgy hemzsegnek ott a vámpírok, mint egy macskán egy egész bolharaj. Épp annyira idegesítőek és kártevőek is. Ha azokra ránézek... nem látom annak esélyét, hogy megvonják maguktól a gyilkolás örömét. - Nincs abban semmi izgalmas, ha az áldozat egy élettelen valamiféle lötty. A gyík sem eszi meg azt a csótányt amelyik nem menekül előle. Akkor inkább éhen döglik. - Hátrahajtom a fejemet, mély levegőt vonva magamhoz. Persze, azt csinál, amit csak szeretne. Nem rossz dolog az, amiért vagyonokat költ, de felesleges idő és pénzpazarlás. A legtöbb magafajta imád ölni, sőt, az élteti őket. De ha már itt tartunk, nem csak a vámpírok teszik ezt előszeretettel. Vehetjük akár saját magamat is példának; az ittlétem alatt biztos, hogy elsajátítok néhány életet pusztán szórakozásból. Más is ezt teszi és én pedig nem vámpír vagyok. Ah, miért is szóljak bele vagy fűzzek hozzá bármit is?
- Meglep, hogy ezt pont tőled hallom. Azt hittem, hogy szinte senkit sem kímélsz és tökéletesen élvezed azt, hogy mások életét veheted el. Ezek szerint ez jócskán nem így van. Ellenben, az elején mennyire akartad, hogy a barackszínű falam a saját véremmel legyen elfedve. Milyen érdekes.- Mosolyodom el pusztán kínból, semmiféle jelét nem mutatva annak, hogy abban a mosolyban lenne némi mulatságnak a tárgya. Nyilván zokon vettem azt a kijelentését egészen mostanáig is és nem igazán fogom elfelejteni. Nem ártottam neki nagyot az elején sem, pedig megtehettem volna. Szerencsére a dolgok egészen máshogy alakultak.
- Mindenesetre sok sikert hozzá. Én csak remélem, hogy a sok elvetemült, tébolyult vérszívó lemond arról, hogy gyilkoljanak. - Szinte kizárt. - Bár nekem aztán már tökmindegy, mit hoz a jövő. - Legyintek egyet. Ha érdekelne se nagyon számítana sokat, mert én azt már úgysem élem meg.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Feb. 11, 2018 6:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Harley + Elias



Figyelem Harley arcát, minden reakcióját. Elfogadja a bankkártyát, de nem túl nagy lelkesedéssel - igazából két lehetséges magyarázat közt ingadozom. Az egyik, hogy kevesli a pénzt, amit kezdő tőke gyanánt átutaltattam. A másik, miszerint úgy érzi magát, hogy fizetek neki a szexért. Ez a lehetőség viszont teljes mértékben megfelel az igazságnak. Egyezséget kötöttünk, és anyagi támogatással kecsegtettem cserébe azért, hogy akkor és úgy élhetem ki rajta magam, ahogy az én akaratom diktálja. Persze én némileg finomabban fogalmaznék a helyében. Kurtizánnak mondanám... a lényeg viszont ugyanaz. Ez olyan egyezség, amiből mindketten profitálunk, és felnőtt, felelősségteljes nő, aki pontosan tudta, mit vállal. És az már csak lábjegyzet a történet alján, hogy az első két alkalmat ő legalább annyira élvezte, mint amennyire én magam is.
Ahogy elsétálok a konyháig, és szemügyre veszem a választékot, továbbá vázolom a ma esti, és holnapi programot, hirtelen két kar jelenik meg a perifériás látómezőmben. Sarkon perdülve Harley-t látom, olyan közel áll hozzám, hogy meg tudom figyelni szinte minden szál szempilláját.
- Nos, ha éhes vagy, akkor...óóóó - esik le végül a tízcentes, mire is gondolt. Megcsóválom a fejem, de a vigyort képtelen vagyok ledörgölni a képemről. - Szóval, szeretnél valamit a szádba? - csúsztatom ujjamat az álla alá, és megemelem a fejét. - Igazad van, nem sokat ettem. És kívánom, de van olyan, amit sokkal jobban szeretnék... - súgom alig egy centire a szájától, és nézem, ahogy vörös tincseit hátraveti, hogy szabadon hagyja a nyakát. A kínálata csábító, túlzottan is. Egy másodpercig erőt kell vennem magamon, hogy ne essek neki, és ne ismertessem meg vele, hogy milyen az, mikor egy vámpír istenigazán átadja magát az étkezésnek - aztán két nagy levegővétellel kissé lehűtöm magam.
- Hidd el szívem, kész örömmel megtenném. De bölcsebb, ha nem teszem. És a helyedben nem kínálgatnám fel sűrűn magam, legalábbis nem az étlapomon - rázom meg a fejem. - Gyenge vagy, te magad mondtad. Könnyen bajod eshet, és egyébként is - fogom meg a csípőjét, és az ágyékomhoz húzom - legyengülve másra már nem tudnálak használni. Pedig az én verzióm, amire idehoztalak, sokkal élvezetesebb - teszem hozzá, majd elengedem, és kényelmesen nekitámaszkodom a konyhapultnak, majd karba fonom a kezeimet.
- Van valami, amit el kell mondanom neked. Bízom a teljes diszkréciódban, csak a saját érdekedben is. Nem szándékozlak megölni, és ne is akarj változtatni ezen - nézek Harley szemeibe. - A Syden Institute egy gyógyászatra és kutatásokra szakosodott vállalat. Rengeteg pénzt fektetek orvosi kísérletekbe, és abba, hogy gyógymódot találjunk a kor legmodernebb, és legrohadtabb betegségeire - avatom be Harleyt komolyan. A szüleim pestisben haltak meg - noha ez a betegség ma már szinte nem létezik, épp elég nyomot hagyott bennem a haláluk - annak ellenére, hogy nem sirattam meg őket túlzottan - ahhoz, hogy nem akarok másokat kitenni annak a sokknak, amit a szeretteik elvesztése jelent. - Az Aids, a rák, a hepatitisz, az agyvelőgyulladás - sorolom - a mai világ rákfenéi. A kutatóim azért dolgoznak, hogy ezeket egy életre eltüntessük a földről. Ugyanakkor... - fordulok vissza a hűtő felé, és kiveszek egy üveget - a kutatások égisze alatt, mélyen elrejtve, egy másik kutatás is folyik. Egy olyan elixír előállítása, amely anélkül elégíti ki a vámpírok éhségét, hogy közvetlenül emberéletekbe kerülne. Nem azért, mert én valami szentlélek lennék, hanem mert a fajtám élete csak akkor lesz biztos, ha nem hívjuk fel magunkra a figyelmet. Hullák ezreit hagyva viszont városonként, ez kudarcra van ítélve. Így hát ezen élek. Az átállás nem könnyű, de sikeres. A tegnapi alkalom, hogy ettem belőled, kivételes volt. Nem szándékozom visszacsúszni - ez kissé olyan, mint az alkoholistának az ital. Távol kell magam tartanom a véredtől. Idővel majd te is megérted, és biztos vagyok benne, hogy meg is fogod köszönni, hogy így döntöttem. Van viszont más, amiről nem mondanék le semmi pénzért - nézek végig a testén szemtelenül. A ruhája egyszerűen észvesztő: tökéletesen kiemeli a lényeget, és jókora darabot hagy szabadon a combjából. Rájövök, hogy sikerült kissé meglepnie: akiket eddig szexszolgaként tartottam, soha nem ajánlkoztak fel maguktól, mindig én kezdeményeztem - sokszor akkor is, ha nem akarták. Ő viszont olyan, mint a bibliai jó házigazda, aki elébe megy a vendégének. Üdítő a változatosság, és fölöttébb izgató.


©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Vas. Feb. 11, 2018 5:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Feleslegesen magyarázkodik, hogy miért nem szeretné, ha a személyes dolgaihoz férkőznék. A helyében ezt természetesen én is leszögezném és én tiszteletben is fogom tartani azt, amit kér és elvár. Egyébként sem érdekel sok minden vele kapcsolatban, csak az, hogy elég távolra vitt a kovenemtől és nem kell azért rettegnem, hogy épp mikor gyújtják rám a házat. Nekem ez számít, a többi már abszolút nem. Egyébként is tisztában vagyok azzal, hogy a közelgő jövőm elől a végtelenségig nem menekülhetek, de még nem állok készen arra, hogy meghaljak. Egyáltalán nem dolgoztam fel még. Ami pedig az itteni boszorkányokat illeti, nos, nem fogok velük semmit sem kezdeni. Zöldfülűek, haszontalanok, nem az én törzsemhez tartoznak. Meg egyébként sem tudok sokat kezdeni több száz boszorkány ellen a kovenben, szóval azt hiszem, hogy egy kicsit sem kell félnie Eliasnak attól, hogy boszorkánytanyát csinálok a házából. Mindössze néhány hónapom van hátra, szeretném azt a kevéske időt nyugodtan eltölteni. Kiélvezem a maradék erőmet a mágia iránt amíg csak tehetem és ennyi. Most különösebben nem akarok pattogni a kovennel szemben, elvégre jól tudják, hogy hol vagyok. A távolság viszont nekik is csak távolság, szóval nem tudnak mit tenni. De ha nagyon erőlködnék, hogy nekik rossz legyen, valószínű mindent elkövetnek, hogy megtaláljanak és kárt tegyenek. Csakhogy az Eliast is érintené, azt pedig nem akarom. Bár ő váltig állítja, hogy a koven nem tud neki ártani, nos... amíg tanácstag voltam, öltünk már meg úgy valakit úgy, hogy a közelében sem voltunk. A legutóbbi eset egy boszorkányvadásszal történt, ugyanis hemzseg tőlük New Orleans. Tévhit, hogy csak vámpírvadászok vannak. Vagyis, ha nagyon kiharcolom, akár itt helyben is meghalhatok minden előjel nélkül, de azt ők nem akarják, hisz nem látnak szenvedni abban az esetben. Viszont így Elias is könnyeden kiüthető bábu lehet.
(..) Még csak esélyt sem adott, hogy ellenezzem a kártyát amit odanyújtott. Volt már ennél több pénz is a kezemben, főleg, amikor egy szertartásért képes voltam százezret elkérni. Szerencsétlen férjek, akik kétségbe voltak esve, hogy szeretett asszonyuk meddő, így nem lehet gyerekük. Százezerért és egy dugásért cserébe volt, hogy nekem köszönhetően a párnak hármasikrük lett. Ami a legborzasztóbb volt, hogy a kétségbeesett férj örömmel döngetett meg, holott tiltakozhatott volna. De a lényeg, hogy most Eliastól elfogadni ennyi pénzt... valóságosan kurvának érzem magamat.
Nem feleltem végül rá semmit, hanem egyszerűen csak letettem a bankkártyát az asztalra. Sőt, még a mappákat is félrecsúsztattam az ölemből, majd sejtelmesen Elias után osonok, egészen a háta mögé nagyon közel. Nagyon örülök annak a ténynek, miszerint ma még az enyém lehet, holnap pedig majd csak délutántól. Kíváncsi vagyok, hogy milyen programot tervez holnap estére és éjszakára. Sejtem, hogy mit, viszont jobban hangzana ha nem leplezné a szavakat, hogy mit akar.
- Etess meg. - Suttogom a hátába perverzen; kijelentésem nagyon másra irányul és ezt ő is pontosan tudja, hogy mire értem. Nagyon sok idő van még az estig, addig pedig nagyon sok minden van, amivel eltölthetjük. - Ámbár te sem ettél túl sokat. Nem kívánod? - Vörös hajtömegemet eltűzöm a bal vállamra, hogy nyakam teljesen szabad legyen a számára. - Kóstolj meg újra. - A pultnak dőlök, miközben várom, hogy végre igyon belőlem; a szándékaim világosak és azt akarom, hogy megdugjon amit még reggel kénytelen volt mellőzni. Most nem kell lemondania róla.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Feb. 11, 2018 2:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Harley + Elias



Ahogy végigmutogatom a ház helyiségeit, Harley szófogadóan és készségesen baktat utánam mindenhová. Engedelmesen, és olyan néma csöndben, mintha egy próbababát vonszolnék magammal a nappaliból az emeletre, meg visszafelé. Megnéz mindent, felméri mit hol talál, de csak akkor nyekken meg végül, mikor megvillantom előtte egy esetleges büntetés lehetőségét.
- Nem akarom, hogy úgy hidd, valamiféle berendezési tárgyként szándékozom tekinteni rád - válaszolom a szavaira. - Ahogy mondtam, úgy élsz itt, ahogy majd akarsz, és eltöltheted az idődet azzal, ami jólesik. Olvashatsz, tévézhetsz, úszhatsz, nem fogok beleszólni. De megszoktam, hogy a hálóm és a fürdőm a legbelsőbb magán szférámnak tartsam, és senkit ne engedjek a tájára. A dolgozószobám pedig egyszerűen azért tabu, mert az üzleti dolgaimba senkinek nem engedek betekintést - vágom zsebre a kezeimet. Ez utóbbit olyan mértékben veszem komolyan, hogy az irodámba még Pryce, a személyi titkárom, és Mrs. Wheels, a házvezetőm sem léphetnek be. Nem számít, majd Harley is meg fogja tanulni a szabályaimat. Ha van esze, akkor nem a saját bőrén. - Egymás mellett fogunk élni jó néhány hónapig. Az lesz a minimum, hogy ne akarjunk a másik agyára menni - indulok aztán lefelé a lépcsőkön. Nem nézek hátra, csak a cipősarok-kopogás árulja el, hogy ő is követ engem.
- Ülj le - mutatok a kanapéra, mikor visszaérünk a nappaliba. - Nos, még New Orleansban kifejtettem, hogy nem szabok határokat annak terén, hogy mikor, és hová mész. Ismerd meg a várost, és élvezd ki mindazt, amit nyújthat. Egyébként is, ha sereget akarsz toborozni, azt a házban ülve nem teheted meg. Tehát fontos, hogy kiismerd magad Seattle-ben, azért is, mert én nem tudlak majd ide-oda hurcolni. Dolgoznom is kell, nem hagyhatom magára a cégemet. Ha lehet, ne kövess el semmi olyat, ami által én kerülnék az újságok címlapjára, ennyi feltételt szabok mindössze. Vedd úgy, hogy ez is a szabályok közé tartozik. És igen bébi, még mielőtt megkérdeznéd: roppant széles a fantáziám büntetések terén - engedek meg magamnak egy halvány, de ígéretes mosolyt. Ő még talán nem tudja, hogy a büntetés nem okvetlenül jelent egyet a brutális testi fájdalommal - elég abból épp csak annyit okozni, hogy többé ne kérjen belőle ismétlést.
- Tessék - nyúlok az asztalra helyezett borítékért, amit Pryce a kérésemnek eleget téve már alighanem a reggeli órákban eljuttatott ide. - Ez a nevedre szóló bankkártya, tízezer dollár kezdőtőkével. Arra szánod, amire csak szeretnéd. Ez persze csak a kezdet. A továbbiakban ha bármikor is szükséged lenne pénzre, bátran fordulj hozzám. Eleget fogok tenni az alku rám eső részének. Ne... - emelem fel a kezem, mert megrebben az ajka, és kb tudom, mi következne - ne akarj, és ne is kezdj el tiltakozni. Szívem, nagyjából ötvenezer dollárt keresek óránként. Hidd el, ez számomra csak csepp a tengerben. A pénzkérdésen tehát nem vagyok hajlandó vitatkozni. Én adom, te elfogadod, és ennyi - zárom rövidre a témát. - Ezeket a katalógusokat Sarah Easton hagyta itt, ő felelős a ruhatáramért, legalábbis azokért, amelyek az üzleti élethez szükségesek. Nézd át őket, és válogass belőlük kedved szerint. Fehérneműk, ruhák, esélyi ruhák - sorolom, és Harley ölébe teszem a mappákat. - Ma délután Sarah személyesen is eljön, hoz néhány darabot, amit felpróbálhatsz, és lehetőséged lesz le is adni neki a rendelést. Ki fogunk mozdulni néhány alkalommal, szeretném, ha a legjobb formádban mutatkoznál mellettem - állok aztán talpra, és elsétálok a hűtőig.
- Mrs. Wheels egy héten kétszer szokott jönni. A holnapi nap esedékes, gyanítom még nem járt erre, hogy kellőképpen feltöltse a készleteimet - nyitom ki a hűtő ajtaját. Rákfalatkák, saláta, és tapas - nos, még mindig több, mint a semmi.
- Enned kell. Tegnap éjjel óta egy almát rágtál el, és nem akarom, hogy éhes legyél, mert mellettem szükséged lesz minden energiádra - fordulok vissza Harley felé. - Ez nem sok, de per pillanat elég. Estére ne tervezz programot. Ma este vacsorázni megyünk - jelentem ki. - Ma egész nap itthon vagyok, holnap délelőtt csak néhány konferenciám lesz. A holnapi délutánt itthon töltöm majd. Addigra kitalálok valamit, mivel is töltsük el a holnapi estét és éjszakát - biccentem félre a fejemet, de alighanem nem lehetnek kétségei, hogy mire is gondolok éppen. Sőt, már kimondottan határozott ötletek vernek tanyát a fejemben. Azt hiszem, ma felkeresek egy weboldalt, hogy rendeljek néhány apróságot.



©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Vas. Feb. 11, 2018 11:36 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Azt a mindenit. Hát legközelebb se fogok tőled valami nyugtató jellegű szót kérni. Ez a megnyilvánulása persze nem keltett fel bennem még nagyobb félelmet, inkább csak nemtörődömséget, hogy jó, inkább hagyjuk. A pillanatban el is engedem a karját és hátrább is lépek egyet, hogy csak  nyugodtan nyissa ki az ajtót. Rettenetesen hideg van. Ahogy néha nem túl látványosan hozzáérek a combjaimhoz kíváncsiság gyanánt; annyira összefagytam ebben a pár pillanatban, hogy nem is éreztem a bőröm felületén az érintésemet. Valahogy sejtettem, hogy itt hidegebb lesz, de  szerettem volna az ő kedvéért csinosan felöltözni, ami hát... valahogy most  még Elias nekem nem ér annyit, hogy összefagyjak miatta. Egyelőre viszont nem kell túlreagálnom a dolgokat, egyelőre mindenképp jobb lesz mellette, mintsem bent a koven mélyében.
Amint beinvitált, tulajdonképpen egy komplett nappali és kisebb konyha fogadott minket. Nem tettem rá semmiféle megjegyzést, bár hiába akartam leplezni az érzéseimet a hely iránt, inkább olyan voltam, mint aki egy múzeumot nézegetne nagy csodálással. Ámbár hiányoltam a virágoknak a hiányát, de sebaj. Nem hiszem, hogy leszedné a fejemet azért, ha néha bővülne egy-egy helyiség pár növénnyel.
Ennyivel persze nem bővült ki a ház. Követtem a lépéseit szinte teljesen pontosan. Elmondta, hogy a dolgozószobája a földszinten van és a bejárónő hálószobája is egyaránt. Kíváncsi vagyok a bejárónőre, biztos, hogy aranyos lehet.
A magassarkúim finoman koppantak a fényes járólapon amint mentem utána engedelmesen, érdeklődéssel figyelve mindazt amit mutat. Mégis inkább a medencénél csillantak meg íriszeim, de nyilván nem a víz miatt hanem a növények miatt. Le sem tagadhatnám, hogy ízig-vérig egy különleges törzs boszorkány leszármazott vagyok; csak azok rajonganak ennyire megszállottan a növényekért. Ami nem csoda, hisz a mágiahasználathoz elengedhetetlen hozzávalók. Azonban ha napról napra szinte rohadok belülről, nagyon nem kell gondolkoznom a mágiahasználaton.
Kérésére fel az emeletre is követem, finoman lépdelve fel a lépcsőkön. A ház melegségének örülök inkább a legjobban, már egyáltalán nem fázom.
Néhány bejárat van, ahol különböző szobák haladnak végig a folyosókon.
- Ne aggódj. Ha épp nincs rám szükséged, még csak a színemet sem fogod látni, ígérem. - Bököm oda kicsit sem finoman, épp úgy, ahogy ő kötötte az orromra azt, hogy ha belátást nyerek az ő privát szférájába, akkor megbüntet. Van oka arra, hogy ne kedvelje a boszorkányokat, főleg egy magamfajtát aki nagyon erős törzsből származik. Tehát, ha akarnám, úgy is láthatnám őt és a szobáját, hogy csak be sem teszem a lábamat. Ez a tisztánlátás, egy a hét közül, már, ha még egyáltalán tudom használni. Ezzel az erővel pusztán egy maréknyi kavicsból meg tudom mondani, hogy épp hová szórta el a kocsikulcsot vagy bármi mást. Viszont, annyira nem vagyok kíváncsi fajta, hogy olyan érdekeljen amihez nincs közöm. E felől kétségtelenül nem lesz baj velem. Valószínű így is a legtávolabbi szobát fogom választani mindentől. Szeretek egyedül lenni, illetve nem útban lenni.
Amíg nekem magyarázott tovább, sejtelmes tekintettel néztem rajt végig. Szép az otthona, de mégis inkább ő iránta kel fel az érdeklődésem. Szinte látom magam előtt, hogy milyen apróságokkal fogom húzni az agyát amiért megérdemelnék némi büntetést, de annyira mégsem, hisz nem olyan jellegű bűnök lesznek azok.
- Egyelőre semmiféle kérdésem sincs. Ha mégis lesz, hidd el, nem foglak kímélni velük. - Rebegtetem a szempilláimat egy ördögi, bestiális bájjal az élen. - Ámbár a holnapi nap folyamán szeretnék némi kimenőt kérni akkor, ha nem lesz rám szükség. - Tettem végül hozzá teljesen határozottan, leszögezett tervekkel. Túl sok mindent nem akarok, csak szeretnék magamnak valamilyen dögöt. A palotában volt egy macskám akit távozásomkor Lilith minden szemrebbenés nélkül megnyúzott, hogy még véletlenül se vigyem magammal. Itt pedig biztos van valamilyen menhely. Szinte bűn, ha egy boszorkánynak nincs macskája.
Végül is megállok a lépcső elejénél, várva őt, hogy követhessem. Persze, mindeközben korántsem kímélem őt a sejtelmes tekintetemtől. Nagyon feldob a jelenléte.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Feb. 11, 2018 9:20 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Harley + Elias




Ahogy a ház előtt kiszállunk az autóból, vetek egy hosszú, kíváncsi tekintetet Harley-re, aki szemmel láthatóan lenyűgözve bámulja a házat - még akkor is, ha igyekszik ezt nem túlzottan mutatni. Nyilván nincs ehhez a fényűzéshez hozzászokva, legalábbis az ő eddigi életkörülményeit figyelembe véve, de legalább most már tényleg elhiszi és belátja, hogy amit a luxusról, és az ehhez kapcsolódó elvárásaimról mondtam, nem üres szavak voltak. Az én életem ezzel jár együtt, és ideje lesz, hogy hozzászokjon ahhoz, hogy a lábai előtt heverhet a fél világ, és megkaphat bármit, amit csak szeretne - persze, cserébe azért, ha teljesíti az alku rá eső részét.
- Nos, látva a sápadtságodat fenn a gépen, talán nem is lenne túl jó ötlet sűrűn a programunkba illeszteni az utazás ezen formáját - mondom ki őszintén. Ahogy felszállt velünk a Gulfstream a kifutópályáról, úgy futott le Harley arcából látványosan a vér. Szemmel láthatóan nem igazán volt ínyére, hogy nincs biztonságos talaj a lába alatt - kivéve persze a repülőt. Alattunk viszont csaknem 8 kilométernyi tátongó mélység volt, és ez a tudat nem mindenkit tölt el lelkesedéssel. Talán a pánik előli menekülésképpen, vagy épp az éjszakai fáradtságnak köszönhetően, de csakhamar el is szunnyadt, és aludt mélyen, moccanás nélkül egész Seattle határáig. Nem zavartam, lefoglaltam magam az üzleti mailekkel és egy videókonferenciával, és a személyzet is a lehetőségekhez mérten halkan tett-vett körülöttünk, így csupán akkor voltam kénytelen kiverni az álmot Harley szeméből, mikor a távolban feltűnt a város sziluettje, és a Space Needle tornya. A kocsiban már többé-kevésbé magánál volt, szó nélkül nézelődött, és sokért nem adtam volna, ha most a fejébe láthatnék, és megismerhetném a gondolatait.
Közelebb húzódik hozzám, mintha félne valamitől, és védelmet várna, és vet rám egy bizonytalan, félénk pillantást. Idegen talajon mozog - egy másik városban, távol attól, amit ismer. Távol az eddigi életétől, kiszolgáltatva egy férfinak, aki alig egy napja robbant be az életébe - és rábólintva egy olyan alkura, amit lehet, hogy önmagában még mélyen meg fog majd megbánni.
- Nincs mitől tartanod. Ez a házam, nem pedig az oroszlán barlangja - mondom, mikor megfogja a csuklómat, mintha támaszt keresne nálam. - Bár ki tudja, a kettő talán néha egy és ugyanaz - teszem hozzá, aztán kihúzom a zsebemből a kulcsomat, majd kitárom az ajtót, és betessékelem rajta, hogy egyenesen a nappaliba lépjünk. Eddig még csak a ház külsejét látta, és az is kellőképp impozáns. Mit fog akkor vajon szólni a belsejéhez?
- Ez a nappali, és a konyha - mondom, kissé feleslegesen, mert nyilván ő maga is látja a lényeget. - Itt van a földszinten a dolgozószobám, egy fürdő, egy apró háló a személyzet tagjainak. Néha, ha fogadásokat tartok, a bejárónő kénytelen itt aludni - teszem hozzá magyarázatképpen. - Ott van egy nagy társalgó, épp ilyen célokra. E mögött az ajtó mögött - mutatok rá a szóban forgó ajtóra - találsz egy könyvtárat, és egy billiárdszobát. Nyugodtan használhatod bármikor, amikor csak kedved tartja. Itt pedig... - vezetem végig egy rövid folyosón, majd benyitok a végén lévő üvegajtón - a fedett medencét találod. Remélem szeretsz, és tudsz is úszni. Az időjárástól függetlenül itt bármikor megmártózhatsz - nézem a feszített víztükröt, és a medence szélén lévő rengeteg növényt, ami szinte egy trópusi kis szigetté változtatja a helyiséget. - Gyere. Megmutatom a ház többi részét - zárom be aztán az ajtót, még mielőtt Harley túlzottan belemerülhetne a látványba, majd a nappaliba visszatérve felvezetem az emeletre vivő lépcsőn.
- Ez itt az én hálószobám, és az én fürdőm - mondom az első két ajtóra bökve. - Senkit nem engedek be ide, így elvárom, hogy tiszteletben tartsd a privát szférámat. A dolgozószobámba ugyanúgy tilos a bejárás. Ha megszeged a szabályt, megbüntetlek - szögezem le olyan nemes egyszerűséggel, mintha csak azt mondanám, hogy szép napunk van. - Öt hálószoba van az emeleten, bármelyiket választhatod. Az a három, ami erre az oldalra esik, mind Seattle-re nyílik kilátással. Lenyűgöző látvány, főleg esténként. De azt választod, amelyiket szeretnéd. Úgy dekorálod, ahogy akarod, azt hozol ide, amit szeretnél. Nem szólok bele. A folyosó végén van egy másik fürdőszoba, az lesz a tiéd, azt használhatod. Menjünk le, van ott valami, ami a tiéd, és meg kellene beszélnünk még néhány apróságot. Eddig van bármi kérdésed?


©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my only one brother
Tartózkodási hely :
✧ beside elias ✧
Hobbi & foglalkozás :
✧ eat the rude ✧
Humor :
✧ the madness got to you too? ✧



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 10, 2018 7:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Teljesen rideg tekintetet vetek a házra. Az első gondolatom csak ennyi volt: szokatlan. Nagyon gyönyörűnek és modernnek tűnt kívülről, s be kell valljam, inkább csak filmekben láttam ilyesféle házat. Szerintem ő is tudhatja, hogy nem különösebben érdekel az, hogy királyi luxusban él, ezért sem fogok ömlengeni, hogy milyen fényűző környékre kerültem. Sőt, inkább rosszul is éreztem magamat a dologtól. Világ életemben inkább választottam az egyszerűséget. Igaz, hogy amíg koven tag voltam addig egy palotában éltem, de azt a palotát sem úgy kell elképzelni, ahol királylányoknak megfelelő körülmények voltak. Nagyon egyszerű volt belülről, régies és antik. A legszebb a társalgó volt, ahol az összes Fő portréja ott volt. Nagyon szerettem ott élni, annak ellenére, hogy egyébként szenvedtünk Lilith mellett. Már most hiányzik New Orleans. Azt sem tudom, hogy itt mi vár rám: Be kell vallanom magamnak is, hogy nagyon elővigyázatlan vagyok és ostoba módon mondtam neki igent. Mi van akkor, ha bántani fog?
Próbáltam ezeket a gondolatokat eltüntetni a fejemben, most tényleg nincs arra szükségem, hogy túlreagáljam a dolgokat. Nagyon remélem, hogy nem fog nekem ártani annak ellenére, hogy próbálok mindent megtenni amit csak óhajt. Szeretnék benne bízni.
Egy helyben megállok, midőn próbáltam a táskámat nagyon óvatosan tartani a vállamon, nehogy megsérüljenek az abban lévő dolgok. Néhány könyvet hoztam magammal és néhány növényemből levettem egy-egy hajtást, amikre szükségem lehet. Több dolgot nem akartam magammal hozni. Egyébként sem volt túl sok dolgom a házban, mert a kovenben maradt majdhogynem minden értékem.
- Nem akarok sűrűn repülőn lenni. - Jegyzem meg csak úgy, amint mély levegőt veszek magamhoz. Nem véletlen, hogy végigaludtam az egészet. Ennek többek között több oka is volt. Nem akartam a személyzetével beszélő viszonyba kerülni, rühellem, ha kiszolgálnak. A másik, hogy a gyomrom körülbelül nem bírt magával, nem szeretem a magasságot. Illetve a kevés alvás is jócskán közrejátszott.
Ha Elias ott volt a közelemben, akkor odamentem mellé. Lehet, hogy nem fogja jó szemmel nézni ha közelebb húzódtam hozzá, de zavarodott vagyok.
Idegen helyen vagyok és egyáltalán nem tudom, hogy mire számíthatok. Tőle kéne félnem, mégis inkább hozzáhúzódom biztonságért. Kell nekem kis idő, mire újra helyrerázódom. De ez csak akkor lesz, ha bebizonyosodom arról, hogy nem leszek bármiféle kínzásnak alátéve.
Végül is óvatosan Eliasra néztem. A tekintetemben ott volt minden gondolat, ami motoszkált bennem. Finoman megérintem a csuklóját, várva, hogy mondjon valamit, ami megnyugtat és elhessegeti bennem a kételkedő gondolatokat. Már nem vagyok erős boszorkány, nem tudnám magamat megvédeni sehogyan sem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 08, 2018 6:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Lezárt játék!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 30, 2017 3:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Sonja + Elias




Ahogy mondani szokás, a sors mindig szeszélyesen keveri a kártyákat, de ebbol a kiszámíthatatlan váratlanságból néha a legjobb dolgok képesek kisülni. Ide sorolhatom Miss Dreyfuss néhány nappal ezelotti, félreértésen alapuló látogatását is. Az az este, és a társaságában töltött egy óra kifejezetten szórakoztatott, és bíztam a miharabbi viszontlátás ígéretében. A hölgy túlságosan is felcsigázta az érdeklodésemet ahhoz, hogy engedjem csak úgy kisétálni az életembol, ahogy megjelent, mint valami látomás. Ehhez pedig a legjobb úton nem más vezetett, mint a hatékonyság, és a cselekvés: ez alkalommal csakugyan nem hazudtam mikor megígértem, hogy a legjobb embereimet állítom rá az ügyre. Aztán az elmúlt pár napban végigült tárgyalások, a projektek fejlesztése, igazgatósági ülések és egyéb munkával kapcsolatos teendok háttérbe is szorították elmémben Miss Dreyfuss puszta tényét. Legközelebb akkor bukkant fel gondolataim között, mikor egy rövid üzleti út Mystic Falls környékére szólított. Mindösssze néhány telefonba, meg persze az embereim teljes erkölcsi gátlástalanságára volt szükség ahhoz, hogy még aznap a kezemben tartsam Miss Dreyfuss születési anyakönyvi kivonatát, illetoleg a kórház által kiálított születési lapját. A befolyás és a pénz nem csak Seattle-ben olajozza meg tökéletesen azokat a bizonyos fogaskerekeket...
Talán még egy óra sem telt el azóta, hogy hazaértem, még az átöltözés is csupán annyiban merült ki részemrol, hogy megszabadultam a nyakkendomtol, amely most a nappali egyik székének karfájáról lóg alá, mint valamiféle halott kígyó. Bekapcsolva szól a rádió, épp az öreg Boss, Bruce Springsteen énekli karcos hangján, hogy a szerelem lángjaiban ég. A gyomrom korgása viszont jelenleg szinte áthangzik még a zenén is: reggel óta nem ettem. Mystic Falls és környéke számomra ismeretlen terep, és nem szeretek ott vadászni, ahol bármely pillanatban lebukhatok, vagy épp csapdába eshetek, így hát kényszerű diéta töltötte ki napomat. Most szívem szerint útra kelnék, és vagy legyilkolnám az első velem szemben jövőt, vagy épp hozatnék egy adaggal a szintetikus vérnek nevezett borzalomból, amit a laborban tenyésztettek ki számomra. Ettől csupán az tart vissza, hogy látogatót várok - Miss Dreyfussnak hagyott üzenetem nem hagyott kétséget afelől, hogy meglehetős gyorsasággal fog felkeresni még ma este. Elvégre a kíváncsiság ösztönös női tulajdonság. Viszont mivel nem szeretném Sonja hullájával dekorálni a nappalimat - legalábbis egyelőre - Nem marad más választásom, mint a vámpírok végső megoldása: a lealacsonyító vérbank szolgáltatásai. Ez persze össze sem hasonlítható a gyilkolás mámorával, de időnként jól jön, mert rávisz a kényszer. Talán nem véletlen, hogy jómagam dollárszázezrekkel támogattam a véradások széles körű terjesztését.
Épphogy lenyelem a kis üvegnyi vért, és a szemetesbe dobom étkezésem bizonyítékát, mikor kopogás hangzik fel a bejárati ajtó felől. Ahogy kinyitom, rögtön azonnal szembe találom magam Miss Dreyfuss ezer wattos mosolyával.
- Jó estét - viszonzom hasonló gesztussal a látható örömét, majd félreállok, hogy bejöhessen. A kinti szakadó eső nem hiszem, hogy a kedvére való lenne. Láthatóan némileg újfent zavarban van a társaságomban, még ha igyekszik is talpraesettségével palástolni, majd kezembe nyomja a magával hozott üveg bort.
- Köszönöm, de igazán nem kellett volna - válaszolom, és ez nem puszta udvariasság. - Vizet az óceánba? - kérdezem aztán aprót nevetve - igaz, ő nem tudhatja, hogy odalenn a pincében komplett borválogatás is helyet foglal. - Viszont úgy látom, tisztában vagy a minőséggel. Ahogy azzal is, hogy a vöröset preferálom. Talán benned is vannak nyomozói hajlamok, ha egy találkozás után is képes vagy eltalálni az ízlésemet - követem őt aztán a nappaliba, és nézem, ahogy tekintetét elismerően körbehordozza a lakáson.
- Nos, köszönöm. Bár ez a dicséret a tervezőket és az építészeket illeti - vonom meg apró mozdulattal a vállamat. - Sajnos ebben a kései időpontban nem láthatod milyen akkor, mikor napfényben úszik - kínálom hellyel Sonját egy kézmozdulattal. - Ha már itt tartunk, nyilván felvetődik benned, miért eme kései időpont, így meg is válaszolnám az egyelőre fel sem tett kérdésedet. Ugyanakkor kérlek bocsásd meg, hogy most, és ilyen váratlanul hívtalak ide, de alig egy órája érkeztem meg Mystic Fallsból. Ahhoz már öreg este van, hogy meglátogassam a Tornyot, de gyanítottam, hogy minél hamarabb szeretnéd megtudni, minek sikerült nyomára jutnom - sétálok el a hűtőig, hogy betegyem a bort a hidegre, és ez meglehetősen szükséges manőver is részemről, mert meglehetős erőfeszítésembe kerül, hogy tekintetem ne tévedjen újra és újra a felsője meglehetősen mély kivágásába.




©️ ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
mystic falls ◈
Hobbi & foglalkozás :
just an unimportant worker ◈
Humor :
lost ◈



A poszt írója Sonja Dreyfuss
Elküldésének ideje Pént. Dec. 29, 2017 6:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Elias && Sonja


Valamiért még nem állok készen arra, hogy elmenjek Seattle-ből. Furcsa érzések kavarognak bennem, mintha valami itt akarna tartani. Mindig is komolyan figyeltem a megérzéseimet, hallgattam is rájuk, éppen ezért egy hosszas telefonálgatás után sikerül csak ma éjszakáról holnap éjszakára áttennem a repülőjegy foglalásomat. Nem volt egyszerű eset, némi felárat is felszámoltak, de ebben a pillanatban mindezzel nem törődöm. Maradnom kell, ezt érzem.
A kikötő környékén sétálok és fogyasztom el a reggeli kávémat ezen a borús és felhős délelőttön, amikor érkezik a telefonhívás. Először azt hiszem, ez csupán a játék része és Elias próbálna a "bármire" szócska felhasználási jogával élni, de hamar kiderül, hogy ez bizony komoly. Alig pár napja találkoztunk, s neki máris információi vannak a vér szerinti szüleimről. Amint lebeszéljük a későbbi időpontot egy újabb találkára, onnantól mintha megállna az idő. A percek lassan vánszorognak csak tovább, az én gondolataimat pedig képtelenség lekötni, hiábavaló minden eddigi próbálkozásom.
A bőröndömet feltúrom egy normális ruha után, de az egyetlen koktélruha, amit elpakoltam az talán túlságosan sok lenne erre az estére. Éppen a térdem fölé érne a vöröslő ruha, ráadásul mélyen dekoltált is, s ahogy próbálom lebeszélni magamat róla, addig bele is bújok és már a tükör előtt nézem az összhatást. És tipródom. Jól állni jól áll... talán soha az életben nem állt még jól ennyire egyetlen ruhadarab sem. De ez akkor is sok. Egy megvilágosult pillanatomban végre belátom ezt, s azon nyomban vissza is költöztetem a ruhát a bőröndöm aljára.
Végül az egyszerűség mellett döntök és a farmeremhez párosítok egy sima, fekete kötött pulóvert. Kevés sminket még felteszek, éppen csak annyit, hogy ne veszítsem el a természetességemet, s már bele is bújok a magas sarkúba. Egy utolsó pillantást vetve a tükörképemre, elégedett bólintással nyugtázom, hogy az összhang a visszafogottság ellenére így is a tökéletességet súrolja. Bár megjegyzem, hogy a tűsarkú azért sokat dob az összképen.
Órát lehetne igazítani hozzám, olyan pontossággal parkol le Elias háza előtt a taxim. Miután kifizetem a sofőrt és kiszállok az autóból, lassú léptekkel indulok meg az épület felé, de ezt csupán azért teszem, mert valójában maga a látvány megbabonáz. Nem mintha nem számíthattam volna hasonló kaliberű házra, főleg miután jártam már a White Tower-ben is. Az ajtóhoz érve megigazítom a hajamat és rögtön be is kopogok, mert nem akarok értékes másodperceket elvesztegetni.
Az ajtó hamar ki is nyílik, én pedig mosolyogva belépek a házba.
- Szia. - köszönök barátságosan és átnyújtom felé az ajándékba hozott egy üveg vörösbort. - Tessék, ezt neked hoztam. Remélem jó évjárat! - tudom, hogy ez egy üzleti megbeszélés, de akkor se lett volna képem üres kézzel ide állítani. Múltkor pedig ha jól emlékszem vörösbort ivott, tehát annyira mellé csak nem lőhettem az italválasztásommal. Legalábbis mertem remélni. Miközben a kabátomat veszem le magamról, felnézek a hatalmas üvegablakokra, a látvány pedig ismét ámulatba ejt. - Nagyon szép az otthonod! - igaz, még alig léptem be az ajtón, így szinte semmit nem láttam még belőle, de ettől függetlenül még igazat szóltam. Habár furdalta az oldalamat a kíváncsiság, mégse akartam egyből rátérni a lényegre. Szerettem volna, ha oldódna a hangulat. Ha nem épp üdítő információkkal tudott szolgálni, akkor pedig különösképpen szükségem is volt erre a kis átmeneti, bájcsevej jellegű beszélgetésre.



|| kicsit bénácska, de legalább megérkeztem  40    
|| ® ||Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Pént. Dec. 29, 2017 9:27 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére Go down
 

Elias lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Seattle :: Lakónegyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3