Share | 

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Hobbi & foglalkozás :
egyetemista



A poszt írója Doreah Mercury
Elküldésének ideje Vas. Jan. 07, 2018 11:06 pm
Ugrás egy másik oldalra

Moon && Do

- És nem is vagdosom magamat. Legalább nem szándékosan... tegnap főzni akartam és megcsúszott a kés. - vetettem én is egy pillantást a kezemre, hisz nem volt semmi takargatni valóm rajta, azon kívül, hogy egy kissé ügyetlen volta. De balesetek történnek, és kivel nem történt még soha, hogy elvágta az ujját főzés közben?
- Azon még sohasem próbáltam, de... gondolom ezek szerint nem túlságosan. - tettem hozzá sietve ahelyett, hogy rákérdezzek, milyen egy repülőn aludni? Én még sohasem próbáltam, akárhányszor utaztam, mindig sikerült ablak mellé kerülnöm és le sem vettem a tekintetem a felhőkről. Annyira szépek voltak, miért akarna bárki is aludni, amikor ilyen páratlan kilátásban lehet része?
- Nem, nem az. De mire hívtál, addigra már megvettem, és sajnáltam volna kidobni. Ezért tényleg képes lenné átszínezni a hajamat? - kérdeztem vissza óvatosan, mert a zöld... bár szerettem a zöldet, de nem hajszínnek, mert igazából elégedett voltam a saját szőkés tincseimmel és eszem ágában sem volt soha másra váltani.
- Ó, vagy úgy...! Mint ha az apámat hallanám. - suttogtam csendesen, mert igaz, nem voltunk egyformák, de azért a maga módján igyekezett felkészíteni a nagybetűs életre, meg hogy megálljak a magam lábán is, ha már úgy döntöttem, hogy ilyen messzire költözök otthonról az egyetem miatt. Amint leszállt a repülő, első dolgom volt felhívni, hogy rendben megérkeztem, de lehet, nem ártana még egyszer, miután kipakoltam a bőröndömből.
- Ne aggódj, nem vegetáriánus, vegán, gluténmentes, vagy bármi hasonló. Szerintem ízleni fog, kóstold csak meg! Légysziii. - azt már nem teszem hozzá, hogy az én kedvemért, de elég nagy butaság lenne részéről, ha még csak esélyt sem adna neki. Pedig nem csak gusztusos, de finom is, ha nekem nem hisz, akkor próbálja csak ki maga! Mondjuk azért titkon remélem, hogy ízleni fog neki, és nem vágja ki szó nélkül az ablakon...
- Igyekszem. Megpróbálom... - vörösödök el kissé, hisz mit szépítsünk? Hiába voltam boszorkány, még csak néhány éve jelentkezett a varázserőm, és igencsak gyerekcipőben járt a tudásom. Igaz, hogy hála apának, azért nagyságrendekkel jobb vagyok, mint előtte, de attól még mindig rengeteg mindent kell tanulnom.
Neki is látok, hogy gyermeteg lelkesedéssel felfedezzem és körbeujjongjam a csodaszép lakásunkat, és csak akkor akad meg csöppet a lendületem, amikor a szobáinkra kérdezek rá - és beigazolódni látszik a félelmem.
- Hát... igazából... azt hiszem, úgy is meg tudjuk oldani. - kezdek hebegni-habogni, amikor pedig szóba hozza a megismerkedésünket, egyből a fülem hegyéig pirulok - Félreérted! Szó sincs ilyesmiről, annyira megleptél, hogy azt sem tudtam, mit mondjak, és ami a csókot illeti... elloptad az első csókomat. - motyogtam a végén alig hallhatóan, lesütött tekintettel. Pedig mennyit ábrándoztam róla, hogy majd jön a szőke herceg, mint a mesékben, fehér lovon, és milyen lesz amikor megcsókol... erre? Jön Moon és ellopta. Életem örök szégyenfoltja, így is beletelt pár napba, mire túltettem magam rajta!
- Tényleg közös szobánk lesz? - kérdezek vissza félve, biztos ami biztos, hátha az előbbi poén akart lenni, csak én nem vettem a lapot.

   ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
near to Do and Leslie
Hobbi & foglalkozás :
troublemaker



A poszt írója Moon Ruby McPhee
Elküldésének ideje Vas. Jan. 07, 2018 10:35 pm
Ugrás egy másik oldalra

Do && Moon
- Valóban nem? Akkor hirtelen már önmagadat vagdosód? – pillantottam le az ujjára, hiszen egy dolgot megtanultam a motorosbandában is, hogy mindig figyelj minden apró részletre. Semmi se kerülheti el a figyelmedet, mert olykor életek múlhatnak rajta, vagy éppen a társaid élete. Sokat utaztunk, nem mindenhol láttak minket szívesen, ez pedig hozzátartozott az életünkhöz. Én ebben nőtem fel, nem pedig kertvárosi idillben.
- Amennyire jól lehet egy repülőn aludni. – mormogtam az orrom alatt, majd gyanakodva pillantottam le a felém nyújtott zacskóra. – Ez nem pizza. – emeltem rá ismét az íriszeimet. Nem, nem volt valami kedves a pillantásom, inkább olyan kicsit veszéllyel kecsegtető, amiért nem azt hozta, amit kértem. Végül elvettem a zacskót, hiszen baromi éhes voltam. -  Legközelebb azt hozd, amit kérek és talán nem zöld hajjal kell leélned az életedet. – tettem még hozzá egy kisebb ártatlan mosollyal, mintha csak össze akarnám zavarni, hogy vajon képes lennék-e rá, vagy nem.
- Nem lehet, de aki meggyőző tud lenni, az sikerrel jár. – rántom meg a vállaimat, de vélhetően sejtheti, hogy feleannyira se voltam jókislány, mint azt gondolná bárki is. Egyébként is mit számít? Most már a miénk és ez a lényeg. Kára pedig senkinek se lesz belőle, mert fizetünk érte, így remélhetőleg ő se kezd el papolni az erkölcsről és a többi szarságról. – Ez amúgy mi? Valami diétás hülyeség? Úgy nézek ki, mint aki ilyeneken él? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet, ahogyan rásandítok, de végül beleharapok a szendvicsbe. Az az egy szerencséje, hogy finom, így inkább csak újabbat harapok ahelyett, hogy gyerekesmódon netán hozzávágnám, hogy egye meg ő, ha már ennyire rosszat hozott.
- Az, de azért ne omlaszd a fejünkre a kéglit. – ezt pedig érthette a barkácsolásra, vagy éppen arra is, hogy boszorkány. Ne omlasszon semmit se a fejünkre sehogyan se. Remélem, hogy jól döntöttem, amkor őt választotta ma lakótársamnak és nem kerestem inkább valami hozzám hasonlóan őrült csajt. Bár legutóbb se bukott ki annyira, mert megcsókoltam. Csak nem? Aww, ennyire ártatlan pofi? Tuti nem.
Legalább lelkes, tiszta cuki, mert olyan, mint egy ötéves. Én csak ledobom magam a kanapéra és tovább falatozom, amíg ő nézelődik. Ne vegyük el a gyerek örömét, amikor pedig a szobát kérdezi, akkor ördögi mosoly kúszik arcomra. Kár, hogy nem láthatja, mert én ülök, ő pedig áll és nem szemben vagyunk a másikkal.
- Szobák? Azt hittem egy szoba is elegendő lesz, mert legutóbb nem úgy tűnt, mintha a megismerkedésünk módja annyira ellenedre lett volna. Igaz, még lenne mit tanulnod csók terén, de nem volt rossz. – vágtam ártatlan fejet, ahogyan ráemeltem a pillantásomat végül. Nos, vajon pánikba esik, vagy inkább kiakad? Persze, előbb élvezzük a műsort, aztán majd beavatom, hogy merre is van a szobája.  

   ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Hobbi & foglalkozás :
egyetemista



A poszt írója Doreah Mercury
Elküldésének ideje Vas. Jan. 07, 2018 9:16 pm
Ugrás egy másik oldalra

Moon && Do
Ma volt a nagy nap! Mármint nem a suli kezdésé, addig még volt néhány, hanem ahhoz, hogy beköltözzünk az új albérletbe. Magam sem tudom, hogy miért mondtam olyan hamar igent Moonnak, amikor rám írt az egyetemi csoportban, hogy lenne-e kedvem közösen bérelni albérletet, de miután apa a kollégium gondolatától is rosszul lett, fiúval meg nem akartam összeköltözni, nos... őt még mindig jobban ismerem, mint bármelyik másik diákot az évfolyamról. Annyira rossz csak nem lehet, nem igaz? És egyébként is, anya mindig azt mondta, hogy nem áll, ha megtanulok a sarkamra állni a nagybetűs életben, és elnézve leendő szobatársamat, na, tőle aztán lehetett mit tanulni ilyen téren!
Amikor Moon hívott, természetesen már úton voltam, igaz, pizza helyett teljes kiőrlésű buciból készült szuperegészséges és ínycsiklandozó szendvicseket vásároltam, amikért kár lenne, úgyhogy most már ez marad, amúgy is siettem inkább, hogy mielőbb odaérjek a lakáshoz, meg becsengessek végre.
- Nem vagyok Csipkerózsika, és az ujjamat se szúrta meg semmilyen orsó. - közöltem, igaz, elég hülyén jött ki, hogy az ujjamon meg ott virított a ragtapasz, mert tegnap sikerült elvágnom, de ez most úgy is részletkérdés.
- De neked is jó reggel, Moon, remélem, jól aludtál. Siettem, ahogy tudtam, ez pedig a tiéd, parancsolj! - nyújtottam át az egyik papírzacsiban lapuló szendvicset neki, hogy amíg majd körbevezet a lakáson, addig se éhezzen.
- Biztosan fog, bízom az ízlésedben! A képek alapján is valami hihetetlenül szép volt, az igazat megvallva nem is hittem volna, hogy albérletben is lehet ilyeneket találni. - és nem csak valami lelakott vackot, legalábbis a megfizethető kategóriában. A kéjencek és disznók említésére pedig csak fintorogtam egyet, köszönöm szépen, de belőlük inkább nem kérnék. Amúgy sem hittem abban, hogy minden férfi és fiú ilyen lenne, akármennyire ős próbáljanak erről meggyőzni.
- Wow... igazán... nagylelkű. - kerestem a megfelelő szót a főbérlőnkre, igaz, nem voltak ilyen elvetemült ötleteim a szobával, de az, hogy a saját ízlésem szerint rendezhetem be, egészen csábító gondolat volt. Elvettem hát a nekem szánt kulcsot, majd Moont követve indultam is, hogy körbejárjuk a házat. Nos... azt kell mondjam, hogy nem csak a fényképek alapján volt szép, így is csak ámulok és bámulok, az elragadtatás pedig az arcomról is tökéletesen leolvasható, mennyire imádom már most!
- Imádom! - felelem lelkesen, a nappali közepén megállva, és körbe-körbe gyönyörködve a sok szépséges berendezésben néhány percig, mielőtt körbejárnám a helységet, ellesnék a konyha és az érkező felé, meg az ablakhoz sietve meglesném azt is, hogy vajon milyen a kilátás?
- A szobáink merre vannak? - fordulok végül felé, miután kigyönyörködtem magamat. És remélem, hogy nem most jön majd az, hogy egy szobán osztozunk...

   ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
near to Do and Leslie
Hobbi & foglalkozás :
troublemaker



A poszt írója Moon Ruby McPhee
Elküldésének ideje Pént. Dec. 29, 2017 9:19 pm
Ugrás egy másik oldalra

Do && Moon
Még mindig alig akartam elhinni, hogy tényleg megtettem. Vajon mennyi idő alatt talál rám a családom? Marad egyáltalán még hajam, vagy arcom, ha anyám is betoppan? Lehet ideje lenni szólni? Nem, az még túl korai lenne. Előbb bizonyítani kell, hogy megállok a magam lábán is és nincs szükségem rá, se az idióta szabályaira. Másabb kort élünk, másabb szabályok érvényesek mind a fiatalokra, ezáltal a boszorkányokra is. Egyszerűen csak nem bírtam ott maradni egészen szeptemberig míg nem kezdődik az iskola. Európában a fiatalok már nagykorúak ennyi idősen, de itt? Nem, még ezt is el kell cseszniük a törvényhozóknak.
Alig, hogy leszállt a gépem máris hívtam a tulajt, hogy akkor mennék a kulcsokért. Nem, még az se érdekelt, hogy vélhetően a normális ember szombaton reggel 7 órakor az igazak álmát alussza. Egyébként is, mi vagyunk érte, és nem fordítva. Ha kiadja hamarabb, akkor hamarabb lesz több pénze, így ne húzza már a száját, hanem tegye, amit kell.  Amint pedig megvoltak a kulcsok, hiszen én aztán nem hagytam magam. Már csak az kellene, akkor nem volt más hátra, mint a reggeli kávé beszerzése közben felébresszem a kis szőkét is, hogy öltözőn fel és vonszolja ide a seggét. És ha már jön, akkor az egyik nyitva levő pizzázóból hozhatna kaját is, hogy legyen reggelink. A bevásárlás ráér később.
Neki dőltem a falnak és úgy vártam rá a kávémat szürcsölgetve a hatalmas sálam mögé rejtőzve és a napszemüveg most se maradhatott el, ha már hó nincs, csak hideg és nap. Fáradt voltam és nyúzott. Egyébként is, a sminkemet se volt időm megigazítani a hosszú út után. Az ember megnézzen ki tökéletesen, vagy inkább próbáljon elrejtőzni. Ennyi és nem több, amilyen szabályok érvényesek nálam.
- Jó reggelt Csipkerózsika. Netán megszúrta a te ujjadat is az orsó? – kérdeztem meg édes mosollyal az arcomon, ahogyan ellöktem magam a faltól. – Nos, ez lenne a kégli. Remélem tetszeni fog, de lévén boszorkány vagy te is, így gondoltam ez a stílus közelebb állhat még egy könyvbújóhoz is. De jól teszed, hercegek csak ott léteznek, a világban maximum kéjencek és disznók. – rántottam meg a vállaimat, majd felkaptam a kisebb hátizsákómat, hogy kinyissam az ajtót és beengedjem magunkat. Azt meg mertem remélni, hogy tényleg hoz kaját, vagy mehet is vissza, mert ez a belépője ide.
- A szobádat úgy rendezed be, ahogyan akarod. Lehet ütni, verni, lyukat fúrni a falakba és még festeni is, ha akarjuk. Azt mondta a tulaj. Jah igen, a kulcs. – nyújtottam felé azt, amit már másoltam is, míg rávártam.

   ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
near to Do and Leslie
Hobbi & foglalkozás :
troublemaker



A poszt írója Moon Ruby McPhee
Elküldésének ideje Pént. Dec. 29, 2017 9:14 pm
Ugrás egy másik oldalra

Forrás: google
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Mercury-McPhee lakás
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Jan. 13, 2018 5:58 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3