Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 10, 2018 2:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Mire kiérek a fürdőből, felfrissülve és felöltözve, és mire a nyakkendőmet megkötve visszavedlek üzletemberré, addigra Harvey szexszolgából átváltozik dívává. A különbség egyrészt meghökkentő, másrészt szemet gyönyörködtető. Azon ritka alkalmak egyike következik, mikor bókolok egy nőnek, és csakugyan őszintén is teszem. Ahogy látom, eléggé meglepi a gesztusom, és gyanakodva néz rám közben - nem hibáztatom érte. Nem ezt a hozzáállást szokta meg tőlem. Hosszasan taglalhatnám neki a miértet, de nincs kedvem cizellálni a dolgot. Pedig a magyarázat valójában egyszerű: tegnap végeredményben mindketten megmutattuk a legrosszabb énünket - én legalábbis - és nagyjából körvonalaztuk az egymás iránti elvárásaink lényegét. Ma új nap virradt, és még ma semmi okot nem adott rá, hogy a durvább énemmel forduljak felé. Ez persze a jövőre nézve nem szavatol semmit. Ha kihúzza nálam a gyufát, ismét megismerheti Elias Syden bunkóbbik oldalát.
A nekem szóló gúnyos üdvözlésére csak elmosolygom magam - mondtam már, hogy tényleg okos kislány. És ezek szerint tökéletesen megjegyezte, én magam hogyan búcsúztam el tőle tegnap éjjel. A szemtelensége ezúttal nem háborít fel, csak szórakoztat.
- Azt hiszem szívem, kihagyom a teának nevezett borzalmakat, a csakratisztító dolgokat, meg a hozzá kapcsolódó ostobaságokat - válaszolom aztán, megállva a háta mögött. - Viszont ha egészséges, akkor úgy hiszem, jobb is, ha nem herdálod rám. Neked erre nagyobb szükséged lesz - teszem hozzá. Igaz, én nem a közelgő sorsára gondolok, hanem arra, hogy az oldalamon töltött idő alatt szüksége lesz minden vitalitására.
Fölé hajolok, és egy göndör tincsét felemelve játszadozni kezdek a hajával. Érdekes tónusa van, még nem láttam közelről ilyet. Furcsán néz rám, látom rajta, hogy egyrészt vonzódik a férfiasságomhoz, de egyben meg is fojtana egy kanál vízben, ha tehetné. Óvatosan kell bánnom vele, különben elrepül, akár egy kismadár. Ha sikerül magamhoz édesgetnem, akkor a tenyeremből fog enni, de odáig nehéz és rögös út vezet. Mindenképpen meg akarom próbálni, hogy megszelídítsem és betörjem ezt az érzéki fiatal vadóc lányt, aki még csak most kezdi felfedezni a nőiességét, de türelmesnek kell lennem vele. Legalábbis önnön kereimhez képest.
- Ami a problémádat illeti - fordulok utána, mikor felkel, és öltözködni kezd - olyan lassan, hogy megfordul a fejemben, hogy direkt húzza vele az agyamat - azért mindig vannak alternatívák. Ne felejtsd el, hogy vámpír vagyok. A vérem téged is életben tart, és számodra is bír gyógyító hatással. Persze, ez nem örök érvényű megoldás, de tökéletesen elég ahhoz, hogy időt nyerj vele. És ki tudja... talán a Syden Corporation is segítségedre lehet - teszem hozzá. Persze, ő még nem ismeri igazából a céget, és azon irányvonalat, amit képvisel - vagyis hogy történetesen a gyógyászatba, az orvoslásba, és a kutatási munkákba fektettem a vagyonomat. A tudósaim a laborban most ismételten bizonyíthatják, hogy nem hiába fizetem őket.
Figyelem, ahogy magára húzza a fehérneműt, majd a harisnyát és harisnyatartót, és képtelen vagyok megállni, hangosan felnyögök a látványtól. És még van bőr a képén ártatlan szempillaverdeséssel megkérdezni, tetszik-e így nekem...
- Ugye ez csak költői kérdés volt, és nem vársz választ? - csóválom meg a fejem sóhajtva, azzal szememmel a nadrágom felé vágok. Az ágyékom táján tökéletes jelét láthatja annak, hogy mit váltott ki belőlem az iménti kis műsora.
- Szerencséd, hogy azt ígértem, hogy hagylak pihenni. Szavatartó ember vagyok, és nincs kedvem hozzá, hogy a komplett személyzet láttára dugjalak meg. De ne piszkáld az alvó oroszlánt, édesem - húzom oda magamhoz egy gyors és heves csókra.
- Induljunk - engedem el aztán, még mielőtt meggondolnám magam, és órákkal késném le a saját gépemet. - Nem igazán kell hoznod semmit. Azt mondtam, gondoskodom rólad. Már ma elkezdjük. Meglepetésem van számodra - villantok fel ismét egy mosolyt. A ruhákra, és az immár nevére nyitott bankszámlára alighanem nem is gondol. - Kifelé! - mondom aztán kb olyan stílusban, mint ahogy a fürdőből kiküldtem, de szélesen vigyorgok, mert tudom, mennyire felhúztam azzal az egy kis szócskával. - Seattle már minket vár.

(folyt. Elias háza)
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Feb. 09, 2018 7:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

A forró eszközhöz tekerem egy-egy hajtincsem, és néhány másodpercig hagyom, hogy úgy maradjon. Aztán elengedem a vörös tincset a hajsütővel, és máris spirálalakban tündököl tovább a tincs. Mindeközben csak a tükörben lévő mozgásra leszek figyelmes, vagyis arra, hogy Elias végre megmozdult. Élesen figyeltem őt, habár meglepetésemre igen kisimult fejjel kelt fel mindenféle ribancozás nélkül. Talán elnézhető a tegnapi viselkedése, hisz lássuk be, a mi kis közös történetük se indult jól és ahhoz neki is csak idő kell, hogy ez felett eltekintsen. Ha nem törődnék az egómmal, akkor bocsánatot kérnék tőle, de a makacsságom ezt nem engedi. Szerintem ő is pontosan jól tudja, hogy van bennem jócskán megbánás a múltkori miatt. Ennyi bőven elég.
- Jó reggelt, Életem. - Szólalok fel melegséggel telt hangon, ámbár jócskán benne volt némi irónia, épp olyasmi, ahogy ő köszönt el tőlem még az éjjel. - Tudod, pár hete nem csinálok mást csak menekülök. Majd persze, kávéfőzőt is beszerzek a nagy stressz kellős közepén. Egyébként citromfű teával szolgálhatok, egészséges és nyugtató hatással bír. - Lehet szürreálisan hangzik, de ha tehettem mindig kerültem a kávét. Élénkít, viszont mindamellett van néhány káros hatása. Ez helyett tökéletesen helytállnak a különféle teák, bár gyanítom, hogy őt ez hidegen hagyja. Látom rajt, hogy elvárta volna a kiszolgálást, de az utolsó  beszélgetéseinkre visszaemlékezve nem igazán éreztem azt, hogy még ki is szolgáljam őt. Illett volna, csakhogy én eddig sem ahhoz voltam hozzászokva, hogy más kedvére tegyek. Egye fene, máskor erre is oda fogok figyelni.
- Egyszeri alkalom. Kibírtad, nem igaz? - Vigyorodom el, amint megjegyzést tesz arra, hogy sokat mocorgok alvás közben. Ez nem kitaláció, sajnos a folytonos rémálmoknak köszönhetően megesik, hogy nem tudok végig mozdulatlanul aludni. Bár ez még a jobbik eset, még az alvajárásomban nem volt része.
Kikapcsolom a hajgöndörítőt, amint már úgy éreztem, hogy végre emberi formám van. Már csak némi mattos alapozót viszek majd fel a bőrömre és a szokásos vörös rúzst. A szempillámat nem kell festenem, a műszempilla szerencsére van annyira tartós, hogy nem igényel festést és hosszabbítást. De előtte még fel kell öltöznöm.
Meglepnek Elias szavai. Egy pillanatra meg is ijedek, hogy netán nem -e épp megszállta valami nála is aljasabb lény, ami kedvességgel manipulál. Nem tagadom, de nagyon jól estek a gyengédebb szavai. Azért is, mert ez tőle talán nagyon is ritka számban megy, illetve nem is emlékszem, hogy utoljára bárki is beszélt volna -e így velem ennyire finoman. Persze, nem akarom magamat elszólni, hisz a végét még ki kell várni, hogy meddig fog ez nála tartani.
Talán még el is pirultam. Tetszett a bókja, viszont talán a bánat is rájátszott, hogy elvörösödjek. Megrázom a fejem, majd a köntösömet jobban összefontam magamon és felkelek a széktől, hogy egyenesen vele álljak szembe.
- Nem hiszek a tündérmesékben. - Válaszoltam komolyan, midőn finoman jobb tenyeremet a válla és a nyaka közötti részhez csúsztatom törődően. Jól tudja, hogy mire értem. Nem lenne sok értelme megvédenem ezt a házat a koventől. Egyrészt pazarolnám rá a maradék erőmet, másrészt meg én is tudom, hogy többé már nem lesz alkalmam nem, hogy itt lenni, hanem még élni is. Haldoklom egy ideje. Nem véletlen, hogy naponta egy maréknyi vitamint kényszerülök bevenni, hogy még elodázzam a leépülést fizikailag. Jól tudom, hogy megy ez. Nem én vagyok az első ilyen boszorkány a kovenben aki az e fajta büntetésben részesül. A koven azt akarja, hogy feladjam magam és elmenjek hozzájuk, de nem teszem meg. Valószínű a végén olyan fájdalmakban lenne részem, hogy öngyilkossághoz fajulok - hisz a többi boszorkány is így végezte, aki ebben a büntetésbe esett-. De nem várom meg azt, hogy teljesen leépüljek. És Eliasnak sem kell végignéznie, mert amint tehetem, akkor elhagyom őt. - Örülök, hogy szépnek tartasz. Azt javaslom, hogy akkor ezt jól becsüld meg, amíg tudod. Talán két vagy három hónap, de egy szál hajam se lesz. A bőröm sem lesz ilyen sima, talán még majd járni se fogok tudni. De ezt a problémát majd megoldom másképp, úgyhogy gond egy szál se. - Végigsimítok a mellkasán, majd elsétálok mellette a kiválogatott ruháimmal a karjaimban amiket fel akarok most venni. Nyugodtabban viseltem már a rám váró sorsot mert tudom, hogy a hátralévő időmet nem kell egyedül végigszenvednem. Szeretetet nem fogok tőle kapni, de sokat jelent, mert legalább van, aki hozzám szól néha. Nekem már ez is elég.
- Nem tudom, hogy mennyire lesz időd a munka miatt, de akár elmehetnénk valahová egyszer, nem gondolod? - Kérdezem tőle csevegés gyanánt csak úgy egyszerűen, nem várva rá bármiféle igent vagy valami hasonlót. Most valahogy nem volt hangulatom ahhoz, hogy szemétkedjek vele.
Addig viszont én leültem az ágy sarkára, miután ledobtam magamról a köntöst. Szinte reszkettem ami nem is volt csoda, mert teljesen meztelen lettem. Az egy pár harisnyát vettem magamhoz, s egyesével kezdtem el felhúzni azokat a combomig, ameddig értek. Azt követően egy piros színű tangát vettem fel a hozzávaló piros, csipkés melltartóval. A fekete harisnyatartó egyik részét a hasfalamon rögzítem, a pántjait pedig hozzácsatolom a harisnyáimhoz. Végezetül pedig a kedvenc ruhámba is belebújok, ebbe a gyönyörűséges piros ruhába. Eligazgatom magamon, de szinte azonnal a tükörhöz megyek, hogy a mellette lévő csetreszekkel teli tartóból kiszedjem az egyik pókot formáló brossomat. Nagyon ritka, ha valamelyiket nem rakom fel a sok közül, egyszerűen imádom őket.
- Így is tetszem? - Fordulok újra Elias felé, egészen közel hozzá.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Pént. Feb. 09, 2018 3:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Harley & Elias



Gyanítom, hogy a vámpírhallásnak jókora köze van ahhoz, hogy Harley minden megmoccanására félig-meddig ráébredek, mikor pedig kikel mellőlem az ágyból, és szöszmötölni kezd, minden létező álmot kiver a szememből. Feltápászkodni viszont még mindig nincs kedvem, hát kezem-lábam szétvetem, és békésen szendergek tovább, kihasználva a jókora helyet, amin most nem kell osztozkodnom, meg azt, hogy a takaró végre-valahára teljes mértékben az enyém. Hallom, ahogy a konyha irányába veszi az irányt, legalábbis a zörgésből, meg a bögrék csörömpöléséből ezt szűröm le, ennek hallatán egy sóhajjal végre felnyitom a szemeimet, és ülésbe tornázom magam, hátamat nekivetve az ágy támlájának.
- Hm. Nem pont így képzeltem el a nap kezdetét - jegyzem meg savanyúan, ahogy önmagát tökéletesen kiszolgálja, az bezzeg eszébe sem jut, hogy én is innék egy kávét. Azok a nők, akik eddig ki voltak téve kényem-kedvemnek, maguktól is tudták, hogy házvezetőnő ide vagy oda, de ezt a minimális szintű kiszolgálást elvárom azoktól, akiket kedvem szerint döngetek.
- Semmi gond - dörmögöm, és ahogy elkezdek előmászni a takaró alól, majd talpra állok, egy jókora nyújtózással vezetem le a koffeinfüggőségemet. - A közeljövőben majd dolgozunk egy keveset ezen a funkciódon is - eresztem le a karjaimat, aztán lehajolok, és összekapkodom a ruháimat a földről.
- Ha még nem mondták volna, meglehetősen sokat mocorogsz éjjel - fűzöm tovább a szót. Nem volt felettébb idegesítő, inkább csak szokatlan - általában nem szoktam az ágyamat megosztani senkivel. A kefélés igen, de az együtt alvás már más kategória. Egy idő után azt veszem észre, hogy az efféle bizalmas gesztusok megerősítik a nőkben ezt a téves elképzelést, hogy többet jelentenek nekem, mint élő szexbábok. Vagy legalábbis ők maguk többet akarnak - általában ilyenkor szoktam rövid úton szabadulni tőlük. Nem, meggyilkolni csak a legritkább esetben szoktam a cicababákat, de nemes egyszerűséggel kipakolom őket a ház elé a csomagjaikkal, meg a hazafelé szóló repülőjegyükkel. Aztán dolgozzák fel a bánatukat ahogy akarják, az a része engem már nem érdekel. Az viszont óhatatlanul is eszembe jut, hogy talán Harley-vel kivételt tehetnék, és megengedhetném neki, hogy az én ágyamban hajtsa az álomra jelenleg kissé borzas fejét - na persze úgy, hogy a két keze összekötözve az ágyam rácsához van hurkolva, és egy remek kis szájpecek gondoskodik róla, hogy a gondolatait kénytelen legyen magába fojtani. A puszta gondolat beindít - ez többet ér, mint egy csésze fekete.
Rövid időre eltűnök a fürdőben egy arcmosás erejéig, és szemrebbenés nélkül veszem kölcsön a fogkeféjét is. A bőröm még mindig kókuszbűzt okád, szerencsére az ingem parfümillata némileg elnyomja ezt a férfiasnak nem éppen mondható bukét. Felfrissülve, és némileg jobb kedvvel sétálok aztán vissza a szobába, és megállok Harley háta mögött, ahogy a toalettasztalnál üldögél.
- Hihetetlenül szép vagy - állapítom meg, és teljes őszinteség cseng a szavaimban. Volt már dolgom ezernyi nővel, csodás szépségekkel is, de ilyen gyönyörűvel még talán soha sem. Az alakja tökéletes, egy tizednyi felesleg nélkül. Az ellenállhatatlan nőies vonalak képe, szobrász vésőjére kívánkozna a megjelenése. Kemény mellek, ingerlően kerek fenék, hatalmas hajzuhatag - ha néhány évszázaddal korábban született volna, a szalonok ünnepelt szépsége lehetne. Így viszont egy lány, aki az ördög kezébe tette le a sajátját - de nem biztos, hogy vesztesként fog távozni majd egyezségünk végén.
- Ígérem, a gépen többet pihenhetsz - mondom, immár jóval kedvesebb hangnemben, mint ahogy eddig beszéltem vele. - Hidd el, nagyon kényelmes, de nemsokára majd magad is meglátod. Lesz rá négy órád, hogy bepótold, amit ma éjjel nem tudtál - hajolok le, és magamba szívom hajának illatát - szinte minden porcikámat eltölti az az édes, vaníliához hasonló egyveleg. - Mellesleg a helyedben elgondolkodnék, hogy valami bűbájjal zárjam le a házat. Abból amit hallomásból megismerhettem a kedves kovenedből, lehet hogy egy füstölgő, kormos romhalmazra érnél majd haza - javaslom, és remélem kihallja a szavaimból, hogy igen, vissza fog térni. Ha jól viselkedik, ha illemtudó kislány lesz, és engedelmes kis szolga, akkor élményekkel, és anyagi javakkal gazdagon - és minden porcikájában szétk*félve.
/ zene: a dal címe / megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Feb. 09, 2018 1:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Nem riadok fel, bár hirtelenszerűen ülök fel az ágyon, kalapáló szívvel a mellkasomban. Az első amit észlelek, hogy még mindig rettenetesen sötét van, de most már inkább hajnali órákat írunk. Pislákolva felnézek a falon kattogó órára, ami pár perc híján öt órát üt. Nagyon korai és talán sikerült három órát aludnom, de vagyok annyira megrémülve, hogy semmi kedvem sincs a visszaalváshoz. A rémálmok a legjobb ébresztőórák. Apropó, rémálmok.
Félszemmel magam mellé pillantok, akkor pedig bebizonyosodik, hogy való igaz, a tegnap esti akciózás nem egy másik rémálom volt, hanem nagyon is a valóság. Pedig már kezdtem örülni, hogy egy ilyen idegesítő, arrogáns tapló is csak álmomban létezhet. Hát, ezennel sajnos nem. Nem sokáig mantráztam ezen, hanem belebújtam a selyemköntösömbe és már ballagtam is le a konyhába, hogy főzzek magamnak valami citromfűteát a vitaminjaim mellé. Addig, amíg a víz forrt a teához, elsétáltam a fürdőszobáig és megmostam az arcomat azt követően pedig fogat mostam. Ámbár ha nem ismerném az otthonomat tökéletesen, akkor most biztos, hogy nekimentem volna párszor a falnak vagy levertem volna valamit; alig voltam képes arra, hogy kinyissam a szemeimet. Állíthatnám, hogy közben is félig még aludtam.(..) A kész teával, markomban a vitaminjaimmal visszasétálok a hálószobába, ahol Elias még mindig ott feküdt. Legszívesebben lerángattam volna onnét, hogy ne csak én szenvedjek ennyire fáradtan, de úgy voltam vele, hogy nem érdekel. Sőt. A lehető leghalkabban mozogtam a szobában, mivel most ott van dolgom, ha időben el akarok készülni.
A hajgöndörítőmet is működésbe invitáltam, amíg a szekrényből elkezdtem kiválogatni a ruháimat; mi az, amit fel akarok most venni és mi az, amit magammal akarok vinni. Egyelőre most csak egy szép, testhez simuló vörös ruhát rakok a székre. Nagyon finom, bordázott anyagú ami egyben nagyon elegáns egyaránt. Mivel csak comb alá ér, ezért még választottam hozzá csipkés combharisnyát. Csakhogy azok folyamatosan lecsúszkálhatnak, szóval harisnyatartót is választottam hozzá. Egyelőre viszont most csak leültem a székre, a tükörrel szemben. Nem figyeltem közben Eliasra. Lehet, hogy alszik, lehet, hogy fent van, nos, nem érdekel. Bár gyanítom, a duzzogásom is csak addig fog tartani amíg meg nem szólal, mert amúgy nagyon szórakoztató egy fazon.
Az összes kócot kifésültem a hajamból, bár épp csak annyira, hogy egyáltalán göndöríthető legyen. Az este folyamán meg sem szárítottam, ráadásul még csak össze sem kötöttem, szóval most tényleg olyan látvány lehetek, mint a mesékben jól ismert gonosz boszorkány. De nem érdekes. Inkább felcsatoltam a hajtömegemet egy csattal, majd kis részt hagyok, hogy szabadon maradjon; vagyis, amit eddig göndöríteni fogok. Aztán szép lassan kihúzkodom a csat alól a többi tincset, hogy egyenletesen legyen mindenhol szép hullámos.  

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 08, 2018 4:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Harley & Elias



Kíváncsi vagyok, vajon hogy reagál Harley a kis történetemre, meg arra, hogy egy szeletét megkóstolhatta az "Életem tortája" feliratú süteménynek. Igazából még örülhet is, hogy most, a mai korban találkozott velem: a régi énemhez képest ma már csak középkategóriásan vagyok bunkó. Az tény és való, hogy még a mai napig sincs túl kedves énem, vagy ha van is, az kb annyira gyengéd, mint a Hihetelen Hulk.
Befejezem a történetet, amelynek a felében Harley diszkrét csámcsogása szolgáltatta az aláfestő kíséretet, aztán várom, hogy megszólaljon. Már ha meg fog persze, és nem aludt bele az utolsó mondataimba. Nem csodálkoznék, a fürdőben már úgy nézett ki, mint aki képes lenne egy álló helyben elájulni, a csempének támaszkodva. Aztán megmoccan, mire felé fordulok, és látom, hogy kiguvadt szemekkel mered rám. Egyszerre van a tekintetében megbotránkozás, csodálkozás, és hitetlenkedés.
- Hetero vagyok - bólogatok, és akaratlanul is elvigyorgom magam. - Undorító szokás ebben a mai, teljesen kifordult világban, mi? Az a szegény ember hidd el, jobban járt így. Egész életében kísértette volna a fájdalom, hogy egy ilyen remek férfipéldány, mint jómagam, darabokra törte a szívét - humorizálok gúnyosan, figyelve Harley-t, akinek ezúttal már csak a neheztelés, meg a néma ítélet tükröződik a pillantásában. Bár abban teljes mértékben bizonyos vagyok, hogy a mostani szavai javarészt a törlesztés számlájára írhatóak, ha már a hisztivel meg a duzzogásával mit sem ér el nálam. Nem is ő lenne, ha valamivel ne venne revansot - az egyetlen eszköze ehhez az a nagy, és okos szája.
- Szívem, ahogy észre vettem, kedveled a nyelvemet - jegyzem meg kaján pofával, aztán vállat vonok. - Nekem aztán a világon semmi bajom azokkal, akik a saját csapatukban játszanak. Komolyan. Ők is emberek, ugyanolyan jogokkal, mint mások. Addig nincs velük problémám, amíg nem kerülök a célkeresztjükbe. Viszont ahogy sejtem, te már kipróbáltad, mit képes nyújtani egy másik nő ölelése - vonogatom pimaszul a szemöldökömet, de szemmel láthatóan még mindig morcos, mert a lábai közé csempészett kezemet simán kisöpri onnan, mire éledő dühvel nézek rá. Ez volt az első, meg az utolsó, hogy ezt mindenféle megtorlás nélkül hagyom, vagy simán elnézem neki. A következő alkalommal lesz módszerem, hogy az efféle viselkedéstől eltántorítsam.
A haragom viszont egy másodperc alatt elröppen, szinte hangosan hahotázni lenne kedvem, mikor az eddigi sértettsége a köbre ugrik, és láthatóan a begyében van a viselkedésem. Ugyan már, komolyan azt hitte, hogy azért, mert megkeféltem, majd most ölelgetni fogom? Az rohadtul nem az én stílusom. Nem mellesleg talán jobb lenne most felvilágosítanom róla, hogy esze ágában se legyen olyan tévhit, hogy majd az én ágyamat fogom megosztani vele. Van öt hálószobám a házban, választhat magának. Sőt, még dugni sem a saját ágyamban fogok. Az az én egyéni felségterületem, semmi keresnivalója ott egy nőnek. Egy szexszolgának meg végképp nem. Bár talán van a gondolatban némi izgalom is. Vajon milyen lenne az én királyi nagyságú ágyam közepére dobni, és addig kefélni, amíg kegyelemért nem sikít? Ki tudja, talán egyszer olyan hangulatba kerülök, hogy kipróbálom.
Minden fegyvert bevet, hogy valamiféle reakciót kicsikarjon belőlem, amivel némileg fölém tudna kerülni, mivel a raplijára nem reagálok. Ezúttal arra sem, amikor a melleit nekem nyomja - szórakozottan nézem a látványt, elképzelve, vajon hogyan mutatna az a két jókora halom egy La Perla melltartóban - ki is fogom próbálni. Már holnap délutánra a lakásba hívhatom Sarah Estont, meg a katalógusait: ő intézi az én ruháim beszerzését is, bár az Armani öltönyökkel azért valószínűleg jóval könnyebb dolga van. Mindegy, Miss Eston kvalitásaival azt hiszem a világ legvadítóbb, legmárkásabb, és legdrágább fehérneműi sem jelenthetnek majd gondot.
- Jó éjt, egyetlenem - nyomom meg az utolsó szót, már csak azért is, hogy froclizzam egy keveset, és mivel háttal fekszik nekem, nem látom az arcát, de bármibe le merném fogadni, hogy olyan villámok cikáznak a tekintetében, amelyhez képest még Zeusz is gyenge kezdő lenne. - Remélem nem zavar, ha még egy gyors telefont megejtek. Talán nem ártana szólnom a személyi titkáromnak, hogy holnapra egy levél idegcsillapítót is készítsen be a házba - vigyorgok szélesen, jelezvén ezzel, hogy szükség lesz rá - az már más kérdés, hogy kinek. Neki, vagy nekem.
Magamra rángatom a takaró azon részét, amit meghagy nekem, szerencsére nem vagyok fázós típus. Lehunyom a szemem, érzem, hogy gyorsan el fogok aludni, de még így is képtelen vagyok abbahagyni a vigyorgást, mert még félálomban is hallom Harley oldala felől a dühös fújtatást.

/ zene: a dal címe / megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 08, 2018 2:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Csendben hagyom, hogy összeszedje a gondolatait, elvégre egy kis időre elhallgat. Nem lep meg, elvégre biztosan nagyon cenzúrázottan szeretne beszélni magáról, feltételezem, hogy abban a hitben van, hogy nekem nagyon sok közöm nincs ahhoz, hogy ő mit élt át. Én mindig nagyon szerettem másokat meghallgatni még akkor is, ha túl sok érzelem nem fűzött a mondataikhoz. Elias ez esetben más volt számomra. Szeretem, ha ismerem azt akitől jócskán függhet az életem. Lássuk be, kicsivel meghosszabbítja az élettartalmamat, viszont ehhez tudnom kell azt is, hogy hogyan érdemes vele bánnom. Megvallva, különösebben nem fogok ténylegesen minden kérésére ugrani, csak kimondottan arra, ami az együttlétet illeti. Még, hogy egyenrangú partnerként tekint rám az ágyon kívül. Olyan szívbaj nélkül tessékelt ki a saját fürdőszobámból, hogy az még a pofátlanság határán is ezerszer túlszárnyalt. Kíváncsi leszek; ha a saját házamban így viselkedik velem, mi lesz akkor, ha ténylegesen nála fogok élni egy ideig? Rosszabbak leszünk, mint egy házaspár. Főleg, hogy ha nagyon csúnyán fog bánni velem, elérem, hogy csak azért is bosszantsam. Nem hiszem, hogy nagyon ki szeretne dobni. Valahogy erősen kétlem, hogy talál hozzám hasonló nőt, aki ténylegesen elvisel és teljesít majd minden beteges vágyát. Egyelőre én magam is csak fogom a fejem az egész helyzeten, hogy mégis hogyan voltam képes ebbe belemenni, de nem érdekel... szeretnék élni, kerüljön az bármibe is.
Teljesen átszellemülten táplálkoztam, ugyanis valóságosan éhes voltam már. Az elmúlt időkben így is nagyon nehezemre esett normálisan ennem, most viszont ez az alma jócskán helyreállít. Nem lakok jól tőle, viszont kiment az éhenhalástól. Valamiért most pláne nincs kedvem szétzabálni magam, amit egyébként se sűrűn tettem. Jócskán van min bosszankodnom, ami nem igazán hagy rendes napokat nekem. Egyelőre azt sem tudom, hogy milyen lesz majd vele. az eddigiek alapján, nos... nagyon sok türelem kell majd hozzá.
A táplálkozásom közepette közbeszól, hogy a gépen majd reggelizünk. Már most rosszul érzem magamat attól, hogy az alkalmazottai fognak kiszolgálni. A koven önmagában nagyon előkelő volt, viszont egy olyan boszorkány gyülekezet volt, ahol az ember megtanult önállóan tenni dolgokért a nélkül, hogy bárkinek a szolgáltatását igénybe vegye. Én eddig is nagyon szerényen éltem, pedig sokszor egy-egy szertartással hatalmas vagyonokat kerestem meg. Rühelltem mindig is fényűző életet élni, és ez alól továbbra is majd szeretnék kitérni. Valószínű, hogy az egész repülőutat végigalszom. Habár gondoskodó a részéről, hogy gondol az e féle igényeimre, de ezt nagyon nehezen fogom megszokni.
Amíg beszélt, én addig már meg is ettem az almámat. Szerencsére nem kellett vacakolni az ehetetlen részeivel, mivelhogy a kettévágást követően ki is szedtem a belsejét a konyhában. Az éhségemnek köszönhetően viszont a pillanat alatt bedörgöltem. Ennek ellenére amint a történetének ahhoz a fázisához ért, amikor más pénzével lelépett, azt hittem, hogy azonnal visszajön a kaja amit megettem. Hirtelen borzalmas gyomorfájás vett magához, ami annak volt köszönhető, hogy végre megértettem, annyira mégse hasonlítunk. Nem akartam ehhez túl sokat hozzáfűzni, habár látványosan rám nézett, amikor elmondta, hogy az a férfi voltaképpen beleszeretett ebbe az ördögfajzatba.
- Fúj! Te heteró vagy?! - Valóságos színészi teljesítménnyel kiáltottam fel meglepődve, de alighanem rá pár másodperce máris elvigyorodom. Nem rajta nevetek, vagyis... majdnem. - Ami azt illeti, szegény ember nem volt normális, hogy miattad lett öngyilkos. Bár lehet, hogy inkább választotta a halált, mintsem elviseljen téged. Micsoda kilátások nekem, ajaj. - Csattogtattam a nyelvemet, midőn a fejemet is megráztam, mélyen beleérezve magamat az elkövetkezendő időkbe. A szavaim jócskán inkább poénból fogantak, bár amennyire hasonlít Elias egy savanyú uborkára, már előre látom, hogy ő ezt véresen fogja komolyan venni. Nem érdemes. Bár volt benne némi gúny, ugyanis nem felejtem el, hogy egész idáig nagyon emberszámba se vett. Az ő pofátlansága jócskán eltörpül az enyém mellett. Én szeretek kvitt lenni a másikkal, szóval alaposan visszadörgölöm azt, amit ő művel velem néha.
- Egyébként is vigyázz a nyelvedre. - Teszem hozzá most már komolyabban, nevelés gyanánt amiben valószínű sohasem volt része. Nem igazán tetszett, hogy erről a személyről hogy beszélt, holott neki köszönheti, hogy most ilyen luxusban élhet. Legalábbis, az elmondásai alapján. - Nem utálok jobban semmit sem, mint a rasszista és a homofób embereket. - Nézek rá egyenesen, de amint a combjaim közé nyúl, szinte azonnal elvonom onnan a kezét. Nem, nem, nagyon csúnyán viselkedik.
Az meg főleg nem tetszett, hogy arra sem volt hajlandó, hogy rám nézzen. A szeme sarkából látta, hogy közeledem felé. Nem volt bennem semmiféle extra, mindössze engem érdekel, hogy viszonylag kellemesebb kapcsolatot ápoljunk, és lehetőleg ne öljük le egymást mihamarabb. Szerettem volna hozzá kedves lenni, de ő ezt leszarja. Nos, ha így állunk...
- Bocs, de útban vagy. Egyébként is, nem fenyegetőznék a helyedben. - Szúrós pillantást vetek rá, amint kiszedem a fülbevalóimat és az ő felén lévő éjjeliszekrényre teszem azokat, kimagyarázva ezzel a közeledésemet felé. Nehogy azt higgye még véletlenül se, hogy hozzá akarok bújni. Amíg viszont fölé nyúltam, hogy elérjem a szekrényt, direkt a mellkasához érintettem melleimet, csakhogy egy kicsit cukkoljam. Amint viszont végeztem, visszahúzódom a helyemre, de most már jóval távolabb tőle. - Nos, akkor jó éjt! - Vágtam oda hozzá, s duzzogva levágtam magamat az ágyra, tökéletesen hátat fordítva neki, miközben a lehető legeslegszélére kimentem az ágyon. Mivel a takaró egy volt, viszont nagy, meghagytam neki ott belőle egy kicsit, viszont a többit azt mind magamra húztam.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szer. Feb. 07, 2018 3:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Harley & Elias



Egyedül maradok a zuhany alatt mikor Harley - egy utolsó fújás kíséretében, mint egy felhergelt macska - a távozás mezejére lép. Nem hibáztatom a duzzogásért, effektíve kidobtam a saját fürdőszobájából, és bármibe le merem fogadni, hogy még az ajtón túl is mormog az orra alatt valamit, és gyanítom, hogy nem a legszebb jókívánságai azok. Elzárom a zuhany vizét, és törölni kezdem vizes hajamat, de közben képtelen vagyok megállni a vigyorgást. Valójában nem igazán értem saját magam. Ez a nő tökéletes tehetség abban, hogy egyetlen mozdulatával és szavával is képes legyen trepak-táncot járni az idegrendszeremen, és néha tényleg erőteljesen türtőztetnem kell magam, hogy ne fektessem a térdemre, és húzzak néhányat a fenekére, mint egy rossz gyereknek - ugyanakkor kimondottan élvezem a szóváltásainkat, és a verbális párbajunkat. Időtlen idők óta nem volt részem ilyesmiben: általában a babonás félelem motivál mindenkit, aki a közelembe kerül. Ő viszont olyan, mint a kismadár, aki az oroszlán hátára száll, és pofátlan önfeledtséggel énekel róla, hogy nincs itt a világon semmi félnivaló. Biztosra veszem, hogy életem leginkább ember- és idegpróbáló hónapjai jönnek, ugyanakkor a legvidámabbak is. Na meg persze - elsősorban - a legkielégítőbbek. Fejben máris összeállítok egy listát, mert játékszerek sora rémlik fel előttem, amelyeket be akarok majd szerezni, és kipróbálni rajta - akár akarja, akár nem.
Mikor végre követem Harley-t, és kilépek a fürdőből, az ágyon üldögél, egy úgy rágcsál egy almát, mint egy mókus. Alighanem beleélhezett a testmozgásba, ezt teljes mértékben meg is tudom érteni.
- A gépen majd reggelizünk - mondom csak röviden, és nem kezdek neki cizellálni a dolgot, hogy három fős személyzet fog gondoskodni arról, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt. Kérhet bármit, ami szem-szájnak ingere, bár én utazások alkalmával sokkal inkább favorizálom a szárnyasokat és a lazacot. Remélem egyik ellen sem lesz kifogása, és nem kér majd vegetáriánus étrendet. Abban az esetben be kell majd érnie néhány gyümölccsel - legyengülve viszont nem venném túl nagy hasznát. A mellettem töltött időszakban jócskán szüksége lesz majd minden energiájára.
Lefekszem az ágyba, kényelmesen elnyúlok, és bizonyításaképpen annak, hogy léteznek csodák, ezúttal önként és dalolva teszem fel a vissza nem térő ajánlatot, hogy csakugyan elmesélek neki valamit a múltamból. Természetesen nem minden leélt évszázadomat: gyanítom, akkor még a jövő hetet is ebben az ágyban töltenénk. De egy szeletet kaphat belőlem, talán ezzel egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy megismerje, ki is valójában Elias Syden.
- Idős vámpír vagyok, azt te is sejtheted - szólalok meg egy percnyi csend után, míg összeszedem a gondolataimat. - Több évszázadot éltem már végig, talán többet, mint ahogy te azt gondolnád. Nem vagyok született amerikai. Dániában láttam meg a napvilágot, sok-sok századdal ezelőtt. Átlag családban éltem, egészen addig, míg a szüleim meg nem haltak. Elmondhatom, hogy talán ez volt a legnormálisabb cselekedet részükről, amit valaha végrehajtottak - vonok vállat fektemben. Apám egy állat volt, anyám meg egy bólogató kiskutya. Egyiküket sem sirattam meg, és nem szórtam hamut a fejemre mérhetetlen gyászomban. - Volt egy húgom, őt a nagybátyám nevelte tovább, de én szabadságra vágytam. Világot akartam látni, hát az öreg kontinens belseje felé vettem az irányt, és meg sem álltam Párizsig. Mindig is oda vágytam: a fények, a kultúra, a művészetek városába - igazítom meg a párnát a fejem alatt. - Egész életemben vonzott a művészet, így egy galériában kezdtem el dolgozni. Itt ismerkedtem meg a festővel is - révedek vissza a múltba, és úgy elevenedik meg előttem a történet, mintha - ahogy mondani szokás - tényleg csak tegnap történt volna. - Ismert, nagy nevű festő volt, szinte babonás hódolattal néztem rá. Ő pedig észrevette, hogy mennyire szívom magamba a festészet tudományát. Felkarolt, mint mentor a tanítványát, majd később jó barátok lettünk. Nagyon jó barátok. És ez akkor sem változott, mikor megtudtam, hogy vámpír, és akkor sem, mikor megkaptam tőle a sötétség ajándékát. Csaknem két évig éltünk tökéletes szimbiózisban: nappal festettünk, tanított engem, csak a művészetnek éltünk, éjjelente pedig vérbe borítottuk Párizs utcáit. Úgy hittem, az élet örökre ilyen lesz - önfeledt, határok nélküli, boldog. Egészen addig, míg a festő elő nem állt azzal, amit két éven át rejtett előlem. Konkrétan azzal, hogy beismerte az igazságot, miszerint az ő vonzalma irányomba már jóval túllépett ezen a barátságon - fordítom a fejem Harley irányába, mert kíváncsi vagyok a reakciójára. Nincs ugyan bizonyítékom rá, ez csupán feltételezés, hogy ő szívesen osztja meg az ágyát más nőkkel is, de én mindig is mereven elzárkóztam a saját nememmel való kapcsolatoktól. Sőt, tulajdonképpen rémálmaimban se jöjjön a téma elő.
- Felvilágosítottam róla, hogy ez nem megy, nálam ez nem pálya - kanyarodom vissza a történethez. - Mikor újra és újra próbálkozott, megszakítottam vele minden kapcsolatot. Arról fogalmam sem volt, hogy az a nyomorult b*zi az életét is odaadná értem. Oda is adta. A reménytelen szerelem által hajtva - telik meg a hangom gúnnyal és cinizmussal - levette a napfénygyűrűjét, és szinte kéjjel égette el magát a napon. Előtte viszont még végrendeletében rám hagyott mindent - a festményeit, a lakásait, egész vagyonát. Szóval fogtam a pénzt, majd néhány évtizeddel később Amerikába jöttem. Az üzleti érzék már akkor megsegített. Lassan, századok alatt megteremtettem a jólét azon fokát, amelyben ma is élek, és megteremtettem azt a világot, amelyet mindig is akartam: amelyben megkaphatok bármit, amit csak akarok - nyúlok be a takaró alá, Harley lábai közé, hogy egyértelműsítsem, mire is gondolok.
- Ez itt a mese vége. Remélem beéred ennyivel. A helyedben most inkább a pihenésre koncentrálnék. Ne akard, hogy drasztikus eszközökkel rángassalak ki az ágyból reggel - morgom a plafont bámulva, mert nem akarok felé nézni. A szemem sarkából is észrevettem, hogy a történetem alatt hogyan lopja a távot egyre közelebb felém. Remélem nem várja el tőlem, hogy cserébe egy észvesztő dugásért majd ölelgessem, meg szerelmesen nézzek rá. Az nem az én műfajom: ez esetben hoppon marad.

/ zene: a dal címe / megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Kedd Feb. 06, 2018 10:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Nem látom annak az esélyét, hogy esetleg ellenezni fogom bármely olyan kérését, ami kimondottan az alkunkat fűzi össze. Nem vagyok ostoba, jól tudom, hogy miért fogad be magához és én egyébként is szeretem magamat ahhoz tartani, amit megígérek. Főleg, ha egy alkuról van szó ami talán megmentheti az életemet. De azt mindenképpen tudnia kell, hogy ha egy ujjal is úgy nyúl hozzám, ahogy nem kéne annak ellenére, hogy minden kérésének eleget teszek, nos... ne akarja, hogy meghaljak. Máskülönben én leszek a házi szelleme és addig fogom kísérteni amíg bele nem őszül. Viszont arra ne számítson, hogy úgy beszéljen velem mint egy utolsó cafkával, mert azt nem fogom eltűrni. Egyelőre ő az egyetlen, aki valamilyen szinten kényszeríthet bármely parancsával, és elégedjen meg azzal, hogy akár minden egyes beteges vágyát szó nélkül fogom teljesíteni. Nem esik nehezemre, a szex az egy nagyon jó dolog. Az sem riasztana el, ha naponta akár többször is óhajtja, nincs azzal semmi baj. De nem az a fajta kurvája leszek, aki még csak reszketni is akkor fog merni, ha Elias Syden megengedi neki. Vagyok annyira veszélyes, mint ő. Vagyok annyira aljas, mint ő. A sok-sok közös vonásaink jócskán fogják egymást taszítani, de pont ez az, amit élvezni fogunk az együtt töltött időnkben.
Hatalmas élvezettel kentem rajt végig a tusfürdőmet, szinte öröm volt látni azt a fintort az arcán amint megérezte annak az édes illatát. Hát persze, várhatóan megjegyzést is fűzött hozzá, amire egy pillanatra elkomorodom. Hiába van még a vámpírlétének köszönhetően a 'fiatalkori' dögös testében, nos, szellemileg le sem tagadhatná, hogy egy olyan vén faszi aki nem tud mást, csak picsogni. - Ne finnyáskodj. Úgy is én foglak most egész éjjel szagolgatni. Nekem pedig nem vagy így buzis. - Nyugtattam azért, hátha így már annyira nem bánja, de kit érdekel. Hadd érezzem már én is jól magamat. Sőt, már csak azért is odanyomtam az orrom hegyét mellkasához, hogy beleszimatoljak. Sőt, még lábujjhegyekre is álltam, hogy a nyakába is beleszaglásszak, játékból még meg is harapdáltam kicsit. És igazán most tudatosult bennem, hogy alig érem el őt. Merem állítani, hogy közel két méter magas, sőt. Akkor is olyan, mint egy drámakirálynő. - Ezzel a kókuszillatoddal pedig bármire rá tudsz venni.- Harapok egyet telt alsó ajkamba, miközben a mellkasát simogatom lágyan. Aztán végül is megkérem, hogy kicsit csicseregjen nekem valamit. Látom az arcán, hogy ez neki mennyire nem esik az ingerére. Közel álltam a duzzogáshoz, így végül is az idilli közös zuhanyzást megszakítom azzal, hogy a karjaiba nyomom az ő törölközőjét, én pedig kimászok mellőle és elkezdem magamról felitatni a vízcseppeket. Azzal a ténnyel már most együtt élhet, hogy most először és utoljára zuhanyoztam vele együtt. Szóval ha vízben akar a közeljövőben szexelni, felejtse el! Az már csak tetőzte a dolgot, hogy a saját házamban lévő fürdőből tessékel ki. Csak a fejemet fordítom felé a vállam felett, vérig sértődve.
- Már itt se vagyok! - Vágtam oda hozzá, a végén pedig rá is fújtattam színpadiasan. Persze, amint kifele indultam inkább csak elvigyorodtam a dolgon. Imádom!
Viszont amint betértem volna a szobába, megállok annak a bejáratánál mert körülbelül olyan hangot adott ki a gyomrom, hogy simán elmehetett volna ez a hang egy bálnahang szinkronnak. Borzalmasan éhes lettem. Ezzel tehát sarkon fordultam és elballagtam a konyháig a körém tekert törölközővel együtt. Közben pedig igyekeztem nem odafagyni a járólapra. (..) Mesébe illő szépségű, piros almával térek vissza a hálószobába, amibe aztán bele is rágcsálok közben. Elias épp azt a debilládát nyomkodta, nem figyeltem rá. Amint viszont leteszi a telefonját és szóvá teszi, hogy esetlegesen mesélne a múltjáról, nos, képzeletben hatalmas füleket és szemeket növesztettem és máris lehuppantam mellé az ágyra. Aztán nem én lennék, ha mindeközben nem néztem volna végig rajt... még szerencse, hogy a vámpírok nem öregednek.
- Ne hagyj ki semmilyen szaftos részletet. - Kacsintok rá játékosan, tovahagyva az előbbi kis színészkedős sértődésemet.
A vizes hajamat hátrasöpröm vállaim felett, majd ezzel együtt félreteszem a törölközőt és teljesen meztelenül mászom be a takaró alá, ugyanis most már tényleg úgy éreztem magamat, mint egy fázó jégcsap. Egyelőre messzebb voltam tőle, de ha belekezdett az ő kis történetébe, észreveheti, hogy mondatai között bizony egyre közelebb kúszom hozzá aprólékosan. Mert hát tuti nem feltűnő.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Kedd Feb. 06, 2018 3:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Ahogy Harley beáll a zuhany alá, és engedi magán végigfolyni a vizet, néha a szeme sarkából vet rám egy- egy pillantást, és beharapja az ajkát, mintha ezzel akarná megakadályozni, hogy ne mondjon olyan dolgot, ami talán balhét generálhatna. Látom viselkedésében a bizonyos fokú elítélést, mintha csak azt akarná mondani, hogy bolond vagyok, és felelőtlen, ha félvállról veszem a kovent, meg a boszorkányokat. Pedig meglehetősen távol jár az igazságtól: nem vagyok érdektelen, sem pedig nemtörődöm. Nemes egyszerűséggel csak tisztában vagyok a hierarchiával, a világban elfoglalt helyemmel, és azon dolgokkal, amikkel ő maga még nincs: tudniillik hogy én sem ma jöttem le a falvédőről, és nem vagyok az a fajta vérszívó, aki engedi, hogy szarakodjanak vele, vagy hogy éppen terveket szövögessenek a kiiktatására. A legbelsőbb embereim közt vannak farkasok, és boszorkányok is: mondjuk úgy, hogy téglaként, beépített emberként, vagy nevezzük, ahogy tetszik. Azért kapják tőlem a fizetésüket, hogy elhárítsanak a fejem fölül minden lehetséges bajt, és hogy figyelmeztessenek, ha valaki a halálomat akarja. A vagyon többek közt erre is jó: pénzért mindent meg lehet venni. Akár az árulókat is.
Én magam is követem őt a tus alatt, jólesik fáradt mivoltomnak a forró vízsugár, aztán előkerül az a téma, amit talán jobb is most, mindennek az elején tisztázni. Nagyjából felskiccelem Harley-nek, mit várok tőle, és lám, léteznek még csodák, vagy talán csak már most gyakorolni kezdi az engedelmességet, mert rábólint a szavaimra. Jó kislány - ezt a hozzáállást várom el nagyjából.
- Ajánlom bébi, hogy ne legyen gond - válaszolom, erőteljesen megnyomva az első szót. Annak végeredményben ő látná kárát. Azt mondtam, hogy nem vagyok szadista, de azt egy szóval sem, hogy nem torolnám meg, ha valami módon ki akarna bújni az egyezségünk alól. Ismertettem már meg nővel szíjat, pálcát, műanyag vonalzót azért, hogy móresre tanítsam, sőt volt olyan is, akit nemes egyszerűséggel a pincébe bilincseltem két napra, egy szál semmiben. 48 óra éhezés, és hideg megtette a hatását: mikor elengedtem, olyanná vált, mint egy remekül idomított kiskutya. Persze minden Harley-n múlik, ha nem húzza ki nálam a gyufát, nem kell efféle eszközökhöz folyamodnom. A szexben pedig, mint ahogy előre felvázoltam az eljövendő időszakot, tényleg nem tűrök ellentmondást. Ha kell, akkor szemrebbenés nélkül meg is erőszakolom - remélem az ő érdekében, hogy ezt nem akarja majd kiharcolni magának.
Felveszi a földről a tusfürdőjét, és nekifog lemosni engem - minden mozdulatából süt a fáradtság, alighanem alig várja, hogy az ágyba dőlhessen. Meg tudom érteni, én magam is kissé leharcoltnak érzem magam, bár jóval kevesebb alvással is működőképes vagyok. Az éjszakában mindenesetre már benne járunk, és ha reggel nem akarom drasztikus eszközökkel ébreszteni, akkor csakugyan ideje lenne a pihenésnek. Éppen ezért nem is ellenkezem, amiért rövidre fogja a zuhanyzás aktusát, csak akkor forgatom a szemeimet, mikor megérzem a tusfürdő édeskés illatát.
- Igen, tényleg remek illatom lesz - mormogom. - És csak nagyon enyhén b*zis - teszem hozzá, de aztán egy kézmozdulattal elhárítom a problémát. Nos, a férfi tusfürdő hiánya legalább jelzi, hogy nincs más hímnemű az életében. Jobb is, mert nem kenyerem az osztozkodás.
Viszont amikor ártatlan őzikeszemeket rám meresztve esti mesét kér, legszívesebben két kezembe temetném az arcomat. Irgalmas isten, lehet hogy skizofrén? Az előbb olyan volt, mint egy igazi, velejéig romlott kurtizán, most meg olyan, mint egy cukorkáért ácsingózó óvodás. Esti mese... hát persze, még szórakoztassam is, mint egy álmatlan királylányt. Az esti kakaóját ne adjam majd a paplan alá?
- Kifelé - mondom röviden, mikor átadja a törülközőmet, ő maga pedig a másikba burkolja az idomait. Mire kiballagok utána, már az ágyban helyezkedik, én meg ledobom magamról a frottírt, és egy szál semmiben fekszem mellé.
- Van még némi elintézni valóm - veszem kezembe a telefont, és remélem kibír öt percet alvás nélkül. Üzenetet hagyok a személyi titkáromnak, hogy a holnap reggeli banknyitásnál nyittasson számlát Harley Nevaeh névre, tízezer dolláros összeggel, majd a papírokat a bankkártyával egyetemben szállíttassa a lakcímemre. Továbbá szintén egy üzenetben értesítem a házvezetőnőmet, hogy jó ideig vendégem lesz, szerezzen be mindent, amire egy nőnek szüksége lehet: kozmetikumokat, testápolási termékeket, és a főzés terén is két főre számítson.
Mikor lerakom a telefont, kényelmesen elnyúlok Harley mellett, és felnézek a szoba fehér plafonjára, amire most színes-sárgás karikákat fest az utcalámpa fénye.
- Csakugyan kíváncsi vagy a múltamra? - kérdezem halkan. Nem sokan tudnak arról az életemről, amit Amerikától távol éltem le - de ki tudja, most először kivételt tehetek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Kedd Feb. 06, 2018 12:08 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Nem különösebben tetszett, hogy félvállról vette azt a hét dolgot, amit mondtam neki. Ezt ő egy gyerekes mesének fogta fel, pedig ez egyáltalán nem így van. A Salem-i boszorkányok mindig nagyon különlegesek voltak, és ahhoz, hogy ez a koven fennmaradhasson egy erős vezető alatt kell egyesülnie a gyülekezetnek. A boszorkányok így is ritkaságnak számítanak és a koven pedig eléri, hogy a Salem-iek fennmaradhassanak. Telekinézis. Elmemanipuláció. Helyváltoztatás. Tisztánlátás. Pirokinézis. Gyógyítás, és ami a legfontosabb: a Feltámasztás. Ebben a majdnem két órában csaknem ebből négyet bemutattam a számára. Abban már nem vagyok biztos, hogy a többit is képes lennék most helyben megmutatni, hisz be kell magamnak látnom, hogy hétről hétre romlik az állapotom. Ez egyelőre csak a mágiahasználatban mutatkozik be, de tartok attól, hogy ezt később a testem is jelezni fogja, hogy valami nincs rendben. Bármennyire is szeretnék Elias mellett maradni sokáig, nos, nem tehetem meg. Nem akarom, hogy egy elgyengült, szerencsétlen boszorkányt lásson egy idő után aki a halála előtt már egy hetvenévesnek felel meg, mintsem egy tizennyolc éves lánynak, amennyi valójában is vagyok. Őrültségnek tartja, hogy a koven miatt képes lennék meghalni, de itt az egyik hatalmas nagy gát a vámpírok és a boszorkányok között. Számukra könnyű megteremteni az idill életet; aligha kötelezi őket valami. Vért kell inniuk, olykor legyűrni néhány vadászt, mi gondjuk van azon kívül? Én nem abban az elvekben nőttem fel, amiben ő. Neki van célja. Élteti a sikeres élete, míg az én életem nagyon is messze áll a sikerestől. Az enyém jóval keserűbb ahhoz, hogy a hosszas életet válasszam. Az örök életet másként értette, mint ahogy én azt próbáltam felvázolni neki. Az örök élet az emlékezésben rejlik számomra. Amíg Fő lennék addig felkutatnék minden Salem-i leszármazottat és az összes gyengét kiirtanám közülük. Amikor pedig eljött annak az ideje, hogy meghaljak, akár önszántamból vagy más akaratával, nos, a festményem, ami halálom napjakor felkerül a többi Fő portréja közé, tulajdonképpen attól örök maradnék a kovenben. Ugyanúgy, ahogy a többi eddigi vezető. Mindegyiket hatalmas odaadással tiszteljük és ez számukra az örök élet még akkor is, ha már halottak. Lehet, hogy sikerül megerősödnöm csoda folytán mégis. Ha nem, mindenképp elhagyom őt mielőtt még a testem is gyengülne.  Meghalni ő nála pláne nem akarok, hisz annyit többet ér a holttestem, mintsem odavesse a kutyáinak. Biztos vagyok abban, hogy ezt tenné, hisz lássuk be: Szimpátia ide vagy oda, a szemében akkor is csak egy mocskos boszorkány vagyok. És ez az érzés nem is fog megváltozni benne. De nem is várom el.
Lehunyt szemekkel élveztem, hogy a forró víz végighömpölyög testem minden pontján, többek között leginkább annak örültem, hogy a hajam is csuromvíz lett. Reggelre biztos, hogy olyan kócos és göndör lesz, hogy azt még Merida, a hercegnő is megirigyelhetné. Mindezt persze addig élveztem, amíg magához nem húzott azonnal, hogy nyomatékosítsa a szavait. Engedelmesen hagytam tehát magam, olykor pedig bele is bólintottam a szavaiba. Szóval túl sok szabály nem vonatkozik rám. Meglátszik, hogy annyira tényleg nem ismer, pedig biztos vagyok abban, hogy még majd kiprovokálom, hogy újabb szabályokat szabjon meg nekem. Szerencséjére nem vagyok az a fajta, aki folyton csavarog. Főleg most, hogy Seattle teljesen ismeretlen terep lesz nekem. Gyanítom, hogy majd úgy kell kirángatni, és én majd úgy fogok kapaszkodni mindenbe amibe csak éri, mint egy kétségbeesett cica akit épp a fürdőkádba akarnak beletuszkolni.
Halk nyögés szakad fel a számból, amint fenekembe markol két tenyerével és magához húz olyan szinten, hogy bőrünk egymáshoz simul. Szerencséje, hogy embertelenül fáradt vagyok, máskülönben biztos, hogy újra megejtenék egy sor hisztériát azért, amiért megint leribancozott. Ámbár ezzel inkább a kéj vágyát ébreszti fel bennem, mintsem cukkolna ezzel. De nem, most tényleg kidugta belőlem az összes létező energiámat.
- Szerintem nem lesz gond. -  Mosolyodom el szelíden, teljesen ártatlan arculattal. Bár az, hogy éjjel képes legyen felébreszteni... Nem tudom, szerintem akkor kénytelen lesz megerőszakolni. Az meg a másik dolog, hogy még a havi bajok se riasztják vissza, nos... még életemben nem fantáziáltam arról, hogy valaki pont akkor dugjon meg, de azt hiszem vagyok annyira beteg elme, hogy annyira az se zavarna.
A földről felvettem a kókuszillatú tusfürdőmet, majd abból pedig a bal tenyerembe nyomtam rá amit aztán nagyon gyengéden kezdtem el Elias mellkasán, nyakán, vállain végigkenni. Nem szolgálhatok férfias illattal, de velem nem szúr ki, ha éjjel a kókuszos illatot kellene rajt szaglásznom. - Micsoda jó illatod lesz, hmm. - Széles, pajkos vigyorral teszem még hozzá, amint már vízzel segítem le róla a habot. Aztán lehet, hogy majdnem sokkot kap attól, hogy habos-babos illata lesz, de nekem viszont elmondhatatlanul tetszik így.
- Én már itt helyben el tudnék aludni. Amíg elalszom majd az ágyban, nem mesélnél nekem? - Hatalmas pókszemekkel nézek fel rá, már-már könyörgően. Tetszik a hangja, na meg persze valóban érdekel, hogy vele mi a helyzet. - Nagyon különleges múlttal rendelkezhetsz. - Simítok végig szeretetteljesen jobb tenyeremmel az arcán, majdan a szemeibe lógó haját törődően eltűröm onnét. Bár tartok attól, hogy az első pár mondatánál már húzni fogom a lóbőrt.
Nagyon hamar kaptam elő végül a két törölközőt, amikből az egyiket Eliasnak nyújtom, a másikat pedig magam köré fogom, hogy nagyjából felszívja a bőrömről a vizet. Komolyan ahhoz is fáradtnak érzem magam, hogy egyáltalán visszasétáljak az ágyig, pedig nincs az annyira messze.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 05, 2018 5:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Talpra állok, bár ez belekerül némi küzdelembe. Gyengének érzem magam, és kb úgy, mintha a gerincemben már nem maradt volna semmi más, mint levegő, ennek ellenére jólesőn és elégedetten nyújtózkodom. Ha én ennyire le lettem stapálva két menettől, akkor hogy érezheti magát vajon Harley? Az előbb láthatóan arra is alig volt ereje, hogy ébren maradjon. Valami azt súgja, hogy ha magammal viszem Seattle-be, ismerve az én szexuális étvágyamat, meg az ő kitartását, hetek alatt a végkimerülésig fogunk eljutni mindketten.
A felé nyújtott kezem egy darabig üres marad, ehelyett csodálkozva nézem, ahogy a párnába fúrja a fejét, és kitör belőle a nevetés. Másnak egy ilyesféle pimaszságért egyszer egy pálcát táncoltattam meg a fenekén úgy, hogy két napig csak állva volt képes étkezni is, ezúttal viszont eltekintek a retorziótól. Talán pont azért, mert a vámpírhallásnak köszönhetően kihallom a nevetése mélyebb rétegeit is, abban pedig lapul minden, csak éppen jókedv és vidámság nem.
- Akkor légy jó kislány, és világosíts fel, még mielőtt úgy értelmezném, hogy én vagyok a mulatság tárgya. Az hidd el, kissé fájdalmas lenne neked - fonom karba a kezeimet kissé morcosan, és úgy hallgatom Harley szavait. Néhány pillanatig belezavarodom az információhalmazba, majd magamban hümmögve megállapítom, hogy nem csoda, amiért a mi fajtánkat tartják a legarisztokratikusabbnak. Nézzük csak a farkasokat: egy rakás Holdra vonyító, bűzölgő kutya, a boszorkányok meg a totális hatalom megszállottjai, szinte őrülten hajszolják ha kell, egymást is.
- Tehát megöltél egy magadfajtát. Méghozzá egy fontos személyt - sommázom végül a lényeget. - Képes vagy újabb és újabb pozitív meglepetéseket okozni nekem, szívem - vigyorgom el magam. - Igazán kár, hogy nem lehettem szemtanúja ennek a roppant bájos kis jelenetnek. Szerintem a puszta látványtól a nadrágomban mentem volna el - mondom kissé cinikusan. - Még egy okkal több, hogy egyelőre elhagyd a várost, és velem gyere Seattle-be. Kár lenne egy ilyen bomba testért, ha csak egy marék hamu és szén maradna belőle - húzom aztán fel a kezénél fogva az ágyról, aztán elindul a zuhanyzó felé, én meg a nyomában lépdelek - bűzlök az izzadtságtól, meg a szex szagától.
- Szóval ha jól értem a lényeg annyi, hogy annak tudatában is főnök akarsz lenni, hogy alighanem túl hosszú életre nem számíthatsz. Ennek fényében őrültségnek tartom a dolgot, de csináld, ez a te életed - rántok vállat, aztán figyelem, ahogy bemászik a tus alá, és mikor már folyik a víz, gőzfelhőbe burkolva a helyiséget, én is csatlakozom Harley-hez.
- Ha tényleg vágysz az örök életre, annak van más megoldása is - fordítom szembe magammal. Nyilván nem kell hosszasan taglalnom, mire is célzok. Néhány korty a véremből, majd egy gyors, és fájdalommentes halál, aztán új életre kelhetne. - Tény, hogy elvesztenéd a boszorkány képességeidet és erődet, de nem kellene félned a kovened bosszúért lihegő ringyóitól. Mellesleg ez a hét próba dolog eléggé úgy hangzik, mint egy elfuserált mese. Ha teljesíted, megkapod a királyfi kezét, vagyis jelen esetben inkább a fél országot - kezdem el csutakolni magam. - Egyébként engem nem kell féltened. Ugyanis arról még magadnak sincs fogalmad, miféle vámpírral kerültél össze. Hidd el, a kovened fele a föld alá ásná magát a nevem hallatán is - mormogom. Nincs ebben semmiféle beképzeltség, egyszerűen a tényeket közlöm: évszázadok alatt bőven tettem róla, hogy más fajok berkein belül is a szívroham küszöbén bokázzon mindenki, ha utamba sodorja a rossz sors.
Aztán a téma másodpercek alatt változik, mikor Harley feltesz egy olyan kérdést, amin csak a szemöldökömet tudom ráncolni. Mit gondolt, mit várok el tőle? Hogy szabályozom még a levegővételét is?
- Nincsenek szabályok. Legalábbis semmi különös. Ide hallgass - kényszerítem, hogy a szemembe nézzen, és felfogja, hogy minden szavam komolyan gondolom. - Nem szándékozom életed minden pillanatát korlátozni. Független, szuverén nő vagy, ergo azt csinálsz, amit akarsz. Oda mész, ahová szeretnél - sétálni, vásárolni, szórakozni, ebédelni, nem szólok bele. Mindössze annyit várok el, hogy amikor hazatérek az irodából, légy otthon, és ne kelljen várnom rád. Majd megtanulod és megszokod az időbeosztásomat - simítom hátra víztől csöpögő hajamat a szememből. - Két olyan dolog van, amiben nem tűrök ellentmondást. Az egyik: elfogadsz bármit, amit kapsz tőlem, feltéve persze, ha tetszenek neked. Vásárolni fogok neked dolgokat, mindössze azért, mert megtehetem. A gazdagság remek dolog, használd ki a lehetőségét, hogy élvezheted - csúsztatom le aztán a kezem a fenekére, és erőteljesen csípőmnek szorítom az övét. - De az ágyban, az én kis rabszolgám leszel - suttogom aztán kéjes fenyegetéssel. - Nem érdekelnek kifogások, és nem is fogadom el őket. Nem akarok hallani fejfájásról, vagy épp a szokásos havi női problémádról - remélem sejted, hogy nem vagyok finnyás, és ez engem a legkevésbé sem tart vissza. Ha felhívlak az irodából, hogy egy szál semmiben várj az ágyban, akkor azt teszed. Ha felkeltelek az éjszaka közepén, akkor készségesen felkelsz, ellenkezés nélkül. Akkor duglak meg, amikor akarlak, és azon a tájékodon, ahol én akarlak. Ne félj, nem vagyok szadista. Nem okozok nagyobb fájdalmat annál, amit el tudsz viselni, és amit már megismertél - vágok szememmel a feneke felé. - Nem mellesleg ahogy láttam, te is kellőképpen élvezted az egészet. Szóval az én kis dugható, kefélhető, b*szható ribancom leszel - de az ágyon kívül egyenrangú partnerként fogok rád tekinteni. Elviszlek majd vacsorázni, fogadásokra, megismered majd az életemet. Gyönyörű és okos, és kellőképpen elvetemült nő vagy. Ilyen tekintetben egy főnyeremény.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Vas. Feb. 04, 2018 9:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Ahogy én, úgy ő is kimerült ettől a dugástól. Ámbár ő könnyebb helyzetben van, hisz lássuk be, egy vérszívó nem képes elfáradni és jóval hamarabb kap új erőbe mint egy halandó. Ezért is ennek fejében egy pillanatra sem aggódom az ő kimerültségéért, hisz már legalább annyira ismerem, hogy nem fog kelleni pár perc és máris fog utalásokat tenni arra, hogy ő bizony még képes lenne mindezt ragozni. Szívesen benne is lennék, nem foglalkozva azzal, hogy voltaképp az egész testem kimerült, de ha jól hallottam, akkor reggel nyolc órakor indulásra készen kell lenni. Így is közel éjjeli egy órát írunk és tartok attól, hogy nagyon nehezemre fog menni az ébredés. Aztán ki tudja? Lehet, hogy ő lesz az, aki alól majd ki kell húznom az ágyat, hogy végre felkeljen. Attól, hogy vámpír létére fáradhatatlan, még simán lehet egy hatalmas nagy lusta disznó. Ha én nem tudok felkelni, akkor az azért lesz, mert annyira fáradt leszek. Maximum majd kitalálja a módját, hogy felébresszen.
Nem lep meg a tény, miszerint valamilyen szinten leplezetten próbálja meg előttem érintgetni a kovenemet. A helyében engem is izgatna a tény és csak aggódnék a dologtól, elvégre mégiscsak egy zűrös boszorkányt akar kefélgetni úgy, hogy akár abba ő is beleütheti a bokáját. A gyülekezet nem csak engem támad ha arról van szó, hanem azt is fogja, aki menti a szűrömet. Márpedig Elias nem tesz mást, csak próbál menteni azért cserébe, amit nyújthatok neki. Persze, egy percig se kell tartani a boszorkányaimtól, hisz mindent elkövetek, hogy ebből ő semmit se vegyen észre. Még én magam sem tudom, hogy ennek mi lesz a vége.
Kérdésére tehát próbáltam felszínest választ generálni, ami egészen nem érte el a lényeget. Végig néma csöndben hallgattam a szavait, egészen addig, amíg felém nyújtja a karját, hogy fürdésre invitáljon. De hiába; felszakad egy kínból jövő röhögés a torkomból, ami hatására kénytelen leszek az arcomat a párnába temetni, hogy mihamarabb abbahagyhassam. Nem őt gúnyolom ki ezzel, hanem egyszerűen nem tudtam a feszültséget másképpen kiadni.
- Tényleg nem érted, hogy mit akarok és azt sem, hogy ennek mi lehet a vége. - A pillanat tört része alatt komolyodom el, és nagyon is kiül arcomra az aggodalom amit nem tudnék leplezni.
Végül is nagy nehezen én is felkelek, és megérintem a kezét majd megállok vele szemben. Vörös, kócos hajtömegemet hátraseprem kezeimmel, majd mély sóhajt veszek magamhoz.
- Hatalmat akarok, való igaz. Voltaképp néhány hónapja a gyülekezet elveszített egy tanács tagot, helyébe pedig engem választottak. A koven nem hagyja szó nélkül, ha egy tag eltűnik, így komoly botrány tört ki, hogy mégis hogyan veszett el egy tanácstag. Nos, én öltem meg. - Mondom ki teljesen érzelemmentesen, nem tartva attól, hogy a kimondott szavaim a koven tudtára juthatnak. - Tudtam, hogy engem fognak választani, ha egy hely kiürül a tanácsban. Márpedig a tanács befolyásolja azt, hogy a Fő lekerülhessen. Én pedig ezt az ötletet elindítottam a gyülekezetben, hogy mégis ki mit gondol erről. Nagyon érdekes válaszok jutottak vissza hozzám. - Megérintem a karját, és a szoba végéhez kezdem el őt magam mögött vonni, amíg ki nem nyitom az ajtót. A fürdőszoba sem volt különb a ház többi részénél. Kényelmes, tiszta, viszonylag tág ahhoz, hogy csak egy nyitott zuhanyzó volt faltól falig a végében, na meg persze egy tükör és az alatt egy polc. A villanyt nem akartam felkapcsolni, épp elég fényt nyújtott az utcán világító lámpák.
- Sejtik, hogy én tettem el láb alól az egyik tanácstagot. És mi jár egy olyan gyilkosnak, aki a saját társát megöli? Elevenen megégetnének, ha megtalálnának. - Rántom meg mindkét vállamat, amint leguggolok és a fiókokban kezdek el két törölközőt keresni. A monológjaim viszont korántsem szakadtak itt meg. - A halál nem az én műfajom, így hát ebbe a házba menekültem. Ettől függetlenül elszívják az erőmet, hogy még véletlenül se tudjak bizonyítani azért, hogy én lehessek a Fő. A hét feladatból talán, ha már csak hármat vagyok képes megcsinálni. Édeskevés. - Megrándul a szám széle dühből, majd kiválasztottam két tiszta, fehér törölközőt és mindkettőt a polc melletti székre tettem összehajtva. Majd újra felé fordulok, már-már takargatva zavaromban a testemet előtte.
- Néhány ottani boszorkány segítségével, akik még mindig támogatnak, előkutatják nekem a koven egykori ellenségét akit fel kell majd támasztanom. Már, ha még addigra marad annyi erőm és nem döglök bele. - Újra ránézek rezzenéstelen arccal, majd közelebb lépek hozzá, hogy megérinthessem egyik karját finoman. - A kovennek erősnek kell maradnia még akkor is, ha hatalmat akarok. Egy gyenge gyülekezet nem megy semmire sem, ha a Fő nem mutat helyes utat. Ha Fő is leszek valaha véletlenszerűen, nem fogok hosszas életet élni. Minden vezető halálra van ítélve. - Adom tudtára csak úgy információ gyanánt, hogy nagyon hosszú időre ne számíthasson a mi kettőnk közötti alkuért. Nagyobb valószínűsége van annak, hogy meghalok az előtt mielőtt még bizonyítani tudnék. Ha a hét csodából még mindegyiket meg tudnám csinálni, látnék esélyt. De most már kevés vagyok.
- De elég ebből. Remélem ennyi épp elég, hogy tudd, hogy egyáltalán nem rózsás a helyzet. De ígérem, hogy ebből te semmit sem fogsz észrevenni. - Csókolok bele szeretetteljesen mellkasába, majd könnyed, légies léptekkel állok a zuhany alá, hogy végre lemosakodhassak.
- Úgy érzem magam, mint egy meztelen csiga. - Ejtek meg egy erőteljes, nyers fintort magam iránt, majd Elias felé nézek, amint már megengedtem a forró vizet. - Viszont engem előbb érdekelnek a szabályok, amik rám vonatkoznak. Mondd csak, mit nem szabad csinálnom, amíg nálad vagyok? - Alsó ajkamba harapok látványos pajkossággal, már-már gyermeki piszkálódással. Jó, ha ezt leszögezi, hisz egy magamfajta boszorkány nagyon is virgonc tud lenni olykor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Feb. 04, 2018 7:31 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Két kézzel szorítom magamhoz a csípőjét, és nem csak én mozdulok, őt is magamra rántom újra meg újra, elképesztő gyorsasággal és erővel. Néha lepillantok, látom hogyan bukkan fel a farkam, majd tűnik el újra a fenekében, és alig néhány másodperc múlva olyan mélyen préselem bele magam, ahogy csak bírom, miközben pulzálva elárasztom őt az élvezetem minden egyes cseppjével. Vörös karikák ugrálnak a szemeim előtt, és szinte alig látom, jóformán csak érzem, ahogy az ő izmai is megrándulnak körülöttem, meg az ujjaim alatt, és a szájába gyűrt bugyi hangtompítóján át is sikítozva élvez el alattam.
Kell némi idő, amíg képes vagyok megmozdulni, akkor eloldozom, mellé hengeredem az ágyra, és magamban ismét hálát adok az égnek, hogy férfinak teremtett - méghozzá jókora termettel megáldott, és potens férfinak. Figyelem, ahogy Harley ereje utolsó maradékával kiszedi szájából az alsóneműjét, aztán szinte összerogy, mint akit elhagyott az utolsó csepp ereje is. Bár alighanem tényleg így is történt. Gyors pillantást vetek a falon ketyegő órára: kicsivel több, mint egy órája érkeztem meg ide. Azóta már megdugtam a p*nciját, felavattam az isteni fenekét, mondhatom úgy is, hogy teljes mértékben betörtem az én kis játékszeremet. Na jó, még nem teljes mértékben. Tudnék még vele mit kezdeni, de egyelőre tényleg elég a jóból. Hagyom regenerálódni, valami azt súgja, rá is fér minden porcikájára.
Felteszem a kérdést, ami csakugyan érdekel. Kíváncsi vagyok, hogyan működnek a dolgok egy kovenben. Egyrészt nem árt ismernem a boszorkányokat, bár eddig túl sok borsot nem törtünk egymás orra alá, talán épp azért, mert Harley tökéletesen rávilágított arra, hogy a Seattle-beli társaság inkább törékeny gyerekek és dilettánsok gyülekezete. Ettől függetlenül jobb az ellenséget ismerni, mint legyinteni rá, és egyszer ostoba módon a karjaikba hullani. Másrészt csakugyan érdekel, hogy egy ilyen, csillagos ötös minőségű nő, mint Harley, mégis mivel tudta ennyire kihúzni a gyufát a bandájánál.
Eltelik egy perc, mire megszületik a válasz - nem tudom, erőt gyűjt-e ahhoz, hogy kinyissa a száját, vagy épp a gondolatait szedi össze. Az ablak azonban kicsapódik - magamban néma elismeréssel adózom a trükknek - mindenesetre élvezettel fürdetem meg magam is verejtékes testemet a hirtelen beszökő kellemes levegőben.
- Tehát téged ugyanúgy a hatalom mozgat, ahogy engem is - hümmögöm, miközben figyelem, ahogy a hátára fordulva a plafont fürkészi beszéd közben. - Szívem, én nem veszem be a "kovenért cselekszem" maszlagot - vigyorgom el magam, mikor hozzáfűz egy olyan magyarázatot is, hogy nem engedi a bandája minőségi felhígulását. - Az uralkodás érdekel téged is. Az impérium, fennhatóság, vagy nevezd bárhogy is - tornázom magam ülő helyzetbe. - Csak hogy leszögezzem: ez tetszik nekem. Remek jellemvonás - teszem hozzá, és így is gondolom. - Eddig is kedveltelek. Azok után, hogy megtudtam, keresztül törtetsz mindenkin és mindenen a céljaidért, ez csak fokozódik - ismerem el végül. Az már csak a hiúságomat és egómat legyezgeti, hogy elvileg egy jövendő uralkodót hajtottam rabigába. Gyanítom elég lesz a jövőben pusztán erre a tényre gondolnom ahhoz, hogy máris keményen készen álljak egy újabb dugásra.
- Nos, azt hiszem, nem tartasz itthon alkoholt, de ígérem, a repülőn iszunk majd arra, hogy megfessék a képedet. Ahogy arra is, hogy minél később, és minél több dicsőségben eltöltött év múltán kerüljön a falra - állok talpra nagy nehezen. - Az örökkévalóság remek dolog édesem. Mindegy, hogy és milyen formában érjük el. Bár gyanítom, az én verzióm jobb. Az én fajtámnál az örök élet egyet jelent az örök élvezettel is - söpröm hátra szemembe hulló hajamat, de a mozdulat elakad, mikor szóba kerül a testvére.
- Ha a fivéred is hatalommániás, irányításmániás, szadista és gátlástalan gazember, akkor kimondottan jó haverok lennénk - vonok vállat. - Remélem, túl közeli kapcsolatot nem tartotok. Az efféle rokoni kötelékek csak bezavarnak egy olyan, gyümölcsözőnek induló kapcsolatba, mint a miénk - nyújtom aztán oda a kezem Harley-nek.
- Gyere. Emlegettél valami zuhanyt, ami ránk is fér - nézek végig magunkon: ragacsosak vagyunk a verejtéktől, és a mindenféle testnedvektől. - Ne aggódj. Szívesen megdugnálak újra, de azt hiszem, bárhol is tenném, az most fájna neked. Seattle-ig már nem nyúlok hozzád. Most csak zuhanyozni fogunk.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Feb. 02, 2018 7:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Irgalmatlan gyorsításba kezdett, ami hatására már mindegy volt a szájpecek, egyszerűen visítottam alatta mint egy malac. Szinte rángatott az elélvezés teljes erővel. Néhány könnycsepp ki is préselődött a szemeimből amiket azonnal beivott a párna felülete ahová leraktam addig a fejemet. Elias minden hezitálás nélkül élvezett a fenekemben ami újonnan nagyon szokatlan érzés volt, habár még nem igazán találtam meg a módját annak, hogy ezt úgy élvezzem mint a másik opciót. Mindenesetre ha ezt óhajtja, hát megteszem neki és felkínálom. Ugyanakkor az engedelmességem jócskán határos, és biztos vagyok abban, hogy nagyon sokszor fogunk még az engedetlenségem miatt hadban állni.
Amikor farkát kihúzta belőlem miután összeszedte magát, jólesően megkönnyebbültem és szinte azonnal lezuhant a megemelt csípőm az ágyra. Amint eloldozott, máris kiszedtem a számból a ruhaanyagot amit könnyeden dobtam le a földre. Nem voltam képes több mozdulatot csinálni. Vadul lüktetett a csiklóm az ölemben, ezért is nagyon erősen szorítottam össze a combjaimat, hogy tompítsam az érzetet legalább annyira.
Az egyik karomat megemeltem, ami hatására az ágy jobb oldali felétől pár méterre ki is csapódik az ablak teljesen, épp, hogy nem törtek be az üvegei. Aztán azonnal berohan a friss levegő és eloszlatja a forró levegőt amit termeltünk. Azzal pedig karom visszazuhan az ágyra magam mellé és rohamosan szippantok a friss, éjszakai levegőből aminek eddig még sikerült bejutnia a házba. Lüktetett a mellkasomban a szívem, már-már úgy érzem, menten ki akar ugrani a helyéről. Alig tudtam magamhoz térni és ezt annak köszönhetem, hogy újra sikerült elgyengültre kefélnie. Viszont piszkosul élveztem.
Könnyes arcomat belekentem a párnába, majd kérdésére felé fordítom a pirult arcomat, más mozdulatra nem voltam képes egyelőre. A fáradtsággal nem törődve mosolyodom el egy fejrázás keretén belül.
- A koven egyenlő a hatalommal. A hatalom pedig a Fő kezében van. A jelenlegi elhanyagolja a gyülekezetet, egyre több puhány és semmirekellő boszorkány lesz a részese. Ezt pedig nem akarom. - Karjaimmal nehezen megemelem magam, addig, hogy képes legyek a hátamra feküdni, habár nagyon nagy energiát igényelt. De amint sikerült, szinte öröm volt, hogy a testem felületét borító hőt lehűti a beáramló szellő. - Nem mellesleg pedig azt akarom, hogy emlékezzenek rám. Azt akarom, hogy lefessenek és a többi Fő festménye közé kerüljek. A Salem-i boszorkányok kastélyában ahol eddig éltem, ott van is egy nagyon szép üres falfelület, ahová még odaférhet egy hatalmas festmény. - Nem a hiúság beszél belőlem, hanem a hatalomvágy és az elismerésre vonatkozó érzetem.- Minden Főről készül egy festmény, amit akkor festet meg amikor csak akar és csak halála napján kerül fel a többi vászon közé. Vagyis örök életet akarok magamnak. - Az örök élet eléggé képletes e téren, mivelhogy örökké nem fogok élni. Persze, egyelőre csak ábrándokról beszélek neki, hisz korántsem biztos, hogy egyáltalán ezt a hónapot túlélem-e.
- Van egy ikertestvérem itt a városban, aki végett okot találtak arra, hogy elüldözzenek és megöljenek szép lassan. Persze, azelőtt is tudták, hogy mik a szándékaim de bizonyítékot nem találtak rá. Az ikertestvéremnek szokása természetfelettiekkel paktálni, amit én szigorúan elleneztem mostanáig, mivel a gyülekezet tiltotta a más fajokkal való bárminemű közeledést. A valódi ok az, hogy erős voltam. Az összes próbán végigmentem volna, és ha megtörtént volna, akkor a Fő lemondhatott volna az én javamra. - Mesélek neki, míg én csak a plafont bámultam egy ideje. Hiányozni fog New Orleans, ezt az egyet tudom biztosra.
- Egyébként, nagyon hasonlítotok egymásra a fivéremmel. - Sóhajtok halkan, amelyben benne volt minden űr, amit éreztem a mellkasomban. - Megtalálnátok a közös hangot. - Mosolyodom el szelíden, amint képzeletem falain megjelenik Jonathan arca és mindaz, amit átéltem vele. Hiányzik.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Pént. Feb. 02, 2018 5:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Eláruljam, miért jó a bőrömben lenni? Nos, mindenért. A befolyásért, a vagyonért, azért a helyzetért, amibe beleszülettem, és amit elértem. Olyan vagyok, amilyen: kemény, határozott, néha kegyetlen, de ha valaki hajlik a szavamra, és engedelmesen behódol, nos ott képes vagyok előtérbe helyezni kegyosztó hajlamomat is. Ahogyan ezt most Harley-vel is teszem, bár ha valaki meginterjúvolná, ő lehet, hogy másképpen fogalmazna. Igazából fogalma sincs, mire bólintott rá, mert nem ismer még engem igazán. Ha lenne bennem minimális tisztesség - ami talán emberként sem volt meg - akkor fel kellett volna világosítanom róla, hogyan képzelem én az alku rá eső részének behajtását. Így viszont... azt hiszem, lesz mellettem ideje rá, hogy megtanulja. Én jó tanár vagyok, és teszek majd róla, hogy ő pedig elsőosztályú tanítvány legyen.
A hozzáállásával egyelőre nincsenek probémáim, bár talán célszerűbb lenne a hozzáfekvés szót használnom - sokat még nem láttam a talpán, mióta ide beléptem. Viszont roppant engedelmes, és készséges - az a kis szájalása pedig nem csupán szórakoztató, de kimondottan üdítő is azon nők hosszú sora után, akik még moccanni is csak akkor merészeltek, ha megengedtem nekik.
Most bezzeg még a csípős nyelve is megbénul, és a nagy szája is elveszti a szavakat, ahogy elmerülök a fenekében. Alig jó órája szétd*gtam a punciját, és most, hogy immár minden létező módon teszteltem az engedelmességét - legalábbis a jelenlegi kereteken belül - teljes mértékben meg vagyok elégedve a legújabb kis játékszeremmel. Részben talán ennek tudható be, hogy ezúttal némileg finomabban bántam vele, mint először - másrészt meg annak, hogy holnap a repülőn elég érdekes pillantásokra adott volna okot, ha végigállja a csaknem négy órás utat Seattle-be. Bár a gép a sajátom, és a pilóta meg a személyzet az alkalmazottaim, így nyilván nem mernének semmiféle hangos megjegyzést tenni, és lehet, hogy kimondottan jól szórakoznék azon, hogy Harley hol ide, hol oda áll, talán jobb nem megkísérteni sem a sorsot, sem a lelkes hajlandóságát. Egy pillanatig eljátszom a gondolattal, hogy talán végigtérdepelhetné az utat a lábaim előtt, ahogy jó szolgához illik, de ezzel még ráérünk. Nem akarom rögtön a romlottságom legmélyebb fokát megmutatni neki, hagy legyen ez az énem az év meglepetése számára.
Finomabb vagyok vele, vagy sem, ettől függetlenül még a szájába tömött bugyin keresztül is hallom halk nyüszítését, mikor mélyebbre hatolok belé, és a csípőjét két oldalról megfogadva húzom őt magamhoz még közelebb. És a legszebb az egészben, hogy élvezi, amit teszek vele: fejét oldalra fordítja, így láthatom az arcát. A fájdalom mellett egyre inkább vonásaira rakódik a kéj, főképp mikor kezem rátalál teste legérzékenyebb pontjára, és simogatni kezdem. Egyre hangosabban nyüszög, jóformán minden porcikájában vonaglik már alattam - alighanem közel a kéj, és nem csak számára.
- Mindjárt... hörgöm, szememet a hátát borító vörös fürtjeire szegezve, és csípőm belekezd a véghajrába - én... mindjárt... benned... - zihálom szaggatottan, és mikor egy pillanatban erősen rászorít izmaival a farkamra, máris robbanok, és minden csepp gyönyörömet mélyen belé pumpálom. Ennyi, nem bírtam tovább, de szerencsére ő sem. Úgy feszül meg, mint egy rugó, szemei kimerednek, és szájpecek ide vagy oda, de még így is elég hallható visításba fog, ahogy az orgazmus korbácsa végig csap a testén.
Remegve várom meg, míg kissé magamhoz térek, akkor kihúzom magam belőle, és első dolgom, hogy eloldozzam a kezeit -a bugyiját majd szedje ki magának - aztán végignyúlok mellette az ágyon. Úgy patakzik rólam a verejték, mintha lefutottam volna a maratont, és nézem, ahogy lassan, mintha lassított filmen tenné, megmozdul, és testhelyzetet vált. Szeme ködös, párás, és kissé könnyes is a nyilván még mindig érzett apró fájdalomtól, én meg azon gondolkodom, hogy ha visszaérünk Seattle-be, vehetnék egy vibrátort. Tökéletesen el tudom képzelni, ahogy a fenekébe dugom a berregő kis szerkezetet, miközben én kiélvezem a p*ncija nyújtotta élvezetet.
Ahogy némileg visszatér belém az erő, oldalamra fordulok az ágyon, és fél könyökömre támaszkodom, tenyerembe hajtva a fejemet.
- Miért te? - kérdezem, és látom rajta, hogy nem nagyon érti a szavaimat, hát kisegítem. - Miért pont te akarod magadnak a kovent? Vagy ez afféle válaszreakció arra, hogy a halálodat kívánják, vagy épp fordítva: azért akarnak kinyírni, mert szembe fordultál a rendszerrel? - csakugyan érdekel a válasz. Kedvelem a lázadókat és azokat, akik nem hajlandóak beállni a sorba - ha ez az igazság, megfontolom magamban, hogy talán némi tiszteletet érezzek iránta. Már amennyit egy szolga iránt egyáltalán lehet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Pént. Feb. 02, 2018 10:50 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

+18
Úgy éreztem magam mint egy kisgyerek, akit éppen körbeállnak és jól kicsúfolnak. Nem tudtam elviselni, hogy kiröhög, ezért is szinte az egész arcom pírbe borult. Mégis az ajánlatára egyszeriben ugrálni kezd a vállamon a kisördögöm. Persze, nem tudnám őt bántani, hacsak nem épp olyasmit tesz ami nekem maradandóan nem fogja elnyerni a tetszésemet. A részemről a fenyegetések mindeddig merő hisztéria szüleményei, na meg persze én is szeretek visszavágni, nehogy már csak ő derüljön jót az egész helyzet komikumán. Meg amúgy is. Amelyik kutya ugat az nem harap.
Mégis a legidegesítőbb dolog most nem is az ő derülései és a nyers megjegyzései, hanem az, hogy ki vannak kötözve a karjaim. Az első néhány másodpercben még semmi bajom se volt tőlük, hogy pedig mégis úgy érzem, hogy borzalmasan gátolnak. Vágytam Elias csókjára és most tehetetlenségből ezt most nem kaphatom meg. Pedig szükségét éreztem, mert legalább megnyugodtam volna tőle és sokkal jobban ellazított volna. (..) Szinte teljes egészem megfeszül, amikor végül nem túl vadul de nagyon határozottan merül el a fenekemben. Nagyon jó méretei vannak amit a puncimban is épp elviselni tudtam. Borzalmasan feszített és ráadásul nagyon hirtelen kellett tágulnom; a térdeim és a hasfalaim is erőteljesen beleremegtek. Nagyon nehéz nőnek lenni.
Nem akartam hisztériázni és én is azt akartam, hogy ezt megszokjam és a későbbiekben is tudjak ezzel a számára szolgálni, nos, magamtól kezdtem el végül a csípőmet határozottan mozgatni hullámzó mozdulattal, hogy minél mélyebbre kerüljön bennem a farka, illetve, hogy ő ezt élvezze. Én persze mindeközben szüntelenül nyögtem, néha nyüszítettem, amikor pedig jobban feszített vagy mélyebbre ment sikítottam, amit a számba nyomott ruhaanyag tökéletesen tompított. Egy ideig hagyja, hogy farka körül mozogjak, azonban nem sokkal rá, de megragadja csípőmet és valóságosan belekezd, ami hatására még a hangom is megcsuklik. Nem túl durván mozog bennem, de elegendő ahhoz, hogy a szemeim pár pillanatig fennakadjanak. De nem a fájdalomtól. Magam is meglepődöm rá pár pillanatra, hogy egyre inkább kezd tompulni a fájdalomérzet, s helyét valami sokkal élvezetesebb dolog váltja fel. Szerelmes vagyok abba amit művel és abba, hogy megemberelve magát most már sokkal kedvesebben beszél velem. Hisz látta, hogy olykor akkor is csak beleremegtem tőle, de szavai hallatán inkább elengedtem magam és nem feszengtem tovább. Ha szorítottam is nagyon, akkor azt most szándékosan is csináltam, hogy sokkal szorosabb legyek a számára.
Ami pedig csak hab a tortán volt, hogy jobb legyen a számomra, egyik tenyere végigsimult hasfalamon egészen a szinte nedvemtől csorduló puncimig, hogy lüktető csiklómat ingereltesse a finom simogatásával.
Lehunytam íriszeimet és végig csak vigyorogtam, hisz már inkább élveztem, mintsem az elején, amikor pokoli volt. Sőt, tűzvörös, derékig érő göndör hajtömegemet a hátamra dobtam egy könnyed nyakmozzanattal, hogy ha akarja, akár azt is megmarkolhatja és a tempón is durvíthat, ahogy csak a kedvét leli benne. Én már nagyon közel állok egy újabb elélvezéshez amit leginkább a csiklóm simogatásával ér el, hisz ha valaki az ujjaival ott kényeztet bármilyen formában, a pillanatok alatt el tudok tőle élvezni. Ami nagyon érezhető is lehet a számára, hisz többször remegek most már szüntelenül hangosan nyögve az újabb döféseinél. Én addig pedig piszok módon azon vagyok, hogy lazítsak azon a nyamvadt madzagon. Ki tudja, talán meg is büntet érte.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 01, 2018 4:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Hányszor is hallottam nők szájából, hogy egy főnyeremény vagyok? Azt hiszem, a város összes lakosának az ujja is kevés lenne ahhoz, hogy megszámoljam. Na persze sokan rögtön változtattak ezen a véleményen, amikor rádöbbentek, hogy rákerültek az étlapomra vacsora formájában, de az ágyban mindegyikük úgy nézett rám, mintha én lennék az isten. Ez Harley-val sem történik másképpen, bár a jelenlegi helyzetében nem nagyon látom az arcát - igaz, nincs is szükség rá. A testbeszédéből legalább annyira tudok olvasni, mint egy kinyitott könyvből. Így tökéletesen tisztában vagyok azzal is, hogy hiába morcoskodik meg zsémbel folyamatosan, csak egy-két apró hajszál tartja vissza az orgazmus megkönnyebbülésétől. De azt azért nem eszik olyan forrón, mint ahogy ő szeretné.
- Ugyan-ugyan kiscicám... - nevetek, mikor megfenyeget, bár a mostani pozíciójában ez inkább mulatságos, mint ijesztő. - Pofozkodni akarsz? Eddig is sejtettem, hogy durván szereted, de azt nem, hogy ennyire. De egye fene... ha eloldozlak, és még mindig akarod, meg ha lesz rá erőd, megteheted - suttogom ingerlően, elhúzva orra előtt a mézesmadzagot, hogy törleszthet keveset a bosszúságért, és kivételesen nem fogom nyaktöréssel honorálni ezt a fajta tiszteletlenséget.
Hogy ettől az ígérettől-e, vagy attól, hogy ujjam munkához lát immár a testében, de elakad a hangja, és nyöszörögve élvezi, amit teszek vele - egészen addig, amíg meg nem állok azelőtt, hogy belépne a gyönyörök közé. Persze most is hisztizik egy sort, de ezúttal nem adok neki túl sok lehetőséget erre: betömöm a száját, és miután tartok egy kevés bevezetőt abból, mi vár most rá, úgy döntök, itt az ideje annak, amit fél órája megígért nekem, talán bízva abban, hogy nem fogom ezt a lehetőséget kihasználni - nos ha így van, jókorát tévedett. Jóval lassabban, és kíméletesebben, mint mikor a p*nciját dugtam, de mégis határozottan merülök el a fenekében, és jókorákat sóhajtozom, mert már az érzés is mennyei.
- Fantasztikus a feneked, szívem... - préselem ki fogaim között, aztán mozdítok egyet a csípőmön, mert épp itt az ideje, hogy elvegyem azt, amit az egyezségünk szerint jár nekem. A szájába préselt bugyin keresztül is hallom halk nyüszítését, mégis ő maga kezd el először fészkelődni, előre-hátra, már amennyit a kötelek engednek neki. Figyelem, ahogy farkam elmerül benne, majd felbukkan, mígnem megragadom két kézzel a csípőjét, és csakugyan dugni kezdem. Meg kell tanulnia, hogy a szex ezen formája rendkívül élvezetes tud lenni - csak nyitottnak kell lennie az efféle gyönyör iránt is.
- Nyugiii... - csitítom halkan, mikor néha-néha megrándul, ahogy kissé mélyebbre jutok benne. - Lazíts bébi. Élvezd... bízz bennem. Meglátod, jó lesz - engedem el aztán csípőjét egyik kezemmel, hogy hasa alatt átnyúlva rátaláljak a csiklójára, és körkörösen simogatni kezdjem. Most tényleg azt akarom, hogy ha nem is ájultra, de legalább féleszméletre keféljem - nem, ne a fájdalomba bóduljon bele, hanem a mámorba.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 01, 2018 1:08 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Hát persze, továbbra is jókat mulat azon, hogy én közben majd' megpukkadok  a megjegyzéseitől és attól, amit művel velem. Nagyon is élvezem azt amit tesz, azt már kevésbé, hogy nagyjából ismeretlenül álltam az elkövetkezendő érzéshez, miszerint más környéken dugjon meg. Még ezelőtt minden gond nélkül ajánlottam fel neki mert akkor még tisztában sem voltam a hévtől, hogy mit teszek, de most... minden egyes másodpercben hevesebb lett a szívem verése a mellkasomban. Viszont kívántam az érintéseit, amit minden bizonnyal felismerhetett, amikor szinte testem együtt mozgott a simogatásaival; élveztem a gyengéd mozdulatait amelyek mégis ezzel együtt nagyon kéjesek voltak. Ezeket a mozdulatait halk nyögéseim is követték egészen addig, amíg kíméletlenül beledöfi legalább két ujját nedves hüvelyembe, s ha ez nem elég, akkor a lehető legmélyebbre hatol velük. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni ezzel a jó érzéssel, túlságosan is jólesett az, ahogyan ujjaz. Az már csak a hab volt a tortán az elején, amikor a nyelvével is csodás dolgokat tudott produkálni. Nem emlékszem arra, hogy mostanában lett volna ennyire tökéletes partnerem, mindenesetre ki fogom élvezni azt az időt, amit majd eltöltök vele.
A gúnyos hangvétele korántsem nyerte el a tetszésemet. Ha tehettem volna és ha nem gátolt volna a madzag, akkor biztos, hogy hátranéztem volna egy nagyon mérges arccal, hogy vegyen vissza magából. Még számolgatja is, hogy hányszor csusszant ki a neve a számból véletlenszerűen?
- Azt hiszem, te nagyon féltél attól, hogy lekeverek neked és ezért kötözted le a karjaimat. Okos. - Mint egy felborzolt, nagyon ideges macska, úgy fújtattam rá nagyon nyersen. Nagyon nem tetszett, ahogy murzizott rajtam, sőt, mi több, zavaró volt, hogy nem én állhattam vele szemben fent. Ez a részemről mélységes piszkálódás ami szintén aktuális az ő részéről is, és azt hiszem, hogy ezt a labdát nagyon sokáig fogjuk egymásnak oda-vissza passzolgatni. Akinél marad a labda, az adja fel a harcot. Egyébként is, az ő helyében inkább mélységesen csöndben maradnék. Mégis hogyan gondolta azt, hogy provokálás gyanánt felhergeljen azzal, hogy tökéletesen ujjaz és direkt az orgazmushoz közel pedig akkor abba is hagyja?! Mélységesen vérig voltam rá sértődve, már-már valóságos fújtatásnak is lehetett nevezni a morgásomat amit odavetettem neki.
Duzzogtam a következő mondatai folyamán is, egészen addig, amíg ki nem ejti a teljes egész nevét. El is mosolyodom a nélkül, hogy érdekelne az, hogy ezt ő látja vagy sem. Tetszett a neve.
- Ezt pedig Harley Nevaeh nagyon is ajánlja neki. - Rögzítettem viszont erőteljesen, már-már hátranézve rá vészjóslóan akárcsak egy vad bestia aki ha nem lenne lekötözve, nos, könnyeden esne neki. Úgy tűnik, hogy a kurvája lettem, pedig engem rohadtul nem a pénze érdekel. Az elmondásai alapján nagyon vagyonos ember, de ha nem lenne az, akkor is így odavetettem volna magamat elé. A halálérzet olykor rátudja az egyént venni olyan dolgokra, amit egyébként normál esetben nem tenne. Még utoljára jól szeretném magamat érezni, amíg csak tudom. Ennyi az egész.
Hagyom, hogy a ruhaanyagot a számba passzírozza, sőt, önként tartottam nyitva ajkaimat, hogy tömje csak. Tulajdonképpen értelmét veszti. Már az első alkalommal is elérte, hogy visítsak alatta és én magam is meglepődöm, hogy nem kopogtak még ránk a járőrök, hogy mégis ki az akit ölnek.
Az új nyögéseimet tompította a számban elhelyezett ruhaanyag, amint megéreztem a fenekemben az ujjait. Borzalmasan szokatlan érzésnek hatott, de ez még nem volt fájdalmasnak mondható. Együtt szerettem volna működni, hisz ha már ő határozottan tartja magát az alkuhoz, akkor én sem lehetek ez alól kivétel. Ha pedig teljesítenem kell minden kérését, akkor most ezt is hagynom kell neki. Azt hiszem, hogy nagyon egyszerű következtetést kaphatott, miszerint nekem valóban ez az első eset, hogy ezt megengedem valakinek. Vele azonban nem csak ezen téren vagyok roppant elnéző. Sorolhatnám még sokáig.
Arra utasít, hogy lazítsak. Bár egész idáig az összes létező izmom görcsbe rándult, mégis most a kérésére hallgatván mély levegőket veszek, és érzem, hogy apránként lazulnak az izmaim. Mégis mire kellően lenyugodtam volna, már csak azt érzem, hogy az ujjainál sokkal nagyobb és feszítő érzés fog el ott. Nem tudtam eldönteni, hogy embertelenül fáj vagy élvezem. Avagy mindkettő. Először még el is húztam a fenekemet, de csak sikerült neki minden probléma nélkül berakni. Nyüszögtem folyamatosan, miközben csípőm ide-oda izgett, próbálva elviselni a feszítő érzést.Amikor pedig lök a csípőjén, kissé előrecsusszanok amit halk sikítás is követ a soron. Viszont a szavai hallatán újra éheztem a vágyra, így önkéntesen kezdtem el nagyon óvatosan mozgatni most már tudatosan a csípőmet, hogy a farka kinn és benn legyen a fenekemben. Azt már mondanom sem kell, hogy valóságosan szűk lehetek neki, hisz ezt én is borzalmasan érzem. Azt hiszem, hogy most valóban az ájulásig leszek dugva.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szer. Jan. 31, 2018 3:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Szinte folyamatosan, kajánul és kissé kegyetlenül vigyorgok magamban, ahogy hallom Harley zsémbelését, és látom meglehetősen beszédes szemforgatását. Lehet, hogy ezt majd egyszer felhasználom ürügyként egy alapos kis büntetésre - ahogy látom, nincs ellenére egy ilyen lehetőség sem, én meg nem vagyok senki örömének az elrontója. A sajátomé meg aztán végképp nem. Ettől függetlenül azzal is tisztában vagyok, hogy a hisztizése igazából nem más, mint afféle önkelletés, és valójában meglehetősen tetszik neki, amit művelek vele. Ha nem így lenne, már minden erejét bevetve igyekezne szabadulni, és úgy sikítozna, hogy minimum a fél utcát felriasztaná. Arról már nem is beszélve, hogy az első percben felrúgta volna az alkunkat, és kipenderített volna a házából. Szóval szívem, mondhatsz vagy csinálhatsz te bármit, a testbeszéded, meg a nedves p*ncid épp az ellenkezőjét támasztják alá a kimondott szavaidnak.
Halkan visít egyet, amikor a hideg testápoló a bőréhez ér, és ficánkol is keveset, de abban a pillanatban, mikor gondosan elkezdtem rajta szétkenni a krémet, szinte doromboló cicává válik. A hátát szinte az ujjaim alá görbíti, és komolyan mondom, ha nem tudnám, hogy nem lehetetlen, megesküdnék rá, hogy csakugyan dorombol. Persze ez csak addig tart, amíg két ujjam meg nem merítem a testében: akkor először szisszen egyet, majd egy halk sóhajjal ejti ki a nevemet.
- Nos, eddig két formában hallottam a szádból azt, hogy "Elias" - mondom kissé gúnyosan. - Majd dolgozunk még a többin is, szívem - mozgatom az ujjaimat lassan, őrjítően, keményen, mégis úgy, hogy tisztában legyek vele, hogy mindennél jobban élvezi, amit teszek vele. Látom, ahogy hátán és egész testén egyre sűrűbben fut végig egy remegés, tisztában vagyok vele, hogy közeledik a csúcs felé, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy el is érje.
Két lába között térdelek, teljes rálátással arra, ami férfiszemnek ingere, és hangos nevetés szakad ki belőlem, hallva a teljes mértékű felháborodását és csalódottságát. Sziszeg félhangosan még néhány dolgot az orra alá - nem értem teljesen tisztán, hogy miket, de az biztos, hogy nem a katolikus liturgia szavait ismételgeti elragadtatásában.
- Bébi, ha erős lennél is ezt tenném veled - hajolok rá a hátára, hogy a fülébe suttoghassak, miközben testápolótól síkos ujjaim megtalálják teste másik bejáratát. - Alkut kötöttünk. Úgy keféllek, ahogy csak akarlak. Azt teszek veled, amit jónak látok. Ne félj. Megkapod érte a jutalmadat. Elias Syden sosem szegi meg a szavát - harapok aprót a fülcimpájába, és miután a tulajdon bugyijával tömöm be a száját - biztosítva, hogy zavartalan legyen a szórakozásom - ujjammal oda hatolok be, ahol vélhetően eddig még senki nem járt... bár ki tudja?
Látom, ahogy megfeszül minden porcikájában, erősen összeszorítja a szemeit, én pedig immár két ujjamat mozgatom benne ki és be, hogy kellőképpen felkészítsem.
- Csak lazíts... - mormolom - mert úgysem menekülsz - húzom aztán ki ujjaimat, majd bekenem a már-már lüktető farkamat is a testápolóval, és nem vadul, vagy kegyetlenebbül a kelleténél - elvégre szeretném, ha képes lenne majd leülni utána - de elmerülök a fenekében, hogy aztán az összeszorított fogaimon keresztül préseljem ki a levegőt magam is.
- Nagyon szűk vagy, szívem... - suttogom. - Ez isteni finom - lökök egyet a csípőmön - elvégre itt az ideje, hogy megszokja a dolgot - és a lehetőségeihez képest élvezze is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 29, 2018 10:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

+18 elias & harley
Apró nyögéssel és rezzenéssel vezetem le a pillanatot, amikor rácsap a fenekemre. Más nő ilyenkor már talán darabokra szedte volna, hogy még is hogyan bánik vele, nos... számomra ez az, amire szükségem van. Azt is élveztem volna, ha a derékszíját előkeresi és azzal csapdos szét; amit minden bizonnyal ő maga is élvezett volna. Nos, egyszer majd ráveszem önkéntesen amiben biztos vagyok, hogy nem fog visszautasítani. Van még időnk hátra, hogy kellően kiszórakozzuk magunkat.
Mondatára nem felelek, hanem csak megforgatom a szemeimet amit ha látott, ha nem, nos, nem érdekel. Még, hogy mire képes a nőkkel... csak kell egy határozottabb ribanc és a kis tudatalattija máris a nadrágjában fog gondolkozni; azt tervezte, hogy megöl, s lám; szinte be is vallotta az iméntiekben, hogy talán ő lett az én kis rabszolgám. Miért is ne? Egymás szolgái lettünk, Édesem. Elérte ezt már nálad bárki is?
Ajkai érzékien érintkezik bőröm felületével, szinte élvezem a helyzetet, hogy az oroszlán gyengéden bánik az elejtett zsákmányával. Tetszik, hogy egy magafajta rákényszerül arra, hogy óvatosságot produkáljon. Szerelmes vagyok az érintéseibe. Ígéretén pedig ördögien elmosolyodom, ami pedig csak a hab a tortán, hogy direkt az ölemnek nyomja farkát, és már-már kezdem börtönben érezni magamat, hogy a karjaim le vannak kötve. De mint rájöttem, ez benne a lényeg, hogy még véletlenül se férjek hozzá semmihez sem amit megkívánok. Pedig ha nem feszített volna ki azzal a madzaggal, akkor most biztos, hogy hátranyúltam volna, hogy kicsit kényeztessem őt továbbá. Illetve egyaránt magamat is. Fenébe is!
- Ez... - Halkan elnyomom magamban az erőteljes káromkodást.- ... Nagyon hideg! - Majdhogynem felvisítok, amikor nemes egyszerűséggel nyomja rám a fiókomban talált olajos testápolót a libabőrös testemre. Mégis ez a szörnyű érzet hamar tovaszáll, amint tenyereinek a melegségétől egyszerűen sokkal kellemesebbé válik a bőröm felületén az olaj. Testem követi a mozdulatait épp úgy, mint egy macska akinek a háta teljes egészét végigsimítják, és ehhez az állat pedig még nyújtózkodik is. Le is hunytam élvezettel íriszeimet, egészen addig, amíg váratlanul, de kegyetlenül beledöf két ujjával a puncimba. - Elias... - nyögöm újra a nevét hirtelen, miközben az ujjaimat kinyújtom majd újra ökölbe szorítom azokat erőteljesen; hisz egyébként amúgy biztos, hogy most az ágyneműbe markoltam volna vagy épp abba, amibe csak érte volna. Még a leggyengébb teljesítményű partnereim is képesek voltak azzal orgazmust elkövetni nálam, ha csak ujjaztak, hisz tulajdonképpen leginkább ez a dolog az, amit kimondottan imádok.
Élvezem, ahogy ujjait lassan, de még is ütemesen mozgatja bennem ki-be, már-már hasfalam görcsbe rándult a közelgő kéjtől, azonban megremegek, amikor végül kihúzza belőlem az ujjait. A következő mondatai pedig egyenesen kivágták nálam a biztosítékot.
- Te... - Hangom vészjósló volt, mérhetetlenül gyűlölettel teli. - Menj a pokolba! - Hisztizek egy sort, miközben egyet rántok a karjaimmal a madzagon, csakhogy még mindig tovább pucsítottam ami nem utalt arra, hogy mostantól nem leszek vevő rá. Ó, nagyon is! De hadd szidjam már azért, hogy nem ad meg olyasvalamit amit már elkezdett.
Újabb réteget ken rám az olajjal tenyereivel amit élvezettel telten hagyok, s egy pillanatra megrezzenek, amikor a fenekem két része közt simít végig, hogy odáig is elvezesse az olajat.  
- Milyen szerencséd, hogy gyenge vagyok. - Szólalok fel pokoli előjellel, ami nyilvánvalóan csak a játék része volt. Már az elején megengedtem volna neki, hogy ott dugjon meg ahogy csak éri, de nem hagyhatom ki azt, hogy ne játszadozzak egy kicsit az idegein. Bár ezt tudja, hogy részben mindez szórakozás a részemről, hisz most már az eddigieknél is jobban megemeltem a fenekemet, folyamatosan hátracsusszanva, hogy tegye magáévá.
Tartottam a számat, hogy könnyedén tömje bele a bugyimat, majd amikor ezt elkövette, fejemet letettem az ágyra majd oldalra fordítottam és lehunytam íriszeimet, várva a pillanatra. Van egy olyan érzésem, hogy csak jót tett azzal, hogy betömte a számat. Még senkinek sem hagytam, hogy ott rakjon meg. Hisz eddig mindig én diktáltam, de most az ő esetében ez nem igazán így van. Azt viszont már most javasolnám neki, hogy a lábaival lefoghatná az enyéimet, hogy még esélyem se legyen ficánkolni. Mindenképp le kell fognia.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Vas. Jan. 28, 2018 5:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Fogalmam sincs, Harley-nek van-e halvány gőze róla, a romlottság és kegyetlenség mely fokára vagyok képes lesüllyedni. Alighanem nem, mert ha így lenne, nem riszálná előttem ennyire csábítóan a fenekét, inkább meghúzódna az egyik sarokba, és lehunyt szemmel imádkozna érte, hogy váljon a berendezés részévé. Önként dugta a fejét a hurokba, én pedig kihasználom a lehetőséget - a jövőben is - amivel kissé bizarr és morbid egyezségünk által fel vagyok ruházva. Úgy veszem ezt is, mint bármely más, a Syden Institute nevében kötött üzletet - és mint tudjuk, a pénzügyi életben sikeres, és megállíthatatlan vagyok.
Az ágy előtt állunk meg, önként, minden felszólítás nélkül dobja le magáról az utolsó falatnyi textilt is, én meg mindössze egy alig látható bólintással reagálom le a tevékenységét. Jó kislány. Fogalmam sincs, volt-e már efféle helyzetben, egy ilyen alkuban kiszolgáltatva másoknak, vagy csak ösztönös tehetség. Persze az sem kizárt, hogy a vágy legalább annyira dolgozik benne, ahogy bennem is - de igazából nem is nagyon boncolgatom most a választ. Az alapfelállás tényleg egyszerű: kiélem rajta minden vágyamat, és amíg jól viselkedik, és teljesíti minden óhajomat, viszonzásképp megadom neki azt, amit tőlem vár.
Látom a félelmet megvillanni az arcán, amikor körbejárom, mint a vadállat a zsákmányát, mielőtt darabokra tépné. A lélegzete intenzitása megváltozik, mélyebb és kapkodóbb lesz, karján végigfut a libabőr. Csak egy kissé félénk tekintetet vet rám, mielőtt engedelmesen az ágyra mászik, és hasra fekszik, még akkor sem moccan, mikor kikötözöm a kezét úgy, hogy moccanni sem nagyon bír.
Elégedetten rácsapok a fenekére, mikor anélkül, hogy felszólítanám rá, máris pucsítani kezd. Talán csakugyan volt már rabnő, ki tudja. Fene sincs tisztában vele, hogy mi mindent kellett már megtennie az életbenmaradásért.
- Ó szívem, neked fogalmad sincs, mi mindenre vagyok képes a nőkkel... - suttogom kéjelegve, válaszként a megjegyzésére. Igazából minden további hezitálás és várakozás nélkül megdughatnám, leszarva, hogy fáj-e neki vagy sem, de akkora vadállat azért mégsem vagyok. Azt legalábbis nem szeretném, ha holnap végig kellene állni a repülőutat Seattle-ig. Úgyhogy inkább bevetem a kissé finomabb oldalamat. Lágyan simogatni kezdem, miközben ajkammal végigcirógatom bőre minden centijét. A p*ncija már olyan nedves, hogy azt elmondani sem lehet, és halkan sóhajtozva élvezi amit teszek.
- Ne aggódj bébi. Nemsokára érezni is fogod - ígérem meg, mikor megérzi kőkemény farkamat a csípőjének szorulni. Fejét oldalra fordítja, így óhatatlanul is látom vigyorát. Kíváncsi vagyok, ez mikor fog majd lefagyni a képéről. Biztosra veszem, hogy fog majd nemsokára még sikítozni is.
Kinyújtózom, és kihúzom az ágy melleti kis éjjeliszekrény fiókját. Bingó - ennyire már ismerem a nőket, mindegyik tart egy kis testápolót elérhető közelségben. Jókora mennyiséget nyomok a hátára, meg a kezemre, hogy egyenletesen kezdem el szétkenni a bőrén, cirógató mozdulatokkal, míg el nem érek a két lába közé, és két ujjamat benyomom a p*ncijába, olyan mélyen, ahogy csak bírom. Ki és be, lassan, de könyörtelenül, egészen addig, míg zihálni nem kezd a közeledő kéjtől.
- Nem szívem. Még nem - jelentem ki nyersen, és nem tudom nem meghallani csalódott morgását, ahogy megtagadom tőle az orgazmust. Újabb adag testápolót nyomok a kezemre, és ujjam ezúttal a fenekén húzom végig.
- Itt foglak megdugni - mondom ellentmondást nem tűrően. Vágyom a fenekére, túlzottan is. Ha ereje teljében lenne sem tudna ettől eltántorítani. Tudom, hogy ez elsőre biztos nem lesz neki kellemes, sőt. Így hát hirtelen elhatározással felkapom a nemrég ledobott bugyiját, és a szájába tömöm, mint valami szájpecket - semmi szükség rá, hogy felvisítsa az egész szomszédságot.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Vas. Jan. 28, 2018 1:40 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

+18 elias & harley
Feladnék mindent amim van és amim valaha lesz csak azért, hogy érezzek. Fájdalmat. A legrosszabb mindenben, az, hogy nem érzek semmit sem. Semmit sem az égvilágon. Mindenki azt hiszi, hogy a fájdalom a legrosszabb érzés, pedig nem. Létezik rosszabb mindannál, ha a végtelenségig csak a csend és sötétség honol bennünk? Az utóbbi pár nap maga volt a pokol bugyra. Volt, hogy napokig nem ettem, aztán utána valóságosan zabáltam, majd lenyúltam a torkomon. Lent a pincémben ahol különféle gyógynövényeket termesztek, ott hosszas keresés után találtam egy fekete löttyöt. A bőröm színe egy fagyasztott hulláéhoz volt hasonló aztán minden szart bevettem onnét, hogy ne úgy nézzek ki mint Marilyn Manson. Nem akarom, hogy ilyen nyomorúságban kelljen meghalnom. De ezt magamnak köszönhetem. Én egy romlott ember vagyok. Egy nyomorult, szerencsétlen, aljas némber és mindig is az voltam. Tönkretettem az összes létező kapcsolatomat amim valaha is létezett. Bármit megtettem azért, hogy az életet félretehessem. Drog, alkohol, szex, csak azért, hogy a végletekig tompa legyek a világ felé. El akartam felejteni mindent ami valaha fájt. A szüleim, a koven, és a fiúk akik nem szerettek viszont. Még a saját fivérem is megrühellt. Nem tudom, hogy mennyi időm van hátra. A gyülekezet nem hagyja, hogy olyan könnyen meghaljak; az is volna a szép. Előtte eljönnek értem. Viszont, még van némi időm, addig pedig a hátralévő időmet megpróbálom kiélvezni ezzel a velejéig romlott vámpírral, aki pont olyan aljas lélek akárcsak én. Erre volt szükségem. Az erőszakos szenvedélyre amit csak ő nyújthat nekem.
- Ez az engedelmeskedés a részedről nem esik nehezedre. Jól látom, hogy mire vágysz. - Suttogom ajkaira ezen szavakat, majdhogynem csókot lehelve rájuk, mégis inkább hátat fordítok neki és elindulok a háló felé az utasítását követően. Szinte kézzelfogható volt az érzés, hogy a tekintete közben végig a fenekemen volt, így lassú és könnyed lépteim folyamán gyengéden ringattam, hogy ha lehet neki is menjen a falnak az elkalandozásának köszönhetően. De ez nem jött össze.
Arca elégedettséget generál amit halvány mosollyal bélyegeztem le. Szinte látom magam előtt, hogy miféle gondolatok poroszkálnak a fejében ide-oda. Azt már most elfelejtheti amíg élek ebben a kis időben, hogy más szukával fogok rajt osztozkodni. Mondtam már, hogy egy önző ribanc vagyok?  Nem, ebben a kis időben nem fogom megtűrni a konkurenciát. De ha mégis ezt akarja és más nőkkel fog közben is kefélgetni, nos, az ocsmány fejükkel fogom kidíszíteni az egész otthonát. Bár azt hiszem, hogy ez az ő részéről is kölcsönös lesz. Már most élvezem!
Az arcomra kiülepedett félelem a szerepjáték része volt. Részben. Egyik pillanatban rettegek tőle, hogy meggondolja magát és bántani fog, míg a másik idővallumban azon érzés fog el, hogy megakarja osztani a vad szex örömét velem is. Egy szívtipró, aki mélyen nagyon is gondoskodó jellem. A vámpírok viszont kiszámíthatatlanok.
Tekintetével éhesen végigmér, szinte remegve vágyok arra, hogy végre hozzámérjen. Valóságosan kínoz azzal, hogy körbesétál engem, ahol én vagyok a szuicid zebra, hogy végre szedje szét az a vadállat. Az egész testemet rángatja a lüktető kéj ami köztünk feszül. Lehunyom íriszeimet, alsó ajkamba harapok vadul, kérésére pedig a puha ágyon a hasamra helyezkedem és a további parancsnak megfelelően kinyújtom mindkét karomat amiket ő azonnal az ágy rácsához kötöz. Aztán lejjebb ránt a csípőmnél fogva egy határozott mozdulattal ami hatására remegő hangszálakkal felnyögök. Mielőtt a két lábam közé férkőzött volna, készségesen bepucsítottam, így testem többi része az ágy felületéhez simult és egyedül csak a fenekem volt megemelve, térdeimmel megtámaszkodva. Combjaimat pedig kellően szétraktam, hogy kényelmesen férkőzzön közéjük. Aztán elhangoztat egy mondatot, aminek köszönhetően akkorák lettek az íriszeim, mint egy falatért könyörgő kis ebnek. Szépnek talál? Még nem mondta ezt nekem senki sem.
- Te aztán értesz a nők nyelvén. - Súgom két halk nyögés között, amint  a hátamhoz simul.  Ha nem kötözte volna ki a karjaimat, most köszönet gyanánt biztos, hogy tovább simogattam volna farkát hisz láttam rajt, hogy mennyire élvezte az iméntiekben is a mozdulataimat.
Tenyere fel-alá siklik melleimen, hasfalamon és a nagyon nedves puncimon. Akaratlanul is megremegek, amikor épp a mellbimbóimon simít végig, ami pedig rettenetesen kiveri a biztosítékot e téren, hogy a csiklómon is végigsimít néha izgatás gyanánt. Bárhol is dug meg, nos, rettenetesen fogom élvezni.
- Nagyon kemény... - vigyorogva nyögöm ki a mondatot, amint a mozgolódásának köszönhetően farka hegye hozzáér a fenekemhez és nőiességemnek. ...Kissé hangosan gondolkozom?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 27, 2018 11:34 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Harley & Elias



Ha nem kontrollálnám magam, most alighanem hangos hahotára fakadnék. Látom, hogy szavaim hallatnán viszket a tenyere, és talán csak a jómodor, meg némi félelem tartja vissza attól, hogy jó alaposan pofon ne vágjon: valójában úgy viselkedik, mint egy három éves hisztiző kislány, akinek nem vesznek meg valami fröccsöntött műanyag szart a boltban. Szinte várom, mikor veri magát a szőnyegre, és kezd el toporzékolni, de beéri egy felém elsziszegett helyreutasítással. Még hogy ne szívemezzem. Amikor ribancnak nevezem, rikácsol. Amikor finomítok, és szívemnek hívom, akkor meg azon hisztériázik. A fene se érti meg a nőket... Bár nem is igazán érdekel, hogy megértsem. Az a pillantás sem, amivel a földről méreget, és ami tízezer kínhalál ígéretét hordja magában. Ha ereje teljében lenne, talán már be is váltotta volna ezt az ígéretet, így kénytelen némi verbális rinyálással helyettesíteni. Ezt viszont nyilván ő maga is nevetségesnek találja, mert a vérbeli csajos hisztije közben is megrándul a szája sarka. Tessék-lássék morog még egy keveset, aztán feladja a meddő küzdelmet, hogy megpróbáljon bármiféle lelkifurdalást vagy engedményt kicsikarni. Helyette inkább úgy, azon térdelve közelebb csúszik hozzám, és azt a módszert választja, amihez jobban ért, mint a nyivákoláshoz - meg ami nekem is ezerszer élvezetesebb, mint az engem csaknem felöklelő fizimiskáját látni. Úgyhogy örömmel merülök el a szájában újra és újra, halkan sóhajtozok és nyögök, ahogy nyelve fel-alá siklik a farkamon, kezével hajába túrok, és mikor jókora vörös tincseinél fogva talpra kényszerítem, halk nyüszítéssel engedelmeskedik.
- Csak add ki nyugodtan, szívem - nyomom meg az utolsó szót, csak azért is, hogy bosszantsam. - Nem te kérted a büntetést? - vigyorgok rá, és nézem a reakcióját, ahogy magamhoz ragadom a köntöse övét. - Én csak engedelmeskedem neked. Mint látod, talán nem is te vagy az én szolgám - teszem hozzá, és figyelem a fenekét, ahogy egy mukkanás nélkül elindul a hálóba, én pedig a sarkában sétálok.
Felmérem a jókora franciaágyat, és elismerően csettintek a nyelvemmel. Nos, ez igen. Ez simán négy személyre szabott. Ki tudja, talán van, hogy nem egy emberrel fetreng itt. Nem az én dolgom, ha neki jólesik, lelke rajta. Ki tudja, talán egyszer én is élek még az alkalommal, és megmondom, hogy keressen egy készséges barátnőt. Most viszont egyelőre rá koncentrálok, és már pontosan tudom, mit akarok tenni vele. Egy biztos: most némileg vissza kell fognom magam - megdugni akarom, nem a spanyol inkvizíció teljes eszköztárát bemutatni rajta. Rezzenéstelen arccal mérem végig meztelen testét, amikor ledobja magáról az utolsó falatnyi textilt, aztán körbejárom őt, mint az oroszlán a prédáját.
- Feküdj az ágyra. Hasra - utasítom, bár a hangom kissé gyengédebb. Ha fél attól, ami most következik, az teljesen rendben való. De nem akarom, hogy rettegjen - a kettő közt van különbség. Fájdalmat fogok neki okozni, de nem többet annál, mint amit elbír. A szexrabszolgámmá tettem, de ez nem jelenti azt, hogy neki ezt nem kell élveznie. Az eddigiek alapján igenis, hogy élvezi. Az ő lelkében éppúgy megvan a sötétség, mint az enyémben.
Ahogy engedelmeskedik, és elterül az ágyon, a szívverése még az eddiginél is gyorsabb tempóra kapcsol, én pedig egyenesen imádom a kiszolgáltatottságát.
- Kezeket a fejed fölé, mintha fejest akarnál ugrani a medencébe - adom ki a következő parancsot, és mikor megteszi amire utasítom az öv egyik végével összekötöm a csuklóit, másik végét az ágy fejtámlájának rácsához rögzítem, majd csípőjénél fogva lejjebb húzom az ágyon, hogy a két karja megfeszüljön.
A két lába közé térdelek, és szemügyre veszem a látványt, ahogy kiterülve fekszik előttem, hevesen kapkodva levegő után.
- Gyönyörű vagy - mormogom elégedetten, aztán ráhajolok, és végigcsókolom teste minden porcikáját, míg két kezem szabadon fel-le jár erogén zónái között.

/ zene: a dal címe / megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside my lovely syden ♥
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 27, 2018 12:26 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

+18 elias & harley
Azt hiszem, ha így folytatja hamar megismerteti magával a pofont amit csak is neki fogok majd címezni. Egyszer igazán megérdemelné, még a végén helyrerázódna az agya a fejében és kapna némi nevelést, amit valószínű kiskorában sem gyakorolt. Már-már vörösödik tőle az arcom, egyszerűen elviselhetetlen, hogy ő ezen pedig mind csak jót mulat. Ó, egészen addig, amíg tényleg ott nem marad a tenyeremnek a nyoma az arcán. Kétlem, hogy akkor ilyen vidáman viselné azt a vadságot amit jelenleg képzeletbeli pórázzal rángatok vissza, hogy még véletlenül se engedjem szabadjára. Nagyon sok idő áll még előttünk és nem szeretném már a második napunkon felpofozni. Sajnos, viszont nagyon megharcol érte. És a rohadt életbe is, de ettől válik annyira vonzóvá! Milyen ostoba vagyok. (..) Akaratlanul a térdeimre zuhanok a szőnyegre és azonnal mindkét tenyeremet a nyakam sérült részére nyomom nagyon erősen, és ringatva magamat halkan duruzsolok magam elé néhány haitin nyelvű igét. Már épp elvonta a figyelmemet a szövegeléseivel, de szerencsére pont el tudtam végezni a mágiát ami segített nekem a gyógyulásban. Ó, hát megszólalt a nagyszájú.
- Te csak ne szívemezzél itt nekem! - Mordulok rá dühösen, már-már hisztérikusan amin legszívesebben jómagam is nevetésre kényszerültem volna, csakhogy ahhoz túlságosan is vörösödtem a zavaromban. Az nekem meg se szólaljon itt, akinek már minden baja volt attól, hogy a combjába haraptam az előbb. Ha vámpír lennék, akkor most biztos nekiestem volna, hogy érezze a fájdalmat amit én éreztem az előbb. De ez a része egyáltalán nem zavar, elvégre fogok én még sokkal nagyobb fájdalmakban részt venni. Előbb zavar az, hogy az elégíti ki, ha őszülésig egyensúlyozik az idegeimen. Azt hiszem, hogy ez bennünk nagyon is közös, hisz számomra is pezsdítő látvány volt, ha ő volt ideges és őt is zavarta, ha én épp murisnak találtam. Ahogy mondtad; valóban nagyon sok a közös vonásunk. Rémisztően sok.
Éhesen borulok elé, majd amint kiegyenesedtem, nem voltam rest azonnal az egyik markomba venni kemény farkát. Gyönyörű látványnak bizonyult, és ami még inkább korbácsolta bennem a vadat az az volt, hogy milyen tökéletesen tudja használni. Még sohasem akartam ennyire falánkan senkit sem, főleg nem ennyiszer. Nem fogok betelni vele.
Miután sikeresen a lehető legmélyebbre letoltam, szinte azonnal ki is húztam a számból, hisz nem akartam öklendezni tőle. Helyette viszont inkább hátratoltam rajt a bőrt, majd makkja teljes egészét a számba fogadom és ízlelgetve, finoman kezdem el szopogatni és szívogatni. Nemrég láttam rajt, hogy mennyire szeretne inkább a számba elélvezni és most ez is volt a célom, hogy teljesítsem hát a vágyát. Készségesen, nagyon fürgén mozgattam a számban, egyre gyorsabb tempót diktálva midőn már két tenyeremmel is húzogatni kezdem rajt a bőrt. Azonban amíg a hajamat birizgálta, a hajgumi nemes egyszerűséggel csusszant ki abból és ő nem tétováz; vadul belemarkol és a hajamnál fogva ránt fel magához. Nyüszögtem, sőt, rémülten néztem vadságtól és vágytól izzó íriszeibe. Az én félelmem mögött azonban nekem is ott volt a vágy amit csak ő csillapíthat.
Felnyögök reszketve mondatai közepette. A ruhámból kirántja a vékony kis madzagot amivel azt össze lehetett addig kötni. Mit akar azzal? - csak ez járt a fejemben.
Parancsra kényszerít pontosan úgy mint aki a szolgáját utasítja. Eleinte megdermedek, hisz már látom magam előtt, hogy most ő tényleg nem lesz velem kíméletes. Annál jobban azonban izgatott leszek és már piruló arccal várom, hogy végre elkezdje. (..)
Megállok a franciaágyam előtt ami viszont jócskán nagy teret foglalt el a szobában. Az ágyamnak a méretére nagyon ügyeltem, hisz nemcsak alváshoz alkalmaztam. Szükségem volt tehát nagyobbra. Most talán jócskán a hasznát vesszük.
Leveszem magamról a bugyimat könnyedén amit aztán azzal a lendülettel félre is dobok. Végül őt figyelem kissé ijedt, de annál inkább kéjjel hintett arculattal.
- Tiéd a testem. - Suttogom magunk közé, arra várva, hogy valamit lépjen. Szinte dübörgött a torkomban a szívem, amit minden bizonnyal ő is hallhatott a kifinomult érzékeinek köszönhetően.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
pénz és szex
Humor :
Pszichopata



A poszt írója Elias Syden
Elküldésének ideje Pént. Jan. 26, 2018 3:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Harley & Elias



Milliónyi erőpróba létezik a világon - a miénk talán némileg kilóg a sorból. Nem tudom, hogyan is hívjam ezt a köztünk feszülő, vággyal, dühvel és fennsőbbrendűségi kihívással ötvözött egyveleget: talán valamiféle mentális és lelki szkanderként tudnám a legjobban definiálni. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy szavaim kivágják a biztosítékot Harley-nél, és őszinte legyek? Kimondottan élvezem. Tisztában vagyok vele, hogy nem fog bántani, mert takarékoskodnia kell a jócskán fogyatkozó erejével, amit persze én pofátlan módon fölöttébb ki is használok, másrészt, ha annyira megsérteném, már tett volna róla, hogy kipenderüljek innen, egy elegáns, parabola ívű röptében, egy Elias alakú lyukat hagyva magam után az ajtó deszkájában. Pukkadozik, ez természetes, a sértett női hiúsága csípőre tett kézzel nézeget engem, ronda pillantások kíséretében - na persze csak átvitt értelemben. Bár a csúnya nézés részét azért fizikailag is gyakorolja - nem ér el vele nálam túl nagy sikert. Úgy hullik le rólam a duzzogása, mint őszi levél a fáról.
Csakhamar fel is adja a csendes dühöngést, aztán felköti a haját egy lemondó sóhajjal, mintha csak azt mondaná, felesleges vitatkozni egy akkora idiótával, mint én vagyok - én meg magamban kimondottan jókat derülök a gesztusain, meg azon, ahogy fúj rám. Nem hezitálok sokat, ahogy megpillantom nyakának fedetlen bőrét, beleharapok, és némi szünetet követően - míg meggyőződöm róla, hogy semmiféle csapda nem lapul készséges felkínálkozása mögött - szomjam oltom vérével. Erősen magamhoz szorítom testét, merev farkam a fenekének nyomódik, mire tompán felnyög a vágy és fájdalom édes keverékétől. Önkéntelenül is mozgatni kezdi csípőjét, mikor pedig leállok, és elengedem végre karjaim és fogaim bilincséből, a szőnyegre huppan - mire egy lesajnáló tekintetet vetek rá.
- Ugyan már szívem - morgom félvállról. - Épp hogy csak megkóstoltalak. Nincs szükség a drámázásra - forgatom a szememet, és nézem, hogy fogyatkozó ereje ide vagy oda, de alig egy perc múlva a seb begyógyul, csak néhány vérfolt vöröslik a nyaka körül, meg a mellei között, ahová egy-egy csepp vére lecsordult mohóságomnak köszönhetően. Mire felnéz rám térdeltéből, pillantása ismét tiszta, mintha az előbbi kis közjáték meg sem történt volna. Megvillan arcának minden vonásán az, amit eddig is láttam: a sóvárgás, a kéjvágy, és a mindent odaadás halmazba öntött érzelmei.
Megszabadul a melltartójától, majd lassan felém mászik, és tökéletesen tisztában vagyok vele, mit akar. Engedem, hogy lehúzza rólam a bokszert, és hátrahajtom fejemet lehunyt szemekkel, mikor egészen a torkáig fogad a szájába. Erős tempót diktál, egyszerre sodor az őrületbe ajkával és nyelvével, én pedig hajában turkálva élvezem, amit tesz velem. Ki vagyok én, hogy megállítsam? Láthatólag imádja ezt csinálni, és ami azt illeti, orális készségekből csillagos ötöst érdemel.
El akarok menni a szájában - ez az első reakcióm, majd néhány másodperc múlva a gondolatot egy másik váltja fel a fejemben. Erősen a hajába markolok, és felhúzom a földről - nyilván ő is azonnal rájön, hogy ha engedelmesen talpra áll, akkor nem fog neki fájni.
- Büntetést akarsz? - sziszegem, és a kegyetlen, mégis élvhajhász tekintetem az övébe mered. - Megkapod! Ne félj, ígérem, hogy megkapod! - mondom sokat sejtetően, aztán felkapom a fürdőköpenyét a földről, és kihúzom belőle a selyem övet. Úgy döntök, a fürdés még ráér - teszek róla, hogy legyen oka bőven megizzadni. - A hálóba! - mordulom oda az utasítást. - MOST! - csattan a hangom ellentmondást nem tűrően, bár szemmel láthatóan eddig sem akart ellenkezni. De ahogy észreveszem, bejön neki a vadságom, és a kissé erősebb hangnem. Nem ismerem a házát - bár eltévedni nem nagyon lehet benne - úgyhogy várom, hogy elinduljon a hálószoba felé - már tökéletesen tudom, mit fogok tenni vele. Ezt a kefélést soha amíg él nem fogja elfelejteni.

/ zene: a dal címe / megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Nevaeh ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Hétf. Dec. 10, 2018 12:09 pm
Pént. Nov. 30, 2018 1:01 pm
Pént. Nov. 30, 2018 12:45 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3