Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 20, 2018 9:23 pm
Ugrás egy másik oldalra

Gratulálunk, elfogadva!
● ● üdvözlünk a diariesfrpg oldalán! ● ●

Kedves Éponine! 40

Csoda különleges név, szépséges arc és egy meglehetősen sejtelmes történet: engem az ilyenekkel nagyon gyorsan meg lehet venni, legfőképpen azért, mert magukban hordozzák a kettősséget, a titokzatosságot és annak az ígéretét, hogy a szavaknak bármilyen jelentése lehet és bármi kisülhet belőlük, akár (sőt, inkább legfőképp) olyan is, amire gondolni sem mernénk. Wink

Te, drága hölgy, a fent említett idézőjeles kritériumoknak bőven megfeleltél. Felkeltetted az érdeklődésemet és azt kívántam, bárcsak tovább olvashatnálak: kíváncsi vagyok, hogyan éled meg az animágus mivoltodat, miképpen élhettél túl 98 évet és maradtál egy ilyen fiatal arc tulajdonosa, egyszóval milyen életed van? A betekintéseken kívül vajon mi terelt idáig? Azt hiszem, erre már csak a játéktéren fogok választ kapni. Smile

Úgyhogy nem is tartalak fel tovább, menj, foglald le az arcod, aztán keress magadnak partnereket. Jó szórakozást kívánok! 40


Vissza az elejére Go down

avatar
Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
Chatkép :

Tartózkodási hely :
• new orleans •
Hobbi & foglalkozás :
• naturally born bad •
Humor :
• rawr •



A poszt írója Éponine Alice Lalaurie
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 20, 2018 6:31 pm
Ugrás egy másik oldalra

Éponine Lupa Lalaurie
Well, my heart is gold and my hands are cold.

97

lady noir

new orleans

margot robbie

animágus

La Loba

artista

a karakterem saját


»Születési idő, hely  « Franciaország, 1920. augusztus 20.
»Család  « Az igazi családomat sosem ismertem, amennyire én tudom, csecsemőként hagytak sorsomra a biológiai szüleim. Azonban egy vándorcirkusz befogadott, otthont adott nekem és felkarolt, amikor mindenki más elfordult tőlem. Ők lettek az én új családom; a szörnyek. Mi voltunk a társadalom számkivetett söpredékei. Itt egyformák voltunk mind: szörnyetegek, különcök, kitaszítottak, torzszülöttek. Mostanra már őket is elveszítettem...  

 

A mélység a nővérem.
A magasság a szerelmem.
A fájdalom a legjobb barátom.

Bronz
Fájdalmas lassúsággal rebbenek a pilláim, ahogy az alattam terpeszkedő mélység csábítóan szólongat engem. Mintha csak annyit mondana; „Gyere, táncolj velem! Gyere, táncolj nekem!” És én neki táncolok. Ennek a végeláthatatlan, feneketlen mélységnek, amely már évtizedek óta a társamként kísér utamon. Nem is találhatnék nála jobb társat magamnak. Nem árul el, nem hűtlen hozzám, nem csap be, és nem árul zsákbamacskát – mert pontosan azt mutatja nekem, amit látnom kell. Mert pontosan azt mutatja nekem, amit adni tud. Se nem többet, se nem kevesebbet. Pontosan annyit. Végtelen űrt. Tátongó mélységet. És ahogy mozdulok a kötélen, úgy mozdul velem ő is; szinte a kezét nyújtja felém. Ez mindig megnyugtat, ugyanakkor egyaránt fel is élénkít; az adrenalin egyszeriben csak végigszánt a gerincem mentén, ami végezetül berágja magát az idegsejtjeimbe, minden egyes porcikámba, az egész lényembe. Vadul pulzál bennem ez a szilaj és láthatatlan erő; mintha szárnyakat adna nekem. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy szabad vagyok, igazán szabad, és senki sem gátolhat meg ebben; senki sem veheti el tőlem ezt. Ezt a szabadságot. Mert ez a szabadság egyedül csakis az enyém. Senki, senki másé.

Ezüst
Miután Párizsban az események olyan csúfos véget értek, nem volt hová mennem, nem volt kihez forduljak. Nem volt senkim sem az égvilágon, mert az egyetlen, az EGYETLEN olyan személy, aki többet jelentett nekem bárminél a világon, elárult. Végzett a családommal. Megölte őket. Megölt engem is. Azt mondják, hogy a világháború elvesz mindent az embertől. De ez nem igaz. Engem ő tett nincstelenné. Átkozottá. Reményvesztetté. Mert túl nagy árat fizettünk azért, hogy örökké együtt lehessünk. A varázslat, amellyel az életét az enyémhez kötötte, nem csak kötés volt, hanem egy átok is egyben. Az a rengeteg véráldozat… Hiábavaló volt minden. A mágiának mindig ára van, különösképpen a sötét mágiának – és ez a legsötétebb, a legzordabb volt minden létező rituálé közül. Pedig emlékszem még azokra az időkre amikor együtt voltunk, jóban és rosszban egyaránt. És most… és most… és most semmi sincs. Csak az égett hús szagának az emléke, és a harag szította lángok, melyek szinte mindmáig a tudatomba égtek. Egyszerűen nem tudok szabadulni tőlük. A magány és a keserűség immár a csontjaimig rágta magát; nem lehetünk együtt, mert az csak balszerencsét hoz a világra. Tudom, most is oly’ távol van tőlem, de ha a közelemben lenne, valószínűleg végeznék vele. Mert ezt az árat fizettem őérte. Csakis a szívem mélyén féktelenül pulzáló harag enyhít a fájdalmamon. A harag és a feneketlen mélység, amellyel minduntalan szembenézek.


Arany
Önfeledt mosoly feszül a hófehérre meszelt, bohóc-sminkes képemre, ahogy az egyik lábam ragaszkodva követi a másikat ezen a magasban lézengő kötélen. Ruganyos, macskákat megszégyenítő léptekkel mozgok, a csípőm pedig könnyed eleganciával ringatózik, ahogy töretlenül haladok előre a célom felé. Nem érzek félelmet. Nem érzek semmit sem. Ilyenkor a külvilág megszűnik számomra létezni. Valósággal megfagy körülöttem az élet – a tér, az idő; ész és értelem. Ilyenkor, amikor farkasszemet nézek a mélységgel, a nővéremmel, a leghűségesebb szeretőmmel.
És hallom, ahogy a közönség megvadulva őrjöng, amint véget ér ez a tünékeny csoda. Ez a szilánkjaira tört, jegesre égetett és tűzzé fagyasztott varázslat; az én kötéltáncom haláltáncom a mélységgel a feketévé aszott ürességgel.


Vissza az elejére Go down
 

Éponine Lalaurie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Animágusok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3