Share | 

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Vas. Feb. 25, 2018 8:34 am
Ugrás egy másik oldalra

[You must be registered and logged in to see this image.]Nem tetszik ez a város. Már-már átkozni kezdtem azt a napot amikor idejöttem, de az utóbbi néhány percben kezd mindez jócskán átregenerálódni másféle véleményre. Némileg kedvemet szegte ezen gyönyörű szépség, ettől függetlenül igazán ínyemre van, hogy ilyesféle társaság fogadhat még az utolsó napomon itt. Nos, miért ne élvezhetném mindezt ki? Nem akarok én neki rosszat. Egyelőre.
- Elnézést, milyen pofátlan vagyok, hogy azonnal magamra gondoltam... - Alsó ajkamba harapok kislányos zavarban, s máris odatolom a nőhöz a rendelt másik italt, amit az elejétől fogva is neki szántam. Mindössze csak megláttam az én részemet, és azonnal el is vonta a figyelmemet olyannyira ,hogy ő neki elfelejtettem odaadni. Na igen, itt sem tűnik el a tény, miszerint rettenetesen énközpontúság jellemez és mindemellett a saját magam érdekeit figyelem. Ki tudja, talán ez a szép hölgy benne lenne egy partner in crime-ba. Érzek belőle valami kisugárzást ami nem más mint a vér és a színtiszta kegyetlenség; ez persze a boszorkányképességeimnek tudható be. Nem tudom bizonyítani, de kideríteni annál inkább. Majd egyszer.
- Ne gondoljon ilyesmikre. Ilyen társaság mellett repdes a kedvem még ilyen fárasztó napokat hagyva magam után is. - Kedveskedően bókoltam egy sort, mindenféle negatív előjel  nélkül. Miért ne tehetném? Miért rejthetném el a szimpátiámat iránta? Szeretek mással megosztani az érzéseimet.
- Asuman. És magát? - Kérdezek vissza alighanem azonnal, s felállok a pulttól, hogy egy kicsit kinyújtózzak. Nekitámaszkodom két karommal a pultnak, s macskásan nyújtózok továbbra is egy sort. Szinte észreveszem, hogy végigszáguld rajtam néhány megannyi buta, kanos tekintet, de ez inkább egy újabb ötletet adományozott. Nem mellesleg bemutatkozhattam volna Harley-ként is, de amióta a koven tagja vagyok mindenki csak Asuman-ként ismer. Egyelőre most ehhez a névhez szoktam hozzá.
Érdeklődősen hallgatom végig a hölgyet egészen addig, amíg vissza nem ülök, s mindeközben nemes egyszerűséggel másztam bele a pincér pufók fejébe, hogy nehogy számlát merjen kérni. Telne rá, de szeretek rossz lenni. Haha, és ilyenkor szokták mondani: Nem én választottam a gengszter életet, hanem a gengszter élet választott engem. - Alighanem a saját mérhetetlenül hatalmas baromságaimon kezdek el viháncolni, de ezt nem sokáig folytatom, elvégre nem szeretnék itt egy nyomorult embert sem látni ő rajta kívül.
Újra felállok a helyemről, mint aki önmagában abszolút nem bír megülni, s végignézek a hatalmas tömegen amivel tömve van ezen hely.
- New York? Állítólag nagyon szép város, nekem még nem volt szerencsém ott lenni. - Mosolyodtam el kedvesen, aztán ahogy végigfuttattam a tekintetemet az embereken, azok csak rám néztek, és egytől egyig a kijáratig ballagtak el - és ott kimentek. - Remélem, hogy itt ebben a városban egészen boldog. - Tettem hozzá aztán komolyabban, szívemen viselve az érzelmeit. Kedvelem őt, ezt nem tudnám tagadni.
- Én New Orleans-ból látogattam ide néhány napra. Egyébként ott is születtem, viszont egészen kicsi koromban Londonba vittek és ott is voltam egészen pontosan tizennégy évig. Utána visszavittek New Orleans-ba ami az óta teljes mértékben az otthonom. A város a vudu, a boszorkányok, és a misztikumok helye. Nem utolsósorban a dzsessz fővárosa. Maga szereti a dzsesszt? - Kérdezem csak úgy érdeklődve, amint megállapítom, hogy a pincéren kívül már nincs senki sem a teremben.
- Hogy kiürült. Volt már ilyen? - Kérdezem kíváncsian, mintha fogalmam sem lenne arról, hogy miért nincs itt bent senki sem rajtunk és a pincéren kívül.

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Tartózkodási hely :
baltimore
Hobbi & foglalkozás :
killer queen; journalist & writer
Humor :
me? sarcastic? never.



A poszt írója Cordelia Kavanagh
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 24, 2018 8:36 pm
Ugrás egy másik oldalra


[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem lep meg a fiatal nő nyíltsága. Nem is zavar kifejezetten. Persze, ha férfi lenne, lehet, hogy nem venném ilyen félvállról... szerencséje, hogy nem férfi – gondolom, és e gondolat nyomán ravasz rókavigyor játszadozik ajkaim szegletében. Ahogy felé fordulok, a pultra könyökölök, és pofátlan merészséggel veszem el a másik italt, annak ellenére is, hogy láttam, milyen nagy hévvel gurította le a másikat a torkán. Nyilván gondolok rá, hogy talán azt is magának rendelte, talán szüksége is van rá, nem tudhatom – de nem is érdekel.
- Az attól függ – dorombolom a pohár szájába, mielőtt belekortyolnék az imént rendelt, édes Martinibe. – Hogy milyen a társaság – függesztem a nőre pillantásomat, miközben újra az italba kortyolok. Újra, és újra, és újra; míg el nem fogy. – Nocsak – vonom fel egyik szép ívű szemöldökömet -, csak nem elvettem a kedvét?mondjuk az élettől. Megesik, bár többnyire egoista, beképzelt férfiak életkedvét veszem el. És, persze, az életüket. A hozzá hasonló lányokra nőkre nem jelentek veszélyt. – Nem állt szándékomban – kétes mosolyra rándul ajkam szeglete. – Hogy hívják? – kérdezem, míg azt figyelem, ahogy a pohárral-, és annak maradék, cseppnyi tartalmával játszadozik.
- Néha – bólintok. – De nem mindigőszintén? Fogalmam sincs, hogy mit akar tőlem a nő. Sőt, még abban sem vagyok egészen biztos, hogy én mit akarok tőle, és miért nem hajtom el, jó messzire, melegebb éghajlatra. Talán, mert olyan roppantul érdekfeszítő jelenség – és még csak meg sem tudom magyarázni, hogy miért. És ez iszonyatosan bosszant, mivel alapvetően tudom, hogy kitől, mire számítsak. Szeretem tudni a dolgokat – nem csak sejteni és találgatni. Ezért is vagyok most itt: hogy minél többet megtudjak arról a faszarcú politikusról, és ne csak sejtsek róla dolgokat. Odáig akarok elmenni, amíg nem találok róla valami igazán mocskos tényt. És, ha ez bekövetkezik – meg akkor is, ha nem -, véget vetek a szánalmas kis pályafutásának. És az életének is. Egyetlen kézmozdulattal.
- Igen, már egy ideje – felelem, a fel nem tett kérdésre. – New Yorkban születtem, de aztán el kellett jönnöm onnan – és nem fogom beavatni abba, hogy miért. – Tudja, az egyetem, aztán utána saját életet kezdtem, majd ide rendeltek, és most itt élek – magyarázom röviden, tömören és igazán nagyvonalakban.
Nem kerüli el a figyelmemet, ahogyan a fiatal, rőt nő pillantását a pultosra villantotta, mire az valósággal sarkon fordult, összegyűrve, és eldobva a számlát. Talán egy ex, aki sokkal tartozik neki...? Kétlem.
- És ön? Feltételezem ön nem Baltimore-ba való, mert akkor tudná, hogy hol találja a legjobb steak-et, és grillcsirkét – szinte bájosan mosolygok a nőre.


[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ 407
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 22, 2018 3:47 pm
Ugrás egy másik oldalra

[You must be registered and logged in to see this image.]Elfogadóan bólintok a szavaira, aztán nemes egyszerűséggel fogom meg az egyik poharat amit kértem, s hirtelen lenyelem a pohár egész tartalmát. Sokáig aztán némán forgattam a poharat az ujjaim között még akkor is, hogy ő felém fordult időközben. Való igaz, az egyedüllét egy remek dolog, pláne, ha egyébként szívből rühellünk mindent és mindenkit kivétel nélkül. Azt hiszem, hogy bennem is van egy ilyen érzelem ami már nagyon rég óta vastag gyökereket növeszt lényem minden szegletében. Érdekes találkozni mindig olyasvalakivel, akivel valamilyen szinten hasonlítotok; az egyedüllét jó. Nincs szükség senkire sem.
- Ezek szerint jobb szereti, ha egyedül van. Nem igaz? - Kérdezem végül csak úgy csevegés gyanánt a nélkül, hogy bármiféle választ vártam volna rá. A tegeződést hanyagoltam most már. Egy időre megcsappant a kedvem, most már korántsem viselek arcomon bármiféle mosolyt, vagy kedvet. Üres vagyok mint egy vacak doboz.
Lehunytam íriszeimet, s mélyen szippantottam egyet a környezet levegőjéből. Semmi mást nem éreztem, mint a pia szagát, de engem nem ez érdekelt. Nem éreztem, hogy a nő esetleg mégsem ember. Nem éreztem rajt semmi különöset, így bátrabban álltam hozzá a tényekhez. Csak egy egyszerű emberről van szó.
- Valóban. Néha sokkal jobb egyedül. - Tettem hozzá teljesen semlegesen. Közben a pohár üres alját figyelem, játszadozva vele, hogy a pár cseppnyi megmaradt ital hogyan hömpölyög az alján, ahogy forgatom. Nincs ok a szomorúságra, viszont nagyon a jókedvre sincs semmiféle lendület.
- Gondolom idevalósi. - Megrántottam egyik vállamat egy pillanatra kérdésem közben, s végre most újra egyenesen rá nézek, ha még mindig rajtam volt a tekintete. Lehet, hogy utalásként mondta, miszerint neki nincs szüksége senkire sem, de egy próbát megér, hogy egy kicsit enyhítsünk ezen a mélabús hangulaton. Tény, hogy erre nem én vagyok a legmegfelelőbb ember, viszont legalább megteszek mindent azért, hogy jobb legyen.
Mindeközben a pincér épp adta volna a számlát a két italért, mire aztán egyenesen a szemeibe néztem. Pár másodpercig meredten figyelt engem, aztán a cetlit egyszerűen ledobta összegyűrve a földre, és továbbment. Na igen, nem volt kedvem fizetni. Nem gyakran alkalmazom az elmemanipulációt, de most nem volt kedvem a pénztárcám után kutatni. Talán el sem hoztam magammal.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Tartózkodási hely :
baltimore
Hobbi & foglalkozás :
killer queen; journalist & writer
Humor :
me? sarcastic? never.



A poszt írója Cordelia Kavanagh
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 15, 2018 6:54 pm
Ugrás egy másik oldalra



[You must be registered and logged in to see this image.]

Rezzenéstelen arccal figyelem a férfit. Szinte nem is pislogok, nehogy lemaradjak valamiről. Eléggé átlagos arca van a politikusnak, semmi figyelemreméltó sincs a fizimiskájában, semmi kirívó részlet; nem hiszem, hogy felismerik a bár vendégei, annak ellenére sem, hogy már láthatták a tévéképernyőn, vagy akár élőben is, miközben beszédet tartott az egyik téren. Szürke öltöny van rajta, fehér inggel, és szürkés-kék nyakkendővel, amit épp most lazít ki. Az egyik boxban ül, az asztalon egy pohár whiskey, jéggel, talán vár valakire, talán nem, lehet, hogy csak vadászik, vagy éppen arra vár, hogy egy nő felismerje, realizálja, hogy ki is ő valójában, és rárepüljön, mint légy a szarra.
Mintha olyan rohadtul érdekelne itt bárkit is a jelentéktelen, apró kis lénye. Engem leszámítva, persze... de én nyilvánvalóan más okból kifolyólag figyelem a magas, karcsú lábú bárszéken ülve, a pult túl felén, a szeszes italoktól rogyásig pakolt polcok mögötti, egész falat befedő tükörből. Ha esetleg felém pillant, én a másik irányba nézek.
Nem figyelem olyan régóta a férfit ahhoz, hogy minden egyes, apró kis mozdulatát ismerjem, vagy, hogy tudjam, hogy most tulajdonképpen miért is üldögél itt. Annyira ismerem csupán, hogy tudtam, ide fog jönni egy nehéz nap után – így, hát, én is ide jöttem, amikor végeztem a szerkesztőségben. Előttem érkezett, már bőven kényelembe helyezte magát a barna bőrhuzatos boxok egyikében, és nyugodtan szopogatja a minőségi alkoholt. Úgy tesz – érthető, hiszen azt hiszi -, mintha lenne ideje. De az idő eszeveszett tempóban telik, és múlik; tik-tak, tik-tak, ma még élsz, de holnap... nos, ki tudja?
Mint, hogy pontosan tudtam, hogy hova kell jönnöm, úgy annak is oka van, hogy miért vagyok benne olyan biztos, hogy a kedves Mr. Braunnak meg vannak számlálva a napjai – és ez a szám még csak nem is kétjegyű: meg fogom ölni. A miértre a válasz egyszerű és érthető: a politikai párt, melynek ő is tagja, kifejezetten őt jelölték polgármesternek, míg egy másik párt egy hölgyet – nevezzük nevén, Ms. Hillt -, és ez a fasz nem egyszer, és nem kétszer alázta meg szerencsétlen asszonyt. Persze, kevesen tudják – talán csak a nő családja, az igazán közeli barátok, és én, szakmámból adódóan -, hogy mennyire rosszul viseli Hill a választásokat, hogy mennyi energiát, időt áldoz fel a politika oltárán, hogy voltaképpen mekkora rajta a nyomás, és akkor még Braun is megalázza, és kóstolgatja.
És a sok, idióta birka a városban képes lenne megválasztani ezt a hímsoviniszta faszt.
Nevetséges.
Ajkaimhoz emelem a poharamat, és megiszom az utolsó, pár korty gin tonikomat. E közben libben mellém egy másik vörös. Szemem sarkából pillantok a fiatal nőre, és először nem is igazán értem, hogy mit akar tőlem. Felvonom egyik szép ívű szemöldökömet.
- Eddig talán rossz helyeken járt – felelem röviden, hanyag eleganciával megvonva vállamat. Amikor rendel két Martinit, szóra nyitom ajkaimat, de már mozdul is, felém fordul a székkel, és megszólal. Meglep, hogy azonnal tegezni kezd, de nem zavar; vörösre festett ajkam szegletében sanda mosoly bujkál.
- Miért olyan meglepő? – kérdezek vissza, miközben én is felé fordulok a székkel, így immár face to face vagyunk egymással. – Olyan valakinek tűnök, akinek szüksége van valakire? – kérdezem, opálos lélektükreimet a fiatal nő íriszeibe fúrva, nem eresztve pillantását. – Nem – felelem végül imént feltett kérdésére.


[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ 521
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
✦✦ beside elias
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ eat the rude
Humor :
why so serious? let's put a smile on that face ❤



A poszt írója Harley Asuman Osborn
Elküldésének ideje Szer. Feb. 14, 2018 10:37 pm
Ugrás egy másik oldalra

[You must be registered and logged in to see this image.]Eddig soha nem volt lehetőségem arra, hogy léptékeket tegyek Baltimoreban. A látványosságok gyönyörűek, szinte szemet kápráztatóak, viszont a hátránya az egésznek, hogy dugig vannak tengeri kajákkal. A harmadik napja, hogy itt vagyok a tanács többi négy tagjával, de egész eddig nem ettünk mást, csak polipot és bébirák ollókat. Szinte már felfordult a gyomrom az ízüktől.
Ezért is jobbnak láttam, ha még az utolsó napon lehörpintek némi italt ami rendbe tenné a gyomromat. Nem lenne helyes itt lennem, hanem tovább kéne keresnem a többi Salem-i leszármazottakat, viszont egy magam kapásból két olyan lányt találtam, akik közülünk valóak. Őket már tegnap repülőre raktam, hogy végre Lilith is megcsodálhassa, hogy nem libáért választottak engem az ötödik tanácstagnak. Tudom, hogy pengeélen táncolok a szemében, és szinte élvezem, hogy tudja azt, hogy én voltam aki eltette láb alól az ötödik tanács tagot, ennek ellenére egyáltalán nincs rá bizonyítéka. Szerencsére másra terelődött a gyanú, akit végül nemes egyszerűséggel küldtünk máglyára az utóbbi egy hónapban. Az önzőségem végett két boszorkányt veszített a koven a pillanat alatt. Azt akarom, hogy lássák, hogy Lilith mellett senki sincs biztonságban.
Annak ellenére, hogy elég mocskos módon jutottam be a tanácsba, hibátlanul végzem a feladatomat. Pótoltam a helyet két boszorkánnyal akiket a napokban fedeztem fel a városban. Mivel több bejelentést nem kaptunk, így a mai nap estéje folyamán a tanáccsal visszamegyünk repülővel az akadémiára. De előtte szórakozom egy keveset.
Viszonylag családias bárba tértem be, ahol mindenféle ember megjelent. Voltak közöttük férfiak, nők, mégis egyetlen egy valaki volt, aki kimondottan vonzotta a figyelmemet a nélkül, hogy ismertem volna. A vörös nők mindig felkeltették a figyelmemet. Nem véletlen, hogy nagyon régen a vörös hajú nőket rabolták el ami leginkább a törököknél volt jellemző. Imádták a vörös hajú, európai hölgyeket. Mint mondtam, szórakozni akartam még utoljára. Nos, azt hiszem meg is találtam a szórakozásom tárgyát.
- Mily meglepő, hogy itt egyáltalán nem szerepel az étlapon polip vagy mini rákocskák. Most látok csak először csirkét a menüben. - Lehuppanok a hölgy mellé, midőn ismerkedős szöveget kezdek el generálni közöttünk. Középkorú hölgy, viszont számomra nagyon is kecsegtető. Amúgy fogalmam sincs, hogy itt lehet kapni -e csirkét, mindössze valóban összedobtam valami  gyenge, ismerkedős dumát.  
A csapostól rendelek két édes Martinit, s míg az kihozza azokat, kíváncsian fordulok a székkel a nő felé.
- Meglep, hogy egyedül ücsörögsz itt. Esetleg vársz valakit? - Kérdezősködöm kíváncsian, még mielőtt rossz fogásban kapnám magamat.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

cordelia ❤ harley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Elizabeth Ethel Cordelia Midford
» Bálna vs. Harley 4:0

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Múlt
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3