Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
from the moment we are born we begin to die

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 20, 2018 11:33 pm
Ugrás egy másik oldalra
Laylah Bennett
● ● nomen est omen ● ●

999+

the lost Bennett

New Orleans

Adelaide Kane

Boszorkány

Lay, Laylah

Megölni a Mikaelsonokat.

a karakterem saját


Születési idő, hely   Nem tudom pontosan mikor, két évvel vagyok fiatalabb Kolnál, ennyi biztos
Első átváltozás   -
Család   Elmesélek egy történetet, amit még ti sem ismertek pontosan. Ayana, egy hatalmas boszorkány volt, aki Esthert tanította, történetesen ő volt az én édesanyám és már jöhetne is a kérdés, hogy én miért lettem fehér bőrű...
Két idősebb testvérem volt, egy bátyám és egy nővérem. Ők Ayana első férjétől származtak, aki szintén sötét bőrű férfi volt, így hát ők örökölték a megszokott Bennett bőrszínt, míg én voltam a kakuktojás. Ayana első férje egy betegségben meghalt, hiába próbálta megmenteni őt különféle varázslattal vagy bájitallal, nem tudott mit tenni, győzött a kőr. Évekig nem engedett közel magához senkit, aztán egyszer beleszeretett egy férfibe. Éppen ezért van köztem és a testvéreim közt hat év korkülönbség.
Mindennek ellenére összetartóak voltunk és szerettük egymást, minden szép volt és idilli, aztán... Mikor Esther elvégezte azt a varázslatot és gyermekeit szörnyekké változtatta, anyám összecsomagolt és odébb állt velünk.. Próbáltuk magunk mögött hagyni az egészet, de... Nem tudtunk elmenekülni és anyámat... anyámat... megölték.
Egyezséget kötöttünk a testvéreimmel. Mindhárman nagyon is jól tudtuk, hogy én vagyok a legerősebb és anyám engem tanított a legtöbbet a varázslásra... Így ők ketten vitték előre a vérvonalat, míg az én testemet és elmémet kómába juttatták, míg Klaus meg nem törte a hibridátkát.

 

Eltudod képzelni milyen az igazi tehetetlenség? Milyen az, amikor majdnem ezer éven át csak a sötétség vesz körül és saját elméd rabja vagy? Amikor mindig ugyanazok a képek forognak le az elmédben megállás nélkül? Tudom, hogy miért történik ez velem, legalábbis nagyrészt tudom, tisztában vagyok az idekerülésem kiváltó okával, de... Azt nem tudom, hogy testvéreim részéről mivel érdemeltem ki a kínzást, mely anyám halálának újra és újra átélése volt. Tudom, hogy erre választ már nem kapok.
Érzem, ahogyan szemhéjam elkezd remegni, ahogyan testem oxigén után kap és megtelik a tüdőm, ennyi év után újra lélegzem, mohón szívom magamba az oxigént, szememet még nem nyitom ki. Várok, várok pár pillanatot. Az elmém is kezd felébredni, eleinte csak egyszerű kis mozdulatokra próbálom a testemet bírni, mint a lábujjaim mozgatása. Bele telik pár másodpercig míg elmém újra összhangba kerül a testembe, de mikor ez megtörténik kinyitom a szemeimet és... megint sötétség, ugyanaz a sötétség, ami eddig körülvett. - Mothus. - gyermeki könnyedséggel ejtem ki ezt a szót és látom, ahogyan a koporsó teteje méterekre repül, erős fény éri az arcomat, hunyorítanom kell. Szép lassan felülök, kiszállok az eddigi piheni helyemről. - Szóval megtörték. - egy sóhaj hagyja el az ajkaimat és ezen szavakat inkább magamnak mondtam, mintsem valakinek, senki sem volt itt rajtam kívül. Mit jelent az ébredésem? Klaus hibridátkának megtörését. Butaság lenne fejvesztve rohanni és felkeresni őt, meg kell várnom, míg visszanyerem a teljes erőmet, míg rendelkezem egy kis befolyással.

***

Késésben vagyok, biztosan nem fog örülni az ügyfelem, hogy ennyire megváratom és nem áldozom mindent időmet az ő ügyére. Nem tudom, egyáltalán nem tudom, hogy miért ügyvédként kezdtem tevékenykedni, de annyi biztos, hogy a hivatalban is elég sok besúgom van és rengeteg boszorkánnyal vettem fel mostanában a kapcsolatot. Az itteni kovenek nem igazán örülnek a Mikaelson család visszatérésének, szinte késsel vágható a feszültség és gyomorforgató látni hova jutottak a boszorkányok. Megvetem Eshter Mikaelson a saját teremtményei vették át az uralmat, átvették az irányítást a természetfeletti világban és mindenről ő tehet... Hiába intette óva édesanyám, hiába figyelmeztette, hogy a természettel nem érdemes játszadozni, ő nem foglalkozott vele. És hova jutott? Megölte a saját fia, lemészárolta akár csak egy állatot.
Befordulok az egyik sikátorba, reménykedem benne, hogy ezzel nyerhetek egy kis időt, cipőm koppanása csak visszhangzik egészen addig, míg egy férfi fekete eres szemekkel meg nem jelenik előttem. - Hova, hova cicababa? - kérdezi már mézesmázosan, mire én csak megforgatom a szemeimet, nekem erre most tényleg nincs időm. - Én figyelmeztetlek, hogy... - megragadja a torkomat, épp annyira, hogy kellő fájdalmat okozzon, ám mégse fulladjak meg, én csak felnevetek. Arcán a magabiztos mosolyt értetlenség váltja fel, majd a fájdalom, mikor fejfájást okozok neki. Elég fiatal vámpír lehet, egyáltalán nem okoz nehézséget a megölése. A fájdalom helyét a színtiszta gyötrődés váltja fel. - Tudod mi a baj veletek? - lépek rá a hasára, miközben közelebb hajolok hozzá. - Hogy természetesnek veszitek, hogy erősebbek vagytok. - mondom neki egy gonosz mosollyal az ajkaimon, már éppen készülne megszólalni, mikor kinyújtom a kezemet és szíve pár pillanattal később a kezemben landol. Látom, ahogyan teste elszürkül, ahogyan szemét elhagyja a fény. Elejtem a szívét és elindulok. - Incendicio. - ejtem ki a szót és hallom, ahogyan teste lángba borul, nem sokkal később pedig megérzem az égett hús szagát, remélem hogy a ruhám nem fogja bevenni ezt a bűzt, nem lenne szerencsés.

***

Újra, újra azt álmodom, újra anyám halálát látom, ahogyan egy vámpír kitépi a szívét, én közelebb lépek, közelebb és már épp megfordulna a vámpír, mikor... Csak úgy kipattantak a szemeim, a hátam verejtékben úszik, teljesen rám tapadt a pólóm, majd az órára pillantok hajnali kettő van. A légzésem szapora, minden egyes alkalommal felzaklat ez a jelenet, kiszállok az ágyból, elindulok a fürdő felé, felkapcsolom a villanyt, megnyitom a csapot és megmosom az arcomat.
Nincs értelme tovább bujkálnom, nincs értelme tovább elrejtenem a kilétemet, válaszokat akarok és válaszokat csak egy családtól kaphatok... A csontjaimban érzem, hogy egy Mikaelson volt, szinte biztos vagyok benne és akkor még nem is teremtettek vámpírokat, csak ők volt, csak az öt eredeti.
A dolgozószobámba lépek, itt is felkapcsolok mindent lámpát, egy papírt veszek elő, ráírok egy üzenetet: "Holnap este legyél a szokásos klubban.", mindössze ennyit írtam rá, összegyűrtem a lapot és két tenyerem közé szorítottam, lehunytam a szememet és egy mély lélegzetet vettem, Kolra koncentráltam, bár tudtommal nincs életben, így már éppen feladnám, mikor a papír meggyullad és eltűnik... Ezek szerint, ő...?

Vissza az elejére Go down

Vérfarkas
Faye Charpentier
from the moment we are born we begin to die Tumblr_p00wt8wq9i1wwbdveo1_250
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 31, 2018 4:47 pm
Ugrás egy másik oldalra
Gratulálunk, elfogadva!
● ● üdvözlünk a diariesfrpg oldalán! ● ●

Kedves Laylah! 40

Nagyon szeretem, ha angyali arcokhoz gyilkos motivációk tartoznak. Szó szerint. Mert hát ki nézné ki egy hozzád hasonló szépségből, hogy évszázadokon át egy koporsóban pihent, aztán felébredve ügyvédi pályára lépett és meg akarja bosszulni, ami vele történt? Ja, arról ne feledkezzünk meg, hogy közben Bennett-boszorkány is vagy... Wink Egyszóval minden adott ahhoz, hogy egy érdekes és nem mindennapi karaktert építs fel.

Az indokaid érthetőek: míg téged koporsóba zártak, addig a szeretteid meghaltak, a Mikaelson-ok pedig viszonylag gondtalanul élték az életüket. Te felébredtél, csak annyit tudtál, hogy Klaus kiváltotta az átkát és teljesen elölről kellett kezdened mindent. Nem lehetett egyszerű. Viszont nagyon kíváncsivá tettél: meddig fogsz elmenni a vendettád érdekében? Lakozik benned egy nagyon sötét oldal is?

Mindenesetre utadra engedlek, menj, foglald le az arcodat, aztán irány a játéktér! Jó szórakozást kívánok! Smile


Vissza az elejére Go down
 

from the moment we are born we begin to die

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Boszorkányok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •