Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 30, 2018 9:33 am
Ugrás egy másik oldalra

Davina Claire
● ● she was a star that wanted to be the sun ● ●

22

aratáslány

New Orleans

Danielle Campbell

Boszorkány

D, Davi

nincs konkrét

a karakterem keresett


Születési idő, hely   1995. március 31. New Orleans
Első átváltozás   -
Család   A szüleim, anya és apa nem törődtek velem túlságosan. Boszorkánynak neveltek, majd beírattak az iskolába, és odalöktek a kovennek. Ezek után a gyülekezetem lett a családom. Mindenkivel jól kijöttem, a lányokkal támogattuk egymást, és szerettük, mintha vértestvérek lennénk. A legidősebb boszorkányok elhitették velünk, hogy különlegesek vagyunk, és hogy csak rrajtunk áll,
hogy a fajunk túlél e ezen a világon. Arról egy szó sem esett, hogy el fogják vágni a torkunkat.
Marcel Gerard; a New Orleans-ot rettegésben tartó hatalma sávmpír menetett mgeg a biztos haláltól, és azóta is úgy nevel, és kezel, mint a saját gyermekét, én pedig jobban szeretem már, mint a vérszerinti apámat.

 

A hideg szél simogatta az arcomat, ahogyan ott álltam a temető kellős közepén. Nem volt rajtam más, csak egy fehér ruha, és egy koszorú a fejemen. Szorongattam Monique kezét, és vártam a csodát, hogy megpillanthassam mit is adhatunk mi a közösségnek. Akkor még mosoly feszült az arcomon. Ott volt az egész gyülekezet, hogy minket bátorítson, csak Spohie Deveraux nem örült. Emlékszem rugdosódva, kapálózva, és sikoltozva próbált tiltakozni, mikor egyik társam fellépett a rögtönzött “pódiumra”, főboszorkányunk, pedig miután megkérdezte tőle, hogy hisz e, egyszerűen elmetszette a torkát.
Akkor tört ki a pánik. Nem is emlékszem belőle túl sokra, csak arra, hogy a vérem pulzált az ereimben, és hogy hallottam a fülemben dobogni a szívemet. A lány holtan csuklott össze, mint egy marionett baba, én pedig sikoltottam. Két kézzel kapaszkodtam Monique-ba akit erővel szakítottak el tőlem. Abban a pillanatban, ahogyan a vére ráfröccsent a sírkövekre, megjelent Ő. Marcel Gerard. Karját éreztem a derekamon, leheletét pedig a vállamon, és a következő pillanatban sokkal hátrább sodródtam. Két kézzel öleltem őt át, pedig sosem láttam ez előtt. Csupán meséket hallottam róla, mégsem féltem tőle.
Monique egyenesen az enyémbe fúrta a pillantását, miközben feküdt a placcon elernyedt végtagokkal. Láttam, ahogyan a mágia felizzik a bőre alatt, majd egyenesen átáramlik belém.

A templom padlása elég tágas ahhoz, hogy kedvem szerint eltöltsem itt a napjaimat. Persze vágyom arra, hogy kimehessek, és ismét ehessek egy süteményt valamelyik cukrászdában, vagy beszélgethessek Cammie-vel a bárban, de Marcel ezt megtiltotta nekem. Nem hagyhatom el a St.Anna templom padlásszobáját, mert ha a boszorkányok rám találnak, akkor a földdel fognak egyenlővé tenni.
Két kezemmel megigazítom a ruhámat, és kicsit elfordítom az előttem heverő vásznat, hogy újabb csíkokat tudjak rá húzogatni. Szeretek festeni. Kikapcsol, és eltereli a gondolataimat. Csak az az ormótlan nagy fekete koporsó ne lenne itt, amiben Elijah Mikaelsont tárolják, mint egy adag kovászos uborkát.


Vissza az elejére Go down
 

Davina Claire

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Davina Claire - készül
» Davina Claire
» St. Claire Hospital
» Rebekah Mikaelson - The Girl, Who Loved Too Esily
» Claire Trammont

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Jövevények
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Okt. 13, 2018 9:57 am




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3