Share | 

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
✦✦ TAATIAA!! where are you?!
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans. sometimes mf
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ pole dancer
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Yesterday at 11:30 pm
Ugrás egy másik oldalra



Dean & Lucille +18

Semmiféle aggodalmat nem tápláltam az iránt, hogy netán bárki is meghallana minket vagy épp ránk nyitnának.  Kint dübörög a zene, és a szobám egészen messze van a vendégektől; ha pedig mégis észrevennének minket, nos, korántsem lenne meglepő egy ilyen helyen. Tény, hogy ez a szoba nem ezért van fenntartva, hanem azért, hogy itt felkészüljek, vagy épp arra az esetekre ha nem akarok hazamenni valamiért. Nem is különösebben foglalkozom ezzel az esetleges problémával hosszasan, hisz most van sokkal fontosabb dolog ami tartósan lefoglalja a figyelmemet.
Követem a kéréseit épp úgy, mint egy engedelmes, makulátlan rabszolga, aztán gyengéden nyögök, amikor ráfekszem vele ellentétes irányban. Nyelvét nedves nőiességemhez érinti és érzékien nyalja aztán szívja, igazán csak akkor sikkantok fel, amikor már ujjait is belém mélyeszti. Talán már tudhatja, hogy ez az egyik dolog amit nagyon szeretek, pláne, ha valaki tudja is, hogy hogyan kell vele bánni.
Közben én sem maradok tétlen: Keményedő farkát jobb kezembe veszem és érzékien kezdem el őt szopni, ízlelgetve és minden pillanatát kiélvezve egy ilyen tökéletes hímtagnak. Nyelvemmel is játszadozom a számban, amikor ki-be csúszkál ajkaim között, aztán combjain átfonom karjaimat és jobban lenyomom a fejem úgy, hogy nagyon mélyen lehessen a torkomban. Aztán időben kiveszem a számból, még mielőtt kellemetlenség érne minket. Viszont, újra megkísérelem ezt a mutatványt, de most már nem mozgatom rajt a fejem, csak hagyom, hogy ő kezdje el csípőjét mozgatni.  Alig kellett várnom, érzem, hogy határozott mozdulatokkal hatol bele a számba kemény farkával, tempója pedig fokozatosan lesz durvább és gyorsabb. Minden egyes lökésénél  a makkja tökéletesen a torkomig ér, de a gyorsaságnak köszönhetően ez nem fog engem megfullasztani.
Mégis kénytelen vagyok ösztönszerűen magamba szívni egy hatalmas nagy levegőt, miután abbahagyja és újra rám kerül a sor. Talán még ő is érezheti, hogy milyen hevességgel dobog  a mellkasomban a szívem.
Épp remegve élveznék el felette attól amit művel bennem az ujjaival, de még időben kihúzza azokat hüvelyemből és utasít, hogy lovagoljam meg őt. Az orgazmus ugyan nem ért még el, de már így is belebizsergett az arcom és minden végtagom abba, amit éreztem. Nagyon kicsi kellett volna, de egyáltalán nem bánom, hogy megfosztott tőle; legalább sokkal élvezetesebb és hosszabb orgazmusom lesz hamarosan.
Felé fordulok és guggolva megállok felette és megfelelő szögbe állítom a most már teljes egészében meredő farkát, aztán óvatosan kezdek el rajt csusszanni, ám egészen hirtelen történik meg, mert nagyon síkossá lettem a nedvességemtől. Ettől függetlenül hirtelen tágultam és a lehető legmélyebb pontomat súrolja most legbelül ami egy ideig szúrós érzést vált ki de hamar elmúlik aztán. Hajamat hátradobom, hogy melleim fedetlenek legyenek, ám mozgásomnak követően makacsul visszagördül egy-egy hajtincsem. Eleinte lassabban mozgok rajt fel és le, hogy szokhassam a méretét, ám mozgásom ütemesetebbé válik és egyre gyorsabbá. Sóhajaim és nyögéseim őszinték, főleg akkor présel ki belőlem hangokat a mozdulataim amikor tövig bennem jár és hirtelen döf belém. Tekintete melleimet tanulmányozza, ám hüvelykujját csikómhoz érinti és dörzsölni kezdi kíméletlenül. Jólesően felsóhajtok akkor, ám amint kezdek egyre érzékenyebb lenni a hüvelyemben és a csiklómon, hangom egyre szakadozottabbá válik és egyre nehezebben kapkodom a levegőt tüdőm járataiba.
Felül közben, tenyereivel fenekemet markolva, de ajkai mellbimbómra tapadnak rá és vigyorogva felnyögök, amikor bele is harap.
- Csináld, kérlek! - már-már könyörgök neki; élvezem, hogy hatalmas pénisze belülről feszít szinte, és élvezem azt is, hogy csiklómat is izgatja és mindemellett a melleimet is csókolgatja vagy épp harapdálja.  Amint viszont visszaborul az ágyra, egyszerűen lerogyok rajt és farka most teljesen tövig döf, remegve elélvezek rajt amitől hosszasan végzek kontrollálhatatlan előre-hátra mozgást, aztán hüvelyem pulzálása és szorítása belőle is kifacsarja spermáját és élesen lövelli belém a forró nedvét. Érzem, ahogy bennem van a nedve, de alig pár pillanat után elmúlik az érzés és újra megremegek levezetésként, de teljesen irányíthatatlanul. Vörös karikák ugrálnak lelki szemeim előtt és arra kényszerülök, hogy maradék erőmmel lemásszak róla és oldalamra fordulva elfeküdjek mellette. Amint kihúzódott belőlem, még éreztem, hogy a nedvünk kicsordul belőlem egy kicsit, de erőm sem volt vele foglalkozni.Néha még összeszorítom a combjaimat, ezzel is levezetve a csípőm remegéseit.
- Remélem, hogy nem volt rám semmi panasz. - suttogom nagyon halkan, parányi erőmmel összeszedve hangomat és fejemben a szavakat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Yesterday at 9:51 pm
Ugrás egy másik oldalra

+18

Látom, ahogy lepillant közénk, miközben rajtam vonaglik. Én nekem is sokszor odasiklik a tekintetem, hisz rettentően izgató a látvány. Mégis, most másra kérem őt, mielőtt tényleg itt mennék el megint – bár egyelőre még keménységemet sem nyertem vissza. Tetszik, hogy mennyire engedelmesen viselkedik. Semmi szót nem szól, semmi pozitívot vagy negatívat, egész egyszerűen csak nyeli a kéréseimet és úgy is tesz, ahogy én azt kívánom. Alig érek hozzá, máris felnyög és egy szóval adja tudtomra élvezkedését. Tovább ingerlem, finoman nyalogatom először csak, ízlelgetve, aztán hevesebb nyelvcsapásokra váltok, hadd érezhesse, hogy mennyire imádom én is ezt csinálni.
Hirtelen érzem meg, hogy megint teljes mértékben befogad szájával és csak bánni tudom, hogy én ezt most nem láthatom. Bár a mostani kilátásommal sincs különösebben baj, épp ellenkezőleg. Érzem, hogy megint engedne valamit, ezért hát el is kezdem mozgatni a csípőmet, hogy kicsit átvehessem az ő feladat és neki ne is kelljen mást csinálni, csak tartania magát, tűrni és élvezni. Ahogy egyre keményebb leszek, úgy váltok kicsit gyorsabb tempóra is, de aztán visszalassítok, míg abba nem hagyom – ekkor az irányítás újra az övé.
Ha nem szólna kint a zene, akkor valószínűleg most könnyen meghallhatta volna bárki, aki az épületben van, ahogy felsikkantott. Szóval ez a gyenge pontja, ezt is tudom már. Nyögdécseléseit sokszor hallom, ráadásul egyáltalán nem fogja vissza magát. Tudom, hogy ez nem csak amolyan pornós-nyögés, mint ahogy azt hiszi sok nő, hogy erre vágynak a férfiak, hanem tényleg az élvezettől teszi.
Elmosolyodom, mikor meglátom az arcát az újabb kérésemet követően. Látom, hogy már eléggé az élvezet mezsgyéjén pihegett, én pedig ezt most elvettem tőle. Csodálkoznék, ha számára nem egy jobb módon. Figyelem, ahogy szépen lassan leguggol, és magába enged engem, aztán teljes súlyával rám nehezedik. Fenekébe markolok, ahogy előre-hátra kezd mozogni, és kicsit fejemet is hátravetem, és egy mély sóhajtást engedek ki a torkomon. Végül tempót és stílust is vált, és elkezd meglovagolni, ahogy azt kértem. Haja mellkasán pihen, mégis megpillantom fel-le mozgó melleit előbukkanni a hajzuhatagából. Hüvelykujjam csiklójára csúszik, és ahogy tudom, újra elkezdem mozgatni az ujjamat ott hevesen, hogy mihamarabb elélvezhessen. Ha időközben rám néz, akkor lepillantok az ugráló melleire, és az azokat fogvatartó hajára, majd vissza rá, és remélhetőleg veszi a célzást. Amennyiben így tesz, úgy végül felülök és belenyalok a kemény mellbimbójába. Közben ahogy tudom, ingerlem a csiklóját. Nyalogatom a bimbóját, majd megszívom azt és úgy folytatom. Fogammal is kicsit megkaristolom, hogy még több ingerben részesíthessem. Biztosra veszem, hogy hamarabb fog elélvezni, mint én, és meg is teszek mindent ennek érdekében.
Végül visszadőlök az ágyra, és úgy figyelem a mozgását. Ha időközben elélvezett, hát tovább izgatom legérzékenyebb pontját és megvárom, míg újra kicsit erőt kap magán, hogy folytathassa a vágtát. Egyik kezére ráfogok, és mellére vezetem azt, hogy játszadozhasson velük, én pedig nem hagyok alább a kényeztetésével.
De nekem is közel már a vég, így a végefelé kicsit én is besegítek a csípőmmel, egészen addig, míg újra át nem jár az orgazmus. Forrón és sűrűn élvezek belé, még magamat is meglepve, hogy képes voltam az előbbi után ekkora adagot kipréselni magamból. Az élvezésem pillanatában kicsit el is áll a lélegzetem, aztán pilledten zuhanok vissza az ágyba és figyelem Lucille-t. Azt a kurva. Ez nem volt semmi.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
✦✦ TAATIAA!! where are you?!
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans. sometimes mf
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ pole dancer
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 22, 2018 11:47 pm
Ugrás egy másik oldalra



Dean & Lucille +18

Lágyan ujjazom magamat, egyáltalán nem gyorsan vagy kapkodva; azt akarom, hogy éhezzen a látványtól és láthassa minden egyes részletét. Annak ellenére, hogy a fáradtság minden rétegét magamon viseltem negyed órával ezelőtt, most úgy érzem, hogy én vagyok a legerőteljesebb és legelevenebb nő a világon. Felvillanyozott és felizgatott és épp úgy sóvárgok az érzés és ő utána, mint aki teljességgel éhezik rá és igényli. Közben persze őt is hasonló élvezetekben részesítem az ajkaimmal, jó alaposan körbefonva azokat a farkán, hogy ha netán elélvezne, egy csepp se vesszék kárba. Érezni akarom magjának a forróságát és az ízét, most jelenleg csak erre vágyom a legjobban. Nyelvemmel is izgatom, midőn ajkaim fel és alá siklanak a farkán, és alig kell utána kis idő, máris hatalmas adagban lövell a számba. Annyira megtelít, hogy mégis kicsurran néhány csepp, de talán direkt is tettem, hogy izgathassam őt azzal a látvánnyal, hogy húsos melleimre is csöppen a spermájából.  Még igyekszem nem lenyelni, hanem azzal a lendülettel kapom be újra a péniszét, és csak úgy juttatom le a torkomig, hogy amikor farka jobban a számba süllyed, segítsen letolni a nedvét. Persze, így is félremegy, de bőven teszek arról, amint tenyereimmel lehúzom bőrömről a cseppeket és onnét pedig lenyalom látványosan, hogy pont arra menjen ki a játék, hogy újra felizguljon. Nem látom annak a jelét, hogy most abbahagyná. Lássuk be, a férfiak nagy része első elélvezés után már nem kér többet, de ez esetben Dean eltér a többitől, nem csak ezen téren. Mellbimbómon keresztül is végigfolyt egy csepp, aztán tenyereimmel feljebb segítem azt a mellem és végignyalok saját magamon szinte már kínzóan lassan, ami hatására felnyögök; főleg, hogy utána ő érinti csiklómhoz az ujjait és körkörösen kezdi ujjait járatni gyönyöröm központján. Mellembe markolok, aztán hátravetett fejjel nyögök halkan, de nem sokáig hagyom, hogy ezt tegye. Nem azért, mert nem élvezem; pont, hogy túlságosan is élvezem, de nagyobb bennem az a vágy, hogy lenyűgözzem őt és sokkal többet kapjon a gyönyörökből amit nyújthatok neki.
- Lenyűgöző vagy. - Harapok alsó ajkamba, midőn a lehető legédesebb hangnemben dicsérem őt. Hangomban volt némi kéj, de inkább abban csak a tekintetem fürdőzött. Hangom inkább végtelenül kedves volt és őszinte; ami önmagában meglep, ugyanis a kedvesség nem az én műfajom pláne akkor, ha  munkán kívül vagyok. De mindenki szereti, ha megdicsérik, még én is, még akkor is, ha tudom, hogy tökéletes vagyok abban amit csinálok. Van néhány év tapasztalatom ebben.
Széttett lábakkal ülök az ölébe, aztán megérzem farkának a puhaságát; szinte még mindig lüktet alattam. Feszes hasfalára helyezem tenyereimet, aztán mozogni kezdek rajt nagyon óvatosan. Tudom, hogy most érzékeny ott, nagyjából tisztában lehetek azzal, hogy milyen érzés. Én is orgazmus után nagyon érzékeny vagyok ott, de ha tovább érint az élvezet, akkor egy idő után elmúlik a különös érzés és utána ugyanolyan élvezetes élményekben lehet részem. A szex minden pillanata tökéletes. Teljes hosszán vonom magamat előre és hátra, olykor néha letekintek közénk, hogy jobban feltüzeljen a látvány és ne csak érezzem. Imádom a látványt, ezért nem ritka, ha tükör elé invitálom néha a partnerem.
Már csak a makkján mozgatom a csiklómat apró, mégis heves mozgással amint megkér arra, hogy forduljak meg. Minden szó nélkül abbahagyom azt amit csináltam addig, és megfordulok, bár még mindig rajta helyezkedtem el. Lejjebb toltam magamat rajt, hogy a most már álló farka a számhoz legyen nagyon közel, ám ezzel együtt megérzem, hogy nyelve mélyen megmártózik nagyon nedves hüvelyemben.
- Istenem... - Nyögök fel jólesően, amint nyelvét csiklómhoz érinti, aztán pedig beleszív, olyankor fogaival is körbefogja így gyönyöröm központját. Megremegek, de aztán hamar észbe kapok és máris tövig engedem a torkomba a farkát, hogy teljesen kemény legyen. Ha akarja, akár csípőjét is mozgathatja és úgy konkrétan megdugná a számat, de egyelőre most csak sűrűn mozgatom rajt a fejem és jó mélyre fogadom őt a torkomba. Tudom a határt, ezért ha úgy érzem, akkor kihúzom ajkaim közül hatalmas méretét és levegőt veszek magamhoz, aztán ugyanúgy folytatom tovább. Közben ő sem marad tétlen; néha meg is állok, ha megérzem az orgazmus súrolását attól, amit művel velem.
- Nagyon jól nyalsz. - Nyögök, aztán sóhajtva dicsérem. Amint viszont ujjait is belém mélyeszti, halkan felsikkantok. Sok mindent szeretek a szexben, mégis az a kedvencem, ha egy férfi ügyesen ujjaz és ő pont ebbe a kategóriába tartozik. Levegővételem szakadozottá válik és sűrűn nyögök, nagyon hangosan. Közben újra bekapom a farkát, ezzel is csöndben maradok nagy nehezen de még így sem bírok magammal.
Három ujjával ujjaz kíméletlenül, aztán egyik mellbimbómat is morzsolni kezdi. Utasít, én pedig szinte már szétesve az élvezettől megfordulok és álló farka fölé guggolok, makkját a hüvelyem nyílásához érintem, és lassan nehezedni kezdek rá, ezzel is egyre beljebb nyomul belém. Nagyon feszít, és érzem, hogy egészen a méhszájamig hatol a végével. Belevörösödtem az egészbe. Amint ránehezedtem és szinte a lehető legmélyebben van bennem teljes egészével, felguggolok és előre-hátra kezdem el mozgatni a csípőmet úgy, hogy bennem maradjon de mégis mozogjon bennem. Nyögök szüntelenül, aztán végül fel és le kezdek rajt mozogni. Minden egyes mozdulatnál mélyre döf belém, de elég nedves vagyok ahhoz, hogy gyorsítsak a tempón és könnyebben csússzon bennem. Bőrünk egymáshoz csattan, ennél pedig csodálatosabb hang nem létezik.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 20, 2018 6:13 pm
Ugrás egy másik oldalra

+18

Ha dicsekvő típus lennék, szerintem a mai nap után holnap elbeszélgetnék ezzel a két emberrel, akik annyira ajánlották Lucille-t, hogy mennyire alábecsülték a képességeit. Egyébként az is valamennyire örömteli, hogy ha más nem, de legalább félig ugyanabból a fajból valóak is vagyunk. Nem mintha amúgy sokat számítana, igazából teljesen leszarom, hogy vérfarkas, animágus, vagy ember, nem hiszem, hogy ennek kéne mérvadónak lennie. Amíg jól érezzük egymást, addig mi baj lehet belőle? Na ugye.
Egy valami pedig biztos, én most veszettül jól érzem magam. Tetszik, hogy ennyire lesi a kéréseimet és engedelmeskedik neki. Lehúzza magáról a tangáját, én pedig megpillanthatom nőiességét, ami lássuk be, elég kedvemre valóan néz ki. Ha lenne most több lelkierőm és nem ilyen régóta lettem volna utoljára nővel, valószínűleg itt és most tenném magamévá, de Lucille túl jó abban, amit csinál, és nincs szívem megszakítani benne. Főként, ha már így felajánlotta, hogy ha akarok, a szájába is élvezhetek. Az este hosszú még, hisz alig lehet még éjfél, egy ilyen hely meg nem éppen a korai zárásról híres, főként ha még ennyien vannak. Figyelemmel kísérem, ahogy egyre keményebben kezdi el ujjazni magát és kellően megéhezek rá, hogy én is hasonlókban részesíthessem őt. De ahogy mondtam, van még időnk bőven.
Érzi, ahogy az élvezés határán vagyok, ő mégis ahelyett, hogy kicsit elővigyázatosan hátrálna, csak még jobban rászorítja ajkait a farkamra. Kifejezetten izgató látvány, ahogy kifolyik a szája szélén az élvezésem, és a mellére csorog rá. Kedvemre való a látvány akkor is, mikor látom, hogy élvezettel tünteti el az utolsó cseppeket is magáról, majd az ajkait is áttisztítja.
Tetszik, hogy nem csak egy helyben élvezkedik, hanem kicsit mozgatja a csípőjét, miközben odalent izgatom őt, de végül elveszi onnan a kezem és csiklóját makkomhoz érintve kezd el mozogni rajtam. Elég érzékeny az a terület most, de egyáltalán nem bánom, amit csinál. Viszont nem várhatja el még tőlem sem, hogy egyből újra izgalmi állapotba jöjjek. De egész jól halad, azt aláírom.
Egyre gyorsabban mozog és más esetben valószínűleg most ezzel egyetemben a hasamra is élveznék tőle, de most még csak éppen kezdek keményedni. Kiszedem a kezeim a szorításából és megszólalok. – Fordulj meg – mondom neki parancsolóan, aztán pedig még rá is segítek, hogy 69-es pózt felvéve rám feküdhessen. Ő közben nyugodtan újra életet lehelhet a farkamba, addig én nyelvemmel megtalálom a csiklóját, majd pedig hüvelyébe is beletolom azt és úgy mozgatom benne azt. Végül újra csiklóját kezdem el nyalogatni, körkörös mozdulatokkal, majd bele is szívok. Ujjammal pedig hüvelyébe nyomulok bele, először csak eggyel, majd kettővel és aztán a harmadikat is belevezetem az idő múlásával. Hevesen mozgatom benne az ujjaimat, próbálva a lehető legtöbb élvezetet okozni neki, ahogy közben a csiklóját is izgatom, szabad kezemmel pedig lenyúlok, hogy újra kemény bimbójával játszadozzak kicsit.
Ahogy én is kellően kemény vagyok, úgy megszólalok újra. – Lovagolj meg, mutasd meg, hogy mennyire is kívánsz! – még egy-két utolsó csókot élvezhet tőlem a csiklójára, de aztán pedig hagyom, hogy úgy mozgolódjon, ahogy csak jónak látja.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
✦✦ TAATIAA!! where are you?!
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans. sometimes mf
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ pole dancer
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 18, 2018 9:10 pm
Ugrás egy másik oldalra



Dean & Lucille +18

Az ismeretlen mindig veszélyes volt és az is marad. Az ismeretlentől mindenki tart, és bár hiába vagyok már benne a korban, még magam is megválogatom a járatlan utakat. De van, hogy véletlenül és merészen indulok el ezen az úton, hisz meg akarom ismerni. Vehetjük a jelenlegi történéseket is; önmagamtól sohasem szoktam provokálni valakit, pláne akkor, ha épp nem munkáról van szó. Elég volt nekem holmi néhány vak, kedves sző, és máris a tenyeréből etet. Nagyon régen volt már az, hogy egy beszélgetés ennyire szépen indult volna. Tisztelem az ilyesmit, pláne azt, ha szépen bánnak velem és Dean pontosan jól forgatta nálam ezen téren a szavakat nálam. Nagyon bizalmatlan vagyok másokkal szemben, ugyanakkor az én tiszteletemet nagyon nehéz kiérdemelni, pláne azt a figyelmemet, amit most Dean első találatra mégis megkapott. Nagyon is felfigyeltem rá, jobban, mint bárki másra életem folyamán.
Egyáltalán nem bánom, hogy én még nem vagyok az e féle élvezetekben részesítve, egyelőre élvezem a helyzetet, hogy az én kezemben van az irányítás és konkrétan azt tehetek vele, amit csak akarok.
Megszabadítom a nadrágjától végül teljesen, aztán felsője is követi a nadrágját, de alighanem nagyon hamar minden lekerül róla. Egy pillanatra el is vörösödik az arcom a látványtól, hisz kívánatos teste van, egyszerűen minden porcikája tökéletes rajt.
Lejjebb csusszanok testemmel az ágyon, aztán egyik kezembe veszem ágaskodó farkát és szorgosan kezdem el szopni, eleinte aprókat, hisz kiélvezem azt, hogy ízlelhetem. Számban több nyál termelődik, így egyre könnyebben tudom mélyebbre fogadni a torkomban, aztán mély levegőt véve teljesen lesegítem kemény és hegyes farkát a torkomban; szinte már feszít a mérete, de pontosan ezt élvezem benne. Mély hangját hallatja, ami a legcsodálatosabb zene volt a füleimnek, és ennek hatására számból kiszedem péniszét kis idő után, és feszes melleim közé fogom úgy, hogy tenyereimmel megragadom azokat és közéjük zárom hímtagját. Finoman emelkedem rajt aztán ereszkedem, s szinte tökéletesen tapad puha bőre melleimnek, ezáltal pedig különlegesen intenzíven érezheti a kéjt, főleg, hogy rá pár másodpercre a makkját kezdem el szívogatni akkor, amikor melleim között felbukkan. Felajánlom neki utána, hogy ha akar, a számba is élvezhet hisz pontosan jól tudom, hogy ezt sokan mennyire szeretik, ám ezt azonnal nem merik bevállalni, máskülönben a partner hoppon marad. Engem nem zavar, hisz megszoktam, hogy olykor nekem nem jut a kényeztetésből, de én már azzal is kielégszem, ha teljesen kielégülve feküdnek előttem.
Mellbimbómat újra megérinti és masszírozza, közben sem állok le a mozgással; még mindig a melleim között tartom szorosan és makkját is ugyanúgy szívom, hol néha körkörösen nyalom meg nyelvem teljes egészével a végét. Utasítására engedelmesen feltérdelek az ágyon, aztán lehúzom magamról a bugyimat úgy, hogy a hasfalamhoz rögzített harisnyatartó továbbra is a harisnyámhoz legyen csatolva. Ahhoz, hogy egyszerre őt és magamat is tudjam kényeztetni és kényelmes pózban is legyek, négykézlábra nehezedem és fenekemet feltolva hagyom, míg deréktól lefele lejjebb eresztem magam és fejem tökéletesen a farkával van egy szintben. Végignyalok rajt, amikor középső és gyűrűsujjamat egyszerre mélyesztem a hüvelyembe egészen tövig, s némileg behajlítom az ujjaimat kampószerűen és úgy kezdem el magamat ujjazni. Ugyanilyen szakértelemmel veszem őt újra a számba; hol bekapom, aztán pedig kieresztem a számból megszívva, ezáltal még cuppantva is egyet rajt. Közben néha belenyögök, hisz magamat továbbra is ujjazom kellően gyorsan, s amint dagadni kezd farka a számban, szorosan körbezárom rajt az ajkaim és abban a pillanatban szájpadlásomra spriccel erős sugarakban. A torkomban nem tudott egyszerre lemenni az összes, hamar megtömte a szájüregemet ezért nagy adagban kifolyik a számból és melleimre is engedek, hogy lefolyjon rájuk forró, édes spermája.
Nem szeretem ennyivel letudni a dolgomat; szeretem, ha egy férfi végkimerültségig megy és szinte kimerülten hever előttem hisz tudom, hogy akkor végeztem jó munkát. Melleimről felszedem tenyeremmel a maradék gyönyörét, és lenyalogatom ujjaimról teljesen látványosan, hogy ezzel is izgassam őt. Tetszik az íze, és többet akarok belőle.
Kezd lankadni, de ez engem egyáltalán nem tart vissza. Még nem eléggé kimerült. Nyög, sóhajtozik, de fölé mászok és szeretetteljes csókokat lehelek az arcára, cirógatva egyik karját simogatóan. Habár közben csiklómhoz nyúl és kis ideig hagyom, hogy mozgassa rajt néhány ujját. Csípőmet körkörösen ringatom felette apránként, belesegítve a mozgásommal, aztán mire én is elélveznék ettől, megszakítom a folyamatot és karjait a feje mellé taszítom úgy, hogy tenyereimet rájuk tapasztom és lefogom. Macskásan vonaglok felette, aztán szinte nedvemtől tocsogó puncimat puhuló farkához érintem. Azt akarom, hogy érezze a forró nedvemet rajt. Bizsergő csiklóm lüktető makkját dörzsöli, aztán utána teljes egészén végighúzom magamat rajt, nagyajkaim szinte félig körbefogják és kisajkaim pedig gyűrődnek közöttük. Nyögök, néha pedig bele is remegek.
- Még soha nem kívántam ennyire senkit sem. - Harapok ajkaimba suttogó hangon, mozgásom pedig egyre gyorsabbá válik rajt; szinte érzem, hogy végigfolyik a saját nedvem a farkán.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 18, 2018 12:21 pm
Ugrás egy másik oldalra

+18

Aláírom, nem minden nő szokott bukni a kicsit korosabb férfiakra. Nem vagyok idős, nem is hiszem, hogy annyira annak néznék ki, de azért látszik már rajtam, hogy nem egy ma született bárányról van szó esetemben. Egy középkorú férfinak tűnök a nagyvilágnak, és tisztában vagyok én is azzal, hogy nem vagyok egy torzszülemény. Ha így lenne, akkor sem tudnék nagyon sok mindent tenni jelenleg már. Ez a nő viszont úgy néz ki, talán pontosan emiatt is választott engem, hogy kicsit elszórakoztassuk egymást. Bár egyelőre még csak ő szórakoztat engem, nem hiszem, hogy olyan benyomást keltettem volna, ami arra enged következtetni, hogy ezt nem fogja valamilyen úton-módon visszakapni. Vannak nekem is terveim vele, hisz nem mostanában voltam utoljára kielégítve, ő pedig roppant jó úton halad, hogy ezt megváltoztassa.
És szerintem ő is hasonlóan van, tekintve már csak azt, hogy alig hogy bimbójával kis ideig játszottam, arra is reagált. Vagy ki tudja, lehet egy a megszokottnál is érzékenyebb területre értem nála. Figyelemmel követem, ahogy makkomat elnyeli szájával és szívogatni kezdi azt. Nyelvével csintalan játszik farkammal, én pedig néha kicsit jobban meg is markolom a tarkóján a haját. Elnyeli az egész hosszomat, ami lenyűgöző, hisz nem kis szerszámmal áldott meg az ég, és ő pedig képes volt bármi további nélkül a torkába fogadni. Nem áltatom magam, valószínűleg nem először csinál már ilyet és tudja is, hogy kell.
Felhúzom szemöldököm, mikor szájából kivesz, de elmosolyodom, mikor rájövök, mire is próbál most váltani. Halk morranás, ahogy mellei közé ölel és úgy folytatja kényeztetésemet. Figyelem liftező kebleit, illetve, hogy milyen átéléssel nyalogatja a farkamat mindeközben. Látszólag az apró bókom is jól esett neki, de nem mesélek be túl sokat ebbe. Szerintem bőven sokan dicsérték már meg őt. Egyik kezem ujjai a már hozzáférhetőbb bimbójáért nyúl, hogy ő is kaphasson egy kis kényeztetést, miközben velem ténykedik. Nem mellesleg ez nekem is jól esik még, szóval nyerő szituáció az egész. Szavain elmosolyodom. – Nem kell kétszer kérned – felelem neki kurtán, de sokatmondóan. Tovább morzsolom a bimbóját, hol keményebben, hol csak gyengéden játszadozva vele.
Kezdek elveszni, és kis plusz időt keresve magamnak szólalok meg. Ha még mindig áll az, hogy parancsolhatok neki. – Mássz fel az ágyra rendesen és kényeztesd magadat! Látni akarom a nedvesedő puncidat! – remélhetőleg így is tesz, és ha nem is sokat, de pár pillanatnyi előnyt szerzek magammal, hogy ne itt és most azonnal élvezzek el. De nem kell már sok, főleg hogyha elkezd magával is foglalkozni az egyik szabad kezével. Kezemmel haját markolászom továbbra is, segítem a mozgását a farkamon, ahogy egyre közelebb kerülök az orgazmushoz. Végül pedig egy mélyebb lélegzetet véve élvezek el. Hosszú, gyors sugarakban lövell ki farkamból a spermám, megtöltve a szájában az összes rendelkezésre álló helyet és még valószínűleg az arcára és/vagy a mellére is kerül belőle egy jó adagnyi. Mindezt persze, amennyire elhomályosult látásomból kivehetem, figyelemmel is követem, és nem tagadom, még élvezés közben is csak arra tudok gondolni, hogy hányféleképpen dugnám meg őt. – Azt a kurva… Fuh... – fújom ki a levegőt hosszasan, ahogy fejemet hátrahajtom pár pillanat erejéig, hogy visszanyerhessem kicsit az erőmet, testembe is visszaáramoljon kicsit a vérem és ne csak lentre legyen fókuszálva. Időközben ujjaimmal megtalálom a csiklóját és azon kezdem el körkörösen mozgatni a hüvelykujjamat. Ha levette a tangáját, akkor úgy, amennyiben nem, úgy pedig az anyagon keresztül. Farkam még mindig erősen lüktet az élvezéstől, de már kezd kicsit lehervadni. De nem hiszem, hogy sokáig lesz így. Amennyiben viszont kis tisztálkodásra van szüksége Lucille-nak, úgy hagyom azt, hogy valamibe megtörölje magát, de utána/közben - attól függően, fel kell-e állnia hozzá - folytatom a kényeztetését.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
✦✦ TAATIAA!! where are you?!
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans. sometimes mf
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ pole dancer
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 18, 2018 12:30 am
Ugrás egy másik oldalra



Dean & Lucille +18

Nagyon jól áll neki ez az idősebb kor. Leginkább ez az egyik, ami legelső ránézésre vonzóvá tette a számomra, és ami viszont érdekesebbé tette őt a szememben. Legtöbbször fiatal suttyókat sodor a kezeim közé a sors, de a legtöbb nyápic egyszerűen zavarba jön, ha egy magamfajta veszi őket kézbe. Az idősebbek mindig vonzottak; ők már sokat tapasztaltak és sok mindenben bölcsebbek. Ez a férfi viszont nagyon tisztelettudóan bánt velem az elejétől fogva és az ilyesmi nagyon becsülendő. Hozzám nagyon ritkán álltak tisztelettel és nem a munkám miatt. Sokan tudták, hogy ki vagyok és mire vagyok képes. A lelkem túl romlott néhány embernek és ezért sem jár nekem tisztelet. Nem várom el, de mégis rettenetesen jól esik. (..) Fülébe suttogok néhány szót, aztán akaratlanul is mosolyra húzódnak telt, vörös ajkaim. Nem sikerült ráijesztenem, vagy épp eszébe juttatni azt, hogy talán meg is ölhetném a táplálkozás szempontjából. Édesen reagálja le, de lássuk be, a világért sem akarnék neki most még ártani még az éhségem ellenére sem. Megjegyzi viszont, hogy a vér benne most más ponton pezsdül igazán, aztán egyik tenyerem nadrágja alá fúródik és megérintem péniszét, mely tapintásra nagyon vastag és kellően hosszú is. Már a puszta érzetétől is sóhaj szakad fej ajkaim közül, de csak néhány pillanatig vonom rajt a bőrt ismerkedően.
Abban a pillanatban viszont tenyere egyik mellemre tapad, és kemény mellbimbómat kezdi finoman érinteni és két ujja között kezdi el morzsolni. Érzékenyen érint, ezért megrezzenek finoman, de ez a folyamat megszakad, amint lejjebb csúszok mellé és fejem az ölével kerül egy vonalba. A nadrágot kicsit húzom le róla, és máris előpattan ágaskodó farka, aminek a látványa  most már még jobban felhergeli bennem azt az éhséget, amit csak ő tud csillapítani majd jelenleg.
Forró ajkaim közé veszem most csak a makkját, nyelvemet pedig hozzátapasztom és szívni kezdem aprólékosan; aztán egyre mélyebbre engedem a számban, egészen addig, amíg már a torkomat kezdi el belülről kaparni. Egy ideig bent tudom tartani, aztán amikor nem volt elég a levegővétel az orromon, hirtelen kiveszem a számból. Elhelyezkedem, két mellemre markolok és könnyű mozdulattal veszem közéjük kemény farkát, amit az iméntiekben ízleltem meg. Megdicsér akkor, hogy jól tudok szopni. A bókra csak szelíden, kedvesen elmosolyodom.
Testem le és fel kezdem el mozgatni, ezzel pedig melleimmel kezdem el húzni rajt a bőrt fel és le. Amikor makkja kibukkan melleim közül, bekapom és rászívok, aztán amint felhúzódom rajt, kiveszem a számból és ezt a folyamatot többször is megismétlem, egyre jobban gyorsítva a tempón.
- Ha akarod, akkor a számba is élvezhetsz. - Nézek rá egy pillanatra vágyakozó tekintettel. Tudom, hogy sokan szeretnek ott elélvezni, és ez esetben ha ez most neki is jobban tetszene, akkor egyáltalán nem állok le a mozdulattal.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 17, 2018 11:07 am
Ugrás egy másik oldalra

+18

Egyelőre nagyon is tetszik, amit látok. Kétségtelenül nagyon jó teste van, és ért is ahhoz, hogyan csavarja el a férfiak fejét. Remekül mozgatja a csípőjét és én is közben csak arra tudok gondolni, hogy vajon rajtam miként is mozgatná… De tekintve, hogy mennyire rám van kattanva most és hogy egyértelműen nem vár készpénzbeli fizetséget, hanem másfajtát, szerintem lesz is még rá alkalmam megtapasztalni. A végén még tényleg visszajáró vendég leszek a részére, és ha jól teljesítek – márpedig lássuk be, én is értem a dolgomat -, akkor a pénztárcám sem fogja megsínyleni, és őt is olyan élvezetekben tudom majd részesíteni, amiket nem fog egyhamar elfelejteni.
Az már másik kérdés, hogy minderre itt fog sor kerülni, ebben a kevésbé jól megvilágított szobában, vagy valami otthonosabb helyen. Én nem lakok innen túl közel, szóval valószínűleg ha így is lenne, az is az ő helyén történne meg. – Nem téveszt meg a helyzet, de tudok magamra vigyázni – felelem neki vigyorogva, továbbra is fenekét markolászva. Szavaimban viszont teljesen biztos vagyok, elég idős teremtés vagyok, sok mindent megéltem és volt is már ilyenre példa, hogy valaki belőlem kért egy kis ízelítőt. Javarészt hasonló helyzetekben, mint ahogy most vagyunk. Fel tudja szabadítani az érzékeket, és ad is egy kiadós löketet, annyi már biztos. – Szerintem nem túl sok vér van most ezen a tájékon. Kicsit máshova vándorolt át – de érti is, hogy miről beszélek, hisz feljebb húzza a felsőmet, majd kezével betalál a nadrágom és az alsóm alá. – Igen, pont oda – jegyzem meg neki mellékesen, mintha nem tudná. Hagyom neki, hogy övemmel szórakozzon, addig kezemmel betalálom a mellét és finoman masszírozom, majd bimbóját csippentem két ujjam közé és úgy morzsolom azt, hogy őt is csak még jobban feltüzeljem. Ismerkedik a farkammal, én pedig kíváncsian figyelem, elnyeri-e vajon a tetszését. Bár nem lepődök meg, mikor igen.
- Igen? Akkor mutasd meg, hogy mennyire – mondom neki ravasz vigyorral a számon. Lentebb csúszik rajtam, és minden felvezetés nélkül kapja be péniszemet, én pedig felsóhajtok egyet. Figyelemmel kísérek mindent, amit csinál, és remélhetőleg ő is tudja, hogy nem csak az érzés, a látvány is tud ugyanolyan fontos lenni. De ha más nem, legalább egy kellemes plusz. Mindeközben én sem tétlenkedek teljesen és a helyzethez igazodva csinálok valamit. Kicsit lentebb húzom a nadrágomat, de nem teljesen – ha viszont lesegíti rólam, akkor állok elébe -, majd pedig hajzuhatagába túrok kezemmel és tarkójára helyezem azt, úgy figyelem és élvezem a ténykedését. – Eszettül jól szopsz! – jegyzem meg neki bók gyanánt, de szerintem nincs rá szüksége, ő is teljes mértékben tisztában van ezzel. Nem könnyű engem lenyűgözni, de ő neki elég hamar sikerült. És mikor ezt mondom, tényleg úgy is gondolom, hisz még csak most kezdte el, kíváncsi vagyok hát, hogy mivel fog még meglepni. De azt tudom, hogy nem nézek unalmas este elébe.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
✦✦ TAATIAA!! where are you?!
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans. sometimes mf
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ pole dancer
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 17, 2018 12:10 am
Ugrás egy másik oldalra



Dean & Lucille +18

- Ezt nem tudom mindig pontosan. Nagyon változó. Van, amikor egész éjjel szükség van a lányokra és van, amikor csak néhány röpke órára. - Megrántom a vállamat, aztán hajamba túrok ujjaimmal, hogy eltűrjem a tincseimet az arcom elől. Meglep, hogy érdeklődik e felől, bár sokáig nem gondolkozom ezen. Bőségesen lefoglal, hogy az alkohol némileg bizsergeti az agyamat szinte; na igen, nem szokásom sokszor innom, és aki nincs hozzászokva, könnyedén beleeshet ebbe a csapdába. Ettől függetlenül teljesen észnél vagyok, mindössze csak bódít az erős ital.
A telefonomat előveszem és miközben az éjjeliszekrényre leteszem, elindítok rajt hamar valamilyen lassú háttérzenét. A zene mindig jót tesz az érzékeknek; megnyugtat és segít összpontosítani egy adott dologra.
Leteszem a dzsekimet az éjjeliszekrényre, pontosan a telefonom mellé helyezve. Most már a szűk topot ragadom meg az aljánál fogva és könnyeden bontom le magamról úgy, hogy sejtelmes tekintettel aztán félredobom a földre. Habár melleimre akkor is kevéske belátást lehetett kapni, de most már csak nagyon kevés takarja. Ringatom a csípőmet előtte, aztán mikor végigsimítok nyakamon tenyereimmel és aztán melleimen, lágyan lehunyom íriszeimet. Édes Istenem, elég csak abba belegondolni, hogy ha már halott lennék, valószínű már régen a sokak által rettegett Pokolban rohadnék nagy vidáman. Azt mondják, hogy a magunkfajták hamar megkapják a méltó jutalmukat, ami nem lehet más a büntetésnél és egy napon majd úgy is megfizetünk, nos... ez helyett mégis itt vagyok teljes hatalmamban; egy vonzó férfi felett elfeküdve ahol egyszerűen izzanak az érzékek. Vannak boldogtalan napjaim, de hamar találok magamnak olyasféle örömöt, amiért továbbra is megéri élni. Lássuk csak a jelenlegi helyzetet; megkapom azt, amit a legjobban szeretek.
Rövid ideig táncoltam csak a számára, habár azzal is olyasféle hatást értem el nála olyan rövid idő alatt, amit mindenképpen csak a hozzáértő nő képes. Nemes egyszerűséggel mászok az ölébe felé fordulva, aztán tenyereimet a mellkasának nyomom és finoman, mégis határozottan nyomom le őt az ágyra.  Kissé ránehezedem, de mégis stabilan tartom magamat felette. Íriszeim nyakát vizsgálják, habár a számban összefutott a nyál abban a pillanatban. De nem árthatok neki. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy képes legyek kontroll alatt tartani a démonomat és nem érzek késztetést, hogy ártsak neki. Ha táplálkozom, akkor nem szoktam meghagyni a maradékot. Félő, hogy annyira megszavazza nekem ostobán a bizalmat, hogy nagyon ráfázna. Ugyanakkor mégis csak most cseng, hogy észrevette az éhségemet. Újra beleszippantok a levegőbe és megállapítom, hogy nem emberről volt szó, mint ahogy én azt hittem. Ugyanakkor teljesen mindegy, a lényegen nem változtatna. Ha a vérével kínál továbbra is, talán a szerencséjén múlna, hogy életben hagyom avagy sem. Kedvességből ismerhetnék akár kegyelmet, és ezt is teszem. Nem fogadom el az ajánlatát.
- Milyen furcsa, hogy megszavazod nekem a bizalmat és csak úgy felkínálod magadat nekem. Ne tévesszen meg a helyzet. - Suttogom fülébe a szavakat, mint egy szirén, aki épp most kegyelmez meg egy matróz életének. - És te nem vagy éhes? - Kérdezem tőle kíváncsian, ravasz vigyorral az arcomon. Felismertük egymást kimondottan hamar. - Ha akarod, ihatunk egyszerre egymásból. - Beleszívok a nyakába óvatosan, miközben felhúzom a felsőjét és hasfalán végigsimítva a nadrágja alá csúsztatom jobb tenyeremet. Érzem a testének a melegségét és azt is, hogy a nadrágja azon része teljesen kidomborodott. Precíz mozdulatokkal kicsatolom a derékszíját - ó, hányszor megtáncoltatták már rajtam az övet -, aztán a ruhaanyagok alá nyúlva megérintem merev hímtagját. Tapogatok akárcsak vak a sötétben, hogy ismerkedhessen;  elkezdem rajt húzni a bőrt nagyon lassan, ezzel is vizsgálva, hogy mennyire vastag és hosszú. Pontosan erre van szükségem.
- Ez nekem nagyon tetszik.. - suttogom a fülébe rekedtesen, aztán lejjebb csusszanok rajt és a pillanat tört része alatt már a számba is veszem őt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:57 pm
Ugrás egy másik oldalra

- Jelen esetben arra gondoltam, hogy hány órát dolgoztok egy nap – helyesbítek, hogy jobban érthesse a kérdésemet. Az tiszta sor, hogy ma már nem dolgozik, ezt elmondta és ugyan ittunk pár felest, de nem ütött még be annyira, hogy elszaladt volna a fülem mellett vagy pedig elfelejtem ennyi idő után. Mikor ma eldöntöttem, hogy eljövök valami ilyen helyre, nem is gondoltam volna, hogy csupán a piáért fogok fizetni, ráadásul úgy érezhetem egy gyönyörű nő társaságát, hogy ezt nem sínyli meg a pénztárcám. Na nem mintha bánnám, mi több, csak örülni tudok neki. Főként, mert látom rajta, hogy ki van merülve és legszívesebben hazamenne, ott beülne egy forró kád vízbe és pihenne, ameddig csak tud. Ehelyett viszont a társaságomat választja, ami miatt külön mód hálás fogok lenni én is, ha oda kerül a sor.
Telefonján elindít valami zenét, én pedig kicsit hátradőlök, megtámasztom magamt a kezeimmel mögöttem, és úgy figyelem a műsort. Ahogy felsőtestét hamarosan már csak a melltartója takarja, még inkább szemet szúróvá válnak a testi adottságai – és hogy milyen jól tud választani fehérneműt, ami ennyire kiemeli. Már most is érzem, hogy kezd valami megmozdulni bennem, pedig még csak most kezdte el. Figyelem, ahogy lejjebb guggolva és kissé előrehajolva húzza le magáról a nadrágját, ekkor pedig még jobb belátásom nyílik az idomaira, amit nem is vagyok rest egy füttyentéssel díjazni. Megfordul, én pedig nem bírom ki szó nélkül, ahogy nézem a formás fenekét. – Egek, de beléjük harapnék! – mondom ki hangosan, egyáltalán nem érdekelve, hogyha ezzel kizökkentem a ritmusból. Bár kétlem, szerintem pont hogy inkább egyfajta katalizátorként hat a megszólalásom számára, hisz ebből is tudhatja, hogy mennyire tetszik, ami elém tárul. Tartom a szemkontaktust, ahogy közelebb sétál hozzám és a lábaim közé férkőzik. Jobban szemügyre veszem a fenekét, mikor megfordul, és nehezemre esik nyugodtan maradni, de szerencsére nem is kell. Vezeti kezemet a melléhez, és konkrétan rátapasztja őket. Én pedig nem is vagyok rest kicsit játszadozni velük. Morgásszerű hümmögés szól a torkomból, ahogy egyik kezemmel belemarkolok formás mellébe, míg másikkal pedig ujjaim közé csippentem mellbimbóját és úgy kezdem el morzsolgatni a kezemmel. Nem kellett sok neki, hogy máris megkeményedjenek, ezt pedig mosolyogva nyugtázom.
Kezeimet máshova vezeti valószínűleg mindkettőnk legnagyobb bánatára, és fenekét kezdi el mozgatni ölemben. Érezheti, hogy már nekem sem kell túl sok ösztönzés, hisz roppant kényelmetlen a nadrág számomra is. Mozdulatai pedig csak rátesznek még egy lapáttal, főként mikor fel-le kezd mozogni rajtam, mintha éppen csak engem lovagolna háttal nekem. Derekán pihent eleinte a kezem, de lejjebb csúszott kicsit az egyik hogy a combját simogassam, közben érintve azért a bugyijánál is a legérzékenyebb pontját, ami érezhetően is már nedves volt.
Felém fordulva mellein simít végig, én pedig láthatóan élvezettel figyelem ezt. Hagyom, hogy hátamra döntsön, jólesően sóhajtok fel, ahogy a ruhán keresztül is érezhetem nedvességét, meg ahogy hozzám dörzsöli magát. Most már tényleg teljesen kemény vagyok, és legszívesebben helyben leszedném magamról a nadrágomat, illetve róla is a falatnyi ruhadarabot, hogy áttérhessünk másra – és valószínűleg előbb-utóbb el is fog jönni ez. Tangája alá engedi egyik kezét és elkezd magával is foglalkozni mindeközben.
- Talán nem érzed? – kérdezek vissza mosolyogva, egy mély lélegzetet követően. – De még mindig, mintha valami rajtad lenne… - kisebb utalás a részemről, de szerintem tökéletes érti is. Végignyal a nyakamon, és megérzek valamit. Láttam már a fogsorát beszéd közben, de az biztos, hogy nem voltak szemfogai. Kezemet a fenekére csúsztatom, és jó erősen megmarkolom azt, miközben mást is adok neki. – Nyugodtan igyál, ha ez még jobban feltüzel – hisz tudom máris, hogy vámpírról van szó, akinél a heves szívdobogás eleve képes ilyen reakciókat kihozni, akkor főként, ha nem mostanában táplálkozott. Másrészről ez a fura fájdalom, amit okozni fog vele egyszerre lesz kellemetlen és borzasztóan élvezetes is, így hát megkapja tőlem a zöld utat. Erre és sok másra is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
✦✦ TAATIAA!! where are you?!
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans. sometimes mf
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ pole dancer
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:56 pm
Ugrás egy másik oldalra



Dean & Lucille +18

Kérdése meglep, egyszerűen értelmezni sem tudom. Egy ideig csendben hallgatok míg háttal áll nekem, aztán félredobva a dzsekimet végülis szóra nyílik a szám.
- Ha arra gondolsz, hogy ezért mennyit kérek, nos azt hiszem, hogy talán említettem azt, hogy mára már nem dolgozom- Akár veheti úgy is ezt az egészet, hogy ebben nem csak az ő örömét fogom szolgálni, hanem mindebben én magam is meglelem a saját örömömet. Akarok tőle valamit, amit csak ő adhat meg nekem, és ő is akar én tőlem valamit, amit most én adhatok meg neki. Túl tehát nem is boncolgatom a kérdését, elvégre felesleges.
Mosollyal nyugtázom dicsérő szavát, amint melleimre pillant és megdicséri azokat. Egyelőre nem teszek többet annál, mint amit mond. Habár nem mutatja, de egy pillanatra meglepem azzal amit mondtam neki. Megszoktam már, ha utasítanak és parancsolgatnak. Javarészt nem tűröm el, de ez esetben ő kapott tőlem egy különleges ajánlatot amivel nyugodtan élhet még.
A telefonomat előveszem a farmerem hátsó zsebéből és keresek rajt valamilyen lágyabb zenét, hátha vevő az ilyesmire. Felhangosítom épp annyira, hogy hallható legyen, aztán a telefont leteszem az ágy melletti éjjeliszekrényre. Sokáig nem időzöm, hanem nagyon lassan elkezdem magamról lebontani a felsőmet, akkor viszont felsőtestem nagyjából takaratlanná válik. A bal karomon lévő tetoválásom is így látható, mely egészen a vállamtól az alkaromig nyúlik virágokat ábrázolva. Vannak egyéb tetoválásaim is, például a lábfejemen és a jobb karomon egy kereszt, de azok nem annyira feltűnőek.
Elkezdem ringatni nagyon lassan a csípőmet, mégis határozottan, aztán egyre lejjebb guggolva kezdem el lehúzni magamról a farmerem és amint lehúztam, újra felegyenesedem lassan. A magas sarkúimon keresztül félredobom aztán lábammal egy mozdulattal, de még egészen nem leszek teljesen meztelen. Combig érő fekete, csipkés harisnya van rajtam, melyhez társul egy harisnyatartó is. Lassan, a lágy zene ütemére hátat fordítok neki és most már látvány nyílik feszes fenekemre is amit továbbra is ringatok lassan és érzékien. A tangámnak a csípőmnél lévő szárát finoman megfogom és húzni kezdem mintha le akarnám venni, de csak szórakozom a gondolattal a kínzás kedvéért. Hajam a táncomnak köszönhetően finoman simítja folyamatosan a hátam, aztán az egyik vállamra simítom az összeset látványos mozdulatokkal és újra megfordulok felé, aztán egyenesen a szemeibe nézek kirívó íriszekkel. De csak néhány pillanatig maradok így, aztán oda sétálok hozzá és két lába közé fészkelem magam és újra hátat fordítok neki. Állva maradok ugyan, de megragadom két karját óvatosan, megemelem azokat, aztán gyors mozdulattal lebontom magamról a melltartót ami alól előbukkannak most már melleim teljes egészükben. Azt is félredobom, aztán tenyereit most már melleimre tapasztom, hogy érezze, mennyire kemények és feszesek a nagyságuk ellenére is. Kis idő után elvonom onnét aztán karjait, és tenyereit most már derekamra helyezem és fenekemet egyenesen az ölébe helyezem, de nem nehezedem rá. Ringatom ott a csípőmet épp úgy, mintha már épp bennem járna aztán fel és le kezdek el mozogni. Én is csak játszadozom a gondolattal, hogy a mozdulataim élvezhetőbbek legyenek, de egy bibi volt, hogy épp nem érzem magamban. De nem gond, hisz úgy is elérem, hogy hamarosan arra is sor kerüljön.
Kis idő elteltével felé fordulok; végigsimítok melleimen, aztán fölé kerülök és mellkasánál fogva nyomom le őt tenyereimmel az ágyra, hogy elhelyezkedhessek felette. Ölére nehezedem most már, hátha már érezhetem azt a keménységet amire vágyom. El is kezdek finoman mozogni rajt úgy, hogy közöttük ruhaanyag van, de még ezzel is bőven felhergelhetem. Ajkaim közben borostás arcát simítják, aztán nyakára térek rá, hogy foltokat szívhassak bőrére. A mozgást nem hagyom abba, sőt; egyik tenyeremet bugyim alá csúsztatom, s ujjbegyeimen megérzem, hogy egyre nedvesebbé válok.
- Akarsz engem? - suttogom a fülébe kéjesen, ugyanakkor rettenetesen vágyakozva. Sőt, nyelvem hegyével újonnan végignyalok a nyakán, de talán még szemfogaim is kihegyeződnek ekkor. Nem is tudom, hogy utoljára mikor táplálkoztam.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:49 pm
Ugrás egy másik oldalra

Úgy fest, ma is élvezetes este elébe nézek. Rég volt már, mikor egy nő ennyire rám volt akaszkodva, mint ahogy azt most Lucille teszi. Lucille… Hm, Lucy. Nem, ezt nem is annyira szívesen becézem, mert magában véve is egy szép névről van. Egyedi, nem olyan mondjuk mint az Anna, vagy a Maria – most csak mondtam kettőt hasraütésszerűen. Vajon ez az igazi neve is, vagy csak amolyan álnévként használja? Nem tudnám megmondani, milyen okból tenné ezt akárki is, azt meg főként lehetetlennek tartom, hogy pont ő lenne így vele. Tekintve mennyire büszke a munkájára, mennyire élvezi, ha a férfiak kívánkoznak, vágyakoznak utána… bár ki tudja, lehet pont ez lenne az ok rá.
Miközben a terem felé vezet, azért más téren is megnézem az idomait és kétségkívül tetszik, amit látok, még úgy is, hogy csak egy formás farmer, ami rajta van. Mi lesz itt még később, hm.
Megmozgatja a fantáziámat rendesen és egek, de imádom, mikor egy nő ilyen, hogy tudja, mennyire dögös és ki is használja a szexualitását a lehető legjobb módon, ami csak létezik. Ha egy valami, hát az biztos, hogy unatkozni nem fogok az este folyamán, akárhogy is alakuljon végkimenetelét tekintve.
- Meghiszem azt. Egyébként kellemes kis szoba. Nem túl tágas ugyan, de arra, amire használod, tökéletes. Mennyi szokott nálatok lenni egy napi munka? – nyilván órában kérdezem, de ezt nem teszem hozzá. Hirtelen jött kérdés, ami érdekel is, míg kicsit körbenézek a helyiségben.
Szavaira felhúzom a szemöldökömet, és elmosolyodom, de épp háttal állok neki, szóval ebből sok mindent nem láthat. Végül csak rápillantok, és nézem, ahogy rámutat az ágyra. Hát legyen. Helyet foglalok ott, és figyelem a műveletét.
- Szép darabok – jegyzem meg mellékesen bókként, mikor a dekoltázsa még inkább a szemem elé tárul. Amit mond, kicsit meglep de ennek nem mutatom jelét.
- Hm… kezdjük először azzal, hogy a többi ruhádat is hasonló sorsra juttatod, mint a kabátodat. A többit pedig rád bízom egyelőre, lepj meg. Aztán látjuk – adom ki az utasításaimat neki, közben a halvány féloldalas ott pihen az ajkam szélén. Kétlem, hogy ne lenne itt valami zene-lejátszója, hogy még a hangulatot is megadhassa a kis műsornak, amit kérek tőle, szóval kíváncsian állok elébe az elkövetkezendőknek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
✦✦ TAATIAA!! where are you?!
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans. sometimes mf
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ pole dancer
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:49 pm
Ugrás egy másik oldalra



Dean & Lucille

Az emberek mind vakok. Mind figyelmetlenek. Rengeteg olyan természetfeletti rejtőzködik és vándorol mint a romák, hogy még véletlenül se gyanakodjanak a halandók attól, hogy mégis miért nem öregszik valaki. Két évszázada, hogy itt élek a városban a nélkül, hogy tartanom kellett volna attól, hogy bármelyik pillanatban gyanút fognának.  Merész húzás volt a részemről, de beleszerettem ebbe a városba és nem akartam elszakadni tőle. Nem én vagyok az egyedüli, aki idekötötte az életét; talán azért is biztonságos ez a város, mert itt valóban rengeteg olyan szerencsétlen él itt, akik a világ egy sötétebb oldalát ismerhették meg. Számukra nem új az örök fiatalság, elvégre ők is ezzel osztozkodnak. A boszorkányok kissé nehezebb helyzetben vannak az örök élettel kapcsán, de élettartalmuk sokkal tartósabb egy átlagos emberénél. Alighanem, én inkább választottam volna a halált mintsem átváltoztasson az a mocskos szuka. Elveszítettem miatta a fiamat. Általában úgy szokás, hogy a gyerek tekint a szülő sírjára, nem pedig a szülő a gyerek sírjára. Arról nem beszélve, hogy az a sírhely nagyon parányi, hisz egy olyan csecsemő nyugszik abban aki még csak meg sem születhetett. Nincs annál szörnyűbb érzés, amikor egy anya testében hal meg az utódja. Inkább hagyott volna meghalni, nem pedig ebben a fájdalmas tudatban élni... a mai napig is elviselhetetlen, pedig már korok teltek el az óta. Minden más lett volna. Főleg, hogy most már nem élnék. Boszorkányként nem élhettem volna eddig. De mit is bántam volna én azt. Nem féltem a haláltól, ahogy most sem. Pedig mélységesen megérdemelném. Nem érdemlek sajnálatot, hiába ért annyi kín. Valójában megérdemeltem.
- Talán majd egyszer. - Mélázok, aztán csak mosolygok szelíden. Tudom, hogy nem fogom már őt látni. Miért is látnám? Az úriemberek mindig eltűnnek innét nagyon hamar. Mást akarnak és nem ragadnak le egyetlen egy helyen. De miért is beszélnénk úgy, mintha most látnánk egymást elsőre és utoljára? A beszélgetés sokkal közvetlenebb, ha hiszünk a lehetetlenben. Ez szomorú tény, de ez az igazság. Mindig hiányozni szoknak az ilyen férfiak utána. De már megszoktam, ezért túlságosan nem visel meg az eltűnésük. Mindig jönnek utána újabbak.
- Még én magam sem tudom. Lehet, hogy talán elvonulok pihenőre. Ki tudja. - Megrántom vállaimat egy pillanatra. Van pénzem, korántsem szorulok munkára. Persze, nem voltam több egy gazdag férj szukájánál, de ez már több száz éve. Nem voltam hozzá hűséges, mindig jobb volt a bátyja mindenben. Viszont a fivérének egy darab fillérje sem volt. Nagyon sokáig csinálhattam volna ezt, de az a luvnya aki vámpírrá tett, nos, nemes egyszerűséggel szüntette meg a pénzforrásomat. Megölte a férjemet, annak bátyja pedig engem okolt a testvére haláláért. Nem én öltem meg, de ha én nem lettem volna, akkor még élhetett volna - állította ezt ő. Átok vagyok mindenki fejére, de a saját érdekeimet jobb szeretem fölényben tudni. A pénzét megörököltem és jó néhány házát is egyaránt amiket eladtam vagy épp bérbe adtam. Kellemest a hasznossal. (...)
Lassú, sejtelmes léptekkel suhanok a háta mögé, midőn aztán mellkasán simítok végig és vöröslő ajkaimmal csókolom nyakát, olykor beleszívva lágyan bőrének a felületébe. Munkán kívül vagyok, tehát nem azért teszem ezt, mert épp ez a kötelességem és ezért pénzt sem várok el. Egyszerűen csak látom, hogy vevő arra amit kínálhatok. Szívesen megadom neki.
Megfogom az egyik kezét, és a hátam mögött kezdem el őt magam után húzni. Nem szoktam az itteni szobámba behozni senkit, meg munkán kívül bárkivel is fetrengeni vagy épp szórakoztatni. Most épp valamiért mégis késztetést érzek, hogy ezt tegyem. Egyszerűen csak akarom őt, ennyire egyszerű. A futókalandok már csak ilyenek.
Visszajutok a folyosóra ahonnét jöttem az előbb, de most egy remek társasággal együtt térek be újra. Kulccsal kinyitom az ajtómat, aztán beljebb húzom őt és be is zárom az ajtót végül ugyanazzal a kulccsal.
- Furcsa, hogy egy ilyen helyen még egy ilyen szoba is van. Akartam egy ilyent, ha épp nem volt kedvem hazamenni de az alvást mégiscsak igényeltem. A táncok után mindig jó volt lepihenni. - Mesélek egy kicsit arról, hogy miért is van nekem ilyesféle hely külön fenntartva. - Viszont nem szerettem sohasem, ha bejön ide valaki. - Árulom el röviden, hogy tulajdonképpen ő rajta kívül senkit sem invitáltam ide be. Nem túl nagy helyiség. Hatalmas franciaágy van a szoba végében, a szoba oldalán egy ruhásszekrény és az elején pedig egy tükör. Ugyanakkor nagyon otthoniasan van berendezve; szeretem, ha egy hely nyugodt és rendezett.
Végighaladok a barackszínű fal mellett, aztán intek, hogy üljön csak le nyugodtan az ágyra. Közben már el is kezdem bontani le magamról a bőrdzsekimet és így hirtelen sokkal jobban látszanak húsos, mégis kemény melleim.
- Mondd csak, mit szeretnél? Bármit kérhetsz tőlem. - Nézek rá szépen, mégis bestiális éllel. Nagyjából sejtem, de ez egy különös ajánlat amit csak is neki ajánlok fel, hogy bármit kérhet tőlem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:42 pm
Ugrás egy másik oldalra

- A multitaskingolás mindig értékelendő. Főként, ha ilyesmiről van szó – viszont egyebet nem mondok erről a témáról. Ha úgy alakul az este, akkor ő maga is ki fogja tapasztalni, hogy én hova illek be. Amúgy is változó szokott lenni, függ ez a partnertől meg a teljesítményétől is. Egyelőre még oly’ keveset tudok erről a nőről, még én magam sem tudnám megmondani, hogy milyen lenne vele egy este. Bár állok elébe, hogy ezt kiderítsem.
Csak bólintok arra, amit mond. Nem fogom őt faggatni erről, nem ismerjük még annyira jól egymást, hogy ilyen személyes dolgokat osszunk meg a másikkal. Én sem szívesen mesélek egy-két dologról egy vadidegennek, főként mert az én életembe bőségesen beletartozik a természetfeletti világ is, amiről az átlagos halandóknak fogalma sincsen és talán így is van ez a legjobban. Több, mint 7 milliárd ember él ezen a Földön, és ugyan kevesebben vagyunk varázslók, vérfarkasok, vámpírok, mint az átlagos emberek, de ha mindenki ellenünk fordulna, az nagyon csúnya lenne még így is. Főként, ha még hozzávesszük ezekhez a felvilágosult vadászokat. Vagy az olyan természetfelettieket, akiket elfogadtak a vadászok, mert segítik őket, és ezt ők is belátják. Sok árulásról hallottam már, de ez megint társaságfüggő. Na de kicsit elkanyarodtam a témától.
- Rendben van, nagyon szívesen mesélek majd róla, ha érdekel. Csak juttasd is eszembe – mondom ezt úgy, hogy az se biztos, a mai nap után találkozunk még valaha. Őszintén bánnám, ha így lenne, mert roppantul élvezem a társaságát. Nem olyan, mint a többi nő, akiket hasonló megfontolásból szólítottam le, mint ahogy őt. Ő vele el lehet beszélgetni és látszólag a társaságomat is élvezi.
Nem leitatni akarom a sok piával, hisz ha nem kérne többet, akkor nyugodtan mondhatná, hogy elég lesz most ennyi. De látszólag ez rá is jobb hatással van, hisz könnyebben beszél ilyen tartalmasan különböző dolgokról. New Orleanst nem ismerem ennyire, mint ő, és nem is láttam még benne meg annyira a szépet, mint ahogy azt Lucille tette, de mindenesetre ezzel felcsigázta a figyelmemet és az érdeklődésemet.
- Váltani? Váltani mégis mire? Már ha nem bánod kérdésemet – kérdezem tőle érdeklődően. Ha tudnám, mire képes és most lennék itt másodjára, még valószínűleg odaböktem volna egy olyat, hogy milyen kár, hisz csak most kezdtem hozzá járni. De ki tudja, lehet legközelebb már tényleg így is lesz. Illetve a „hamarosan” is elég tág fogalom, lehet az két naptól két évig terjedő időintervallum is.
Figyelem ahogy feláll és a hátam mögé lépdel, majd vállaimon, mellkasomon simít végig és ajkaival nyakamat csókolja meg. Hm, mindjárt értem, hogy mire is gondolhattak azok a srácok, akikkel beszéltem. És ez még csak a kezdet. Felállok a székemből és szembe fordulok vele. – Mutasd az utat! – mondom neki mosolyogva, aztán pedig követem őt akárhova is vezet engem. Ha kéri, hogy aztán majd ott üljek le valahova vagy ilyesmi, akkor meg is teszem. Kíváncsian várom, hogy mennyire igazak a mondások erről a híres-neves Lucille-ról.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
✦✦ TAATIAA!! where are you?!
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans. sometimes mf
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ pole dancer
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:41 pm
Ugrás egy másik oldalra



Dean & Lucille

- Nem mindig. Viszont akad olyan férfi, aki egyszerűen csak beszélgetni akar. Vagy aki épp egyszerre a hármat... nézni, beszélgetni és hemperegni, nos, nagyon ritka. Ugyanakkor értékes. – Kíváncsian figyelem arcának a vonásait, hátha talán magára ismer a mondatom közben. Nem erőszakos, csak amennyire kell, épp annyira próbál udvarolni, ami jelen esetben nem is bosszantó, elvégre nagyon tágasan beszél más dolgokról. Fáradtnak éreztem magamat, de érezhetően tapasztalom, hogy aprólékosan visszatér belém az erőm.
- Sok városban jártam már és éltem, de New Orleans-ba már nagyon régen tértem be és az óta itt is vagyok. Talán ez annak tudható, hogy volt valaki, aki miatt itt kellett maradnom, hogy a gondját viseljem. – Sóhajtok semlegesen. Nem volt bennem még öröm, de azonban bánat sem már. Itt nem szerelemről van szó, ami ideláncolt engem a városba, habár már voltam szerelmes nem egyszer. Mindegyik borzalmasan végződött, hol halállal, hol pedig gyűlölettel. Nem vagyok szerencsés, ugyanakkor utód terén sem. Az egyik gyermek a méhemben halt meg már nagyon régen. Nagyon kevés volt hátra a szülésig. Ha két hónappal később változtattak volna át, akkor most a saját gyermekem még mindig velem lehetne. A másik, akit magamnak szereztem; és akit meg akartam először ölni, nos, magamhoz vettem és én is neveltem fel itt ebben a városban. Ő kötött ide egyedül, de most már ő sincs velem. Szokásom volt a vándorlás, s talán az utóbbi években el is mentem volna máshová, de nem tettem meg. Lehet, hogy talán itt az ideje, de mégsem. Hisz aki tönkretette az életemet, aki az örök életet adta nekem, nagyon sokszor betéved ide. Alig várom, hogy megtaláljam. És ha megtalálom, megölöm.
- A nagyobb városok veszélyesek. De New Orleans más a többitől. – Teszem hozzá kissé rejtélyesen. Kezdhetném azzal, hogy itt vannak a vámpírok vérvonalainak a forrásai és nem mellesleg a lehető legerősebb boszorkányok, akiktől hemzseg a környék. Ide sorolhatnám a Salem-i lányokat is. Lilith-tel volt már dolgom, de nem volt egy szép látvány. – Ettől eltekintve megvannak a szépségei. Imádom, hogy megőrzi a régiségeket és nem kezd bele hatalmas felhőkarcolókat növeszteni. Ez a város megőrzi a valódi önmagát és ettől annyira különleges. És, imádom a báljait. Vannak szomorú esetek, de legtöbbször a város mindig nagyon vidám. Ettől függetlenül hamarosan tervezek innét elköltözni. Azt, hogy hová, fogalmam sincs. Újra vágyom. Sok helyen jártam már az éveim alatt és igazán nem is tudom, mi lehet még nekem újdonság manapság. – Az én nyelvem is jobban megered a kelleténél, de ennek egyértelműen az alkohol az oka. Szerencsére én nem roskadok össze tőle lelkileg, nem is leszek tőle jobban humoros; egyszerűen csak jobban nyitok mások felé. Ez nem rossz dolog, most már nekem is jobban esik, hogy valakihez szólhatok,aki ráadásul meglepően nagyon kedves velem. Értékelnem kellene? Nem ismerem őt.
- Egyszer majd mesélhetnél, hogy hol jártál. Én is nagyon szeretek utazni, és egy-egy szép helyen letelepedni kis időre. Jó más szájából is hallani az élményeket. – A pultra könyökölök mosolyogva, miközben egy újabb poharat kapunk és a részemet egyszerre lehörpintem, és ha kiüresedett, akkor ugyanúgy lefele fordítva teszem le a poharat.
- Szeretem a munkámat. Akadnak kedves férfiak is. – Rámosolygok szelíden, aztán végül kiegyenesedem a pulttól. – De szeretek új dolgokat megismerni, ezért lehet, hogy váltani fogok hamarosan. Túl rég óta csinálom már ezt. – Túrok bele a hajamba kissé feszülten. Közel hatva éve. Azelőtt csak kuplerájok voltak, aztán amikor a nők jogot kaptak és egyenrangú emberekként kezelték, nos, megjelentek az e féle igényesebb sztriptíz bárok. Persze, a mai napig is vannak elkorcsosult helyek, de én soha nem mennék oda. Minket itt szeretnek és csak nagyon ritka eset van, ha nem a kellő tisztelettel bánnak velünk.
Combjára teszem tenyerem és ránehezedem finoman, aztán csillogó íriszekkel követem a tekintetét. Tetszik, ahogy végignéz rajtam, és ahogy rám néz.
Ezúton vodkát kapok kézbe, s azt újra megiszom könnyeden. Azonban ez már kissé beszédít egy pillanatra, de nem hosszasan.
- Van itt egy saját szobám ahová csak nekem van bejárásom. Ha gondolod... – Finoman a háta mögé húzódom, és kéjesen simítok végig vállain, aztán mellkasán. Fejemet lejjebb emelem, ajkaim pedig nyakára tévednek tapadni nagyon érzékien, ugyanakkor mégis kéjelegve.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:35 pm
Ugrás egy másik oldalra

- Úgy gondolod, a kettő kizárja egymást? – kérdezem tőle kíváncsian. Nem hiszem, hogy korábban lett volna ilyenre példa, hogy pont egy sztripperrel beszélgetek el ilyen kellemesen, mint ahogy azt most ővele teszem. De mindemellett el is tudok tekinteni, hisz az már evidens, hogy nem annyira beszűkült a látásom, mint sokaknak azok közül, akik idejárnak. Bejönnek jó kanosan, kicsapják a bukszájukat és csak úgy szórják a lét. Való igaz, ez utóbbi kettő rám is igaz volt, az előbbi pedig inkább ennek következményeként jött volna. De hát ki tudja, mi lesz még ebből. Hogy Lucille drágával is meddig fogunk itt elbeszélgetni még. Mert nem tagadom, élvezem a társaságát, még annak ellenére is, hogy leginkább azért ültem le rá, mert megmozgatta a fantáziámat a ruházata. Szép is az élet, hogy ilyen meglepetésekkel tud szolgálni folyva-folyvást.
- Túl régóta? Na mégis? – a kíváncsiságom megintcsak fölém kerekedett. Ha látom rajta, hogy nem akar róla beszélni, akkor feltátott kezekkel fújok visszavonulót és mondom neki is, hogy nem erőltetem. Bár ebben a beszélgetésben nagyon nem kellett megerőltetnem magamat még, hisz azt azért gondolom én is érezném, nem? – Még szép, hogy megvannak. Ez minden városra igaz, akkor pedig főként, ha ilyen nagy városról van szó, mint akár New Orleans, Los Angeles, San Francisco, vagy a bűn városa, Las Vegas. Ott aztán lehet látni kitekert dolgokat, annyi már biztos. És még csak az Államokon belül járok, nem is említem mik vannak Európában, Afrikában, meg úgy összességében a Távol-Keleten – öntöm a rizsát ezerrel, de hát ebben vagyok jó. Beszédben, hogy be ne álljon a szám. Egyesek ki nem állhatják ezt a tulajdonságomat, főként azoknál szoktam még a megszokottnál is többet pofázni. – Egyébként igen, jártam itt-ott. Szeretem felfedezni a világot, hisz egyszer élünk – na jó, technikailag ez nem teljesen igaz már csak a vámpírokra sem, de tekintsünk el ettől. Nem teljesen tudom még, hogy ő milyen csoportba tartozik, egy átlagos, de döglesztően szexi halandó nő, vagy pedig akármelyik természetfeletti. Nem is érdekel, ami azt illeti. Vannak ennél fontosabb dolgok, jelen pillanatban meg aztán főként.
- Mit ne mondjak, tetszik a hozzáállásod és az odaadásod a munkád iránt. Ez tisztelendő! – ismerem el határozottan. A szolgáltatások terén mindig az olyan a legjobb, aminél a szolgáltatók szívüket-lelküket beleteszik abba, amit ők kínálnak. És úgy néz ki, Lucille is ilyen. Még nem láttam ugyan munka közben, de aki ennyire kirívóan öltözködik és ráadásul ilyen a hozzáállása, stílusa… nos, kétlem, hogy bárki is panaszkodna utána. Na meg ott vannak a barátaim, ők megismerték már közelebbről is – bár legjobb tudomásom szerint csak az első sorból, ahhoz már túl szende szüzek, hogy magánműsort kérjenek, mint én most. Bár nem konkrétan, csak elhintettem a morzsát.
Figyelem, ahogy közelebb húzódik hozzám és kezével rásimít a térdemre, egész közel ahhoz a bizonyos pontomhoz. Lepillantok a kezére, majd vissza rá. Felé fordulok a bárszéken most már teljesen, és úgy nézem őt pár pillanatig, kicsit oldalra döntve a fejemet. Van róla sejtésem, hogy nem csak egy egyszerű táncról van itt szó, de biztos vagyok benne, hogy ha csak abba megyek, akkor még inkább arra fog hajtani, hogy az érdeklődésemet megtartsa és még feljebb is tornázza. Közben persze azért lentebb nézek egy kicsit, dekoltázsát véve szemügyre, de nem csinálom ezt sem túl sokáig, hanem tekintetemmel újra őt keresem meg. Csak hogy lássa azt is, amit annyira akar, a vágyódást. Hasonlóan, mint ahogy én kezdem érezni felőle. – Elutasítani képtelen lennék, annyi biztos. Szóval igen, szeretnék, ha már így rákérdezel – bólintok rá a dologra, amit eleve én vetettem fel.
- Előtte még egy kört? Valami visszafogottabból is akár, ha gondolod. Vodka? Vagy maradjunk tequilánál? – akármelyiket is kéri, a pultos már hozza, én kifizetem mindet, és kezébe nyomom a feles poharat, hogy újabb koccintás után lehúzhassuk. Megrázom a fejemet kicsit. – Huhh. Na szóval, Lucille drágám. Mehetünk! – amint befejezem a mondatomat, féloldalas mosolyra húzódik a szám széle, és kíváncsian várom az este hátralevő részét. Eddig is így volt, de most rendesen felcsigázta az érdeklődésemet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
✦✦ TAATIAA!! where are you?!
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans. sometimes mf
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ pole dancer
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:34 pm
Ugrás egy másik oldalra



Dean & Lucille

Felvonom az egyik szemöldököm, amikor azt mondja, hogy ő nem olyan, mint a többi férfi. Talán nem, de lényegében ugyanaz. Ő egy kicsivel jobban ért ahhoz, hogy hogyan udvaroljon egy nőnek. Mindenesetre én ezt is értékelem, így továbbra már nem teszek semmiféle megjegyzést sem. Hisz lássuk be, alig negyed órája ül itt mellettem, és aprólékosan ugyan, de szép lassan kezd a hangulatom jobb lenni mellette. Betudható az alkohol hatásának is, de én magam is megállapíthatom, hogy elsőre nem tűnik rossz társaságnak. Nagyon nyílt és érdeklődő, ezzel együtt pedig a fizimiskája is vonzóvá teszi.
- Talán másként magányos. Akik idejönnek, kielégülésre vágynak. Valaki nézi, de más érezni is akarja. – Felelem röviden. Amint a kutyájáról tesz említést, csak barátságosan, kedvesen elmosolyodom. Szeretem az állatokat és ez alól a kutyák sem kivételek. Az is megmosolyogtat, ahogy udvarolni próbál, mindenesetre nagyon tetszik ez a fajta hozzászólás. A legtöbb férfi az orrom elé vágja a köteg pénzét aztán onnantól fogva eldönti, hogy azt csinál velem, amit akar. Ezzel a stílussal ellentétben Dean sokkal barátságosabban áll hozzá a dolgokhoz.
- Én már túl rég óta élek itt. – Forgatom magam előtt a poharat pótcselekvés gyanánt. Nem szeretek hazudni, ezért nem mondok konkrét éveket. Ha őszinte akarnék vele lenni, akkor azt mondanám, hogy lassan kétszáz éve, hogy ebben a városban vagyok. Ha nem tud a világomról, akkor őrültnek nézne és kiröhögne. Több, mint ezer éve vagyok ezen a Földbolygón és rengeteg helyet megjártam már. Mégis ez a város volt számomra az igazi. – New Orleans nagyon különleges. Ide csak is a dzsessz zene szerelmese költözhet. Aki itt él, szereti a zajt, a vidámságot és a pörgést. Nagyon vidám város, viszont a maga módján megvannak a saját veszélyei is. – Tettem hozzá csevegés gyanánt. Sűrű a halálesetek és a tragédiák, egyszerűen hemzseg a város a veszélyes lényektől. Kár, hogy én is közéjük tartozom. Táplálkozom, tehát ölök. Nem is keveset.
- Itt nem túl sok nővel találkoztam. Ha mégis, hamar kiment az ajtón. Nem szeretem, ha egy nő néz meg engem. A férfiakban nagyobb, mélyebb vágy gerjed és azt sokkal jobban élvezem. – Teszem hozzá mosolyogva és őszintén. Most már biztosan tudja, hogy ki vagyok, de ezt nem is akarom tőle eltitkolni. Nem szégyellem azt, amit csinálok. Én élvezem és mindemellett nincs időm arra, hogy eszembe jusson a magány még akkor sem, ha valójában az is vagyok.
Megejt némi panaszt, aztán lehúzza a pohár tartalmát. Követem a cselekvését, aztán nagyon óvatosan húzódom közelebb hozzá, midőn egyik tenyeremet a combjára tapasztom, egészen közel az ágyékához.
- Valóban szeretnél magánműsort? – Kérdezem tőle érdeklődve, bestiális vigyorral az élen. Nem érdekel a pénz, és most jelenleg nem is az hajt. Vannak olyan dolgok, amiket én is megkívánok, és egyszerűen hozzá akarok jutni. Kétlem, hogy egy szimpla műsort szeretne; ha mégis, akkor teszek arról, hogy többet akarjon. Az igazat megvallva, talán már fél éve is annak, hogy bárkivel is együtt lettem volna egy élvezet erejéig.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:30 pm
Ugrás egy másik oldalra

- Én nem vagyok a legtöbb férfi – felelem neki kurtán, de mosolyogva. Ha kicsit később jövök be, esetleg több itallal a szervezetemben, lehet én is hasonlóan viselkednék, mint a nemem többi tagja, de szerencsére ez nem így van. Szerintem azzal a stílussal hamar elüldöztem volna a mellettem ülő szépséget is, mert szimplán csak nem lett volna kíváncsi rám, lévén csak egy újabb a sok tapló közül. Aláírom, én is szoktam bunkó lenni és úgy viselkedni, mert hát egyeseknek az kell, de általában egész kellemes társaság vagyok, még annak ellenére is, amiket szoktam csinálni akár szabadidőmben, akár az élet más területein. Vagy lehet hogy pont ezeknek köszönhetően? Hm, ki tudja. Nem is számít ez jelenleg.
- Magányos? Hm, azt nem mondanám – felelem neki egy kisebb gondolkodás után. De aztán folytatom. – Viszont nem úgy értve, hogy van feleség, gyerekek meg ilyesmi. Ó, egyáltalán nem, még távolról sem. Csak úgy értem, hogy sokakkal dolgozom együtt, így nem is nagyon tudok az lenni. Na meg ott a kutyám is, Buster. Egyeseknél ez, amit most leírtam lenne a magány tökéletes fogalma, én mégsem érzem magam annak sosem. Ilyen pillanatokban pedig aztán pláne nem, mikor a társaságom ennyire elbűvölő – és még milyen elbűvölő lenne, ha más helyzetben lennénk – teszem hozzá magamban.
- Nem, nem New Yorkban élek. Néhány hónapja, talán egy szűk fél éve költöztem ide Orleansba, és eddig tetszik, amit látok a városból. Jó környezet, szép tájak, elviselhető emberek. Bár ezt ecsetelhetem neked, gondolom te is itt élsz? Javíts ki, ha tévedek – hihetetlen, hogy mennyire a legtenyérbemászóbb formámat hozom most. Eleve az vagyok, de most még kicsit így is túlteszek magamon. Mindenesetre nem úgy tűnik Lucille, mint aki bánná ezt. Mi több, talán még imponál is neki valamennyire a stílusom.
- Ó, előfordulhatnak azért, főként akik a saját nemükben tudják csak megtalálni a kielégülést – nem gyakori, való igaz, de láttam én már sok mindent az életem folyamán. Meg hát logikus. Ha nő lennék, leszbikus, és szép nőket akarnék látni vonaglani előttem, valószínűleg én is ilyen helyre térnék be. Mindenesetre annak örülök, hogy így felvállalja és nem szégyenlősködik miatta. Nem is kell, mi több, én csak tisztelni tudom az ilyen nőket, mint amilyen ő is.
- Szóval akkor munkaidő után vagy, nem előtte. Hm… - gondolkozom el halványan, aztán kikérem a harmadik kört is. – Milyen kár… szívesen befizettem volna egy magánműsorra – és aki ezt a tequilát veszi folyva-folyvást, újabb és újabb köröket kérve, az valószínűleg meg is teheti, hogy ilyesmit is megengedjen magának, mint egy különszobás műsor. De hát ha egyszer végzett a munkával…
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
✦✦ TAATIAA!! where are you?!
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans. sometimes mf
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ pole dancer
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:29 pm
Ugrás egy másik oldalra



Dean & Lucille

Az ital hamar meghozza a kedvet, ha már más nem. Fáradtnak éreztem magam, de másképpen. Akartam valamit, amitől felélénkülök; jelenleg ez pedig az alkohol lehetett. Azt hittem, hogy az itt töltött mai napon az utolsó negyed órám csendben fog eltelni, mégis egy olyan férfi vonja el a figyelmemet, akit itt még eddig sohasem láttam. Szokásos, megszokott alakok térnek be akiket arcról, vagy ritkább esetben közvetlenül ismerek. Kerülöm a csevegést és az ismerkedést abban az esetben, ha nem munkáról van szó, de most mégis megemberelem magamat és ráveszem magamat olyasmire, ami eddig nem volt jellemző rám. Ez egy ilyen nap: nem volt kedvem ellenkezni. Ráadásul kíváncsi voltam, ami tőlem nem megszokott.
- A legtöbb férfit nem érdekli egy nő neve. – Jegyzem meg csak úgy, nem általánosítva, hisz bebizonyosodott, hogy ezúton van kivétel. Azt azonban én is tudom, hogy a külsőm meglehetősen vonzó lehet a legtöbb férfi számára; tisztában vagyok vele. Ezért érdeklem őket, semmi másért. De azt hiszem, hogy jobb is ez így. Az én lelkem túl mocskos ahhoz, hogy tüzetesebben akarjanak megismerni, hisz a végén csak megrémülnének.  
- Hm, Dean. – Ismétlem a nevét. Mindössze csak ízlelgetem, aztán elismerően bólintok. Kezét felém nyújtja, amit viszonozok szelíden.
Az italt megrendeli, amit kis váratva hamar kirak elénk a pultos.  A poharat az övéhez érintem, aztán egyszerre le is nyeljük az italt. Marja a torkom, de pont ez az élvezetes benne. Amit viszont kiittam a kis pohár tartalmát, fejjel lefelé lefordítom, és úgy rakom le a pult felületére magam elé. – Remek választás. – Forgatom a poharat egy ideig, aztán ránézek, amint arról beszél, hogy hol és mikor volt utoljára az ilyesmi helyeken. Egyáltalán nem taszít, hogy egy kis darabot mesél magából, hisz annál jobban ismerhetem csak meg.
- New York szép hely a maga módján. Bár megvallom, csak magányos férfiak járnak ide. Te is az vagy? – Kérdezem érdeklődve, amire nem kötelező választ adnia. A magány nagyon sokértelmű lehet ezen a téren. Feleség mellett  is lehet egy férfi magányos. Talán csak nem New York-ban él? Igazán messze van. – Állapítom meg, majd mélyen kifújom magamból a levegőt.  Érdeklődöm iránta, tehát bátran mesélhet magáról, amit csak szeretne. Rengeteg férfit meghallgattam már, bár ez munkán kívül nem igazán mondható el.
Amikor kérdez, hogy jöhet-e még egy kör, csak bólintok határozottan. Ha van pénze és felajánlja, miért is ne?
- Nos, talán te is rájöhettél könnyeden, hogy miért. – Végre egy mosoly jelenik meg az arcomon, ami talán az alkoholnak az oka, ugyanakkor azért is mert meglep, hogy úgy tesz, mintha nem tudná ki vagyok. – Nők normális esetben nem térnek be az ilyen helyre, hisz számukra nem túl sok izgató látvány van itt. – Rántom meg az egyik vállamat, aztán kiegyenesedem a széken. – Milyen szerencse, hogy végre felszabadult az estém. - Sóhajtok kimerülten, miközben finoman beletúrok barna tincseimbe. Veheti akár leplezett utalásnak is, hisz egyre inkább kezdi felkelteni az érdeklődésemet.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:26 pm
Ugrás egy másik oldalra

Amit én kérek. Jó, hát akkor mi is legyen. Nézegettem egy olyan 5 másodpercig az árjegyzéket, rajta a piákat, de aztán úgy döntöttem, hogy maradjunk az egyszerűségnél, de azért üssön is. Így hát kikérek egy erősebb tequilát, amit hamarosan meg is kapunk. Nem kérek mellé citromot és sót, vagy bármi ilyesmit. Most az elsőhöz nem, de ki tudja hány kört fogok én még itt kikérni nekünk. Felkeltette az érdeklődésemet ez a nőszemély, de hát nem is volt nehéz dolga. Na meg kétlem, hogy csak nekem szúrtak szemet az idomai. Illetve azt is, hogy ezt nem szándékosan csinálja, hanem élvezi, hogyha megnézik. Ebből is van egy apró gyanúm, hogy talán ő is egy az itt dolgozók közül, de nem vonok le messzemenő következtéseket. Bármit jelenthet ez még, hisz sok nőt ismertem, akik úgy voltak vele, hogy ha van mit kirakni, akkor rakjuk is ki, hadd csorgassák rájuk az emberek a nyálukat. Én sosem voltam a nyálcsorgatós fajta, de ha valami szép, azt meglátom.
- Csak a kíváncsiság. Egy ilyen arcot nehezen fogok tudni elfelejteni, miért baj az, ha társul hozzá név is? – kérdezek vissza játékosan. Kedvtelen hangneme sem szomorít el különösebben, hoztam én már ki rosszabb helyzetből is remek dolgokat.
– Milyen egyedi név. Tetszik. Én Dean vagyok – nyújtanék felé kezet nagyon szívesen, de jelen álláspontjában szerintem ez nem segítene ki a helyzetemben. Így hát elé tolom a poharat, és koccintásra emelem azt.
– Egészségünkre! – a poharak koccanása – már ha egyáltalán koccint velem – után pedig meghúzom a tequilát. Apró grimasz csupán, amit kihoz rajtam, de hamar elmúlik. Nem szoktam olyan gyakran alkoholizálni, de mikor mégis, akkor azért oda is teszem magamat. Mellékesen a név bebizonyította a gyanúmat is. Munka előtt vagy után van vajon? Mindkettő megmagyarázná az italozást. Előtte, hogy kicsit ellazuljon, utána hogy lelazítson.
- Most vagyok még itt először, valóban. Változó, hogy milyen gyakran járok ilyen helyekre, de már hónapok, vagy talán évek, hogy utoljára benéztem egyetlenbe is. Na meg az is még New Yorkban volt, kicsit messzebb innen – nem untatom nagyon a részletekkel, mert kétlem, hogy olyannyira érdekelné. Most még legalábbis. Később meg aztán ki tudja, hogy alakulnak a dolgok.
– Még egy kört? – biccentek a poharak felé, ha rábólint, akkor pedig kikérek még egyet ugyanebből és amint megérkezik le is húzhatjuk a következő kört.
- Na és mondd csak, Lucille. Egy ilyen ördögien gyönyörű teremtés mit keres itt ezen a helyen, este 11 környékén? – kérdezem úgy, mintha nem tudnám a választ.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
✦✦ TAATIAA!! where are you?!
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans. sometimes mf
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ pole dancer
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:25 pm
Ugrás egy másik oldalra



Dean & Lucille

Nagyon rég óta vagyok a szakmámban, de mindez idő alatt nagyon sokféle emberrel találkoztam már. Habár a munkám eleinte nem volt kedvemre való, de amint egyre több kuncsaftom lett, egyre több érzelmekkel kezdtem el találkozni. Táncosnő vagyok, aki nemcsak a férfiak tekintetének élvezetét elégíti ki – annál sokkal több minden tartozik ide -. De nem minden alkalom végződik az ágyban. Vannak olyan férfiak, akik tíz pohár után sírva vallanak nekem, amihez egyébként semmi közöm; de így a fájdalmuk sokkal elviselhetőbb, mintsem ha senkinek sem mondhatják el. Segítettem rajtuk azzal, hogy hallgattam őket. Nem különösebben foglalkoztatott a fájdalmuk, viszont tapasztaltam. Nagyon rég óta élek ezen a világon és a mai napig érnek érdekes, új dolgok. Tekintve az elmúlt húsz évet.
Beléptem a termembe, ahol gyors mozdulatokkal kaptam magamra a kinti ruháimat. Testhez simuló top, szűk farmernadrág, magas sarkú és egy bőrdzseki. Nem voltam túl színes látvány, bár mindig jobb szerettem a sötétebb színeket hordani magamon. Amint kilépek, senki sem fog felismerni, hogy egy vagyok az itt dolgozó nők közül. A férfiak a testre figyelnek, nem pedig az arcra. Ha pedig mégis, kizárt, hogy felismernek. Nem szeretem az ilyesmit; amint végeztem a munkámmal, akkor már egy vagyok a többi ember között. Csak egy vendég.
Amint végeztem, kulccsal bezártam a termem ajtaját, és egy hosszas magánfolyosón lépek végig egészen addig, amíg a végén egy ajtóhoz nem érek. Azt kinyitva a tömeg között tudom magam és csodálva figyelik azokat a nőket, akik most az emelvényen táncolnak nekik. A zene finoman búg az ember fülébe; nem halk, de nem is egészen hangos.
Még mielőtt hazatérnék és lepihennék egy kád, forró víz keretében, úgy döntök, hogy elfogyasztok valami italt. Az utóbbi időkben nem vagyok szerencsés ember, csak egy nyomorult némber. Az ivászat sohasem volt az asztalom, ha tehettem kerültem, és csak akkor ittam, ha valami ünnepi alkalom volt. Most azonban... minden egyes nap egyre többet. Nem mintha ez ártana nekem, de kis időre tompítja az agyamat.
Leülök egy székre a pult elé és intek egyet karommal a pultosnak. Nem kell semmi különöset hozzáfűznöm, amúgy is tudja, hogy mit szeretnék. Minden nap ugyanazt, a lehető legerősebbet.
Fáradtnak éreztem magamat annak ellenére is, hogy egy magamfajta nem igen képes kimerültségre. Ez nem fizikai fáradtság, sokkal inkább lelki. Mindössze csak pihentetem szemeimet lehunyva, amikor magam mellől egy ismeretlen mély hang szól hozzám, amit tisztán hallok a zaj ellenére is.
Tekintetemet felé emelem kirívó íriszekkel. Meg kell valljam, nagyon sok férfival voltam dolgom, de a hozzá hasonlók nagyon ritkán kerülnek a kezeim közé. Benn van a korban, de szerintem nagyon jól áll neki. Hangja hívogató, kedves. Nos, ki is ez az ismeretlen idegen?
- Azt kérek, amit te. – Nem vagyok finnyás és az sem baj, ha korántsem nőies az ital amit rendel. Elutasítani pedig meg nem akartam, hisz mindent úgy illik, ha elfogadjuk. Ismerkedni akar, de ne gondolja azt, hogy nem vettem észre a tekintetét magamon. Nem hibáztatom érte és én egyébként is megszoktam már ezt. Titkon tetszik is, hogy tekintete elismerően vándorol végig testemen, főleg a melleimen.
- Miért fontos az annyira? – kérdezem tőle érdeklődve, merő kíváncsiságból. A férfiak nem kíváncsiak a nők nevére. – Lucille. – Válaszolom kedvtelenül. Ha tisztában van az itteni nők neveivel aránylag, akkor ismerősen csenghet a nevem a fülében, hisz jómagam itt dolgozom.
- Nagyon ritkán találkozom új arcokkal. Téged viszont nem láttalak még itt. – Állapítom meg kíváncsian. Az arcmemóriám tökéletes: egy ilyen megjelenésű férfit pedig biztosan megjegyeznék. Nagyon vonzónak hat. Sőt, finoman a levegőbe is beleszippantok; különleges érzékeimnek köszönhetően tökéletesen érzem rajt a kölnijének az illatát. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, bár nem szeretnék elhamarkodni semmit sem. Viszont, új ismeretségeknek nem vagyok az ellensége, pláne akkor, ha ilyesféle férfival van dolgom.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 11:08 pm
Ugrás egy másik oldalra

Idejét sem tudom már annak, mikor voltam legutoljára egy ehhez hasonló bárban. Nem nagy szokásom ilyen helyekre járni, de ma egyéb ötlet híján és teletömött zsebekkel úgy gondoltam, valamire el lehet ezt verni. Legalább közben jót is szórakozok, így akárhogy is nézem, vesztek ugyan, de számomra inkább lesz ez nyereséges. Főként, mert pénzem az van bőven, nincs az az Isten, ami ki tudna fosztani engem a vagyonomból, legalábbis egy este alatt biztosan nem.
Megkérdeztem egy-két embert, ismernek-e valami jó helyet, ahol a lányok nem szégyellősek, nem pironkodnak és tudják, hogyan kell jó műsort csinálni. Kérdeztem, van-e valaki, aki miatt külön megérné-e elmenni, de válaszuk alapján arra tudtam csak következtetni, hogy nem igazán tudnak választani. Mondtak egy-két nevet, de őszintén, már el is felejtettem őket. Úgy is preferencia kérdése az egész, hogy kinek milyen adottságú nő jön be. Aztán meglátjuk, hogy nekem is tetszeni fog-e ott valaki, akire nem sajnálnám a pénzt különösebben.
Nem öltöztem túl magamat, semmi öltönyruha vagy ilyesmi meg sem fordult a fejemben. Ki tudja, mennyire kell majd az, hogy a nadrág kicsit bővebb legyen. Félúton gondolkoztam el, hogy vajon át akartak baszni és egy teljesen legalja helyre küldtek el engem, nem pedig oda, amiről nagy örömmel és emlékkel meséltek. Ha így lett volna, azt bizony megemlegetnék, de ahogy közeledek a cím felé, és meglátom kívülről az épületet, hamar világossá válik, hogy nagyon csekély az esélye annak, hogy átvertek engem.
Belépve hirtelen nem tudom, hova nézzek. Szebbnél szebb lányok, mindnyájuk kedvemre való lenne, ami azt illeti. Felnézek a színpadra, ahol épp most készül egy új szám, amit egy-két percig figyelek, de aztán úgy vagyok vele, hogy egy ital nem ártana. Meg is indulok a bárpult felé, szemem megakad az egyik épp ott üldögélő nőn, aki amit csak lehetett, azt kitett a ruháiból. Nem mintha bánnám, és nem is tudom hibáztatni, hisz én nekem is megfordultak a fejemben bizonyos dolgok ezeket látva. Nem bámultam meg, mint valami eszelős, de azért lássuk be, nehéz lett volna elkerülnie a figyelmemet. Hm, próba szerencse. Leülök mellé. – Szia, szépség. Esetleg meghívhatlak valami italra? – kérdezem tőle halványan mosolyogva, ha pedig mond valamit, akkor már ki is kérem az italát, én pedig ugyanazt mellé. Az ár nem érdekel, hisz okosan jöttem ide, bőven elég pénzzel. – Hogy hívnak? – kérdezem tőle kíváncsian. Időközben megérkeznek a piák is, ha pedig rövidet kért, akkor odatolom az egyiket elé, a másikat meg magamhoz veszem és koccintásra emelem a poharamat. Ki tudja, még lehet tényleg egy egész élvezetes estém lesz.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
✦✦ TAATIAA!! where are you?!
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans. sometimes mf
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ pole dancer
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 16, 2018 9:41 pm
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Cerberus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Angyal Temető (Brooklyn)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Belváros :: Francia negyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3