Share | 
A topik címe: Winnie &Angie - nyolc évvel ezelőtt

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
behind your lies



A poszt írója Angelique Fael Clifton
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 17, 2018 8:39 pm
Ugrás egy másik oldalra

Angie & Winnie

[You must be registered and logged in to see this image.]

Seattle-ben talán volt esély. A kastély ha nem is működött tökéletesen, s koromból fakadó, de talán nehezebben viseltem az újításokat, a béke fontos volt. A városban cikázva könnyen talált, aki keresett mindenféle embert. Embert és nem embert egyaránt. Az éjszakai sétám ezúttal különösebb álcázás nélkül tettem. Őröktől mentesen, magamhoz képest egyszerűen öltözve. Fejemre szőke parókát húztam, a hosszú tincseket befonva. Ajkaim piros rúzs emelte ki még inkább. Egy egyszerű, világos zakó, a hozzá tartozó nadrággal, egy egyszerű világoskék inggel, magassarkúban. Úgy néztem ki, mint bármelyik ügyvéd, tanár, vagy bankár, aki a városban rohangálhatott. Átlagos, egy átlagos estén.
Leszámítva a hallásom használatát. Ahogy hazafelé tartottam, felfigyeltem egy zajra. Nem is zajra, mint inkább heves szívverésre. Először nem tudtam merre keressem, majd megéreztem a vér illatát. Az első gondolatom az éhség lehetett volna, de a saját koromban kevésbé éreztem a késztetést, ha úgy vesszük egy tündérhez hasonló ínyenc falatra.
-Jobb lesz kislány, ha nem küzdesz!-szólalt meg egy hang, majd egy lány elfojtott sikolyát hallottam, mintha valaki tenyerét szájára tapasztotta volna, ő pedig ellenkezni próbálna.
-Elég lesz.-lépek elő, kihasználva sebességem, hogy a kellő időben érkezhessek.-Persze megnézhetjük, hogy mit értek napgyűrű nélkül reggel, mikor a Nap első sugarai az arcotokhoz ér.-a lány nem festett jól, vére illata lassanként átjárt, megszoktam, éhségem elnyomandó, nem koncentráltam másra, csak a lány megmentésére. Nem láttam értelmét ártatlanok halálának. A városban ezen dolgoztunk. A békés együttélésen.
-Te ez nem az a nő...-kezdte az egyik, de sokra nem ment. Felemeltem mutatóujjam, a falnak vágtam, nyaka reccsent ugyan, de lévén, vámpír volt, ezzel csak egy kisebb időintervallumra sikerült hatástalanítanom. Célom egyenlőre nem is volt más. A buta gondolatot anélkül láttam a férfi arcán, hogy kérdeztem volna. Fogai előrebuktak, és harapni próbált, keresztül a lány nyakát. De nem járt sikerrel. Társával ellentétben az ő szíve szavak nélkül szakadt ki mellkasából, s ahogy az élettelen, sorvadó test eldőlt, szíve mellé gurult.
-Nincs semmi baj.-teszek egy apró lépést a lányra. A rémületet láttam rajta, akárcsak vérét, szemem megvillan, de nem veszek róla tudomást. Megfordul a fejemben: ő lehetne hosszú idő után az első, aki a kastélyba kerülhetne. De ahogy tekintetem végigméri, valami mást is érezni kezdek, s ez döbbent meg. Az érzés. Az egyszerű, s őszinte kíváncsiságon túl a bizalom érzete. Tényleg ennyi idő után is képes vagyok máshogy nézni egy tündérre vagy valóban hallgatnom kellene erre a megérzésre, ami hovatartozásától függetlenül jár át hevesen.

 :033:  ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down
 

Winnie &Angie - nyolc évvel ezelőtt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» -=Taijutsu stílusok=-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Múlt
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3