Share | 

avatar
Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
A város megóvása



A poszt írója Elijah Mikaelson
Elküldésének ideje Pént. Júl. 06, 2018 10:20 am
Ugrás egy másik oldalra

Faye & Elijah
The family is power
 


Rezzenéstelen pókerarccal fogadom Mrs. Charpentier első szavait, holott valójában alighanem az évszázad csúsztatását van szerencsém hallani, lévén hogy az elmúlt időszakban - tekintve azon évek hosszú sorát, míg nem sikerült viszonylagos békét kötni a városban - messze ő volt a leglobbanékonyabb természetű a farkasklánok vezetői között. Sokszor inkább tűnt felbőszített bikának, vagy éppen oroszlánnak, aki a legapróbb tyúkszemére hágást, vélt vagy épp valós sérelmet is elképesztő vehemenciával, és a köbre emelve torolta meg - Hayley is mindig védte sajátjainak az érdekét, de sosem abban a dühtől és gyűlölettől elvakult formában, ahogy vendéglátom tette. Mrs. Charpentier régi énje gondolkodás és hezitálás nélkül volt képes felszakítani bárki torkát aki neki, vagy falkája bármely tagjának ártott - ezért is tűnt kisebbfajta csodának, hogy végül képes voltam a logikájára apellálni, és megértetni vele, hogy azzal szolgálja leginkább népe érdekeit, ha együttműködésre lép velem. Hogy az elmúlt húsz évben, és azóta velem szemben tanúsított viselkedésének mi a mozgatórugója, csupán megtippelni vagyok képes: talán a tény, hogy bebizonyítottam szavahihető mivoltomat, illetőleg a gyermekei születésének megtörténte szemmel láthatóan csiszoltak az ingerlékeny és heves természetén. Mindezektől függetlenül a legkevésbé sem lennék meglepve azon, ha most felpattanva törni-zúzni és őrjöngeni kezdene: látom a parázs pillantását egyetlen másodpercig, míg szemeit lehunyva nem kér némi időt arra, hogy feldolgozza az általam hozott, nem túl szívderítő információt. Ha most képes lennék olvasni a fejében alighanem mély elismeréssel kellene adóznom, hogy ebben az alig néhány pillanatban valószínűleg már a századik halálnemet tervezi magában a merénylő ellen.
- Higgye el Mrs. Charpentier, a lecke ez alkalommal nem csupán önnek lett feladva - dobolok ujjaimmal a fotel karfáján. - Mint mondtam, a merénylő egyedül volt, nincsenek társai, akik további aggodalmakra adhatnának okot, mindazonáltal tennünk kell róla, hogy egyes lázadóbb hajlamokkal megáldott vérszívók és farkasok ne akarják követni ezen ostoba példát - válaszolom, mikor Mrs. Charpentier végül kinyitva a szemeit felém fordul. - A férfi neve kétlem, hogy bármit is mondana önnek, így a bemutatás ténye mellékes. Jelenleg biztos helyen elzárva tartjuk mígnem megegyezünk a büntetést illetően. Ön most nyilván meg van róla győződve, hogy megkeresem a kiskaput, amivel elkerülhető lenne a gyilkos felelősségre vonása - mosolygom el magam halványan. - Eszem ágában sincs ilyesmit tenni. Aki bűnt követett el, fizessen meg érte, és azt sem tűröm el senkitől, hogy a parancsaimat nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyják, és ezzel kockára tegyék azt, amiért hosszú időn át küzdöttem - teszem hozzá. - Nos, ahogy ön fogalmazta, igen, van már komplex képem a büntetés mikéntjéről. De még mielőtt felvázolnám, előbb szeretnék egy kérdést feltenni, Mrs. Charpentier. Érdekelne mennyire lenne toleráns ön, illetőleg az emberei azt illetően, ha jómagam látogatásomat tenném a mocsárban - oldalamon Önnel, természetesen. Továbbá szeretnék biztosítékot arra vonatkozóan, hogy ön képes lesz hatni az embereire, és a merénylő bűnhődését követően semmiféle önálló megtorló akció nem fogja kezdetét venni fajtám más tagjaival szemben. Én már bizonyítottam önnek, hogy képes vagyok állni a szavamat, Mrs. Charpentier. Kérem, hogy ezt a fordított helyzetet illetően győzzön meg most is ön is engem erről. Amennyiben embereinek nevében képes lesz szavát adni nekem, és ígéretéhez bővebb értelemben vett családjának tagjai is tartani fogják magukat, úgy szavatolom, hogy a gyilkos büntetése felettébb kielégítő lesz mind az ön, mind az emberei számára.


zene: amit hallgatsz | blabla: valami

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 05, 2018 11:54 am
Ugrás egy másik oldalra

- Nem vagyok olyan idióta, hogy rögtön a fejét vetessem valakinek. – Azt már nem tettem hozzá, hogy de, egy rosszabb pillanatomban éppen ez volt a tervem és csak a húszéves fiam volt képes lenyugtatni annyira, hogy ne kövessem el ezt a baklövést… szerencsére senkinek sem esett bántódása és felettébb civilizáltan kezeltük az ügyet, de egyre jobban frusztrált, hogy semmi előrehaladás nem mutatkozott. Szerettem volna megoldani ezt a fiaskót, megtalálni a bűnösöket és elérni, hogy méltó büntetést kapjanak, olyat, amellyel a két áldozat is elégedett lenne. Nem vérontást és háborút akartam, csupán elégtételt, ám Mr. Mikaelson érkezése csupán bonyolította a dolgokat. Mindenki szentül hitte, hogy boszorkány keze van a gyilkosságban: a bizonyítékok egyértelműek voltak, erre az ősi vámpírok családjának egyik tagja megjelenik a teraszomon és burkoltan csomagolva közli, hogy valószínűleg egy vámpír volt a tettes. Nem tudtam, hogyan kellene reagálnom. Szívem szerint felpattantam volna, hogy felborítsam az asztalt és üvölteni kezdjek, de próbáltam kimért maradni és hátradőlni a fotelban, még ha jelen pillanatban szét is vetett az ideg. Mély levegőt vettem és csak félig-meddig hallottam a hosszú magyarázatot, amit Mr. Mikaelson adott. Pár szó jutott el a fülemig: magányos, váratlan, megtorlás és mindezek olyan szövegkörnyezetben, amelyben több éve hallottam utoljára. Senki sem szeretett volna abba a helyzetbe kerülni, amiben akkor voltunk – a puskaporos New Orleans-tól sokkal szebb volt a békés New Orleans.
- Adjon egy percet. – Lehunytam a szemeimet, mintha az bármit segítene a helyzeten. Régen volt már az utolsó eset, amikor azzal kellett foglalkoznom, hogy a vérfarkasok és a vámpírok között komoly ellentét alakult ki és reménykedtem abban, hogy elértük a szintet, amikor nem kell ehhez hasonló prioritású ügyekkel foglalkoznunk, ám úgy tűnik, utópisztikus álmodozásom valóban csak egy álomkép marad. – Most aztán feladta a leckét. – Vallottam be felé fordulva. Őszintén, nem tudtam, mit mondjak. A gondolataim százszámra kavarogtak. Egyrészről, könnyebb lett volna, ha egy boszorkány a gyilkos, hiszen az nem szította volna fel a régi ellentéteket a két faj között. Másrészről… kicsit könnyebb dolgom lenne, ha egy tette tényleg vámpír volna, hiszen a fiam nem csak a rejtett vérfarkas-ént hordozza magában, hanem boszorkányvér is csörgedezik az ereiben. Meggyűlt a bajom a New Orleans-i kovenekkel, hiszen mint kiderült, a boszorkányok és az őseik idegesítően elitisták, akik nagyon hosszú és veszedelmesen kemény győzködések árán lehetett meggyőzni arról, hogy a fiam éppen ugyanolyan varázserővel bíró lény, mint bármelyik fajtájuk béli. – Nos, feltételezem, ha már idejött, akkor komplex kép alakult ki magában arról, mi lenne a megfelelő büntetés a… merénylőnek. – Nem akartam csúnyábban fogalmazni és ez volt az első szó, ami eszembe jutott. – Esetleg tudja is, hogy egészen pontosan ki döntött úgy, hogy a világ jobb hely lesz egy ártatlan férfi és nő nélkül? – Kérdeztem rá egyenesen.

40 ● ● coded by bryan
Vissza az elejére Go down

avatar
Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
A város megóvása



A poszt írója Elijah Mikaelson
Elküldésének ideje Pént. Jún. 22, 2018 3:05 pm
Ugrás egy másik oldalra

Faye & Elijah
The family is power
 


- Mrs. Charpentier, a szarkazmus nem attitűd, hanem művészet, amelyet ön roppant magas szinten művel, mély elismeréssel - biccentem meg fejem kissé házigazdám felé, reakcióként első szavaira. Természetesen kaptam már Mrs. Charpentiertől ennél kevésbé kedves szavakat is, így hát a legkevésbé sem neheztelek azon a tényen, hogy roppant finoman szólva is hipokritaként jellemez engem: már volt alkalma meggyőződni arról, hogy a nemes lelkület nem csupán magamra öltött álruha, hanem vezérelv, melynek mentén élek, mégis úgy érzem, az elmúlt néhány évre visszadatálható együttműködésünk ellenére a mai napig úgy tekint rám, mint szükséges rosszra az életében. Igyekeztem életemet - ideértve a város sorsát is - úgy alakítani, hogy csak a legszükségesebb esetekben kelljen velem egy légtérben tartózkodnia, és stratégiám a lehetőségekhez mérten be is vált - most viszont, vele szemben ülve eltűnődöm azon, hogy minden erőfeszítésem ellenére, amelyet Mrs. Charpentierért és népéért tettem, a generációk óta belénk nevelt előítélek lerombolására alighanem az általam leélt ezer esztendő sem lenne elég. Az ősi mondás szerint minden szentnek maga felé hajlik a keze, így hát nem tartom elítélendő tulajdonságnak, hogy mind a farkasok, mind a boszorkányok igyekeztek a lehető legtöbb előnyt biztosítani maguknak mind a vezetőségben, mind a városban: az én feladatom volt annak ellenőrzése, hogy ezek az előnyök senki másnak ne forduljanak hátrányára. Elégedetlenkedők, szakadárok természetesen mindenhol és minden berekben akadtak, a velük való küzdelmem pedig kétségkívül hosszú életem legmegerőltetőbb küzdelmének bizonyult - sokszor sikertelenül, ahogy a mellékelt események is mutatják.
Csak egy apró fejmozdulattal reagálok részvétnyilvánításomat követő köszönetére, és sajnos élek a gyanúperrel, hogy ha felvilágosítom Mrs. Charpentiert azokról a tényekről, amelyeknek jelenleg még nincs tudatában, viszonylagos nyugalma és vendégszeretete úgy fog tovaillanni, mint az álom.
- Nos, megértem az indulatait, Mrs. Charpentier, mindazonáltal - veszek nagy levegőt, hogy lehetőleg a legkíméletesebb módon közöljem vele a nyomasztó információt - bocsássa meg ha ezt mondom, de roppant elhibázott lépés lett volna öntől, ha egy boszorkány vére szennyezné be vagy az ön, vagy emberei kezét. A következmények pedig egyenesen beláthatatlanok lennének - teszem hozzá, és alighanem a legkevésbé nem tévedek: a boszorkányok egy közülük való ártatlan vérének kiontását kész hadüzenetként értelmeznék, ami természetesen csak újabb harcot, és káoszt szülne - akkorát, amelybe belefulladna az egész város.
- Kérem, Mrs. Charpentier - emelem fel a kezem, tenyerem mutatva felé, némileg elhárító mozdulattal. - Remélem elhiszi, hogy nem a szőrszálhasogatás mondatja velem, de némileg módosítanám a szavait. Nem az én vámpírjaim. Ha azok lennének, sosem vetemedtek volna egy ilyen eszetlen cselekedetre. És jelen esetben a többes szám sem állja meg a helyét - fűzöm hozzá, még mielőtt fejébe férkőzne a gondolat, hogy egy fogát csattogtató vámpírsereg gyülekezik a város szívében, farkasvérre éhesen. - Ez a sajnálatos kimenetelű akció egy magányos, elégedetlen őrült hagymázos agyszüleményének bizonyult. Nem állnak mögötte sem szimpatizánsok, sem támogatók. Sem olyanok, akik átvennék ezt a dicstelen, gyáva és alattomos stafétát. Tisztában vagyok vele, hogy az információ, amit megosztottam önnel, hogy úgy mondjam... kissé váratlan - finomítok az eredetileg sokkolónak tervezett jelző használatán - mindazonáltal úgy véltem, önnek jogában áll tudnia az igazságot. Szerettem volna önt visszatartani egy elhibázott döntéstől, ugyanakkor természetesen biztosítani az embereit, és önt is, hogy ezt a visszataszító gyilkosságot nem hagyom megtorlás nélkül. És javarészt ez vezérelt ma ide önhöz: azt hiszem, tárgyalnunk kéne ennek a retorziónak a mikéntjéről. Ezzel ugyanis talán az eddiginél is ingoványosabb talajra tévedünk mindketten, Mrs. Charpentier. És akár elismeri, akár nem, ezúttal kéz a kéz kell együtt haladnunk, hogy megmentsük egymást a mocsárban való elsüllyedéstől.



zene: amit hallgatsz | blabla: valami

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Kedd Jún. 19, 2018 5:55 pm
Ugrás egy másik oldalra

- Mr. Mikaelson, kettőnk közül Ön az, aki mindig szeretné fenntartani a nemesség és szépség látszatát. Pontosan tudja, hogy nekem nem vesszőparipám egyik sem. - Jelen pillanatban egyáltalán nem sértésnek szántam a szavaimat, éppen ezért is mosolyodtam el, miközben figyeltem, miképpen foglal helyet. Szerettem itt ücsörögni és nagyon reménykedtem benne, hogy az Ősi vámpír itt tartózkodásával nem fogja elrontani a kis kuckóm atmoszféráját. Bár, már az is eleve fenyegetőnek tetszett, hogy itt volt, elvégre a látogtásaira nyugodtan lehetett használni a ritka jelzőt. Az elmúlt években viszonylagos béke volt a városban, ami miatt csak a kötelező közgyűlések és a negyedben történő véletlen összefutások során találkoztunk egymással. Nem hittem volna, hogy valaha hasonló gondolatok kúsznak majd a fejembe, de Elijah Mikaelson messzemenőleg a legegyenesebb vámpír, akit ismertem. Betartotta, amit ígért és nem csak addig harcolt a béke kialakítsáért és fenntartásáért, amíg a saját érdeke úgy kívánta, hanem szerette volna, ha a városlakók életét a fájdalom, a küzdés, a harag és a bizonytalanság helyett némileg pozitívabb érzelmek szövik át, amelyekből építkezni lehet és amelyek elősegítik egy ideálisabb sors kialakulását. Én magam harcos típus voltam: nem bántam, ha körülöttem ég a csatatér, ugyanakkor volt egy pont, amikor ra kellett és ra is akartam lépni az engedékenység és árnyaltság néha felettébb rögös útjára. Minden a fiam születésével változott meg. Anyaként máshogy, összetettebben láttam a dolgokat és eleinte féltem, hogy az újonnan kialakult tulajdonságaim rossz hatással lesznek a működésemre, a legtöbb esetben előnyömre vált a finomodásom. Szerencsére nem vetkőztem ki a saját bőrömből, alószínűleg ezért engedtem meg magamnak egy kissé drámai sóhajtást, hallva az ismételt megerősítést, miszerint közel sem jókedvéből van itt. Kissé feszélyezetten dőltem hátra, hiszen felemlegette a pár nappal ezelőtt történeket. A falkám tagjainak elvesztése olyan volt nekem, mintha kitéptek volna a szívemből egy darabot. Azok a farkasok a barátaim voltak, láttam őket nevetni, sírni, aggódni, reménykedni, táncolni, összekuporodva ülni egy fa tövében és a szabadságtól megreszegülve futni az erdőben teliholdkor... az életem részei voltak és semmit sem tehettem a haláluk ellen.
- Köszönöm. - Bólintottam a részvétnyilvánításra. Igaza volt, remek emberek voltak és túl korán kerültek a másvilágra, én pedig nem tehettem mást, minthogy megkeresem a gyilkosukat és választ találok a miértekre. Ez az eset felgyújtottam bennem a gyanakvás lángját: mi van, ha nem csupán egy egyszerű összetűzés, véletlen vagy egy gyilkos őrült agymenése áll a háttérben? Mit fogunk tenni, ha a gyilkosság a háború újrakezdésének első lépése? - Szerintem érthető, hogy tettem némi intézkedést. - Nem szívesen vallottam be magamnak sem, hogy túllőttem a célon, de ha egy boszorkány úgy dönt, hogy megöl két vérfarkast, nem ülhetek ölbe tett kézzel, várva arra, hogy majd elnyeri méltó büntetését. - Elismerem, első körben kissé eltúloztam a dolgot, de azóta letettem a kivégzésről, a boszorkány csupán kellemes beszélgetést folytat velem és a többiekkel. - Egy haja szála sem görbülhetett és mivel beleegyezett, hogy beszél velünk, nem is volt szükség semmilyen brutalitásra. Ám egyezni nem tudtunk: ő váltig állította, hogy nincs köze a történtekhez, mi pedig az ellenkezőjét szakjóztuk. Összevont szemöldökkel figyeltem Elijah-t, hiszen olyan információ hagyta el a száját, ami teljesen más megvilágításba helyezte a történteket és talán ki is tölthette a lyukacsos részeket.
- Elijah... - Ritkán hívtam őt a keresztnevén és olyasfajta meglepődöttség és kevés alkalommal ült ki az arcomra, mint most. - Ugye nem azt akarja mondani, hogy a vámpírjai keze van a dologban?

  40  ● ● coded by bryan
Vissza az elejére Go down

avatar
Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
A város megóvása



A poszt írója Elijah Mikaelson
Elküldésének ideje Vas. Május 20, 2018 1:00 pm
Ugrás egy másik oldalra

Faye & Elijah
The family is power
 


- Úgy vélem Miss Charpentier, ön van annyira jó megfigyelő, és élvezi oly mértékben az intelligencia áldásait, hogy észrevegye, Önnel szemben a neheztelési határaim meglehetősen kitolódnak - jegyzem meg joviális mosollyal. A kovenek és farkasok vezetőivel, vagy épp akár egész népével ellentétben nekem nem szokásom a faji felsőbbrendűség, vagy gyűlölet eszméjének elsajátítása: a legkevésbé nem érdekel, hogy tárgyalópartnerem épp mely társaság bélyegét cipeli magán - természetesen mindaddig, míg megadja számomra a kötelezően elvárt tiszteletet. Valószínűleg ezért nem vettem igazán soha lelkemre Miss Charpentier csípős gunyorosságát, és sértéseit: idővel ő maga is rájött, hogy én vagyok az Ősiek családjából az egyetlen, aki képes elismerni mások élethez való jogát is, szemben Kol-al, vagy Niklaussal. Nem állítom természetesen, hogy ez egy eltéphetetlen kötelet jelentene a farkasok királynője és köztem, de a megfelelő táptalajt biztosította az együttműködéshez - én pedig az a fajta stratéga vagyok, aki megelégszik a biztos kevéssel, minthogy harcoljak a bizonytalannak tűnő többért.
- A házigazda kívánsága szerint, természetesen - engedek kívánságának, mikor körbemutat a - tény és való, kellő otthonossággal - berendezett teraszon. - Mindazonáltal megjegyzem, nemes és szép gesztus lett volna öntől, ha beinvitál - foglalok aztán helyet az egyik fotelban, öltönyöm zakóját szétnyitva. - Igaz, az ön által emlegetett világvégétől szívesen eltekintek, ennél fogva, ha ezen múlik, hogy átléphetem-e házának küszöbét, inkább természetesen lemondok erről a kiváltságról - jegyzem meg ismét egy mosoly kíséretében, akkor is, ha sajnálatos módon nem érkezik hasonló válaszreakció. Fogalmam sincs, Miss Charpentier sejti-e, hogy a hírek, amelyekkel érkeztem, megrengetik majd a talajt a lába alatt, vagy csupán - minden viszonylagos békénk ellenére - személyemnek szól-e a komorsága, nem tudom megítélni. Talán mindkettőből egy kevés. Lesz valaha életünknek bármi olyan történése, amely képes lesz a bizalmatlanság és előítélet legutolsó szikráját is szétforgácsolni a lelkében?
- Félő Miss Charpentier, hogy ezúttal a mondandóm finoman szólva is kellemetlen voltát figyelembe véve, egy üveg ital is kevés lenne a lelki egyensúly megtartásához - sóhajtok fel aztán. Nem tudom, lehet-e egy olyan eseményt kíméletesebb köpenyben tálalni, mint amely leple alatt végbement - valószínűleg nem. A velem szemben ülő hölgy habitusát ismerve, alighanem egy-két percen belül ki fog törni a teljes apokalipszis.
- Senki figyelmét nem kerülte el a városban egy néhány nappal ezelőtti meglehetősen sajnálatos esemény - fogok aztán bele a tények ismertetésébe. - Konkrétan arra célzok, hogy az ön falkájának néhány tagja a kelleténél hamarabb volt megismerni a másvilágot, amit - kérem higgye el - szívből sajnálok. Remek emberek lehettek, akik nem ezt a sorsot érdemelték. Ahogy önt, Miss Charpentier, engem is megráztak a történtek - fonom össze ujjaimat a mellkasom előtt. Remélem tisztában van vele, hogy a szavaimban a legapróbb gúny sem rejlik, csakugyan őszintén gondolom amit mondok.
- Úgyszintén lábra kaptak a hírek arról is, hogy ön meglehetős vehemenciával megtorló intézkedéseket foganatosított a boszorkányokkal, mint elkövetőkkel szemben. Azért jöttem Miss Charpentier, mert mind a becsület kívánja itt létemet, mind az, hogy megóvjam önt egy elhibázott lépéstől - nézek bele a farkashölgy szemeibe. - Sajnos azt kell mondanom, hogy az ítélőképessége ezúttal csődöt mondott. A mészárlást nem boszorkány követte el, ennél fogva ön, és emberei tévúton járnak - hallgatok el végül. Miss Charpentier okos nő, nyilván nem kell cizellálnom a dolgot ahhoz, hogy rájöjjön, mire is kívánok célozni, illetőleg milyen információval kerestem ma fel.



zene: amit hallgatsz | blabla: valami

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Május 19, 2018 11:18 am
Ugrás egy másik oldalra

- Higgye el, ha azt mondom, hogy mindkettő. Így kisebb az esélye annak, hogy megsértődjön. – Nem számítottam arra, hogy idejön, sőt, a mai nap folyamán örültem volna annak, ha egyetlen emberrel sem kellene kommunikálnom. Jobban belegondolva, egészen addig jó lett volna a szótlanság, míg meg nem oldom a kialakult problémákat vagy éppen el nem kezd szakadni az eső abból a viharfelhőből, ami felettem és felettünk gyülekezik. Az égszakadás is sokkal jobb lett volna, mint a jelenleg fennálló köztes állapot, amikor fogalmam sem volt arról, merre kellene lépni, mit tegyek. Mintha a múlt ismételte volna önmagát.
- Nos, Mr. Mikaelson, ismerhetne már annyira, hogy tudja, az is haladás, hogy a verandámon ácsoroghat. – A vámpírgyűlöletem az elmúlt évek folyamán szépen tompult és biztos voltam abban, hogyha beengedném, akkor másnap éjszaka nem törne be és vágná el a nyakamat, de jobb mindenre felkészülni. – Amíg nem jön el a világvége, kénytelenek leszünk itt kint társalogni. – Mosolyt varázsoltam az arcomra és oldalra mutattam, hogy nyugodtan foglaljon helyet vagy az egyik fotelban vagy a kanapészerű alkalmatosságon. Születésem óta éltem ebben a házban és gyerekkorom óta rengeteg időt töltöttem az ajtó előtt. Szerettem nézni az udvart vagy éppen elbambulni, egyfajta saját kis szigetem volt ez, ahová elvonulhattam, elolvashattam egy jó könyvet vagy éppen csend vett körül. Ide invitálni az ősi vámpírt sokkal nagyobb lépés volt, mintha a házamba hívtam volna.
- Szóval, hogy is mondta? Nem kimondottan szívderítő információ? – Sóhajtottam egyet, miközben leültem és a férfira emeltem a tekintetemet. Legszívesebben ordítottam volna egyet: mondhatni elszoktam attól, hogy egy napra több rossz hír is jusson, márpedig ha Elijah Mikaelson idejött és kellemetlen információ átadásával kecsegtetett, az bőven kimerítheti a rossz fogalmát. Hirtelenjében azt kívántam, bárcsak még mindig a háborús övezet leginkább lángoló részeiben élnék, akkor semmi sem érne meglepetésként. Meglehet, hogy elpuhultam és ez a lehetőség megrémített. – Akkor, ne kíméljen. Talán hozzak egy italt, hogy könnyebb legyen elmondani vagy nekem elviselni? – Kérdeztem. Én magam még mindig nem voltam nagy ivó, sőt, egyáltalán nem szoktam inni. Tegnap kerültem arra a pontra, amikor úgy voltam vele, hogy jólesne egy ital, de a fiam megnyugtatott, így elkerülhettem a szándékos agykárosítást. Ugyanakkor tényleg fontos dologról lehetett szó, mert a férfi arckifejezése eléggé gondterhelt volt.


40 ● ● coded by bryan
Vissza az elejére Go down

avatar
Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
A város megóvása



A poszt írója Elijah Mikaelson
Elküldésének ideje Pént. Május 11, 2018 3:01 pm
Ugrás egy másik oldalra

Faye & Elijah
The family is power
 


A mondás úgy tartja, az igazi eredmények nem azok, amikor a felé vezető úton sosem botlunk meg, és sosem tévedünk el - így könnyen és erőfeszítés nélkül hullanak az ölünkbe. Az igazi siker titka a küzdelemben, és a kitartásban rejlik. A belé fektetett időben, erőben, bizalomban - ha így érjük el a kívánt eredményt, sokkal édesebb a diadal és győzelem. Úgy vélem, ha van valaki, aki alátámasztja az ebben a mondásban rejlő igazságot az nem más, mint Miss Charpentier roppant becses személye. Ha valaha bárki is venné a bátorságot, és megkérdezné, vajon melyik volt a legkeményebb dió, amit évezredes életem folytán fel kellett törnöm, nem Niklaus, vagy éppen Kol neve hagyná el a számat, mint embert próbáló feladat, melynek túl hosszú időre nyúlt a megoldása, sokkal inkább jutna azonnal eszembe a fenn említett hölgy neve, a bájos, de ugyanakkor keményfejű és gerinces vérfarkasé, aki talán mindennél jobban gyűlöli a fajtámat, mégis képes volt szövetségre lépni az ördöggel azért, hogy sajátjai biztonságát szavatolja. Természetesen nem állítom, hogy ezen esemény hatására szívbéli jóbarátokká avanzsáltunk volna, de talán nem tévedek ha azt mondom, egy bizonyos fokú tiszteletet megtanultunk támasztani egymás iránt. Néha a kis eredmények jóval egetrengetőbbek, mint azok, amelyek megmozgatják az egész világot.
Nincs szándékomban kockára tenni Miss Charpentier irántam mutatott minimális jóindulatát, sajnálatos módon ma mégis kénytelen vagyok megtisztelni őt társaságommal: egyszerűen nem dughatom a fejem homokba strucc módjára, és nem nézhetem tétlenül hogy megtegyen egy olyan lépést, amely nem csak elhibázott lenne, hanem végzetes következményekkel járna, mind fajtája számára, mind családtagjai számára is - ugyanakkor sajnálatos módon elindíthat egy olyan folyamatot, amely alapjaiban ingathatná meg a város békéjét, és fajtám tagjaira jelenthetne veszedelmet, vagy egyenesen pusztulást.
Nem kell sokat várakoznom, hogy felbukkanjon Miss Charpentier - noha igyekszik udvarias, és tárgyilagos hangnemben kommunikálni azzal, akinek látását alighanem a háta közepére kívánja, arcvonásain ott fénylik a nem éppen szívélyes fogadtatás ténye is.
- Miss Charpentier, ön olyan, mint a bibliai jó házigazda, aki mindig elébe siet vendégeinek - mondom apró, elismerő mosollyal. - Vagy esetleg betudhatom ezt annak, hogy bízik a tőlem való minél előbbi szabadulásban? - érdeklődöm, aztán válla felett a bezárt ajtóra vetem pillantásomat. - És nem hovatovább természetesen van olyan bölcs is, hogy tisztában legyen vele, nem egy könnyed csevegés vezérelt el idáig. Ugyanakkor higgye el, rendkívül jó néven venném, ha beinvitálna, vagy esetleg ülőhellyel kínálna. A történtek tükrében ez mindkettőnk számára előnyösebb lenne annál, minthogy az ajtóban közöljem önnel a nem kimondottan szívderítőnek mondható információt, amellyel érkeztem. Kérem bízzon bennem annyira, hogy elhiggye, nem jelentek veszélyt családjának egyetlen tagjára sem, és nem fogok visszaélni a belépésem okozta előnyökkel - sem a közeli, sem a távoli jövőt tekintve sem.

zene: amit hallgatsz | blabla: valami

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Csüt. Május 10, 2018 9:57 am
Ugrás egy másik oldalra

Az a nyavalyás boszorkány semmit sem mondott. Lemondtam a new york-i utamat és az egész délelőttöt az erdő széli faházban töltöttem, hátha kinyitja a száját és elénekli, mégis miért ölte meg a falkámhoz tartozó házaspárt, de egyetlen hang sem hagyta el a torkán azon kívül, hogy az ártatlanságát próbálta bizonygatni. A legrosszabb pedig, hogy kezdtem hinni neki. Vagy nagyon jó színész volt, vagy tényleg nem ő tette, mert az arcán olyasfajta kétségbeesés és hitetlenkedés uralkodott el, amit már régen láttam. Már az is gyanús volt, hogy amikor az embereim odaértek hozzá, ő egyáltalán nem viszonyult hozzájuk ellenségesen, az elmondásuk szerint inkább zavart volt és velem akart beszélni. Miután megnyugodtam megkértem őket, hogy mondják meg neki, odamegyek hozzá… de most szükségem volt arra, hogy hazajöjjek és kicsit normálisan viselkedhessek: főztem a családomnak, közben mosogattam és elintéztem néhány telefonhívást is, amivel a helyettem utazó munkatársamat igazítottam el a festményvásárlás útvesztőiben. Dottie időközben hazaért és végre láttam megvillanni egy mosolyt az arcán, mielőtt közölte volna, hogy elmaradtak a délutáni órái és majd később eszik, előtte megírja a háziját. Csak csengő hangja akadályozott meg abban, hogy utána menjek.
- Ez a nap egyre rosszabb lesz. – Motyogtam magam elé, mikor megláttam az üvegen keresztül, hogy ki döntött a meglátogatásom mellett. Nem gondoltam, legalábbis nem szerettem volna, ha mostanában felbukkan a házam verandáján, mert az semmi jót sem jelentett. Tény, hogy a városban összefutottunk párszor és asztalhoz is ültünk, ha úgy tartotta a béke fennmaradásának szüksége, de jelenleg nagyon nem jó érzés kerített hatalmába, hiszen Elijah Mikaelson úgy döntött, hogy nem bajlódik a telefonnal vagy egy küldönccel, hanem személyesen keres fel a lakhelyemen. Kellett egy pillanat, hogy mély levegőt vegyek és felkészüljek arra, mi vár rám, ha kinyitom az ajtót.
- Mr. Mikaelson! – Biccentettem felé egyet. Nem sok kedvem volt udvariaskodni és mivel behívni nem fogom, kiléptem a teraszra és becsuktam magam mögött az ajtót, hogy ne a küszöbön állva értekezzünk. – Köszönöm a bókot, a férjem gondoskodik róla, hogy senki se tudjon tőlem idő előtt megszabadulni. – Halvány mosoly suhant át az arcomon. – De kétlem, hogy csak ezért jött ide. – Felvontam a szemöldökeimet és várakozóan pillantottam rá.


  40  ● ● coded by bryan
Vissza az elejére Go down

avatar
Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
A város megóvása



A poszt írója Elijah Mikaelson
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 21, 2018 2:40 pm
Ugrás egy másik oldalra

Faye & Elijah
The family is power
 


Húsz éve már annak, hogy sikerült egy nem mindig stabil lábakon álló, vagy bebetonozott békét kötni a városban, de mégis, sikerként könyvelhető el, hogy már senkinek nem kellett a háta mögé nézve, vagy árnyaktól megrettenve osonnia New Orleans utcáin. Talán ennek a két évtizednyi viszonylagos nyugalomnak köszönhető, hogy Miss Charpentier és családja ezen időszak alatt meglehetősen kikerült látókörömből. Természetesen tudatában voltam a tényeknek, miszerint családot alapított, gyermekeket nemzett, de miután minden találkozásunk alkalmával erőteljesen éreztette velem, hogy békejobbom ellenére nagyjából a föld másik féltekéjére kíván, nem tartottam szükségesnek a kelleténél jobban borzolni Miss Charpentier idegrendszerét a puszta jelenlétemmel. Kissé érzékenyen sínylette volna meg az egóm, ha pont nekem köszönhetően hullik darabjaira a béke - márpedig ismervén az alfák királynőjének habitusát, erősen esélyesnek tartottam volna, hogy a következő találkozásunk ilyen, számomra kellemetlen fordulatotba torkollik.
Természetesen túlságosan könnyű, és viharzónától mentes lenne az élet, ha nem akadnának minden berkeken belül békétlenkedők, akik személyes, valós vagy épp vélt sérelmeiket csak vérrel tartják lehetségesnek lemosni. Hallottam olyan elsuttogott véleményeket is, miszerint egyenesen gyávának, és árulónak bélyegezték azokat, akik a józan ész szavára hallgatva engedelmeskedtek a béke hívó szavának. New Orleansban tehát a hamu alatt még mindig izzott a békétlenség, és gyűlölet parazsa - csak idő kérdése volt, mikor lesz belőle láng, amely elpusztítja a jazz fővárosát.
Igyekeztem ujjaimat állandóan rajta tartani a történések verőerén, ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenhol jelen tudtam lenni. Erős a gyanúm, hogy több példányos klónozásom sem lett volna elég ahhoz, hogy az összes bárban, és udvarban megjelenjek, ahol vámpírok tanyáznak. Kénytelen voltam hagyatkozni a családunkat övező, már-már babonás tiszteletre és félelemre, hogy komolyan veszik a béke mellett állást foglaló parancsaimat, és az ezek megszegése esetén kilátásba helyezett büntetéseket. De mint ahogy a történelemkönyvek is rávilágítottak már, minden birodalmon belül talpra áll egyszer egy pártütő - és a szakadék szélére sodorja a világot.
Évek, sőt évtizedek óta nem láttam már ezt a házat - legutoljára emlékeim szerint akkor, mikor felkerestem a kertjében Miss Charpentiert, aki nagyjából olyan szívélyességgel fogadott, mint a katolikus pap az ördögöt. Reménykedem benne, hogy a mostani felbukkanásom némileg engedékenyebb hangulatban fogja találni, bár azok után, hogy két embere meglehetősen fájdalmas és felesleges halált szenvedett el a mocsárban, erősen kételkedem afelől, hogy sugárzó jókedv töltené ki mindennapjait. Valójában már alighanem a legvéresebb bosszú képeit rakja össze a fejében: és itt jövök a képbe én, még mielőtt valami jóvátehetetlen, és visszavonhatatlan történne az elkövetkező időkben. Jövetelemnek ugyanis célja van - méghozzá komor, és súlyos mondanivalóval ötvözve.
Felemelem a kezem, és kimért kopogtatással jelzem ittlétemet, majd alig egy perc múlva már hallom is a könnyű, és ismerős lépteket, amik az ajtó felé közelednek. Rajta kívül csak egy élőlényt hallok a lakásban: alighanem az egyik gyereke gubózott be szobájának kényelmes biztonságába.
Az ajtó feltárul, legszívesebben elmosolyognám magam az arcon, amely az elmúlt húsz évben szinte alig változott bármit is - akár csak a kifejezés, ami ráfagy, mikor konstatálja, miféle meglepetésvendég áll szentélye kapujában.
- Kellemes estét, Miss Charpentier - biccentem meg a fejem könnyedén. - Hosszú időkre visszanyúló ismeretségünkre hivatkozással remélem megbocsátja nekem ha azt mondom, ön mit sem változott az elmúlt években - mondom olyan könnyedén, mintha mindennapos ismeretséget fenntartó közeli barátok lennénk. Holott a tény, ha megjelenek a házánál, már alighanem összekapcsolódott nála azzal a reflexxel, hogy nyilvánvalóan nem a legjobb hírekkel érkeztem. Kíváncsi vagyok, vajon a kíváncsisága, a felelősségérzete, vagy irántam érzett utálata bizonyul-e nagyobbnak - utóbbinak okán akár nemes egyszerűséggel rám is vághatja az ajtót.


zene: amit hallgatsz | blabla: valami

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Faye and Elijah

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mystic Falls sikátorai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Jövő
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3